Tilópa Hat Szabálya

"Íme az önmagán túljutó tudatosság, a tudat mint olyan.

Szavakkal leírhatatlan, s nem elgondolható.

Nekem, Tilópának, nincs is ezen túl mit mondanom:

Ne képzelődj,

ne gondolkozz,

ne elemezz,

ne meditálj,

ne mérlegelj;

Csak tartsd tudatodat természetes állapotában!

Tilópa: Mahámudrá éneke

A mahámudrá minden szó, és minden szimbólum felett áll, de neked Narópa ki megfontolt, és kitartó vagy, el
kell mondanom.

Az ürességnek nincs szüksége támaszra, a mahámudra a semmin nyugszik.

Minden erőfeszítés nélkül, inkább lazán, és természetesen a korlátok ledönthetők - ezáltal a szabadság
elérhetővé válik.

Ha valaki semmit nem lát amikor az űrbe bámul; ha elméjével felfedezi az elmét, azzal elpusztítja a
megkülönböztetést, és eléri a buddhaságot.

A felhőknek, amelyek az égen vándorolnak, nincs gyökerük, nincs otthonuk; miként az elmében sodródó
megkülönböztetõ gondolatoknak sincs.

Amint az én-tudatot meglátod, az ítélkezés véget ér.

A térben különböző formák, és színek öltenek alakot, de a teret sem a fekete, sem a fehér nem festi meg.

Bár minden az én-tudatból bukkan elő az elme erényekkel, és bűnökkel nem szennyeződik.

Korok sötétje az izzó napot be nem árnyékolhatja; a szamszara hosszú kalpái sem rejhetik a tudat ragyogó
fényét

Bár az űrt szavakkal próbálják magyarázni, az űr mint olyan kifejezhetetlen.

Bár azt mondjuk a tudat "olyan ragyogó mint a fény" az valóban minden szó, és minden szimbólum felett áll.

Habár a tudat lényegét tekintve üresség, mégis minden dolgot magában foglal és tartalmaz.

Semmit ne tégy a testeddel, csak pihenj, csukd be jól a szád, és maradj csöndben, ürítsd ki az elméd, és
semmire ne gondolj.

Mint üres bambusznád, a tested úgy pihenjen nyugton.

Se nem adva, se nem elvéve nyugtasd az elméd.

A mahámudrá olyan, mint a semmihez nem ragaszkodó elme.

Ekkép gyakorolva idővel eléred a buddhaságot.

A mantra, és a paramita gyakorlása, a szútrák, és a szabályok útmutatásai, az iskolák és a szentírások

tanításai nem hozzák számodra az eredendõ igazság felismerését.
Hiszen, ha az elmét bármi vágy betölti, és azért az valamely célt kerget, úgy épp a fény rejtezik előle.

Aki bár betartja a tantrikus szabályokat, és mégis különbséget tesz, elárulja a tantra szellemét.

Vesd el minden tevékenységed, dobd el minden vágyadat, hagyd, hogy a gondolatok úgy emelkedjenek és
apadjanak ahogy az óceán hullámai.

Az aki mindörökre otthontalan marad, és soha nem árt a megkülönböztetés-nélküliség elvének elvének,
betartja a tantrikus elõirásokat.

Az aki lemond a vágyakozásról, és nem ragaszkodik sem ehhez, sem ahhoz, megérti a szentírások igazi
jelentését.

A mahámudrában az ember minden bűne elég; a mahámudrában az ember megszabadul e világ börtönéből.

Ez a dharma mindenek felett álló fáklyája.

Azok akik ebben kételkednek ostobák, kik mindörökre szenvedésben és szomorúságban fetrengenek.

A felszabadulás felé törekedvén egy gurura kell támaszkodnod.

Amikor elméd elnyeri az õ áldását, közel már a felszabadulás.

Ó jaj! Minden értelmetlen e világon, s minden csupa szomorúság magva itt.

A kicsiny tanitások tettekhez vezetnek, így csak olyan tanításokat kövess, amelyek óriások...

A kettősségen túljutni királyi szándék.

A figyelem elterelődését leküzdeni fejedelmi gyakorlat.

A nem-gyakorlás útja a buddhák útja, a buddhák módszere.

Aki ezt az utat járja eléri a buddhaságot.

Oly mulandó e világ, mint a káprázat és az álom - valódi tartalma nincsen.

Mondj le róla, és szakíts a rokonaiddal, vágd el a vágyakozás és a gyűlölet minden kötelét, meditálj az
erdõkben és a hegyekben.

Ha minden kényszer nélkül ellazultan természetes tudsz maradni, hamarosan elnyered a mahámudrát, és
megvalósítod a nem-megvalósulást.

Ha elvágod a fa gyökereit, a levelei elhervadnak, ha elvágod elméd gyökerét, a szamszara összeomlik.

Bármely lámpa fénye egy pillanat alatt szétoszlatja hosszú kalpák sötétségét.

Az Elme erős fénye egy szempillantás alatt elégeti a tudatlanság fátyolát.

Aki az elmébe kapaszkodik, nem látja meg az elmén túli igazságot.

Aki a dharmát gyakorolni törekszik, nem találja meg a gyakorláson túli igazságot.

Az elmén, és a gyakorláson túl létezõ megismeréséhez, az elme gyökerét el kell metszeni, csak
szemlélődésre van szükség.

Ily módon el kell szakadni minden megkülönböztetéstõl, és így kell a nyugalmat megőrizni.

Sem adni, sem elvenni, csakis természetesnek maradni szükséges, mert a mahámudrá minden elfogadáson, és
minden elutasításon túlról való.

Mivel az ájala nem született, senki sem állhatja útját, és senki sem szennyezheti be.

A meg nem születettség birodalmában minden megnyilvánulás a dharmatában oldódik fel, S minden
önakarat, és büszkeség semmibe vész.

A végső megértés túlhaladja ezt is, azt is.

A legfensőbb cselekedet ragaszkodás nélkül ölel fel óriási leleményességet.

A végső beteljesülés a magadban hordozott megvalósitása minden remény nélkül.

A jógi először azt érzi, az elméje úgy zuhog akár a vízesés;

az út közepén aztán már csak olyan lassan és szelíden hömpölyög, mint a Gangesz;

végül pedig egy véget nem érő, határtalan óceánná lesz, amelyben anya és fiú fény eggyéolvad.
 Tilópa - Majmok
"Megtörtént, hogy egy ember érkezett Tilopához. Ez az ember a buddhaságot akarta elérni és hallotta, hogy
Tilopa már elérte ezt az állapotot. Tilopa valahol egy tibeti templomban tartózkodott. Az illető megérkezett,
Tilopa ült, az illető meg így szólt:

– Szeretném megállítani a gondolataimat.

Tilopa így válaszolt:

– Nagyon egyszerű. Adok neked egy eszközt, egy technikát. Kövesd azt, amit most mondok: csak ülj le, és
ne gondolj a majmokra. Ez megteszi.

Az illető erre azt mondta:

– Ilyen egyszerű? Csak a majmokra nem kell gondolni? De hát én soha nem is gondoltam rájuk!

– Most tedd ezt, és holnap majd elmondod, mi történt – mondta Tilopa.

Képzelheted mi történt a szerencsétlennel… majmok és majmok mindenütt. Éjjel semmit sem tudott aludni,
egy szemhunyásnyit sem. Ahogy kinyitotta a szemeit, ott voltak. Vagy becsukta a szemeit, de akkor is ott
voltak és grimaszokat vágtak… Meg volt döbbenve.

– Miért adta nekem ezt a technikát ez az ember? Hiszen ha a majmokkal lenne a probléma… engem még
sosem zavartak. Ez az első alkalom, hogy ez történik…

És tovább próbálkozott, aztán még reggel is újra próbálkozott. Megfürdött, leült, de semmi sem használt: a
majmok nem tágítottak.

Estére, amikor visszatért, majdnem megőrült, mert a majmok követték őt, ő pedig beszélt hozzájuk. Megjött
és azt mondta:

– Kérlek ments meg valahogy! Én inkább nem akarok semmilyen meditációt, eddig teljesen jól voltam… És
nem akarom a megvilágosodásodat sem, csak szabadíts meg ezektől a majmoktól!

Ha akarattal a majmokra gondolsz, lehet hogy nem jönnek el hozzád. De ha nem akarod… ha azt akarod,
hogy ne jöjjenek, akkor követni fognak mindenüvé. Nekik is van egójuk, és nem hagyhatnak el olyan
könnyen. És mit képzelsz magadról, hogy csak úgy próbálsz nem gondolni a majmokra? A majmok
ingerültek lesznek: nem hagyják magukat.
Ez történik az emberekkel. Tilopa viccelt. Azt mondta ezzel, hogy nem fog sikerülni, ha megpróbálsz
megállítani egy gondolatot. Épp ellenkezőleg, maga a megszüntetésére irányuló erőfeszítés ad neki energiát,
magára a figyelem elkerülésére tett kísérlet válik figyelemmé. Tehát mindig, amikor el akarsz kerülni
valamit, túl sok figyelmet fordítasz pont arra a valamire. Ha nem akarsz gondolni valamire, máris arra
gondolsz.

Ne felejtsd el ezt, különben ugyanilyen helyzetbe kerülsz. A szerencsétlen megszállottat megszállták a

majmok, mert el akarta űzni őket. Nincs szükség arra, hogy megállítsd az elméd. A gondolatok
gyökértelenek, otthontalanok, vándorok – nem kell, hogy aggódj miattuk. Egyszerűen csak nézd őket, nézd
anélkül, hogy figyelnél rájuk, csak nézz.

Ha jönnek, úgy is jó, ne érezd rosszul magad miattuk – hiszen a leghalványabb ellenérzés, és máris harcolsz
velük. Teljesen jól van, így természetes: ahogy a levelek megjelennek a fákon, úgy jelennek meg az elmében
a gondolatok. Ez így van rendjén, pontosan úgy van, ahogy lennie kell. Ha nem jönnek, az gyönyörű.
Egyszerűen egy pártatlan megfigyelővé válsz, sem érte, sem ellene, se nem méltányolva, se nem
helytelenítve – minden értékelés nélkül. Egyszerűen ülsz belül magadban, és nézel – nézel anélkül, hogy
bármit néznél.

És megtörténik… hogy minél inkább nézel, annál kevesebb dolgot találsz. Minél mélyebbre hatolsz, annál
inkább eltűnnek, szertefoszlanak a gondolatok. Ha egyszer rájössz erre, a kezedben a kulcs. Ez a kulcs pedig
megnyitja a legtitkosabb jelenséget is: a buddhaság jelenségét.
Az alábbiakban három fordítást olvashatsz:

Tilópa Mahásziddha:

TITKOS UTASÍTÁS A MAHÁMUDRÁ MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

India nyelvén: Mahámudra-upadésa

Tibet nyelvén: Phyag-rgya chen-po’i man-ngag

Hódolat az egyszerre-jelentkezőnek, a Dicsőnek!

Bár a Mahámudrára senki sem tanítható,

szerencsés Nárópa, ki önmagad sanyargattad,

s a mester iránti tiszteletből tűrtél sok szenvedést,

nyisd ki jól a szíved, és figyelj reám!

Ó jöjj, és nézd e világi dolgok múló természetét;

egyikük sem állandó, álom és illúzió mind!

Káprázat és szemfényvesztés – valójában nincsenek is:

Térj észhez és hagyd ott evilági dolgaidat!

Hagyj hátra otthont és barátot, vess véget

a vonzások és taszítások e szövevényének,

vonulj az erdő mélyére, vagy egy hegyi barlangba,

és ott meditálj egymagadba!

Légy ott csupán, mint aki nem is meditál,

s az elérhetetlent elérve, a Mahámudrát elnyered!

A forgatagban haszontalan minden –

csak vonzásra és taszításra ad okot.

Lényegtelen mindaz, ami készített, megalkotott:

a Valóság Szívét kutasd!

Elméddel az elmén túlit meg nem pillanthatod.

Keresve a keresetlent meg nem találhatod.

Ha az elméntúli keresetlent elérni akarod,

tudatod gyökerénél messd el,

a pőre jelenlét tudatában pihenj!

Hadd ülepedjen le a gondolatok kusza hordaléka.

Ne tagadj, és ne erőltess semmit!

Hagyj csak mindent úgy, ahogy van,

s ha nincs többé mit akarnod és megtagadnod,

a Mahámudrá szabadságát akkor éred el!

Vágd ki gyökerestül e fát: makacs tudatodat,

hogy a létforgatag hajtásai, levelei, virágai

egy csapásra elhervadjanak!

Ha egy sötét helyen nagy hirtelen lámpást gyújtasz,

a több százezer éves sötétség mind egyszerre oszlik el.

Ha öntudatod tiszta fényét gyújtod lángra, csak egy pillanatra,

bűnöd lehet akár többszázezer éves, mind egyszerre múlik el.

A rossz felfogású, ki e szóból nem ért, a levegő-feleslegét jól fújja ki,

hogy légzése csak a pőre jelenlétre szűküljön le,

fagyassza meg tekintetét, s tudatát sokféleképp addig eddze,

míg a jelenlét tudatában önmagában meg nem áll.

Ha a világűr közepét próbálnád megkeresni, rájönnél:

sem közepe, sem vége nincsen, épp ugyanígy:

ha a tudat önmagára irányulva önnön lényegét kutatja,

megáll ott a gondolkozás, saját arcát a tudat ekkor pillantja meg!

Mint az égen szertefoszló

bárányfelhő, mely

sehová sem lett,

és sehol sem maradt,

úgy foszlik szét minden

gondolat, mihelyt

önmagát megpillantva

a tudatosság

hullámzása

megszakad.

Mint ahogy a színtelen és alaktalan űrt

sem fehér, sem fekete felhő be nem színezheti, el nem takarhatja,

úgy a tudat színtelen és alaktalan tiszta fényét

sem fehér, sem fekete tett be nem mocskolhatja.

Ahogy a tündöklő napkorong szívéből kiáradó fényt

többszázezer éves sötétség sem tompíthatja,

úgy az öntudat tisztán ragyogó szívének sugárzását

többszázezer éves körforgásnak homálya sem takarhatja.

Noha a világűrt, az eget üresnek nevezzük,

mégsem foghatjuk rá, hogy az ég tényleg olyan.

Az öntudatot pedig tiszta, ragyogó fénynek hívjuk,

noha nincs miről beszélnünk, ami valóban olyan.

Az égboltot vajon mi támasztja alá?

Mit támaszt az alá? És azt mi tartja fenn?

Az öntudatot a Mahámudrában semmi sem támasztja:

Lazíts! A keresetlen, természetes jelenben engedd el magad!

Ha kötelékeid fellazulnak, megszabadulásod kétségtelen.

Az égbolthoz hasonlít a tudat természete:

Nincs olyan jelenség, ami ne tartozna bele.

Hagyj fel minden ténykedéssel,

engedj el, lazulj bele!

Ne szólj semmit: a szó visszhang csupán!

Ne gondolkozz: lásd, mint múlik el a világ!

A test üreges nádszál, nem lévén veleje.

A tudat, a tér közepe, az elmét meghaladja,

Ne nyomj el és ne erőltess semmit,

lazíts el e térben – engedj el mindent és nyugodj bele!

A Mahámudrá az, ha az elmét semmi sem támasztja meg.

Ha hozzászoksz ehhez, a teljes megvilágosodást elnyered.

Ha nincs észrevett tárgy, a tudat fénylő természete felragyog.

Nincs út, amit követned kéne: az oszlatva-sugárzók útja ez,

a megszokhatatlan. Ha hozzászoksz ehhez,

a teljes megvilágosodást akkor elnyered.

Minden szemlélet fölött úrrá lesz az, kinek

szemében szemlélt és szemlélő megszűnik.

A meditáció fölött csak az nyerhet uralmat,

akinek egyetlen meditációs támasza sem marad.

A cselekvés fölött csak az nyerhet uralmat,

aki erőfeszítés nélkül ténykedik.

Az eredmény csak akkor válhat valóra,

ha a remény és félelem tovatűnik.

Mindezek sosem keletkezett alapját

hajlamok homálya sosem fedi.

Ne légy egykedvű, de semmit se várj:

E nem keletkezett valóság szívében engedd el magad!

A jelenségvilág így magában világlik,

és az elme a dolgokból kifogy.

A szemlélet királya az a nézet, amely a korlátok alól felszabadult.

A meditáció királya az, amely mindennek korlátlan szabadságot ad.

A cselekvés királya az, amely erőltetés nélkül, önmagából fakad.

Az eredmény királya az, aki pártatlanul, önmagában létezik.

Tetted előbb zúgó hegyipatak,

később mint a Gangesz, lassan, megfontoltan halad,

végül elnyugszik a most tengerében,

mint a gyermek anyja ölében.

Sem a titkos mantrák, sem az önfelülmúló megismerés,

sem a fegyelmi rendszabályzat kosarának tanai,

sem a szent szövegek, sem a filozófiai rendszerek

nem képesek megláttatni a Mahámudrá tiszta fényét.

Ne figyelj semmire, számolj le minden másra-vágyással.

A gondolatok, mint a tenger hullámai, maguktól kélnek, maguktól elülnek.

Ha másra-vágyás ébred benned, a ragyogó fényt nem láthatod!

Ha bármiféle elvhez igyekszel tartani magad,

igazi kötelmedet akkor elhanyagolod.

De ha nem távolodsz el attól, ami sehol sincs és nem látható,

a szilárd megtapasztalás lámpásaként világítasz

a nemtudás sötétjében.

Ha minden másra-vágyással leszámolsz,

és semmiféle szélsőségbe nem esel bele,

az összes szentirat és tanítás jelentését megérted.

Ha ebbe belenyugszol, a körforgás börtönéből kijutsz.

Ha ebben kitartasz, bűntudatod fátyla a fénybe enyészik,

és a tanítás lámpásának fognak nevezni.

Az ostobaság szülöttjeit, kik nem hisznek ebben,

a létesülés örvénye mindig elragadja;

mennyi kínszenvedést kell ezért megélniük szegényeknek!

A kíntól menekülni vágyó bölcs mesterre bízza magát,

kinek jótékony hatására felszabadul az elméje.

Ha nőtárssal gyakorolsz, és az üres gyönyör-tudat felkél,

egyensúlyozd ki a módszer és bölcsesség energiáját,

lassan engedd le, majd vezesd fel a fejtető-csakrába,

tartsd meg ott, és áraszd el vele a testet!

Így hosszú életet élhetsz, miközben hajad nem őszül,

az életerőtől kicsattansz, arcod teliholdként ragyog.

Csodás képességeid hamar jelentkeznek,

és minden a végső megvalósítás felé mutat.

Kolofon:

E huszonnyolc versszakos titkos utasítást a Mahámudrá megvalósításához Tilópa, a nagy guru és

mahásziddha adta át a Gangesz folyó partján Nárópának, a bölcs kasmíri beérkezettnek, tizenkét
megpróbáltatásának végeztével. Nárópa e tanítást huszonnyolc verszakban, szanszkritul adta át Marpa Csökji
Lodrőnek, a nagy tibeti fordítónak, aki tibeti szabadfordítást készített belőle szülőfalujában, a Tibet és
Bhután határán fekvő Pulahariban. Az indiai Kangra-völgyben fekvő Tasi-dzsong kolosorban Khamtrul
Rinpócse szóbeli tanítása alapján angolra fordította Kunzang Tenzin (Keith Dowman), 1977-ben. Az általa
felhasznált szöveg a Gyalwa Karmapa szikkimi kolostorában, a Rumtekben nyomtatott Do ha mdzod brgyad
ces bya ba Phyag rgya chen po’i man ngag gsal bar ston pa’i gzhung című, Mahámudrá-útmutatásokat
tartalmazó gyűjteményből származik, melyben a mű Phyag rgya chen po’i man ngag, vagy Phyag rgya chen
po’i tshig rkang nyi shurtsa brgyad pa címen szerepel. (Megtalálható Keith Dowman honlapján a
www.KeithDowman.net-en.) E fordítást a tibeti Tengyur pekingi kiadásában 3132-es szám alatt szereplő
Phyag chen Ganga ma című szöveggel egybevetette, a versszakokat az ott található sorrendnek megfelelően
átrendezte és Keith Dowman 1997-es budapesti tanításai alapján magyarra fordította Kunzang Tendzin
(Agócs Tamás), Buda városában, az Úr 2000-ik évében.

SZARVAM MANGALAM!

Minden Lénynek Béke Adassék!

Megjelent az alábbi könyv függelékeként:

Sabkar Lama: A Garuda röpte (A Tan Kapuja, 2003) 181-6. oldal

Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban

Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!

Tisztelet a Mahámudrának!

Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,

Mivel szigorú gyakorlást végeztél,

Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,

Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?

Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;

Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,

És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

Az üres ég nézésében a látvány megszűnik;

Hasonlóképp, mikor a tudat néz magába a tudatba,

A csapongó és fogalmi gondolat sora véget ér

És elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

Mint a reggeli köd, ami a levegővben eloszlik,

Nem megy sehova, hanem megszűnik létezni,

A fogalmiasítás hullámai, a tudat összes terméke, eloszlik,

Mikor tudatod igaz természetét látod.

A tiszta térnek sem színe sem alakja

És nem szennyezhető feketévé, vagy fehérré;

Ugyanígy, a tudat lényege túl van színen és alakon

És nem szennyezik fekete vagy fehér tettek.

Ezer világkorszak sötétsége erőtlen

Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;

Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek

Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.

Bár a teret üresnek mondják,

Valójában kifejezhetetlen;

Bár a tudat természetét tiszta fénynek hívják,

Minden megnevezése alaptalan szóbeszéd.

A tudat eredeti természete térszerű;

Áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt.

Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban,

Légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni,

Tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét.

A test lényegileg üres, mint a nádszár

És a tudat, mint tiszta tér, teljesen meghaladja a gondolatvilágot:

Nyugodj belső természetedbe elhagyás és irányítás nélkül,

Tárgy nélküli tudat a Mahámudra,

És a gyakorlás tökéletesítésével elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

A Mahámudra tiszta fényét nem tudják felfedni

Szentiratai, vagy elméleti értekezései

A Mantravádának, a Páramitáknak, vagy a Tripitakának;

Elkendőzik a tiszta fényt fogalmak és eszmék.

Merev előírások rögzítésével megrontod az igazi szamaját,

De a tudati cselekvések megállásával minden rögzült fogalom elhal;

Mikor az óceán áradása egységben van békés mélyével,

Mikor a tudat sosem tér el a meghatározatlan nem-fogalmi igazságtól,

A töretlen szamaja szellemi sötétségben gyújtott lámpás.

Értelmi önteltségtől szabadon, dogmatikus elvek visszautasításával,

Minden iskola és irat igazsága felfedetik.

A Mahámudrában elmélyülve szabad vagy a szamszára börtönétől;

A Mahámudrába helyezkedve felemésztődik bűntudat és bánat;

És mint a Mahámudrá tanítója, te vagy a Tan fénye.

A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát,

Nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában.

Légy együttérző azokkal, kik folytonos szorongásban szenvednek!

Ha eleged van a nem enyhülő fájdalomból és megszabadulásra vágysz, tarts ki egy tanító mellett,

Mert mikor áldása megérinti szívedet, tudatod megszabadul.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!

Befektetni a szamszárába hasztalan; az minden aggály gyökere.

Mivel a világi érdekeltség értelmetlen, keresd a valóság szívét!

A tudat kettőségeinek meghaladásában van a Legfelsőbb látás;

A nyugodt és csendes tudatban vna a Legfelsőbb Meditáció;

A természetességben van a Legfelsőbb Cselekvés;

És mikor minden remény és félelem meghalt, a Célt elérted.

Minden tudati képen túl a tudat természetesen tiszta:

Ösvény nélkül követed a Buddhák ösvényét;

Módszer nélkül nyered el a legfelsőbb megvilágosodást.

KJÉ MA! Figyelj rokonszenvvel!

Belátással sanyarú világi helyzetedbe,

Megérted semmi sem tartós, hogy minden álomszerű,

Értelmetlen káprázat, mi feszültséget és unalmat kelt,

Fordulj meg és hagyd el földi törekvéseid.

Vágd el érdekeltségedet otthonoddal és barátaiddal

És meditálj egyedül az erdőben vagy a hegyekben,

Légy ott a nem-meditáció állapotában

És eléred a nem-elérést, eléred a Mahámudrát.

A fa kiterjeszti ágait és leveleket növeszt,

De mikor gyökerét elvágják, lombja elfonnyad;

Ugyanígy, mikor a tudat gyökerét elvágod,

A szamszára fájának ágai meghalnak.

Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás;

Hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása

Kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vagságát.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!

A tudaton túli igazságot nem ragadja meg a tudat semelyik képessége;

Kényszeres cselekvéssel nem érthető a nem-cselekvés értelme;

Hogy felismerd a nem-cselekvés és tudaton túli értelmét,

Vágd el a tudatot gyökerénél és maradj a csupasz éberségben.

Hagyd a tudati cselekvés saras vizeit megtisztulni;

Tartózkodj az igenlő és tagadó kivetítésektől -

hagyd egyedül a jelenségeket:

A tapasztalati világ, hozzáadás és elvevés nélkül, a Mahámudra.

A születetlen mindenütt jelenlevő alap feloldja késztetéseid és káprázataid:

Ne légy öntelt vagy számító, hanem maradj a születetlen lényegben

És hagyd minden elméleted magadról és a világról elolvadni.

A legmagasabb látás kinyit minden kaput;

A legmagasabb meditáció megméri a végtelen mélységeket;

A legmagasabb cselekvés irányítatlan, mégis határozott;

És a legmagasabb cél a köznapi lény remények és félelmek nélkül.

Először a karmád olyan, mint a szurdokban ömlő folyó;

Középidőban áramlása, mint a Gangesz, finoman kanyarog;

És végül, ahogy a folyó eggyé válik az óceánnal,

Tökélyben végződik, mint anya és fia találkozása.

Ha tudatod tompa és képtelen gyakorolni ezeket az útmutatásokat,

Tartsd vissza lényegi lélegzetedet és bocsásd ki éberséged életerejét,

Rögzített nézés gyakorlásával – a tudat összeszedésének módszereivel,

Fegyelmezd magad, míg megmarad a teljes éberség állapota.

Mikor karmamudrát gyakorolsz, a boldogság és üresség

tiszta ébersége fel fog kelni:

Belátás és eszköz áldott egységében összeszedetten,

Lassan küld le, tartsd meg és húzd fel a bódhicsittát,

És vezesd el a forráshoz, telítsd az egész testet.

De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.

Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,

Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,

Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.

Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához

A szerencsés lények szívében.

A “Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban” a Nagy Guru és Mahásziddha

Tilópa adta át a Kasmíri Pandit, Bölcs és Sziddha Narópának közel a Gangeszhez a Tizenkét Gyakorlat
teljesítésének alkalmával. Narópa a tanítást szanszkritul adtá át huszonnyolc versszakban a nagy tibeti
fordító, Mar pa Chos kyi blos gros-nak, aki egy szabad fordítást készített falujában, Pulahari-ban, a Tibet-
Bhután határon.

Ezt a szöveget tartalmazza a Mahámudra útmutatás gyűjteménye, amit úgy hívnak: Do ha mdzod brgyad ces
bya ba Phyag rgya chen po’i man ngag gsal bar ston pa’i gzhung, melyet a Gyalwa Karmapa kolostorában
nyomtattak ki a szikkimi Rumtek-ben. A tibeti címe: Phyag rgya chen po’i man ngag, or Phyag rgya chen po
rdo rje’i tsig rkang nyi shu rtsa brgyad pa.

Az angol fordítást Kunzang Tenzin készítette 1977-ben, azután, hogy Khamtrul Rinpoche átadta neki a
szóbeli tanításokat Indiában, a Kangra völgyben, Tashi Jong-ban.

Magyarra fordította: Hadházi Zsolt.

Tilópa: A mahámudrá éneke

A mahámudra túl van szavakon és jelképeken,

De neked, buzgó és hűséges Narópa, ezt el kell mondanom.

Az ürességnek nem kell támasz. A mahámudra nem nyugszik semmin sem.

Erőfeszítés nélkül, de természetesnek maradva,

Letörheted az igát, így elérheted a megszabadulást.

Ha semmit sem keresel a térbe nézve,

Ha a tudattal figyeled a tudatot,

Elpusztítod a megkülönböztetéseket és eléred a buddhaságot.

Az égen vándorló felhőknek nincs gyökerük, nincs otthonuk,

És a tudatban suhanó megkülönöztető gondolatoknak sincs.

Mikor meglátod az én-tudatot, a megkülönböztetés leáll.

A térben alakok és színek formálódnak

De se fekete, se fehér nem színezi a teret.

Minden dolog az én-tudatból jelenik meg.

Erények és vétkek nem szennyezik a tudatot.

Az idők szötétsége nem takarja el a ragyogó napot.

A szamszára hosszú világkorszakai sosem rejthetik el a tudat csillogó fényét.

Bár szavakat mondanak az üresség magyarázatához, az ürességet mint olyat sosem lehet

kifejezni. Bár azt mondjuk “a tudat világos fény”, az túl van minden szón és

jelképen. Bár a tudat lényegében üres, minden dolgot átölel és magában foglal.

Ne csinálj semmit a testtel, csak nyugtasd el.

Szorosan csukd be szád és maradj csendben.

Ürítsd ki tudatod és ne gondolj semmire se.

Mint egy üreges bambusz, kényelmesen legyen tested.

Adás és vevés nélkül tudatod helyezd nyugalomba.

A mahámudra olyan, mint a semmihez sem kötődő tudat.

Így gyakorolva idővel eléred a buddhaságot.

A mantra és a tökéletességek gyakorlása, útmutatások a szútrákban és

az előírásokban, és a tanítások az iskoláktól és iratokból

nem hozzák el a Belső Igazság megvalósítását.

Mert ha a tudat vággyal telve célt keres, csak

elrejti a fényt.

Aki megtartja a tantrikus előírásokat, mégis megkülönböztet, elárulja a megvilágosodás

fogadalmait.

Állíts meg minden cselekvést, hagyj el minden vágyat, hagyd a gondolatokat megjelenni és eltűnni, ahogyan
vannak

mint az óceán hullámai.

Aki sosem bántalmazza a nem-tartózkodást sem a nem-megkülönböztetés alapelveit,

betartja a tantrikus előírásokat.

Aki elhagyja a vágyat és nem ragaszkodik ehhez vagy ahhoz,

Látja a valódi jelentését az iratoknak.

A mahámudrában minden bűnöd elég. A mahámudrában megszabadulsz

eme világ börtönétől. Ez a Dharma legfőbb fáklyája. Akik

nem hisznek benne, azok bolondok, kik örökre nyomorúságban és bánatban fognak fetrengeni.

A megszabadulásra törekvéshez támaszkodj egy gurura. Mikor tudatod megkapja

a guru áltását, a megszabadulás közel van.

Jaj, ebben a világban minden dolog értelmetlen, csupán a bánat magvai.

A kis tanítások tettekhez vezetnek. Csak olyan tanításokat kövess, melyek nagyok.

Túllépni a kettősségen a királyi nézet, legyőzni a zavarodottságot a királyi gyakorlat, a nem-gyakorlás

ösvénye a buddhák útja. Aki

azt az ösvényt játja, eléri a buddhaságot.

Múlandó ez a világ, mint a látomások és az álmok.

Lényege nincsen. Ne ragaszkodj a világhoz se rokonodhoz.

Vágd el a vágy és gyűlölet köteleit. Meditálj erdőkben és hegyekben.

Ha erőfeszítés nélkül könnyedén megmaradsz a “természetes állapotban”, hamarosan a mahámudrát

elnyered és eléred a nem-elérést.

Vágd el a fa gyökerét és a levelek elfonnyadnak.

Vágd el a tudatod gyökerét és a szamszára összeomlik.

Bármely lámpa fénye eloszlatja egy pillanat alatt hosszú világkorszakok sötétségét.

A tudat erős fénye egyetlen villanással elégeti a tudatlanság fátyolát.

Aki ragaszkodik a tudathoz, nem látja az igazságot, ami túl van a tudaton.

Aki küzd a Dharma gyakorlásátért nem találja meg a gyakorláson-túli igazságát.

Tisztán vágj keresztül a tudat gyökerén és nézz csupaszon.

Szakadj le minden megkülönöztetéstől és maradj könnyedén.

Ne adj és vágy, csak maradj természetes, mert a mahámudta túl van minden

elfogadáson és elutasításon.

Mivel a tudatosság nem született, senki sem akadályozhatja vagy szennyezheti be.

Megmaradva a “születetlen” birodalomban, minden jelenség eloszlik a

végső Dharmába.

Minden akaratosság és büszkeség semmivé tűnik.

A legfelsőbb megértés meghalad minden ezt és azt.

A legfelsőbb tetthez nagy találékonyság tartozik, ragaszkodás nélkül.

A legfelsőbb elérés az itt levő megértése remény nélkül.

Először a jógi tudatát zúgónak érzi, mint a vízesés.

Középidőben, mint a Gangesz, lassan és finoman folyik.

Végül egy nagy tágas óceán,

ahol a gyerek és anya fényei eggyé olvadnak.

Forrás: Teachings of the Buddha, Ed. Jack Kornfield.

Fordítás: Hadházi Zsolt

Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról

Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban

Tisztelet a Nyolcvannégy Mahásziddhának!

Tisztelet a Mahámudrának!

Tisztelet a Vadzsra Dákininek!

A Mahámudrát nem lehet tanítani. De legértelmesebb Narópa,

Mivel szigorú gyakorlást végeztél,

Kitartó a szenvedésben és odaadó voltál a Gurud iránt,

Magasztos, fogadd e titkos útmutatást szívedbe.

Áll valamin a tér? Min nyugszik?

Miként a tér, a Mahámudra semmitől sem függ;

Lazíts és állapodj meg az egynemű tisztaság folyamában,

És kötelékeid engedésével a megszabadulás bizonyos.

Az üres ég nézésében a látvány megszűnik;

Hasonlóképp, mikor a tudat néz magába a tudatba,

A csapongó és fogalmi gondolat sora véget ér

És elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

Mint a reggeli köd, ami a levegővben eloszlik,

Nem megy sehova, hanem megszűnik létezni,

A fogalmiasítás hullámai, a tudat összes terméke, eloszlik,

Mikor tudatod igaz természetét látod.

A tiszta térnek sem színe sem alakja

És nem szennyezhető feketévé, vagy fehérré;

Ugyanígy, a tudat lényege túl van színen és alakon

És nem szennyezik fekete vagy fehér tettek.

Ezer világkorszak sötétsége erőtlen

Hogy elhomályosítsa a nap szívének kristály tisztaságát;

Hasonlóképp a szamszára világkorszakai erőtlenek

Hogy elfátyolozzák a tudat lényegének tiszta fényét.

Bár a teret üresnek mondják,

Valójában kifejezhetetlen;

Bár a tudat természetét tiszta fénynek hívják,

Minden megnevezése alaptalan szóbeszéd.

A tudat eredeti természete térszerű;

Áthat és körbefog minden dolgot a nap alatt.

Légy mozdulatlan és maradj ellazult őszinte nyugalomban,

Légy csendben és hagyd a hangot visszhangként verődni,

Tartsd tudatod némán és figyeld minden világ végét.

A test lényegileg üres, mint a nádszár

És a tudat, mint tiszta tér, teljesen meghaladja a gondolatvilágot:

Nyugodj belső természetedbe elhagyás és irányítás nélkül,

Tárgy nélküli tudat a Mahámudra,

És a gyakorlás tökéletesítésével elnyered a legfelsőbb megvilágosodást.

A Mahámudra tiszta fényét nem tudják felfedni

Szentiratai, vagy elméleti értekezései

A Mantravádának, a Páramitáknak, vagy a Tripitakának;

Elkendőzik a tiszta fényt fogalmak és eszmék.

Merev előírások rögzítésével megrontod az igazi szamaját,

De a tudati cselekvések megállásával minden rögzült fogalom elhal;

Mikor az óceán áradása egységben van békés mélyével,

Mikor a tudat sosem tér el a meghatározatlan nem-fogalmi igazságtól,

A töretlen szamaja szellemi sötétségben gyújtott lámpás.

Értelmi önteltségtől szabadon, dogmatikus elvek visszautasításával,

Minden iskola és irat igazsága felfedetik.

A Mahámudrában elmélyülve szabad vagy a szamszára börtönétől;

A Mahámudrába helyezkedve felemésztődik bűntudat és bánat;

És mint a Mahámudrá tanítója, te vagy a Tan fénye.

A bolond, aki tudatlanságában elutasítja a Mahámudrát,

Nem ismer mást, csak küzdelmet a szamszára áradásában.

Légy együttérző azokkal, kik folytonos szorongásban szenvednek!

Ha eleged van a nem enyhülő fájdalomból és megszabadulásra vágysz, tarts ki egy tanító mellett,

Mert mikor áldása megérinti szívedet, tudatod megszabadul.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!

Befektetni a szamszárába hasztalan; az minden aggály gyökere.

Mivel a világi érdekeltség értelmetlen, keresd a valóság szívét!

A tudat kettőségeinek meghaladásában van a Legfelsőbb látás;

A nyugodt és csendes tudatban vna a Legfelsőbb Meditáció;

A természetességben van a Legfelsőbb Cselekvés;

És mikor minden remény és félelem meghalt, a Célt elérted.

Minden tudati képen túl a tudat természetesen tiszta:

Ösvény nélkül követed a Buddhák ösvényét;

Módszer nélkül nyered el a legfelsőbb megvilágosodást.

KJÉ MA! Figyelj rokonszenvvel!

Belátással sanyarú világi helyzetedbe,

Megérted semmi sem tartós, hogy minden álomszerű,

Értelmetlen káprázat, mi feszültséget és unalmat kelt,

Fordulj meg és hagyd el földi törekvéseid.

Vágd el érdekeltségedet otthonoddal és barátaiddal

És meditálj egyedül az erdőben vagy a hegyekben,

Légy ott a nem-meditáció állapotában

És eléred a nem-elérést, eléred a Mahámudrát.

A fa kiterjeszti ágait és leveleket növeszt,

De mikor gyökerét elvágják, lombja elfonnyad;

Ugyanígy, mikor a tudat gyökerét elvágod,

A szamszára fájának ágai meghalnak.

Ezer világkorszak sötétségét elűzi egyetlen lámpás;

Hasonlóképp, a tudat tiszta fényének egyetlen villanása

Kitörli világkorszakok karmikus kötöttségeit és szellemi vagságát.

KJÉ HÓ! Figyelj örömmel!

A tudaton túli igazságot nem ragadja meg a tudat semelyik képessége;

Kényszeres cselekvéssel nem érthető a nem-cselekvés értelme;

Hogy felismerd a nem-cselekvés és tudaton túli értelmét,

Vágd el a tudatot gyökerénél és maradj a csupasz éberségben.

Hagyd a tudati cselekvés saras vizeit megtisztulni;

Tartózkodj az igenlő és tagadó kivetítésektől -

hagyd egyedül a jelenségeket:

A tapasztalati világ, hozzáadás és elvevés nélkül, a Mahámudra.

A születetlen mindenütt jelenlevő alap feloldja késztetéseid és káprázataid:

Ne légy öntelt vagy számító, hanem maradj a születetlen lényegben

És hagyd minden elméleted magadról és a világról elolvadni.

A legmagasabb látás kinyit minden kaput;

A legmagasabb meditáció megméri a végtelen mélységeket;

A legmagasabb cselekvés irányítatlan, mégis határozott;

És a legmagasabb cél a köznapi lény remények és félelmek nélkül.

Először a karmád olyan, mint a szurdokban ömlő folyó;

Középidőban áramlása, mint a Gangesz, finoman kanyarog;

És végül, ahogy a folyó eggyé válik az óceánnal,

Tökélyben végződik, mint anya és fia találkozása.

Ha tudatod tompa és képtelen gyakorolni ezeket az útmutatásokat,

Tartsd vissza lényegi lélegzetedet és bocsásd ki éberséged életerejét,

Rögzített nézés gyakorlásával - a tudat összeszedésének módszereivel,

Fegyelmezd magad, míg megmarad a teljes éberség állapota.

Mikor karmamudrát gyakorolsz, a boldogság és üresség

tiszta ébersége fel fog kelni:

Belátás és eszköz áldott egységében összeszedetten,

Lassan küld le, tartsd meg és húzd fel a bódhicsittát,

És vezesd el a forráshoz, telítsd az egész testet.

De csak ha vágy és ragaszkodás nincs már, akkor fog amaz éberség felkelni.

Akkor hosszú életet és örök fiatalságot nyersz, megtelsz mint a hold,

Ami ragyogó és tiszta, az oroszlán erejével,

Gyorsan földi hatalmat és a legfőbb megvilágosodást megszerzed.

Maradjon ez a magvas útmutató a Mahámudrához

A szerencsés lények szívében.

A "Tilópa útmutatása Narópának a mahámudráról huszonnyolc versszakban" a Nagy Guru és Mahásziddha

Tilópa adta át a Kasmíri Pandit, Bölcs és Sziddha Narópának közel a Gangeszhez a Tizenkét Gyakorlat
teljesítésének alkalmával. Narópa a tanítást szanszkritul adtá át huszonnyolc versszakban a nagy tibeti
fordító, Mar pa Chos kyi blos gros-nak, aki egy szabad fordítást készített falujában, Pulahari-ban, a Tibet-
Bhután határon.

Ezt a szöveget tartalmazza a Mahámudra útmutatás gyűjteménye, amit úgy hívnak: Do ha mdzod brgyad ces
bya ba Phyag rgya chen po'i man ngag gsal bar ston pa'i gzhung, melyet a Gyalwa Karmapa kolostorában
nyomtattak ki a szikkimi Rumtek-ben. A tibeti címe: Phyag rgya chen po'i man ngag, or Phyag rgya chen po
rdo rje'i tsig rkang nyi shu rtsa brgyad pa.

Az angol fordítást Kunzang Tenzin készítette 1977-ben, azután, hogy Khamtrul Rinpoche átadta neki a
szóbeli tanításokat Indiában, a Kangra völgyben, Tashi Jong-ban.

Magyarra fordította: Hadházi Zsolt.