A Különleges életek című film, egy csodálatos és érdekes, viszont igazán fájdalmas és megható

történet. Óriási társadalmi jelentőséggel bíró témát dolgoz fel. Egyfelől az autizmussal élők
mindennapjait közelebbről mutatja be nekünk, mert lássuk be, amennyiben a közvetlen
környezetünkben nincs bármilyen testi és/vagy mentális fogyatékossággal élő személy, úgy ha
egyszer mégiscsak keresztezik egymást az útjaink egy ilyen személlyel, akkor csak homályos
(sokszor téves) elképzelésink vannak az életükről, érzéseikről és sajnos nem is tudjuk, hogy
viszonyuljunk hozzájuk, hogy az számukra is komfortos legyen. Csodálatos volt látni, hogy
különböző vallású és kultúrájú emberek milyen fantasztikusan együtt tudnak működni egy nemes
cél érdekében, azt a felemelő üzenetet közvetítve, hogy sokszor a különbségek ellenére
mindenkiben ott él az eredendő emberség és jóság. Szívmelengető volt, hogy nem csak az
autizmussal élőkön segítettek ezzel a szisztémával, hanem sok - egyébként problémás és nehéz
sorsú - fiatalnak adtak célt és lehetőséget arra, hogy megtalálják a jobbik énjüket azáltal, hogy
felelősséget kell vállalniuk egy másik emberért, aki a gondoskodásukra szorul.
Az a fajta elhivatottság, szerénység, szeretet, türelem amivel Bruno és Malik viszi ezt a hatalmas
terhet a vállukon, feláldozva a saját életük gyakorlatilag minden percét, végtelen csodálattal tölt
el. Ilyenkor érzi csak igazán az ember, mi mennyire énközpontú életet élünk, a hasonló formátumú
hétköznapi hősökhöz képest.