9.

tétel A késő-modern médiakörnyezet sajátosságai, a kereskedelmi televízió, új

műfajok
kulcsfogalom: modern – posztmodern – késő-modern, hibrid médium, kereskedelmi
televízió, neotelevízió

A késő-modern médiakörnyezetet komplex és hibrid médiumok jellemzik. Ennek a

médiakörnyezetnek a kutatók szerint a kulcsfigurája a jelentés-és identitáskonstruáló
médiahasználó. A hibrid kifejezés alkalmazása két szempontból is indokolt. Igaz magukra a
médiumokra és igaz magukra a tartalmakra is, hiszen ezek vándorolnak az egyes
platformok között, a használók egyedi igényeihez igazodva. A felhasználók kulturális
környezetét, felhasználói szokásaikat is nagymértékben meghatározza a megváltozott
média-környezet.
A különböző médiumok már nem egy technikai egységhez kötődnek, a televízió, a rádió
különböző adásait, műsorait bármikor megnézhetjük, vagy meghallgathatjuk az
interneten is, a mobiltelefon alkalmazásai pedig minden médium minden tartalmát elérhetővé
tesznek számunkra (helytől és időtől függetlenül).
A késő-modern média fontos tulajdonsága, hogy folyamatosan változik, ez egyrészt
technikai, másrészt tartalmi oldalról ragadható meg. Ezt a változékonyságot,
dinamikusságot még kiszámíthatatlanabbá teszi az, hogy ezzel összefüggésben a média
társadalmi és kulturális szerepe és médiahasználók médiához való viszonyulása is
folyamatosan változik.

A legszembetűnőbb (és talán a legtöbbet is vitatott) szegmense ennek a késő-modern

médiakörnyezetnek a populáris kereskedelmi televízió.
A kereskedelmi tévék legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy hétköznapi és szubjektív
legyen. Ha meg akarjuk érteni a kereskedelmi televíziózás lényegét, sajátosságait, a
legalkalmasabb modell ehhez a performatív hatás modell megközelítése (Dayan-Katz
1992).
 A modell szerint a néző a televízióval párbeszédet folytat, a látottak-hallottak
értelmezése nagymértékben függ a néző társadalmi és kulturális helyzetétől,
identitásától.
 A befogadói helyzet nem passzív, hanem nagyon is aktív, a befogadó érzelmileg
azonosul és bizonyos esetekben el is köteleződhet a főként szórakoztató tartalmak
iránt, de akár el is utasíthatja, vagy megkérdőjelezheti ezeket

A „neotelevízió” kifejezés Umberto Eco nevéhez fűződik, aki írásában A már nem átlátszó
képernyő címen az olasz televíziós piac liberalizálásának következtében átalakuló televízió
sajátosságait foglalja össze, és az új televíziós modellt nevezi így. Magyarországon is liberalizálták a
piacot, megjelentek a kereskedelmi televíziók, és műsorszerkesztési elvükkel, gyakorlatukkal a
közszolgálati televíziót is „megfertőzték".
  Eco azt állítja, hogy a neotelevízió egyik fő célja a valósághatás keltése, a valószerű
hangsúlyozása, miközben a valóság és a fikció teljesen összekeveredik benne.
 A televíziózás lényege már nem a valóság megmutatása, hanem a tévé és a nézők
kapcsolatának fenntartása.
 A neotelevízió célja a minél nagyobb nézettség elérése, a figyelem folyamatos felkeltése.
Ennek érdekében elveti a hagyományos műsorstruktúrát, amelyben egymást követik a
különböző műfajú műsorok, és helyette olyan dinamikus, látványos, gyors ritmusú
műsorfolyamot hoz létre, amelyben láncszerűen kapcsolódnak egymásba a műsorok.
 A műfajok terén kisebbfajta „forradalom” történik. A tájékoztatás és a szórakoztatás,
valamint a hagyományos műfajok (a hírek, a sport, a színházi előadás, a dokumentumfilm)
közti határok elmosódnak, vegyes, elsősorban szórakoztatásra szánt műfajok (talkshow,
educainment, infotainment stb.) jönnek létre, illetve honosodnak meg az Amerikai Egyesült
Államok után Európában is.
 A szórakoztatás elvét szem előtt tartva előtérbe kerülnek a magánélet témái. A szerkesztési
gyakorlat fordulatok előállítására, képek és vélemények ütköztetésére, a néző
meghökkentésére, elkápráztatására irányul.

A szubjektív tematikát preferáló, informális hangvételű, látványcentrikus, pergő, vegyes

műfajokkal és tabloidokkal jelentkező neotévével új fejezet kezdődik a televíziózás
történetében. Az addig „üres”-nek tekinthető médium, amely évtizedekig más kulturális
formákat reprodukált (mozi, színház, rádió), „megtelik”: specifikusan televíziós műsoraival
önálló kulturális formává válik.
• a „tabloid televízió” megszületését pontosan meg is tudja nevezni, mégpedig az 1986-
os Current Affair c. félórás televízió programjának bemutatásával azonosítják. A
bűneseteket, botrányokat bemutató műsor műfaji újítása az volt, hogy a műsorban
színészekkel újrajátszatták az eredeti események valószínűsített történetét.