Isten minden jókkal áldjon meg titeket, fiaim!

Azért írok most néktek, hogy tudassam veletek, elhagyom az országot. Magam szándékából, nem
máséból, a becsületem megvédéséért.

Gyermekeim! Szétszaggatott család a miénk. Bizonyára ez egy örökletes átok lehet családunkon,
hiszen úgy ahogy nekem kisgyermek koromban, úgy nektek is szülők nélkül kell felnőnötök. Én
jelenleg Párizsban húzom meg magam, a spanyol örökösödési háború lezárultáig biztosan itt is
maradok, hiszen a békekötést kiváló lehetőségnek tartom függetlenségünk biztosítására. Ugyan
álnéven, de Lajos király befogadott udvarába. A beilleszkedés nem volt nehéz, hamar feltaláltam
magam ebben az átlagosnak cseppet sem mondható, versailles-i világban. Ne felejtsétek el, hogy a
franciákkal mi mindig jó kapcsolatot ápoltunk, lehetőségeikhez mérten mindig támogattak minket,
épp úgy, mint ahogy most engem, ezért arra kérlek benneteket is, ezt a fontos kapcsolatot a
későbbiekben ti is ápoljátok, hiszen sokat köszönhetünk francia barátainknak.

Azért is írom most ezt a levelet, mert közvetlen módon nem tudok jelen lenni neveltetéseteknél, így
hát megpróbálok eme hiányosságon ily módon enyhíteni épp úgy, ahogy édesanyám tette azt.
Hasonló levelet írt ő is nekem, melyben megfogalmazta életem egyik, ha nem legfontosabb eszméjét,
melyhez azóta is tartom magam, és tanácsolom nektek, ti is tartsátok magatokat. Ezen becses
gondolat így hangzik: „És ne feledd: nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és
a jó hír. Ez soha meg nem hal, hanem Örökké él.” Ő ezt, életének egyik legfontosabb gondolatát
hagyta rám, melyet most szeretnék tovább adni nektek, és arra kérlek titeket, lehetőségeitekhez
mérten ti is tartsátok magatokat ezen eszméhez, hiszen az ehhez való ragaszkodás biztosítja
családunk számára azon hírnév dicsőségét és töretlenségét, amelyet őseitek nemes tetteivel
érdemelt ki családunk, kikre büszkék lehettek, és példájukat követhetitek. Azonban ne gondoljátok,
hogy ez olyan egyszerű. Életetek során számtalanszor kerülhettek olyan helyzetbe, amely veszélybe
sodorja eme dicső hírnevet. Ilyenkor támaszkodjatok a hitetekre, s jönni fog a válasz. Isten, úgy ahogy
nekem, nektek is mindig megfogja mutatni a helyes utat, amely sokszor nem könnyű, de az Isten által
kijelölt út végén mindig ott van a jutalom, a dicsőség, mely éltette és élteti családunkat, így hát
elvárom tőletek, hogy életetek során tartsátok ezt szem előtt.

Azonban ahhoz, hogy rálépjetek az Isten által számotokra kijelölt, dicsőséges útra, még sokat kell
tanulnotok. Tanuljatok, fejlesszétek magatokat, feszegessétek képességeitek határát, hiszen ez az
egyetlen mód a fejlődéshez. És amikor úgy érzitek, készen álltok, fordítsátok az évek során
megszerzett erényeiteket a haza szolgálatába, hiszen a dicsőség, melyet családunk okkal érdemelt ki,
csak így tartható fenn. Ha a politikai helyzet úgy hozza, álljatok ki az ország és annak függetlensége
mellett, és ragaszkodjatok a Habsburgokat gyengíteni szándékozók táborához, hiszen a függetlenség
és a Habsburg-ház nem fér meg egymás mellett, így hát a ti dicső nevetek ragyogja be a függetlenség
gondolatát olyan épp oly erővel, ahogy őseiteknél.

Párizs, 1713. április 8.

Édesapátok; Rákóczi Ferenc