I II I M U II

;w
■1

>í

SZÉP ERNŐ

ARANYÓRA
SINGER ÉS WOLFNER KIADÁS,
 1

IJ

i;

fl

i
Y
0Í

SZÉP ERNŐ

I
ARANYÓRA
U
r MESE

BUDAPEST
SINGER ÉS WOLFNER IRODALMI INTÉZET RT,
KIADÁSA
 &

V
Fenntartunk minden jogot,
a fordítás, az előadás és a filmesítés jogát is.

JEnnelc a színpadi műnek előadási joga kizáróan Révész Ferenc

úrnál (Országos Színészegyesület Irodalmi Ügynöksége) Buda­
pest, VIII, kerület, Baross-utoa 9. szám alatt szerezhető meg.

748$0

© t M. N MUZEUM KÖNYVTÁR
I. ttyomt, Növ«i;j(iKOiipld
év.y^sz.

Budapesti Hírlap nyomdája.

 SZEMÉLYEK:
I
AZ ARANYOZÓ
Bogdán Judith
; Az ÓRÁS SEGÉD
A CROUPIER
Bendőrfogalmazó
Detektív
Lókereskedő
Sveszter
CUKORKÁS NÉNI

Munkanélküliek. Az Üdvhadsereg propaganda-csapata,

meg mindenféle elemek

3*
.. I

i-
■
■
I
ï
1
:
I
I
I
—
Í6I

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ KÉP

Virágüzlet.
A kisasszony egyedül, hat óra után. A pult mögött áll,
apró árvalány haj-csokrokat kötöz. Nagyobb csomóból
szedi a csokorba a szálakat.

Oszkár, be: Jónapot Jucika, pá!

Juci: Alázatos szolgája... parancsol?
Oszkár : Még mindig üzletileg köszön vissza.
Juci : Ahogy illik, kérem.
Oszkár : Már egy kicsit jóismerősök lehetünk,
nem? Vagy hatodszor bukom már be ebbe a virág-
csarnokba. Hogy van, kis Juci?
Juci : Köszönöm. Szolgálhatok?
Oszkár : Csak azt at solo rózsát!
Juci, kijön a pult mögül: Talán ma ezt a szép
sárgát? 'M
Oszkár : Azt a szép sárgát.
Juci, levágja, tüskézni kezdi.
Oszkár : Ne fáradjon, majd én . .. El akarja
venni.

ilÄ
íi
.
m

I ■V;

mm
■■
 niPir
n

S' ft
II
Juci : Tessék hagyni, én hamarább letüskézem.
Oszkár : Kár az ujjáért, megszúrja.
Juci : Annyi baj legyen. Zöldet válogat a rózsához.
Oszkár, cigarettára gyújt, nézi a leány alakját.
Juci, visszamegy a pult mögé, kis aranyszalagot
vág, átköti a rózsát, papírt húz elő.
Oszkár : Hagyja a papírt.
Juci, ránéz: így tetszik kézbe vinni?
Oszkár : Kivételesen. Mennyivel is tartozom?
Juci: Mint rendesen. Negyven fillér.
Oszkár, megnézi az apróját: Ötvenért nem adja?
Juci, bólint: Ha alkudni akar, kérem . .. Elteszi
a pénzt a fiókba, kivesz egy nikkelt, azt a pulton lévő
ridiküljébe teszi; a rózsát Oszkár elé helyezi. Paran­
csoljon, köszönöm.
Oszkár; a nagyságos asszony nem jön már
vissza, úgy-e?
Juci: Nem, már römizik. Ilyenkor már különben
sincs dolog.
Oszkár: Szóval maga szokott zárni.
Juci: Én.
Oszkár : És maga is nyit reggel, biztos.
Juci: Persze.
Oszkár: Mikor kel föl?
Juci: Félötkor, mint a nap.
Oszkár, hátrabágyad: Pfuj.
Juci, pillanatra fölnéz rá, tovább dolgozik.
Oszkár, nézi, Juci köhint: És mondja .. . mit kell
még itt piszmogni magának? Mindjárt fél hét.
Juci: Láthassa kérem. Árvalányhaj-csokrokat
készítek elő holnapra.
 7

Oszkár: Aha, ezt a cserkészek veszik. A pultra

könyököl.
Juci, nem szívesen beszél: Igen. (
Oszkár: Undorodom látni, mikor egy szép fiatal
lány dolgozik. Szeret maga dolgozni?
Juci: Mért ne. ön pedig szeret beszélgetni.
KöhinL
Oszkár; Maga érdekel engem.
Juci: No ne mondja.
Oszkár, hátralép: Hű, de kezdő! A nevét is dugó­
húzóval kellett kivenni a múltkor.
Juci: Mit ér a nevemmel.
Oszkár, nevet: Magát is le kell majd tüskézni.
Juci: Nem kell velem fáradni kérem,. Felnéz, mert
Oszkár megint továbblépett.
Oszkár, odalép egy virágállványhoz, amely a kö­
zépen dobogón áll: Mi ez itt? Jöjjön csak Jucika.
Juci: Mimóza!
Oszkár : Ide valami latin van felírva.
Juci: Azt én se értem.
Oszkár : Jöjjön már ki, ha mondom ... nem mer
kijönni?
Juci: Dehogy se. Kijön. Tessék.
Oszkár, feléje lép: Esküszöm, remek lába van.
Juci, nevet: Jó, hogy esküszik, különben el se
hinném,. Meg akar fordulni.
Oszkár; Muti a kezét. Elveszi. Olyan a bőre, mint
a selyem nyakkendő.
Juci; Ezér tetszett hívni? Ki akarja venni a kezét.
Oszkár : Ezért. . . hogy jobban lássam a fogát,
1
hogy megérezzem ezt a kis nyers testszagot, hogy meg­
lessem a két titkos gombostűt a blúzán belül. ..
8

Juci, kikapja a kezét: Kérem, dolgom van. Vissza

akar menni, de Oszkár útját állja. A virágállványhoz
megy.
Oszkár; Juciká. Mit gondol rólam, mondja. Mi­
nek néz engem?
Juci, vállat von: Semminek.
Oszkár: Milyen szeme van ! Várjon, megmondom
magának pontosan. Hátralép, elállja a lány útját, aki
h
vissza akart menni. Ide figyeljen. Van itt a Baross­
ukéban egy kaszinó. Odajár este egy rakás kereskedő,
gyáros, orvos stb ... bakarásznak. Nem tudja mi az.
Kártya. Egy nagy kerek zöld asztal, ahol a kuncsaftok
elvesztik a pénzt. Azt a pénzt én kaparom össze az
asztalon a ratóval. Én vagyok a krupié, röviden krupi.
Mellékesen én szállítom a kaszinónak a kuncsaftokat.
— Értett ebből valamit, Jucika?
Juci, vígan: Semmi közöm hozzá.
Oszkár: Majd még mesélek. Nevem Oszkár, veze­
téknév mellékes. Kezet ad.
Juci, tétován kezet fog vele.
Oszkár: Fő, hogy magakadt a szemem magán.
i-
Juci: Milyen szerencsém van! Kihúzza a kezét.
Oszkár : Esküszöm, szerencséje van. Nézze, kis
Juci. . .
Juci, rábámult, hátralép, felkacag.
Oszkár, utánalép, elébe állott: Komoly beszédem
van magával.
Juci: Kár a benzinért. Mozdul, de Oszkár megint V
elébe áll.
Oszkár; Én magában förszt kiasz anyagot látok.
Juci: Micsodát? »
Oszkár: Ne szóljon közbe. Maga nem tudja, hogy
 9

aki ilyen finom minőség, mint a Juci, annak nem

muszáj tönkremenni, mint az átlag szegény lányoknak.
Juci: C, hallja ... Ki akarja kerülni.
Oszkár: Botrány, ilyen két kezet itt egész nap
szurkálni, nézze, minden ujja teli van fekete pon­
tokkal.
Juci, hátrakapta a két kezét.
Oszkár : Ugy-e, szégyelli?
h
Juci: Sőt, büszke vagyok! Az orra elé tartja a két
kezét.
Oszkár, a kéziéhez akar nyúlni, de Juci lekapja:
Az ilyen kezeket szarvasbőrkesztyűbe kell tartani
és éjszakára krémmel bekenni. Magának fogalma
sincs ...
Juci: Csak bízza rám. Hátra akar menni.
Oszkár; Mit eszik maga otthon?
Juci: Ami jól esik.
Oszkár; Lecsót. És mennyit alszik maga?
Juci: Amennyit akarok. Mit vallat itten?
Oszkár; És meg tud maga fürödni minden reg­
gel?
Juci, vígan: Te jó isten!
Oszkár, összecsapja a kezét: Ez a cipő! Tizen­
két pengő.
Juci: Tévedés, csak tizenegy kilencvenöt!
Oszkár, megcsípi a blúzát: Meg ez a maradék!
Fölháborító, szavamra. Juci szólni akar. Most én
V
beszélek. Juci körülnéz, hogy mit szólnak ehhez? És
ha vatta van a fülében, vegye ki, hogy jobban halljon.
Juci, fejet hajt vígan, úgy tesz, mintha vattát
» húzna ki a füléből s eldobná: Kíváncsacsi vagyok!
Oszkár: Ki kell mászni, öcsém, abból a ronda
10

proliságból. Az utcán tíz fillér egy ibolyacsokor, eb­

ben a virágcsarnokban húsz fillér, a Váci-utcában
egy pengő. Maga nem tízszer, hanem százszor és
ezerszer ennyit fog érni, ha jó kezekbe kerül. Mondja,
Jucika ...
Juci, egy dézsában álló virág leveleit porolja le
a kezével.
Oszkár: Mire szokott maga gondolni, mikor így
magára marad az üzletben, ezek közt az elegáns virá­
gok közt, mikor az orra teli van a hódító szagokkal?
Juci, a levelek közé fújkál: Én, szaftos virslire a
büfieben. Kéjeset szív az orrán, behúnyt szemmel:
JaajI
Oszkár : Vicceljen, ezt helyeslem . . . Volt már sze­
relmes?
Juci: Csuda kíváncsi ön!
Oszkár : Nem lényeges. Belém nem kell, hogy
szerelmes legyen.
Juci, egyet koccant.
Oszkár: Én nem akarom magát elbolondítani.
Juci: Mér ne, próbálni nem árt.
Oszkár: Sőt. Én ki akarom okosítani. Szeretném,
ha megjönne az esze, most rögtön, még ma. Minden
óráért kár, esküszöm magának.
Juci: C, c. Mondja tovább, olyan érdekes.
Oszkár: Kijelentem, magából egy komplett kis
nőt csinálok, cirka három hónap alatt. Három hónap
múlva bemutatom magát olyan gazdag és előkelő
férfinak, aki végkielégítést ad a babájának, mikor
kidobja.
Juci, összecsapja a kezét: Nnahát, mese!
Oszkár: Figyeljen. Mondtam, nem szabad, hogy
 11

nagyon belém essen, arra majd vigyázunk. Ha

elválunk legfeljebb egy hétig fog utánam sírni. Eny-
nyitől csak szebb lesz egy lánynak a szeme.
Juci, behunyt szemmel csóválja a fejét: Hm, hm!
Oszkár: Eleinte jön velem kis cukrászatba, mo­
ziba. Veszek magának itt-ott cipőt, retikült, kalapot,
kesztyűt, esetleg köpenyt, saját érdekemben, hogy
lehessen magával mutatkozni. Megtanítom az ízlésre
és viselkedésre. Később színházba is jön velem és
jobb helyekre vacsorázni.
Juci: Ja, igaz, hány óra?
Oszkár, megnézi: Még van öt percünk.
Juci : Na... Meg akarja kerülni balra Oszkárt,
hogy hátra menjen.
Oszkár: Maga a specialitásom, az ilyen vad re­
monda . . .
Juci, jobbra akar kerülni: Engessen hát!
Oszkár, utána lép: Én szentelem föl ezt az édes
kis életedet. . .
Juci: Ellököm! Balra akar kerülni.
Oszkár; Kis vak kutya, az ... Még nem látott
férfit.. . Ezt én rögtön megállapítom, ha ránézek egy
lányra.
Juci, meglöki, nevet: Ne hörögjön már, azt hiszi,
hallom amit mond? Én csiak mulatok magán!
Oszkár, megkapta a kezét: Hallja hát ha álmá­
ból felültetik, akkor is szóról-szóra felmondja c a
leckét.
Juci: Nem hágy békét? Ki akarja húzni a kezét.
Oszkár, nevetve visszahúzva: Nem, ne féljen .. •
Folyton húzza.
Juci: Harapok! Lekap a keze felé.
12

Oszkár: Azt imádom!

Juci, kapkod az Oszkár kezéhez a szájával, dü­
hös nyögéssel, közben fláncigálja magával.
Oszkár: így fog nyögni, ha majd megadja ma­
gát . . .
Juci, eltaszítja: Szemtelen, mit akar még!
Oszkár: Egy csókot.
Juci: Mi-it?'

-Q
Oszkár: Esedékes. Látja, már olyan jóba van
velem, hogy verekszik.
Juci, kacag: Nahát!
Oszkár, át akarja ölelni: Jöjjön, béküljünk ki.
Juci: Hogyne! Ellöki, hátra akar futni. Oszkár
elébe ugrik, Juci hátra ugrik előre. Oszkár utána lép,
megint ölelni akarja. Juci jobbra-balra fut, közben
leüt egy cserepet. Egy dézsában álló leanderfába fogó­
zik, liheg, nevet.
Oszkár, szintén megfogja a fát. Kis darabig
jobbra-balra kapkodják magukat a fa körül, mintha
játszanának, nevetve.
Juci: Nem hagy?
Oszkár: Nem, míg le nem adja a puszit.
Juci, fütty ént, csodálkozva.
Oszkár: Beiratkozik. És azonnal megtanulja,
hogy egy csókot adni annyi, mintha egy szőllősze-
met leejt.
Juci, nem kap utat a pulthoz: Rendőrt hívjak?
Oszkár: Rendőrt nem csókolok. Hajol. Közelebb
a szájnyílást.
Juci, arrébb kapja fejét, felkapja tenyerét a szá­
jára. Kipillant az ajtó felé.
-

1-3

Oszkár: Nem adja? Megkapta a csuklóját. Nem

adja?
Juci, eltolta Oszkárt, aztán lassan fordítja vissza
a fejét az ajtó felől. Levette a szájáról a kezét: Adom.
Oszkár, emeli a karjait, dűl.
Juci: Ha maga hajlandó nekem harminc pengőt
adni.
Oszkár, leejti a karjait, megtántorodik: Hogy
lehet ilyen hibát csinálni?
Juci, vígan: Mér, nem szabad pusziért pénzt el­
fogadni? Mindkét kezével fogja a fát.
Oszkár-. Mástól, fiam, majd a következőtől.
Juci: Magának nem ér meg az én első csókom
rongyos harminc pengőt? Én még soha nem csókol-
tam meg férfit.
Oszkár : Nono.
Juci: Csak a papámat, meg a kis öcsémet.
Oszkár: Meg mer esküdni?
Juci: Bizony Isten.
Oszkár: A legelső csókot nem szabad érdekből
adni.
Juci: De mikor most nekem pénz kell.
Oszkár*. Milyen gyerek maga... biztos szüksége
van valamire. Adok magának öt pengőt. Nyúl a
zsebbe: hogy egy kis örömet szerezzek.
Juci: Ne adjon.
Oszkár, kivette a tárcáját: Tízet? Mit akar
venni?
Juci: Semmit. Vagy ad harminc pengőt, vagy
nem ad. Mindjárt zárni kell. Ellép a fától.
Oszkár; Minek magának egyszerre harminc
pengő?
U

Juci, fölemeli a cserepet, helyreteszi: Megmond­

jam? Házbérrészletre.
Oszkár, gyanakodva nézi: Házbér . . . már hete­
diké van!
Juci: Igen, ötödikén estig kellett volna beadni. XA
házmester kivételesen adott még három napot.
Oszkár: Maga fizeti a házbért?
Juci; Nézze ... van nekem egy papám, aki egy
nagyon, de nagyon tisztességes ember .. .
Oszkár: Pech.
Juci: A papám teljesen tönkrement. És most nem
tud semmihez jutni. És tegnap azt mondta, hogy most
már eladja az aranyórát.. .
Oszkár; Milyen az az aranyóra?
Juci: Az olyan, kérem, hogy azt a papa még az
apjától kapta, az én nagyapámtól. És az az óra papá­
nak drágább, mint ¡az élete. És most el akarja adni...
Félrenéz.
Oszkár : Mennyit érhet az óra?
Juci, a könnyeivel \kiizd: Mit tudom én? Még za-
ciba ;se adta papa soha. Nem ér valami sokat máma,
pláne, hogy olyan horpadt, meg olyan sovány már a
fedele is, akár a pókháló .. . Ha el is adja papa vala­
hol, félek, annyit sem kap érte, mint ez a házbérrész-
let... És akkor megtudja, hogy milyen vacak az,
amire olyan büszke ... Isten őrizzen . .. Könnyeit
leküzdve, elneveti magát. Adjon nekem harminc
pengőt.
Oszkár, kiveszi'a pénzt: Itt van.
Juci: Kösz. Itt van. Feladja a száját, lehúnyt
szemmel,
 15

Oszkár, pillanatig nézi, magához kapja, meg-

csókolja. Juci ki akar bújni a karja alól: Mondja áá!
Juci: Mm. Fészkelödik.
Oszkár; Nyissa ki...
Juci, nyöszörögve rázza a fejét, megcsiklandozza
Oszkárt, aki elengedi. Nevetve: Kvitt. \Megtörli a szá­
ját erősen.
Oszkár-. Nem kvitt. Nem csókoltál vissza. Csó­
kolj vissza, öleli.
Juci, kibújva a karja alól: Rrrögtön, csak fel-»
veszem a pepita nadrágom! A pult mögé fut, begyűri
a pénzt a ridikülbe.
Oszkár,: a pulthoz megy: Majd visszacsókolsz.
Merre mégy Jucikám, elkísérlek.
Juci, beugrott a kis hátsó helyiségbe, onnan
szólt: Nem lehet, engem vár egy fiú.
Oszkár: Azt persze visszacsókolod.
Juci: Mért ne, ha jól esik.
Oszkár : Ne félj, leszoktatlak a fiúról. Sürgősen.
Juci, idegesen kiált ki: Menjen már! Késő van,
rögtön beszól a biztos úr.
Oszkár, indul kifelé, megáll, visszanéz, halkan,
fenyegetve: Enyém leszel, esküszöm! El.

MÁSODIK KÉP

A kerületi Munkaközvetítő Váróterme. Hosszú Ipád

hátul a falnál, végig ülnek rajta az emberek. Köztük
egy körszakállas. Balra ajtó, előtte korlát. Jobbra a
fenéken is ajtó; jobbfelől a fenéken óriási vaskályha.
A falon: „Ügyeljünk a tisztaságra!“ — és „Ebben a
16
1

helyiségben a hangos beszéd és mindennemű lárma

kerülendő!“ — És az „Első Segélynyújtás“ plakátja.
Egy asszony sétál a teremben, nagy kosár a nyakába
akasztva. A pádon középen újságot olvas lehajtott fővel
egy ember. Bogdán a teremben járkál, hátratett kezek­
kel. Kikerülik egymást a cukorkás asszonnyal.
1. ember, a pádon: Most május van, hát így va­
gyok kérem harmadik hónapja. Télen, télen mindig
akad valami: szénhordás, favágás, hómunka, meg dió­
törés, kávédarálás a szövetkezetben . ..
ÚJ ember, jön be, köszön: Barátság. Bemegy az
irodába balra.
1. ember: Tavasszal minden megdöglik. Tavaszt
ne adna soha az isten.
2. ember: Hallgasson már, ne nyöszörögjön. Azért
jön az ember a Munkaközvetítőbe, hogy itt is nyava­
lyogjanak az ember fülébe. Nem elég, hogy az asz-
szony karicsál, ahogy felkél az ember . . . Mire be­
jövök ide, olyan már a fejem, mint a harang . . .
ÚJ ember, kijön az irodából, összehajt egy papirt,
s odaül a falhoz.
Asszony; Cukorkát, cukorkát tessék.
3. ember, a 2-höz: Maga is panaszkodik lássa, mit
akar a másiktól. Én egy szót se szólok, pedig én beteg
ember is vagyok a nyomorúságom mellett. Most is alig
birok ülni a vesémmel...
A szakállas: Mégse szól egy szót se, úgy-e? Nevet­
nek egypáran, gyöngén.
5. ember, cigarettával. A mellette ülő fiatalember
lakkcipőjére szórja a hamut.
A lakkcipős; Na na, ne viccelődjünk. Leveszi a
 17

leereszthetett lábút a másikról. Eközben bejött egy új

ember, szétnézett. .
2. új ember : Nem volt még kihirdetés?
6. ember, feláll a pádról, nyújtózik: Ááááh. Aztán
visszaül.
Béla, bejön, szétnéz, odaáll az Első Segélynyúj­
tás plakátja elé, nézi, nadrágzsebben a kezei.
2. új ember, a pádhoz lép, az újságolvasóhoz:
Szoruljunk egy kicsit, elvtársak. Leül, az újságolvasó
fel se néz, engedte eltolni magát.
5. ember, megint hajlik a lakkcipő felé, mert a
fiatalember fölvette a másik lábát a térdére.
A lakkcipős, lekapja a lábát: Hallja, ne szekál­
jon. Lágyan. Ügy se lát már engem sokáig.
5. ember; Miér? Páran odanéznek.
A lakkcipős: Mert kinyomom a szemét. Nevetnek.
Az 5. ember vígan megkönyököli a lakkcipőst.
Ezalatt oldalról és a hátsó ajtón is beszállingóz­
nak új emberek, fele bemegy az irodába s papírral
jön ki. Vagy tizenöten gyűltek be lassan. Halk zsi-
bongás. Néhány újonnan jött ember int a padra az
ismerőseinek, egy ember kezel egy ismerőssel; másik
ember az újságolvasónak, aki a pádon ül, a fejére
csap: Szolgája, nagyságos úr! Az föl se néz. A zsi-
bongás erősebb. Még pár ember szivárgott be. Egy­
két pillanatig zúgnak, mint a népgyülés.
Tisztviselő, kijön az irodából, cigaretta a szájá­
ban, ív papirt emel. Szétnéz, vár míg csend lesz. A pád­
ról felállnak né hány an: Három textilmunkás. Épület-
lakatos kettő. Az emberek szétnéznek, négyen-öten
nyomulnak közelebb, a kezüket emelve, papirt szedve
elő. Közben nyugtalan duruzsolás. A tisztviselő az ívre
Szép ETnö: Aranyóra. 2
18

néz, csend lesz. És egy rézöntőmunkás. Szétnéz. Van

rézöntő? összehajtja az ívet. Moraj kezdődik. !
Egy idős ember : Ja, ja, rézönté. Tolakszik, a
papirt emelve.
Egy ember; Több semmi?
Hangosodik a terein, oszolnak lassan.
Egy ember: Engedjen, elvtárs! Vagy tizenketten
nyújtogatják a papírjukat a tisztviselő szeme alá, mind
>
egyszerre beszél, nem érteni.
Tisztviselő: Ez az előjegyzés csak tegnapi.
Elüti.
Másik ember; Én hét hete vagyok előjegyezve!
Tisztviselő, elvesz, visszaad lapokat: Maga jön;
maga is; maga is. Ez is. Sánta., És Vukovác! Jöjjenek
utánam az irodába, az ajánlati lapért. .. Nagy a
lárma, uraim. Indul. A kijelöltek utána.
3. ember, hangosan, keserűen: Ennyi volt az
egész?
Tisztviselő, megfordul: Következő kihirdetés
tizenkét órakor. Elmegy.
Az ASSZONY: Cukorkát . . . Cukorkát. . . Zaj; egyre
többen szállingóznak ki, néhányon lesújtott arccal
állanak.
3. új ember, odamegy a szakállashoz, aki a pádon
ül: Nini, maga az?
A szakállas: Sajnos. Kezelnek.
3. új ember: Nem jön.
A szakállas, habozva néz jobbra-balra: Meg­
várom én is a tizenkét órát. Fizet egy pohár sört?
3. ÚJ ember, legyint, indul: Barátság.
Kiürült a terem. A pádon is kevesebben vannak.
 19

A szakállas, kártyát vesz ki a nadrág zsebéből, a

szomszédjával kártyázni kezd.
Bogdán, mióta fogyott a nép, újra járkált, meg­
áldott, nézi a pádon ülőket. Odamegy: Szabad?
2. ember; Hogyne szabadna, kedves elvtárs.
Bogdán, leül, megnézi a két szomszédját: Már
csak inkább itt marad az ember, úgy-e kérem. Míg itt
j
vagyunk, remélünk. Nem kap választ. Feje fáj
kegyednek?
2. ember: Unatkozok. Sose tudtam, milyen sze­
rencsétlenség ez. Majd megbolondulok már, annyit
unatkozok.
Bogdán; Kegyed milyen munkás?
2. ember; Én, elvtárs? Esztergályos. Nem láttam
esztergapadot három éve.
Az asszony, szintén leül, a pad végére.
Bogdán^ a 3.-hoz: Hát kegyed, ha szabad kér­
deznem?
3. ember; Én vagyok csak az ügyes! Nyerges és
szíjgyártósegéd. Hm? Én sodrom azt a büszke pará­
dés ostort a sodornék, én varrom a finom nyerget a
motorokra, kedves elvtársam. Nézze meg a kezem,
kérem, hogy elparasztosodott a targoncatolásban.
Több két évinél nincs munka a mi szakmánkban. Ez a
szakma meg fog dögölni, kérem. Szégyellek a kezemre
rá is nézni.
4. ember; Hát az én kezem, elvtársak, egy mű-
lakatos keze. Fölemeli a karját, egy ujja be van kötve.
3. ember : Mit akar, magának még sérülése van.
4. ember; Nem munkába kaptam. Üvegtől van.
Én meg már nem is merném azt az angol reszelő!
kézbe venni . . . Oda van már a finomság az én ujjaim-
20

ból. Nézi a két kezét. A többiek is megnézik önkénte­

len a kezüket.
Bogdán, sóhajt: Magamnak pedig, kérem szépen,
önálló üzletem volt még egy pár éve . . . aranyozó és
képkeretező üzletem a Práter-utcában. Cégtáblám volt
kérem szépen. Hoztak hozzám fényképnagyításokat,
meg olajfestményeket és régi dísztárgyakat adtak be
az üzletembe, kérem és fafaragásokat hoztak, meg­
fakult arany szenteket, arany Madonnákat. Csupa
arany csuda volt az. Hallottak maguk nyestszőrből
való ecsetről? Mert mi aranyozok avval dolgozunk.
Kérem, azt nem lehet elég vigyázatosan a tárgyhoz
értetni. Avval az ecsettel szempillát is kell festeni,
meg arcvonást, de olyat, hogy abból mosoly legyen;
aki a mosolygást oda ecseteli, annak az aranyozónak
a lehelletét is vissza kell tartani; álmodik olyankor az
az aranyozó, álmodik . . . Fölemeli a jobbkezét, mintha
fogná az ecsetet. Sóhajt, s aztán mosolyogva néz szét.
Csak azért mesélem kérem, lássanak maguk előtt
valakit, aki a legjobban tönkrement ebben a világban.
A lakkcipős, felállóit: Hölgyeim és uraim, önök
soha nem láttak engem a szobafestőlétrán, most lát­
nak mikor gyalogos lettem. Nem hallottak engemet,
hölgyeim, uraim, mikor a Rózsakirálynőt énekeltem,
a plafon is énekelte és az alkonyat és az angyalok az
égben. Agyő, Lohengrin, finita la komédia . . . Meg­
köszörüli a torkát, pózzal énekel. Óh, mi szépen
ragyognak a csillagok . . . Indul kifelé a Duna fene­
kén . . . Kiment.
Az asszony, felállott, tett egg-két lépést, utána
néz.
3. ember.- Annyi napszámot kaphatna az ember,
 21

hogy útiköltséget gyüjthessen külföldre. Mondjuk, ké­

rem, Belgiába, bányába. Kivette az útlevelét. Itt az
útlevelem, vízum, készen negyedik hónapja, nem tud
az ember utazni kérem . . .
Béla, bejött ezalatt hátulról, pillanatig állva figyel,
leül a padra, kis sárga regényt vesz elő, olvasni kezd.
Az asszony, odafordul: Utazni! Istenem! De utaz­
nék én is, istenem! Húsz évig utaztam én, folyvást
utaztam. A tengert is ismerem én, jaj, hajnalban az a
gyönyörű tenger, szerelmes jó istenem.. . Fejcsó­
válva leül, előre néz.
Bogdán: Maga is jobb napokat láthatott, jó
asszony . ..
Az asszony: Máv. takarítónő voltam ! Húsz évig,
kérem! A reumám végett kelletett otthagyni a vonatot.
Fiúméig vittek mindig engemet, Fiúméig . . .
Fiatalember, kicsi táskával, oldalról bejön. Sür­
gős a hangja: Van valami kérem eladásra? Érték­
tárgy? Csodás árat fizetek. Gyűrű, ezüstdőzni, melltű,
zsebóra? Semmi? Zálogcédulát is veszek. Az emberek
egymásra néznek, fcjcsóválással felelnek. Nincs üzlet?
Megüti a táska fenekét. Maholnap én is leülök maguk V
mellé.
4. ember; Tessék, hely van!
Fiatalember, visszanéz: Tartsa fenn, legyen szí­
ves. El.
Bogdán, körülnéz, köhint.. . lassan benyúl a mel­
lényzsebébe: Ketyeg az óra a zsebemben, azt ketyegi,
ne tagadjam le őtet. Kiveszi az óráját. Fekete zsinóron
van, ócska szarvasbőr zacskóban. Órakulcs van az
órához kötve.
2. ember: Az elvtársnak még meg van az: órája?
n

Bogdán.- Megvan, ez az egy még megvan. Kol­

dust is láttam, hogy megvan a jegygyűrűje.
3. ember: Ejha, aranyóra. Mind odanéznek.
Béla is.
A szakállas, kártgázás közben: Le a vagyonos
osztállyal.
Bogdán, törölgeti a szarvasbőrzacskóval az órát.
Nevetve: Ócskaság, kérem szeretettel. Kulcsra jár. Mit
ér már az ilyen rozoga jószág.
2. ember : Hát az aranyérték! Szabad kérném,
emeljük csak meg.
Bogdán, lekapcsolja, odaadja.
2. ember, emeli, vállat von.
3. ember, átveszi, megemeli: Körülbelül olyan
súly, mint egy tepertőspogácsa.
5. ember; A kérdés, hány karát az arany. El
akarja venni az órát.
Bogdán.- Kérem csak vissza. Visszaveszi, fel pat­
tintja az óra fedelét.
A szakállas.- Legjobb volna kérem összetörni,
eladni törmeléknek.
Bogdán : Szabad? Egy kis csöndet.. . pszt.. .
Emeli az ujját, az órát a tengerén tartva. Az óra hár­
mat üt.
3. ember; Aha!
Az asszony: C, minta templomóra.
4. ember.- Nekem is volt ilyen ütős órám, egy tula.
Bogdán : Üti a fertályt és órakor, kérem az éra-
számot is hozzá. A szakállashoz. Hát ugyebár, mégse
törjük össze.
A szakállas: Mér ne, csak tessék. Nevetnek.
Bogdán, megleheli, s töriilgeti az órát.
 23

5. ember, Bogdán felé: Biztos ez is az a schaff-

hauseni szórté, amilyet én vettem egyszer kéz alatt.
Nyúl érte. Hozok rá vevőt magának, ha akarja.
Bogdán, odaadja: Köszönöm,, nem eladó.
5. ember, kinyitja az óra hátsó fedelét: Schaff -
hauseni, mondom.
Béla, odanéz: Az esze tokja magának schaff -
hauseni. Ez genfi cilinderóra.
5. ember : Hallja, engem ne tanítson, én pincér
vagyok. Szétnéz. Ki értsen órához, ha nem egy pincér.
Béla: Ja úgy, maga pincér. Akkor pardon.
5. ember: És maga kicsoda? Kinyitja a szerkezetet.
Béla: Én? Feláll, hajol. Órássegéd vagyok. Na?
2. ember: Most szóljon!
A szakállas: Da legst ti die nieder!
5. ember, rábámul Bélára, aztán belemélyed a
szerkezetbe: Kijelentem, a szerkezet ugyanaz, mint ja
schaffhauseni zenélőóráké. Maga is tévedhet.
Bogdán; Kérem, vigyázattal legyünk . . . Nyúl.
Belemegy a por.
Béla, odapillant: Genfi cilinder, 1860-as típus.
Tisztelem az összpincéreket.
5. ember : A betűk le vannak kopva, de itt van a
belső fedelen belül ez a csillagforma . . . Odanyul.
Bogdán.- Kérem már vissza.
Béla: Csak magyarázzon. Olvas.
5. ember; Véletlenül genfi is lehet, lehetséges . . .
Visszanyujtja, a szomszéd belenéz, becsukja, odaadja
Bogdánnak.
Bogdán, megdörzsöli, kinyitja. Megrázza: Ké­
rem ... az óra áll.
5. ember; Érdekes.
24

Bogdán: Megállóit. Rázza. Mért nyitotta ki kérem.

Belenyúlt a szerkezetbe. *
Béla, felfigyel a könyvből.
5. ember: Én nem nyúltam bele.
2. EMBER; Talán lejárt.
Bogdán; Dehogy járt le. Minden este pontosan
lesz felhúzva. Soha életemben nem felejtettem el az
órám felhúzni. Az 5. ember felé. A más tulajdonára
vigyázni szoktak, kérem szépen. ,
5. ember: Nemcsak az én kezemben volt iaz óra.
A szakállashoz. Maga nyúlt bele! ó
A szakállas: Nem nyúltam a szerkezetbe, csak
kézbe vettem az órát.
3. ember; Mit perelnek, itt az órás, rögtön oda­
igazíthatja.
5. ember, a szakállashoz: A szakállával ért bele.
4. ember; Pssz, pssz . .. Az iroda felé mutat.
Bogdán, rázza, füléhez emeli az órát, csóválja a
fejét.
Béla, nehezen emeli ki a fejét a könyvből, feláll:
Na, hadd lássam. Odamegy az órához.
Bogdán, elébe viszi: Tessék, igazán megköszö­
nöm . . .
Béla, a könyvet a hóna alá veszi s kivesz a nad­
rágzsebből egy lupát, a szemére teszi. Rázza az órát,
belefuj a szerkezetbe.
A szakállas, az 5. emberhez: Figyeljen elvtárs,
tanulhat.
5. ember, halkan, megvetéssel Bélára: Profi.
Bogdán, lesi a Béla arcát: Most háromnegyed éve
>
volt tisztítva a szerkezet. Pontosan járt az óra, rádió
szerint.. . csak nem tört el valami?
 ‘25

5. ember; Hogyne, siet törni!

Béla, igazítja a lupát a szemén: Rögtön, rögtön.
Megemeli az órát, köhint.. . Megnézi a fedelét elől-
hátul. Előveszi a zsebkését, kinyitja.
A szakállas : Le se lett ejtve.
Bogdán.- Milyen szerencse, hogy éppen jelen van
kegyed . . . nagyon hálás vagyok.
Béla: Kérem, örülök, hogy óra van a kezemben.
Négy hónapja sétálok. Megvakarja a fejét. Ez a régi
szerkezet nagyon érzékeny, kérem. Nem volna vala­
A kinél egy kis manikiirolló? Vár. Várjunk kérem, lesz
itt a házmesteréknél. Azonnal. . . Kisiet, hátra.
Bogdán, utána ment két lépést. Megáll: Derék,
szívélyes fiatalember. Visszasétálva a helyére. Remél
jük kutyabaja az órának.
5. ember, feláll. Nyújtózik: Ááh, elfáradtam. Indul.
Gyerünk nézzük a szép cipőkirakatokat. Szolgája.
Szalutál, el elől.
2. ember, Bogdánhoz: Biztos csak belement va­
lami a levegőből.
► Bogdán.- Ennek az órának soha semmi baja nem
volt. Egyszer volt, egy tengelytörés, mikor a boldogult
apám lebukott egy pincelejáratba. Az is mikor volt,
kérem, anno tobák! Nyugtalan lesz, fölkel, a terem
közepéig sétál. Aztán hátramegy az ajtóhoz. Vár.
Kinéz. — Soká jön.
4. ember, a szakállashoz: Na, makkot hívtam.
>
A szakállas, visszateszi a letett kártyát, másikat
csap le.
Bogdán, visszafordul: Hm ... kint csinálja meg,
;>
úgy látszik. Megfordul, kimegy hátra.
2. ember, elnyújtotta a két lábát, hátratette a fejét.
 B
I
26

A fal messze van neki. Odafordul a 3. emberhez.

Megengedi, elvtárs? Ráteszi a vállára a fejét, aludni.
3. ember, szintén beteszi a szemét, lehajtja a fejét.
2. ember, egyet hortyog.
A szakállas : Hogy mondja, elvtárs?
2. ember, újra hortyant.
A szakállas: Ja szol Bólint.
4. ember, rácsap a szakállas kezére: Ide vigyázzon
már, bolond ember.
Bogdán, visszasiet, hallik a nyögése előre: Kérem
szépen . .. nincs a házmesterlakásban ... be se ment

«
oda . .. Visszanéz. Az udvarban sincs ... mi történt az
órámmal. . . szabad kérnem, jöjjenek, segítsenek ne­
kem. Kisiet.
3. ember, felkapja a fejét, a 2. ember feje lepoty-
tyan a padra: Hűha! Feláll, kisiet hátra.
Az asszony: Ó, mán! A kosarat a padra teszi,
kimegy hátra.
A szakállas, füttyent, feláll, indul hátra.
4. ember, ő is megy: Ügyes gyerek, la1 fene a bo­
káját.
A szakállas: Ennyit a pincér is értett volna
hozzá. Kimentek.
2. ember, hortyog a pádon.
Bogdán, támolyogva jön be, kitárt karokkal. Az
alvóhoz fordul: Bemehetek, ugyebár.. . Az iroda felé
megy. Itt be kell lenni jelentve neki.
Az asszony, jön be, fejcsóválva: Nahát szaladhat­
nak az után!
Bogdán : Mondja, jó asszony... kihez kell for­
A

dulni ... a rendőrnek nem tudtam a tolvaj nevét

megmondani. ..
1

27

Egy ember bejön pillanatra, fejcsóválva s rögtön

V

kimegy megint. :
<
~

Az asszony; Én nem tudom, uram, én nem

tudok itt semmit.
Bogdán, nyög: Jaj. . . Bekopog az irodába, be­
nyit.
Az asszony, hátramegy az ajtóhoz, kinéz, visz-
szajön, legyint, aztán leül, rákiált az) alvó fejre: El­
szöktek az órával.
2. ember, nagyot hortyog, az asszony megijed
•e

tőle.
Bogdán, kijön: Nincs név, nincs itt neve senki­
.

nek. Megáll, nehezet lélekzik. Hátrasiet, kimegy.

Az asszony, utánanéz, sajnálja.
Bogdán, pillanat múlva jön vissza: Én nem tudok
szaladni. Merre szaladjak? Ha megfogják, úgyis ide
hozzák, óh. Fáradtan leül az alvó s az asszony közé.
Ha megfogják. Nyög, lehajtja a fejét.
Az asszony, hátrafelé fordul az ajtóhoz: Hm,
hm. Hm, hm.
Bogdán: Dehogy fogják meg. Hogy fognák meg.
Hol jár már az. Behúnyja a szemét. Oda van az én
órám. Oda van. Sóhajt. Hirtelen a szívéhez kap, fel­
szisszen, grimaszt csinál, nyög, behúnyja a szemét,
hátrateszi a fejét.
Az asszony, megfogja a karját: A 'szívét érzi?!
Bogdán: Semmi... már semmi... óh. Vége van
az aranyórámnak. Vége van. Vége van. Simogatja a
szívét.
V

Az asszony, felállóit, szenvedélyesen„ hátrafelé:

Te büntető isten odafenn, ne hallgasd meg, ha imád-
28

koznak az emberek, csak büntesd ezt a világot. . .

Sírva. Bűn lehesd!
Bogdán; Ha Rócsild lopja el, jó. De egy szegény,
egy hasonló szegény, egy fivére az embernek, az tud
ilyet tenni... azt nem értem. Feláll.
Az asszony, visszafordul, Bogdánhoz lép, mert
az vissza akar esni a padra.
Bogdán, indul, az asszony fogja a karját: Azt
nem értem . . . Kimennek, Bogdán tapogatja az üres
mellény zsebét.
2. ember, hortyog.

HARMADIK KÉP.

Ligetrészlet. Elől kis csoport gyerekekkel. Körülveszik

az Üdvhadsereg négy tagját: kettő legény, kettő leány.
Az egyik legény dobbal, a másik cintányérral van
felszerelve, egyik lánynál trombita van. A második
legény hajadonfővel van. Mind a négynek kotta van
a leeresztett kezében; a dobos kottája a kabátja
gombjai közé van dugva.

A hajadonfővel Álló legény, igen jámbor pofa.

úgy beszél éneklősen 'és akadozva mint egy iskolás:
És megigazulván a Krisztus igéjén, elfelejtvén fájdal­
mas vétkeimet, szívemben boldog vidámsággal mun­
kálkodom immár, testvéreim, úgy ébren, mint álmom­
ban elnyertem a földön a Krisztus országát, valamint
szeszes itallal többé nem élvén, hálát adok tehát,
—>

testvéreim, minden órában azon hívó szózatnak,

mely tévelygéseimből az igaz ösvényre vezérelt. Rá-
 29

néz a trombitáslányra, aki bátorítva figyelte beszéde

közben. A lány biccent a legényre, aki lesüti a fejét.
Egy kislány végigutánozta a legényt némán, lóga­
tott fejjel, nagy szájnyitásokkal.
Egy kisfiú: Éljen! Nevetés.
A trombitáslány, jelt ad, mind a négyen éne­
kelnek:
Emeljük szemünk az égre,
Onnan szól az üdv igéje.
Ó mi szép, hogyha cseng,
Szívünk tőle visszazeng.
»
Egy kislány, odafurakodott a doboshoz, üt
egyet a dobon, A dobos elzavarja, a gyerekek ne-
vetnek:

Testvérek, ha üt az óra,
Hallgassunk a hívó szóra.
Ó mi szép, hogyha cseng,
Szívünk tőle visszacseng.

Ez alatt a strófa alatt pár kislány összefogódzott,

vígan keringenek.
A trombitáslány; Előadás és lelkigyakorlat fél­
óra múlva kezdődik Dohány-utca 76. alatt az Üdv­
hadsereg helyiségében. Minden szenvedő bűnös test­
vért szívesen látunk. A trombitába fúj; a dobos do­
bol, a cintányéros veri a cintányért, így vonulnak el
jobbra; a publikumuk szétoszlik. A gyerekek vihogva
s a zenét imitálva, ugrándoznak az Üdvcsapat után.
Béla és Juci a pádon ülnek, középen. Eddiçf el
voltak takarva.
30

Béla : Na, most már megkapom azt a smacit.

Odadül.
Juci: Már imiegint!
Béla: Azt mondta, várjunk, míg ezek elmennek.
Átöleli a derekát.
Juci: Jó, jó . .. Nevetve elhúzza a derekát. Mondja
már, mennyiért vette az új cipőjét?
Béla: Tizennyolc pengő. Varrott talpa van. Mu­
tatja.
Juci: Nagyon elegáns. Megtapogatja a cipőt, s
megcsiklandozza a talpát. Béla nevet. Hol vette?
Béla : Mondok valamit, Juci... ‘4
Juci: Na.
Béla, hajol, hízelgő hangon: Smaci. . .
Juci, kacag: Smiacil Hol tanulta, hogy smacinak
mondja a csókot?
Béla: Sportkörökben, Naa . . . Dűl, csókolna.
Egy kislány, jön, mezítláb, unottan: Tessék adni
egy pár fillért, éhes vagyo-o-ok. Megrántja a Béla
kabátját.
Béla, gyorsan pénzt ad.
Kislány, indul kifelé, visszales, a csókot szeretné
látni.
Béla, toppant és egy tekintettel is megijeszti a
kislányt, aki nevetve elszalad: Én nem értem magát.
Már ötödször vagyok vele, még most se ad egy s . . .
Juci, emeli az ujját.
Béla: Sókot... Smacit. Hajlik, édeskedve.
Juci, eltolja a fiú arcát: Beszélgessünk.
Béla; Annyit beszélgettünk már!
Juci: Mennyit annyit? Maga mindig csak a Fe­
rencvárosról, meg az Újpestről mesél, azt hiszi, engem
 31

izgat az a buta futball. Most is a sportláp van zsebé­

ben. Odanyul.
•-

Béla, megelőzi, kivesz egy kis sárga könyvet:

Nem, regény. Visszadugdos valamit, ami a kezébe
akadt, aztán nevetve kihúzza. Van itt még valami.
Mutatja.
Juci: Mi az? Meg akarja fogni.
Béla, kezdi bontani a papirt: Forduljon el.
Juci, elfordul, arca elé emelve a kezét: Jaj . . .
Örül.
Béla, kivett egy fonott modern nyakláncot, hajlik,
'$>

hátrakapja a Juci szeme előtt: Nem nézni ide! Mit fél?

Juci: Félek, hogy smaci! Elfordul, arca elé emeli
újra a kezét.
Béla: Gombolja be a szemét! És a Juci nyakába
kapcsolja a láncot.
Juci, nevet, mert csiklandja: Nyaklánc! Nahát. . .
Próbálja előre húzni, hogy lássa. Milyen hülye maga,
ajándékot vesz nekem! Nem tud lelátni a lánchoz. Rö­
vid a szemem). Kiveszi a kis tükrét. Jé, csuda előkelő!
Legfinomabb gyöngyfonás. Ijedten néz Bélára. Ez volt
legalább három pengő! Aztán gyönyörködik.
Béla; Nem akartam odaadni, míg a smaci le nem
esik, Jucika . . . Kitárja a karját, várja, hogy Juci visz-
szaölelje.
Fiatalember, be balról. Egyenesen Bélának, mi­
után hátrapillantott: Tizenkét lopott vászonzsebkendő.
Dugva mutatja a kabátja alól.
Juci, nevet.
Béla: Köszönöm, nem kérek.
Fiatalember, kipillant: Gyalázatos olcsóság, ké­
rem.
32

Béla, elfordul tőle.

Fiatalember: Negyven fillér darabja. Hat dara­
bot is adok.
Béla, a könyökét mutatja: Menjen, mert meg­
érintem. Juci visszahúzza. Na.
Fiatalember, hátrál: Lehet alkudni is. Béla emel­
kedik; a fiatalember kihátrál, még mindig remélve.
Juci, kuncog: Mondja már . . . hol vette maga a
pénzt? Ruhája is biztos új, ezt se láttam még magán.
Béla: Ez: nem új, a Népszinház-utcán vettem
ócskán, de ott rögtön megadjusztálták. Sportlédi va-
gyök. Vászonruhája van, térdnadrággal.
Juci, örül, tapogatja a vásznat: Valami állást, ka­
pott? Nem is mesél! Kitől kapott pénzt?
Béla; 'A totitól.
Juci: Ki az?
Béla: Ezt se érti? Kinn voltam tegnap a tipp­
versenyen, azért nem mentem magáért. Szerencsét
próbáltam. Juci, most olyan jó, egész más ember
vagyok . . . Odanyúl a Juci láncához. Tudja, milyen
isteni magán ez a vacak? Jaj, Jucika . . . Ölelni
akarja.
Egy sánta ember, elől jobbról jön és átmegy
előttük.
Juci, halkan: Most nem . . . egy szegény nyomo­
rék előtt nem illik élvezni.
Béla, az ember éppen kimegy: Ugyan, a sánták
a legnagyobb nőcsábászok! Megint ölelni akarja.
Juci, arrébb csúszik nevetve s a térdére csap:
Hogy magának milyen bemondásai vannak!
Béla, utána csúszik, nyög: Jucikám . ..
Juci, megfogja a fiú orrát, úgy fordítja előre a
 33

fejét: Komolyan, meséljen hát. Folyton csak bolondá­

zik, pedig éppen azért... kedveltem meg, mert olyan
szomorú volt, mikor megismerkedtünk.
Béla, nevet: Mikor elkértem magától az át­
szállót.
Juci: Nahát, elegáns kis megismerkedés egy
lánnyal, mondhatom. Megszólít a megállónál, adjam
oda a jegyet; odadugom neki, arra nem a villamosra
ül, hanem utánam mászik.
Béla; Maga jobban tetszett, mint a 46-os.
Juci: Köszönöm a bókot. Mellbevágja vígan s
aztán megcsóválja a fejét. Szemtelen, hogy megsaj-
náltatta magát. „Mint intelligensebb fiatalember.“ Lát­
tam, hogy intelligens, mert nagyon jól tudott híze­
legni .. . Húzgálja, igazgatja a fiúnak a kidugott
csipkezsebkendőjét.
Béla; Mert maga olyan kedves volt, mint egy kis
angyal. És az úgy hatott az érzékeimre! Áhítattal meg
akarja csókolni.
Juci: Nananana! Arrébb csúszik.
Béla, utána, ölelni akarja, kitörve: Juci, ha nem
ad egy smacit, én bizony isten nem tudom, mit csi­
nálok!
Juci; Nem, nem, látja, hogy mindig jönnek itt.
Béla; Juci... öleli, nyújtogatja a száját. Juci. ..
Juci: Jáj, úgy néz, mint a vadmacska az állat-
kertben ... Ne birkózzon, úgy se engedem. Naa . ..
Egy rendőr jön be jobbról balra, fáradtan, lehajtott
fővel, kis koffert visz. Juci elneveti magát. Itt van!
Béla, odanéz, elengedi Jucit. Vár, míg a rendőr
elmegy. Emelkedik. Itt hagyjam magát?
Juci; Ha képes, tessék.
Síép Ernő; Aranyóra.
34

Béla, visszaül: Meg vagyok sértve. Cigarettát

sodor, s aztán majd rágyújt.
Juci, énekel halkan, a nyakláncát húzgálva:

Minden Pista Pista,

Minden Pista Pista,
Csak a trappista nem Pista . . .

Szöveg nélkül dúdol tovább. Lesi a fiú arcát. A mutató­

ujját odatartja a fiú arca elé. Elhallgat. A fiú odafor­
dul, beleüti a képét a lány ujjába. Nevetnek.
Juci: Mondja, maga mért olyan, mint a többi?
Az embernek nem muszáj egyformának lenni, mint a
cipőknek. Béla szólni akart. Ne beszéljen most. Lássa
olyan boldogan jöttem ma is magával és most már
úgy kezdem magam előtt szégyelni magamat.
Béla: Mért, mert smacit akartam? X
Juci: Csakis azért állottam szóba magával, tudja
meg, mert maga is szegény és szenved és mondtam
magamba, egy ilyen fiúnak biztosan olyan szíve van,
amilyent én gondolok és a szeméből is az látszott, meg
a hangjából is azt hallottam. És aznap olyan jó idő
is volt, olyan napsütés volt, aznap volt az első igazi
szép tavasz. És én aznap éppen olyan szerencsétlen
voltam . . . olyan nagyon szerencsétlen árva voltam .. .
Béla: Mér, haláleset volt otthon?
Juci, nyel egyet, keserűen: Tudja, volt nekem
egy drága, gyönyörű kis cicám, akit úgy imádtam,
neki adtam reggel a tejemnek a felét, meg a levesből,
meg a grízből, meg mindenből a felét a cicámnak adtam
és vettem neki különlegesen a hentesnél sonkahulla­
dékot. És éppen azért, mert úgyis olyan szegények
 35

vagyunk, a mamám elvitte a cicát éppen azelőtt való

este és odaajándékozta, hogy ez a dög is ne pusz­
títsa az életünket. .. Azt mondta a mamám ... és
nem tudok rájönni, hogy hova adta ... és azóta ha­
ragba is vagyok a mamámmal . . . úgy fáj a szívem a
cicámért. . . Szipog egyet.
Béla, megsimogatja a fejét: Cicuska.
Juci: És tegnap is mi történt, ha tudná .. . Elhall­
gat. Ügy el vagyok már keseredve az élettől.
Béla, nevet, megcirógatja a lány arcát: Menjen
már, ilyen jó pofa kislány! Hülyeség! Halk zene jön
valamerről.
Juci: Mér, maga már nincs is elkeseredve? Mikor
nincs munkája?
Béla, pillanat dacos hallgatás után: Legalább
szabad az ember! Nézze én tizenhároméves korom
óta mindig másnak a kutyája vagyok. Most mintha
valami új országba élnék, szaladni szeretnék, tudja,
úgy neki szaladnék sokszor ugatva, mint az a farkas­
kutya, olyan csuda jó érzésem van .. . Ugat egyet,
nevel. Ellép a pádtól. A múltkor felkerültem a Rózsa­
dombra, miilyen meseszép ott a sok villa, meg kin!
voltam a Római fürdőnél, meg az újpesti szigeten is
voltam, sose láttam még egyiket se. . . Most mindig
kimehetek a meccsre, alszok amennyi jólesik, sétálok
mint egy báró ... ez az élet drága Jucika, én mondom
magának ! Visszaülve, nekidiilve. Ha munkahelyen
vagyok, lássa magával se ismerkedtem volna össze. . .
Juci, kicsit visszatolja: Bolond alak miaga, Béla .. .
Engedi visszadülni, vállához hajtani a fejét. Hallja
maga ezt a zenét?
Béla, csukott szemmel: Üüm.
3*
36

Juci: Olyan szép, hogy ezt a tszép zenét ingyen

lehet hallani. Olyan szép, hogy ide lehet ülni az
embernek Vajdahunyad alá, olyan szép itten, mint a
mese. Olyan jó ember ez a kávéházas, hogy nem za­
vartatja el azokat, akik potyára hallgatják ¡a zene­
kart. Olyan jó, hogy ezt az orgonát szagolhatja az
ember, ez is ingyen van, csakis az az igazi virág,
ami ingyen van. Olyan jó emberek lehetnek, akik
ideültették az orgonát. Azok a hattyúk olyan szép
fehérek, olyan gyönyörű boldogság a hattyúkat látni,
mindig azt hiszem, vegyileg vannak tisztítva . . . Béla!
Béla, bágyadtan: Jelen.
Juci: Én úgy szeretem a gyerekeket. Tudja maga
azt, hogy sok gyerekek friistök :nélkül mennek az
iskolába és rosszul lesznek. Én reggel venni szolcok
zsemlyét nekik a saját pénzemből, pedig én is le va­
gyok égve.
Béla, dünmjög, szagolgatva a lány vállát, • oda­
dörzsölve az orrát.
Juci, sóhajt: Minálunk a Práter-utcán este mindig
sétálnak a koesiúton a lányok a fiúkkal, olyan szé­
pen sétálnak egymással, karonfogva, olyan lassan és
az a lány oda van támaszkodva a fiúhoz, mintha be­
teg volna az a lány ... és mindig szép halkan beszél­
nek, olyan titkosan . . . Sóhajt. És minden tizenhárom
éves lány vár már egy fiút a kapuba ... az emeleten
ki vannak könyökölve az ablakba a fiatal házaspárok,
akik már hazajöttek. És hallatszik a gramafon a szo­
bájukból . . . nekem úgy fáj a szívem, mert én már
érzem, hogy én nem vagyok gyerek ... És én úgy
félek sokszor ... nem tudom. . . ettől a világtól.
 37

Béla, gyönyörködve dünnyög, megcsókolja a

lány sapkáját és magához öleli.
Juci, a fiú vállára teszi a fejét: Én még nem ad­
tam ám smacit senkinek, elhiszi azt nekem? Dacosan.
Nem, én nem adtam! És én csak olyan fiút akarok,
aki megmaradjon nekem. Nekem csak egyetlenegy kell
az életre, úgy, mint egyetlenegy apám van. És ha én
smacit adnék, én úgy érzem, mintha levelet dobnék
be egy postaládába és arra a levélre az édes jó Isten
fog választ küldeni nekem, olyan édes nagy boldog­
ságot . . . Felnéz lassan, összefordul a fejük, Juci
halkan nyög egyet. Béla . . .
Béla, magához rántja, megcsókolja.
A csók alatt este lesz. A lámpa kigyullad mögöt­
tük. Mikor a fejük szétválik, egy rosszul öltözött, zilált
ember jön balról, magában gesztikulálva; megáll,
rájuk néz.
A Zilált Ember, nevet, aztán szavalva kezdi: Az
élet rövid fénykorán . . . Míg a fogak ki nem esnek,
éppen úgy, mint a csillagok, mind kiesik egyik a
másik után . .. Megy, int nekik, kalapot emelve. Csak
vigyázzunk . . . tisztára pénzkérdés . . . Nevet. Az egész
csak pénzkérdés . . . Eltűnt.
Juci, arrébb csúszott: Borzasztó ... Ez valami
öngyilkos.
Béla: Hogy fél. . . Megint megcsókolja.
Juci, felnéz a szemébe, aztán a fiú mellére teszi
a fejét. Halkan: Úgy-e, ilyenkor nem muszáj beszélni.
Béla, búg egyet, megcirógatja a nyakát, a mellét.
Juci, leveszi a fiú kezét a melléről, aztán odanyúl
a zsebkendőhöz, fölemelve a fejét: Erre fogok neki
monogrammot hímezni ... A zene elalszik, Juci fel-
38

sóhajt: Ügy örülök, hogy most ilyen, szépen ki van

öltözve. Honnan vett pénzt a lóversenyre?
Béla, késéssel, vígan: Valahonnan.
Juci: Hát azt nekem nem szabad tudni? Babrálja
a fiú gombjait: Most már maga szeretni fog engemet,
most már nekem mindig tudni kell a maga dolgait.
Béla, megcsókolja: Megmondom magának, hall­
gasson ide. Először is tudja meg, hogy én órás vagyok.
Juci, felüti a fejét: Órás? Maga azt mondta,
maga épületszobrász. Nem babrál tovább.
Béla : Imponálni akartam. Mikor gyerek voltam,
igenis épületszobrászathoz lett volna kedvem.
Juci, visszatette lassan a fejét a fm mellére.
Béla : Hát tudja, tegnapelőtt benéztem a közve­
títőbe. Hátha mégis lesz egyszer valami, akármiféle
segédmunkásnak is elmentem volna, már nagyon
rottyul állottam, a barátom, akinél aludtam, vidékre
megy, kijelentette, hogy már csak két éjszaka dögöl­
hetek nála .. .
Juci: Mondja... melyik közvetítőbe volt?
Béla : Ott, a József-utcában.
Juci, leejti a kezét: József. .. felül, rábámul
a fiúra.
Béla : Na és volt ott valami idősebb pasas, muto­
gatni kezdi az -aranyóráját, mit szól hozzá, hogy ott
még aranyórája van valakinek . .. Motorbicikli robog,
a fiú arrafelé fordul.
Juci, elhúzódott, homlokára veszi a kezét.
Béla, visszafordul: Na és ott csudáijuk az óráját,
valamelyik buta ember belepiszkált a szerkezetbe,
megáll az óra.
 .19

Juci, nagyot lélegzik, látott szájjal, a pad hátá­

hoz esik.
Béla, vígan: Érdekes?
Juci, nagyot bólint, nyel, halkan: I-igen! Meg­
kapaszkodik két kézzel a pad szélében.
Béla: Szóval ott vagyok mint órás, az öreg ide­
adja az órát, legyek szíves nézzem meg. .. Nevet.
Kitaláltam, hogy kimegyek, utána nézek egy kis olló­
nak; gyerünk csak, ki a kapun. Gondoltam, órás
vag3rok, egy órát én is csak megérdemlők. Nevel.
Valamerröi vidám, erős fütyülés hallatszik. Juci a szí­
vére veszi a kezét. Béla is hallgat kicsit. Ebből men­
tem ki délután a trappversenyre, nyertem nyolcvan
pengőt, mert nem értek lovakhoz. Még harminc pen­
gőm van a zsebemben. Vígan. Mit szól hozzá, Jucika?
Juci, leejti a szívéről a kezét, bámul a fiúra.
Béla: Mér hallgat? Nem voltam okos?
Juci, nagy kínnal, nevetősen: De .. .
Zene indul megint, messze.
Béla, melegen: Most a titkomat odaadtam magá­
nak. Olyan jó . . . van egy ilyen drága kis haverom.
Megöleli a derekát.
Juci, kifeszül, erőseket lélekzik, leküzdi magát:
Zaciba vitte az órát?
Béla: Á. Eladtam, standé pé. Csuda szerencse,
hogy az az óra a kezembe esett. Holnap megint ver­
senynap, meglássa, megint nyerek. Fütyürészve a nad­
rágzsebbe nyúl, kiveszi a lupát, a szemére teszi.
Juci, felcsuklott mintha zokogni akarna.
Béla: Mi az?
Juci, köhögve: Semmi. . . Rápillant és hátrakapja
n fejét ijedten.
40

Béla, vígan: Monokli. Affektálva öleli meg. Sza

bad, kis hölgyem? Csókolni akarja. >

Juci : Ne . . . nem .. . Emelkedik. Mozog valami itt

hátul— A nyaklánchoz kapkod, mintha le akarná tépni.
Béla: Madár. Megint csókolni akarja.
Juci: Nem most. . . elég volt mára . ..
Béla : Nem elég . . . maga még nem érti. Most jön
az igazi smaci,
Juci: Nem, nem. Én itt úgy szégyellem magam, >
mindig megláthatnak. Visszatolta.
Béla : Köszönje meg, aki látja. Közeledik. Jaj, ezt
a kis cukorkaüzletet... A Juci szája felé erőlködik.
Juci, lefogja kezét: Nem, nem. Mondok valamit.
Béla: Mit?
Juci : Inkább felmegyünk hozzánk, ott jobb lesz...
Béla : Most?!
Juci: Dehogy. Most otthon vannak. Holnap dél
után, zárás után.
Béla: Akkor nincsenek otthon?
Juci : Nincsenek. És aki otthon ¡van, majd elküldöm.
Béla : Nem szeretem a családot. Magának, azt
mondta, van papája.
Juci: Papámtól nem kell félni... Nagvon ked­
ves ember.
Béla: A papák megkérdezik, mi a szándéka az
embernek a lányával. ..
Juci, vígan: Á dehogy, nem ismeri az én papámat.
Az nem kérdez semmit. Az úgy megbízik bennem.
Odahajol. Majd lesz igazi smaci. . . Kacéran, nevetve
indul, híva Bélát a szemével.
Béla, boldog hörgéssel áll fel, indul utána.
FÜGGÖNY.
>

MÁSODIK FELVONÁS

NEGYEDIK KÉP.

► Otthon.
Kopott szoba. A falon Ferenc József. Még egg-két
újságból kivágott kép berámázva. És egg üres ráma.
A sarokban egg ócska étagére-en az olcsó kis rádió.

Bogdán, az asztalnál ül, mértani testeket ragaszt.

Ingujjban van.
Csengetés.
Bogdán, feláll, kimegg az előszobába, az ajtó
ngitva marad.
Levélhordó, hangja kint: Jó napot!
Bogdán, még kint: No, mi jót hozott nekünk, pos­
tás bácsi? Bejön.
Levélhordó, belép utána, keresgél a kezében tar­
tott levélcsomó között: Magánosán, Bogdán ár?
Bogdán : Feleségem) elment a beteg nénjét láto­
gatni.
Levélhordó : No, itt vagy már. Odaadja a levelet.
Észreveszi a testeket az asztalon, nézi.
Bogdán, mialatt a levelet átveszi, bólintva: Sors­
jegyet küldenek. Ha sorsjegyet vehetnénk, több sze­
rencse már nem is kéne. Igaz-e? Visszaül.
Levélhordó: Az. Mit mesterkedik, Bogdán úr?
Bogdán : Gyuszimnak csinálom meg a mértani
testeit. Ránézve. A gyerek, az a futballra megy délutáni
42

Levélhordó : Akár az én tiam! ... Jónapot kivá

nők! El, behúzva az ajtót.
Bogdán : Isten megáldja. Dolgozik. Kívülről zörejt
hall. Felüti a fejét. Feláll, fölveszi a kabátját. Izgatott.
Visszaül, köhint, nyugalmat erőltet.
Juci, kint nevetve beszél valamit, aztán kézen
fogva bevezeti Bélát: Vendéget hoztam . . .
Bogdán, kinyitotta a szemét, lassan Bélára néz.
Béla, elkapja a szemét, Jucira pillant, aztán az
ajtóra, aztán megint Bogdánra.
Juci, Bélához, erős hanggal, az apjára mutatva
ujjal: Megismerte?
Béla, igent int.
Bogdán, mellére mutat: Ettől az idősebb pasitól
vette el az aranyóráját. Adjál széket.
Béla, lassan ránéz, zavartan hajol meg.
Bogdán, a székre mutat: A bíróságon is leültetik
az embert.
Béla, leül, majd lepottyan. Rossz a szék.
Juci, Bogdánhoz: Jaj elfelejtettem . . . Másik szé­
ket hoz. Béla leül jobbfelől, Juci odaáll az asztalhoz,
half elől.
Bogdán, leülve: Ilyen véletlenségek vannak az
életben. Éppen annak az embernek az óráját találtam
elvinni, akinek a lányával kikezdtem. Egyikről a má­
sikra pillant, bánatos kis nevetéssel.
Juci: Ezért hívtam fel, most már tisztába lehet.
Béla, maga elé: Tisztába vagyok.
Juci: És gondolhatja, hogy csakis azért \oltam
képes magával még egy szót is tovább beszélni, egy
ilyen firmával.. . azért, hogy a papának a kezébe ad­
hassam magát. Köszönje meg, hogy nem rendőrhöz
vittem.
 43
/

Bogdán : Mi nem szándékozunk kegyedet fel­

jelenteni.
\>
Juci: De igen, ha nem szerzi vissza az órát!
Bogdán : Az egyetlen amit óhajtok, hogy az órá­
mat visszaszerezze nekem. Kegyed eladta az órát.
Béla, halkan: Igen.
Bogdán : Hogy tudná előtalálni azt a bizonyosat,
aki megvette az órát?
4' .
Béla, szétnyitja a két karját és lecsap a comb­
jaira. Felnéz Bogdánra, míg beszél, hol rápillant, hol
lenéz: Vidéki volt. ]Ott ácsorgóit a Tattersall előtt.
Bogdán : Hogy nézett ki, megismerné?
Béla: ^Lehetséges, ha véletlenül látnám megint
Pesten. Olyan pakompartos pofa volt, sárga csizma-
nadrágban.
Bogdán : Talán kupéé, aki mindennap odamegy.
Béla: Valami mészáros. Csak egy napra jött
Pestre.
Béla: Egy percig beszélgettem, rögtön mutattam
az órát.
Bogdán : Azt reméltem, hogy vissza lehet még
kapni azt az órát.
Béla: Sajnos, pénzzel nem rendelkezem, sajnos,
elvesztettem ma délután a versenyen. Különben a
pénzt adnám elő.
Juci: Az óra kell a papának. Az óráját akarja a
papa. Az apjához, lépett, őt nézi. Mit csinált maga
A mi velünk! Éppen, mikor úgyis olyan nyomorult a
papa . . . még ez hiányzott. . . három nap óta rá se
lehet ismerni. . . Apjára néz.
Bogdán, új testet kezd felszabni: Óra nélkül,
fiam, nem is ember az ember.
44

Béla, lekönyökölt, az egyik kezébe temeti a sze­

mét.
Juci: Hallgattam tegnap éjszaka, hogy sírt ma­
gában. Az apja felpillant. Ha nem zárták volna le
nálunk a gázt, azt gondoltam volna, gáztól hörög ....
Szíjjá az orrát, az 1apja vállát simogatja. Ügy sírt. . •
azt hittem, a szívem szakad meg .. . Megsimogatja az
apja haját s odatámasztja a fejét az apja fejéhez. Ki­
áltva. Hozza vissza az órát, maga tolvaj!
Bogdán, ránéz Jucira, fejét csóválja.
Béla, feláll, nem néz rájuk: Kérem ... én meg­
érdemeltem, amit most kaptam .. . Azt is megérdem­
lőm, hogy feljelentsenek.
Juci, a kalapját most veti le, odaviszi az
étagére-re.
Béla: itt hagyom a címemet. Nyulkál a zsebiben.
Csányi-utca 34. földszint 6 ... egy ágyat bírok jelen­
leg ... én jóvá fogom tenni, amit csináltam, én kérem
arra itt megesküszöm. Elég sajnos, hogy megtettem
ezt a dolgot... most már mit mondhatok .. . ugyebár
kérem. Bogdánra néz. Ezt a ruhát és cipőt hajlandó
vagyok átadni és három új ingemet és van egy új
bőröndöm, viaszkosvászon, maga nyolc pengő érték.
Szabad kérnem, tessék velem elfáradni a lakásra.
Bogdán, csóválja a fejét. Fölnéz Bélára: Szomorú
dolog, ilyen derék, egészséges fiatalembert ebben a
helyzetben látni. Tovább dolgozik. Szégyellem magam.
Ov
Juci: Maga szégyellt magát?! Lekönyököl az
etagére-re. Bélára pillant s aztán a falat nézi.
Bogdán : Nem is tudja felfogni az ember... Fel­
pillant. Megmondana nekem őszintén valamit?
Béla : Kérem.
 45

Bogdán : Most először fordult elő ilyen cselekedet

a kegyed életében ?
Béla, habozás után: Most, először.
Bogdán : Üljön vissza . . . tudni szeretnék egyetmást.
Juci: Mit akar még tőle?
Bogdán, Bélának, aki indult és megállóit, int,
hogy üljön le. Béla visszaül. Jucihoz: Azért vagyunk
emberek, hogy megértsük egymást. Vannak kegyednek
szülei?
Béla: Az apám elveszett a harctéren. Mamám az
megvan.
t
Bogdán : Mit csinál az édesanyja?
Béla: Mit csinál, masszirozónő a Széchenyiben.
Bogdán : Jár kegyed haza?
Béla, megrázza a fejét: Nem tudom a mamámat
látni. Nem tudom őtet segíteni. Nem mutatom magam,
mióta nincs munkám. Minek sajnáljon engem el.
Bogdán : Hol dolgozott kegyed utoljára?
Béla: Hol? Kucseránál. Dohány-utca 9. Kucsera
úr minden csekélységből kifolyólag pofont igér a
segédnek. Az én munkám ellen nem lehet kifogás. De
a Kucsera el van ismerve a szakmában, mint a leg­
idegesebb főnök.
Bogdán, ránéz, aztán dolgozva: Türelmesebbnek
kellett volna lenni, ilyen rossz világban.
Béla, csikorog a szék alatta: Nem bírtam tovább.
Az ember egész nap ül, mint egy púpos és ott vakos-
kodik és molesztálják az embert. .. Hallgatni.. . azok
>

azok az őrült órák egész nap zenebonáinak .. . Ügy

kellett nyomni magam lefele, hogy fel ne ugorjak,
összetörni az egész üzletet.. . Feláll, megsímítja a
homlokát: Ezért van az egész, igen, a rossz világért...
46

Juci megfordult, nézi Bélát. Mióta megvagyok, rossz

világ . .. még azt az egy vasárnap délutánom is el
vették mikor tanuló voltam, munkát adtak haza,
pucolást, forrasztást... ott voltak a nővéreim, haris
nya kéne, kalap kéne, keztyű . .. bubihajvágás, ondo-
lálás . . . addig, míg kireszeltem egy szemet az arany­
láncból, a fülbevalóból kicseréltem egy rubintot, meg
más követ, üveggel. . . igenis megmondom ... és
mikor elemista voltam, kiszedtem a mamám zsebéből
a vas húszfilléreket, mert elzárta a kenyeret... a
többi srác is azt csinálta ... a fűszeresnél is lopkod­
tam én is, diót, fügét, rusznit, én is szerettem. Kalap­
ját keresi.
Bogdán, abbahagyja a babráját, hátranéz lassan
Jucira, aki hirtelen visszafordul.
Béla, kézbevette a kalapját: Ismerjék meg az
embert. Mindegy már . . .
Bogdán, feláll lassan.
Béla, eközben: Kérem . . . tessék engem vala­
hogy ellenőrizni, míg az órát vissza nem szolgálta­
tom. Csányi-utca 34. Goncsek.
Bogdán,, járni kezdett, lehajtott fővel. Megáll,
felnéz Ferenc Józsefre.
Béla, egy lépést tesz. Jucihoz, aki a rádiót bab­
rálja, lesütött szemekkel: Önnek nem merek a sze­
mébe nézni ... A rádió szortyogni kezd.
Bogdán, ránéz Jucira.
Juci, felnézett, odalép az apjához, a mellére borul,
a sírását fojtja: Olyan szerencsétlen vagyok, papa .. -
én olyan szerencsétlen vagyok . .. Felzokog, s fojtot-
ian sír.
A rádión a légköri zavar vinnyog.
 47

ÖTÖDIK KÉP.

A kerületi Munkaközvetítő, ahol az első kép

játszódik.

A pádon egy beteges zsidó ember, hátratett fő-

vei, behúnyt szemmel, a karjaival öleli a nyakát,
énekel. Kis távolságban tőle ott ül Bogdán. Hallgatja.
A kezeit nézegeti, simogatja közben. A zsidó ember,
mikor a dalát elénekelte, tovább dúdol, a fejét jár­
taivá, lassan elhallgat. S behúnyja a szemét.
Béla, bedugja a fejét És behúzza a kezénél
fogva Jucit: Mondtam, hogy itt lesz.
Juci, kisebb-nagyobb virágoskosarakat tart kéz­
ben, selyemjmpirban.
Bogdán, felnézett. Nem igen örül, hogy együtt
látja őket.
Béla: Van szerencsém.
Bogdán: Mi az újság?
Juci, odaért, vígan: Találja ki. Homlokon
csókolja.
Béla: Hoztunk valamit.
Bogdán/ néz egyikről a másikra. Sejt valamit.
Kicsit emelkedik: Nem igaz ... A szívéhez nyúl.
Béla, Jucihoz: Adja oda.
Bogdán : Ilyen csudát, te nagy isteni Visszaül,
mosolyogva behúnyta a szemét. Nyújtja a kezét.
Béla: Csuda, csuda!
Juci, az apja tenyerét megcsiklandja s aztán bele­
les zi az órát.
Bogdán : Ó . . . Nevet az óra érzésétől. Kinyitja a
szemét... Ó. Ez nem az én órám.
48

Juci: De mennyivel szebb! Papa! Olyan boldog

vagyok.
Bogdán, felállóit: Miféle aranyóra ez? Előlép.
Béla : Ez...
Juci, belevág: Tudniillik a Béla tegnap szeren
esésen munkahelyet talált.
Bogdán : Igazán, no annak nagyon örülök.
Béla: Igen kérem, beléptem, hála isten.
Juci: És a Béla egy heti fizetést kapott előre és
azonnal elment egy bizonyoshoz, hogy is hívják?
Béla: Gerőfi.
Juci : És attól, mert az árul kéz alatt órákat, meg­
vette ezt az órát részletre, csakhogy magának az
aranyórát visszaadja.
Bogdán, néz egyikről a másikra.
Béla: Ez volt az első gondolatom.
Bogdán, nézeget az órára, s rájuk.
Juci: ¡A Béla betartotta a szavát. Már egy hét
múlva jóvátette, amit.. . csinált, látja? Most rögtön
jött hozzám az üzletbe tizenkettő után ...
Bogdán : Hol az az órás, akihez belépett?
Béla : Hol? Károly-körúton. Taussig testvérek.
Bogdán : Taussig ... A levegőbe néz.
Juci: Egy gyönyörű üzlet.
Béla: Hogy meg tessék érteni, a Gerőfi az szak­
társ, nős ember; az ő keze alatt voltam tanuló; mindig
szeretett engem, jelenleg kéz alatti üzletekkel foglal­
kozik. Ezt a zálogházból kiváltott órát hetven pengőért
adta át nekem, tíz pengős havi részletre. A Gerőfi meg­
bízik bennem. Odalép hozzá. Az óra megér testvérek
közt kétszáz pengőt. Húsz karát. Legmodernebb per-
ciziós szerkezet. Örök darab, kérem.
 49

Bogdán, felpattintotta a fedelet.

Juci, odadugta a fejét: Mesel Ugrik picit a sarkán.
Bogdán, becsukta s megfordítja az órát: Mo­
nogramm. B. M. Bélára néz.
Béla: Valószínű B. M.-é volt. Emelje csak Bog­
dán úr az órát. Mi?!
Bogdán, emelgeti az órát, nézi Bélát.
Juci, megcirógatja az apja dáliát: Megint van
aranyórája!
Bogdán, az órát nézve: Eredeti. Szóval egy bizo­
nyos Gerőfitől való az óra. Odapillant a zsidó emberre,
de az mélyen alszik.
Béla, ő is a zsidó emberre néz: Szóval és tettel.
Juci, szintén odapillant, aztán megsimogatja az
órát: Nohát, isteni szép!
Bogdán : Hogy is hívják a céget?
Béla: Taussig. Gyorsan. A Gerőfit, kéremi, meg
lehet találni a József főherceg-kávéházban minden
nap reggel kilenctől este tizenegyig. Jucihoz. Ha a
kedves papa éppen érdeklődni akarna.
Bogdán : Maga ma már dolgozik. Most, ugyebár,
ebédidő van. Azért jöhetett el az üzletből.
Béla: Persze hogy.
Bogdán : De a főnök úr bent van.
Juci, Bélára pillant: Hogy volna, az is ebédel.
Béla : Az üzlet kettőig zárva.
Juci, az apjához nevetve: Talán még egy órát
akar venni?
Bogdán, Bélához: A Károly-körúton délben be­
zárják az üzletet?
Juci, a kezéhez nyúl: Tegye már a zsebébe. Egész­
séggel viselje.
Szép E’rnö: Aranyóra. 4
50

- Bogdán, elhárítja: Hát akkor majd délután. Nem

haragszik mieg, remélem, ha benézek a Taussig Test­
vérekhez ... hogy lássam, hogy maga csakugyan
ott van.
Juci, a pacira teszi a kosarait. Aggodalmasan néz
Bélára.
Béla : Mindenesetre gyanúba tetszik hozni a főnök
urak előtt, meg a kollegáim előtt.
Bogdán : Mért, mindenki iránt szabad érdeklődni.
Juci: Jó, jó, majd elmegy, nem kell sietni. Nyúl
a kosarakért.
Bogdán, nyújtja az órát: Egyelőre vegye vissza az
órát.
Béla, visszalép, hátradugja a kezét, vígan csó­
válja a fejét.
Juci, otthagyja a kosarakat: Mér vegye vissza?
Bogdán : Nem fogadhatok el idegen értéket, míg
annak az eredete felől bizonyosságot nem szereztem.
Fogja.
Juci: Ne fogja!
Béla: Nem hisz nekem Bogdán úr?
Juci, tolja az apja kezét a zsebe felé: Tegye el
már, bizony isten olyan, mint a gyerek.
Bogdán : Juci, Juci.
Juci: Dolgom is van, lássa, a virágkosarakat
viszem a József-utcába. Eljegyzés.
Bogdán : Mehetsz.
Juci: Nem megyek, míg az órát el nem teszi. Sej­
tettem, hogy a Bélától nem meri majd átvenni. Azúr
jöttem vele. Adja ide, majd én beköltöztetem az órát.
Be akarja gyömöszölni az apja mellényzsebébe.
 51

Bogdán, elhárítja: Ne játssz fiam. Bélához.

Vegye el.
Béla : Tessék egész nyugodt lenni az óra felől.
Felelek érte. Különben a Gerőfi igazolhat.
Juci, fölveszi a kosarakat.
Bogdán: Jobban érdekel a Taussig Testvérek.
Béla, Jucihoz: Papa talán azt képzeli, hogy a
Taussigtől való az óra. Bogdánhoz: A Taussig, kérem,
csak új órákat tart. '
Bogdán : Semmit se képzelek, barátom, csak az
igazságnak akarok utánajárni.
Béla, idegesen Jucihoz: Lássa, Jucus, mondtam,
hogy a papa nem fogja elhinni, akármit mesélek.
Juci, toppant, az apjához: Dugja már a zsebébe,
a jó Isten áldja !meg!
Bogdán : Már Jucus vagy? Bélához: Nézze, szépen
megőrzi az órát, míg nem jöttünk tisztába a dologgal.
A Béla szivarzsebébe akarja dugni az órát.
Béla, eltolja a Bogdán kezét. Félrelép. Felkapja a
fejét, fojtottan: Hát jöjjünk tisztába. Nincs türelmem.
Juci, fojtottan: Béla! Odaugrik, be akarja a szá­
ját fogni.
Béla, eltolja s távol tartja Jucit, míg fojtottan
beszél: Az órát, kérem, tegnap este kivettem egy
dagadt úrnak a kezéből, akinek nem fog úgy hiányozni
az óra, mint Bogdán úrnak.
A zsidó ember, álmában a fejét csavarja: Ajaj aja!
Juci, visszaugrott ijedtében.
Bogdán, ijedten odanéz s azután az iroda felé.
Emeli a kezét.
Béla : Raboltam. Raboltam.
Juci, összecsapja a kezeit: Nahát ...
4*
5-2

Bogdán: Mit tett? . . .

Béla, hevesen átölelve Jucit: Raboltam. A Juciért!
Az igazságért! Raboltam.
Bogdán : Css . .. Előbbre jön.
Juci: Hallgasson, őrült! Az apjához. Csak azért is,
kitalált valamit!
Béla, ellódítja Jucit, aki leroskad a padra.
Bogdán, a tenyerébe néz, pattintgatja ki és be az
óra fedelét.
Béla: Igenis megmondom. Az Aréna-útón megyek
az este, jön egy vastag úri ember, megállítom: hány
óra, kérem, bizony isten eszem ágába nem volt
semmi... a lámpa rásüt az órára . . . csakúgy ragyo­
gott egyet az eszem, Gesztussal. Zsitty, az óra a
kezembe és... Füttyent, gesztust ad. Hü, hü ■— rögtön
elveszett az egész ordítás a hátam mögött: másfél perc
alatt a Keletinél voltam, fel egy 65-ösre, kész. Ciga­
rettapapírt vesz elő.
Bogdán, nézi őket: Ez ... igaz?
Béla, bólint egyet: Ez aztán igaz. Mint ahogy
élek.
A zsidó ember, csámcsog. Azután felébred, nyúj­
tózik.
Bogdán, hamar oda akarja adni az órát Bélának,
aki dohányport halász a zsebében. Béla nem veszi
el. Bogdán Jucinak a kezébe nyomja az órát.
A zsidó ember, tétován indul, álmosan odanéz
rájuk: Ágyé. Kimegy hátrafelé.
Béla: Szervusz.
Bogdán : Te tudtad ezt . . .
Juci, lehajtja a fejét: Most már mit csináljunk!
 S3

A Béla csak azérí tette, hogy papának visszaadhassa

az órát.
Bogdán : Add oda az órát... És ettől a perctől
fogva nem érintkezel . . . egy gonosztevővel.
Béla: Akkor tettein gonoszát, mikor a Bogdán
úr óráját elvittem. Most jót tettem. Kvitt.
Bogdán, Jucihoz: Kérd, hogy távozzon, aztán mi
is megyünk a magunk útjára. Jó lesz innen kimenni.
Az órát. . . Gesztus.
Juci: Nem adom. Úgyse veszi vissza.
Béla, hasztalan kínlódott, hogy elég dohányport
kaparjon. Kiszórja és eltépi a cigarettapapírt: Ez az
aranyóra Bogdán urat illeti.
Bogdán: Azt akarja, hogy rendőrnek adjam át?
Juci: Akkor én a Dunába ugrok!
Bogdán, rábámul.
Juci: Igen. Bélát nézi dacosan.
Béla: Ha a Jucit! elszakítják tőlem, gyilkolok.
Bogdán, lassan emeli a karjait... a két tenye­
rébe temeti a szemeit, úgy jár pár lépést: Teremtő
atyám. . . teremtőm. Aztán Béla elé áll. Én nem
vagyok rendőr, nem vagyok bíró . . . Megkapja a Béla
két vállát. Hadd ébresszem fel ezt a fiatalembert!
összeteszi a két kezét előtte. Álljon meg . . . fogózzon
meg . .. tartsa magát. . . nem szabad elveszni, fiam .. .
Akárhogy kínlódik az ember. .. aki ott hagyta a
becsületét, az egy hullával hál együtt, mikor egyedül
fekszik az ágyban . . . Előre fordul. Nem szabad a
becsületet otthagyni, a becsület előbbrevaló az ember­
nek az egészségénél. A becsület biztosabb az Isten­
nél ... a becsület.. . nincs egyéb boldogsága a sze­
génynek, mint a becsület... a becsület... ha kiszúr-
54

ják a szememet, akkor is világosság van előttem, mert

becsületes ember vagyok.
Béla, lesütött szemmel áll.
Juci, idáig a kosarakon babrált. Az apjához lép.
A pitgergés fojtja. Én izgattam mindig a Bélát. . .
hogy maga hogy szenved az óra végett... a Béla már
nem tudott aludni... és a Béla most, hogy elmesélte
az utcán, hogy mit csinált, utána mindjárt meg eskü­
dött nekem, magától, hogy soha többet nem reszkíroz
ilyen dolgot . . . Pedig a Béla jelenleg is éhezik .. .
lakása sincs már, a padokon hál... és a Béla, tudja
meg, máma is hét óra óta munka után járt. . .
Bogdán, hátrább lépett, nézi Bélát. Ujjal mutat
Jucira: Erre az én .. . drágaságomra csak tiszta em­
ber számíthat. Ez egy csillag ezen a világon . . . egy
leesett csillag . . .
Béla, Bogdánra néz: Én kérem tisztességesen ud­
varolok a Jucikénak . . . nekem komoly felfogásom
van a szerelemről. A nő kérem közszükséglet az em­
ber életében ... ha rendbe jövök ... a Jucikéval há­
zasságra óhajtok lépni. „
Juci: Ne járjon a szája, nem kérdezték. Papa,
drága, szaladni kell, nem kapok borravalót, ha any-
nyit kések. Fogja, az óra, most már el van intézve!
Bogdán, hátrál, a kezeit széttárja: Az órát vissza
kell juttatni valahogy ... ez már nem az én dolgom.
Béla, elutasító gesztust ad.
Juci, követi az apját a pádig, ideges: Hogyne, mit
gondol, majd elfogatja magát! Ha maga nem veszi el
az órát, muszáj lesz a Dunába dobni; azt akarja?
Keresi az apja kezét, zsebeit, de az apja, ki leült előle
a padra, eliitögeti a Juci kezét. Ki érdemli meg a
 55

legjobban a világon ezt az órát? Jaj, ez is tud ám

valamit, meglepetés ... na, ne legyen bolond, hallja...
Nevet, leteszi az órát a padra, int Bélának. Gyöjjön.
Siet ki, Béla utána.
Bogdán, emelkedik: Juci. ..
Juci, visszaint az ajtóból, vígan: Menjen már
haza ebédelni!
Tisztviselő, jön ki egg irattal az irodából, a
másik hátsó hivatalajtó felé.
Bogdán, hamar felkapja az órát, visszaülve.
Utánanéz a tisztviselőnek. Aztán le akarja tenni az
órát.. . aztán nézi. . . kinyitja . . . becsukja, a mel­
lényzsebébe teszi... simogatja a mellényzsebét...
kiveszi az órát nyugtalanul, kinyitja... felhúzza
kicsit... a füléhez tartja. Figyeli... lehunyt szem­
mel ... az óra ütni kezd, úgy ahogy az övé ütött...
Üt, üt, hangosan.

HATODIK KÉP.

Rendőrség.

Középen az asztalnál ül a fogalmazó, fiatalember. Bog­

dán a fogalmazó előtt áll. Irredenta-plakát a falon.

Fogalmazó, összenézi az órán az időt a maga kar­

kötőórájával: Most találta?
Bogdán: Nem, kéremalássan, az este, félnyolc
tájban. Jövök a Mária Terézia-templom felől, ott csil­
lan valami a porban, éppen a lábam előtt. Ahogy
észrevettem, még valami játékórának néztem; fel­
emelem, hát egy felnőtt aranyóra, kérem, egy gyö-
56

nyom aranyóra. Nevetve. Ilyen szemét is ritkán akad

a Rákóczi-téren.
Fogalmazó, megnézi Bogdánt, aztán az órát:
Maga derék ember, meg lehet magával elégedve.
Bogdán, fejet hajt hálásan: Nagyságos kapitány
úr, hát én megtettem a kötelességemet.. . Meghajlik,
indulni akar.
Fogalmazó : Várjon csak, várjon. Csönget. Üljön
le. Székre mutat. Belép a rendőr. A folyosóról kis
zsivaj hullik be.
Bogdán : Mi dolgom van még itt, nagyságos kapi-
i
lány úr?
Fogalmazó, mosollyal: Nem vagyok kapitány;
fogalmazó vagyok. Karikás csoportvezető urat. A
rendőr kimegy. Fölvételezzük a tárgyat. Egy perc.
Az iratait kezdi nézni, később föl-fölnéz majd.
Bogdán, leül. Körülnéz. Az ajtó frissen van
festve: Olyan kellemes firnájszszag van itt.
Fogalmazó : A fenét, ez magának kellemes?
Bogdán : Igenis, nagyon szeretem. Sóhajtva. Ré­
gen nem élveztem, kérem . . . t
Csoportvezető, be. ötvenes, erős, vidám ember:
Alázatos tisztelettel.
Fogalmazó: Nézze meg csak ezt az órát, Karikás.
Találták.
Csoportvezető, átveszi az órát, Bogdánra néz:
Ön találta? Az órára néz, megint megnézi Bogdánt:
Hol találta az órát ?
Bogdán: A Rákóczi-téren. Az este félnyolc tájban.
Derülten. Jövök a Mária Terézia-templom felől, ott
csillan valami a szemétgyüjtőláda tövében, a porban.
Odamutat. Ez az aranyóra.
 57

Csoportvezető, ezalatt elől-hátul megnézte az

# órát, felpattantotta, a füléhez tartja: Mi a neve?
Bogdán, kis késéssel: Bogdán Dániel.
Csoportvezető, a másik födelet is felnyitja; az
órát nézve: Hol lakik ?
Bogdán y Práter-utca 11.
Csoportvezető, becsukva nézi az órát: Foglal­
kozása?
Bogdán : Aranyozó mester vagyok. Mosolyogva.
Engedőimet kérek, miért szükséges .. .
Csoportvezető, az ajtóhoz megy: Esetleg juta­
i lomban részesül. Kinyitja az ajtót, kihajol. Zaj. Csend
legyen, tisztelt társaság.
Bogdán, a fogalmazóhoz: A tisztességért nem jár
jutalom, kéremalássan.
Fogalmazó, dícsérőleg bólint: Viszont, ha a tulaj­
donos egy év leforgása alatt nem jelentkezik, az óra
a magáé.
Csoportvezető, betette az ajtót, ott marad, Bog­
dánt nézve: Hol) az üzeme?
Bogdán : Jelenleg nincs üzemem. Nagyon szo­
morúak a viszonyok.
Rendőr, be. Átad egy füzetet a csoportvezetőnek,
kimegy.
Csoportvezető, a füzetben lapoz, visszasétálva
az asztalhoz. Könnyedén: Érdekes. Folyton a füzetbe
figyelve. Hogy az órát nem látta ott a földön más
valaki ön előtt. i
Bogdán, vállat von: Sötétedett már. Az óra poros
volt, kérem.
ê Csoportvezető, mosollyal, rápillantva: Csuda jó
szeme van.
58

Bogdán : Kérem, az emberek sietnek ... én csak

úgy bandukoltam, sajnos, hogy ráérek.
Csoportvezető : De azt észrevehette egy-két sze­
mély, hogy valaki ott egy aranyórát emel fel a föld­
ről. Mi? Nem érdeklődtek?
Bogdán: Nem kérem, nem jött ott isenki, vélet­
lenül.
Csoportvezető: Szóval, nem is tudna tanút állí­
tani, hogy az órát ténylegesen ön találta.
Bogdán, cé fogalmazóra néz, vidám, ideges: En
vagyok a tanú, elég vagyok én magam tanúnak.
Csoportvezető, a füzetet a fogalmazó elé teszi,
odasétál Bogdánhoz: Nézze csak, az óra jár rendesen.
Akkor is járt persze, mikor megtalálta?
Bogdán : Járt.
Csoportvezető : Mit gondol kedves uram, hogy
került az óra a szemetesláda mellé?
Bogdán, kedélyesen a szemébe néz: Gondolom,
hogy a ládába akarták önteni, a szeméttel.
Fogalmazó, oda-oda pillant a füzetből.
Csoportvezető, « fogalmazó felé: Esetleg egy
járókelő ejtette le az óráját.
Bogdán : Az is lehet.
Csoportvezető, Bogdánra néz: Hirtelen kilyukadt
az órazsebe nekije. Mindennapos eset uram. A
Rákóczi-téren. Az asztalig hátrált.
Bogdán, csodálkozva néz rá. Aztán a fogalmazóra,
de az lapoz a füzetben.
Csoportvezető, gyorsan a fogalmazóhoz: De talán
az is lehetséges, hogy az órát odadobta valaki, mond­
i
juk a szemetesládába akarta dobni: egy tolvaj, mene­
külés közben! Bogdánhoz gyorsan: Nem gondolt ön
 59

arra, hogy az óra netalán bűncselekmény folytán

került a találati helyre?
Bogdán, jóakarattal mosolyog: Biz én nem igen
törtem a fejem kérem. A fogalmazóhoz. Találtam egy
aranyórát, behoztam a rendőrségre. Feláll.
Csoportvezető, vidáman: No, nem olyan egy­
szerű az. Komolyan: Az óra, kedves uram, rablásból
származik.
Bogdán, ádl. Késéssel: Rablásból? Csodálkozik.
Csoportvezető, fölveszi a füzetet: Úgy, ahogy
mondom. Fellapozza. Itt van, kérem a Rendőrértesí­
t tőben. Bárány Marcell pénzügynök panasza, lakik,
stb. ismeretlen tettes ellen, az Aréna-úton stb., közép­
magas, karcsú, sárga sportruhás, huszonöt év körüli,
barnahajú . . . duplafedelű schaffhauseni aranyóra,
recés peremmel, felső fedéllapon felkelő napsugarak­
kal, hátsó fedőlapon cirádák és B. M. monogram. Az
óra száma 73.409. Fölveszi az órát. Ez az óra.
Bogdán, leül.
Csoportvezető : Nem emlékszik, uram, május
-i 13-án, vagyis négy napja volt az a vakmerő rabló-
támadás este az Aréna-úton, az össz-sajtóban benne
volt. i
Bogdán, fejét csóválja: Én már nem olvasok
újságot.
Csoportvezető: Kedves uram, maga egy rablott
tárggyal jelentkezik.
Bogdán, feláll: Mi közöm van nekem «ahhoz,
kérem, hogy rabolták.
Fogalmazó, felállott, sétál, meg-megáll majd
i Csoportvezető, az órát leteszi: Hiszen mink is
éppen azt szeretnénk tudni.
GO

Bogdán, a fogalmazót követve szemmel: Kérem

alássan .. . jutalmat nem várok ... de azt se vártam,
hogy engem itt vallatni kezdenek mint.. .
Fogalmazó, a vállára teszi a kezét: Nem vallat­
ják magát drágám, a nyomozat érdekében szükséges a
kihallgatása. Az ablakhoz megy.
Csoportvezető; Üljön csak vissza, elfárad. Bogdán
leül. A csoportvezető az asztalhoz dűlt. A Bogdán ke­
zére néz, amelyen jegygyűrű van: Családos ember,
ugyebár?
Bogdán: Családos.
Csoportvezető : Jelenleg nincs üzeme. Miből tartja
fenn a családját? A füzettel vakargatni kezdi a nyakát.
Bogdán, menekülne a szemével a fogalmazóhoz ...
A fogalmazó kinéz az ablakon: Hát kérem . . . nélkü­
lözünk ...
Csoportvezető: Miből nélkülöznek?
Bogdán, lehajtja a fejét: Van egy leányom ... A
fogalmazó hátranéz.
Csoportvezető, megáll a keze a nyakán, emeli
vígan a fejét.

-Ä
Bogdán: ö dolgozik kérem a házért, a leányom.
A fogalmazó visszafordul az ablak felé.
Csoportvezető: Hol dolgozik?
Bogdán : Virágüzletben. Kötözőnő. Melegedve:
Páratlan, páratlan derék teremtés .. . kérem az . . .
A fogalmazó ásít.
\ Csoportvezető, közbevág: Kikkel érintkeznek ma­

guk? Kik járnak a házához?

Bogdán, szétnyitja a karjait, csóválja a fejét.'
>

Csoportvezető: A leány, az kikkel jön össze?

Micsoda férfi-ismeretsége van? Nem tudja?
 61

Bogdán, fészkelődik: Az egy fiatal leányka, ké­

■

rem, nincs semmiféle ismeretsége. A fogalmazó a

-V

szoba felé fordul.

Csoportvezető: Nem kell nyugtalankodni, bácsi­
kéin. A fogalmazóhoz. Itt van, könyörgöm, egy szen­
zációs szegény ember, nincs kenyérkeresete és talál egy
nehéz aranyórát és szalad vele a kerületi kapitányságra.
Bogdánhoz. Nahát, nekem nem tud ilyen mázlim
lenni! Pláne, hogy nem látta senki, hogy találtam.
Nem látta senki, ugyebár azt állítja?
Bogdán : Ez az igazság!
-A.-

Csoportvezető, feléje lép kettőt. Sebesen: Meg­

vakult a Rákóczi-tér. Nem is járt senki ai Rákóczi^
téren. Meghaltak az össz-járókelők. Az óra lezuhant,
az üvegje se törik össze. Az órát odavágják a ládához
és nincs egy horzsolás az óra testén. Ejnye, ejnye,
cukros bácsikám, nem vagyunk gyerekek.
Fogalmazó : sétálni kezdett egy perc előtt, meg­
áll: Ha netalán mégis tudna valamit, amivel nyomra
vezethetne bennünket, magának abból semmi baja se
lesz, hiszen maga megmutatta a becsületes szándékát
azzal, hogy beszolgáltatta a rablót! értéket.
Bogdán, lesütötte a fejét.
Csoportvezető: Azt is meg kell gondolni, jó em­
ber, hogy ha félrevezeti a hatóságot, saját magát fogja
bajba keverni. A tenyerét a Bogdán szája elé tartja:
Na, kedveském, csurgassa csak ide, ami a begyében
van.
Bogdán, hátrahúzva a fejét: Nem mondhatok
semmit.
Csoportvezető, a fogalmazóhoz: Talán a leányka
segíthetne az apuskának. Hol az a virágüzlet?
 62

Bogdán, a fogalmazóhoz, felemelkedve: Kérern-

alássan, az a gyerek nem tud semmit a világon.
Csoportvezető, erélyesen: Hol a virágüzlet?
Bogdán : József-körút 44. Céltalan kérem azt a
gyereket elővenni. Ne tessék, könyörgöm . . . Utána
siet a csoportvezetőnek, aki az ajtóhoz indult. Meg­
fogja a karját.
Csoportvezető, eltolja. Kimegy pillanatra. Kint­
ről két nő veszekedése hangzik. A csoportvezető be­
jön, behúzva az ajtót.
Bogdán, azalatt összecsapta a kezét és az ablakra
mered: Mit csináljak én most . . . Két-három tétova
lépést tesz.' Uraim . . . ugyebár egy ember kinyithatja
a szívét felebarátai előtt... A fogalmazóhoz: Méltóz-
tassék megengedni, hogy leüljek.
Fogalmazó, a székre mutat.
Csoportvezető: Csak nyugalom, bácsikám.
Bogdán, leül: Uraim.. . Felállva. Az órát nem
találtam. Feltakarja a szemit. Valótlanságot állítot­
tam. Megpróbáltam. Leveszi a kezét a szeméről. Az
óra, kérem alássan, nem ezen az úton került a kezem­
hez. Leül, rögtön feláll, rögtön visszaül.
Csoportvezető, a fogalmazóra, aztán Bogdánra
néz: Mingyár láttam én ezt a maga szeméből, bácsikám!
Fogalmazó : Hát hogy került magához az óra,
mondja el szépen nekünk.
Bogdán : Kérem a szíves türelmét a nagyságos
fogalmazó úrnak és . . . A csoportvezetőre néz és le­
hajtja a fejét, megsimogatja a homlokát. Aztán: Egy
szerencsétlen dolog történt velem. Kérem alássan be­
járok a kerületi munkaközvetítőbe, ott fülelek nap
mint nap kérem, akármi dolgot ha kaphatnék, amit cl

i
 63

tud egy ilyen összetört ember végezni. — Rátérek

kérem, hogy még a jó napjaimból megőriztem az
aranyórámat. Ügy ragaszkodtam a régi szép órámhoz,
mint a lelkemhez kérem . .. kérem mintha a régi bol­
dog nap ragyogna még, mikor az órám a kezembe
vettem.. . mintha a régi szívem verne, olyan veit
nekem, hogy az aranyórám itt van a mellényzsebben . . .
Fogalmazó : Na és mi történt?
Bogdán : Bocsánat. Nyög egyet. Elvették tőlem.
Ellopták.
Csoportvezető: Hogyan? Mikor?
Bogdán,! nyel egyet. Az asztalra mutat: Az a
barnahajú, középmagas ... az. Kérem alássan, muto­
gattam az órát, ott a közvetítőben ... és hát valaki
helepiszkált a szerkezetbe ... az óra megállóit.
Csoportvezető, türelmetlenül: Na és? és?
Bogdán: És kérem, volt ott egy fiatalember, órás-
segéd, legalább azt állította ...
Fogalmazó : Megcsapta az órát!
Bogdán, bólint, szíjjá az orrát. Leküzdve magát:
Kérem alássan: harmadnap este az én Juci lányom
azzal jön haza, hogy megfogta a tolvajt.
Fogalmazó : Ne mondja!
Csoportvezető, a fogalmazóhoz, büszkén: Sersé
la femm!
Bogdán : Úgy tessék érteni... szóval a leányka
pár nappal azelőtt megismerkedett egy fiatalember­
rel . .. csupa szívjóságból megengedte, hogy az a fiatal
hazakísérgesse, hogy vigasztalja azt a fiatalt, mert
annak nem volt munkája és erősen el volt keseredve . . .
Csoportvezető: Na igen. Dobol a talpával.
Bogdán : Egyik este, kéremalássan, másnap hogy
64

az órám el lett tulajdonítva, ez a fiatal szépen ki volt

adgyusztálva, új ruha, új cipő, minden .. .
Fogalmazó, fejét csóválja, nevet: Na, mondja
csak.
Bogdán: ,Hát kérem... A Juci faggatja, hogy
honnan, miből...
Csoportvezető, vígan bólint: Az meg elhencegett.
Mind a kezdő ilyen, a marha!
Bogdán : Most már méltóztat sejteni a többit...
Feláll. Kéremalássan mi nem követeltük az órát a tol­
vajunktól. Az a fiú megjelent nálam és megfogadta,
i
hogy úgy fog iparkodni, hogy a káromat megtérítse.
Csoportvezető: Szép gyerek. Hogy hívják?
Bogdán, kínlódik: Bélának. Csak a keresztnevére
emlékszem.
Csoportvezető : Üljön vissza.
Bogdán, leülve: Szegény kislányom. Szegény. Én,
kérem alássan, egy álló napig magamnál tartottam
a drága aranyórát. Ilyen nehéz napom még nem volt
az életben. Emelkedve s visszaülve. A kislányom,
azt nem is kell mondani, teljes tökéletes ártatlan ebben
a sajnálatos dologban.
Csoportvezető : Rögtön meghalljuk a kislányt.
Bogdán, feláll: Az én Jucim, uraim, tiszta, mint
az a pohár az üvegkereskedésben!
Fogalmazó: Ne izgassa magát!
Bogdán : Ugyebár nem lehet semmi kellemetlen­
sége a gyerekemnek.
Csoportvezető,) megnézte a karkötőóráját, a
fogalmazóhoz lépett, halkan beszél hozzá.
Bogdán, két lépést tesz: Méltóztassanak meghall­
gatni, könyörgöm . . . Meg kellett győződnöm róla,
 65

hogy a lányom. .. beleszeretett ebbe a megtévedt

fiatalemberbe.
Csoportvezető, pillanatra odafigyelt, visszahajol
a fogalmazóhoz, aki halkan felel neki.
Bogdán, rájuk mered, aztán: A fiatalember meg­
esküdött előttünk, hogy visszatér a becsület útjára . . .
Fogalmazó : Üljön le.
Bogdán, először az előtte lévő székre akar ülni,
de a csoportvezető intésére a falnál lévő székhez tá­
molyog s leül. Kopogtatás.
Fogalmazó: Igen.
Juci, belép. Észreveszi az apját: Papa . . .
Fogalmazó, monoklit tesz föl.
Bogdán,! egyet nyögött, aztán, emelkedve: Ne
félj, lelkem, ne félj semmit.
Juci, ugyanakkor az urakhoz fordulva, ijedten:
Alázatos szolgája.
Csoportvezető, belevág a Bogdán mondata
végébe: Ne köhögjön.
Fogalmazó: Maga a lánya ennek az embernek?
Juci: Igen.
Fogalmazó: Mi ,a neve?
Juci: Bogdán Judith.
Fogalmazó : Hány éves?
Juci: Tizennyolc.
Fogalmazó, összenéz a csoportvezetővel, aztán
Bogdánhoz: Menjen be itt a másik ajtón a 24-be, fel­
veszik magával a jegyzőkönyvet.
Bogdán, a száját nyitja, a csoportvezető intésére
fölemelkedik, indul, folyton Jucit nézve. A csoport-
vezető az ajtóhoz kiséri, beteszi utána az ajtót.
S’iziép Ernő : Aranyóra. 5
66

Fogalmazó : Tessék csak közelebb lépni. Fölemeli

az órát.
Juci, közelebb lépett: Tudt. .. Más hangon. Tud­
tam, hogy a papa ma délelőtt be fogja adni az .órát.
És hogy azért hívnak, hogy igazoljam a papámat.
Csoportvezető: Ki adta magának ezt az órát?
Juci, zavartan: Tessék?
Csoportvezető: Hogy hívják azt a szép fiút?
Juci: Azt a fiút?
Fogalmazó: No, ne törje a fejét, Béla, ugy-e?
Juci^ sápadt hangon: Béla.
Fogalmazó: Milyen Béla?
Juci, előrenéz, villan a szeme, feltalálta magát:
Olyan mint ta legtöbb. Cseppet se jobb. Sőt.
Fogalmazó, feláll, jár pár. lépést, körülnézi d
lányt.
Csoportvezető, fejét csóválja, mosolyog, aztán:
Mi a vezetékneve a Bélának?
Juci: Ja? Azt nem tudom.
Fogalmazó: Ugyan. Hát be se mutatkozott tisztes­
ségesen? Felült az asztalra.
Juci, vállat von: Én is csak azt mondom: Juci
vagyok.
Csoportvezető, Jucihoz lép, megkopogtatja a
kalapját: Rázzuk fel csak ezt a kis kalapot Jucik a,
hátha mégis itt lesz a vezetéknév?
Juci, behúnyt szemmel megrázza a fejét, aztán:
Ptty, nincs!
Csoportvezető, a fogalmazóhoz: Nehéz gyerek.
Micsoda viszonylata van magácskának a Bélával?
Juci : Már semmi. Kivágtam mint a huszonegyet.
Csoportvezető: Na ne beszéljen. Ilyen hamar?
 ()7

Juci : Kérem egy tolvajjal nem flörtyögök.

Fogalmazó : Flörtyögök? Hol tanulta ezt?
Juci, kis komplimenttel: Esti tanfolyamon kérem,
a csirkekorzón.
Csoportvezető: Hol a lakása a Bélának?
Juci: Fogalmam sincs. Lakáson még nem tar­
tottunk.
Fogalmazó: Hol tartottak?
Juci: Csak a smacinál. Puszil a levegőbe. Magya­
rul puszi.
Csoportvezető, idegesen: Szóval nem tudja a
Béla címét.
Juci, nevetve, kedveskedve, mind a kettőre nézve:
Nem, kérem szépen. Kapuk alatt smaciztunk, meg a
ligetbe.
Csoportvezető, ezalatt a leányt nézve, megva­
karja a fejét. S odalép a fogalmazóhoz, súg neki va­
lamit, olyan arccal, mint aki nem éppen biztos tippet
ad. A fogalmazó mosolyogva vállat von, aztán bólint.
A csoportvezető kisiet az ajtón.
Juci, aggodalommal figyelte őket.
Fogalmazó : Mondja ... és magácska nemi lett egy
picit se szerelmes a Bélába?
Juci, összeszedte magát, vígan: Szerelmes! Azt
ma kérem nem hordják! Hangosan, mint a kofa.
Megmondtam annak a piszkos csirkefogónak, hogy
nem akarok többet a pofájába nézni! ¡
Csoportvezető, ezalatt bejött, két lépésre sétál,
onnan nézi a lányt.
Fogalmazó, a csoportvezetőre pillant, aztán ne­
vetve: Kiváncsi vagyok, ha mégis véletlenül a szemei
elé kerülne ...
5*
68

Juci, egyet lép, fogvícsorítva mutatja a körmeit:

Nem ajánlom neki!
Csoportvezető: Ejnye, ejnye gyermekem, a pa­
pája azt mondta magáról, hogy nagyon jó szíve van.
Juci, odafordul, aztán a fogalmazóhoz: Jó hát,
mert sose fáj! Olyan jó, mint a fogam! Há! Kitátja
a száját, az öklével a fogsorára ver. Megakasztja a
csoportvezetőt, aki kérdezni akar. Tegnap este már új
fiúval smaciztam. Borzadozva, gyorsan: Höö, hogy
ölel az a fiú, esküszöm, mint a diótörő. Kis tükröt és
crayont szed ki.
Csoportvezető: Hát nézze kis aranyom...
Fogalmazó: Azt c;sak tessék hagyni, a rendőr­
ségen!
Juci: Önnek is tetszeni akartam. Elteszi a tükröt,
crayont.
Fogalmazó, biccent: Ej ha!
Csoportvezető, gálánsán hajolva, szívére emelve
kezét. Nekem nem is akar tetszeni a kicsi?
Juci: Dehogyse. Mutatja a jegygyűrűt a csoport-
vezető kezén: Rajongom a nős emberekért.
Fogalmazó, nevetve bólint a csoportvezetőhöz:
A mai poharak!
Csoportvezető, nevetett, Jucihoz lépett, a kalap­
ját simogatja: Hát édes mézecském, ha tetszeni akar
nekem, úgye, majd elsétál velem abba a kávéházba,
ahol a Bélát meg lehet találni?
Juci: Én nem tudom hová ¡szók járni. Az egész
flörty egy hétig se tartott. Csak értem jött és csava­
rogtunk.
Fogalmazó, elteszi a monoklit. Juci elé lép:
—
 69

Nézze csak. Maga nem valami bula kis lány ... A

xállára teszi a kezét.
Juci, hencegve, gyorsan: Négy polgárim van!
Fogalmazó : Megérti ugy-e, hogy a Bélának is
csak használ vele . ..
Juci: Én nem akarok neki használni!
Csoportvezető, közbe: Ps, ps!
Juci, engedelmesen a szájára csapja a tenyerét.
Fogalmazó: Ha szépen rábeszéli, hogy jelentkez­
zen, a Béla cselekedete sokkal enyhébb beszámítás
alá esik.
Juci, idegesen: De kérem szépen, ha már nem
érintkezek!
Fogalmazó, elsétál pár lépésre.
Csoportvezető, szintén elsétált, kétfelöl tehetet­
lenül nézik Jucit. ,
Fogalmazó : Figyelmeztetem fiacskám...
Rendőr, benyit.
Csoportvezető, a fogalmazóhoz: Aha. Kilép a
rendőrrel, az ajtó nyitva marad. A csoportvezető pil­
lanat múlva visszajön a küszöbre, bebocsájtja ¡ maga
előtt Bogdánt, aki a homlokát törli a zsebkendőjével.
És szól a rendőrhöz, aki már láthatatlan. Most már
feljöhetnek. Beteszi az ajtót. Bogdánhoz. Üljön le. A
fogalmazóhoz. Akadt egy pár, könyörgöm.
Bogdán, reszkető kézzel teszi cl a zsebkendői,
nyögve ül le, Jucit nézve, fejét csóválja.
Csoportvezető, derülten Bogdánhoz és Jucihoz:
Kaptunk, kérem, egy pár Bélát a főkapitányságról,
abból a hajléktalan társaságból, amit az éjjel szedtek
össze a ligeti razzián. Neszt hallott a folyosóról, ki­
nyitja az ajtót, kinéz.
 I

70

Fogalmazó, ezalatt az órát fölvette, a tenyerén

tartja: No, talán szerencsénk lesz. Bogdán és Juci ré­
mülettel és reménnyel pillantanak egymásra, aztán az
ajtóba.
Csoportvezető, ezalatt már intett ‘egy Bélának,
előre belép. Egy rongyos, szomorú Béla belép az ajtón.
Csoportvezető, Fogalmazó, Jucira, Bogdánra s a
Bélára pillanatának, Bogdán és Juci feszülő szemek­
kel néznek a fiúra, s aztán tovább az ajtóba.
Csoportvezető, int a Bélának, aki kimegy. Má­
sodik! Belép egy kevésbbé rossz ruhájú, álmos, bohém
pofa. Pislogva néz szét. Bogdán és Juci kissé fel-
lélegzenek.
Csoportvezető, a pillanatnyi figyelés után int
ennek a Bélának is, aki kimegy. A hátába is döf egyet,
hogy siessen. Harmadik Béla!
Béla, belép. Kinyitja a száját, dermedten néz
Jucira és Bogdánra.
Juci,, halkan hördül és meginog.
Bogdán, emeli a két kezét: Teremtő szent isten...
Csoportvezető, Bélára mutat, vígan, Bogdánt és
Jucit nézve: Ez az, mit
Fogalmazó, ezalatt fölemelte az órát, mosolyogva
mutatja Bélának. Elkezdi lóbálni.
Béla, megtántorodotl Jucit s Bogdáni nézve, a leg-
csúnyább lelki zavarral. S hirtelen kifeszül, a mellére
üt, a fejét a csoportvezetőre kapva, rekedten: Ez!
Csoportvezető, az ajtóhoz lép, beteszi.
Fogalmazó, le akar ülni, Bélát nézve, a toll után
nyúl
Juci, Béla felé botlik.
Bogdán, fölemelkedik, összecsapva kezeit: Uraim)
 71

Fogalmazó, visszaemelkedik, rákiált: Mi az!

Juci, Bélától Bogdán felé lép, sírós hanggal: Papa!
Csoportvezető, Bogdán felé lép, idegesen.
Bogdán: Méltóztassék két virágzó szívre letekin­
teni ...
Fogalmazó, leült, papirt vesz elő, köhintve.
Csoportvezető, ugyanakkor meg akarja fogni a
Bogdán karját, de a Bogdán újra kitörő hangja meg­
állítja.
Bogdán, kitárja a karjait, egy lépést előbbre téve:
Drága embertársaim ...
Juci, nyögve: Papa ...
Csoportvezető, vígan: Nana! Utána lép Bog­
dánnak.
Fogalmazó, ugyanakkor, Jucira és Bogdánra pil­
lantva: Maguk ketten kimehetnek. Bélára pillant, int,
hogy lépjen közelebb.
Bogdán, összecsapja a kezét, tántorog: A meleg
napvilágra kérem önöket. . .
Juci, hangosabban, sírásán: Papa ... Béla ...
Fogalmazó, int a csoportvezetőnek, hogy vezesse
ki szépen őket.
Csoportvezető,, ugyanakkor: Ne énekeljünk itt,
galambom ... Megfogja a Bogdán karját.
Juci: Ne bántsa! Megfogja az apja kezét, Bélára
pillant. Istenem . ..
Fogalmazó, Bogdánhoz: Menjen, menjen öreg,
nem kell begyulladni!
Bogdán, elhárítja magától Jucit, meg a csoport-
vezetőt: Könyörgöm, egy pillanatot... az az úriember
visszakapja! az aranyóráját... a többit álmodtuk .,,

- ; {
72

uraim . . . semmi bajuk se lesz önöknek . . . esede­

zem . ..
Csoportvezető, nevet: Aló, aló!
Fogalmazó: Miféle cirkuszi
Bogdán, igen hangosan: Csak a mindenható isten
tud erről az esetről, aki mindnyájunknak pártját
fogja . . .
Fogalmazó: Bácsikám, nekem dolgom van! Int
a csoportvezetőnek, hogy vezesse el.
Bogdán : Mindnyájunk múlandóságára kérem
önöket... Térdre rogyott.
Juci: Jaj, mit csinál...
Fogalmazó, feláll.
Csoportvezető, felráncigálja Bogdánt: Ejnye,
ejnye. . .
Juci, húzza az apja kezét: Győjjön, nem lesz
semmi baj . .. Bélára pillantva. A Bélának se lesz
semmi baja ... 1
Csoportvezető, a csípőjére rakta a kezeit, csó­
válja a fejét.
Bogdán : Én vagyok mindennek az oka. Indul.

%
Mindennek a világon . . . Megáll, felemeli a fejét, hal­
kan. Jaj...
Juci, elengedi a kezét.
Csoportvezető, megkapja az összeesni akaró Bog­
dánt, s a székre viszi, amelyet a fogalmazó alátol Bog­
dán alá.
Juci, sikolt.
Béla, szintén Bogdán felé ugrott, aztán a sikoltó
Jucit kapta meg. '
Fogalmazó,! gyorsan vizet tölt az asztalon álló
üvegkancsóból a pohárba,
7' ;
 73

Csoportvezető, a Bogdán arcába nézett: Szív­

f görcs. Jucihoz. Emelje meg a fejét. Ugyanakkor szét­
húzza a Bogdán két karját.
Béla, elengedje Jucit, ő is a Bogdán arcába
mered.
Juci, halkan, sírva: Papa . . . papa .« .
Bogdán, kinyitja a szemét.
Fogalmazó, megitatja Bogdánt.
Bogdán, gyönge hangon: Köszönöm . . .
Fogalmazó, örül. Elkezdi a Bogdán vállát, hátát
iitögetni. Na, na, öreg .. . na . . . Simogatja a vállát, az
arcába nézve. Sajnáljuk, hogy így megszenvedtettük
kedves jó uram. Lassan fölsegíti. Mi a törvényt szol­
gáljuk. Megint megsimogatja a hátát. És a törvény jót
akar. Béla felé bólintva. Az a kis fogház majd meg­
tanítja a fiút, hogy a jövőben megbecsülje a szabad­
ságát és a nyugodt életét. No, csak menjenek szépen
haza.
Csoportvezető, kikíséri Bogdánt, aki kábultan
engedi karonfogva vinni magát Jucitól és Juci, aki
halkan sirva megy ki.
Béla, közben a falnak dőlt az ajtó mellett, a fal­
hoz nyomva a fejét. Juci mielőtt kimegy, a Béla mel­
lére ejti a fejét. Béla lehajtja a fejét Juci fejére. Nézik
egymást, míg az ajtó be nem csukódik.
Fogalmazó, visszaült, a tollat kézbe vette, Bélához:
Neve?
S
Béla, előre lép, halkan: Gon esek Béla.
Fogalmazó: Született?

k FÜGGÖNY
 HARMADIK FELVONÁS
HETEDIK KÉP.
A gyüjtőfogház udvara. Hátul a fut, ablakokkal. Közé­
pen a falban a nyitott lépcsőház. Az udvaron elől, a
középtől kissé jobbra, pad. Egy másik padnak csak
egy darabja látszik a színpad bal sarkában. Kis bő­
rönd áll rajta s kirakott élelmiszerek. A Béláék padján
viaszkos-vászontáska, s kirakva a padra: szalámi,
zsemlye, banán és cseresznye. A f egy őr sétál a padok
mögött, meg-megállva, figyelve kicsit a diskurzust.
Juci : És folyton csak munkát akar. A héten is be-
kunyerálta magát egy fa- és szénkereskedőhöz, kocsi­
kíséretre. Két napig bírta, utána le kellett fektetni.
Most mondta meg, hogy mikor a háborúból vissza-
gyött már érezte, hogy baj van a szívével^
Béla, cseresznyét eszeget: Nem szabad engedni
dolgozni. Sürgősen megvakarja a lábaszárát. Többször
fog vakarózni s a hátát a pádhoz dörzsölni.
Juci: Dehogy engedem, csak az kéne. Még iaz is
árt neki, ha klopfólnak az udvarban, azt mondja, a
szíve is rögtön klopfol... Picit nevet, szomorúan. Min­
dig azt mondja, hogy attól is beteg, amit magával csi­
nált, butaságában.
Béla, legyint vígan.
Juci, félrenéz, babrálja a tasakot: És azt mondja
 75

szegény papa, csak akkor gyógyul meg igazán, ha

maga kigyön majd és látja, hogy maga rendes embei
.s

lett és.. .
Béla, hátrapillantott, az őr most arrább sétált:
Add ide hamar. Gyorsan összecsókolóznak.
Juci: És velem együtit számolja a napokat, míg
maga szabadul.
Béla: Mikor lesz még az, Jucus. Júni 15. jövőre.
'

Tizenegy kis hónap.

Juci, sóhajt.
Béla, megfogja a Juci fejét, megrázza: Ne szen­
vedj már te búbos. Kutya bajom. Koszt, kváitély in­
gyen, látod még csemegézek is! A szájához visz egy
banánt.
Juci: Muti? Lefogja a kezét. Súgja: Ebbe van a
gyertya!
Béla: Ja? Másik banánt vesz föl: A zsemlyébe
hány cigaretta fért?
Juci: Tizenöt. Félek, hogy összetörtek, úgy meg­
nyomkodta az őrmester.
.

Béla, halkan: Dűljön rá a, Tüdőgondozó. Bele akar

-a-

harapni a banánba.
Juci, miután hátrapillantott: Előbb egy smacit.
Béla : Az az egy rossz, hogy a munkaterembe nem
lehet dohányozni, majd megdöglik az ember estig .. .
Juci, körülnézett: Meg ez a melegség .. . kép­
zelem . . .
»

Béla: Bírom.
Juci, szenvedéllyel: Úgy szeretnék valamit el­
követni, hogy én is be legyek zárva ... de mit csinál­
nának akkor otthon . . .
Béla, nevet magában: Te . . . Hátrapillant. A
 76

f egy őr jön. Itt a pásztor. Megvárják, míg az őr elsétált

mögöttük. Tudod mi újság? Szerda óta új haverral
vagyok a cellában.
Juci: Igazán?
Béla: Csuda ember. Rajzoló.
Juci: Ne beszéljen, művész?
Béla: De milyen! Iliczky. Nem hallottál még
róla?
Juci, rázza a fejét. i
Béla: Két napig nem is tegezett. Mert én csak
most buktam le először.
Juci: Hogy-hogy lebukott?
Béla: így, hogy bezártak. Ö már hatodszor bukik
le. Az ilyenek őrült büszkék, barátom. Hátrapillant,
aztán gyors csók. Kérlek,, pénteken már nagyon sze­
retett. Este elkezdett rajzra oktatni. Hátrapillant. Ide­
nézz! A két ujját nyújtogatja.
Juci: Mi az?
Béla: Evvel a két ujjal kell benyúlni a majmok­
nak a zsebébe, úgy húzza ki az ember a tárcát. Vigyázz.
Mutatja. Azt mondja Iliczky, rajzra születtem, olyan
jó hosszú az ujjam.
Juci: Zsebmetszést tanul ? !
Béla: Cssss ... Lefogja a kezét. Az este már úgy
rajzoltam el a zsebéből a szipkáját, hogy nem kaptam
pofont. Hevet. Behúnyja a szemét. Ha megérzi, hogy
a zsebébe nyúltam, ki kell tartani egy pofont. Azt
«
mondta, ha kiszabadulunk, csengővel is fog oktatni...
Juci, izgeti, mozgott, roppant idegesen: De'hogÿ
fogja oktatni magát!
I
Béla, meglöki a térdével, mert a\ f egy ön éppen a
padjuk mögé állott.
 77

Juci, kétségbeesett arccal néz előre. Hirtelen

Bélához, hangosan: Van még a rovarporból?
Béla: Van, édes apuskám, jövő vasárnapig elég.
Juci, hátrapillantás után, szenvedőn: Béla!
Béla: A csengővel úgy megy, hogy tizenkét kis
csengő van rávarrva egy télikabátra .. .
Juci: Ne meséljen nekem. Én kiveszem a haver­
jának a szemét. ’
i Béla: És, kérlek, betesz egy tárgyat a kabát-
zsebbe ...
Juci: Fel fogom jelenteni azt a gyilkost.
Béla, megkönyökli: Fogd be.
Juci, fel akar állani: Azonnal megmondom a
fegyőrnek, igenis . ..
Béla, a lábára lépve s kézzel is lefogva: Te hü­
lye! Hátrapillant. Vigyázz!
Juci, hangtalan összecsapja a kezét, a fejét
ingatja.
Béla, füléhez hajolva, édesen: Smacus, úgy elke-
seredel itt, mint a liptai túró.
Juci: Tudná, mit hánykolódok én éjszaka, meny­
nyit gondolkozók én egész nap magamba .. . tudja,
hogy már én körülbelül kicsináltam magamba min­
dent, hogy hogy fogjuk a jövőnket megalapítani.
Béla, az ujjával mutatja: Jaj, ezt a kis betyár
hegyes fogadat, ezt ni.. . Gusztussal néz rá.
«
Juci: Ide hallgasson. Mire maga kigyön, szerzek
magának egy tisztességes elhelyezkedést, arra eskü­
szöm magának. Én annyi úri házakhoz járok és
tudja, hogy énhozzám kedvesek a kuncsaftok és én
nem hagyok majd senkinek békét... Béla megint cse-
 78

resznyét eszik. És van egy bizonyos . .. egy ismerő­

söm . .. egy fiatalember . . .
Béla: Fiatalember! Dühösen. Már összebratyiz-
tál valakivel!
Juci: Nem bratyiztam. Csak ne gondoljon rólam
olyat! Az már régen bejár az üzletbe, igenis szemte-
Jenkedik velem és én már egy párszor ki is utasítot­
tam . . .
t*
Béla: De azért megint beszélsz vele!
Juci: Hallgasson már! Azért beszélek vele, tudja,
henceg, hogy egy kaszinóba van és jóba van minden­
s\ féle urakkal, gondoltam, legalább kihasználom. Hát
szóval az megígérte, hogy kitippel magának valamit,
mire kiszabadul esetleg ékszerüzletbe tudja behozni.
Béla, legyint: Maszlag. Elfordul.
Juci: Majd meglássa! Amit én,akarok, az meg is
lesz! Mind a kelten dolgozunk majd egy évig és min­
dent félreteszünk és akkor lesz annyink, hogy csi­
nálhatunk egy kereskedelmi kertészetet.
Béla, vígan: Micsodát? Cseresznyemaggal veszi
célba a Juci szeméi.
Juci, leüti a Béla kezét: Kint Zuglóba vannak
azok a kicsi telepek, nem Mtta még? Egy kis faház,
üvegház, meg a járgányos kút, ló szók körbe járni,
mert úgy locsolnak
Béla, a Juci másik szemébe céloz a cseresznye-
maggal.
Juci, elkapja a fejét, lefogja a Béla kezét, aztán.
A telepen mindig tavasz van, mindig süt a nap azon
a telepen, én azt hiszem, éjszaka is süt a nap ... és
várjon ... A Béla szájára csap. Milyen szép lesz majd,
 79

mikor ketten jövünk hajnalban a csarnokba a Thö-

köly-úton az áruval...
Béla: Egy stramm motorral! Utánozza a dudál.
Juci: Nem, csacsival! Két szőke csacsival!
Béla: Hárommal! Juci arcába mulat az ujjúval
és nevetve kapja két kezébe a Juci arcát: Elmeséllek
az Iliczkynek, milyen drága pofa vagy.
Juci, lerántja a Béla kezét: Most is az Iliczkv
m van a fejében!
Béla: Te... Jucus .. .
Juci: Menjen! ... Nem is hallgatta komolyan,
amit beszéltem. Elnéz szomorúan.
Béla: Ide vigyázz . . . Jucus ... A szemét keresi,
a kezéért nyúl. Apuskám, hallgass már ide .. .
Juci: öt év alatt meg fogunk gazdagodni. Csa­
ládi házat építünk.
Béla: Édes apuskám, egy sikerült rajzzal egy
perc alatt szerzek vagyont neked.
Juci: Már megint arról beszél?!
Béla, rávillant, halkan: Vigyázz . . . Hangosab­
ban, vígan. Csuda dolgokat mesél az az Iliczky. Fló­
tához is ért.
Juci, könyörög: Béla ...
Béla : Tudod mi a flóta? Kártyakeverést mutat.
Juci: Nem vagyok kíváncsi!
Béla: Három hétig kártyázik, három évig ele­
gánsan él utána.
Juci; És azután bezárják.
Béla: Megéri neki. Felesége Prágába lakik, ho­
telbe ... i
Juci, betapasztja a száját, kétségbeesve: Hallgas­
son már. . ,
i
80

Béla, nevetve szedi le a Juci ujjait: És tele van...

smu .. . smukkal.. .
Juci: Istenem . . . Két kézbe fogja a Béla kezét.
Nekem muszáj megmenteni magát, mert én hoztam
a rabságot magára, nekem az isten parancsolja azt,
hogy magából egy rendes embert csináljak, egy bol­
dog embert. . . Béla ... az én szavamra hallgasson . ..
csak szeressen engemet, akkor én nem félek semmi­
től a jövőben.
Béla, simogatja a kezét: Szeretlek én, te bolond.
Aztán eltűnik a Béla jobbkeze.
Juci: Mindig érezzen maga mellett... Simogatja
a térdét Bélának, fölnézve a szemébe. Mindig lássa,
hogy nézek fel a maga szemébe és ha lefekszik este,
úgy nézzen fel arra a sötét plafonra, mintha lámpa-
fénykarikát látna a közepén, úgy lássa mindig az én
arcomat...
Fegyőií, kintről, balról: Búcsúzni kérem, dél
van!
Béla, büszkén lebegtet egy kicsi zsebkendőt a
Juci orra előtt.
Juci, a retiküljét előkapja. Az nyitva van: Maga
kihúzta a zsebkendőmet?
Béla: Most míg beszéltél! Pirouette-mozdulattal
odaadja a zsebkendőt.
Juci: Maga most . . evvel foglalkozott? Dermed-
ten néz rá.
Fegyőr, bejön: Gyerünk, gyerünk. Jobbfelé is int
távolabbi padoknak.
Megszólal a déli harangszó.
Juci, föláll
Béla, föláll, összeszedi a papírba s a hóna alá
 81

veszi az élelmiszereket, a tasakot a Juci kezébe adja.

A Juci kezéért nyúl és komolyan megcsókolja. Juci
elfordítja az arcát.
Négy-öt rab jön balról, mennek át az udvaron.
Béla, indul jobbra, visszanéz Jucira, lebbenti a
kezét s vígan kacsint.
Juci, előre fordult, halkan: Istenem, mi lesz ve­
lem . . . Még két-három rab jön balfelöl.
A harang szól.

NYOLCADIK KÉP.

Tejfiók terrasza. Jobbfelöl egy kis asztalnál egy csupa

haj-szakáll Krisztus ül, vakbuzgón ír egy füzetbe.
Mellette két széken újságok vastagon. Az asztalkáján
egy üres joghurtos üveg. Bogdán jön jobbfelöl. Juci­
val a járdán.

Juci: Receptet se adott?

Bogdán: Nem adott. Tudod, mit adott? Ezt a szi­
vart. Kivette a szivart a zsebéből, bánatosan nézi.
Juci megáll. Azt mondta, csak szíj jam el nyugodtan.
Minek állunk itt?
Juci: Nekem itt találkozni kell valakivel. Belép
a terraszra, a szabad asztalhoz. Jöjjön, üljön le.
Bogdán, belép: Kivel találkozol?
Juci: Egy fiatalemberrel. Üljön már le. Megnézte
a karkötőóráját. Negyedórám van még. Bogdán leül.
Három hónapig kelletett macerálni, míg felment a
doktorhoz. Tessék, ez van belőle: szivart kap a dok­
tortól. Micsoda vicc az, szivart adni egy szívbetegnek.
S'Ziép Ernő: Aranyóra. 6
 82

Bogdán: Látod, fiam, semmi komoly bajom

nincs.
Kisasszony, kijön: Jónapot. Szolgálhatok?
Juci: Egy tejet habbal. Maga mit akar?
Bogdán : Nekem ne rendelj semmit.
Juci: Egy tejet, jó?
Bogdán: Mire való az?
Juci, a kisasszonyhoz: Két tejet. Süteményt is
kérek.
Bogdán, utánaszól a kisasszonynak: Én nem ké­
rek semmit.
Juci: Megvizsgálta magát a doktor?
Bogdán: Meg, fiam. Lehajtja a fejét, össze is
szidott takarosán.
Juci: Mit csinált? összeszidta?
Bogdán.- Igaza van. Mit akarunk tőle. Rájár egy
sereg szerencsétlen nyomorult ember, mit csináljon
az a tehetetlen pénztári orvos? Tudod mit mondott?
Menjek szanatóriumba . .. meg Egyiptomba menjek
télire, mint a fecskék. Szegény ember dögöljön meg.
Azt mondta, aki hozzá jön, mindet szeretné lelőni. Az
volna az igazi orvosság. El van keseredve, szegény
öreg doktor.
Kisasszony, kijön, elébiik teszi a tejet. Bogdán
fejcsóválva kezdi kanalazni.
Juci, ;nézi az apját, mélyet sóhajt s kanalazni
kezd ő is.
Bogdán : De én nem azért vártalak az üzlet előtt.
Ezt otthon is megmondhattam volna.
Juci: Mi a baj, papa?
Bogdán: Az, fiam, hogy egy darab idő óta nem
vagyok tisztába veled. t
 83

Juci; Hogy hogy?

Bogdán: Nem tudom megmagyarázni magamnak,
honnan telik neked, fiam, pecsenyebort hordani ne­
kém haza, meg ementháli sajtot, meg mikor elmegyek
hazulról, tíz deka sonka van a zsebembe. Ki dugta
bele? Miből?
Juci, nevet: Jaj, hagyja már. Nem megmagya­
ráztam?
Bogdán, fejét fázza: Abból, hogy tíz pengővel
emelték a fizetésedet, nem lehet annyit költekezni.
Kedvetlenül kanalaz, fölnéz. Miféle fiatalembert kell
neked itt várni?
Juci: Ismerősömet.
Bogdán: Azt, aki tegnap este a kapuig kísért?
És kezet csókolt neked?
Juci, vígan: Azt is látta?
Bogdán: Néztem le az ablakból. Mit akar tőled
az a:fiatal úr?
Juci: Semmit se. Csak szabad nekem beszélni
valakivel, nevetséges.
Bogdán: ,Ki az a valaki?
Juci: Ez egy intelligens, müveit fiatalember. Úri­
ember.
Bogdán: Hol ismerkedtél össze vele?
Juci: Az üzletben. Már régebben.
Bogdán: Az apádnak nem is szóltál.
Juci: Minek szóljak. Még nem tudom, mit gon­
dolna.
Bogdán, eltolja a tejespoharat, nyög egyet, a
homlokát a kezébe támasztja: Én nem merek gondol­
kozni. Csak olyan nehéz érzés van rajtam ... olyan
homályosság van a szemem előtt. . . Nyögve sóhajt.
6*
84

Juci, elhúzza az apja kezét, vidáman: Mitől fél

maga, csak mondja meg.
Bogdán, felnéz, kis csend után: Ez az ipse pénzt
ad neked.
Juci: Nem ad pénzt. Hanem vesz nekem ridiküll,
meg karkötőt, meg vett egy kis arany karkötőórács­
kát is . . . Tudja meg, azt mind azonnal eladtam, ab­
ból jött a bor, meg a sonka, meg minden . ..
Bogdán : Mér vesznek neked ilyen drágaságokat?
Juci: C, drágaságokat! Hízelgésből, mert szerel­
mesek belém.
Bogdán, maga elé néz: Az én időmben, ha a fia­
talember szerelmes lett a lányba, tiszteletét tette a szü­
lei háznál ... Mi a foglalkozása ennek a gavallérnak?
Juci: Foglalkozása? Fogász! Fogtechnikus. Igen.
Most tanul ki, a papája vagyonos ember, ellátja pénz­
zel addig őtet, míg kész lesz és akkor berendez egy
fogműtermet neki. És ő, mikor már önálló lesz, el
fog en gém et venni. Addig ő se szól egy szót se ott­
hon, mert nem egyeznének bele, hogy szegény lányt
vegyen feleségül. Nahát így áll a dolog.
Bogdán, ezalatt a tejespoharat forgatja. Fölemeli
a fejét: Nézz a szemembe.
Juci: Nézek.
Bogdán, elveszi o| szemét lassan s előre mered:
Mit követelhetek én már tetőled? . .. Mit követelhetek
én már a világtól. Egy hulladék-ember vagyok én
már. Szégyen, gyalázat, hogy még élni akarok . . .
Juci: Ne beszéljen ilyen csúnyaságokat.
Bogdán : Csak azért vagyok még itt.. . Jucihoz
fordul. Csak azért az egyért, hogy te a szemem előtt
légy . . . reszketek érted . . . reszket a gondolatom.
 8Í>

Kívánom magamnak, ne éljem túl azt a napot, azt a

napot, amikor az én gyermekemet is elnyelte a po*
csolya.
Juci, izgatottan: Papa. Esküszöm, hogy én tiszta
és ártatlan vagyok.
Bogdán: Fiam, Jucikám . . . Megfogja a kezét,
simogatja, majd szorongatja. Nekem már nincs sza­
vam . . . Jucikám, ügyetlenségem, a Jézus Krisztus kö­
nyörög neked . . . vigyázz a telkedre, fiam, úgy vigyed
a lelkedet, mint a szélben a gyertyalángot, úgy vi­
gyázz rá . . . Egyetlenegy életet kaptunk . . . azt a tiszta
lelkünket nem szabad bemaszatolni... Kezd kiful­
ladni. Hiába bujdokolunk majd az idegen csillagok
közt, hiába mosakodunk, hiába . . . Nehezeket lélek­
zik. Hiába kérezkediink ide vissza, még egyszer nem
lehet idejönni a földre, ezt az egyetlenegy életünket
letisztázni.. . Sírni kezd. nem lehet, azt soha nem
lehet . . Az égre néz föl. Ez a kék ég, látod, ez a
mennyország . . . ezt nem látja, csak akinek a lelke
tiszta •. ■
Juci: Na .. . papa . . . tudja, hogy nem szabad iz­
gatni magát, ö is majdnem sír, tapogatja az apját.
Ne sírjon ... na . . . nyilvános helyen vagyunk. Na.
Nem hallja?
Bogdán, szárítja a könnyeit, megfogja a Juci
kezét, megcsókolja, szipogva nevet rá: Te. . . az éccaka
az órámmal álmodtam ,,
Juci: Igazán? A papírszerviettel szárítja az apja
szemét. Mit álmodott?
Bogdán: Azt álmodtam, azt a gyönyörű napo­
mat, amikor hazajöttünk az ipartestületi ünnepély­
ről és az édesapám az aranyórát a zsinóron a nya-
 86

kamba tette és megcsókolt az egész -rokonság előtt.

Ügy láttam, mint akkor . .. láttam szegény jó édes­
apámnak a könnyeit ragyogni a szemében és tartot­
tam a kezembe az órát és az elkezdett ütni... Hát
mit gondolsz ... a hajnali harang szólt a Bakáts-
téren. Feláll.
Juci, meghatva mosolyog: Istenem ... ne féljen,
veszek én még magának aranyórát! Feláll.
Bogdán: Nem kell nekem óra, fiam . . . Nem ké­
sek már én el semmitől.
Juci, elszántan, előre nézve: És ne féljen, meg fog
gyógyulni.
Bogdán: Meg, meg, drága fiam. Megcirógatja az
arcát. Szervusz, kis fiam. Indul.
Juci: Azt a szivart adja a házmesternek. Az ujjá-
val utána fenyeget. El ne merje szívni. Utána néz, s
nagyot sóhajt. Megnézi az órát a csuklóján!
Oszkár, jön jobbról: Muci! Lebenti a kezét.
Juci; Milyen pontos!
Oszkár, már a terraszon: Ki volt ez a bácsi? Kezet
csókol, s hajol megcsókolni a Juci arcát.
Juci: Na, az utcán! Eltolta. A papám volt.
Oszkár, leül: Sejtettem. Mit akart?
Juci, vígan: Valami otthoni dolog . ..
Kisasszony, kijön: Jónapot. Tetszik parancsolni?
Oszkár: Egy konyakot.
Kisasszony: Nem tartunk, kérem, szeszes italt.
Oszkár: Ja. Mindig elfelejtem. Egy feketét.
Kisasszony, bemegy.
Oszkár, kivesz a nadrágzsebéből egy pici csórna-
got: Gerbeaud. 1
 87

Juci; Kösz.
Oszkár, a mellény zsebéből kis selyempapirban
kihúz egy apróságot: Vettem egy Miki-mauzt is. Ki­
bontja, odaadja.
Juci; Milyen helyes. Ezüst. Mibe került?
Oszkár : Ne kérdezd. Szokjál le már.
Juci : Máris leszoktam. Beleszúrja a blúzba. Ugy-e,
így hordják?
Oszkár; Ezt aztán hordhatod, nem kell otthon
őrizni. Ez csak olyan divatvacak.
Juci, beszúrta a tűt, megnyalja az ujját: Hű, tövis
ment az uj jamba.
Kisasszony, kihozza a feketét, visszamegy.
Oszkár, kavarja a feketét: Megvettem a két jegyet
a moziba. Negyed nyolckor kezdődik. Stan és Pan is
lesz. Nem is örülsz?
Juci: Dehogyse.
Oszkár, az első korty után: De rongy ez a fekete.
Nem bírom rávenni, hogy cukrászatba jöjjön. Életem
ben nem hittem, hogy tejfiókba fogok egy nővel járni.
Juci: Én itt jobban érzem magam.
Oszkár: Szeretnélek már mutogatni. A Gellértbe
se akarsz soha jönni, zene van, táncolni lehet.
Juci: Mondtam már, nem tudok táncolni.
Oszkár; Nem kell tudni, csak táncolni kell. Csak
megfogom ezt a finom Odanyul. derekadat, ezt a csú
szós kis meleg derekadat. . .
Juci : Na... na... Húzódik, szétnéz. Vigyázzon.
Oszkár, szemrehányólag: Már megint... még
mindigI Tovább próbálja simogatni.
Juci, nevetve veszi el az Oszkár kezét s ráüt.
i

88

Oszkár : Nem magyaráztam, milyen nőietlen, hogy

elhúzod magad?
Juci: Rossz természetem van. Majd megváltozók.

•v
Oszkár, keserűen nevet: Itt tartok vele, kéthónapi
szabályos udvarlás után. Mások ilyenkor már szakíta­
nak. Mi még el se kezdtük.
Juci: Ráérünk. Sose jó úgy sietni.
Oszkár-. Csak viccelj. Becsületszavamra, még
ennyi időt nem áldoztam egy lányra. Csak ülni vele,
csak járni, dumálni ... mi vagyok én, vőlegény?
Juci, fölveszi a fejét. Sóhajt.
Oszkár, lekönyököl, komor lesz: Még benned van
az a bitang óráslegény!
Juci; C, dehogy !
Oszkár, odanéz rá: Most is szereted!
Juci: Ha szeretném, nem ülnék itt magával. Míg
szerettem, addig maga hiába mászott utánam.
Oszkár; Nem mennél be hozzá megint?
Juci : Mondtam magának, hogy júliusban voltam
utoljára. Több, mint két hónapja. Én nagyon sajnálom
azt a fiút, de az egy elveszett ember. Többé az életben
nem akarok tudni róla.
Oszkár, közelebb rántja a székét, melegedve: Hát
akkor mi tart vissza? Mit kínozol?
Juci; Én nem kínozom.
Oszkár; De kínozol. Több mint egy hónapja nő
nélkül vagyok. Nem érek rá más nőkre, minden sza­
bad percemet veled töltöm. Te kellesz, megveszek már
utánad, minden éjszaka veled álmodok, a forró kis
m-

testeddel, hörgők, csapkodok álmomban, a fogam közt

van a párna, mikor fölkelt a londiner... a húsodat
 89
ï
harapom mint a farkas . . . Egy hörgéssel beleharap a
Juci vállába.
•v

Juci, picit sikolt: Jaaj . . . blúzom!

Oszkár: Dugd ide a szád . ..
Juci, elrántja a fejét, nevet: Maga meg van
őrülve.
Oszkár: Mikor jössz fel hozzám? Holnap !
Juci: Ne hijjon, hányszor kértem. Majd én szólok...
Oszkár: Holnap vasárnap, egész délután szabad
vagy.
Juci: Várjon még . . . könyörgöm, csak egy kicsit
várjon még. A jó istenre kérem, várjon még . . .
Oszkár; Szánd el már magad! Ügy félsz?
Juci; Hadd szokjam meg jobban magát... maga
csak szépen beszéljen velem ... és legyen mindig ked­
ves hozzám .. . Simogatja az Oszkár mellét. Hiszen
maga egy kedves és jó fiú ... én magát szeretni aka­
rom . .. Lesüti a szemét. Ha már egyszer nekem rossz­
nak kell lenni, legalább szeressem azt a férfit, akié
legelőször leszek ... Legalább ez maradjon meg nekem
az életre ... A szemébe néz megint s megsimogatja az
Oszkár arcát. Én magát nagyon akarom szeretni. . .
Sóhajt egy édeset. Az úgy kell az ember szívének . ...
tudja, hogy a nőknél nem úgy van, mint maguknál . . .
Lehajtja a fejét. Maga még sose volt leány . . . Kez­
denek jönni a könnyei.
Oszkár, észreveszi, halkan nevet, megcsókolja
Juci kalapját: Jaj, de élvezek. Leszedi az ujja hegyé­
vel a Juci könnyeit az arcáról, csókolgatja az ujját
utána. De édes ... de édes vagy ... A karkötőórájára
s»-

pillantott, emeli az ujját Jucira. Na! . . . Másik kezével,

hátrafordulva, csönget a poháron.
 90

KILENCEDIK KÉP.

Páholy egy mulatóban. Kicsi asztal, szembe ülnek

kurta piros díványon Juci meg Oszkár, a croupier.
Juci olcsóbbfajta esti ruhában. Oszkáron fehér
gamásni. Teríték az asztalon, üveg borral. A Juci
egyik cipője le van húzva, ott áll a díványon.
A páholyon túl erős fény, melyben elvész a terem.
Oszkár, az étlapot nézi, fogpiszkáló a foga közt.
Juci, belecsap az étlapba: Mit választ még, úgy
jól laktam!
Oszkár; Sajtot. â
Juci; Áh, nem kell.
Oszkár; Valami gyümölcsöt?
Juci; Semmit! Hogy is hijják azt a remek pecse­
nyét, amit ettünk, megint elfelejtettem.
Oszkár; Sa-tó ... Na?
Juci; Satóbriand! örül.
Oszkár; Satóbriand. Híres francia színésznő. Hogy
piszkálod a fogad?
Juci, kikapja a fogpiszkálót és könyörög, mint a
kiskutya: Piti, piti. Egy kézzel takargatja a száját, úgy
piszkálja tovább a fogát.
Oszkár; Jól van. Zörög a poháron.
Juci, kényeskedve izeg-mozog fogpiszkálás köz­
ben: Nézze milyen előkelő vagyok.
Oszkár; Tündéri pofa vagy. Fölveszi a boros po­
harát, ránéz Jucira. Na. Mindig elfelejtesz inni.
Juci; Pardon. Fölveszi a poharát.
Oszkár; Szervusz. Odakoccint, isznak.
(h
Pincér, be: Parancsa van nagyságos uram?
Oszkár-. Két feketét. Pincér el.
 91

Juci: Már megint fekete. Múltkor se tudtam

aludni...
Oszkár, megnézi az óráját, füttyent: Féltizenegy
múlt. Már itt lehetne a bácsi.
Juci: Jaj. Nem is gondoltam már rá.
Oszkár: Nem tudom megvárni. Mennem kell a
kaszinóba.
Juci: Csak nem fog most itthagyni?
Oszkár: Ügy is egyedül hagytalak volna vele. Fel­
áll. Kiköszön a terembe. Szervusz, Frédi! Jucihoz. Be­
vonult a jazz.
Juci: Te jó isten, mit fogok tudni beszélni egy vi­
déki lókereskedővel, akit életemben nem láttam. A
jazz próbálni kezdi a hangszereket.
Oszkár: Semmit. Ami jön. Majd beszél az eleget,
a buta emberek szeretnek dumálni. Visszaül. Add le
azt a drótszőrű viccet, amit tegnap meséltem. Mondd
neki, milyen okos és hogy nem néz ki többnek negy­
vennél és hogy semmi hasa nincs. Kész. Emelkedik.
Juci: Jaj . .. Lehajtja a fejét.
Oszkár, felhúzza nevetve a Juci fejét: Mi lelt,
■
Cucu? Én nem értem ezt a gyávaságot. Mulatni kell
egy kicsit egy bácsival és elvenni tőle, amit lehet. Hoz­
zám fordult, hogy egy kis színésznővel szeretne szóra­
kozni és akkor idegen nőt engedjek keresni? Nem va­
gyok őrült! Ha egy kicsit leszopja magát, le lehet egy
pár százast szakítani róla. Háromezer pengőt nyert
az éjszaka, a barom, no de visszaadja holnap, légy
nyugodt, a lelkére kötöttem, hogy folytassa a játékot,
most disznóba van. Tavaly is elvesztett egy rakás pénzt,
A mikor felcsalták a kaszinóba. Szóval csak vitesd ma­
gad haza, esküdj meg neki, hogy délután felmégy
92

hozzá a hotelbe. Majd én kimagyarázom, hogy várat­

lanul megjött a barátod.
Juci, elneveti magát: Barátom! Megint elkomo­
lyodik.
Oszkár, nevet, cigarettatárcát vesz ki, rágyújt,
nyújtja Jucinak a tárcát: Gyakorold. Még cigarettázni
se tudsz rendesen. Tüzet ad Jucinak. Nevetve. Jól be
lesz csapva veled ez az állat. Kacagva az égbe. Cucu,
mint démon! Ha sejtené, hogy egy ártatlan szüzecské-
vel ül a mulatóhelyen! Vigyázz, Cucu, el ne áruld ma­
gad! És . . . Az ujját emelve: nehogy panaszkodj neki.
Családról egy hangot se! Viccelni, röhögni! Szervusz! >
Megcsókolja, indulni akar.
Juci, utána fordul, emelkedik: Ez az ember majd
meg akar engem csókolni.
Oszkár, megáll, fölnevet: Borzalinó!
Juci, felugrik: Én nem engedem magam meg­
csókolni !
Oszkár, odalépett, lenyomja nevetve: Na, Cucu-
kám ... Míg be nem rúg, legalább is simogatni hagyod
magad, arcodat, térdedet, hátadat. Ha pedig berúgott,
befoghatod a szád, mikor nyalakodik, észre se fogja
venni. Hadd zabálja azt a rúzst, ha jól esik neki.
Juci, levágja a fejét a karjára: Istenem!
Oszkár, nevet, öklözi a Juci hátát: Na, csacsi. És
ha a fogadhoz ér a szája, abba se halsz bele!
Juci: De belehalok. Felugrik. Hogy beszélhet ne­
kem ilyeneket!
Oszkár, nevetve, idegesen: Nahát, szenzációs. Az
órájára pillant. Még neki áll feljebb! Nem hogy meg­
köszönné, hogy máris szereztem neki egy pasit, akin
tanulhat a jövőre! Mim van még belőled? Az a kis pu-*
 93

szilózás, még mindig csak smaci, három hónap után!

Szavamra, úgy néz ki az ügy, mintha csak a pénzemre
mennél. Kezdem magam kiröhögni, becsületemre!
Juci, egy lépést tesz feléje, szelíden: Milyen utá­
latosan beszél velem! Még egy lépést tesz, édesen:
Tudja, hogy én csak a magáé leszek . . .
Oszkár, a két karját rázva, idegesen: Mikor, mi­
kor, mikor már ! Fel-alá jár. Csak beszélsz, csak húzod
egyik napról a másikra . . . nem képes magát elhatá­
rozni! Életemben nem hallottam még ilyen lányt!
Megáll. Nem tudom, meddig lesz türelmem ehhez a
komédiához ... Fenyegeti. Vigyázz, én becsületsza­
vamra abbahagyom veled az egészet.
Juci, lehajtott fővel, miközben odamegy hozzá:
Ne bántson!
Oszkár, ránéz, halkabban: Azt se tudom, meddig
bírom még az apádért ,al Szeretetházat fizetni. Juci a
vállára borul. Oszkár előreforditja az arcát. A kaszinó
rémes rosszul megy. Ha a kaszinót becsukják, mehetek
a Dunának. El akarja tolni Jucit.
Juci, szinte aléltan dűl az Oszkár mellére, átöleli:
Olyan jó volna, ha maga is szeretne engem . . .
Oszkár, clnéz a Juci feje fölött, megsímogatja a
Juci karját: örült szerencse, hogy ezt a lóembert el­
csíptük. Egy hónapra kint lehettek a vízből. Gyorsan,
a Juci kalapjára lenézve, s azt simogatva. Mikor elég
ital van benne, akkor fogod a pénzt kérni. Mondjad,
hogy ma van a születésnapod, szeretnéd meglepni ma­
gad egy szép gyűrűvel, amit kéz alatt kínálnak neked...
Juci, öleli erősen Oszkárt, a mellére bújva beszél:
Ha maga meg tudna szeretni engem, én magát meg
tudnám változtatni, milyen boldogság volna az . . .
94

Oszkár, ki akar szabadulni az ölelésből: No. En­

gedj, fiam. Tudod, hogy dolgom van.
Juci, felnéz a szemébe, hangosan, rajongva: Azt
álmodtam, hogy ha a magáé leszek, maga sohase fog
majd elengedni magától és igazán úgy lesz, ahogy
mindig hazudom a szegény papának . . . Kini hirtelen
hangosabb lesz a zene.
Oszkár, a Juci szavai alatt idegesen zongorázott
a Juci karján. Hallod? A fejével a terem felé bök.
Ilínak! A karjával mutat a teremre. Ott a jövőd!
Ahány szmoking, annyi sorsjegy! Minden Iszép lány
megütheti a főnyereményt! Tolja el. Gyerünk!
Juci, összekulcsolja a kezeit: Én nem mara­
dok itt!
Oszkár, csóválja a fejét, nevető bosszúsággal:
Csak nem fogsz blamálni? Ha a bácsi hiába jön ide,
szóba nem áll többet velem. Isten őrizz ilyen kun­
csaftot elveszteni. Ülj le, Cucu, ne légy bolond. Meg­
csókolja. Szervusz. Indul.
Juci, visszaugrik, ráesik az Oszlőár mellére: Vi­
gyen el magával! Oszkár!
Oszkár, nevetve, dühösödve: Na, mi lesz? Kéz­
zel, lábbal tolja vissza Jucit.
Juci, beleragad, tapogatja, kiált: Mentsen meg
engem!
Oszkár, a díványhoz tolja Jucit, lenyomja, szi­
gorúan: Szót fogadsz?
Juci: Istenem...
Oszkár, kisiet. Visszanéz: Húzd fel a cipődet!
Eltűnik.
Juci, felnéz, a szívére szorítja tenyerét, mélyet
 95'

sóhajt, aztán kis tükröt vesz ki, a haját ütögeti s

elkezdi rúzsozni a száját.
Pincée, be, hátraszól: Erre méltóztassék.
Juci, sebesen elrakja a rúzst s felrántja a ci­
pőjét.
Mukics, be. Jókedvű, hangos: Mukics vagyok.
Pincérhez. Egy üveg hideget, barátom.
Pincér, el.
Juci: örvendek.
Mukics, kezet csókolt: Hát még én! Nézi. Aj dd
finom, de aranyos! Aj de örvendek. Leül szembe.
Juci : Az Őszi bocsánatot kér ...
Mukics: 'Meg van bocsátva.
Juci: De majd később visszajön.
Mukics, kedvesen: Nem fontos! Kettesbe is jól
fogjuk érezni magunkat. Kettesbe szép az élet, igaz-e,
drága kis aranyos?
Juci, nehezen: Mindenesetre... Pincér ¡be, sós­
mandulát tesz az asztalra, meg két papírfezt; nyitja
a pezsgőt.
Mukics : Pláne mikor itt ez a jó hideg. A dugó
pukkan.
Juci, megijed, bedugja a két fülét: Jáj!
Mukics, kacag: Jaj de édes, aranyos! Milyen
aranyos jókedve van! Nekem is, hála a jó istennek!
A pohárral. Isten hozta a drága kicsi művésznőt!
Juci, koccint: Én . . . én, kérem nem vagyok
művésznő.
Mukics : Dehogynem, csak bízza rám! Iszik.
Juci, iszik, összerázkódik a hideg kortytól.
Mukics, nevet: Még én is művész vagyok. Isten
azatyám, művész vagyok, hogy máma el tudok adni
96

harminc darab sovány csikót. Igaz, hogy ha nincsenek

oroszok, ott dögölhet meg az a szép magyar csikó a
Hortobágyon, Mukics meg Tatán; Tatán lakok, ara­
nyoskám, csak be szoktam járni Pestre üzletileg . ..
Tölt. Legalább is az én édes feleségem azt hiszi, csak
üzletileg ... az isten áldja meg a jó puha szívét annak
a derék kövér asszonynak. A pohárral. Az én jóságos
Katicám egészségére, hogy még számtalan évekig
csalhassam meg a drága kis fővárosi művésznőkkel.
Juci, elneveti magát, koccint, iszik vele.
Mukics, megfogja á kezét: Mit szól hozzám, ara­
nyos?
Juci: ön... nagyon okos ember.
Mukics: Kedves vagyok, az a fő, aranyoskám!
Kedves embernek kell lenni, ez az igazi okosság,
drága kis aranyom, egyem a finomságát, milyen élve­
zet ezt a kis kacsót tapogatni, olyan fogása van, mint
a glaszékesztyűnek, akit az esküvőmön húztam fel.. .
Fölállott, megszagolja a Juci kezét, szíjjá az orrát.
Hát ez a szaga, istenazatyám, ez csak a drága mű­
vésznőknek van. Csókolgatva a Juci kezét. Aj de sze­
retem ezeket a szagos kacsokat, de köszönöm annak
a csillagos jó istennek, hogy ilyen cukros kis művész­
nőket alkotott a mi gyönyörűségünkre, az emberi
kor legvégső határáig. Iszik, visszaül. Mér nem eszik
ebből a sósmandulából, aranyos ... ö vesz belőle a
szájába. ,
Juci : Köszönöm, nem vagyok éhes...
Mukics, nevet: Jaj de jó! Kezet csókol. Egyem a
kellemes kis kacsóját! Úgy szeretem nézni, mikor az
édes kicsi nők eszik a sósmandulát. Mint a galambok,
ha a magot kapkodják ... A kezéhez nyúl.
 97

Juci: Akkor kapkodom. Elkapja a kezét, eszik a

mandulából.
Mukics, a hasát veri: Hát jóllakni én laktam jól
a Debrecenbe, az oroszokkal kelletett vacsoráink Ne­
vet. Nahát, azt érdemes lett volna látni, hogy abrakol-
ták ezek a túróscsuszát, mint a szénát! Megitattam velők
két liter szerednyei bort, tudja, mind elkezdett pitye-
regni, mind a három olyan pisze, mint a gyerek,
istenazatyám, megszerettem ezeket a gazember musz­
kákat. Felállva. Olyan boldog ember vagyok, szeretem
az embereket. Kifordul a terem felé. Szeretném ezt
az egész világot átölelni ... Csókot int kifelé, aztán
Jucihoz lép, megöleli. De legjobban az édes kicsi mű­
vésznőket szeretem átölelni ... A fezt a fejébe csapja.
Csókolom az édes kis mézeskalács-kezét, szálem
alejkum! Ngujtja a poharát.
Juci, nevet: Szintén! Koccint, iszik. Odakint tan­
gót kezd a jazz.
Mukics, csettint, kilép Juci elé: Jöjjön, csoszog­
junk már egyet, aranyoskám ...
Juci : Jaj, én . . . én tangót nem szeretek .. .
Mukics : Csak a charlestont? Húzza fel, megcsó­
kolja a kezét. Én egyiket se, aranyoskám, mert nem is
tudom igazán, tudja én elmaradtam a padepadiné-
nál. . . Hátrál Juci előtt, illegetve magát, a két karját
nyújtogatva elébe. Gyöjjön már, drága kis arany­
madárka . . . úgy ni .. .
Juci, felállt, odalépett, sántikálva.
Mukics, végignézi Jucit: Aj de jó állása van. Moz­
dulat, mintha térdtől lefelé simítaná a Juci lábaszárát.
Mint a lovakét.
Juci, knixelve: Köszönöm a bókot.
Szép Ernő: Aranyóra. 7
V8

Mukics: Príma kicsi művésznő! Táncolni kezde­

nek, akadozva. Micsoda dereka van, istenazatyám
nincs is dereka.
Juci, igyekszik hátraluizódni tánc közben: ön iga-*
zán kedves.
Mukics, tapogatja: Ilyet rendelt nekem a doktor.
Juci, szenved: így nem tudom a lépést tartani . . •
Hátranyúl, próbálja a Mukics kezét letolni a hátáról.
Mukics, nevet: Én se, aranyoskám, ha így húzó­
dik . . . mér húzódik az embertől ?
Juci: Nem húzódok . . . Egyszer-egyszer suttyom­
ban fölemeli az egyik lábát.
Mukics: Az a jó ebbe a modern nyavalyába, hogy
tisztességesen dörzsölőzhet az ember a partnerrel.
Nevetve. Azért találta fel Edizon. Kiabál, huzgálva
magához Jucit. Nézz ide, te betyár, öreg Edizon. Nevet,
odadörzsöli a fejét a Juci hajához. A teremből vidám
zsibongás hallik. Fehér labdákkal dobálódznak. Egy-
kettő beesik a páholyba.
Juci, elugrik Mukicstól: Ni, de érdekes! Hirtelen
homály lesz a teremben s más zene szól. A labdákat
dobálják. Egy-két kacaj.
Mukics: Ez az, pikáns hangulat!
Juci: Nézze! Jaj, ezt visszaadom! Felkapja a lab­
dát, odaugrál sántikálva a páholy pereméhez, dobja a
labdát. Visszadobnak rá rögtön egy labdát.
Mukics, fejcsóválva támolyog Juci után: Kicsi
művésznő . .. Cucuka . . . aranyoskám . . .
Juci, folyton etsiklik, dobál, közben két labdát a
Mukics arcába is vágott. Kimutat: Bizony isten, orron
találtam azt a majmot!
 99

Mukics, töltött, a pohárral: Üljön le már, ara­

nyoskám.
Juci, leül: Jaj, milyen bolondok ezek az urak.
A teremben a tapőr játszik halkan s fojtottan énekel
angolul.
Mukics : Szembenézni, kérem . .. Csábítóan néz
Jucira. Iszik. Juci is, egy kortyot. Magácska nagyon
huncut.
Juci: Már mint én?
Mukics, fenyegeti: Nagyon rafFinált kis művésznő!
Juci; Igazán?
Mukics : Nem adja rögtön a puszit. Nagyon fel
akarja húzni az embert. Ismerem ezt a szakosztályt
aranyoskám. Mukicsot is ismerni kell, édes drágács-
kám. Mukics Miska rögtön a tettek mezejére lép. Mert
olyan szíve van Mukics Miskának, meglátja a kicsi
művésznőket, rögtön halál-szerelmes! Koccintásra
nyújtja a poharát.
Juci: Éljen!
Mukics, ivott: És Mukics Miska úgy szereti a mű­
vésznőket, ha nem ilyen spórolósan isznak. Alig
mártja bele a kis csőrét a pohárba. Tölt, koccint.
Éljen a hazai művészet. Ex! Isznak. Ugy e, hogy csú­
szik a jó hideg?
Juci, kiitta a poharát, köhög, nevet: Csúszik . . -
Mukics, az órájáért nyúl: Hű, már ilyenkorra a
drága kicsi művésznőknek zokogni kell a mámortól-.
Kivette az órát. Nézze meg már ezt a bolond órámat,
ni... Alig tudja felpattantam.
Juci: Jaj... jaj! Mutassa . . . Emelkedik. Meg­
í ismerte az apja óráját.
Mukics : Mi? Nevet félittasan. Szenzációs óra!
7*
100

Juci : Csuda ... Tessék csak ideadni... Elveszi

az órát, amely hosszú aranyláncon függ. Forgatjar
becsukja, megint felpattintja.
Mukics: Csuda. Kúcsos. Olyan öreg, mint a Rác­
fürdő!
Juci, visszaesik a díványra: Jaj, ez az . .. te jó
Istenem! Nevetve csókolgatja az órát.
Mukics: Édes! Hogy örül neki! Édes kis gyerekt
Nevetve.
Juci: Hol tetszett venni ezt az érdekes órát?
Mukics : Vettem. Egyszer valami csibész pofától
a Tattersallnál.
Juci, becsukja a szemét, az órát a két keze közt
szorongatva.
Mukics : Ex! Másik kezével az órát húzza vissza.
Juci, iszik, az órát nem engedi.
Odakünn elhallgat a zene és az ének. Csak vidám halk
duruzsolás haitik.
Mukics, rángatja az órát: Még csenget is. Jöjjön
ide, édes, hallgassa meg. Kirántotta az órát, felpat-
tintja, megnézi. Rögtön! Csak gyöjjön ide. A térdére
ütöget, a láncnál fogva odahúzza Jucit.
Juci, odamegy: Jaj, de kedves! A világítás válto­
zik. Pillanatonkint sötétség a világosságban.
Mukics, a térdére erőlteti Jucit és emeli az ujját:
Csss, csss ... Az óra ütni kezd. Na . . . hallott már
ilyent?
Juci, miután behúnyt szemmel, fájdalmas öröm­
mel hallgatta, rázza a fejét: Soha! Soha! A kezébe
veszi az órát.
Mukics : Most már azt a muzsikáló arany puszit.
 101

Dűl, Juci a szájúra kapta a kezét. Naa, szegény világ­

talannak . ..
Juci, felpillant, elszánja magát, nevet és odaadja
az arcát, közben az órát le akarja kapcsolni a láncról.
Mukics, megcsókolja az arcát cuppanósan: Jaj,
öleljen meg. -aranyos . . . adja azt az órát, tegyük el
már.
Juci: Nem, hadd kapcsoljam le.
Mukics, nevet: Ne bántsa már! Elveszi. Még egy
kis muzsikát...
Juci, hiába húzza vissza a Mukics kezét: Jaaj
édes, kedves, okos, drága . . . aadja nekem ezt az órát!
Megcirógatja.
Mukics, felkacag: Nahát nagyon jó!
■V
Juci, összeteszi a kezét: Úgyis ma van a születés­
napom!
Mukics, megcsókolja: Isten éltesse sokáig, rózsába
járjon bokáig! Ex! A poharat a Juci kezébe teszi és
iszik.
Juci: Kex! Iszik. Letéve a poharat. Ugy e meglep
vele a születésnapomra?
Mukics, nevet: Minek egy nőnek ilyen otromba
nagy krumpli?
A teremben gummiállatok kezdenek úszkálni a
levegőben. Egg-egg vidám kacaj is fog hallatszani.
Juci, birizgálja, pödöri a bajuszát: Csináltatok
belőle karkötőórát. . . Olyan vicces lesz! Megpödöri
a pakombartját is.
Mukics : Nahát, csacsirészeg! Csacsirészeg! Édes,
aranyos! Csókolgatja.
Juci, ugrál az ölében, tréfásan pofozza, nevet:
102

Igenis, ilyen órát ( akarok, igenis én muzsikáló órát

akarok ! Dobol a Mukics mellén a két öklével.
MűkigS: Ezek a művésznők! Istenazatyám, mind
dilinós! A fezt levette a fejéről, a Juci fejére húzza}
Juci: Haragszok! A Mukics orrára üt s piti]ókos
hangon, kényeskedve. Nem akar meglepni a születés­
napomra. Haragszok! Levágja fejét az asztalra a két
karjára s lecsúszik a Mukics térdéről.
Mukics, visszahúzza, simogatja: Legszebb a kész­
pénz! Meglepem a Cueut egy százassal! •
Juci: Nem kell!
Mukics : Édes aranyoskám! . . . én ettől az ócska
órától nem válók meg . . . tízezer pengőért se! Úgy
megszerettem ezit a buta órát . . . szerencsét hozott
nekem . . . kártyába is szerencsém lett . . . az egész
életben!
Juci, kéngeskedő, síró hangon: Az óórááát!
Mukics : Feleségemtől is kikapnék . . . Emeli má­
morosán a karját. Imádom azt a jóságos feleségemet!
Juci, topog, rázza magát, lefejti a Mukics karját:
Akkor elmegyek! Feláll. Nem bánom, én hazamegyek.
Mukics, feláll, elfogja a kezét, támolyogva húzza
Jucit, visszaül: Majd evvel a kedves Mukics Miská­
val . .. ma jd énhozzám . . . olyan szerelmes vagyok
már, mint a kisbornyú !
Juci, átöleli, nevetve, zokogó hangokon ölelgetir
csókolgatja: Adja nekem az órát, olyan boldog leszek!
Mukics, ölelgeti: Adok az édesnek kétszáz pengőt!
Rögtön fizetünk, ülünk a taxiba . . .
Juci : ön olyan szimpatikus ember . . én úgy
fogom szeretni . . . Kétségbeesetten. Igazán, nem lát-
 —

:
ion

:
szik többnek tizenhat évesnél ... és semmi hasa nines.
Nagyokat csap a hasára.
Mukics: Dehogy nincs! Az az egészséges, ha van! :
Hazagyön velem a drága picikém, adok neki három­
száz pengőt, na! Még egy művésznő se kapott ennyit!
Juci: Most nekem nem kell pénz. Csak az órát ..

adja drága kis Mukics .. . és akkor felmegyek magá­

hoz a szállodába, holnap . . . Cirógatja az arcát!
Mukics : Milyen édes gyerek. Ilyen édes kis gyere­
ket keresek én régen Pesten. Megcsókolja, kicsit gyö­
nyörködik az arcában. Jól van, neki adom az órái !
Juci: Jaj! összecsókolja Mukicsot.
.1
Mukics, ezalatt: Majd jóba leszünk tovább is, csak .

édes legyen hozzám . . . :

Juci: Na, adja ide . . . Nyúl a zsebe felé.
Mukics : Nix dájcs! Majd otthon! Kacag. Majd
csak otthon, édes . . . majd otthon!
Juci, leejti a fejét a Mukics vállára.
Mukics, átöleli: így édes, így szeretem, ha ide­
hajtja a fejecskéjét. . . Szavalva. Tralala, bumm,
bumm, szeretlek punktum! Nagyot cuppant a Juci szá­
jára. Egy óriási piros labda repül a teremből a fejük­
höz.

TIZEDIK KÉP.

A Szeretetház kertje. Baloldalt egy fala látszik

a Szeretetháznak. Hátul vaskerítés. Egy-két fa, sár-
gulóban. Egy virágágy.
Elől, kissé balra a középtől Bogdán, fekvöszék-
ben. A térdén becsukott könyv, benne tartja az ujját.
Jobbra még egy fekvőszék. Mikor a függöny felmegy.

I
,104

egy szolga a jobboldali fekvőszékről fölveszi a plédet,

viszi balfelé. A karja alatt is, a vállán is egy-cgy pléd.
Madár szól.

Svesztek, balfelől előjön, megáll: No, Bogdán

bácsi... jó lesz már magának is bejönni. Hat óra
elmúlt.
Bogdán: Kedves svesz 1er, hadd maradjak még
idekint.
Sveszter, egy lépést tesz: Mindjárt lehűl a levegő.
Októberben nem szabad tréfálni. Odajön. Különösen
magának.
Bogdán : Odabenn nem hallom a kis madarat.
Sveszter, megigazítja a Bogdán plédjét: Majd
holnap hallgatja a kis madarat. Nem repül el!
Bogdán : Még a kutyaugatást is szeretem hallani.
A városban azt se hall az ember.
Sveszter, , nevet: No csak mondja ezt a többiek­
nek, majd kap! Megfogja a pulzusát. Nézzük ezt a
kis pulzust.
Bogdán, oldalt nézett, egy levél éppen szedi lefelé:
Olyan gyönyörűség, mikor száll a levél lefelé az ág­
ról. Mint valami szelíd pillangó.
Sveszter. aggodalmasan néz az arcába, a pulzu­
sát fogja.
Bogdán, « fára néz, még egy levél esik: Csuda
az, drága sveszter, csuda, hogy milyen szépsége van.
milyen illata van a növényzetnek, mikor hervad. Azt
kell hinni az embernek, hogy örömmel hervad el az
élet.
Sveszter, ezalatt a Bogdán homlokát tapogatta.
Bogdán, a sveszter arcába néz: Én még alig lát-
L
1

lor,

tain az Isten világát. Belécsudálkozik a természetbe,

drága sveszter . .. öreg korába kezdi magát gyereknek
érezni az ember.
Sveszter, a fejét csóválta: Nem érezte magát ma
rosszabbul?
Bogdán: Nem, drága jó sveszter, sőt nagyon jól
éreztem magam, olyan könnyű érzésem van egész
nap ... mintha most tavaszodna . . . tessék leülni már,
olyan jól esik, ha a drága sveszter beszélget velem egy
morzsát.
Sveszter: Adja csak mégegyszer . . . Leül a székre.
<1 pulzust megint megfogja.

Bogdán : Olyan jóságos jó maga, kedves sveszter.

Sveszter: Nagyon csendesen beszéljen Bogdán,
megint kifullad.
Bogdán: Csak az én egyetlen kislányom olyan jó
még ezen a világon, mint a kedves sveszter .. . Meg­
fogja a sveszter kezét. Ugy e, szabad egy apának az
ártatlan gyermekét a sveszterhez hasonlítani?
Sveszter : Hozzám nem . . . inkább egy angyal­
hoz!
Bogdán : Ô, de köszönöm ezt a szép szavát
mindjárt jönni kell már az én sárga kis csibémnek.
Sveszter: Minden áldott nap kijön az apjához,
ilyen messze Budára. Igazán szép dolog.
Bogdán: Ugyebár, ugyebár. Felül, büszkén beszél,
elakad a mondatok közben. Most már férjhez megy
hamarosan.
Sveszter: Úgy! Nagyon örvendek!
Bogdán : Már lakást néznek. Már itl-tartunk. Az
a fogász most már készen lesz a tanulmányával....
alig várja, hogy a Jucimat oltárhoz \rezesse. Hát még
106

én, te jóságos Atyám! . . . Nagy dolog, kedves sveszter*

hogy egy jó házból való fiatalember elvesz egy kódus
szegény gyereket. Hogy ilyen is van még a mai világi
ban!
Sveszter : Csuda, bizony!
Bogdán : Bizonyisten csuda. De szeretném már
ismerni azt a fiatalembert. A kezét megfogni. A sze-,
inébe ragyogni: fiam, te édes fiam . .. Pityergősen, 4
Tudom, elpityeredek, mikor szemtől szembe állok
majd avval a fiatalemberrel.
Sveszter, nevetgélve megcirógatja a Bogdán
arcát.
Bogdán, ott tartja a sveszter kezét, simogatja:
Olyan szép lesz megint az élet. En is dolgozni fogok.
Kinyitom az üzletemet. Hiszen javulni fognak a
viszonyok. Most vagyunk a mélyponton. Most már
muszáj jobb viszonyoknak jönni.
Sveszter: Reméljük. Felállva. Mindig remélni
kell. El az épület felé.
Harmonikán játszanak valamerre.
Bogdán,) előrenéz, derült, s aztán elkomolyodá
arccal.
Sveszter, jön vissza, orvosságos üveggel.
Bogdán: Minek az az orvosság, kedves sveszter.
Sveszter, odaért, kiveszi a dugót: Csak egy kis
digitálist kap.
Bogdán : Mondom, hogy mesésen érzem magam.
Sveszter: Üljön feljebb.
Bogdán : C, jaj... Fejcsóválva felül.
Sveszter, a kiskanálba csöppent néhányat s meg­
itatja Bogdánt: Majd aztán szólok a segédorvos úr­
nak, lejön, megnézi magát. Bedugja az üveget.
 107

Bogdán, megcsókolta a svesztcr kezét, s legyint

vígan az orvos említésére: Tudja, kedves sveszter,
min gondolkoztam én most?

Alkonyodik.
Sveszter, menni készült, megáll: No min ? Csak

4 halkan beszéljen. A fekvőszék karjára dűl

Bogdán: Milyen nem szép dolog az, hogy én
olyan boldog vagyok . . .
Sveszter: Ugyan.
Bogdán : Mikor annyi szegény leány van, aki nem
lúd férjhezmenni. És kedves sveszter, eleget ráértem
sétálni a városban, mindig észrevettem azokat a nyo­
morult kóbor lányokat. . . este . . . minden héten töb­
ben vannak . . . mindig eszembe jutott, hogy vájjon
mit érezhetnek ezeknek a szerencsétlen apjaik . .. hát
szabad az embernek boldognak lenni?
Sveszter, a Bogdán homlokát simítva: Szabad.
Annak, aki a mások boldogságát a magáénak érzi.
Juci, sietve jön, vígan lebegteti a kezét: Alászol-
gája. Odaért. Jó estét, kedves sveszter. Megcsókolja
az apját és kezet fog a sveszterrel. Bogdánhoz. Hogy
érzi magát?
Bogdán : Nagyszerűen, fiam, akár holnap elhagy­
hatom a Szeretetházat.
Sveszter, a Bogdán feje mögé állott: Üljön le,
kedves.
Juci, fejét rázza\, lép, izgatottan: Papa . . . Ha
tudná . .. hogy milyen nap ez a mai nap . ..
Bogdán : Na! Juciról a sveszterre néz, vígam
Ünnep van?
108

Juci: Ünnepi A retikült a két kezében tartja.

Mert maga olyan boldog lesz, amilyen világéletébén
«ose volt! t
Bogdán, felül, nagyon örül: Mi az, Juckó?
Juci, ugrál a sarkain, nyitja a retikült s abba­
hagyja: Hogy kezdjem ... jaj . . . fogózzon meg!
Bogdán, nevetősen: Na, ijessz meg már!
Juci: Gondolja csak, mi történt most, délben . . . fi

az Oszkár bejött értem az üzletbe, megyünk a Baross-

utcán, harisnyát akartam vásárolni. Hát ott van egy
zálogüzlet... csak úgy odanézek a kirakatba ... Ne­
vetve. Álom ! Összecsapja a kezét. Mit gondol, mi van
ott!?
Bogdán, nyílik a szája, hangot ad, a karjait nyitja.
Juci, bólintgat sebesen, kacsint, nevet, nyitja a
retikült, a sveszterhez: A papának az a szerelmes
aranyórája. . . Lassan előhúzza. Az Oszkár rögtön
megvette . . . Nyújtja. Nézze . . . Csak sejteni már a
harmónikaszót.
Bogdán, az árára néz, remegő kézzel elveszi: Édes
Istenem . . .
Svesztek, odanézett, örömmel: Nohát. . .
Bogdán, a szívére szorítva az órát: Édes jó iste­
nem ... Hátraesik a feje. Hirtelen kivilágosodik az
épület. Az ablakokból a fény rájuk esik.
Juci: Mi? Szóljon! Boldogan esik a székre s rá­
borul édes, halk nevetéssel az apja kezére.
Sveszter, lenéz a Bogdán arcába. Mellé lép és
felveszi a Bogdán kezét és a szívére hajija a fejét. Újra
a Bogdán arcába néz. Elengedi a Bogdán kezét. A kéz
lehull.. .

,
 10»

Juci, felkapja a fejét.

Sveszter, sebesen keresztet vetve, kifut balfelé.
Juci, fölegyenesedik... az apja arcát nézi. . _
emeli a karjait...
Bogdán kezében, a szívén, ütni kezd az aranyóra.. .
Juci, leomlik, at feje a fekvőszék karjára esik. Az
első zokogó hang feltör a melléből.

Megszólal az esti harang, édesen.

FÜGGÖNY.

UMWVS!
Ta«-v

f
)
 SZÉP ERNŐ KÖNYVEI
i
Valentine. Regény.
Hortobágy. Feljegyzések.
Jó szó. Versek.
Aranyóra. Mese. Színmű.
Azra. Mese. Színmű.
Kávéosamolc. Egyfelvonásos színmű.
Május. Egyfelvonásos színmű.

SINGER ÉS WOLFNER IRODALMI

INTÉZET KIADÁSAI, BUDAPESTEN

t/

í
 ÚJ MAGYAR SZÍNMÜVEK ¡

Bethlen Mmgit : A szürke ruha.

Csathó Kálmán : Felhők lovagja. — Ma-
tyika színésznő szeretne lenni. — Az új
rokon. — Te csak pipálj, Ladányi. —
A házasságok az égben köttetnek.
Fodor László : Dr. Szabó Juci.
Hmsányi Zsolt : A Noszty-fiú esete.
Hatvány Lili: Noé bárkája.
Ifj. Hegedűs Sándor: Bakony.
Herczeg Ferenc: Aranyborjú. — Árva
László király. — Balatoni rege. — A
fekete lovas. — A híd. — Kék róka. —
A költő és a halál. — Tilla.
Hevesi Sándor : Elsevir.
Lakatos László : Fej vagy írás.
Pékár Gyula: Danton.
Smányi Miklós: A halhatatlan ember.
Szenes Béla: Nem nősülök.
Zágon—Herczeg: Kék és piros.
Zágon István: Marika.
SINGER ÉS WOLFNER IRODALMI
INTÉZET KIADÁSAI, BUDAPESTEN
[
MŰKEDVELŐK SZÍNHÁZA
ÚJ SOROZAT
EGYES SZÁM ÁRA —.80 P. KETTŐS SZÁM ÁRA 1.60 P.
HÁRMAS SZÁM ÁRA 2,— P.

1—2. Herczea Ferenc: Két em­ 19. Záaon—Herczea: Kék ég

ber a bányában. — Péter piro».
és Pál. — Violante ég «

*
20—22. Csathó Kálmán: Új rokon.
bíró.

iw w f c - « m ; m g &
23—24. Liptav Imre: Lakodalom.
3—5. Harsánvi Zsolt: — Háztüznézű.
Noszty fiú esete. 25—27. Hevesi Sándor: Elsevir.
6. Karinthy Friaves: 28. Fazekas Imre: Cirkusz.
Kísérleti módszer. — Ott
ki beszól? — Nem tudom 29—30. Lakatos László: Fej varar
a nevét. írás.
7—9. Záoon István: Marika. 32—33. Vitéz Miklós: Szent a
béke. Tiszta dolog.
10—11. Szón Ernő: Kávécsarnok. 34—36. Földes Imre: A kuruzsló.
— Május.
37. Farkas Imre: Bridge. —
12—14. Szenes Béla: Hóval födött sírok. —
Nem nősülök. Quattrocento.
15. Zilahv Lajos: Birtokpoli- 38. Ifi. Heoedüs Sándor:
tika. Házasságszé- Bakony.
delgő. 39—40. Lamvérth Oéza: Tisztító
16—18. Fodor László. tűz. — Megjöttek a
Dr. Szabó Juci. huszárok.

V
MEGRENDELHETŐK SINGER ÉS WOLFNER KÖNYVESBOLTJÁBAN :
BUDAPEST. VI., ANDRÁSSY-ÜT 16.
-
-

UkonvvS)
y
;
SZÉP ERNŐ: JÓ SZÓ
VERSEK
. . Rettenetesen szép könyv a Szép Ernő
könyve: rettenetes és szép. Rettenetes benne
az, hogy milyen vigasztalanul szomorú lélek
virraszt az ő átlátszó soraiban. És szép a könyve
mert színmuzsika, színlíra, színművészei"."
(A Reggel) ÁRA 3 PENGŐ

SZÉP ERNŐ: VALENTINÉ

REGÉNY
ZÁDOR ISTVÁN RAJZAIVAL

.. A regény igazi hőse a jazz-band, a néger,

a saxophon, a charleston, a keveredett világ
megkeveredett muzsikája."
1
(Esti Kurír) ÁRA 4 PENGŐ

SZÉP ERNŐ: HORTOBÁGY

.. A köliő, — Rainer Maria Rilke magyar test­
vére — szelíd, mosolygó, mindent magához
ölelő Buddha királyfi módjára lépegetett a ma­
gyar föld egyik legkeserűbb, legvadabb és leg­
férfiasabb táján."
(Uj Idők) ÁRA 5 PENGŐ

SZÉP ERNŐ: AZRA. MESE. SZÍNDARAB. 3 PENGŐ

SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA

ligf' riícIAs nyomdai műintézeí rt.

k
 if$ A
R
N Y Ô

+t
it

<

m
o
R N

: ilTI

U
*

fii
■u,

!■ to
J
H; r

i
11 ;