Professional Documents
Culture Documents
Játék Világ Szövegértés 6. Osztály
Játék Világ Szövegértés 6. Osztály
ng
edé
ly
ez
és
al
at
t!
E
ng
ed
él
ye
zé
s
al
at
t!
Kedves Tanuló!
Reméljük, hogy a sokféle olvasnivaló között találsz érdekeseket.
Szeretnénk, ha örömöd lelnéd az olvasásban. A feladatok megol-
dásában bátran kérd a felnőttek segítségét! Jó munkát, eredmé-
nyes tanulást kívánunk!
A tankönyv készítői
t !
at
al
és
ez
ly
e dé
ng
E
!
Az öregasszony járogatott el, hogy rimánkodással,
t
koldulással összeszedjen egy-egy kis falatot a kis szatyrába.
at
HOGYAN JUTOTT ENNIVALÓHOZ AZ IDŐS HÁZASPÁR?
al
Látta, hogy ott örökké sütés-főzés, sürgés-forgás van. Kapott is
mindig egy jó darab fehér kenyeret, egy
kis jó ételkét. Mindegyre arra gondolt:
és
– Itt sohasem fogy ki. Hát itt örökké-
tig annyi minden jó, s olyan jó szagok
vannak a konyhán. Bizony ez nagy
ez
dolog!
Nekibátorodott, s megkérdezte a
főjegyzőné asszonyt:
ly
!
– Na, akkor leszoktatom én arról is, hogy az oskolában pipázzék,
t
de menjen csak oskolába. Ha már annyi sok ember boldogul utá-
at
na, mi miért ne boldogulhatnánk!
MIÉRT NEM PIPÁZGATHAT AZ ÖREGEMBER AZ ISKOLÁBAN?
al
Úgyhogy végül megengedte
az igazgató úr. Elmegyen az
öregember. Nagyon mesz-
és
sze lakott az iskolától, kora
hajnalban kellett elinduljon,
hogy mire megvirrad, oda-
ez
érkezzék. Meg is történt,
eljárogatott néhányszor.
Egyik reggel, amint ment az
ly
MI TÖRTÉNT AZ ÖREGEMBERREL
HAJNALBAN, MIKÖZBEN MENT
AZ ISKOLÁBA?
e
!
Fogják a táskát, és viszik egyenesen a csendőrőrsre.
t
– Ezt a táska pénzt találtam. Nem tudjuk, mit tegyünk vele! –
at
mondta ijedten az öregember az őrmesternek.
– Mikor találta ezt, öregapám? – kérdezte a csendőr.
– Hát én első osztályos koromban.
al
MIKOR TALÁLTA AZ ÖREGEMBER A TÁSKA PÉNZT?
és
ez
ly
e dé
pénzt! Ki tudná azt most már kideríteni, hogy kié volt? – mondta
az őrmester.
MIT GONDOLT A CSENDŐR, MIKOR VOLT ELSŐ OSZTÁLYOS AZ ÖREGEMBER?
E
!
De azért jó mégse volna
t
Elrepülni, mint a gólya.
at
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.
al
Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
Aztán majd iskolába.
és
ez
S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
ly
elszegődöm pilótának.
(Kányádi Sándor)
e dé
ng
E
!
Hanem azon a vidéken nem voltak szép hajadon lányok.
t
Előállt a legöregebb testvér:
at
– Kerekedjünk föl, testvérek, menjünk messzi vidékre, onnan hoz-
zunk feleséget! Maradjon itt őrizni a házat a legkisebb öcsénk!
Ő se rövidül meg, hozunk neki is
al
menyasszonyt.
Hallgattak a testvérek az okos
szóra. Hatan útnak is indultak, a
legkisebb meg otthon maradt. és
MIÉRT INDULT ÚTNAK A HAT LEGÉNY?
ez
Mentek, mendegéltek, útjukban sötét erdőbe értek, az erdőben
egy magányos házikóhoz. Öreg-öreg ember üldögélt a ház előtt.
Rákiáltott a testvérekre:
ly
gények.
ng
Nemsokára egy nagy városba értek. Találtak ott hét hajadon nő-
vért. Szépek voltak a lányok, különbeket nem is kívánhattak volna.
!
Megint a sűrű erdőn vitt keresztül az útjuk. Az öreg-öreg ember
t
megint kint üldögélt a házikója előtt. Már várta őket, messziről
at
kiáltotta:
– Ez aztán szép dolog! Látom, he-
lyes hajadont hoztatok nekem!
al
– Nem neked szántuk – felelték
a testvérek. – Legkisebb öcsénk-
nek visszük, ahogy megígértük.
és
– Lám csak! Nem nekem szántátok?! No hát szánhatjátok-bánhat-
játok! – kiáltotta az öregember, azzal fölemelte fehér pálcáját,
bűvös igéket mormolt, és sorra megérintette a legényeket meg a
ez
leányokat. Csak a legfiatalabb lányhoz nem nyúlt. Alighogy meg-
érintette őket, kővé vált valamennyi.
ly
az öregembert:
– Keltsd életre őket, szegényeket, s bocsáss haza mindnyájunkat!
Essék meg a szíved rajtunk!
E
!
öregember szíve.
t
HOGYAN AKART ÖRÖMÖT SZEREZNI A LÁNY?
at
Az öreg csak mosolygott rajta, és azt mondta:
– Látom, jószívű teremtés vagy, pedig én csak tréfáltam. Nem ott
al
van a szívem, hanem az ajtófélfában.
Másnap, amint az öregember elment otthonról, a lány szedett egy
csokor erdei virágot. Füzért font belőle, s feldíszítette vele az aj-
és
tót. Amint az öregember hazatért, megkér-
dezte, minek a virág az ajtón.
– Hadd örüljön neki szegény szíved!
ez
Elmosolyodott az öregember, és így
szólt:
– Derék teremtés vagy, leánykám,
ly
titkot:
– Messze innen, hét határon is túl van egy elhagyott, régi temp-
lom. Erős vaskapu zárja, mély árok veszi körül, melyen híd nem
E
vezet át. Abban a templomban fel s alá röpköd egy madár. Se nem
eszik, se nem iszik, csak szálldos szüntelen, és nem foghatja meg
senki. Az a madár az én szívem.
HOL VAN AZ ÖREGEMBER SZÍVE?
10
!
nekem is választanak egy szép lányt. De csak hiába vártam őket,
t
elindultam hát a keresésükre.
at
KI VOLT A VÁNDORLEGÉNY?
al
majd elmondok mindent rendre.
Úgy is lett. A lány elmesélt mindent. Elmondta azt is, hogy az
öregembernek nincs szíve, madár képében repdes valahol messze.
és
Pedig ők csak akkor szabadulhatnak innen, ha
az öregember visszakapja a szívét.
Azt mondta ekkor a legény:
ez
– Elmegyek, megkeresem azt a madarat. Elhozom
bármii áron is.
bá
Aztán a lány elbújtatta a legényt, mert már esteledett. Másnap
ly
totta magát:
ng
– Mu-ú!
Hátranézett a legény, hát egy veres szőrű
ökör állt mögötte, és így szólt emberi hangon: n:
– Vendégül hívtál, szívesen veled tartok!
11
t !
A legény meg visszarakosgatta a tarisznyába a maradékot, és foly-
at
tatta útját. Jó darab utat megtett, már delelőn volt a nap. Eszébe
jutott, hogy itt az ebéd ideje. Letelepedett a fűbe, elővette megint
a tarisznyáját, elkiáltotta magát:
al
– Itt az ebéd! Szóljon, aki a vendégem akar
lenni!
Megzörrentek a bokrok, s egy vadkan csör-
és
tetett ki belőlük. Megállt a legény előtt:
– Ebédre hívtak valakit. Nem tudom, hogy
te hívtál-e, s engem gondoltál-e.
ez
– Tarts velem, szívesen látlak! Egyél-igyál,
amennyi jólesik – hívta a legény nyájas szóval.
Ettek-ittak, jól megvoltak, ízlett az ebéd mindkettőjüknek. Felállt
ly
12
!
mondta:
t
– Ha szükséged lesz rám, csak szó-
at
líts! – azzal elrepült.
MIT MONDOTT A GRIFFMADÁR?
al
– Ej – gondolta a legény –, de nagyon sietett! A templomhoz ve-
zető utat akartam megkérdezni tőle. Így sose találok oda.
Gondolta, megy még egy darabkát, mielőtt nyugovóra térne. Alig
és
lépett egyet-kettőt, meglátta a templomot. Ott volt előtte, csak
a mély vizesárok választotta el tőle. Lefeküdt a legény egy fa tö-
vébe, nyugovóra, mert öreg este volt már. Úgy gondolta, jó korán
ez
nekivág az útnak. Másnap reggel, amint a szemét kinyitotta, felsó-
hajtott:
– Hej, ha a veres szőrű ökör szomjas volna, kiinná egyszerre a
ly
dott, s inni kezdte a vizesárok vizét. Itta, itta, mind kiitta, s a le-
gény átmehetett rajta.
HOGYAN SEGÍTETT A VERES SZŐRŰ ÖKÖR?
e
13
t !
A legény a kebelébe rejtette, s elindult sietve az erdei házikó felé.
at
Estére meg is érkezett. A lány enni-inni adott
ott
neki, aztán elbújtatta.
Nemsokára hazaért az öregember, s alig--
al
hogy belépett, azt mondta a lánynak:
– Olyan furcsán érzem magam! Mintha itt
dobogna a szívem valahol a közelben.
és
MIÉRT ÉREZTE MAGÁT FURCSÁN AZ ÖREGEMBER?
14
t !
Tanulni kell mézet, diót,
at
Jegenyefát és űrhajót,
al
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
és
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ez
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
ly
e dé
ng
E
15
t !
A járműveken utasokat, katonákat, fuvarozni-
ni-
at
valókat szállítottak.
Egy másik nép, a rómaiak utakat, hidakat
építettek. Az első és legismertebb, Rómá-
al
ból induló út a Via Appia.
MELYIK VÁROSBÓL INDUL AZ ELSŐ ISMERT ÚT?
16
!
MIVEL SIKERÜLT GYORSÍTANI AZ UTAZÁST?
t
at
A vitorlás és evezős hajókat is lassan felváltotta a fejlettebb gőzhajó.
A vitorlásokhoz szokott tengerészek eleinte csak olyan gőzhajón
érezték biztonságban magukat, amelyen vitorla is volt. A gőzhaj-
al
tással felére csökkent a menetidő.
MENNYIVEL LETT RÖVIDEBB AZ UTAZÁS IDEJE?
és
Így aztán lassanként a matrózok is megkedvelték.
Az első gőzhajók még lapátkerekes meghajtással épültek.
MILYEN MEGHAJTÁSÚAK VOLTAK AZ ELSŐ GŐZHAJÓK?
ez
Az igazi megoldás azonban a hajócsavar volt. Ezt nem mindenki
látta be. Volt, aki továbbra is a lapátkerékre esküdött.
ly
17
!
kerékkel, hajócsavarral és vitorlákkal is felszerelték. Hamarosan
t
megindult a menetrendszerű hajójárat Európa és Észak-Amerika
at
között. A hajótársaságok egyre nagyobb személyszállító gőzösö-
ket állítottak forgalomba.
al
és
ez
1
Rattler – ejtsd: ratler. 2
Alecto – ejtsd: alekto.
18
!
Európának ezen
t
a felén inkább
at
háton vitték
a terheket.
Vászonponyvában,
al
vállpántos kosárban
cipekedtek.
Afrika és
és Dél-Európa
népei
inkább
ez
a fejükre
tették
a terheket.
ly
Kelet- és Dél-
kelet-Ázsia
dé
népei előnyben
részesítették
a bambuszból
e
készült vállrudat.
ng
Közép- és
Dél-Amerika
indián őslakossága
E
a homlokpántos,
háton való
cipekedést
vállalta inkább.
19
!
MIVEL BÍZTA MEG RÁKÓCZI A KURUC EZREDEST?
t
at
– Lovas katonáim és gyalogosaim nem boldogulnak ezzel a feladat-
tal. Tüzérségem nincs. Az a pár kis ágyú, ami van, meg sem tudja
karcolni a várfalat. A harcban a labancok győznének. Mást kell
al
kitalálni – mondta az ezredes.
MIÉRT NEM TÁMADTÁK MEG A VÁRAT?
és
A környéken elterjedt a hír, hogy a labanc várkapitányt ismeretlen
kór támadta meg, és ágynak esett. Valami ragályos betegség lehet,
mert az orvosát is megfertőzte.
ez
– No, akkor megyek, és meglátogatom a kapitányt – mondta az
ezredes. Megparancsolta katonáinak, hogy készítsék elő díszes
hintóját, és három lovat fogjanak
ly
megállítani őket.
ng
1
Rákóczi – ejtsd: rákóci. 2
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
20
!
igazságot – gondolta. A beteg parancsnok teljesen
t
elérzékenyült.
at
– Az Isten hálálja meg önnek lovagias szolgálatát – mondta elhaló
hangon.
al
HOGYAN FOGADTA A BETEG A KURUC EZREDES LÁTOGATÁSÁT?
sort a fiaimnak.
MIT AJÁNLOTT FEL A KURUC EZREDES?
kapitány.
MIÉRT VOLT HÁLÁS A BETEG?
E
A kuruc ezredes ott helyben levelet írt fiainak, hogy itt várja őket
Huszt várában. Másnap a fiatal Roszlaveczky1 és az orvos meg is
1
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
21
!
Azonnal kiderült, hogy a rendelt orvosság kevés,
t
megint el kellett küldeni valakit. A labanc kapitány
at
szófogadó beteg volt. Szedte az orvossá-
got, rágcsálta a gyógyfüveket, kenőcsök-
kel mázoltatta magát, gyógyfürdőt vett.
al
Roszlaveczky1 ezredes senkit nem enge-
dett a beteg közelébe, nehogy megza-
varják a nyugalmát. Különösen a labanc
és
kapitány katonáit és szolgáit tartotta
távol.
KI VIGYÁZOTT A BETEG NYUGALMÁRA?
ez
egészségi állapota egyre javul. Most már más miatt érezte furcsán
magát. Kezdte összeszámolni, hogy tulajdonképpen hány idegen is
dé
1
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
22
al
Itt maradunk, és nem mi, hanem a mélyen tisztelt úr fogja elhagy-
ni a várat – nevetett Roszlaveczky1 kapitány.
– Azt mondja, hogy képes a várvédőimet leszerelni?
és
– Arra már nincs szükség. Már nincs kit leszerelni. Amikor orvo-
sért, gyógyszerért, ilyen-olyan kenőcsért küldtünk valakit, akkor
az ön egyik katonája ment ki a várból, akit az én katonáim elfog-
ez
tak. Vissza már az én kurucaim jöttek.
MIÉRT NEM VOLTAK LABANCOK A VÁRBAN?
ly
1
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
23
!
ket hajtott végre. Bél Mátyást – aki lelkész is volt – kirendelték a
t
halálraítéltek lelki vigasztalására. A lelkész olyan odaadóan és jól
at
végezte munkáját, hogy a tábornok őt is halálra ítélte. Barátainak
végül is nagy nehezen sikerült megmenteniük az életét.
al
MIÉRT ÍTÉLTÉK HALÁLRA BÉL MÁTYÁST?
24
!
gyar nyelv eredetének és történetének kutatását, foglalkozott a
t
rovásírással.
at
Szólásokat, közmondásokat is gyűjtött. Neki köszönhetjük például
a következők fennmaradását.
Szomjú (szomjas) ökörnek zavaros víz is jó.
al
Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajtják is.
Akinek szekere farán ülsz, annak nótá-
ját dúdoljad.
Aki nagyot hág, nagyot esik. és
MILYEN KÖZMONDÁSOK MARADTAK FENN BÉL MÁTYÁSNAK KÖSZÖNHETŐEN?
ez
Az újkori Magyarország történeti-földrajzi ismertetése címen megírta
hazánk történetét. A hatalmas műben Magyarország átfogó törté-
nelmét ismertette, és részletesen feldolgozta az ország földrajzát.
ly
ő nevét viseli.
MELYIK EGYETEM VISELI BÉL MÁTYÁS NEVÉT?
1
Matej – ejtsd: mátej.
25
! t
A nagy világon e kivűl
at
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
al
Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt;
és
Ez melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
ez
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
ly
Hunyadnak karjai.
dé
Él nemzet e hazán.
26
!
Hiába onta vért, Hazádnak, oh magyar:
t
S keservben annyi hű kebel Ez éltetőd, s ha elbukál,
at
Szakadt meg a honért. Hantjával ez takar.
al
És oly szent akarat Nincsen számodra hely;
Hiába sorvadozzanak Áldjon vagy verjen sors keze:
Egy átoksúly alatt. Itt élned, halnod kell.
és
Még jőni kell, még jőni fog
(Vörösmarty Mihály, 1836)
27
!
rendesen viselkedjen! Ne térjen le az útról, ne verekedjen! Értet-
t
tétek?!
at
– Igen – motyogták, mint akik kivétel nélkül ludasak valamiben.
– Nem hallom! – ripakodott rájuk a tanító néni.
– Igen! – válaszolták egyszerre, de most már úgy,
al
hogy beleremegett a tanterem.
– Na, így már más. És mikor jöttök iskolába?
– Holnap reggel nyolc órára – zengték egyszerre.
– Te is tudod, Szenecske? és
– Holnap reggel nyolc órára – válaszolta Szenecske.
– Jól van, most menjetek haza – mondta a tanító néni.
ez
A gyerekek hangos jó napot kívánokkal elbúcsúztak. Csendben,
rendben elhagyták az iskolát. Ám a nagy fogadalom valahogy ott
rekedt az iskola kerítésén belül.
ly
ppáját.
– Na, ide figyelj, a tanító néni azt nem mondta,
hhogy nem szabad fütyörészni!
E
28
!
Vásott, és elengedte a füleket.
t
A többi gyerek is kórusban kiabált:
at
– Egy kiskutyus, egy kiskutyus…
MIT VETT ÉSZRE PÖTTÖM?
al
– Hogy reszket szegény, biztosan fél – jegyezte meg Szenecske.
– Biztos csak fázik. Gyertek, melegítsük meg! – ordított Vásott.
Az osztály teljesen megfeledkezett a tanító néni intelmeiről, nagy
és
ricsajjal elindult a kutyus irányába. Csak Szenecske maradt le, ag-
gódva a reszkető kiskutyáért.
– Állj! – fékezte meg a rohamot Vásott. – Körbekerítjük,
ez
és aki felé szalad, az oldalba vágja a tarisznyájával. Ti ket-
ten elijesztitek a kerítés mellől, hogy felénk fusson! – adta
ki az utasítást.
ly
29
!
– Jól van, kiskutyuskám, most már ne félj – emelte az ölébe Sze-
t
necske. – Na ne sírj – simogatta.
at
MIT CSINÁLT SZENECSKE?
al
ahogy Szenecske felemeli a kutyust, aztán szép lassan elindultak
feléje. Még nem mondtak le a játékról.
– Tedd le azt a kutyát, Füstös! – rázta meg fenyegetően az öklét
Pöttyös.
P és
– Nem teszem, nem bánt ez titeket – bújtatta be az
inge alá Szenecske a kutyust.
in
ez
– Mi
M az, hogy nem teszed?! – hördült fel Vásott. – Gye-
rekek,
reke ki látta meg először a blökit? – kérdezte.
– Mi!
M – hangzott egyszerre a válasz.
ly
– Akkor
A kié a blöki?
– A miénk! – zúgták kórusban.
dé
– Hallottad,
Ha Füstös?
–H Hallottam hát, de akkor sem engedem, hogy üssétek
szegénykémet, hisz nem bánt titeket – szorította magá-
sz
hoz a kutyust. A gyerekek teljesen elcsendesedtek. Min-
ho
e
30
!
hagyta a ricsajozó gyerekeket.
t
MIT ÍGÉRT SZENECSKE A KUTYUSÉRT?
at
– Gyere, kiskutyusom! – szorította magához a még mindig reme-
gő kiskutyát. – Majd meglátod, hogy a nagymama örülni fog ne-
al
ked. Az én nagymamám szereti a kis állatokat. Bizony, nekem is
úgy szokta mondani, hogy kiskutyám. De nem ám haragból, ha-
nem mert engem is szeret. Ezután majd mindkettőnket kisku-
és
tyámnak hív. Majd ott alszol velem, és amikor nem kell iskolába
menni, akkor játszunk. – A kiskutya jól érezte magát Szenecske
inge alatt. Lassanként elnyomta az álom. Szenecske vidám mo-
ez
sollyal az arcán lépett be a putriba.
– Csókollak, nagymama! – üdvözölte a mamit, aki elgondolkodva
gombolyította a gatyamadzagnak szánt fonalat.
ly
31
!
Szenecske szomorúan lekuporodott a kemence pad-
t
kájára.
at
– Hát, kiskutyám, velem se jártál jobban, mint
azokkal a tarisznyás gyerekekkel. Nem én
verlek, hanem a nincstelenség.
al
– Na jól van, báránykám, nem kell ennyire el-
szomorodni! Egy kevés azért mindig akad. És ha igazán megtanul-
tad, hogy a kicsit is el lehet osztani, akkor a kutyusod sem marad
és
éhen. Holnap már sokkal több lesz. Nézd, mennyi gatyamadzagot
fontam. Ezért egy egész kosár ennivalót hozok nektek a faluból.
MIBŐL LESZ ENNIVALÓ HOLNAP?
ez
32
– Vagy úgy, most már mindent értek. Nahát, tudod, egy ilyen kis-
kutya igazából megéri, hogy két napig ne együnk. Majd vigyáz a
!
putrira. Legalább nem lopják el a szegénységünket.
t
– Tudom én, hogy nagyon szegények vagyunk – hajtotta le fejét
at
Szenecske –, de megsajnáltam szegény kiskutyust, mert verték a
gyerekek. Mondd, nagymama, te nem adnál értem parittyamadza-
got, ha engem vernének?
al
A nagymama szemét hirtelen elfutották a könnyek, keblére szorí-
totta unokáját. Simogatta, ölelte, közben sikerült elfojtani feltörő
zokogását.
és
– Dehogyisnem adnék, kiskutyám! – mondta síró
nevetéssel. – A világ minden parittyamadzag-
ját odaadnám érted! Most pedig menjetek,
ez
kiskutyáim – törölte le könnyeit a nagyma-
ma –, egyétek meg azt a kis ételt, én
meg leülök fonni. Holnapra mindenki-
ly
33
!
HOGYAN HASZNÁLTÁK A KÉZI ORSÓT?
t
at
A kézi fonás nagyon lassú folyamat volt. Sok embernek kellett
dolgozni ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fonal elkészüljön.
A fonal feldolgozása, a szövés sokkal gyorsabb volt. Egy átlagos
al
szövő ellátásához tizenkét fonó munkájára volt szükség.
HÁNY FONÓ TUDOTT EGY SZÖVŐT FONALLAL ELLÁTNI?
és
Indiában a falusi szövők adták a megfelelő mennyiségű szövetet az
ország számára. A fonás azonban itt is gondot jelentett. Gandhi,1
India vezetője minden indiait fonásra buzdított. Feltalált egy
ez
hordozható rokkát, hogy az emberek utazás közben, az
irodákban, pihenőidő alatt is tudjanak fonni.
A rokka a kézi orsó gépesített változata. A fo-
ly
1
Gandhi – ejtsd: gandi.
34
!
pott, Nagy Léleknek, Mahátmának szólították az emberek.
t
MI LETT GANDHI NEVE?
at
Akkoriban India angol gyarmat volt. Az angolok vezették a hatal-
mas országot, ők birtokolták a természeti kincseket, ők irányítot-
al
ták a gazdaságot. Anglia nem is akart ezekről önként lemondani.
Gandhi rábírta az embereket, hogy békés eszközökkel tiltakozza-
nak, védekezzenek. Azt javasolta például, hogy a törvénytelen
és
adókat ne fizessék be. Amikor bizonyos helyekről kitiltották az
indiaiakat, ő odament, és megkérdezte, milyen jogszabály alapján
cselekszenek. Hamarosan mindenki tudta, hogy ezek az intézke-
ez
dések törvénytelenek. A megegyezéseket időnként böjtöléssel
kényszerítette ki. Azt tanácsolta az indiaiaknak, hogy utasítsák el
az együttműködést az angolok által kinevezett kormánnyal, az an-
ly
35
!
työs egy kiscicát vett észre a sövény mellett. Szegény pára ott
t
keresett védelmet a gyerekek elől. Pöttyös odament a cicához,
at
amely ijedtében elfelejtett menekülni. Pöttyös nyúlt feléje, erre a
cica púposra húzta a hátgerincét, szőrét felborzolta, és nagyot
fújt. Aztán éles karmait Pöttyös kezébe mélyesztette.
al
– Hát ez egy vadállat! – hőkölt vissza Pöttyös ijedten.
HOGYAN VÉDEKEZETT A CICA?
és
Vásott vigyorogva odament, leemelte Pöttyös fejéről a sapkát,
megpörgette az ujjaival, majd elengedte. A sapka huppanva borí-
totta be a cicát.
ez
– Na, így kell elintézni egy ilyen vadállatot – mondta, és felemelte
a sapkát a cicával együtt.
– Éljen Vásott, éljen Vásott! – örvendeztek a többiek.
ly
36
!
font gatyamadzag. Nekem ez is megteszi parittyá-
t
nak. A régi már elkopott. Tudod, amit a kutyáért
at
adtál.
MIT KÉRT VÁSOTT A CICÁÉRT CSERÉBE?
al
– Nem adom a gatyamadzagom! – tiltakozott Szenecske, és meg-
fogta a madzag végét.
– Ha nem adod, hát nem adod. A parittyámmal egyet még bizto-
san tudok hajítani. és
Azzal előszedte a parittyáját, és meglóbálta Szenecske előtt.
– Na most szépen belefogom ezt a rühes dögöt, jól megpörgetem,
ez
és meglátjuk, hogyan repül a cica!
Szenecske
Szenecs szája sírásra görbült, segélykérően nézett a töb-
biekre.
biek A cica sorsa azonban senkit sem érdekelt.
ly
37
!
A cicus nyávogva visszamászott Szenecske inge alá.
t
– Hallod, ez az én kutyusom hangja. Okos állat, messziről észre-
at
veszi, hogy jövök az iskolából. Neked nem kell félned, nem bánt.
Na, már itthon is vagyunk – emelte ki Szenecske a cicát.
– Szent Isten! – csapta össze nagymama a kezét. – Mit hoztál már
al
megint a házhoz, drága bogaram?
– Egy kiscicát hoztam a kutyusomnak, látod, hogy örül.
– Látom, hogyne látnám, majd kibújik a bőréből, annyira örül.
és
Örömében ugat és vicsorog ilyen veszettül – mondta a nagymama
fejcsóválva.
HOGYAN UGATOTT A KISKUTYA?
ez
tatkoznom!
– Közelebb mehetek éppen – morogta a kutyus, és a cica felé
kúszott. A cica hirtelen pofon csapta.
– Avuuuuu! – jajdult fel a kutyus. – Hát ezt miért kaptam?
38
t !
– Jól van, cicus… – vinnyogta a kutyus.
at
– Semmi „jól van, cicus”. Tedd azt, amire Szenecske kért! Most
idejössz hozzám, és szépen megszeretgetsz, vagy kikaparom a sze-
medet.
al
– De nem kapok újabb pofont?
– Nyau! – mondta a cica finnyáskodva. – De nem
szeretem a gyáva kutyákat!
és
A kutyus félénken odament a cicához, és mint
akivel örök idők óta barátok, megnyalogatta a
cicuska arcát.
ez
– Mama, mama! – örvendezett Szenecske. – Nézd,
hogy szereti egymást a kutyusom és a cicám!
A nagymama a fejét csóválta, de látszott, hogy tetszik neki.
ly
dett.
– Jó lenne, ha mindig ilyen gazdagok lennénk! – mondta.
– Milyen gazdagok, báránykám? – állt meg a nagymama kezében az
E
orsó.
– Hát olyanok, hogy mindig jóllakhatnánk, mi is, meg a kutyusom
és a cicám is. Én holnap estig ki fogom bírni.
39
!
padlásunk, és lenne ott kolbász, hús, szalonna.
t
– Persze, hogy lenne, bogárkám, hisz’ azért padlás a padlás, hogy
at
legyen benne minden.
– Mi miért nem vagyunk gazdagok?
– Mert a gazdagság hét lakatra van zárva, báránykám, és akiknek
al
nincs hozzá kulcsuk, azokat úgy hívják, hogy szegények.
– Nekünk miért nincs ilyen kulcsunk, mama?
– A jó ég tudja – bámult nagymama a levegőbe. – Én úgy hallottam
és
a nagypapámtól, hogy az ő nagyapja még dúsgazdag ember volt,
de hogy miért lettek szegények, arra már nem emlékezett.
– Biztosan elhagyták a kulcsot, mama.
ez
– Lehet – vonta meg a vállát.
– Tudod, ha megnő a kutyusom meg a cicám, én elmegyek, és
megkeresem azt a kulcsot.
ly
dé
40
t !
– Nagymama – szólalt meg újra Szenecske. – Mit szólnál hozzá, ha
at
holnap nem mennék iskolába, hanem a kutyusommal és a cicám-
mal vigyáznék a cserépfazékra? Biztos ők is örülnének neki.
– Én kötve hiszem, hogy örülnének, mert a buta gyereke-
al
ket, akik nem járnak iskolába, a kutya sem szereti.
– Igazad van, mama. Akkor is játszhatok velük, ha ha-
zajöttem. Az öreg fazékra is akkor vigyázok – mondta
és
Szenecske. Aztán szépen lefeküdt aludni.
Nagymama letette az orsót, és betakarta.
– Aludj, kis fekete báránykám – suttogta. – Ki tudja, mi-
ez
vel fogsz holnap meglepni.
A cicus egy ideig bámulta nagymama orsóját, ahogy pörögve kö-
vérre duzzadt a fonaltól, aztán ő is elaludt.
ly
41
!
– Én is fel akarok menni a fazék tetejére – nyafogott a kutyus.
t
– Gyere! – hagyta rá a cicus.
at
– De nem tudok felugrani. Segíts egy kicsit!
A cica leugrott. A kutyus két lábra állt, megkapaszkodott a fazék
oldalában, a cica meg teljes erejével nyomni kezdte. Már félig fent
al
volt a kutyus, amikor az öreg fazék billent egyet, az oldalára for-
dult, és eltörött.
és
HOGYAN TÖRÖTT EL A CSERÉPFAZÉK?
MI ESETT KI A FAZÉKBÓL?
AZÉKBÓL?
ng
42
!
– Juj, mi volt ez? – kérdezte a kutyuska.
t
– Nem tudom. Én, én azt hiszem, baj van a szememmel – suttog-
at
ta a cicus.
– A szellemek itt keresték a gazdájukat – mondta elgondolkozva
a kutyus. – Élesíteni kell a fogaimat, mert ha ilyenek járnak erre,
al
szükségem lesz rá.
Aztán megkereste a csontot, és újra bekapta.
– Mi vagyunk a hét szellemóriás – jöttek ismét zúgva, csö-
és
römpölve –, földnek és vizeknek jó szellemei, kik hűséggel
tartoznak gazdájuknak. Mit tehetünk érted, szellemeknek
éggel
nek
parancsolója?
ez
KIK JELENTEK MEG ÚJRA?
szat álmodom.
– Dehogy álmodsz – remegett a cica. – Én is rémeket látok.
Egy jó ideig csak álltak. Nézték a cserepeket és a csontot.
– A csontocska a fazékban volt, ugye? – tűnődött a cica. – És a
e
43
!
MIRE JÖTT RÁ A CICUS ÉS A KUTYUS?
t
at
Alig várták, hogy Szenecske hazaérjen az iskolából. Ott várták az
öreg fazék mellett. Amint odaért hozzájuk, cicuska újra a szájába
vette a csontot.
al
– Mi vagyunk a hét szellemóriás, földnek és vizeknek jó szellemei,
kik hűséggel tartoznak gazdájuknak. Mit tehetünk érted, szelle-
meknek parancsolója? – kérdezték a szellemek.
és
– Azt akarom, hogy Szenecske minden szavunkat értse – mondta
a cicus.
– Mi volt ez? – kérdezte ijedten Szenecske.
ez
– Ezek a te szellemóriásaid. Ha ezt a csontocskát a szádba veszed,
teljesítik minden kívánságodat.
– De mióta tudtok ti beszélni? – ámuldozott Szenecske.
ly
44
!
Szenecske még ki sem mondta a kívánságait, a rossz kis putri he-
t
lyén már ott állt a takaros, padlásos ház.
at
Olyan volt az egész, mint a mesében. A nagymama gazdaasszonyo-
san öltözve, tejjel és kaláccsal közeledett Szenecskéékhez. Majd
elkezdődött a hancúrozás, a fogócskázás. Csak a jó vacsoraillat
al
csalta be őket az udvarról.
MI MINDEN VÁLTOZOTT MEG?
és
Aztán ahogy a vacsorának is vége lett, Szenecske bebújt dunyhás,
párnás ágyacskájába. Olyan természetesen, mintha mindig ott
aludt volna. A cicus a fejéhez kuporodott, a kutyus meg elhevert
ez
az ágy elé terített csíkos, házilag szőtt szőnyegen. Nagymama Sze-
necske ágya szélére ülve énekelni kezdte a régi altatódalt. Mereng-
ve, boldogan, hogy lám, megesett velük a csoda!
ly
tente, kiscica!
Álmotoknak édes ízét
őrzi nagymama.
Megölel a tarka álom,
e
elrepültök pilleszárnyon,
ng
45
!
ban abbahagyták a szorgos munkát a törpék.
t
HOGY HÍVTÁK A TÜNDÉRT?
at
Balaton, a vizek ura a tó mélyén élt hínárból szőtt sátrában, mely-
nek oszlopait drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen
al
fia, aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghal-
lotta Tihany énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy köze-
lebbről hallhassa a csodálatos hangot.
és
– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztet-
te Balaton a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek
össze. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel!
ez
MIRE FIGYELMEZTETTE BALATON A FIÁT?
meggyógyulok tőle.
Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt, és ami-
kor este lejött Tihany a kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá
a kincseket.
46
!
kezdve Balatonnak minden este fel kellett jönni a tó mélyéről egy
t
zsákra való kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még
at
csak a száját sem nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifo-
gyott. Hiába könyörgött a szép tündérnek, hiába kérlelte, Ti-
hany nem énekelt többé. Még az sem hatotta meg, hogy vén Ba-
al
laton fia meghal odalent a mélyben, ha nem hallja többé a szép
tündér énekét.
MIÉRT NEM ÉNEKELT TIHANY?
és
S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a
tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van
ez
a Badacsonynak koporsó formája.
HOVA TEMETTÉK A TÓ FIATAL URÁT?
ly
47
!
Vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre:
t
– Büntetésből, amiért oly fösvény voltál a hangoddal, mostantól
at
kezdve bárki is szóljon hozzád, kétszer ismételd meg minden szavát!
HOGYAN ÁTKOZTA MEG TIHANYT A VÉN BALATON?
al
A tihanyi visszhang ott van ma is sziklabörtönében, és gyönyörű
hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa leg-
nagyobb tava néha haragra gerjed ma is. Kék színe ilyenkor hara-
és
goszöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik
partjától a másikig. Vihar után lehet találni megkövesedett kecske-
körmöket a parton. Tihany aranyszőrű kecskéinek a körmei azok.
ez
MIKOR LEHET KECSKEKÖRMÖT TALÁLNI A TÓ PARTJÁN?
A víz
ly
A Nap a tűz,
dé
a Föld az üst,
a pára, a gőz
olvadt ezüst.
e
De hogyha kihül,
ng
tóvá kerekül,
földrészek viselik
ékszerül.
E
(Orbán Ottó)
48
!
zelében, Kővágóörsnél található kőtenger is.
t
Sok-sok év alatt alakult ki a mai tó. A lesüllyedt, ha-
at
talmas agyagos medencében megmaradt az esővíz, a
hó és a környező folyók, patakok vize.
al
HOGYAN KERÜLT VÍZ A BALATONBA?
49
!
Az Újszövetséget először papirusztekercsekre írták, amely a papír
t
elődje volt, és egy növény leveleiből készítették.
at
A két fő rész, tehát az Ószövetség és az Újszövetség együtt a ke-
reszténység szent könyvei.
A görög biblia szó jelentése: könyvek.
al
VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEKRE SZÓBAN!
50
!
pusztába.
t
at
al
MIÉRT MENT JÉZUS A PUSZTÁBA?
és
Hamarosan híre ment, hogy hol van Jézus. Az emberek elindultak
hozzá, hogy hallják és lássák őt. Hamarosan rengetegen gyűltek
ez
össze.
MIT CSINÁLTAK AZ EMBEREK?
ly
ta őket.
MIT CSINÁLT JÉZUS?
e
ng
E
51
!
– Mi vegyünk ennyi embernek kenyeret? Több mint ötezer férfi
t
van itt, a nőket és a gyereket még nem is számoltuk. Hiszen két-
at
száz pénz sem lenne elég annyi kenyérért – mondták a tanítványai.
HÁNY EMBERNEK KELL ENNIVALÓT ADNI?
al
– Mennyi kenyér van? – kérdezte Jézus.
– Öt kenyerünk és két apró halunk van – válaszolták.
MENNYI ENNIVALÓ VOLT NÁLUK?
és
– Ültessétek le az embereket – szólt Jézus.
A tanítványok leültették az embereket. Jézus fogta az öt kenyeret
ez
és a két halat. Szemét az égre emelte, majd megáldotta az enni-
valót.
MIT CSINÁLT JÉZUS AZ ÖT KENYÉRREL ÉS A KÉT HALLAL?
ly
52
Máté evangéliumából:
3
Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre
egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városok-
ból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket,
!
és meggyógyította betegeiket. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanít-
t
ványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a
at
sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.” 16Jé-
zus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik
enni!” 17Ők pedig így válaszoltak: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk
al
és két halunk.” 18Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide nekem azokat!” 19Ek-
kor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette
az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a
kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 és
Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabo-
kat, tizenkét tele kosárral. 21Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az
asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (MT14.)
ez
ly
e dé
ng
E
53
!
re járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki:
t
„Lakatlan hely ez, és az idő már későre
at
jár. 36Bocsásd el őket, hogy a környező te-
lepülésekre és falvakba menve ennivalót
vegyenek maguknak.” 37Ő azonban így
al
válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!”
Mire ők ezt mondták neki: „Talán mi
menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért
kenyeret, hogy enni adhassunk ne-
és kik?” 38Jézus azonban megkérdezte tőlük:
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Amikor megnézték, így
szóltak: „Öt kenyerünk van, meg két halunk.” 39Ekkor megparancsolta ne-
ez
kik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 40Le is
ültek százas és ötvenes csoportokban. 41Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és
a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd
ly
Lukács evangéliumából:
e
54
!
halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák
t
ki a népnek. 17Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét ko-
at
sárra való maradékot szedtek össze.
János evangéliumából:
al
Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. 3Jézus
fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. 4Közel volt a húsvét, a zsi-
dók ünnepe. 5Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember
és
tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy le-
gyen mit enniük?” 6Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga
ugyanis tudta, mit fog végbevinni. 7„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég,
ez
hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. 8Az egyik ta-
nítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: 9„Van itt egy fiú, akinek
van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” 10Jézus meghagyta:
ly
55
!
szál kardra. Te vitéz vagy, ki nem dugod el arcod előlem. Apám fejéért
t
a tiedet akarom, vagy a magamét is elveszejteni. Választ várok hamar-
at
sággal.”
A koppányi aga hamar válaszolt. Elfogadta a kihívást.
al
KINEK A KIHÍVÁSÁT FOGADTA EL AZ AGA?
KI GYŐZÖTT A BAJVÍVÁSBAN?
dé
56
!
– Vitézek! A bajvívás megesett. Az igazlátók a harcot tisztának,
t
vitézekhez méltónak találták. Okuljatok rajta. Az Isten egy felet-
at
tünk, harag ne maradjon a szívetekben. Jöjjenek a török vitézek is
egy kis áldomásra, ha nekik is úgy tetszik.
al
MIT MONDOTT A KAPITÁNY?
Letelepedtek a fűre.
Hármas-négyes csoportokban tárgyalták az esetet, és magasztal-
E
ták a győztest.
1
Szúra: a Korán (az iszlám vallás szent irata) fejezete.
2
Csobolyó: dobra emlékeztető faedény, amelyben vizet szállítottak és tároltak.
57
!
vára hajolni – mondta a kapitány. – Menjünk.
t
MIT KÉRT A HALDOKLÓ KOPPÁNYI AGA?
at
Oglu a nap felé nézett, s alig hallhatóan megszólalt:
– Babocsai László! Hozzád szólok. Hallod-e?
al
– Hallom, Oglu, csak mondd!
A haldokló arca nyugalmas lett.
– Én elvettem apád életét, te az enyémet.
nyémet. Allah
és
akarta, aki örökkévaló. Nem haragszom
– Én sem haragszom, Oglu. Az Isten
gsszom rád.
ten legy
legyen
yen
veled.
ez
– Neked hagyom a kardom, a lovam, m, minden
fegyverem. Fogadd el tőlem.
– Elfogadom.
ly
Oglu elhallgatott.
Látszólag erőt gyűjtött.
dé
58
!
– Ezzel a kezeddel simogasd meg kislányomat… és küldöm, az
t
apja… Allah, de sötét lett…
at
Oglu meghalt, László lassan elvette a kezét a halottéról.
– Amit fogadtam, megtartom – szólt László, és felállt.
– És mi kiadunk neked mindent – mondták a törökök. – A haldok-
al
ló száján Allah szólt. Gyertek érte ide mához egy hétre pár vitéz-
zel. És most hagyjuk a halottat.
és
MIT ÍGÉRT BABOCSAI LÁSZLÓ?
Egy hét múlva újra ott állt a kis csapat a látrányi réten. László
jobban félt a kis török lánytól, mint az apjától. Hogy néz ő annak
ez
a szemébe? Megmondja-e neki mindjárt, hogy ő tette árvává? Vagy
talán már meg is mondták neki?
Ekkor tűntek fel a törökök a homályos domboldalon. Öten voltak
ly
lak… ha akarod…
ng
A törökök elköszöntek.
– Mehetünk? – kérdezte László a lánytól.
– Te parancsolsz…
E
59
!
– Tudok.
t
– Mindent tudsz?
at
– Mindent tudok.
– Megígértem, hogy hazaviszlek
az anyámhoz, hol jó helyen leszel…
al
Te keresztény vagy?
– Én az vagyok.
– Anyám egyedül van. Én nem vagyok otthon. Örül neked.
és
A lány összehúzta magát. Nem válaszolt.
László kereste még a mondanivalót, de a gondolatok elcsúsztak
előle. Belefáradt.
ez
– Tulajdonképpen mindent elmondtam – nyugtatta magát –, csak
már otthon lennénk!
Szépen lassan poroszkáltak tovább. Alkonyatra járt az idő. Aztán
ly
már látszott az öreg ház teteje. Lágy füst szállott felette, már
látszott a palánk, a kapu. A kapu nagy zörgetésre kinyílt. Megér-
dé
keztek.
HOVA ÉRKEZTEK?
László ennek a hírnek nagyon megörült. Talán tud addig egy-két szót
szólni a lánnyal. Leugrott a lóról, segíteni akart, de a lány nem fogad-
ta el. Most látszott csak, hogy majdnem olyan magas, mint László.
E
60
!
A lány csak hallgatott, László pedig egyik lábáról a másikra állt.
t
Nehezen ment a beszéd.
at
– Értem a szomorúságodat, és tudd meg, jó szívvel leszünk hoz-
zád… az én apám is így veszett el, de hát ezt te úgyis tudod.
– Nem ismertem úrapádat.
al
– Nem ismerted, de halálának körülményeiről bízvást hallottál.
– Nem hallottam – mondta, és még jobban összehúzta magát.
László egy pillanatra megszédült.
és
Úristen, ez nem tudja! Nem tudja, hogy Ogluval miért volt a harc.
Nem tudja, hogy neki joga volt Oglut megölni! Nemcsak joga,
hanem kötelessége is! – gondolta a vitéz zaklatottan. Összeszedte
ez
magát, és kifordult a szobából.
MIRŐL NEM TUDOTT OGLU LÁNYA?
ly
61
!
ken. Kért, hogy hozzam el asszonyanyámhoz…
t
megígértem.
at
– És elhoztad? – csattant fel az asszony.
– Elhoztam.
– Elhoztad? – És megrázta László vállát. – Az apád
al
gyilkosának a lányát az anyád házába?
– Megfizetett érte. Nem váltunk el haraggal. Be-
csületes vitézi harc volt. Megígértem.
és
– És ennek a szégyentelen pogányfiókának volt
bátorsága idejönni? Annak a házába…
– Éppen ez az – vágott a szavába László –, hi-
ez
szen nem is tudja az árva.
– Nem tudja? Hát majd megtudja! Meg!
– Asszonyanyám… – könyörgött László.
ly
62
t !
Reggel későn ébredt. Nyújtózkodott, aztán hamar rendbe szedte
at
magát. Halkan ment anyja szobája felé, melynek ajtaja kissé nyitva
volt.
Odabent beszélgettek.
al
– Bizony, kislányom, eltemetődik minden bánat…
– Asszonynénémnek megmaradt a fia, öröme van benne.
– Örömöm, de bánatom is. Mert mikor látom én a fiamat? Felne-
és
veltem, és elrepült. Hiszen, ha szegény uram életét el nem vágja
az a koppányi török…
– Koppányi? Ki légyen az?
ez
László szemei tágra nyíltak… Az anyja
egy pillanatra elhallgatott, a távolba né-
zett, aztán így folytatta:
ly
Konstantinápolyba.
MIT MONDOTT LÁSZLÓ ANYJA, KI ÖLTE MEG A FÉRJÉT?
van.
És megemelte kucsmáját.
KITŐL KÖSZÖNT EL GONDOLATBAN LÁSZLÓ?
63
!
vetésnek. Új fű sarjadt, és a parasztok kicsapták marháikat a le-
t
gelőre.
at
MILYEN VOLT A TÉL?
al
gát, hogy eladja kecskéjét, Zlatát. Öreg állat volt, alig adott már
tejet. A városi mészáros nyolc forintot ajánlott érte. Ennyiért meg
lehet venni a hanukagyertyákat, jut belőle krumplira meg olajra a
és
palacsintához, ajándékra a gyerekeknek és az ünnep egyéb tarto-
zékaira is. A szűcs azt mondta legidősebb gyermekének, Áronnak,
hogy vigye el a kecskét a városba.
ez
MIÉRT KELLETT ELADNI A KECSKÉT?
1
Hanuka: egy zsidó ünnep, amely legtöbbször decemberre esik.
64
!
pődött volna. Még sohasem vezették errefelé. Kérdőn nézett hát-
t
ra Áronra, mintha azt tudakolná: – Hová viszel? – Ám hamarosan
at
láthatólag arra a következtetésre jutott, hogy kecskének nem illik
kérdezősködnie. Pedig az út egészen más volt. Új mezők, legelők,
ismeretlen kunyhók mellett haladtak el. Olykor-olykor megugatta,
al
megkergette őket egy-egy kutya, de Áron
a botjával elűzte őket.
Sütött a nap, amikor elhagyták a falu
és
határát. Hanem az idő egyszeriben
megváltozott. Keletről nagy fekete
felhő bukkant fel, kékes volt a közepe,
ez
és sebesen terjeszkedett az égen. Hideg szelet hozott magával.
Alacsonyan szálltak a károgó varjak. Kezdetben úgy látszott, esni
fog, ehelyett azonban jégeső támadt, akárcsak nyáron. Korán volt
ly
65
!
földre. Áron bakancsának talpa a hó alatt a felszántott föld puha-
t
ságát érezte. Rádöbbent, hogy már nem az úton jár. Eltévedt. Már
at
azt sem tudta, merre van kelet, merre nyugat, merre visz az út a
faluba, merre a városba. A szél fütyült, üvöltött, örvénylő hófor-
gatagokat kavart. Mintha fehér koboldok kergetőznének a mezőn.
al
Fehér por szállt a talaj fölött. Zlata megtorpant. Nem tudott to-
vábbmenni. Patáját konokul a földbe vájta, és keservesen meke-
gett, mintha azt kérné, hogy vigyék haza. Fehér szakálláról jég-
és
csapok csüngtek, szarvát bevonta a fagy.
MIÉRT TÉRT LE ÁRON AZ ÚTRÓL?
ez
Áron magának sem akarta bevallani, hogy veszedelembe kerültek,
pedig jól tudta: ha nem találnak menedéket, mind a ketten halálra
fagynak.
ly
hóförgeteg.
A hó már térdig ért.
Áron keze megdermedt,
a lába ujjait már nem is
e
érezte. Ha lélegzetet
ng
66
t !
Áron rögtön tudta, hogy megmenekültek. Nagy erőfeszítéssel ke-
at
resztülásta magát a havon. Falusi gyerek lévén tudta, mi a dolga.
Amikor elérte a szénát, fészket vájt magának
agának
meg a kecskének. Akárhogyan fagy oda- da-
al
kint, a szénában mindig meleg van. És a
szénával Zlata is jóllakhat. Mihelyt meg--
érezte az illatát, elégedetten majszolni
és
kezdte. Odakint tovább hullott a hó.
Hamar belepte az ösvényt, amit Áron
kitaposott. De a gyereknek is, állatnak
ez
is lélegeznie kell – márpedig búvó -
helyükön igencsak kevés volt a levegő. Áron ablakfélét fúrt a szé-
nába meg a hóba, és gondosan kitisztogatta az ösvényt.
ly
67
t !
Zlata gyakran evett; rágcsált fentről, lentről, balról, jobbról. Teste
at
állati hőt sugárzott, és Áron odahúzódott mellé. Mindig szerette
Zlatát, de most valósággal a testvérének érezte. Egyedül volt, el-
szakadt a családjától, és beszélhetnékje támadt. Zlatához intézte
al
szavait.
– Mi a véleményed, Zlata, mi történt velünk? – kérdezte.
– Meee – felelte Zlata.
és
– Ha nem találunk erre a szénakazalra, már rég megfagytunk vol-
na mind a ketten – mondta Áron.
– Meee – hangzott a kecske válasza.
ez
– Ha továbbra is így havazik, napokig itt rostokolhatunk – magya-
rázta Áron.
– Meee – mekegett Zlata.
ly
sen!
– Meee, meee – próbálkozott Zlata.
– Hát ha meee, akkor meee – mondtaa türel-
mesen Áron. – Beszélni nem tudsz, de biztosan
e
– Meee.
KIVEL BESZÉLGETETT ÁRON?
E
68
!
hangon. Néha úgy hangzott, mintha
t
ördögök hahotáznának.
at
MILYEN VOLT AZ IDŐ?
al
Hát igen, Zlata tudománya ebből az egy szóból állt, csakhogy ez
sok mindent jelentett. Most például ezt mondta: – El kell fogad-
nunk, amit Isten ád: meleget, hideget, éhséget, jóllakást, világossá-
got, sötétséget. és
Áron éhesen ébredt. Minden ennivalóját megette már, de Zlata
bőségesen szolgált tejjel.
ez
Áron és Zlata három napig lakott a szénakazalban. Áron mindig
szerette Zlatát, de ebben a három napban egyre jobban a szívéhez
nőtt. Zlata a tejével táplálta, melegével melengette, türelmével
ly
vigasztalta.
MIT EVETT ÁRON, ÉS MIT ZLATA?
dé
Három napig hullott a hó, bár már nem olyan sűrűn, mint kezdet-
ben, és a szél is alábbhagyott. Áron néha úgy érezte, sohasem volt
nyár, s mióta csak az eszét tudja, örökösen esik a hó. Neki, Áron-
E
69
!
Kitisztult az ég; fényesen világított a hold, ezüsthálót vetett a hóra.
t
Áron utat ásott magának, és körülnézett a világban. Fehér volt a világ,
at
némán álmodta álmait a mennyei pompáról. Hatalmasak és közeliek
voltak a csillagok. Akár a tengeren, úgy úszott az égen a hold. A ne-
gyedik nap reggelén száncsengő csilingelése ütötte meg Áron fülét.
al
MIT LÁTOTT ÁRON A SZÉNAKAZALON KÍVÜL?
Soha többet nem gondolt senki arra, hogy eladják Zlatát, s most,
hogy végre beállt a fagy, a falubelieknek megint szükségük volt a
szűcs szolgálataira.
HONNAN LETT PÉNZE ÁRON SZÜLEINEK?
70
– Meee…
E
71
!
naptárhoz kötődnek. Időpontjukat
t
eszerint számolják ki.
at
A tavaszünnep a holdnaptár szerinti
újév napja. A családok igyekeznek minden
tavaszünnepet együtt tölteni. Ilyenkor szokás áldozni a házi tűz-
al
hely szellemének. A házban különböző helyekre boldogságot, jó-
létet, szerencsét kívánó feliratokat helyeznek el. Az újévi ünnep-
ségsorozat záróeseménye a lampionok ünnepe.
és
HOGYAN ÜNNEPLIK A KÍNAIAK A TAVASZÜNNEPET?
gyújtanak.
A hagyományos adventi koszorún három
lila és egy rózsaszínű gyertya van. Advent
E
72
!
minden napjára jut egy-egy meglepetés szentestéig.
t
A számtalan régi szokásból a betlehemezés, a mendikálás maradt
at
fenn leginkább.
HÁNY ABLAK VAN AZ ADVENTI NAPTÁRON?
al
Az iszlám vallásban
vallás a ramadán a böjti hónap (az arab ramaida szó
jelent). Ezt az időszakot a hívők böjttel és imádkozás-
szárazságot jele
töltik. Hitük szerint ebben a hónapban adatott Mo-
sal tö
ha
a Korán.
és
hamed próféta kezébe az iszlám vallás szent könyve,
73
!
pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal díszítet-
t
ték. Ez az életfa a termékenységet, az örök éle-
at
tet, a fejlődést jelképezte.
Az asztalra helyezett karácsonyi ételek a néphit
szerint a család tagjainak egészségét garantálták. k
al
Ilyen volt a szentelt ostya, a mézbe mártott fokhagyma, a dió, az
alma. Úgy tartották, hogy ha karácsonykor borsót, babot, sült
tököt, mákos tésztát esznek, a következő évben sok pénzük lesz.
és
A családfő egy almát annyi felé vágott, ahány tagja volt a családnak,
mindenki evett belőle, hogy összetartson a család.
ez
VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEKRE SZÓBAN!
Mit jelképezett?
Milyen ételeket fogyasztottak karácsonykor?
dé
74
!
pedig svédek vagyunk.
t
at
Mert most Dániában járunk!
Hahaha!
al
Erre nem gondoltál, ugye?
Hogy a svédek is külföldiek lesznek,
amint külföldre mennek!
és
(Siv Widerberg)
ez
ly
e dé
ng
E
75
!
elhatározta, hogy lebunkózza.
t
A szamár azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy
at
óvatlan pillanatban megszökött, és elindult Bréma felé.
MIÉRT SZÖKÖTT MEG A SZAMÁR?
al
Úgy tervezte, majd ott beáll városi muzsikusnak.
Ment, mendegélt a szamár, egyszer csak meglátott egy vadászku-
tyát. Ott hevert szegény az úton a porban, és lihegett, mintha
és
halálra loholta volna magát.
– Mi a baj, Fogdmeg, miért lihegsz úgy? – kérdezte.
– Hagyd el – nyögte búsan a ku-
ez
tya –, öreg vagyok, napról nap-
ra gyengülök, vadászni sem tu-
dok már! A gazdám agyon akart
ly
76
!
MIÉRT SZÖKÖTT MEG A MACSKA?
t
at
– Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjje-
li zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban.
A macskának tetszett a tanács, és velük tartott.
al
Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy
kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott.
– Hát téged mi lelt? – kérdezte a szamár. – Mit rikoltasz olyan
irgalmatlanul? és
– Jujuj! – felelte a kakas. – Hiába jósoltam jó időt holnapra: a gazd-
asszonyom vendégeket hívott, és ráparancsolt a szakácsnőre, főz-
ez
zön levest belőlem. Estére elvágják a nyakamat, hát amíg lehet,
kiabálok, ahogy a torkomon kifér, úgysem tehetek mást.
ly
vább.
Csakhogy Bréma még messze volt, a nap
pedig már lemenőben. Estére éppen csak egyy
E
77
inak:
– Amarra valami kis fény csillog, ott háznakk
kell lennie.
e
78
!
– Mit látsz, Szürke? – kérdezte a kakas.
t
– Mit látok? Terített asztalt, rakva min-
at
den jóval. Körülötte ülnek és falatoznak
a betyárok.
– Terített asztal – sóhajtotta a kakas.
al
– Ez kellene nekünk!
– Az ám! – mondta a szamár. – Én is
szívesen ülnék a helyükben.
és
Kissé félrevonultak, és tanakodni kezdtek, hogyan foghatnának a
dologhoz, hogyan ugraszthatnák ki a házból a betyárokat.
MIN TÖRTÉK A FEJÜKET?
ez
79
!
A szamár kiment az udvarra, és a szemét-
t
dombra heveredett. A kutya a küszöbre hasalt, a macska a tűzhe-
at
lyen a langyos hamuba kuporodott. A kakas meg felült a gerendára.
MOST HOGYAN HELYEZKEDTEK EL A PIHENÉSHEZ?
al
Fáradtak volt
voltak a nagy úttól, hamarosan elaludtak.
Valamikor ééjfél táján a betyárok kimerészkedtek
a sűrűből, és elkezdték ügyelni a házat.
és Látták, hogy minden csendes, a lám-
pa sem ég már.
– Azt mégsem kellett volna hagy-
ez
nunk, hogy ilyen kurtán-furcsán ki-
ebrudaljanak minket – mondta a
bandavezér.
ly
80
!
Ott meg a szamár rúgott bele egy nagyot.
t
A lármára felriadt a kakas is, és harciasan lekiabált:
at
– Kukurikú!
A betyár szedte a lábát, ahogy bírta.
al
MI TÖRTÉNT A BETYÁRRAL?
többé.
Elköltöztek a környékről is. A brémai muzsikusok meg véglegesen
dé
81
!
– Ejnye, na – kap észbe az obsitos, amint meglát-
t
ja azt a sok kisebb-nagyobb csuprot –, mennyit jö-
at
vök-megyek erre-arra, s még egy fia csuprom sincsen, amivel út-
közben ivóvizet meríthessek, ha megszomjazom. Én aztán kérek
egyet ezektől a fazekasoktól, csak úgy Isten nevében.
al
MIÉRT KELLETT VOLNA A KATONÁNAK A CSUPOR?
1
Obsitos: kiszolgált (leszerelt) katona. 2
Csűrdöngölő: gyors ütemű néptánc.
82
!
vitéz urat idekeríteni, mert ő a hibás, nem én.
t
Na, a katonát is a törvény elé vitték, vajon mi átokkal babonázta
at
úgy meg azt a szamarat. – Semmivel én a világon – mondta az
obsitos. – Most jöttem haza Debrecenből, s azt üzente a szamár
nővére, hogy a jövő héten lesz a lakodalma. Mondanám meg a
al
húgának, hogy szívesen látja, hát én csak azt súgtam neki. Nekem,
igaz, azt felelte vissza, hogy ő most nem ér rá lakodalomba menni,
hanem itt mindjárt eljár néhány csűrdöngölőt örömében. Ha a
és
fazekasok között tette a bolondját, arról én nem tehetek.
MIT MESÉLT A KATONA?
ez
Elbocsátották a katonát, el a szamaras embert is. Mindegyik to-
vábbindult a maga útján. Az obsitos estére egy kis házikóhoz ért.
A kapuban egy vénasszony álldogált, s nagy öröm-
ly
mel hívogatta:
– Jöjjön, kedves gyermekem! – Az obsi- si-
dé
jöjjön!
ng
83
!
vadállatok őriznek. De ne féljen tőlük, mert ártani nem tudnak.
t
Leereszkedett a katona, megtalálta a tűzszerszámot, zsebre is
at
rakta. Aztán bement az első oldalszobába. Ott egy kád rézpénzt
talált, amit egy farkas őrzött. Megy a másodikba, ott a kád ezüst,
de azt meg egy fene nagy tigris őrzi. Bemegy a harmadikba, ott
al
aranyat, gyémántot talál. Itt egy hatalmas oroszlán az őr.
– Csak megrakom magam ebből a sokféle drágaságból, hiszen jut
is, marad is – gondolta. Így is lett. A vadállatok forgatták a szemei-
és
ket, morogtak, vicsorogtak, de egyik sem bántotta. A katona alig
tudott kimászni a nagy teher alatt.
MIT RAKOTT A RUHÁJÁBA A KATONA?
ez
zá soha nem tesznek, egy időn túl csak elfogy. Úgy elfogyott a sok
kincs, hogy nem maradott még egy gyufára való pénze sem.
MIÉRT LETT ÚJRA SZEGÉNY A KATONA?
E
84
!
MIRE VALÓ VOLT A TŰZSZERSZÁM?
t
at
Újból élte világát a katona. Egyebet se tett, evett-ivott, sétált és
pipált. S amint nap nap után eljárt a királyi palota előtt, s örökös-
örökké látta a királylányt az ablakban, úgy megtetszett neki, hogy
al
elhatározta, feleségül veszi.
Hazasietett, előcsettintette az oroszlánt:t:
– Mit parancsolsz, édes gazdám?
és
– Lopd ki a királyleányt a palotából, de
úgy, hogy senki észre ne vegye!
Meg is tette az oroszlán.
ez
Senki nem látta, amikor ellopta, de azt se, amikor visszalopta.
Ettől kezdve minden éjszaka az alvó lány szépségében gyönyörkö-
dött a katona.
ly
vállalnak a lányért.
MIÉRT LOPATTA KI A KIRÁLYLÁNYT A KATONA?
– Már felséges király! Én addig ugyan egyet sem ítélek, amíg meg
nem tudom, mi az igaz. Őröket kell állítani a királylány mellé.
Az ágyat ki kell fúrni, és korpát kell beletenni. Amikor az ágyat
E
85
!
– Vitéz katonám! Ha a lányomnak sincs kifogása ellene, neked
t
adom, itt a kezem rá.
at
Persze hogy akarta a leány is, mert neki is tetszett az obsitos.
A katona olyan derék egy szál fiú volt, hogy belé lehetett szerel-
mesedni. Királyi lakodalmat csaptak, s boldogan éltek, amíg meg
al
nem haltak.
KI LETT AZ OBSITOS FELESÉGE?
Találós kérdés
és
ez
Sokszor láttál, ismersz-e?
Börtönöm a kemence.
De rabságom nem örök,
ly
elviszem az álmotok,
ng
ha kígyózva éjfelen
kibújok a kéményen.
Piros ruhám ég, lobog!
E
86
!
tűz melege, a biztonsága, a fénye. Kellemes volt a sült hús íze, még
t
később a főtt ételeké.
at
HOGYAN JUTOTT AZ ŐSEMBER A TŰZHÖZ?
al
összedörzsölése szinte minden nép körében ismert volt. A tűz-
fűrész olyan eljárás, melynél az egyik fadarabot a
másikkal egy ponton dörzsölik.
és
A tűzgyújtás ősi eszköze a tűzszerszám, vagyis
az acél, a kova és a tapló. Az acélt a kovával össze-
ütögetik, s a kipattanó szikrával meggyújtják a taplót. Ezt szalmá-
ez
ból, szénából készített tekercsbe, csóvába dugják, és addig csóvál-
ják, amíg lángra lobban.
A pásztorok bőrerszénybe tették a taplót és a kovát. Az acél egy
ly
Amerikában.
KI TALÁLTA FEL A „ZAJTALAN” GYUFÁT?
1
Pasch – ejtsd: pas.
87
!
együtt ült a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az éltes
t
elöljáró urak is mind elszörnyülködtek.
at
– Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét
még nem láttam világéletemben.
– Hát ’iszen, ami azt illeti, én se vagyok mai gye-
al
rek, hanem azért a fene jobban tudja ám, hogy mi
a csoda lehet ez.
Itt aztán a bíró is beleszólt:
és
– Hát, atyafiak, ez, miként a formája is mutatja, semmi, de semmi
más nem lehet, csak tojás.
– Persze hogy tojás! Mert mi a durrogó ménkű is lehetne, ha nem
ez
tojás?
MINEK VÉLTÉK AZ ÚRITÖKÖT?
ly
még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. Az öreg elöl-
járók gyíksárkányra meg ludvércre1 gondoltak. A bíró inkább a
csőszre hallgatott, aki úgy emlékezett, hogy akkoriban egy idegen
csikó csatangolt a határban. Erre az elöljárók is rázendítettek.
e
– Kiköltetjük!
– Ki ám, de mivel? A mi lovaink nem tojnak, tehátlan tehát nem is
költenek.
1
Ludvérc: lidérc.
88
!
példának okáért először a bíró ülte meg, aztán ülték a többiek
t
rendben, amint következett.
at
HOGYAN DÖNTÖTT A TANÁCS?
al
getni nem kezdték volna: a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikó-
tojás. Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők biz nem
ülik tovább senki lova tojását.
és
A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a
kicsi csikó már mozog. Az elöljárók meg váltig állították, hogy a
tojásnak már szaga van. Végtére is megállapodtak abban, hogy a
ez
záptojást kiviszik a határra. Onnan egy dombról a szomszéd falu
felé gurítják. Az serénykedett leginkább a rátóti tanács megszólá-
sában.
ly
Most aztán egész Rátót kiállt annak a csudájára, hogy csúffá lesz
téve a rossznyelvű szomszéd falu. Mikor az orrukat valamennyien
befogták, a bíró gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, s a
domb alján belegurult egy bokorba. Ott rapityánként törött. A bo-
e
89
!
elrejtette a pénzt a rongyok közé.
t
HOVA DUGTA A SZÁZ EZÜSTÖT A TAKÁCS?
at
Néhány nap múlva rongyszedő járt a faluban, s
az asszony eladta neki néhány garasért az egész
al
halom ócska rongyot. Elbúsult a szegény takács,
mikor hazaért, s az asszony megmutatta neki a
rongyokért kapott pénzt.
és
Esztendő múlva megint arra járt a három gazdag diák. Betértek a
takács házikójába, azt gondolták, meggyarapodott azóta. De még
nagyobb nyomorúságban találták.
ez
Megsajnálták a diákok, adtak neki újabb száz ezüstöt, s a lelkére
kötötték, hogy erre jobban vigyázzon. A takács megfogadta erő-
sen, hogy okosabb lesz. Most sem szólt a feleségének, s eldugta a
ly
pénzt a hamuvödörbe.
HOVA DUGTA A SZÁZ EZÜSTÖT A TAKÁCS?
dé
90
!
– Az első nagy hal, amit fogok, a tiéd lesz!
t
– Bizony jó hasznát látnám – örült meg a takács.
at
KINEK ADTA AZ ÓLMOT?
al
ra halat. Felbontották, s egy nagy követ találtak a gyomrában.
Fogta a takács a követ, s az ablakba tette. Este, ami-
mi
kor besötétedett, elámult a takács: a kő világítani
és
kezdett a sötétben, s minél sötétebb lett oda-
kinn, annál tündöklőbb fényt árasztott.
MILYEN KŐ VOLT A HAL GYOMRÁBAN?
ez
érte.
– Nem eladó! – felelte a takács.
– Húszért sem?
– Annyiért sem.
e
91
!
Nagyon sok helyen lakott
t
hosszabb-rövidebb ideig, vé-
at
gül 1897-ben Egerben vett
egy házat, édesanyjával és
két idősebb fiával beköltö-
al
zött az egri várra néző tor-
nácos parasztházba. A hatal-
mas dolgozószobájában, a
és könyvek között érezte iga-
zán jól magát. A kortársak „egri remetének” hívták, pedig nem
menekült el az emberek elől. A váratlan látogatóktól, az újságírók-
ez
tól és a kötelező társasági eseményektől tartotta távol magát.
Gyakran utazott Budapestre, járt Konstantinápolyban anyagot
gyűjteni az Egri csillagok című regényéhez. Volt Franciaországban,
ly
92
Mi a címe?
Mikor jelent meg?
Melyik kiadó adta ki?
Hányadik kiadás?
!
Ki illusztrálta?
t
Miről szól?
at
al
és
HALLGASD MEG A KARÁCSONYI ÉNEK SZÖVEGÉT, MAJD OLVASD EL TE IS!
(Gárdonyi Géza)
93
!
nyes történetében.
t
at
1.
A hétéves Bornemissza Gergely és az ötéves Cecey Éva (Vicuska) a
patakban fürdenek. Jumurdzsák, a török janicsár foglyul ejti őket, és
al
elveszi Gergőék lovát is. A török a két kisgyereket a többi magyar fo-
golyhoz viszi, és egy Margit nevű fiatal lányra bízza őket. Este letábo-
roznak az erdőben. A törökök az egyik lopott hordóban finom aszúbort
és
találnak. Azt iszogatják vacsora után. Mindenki elalszik, a magyar fog-
lyok és a török rablók is.
ez
ly
e dé
ng
E
94
!
csillag. Egy helyen a hold fehér sarlója átlóg a felhőn.
t
A tüzet a fa alatt már elborította a hamu. Csak középen vöröslik
at
még egy ökölnyi parázs. A janicsárok ott hevernek szanaszéjjel a
fűben, a tűz körül.
Jumurdzsák is ott hever. A feje alatt valami tarisznya; mellette
al
valami kupa vagy bögre, nem lehet jól látni a homályban.
Haza kéne menni. Ez volt Gergőnek az első gondolata.
Nem szabad. Ez volt a másik.
és
Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne köztük! De át kell
szöknie, másképpen nem kerülhetnek vissza a faluba.
A kis Éva mellette aludt. Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:
ez
– Vicuska! Vicuska!
Évica fölébredt.
– Gyerünk haza – susogta Gergő.
ly
Azonban a szürke össze volt kötve a kis török lóval. A békót csak
ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a két kötőfék eloldozása
lehetetlen volt az ő tudományának.
– A fene látott ilyet! – morogta a csomóra.
95
!
A fűben elveszett a lovak lépésének a hangja. Mentek, mint az
t
árnyék. Sem a szekereken belül, sem a szekereken kívül nem éb-
at
redt rájuk senki.
[…]
Ültek egymás mellett a szürkén. Elöl Gergely, mögötte a kis Éva.
al
[…]
Csakhamar rajta voltak az úton. A szürke ke ott
már ismerte a járást. Ballagott lomhán és ál-
l-
mosan. és
Az út elhagyott volt. A hold csak homályo-
san világította meg. A fák fekete óriások-
ez
ként álltak az út mellett. Gergő nem félt
tőlük. Magyar fák azok mind.
ly
6.
A faluban azon éjjel nem aludt senki. Sötétedésig keresték a gyer-
dé
lan házaspárt.
Az asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.
ng
96
!
– Emberek! Emberek! Megjöttek!
t
A pap figyel. Mi az?
at
A távolban mozgolódás. Összekeveredett kiáltozások. Néhány
perc múlva dörömbölés a nagykapun:
– Eresszenek be! Nyissák ki! Meg-
al
jöttek a gyermekek!
A pap berohant a házba:
– Van Isten, Péter! Kelj fel, mert
van Isten. és
A két gyermek ott várt a kapu
előtt. Ültek a szürkén, álmo-
ez
san és haloványan.
7.
ly
a töröktől.
– Bátyám – szólt előlépve –, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd
vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.
S fölemelte Gergőt.
97
!
udvar tisztásán.
t
– Persze hogy a tiéd – felelte Dobó. – Hadban szerezted.
at
– Akkor a pénz is a miénk – szólt büszkén a gyerek.
– Micsoda pénz, te?
– Aki a nyeregbe van.
al
Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák.
Zörög. Megtalálják a csaptatót a kápán,
hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.
és
– Tyű, kuttyázom adtát – kiált bámulva Cecey –, most már nem
én fogadlak fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asz-
szony! – kiáltott a gyereknek az anyjára.
ez
A fiú anyja káprázó szemmel nézte a földre pergő aranyakat.
– Az enyim? – dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra, hol a papra nézve.
– A tiéd – mondotta a pap. – Az Isten adta a fiadnak.
ly
– A törökök.
ng
98
!
megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?
t
– Allah verjen meg engem minden ostorával, ha valaha kardot
at
fogok!
A pap a fejét rázta.
A török folytatta:
al
– Megesküszöm neked a legrettenetesebb esküvel, amit csak tö-
rök mondhat.
A pap összefonta a karját, és a szemébe nézett a rabjának.
és
– Jumurdzsák, te itt a halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és
engemet bolondnak gondolsz. Avagy azt véled, nem tudom én, mit
mond a Korán a gyaurnak tett esküről?
ez
A török homlokát kiverte a verejték.
– Hát mondj, uram, te valamit. Mondj akármit, az meg van téve.
A pap az állát a kezén nyugasztva gondolkozott. Aztán így szólt:
ly
99
!
pasi Oglu Mohamed fia vagyok. Kaphattál volna értem zsákkal az
t
aranyból!
at
A pap nem felelt. Megvető pillantást vetett rája, s a lándzsáját a
kocsijára dobta.
al
Gergő Gábor paphoz kerül, aki elviszi a fiút Kishidára, a saját szülő-
falujába.
és
Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Ba-
laton körül nem láthat egyebet, csak szenes háztetőket, szanaszét
heverő holtakat, letiport vetéseket.
ez
Ó, ha a nap az Isten arca volna, sugarak helyett könny hullana a
földre!
A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva. Mégis, ahogy
ly
100
!
Gergelynek. – Halottak faluja ez, nem eleve-
t
neké.
at
Leszállt a kocsiról. A lovakat vezetve halad-
tak beljebb.
Egy nagy hajú, ősz paraszt égbe néző arccal,
al
keresztben hevert az úton. Holt kezében
még mindig tartotta a vasvillát.
– A bíró – mondotta a pap. – Szegény
András bácsi! és
Megfogta a halott karját, és elvonszolta
az útból, hogy a lovak elmehessenek mellette.
ez
Egy másik fiatal paraszt derékban megtörve lógatta holt fejét a
kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből
a földre csurgott, s megfeketedett ottan.
ly
101
!
– Itthon vagyunk – mondotta a pap, Gergelyre fordítva könnyek-
t
ben ázó orcáját.
at
16.
Temettek két napon át szünet nél-
al
kül. A pap levette a kocsija oldalát,
és három-négy halottat vitt egy-
egy fordulóval ki a temetőbe.
és
Gergő mindig a kocsi előtt járt. Az
oldalán a kard, amit Dobótól ka-
pott, kezében a temetői kereszt.
ez
A pap hol énekelve, hol imádkozva
vezette a lovakat. Neki is ott volt a
kard az oldalán.
ly
[…]
A harmadik nap délelőttjén egy parasztasszony meg egy gyermek
dé
[…]
Gergelynek a sok szomorú
munka után tetszett a könyv-
hordás. Egyik-másik könyvet
102
!
tára.
t
Az asszony ezalatt a konyhát is össze- e-
at
rendezte, és főzött. Cukorborsót főzött zöött
hús nélkül, meg tojásos rántott levest. t
Két tál étel egy egész falunak!
al
Ebéd után a pap kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.
Kivezette Gergelyt a kertbe, ahol egy kis kápolnaforma méhes ál-
lott. Annak az ajtaját is felszakították a törökök, de mert nem láttak
és
benne egyebet, csak lócát, egy kis tűzhelyet meg egy bakasztalt s
holmi hosszúkás üvegeket, nem is romboltak benne semmit.
Az üvegek kémiai kísérletekhez valók voltak. A pap szinte csodál-
ez
kozva nézett, hogy nincs bennük kártétel.
Akkor egy asszony lépett be a kertajtón. A kötényében hozott
egy holt gyermeket – olyan egyévesformát. Az arca vörös volt a
ly
sírástól.
– A Jánoskám – mondotta sírásnak eredve.
dé
103
!
Füvet és virágot szaggatott. Azt szórtaa
t
a gyermekére. Közben sírt, jajgatott:
at
– Ó, hogy a földnek kell tégedet ad-
nom! Nem ölelsz meg többet kicsi
kis kezeddel! Nem mondod többet eztt
al
a szót: anyákám! Ó, hogy azok a piros rózsák elhervadtak gyönge
kis arcodon! Ó, hogy azt a szép szöszke hajadat meg nem simo-
gathatom többé!
és
És a paphoz fordulva siránkozott tovább:
– Milyen szép szeme volt! Ugye, milyen szép barna szeme volt!
Hogy tudott vele nézni, milyen kedvesen! Ó, drága lelkem, nem
ez
nézel reám többé sohasem!
A pap eközben behányta a földet a sírba, és meghalmozta, körül-
veregette az ásóval. Aztán erős ágat tört a temető szélén egy
ly
És átölelte a halmocskát.
– Az Isten elvette, az Isten vissza fogja adni – vigasztalta a pap.
Az ásót és kapát a vállára vetette. Bólogatva beszélt tovább:
e
Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki
várja őt ottan.
Hazaindultak.
E
104
!
olyan falvak népét el--
t
hajtották a törökök.
at
Mikor elérték a szi-
getvári nádast, a pap
fölnézett.
al
– Az úr itthon van.
– Itthon? – kérdezte csodálkozva a gyerek. – Honnan tudja?
– Nem látod a zászlót?
– Ott a tornyon?
– Ott.
és
– Vörös és kék.
ez
– Az úr színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.
A náderdőbe értek, és egymás mellett lovagoltak tovább.
A pap ismét megszólalt:
ly
– Ott.
Gergely nem gondolta. Dobó őszerinte legyőzhetetlen volt.
e
105
!
felé lopakodtak. Merthogy Zsadány határában akkor nádrengeteg
t
suhogott a szélben, a híres Sárrét.
at
HOL BUJDOSTAK A HONVÉDEK?
al
pásztorok, méhészek segítettek nekik. Megtanították őket kuny-
hót építeni, halászni.
MIRE TANÍTOTTÁK MEG AZ EMBEREK A BUJDOSÓKAT?
és
Kenyeret, szalonnát, zsírt, takarót
arót
vittek nekik. Mert az emberek,,
ez
a szegényebbje is, jó szívvel volt
a bujdosók iránt. Volt, hogy
télen el sem fért a kunyhóban
ly
106
!
ta éppen akkor lépett ki a csárdából. Azonnal észrevette, hogy
t
baj van. Nekilódult a lovával a zsandárok-
dárok-
at
nak, előkapta a puskáját, és odakiáltott
tt
nekik:
– Tán minket kerestek? Ebadta ku-
al
tyák! Nem bújunk mi előletek, gyer-
tek, ha mertek!
HOGYAN HÍVTA FEL MAGÁRA A FIGYELMET A BETYÁR?
és
A három osztrák erre megfordult, motyogtak valamit egymás
közt, és megindultak a betyár felé. A nádas szélén vigyázó pászto-
ez
rok jól látták, mire megy ki a dolog. Az egyik elszaladt a két buj-
dosóhoz, hogy hagyják ott a kunyhót, húzódjanak a nádas mélyé-
be, ahova idegen nem ismeri az utat. Aztán a pásztor szép csen-
ly
107
!
nádasba. Nemsokára holtan esett le a hátáról. Akkor a ló megál-
t
lott, felnyerített olyan keservesen, hogy az egész nádas belebor-
at
zongott.
HOL HALT MEG PISTA BETYÁR?
al
A pásztorok az ölükben vitték a betyárt a honvédek kunyhójáig.
Visszaóvakodtak a honvédek is. Megilletődve nézték halott bajtár-
sukat. Mert bajtársak között esik meg az ilyesmi, hogy az egyik
életével menti a másikat. és
MIÉRT LETT A HONVÉDEK BAJTÁRSA PISTA BETYÁR?
ez
Mindenünnen gyűltek az emberek. Alig fértek már el, és mégis
olyan csend volt, hogy csak a vízimadarak kiáltása hallatszott.
A legöregebb halász úgy állt a betyár fejénél, mintha élete végéig
ly
108
!
Zúgott az ima, azután a zsoltár. A pacsirta vitte szét a dallamot az
t
ő vékonyka hangján. A madár is megérzi, mikor kell énekelnie.
at
Ott, a nádasban ásták meg a sírt, és könnyezett még a kemény-
szívű is. Leengedték a gyékénykoporsót a földbe, és illendően rá-
hordták a halmot. Szép kis fejfát állítottak, rajta az írás:
al
„Itt nyugszik Pista, a betyár, élt harminc évet. Meghalt a hazáért.”
HOVA TEMETTÉK EL PISTA BETYÁRT?
és
Aztán, ahogy telt-múlt az idő, hozott valami jót is. Belefáradtak az
osztrákok az üldözésbe. Lassanként szabadultak a bujdosó vité-
zek. Ez a kettő is.
ez
Egyszer visszajöttek négylovas hintóval meg egy nehéz diófa ko-
porsóval. Abban vitték Pista betyárt az őrnagy falujába, családi
sírboltba.
ly
109
!
rül egy társaság ült. Gyanús külsejükre és egyre hangosabb beszél-
t
getésükre a többi utas is felfigyelt.
at
al
és
ez
– Akkor áll a fogadás. Három embert kínálok meg itallal, és egyik
sem meri visszautasítani – mondta az ezredes. A többiek is ezre-
desnek szólították, pedig ezt a címet csak ő adományozta magának.
ly
MIBEN FOGADTAK?
dé
– Rendben, azt a szakállast kínáld meg, akiről azt hiszed, hogy már
láttad valahol! Aztán azt a magas úriembert, aki a korlátnak tá-
maszkodik! A harmadik meg az öregebb indián legyen! Vagy talán
e
1
Bruns – ejtsd: bránsz.
110
!
– A nevem Thomas Grosser,2 ha nincs ellene
t
kifogása. Egészségére, ezredes.
at
Átvette a poharat, kiürítette, és visszaadta az ezredesnek. Brinkley
arca a diadaltól sugárzott.
– Grosser? Ez holland név, ugye? Ha sejtettem volna, hogy egy
al
istenverte hollanddal van dolgom!
– Téved, uram – felelte a másik nyugodtan. – Az én bölcsőmet
Németországban ringatták. No mindegy. Köszönöm az italt. Isten
vele! és
Azzal sarkon fordult, és faképnél hagyta Brinkley-t.
HOGYAN VISELKEDETT A SZAKÁLLAS FÉRFI?
ez
– Csuda meleg van, igaz? Ilyenkor jólesik egy korty ital! Nesze,
ng
1
Brinkley – ejtsd: brinkli. 2
Grosser – ejtsd: grosszer.
111
!
– Tüzes víz… Nem szeretni.
t
– Akkor kapsz valami mást! Nesze, te kutya! – ordította Brinkley,
at
és csattanó pofont mért az öregebb indián arcára.
MIÉRT ÜTÖTTE MEG AZ INDIÁNT?
al
A másik indián karja megrándult, mintha megragadna valamit. De
közben az apjára nézett, aki parancsoló pillantással nyugalomra
intette. Az idősebb indián arca és alakja egészen megváltozott.
és
Szeme lángolt, arcizmai megfeszültek, és termete mintha hirtelen
megnőtt volna. Csakhamar lesütötte a szemét, válla meggörnyedt,
és arca alázatos, türelmes kifejezést öltött.
ez
– Nos, mit szólsz ehhez? – kérdezte az ezredes gúnyosan.
– Én köszöni – hangzott a válasz.
ly
1
Brinkley – ejtsd: brinkli.
112
!
enyém, és nincs benne más, csak egy párduc. Egy kedves kis pár-
t
duc, egy szófogadó fekete cica…
at
MIT SZÁLLÍTOTTAK A LÁDÁBAN?
al
cimboráihoz.
– Fiúk! – mondta. – Az egyik fogadást megnyertem, a másikat el-
veszítettem, mert az a buta indián visszautasította az italt.
Hátravan a harmadik. Figyeljetek!
lítom azt a magas fickót.
és
tek! Most megszó-
1
Brinkley – ejtsd: brinkli.
113
!
– Mit szól ehhez a fickóhoz? Ön a tanúja, hogy nem én kötöttem
t
belé!
at
– Micsoda? Fickónak merészel nevezni? – sziszegte Brinkley. – No,
majd én megtanítom tisztességre! De aztán…
Nem fejezhette be, mert az óriás ebben a pillanatban öklével úgy
al
állon vágta, hogy elterült a padlón, sőt még néhány lépésnyire
továbbgurult.
és
MIÉRT TERÜLT EL BRINKLEY?
A hajó
j kapitánya
p y közbe akart lépni, de az óriás szelíden félretol-
ta. Nyugod
Nyugodtan megvárta, hogy támadója a közelébe érjen,
dé
Kezében kis revolver csillant meg. Egy… két… három éles, nem
1
Brinkley – ejtsd: brinkli.
114
!
– Majd máskor meggondolod, mielőtt megtámadnál valakit csak
t
azért, mert utál a mocskos poharadból inni – jegyezte meg az
at
óriás szinte barátságos hangon.
– Fiúk! – kiáltott fel Brinkley.1 – Intézzük el ezt a ficsúrt!
Mindjárt kiderült, hogy egy szervezett zsiványbandáról van szó.
al
Valamennyien kést rántottak, és rohantak az óriás felé. Ő azon-
ban felemelte kezét, és rájuk rivallt:
– Gyertek csak! Hadd lássam, kinek van kedve Old Firehand2 ök-
lével megismerkedni! és
HOGY HÍVTÁK AZ ÓRIÁST?
ez
Ennek a névnek bűvös hatása volt. Amint meghallották, tüstént
megtorpantak. Még Brinkley is, aki kését a bal kezével markolta
meg, rémülten visszahőkölt.
ly
1
Brinkley – ejtsd: brinkli. 2
Firehand – ejtsd: fájörhend.
115
!
hallom, olyan biztos a szeme és a keze, hogy sohasem téveszti el
t
a célt.
at
MIÉRT HALLOTT MINDENKI OLD FIREHANDRŐL?
al
Ekkor odaért hozzájuk a szakállas útitárs.
– Óhajt valamit, uram? – kérdezte Old Firehand. – Miben lehetek
szolgálatára?
és
– Csak üdvözölni szeretném önt – felelte a másik. – Ha már olyan
szerencsém van, hogy Old Firehandet szemtől szemben láthatom.
Örülök, hogy megleckéztette azt a pimasz fickót.
ez
– Ismeri talán?
– Brinkley-nek 2 hívják, és most ezredesnek nevezi magát. Volt
már dolgom vele. De most nem akartam, hogy rám ismerjen.
ly
társaimnak.
– Akkor ön Tutajos Tom! – mondta
a vadász. – Ismerem a nevét. Sok szé-
pet és jót hallottam önről. Bátorságá-
e
1
Firehand – ejtsd: fájörhend. 2
Brinkley – ejtsd: brinkli.
116
!
kapott, de az apja egy pillantással leintette? Nyugodt lehet, hogy
t
ez a sértés nem marad bosszú nélkül. Az a pillantás Brinkley1 ha-
at
lálos ítéletét jelentette. Csak idő
kérdése, mikor hajtják végre.
– Ismeri az indiánokat?
al
– Igen, az apa Nagymedve.
Kiváló harcos és híres törzsfőnök. A fiáról pedig elmondhatom,
hogy az alma nem esik messze a fájától.
és
HOGY HÍVJÁK AZ IDŐSEBB INDIÁNT?
1
Brinkley – ejtsd: brinkli. 2
Firehand – ejtsd: fájörhend.
117
!
ajtót nem lehetett be-
t
csukni tőle. A párduc ki-
at
szabadult. A nézők sorai-
ban eszeveszett kiáltozás
támadt. Az emberek fel-
al
ugrottak, és rémülten el-
szaladtak. Csak hárman
maradtak a ketrec előtt: a
1
és
párduc gazdája, Old Firehand és Tutajos Tom. A fedélzeten leír-
hatatlan zűrzavar támadt. Az emberek sikoltozva rohantak a ka-
binok felé, de a tolongásban nem tudtak odajutni. Hordók és ládák
ez
mögé kuporodtak, majd újra felugrottak, mert nem érezték ma-
gukat biztonságban.
ly
1
Firehand – ejtsd: fájörhend.
118
!
szerezzen fegyvert. De a csavargók el-
t
tűntek. Nem volt kedvük a párduccall
at
szembeszállni. Ekkor rémült sikoltozáss hallat-
haallat-
szott a parancsnoki híd felől. Egy hölgy oda
odda akartt menekül-
menekkül-
ni, de a párduc észrevette. Old Firehand lehajolt, erős karjával
1
al
felkapta a hölgyet, és továbbadta a kapitánynak. Most már a pár-
duc is odaért, lábát az első lépcsőfokra tette, és arra készült, hogy
Old Firehandre vesse magát. A vadász gondolkodás nélkül nagyot
és
rúgott az állat orrába, és kis revolverének három utolsó golyóját
az állat fejébe eresztette.
MIÉRT CSAK HÁROM GOLYÓ VOLT A REVOLVERBEN?
ez
1
Firehand – ejtsd: fájörhend.
119
!
Még arra is figyelt, hogy ol-
t
dalt repüljön a vízbe. Így ki
at
tud térni a párduc elől, ha
utánuk ugrik. A víz összecsa-
pott a két fiatal feje felett.
al
MIT CSINÁLT AZ INDIÁN FIÚ?
szetten kiabálta:
– Ezer dollárt annak, aki a gyer-
mekemet megmenti! Kétezret!
Ötezer dollárt!
e
120
t !
at
Tényleg! Szorosan a hajó mellett, nehogy az ár elsodorja, háton
úszott Kismedve, az ájult lányt a víz felszínén tartva. A kapitány
al
parancsára köteleket dobtak le. Kismedve az egyik kötelet meg-
erősítette a lányka karjai alatt, hogy felhúzhassák a fedélzetre.
Maga a másik kötélen kúszott fel. Odafönn dörgő éljenzés fogadta.
és
ez
ly
e dé
121
!
gántanárok segítették, irányították.
t
Gyermekkorában Nagycenken és Bécsben ben élt.
at
HOL TANULT SZÉCHENYI ISTVÁN?
al
Sokat utazott. Hosszabb időt töltött Nyugat-Európában, Angliá-
ban is. Hazatérve a közélettel kezdett foglalkozni. A Tudós Társa-
ság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapítására ha-
talmas pénzösszeget adományozott. és
MIRE ADOTT SOK PÉNZT SZÉCHENYI ISTVÁN?
ez
Sokat foglalkozott a közlekedéssel, a hajózással. A Lánchíd meg-
épülése is Széchenyi István érdeme. Ez volt az első állandó híd
Pest és Buda között.
ly
1
Széchenyi – ejtsd: szécsényi.
122
!
több könyvben is leírta. Kossuth Lajos nevezte Széchenyi Istvánt
t
a legnagyobb magyarnak.
at
HOGYAN TETTE KÖZZÉ ELKÉPZELÉSEIT, TERVEIT?
al
mot. Széchenyi István nagybátyja, gróf Festetich2 György hozta
létre az első magyarországi gazdasági főiskolát, a Georgicont.3
és
MIT ALAPÍTOTT AZ ÉDESAPJA ÉS A NAGYBÁTYJA?
földrajzának tanulmányozására.
nyo ozására.
Eljutottak Tibetbe, Kí-
nába, Japánba is. Va-
lószínűleg Széchenyi
e
1
Széchenyi – ejtsd: szécsényi. 2 Festetich – ejtsd: festetics. 3
Georgicon – ejtsd: georgikon.
123
!
pott, és tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának.
t
MI VOLT LÓCZY LAJOS FOGLALKOZÁSA?
at
A kisebbik fiú, Ödön szer-
vezte meg a pesti tűzoltó-
al
ságot. Több tűzoltó esz-
közt is feltalált. Széchenyi
Ödön alapította meg a
Budai Hegypálya Társula-
tot, amelynek segítségé-
és
vel 1870-ben megnyílt a
ez
budai sikló.
KI ALAPÍTOTTA MEG A BUDAI HEGYPÁLYA TÁRSULATOT?
ly
ban.
HOL ÉLT MAJDNEM ÖTVEN ÉVEN KERESZTÜL SZÉCHENYI ÖDÖN?
1
Széchenyi – ejtsd: szécsényi.
124
!
MI A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FELADATA?
t
at
A Magyar Tudományos Akadémia épülete
Budapesten található. Friedrich August1
Stüler tervezte, az építést többek között
al
Ybl2 Miklós irányította. A homlokzatot
tudósokról készült szobrok díszí-
tik. A díszteremben levő freskó-
kat Lotz3 Károly festette.
Az MTA könyvtárának állomá-
és
nya több mint másfél millió kö-
ez
tetből áll.
ly
e dé
ng
E
1
Friedrich August – ejtsd: fridrih auguszt. 2
Ybl – ejtsd: ibl. 3
Lotz – ejtsd: locc.
125
!
KI SEGÍTETT A SZÜLÉSNÉL RÉGEN?
t
at
Általában külön szobába, kényelmes, szépen megvetett ágyba fek-
tették. Az ágy mellé tették a bölcsőt. Az anyuka egy-két hétig
feküdte a „gyermekágyat”. Ha előbb felkelt és segített a házimun-
al
kában, akkor sem vetette be az ágyat, hogy bármikor le tudjon
pihenni. A „gyermekágyban” fekve fogadta a látogatókat.
MI VOLT A „GYERMEKÁGY”?
és
A rokonok, barátok, szomszédok segítettek ellátni
a családot. Mindennap más hozta az enni-
ez
valót. Erre volt külön edény is, a
komatál.
Mindenki bőséges, finom ételt
ly
csönös volt.
KI FŐZÖTT AZ ANYUKA HELYETT?
126
!
MIÉRT FONTOS AZ ANYA KÖZELSÉGE?
t
at
Régen a főúri családokban nem mindig az anyuka szop-
tatta a kisbabát, hanem szoptatós dajkát hívtak. Ő táp-
lálta anyatejjel, és gondozta, ápolta a gyermeket. Volt,
al
aki csak a szoptatás idejére maradt a családnál, de gyak-
ran előfordult az is, hogy a dadus ott maradt a gyermek
mellett, és részt vett a további nevelésében.
és
MI VOLT A DAJKA FELADATA?
KI LEHETETT KERESZTSZÜLŐ?
127
!
jó ember, de lehetett messziről jött, rokonszenves idegen is.
t
KIKNEK ÍGÉRTÉK ODA A KERESZTSZÜLŐSÉGET?
at
Ezzel a megismert jóbaráttal akarták tartani a kapcsolatot, szoro-
sabbá fűzni a barátságot, a baráti kört szerették volna szélesíteni.
al
ÁS CÉLJA?
MI VOLT A KERESZTSZÜLŐ-VÁLASZTÁS
Szeresd a gyermeket!
ng
128
t !
Üdvezellek, lelkem szép kis ága,
at
Üdvezellek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.
al
Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
és
Kell-e még pap? örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet.
ez
Csillagász lett végre is belőlem,
Itten állok csillagom előtt,
Arcvonásit hosszasan szemlélem,
ly
129
!
csomagok eltűntek.
t
– Ne ijedezz, mindenki leszállt, a csomagokat at
at
pedig már kiadogattam az ablakon. Gyerünk, megfáznak a lovak.
Gyula álmos volt, és gondolatai nem foglalkoztak a lovakkal, ame-
lyek hol a zabba mennek, hol megfáznak. Később azonban meg-
al
tudta, hogy amikor az őr elalszik, akkor mennek a lovak a zabba,
azaz olyan helyre, ahol tilos legelniük. A pásztornak nem szabad
elaludni. Az pedig, hogy megfáznak a lovak, azt jelenti, hogy a ko-
és
csis levette a pokrócot a lovakról, s indulni kell, mert megfáznak.
Odakünn párás, hűvös hajnal volt. A nap sem kelt fel még.
MIÉRT MONDTA EZEKET ISTVÁN BÁCSI?
ez
– Vedd fel ezt a gallért! Nancsi néni gondolt rád is – szólt István
bácsi a vacogó fiúhoz.
ly
szépségével.
ng
130
!
István bácsi dühösen legyintett.
t
– Valószínűleg nem szeretik a kugló-
at
fot, ámbár nem is kapnak kuglófot. A gazdaságot megtisztítják
minden féregtől, amit kivet az eke. Nálunk hógalamb a nevük.
A törvény szerint tilos hozzájuk nyúlni. Ez okos törvény.
al
HOGY HÍVJÁK A DANKASIRÁLYT MÁSKÉPP?
– Tüskevár.
– Vár?
dé
131
!
a reményben, hogy István bácsi bekapja a horgot.
t
– Majd beszélünk Matulával. Matula minden nádszálat ismer, és
at
minden szúnyog barátja… Igaz, Matulának olyan bagószaga van,
hogy ha szúnyog száll rá, azonnal mérgezést kap.
al
KI ISMERI JÓL A NÁDAST?
nézni…
– A tüskevári erdőben?
dé
– Ott is…
– Meg a nádban?
– Ott is…
– Meg horgászni?
e
– Igen…
ng
– Meg vadászni?
– Hát…
MIT SZERETNE GYULA?
E
132
!
rod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem, csak így tanulsz meg a
t
magad lábán járni. Pontosan rájössz majd, mit lehet, és mit szabad.
at
MIÉRT HOZTA EL ISTVÁN BÁCSI GYULÁT?
al
– István bácsi… – és Gyula olyan lett, mint a pipacs.
– Jó, jó, nehogy azt hidd, hogy én számontartom a szivarjaimat…
de a szemem már megszokta. Megjegyez mindent, mert másként
és
nem bírnék ezzel a gazdasággal. Egyébként Matula nekem régebbi
barátom, mint neked.
– Megmondta a szivart? – háborgott Gyula.
ez
– Nem szólt egy szót se, csak előttem gyújtott rá egy olyan szi-
varra, amilyet Matula nem vesz. „Telik a jómódúaknak” – néztem
rá. „A fiatalság nem változik” – nevetett az öreg. Nem haragud-
ly
133
!
– Izé… István bácsi, én hazulról is hoztam szivart Matulának…
t
– Nagyon helyes! Most, hogy megmondtad: rendben is van, fiam.
at
Jó atyád nem hal bele, Matula meg örül neki, de meg is érdemli.
MIBEN ÁLLAPODTAK MEG?
al
István bácsi útközben leszállt, s így Gyula egyedül érkezett. Matula
nem volt sehol. Átesve Nancsi néni rajongásán és a reggelin, aludt
egy kicsit. Aztán kiténfergett a konyhába, visszaténfergett a szo-
és
bába. Olyan csendes volt a ház, mint aratás idején a falusi házak
általában. Kicsit elkedvetlenedett, mert úgy gondolta, jó lenne
Matulával beszélni, és volt egy reménye, hogy talán várja is az
ez
öreg. És most nincs sehol. Aztán kicsomagolta a holmiját, össze-
állította a horognyelet is, de ezt – ha már nem volt más – legalább
Nancsi néninek meg kellett mutatnia. Az öregasszonyt nem na-
ly
134
!
– Bicskát is kaptam, nézze!
t
Matula megállt, és komolyan
at
szemlélte a kést. Kinyitotta, becsattintotta, élét
a körmén kipróbálta.
– Nagyobb is lehetne, ámbár a vasát acélnak nézem, majd leviszem
al
a műhelybe megköszörülni. A bognár nagyon érti.
MILYEN GYULA BICSKÁJA?
és
– Én azt hittem, elég éles…
– Ez? – és Matula mosolygott. – A meleg vizet se viszi
iszi el.
– És ha elvágom a kezem?
ez
– Elvágja? Minek vágja el… Vigyázzon, akinek esze van. V Vagy ké
kés,
vagy nem kés. Akár nyúzni kell, akár halat bontani vagy faragni
valamit, csakis éles bicsakkal lehet, nem valami kusztorával.
ly
– Orsó, zsineg?
Gyula eddig azt hitte, a horogfelszerelés csodálatot és hangos el-
ismerést vált ki az öregből, de ahogy a kezébe vette a szerszámot,
látszott, hogy ehhez is ért.
e
135
!
majd hajnalban bezörgök.
t
– Matula bácsi, hoztam pár szivart.
at
– Köszönöm, hogy gondolt rám.
– Sokszor, Matula bácsi, sokszor!
Meghaltam volna, ha nem eresztenek el.l
al
– Hát azt csak úgy mondja az ember, ámbár persze, hogy meghal.
Az ilyesmit azonban jobb utoljára hagyni. A bicsakot majd reggel
odaadom.
és
MIKOR ÉRDEMES A BEREKBE INDULNI?
136
!
– Matula bácsi?
t
– Én hát, mást várt talán?
at
– Neem – ásított ifjú barátunk –, de hány óra?
– Négy!
Gyula úgy érezte, hogy ez lehetetlen. Hét órát aludt, de úgy érez-
al
te: nem volt ez hét perc sem.
– Megyek – mondta Gyula, és abban a pillanatban elaludt volna, ha
Matula nem folytatja:
és
– Két óra, amíg odaérünk, horgászásra az a legjobb idő.
– Nem verem fel István bácsit?
– Bajosan, merthogy a falu végén találkoztam vele.
ez
Gyula sóhajtva bújt ki a paplan enyhéből, az ágy lágy öleléséből a
hajnal friss, de kíméletlen légkörébe.
ly
konyhában pipázott.
– Annyit pakolt ez a Nancsi, hogy három kubikosnak elég
lenne.
– Nem hoztok ti abból haza egy darabot sem…
e
137
!
– Fene jobban tudja. Lehet, hogy a tocsogóba kis-
t
halat fogni, de lehet az is, hogy dögöt tudnak vala-
at
hol. Ha sok a szöcske, arra is rájárnak. Ezek szürkék, és húst
esznek. A fekete varjak majd télen lesznek itt.
al
MIT ESZNEK A SZÜRKE VARJAK?
Matula megállt.
– Ha pedig többet akar tudni ezekről a madarakról, kérje el ott-
és
hon azt a könyvet, amit az a Lovassy nevű tanár úr írt. Az tud
mindent. Nem nehéz a hátizsák?
– Nem.
ez
– Menjünk, mert jönnek a szúnyogék.
Igen, amint megálltak, a szúnyogok erősen érdeklődtek Gyula füle
iránt, pedig úgy tudta, hogy a szúnyogok csak estefelé csípnek.
ly
a fele elrepül.
ng
138
!
– Van?
t
– Ha mondom…
at
Gyula ebből megértette, hogy ez a kérdés ha-
szontalanul felesleges volt. Ha Matula
azt mondja, hogy „behúzódunk a gunyhó-
al
ba”, akkor nyilvánvalóan van is gunyhó.
– Nagy kunyhó?
– Amekkora kell. Majd meglátja.
és
A gyalogút most már tétován
kanyargott a zsombék között, s
itt-ott kis tócsák ragyogtak, mint szétszórt, nagy tükördarabok.
ez
A sás némelyütt lehajlott a gyalogútról, és kellemetlenül súrolta
Gyula érzékeny bőrét. A sás – ámbár ezt nem várta volna tőle –
karcolt, sőt vágott, és lábszára rövid idő múlva szépen vonalazott
ly
139
!
egyre nehezebben maradt nyomában.
t
HOGYAN NÉZETT KI A SZANDÁL?
at
A szandál szíjai meglazultak, vágtak, de nem tartottak, és Gyula
már attól félt: valamelyik tocsogóban bennragadnak.
al
– Matula bácsi!
– No?
– Jobb, ha mezítláb megyek.
és
– Jó! – mondta az öreg. – Azt is
meg lehet szokni.
Gyula gyorsan kibújt a megereszkedett szandálokból, de nem
ez
mondta, hogy elkényeztetett lábának szokatlan a hideg harmat,
bár a tocsogók vize langyos volt, és fenekükön lekvárpuha a fe-
kete sár.
ly
– Mi aaz?
ng
140
!
– Jó – mondta Matula –, addig rágyújtok – és rá is gyújtott, fél
t
szemmel sandítva Gyulára, aki tanácstalanul nézett körül, egyik
at
lábát a levegőben tartva.a.
udom…
– Le kell ülni. Így nem tudom…
– Hát üljön le.
al
A fű csupa víz, és a rö-
vidnadrág is csak egy-
szer volt még rajta. Hogy gondolja ezt az egész ügyet Matula?
és
Belelép valami tüskébe, mire azt mondja, hogy: jó! S most meg
ebben a vadonatúj nadrágban üljön le?
– Tönkremegy a nadrágom.
ez
– Vizes lesz, de az nem baj. Én addig lassan ballagok…
MIÉRT KELLETT MEGÁLLNIA GYULÁNAK?
ly
141
!
mekkorában írogatott verseket. Nagysza-
t
lontán, majd a Debreceni Református Kol-
at
légiumban tanult. Volt segédtanító, tanító,
írnok, aljegyző, rövid ideig színész is.
1840-ben megnősült: felesége Ercsey Juli-
al
anna volt. Két gyermekük született: Juliska
és László.
1846-ban megírta a Toldi című művét, mellyel országos hírnevet
és
szerzett. Arany János megismerkedett Petőfi Sándorral. A két köl-
tő között nagyon szoros és mély barátság szövődött.
A szabadságharc bukása
ez
után egy ideig nem jelen-
hettek meg művei.
1860-ban Pestre költözött,
ly
titkára volt.
1882-ben, hatvanöt éves
korában halt meg. Síremlé-
e
Hol született?
Mikor írta a Toldi című művét?
Ki volt Arany János legjobb barátja?
Hol van Arany János síremléke?
142
Mi a címe?
Mikor írta Arany János?
Miről szól?
t !
at
al
és
ez
ly
e dé
ng
E
143
!
tért, zárva találta a vár kapuját. Zörgetett rajta, de hiába. Az
t
öccse végül megunta, s lekiáltott neki:
at
– Hát, édes bátyám, mától fogva
ez a vár az enyém, keress ma-
gadnak máshol szállást!
al
Nagyon megharagudott erre
Mihály.
Ment egyenesen Ferdinánd ki-
és rály udvarába, és a segítségével
ostrom alá vette a várat. Maga a
német vezér vezette a hadakat.
ez
Azonban Ferenc addigra a várat megerősítette, és a védelmét a
cigányokra bízta. Amikor a németek lőni kezdték a várat, olyan
sortüzet kaptak, hogy nem győzték a fejüket kapkodni.
ly
144
t !
at
al
és
ez
Erre Pucheim generális megfordította a sereget, és rohamot indí-
tott a vár ellen.
Mit tehettek a cigányok? Most már ők futottak volna a német elől,
ly
gatta.
VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEKRE SZÓBAN!
e
Ki örökölte a várat?
Min veszekedtek?
ng
145
t !
gyar várvédők.
Bemutatja, hogyan hagyják ott a várat a magyar
at
„Most az Éj fölvette tolvajköpenyegét,
Eltakarván azzal pitykés öltözetét;
al
Várban a magyarság készül titkos útra;
Esze ágában sincs visszatérni újra.”
és
Leírja, hogy a cigányok hogyan pufogtatják el a maradék puskaport a
mulatozás közben.
ez
„S legottan vitézlő férfiak menének,
Hogy kihoznák a port, ágyut töltenének.
Rárántá azonban Juhgége s a banda,
ly
146
!
a cigányok a menekülő németek után.
t
at
„»Jás ti kócipor had, láttam az anyátok!
Volna puskaporunk, tudom megbánnátok! okk!
Itt lövöldöznénk le, az utolsó lábig,
al
Sosem érnétek el az akasztófáig!«
147
t !
HALLGASD MEG A VERSRÉSZLETET, MAJD OLVASD EL TE IS!
at
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
al
Így kiáltott örömében:
„Istenem, uram
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!”
!
Inkább fölmegy a királyig
t
Térden csúszva: de a füttyöt,
at
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! Halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
al
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.
és
Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
ez
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, – elbeszéli,
ly
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per.
Hisz azt látja Isten, ember! –
e
149
t !
HALLGASD MEG A VERSET, MAJD OLVASD EL TE IS!
at
al
Növünk együtt
150
!
HALLGASD MEG A VERSRÉSZLETEKET, MAJD OLVASD EL ŐKET TE IS!
t
at
„Ki nékem álmaimban „Behantozatlan áll
Gyakorta megjelensz, Hamvai fölött a hely.
Korán elhunyt barátom, Hol, merre nyugszik ő,
al
Van-é jel síri fádon, Nem mondja semmi kő,
Mutatni, hol pihensz?” Nem mondja semmi jel.”
és
(Emlények I., 1851-ből)
151
t !
at
Arany János Ercsey Julianna
al
1817–1882 1818–1885
és
ez
Szél Piroska
e
1865–1886
ng
E
152
t !
at
al
Szendrey Júlia Petőfi Sándor Petrovics István
1828–1868 1823–1849 1825–1880
és
ez
Petőfi Zoltán
1848–1870
ly
e dé
ng
E
153
!
Reszket a lelkem, mert
t
Eszembe jutottál,
at
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
al
Legnagyobb gyémántja!
(Petőfi Sándor)
1000-szer.
Júlia
154
Minek nevezzelek?
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
!
Lelkemnek egyedűli
t
De egy világnál többet érő kincse,
at
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?
al
Elértem, amit ember érhet el…
Csendes élet
ly
155
!
recenbe. Verseket írt, gazdálkodott, ker-
t
tészkedett.
at
A Lúdas Matyi című művét 1804-ben írta.
Fazekas Mihály nagyon szeretett a növények-
kel is fogalkozni. Az első magyar növény-
al
meghatározó könyvet ő írta a sógorával
együtt. Magyar Fűvész Könyv volt a címe.
Aktívan rész vett a város életében, újságot is szerkesztett. 62 éves
korában halt meg. Sírja Debrecenben van. és
VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEKRE SZÓBAN!
ez
Mikor született Fazekas Mihály?
Hol született?
Hol járt iskolába?
ly
Dargay Attila:
Lúdas Matyi.
Jelenet a rajzfilmből
156
Az . levonás tartalma:
!
Matyi özvegy édesanyjával él egy faluban. Na- a-
t
gyon szegények. A fiú elhatározza, hogy el--
at
megy Döbrögbe, a vásárra, és ott eladja a li--
bákat. Így kimozdul a faluból, világot lát, és kap
ap
egy kis pénzt is. A vásárban Döbrögi uraság ság
al
meg akarja szerezni olcsón a libákat. Mikor Matyi nem adja, elveszi
ingyen a libákat, és még ötven botütést is kiszab a fiúra. Matyi
megfogadja, hogy bosszút áll.
és
HALLGASD MEG A VERS RÉSZLETÉT!
OLVASD EL!
dé
A 2. levonás tartalma:
Matyi nem megy vissza a faluba az édesanyjához, hanem vándor-
útra indul. Megtanul több mesterséget, megismer néhány orszá-
e
got, több nyelven is képes lesz megértetni magát. Ezek után visz-
ng
szatér Döbrögbe.
Az uraság új kastélyt építtet magának. Matyi erre ácsnak adja ki
magát. Döbrögi elhiszi Matyiról, hogy nagyon ért az ácsmunkához,
E
157
t !
OLVASD EL!
at
A 3. levonás tartalma:
Döbrögi teljesen belebetegedett az első verésbe. Matyi pedig ki-
al
találta, hogy hogyan fogja másodszor is megverni az uraságot.
Visszament ahhoz az orvoshoz, akinél régebben szolgált. Megkér-
te, hogy a mostani szolgálatért cserébe tanítsa meg a betegségek
és
nevére, a gyógyfüvekre, az orvosi eszközök használatára. Matyi
hamar megtanult mindent. Elkérte az orvostól a parókáját, orvo-
si ruháját, a vén lovát, és elindult Döbrögbe. Ott nagy szükség is
ez
van most minden orvosra, hiszen Döbrögi uraság még mindig
nagybeteg. Matyi megvizsgálja az urat, aztán az egész személyzetet
elküldi gyógyfüveket keresni, a sánta banyát pedig a paphoz imád-
ly
M
Megveretett; ’s Lúdját elvette: de hasztalan a’ szót
N
Nem szaporítom; elég hogy most másodszor adom meg,
ng
A
A’ mit megmondtam; főképp, hogy kend is a’ hosszas
V
Várakozásba magát ne gyötörje sokára, tsak essünk
Á
Által rajta; ha még nekem a’ jó Isten erőt ád,
E
H
Harmadszor se fogok majd késni. Előveszi osztán
D
Döbrögit, és a’ vert testét megdöngeti rútúl.
Ekkor az Ágyfőből a’ Pénz kultsát ki keresvénn,
Lúdjaim árrát és költségemet elveszem úgymond.
Azzal bútsút vesz, ki megy; a’ paripára felugrik;
158
A 4. levonás tartalma:
Döbrögi uraság nagyon fél Matyitól, fél a harmadik veréstől, irtó-
zik a lúd szótól is, állattól is. A környék összes lúdját kiölette, s ha
meglátott egy lúdtollat, azonnal elájult. Minden hiába, Matyi készül
!
a harmadszori verésre is.
t
Egyszer megint vásárt rendeztek Döbrögben. Ott egy fiatalember
at
el akarta adni a lovát, és azt mondta, hogy az ő lova a leggyorsabb.
Matyi megegyezett a fiúval, hogy megveszi a lovát, ha bebizonyítja:
amikor Döbrögi hintója odaér az erdőhöz, a fiú lovagoljon a hintó
al
mellé, és kiáltsa azt, hogy ő a Lúdas Matyi. Aztán meneküljön,
amilyen gyorsan csak tud. Így is lett. Mindenki a lovas után ered,
csak Döbrögi uraság marad a hintóban. Akkor előjön Matyi, és
megveri harmadszor is. és
HALLGASD MEG A VERS RÉSZLETÉT!
ez
Osztán nem Lúdas Matyi az, hanem én vagyok a’ kit
Megveretett Kelmed, ‘s Lúdját elvette erővel.
Döbrögit a’ mennykő ha azon nyomban
ly
megütötte-
Vólna talám sokkal könnyebb lett vólna szegénynek;
dé
meg.
Azzal lóra kapott, ‘s el ment dolgára örökre.
ng
159
! t
Pünkösd
at
Anyák napja
Augusztus 20.
Október 6.
al
Október 23.
Halottak napja
Mikulás
és
Luca-nap
Karácsony
Születésnap
ez
Névnap
ly
e dé
ng
E
160
!
Az elmúlt évet búcsúztatjuk, és jót remélve várjuk az új évet. Az
t
emberek végiggondolják, mi sikerült az óévben vagy éppen mi
at
nem valósult meg, mi volt a rossz. Sokan megfogadják, hogy ezen-
túl – jövőre – változtatnak szokásaikon. Másképp, jobban, okosab-
ban fogják végezni a rájuk bízott feladatokat.
al
Alkalmi vers
és
[…] Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A bíró is, mint eddig
Tisztét jól betöltse:
A vásárra menőket Víz kedviért a babát
ez
Sehol ki ne fosszák. Soha ki ne öntse;
Béke legyen a háznál Emberiség, igazság
És a szívredőben. Egyik serpenyőben.
ly
Farsang
e
161
t !
1848 első hónapjaiban Európa több nagyváro-
at
sában forradalom tört ki. Ez kedvező körül-
ménynek látszott. Talán a változások törvényes
úton is megvalósulhatnak! Kossuth Lajos a par-
al
lament küldöttségével 1848. március 15-én
Bécsbe utazott, hogy a követeléseiket elfogad-
tassák az uralkodóval.
és
MIKOR UTAZOTT KOSSUTH BÉCSBE?
162
t !
MIT ÜNNEPLÜNK MÁRCIUS 15-ÉN?
at
„Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal
hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne. Egyszerre kiröpül a
al
szurony, egyenesen Bécs felé anélkül, hogy valamelyikünket megsértett
volna. – Jó jel! Kiáltánk föl egyhangúlag.”
(Petőfi Sándor)
és
„Petőfi költő vezérlete alatt álló sokaság martzius 15-én ½ tíz órakor
a mérnöki és orvosi ifjúságot az előadások alatt megrohanván, azt
ez
magához csatlakozásra buzdította.”
(Jedlik Ányos)
ly
Majd egész nap az ablak vasán csüngtem. Az eső szünet nélkül esett,
de azzal senki semmit nem gondolt.”
(Táncsics Mihály)
163
!
Úgynevezett mozgó ünnep. Nem adott naptári napon van, hanem
t
a Nap és a Hold járásához kapcsolódik az időpontja.
at
Húsvét vasárnapja a tavaszi
nap-éj egyenlőséget (március
21-ét) követő első holdtölte
al
utáni első vasárnap. Legkoráb-
ban március 22-én, legkésőbb április 25-én lehet húsvétvasárnap.
MIT JELENT AZ, HOGY MOZGÓ ÜNNEP?
A term
és
természet újjászületését, a tavaszt is ünnepel-
jük. Hagyományos húsvéti ételeink és fenn-
jü
ez
maradt húsvéti szokásaink vannak.
Az egyik ilyen régi szokás a tojásfestés. Ez
a lányok, asszonyok dolga.
ly
164
!
(Népköltés)
t
at
Kellemes és boldog
Ünnepet kívánok!
Öntözködni jöttem,
al
Hol vannak a lányok?
Rózsavizet hoztam,
Csak nem féltek tőle?
Gyertek hát közelebb
és
Hadd adjak belőle.
ez
(Népköltés)
ly
Tavasz
dé
165
t !
A régi pünkösdi népszokások közül még élő hagyomány a pünkös-
at
dölés, a pünkösdikirályné-járás. A pünkösdi király választása sajnos
teljesen eltűnt. Erre már csak a régi szólás emlékeztet: rövid, mint
a pünkösdi királyság.
al
MILYEN NÉPSZOKÁSOK KAPCSOLÓDNAK PÜNKÖSDHÖZ?
Tavasz
ly
(Szabó Lőrinc)
166
!
pott, hazamehetett, hogy együtt ünnepelhessen a
t
család. Magyarországon 1925-ben ünnepeltek először
zör
at
anyák napját.
MIÓTA ÜNNEP MAGYARORSZÁGON AZ ANYÁK NAPJA?
al
A kisgyermeknek nagyon hosszú ideig szüksége van az anyja kö-
zelségére. Az ő gondoskodása, szeretete nyújtja azt a biztonságot,
amely az egészséges testi és lelki fejlődéshez kell. A kisbaba már
és
a méhen belüli életben „megismeri” anyukáját, és felismeri őt a
születés után. A csecsemő és a kisgyermek az anyukája mellett
tudja igazán megtapasztalni a környezetét, megtanulni az anya-
ez
nyelvét, elsajátítani az együttélés szabályait.
MIÉRT NAGYON FONTOS AZ ANYUKA KÖZELSÉGE?
ly
167
!
Amíg ő van, vígan élném a világom,
t
nem hiányzik nekem semmi a világon,
at
három bánat teszi boldogtalanságom.
al
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
és
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
ez
168
!
getlenség mellett megőriztük szokásainkat, magyar anyanyelvün-
t
ket, hagyományaink nagy részét is. Szent Istvánt az 1000. év kará-
at
csonyán koronázták királlyá Esztergomban.
MIT KÖSZÖNHETÜNK ISTVÁN KIRÁLYNAK?
al
István király apja, Géza fejedelem építtette fel Eszter-
gomban a hegyi kővárat, hozzá a lakótornyot és a
templomot. A vár alatt iparos- és kereskedőtelep
és
létesült. István király 975 körül született Esz-
tergomban (akkor még Vajk volt a neve).
Az esztergomi vár volt több mint kétszáz
ez
évig a magyar királyok székhelye. Az
esztergomi érsek kizárólagos jogában
állt a magyar királyok koronázása.
ly
169
!
„nem akartunk mi semmi mást, csak élni.
t
Szántani, vetni és remélni
at
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.”
al
(Wass Albert: Mikor a bujdosó az Istennel beszél – részlet)
és
„Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének legeltetése alatt,
a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a ma-
gyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit,
ez
a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.”
(Krúdy Gyula)
ly
e dé
ng
E
170
!
sereg feltétel nélkül megadta magát az orosz cárnak.
t
KINEK ADTA MEG MAGÁT A MAGYAR HADSEREG?
at
A bosszúállás, a kegyetlen megtorlás elkezdődött. Az aradi hadi-
törvényszéken sorban ítélték halálra a tizenhárom magyar főtisz-
al
tet. 1849. október 6-án kivégezték őket. Ugyancsak ezen a napon
Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt is megfosztották az éle-
tétől. Az elítéltek haláluk pillanatában is hősként, hazájukhoz hűen
és méltón viselkedtek. és
HOL VÉGEZTÉK KI A HONVÉDTISZTEKET ÉS A MINISZTERELNÖKÖT?
ez
Október 6-a ettől kezdve a magyar nemzet gyásznapja.
MIÉRT OKTÓBER 6-A A MAGYAR NEMZET GYÁSZNAPJA?
ly
171
!
Károly tiszt, gróf Dessewffy5 Arisztid vezérőrnagy, Kiss Ernő al-
t
tábornagy, Lázár Vilmos ezredes, Schweidel6 József vezérőrnagy.
at
A gólyához
al
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted, és
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
t!
ez
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
eszünk,
ly
1
Aulich – ejtsd: aulih. 2 Damjanich – ejtsd: damjanics. 3 Knézich – ejtsd: knézics. 4 Poeltenberg
– ejtsd: pöltenberg. 5 Dessewffy – ejtsd: dezsőfi. 6 Schweidel – ejtsd: sveidel.
172
!
jetuniót kiszolgáló párt uralma ellen fellázadtak a magyarok: több
t
mint kétszázezer ember vonult Budapesten a Parlament elé.
at
HOVA VONULT A TÖMEG?
al
Kivágták a magyar zászló közepéből a gyűlölt, t, el-
nyomó hatalmat jelképező címert.
A rádió székházához vonultak, és elfoglalták az épü-
és
letet. A párt fegyvereseket küldött a rádió védel-
édel-
mére, éjszaka pedig megérkeztek a fővárosba a szovjet páncélosok
is. Elkezdődtek a fegyveres harcok. Pár nap múlva már országszerte
ez
harcoltak. A győztes forradalmat ünnepeljük október 23-án.
MIÉRT A LYUKAS NEMZETI SZÍNŰ ZÁSZLÓ LETT A FORRADALOM JELKÉPE?
ly
173
! t
más felsóhajtott, hogy hazáját
at
cipőtalpán nem viszi el,
más meg, hogy szabad költözési
jogát senki nem veszi el;
al
[…]
Ugorj! A fájdalom veled jön,
sosem szabad elmúlnia.
Mint zseblámpa, melyet letettek:
és
Világol túlnan Ausztria.
ez
(Faludy György – részlet)
Ne feledd a tért
ly
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk
ánk hű férfiai,
az a föld szent ügy hős-helye
helye lett,
e
1
Exodus: latin szó, kivonulást
jelent.
174
t !
Az emberek mindig megemlékeztek a halottaikról.
at
Az ünnephez több népi hiedelem is kapcsolódik. Például
azért kell fényességet teremteni, hogy a világosban a „vé-
letlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk sírjá-
al
ba. Vagy azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak
szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor
ugyanis hazalátogat a halottak lelke. Ezért sokfelé szokás volt,
és
hogy megterítettek nekik, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra.
MILYEN HIEDELMEK KAPCSOLÓDNAK EHHEZ AZ ÜNNEPHEZ?
ez
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
ly
Jaj, összedőlt
a kincstár.
ng
175
!
tél jár le ajándékozni.
t
MILYEN EMBER VOLT MIKLÓS PÜSPÖK?
at
December 6-án, Miklós-napon Szent Miklós püspök jószívűségére
is emlékezünk. A gyerekek ajándékot kaphatnak.
al
MIKOR VÁRJUK A MIKULÁST?
A Mikulás mosolya
és Hogyha baj ér, bánat, szégyen,
Bízzál Myra püspökében.
ez
Elhozza csillagos éjen
Ajándékát észrevétlen.
ly
176
A lux latin szó, jelentése: fény. Ebből származik a Luca név. Ezen
a napon a fényből, világosságból nagyon kevés jutott a földre. De-
!
cember 13-a volt valamikor régen az év legrövidebb napja. Az éj-
t
szaka hosszú, a nappal rövid és általában ködös, felhős, borongós,
at
szürke volt.
MILYEN NAP VOLT DECMBER 13-A?
al
Az emberek figyelték a napjárást, az évszakok, január 2018
177
!
zsúfolt volt, nem volt szabad szállás. József és Mária egy istállóban
t
húzódott meg. Itt született meg a gyermek.
at
al
és
MIÉRT BETLEHEMBEN SZÜLETETT JÉZUS?
ez
December 24. szenteste. Ezen a napon állítjuk és díszítjük fel a ka-
rácsonyfát. Szenteste minden elcsendesedik, leáll a közlekedés. Az
ly
sa innen ered.
ng
178
!
betlehemi jászolra emlékeztetett.
t
MIT JELKÉPEZTEK EZEK A DÍSZEK?
at
Az első fenyőfa karácsonyfát a feljegyzések szerint a XV. század-
ban, Németországban állították. Kezdetben a gazdag családok kö-
al
rében terjedt el, később általánossá vált ez a szokás.
és
Egy tiszta fényes éjszakán…
Egy tiszta fényes éjszakán
ez
csendült az ősi dal,
angyalsereg hajolt alá
arany hárfáival:
ly
békesség és jóakarat
az Úrtól, emberek!
dé
179
! t
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
at
jobb tán mint
nt csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magass égi birodalom?
al
Istálló párája,
a, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén és
mjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…
ez
Becsesnek láttad
áttad te e földi test
koldusruháját,
át, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted d rossznak a zord életet?
ly
törékeny játékunkat,
ékunkat, a reményt.
(Babits Mihály)
ng
E
180
!
kis juhocska mondta – biztos A sok pásztor mind muzsikál.
t
itt lakik a Jézus Krisztus. Meg is kéne szoptatni már.
at
Menyhárt király a nevem, Kedves három királyok,
Segíts, édes Istenem. jóéjszakát kívánok!
al
(József Attila)
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
és
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
ez
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
ly
181
!
barátaink születésnapját mi is megjegyezzük. Titokban meglepe-
t
tést szoktunk készíteni nekik.
at
HOGYAN ÜNNEPELJÜK A SZÜLETÉSNAPOKAT?
al
abban a hónapban és annak a hónapnak azon az adott sorszámú
napján van. Ez a nap persze eshet keddre, szerdára, péntekre,
vasárnapra vagy a hét többi napjára. Az ember egyik fontos és
és
lényeges személyi adata a születésének ideje. Ezt hivatalos okmá-
nyokon fel kell tüntetni.
MIÉRT KELL PONTOSAN TUDNI A SZÜLETÉSI DÁTUMUNKAT?
ez
Sietek
ly
Sietek.
dé
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
e
kitakarítani.
ng
(Ingrid Sjöstrand)
182
!
Ödön és Széchenyi Júlia. Ma a szülők dönthetik el, hogy gyermekeik
t
az édesanya, az édesapa vagy mindkettejük vezetéknevét kapják.
at
HONNAN KAPJA AZ EMBER A CSALÁDNEVÉT?
al
szülők választják a gyermeknek. Az utóneveknek álta-
szü
llában ismerjük az eredetüket, a jelentésüket, éss
van becézett alakjuk is.
és
Például az Anna név héber eredetű. Jelentése::
kellem, báj, kecsesség. Szokták Ancsának, An-
nácskának, Aninak becézni.
nács
ez
AM Margit görög–magyar eredetű. Jelentése: a ten-
gerr lánya, a világosság gyermeke, gyöngy. Szoktákk
Margónak,
M Margitkának, Grétinek becézni.
ly
183
t !
Nem, már tudom mit tegyek:
at
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.
al
Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.
és
ez
És ha meglesz egy napon.
bedobom az ablakon.
(Nemes Nagy Ágnes)
ly
dé
Pufi
184
!
Szállítás, közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
t
Cipekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
at
Kurucok a huszti várban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Bél Mátyásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Szózat (Vörösmarty Mihály) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
al
Szenecske kiskutyája (Lakatos Menyhért nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . 28
A kézi fonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
Gandhi életéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
és
Az öreg fazék titka (Lakatos Menyhért nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . .
A tihanyi visszhang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
36
46
A víz (Orbán Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
ez
A Pannon-tenger „ükunokája” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
A Biblia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
A csodálatos kenyérszaporítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
ly
185
!
Szeresd a gyermeket (Móra Ferenc – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
t
Fiam születésére (Petőfi Sándor – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
at
Kezdődik a nyaralás (Fekete István nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
Fejjel a falnak? (Fekete István nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
Arany János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
al
A nagyidai cigányok (monda nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144
A nagyidai cigányok (Arany János – részletek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
A fülemile (Arany János – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
és
Növünk együtt (Arany János – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Reszket a bokor, mert… (Petőfi Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
150
154
Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
ez
Elértem, amit ember érhet el… (Petőfi Sándor – részlet) . . . . . . . . . . 155
Csendes élet (Petőfi Sándor – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
Fazekas Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
ly
Farsang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
Március 15., nemzeti ünnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
ng
Húsvét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
Locsolóversek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
Tavasz (Szilágyi Domokos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
E
Pünkösd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
Tavasz (Szabó Lőrinc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
Anyák napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
A királyfi három bánata (Mécs László – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . 168
186
!
Október 23., nemzeti ünnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
t
Exodus (Faludy György – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
at
Ne feledd a tért (Illyés Gyula – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
Halottak napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
Halotti beszéd (Kosztolányi Dezső – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
al
Mikulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
A Mikulás mosolya (Kozma László – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
Luca-nap: december 13. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
és
Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Egy tiszta fényes éjszakán… (angol karácsonyi ének) . . . . . . . . . . . . . .
178
179
Karácsonyi ének (Babits Mihály) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
ez
Betlehemi királyok (József Attila) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
Születésnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
Sietek (Ingrid Sjöstrand) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
ly
Névnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
Névnapra (Nemes Nagy Ágnes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
e dé
ng
E
187