NÉHÁNY GONDOLAT A CSALÁDRÓL

Beadandóm témája a család lesz, az, hogy milyen sokszínűek lehetnek, és hogy miben
befolyásolhatják egy gyermek fejlődését. Ezt a témát tömérdeknyi tévedés veszi körül, mint például,
hogy a család a legkisebb egység a társadalomban, egy családban két külön nemű személy áll a
szülői szerepben, vérvonali kötődés van a családtagok között, két generációt foglal magában és végül
pedig a szülők házastársi kapcsolatban élnek. Elsősorban ezeket a tévedéseket szeretném kissé
kifejteni, róluk saját gondolataimat leírni.
A család valóban a legkisebb egység a társadalomban? Az órán tanultak alapján nem, hiszen a
legkisebb egység az egyén, amiből pedig épülnek más kapcsolatok, ilyen például a család is. Viszont
úgy gondolom, hogy a család a legfontosabb egység egy egyén megformálásában. A szülők vagy
akár testvérek hozzáállása egymáshoz, a nevelés, az egymás közötti kommunikáció nagyban
befolyásolja az egyén külvilággal való kapcsolatát. Például egy otthon, anya vagy apa által
elhanyagolt gyermek általában zárkózottabb, visszahúzódóbb lesz, viszont egy olyan, akinek
egészséges és kommunikatív a kapcsolata a családjával nyitottabb, extrovertáltabb lesz. Ilyesmi
összhang található a nevelésben is, olyan gyereket, akivel jó a kapcsolata a szülőnek egyszerűbb
lehet illedelemre, fegyelemre tanítani, hiszen nagyobb hatással lehetnek rá. Mindezek mellett a
család támogatást nyújt az egyén felé, legyen az érzelmi, anyagi vagy bármi más.
A családban a szülők szerepét valóban csak két külön nemű egyén töltheti be? Röviden
megválaszolva nem. Saját helyzetemet említve, számomra a családot nagyon sokáig csak édesanyám
és nagymamám jelentette, mindez addig, amíg anyám meg nem házasodott, illetve édesapám nem
kezdett el újra keresni. Jelen helyzetben tehát nekem a „szülő’’ kifejezés három embert foglal
magában: édesanyámat, édesapámat, illetve nevelőapámat, akit már-már vérszerinti apámnak is
tekinthetnék. De ilyen szempontból is nagyon sok variáns létezik, nevelhet egy gyermeket csak az
apuka, vagy több generáció is egyszerre: nagyszülő-apuka-testvér. Léteznek olyan családok, amiben
a szülők szerepét poligámiában(többnejűség) vagy poliandriában(többférjűség) élő egyének töltik be.
Ezek mellett pedig léteznek melegházasságok is, két azonos nemű személy életének összekötése,
akik pedig néhány országban (Magyarországon nem) fogadhatnak örökbe gyermekeket. Ezeket
egynemű vagy szivárvány családoknak hívjuk, és nagyon sok embernek ingere ellenére van. Hogy
ennek van-e alapja? Tulajdonképpen azon kívül, hogy az ellenző csak szimplán nem bírja elviselni a
látványt, nincs, ugyanis a szülők egyneműsége semmiben nincs hatással a gyermek identitására és
létére. Egyedül ez abban mutatkozhat meg, hogy a gyermek toleránsabb világnézettel nő fel.
De vajon minden családban vérszerinti kapcsolat áll a tagok között? Mint már említettem az én
esetemben, illetve a poliamor és szivárvány családoknál, nem. Tulajdonképpen a genetikán kívül
nagy kihatása nincs a családra a vérszerintiség. Persze, csodálatos érzés lehet kilenc megerőltető
hónap után egy anyának a kezében fognia a saját kis másolatát, de sajnos napjainkban figyelembe
lehetne venni azt is, hogy meg van a lehetőségünk(bizonyos feltételekkel) az örökbefogadásra, ami
igazából a populációt tekintve egy jó döntés lehet, hiszen szörnyen sok árva van, főleg szegényebb,
harmadik világbéli országokban. Vegyük például figyelembe Angelina Jolie-t, akinek három
biológiai és három örökbefogadott gyermeke van, persze ebben nagy szerepe van az anyagi
hátterének is, hiszen egy világhírű színészről van szó, de úgy vélekszem, hogy ez egy nagyon szép és
jó gesztus tőle tudván, hogy stabil anyagi hátteret tud biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek
talán még az életbe maradásra sem lett volna magas esélyük, hiszen Etiópiából, Kambodzsából és
Vietnámból fogadta őket örökbe.
Egy családnak tényleg csak az vélhető, ami két generációt foglal magában? Ahogyan ezt már többet
is említettem, egy család nagyon sok féle lehet. A fentebb említettek mellett, akár egy szorosabb
barátság is alakulhat családi kapcsolattá, vagy akár több testvér is élhet együtt, alkothat egy családot,
tehát a feltevés nem igaz. Egy család állhat kevesebb vagy több generációból is, mint kettő: ha
testvérek élnek együtt, akkor egy generációs családról van szó viszont, ha például nagyszülők, szülők
és gyermekek élnek egy tető alatt, akkor már többgenerációs családnak vehető. Véleményem szerint
ez a szempont nem annyira meghatározó egy gyermek fejlődésében, esetleg a családi, vagy másféle
hagyományok megőrzésében játszhat szerepet az, hogy több generáció együtt, de engem például
nagymamám kiskoromban hímezni tanított, ami pedig mára már egy olyan dolog, amit egyrészt nem
tanítanak, másrészt kicsit az „öregek hobbija” -ként maradt meg. Sajnos én már nem emlékszem,
hogy hogyan kell, de minden ilyesmi (például: horgolás, varrás, kötés) a kézügyességet segítheti,
illetve lefoglalja a gyereket és idővel, ha nagyobb lesz akár el is adhatja munkáit, ezzel pedig
zsebpénzt tud keresni önmagának. Ettől pedig egy sikerélménye lesz a gyermeknek, illetve némi
függetlenséget is érezhet anyagi szempontból, lehet megengedhet magának így már olyan dolgokat,
amit alap esetben, ha szülőtől kellett volna pénzt kérni rá, nem engedhetett volna.

Fontos-e az, hogy egy gyermek szülei házasok-e? A szülői házasságnak jelentős hatása lehet a
gyerek fejlődésére, de ez a befolyásolás összetett és sokféle tényezőtől függ. Egy stabil, egészséges
házasságból származó környezet előnyös lehet a gyermeknek. A pozitív szülői példa, amit később
átvehet a gyerek, segíthet a biztonságérzet kialakításában, erősítve az érzelmi kapcsolatokat és az
önbizalmat. Ugyanakkor, egy rosszul működő házasság, tele konfliktusokkal és feszültségekkel,
negatívan befolyásolhatja a gyerek fejlődését. A családi stressz és a gyakori veszekedések szorongást
és bizonytalanságot okozhatnak a gyermek számára, ami hosszú távon hatással lehet az érzelmi és
szociális jólétére. Azonban fontos kiemelni, hogy a szülői kapcsolat minősége nem feltétlenül függ
attól, hogy a szülők házasok-e vagy élettársak. A legfontosabb az, hogy a szülők támogassák
egymást, és biztosítsák a gyermek számára a szeretetet és stabilitást. A kiegyensúlyozott, egészséges
szülői kapcsolat minden formában elősegítheti a gyerek optimális fejlődését.
Tehát mindezeket összefoglalva család rendkívül meghatározó szerepet játszik egy egyén
megformálásában. Annak ellenére, hogy számos tévedés veszi körül, mint például a család mint a
legkisebb egység a társadalomban vagy a szülői házasság kizárólagos fontossága, a valóságban a
család sokszínű és változatos lehet. Az egyén fejlődésére gyakorolt hatása rendkívül érzékelhető, az
egészséges családi dinamika elősegíti az érzelmi és szociális kompetenciák kialakulását. Az anyagi,
érzelmi támogatás mellett a családtagok közötti pozitív példák és kommunikáció formálják az egyén
kapcsolatát a külvilággal. Nemcsak a vérvonal és a tradicionális szülői szerepek határozzák meg a
család fogalmát, hiszen változatos kapcsolati formák is lehetnek sikeresek. Összességében a család a
gyermek számára esszenciális tér, ahol az értékek és az identitás kialakul, meghatározva ezzel az
egyén fejlődését.