Az ember tragédiája műfaja sajátos és jellemző a romantika korára.
Nevezhetjük drámai költeménynek, lírai drámának, mert párbeszédes formájú és történetet mesél el, de lényege a költőien megfogalmazott filozófiai gondolatokban van. Emellett hívhatjuk úgynevezett emberiségkölteménynek vagy világdrámának is. Az ilyen művek az emberi lét alapvető kérdéseire keresik a választ, a bennük szereplő hősök pedig jelképesen magát az embert, az emberiséget testesítik meg. Hasonló alkotás még pl. Goethe: Faust, illetve Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Az ember tragédiájában keverednek a műnemek. Epikus mű, mert történetet mesél el. Lírai, mert filozófiai jellegű és nyelvileg költőiség jellemzi. Ugyanakkor dráma is, mert párbeszédes a formája és színpadra állítható. A Tragédiát a drámatípusok közül kétféle fogalommal jellemezhetjük: Ez a mű úgynevezett kétszintes dráma, vagyis két, egymással hierarchikus (alá- fölérendeltségi) viszonyban lévő világszint jelenik meg benne: az evilági szint és az „égi” szint. Az időviszonyok is osztottak: a mennyekhez a végtelen idő tartozik, az emberi világhoz pedig a véges, múló idő. Madách műve „könyvdráma”, vagyis inkább olvasásra való, mint színpadra állításra, mivel a történések és konfliktusok helyett a filozófiai kérdéseken és a gondolatokon van a hangsúly. Az ember tragédiája egyedien felépített alkotás. A hagyományos felvonások helyett 15 „színből” áll. Az első három és az utolsó szín a cselekmény keretéül szolgálnak, vagyis keretszínek, és külön egységet képeznek. Bibliai helyszíneken játszódnak, ezért biblikus színeknek is nevezzük. A 4-14. színek úgynevezett történeti színek, illetve álomszínek, mert Ádám és Éva Madách fikciója szerint álmukban „járják végig” az emberi történelem bizonyos korait, helyszíneit. 1-2-3. szín Az első három szín a történeti színek álomsorozatát alapozza meg. A kezdeti jelenetben „A gép forog, az alkotó pihen” a Biblia alapján és deista szemlélettel elképzelve a „nagy mű”, a világ megteremtése már befejeződött, az Úr megpihen, az angyalok az ő munkáját dicsőítik. Lucifer azonban erre nem hajlandó és osztályrészét követeli. Az Úr nekiajándékozza a Paradicsomban a tudás és a halhatatlanság fái fölötti hatalmat. Lucifer szavainak hatására Ádám és Éva a „tudásra” vágyva esznek a tiltott gyümölcsből, az Úr pedig büntetésül kiűzi őket a Paradicsomból. A Paradicsomon kívül szembe