Fogalmak

• Ókor: i.e. 3000 – i.sz. 47 korszak az első írásos műveket ide, az antikvitáshoz stílusához
vonatkoztatjuk
• középkor 476-1640; az antikvitás és reneszánsz közötti korszak
• reneszánsz: művelődési korszak és korstílus; XIV. század eleje – XVI század közepe; antikvitás a
példa; természet, harmónia fontos; embereszmény művelt
• barokk : XVI század vége – XVIII század vége; Itáliából; sosem volt önállóan jelen (mellette
késői reneszánsz, manierizmus; rokokó, klasszicizmus, szentimentalizmus); antik, középkori minta
új formában; tapasztalaton túli dolgok megragadása; cél: tanítás, gyönyörködtetés (utóbbi előnyben);
múlaandó <-> örökkévaló; hedonizmus = mértéktelenség; kifejezésmód bonyolultsága;
monumentalitás; hősiesség; pompa; szimbolikus-allegórikus kifejezésmód
• rokokó : XVIII századtól; nincs tapasztalaton túli; egyéni boldogság; erotika; játék;
szellemesség; báj; könnyedség; kecsesség; kicsinyítés, apró részletek; intimitás
• felvilágosodás : szellemi, kulturális, filozófiai mozgalom, egyben kultúrtörténeti korszak volt
a 17. század vége és a 19. század eleje között. Stílusirányzata a klasszicizmus és a szentimentalizmus
• klasszicizmus: 1630-1830 + XVIII; 1. Franciao.-ban; sosem volt önállóan jelen; művészeti, irodalmi
irányzat; antik utalások, elemek; szabályok megfogalmazása (főleg Arisztotelész ,,Poétika” alapján),
euripidészi tragédia, vergiliusi eposz, horatiusi óda; szenvedély és egyszerűség mértéktartó;
• szentimentalizmus: XVIII század vége – XIX század eleje; klasszicizmus és romantika közti
átmenet; érzelemkultusz; lassan eltávolodott a romantikától; empirizmushoz kapcsolódott; az ember
belső világa előtérbe kerül; napló- vagy levérforma (E/1 személyben); természetben feloldódás =
,,őshaza” (részévé válhat)
• romantika: irracionalitás; megérzéseken alapul; mesés elemek (jó és gonosz ellentéte; próbák; valós
figurák; szimbolikus alakok); elvágyódás (térben, időben)
o múltba (középkor, képzelet) vágyakozó: csalódik a felvilágosodásban
(sturm und drank és szentimentalista irányba megy el); valóságtól
elfordulás; természet szerepe
o nemzeti: megjelenik a szabadságvágy, individualizmus, haza
szabadsága; megjelennek a felvilágosodás eszméi (Szabadság,
Egyenlőség, Testvériség)

• mitológia: mítoszok összessége, rendszere egy népen belül (tudományt is így hívják)
• mítosz: ’történet, elbeszélés’, emberek legősibb történetei; szájhagyomány útján terjednek; hősei
istenek, félistenek (=héroszok); a történeteket rapszodoszok énekelték
• eposz: ’szó’, verses formájú, nagyepikai műfaj, tárgya olyan esemény, ami kihatással van egy nép
életére; tartalmaz eposzi kellékeket, eposzi hőst, hősiesség és hírnév követendő (eredetileg
szájhagyomány útján terjedt); hexameter
• eposzi hős: átlag feletti ember, istenek támogatják
• eposzi kellékek:
o invokáció: segélykérés (múzsától, istenektől; első sorban)
o propozíció: tárgymegjelölés (elmondja miről fog szólni; minek az
elmondásához kér segítséget)
o in medias res: dolgok közepébe vágás (nincs felvezetés)
o enumeráció: seregszemle (táborok részletes leírása)
o deus ex machina: isteni beavatkozás
o retardáció: késleltetés (feszültségkeltés; cselekményt döntően befolyásoló
esemény híre késve jut el a leginkább érintettnek)
o atipizáció: előreutalás
o epiteton konsztansz: állandó jelző (névhez mindig kapcsolódik; megértést
segítette)
 o epikus hasonlat: egy részletezett, önálló történetté is kerekedhető hasonlat
(érzékelteti a hasonlított dolog pl nagyságát)
o toposz: közhely (kortól és műtől függetlenül kb azonos jelentés)

• epigramma: sírfelirat; rövid; csattanóval zárul; általában életigazságot, alapbölcsességet

fogalmaz meg; közéleti vers; mindig disztichonban íródik (rómaiaknál gúnyolódó hangvétel)
• elégia
o régen: hosszabb, disztichonban írt vers (témától függetlenül)
o most: vágyott és valós világ közti távolság; vágyott érték hiánya; belenyugvás
o epika és líra közti átmenet

• dal: lírai műfaj; egyszerűbb verselés, strófaszerkezet; hétköznapi téma, személyes érzések;
vidámság vagy szomorúság
• himnusz: istenhez (vagy elvont eszméhez, erőhöz) szól, fennkölt, ABA szerkezet;
fohászkodás, segélykérés, dicsőítés
• óda: ’ének’; nem istenhez szól, fennkölt, emelkedett tárgy: közösségi/privát; összetett
ritmika, strófaszerkezet
• ars poetica: ’költői mesterség; költői művészet’; megállapítja: milyen egy jó vers, mi a költő
feladata
• dráma : jelen idejű, a szereplők tetteiben és beszédében megnyilvánuló ,,itt és most” lezajló
viszonyváltás (van történte; színészek jelenítik meg szerzői utasítások alapján) szerkezete:
1. drámai alapszituáció (prologosz): valamilyen egyensúlyi helyzet felbomlása
2. főkonfliktus: egymással ellentétes értékeket képviselő szeméylek feloldhatatlan
ellentétének kialakulása drámai alapszituáció miatt
3. tettváltás: a felek céljaikat el akarják érni (szavakkal=dikció; cselekvéssel=pakció)
4. drámai tetőpont (értékvesztés): szereplők és nézők által is jelentősnek tartott érték
pusztulása
5. záró helyzet: új egyensúlyi helyzet kialakulása
• tragikum: a szép elbukása; rút korlátozza; néző érzi a nagy veszteséget
• tragédia: főhős személyisége vagy élete összeomlása árán éri el célját
• 3-as egység: 1 helyszín; rövid idő (max. 48 óra); 1 cselekményszál
• katarzis: együttérzést okoz, megtisztulást, felülemelkedést (szép elbukása okán)
• ekloga: békés pásztori idill (életkép: mindennapi élet tipikus részei); párbeszédek, monológok;
hexameterben íródott; lírai, de epikus és drámai elemei is vannak;
• hübrisz: legfőbb emberi bűn (olyan mértékű gőg, amivel a halandó elhiszi hogy istenekig ér fel –
Kreón temetési törvénye az istenek fölé emeli őt, ez az ő hübrisze)
• időmértékes verselés: ritmusa a hosszú és rövid szótagok váltakozásán alapul; mora=egy rövid
szótag, kettő mora=egy hosszú/ kettő rövid szótag
• hexameter: 6 versláb; dactilus+spondeus; 5. dactilus;
6. spondeus/trocheus
-UU; -UU/--; -UU/--, -UU/--; -UU; -U/--
• disztichon: hexameter + pentameter (csonka hexameter; 3. és 6. versláb csonka, középen cezúra
(szünet))
-UU; -UU/--; -UU/--, -UU/--; -UU; -U/-- hexameter
disztichon
-UU; -UU/--; - │ -UU; -UU; - │ pentameter
• verslábak: egyszerre egy sor csak ereszkedő/emelkedő lehet [SD1] megjegyzést írt: Dőlten szedetteket nem szoktuk
↑ jambus U- használni, sima strófákban nem szokott előfordulni csak
extrém esetekben
↑ anapestus UU-
↑ ionicus a minore UU--
− spondeus --
 − piricchius UU
− chorijambus -UU-
↓ trocheus -U
↓ dactilus -UU
↓ ionivus a majore --UU

• Ószövetség: héberül íródtak; Krisztus előtti történetek; az Úr a zsidó néppel lép szövetségre; Messiás
ígérete; zsidó Biblia rész; Jahve szövetségéről szól; Ábrahám, Izsák, Jákob köti; Mózes megerősíti
• Újszövetség: görögül íródtak; Krisztus utáni történetek; az Úr szövetsége mindenkivel; keresztény
Biblia rész; evangéliumok; apostolok cselekedetei; páli levelek; apokalipszis (jelenések könyve)
• kanonizáció: folyamat, kiválogatják, véglegesítik, megszerkesztik a Bibliába kerülő szövegeket
• apokrif: Bibliából a kanonizáció során kimaradt művek
• próféta : isteni megbízás alapján Isten üzenetét közvetíti a közönségnek; jelen állapotának kritikusa
• apostol: Jézus tanítványai; hit kiterjesztői
• evangélium: ’örömhír’; Jézus életéről szól
• evangélisták: Az evangéliumok írói; Máté, Márk, Lukács, János [SD2] megjegyzést írt: szinoptikusok, vagyis együttlátók.
• passió: Jézus szenvedéstörténete; az utolsó vacsorától (ahogyan meghal) feltámadásig János az apokalipszis eljövetelét írja meg jóslataival, ők pedig
Jézus életéről hablatyolnak
• parabola: példabeszéd; Jézus tanítása konkrét példával megjelenítve
• apokalipszis: ókori héber és keresztény műfaj; egy múltba helyezett személy szájába adott
jövendölés a jelenről vagy jelenben szól a várható jövőről; látomásként és kinyilatkoztatás szerűén
jelenik meg
• Vulgata: Latin nyelvű bibliafordítás, az i. sz. 5. század elején készült, Szent Jeromos munkája
• zsoltár: pusztai, jeruzsálemi Szentély népért végzett szolgálatának használatára keletkezett dalok
o panaszzsoltár: Istennek feltár problémákat segítséget kér hozzájuk
o hálaadó zsoltár: bajból szabadult ember köszönetet mond Istennek
o himnusz: Isten fenségét, jóságát dicsérő ének
o bölcsességi zsoltár: elmélkedő, gondolati tartalmat megfogalmazó ének

• legenda: ’olvasandó’; kolostorokban olvasták fel; vallási szempontból fontos személyekről szól,
természet feletti elemeket tartalmaz; eredetileg latin; tanító szándék
• vallomás: (=gyónás) személyes tartalom; lélek megváltozása jelenik meg benne; önelemzés;
(visszaemlékező, elmélkedő, szemlélődő magatartás- és beszédmód); (gyónás, ima, hitva, teológia
műfaji elemei)
• trubadúrlíra: kötött szótagszám; min. 3 rímből álló rímrendszer; versszakok összekötése; nő = szép,
magasabb rendű, előkelő, férjes asszony; távolsági és erkölcsi távolságok
• haláltánc: halál előtti egyenlőség; csontvázak táncolnak az áldozattal; megszemélyesített halál
társadalmi és koreli különbség tesintet nélkül utolsó táncba viszi az elszólított lelket
• terzina: hármas rímmel összefogott, háromsoros strófákból álló vers; aba bcb cdc ded … rímelés =
végtelenség = szabadság
• balladaforma
o oktáva 3x8 sor + 4 sor ajánlás, 8 szótag, jambikus sor
ababbcbc+bcbc
o 10 sor + 5-6 sor ajánlás, 10-11 szótag, jambikus sor
ababbccdcd
o 6 versszak, ált. nincs ajánlás, refrén
• akrosztikon: költemény/strófa; verssorok/versszakok kezdőbetűi összeolvasva értelmes szöveget
alkotnak
• ütemhangsúlyos verselés: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása; alapegység
= ütem: 1 hangsúlyos (nem mindig szó elején) utána 1-3 hangsúlytalan szótag
• humanizmus: világ megismerése; felújításra való tudományos türekvés; klasszikus műveltségen
alapszik; nevelési eszmény (később); sokoldalúan képzett emberek
• szonett: 14 sor, jambikus sorok 4433 szótagok soronként = végtelenség
o petrarcai:
2x4 sor (kvartina) + 2x3 sor (terzina), 10-11 szótag
abba abba dcd dcd vagy abba abba cde cde
o shakespeare-i:
nincs versszak, 10 szótag, utolsó 2 sor formailag külön
abab cdcd efef gg

• novella: kisepikai műnem; rövid; prózai; kevés hely, szereplő, (idő); sorsdöntő fordulat/hiány indítja
el az eseménysort; sokszor csattanó a végén
• tájvers: táj bemutatása + a költőnek a tájhoz fűződő érzései
• Balassi-strófa: ütemhangsúlyos; felező nyolcas; 3/6/9 sor; 6-6-7 szótag;
belső rím; nagyfokú szerkezettség; zeneiség
aab ccd ddb
• reneszánsz színház: nincs hármasegység, díszlet, jelmezek;; hármas osztatú színpad; nem játszik nő,
kevert nyelvezet; kar (elmondják mi lesz); erőszakos részeket is bemutatnak; több emelet;
((kocsiszínpad (több kocsi, közönség áll)/ processziósszínpad (több színpad, közönség vándorol)))

• barokk eposz: katolikus eszme; monumentalitás (természet feletti lények, dolgok felnagyítása);
realitás (pl tényleg ilyen egy csata); eposzi kellékek (invokáció katolikus személyhez)
• Athleta Christi: ’Jézus katonája’
• imitatio Christi: ’Jézus utánzása’
• fiktív levél: az író nem szánja elküldésre; címzett kitalált személy; írója nem feltétlen azonos azzal,
akinek a nevében megszólal

• komédia: régen: szomorúan kezdődő, szerencsésen végződő, bonyolult

cselekményű alkotás
most: látszat és valóság ellentéte; álérték vagy értékhiány lepleződik le;
hősei átlagos, kisszerű alakok; jellembeli vagy erkölcsi
fogyatékosságukkal nincsen tisztában vagy erénynek tünteti fel;
jellemkomikum, helyzetkomikum, nyelvből származó komikum (szó-
és rímjátékok, szóviccek, össze nem illő szavak, stíluselemek vegyítése,
ismétlések, túlzások, nyelvhasználat hibái)
• commedia dell’arte: XVI század – XVIII század; ’a művészet, mesterség színjátéka’; 1. Itáliában;
improvizációs műfaj; fix tipusú karakterek; nagy szerepben a tájszólás és tréfa
• helyzetkomikum: külső események alakulása miatt válik nevetségessé
• jellemkomikum: szereplő belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé
• rezonőr: epikus és drámai művekben; szerzői nézőpontot közvetít; külső megfigyelő

• felvilágosodás : eszményáramlat 1789-től (nagy francia forradalom); nincsenek babonák;

észelvűség; ,,Gondolkodom, tehát vagyok”, ,,Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”
• racionalizmus: Descartes tanai; világ megismerése ész által (-> klasszicizmus -> romantika)
• empirizmus: Bacon, Locke tanai; világ megismerése tapasztalat által (-> szentimentalizmus)
• deizmus: Isten a világot megteremti, de magára hagyja
• panteizmus: Isten mindenben ott van
• materializmus (ateizmus): Istent tagadó
• Enciklopédia: nagyszabású ismeretterjesztő könyv, amely a kor tudományos, technikai vagy
művészeti ismereteit foglalja össze és ábécé szerint tartalmazza a benne levő szócikkeket
• tézisregény: egy állítást cáfol meg vagy igazol; az állításhoz való viszony minimálisan változhat
• utaztató regény: Kalandregény, jellemek nélküliség. A kalandok száma, sorrendje változtatható,
mivel az események alig hatnak a szereplők jellemére és világszemléletére
• napló- és levélregény: Szűk cselekmény, elmélyült lélekábrázolás, meghitt hangvétel, szubjektivitás
jellemzi. Leginkább a szentimentalizmusra jellemző műfaj
• utópia: megvalósíthatatlan eszményi társadalmi élet
• emberiségköltemény: nem előadásra, hanem olvasásra készültek, és az emberi lét alapvető filozófiai
kérdéseit vetik fel

• nyelvújítás: tudatos és tömeges változtatásokat végrehajtása egy nyelvben

• röpirat: közvélemény kinyilvánítása valamely ügyben (akár mellette, akár ellene), fő jellemzője az
aktualitás
• cikk: átfogó, sokoldalról megvilágít; publicistai műfaj; szakértelmet kíván; gondolatmenet; aktuális
társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, tudományos kérdések
• tanulmány: tudományos; szakértelmet kíván; kérdés/ ismeretkör; érvelés; helyzetfeltáró/ irányadó
szándék
• váteszköltészet: a váteszköltő (’látnok’) jövő és a helyes cselekvés ismeretében felülemelkedik
közösségén
• gondolati líra: az érzelmeket nem a hangulat, hanem a személyes élménnyé vált filozófiai tartalom
fejezi ki
• elégiko-óda: elégikus mutívumok; ódai tárgy; megszólítottja megszemélyesített foglom, allegórikus
alak; beletörődés a rosszba
• episztola: ’küldemény’; valós, néven nevezett személyhez írt verses műfaj
• népiesség: a gyökerekhez nyúlás, a nemzet keresése
• létösszegző vers: saját személyiségfejlődésének értelmezéséről és értékeléséről szóló mű. Együtt jár
a múlt és a jelen összehasonlításával, az időszembesítéssel, nemegyszer az önmegszólítással

• eredetiség: mintakövető poétikák elvetése; művészi tartalom teremti a formát

• egyéniségkultusz: a belső világ tudatos és tudattalant tartalmai (álmok; vágyak kifejezése)
• természetkultusz: a táj, mint a személyiség belső tartalmainak tárgyiasulása; ember és természet
együttes élése
• műfajkeveredés: Több műfaj jellemzője található meg egy szövegen belül
• lirizálódás: érzelmekre, jellemekre fókuszálás. A líra sok tulajdonságának átvétele
• töredékesség: A tökéletesség iránti vágy és annak elérhetetlensége közötti feszültség
következménye.
• történelmi regény: a múlt eseményeit szépnek és tanulságosnak állítja be; keveri a múltat és a
jelent; a múltban olyan gondolat- és érzésvilág kérdései állnak, melyek a jelen előfeltételeiként
értelmezhetők
• lélektani regény: a szereplők részletesen kidolgozott gondolatvilága, érzelmi és tudati élete, vagy
éppen tudatalattija hangsúlyosabb szerepet tölt be, mint a mű cselekménye
• verses regény: XIX századtól; előzménye eposz, verses elbeszélés; romantika legjellemzőbb műfaja;
jelen részeit próbálja megragadni; realizmus; nagyobb terjedelem; regényszerű tematika, szerkezet;
lírai kitérők

• idő- és értékszembesítés: a jelen, a múlt vagy a jövő értékvilágát egymással szembeállító verstípus,
melynek megfogalmazására a költőt rendszerint egy súlyos értékvesztés vagy a számvetés vágya
készteti imagináció: a képzelet szüleménye
• történelemszemlélet: valamely filozófiai elméletre támaszkodó szemlélet, amelynek alapján valaki a
történelmet, annak eseményeit vizsgálja, értékeli, bírálja
• szerepvers: a lírai én valamely más, fiktív vagy valóságos személy hangján szólal meg
• nemzeti hagyomány: az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket
nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek
• parainesis: ’intés, intelem’ Kölcsey Ferenc írt unokaöccsének egy ilyen című művet a kultúra és a
nyelv kapcsán
• kétszintes dráma
o normaadó szint: amit megpróbálnak elérni a karakterek; természet feletti hely
o normakövető szint: ahonnan próbálják elérni; földi világ szintje
• drámai költemény: párbeszédes, de lírai elemeket is tartalmaz
• önmegszólító vers: Egyoldalúnak látszó párbeszédben két ellentétes magatartáslehetőséget fogalmaz
meg. Saját magát E/2-ben szólítja meg a lírai én
• ambivalens: latin eredetű kifejezés, jelentése: kettős érzelmű, ellentétes irányú