Fogalmak

1. Finnugor: Az uráli nyelvcsalád nagyobbik tagjának, a finnugor ágnak a

megnevezése. Az ide tartozó nyelveket a nyelvtani rendszer, az alapszókincs és más
nyelvi törvények kötik össze.
2. Törzs: Az államiság előtti strukturális forma. A törzs tagjait valamilyen valós vagy
vélt vérségi kapcsolat tartja össze. Vezetője a törzsfő. magyar történeti hagyomány hét
törzset (tarján, jenő, kér, keszi, nyék, megyer, kürtgyarmat, kabarok)
3. Fejedelem: Olyan ember, aki egy-egy államon vagy országrészen uralkodik,
azonban bizonyos királyi jogokkal és külsőségekkel nem rendelkezik. A nomád-
pogány magyar államalakulat vezetőit is (nagy)fejedelemnek nevezték.
4. Kabarok: A kazár néptörzs egyik altörzse, amely tisztázatlan okokból miatt a
magyarok törzsekhez csatlakozva elhagyta a Kazár Birodalmat.
5. Vérszerződés: A hagyomány szerint a magyar törzsek alapszerződése, amelyet a hét
vezér (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm) Etelközben kötött. Ehhez az
eseményhez Álmos fejedelemmé választása, a fejedelemség kezdete.
6. Honfoglalás: Valamely nép új területre költözését vagy területfoglalását jelenti.
Magyarság 895-896-ban a Kárpát-medencébe való bevonulását és annak több
szakaszra osztható birtokba vételét jelenti. A honfoglalás folyamatát a 907-es, keleti
frankok ellen vívott pozsonyi csata zárta, amely magyar győzelmet hozott.
7. Kettős honfoglalás elmélete: László Gyula régészeti leletekre alapozott elmélete,
amely szerint a 9. században a honfoglaló magyarok bejövetelét már megelőzte
egyfajta honfoglalás a 7. században, és így az Árpáddal bevonulók azonos nyelvű
lakosságot találtak itt
8. Avarok: Eurázsiai nomád nép, amely a 6–8. század folyamán erős birodalmat
hozott létre Kárpát-medence központtal. Birodalmuk a 9. század folyamán kisebb
egységekre esett szét.
9. Rovásírás: Olyan írástechnika, amelyben az egyes betűket különböző rovatokkal
jelölik, iránya jobbról balra tart. Szűkebb értelemben a székely-magyar rovásírást
értjük alatta.
10. Kalandozások: A magyarok 907 és 955/970 között megvalósult, mintegy félszáz
zsákmányszerző vagy zsoldért vállalt – kisebb-nagyobb seregekkel végrehajtott –
hadjárata, amelyek során Nyugat-Európát, Itáliát és Bizáncot is támadták. A nyugati
hadjáratok az augsburgi (955), a déli hadjáratok az arkadiopoliszi vereség (970) után
lezárultak.
11. Székelyek: A magyarság máig tisztázatlan eredetű, sajátos identitással rendelkező
csoportja. A középkor óta nagy tömegben élnek az erdélyi Székelyföldön. A három
erdélyi nemzet egyike a magyarok és a szászok mellett, közigazgatási egységeiket
székeknek nevezzük. Vezetőjük a székely ispán, majd az erdélyi vajda volt.
12. Vármegye: I. (Szent) István óta létező világi területi és közigazgatási egység.
Központjukban egy-egy vár állt, vezetője a megyésispán volt. Kezdetben királyi
vármegyékről, a 13. századtól nemesi vármegyéről beszélhetünk, a 19. Században
pedig polgári vármegyékké.
13. Egyházmegye: Egyházkormányzati egység, amelynek élén a püspök áll
(püspökség). Az egyházmegyék kialakítását I. (Szent) István kezdte meg.
14. Érsekség: Főegyházmegye, amelynek vezetője az érsek. Az egyes egyházmegyék
az érsekségek alá vannak rendelve. Az első érsekségeket I. (Szent) István alapította
Esztergom és Kalocsa központtal. A magyar egyházszervezet élén az esztergomi érsek
áll.
15. Tized. Az egyháznak fizetendő adó, amelyet Szent István törvényei rendeltek el. A
gabona, bor, méz és más termények vagy az állatszaporulat tíz százalékát kellett
beszolgáltatni az egyház számára.
16. Nádor: Kezdetben a királyi udvarispánja, később a király utáni legfőbb tisztség.
Bírói és katonai feladatokkal is rendelkezett, valamint a király távollétében annak
helyettese volt. A 15. századig a király, majd a rendek választották a nádort.
17. Ispán: A vármegye vezetője, a királyi hatalom képviselője. Feladata az adó
begyűjtése, a vármegye sereg ének vezetése és a bíráskodás a vármegye népei felett.
18. Kancellária: A hivatalos jogbiztosító iratok, azaz oklevelek kiállításával
foglalkozó királyi hivatal. Vezetője általában valamilyen egyházi méltóság volt, aki
pecsétjével hitelesítette a kiadott iratokat. A Magyar Királyságban III. Béla rendelte
állította fel a királyi kancelláriát 1181-ben.
19. Kettős kereszt: A hagyomány szerint I. (Szent) István II. Szilveszter pápától kapta
a kettős keresztet, hogy ezzel is megerősítse a királyi apostoli megbízatását. Valójában
a – magyar címerbe is bekerülő – szimbólum használata a 12. századtól kimutatható,
valószínűleg III. Béla honosított meg, aki bizánci tartózkodása alatt ismerte meg.
20. Szászok: A középkorban Szepességbe (cipszerek) és Erdélybe letelepülő németek
gyűjtőneve. Széleskörű szabadságjogokkal rendelkeztek, amelyeket II. András
kiváltságlevelében is rögzített. A három erdélyi nemzet egyike a magyarok és a
székelyek mellett.
21. Kunok: Török nyelvű nomád nép. A 11. század környékén érkeztek a Kárpát-
medence előterébe. IV. Béla a 13. században megpróbálta letelepíteni őket a mongol
invázió előtt, azonban vezérük, Kötöny meggyilkolása után elhagyták az országot. A
mongol pusztítás után végül ismét betelepültek az Alföldre, a Nagykunság és a
Kiskunság területére. A kunok kiváltságokat kaptak, illetve a királyi haderő
könnyűlovas erejét adták.
22. Tatárok/mongolok: Belső-Ázsiából induló népek, akik Dzsingisz kán vezetése
alatt terjeszkedni kezdtek a 13. században. A mongolok leigázták a tatárokat, akik
csatlakoztak a népszövetséghez. Hadjárataik során először meghódították a Kijevi
Nagyfejedelemséget és Lengyelországot, majd 1241-ben Magyarországot is végig
dúlták, azonban 1242-ben elvonultak.