A kádári diktatúra

A Kádár-kormány a szovjet haderő segítségével ragadta magához a hatalmat. A helyi

forradalmi szervek: a munkástanácsok és a nemzeti bizottságok azonban továbbra is
ellenálltak. Nem ismerték el az új kormányt, ragaszkodtak a többpártrendszerhez és a
szovjet csapatok kivonulásához. Több helyen tüntetéseken tiltakoztak a szovjet
beavatkozás, a törvénytelen Kádár-kormány és a forradalomban részt vevők megkezdődő
letartóztatása ellen. A passzív ellenállás kibontakozását a Kádár-kormány erőszakos
akciókkal, tömeggyilkosságokkal törte meg újabb és újabb gyilkos sortűz zúdult a
fegyvertelen tüntetőkre. A Kádár-kormány nem érezhette szilárdnak a hatalmát addig, amíg
léteztek a forradalom által létrehozott társadalmi- politikai szervezetek. Ezért 1956
decemberében felszámolták a munkástanácsokat és a nemzeti bizottságokat. A sortüzek
célja az emberek megfélemlítése volt.

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) átértékelte az 1956-os eseményeket, és

megbélyegző módon ellenforradalomnak minősítette. Akik ezt megkérdőjelezték, azokat a
rendszer ellenségének tekintették. Népbíróságokat állítottak fel újra, ahol az
ellenforradalomban részt vett emberek ítélték el, zárták börtönbe vagy végezték ki.

A rendszer szempontjából nagy jelentősége volt Nagy Imre elítélésének. Attól nem kellett
tartani, hogy bármilyen szervezkedésbe kezd. Kádár számára azonban a puszta létezése is
kockázatot jelentett, hiszen ő volt az ország törvényes miniszterelnöke, és tisztségéről nem
volt hajlandó lemondani. Ezért Nagy Imrét 1958 júniusában bíróság elé állították, halálra
ítélték, és kivégezték.

A pártállam újjászervezése

A diktatúra megszilárdításához fontos lépés volt a kormány és a párt (MSZMP) számára a

megbízható fegyveres testületek létrehozása. Újjászerveztek a rendőrséget. A kormány új
karhatalmi alakulatot is felállított, a munkásőrséget. (Feladatuk a rendezvények biztosítása
és a természeti katasztrófák elhárítása volt). Újjászervezték a magyar haderőt. A tiszteknek
hűséget kellett fogadni a Kádár-kormánynak, ha nem tették, akkor minden rendfokozatától
megfosztották. Újjászervezték az úttörőmozgalmakat is. Megalakult a (KISZ) a Kommunista
Ifjúság Szövetsége. Emelték az ipari munkások, a bányászok és a pedagógusok bérét.

Kádár János az 1960-as évek elejétől enyhített a politikai elnyomáson. Részleges

amnesztiát (közkegyelmet) hirdetett meg az 1956 miatt elítéltek számára. A korabeli
hivatalos politikai jelszava ez lett: „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Aki nem
nyilvánított véleményt a politikáról azt békén hagyták, foglalkozhatott a saját boldogulásával.

Élet a Kádár-rendszerben

A hatalom továbbra is fontosnak tartotta a vidéki magángazdálkodás teljes

felszámolását. Mindenkit újra visszakényszerítettek a mezőgazdasági TSZ-be (Termelő
Szövetkezetek). Helyenként fenyegetést, erőszakot is alkalmaztak, de előtérbe került a
meggyőzés és bizonyos kedvezmények biztosítása (pl: nyugdíjbiztosítás, beteg- és
balesetbiztositás). A téeszesítés éveiben a mezőgazdasági termelés eleinte csökkent, majd a
mezőgazdasági reform hatására a termelés növekedni kezdett. Ennek 2 oka volt. 1.
növekedett a mezőgazdasági gépek száma (például traktorok, kombájnok). 2. lehetővé
tették, hogy „háztáji gazdálkodás” céljára egy kis parcellát önállóan művelhessenek a
gazdák.
Az ipari termelés jelentősen nőtt. Nőtt az ipari üzemek mérete és a munkaerő létszáma. A
téeszesítés miatt ugyanis nagyon sokan elhagyták a mezőgazdaságot, és az iparban vállaltak
munkát. A rendszer a teljes foglalkoztatottság jegyében minden társadalmi rétegnek kínált
munkát. Megváltozott az ipar szerkezete. Előtérbe került a gépgyártás és a vegyipar
fejlesztése. Az életszínvonal és életkörülmények javításának érdekében a politikai vezetés
támogatta a tartós fogyasztási cikkek (hűtőgép, mosógép, rádió, televízió) termelésének
növelését is.

A magyar ipar hatékonyság terén egyre növekvő mértékben lemaradt a Nyugathoz képest.
Azonos mennyiségű termék előállításához a magyar vállalatok jóval több energiát és
nyersanyagot használtak fel, mint a nyugatiak.

1968-tól bevezették az új gazdasági mechanizmust. Csökkentették a központi tervezés

szerepét, és nagyobb önállóságot adtak a vállalatoknak. Nem írták elő számukra, hogy
miből mennyit termeljenek. A hatóságilag rögzített árak az alapvető nyersanyagoknál és
energiahordozóknál, valamint az alapellátásban fontos árucikkeknél (például kenyér, tej)
megmaradtak. Más termékek ára viszont változhatott. A vállalatok lehetőséget kaptak a
munkabérek szabadabb alakítására. A reform fontos következménye, hogy a különböző
szolgáltatások terén is megjelentek a magánvállalkozások, a maszekok.

Életszínvonal politikát vezettek be. Biztosították, hogy az alapvető élelmiszerekhez olcsón

és folyamatosan hozzá lehessen jutni. A kiépülő „gulyáskommunizmus” szinte mindenki
számára viszonylagos gyarapodást biztosított. Nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy tartós
háztartási cikkekkel lássák el a lakosságot. A hazai háztartásokban az 1960-70-es évek
fordulójától vált általánossá a hűtőszekrény, a porszívó és a mosógép használata. Szintén
ekkor kezdett elérhetővé válni a személygépkocsi.

A lakáshelyzet javítása az 1970-es évek elejétől vált kormányzati céllá. A városokban az

állami lakásépítés jelentős volt, erre külön házgyárakat hoztak létre (panelházakat).

A falvakban, kisvárosokban önerőből (családi összefogással) építkeztek, de az állam olcsó

típusterveket biztosított az építkezőknek. Tömegével épültek az ún. kockaházak (Kádár-
kockák).

Az új gazdasági mechanizmus eredményei ellenére a reformokat nem folytatták, sőt az 1970-

es évek elején megkezdődött a visszatérés a korábbi gazdaságirányítási módszerekhez.
Ennek oka, hogy a szovjet vezetés már nem tűrte el a szocialista modelltől való eltéréseket. A
magyar gazdaság technológiai szintje messze elmaradt a nyugatitól, ennek következtében a
hazai ipar termékei egyre inkább eladhatatlanná váltak.

A kormányzat a gazdaság fejlesztéséhez külföldi (nyugati) hiteleket vett fel. a felvett

hiteleket is rosszul költötték el, olyan beruházásokra, amelyek nem oldották meg a
gazdasági problémákat. Kialakult az adósságcsapda, amikor az újabb hiteleket már a
korábban felvett hitelek törlesztésére használták fel.

A nagyon fontos információkat pirosan kiemelve jelöltelem! Ezeket mindenképpen

jegyezétek meg, hogy milyen fogalmat, meghatározást jelölnek!

Itt találhatóak a fogalmak ezeket se felejtsétek el!! Jó tanulást kívánok mindenkinek !

Fogalmak:

Az új gazdasági mechanizmus: Az MSZMP gazdasági reformja, amely a szocialista

tervgazdálkodásban rejlő nagy lehetőségek teljesebb kihasználását célozta meg, hogy minden
gazdasági egység munkája szervezettebbé váljon.
Három T: A korszakban készült műveket (zene, festmény, regény, TV – rádióműsorok) a
kormány támogatta vagy tűrte vagy tiltotta.
Háztáji: A termelőszövetkezeten belül a gazdák egy kis parcellát elválasztva maguknak, azon
gazdálkodtak plusz termésért és jövedelemért maguknak.
Kádárkocka: A falvakban, kisvárosokban építtetett olcsó alapanyagból készült egységes
kockaházak.
Legvidámabb barakk: Magyarországot nevezték így a szocializmusban, mert itt volt a
legpuhább a diktatúra és jóformán mindene meg volt az embereknek.
Maszek: A Kádár-rendszerben a magánszektorban dolgozók megnevezése. Tágabb
értelemben a hivatalos munkahelyen kívül végzett vállalkozást végző személy.
Pártállam: Olyan politikai rendszer, amelyben a hatalmat egyetlen párt birtokolja. A párt
irányító és ellenőrző szerepet gyakorol az állam szervezetei (például a kormány) felett.
Pufajkások: Ez a fegyveres testület a szovjet csapatok segítőjeként vett részt a forradalom és
szabadságharc leverésében. Öltözetüket, a pufajkát (meleg vattakabát) is részben tőlük kapták,
innen az elnevezésük. Tagjai között számos volt ávós tevékenykedett
TSZ (téesz): A szocialista országokban a föld, az eszközök és állatok elvételével
(kollektivizálás), erőszakkal létrehozott mezőgazdasági nagyüzem.