A Kiegyezéshez vezető út

1.
A szabadságharc leverése után Ferenc József felhatalmazásával
Haynau katonai diktatúrát vezetett be Magyarországon.✓ A
forradalom és a szabadságharc résztvevői közül sokakat letartóztattak,
a vezetőket bebörtönözték vagy kivégezték. A megtorlásnak az
uralkodó csak 1850-ben vetett véget.
2.
A polgári kormányzás helyreállításával Ferenc József megkezdte a
centralizált birodalom kialakítását. A rendszer az 1849. március 4-én
kiadott olmützi alkotmányra épült. Az 1850-tó1 1859-ig tartó
időszakot a birodalom belügyminiszteréről, Alexander Bachról
nevezték Bach-korszaknak. Magyarországot és a róla leválasztott
területeket beolvasztották a Bécs-központú birodalomba. A magyar
megyéket öt, föléjük helyezett kerületbe szervezték. Kialakították a
szakszerű közigazgatást. A birodalmi adminisztráció jobb működése
érdekében a hivatalokba németül is tudó tisztviselőket helyeztek. A
korábbi rendi jogrendszert osztrák mintájú polgári jogrendre cserélték.
A magyar társadalom - ahogyan a művészet kifejezte - érzelmileg el-
utasította a neoabszolutizmust. Passzív ellenállása kifejezéseként volt,
aki nem vállalt hivatalt, volt aki megtagadta az adófizetést, vagy
Kossuth-szakállt viselt. A köznemesek egy része azonban
megélhetése érdekében kénytelen volt hivatalnokként az
államapparátusban vagy a közigazgatásban dolgozni. Jelentős részük
már korábban is tisztviselői jövedelméből élt, így nem rendelkezett
korszerű gazdálkodási ismeretekkel, és ezeket megtanulni sem volt
hajlandó. Az 1850-es években az udvar intézkedéseinek célja
Magyarországon - a birodalmi érdekek szerint is - a modernizáció, a
polgárosodás és a tőkés átalakítás előmozdítása volt. A birodalom már
1851-ben egységes vámterület lett, ami megkönnyítette az ország
bekapcsolódását az európai gabonakonjunktúrába. Az 1853-ban
kiadott úrbéri pátens véglegesítette a jobbágyfelszabadítást.
Megkezdték az ország kataszteri felmérését, modern adórendszert
vezettek be, ipari-kereskedelmi kamarákat hoztak létre.
Modernizálták és bővítették a postarendszert, folytatódott a
folyószabályozás és a vasútépítés.
Osztrák mintára átalakították az oktatást: bevezették az érettségit, a
szaktanári rendszert, a nyolcosztályos gimnáziumot és a reáliskolákat,
amelyekben a modernebb tananyag igazodott a gazdaság igényeihez.
3.
A kormányzati reform érdekében az uralkodó 1860-ban az októberi
diplomát, 1861-ben pedig a februári pátenst hirdette ki. Az októberi
diplomában e/rendelte a tartománygyűlések és a magyar ország-
gyú1és visszaállítását, újra megkezdte működését a Helytartótanács és
a Magyar Kancellária. A tervezetből egy föderatív állam képe
rajzolódott ki, amelyben a hadügy és a külügy irányítása az uralkodó
kizárólagos joga maradt. A februári pátens egy Bécsben ülésező,
kétkamarás összbirodalmi gyűlés felállítását írta elő. A 343
összbirodalmi képviselői helyből a pátens Magyarországnak összesen
85-öt juttatott volna, ehhez jött volna még Erdély 26 és Horvát-
Szlavónország 9 küldötte. A tervezet egy centralizált birodalom
alkotmánya lett volna, ahol a birodalmi gyú1és felette áll a tartományi
és országgyú1éseknek, emellett a császár császár kezében hagyta
volna a külügy és a hadügy teljes irányítását. A pátens elfogadására
1861-ben összehívott országgyűlés elutasította a reformot. Az
elutasítás formáján vitatkozva két politikai csoport alakult ki: a Deák
Ferenc vezette lojálisabb Felirati Párt, Felirati Pórt valamint a Teleki
László által irányított, függetlenségi alapon álló Határozati Párt.
Végül az országgyűlés feliratban közölte az uralkodóval az
álláspontját. Ezután az országgyűlés feloszlatásával az ún.
provizórium (átmeneti időszak) következett: az uralkodó ideiglenesen
lemondott a közjogi kérdések rendezéséről.

4.
Az abszolutisztikus kormányzáshoz való visszatérés után
Magyarországon terjedt a kiegyezés vágya. A megoldást magyar
részró1 a gazdaságot sújtó elemi csapások és a nemzetiségek
mozgolódása, az udvar részéró1 az Ausztria és Poroszország között a
német egységállam létrehozása miatti feszültség erősödése sürgette.
Ferenc József személyes megbízottja útján tárgyalt Deák Ferenccel a
magyarok feltételeiró1, aki ez után írta meg Deák Ferenc 1865-ben a
Húsvéti cikket. Deák a Pragmatíca Sandio alapján elfogadta az
egységes birodalom fenntartásának szükségességét, de ragaszkodott
Húsvéti cikk a magyar törvények visszaállításához, Magyarország és
Ausztria különállásához. Elfogadta, hogy az önálló belügyek mellett
az egységet az uralkodó személye és a közösen irányított külügy és
hadügy is biztosítsa. Ferenc József 1865-ben újra összehívta az
országgyűlést, amelynek feladata az osztrák-magyar kiegyezés
kereteinek kidolgozása volt. A tárgyalásokat felgyorsította az
osztrákok Poroszországtól el- szenvedett 1866-os Königgratzi
veresége, így az országgyűlés 1867-ben elfogadta a kiegyezési
törvényt.