7.

A jel, jelrendszer

Bevezetés: A világban jelek és belőlük felépülő jelrendszerek

segítségével igazodunk el.

A jel fogalma:
- minden jel, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, vagyis a
kommunikáció szándékával fel akarunk használni
- a jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható)
jelenség, ami egy másik ( tehát önmagán túli ) jelenségre utal.

A jelek főbb jellemzői:

- érzékszerveinkkel fölfoghatók
- önmaguknál többet jelentenek
- egyszerűbbek, mint a valóság
- kisebb vagy nagyobb közösség jelként tartja számon
- jelrendszerbe illeszthetőek
- emberi érintkezésben valósulnak meg

A jelek felépítése:
- jelenség, jelölt: dolog, fogalom, a valóság egy darabja
- jeltest, jelölő: hangalak, nyelvi forma
- jelentés: amit a jelenségnek tulajdonítunk

A jelekkel foglalkozó tudományág a SZEMIOTIKA

A jelek osztályozása:
- természetes jelek
- mesterséges jelek: nyelvi jelek vagy nem nyelvi jelek

Jelölő és jelölt kapcsolata alapján

- index: érintkezésen alapul ( a tűz indexe a füst)
- ikon: hasonlóságon alapul ( állat képe felidézi az állatot)
- szimbólum: társadalmi megállapodáson, hagyományon alapul
(piros jelzi a tilosat )

A jelek többsége egy nagyobb rendszerbe, jelrendszerbe illeszthetők

A leggyakrabban használt jelrendszer maga a nyelv.
Az emberi nyelvhez legközvetlenebbül kapcsolódó jelrendszer az írás.
Három fő írásrendszer:
- kép-vagy fogalomírás
- szótagírás
- betűírás
A legegyetemesebb jelrendszer mégis a nyelv, minden ember
tulajdona, leginkább alkalmas a valóság bonyolultságának
kifejezésére.

NYELV = JEL + SZABÁLY + HAGYOMÁNY

Minden nyelvnek van szótára ( jelkészlete, szókészlete ), a szavak,

mondatok kombinálhatóságára vonatkozó szabályai ( nyelvtana ) és az
alkalmazhatóságot mutató hagyományai.

Befejezés: Minden nyelv ugyanolyan értékű, mert megvan az a

lehetősége, hogy a valóságról alkotott gondolatokat tükrözhesse.