Piócák

Egészségügyi jelentőségük
A piócák az orvoslás történetében talán a legjelentősebb állatcsoportot alkotják. Gyakran alkalmazták
egyes fajaikat különböző vérkeringési problémákra vagy esetleg nagyon magas lázra. Emellett
természetes nyugtatónak is használták őket, ugyanis a páciens sok vér lecsapolása esetén mély
álomba merült, idegei ellazultak. A pióca tapadókorongján három, félkör alakú fűrészke található,
amellyel a megtapadt állat sebet ejt. Közvetlenül tiszta hirudint fecskendez a vérbe, így meggátolja a
véralvadást, és hosszú ideig tud vért szívni.
Az orvostudományban az állat által termelt hirudinnak, és hatásmechanizmusának felismerése fontos
lépés volt a véralvadásgátlók előállításában.
Piócacsípés: Hazai élővizeinkben is könnyen megtapasztalhatjuk. Általában érzékelik a vízben álló,
mozgó melegvérű élőlényeket. Amennyiben a testünkre akaszkodik, többféle módon szedhetjük le. Az
első módszer szerint valamilyen anyaggal (papírzsebkendő, törülköző) fogjuk meg és húzzuk lassú, de
határozott mozdulattal, amíg el nem válik a sérült felülettől. A második módszer szerint sót kell szórni a
pióca testére, aminek hatására szintén leválik az áldozatáról. A harmadik módszer túl időigényes, mivel
aszerint meg kell várni, amíg a pióca teleszívja a testét és magától leválik.
Kezelése: Különleges kezelést nem igényel, mert kórokozókat nem terjeszt. Ennek ellenére a
leválasztást követően a sebet célszerű jóddal, vagy jódtartalmú sebfertőtlenítővel kezelni, mert az
összehúzza a sebet, bár erre a szesztartalmú fertőtlenítők is kiválóan alkalmasak. A pióca által ejtett
seb háromszöghöz hasonló alakú és a pióca által a sebbe juttatott véralvadásgátlónak köszönhetően
nagyon sokáig vérzik, a támadást követően akár több órán keresztül is.