4.

Az iszlám

Az iszlám a Föld nagy világvallásainak egyike, hívei a muszlimok. Az iszlám szó jelentése:
belenyugvás Allah akaratába. Az iszlám Arábiában született, s innen indult világhódító útjára. A terület
lakosságának legnagyobb része a kereskedelemből élt. Arábia középső részén tevés-nomád beduin
lakosság élt, és él ma is. A vallás szent könyve a Korán, melyben Mohamed – Allah által
kinyilatkoztatott és Gábriel arkangyal által közvetített – tanításai olvashatók, ezért tilos megváltoztatni, és
fordításait csak magyarázatnak minősítik. A szöveget Mohamed társai jegyezték le, majd a próféta halála
után rendezték, egységesítették.

Mohamed vallásalapító szerepe

Az arab városokban gyorsan növekedett a vagyoni különbség, kiéleződött a gazdag-szegény
ellentét. A karavánutak mentén városok alakultak, ezek egyike volt Mekka, ahol az arabok azon törzse
lakott, amelyből Mohamed is származott. Mohamed (kb. 570-632) Mekkában született a várost vezető
Kurais törzs egyik elszegényedett nemzetségében. Mohamed tevehajcsárként, majd kereskedőként
beutazta Arábiát, közben megismerkedett a zsidó, a keresztény és a pogány arab vallással, melyekből
sokat merített. Az iszlám vallás elismeri szent könyvnek az Ószövetséget, a zsidó vallás prófétáit
(Ábrahám -=Ibrahim, Mózes=Musza, Salamon-Szulejmán), Jézust is Mohamed előfutárának tekinti.
Mohamed az átlagemberek életét élte mindaddig, míg negyvenéves korában látomásai nem
támadtak. Hogy elmélkedjék, egy barlangba vonult, s itt bekövetkezett a legfontosabb látomás. Gábriel
arkangyal jelent meg előtte, és értésére adta, hogy Isten prófétájának szemelte ki. A sugallat hatására
a próféta Mekkába ment, s megkezdte tanításainak hirdetését. Az az új típusú, törzsi alapokon nyugvó
vallási közösség, amit Mohamed kialakítani szándékozott, nem mindenkinek nyerte el a tetszését, mivel
ebben nem volt helye a vagyoni megkülönböztetésnek. Tanításai miatt összeütközésbe került a gazdag
kereskedőkkel és az előkelők ellenállása miatt el kellett hagynia városát. A helybéliek meghívására
622-ben híveivel együtt Medinába költözött. Ezt az eseményt, a „hidzsrát”, a Mekkából való
kivonulást választották később az iszlám időszámítás kezdetének.
Végül Mohamed kiegyezett a mekkai előkelőkkel, visszatért Mekkába és sikerült elérnie, hogy a város
az új hithez csatlakozzék, viszonzásként elfogadta a városban szentként tisztelt kő, a Kába tiszteletét.
A „fekete kő” kocka alakú szentélyét kiemelt kultuszközponttá tette, s elrendelte, hogy az imának
iránya ez legyen. Mohamed 632-ben halt meg, és Medinában temették el.

Az iszlám alapvető tanításai

- Az iszlám monoteista vallás. Hit az egyetlen istenben, Allahban és az ő prófétájában,
Mohamedben. A kereszténységtől pl. abban egyértelműen különbözik, hogy az iszlám
istenének nincs fia, aki megtestesülne, hiányoznak belőle a közvetítők, pl. az istenanya és a
szentek. Az iszlám hívei a mohamedán kifejezést nem szeretik, mivel szerintük Mohamed nem
vallásalapító volt, hanem próféta (= Istentől ihletve beszélő). A hívőket muszlimoknak hívják.
 - Naponta ötszöri kötelező ima Allahhoz: mezítláb, szőnyegen térdelve, Mekka felé fordulva,
rituális mosakodás után. Ezek a külsőségek keleti keresztény hatásra alakultak ki, az
istentisztelet napja vasárnap vagy szombat helyett azonban a péntek. Ezen a napon csak az
istentisztelet idejére tiltották a világi cselekedetek végzését, szemben a zsidósággal vagy a
kereszténységgel, ahol az egész nap tiltott.
- Alamizsnaosztás a szegényeknek: a kezdetben önként meghatározott és önként adott összeg,
később kötött mértékű állami adó, amit egy évben egyszer Ramadánkor adnak a szegények és
rászorulók számára.
- Ramadán havi böjt (holdév 9. hónapja) megtartása – ekkor napkeltétől napnyugtáig
mindenkinek tilos az evés-ivás a lelki megtisztulás érdekében (kivéve ha beteg, terhes, vagy
gyermeket szoptat – ekkor a böjtöt nem szabad megtartania, de később pótolnia kell).
Naplementekor közös étkezéseket, a hónap elteltével nagy lakomát tartanak.
- Minden muszlimnak életében legalább egyszer el kell látogatnia Mekkába a Szent Mecsethez.
- A vallás életrendi és egyéb szabályai a következők: Sertéshús, bor és részegítő italok
fogyasztása tilos.
- Megengedett a többnejűség, ha a férj gondoskodni is tud feleségeiről.
- Legnagyobb szerepet az iszlám hit védelme, később az iszlám területek kiterjesztése kapja a
szent háború keretében (dzsihád).

Mohamed halálát követő hatalmi harcok

Mohamednek nem volt törvényes örököse, utódai a kalifák, a helyettesek voltak, akik despotikus
uralkodókká váltak. Az első négy kalifa Mohamed családjából származott. A kalifák vezetésével az
arabok megszerezték Szíriát, Palesztinát, Mezopotámiát és Egyiptomot. Az arab sikerek fő oka az volt, hogy
a félsziget különféle törzseit, a városok kereskedő-arisztokráciáját és a nomád beduinokat egységessé tette az
új vallás. A hódításoknak Poitiers-nél Martell Károly (732), Kis-Ázsiában a bizánciak (740), keleten a
kínaiak vetettek véget.

Az iszlám vallás előírásainak hatása a társadalomra

A perekben a kádik (=bírók) hoztak ítéletet. Az iszlám világban nem volt külön világi jog, a vallás
átszőtte az ember mindennapi életét. Az arab társadalmakban a nők alárendelt szerepet játszottak,
engedelmességgel tartoztak, és ez így maradt az iszlámra való áttérés után is, de nem jelentette a nők teljes
jogfosztottságát. Engedélyezi a több nejűséget, a nő örökölhet, sőt megözvegyülése esetén van beleszólása
abba, ki legyen az új férje.

Az arabok által meghódított területek nagy részét magas életszínvonal, fejlett városi élet
jellemezte. A városokban a magas fokú építészeti tudás nagyszabású mecsetek, fürdők, iskolák,
paloták emelését tette lehetővé. Az iszlám tiltja Allah és Mohamed ábrázolását, s általában véve az
emberábrázolást a szent helyeken. Gyakori a kalligráfia (művészi kivitelű írás) alkalmazása is a
falakon.