Professional Documents
Culture Documents
Kovács Viktória - Játék - És Bábterápia
Kovács Viktória - Játék - És Bábterápia
Játék- és bábterápia
Kovács Viktória
EWUA86
Gyógypedagógia szak (AS-LÁ)
Nappali tagozat
Tartalomjegyzék
Történeti áttekintés .................................................................................................................3
A terápiás módszer bemutatása ...............................................................................................3
Terápiás indikációk .................................................................................................................4
Kompetenciák, kompetenciahatárok ........................................................................................4
Képzési/képződési lehetőségek .................................................................................................5
Felhasznált irodalom ...............................................................................................................6
Történeti áttekintés
A bábjáték, mint művészeti tevékenység, már az ókorban is jelen volt, ugyanakkor terápiás
módszerként való alkalmazása csak az 1900-as években kezdődött meg. Többek között
Sigmund Freud, Jane Piaget, Anna Freud és Virginia Axline voltak azok a szakemberek, akiket
foglalkoztatott a gyermekek játékának hatása a szellemi fejlődésre. Bár más-más alapelvek
mentén vizsgálták a jelenséget, az egyértelműnek tűnt, hogy ez a gyermeki tevékenység
egyfajta csatornaként szolgál az érzelmek kifejezésében és megélésében, a frusztráció
levezetésében.
Sigmund Freud volt az első, aki 1909-ben dokumentált egy olyan esetet, ahol egy gyermek
fóbiáját terápiás célzatú játéktevékenységen keresztül próbáltak feloldani. Pár évvel később
Melanie Klein már játékhelyzetekben vizsgált 6 év alatti gyermekeket, Anna Freud pedig
beépítette ezt a szakemberek eszköztárába egyfajta olyan kapcsolódási lehetőségként, amely
megalapozta a terapeuta és a gyermek közötti bizalmat és kötődést. Az elkövetkezendő években
egy rendkívül színes, szerteágazó terápiás módszerré vált a játék-, illetve a bábterápia, s
napjainkban is előszeretettel alkalmazzák terapeuták, pedagógusok és szakemberek ezeket a
módszereket, hiszen a gyermekkel remekül lehet játékon keresztül kapcsolódni, emellett pedig
lehetőség adódik megfigyelni és támogatni őket az élmények feldolgozásában.
A terápiás helyiség gyakran egy színes, játékos, jól felszerelt szoba, ahol a gyermeknek szabad
mozgást biztosítanak és lehetősége van kreatív önkifejezésre. Az eszközök általában különböző
típusú játékok, építőkockák, rajzeszközök, mesekönyvek, valamint különféle plüssállatok,
bábfigurák. A gyermek szabadon választhat a rendelkezésre álló játékok közül, és kifejezheti
magát azáltal, hogy játszik vagy interakcióba lép ezekkel. A játék során a terapeuta figyeli a
viselkedését, érzéseit és reakcióit, és segít neki az élmények feldolgozásában és megértésében.
Nem irányítja vagy befolyásolja a játékot, hanem inkább támogatja és bátorítja a gyereket, hogy
felfedezze és kifejezze önmagát.
Terápiás indikációk
A gyermekek nem mindig tudják szavakba önteni az érzéseiket, főleg olyan esetekben, ahol a
verbális kommunikáció korlátozott vagy nehéz, illetve, ha a háttérben valamilyen trauma,
pszichés probléma áll. A családban történő konfliktusok, változások (ilyen lehet a válás vagy
kistestvér érkezése) vagy veszteségek (jellemzően a haláleset) jelentős stresszt okozhatnak a
gyermekek számára. Ez a módszer lehetőséget kínál nekik arra, hogy biztonságos környezetben
fejlődhessenek az érzelemszabályozás, az önértékelés és szociális készségek terén, miközben
segítséget kapnak a stressz kezelésében és a félelmek leküzdésében is.
Ez csak néhány példa a játék- és bábterápia alkalmazási területeire. Fontos megjegyezni, hogy
minden egyes eset egyedi, és a terápiás megközelítést mindig a kliens egyéni szükségleteihez,
helyzetéhez kell igazítani.
Kompetenciák, kompetenciahatárok
Ugyanakkor fontos, hogy a terapeuta tisztában legyen saját határaival és korlátaival. A terápia
során ügyelnie kell arra, hogy ne lépje át a szakmai határokat, és ne vállaljon olyan szerepet,
ami túlmutat a terápiás kapcsolat keretein. Ez jelentheti a személyes kapcsolatok fenntartásának
korlátozását a kliensekkel, valamint az érzelmi határok megtartását annak érdekében, hogy a
szakember ne vállalja magára a kliensek problémáit vagy felelősségét.
Emellett elengedhetetlen, hogy a terapeuta rendszeresen reflektáljon a saját élményeire,
tapasztalataira, és szükség esetén konzultáljon más szakemberekkel vagy kérjen segítséget a
nehézségek kezelésében.
Képzési/képződési lehetőségek