Analízis 3

Kidolgozott beugrók

1. Definiálja a primitívfüggvényt!
-Legyen f: I→ℝ
-Az F: I→ℝ függvényt az f primitív függvényének vagy antideriváltjának nevezzük, ha
o F deriválható az I intervallumon (F ∈ D(I)) és
o F’(x) = f(x) (∀x ∈ (I))

2. Definiálja a határozatlan integrált!

-Legyen f: I→ℝ olyan függvény, amelynek van primitív függvénye
-Az f függvény primitív függvényeinek halmazát az f függvény határozatlan integráljának
nevezzük, és ∫ f(x)dx vagy ∫ f szimbólummal jelöljük
-Az ∫ szimbólum az integrál jel
-Az integrál jel alatt szereplő f függvényt integrandusnak is nevezzük
-Ha ismert a f egy F primitív függvénye, akkor a f határozatlan integrálja:
∫ f(x)dx = {F(x) + c, c ∈ ℝ}

3. Milyen kapcsolatot ismer adott függvény primitívfüggvényei között?

-Ha F az f-nek primitív függvénye és c bármely az I intervallumon értelmezett konstans
függvény, akkor (F + c)’ = F’ = f ( (F + c)’ = F’ + c’ = f + 0 = f) alapján F + c is primitív
függvénye f-nek
-Az f primitív függvényeinek összessége valamely F primitív függvényből kiindulva
{F + c : c ∈ ℝ} alakban adható meg
-Megfordítva, legyenek F,G primitív függvényei f-nek az I intervallumon (I ∈ ℝ)
-Ekkor F = G + c, F’ = (G + c)’ = f, F – (G + c) ∈ D(I) : [F – (G + c)]’ = F’ – (G + c)’ =
f–f+0=0
-Ha az f,g: I→ℝ függvényeknek van primitív függvénye és λ valós szám, akkor az f + g és λf
függvénynek is van primitív függvénye és
∫ (f(x) + g(x))dx = ∫ f(x)dx + ∫ g(x)dx ,
∫ λf(x)dx = λ ∫ f(x)dx

4. Fogalmazza meg a határozatlan integrálra vonatkozó parciális integrálás elvét!

-Legyen f,g két deriválható függvény az I intervallumon (f,g ∈ D(I))
-Ha az f ’g függvénynek van primitív függvénye, akkor g’f-nek is van primitív függvénye, és
∫ fg’ = fg - ∫ f ’g

5. Fogalmazza meg a helyettesítéses integrálás szabályát határozatlan integrálokra!

1)(Első helyettesítési módszer)
-Legyenek I és J intervallumok
-Tekintsük az φ: I→J f: J→ℝ függvényeket, amelyek a következő tulajdonságokkal
rendelkeznek:
 o φ deriválható az I intervallumon
o legyen F a f primitív függvénye
-Ekkor az (f ° φ) φ’ függvénynek az F ° φ függvény primitív függvénye, következtetésképpen
∫ (f ° φ) φ’ = F °φ + c (c ∈ ℝ)
-Másképp felírva: ∫ (f(φ(t))) * φ’(t) = F(φ(t)) + c (c ∈ ℝ, t ∈ I)

2)(Második helyettesítési módszer)

-Legyenek I és J intervallumok
-Tekintsük az φ: I→J f: J→ℝ függvényeket, amelyek a következő tulajdonságokkal
rendelkeznek:
o φ bijektív, deriválható, és a derivált függvénynek nincs valós gyöke az I intervallumon
o a h = (f ° φ) φ’ függvénynek van primitív függvénye, legyen ez H
-Ekkor f-nek a H° φ-1 egy primitív függvénye, vagyis ∫ f(x)dx = H° φ-1(x) + c, c ∈ ℝ

6. Milyen függvényeket nevezünk elemi törtfüggvényeknek?

-Elemi törtfüggvényeknek nevezzük az
o f(x) = anxn + an-1xn-1 + an-2xn-2 + … + a1x + a0 ∈ ℝ, Q(x) = 1
A
o f(x) = (n ∈ ℕ+), x ≠ a
( x−a )n
Ax +B
n (n ∈ ℕ ), (b – 4ac < 0), x ∈ ℝ
+ 2
o f(x) =
( a x 2+ bx+ c )
alakú függvényeket

7. Írja le a racionális törtfüggvények integrálásának lépéseit!

o 0. eset: Ha a nevező egyenlő eggyel, akkor az f: I→ℝ, x→ a nxn + an-1xn-1 + an-2xn-2 + …
+ a1x + a0 polinomfüggvényt tagonként integráljuk
o 1.eset: Parciális törtekre való bontás. Bármely racionális függvény felbontható véges
számú elemi törtfüggvények összegére, vagyis, ha
P( x )
f: I→ℝ, f(x) = (Q(x) ≠ 0, ∀x ∈ (I)) racionális függvény, ahol P és Q relatív prím
Q(x)
polinomok, és Q valós együtthatós irreducibilis tényezőkre bontása
Q(x) = (x-a1)α1…(x-am)αm(x2+p1x+q1)β1…(x2+pnx+qn)βn (x2+pix+qi=0-nak nincs valós

[ ]∑
( )
m
A1
(i )
A2
( i)
A ∝i n

gyöke, i=1,n), akkor f(x) = L(x) + ∑ ∝i

+ ∝ i −1
+…+
x−ai
i
+ ¿ ¿ ¿(L
i=1 ( x−ai ) ( x−ai ) j=1

polinom, A(i)k, B(j)h, C(j)h, pj, qj ∈ ℝ, p2j – 4qj < 0

A
n (n ∈ ℕ , I ⸦ (-∞,a) vagy I ⸦ (a,+∞) ) függvény
+
o 2. eset: Az f: I→ℝ, x→
( x−a )
integrálása:
A
 Ha n = 1, akkor ∫ dx = A*ln|x−a| + c, c ∈ ℝ
x−a
 −A
A ∗1
 Ha n ≥ 2, akkor ∫ n
dx = n−1 +c, c ∈ ℝ
( x−a) n−1
( x−a)
A
A n
∗1 p
 Ha f(x) = n (m ≠ 0) alakú, akkor f(x) = m , ahol =−a. Tehát
(mx + p) n m
( x−a)
A
az f(x) = n racionális függvény integrálása visszavezethető az előbbi
(mx + p)
esetre
Ax+ B
o 3. eset: Az f: I→ℝ, f(x) = 2 n (n ∈ ℕ+, Δ = b2 – 4ac < 0) függvény
(a x +bx +c )
b
integrálásakor először az ax2 + bx + c = a ¿ átalakítást végezzük el. A t = x +
2a
változócserével az alábbi típusú integrálokra vezetjük vissza a függvény integrálását:
1
 a) ∫ 2 2 dx
x +a
x
 b) ∫ 2 2 dx
x +a
x
 c) ∫ 2 2 n dx
( x +a )
1
 d) ∫ 2 2 n dx , n ≠ 1
( x +a )

 Az a) integrál az alapintegrál szerint ∫ 2 2 dx= arctg

x +a
1 1
a ()
x
a
+ c, c ∈ ℝ

 A b) és c) integrálokat helyettesítéssel számoljuk ki.

Legyen φ(x) = x2 + a2, ekkor φ’(x) = 2x, ∫
'
x 1 φ (x) 1
dx= ∫ dx= ln ⁡(x 2+ a2 ) +c, c ∈ ℝ.
2
x +a 2
2 φ (x ) 2
−1
∗1
x 1 2 ( n−1 )
∫ (x 2 +a 2)n dx = 2 ∫ φ ( x )∗φ ( x ) dx= (x 2 +a2 )n−1 +c, (n ≠ 1)
' −n

 A d) típusú integrált egy rekurziós összefüggés segítségével határozzuk

meg. A rekurziós összefüggéshez parciális integrálással jutunk. I n =
2 2 2 2 2
1 1 a 1 x + a −x 1 1 2 x dx
∫ ( x 2 +a 2)n dx = 2∫ 2
a (x + a )
2 n
dx=
a
2∫ 2
(x + a )
2 n
dx =
a
I
2 n−1
− 2∫
2 a (x +a )
2 2 n

A parciális integrálás alapján ez utóbbi integrál a következő alakra

2x
hozható (f(x) = x,g’(x) = 2 2 n jelöléssel).
( x +a )
2
I n −1
∫ ( x 2 +a 2)n = (1−n)( xx2 +a 2)n−1 − 1−n
2 x dx 1
∫ 2 dx2 n−1 = x
n−1
−
1−n
(x +a ) ( 1−n ) ( x 2 +a2 )
x 2 n−1
következtetésképpen I n= 22 2 n−1
+ I
2 n−1 ,
2(n−1) a (x +a ) 2(n−1) a
 n = 2,3,… Mivel I1-et már kiszámítottuk, a fenti rekurzió segítségével I n
Ax+ B
kiszámolható bármely n = 2,3,… értékre. A Jn = ∫ 2 n
dx , (n
( a x +bx + c)
>1, Δ = b2 – 4ac < 0) integrál kiszámítása visszavezethető az I n-re a
következő állításokkal:
2 Ba 2 Ba
2 ax+ 2 ax +b+ −b 2 '
A A A A A (a x + bx+ c) b
J n= ∫ dx = ∫ dx= ∫ dx +(B−
2 a (a x 2+ bx+ c)n 2a 2
(a x +bx + c) n
2 a 2
(ax +bx +c) n
2

b
. Az utóbbi integrálban az y = x + változócserét elvégezve az
2a
A bA b
J n= +(B− ) I n( x+ ) eredményre jutunk.
2
2 a(n−1)(ax +bx +c )
n−1
2a 2 a
o 4.eset: Az előző eseteket akkor alkalmazzuk, ha a nevező fokszáma nagyobb, mint a
számláló fokszáma. Ha azonban a számláló fokszáma a nagyobb, akkor először
elosztjuk a számlálót a nevezővel. A maradékos osztás tétele alapján P(x) = L(x) *
L ( x )∗Q ( x ) + P1 ( x) P (x )
Q(x) + P1(x), ahol deg(P1) < deg(Q). Ekkor f(x) = =L ( x )+ 1 . A
Q(x) Q(x )
P 1 (x)
fenti kifejezésben a tört számlálójának a fokszáma kisebb mint a nevező
Q (x)
fokszáma, ezért a felbontás az előző példákhoz hasonlóan működik

8. Mit nevezünk egy intervallum felosztásának?

-Legyen I = [a,b] egy zárt, korlátos, véges intervallum
-Az I intervallum a és b végpontjait tartalmazó véges részhalmazait az I intervallum
felosztásainak nevezzük, amelyet általában τ = {a=x0 < x1 < …< xn-1 < xn=b} alakban írunk
-Az I felosztásainak halmazát Ꞙ(I)-vel jelölünk
-Nyilvánvaló, hogy bármely két τ1,τ2 ∈ Ꞙ(I) felosztásra τ1 ∪ τ2 ∈ Ꞙ(I), τ1 ∩ τ2 ∈ Ꞙ(I)

9. Mit jelent egy felosztás finomítása?

- Legyen I egy zárt, korlátos, véges intervallum
- Ha τ1, τ2 ∈ Ꞙ(I) : τ1 ⸦ τ2, akkor azt mondjuk, hogy a τ2 felosztás a τ1 felosztás finomítása
-Ilyenkor a τ2 több osztópontot tartalmaz

10. Mit nevezünk Darboux-féle alsó közelítő összegnek?

-Legyen f: I→ℝ egy korlátos függvény és τ = {x 0, x1, …xn} ∈ Ꞙ(I) az I intervallum egy
felosztása
-Jelöljük mi = inf{f(x): xi-1 ≤ x ≤ xi}
n
-Az s(f,τ):= ∑ (x i−x i−1)mi számot az f-nek a τ
i=1

felosztásához tartozó alsóközelítő összegének

nevezzük
-Az s(f,τ) az „f grafikonjába beírt” téglalapok
{(x,y) ∈ ℝ2: xi-1 ≤ x ≤ xi, 0 ≤ y ≤ mi}
területének összegével egyenlő

11. Mi történik egy alsó összeggel, ha a neki megfelelő felosztást finomítjuk?

-Ha τ1,τ2 ∈ Ꞙ(I) és τ1 ⸦ τ2, akkor s(f,τ1) ≤ s(f,τ2)
-Ezt megfogalmazhatjuk úgyis, hogy a felosztás finomításával az alsó közelítő összegek nem
csökkenek

12. Mi történik egy felső összeggel, ha a neki megfelelő felosztást finomítjuk?

-Ha τ1,τ2 ∈ Ꞙ(I) és τ1 ⸦ τ2, akkor S(f,τ1) ≥ S(f,τ2)
-Ezt megfogalmazhatjuk úgyis, hogy a felső közelítő összegek pedig nem nőnek

13. Milyen viszony van az alsó és felső közelítő összegek között?

-Legyen f: I→ℝ egy korlátos, zárt, véges függvény
-Bármely két τ1,τ2 ∈ Ꞙ(I), τ1 ∪ τ2 = τ felosztásra s(f,τ1) ≤ s(f,τ) ≤ S(f,τ) ≤ S(f,τ2)
-Ezt megfogalmazhatjuk úgyis, hogy bármely alsó közelítő összeg kisebb vagy egyenlő, mint
bármely felső közelítő összeg

14. Mikor nevezünk egy függvényt Riemann-integrálhatónak?

-Legyen f: I→ℝ egy korlátos függvény
-Az I*(f):= sup{s(f,τ): τ ∈ Ꞙ(I)} számot az f (Darboux féle) alsó integráljának,
míg az I*(f):= inf{S(f,τ): τ ∈ Ꞙ(I)} számot az f Darboux-féle felső integráljának nevezzük
n
-Ahol az s(f,τ):= ∑ (x i−x i−1)mi, mi = inf{f(x): xi-1 ≤ x ≤ xi}
i=1
n
S(f,τ):= ∑ (x i−x i−1)Mi, Mi = sup{f(x): xi-1 ≤ x ≤ xi}-t jelöli
i=1

-Azt mondjuk, hogy f: I→ℝ korlátos függvény Riemann-integrálható (létezik az [a,b]-n a

határozott integrálja) ha I*(f) = I*(f)
-A közös I*(f) = I*(f) számot az f függvény Riemann-integráljának nevezzük, és az alábbi
a a

szimbólumok valamelyikével jelöljük: I(f), ∫ f , ∫ f ( x ) dx

b b

15. Mondjon példát olyan függvényre, amely Riemann szerint nem integrálható a [0,1]-
intervallumon! (Indokolja is állítását.)

-Tekintsük a következő függvényt: D ( x ) := {

1, x ∈ Q ∩[0 , 1]
0 , x ∈[0 , 1] ∖ Q
-Mivel minden intervallumon tartalmaz racionális és irracionális számot,
ezért bármely [xi-1,xi] ⸦ [0,1] esetén inf{D(x): xi-1 ≤ x ≤ xi} = 0, sup{D(x): xi-1 ≤ x ≤ xi} = 1
-Innen nyilvánvaló, hogy minden τ = {x0, x1, …xn} ∈ Ꞙ(I) felosztásra s(D,τ) = 0,
n
S(D,τ) = ∑ ( xi −xi−1 )∗1=1, mivel I*(D) = 0 ≠ I*(D) = 1
i=1

-Következik, hogy D valóban nem integrálható

16. Definiálja a Riemann-féle közelít összeget, és annak konvergenciáját!
-Tetszőleges τ = {x0, x1, …xn} ∈ Ꞙ[a,b] esetén legyen a felosztás normája:
ǁτǁ:= max{xi-xi-1: i = 1,…,n} és vezessük be az Aτ:= {ξ=(ξ1,…,ξn): xi-1 ≤ ξi ≤ xi, i = 1,…,n}
ún. közbeeső pontok rendszerét
n
-A σ(f,τ,ξ):= ∑ f (ξi )(x i−x i−1 ), τ ∈ Ꞙ[a,b], ξ ∈ Aτ számot az f: [a,b]→ℝ függvény
i=1

((τ,ξ)-hez tartozó) Riemann-féleközelítő összegnek nevezzük

17. Milyen szükséges feltételt ismer függvények Riemann-integrálhatóságára? Mely

állítás következménye ez?
-Ha az f: [a,b]→ℝ függvény integrálható az [a,b] intervallumon, akkor f korlátos [a,b]-n
-A korlátosság a Riemann integrálhatóság szükséges feltétele

18. Mi az oszcillációs összeg definíciója?

-Az Ω(f,τ):= S(f,τ) – s(f,τ), τ ∈ Ꞙ(I) számot az f: I→ℝ korlátos függvény τ ∈ Ꞙ(I)
felosztásához tartozó oszcillációs összegének nevezzük
-Az oszcillációs összeg geometriai jelentése
nem más mint a (2.4) ábrán bevonalkázott
síkrész területe

19. Mondja ki az oszcillációs kritériumot!

-Az f: I→ℝ korlátos függvény akkor és csak
akkor integrálható, ha
∀ε > 0 ∃τ ∈ Ꞙ(I) felosztás úgy, hogy Ω(f,τ) < ε

20. Írja le a Riemann-integrálra vonatkozó

műveleti tulajdonságokat!
-Tegyük fel, hogy az f,g: [a,b]→ℝ függvények integrálhatóak és legyen λ ∈ ℝ. Ekkor f + g és
b b b b b

λf is integrálható, és ∫ ( f + g )=∫ f +∫ g ,∫ ( λf )=λ ∫ f

a a a a a

-Továbbá, ha f,g: [a,b]→ℝ függvények integrálhatóak, akkor f*g is integrálható és ha ezen

f
kívül ∃m > 0 úgy, hogy ∀x ∈ [a,b] m ≤ |g(x )| is teljesül, akkor is integrálható
g

21. Mit ért a Riemann-integrál intervallum szerinti additivitásán?

-Legyen a < b < c, f: [a,c]→ℝ egy korlátos függvény
-Az f függvény akkor és csak is akkor integrálható [a,c]-n, ha f-nek az f 1:= f |[a,b], f2:= f |[b,c]
c b c

leszűkítései integrálhatóak és ∫ f =∫ f +∫ f
a a b
a b a

-Legyen ∫ f =0és, ha f ∈ R[a,b] ∫ f =−∫ f , a > b

a a b
22. Mit ért azon, hogy a Riemann-integrál monoton?
-A Riemann integrál monoton a ≤ relációra nézve
-Legyen a < b, és f,g ∈ R[a,b]
b b

-Ha f(x) ≤ g(x), x ∈ [a,b], akkor ∫ f ≤∫ g

a a

23. Mit lehet mondani Riemann-integrálható függvény abszolút értékéről

integrálhatóság szempontjából?
-(Az előző tétel(beugró) következménye)
b b b

- ∀f ∈ R[a,b] −|f ( x )|≤ f (x)≤|f (x )| implikálja, hogy −∫|f (x )| dx ≤∫ f ( x ) dx ≤∫ |f ( x ) dx|

a a a

|∫ | ∫
b b

-Tetszőleges f ∈ R[a,b] függvényre (a < b) esetén f ≤ |f |

a a

24. Mit mond ki az integrálszámítás 1. középértéktétele?

-Legyen f,g ∈ R[a,b] és tegyük fel, hogy g ≥ 0
-Ekkor az m:= inf{f(x) : x ∈ [a,b]}, M:= sup{f(x) : x ∈ [a,b]} jelölésekkel fennáll a
b b b
m ∫ g ≤ ∫ fg ≤ M ∫ g
a a a
b b

-Ha ezenkívül f ∈ C[a,b], akkor ∃ξ ∈ [a,b] úgy, hogy ∫ fg=f (ξ) ∫ g

a a

25. Írjon 4 elégséges feltételt függvények Riemann-integrálhatóságára!

- 1) Ha f ∈ C[a,b], akkor f ∈ R[a,b] (ha az f folytonos [a,b]-n, akkor f integrálható [a,b]-n)
- 2) Ha f monoton [a,b]-n, akkor f ∈ R[a,b]
- 3) Ha f az [a,b]-n szakaszonként folytonos, akkor f ∈ R[a,b]
- 4) Ha f az [a,b]-n szakaszonként monoton, akkor f ∈ R[a,b]
- Definiáljuk a szakaszonként folytonos és szakaszonként monoton függvényeket
-Akkor mondjuk, hogy az f: [a,b]→ℝ függvény szakaszonként folytonos, ha létezik az [a,b]
intervallumnak egy olyan τ:= {x0,…,xn} felosztása, amelyre a következők teljesülnek:
 f |(xi-1, xi) ∈ C(xi-1, xi) i = 1, 2,…,n
 léteznek az f(xi-1 + 0), f(xi-1 – 0) (i = 1, 2,…,n) véges egyoldali határérték
- Akkor mondjuk, hogy az f: [a,b]→ℝ függvény szakaszonként monoton, ha létezik olyan
τ:= {x0,…,xn} ∈ Ꞙ(I) felosztás, amelyre a következők teljesülnek:
 f |(xi-1, xi) (i = 1, 2,…,n) monoton
 léteznek az f(xi-1 + 0), f(xi-1 – 0) (i = 1, 2,…,n) véges egyoldali határérték
-Ekkor tehát (ha az f szakaszonként folytonos/monoton) az f Riemann-integrálható és
b n xi

∫ f =∑ ∫ f
a i =1 x i−1

26. Mondja ki a Newton-Leibniz tételt!

-Ha az f: [a,b]→ℝ függvény integrálható, és f-nek létezik F primitív függvénye, akkor
b

∫ f =F ( b )−F ( a )
a

27. Mit nevezünk integrálfüggvénynek?

-Legyen f: [a,b]→ℝ, f ∈ R[a,b], és x0 ∈ [a,b] tetszőleges rögzített szám
x

-Az x→F(x):= ∫f, ∀x ∈ [a,b] utasítással értelmezett F függvényt az f függvény x 0 pontban

x0

eltűnő integrálfüggvényének nevezzük

28. Írja le az integrálfüggvényre vonatkozó tételt!

-Legyen f: [a,b]→ℝ, f ∈ R[a,b], és az F a f x0 ∈ [a,b] pontban eltűnő integrálfüggvénye
-Ekkor
o F folytonos az [a,b] intervallumon
o Ha f folytonos valamely x0 ∈ [a,b] pontban, akkor F differenciálható az x pontban és
F’(x) = f(x)

29. Mondjon elégséges feltételt primitív függvény létezésére! Ez mely tételnek a

következménye?
-Primitív függvények létezésének elégséges feltétele a folytonosság, ami az
integrálfüggvényekre vonatkozó tétel egy következménye
x

-Azaz ha f ∈ C[a,b], akkor x ⟼ F ( x )=∫ f , x,x0 ∈ [a,b] az f x0 pontban eltűnő primitív

x0

függvénye

30. Mondja ki a parciális integrálás szabályát határozott integrál esetén!

-Ha f: [a,b]→ℝ és g: [a,b]→ℝ függvények differenciálhatóak, és f ’,g’ ∈ R[a,b] akkor
b b

∫ fg '=f ( b ) g ( b )−f ( a ) g ( a )−∫ f ' g

a a

31. Mondja ki a helyettesítéses integrálás szabályát határozott integrál esetén!

-Legyen φ: [α,β]→[a,b] egy folytonosan differenciálható függvény (φ ∈ D[α,β] és φ’ ∈ C[α,β]) és
f: [a,b]→ℝ
-Legyen továbbá f ∈ C[a,b]
φ( β) β

-Ekkor ∫ f =∫ (f ° φ)φ'
φ(α ) α

32. Mi a Riemann-integrál geometriai jelentését. Hogyan definiáljuk a görbe alatti

területet!
-Az f: [a,b]→ℝ+ integrálható függvény „grafikonja alatti tartománya” (szubgrafikonja) a
b

H:= {(x,y) ∈ ℝ : a ≤ x ≤ b, 0 ≤ y ≤ f(x)} ⸦ ℝ halmaz, melynek területét a T(H):=

2 2
∫f
a

integrállal értelmezzük
-Ha f(x) nem pozitív az [a,b] intervallum bármely pontjában, akkor a grafikus kép az x = a, x
b

= b és az Ox által határolt síkrész területe. Ekkor T(H):= ∫|f ( x ) dx|

a

-Ha f,g ∈ R[a,b] két olyan függvény, amelyek teljesítik az f(x) ≤ g(x), bármely x ∈ [a,b] esetén a
feltételt, akkor az U:= {(x,y) ∈ ℝ2 : a ≤ x ≤ b, f(x) ≤ y ≤ g(x)} halmaz a (az f és g közötti

síkrész) területét az alábbi utasítással

b b b

értelmezzük. T(U):= ∫ (g−f )=∫ g−∫ f

a a a

33. Mit nevezünk szektorszerű idomnak? Hogyan számoljuk ki a területét?

-Adott ϱ: [α,β]→[0,+∞) folytonos függvény segítségével
értelmezett U:= {P ∈ ℝ 2 : α ≤ φ ≤ β, 0 ≤ r ≤ ϱ(φ)} típusú
halmazokat szektorszerű idomoknak nevezzük
-Adott ϱ: [α,β]→[0,+∞) folytonos függvény segítségével
értelmezett U:= {P ∈ ℝ 2 : α ≤ φ ≤ β, 0 ≤ r ≤ ϱ(φ)} szektorszerű
β
1
idomok területe definíció szerint: T(U):=
2α
∫ ϱ2

34. Adja meg a paraméteres alakban adott egyszerű görbe definícióját!

-A síkrészt egy egyszerű, sima zárt (differenciálható) görbe határolja

-A határológörbe paraméteres alakban: {

x=x ( t ) t ∈ t , t , x , y ∈ C1
y= y ( t )
[ 1 2] [ t ,t ] 1 2

-Ugyanazon a ponton nem halad át kétszer, tehát [ t 1 , t 2 ]→ℝ2 kölcsönösen egyértelmű

35. Hogyan kell kiszámítani a paraméteres alakban adott görbe alatti területet, illetve,
egyszerű zárt görbe által közrezárt terület nagyságát?
-Ha a paraméteres alak adott { x=x ( t ) t ∈ t , t
y= y ( t )
[ 1 2 ] akkor dx =x' (t ) és dx=x ' ( t ) dt akkor a síkrész
dt
t2

területe: T = ∫ y ( t ) x ( t ) dt
'

t1

36. Mikor nevezünk egy görbét rektifikálhatónak?

-Akkor mondjuk, hogy a Γ ⸦ ℝ2 sima görbének van ívhossza (vagy más néven
rektifikálható), ha {υ(φ,τ) : τ ∈ Ꞙ[α,β]} korlátos halmaz
n
-A υ(φ,τ) = ∑ ‖φ ( t i−1 )−φ (t i)‖ törtvonalhossz
i=1

, φ(ti) ∈ Γ , τ = {t0,…,tn} ∈ Ꞙ[α,β]

'
-φ ∈ C [ α , β]

-Az υ(φ):= sup{υ(φ,τ) : τ ∈ Ꞙ[α,β]} számot az Γ görbe ívhosszának nevezzük

37. Adja meg y = f(x), x ∈ (a,b) alakban, polárkoordinátákkal, illetve paraméteres

alakban adott görbe ívhosszát! (Adjon elégséges feltételt a létezésükre.)
-Legyen Γ ⸦ ℝ2 egy sima görbe, és φ = (φ1,φ2) ∈ C1([α,β], ℝ2) a Γ egy paraméterezése.
β β

-Akkor Γ rektifikálható és Γ ívhossza: υ ( Γ )=∫‖φ ‖=∫ √ ¿ ¿ ¿ az y = f(x), x ∈ (a,b) görbe

'

α α

paraméteres ívhossza
-Polárkoordinátákkal az alábbi módon adható meg az y = f(x), x ∈ (a,b) görbe ívhossza:
β
υ ( Γ )=∫ √ r ( φ ) +(r ( φ )) dφ
2 ' 2

38. Hogyan számolja ki egy forgástest térfogatát? (Mindhárom alakban adja meg a
feltételeket és a képleteket!)
-Legyen f: [a,b]→ℝ folytonos függvény (f,f2 ∈ ℝ[a,b]) , és tegyük fel, hogy f(x) ≥ 0, x ∈ [a,b]
-Az f grafikonja Ox tengely körüli forgatásával adódó H:= {(x,y,z) ∈ ℝ3 : a ≤ x ≤ b, y2 + z2 ≤
b

f2(x)} forgástest térfogata definíció szerint V(H):= π ∫ f

2

-Ha f: [a,b]→[c,d] bijektív, folytonos függvény és y=f ( x ) ⟹ x=f −1 ( y ), f −1: [c,d]→[a,b],

akkor az f grafikonja az Oy tengely körüli forgatásával adódó forgástest térfogata V(H 1):=
d
π∫ ( f
−1 2
( y )) dy
c

-Ha a függvény { x=x ( t )

y= y ( t )
paraméteres alakban adott, akkor a t 1 és t2 paraméterértékek által
t2

határolt görbeív x tengely körüli forgatásakor keletkező test térfogata: V:= π ∫ y ( t ) x ( t ) dt

2 '

t1

39. Hogyan számolja ki egy forgástest felszínét? (Mindhárom alakban adja meg a
feltételeket és a képleteket!)
 1
-Az f ∈ C[ a ,b ] (az [a,b]-n folytonosan differenciálható) függvény grafikonjának az x-tengely
körüli forgatásával kapott H forgásfelület F(H)-val jelölt felszínét az F(H):=
b
2 π ∫ f (x) √ 1+(f ( x ) ) dx integrállal értelmezzük
' 2

-Ha a függvény paraméteres egyenlete { x=x ( t ) t ∈ [ t 1 , t 2 ]

y= y ( t )
1
, ahol x(t), y(t) ∈ C[ t ,t ], akkor az Ox
1 2

t2

tengely körüli forgatással származtatott forgástest felszíne: F = 2 π ∫ y (t ) √ [x (t)] +[ y ( t ) ] dt

' 2 ' 2

t1
'
-Ha ϱ: [α,β]→ℝ és ϱ ∈ C polrákoordinátákkal adott függvény, [α,β] ⊆ [0,π]
[ α , β]

-Akkor a görbe x tengely körüli forgatásával keletkezett forgástest felszíne: F p =

β
2 π ∫ ϱ ( φ )∗sin ( φ )∗√ ϱ ( φ )+(ϱ ( φ )) dφ
2 ' 2

40. Definiálja az improprius integrál mindkét alapesetét!

a) Első alapeset:
o Legyen f: [a,+∞)→ℝ olyan függvény, amely integrálható bármely [a,x], x > a
+∞

intervallumon. Azt mondjuk, hogy az ∫ f ( t ) dt improprius integrál konvergens, ha az

a
x

F(x):= ∫ f ( t ) dt függvénynek a +∞-ben véges határértéke van, azaz létezik az L =

a
x
lim
x→+∞ a
∫ f ( t ) dt határérték, és véges. Ekkor a definíció szerint,
+∞ x

∫ f ( t ) dt= xlim
→+∞
∫ f ( t ) dt =L
a a

o Ha az f: (-∞,b]→ℝ olyan függvény, amely integrálható bármely [x,b], x < b

b

intervallumon. Azt mondjuk, hogy az ∫ f ( t ) dt improprius integrál konvergens, ha a

−∞
b

G(x):= ∫ f ( t ) dt függvénynek létezik a -∞-ben véges határértéke, azaz létezik az L =

x
b
lim
x→−∞ x
∫ f (t ) dt határérték, és véges. Ekkor a definíció szerint,
b b

∫ f ( t ) dt= x→−∞
lim ∫ f ( t ) dt=L
−∞ x

o Ha az f függvény minden véges [x,y] intervallumon integrálható és létezik a L =

y +∞ y
lim
x→−∞ , y→+ ∞ x
∫ f ( t ) dt és véges, akkor ∫ f ( t ) dt= lim ∫ f ( t ) dt=L
x→−∞ , y→+ ∞ x
−∞

b) Második alapeset:
 o Legyen az f: (a,b]→ℝ nem korlátos függvény az a pont környezetében. Tegyük fel,
hogy bármely x ∈ (a,b] esetén f integrálható a [x,b] intervallumon. Azt mondjuk, hogy
b b

az ∫ f ( t ) dt improprius integrál konvergens, ha az G(x):= ∫ f ( t ) dt függvénynek az a

a x
lim ¿
pontban van véges jobboldali határértéke, azaz létezik a L = b
x→ a+¿ ∫ f ( t ) dt ¿
határérték, és
x

véges. Ekkor definíció szerint ∫ f (x )= lim

b
¿
a
x → a+¿ ∫ f ( t ) dt=L ¿
x

o Legyen az f: [a,b)→ℝ nem korlátos függvény a b pont környezetében. Tegyük fel,

hogy bármely x ∈ [a,b) esetén f integrálható a [a,x] intervallumon. Azt mondjuk, hogy
b x

az ∫ f ( t ) dt improprius integrál konvergens, ha az F(x):= ∫ f ( t ) dt függvénynek a b

a a
lim ¿
pontban van véges baloldali határértéke, azaz létezik a L = x
x→ b−¿∫ f ( t ) dt ¿
határérték, és
a

véges. Ekkor definíció szerint ∫ f (x )= lim

x
¿
a
x → b−¿∫ f ( t ) dt= L¿
a

o Ha az előző definíciókban L nem létezik, vagy végtelen, akkor az improprius integrál

divergens
o Ha az f függvény az (a,b) intervallum egyik végpontjának a környezetében sem
korlátos, de minden olyan [x,y] intervallumon integrálható, amelyre a < x < y < b,
y b y

továbbá létezik a lim

x→ a , y → b
∫ f ( t ) dt határérték, akkor ∫ f ( t ) dt = x→lim
a , y→ b
∫ f ( t ) dt
x a x

o Végül, ha az f függvény az [a,b] intervallum belsejében eső c pontban nem értelmezett

és a c pont környezetében nem korlátos, akkor az integrál additív tulajdonságának az
érvényében tartásával az [a,b] intervallumon vett improprius integrál értelmezése
visszavezethető az [a,c) és (c,b] intervallumokon vett improprius integrálokra. Ha az
c b b

∫ f ( t ) dt és ∫ f ( t ) dt improprius integrálok egyidőben konvergensek, akkor ∫ f ( t ) dt is

a c a
b c b

konvergens, és ∫ f ( t ) dt =∫ f (t ) dt+∫ f ( t ) dt
a a c

41. Mi a differenciálegyenlet? Osztályozza megoldásait!

-Legyenek I,J ⸦ ℝ nyílt intervallumok
-Legyen továbbá f: I × J→ℝ, f ∈ C
-∃ φ ∈ I→J úgy, hogy
 Dφ nyílt, és Dφ ⸦ I
 φ differenciálható függvény és φ ’(x) = f(x,φ(x)) , x ∈ Dφ
-Osztályozás:
-1) Ha az egyváltozós függvény egyváltozós, valós értékű, akkor közönséges
differenciálegyenlet
 o Csak elsőrendű derivált szerepel a differenciálegyenletben: elsőrendű
differenciálegyenlet
 Szétválasztható változójú és arra visszavezethető differenciálegyenlet
 Lineáris és arra visszavezethető differenciálegyenlet
o Létezik 2. rendű derivált: másodrendű differenciálegyenlet
 Hiányos differenciálegyenlet
 Lineáris differenciálegyenlet
 Magasabb rendű differenciálegyenlet
-2) Ha többváltozós: parciális differenciálegyenlet
-3) Ha egyváltozós, vektorértékű: differenciál egyenletrendszer
-Megoldások: Szinguláris vagy partikuláris

42. Mit nevezünk szétválasztható változójú és változóban homogén

differenciálegyenletnek?
-Ha F: H→ℝ, H⊆ ℝ2, H = I × K, és F(x,y) = h(x) * g(y), ∀ x,y ∈ H és h,g ∈ C
-Akkor φ’(x) = F(x,φ(x)) szétválasztható változójú differenciálegyenlet
y
-Szétválasztható változójúra visszavezethető differenciálegyenletek: F(x,y) = g( ¿, g ∈ C
x
f (x )
φ’(x) = g( ¿, x ∈ Iint (változóban homogén differenciálegyenlet)
x