közlésfolyamat tényezői (elemei):

Feladó (más néven közlő, adó, feladó, beszélő): Ő az, aki közölni akar valamit, aki
üzenetet küld.
Elgondolja, megformálja és átadja az üzenetet.
Címzett (más néven címzett, befogadó, vevő, hallgató): Az, akinek az információt
szánják. Az üzenetet észleli és értelmezi. Ha módja van rá válaszol, ilyenkor a
feladóból címzett lesz, vagyis szerepet cserélnek.
Üzenet (közlemény): A közölni kívánt dolog. Az üzenet érzékszerveinkkel felfogható
jelek sorozatából áll. pl. látható vagy hallható.
Csatorna: Az információt továbbító közvetítő közeg. (pl. ha beszélünk, olyankor a
csatorna a hanghullámokat közvetítő levegő, írott formában a könyvek papírja,
telefonálásnál a telefonvonal...stb.)
Kód: Az a közös jelrendszer, melynek elemeiből a feladó létrehozza az üzenetet.
Legfontosabb ilyen jelrendszerünk a nyelv, de alkothatunk még üzeneteket például a
siketnémák jelbeszédének jelrendszeréből vagy morze-jelekből is.
Beszédhelyzet (szituáció): A résztvevők körül kialakuló pillanatnyi viszonyok,
körülmények. A beszédhelyzet befolyásolhatja a közlés tartalmát. Például ha mindkét
karunkat felemeljük, annak más- más jelentése van, ha egy futballmeccsen tesszük
vagy ha katonákból álló ellenség előtt.
(Kommunikációs) Zaj: A kommunikációt zavaró tényező. Nem mindig van jelen. Nem
mindig hallható dolog jelenti a „zajt”. Pl. az írás elmosódása egy könyvben,
akadozó internetkapcsolat...stb.

A közlésfolyamat céljai (a kommunikációs funkciók)

A közlés mindig valamilyen céllal jön létre. Az üzenet létrehozásával három
alapvető célunk lehet.
1. Tájékoztatás
Amikor a cél információ átadása.
Pl. : Tegnap újra találkoztunk.
2. Kifejezés
Amikor a cél valamilyen érzelem kifejezése.
Pl.: Bárcsak elutazhatnék a tengerhez!
3. Felhívás
Amikor valamilyen kérést, kívánságot, felszólítást foga