IRODALMI MŰELEMZÉS

Weöres Sándor: A holdbéli csónakos

I. A mű címének vizsgálatánál egy olyan személyre asszociálunk, aki holdfénynél

csónakázik egy tavon. Ez alapján az olvasó egy romantikus drámára számít, de elolvasva a művet
kiderül, hogy a Holdat, jelképezi a cím és Pávaszem tökéletes szerelmének ábrándjaként tűnik
fel, akiért mindent megtenne. A lány a tökéletes szerelmet kergeti a képzeletében, álmaiban. A
cím jelzős szerkezetű. A címben szereplő csónakos mint későbbiekben kiderül a “rossz akarót”
jeleníti meg, hiszen fel akarja csábítani magához a lányt, aki ezért az életéért fizetne.
II. A mű a dráma műnemébe tartozik, de eltér a hagyományos drámától annyiban, hogy
több helyszínen játszódik (Keleti-Ős Magyarország, Jégapó és Pávaszem birodalma, majmok
országa, Spárta, felhők között stb.) és hosszabb időintervallumot ölel fel, nem a szokványos 1-3
napot, ezért nem valósítja meg a hármas egység elvét. A hosszúsága miatt, mivel regény
hosszúságú epikus karaktere is van. A műfaját tekintve drámai megoldás szerint a komédiákhoz
tartozik, hiszen a konfliktus megoldása szerencsés. Több dialógus és esemény komikus hatást
kelt és humoros megszólalások olvashatók pl. Paprika Jancsi és Bolond Istók bolondos
megjegyzései. Színműhöz is hasonlít, hiszen komoly mondanivalója van, de nem tragikus a
befejezése. A konfliktus a hős elbukása nélkül oldódik meg. A komikus hős nem kiemelkedő,
kifejlett jellem, hibái és tévedései vannak, küzdelmét a téves nézetének lelepleződése zárja.
Alapszituáció szerint középpontos dráma, mert Pávaszem a központi szereplője a drámának. A
mű az ő reménytelen szerelmet kergető ábrándját, a hozzá viszonyuló, ő érte küzdő kérők és
szereplők viszonyulását mutatja meg. Emellett a kétszintes drámára is hasonlít, hiszen földi és égi
világ mutatkozik meg benne. Műfaji áthajlás leginkább a mese felé van, mely az epika
műnemébe tartozik. A mesékből ismerhető Paprika Jancsi, Bolond Istók alakja, valamint a
mesebeli helyszínek is ezt sugallják. Emellett a bábok megjelenítésével, a bábjátékra is hasonlít,
hiszen állandó figurái a történetnek.
III. A dráma követi a hagyományos öt felvonásos szerkezetet. Az előkészítés az első két
képben valósul meg, ahol megismerhetjük a szereplőket és a főhősöket. A bonyodalom ott
kezdődik a 3. képben ahol kiderül Pávaszem viszonyulása a holdbéli csónakoshoz, a kérők
szándéka, hogy Pávaszem egyikhez sem szeretne férjhez menni, illetve Medvefia is megvédené
mindenáron a lányt a kérőktől, illetve a reménytelen szerelem veszélyt jelentő mivoltára is
felhívja a figyelmét, de a lány ezt mintha meg sem hallaná. Medvefia egy sólyomárus lánytól kap
egy fehér sólymot, mely egy tükör segítségével tudja megmutatni a rossz eseményeket, amik a jó
szereplőkre várnak. A kibontakozás elindul mikor Pávaszem eltűnik, barátai megszöktetik a
kérők elől (úgy álcázva, mintha állattámadás áldozatává esett volna), de eközben ő folyamatosan
szerelmére gondol és beszél vele ábrándjaiban. Barátai, főként Medvefia próbálja megvilágítani
azt, hogy rossz úton jár és a csónakos cask hazudik neki érzelmeiről. Egy hindunak köszönhetően
kiderül, hogy Pávaszem mégis életben van így elindul a küzdelem azért, hogy Pávaszemet
megtalálják. Jégapó keresésére indítja az egész világot, a kérőket, és annak ígéri lányát, aki
hamarabb visszahozza. Több helyszín váltakozik. A holdbéli csónakos felfedi a szándékát,
elmondja Pávaszemnek, hogy ha máglyát épít és elsőként ugrik a tűzbe, akkor fel tud hozzá
menni. A mű epikus karakterére utal az is, hogy a tetőpont később következik, amikor is
Medvefia sólyom madara elsőként repül a tűzbe, megmentve Pávaszemet. A megoldás pedig
ezután bontakozik ki, amikor álmában a két fiatalt Sólyomistennő próbárateszi, odaígéri nekik,
amire vágytak eddig. De mindkettő úgy dönt, hogy egymást választják. Ekkor jönnek rá, hogy
fontosak egymásnak és az esküvőt is elkezdik tervezni barátaikkal. Hazaérve Jégapónak is
bejelentik, sőt Medvefia apjának is, aki odaígéri országát fiának. A befejezésben pedig újra
megjelennek a bábok, hiszen Pávaszem eltűnik a nagy ünneplés alatt a tánc közben, de Paprika
Jancsi személyében a szerző elmondja, hogy nem kell félteni őt, hiszen – elővéve a bábokat –
mindegyik báb csak egy fabábu, nem esik bántódásuk.
Alapszituáció rögtön a mű elején kirajzolódik, amikor megismerjük a szereplőket, illetve a
viszonyokat. A konfliktus, hogy Pávaszám nem akar hozzámenni a kérőihez, a holdbéli csónakos
szerelméhez szeretne eljutni. De valójában a mű konfliktusa az, hogy saját nézetétől, magától kell
megmenteni a lányt. Összecsapás a kérők és Pávaszem barátai között vannak, a küzdés, hogy ki
találja meg hamarabb Pávaszemet. A válság az, hogy a máglyára akar ugrani pávaszem, a
reménytelen szerelem felé, Medvefia mindenáron meg szeretné menteni. Lassan rajzolódik ki
szerelmük. A feszültséget az kelti, hogy mindig újabb és újabb feszültség jelenik meg a
történetben. Mintha megoldódna a probléma, de jön egy újabb. A dráma katarzisa, amikor
Pávaszem megmenekül a máglyától, és a Sólyomistennővel való beszélgetés során
körvonalazódik és kirajzolódik a szerelmük. A drámában többségében dialógusok vannak,
melyek szókimondóak, néhol humorosak, ezek mellett vannak monológok, dalbetétek és szerzői
instrukciók. Megtalálható a “szöveg a szövegben” eljárás, hiszen vannak dalok, versek, énekek a
műben.
IV. Időszerkezet szerint céldrámáról beszélünk, hiszen minden a néző előtt játszódik. A
cselekmény a jelen időben játszódik és egyenes vonalon halad előre. Hosszabb időt foglal
magába a történet.
V. Szerzői instrukciók a képek elején és végén is szerepelnek, illetve közbeszúrva is
olvashatók. A szerző célja, hogy bemutassa a díszletet, a szereplők tulajdonságai, gesztusait,
hangulatát. Pontosabban előadható a színpadon.
VI. A szereplők jellemét, tulajdonságait legtöbbször a szerzői instrukciókból ismerhetjük
meg. A műben leginkább a szereplők egymás közti viszonyáé a cselekményformáló szerep,
hiszen egymáshoz való viszonyulásait követhetjük végig. Középpontban Pávaszem áll, a jó
oldalon van Pávaszem családja és barátai, az ellenséges oldalon pedig a kérők, apja ellenségei.
Tisztán látszik, hogy a szereplők sorsa a jellemükből fakad. Medvefia és barátai bátrak,
tettrekészek, mindvégig azon munkálkodnak, hogy megvédjék Pávaszemet. A lány szerepe
passzívabb, a tökéletes szerelem iránti szenvedését látjuk, ő csak sodródik az eseménnyel. Az ő
jelleme még fejlődő, naívsága a végére kezd halványulni, rájön ki az aki igazán mellette van és
szereti.
VII. A műben található szimbólumok véleményem szerint a fehér sólyom, a hold (holdbéli
csónakos) és csónakja és a tükör. A sólyom szimbolizálja a védelmet, a rossz események
előrevetítésével is védeni szeretné a szereplőket. Illetve Pávaszem megmentése is ebbe tartozik.
A hold (a sötétség és a rossz képviselője ebben az esetben) rossz szereplőként szerepel, hiszen
magához szeretné ragadni a lányt. A csónak pedig a labilitást, és a kis térben való ide-oda való
mozgása a tehetetlenséget jelzi, nem tesz semmit, csak ígérget és csábítgat. A tükör pedig a
sólyom által a rossz események előjelzője. A fehér sólyom visszatérő szimbólum, a megmentés
motívumává alakul át. Cselekményalakító szerepe is van, hiszen Pávaszem helyett a tűzbe repül,
előrevetít eseményeket. Szimbolikus helyek is tarkítják a történetet, mindenhol egy-egy
próbatétel van.
VIII. Dialógusokból, monológokból épül fel a dráma, versekkel, énekekkel tarkítva.
Időmértékes és ütemhangsúlyos verselések is megtalálhatók benne. A versek, monológok néhol
tréfás, humoros hatást keltenek. A szerző képekre és felvonásokra tagolta a művet. Minden kép
más helyszínen játszódik, más eseményt mutat meg.
IX. A szereplők leginkább szépirodalmi stílusban beszélnek, néhol pedig szókimondó,
nyers nyelvezetű. Hasonlít az élőbeszédre. Jellemző a képszerű megjelenítés, művészeti hatásra
való törekvés. Beszédmódjuk alapján Pávaszem, Medvefia és családja a királyi rétegre jellemző
szép és részletgazdag, romantikus beszéddel szerepel. Lírai versek, énekek szerepelnek a műben.
Bolond Istókra, Vitéz Lászlóra, Paprika Jancsira a parasztos, humorosabb beszéd a jellemző,
folklór hatásúak. Többnyire a dialógusok köznyelvi formában íródtak.
X. A képek előtti szerzői instrukciók, a függöny le- és felvonások, a nézőkhöz szóló
szövegek is utalnak arra, hogy a dráma színpadi előadásra készült. A szereplők térbeli mozgására,
hangulatára, viselkedésére szintén az instrukciókból tudunk következtetni. A dialógusok pergők,
életszerűek, de színpadra vihető a mű. Mivel sokféle helyszínen játszódik a történet, ezért a
legjobb megoldás forgo színpad lenne, így könnyebb a díszlet átrendezése, amíg az aktív oldal a
nézők felé van, a többi átszervezhető. Mivel a szerző is beleviszi a bábokat a történetbe, ezért a
darabba is jó szerepeltetni. Az előadás előtt például lehetne egy bemutatkozó rész, ahol a
szereplők a bábokat a kezükbe fogva mutatkoznak be a rájuk jellemző stílusban. Fontos
megjeleníteni a holdbéli csónakost, talán ez jelentené a legnagyobb kihívást. Egy hintával
megoldható lenne. Ezenkívül a máglya, ami nehéz díszletelemként szépen megjeleníteni, illetve a
tükörben megjelenő rossz előjelek. Ezeket talán vetítéssel oldanám meg. Vagy ha papírt, fát
használhatunk csak, akkor karton keretben játszódna a történet, illetve a máglya is csak kartonból
lenne.
XI. A mű romantikusnak induló történet, mely a végén az is marad a humor mellett, hiszen
szerelmesek lesznek egymásba Pávaszem és Medvefia. A közte lévő küzdelmes, kereséssel és
harcokkal teli események lendületessé, izgalmassá teszi a történetet. A valódi értékek és a valódi
szerelem felismeréséről is szól, hiszen Pávaszemnek kell meglátnia azt, hogy ki az, aki igazán
szereti és mellette áll. A reménytelen, tökéletes szerelem tévhitét kell elfelejtenie. Az üzenete a
történetnek az, hogy néha jobban körül kell nézni és ott van a közelünkben az, aki igazán arra
vágyik, hogy velünk legyen és mellettünk lehessen. Sok a küzdelem és konfliktus az életben, de
mindig a jó győzedelmeskedik, itt a földi életünkben kell boldognak lennünk és kihasználni azt,
hogy itt lehetünk és megtalálhatjuk a boldogságot, ha igazán nyitottak vagyunk rá.