A századfordulós modernség: a líra átalakulása a XIX. század II.

felében

Az irodalomtörténetben a romantika volt az utolsó egységes korstílus. Ám a XIX. század második felében a művészek
fellázadtak a romantika hagyományos világlátása ellen, és új utakat kerestek saját érzéseik és gondolataik kifejezésére.
Tehát a korábbi költői szerep átértékelődött.

ennek társadalmi, politikai háttere:

A XIX. század II. felében a polgári kapitalista társadalmakat a kiábrándultság jellemezte. A városiasodás hatására
felbomlottak az addigi kis közösségek, az emberek egyre idegenebbül érezték magukat. Éppen ezért az 1850-1860-as
éveket a csalódottság korának szokás nevezni.

Így az ekkor születő alkotásokat is a pesszimizmus jellemzi. Az addigi, jól értelmezhető romantikus ábrázolásmód helyett
pedig az olvasók számára érthetetlen stílusirányzatok jöttek létre.

E változás további hatása az irodalomra:

XIX. század első felében XIX. század második felében

A romantika, mint egységes korstílus a meghatározó Stílusirányzatok sokasága jelenik meg

A költők írók elfordulnak koruktól, megszűnik a váteszi

Írók, költők feladata, hogy prófétaként vezessék a népet
(vátesz vagy lángoszlop szerep).
Így az irodalom, művészet feladata a társadalomformáló
szándék.
szerep.
Mivel ez megszűnik, így a társadalomformáló szándék is
megszűnik. és tagadni kezdik az irodalom, művészet
korábbi értékeit.

Ez az egészen új költői felfogás elsőként Franciaországban bontakozott ki.

Első képviselők: a francia költők, Baudelaire (bodler), Verlaine (verlen) és Rimbaud (rembó), akik életvitelükben is
szembefordultak koruk értékrendjével: gátlástalan, züllött életet éltek. Mindezek miatt megnőtt a szakadék a művész és a
művészetet befogadók között.

Baudelaire alkoholizmusával, néger és prostituált szeretőivel hívta fel magára a figyelmet, Verlaine családját és gyermekét
hagyta el a 16 éves Rimbaud miatt (11 év korkülönbség volt köztük) és évekig éltek együtt homoszexuális kapcsolatban,
amit a szüntelen veszekedések jellemeztek. Verlaine egyik alkalommal indulatában pisztolyt rántott és kétszer rálőtt
Rimbaud-ra. (mert a férfi el akarta hagyni, már a nők érdekelték). Ez a lövés vetett véget a két francia költő szerelmi
kapcsolatának. Szerencsére csak megsebesíti, de bűnügy kerekedik belőle. A már híressé emelkedett Verlaine-t emberölési
kísérletért kétévi börtönre ítélik.

A modern líra tehát Franciaországban alakult ki, mégpedig 3 lépcsőben: az addigi, jól értelmezhető romantikus
ábrázolásmód helyett az olvasók számára érthetetlen stílusirányzatok formájában:

parnasszizmus szimbolizmus impresszionizmus

Ezek a stílusirányzatok nem egymást követték, hanem egymás mellett éltek, sok költő egyetlen versen belül is vegyítette
ezeket az irányzatokat.

1
 PARNASSZIZMUS SZIMBOLIZMUS IMPRESSZIONIZMUS

kialakulása Franciaországban a romantikával A XIX. század második felének A XIX. század második felének
szemben fellépő irányzat irányzata. festészeti irányzataként
jelentkezett.

elnevezése: Elnevezése a Parnasszus, hegy
szóból származik. A mitológia
szerint itt laktak a Múzsák és
Apollón.
A szimbolizmus szó töve a A szó a latin impresszió,
szimbólum. A szó jelentése ismertető benyomás szóból származik
jel, mely valamely fogalomra,
eszmére, annak kifejezésére szolgál.
Költészeti értelemben a szimbólum
egy kép vagy képsor, mely túlmutat
önmagán és többértelmű
jelentéstartalmat közvetít. Jelentését
nem tudjuk pontosan
megmagyarázni, legfeljebb sejthetjük
az összefüggést.

alapelve: A költő nem lehet vátesz, hanem
a műalkotások tökéletesítését
kell elérnie. Meglátásuk, hogy
távol kell maradni a mindennapi
politikai élettől és a „művészet
elefántcsonttornyába kell
vonulni”
Ebből következik programjuk:
L’ART POUR L’ART, azaz
„MŰVÉSZET A MŰVÉSZETÉRT”
Alapelve a kettős világhite. Amit
látunk, az csak a felszín, a lényeg a
látszat mögött van. A költőnek pedig
erről a megsejthető világról kell
tudósítani. A felszín mögött ugyanis
mindig mélyebb gondolatok vannak.
Célja tehát csak a sejtetés.
Alapelve, hogy nincs állandó
valóság, csak a pillanat és a
benyomás létezik. A cél pedig,
hogy a művészek ezt a
pillanatnyi benyomást rögzítsék.
Ebből viszont az következik,
hogy mély gondolatok
közvetítésére alkalmatlan. Így
tisztán impresszionista költő
nem létezik, csak
impresszionista versek vannak.
(Juhász Gyula – Tiszai csend;
Tóth Árpád – Körúti hajnal)
= Csak színező irányzatként
jelentkezett.

irodalmi - kedvelt témája a görög Stilisztikai eszközei: Stíluseszközei:

jellemzők és római kultúra
- érzelmek visszafogása
- a költő önmagáról soha
nem szól
- formatisztelet (kötött
formák pl.: szonett)
- alliteráció (zeneiség miatt) - elsősorban leírások
- szinesztézia - jelzők használata
- ALLEGÓRIA - laza mondatfűzés
- felsorolások
= így mély gondolatok
közvetítésére
alkalmatlan

A három irányzat közül a szimbolizmus a legnépszerűbb, melynek elindítója a modern francia lírában Charles Baudelaire.
(1821:Párizs – 1867)

Munkásságát befolyásoló életrajzi elemek:

✔ Apja (1841-ben) elküldte a fiatal Baudelaire-t - miután az gyorsan elpazarolta öröksége jó részét - egy
hosszabb tengeri utazásra (Mauritiusra); ennek az utazásnak az emléke versei motívumaiban jelenik majd
meg. A trópusi tájak nosztalgiája több alkotásában visszaköszön.

2
 ✔ Párizsba való visszaszökése után (1842) ismerkedett meg Jeanne Duvallal, egy mulatt származású
„színésznővel”. Ezt a hölgyet „fekete Vénusznak” nevezi alkotásaiban. (Erkölcstelen)
✔ Az 50-es évek elején ismerkedett meg Madame Sabatier-val, egy szép és művelt hölggyel, „ a fehér
Vénusszal”, aki valóságos irodalmi-művészeti szalont tartott fenn Párizsban. (Erkölcsös)
= szerelmi életét, és így szerelmi költészetét is a kettősség jellemzte.
✔ Életvitele miatt vagyonát elherdálta, a hitelezők elől Belgiumba menekült. 1866-ban szélütés érte és 1867-
ben félig bénán és megnémulva anyja karjai közt hal meg

Költészetének általános jellemzése:

„már kora gyermekségemben két ellentmondó érzést éreztem a szívemben: az élet borzalmasságát és az élet extázisát”
– írta Baudelaire önmagáról.

Az általa megfogalmazott ellentmondás egész életét végig kísérte, ezért is szokás „kettős embernek”, azaz homo duplexnek
nevezni! S pontosan miért? Melyek ezek az ellentmondások?

1848 előtt: 1848 után:

„kettős ember” = HOMO DUPLEX
’48-ig forradalmár 🡨politika🡪 ’48 után nevetségesnek tartja a forradalmi eszméket
Tiszta érzelmek 🡨szerelem🡪 Vad, testi kapcsolat
Fiatalon gazdag 🡨pénz🡪 Élete végén nincstelenség jellemzi
Istenkultusz 🡨hitvallás🡪 Sátánkultusz
Költészetét és egész személyiségét jellemzik ezek a kontrasztok!
Megállapítható: Bűnös, erkölcstelen életet élt, de ugyanakkor jellemzte a tisztaság utáni vágy is. Ez a kettősség,
kontraszt figyelhető meg költészetében is. Az ellentét az 1857-ben megjelenő verseskötetének címében is fellelhető
= A romlás virágai

Művei:

A ROMLÁS VIRÁGAI (1857) című verseskötete

A cím értelmezésekor fellelhető az ellentét: romlás=negatív jelentéstartalommal bír virágai= a szépséget

sugározza. Az eredeti francia címben a romlást a MAL szóval fejezi(k) ki. A magyar fordítás azonban nem adja vissza a
szó többjelentését. Ugyanis a MAL jelentései: gonosz, kár, fájdalom, gyötrelem, testi baj, veszteség…
Baudelaire A pokol tornáca címet akarta adni verseskötetének, kiadója kérésére változtatta A romlás virágaira.

A romlás virágai egy gondosan megkomponált kötet: a költő nem keletkezési idejük sorrendjében közli a verseket,
hanem hat tematikus ciklusba rendezi őket:
A kötetben szereplő ciklusok: az alábbi témák szerint:
1. SPLEEN ÉS IDEÁL: itt is kontraszt: kedvetlenség, undor=SPLEEN vágy=IDEÁL között
Baudelaire szerint az ember e kettő közt vergődik. Téma: ennek kettőssége, nő és férfi kapcsolata, önvizsgálat
Ez a ciklus tartalmazza legismertebb verseit: Az albatrosz, Egy dög
2. PÁRIZSI KÉPEK: Téma: a városi nyomor, prostitúció
3. A BOR: Téma: a bor mámora
4. A ROMLÁS VIRÁGAI: Téma: az emberi bűnök
5. LÁZADÁS: Téma: Sátánizmus – lázadás Isten ellen
6. A HALÁL: Téma: a halál, de nem az emberi élet tragikuma, hanem az élet utáni egyetlen jó dolog

A kötet fogadtatása: elutasításban részesül, hiszen ekkor még a romantikus ábrándok uralkodnak. Baudleaire ezt lépte
túl, nála nem a romantikus táj, hanem a züllött nagyvárosi élet, a nyers valóság jelenik meg = teljesen új életérzés

3
 hordozója. Ráadásul a kötetben szereplő néhány verse miatt közerkölcs rontásának vádjával bíróság elé kerül. Ezeket a
verseket ki kellett vennie és pénzbírság fizetésére kötelezték. Így a végleges változat csak1868-ra lett kész.

Baudelaire kötete a magyar irodalomra is nagy hatással volt. Ady Endre költészeté-ben például mind a szimbolizmus,
mind a kötetkompozíció tekintetében kimutatható a francia költő hatása.

Verselemzések:

Kapcsolatok:

A kötet első ciklusának nyitóverse a Kapcsolatok, amelyet a szimbolizmus programversének is tekinthetünk. Egy újfajta
költői látásmód fogalmazódik meg ebben a versében.

„Templom a természet: élő oszlopai

időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.”
– írja az első versszakban, azaz egy metaforával kezd: a templomként azonosított természettel, ahol az élő oszlopok a fák,
akik mormolnak, összesúgnak. Ha valaki mormol vagy összesúg, akkor nem feltétlenül értjük mit is mond! Éppen ez a vers
lényege: a természet egy nehezen megragadható üzenetet küld, ami csak megsejthető. Hiszen a világ, ami körülvesz
minket Baudelaire szerint „jelképek erdeje” azaz egy titokzatos világ, a költőnek pedig az a feladata, hogy erről
tudósítson. Éppen ezért nehezen érthető ez a vers, hiszen a költő csak sejtetni akar. A jelképekben és szimbólumokban
megnyilatkozó világot az ember csak részlegesen értheti meg. Sőt az a veszély is fennáll, hogy eltéved, nem érti vagy
félreérti a természet beszédét. – akár el is lehet tévedni a „jelképek erdejében” – mint ahogy korábban írta ezt Dante:
„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam” – azaz eltévedt, letért a helyes útról.
A romantikával való radikális szakítás verse ez. Éppen ezért a szimbolizmus programverse. Míg a romantikánál a világ
alakítása volt a kívánt cél, addig Baudelaire-nél a világ megismerése és értelmezése.

Az albatrosz
Keletkezés: Első megjelenés:1859-ben egy francia lapban, majd a Romlás virágai kötet bővített kiadásában, a Spleen és
Ideál ciklusban.
Keletkezési háttére: az 1841-es hajóút emlékei ihletik
Témája: önvizsgálat: a művész helyzete, a művész és a közönség kapcsolata, hiszen a madár jelképezi a költőt, a
költészetet.
A vers műfaja, típusa így ars poetica, s egyben a kötet programadó verse.

Címének értelmezése tehát szimbolikus: a madár sorsa azonos a költő sorsával

Szerkezeti felépítése: a 4 strófa, két szerkezeti egységre osztható

I. 1-3. versszak: ez a szakasz egy életképnek tekinthető. Leírást kapunk, a magasból a mélybe kényszerített
madárról, annak sutaságáról.
1. vsz.: megteremti az életkép alaphelyzetét, megjelenik benne a két szféra: a lent és fent ellentéte.
Ez egy allegórikus képsor: magasság = szabadság (+); mélység = rabság (- )Továbbá ezek lakói: az albatrosz
és a hajó legénysége. Lényeges elem, hogy a magasság világával szemben nem a szárazföld, hanem egy
hajó bizonytalan fedélzete áll.
2. vsz.: megtörténik a törés: a fenti világ lakója a lentibe kerül
3. vsz.: az életkép leírása véget ér: értelmezi az időbeli változást: az albatrosz valaha=a múltban a magasság
uralkodója volt, azonban a jelenben kiszolgáltatottá válik matrózoknak.
II.
4. vsz.: az előző egység egyenes folytatása, sőt annak értelmezése: „A költő is ilyen..” Jelentése: az albatrosz
sorsa megegyezik a költői sorssal, az albatroszhoz hasonlóan a költő is szenved az őt megérteni nem tudók

4
 környezetében. Itt valósul meg az életkép, a szimbólum értelmezése, illetve itt egészül ki teljes allegóriává
a költemény = megtörténik az allegória feloldása.
albatrosz=költő, matrózok=közönség, a társadalom jelképe

Ennek tükrében a vers legfontosabb szerkesztői elve: az ellentétpárok, azaz kontrasztok. Pl.: fent 🡨🡪 lent, szabadság 🡨🡪
rabság, szárnyalás 🡨🡪 bicegés
Uralkodó költői képek=stilisztikai alakzatok: a vers egyetlen kifejtett allegória. Ezen kívül: Alakzatok: halmozás, ellentét,
alliteráció és Szóképek/Trópusok: megszemélyesítés, hasonlat, metafora
Stílusa: szimbolista
Konklúzió: Baudelaire megfogalmazza, hogy ellenséges a viszony a költő és a közönség között, a befogadók nem értik meg
költészetét.

Egy dög

A mű a hétköznapi emberek megbotránkoztatásának igényével is született, de Baudelaire-t az is motiválta, hogy

megmutassa a csúnyában a szépet. A vers meglehetően új témát dolgoz fel, mégpedig, hogy meglássuk a dögben a
szépséget. Való igaz, ilyen verset még senki nem írt ezelőtt. S még különösebbé teszi az a tény, hogy ez egy szerelmes
vers.
A vers megszólítottja a beszélő kedvese, s közvetlenül ő hozzá intézi szavait.
vershelyzet: a beszélő felidézi, ahogy szerelmével sétált egy hajnalon és láttak egy rothadó állattetemet. A dög iszonyatos
látványa valóságossá teszi a halált, de meghökkentő módon a beszélő nem érez viszolygást, sőt gyönyörködik az undorító
látványban és naturális pontossággal részeletezi milyen a bűzlő tetem. Talán a legmeghökkentőbb, hogy az undort keltő
látványt a végén a kedvesére vonatkoztatja. A szeretett nő, aki most oly gyönyörű, egy nap ugyanolyan bűzlő dög lesz,
mint a séta során látott állattetem: „Ilyen mocsok leszel, te drága…” Mostani szépsége csak a költő emlékezetében,
verseiben marad majd fent. Hiszen az ember emlékezet képes a szépség megőrzésére, képes a szépséget maradandóvá
tenni. Vagyis a fura szerelmi vallomásban a költő azzal fejezi mi a nő iránti szerelmét, hogy emlékezetében és verseiben
megőrzi a nő szépségét

A vers Témáját: Kettősség jellemzi. A halál és a szerelem, a szépség, boldogság és a múlékonyság szembeállításával.
Ennek megfelelően versszervezői elve: az ellentét. A mű tárgyának rútsága áll szemben a mondanivaló szépségével.
Ábrázolásmódja: éppen ezért groteszk
Címének értelmezése: Figyelemfelkeltés, az olvasó tudatos megtévesztése a cél, mert a versnek valójában a témája nem a
dög, hanem annak ürügyén maga a szépség, a szerelem. A címben megjelenő „egy” határozatlan
névelővel Baudelaire nem konkretizálja a hölgyet.
Szerkezete: a 12 versszak felbontható a klasszikus retorika eszközeivel:
• 1. versszak: A bevezetésben megszólítja a hölgyet. Erre utal a „lelkem” és megadja a témát „egy
iszonyú dög”
• 2-8. versszak: Elbeszélés: a téma részletes kifejtése, a dög vagy tetem részletes leírása, a bűzlő állat
naturalisztikus leírása kapcsán asszociál kedvesére. A leírás naturális, a szerző részletesen írja le a
dög testéből áradó bűzt, az undorító látványt.
• 9. versszak: Egy kitérés a „kutya” megemlítésével.
• 10. versszak: Érvelés: „Ilyen mocsok leszel, te drága…” a leírás eddigi témájából egy általánosan
elfogadott igazságot fogalmaz meg. Az emberi halandóságot, az idő múlását.
• 11. versszak: Ennek a megerősítése.
• 12. versszak: Befejezés: a költemény lényegének összefoglalása. A legerősebb érzelmi telítettségű
rész. Baudelaire szerelmi vallomást tesz, a szerelmi költészet hagyományos eszközeivel. a nőt
felmagasztalja, sőt, kijelenti, hogy a szerelem örök, a romló test ellenére is.

Konklúzió: A szerelem erősebb a halálnál, hisz az élet elmúlásával az nem szűnik meg.
Stílusa: Szimbolista