A különböző életkorú tanulókhoz való alkalmazkodás. Az életkori sajátosságok.

A tanulók közötti különbségeket megadhatjuk az életkorukkal. Másként fog

reagálni egy nyolcéves és egy tizennyolc éves diák ugyanarra a tanári
kezdeményezésre. Viszont fontos, hogy ebben az összehasonlításban ne kivétel
nélküli törvényszerűségeket keressünk, hiszen az életkor csak egy nagyjából
képet ad, mert lényeges eltérés lehet két nyolcéves diák fejlettsége között is, de
míg az egyik nyolcéves fejletlenebb például az írás területén, lehet, hogy
matematikából pedig ő lesz a fejlettebb, így az sem egyértelmű, hogy melyik
diák a fejlettebb és melyik a kevésbé fejlett. Először szeretnék beszélni az
értelmi fejlődés szakaszairól. Egy olyan név következik, melyet biztos vagyok
benne, hogy mindenki ismer. Piaget. Az ő munkássága az alapja és minden
további kutatás kiindulópontja az értelmi fejlődés szakaszainak. Az első szakasz
a szenzomotoros szakasz, mely 0-2 éves korig tart. Ebben a szakaszban
alakulnak ki az első érzékszervi-mozgásos sémák az összerendezetlen és nyers
reflexekből. Ebben a szakaszban a gondolkodás még egy külső tevékenység,
vagyis az észlelés kivált bizonyos mozgásokat és ezek módosítják az észlelést.
Második szakasz a művelet előtti szakasz, mely 2-7 éves korig tart. Erre a
szakaszra több jellemző is vonatkozik. Jellemző rá az egocentrizmus, vagyis a
gyerekek nem tudják mások helyzetébe beleképzelni magukat. Nem képesek
ugyan annak a helyzetnek két különböző aspektusát figyelembe venni, vagyis,
például, hogy a magas edényben több folyadék van, mint az alacsonyabban,
függetlenül az edény szélességétől. Szintén jellemző még az irreverzibilitás,
vagyis az egyik irányban végig gondolt folyamatokat nem mindig tudják
visszafelé is lekövetni. Képtelen a gyermek a több szempontot is figyelembe
vevő osztályozásra. Az értelmi műveleteket a gyermek egocentrikusan és
egyoldalúan végzi.7-11 éves korban elérkezünk a konkrét műveletek
szakaszához. Kilépünk az egocentrizmusból, kialakul a különféle mennyiségek
állandóságának tudata és a gyermek fokozatosan érzékelni kezdi az értelmi
műveletek visszafordíthatóságát. Ebben a szakaszban a fogalmak szemléletes-
képi jellegűek. A szavak konkrét képeket idéznek elő, nem létezik még a fogalom
elvont használata. Ebben a korosztályban ne törekedjünk elvont fogalmaz
megtanítására. Mindig szemléletes anyaggal mutassuk be a megtanítandó
fogalmat. A következő szakasz a formális műveletek szakasza 11-16 éves korig
tart. A tanulók tudományos fogalmai már elvont fogalmakként élnek. A
fogalmak differenciálódnak, a szemléletes-képi fogalmakat felváltják az elvont-
differenciált fogalmak. Jellemzővé válik a logikus gondolkodás. Képessé válnak a
tanulók hipotézisek felállítására és azok ellenőrzésére. És akkor most ezeket a
szakaszokat ismerve, nézzük meg mik a tanulás fejlesztésének feladatai a
különböző életkori szakaszokban. Kisiskolás korban egy óriási váltás történik a
gyermekben, hiszen az eddigi spontán tanulást, felváltja a szándékos tanulás. 7-
8 éves korban megjelennek az emlékezeti stratégiák, mint az ismételgetés és az
emlékezeti szervezés. Ebben a korosztályban fel kell készíteni a tanulókat az
önálló munkavégzésre, a módszertani fejlesztés fő feladata az elemi tanulási
technikák alkalmazása, begyakoroltatása és ezek készség szintű használatának
alapjait megtanítani a gyermekeknek. Már ebben az időben fontos kialakítani
egy tanulási szokási rendszert, gondolok itt a tanulás helyére, idejére, és a
különböző szokások beiktatására, mint például a hangos tanulás kipróbálása,
vagy a képi rögzítés. A következő nagy szakasz a prepubertás és a pubertás kor.
Ez az időszak a tanulás fejlődésében kulcsfontosságú, a gondolkodás
fejlődésében tapasztalható minőségi változás miatt. A tanulás és emlékezés
fejlődésében 9 éves korban egy nagy ugrás látható, megnő az emlékezet
terjedelme és fokozatosan növekszik a szóbeli absztrakt emlékezés aránya, az
emlékezés tartósabbá, átfogóbbá válik. Serdülő korra kialakul az értelmes
tanulás magas szintje, de megfigyelhető egy egyenetlenség, hiszen a serdülő azt
az anyagot fogja megtanulni, ami számára érdekes információkat közöl, ami
pedig nem, azt hanyagolja. A tanulás fejlesztésének a fő feladata közvetlen
fejlesztéssé válik. Fontos lesz az értelmes tanulás fejlesztése, a lényegkiemelés
megtanítása, és az összefüggések felismerésének fejlesztése. Ebben a korban
szükséges az összetett tanulási technikákat megtanítani, ilyenek a jegyzetelés,
vázlat készítés, ábrák és táblázatok készítése. A középiskola végére általában
kialakulnak a hatékony tanulási stratégiák, a tanulás tervezése, az időbeosztás.
Gyakorlati tanácsok. Hogyan is néz ki a gyakorlatban? Korosztálytól független
szempontokat szeretnék bemutatni. Fontos, hogy folyamatosan fenntartsuk az
érdeklődést. Minden korosztályban hasznos játékot alkalmaznunk, esetleg
ahogy idősebb korú tanulókkal dolgozunk, komolyabb játékokat vihetünk be,
fontos, hogy a játék nehézsége illeszkedjen az életkorhoz. Hassunk több
érzékszervre is. Amennyiben lehetőségünk van szemléltető eszközöket bevinni,
legyenek hatással a látásra, a hallásra és a szaglásra is. Ehhez szorosan
kapcsolódik, hogy legyen szöveg, kép és hang, így szintén több érzékszervre
hatunk a tanítás során. Honnan tudjuk melyik életkorban mit is kell
megtanítanunk? A helyi tantervben szerepelni kell, hogy az adott életkorra a
diáknak milyen ismereteinek kell lennie a természettudományokról, közlekedési
kultúráról, valamint az egészségfejlesztésről. A helyi tantervet betartva kell
haladnunk az ismeretátadással