Sejten belüli és kívüli anyagfelhalmozódások.

A fixálás folyamata,
fixálószerek.
1.Sejten belüli anyagfelhalmozódások:

 A sejtek kóros mennyiséget halmoznak fel bizonyos anyagokból a citoplazmában,

sejtmagban vagy sejtszervecskékben.
 lehetnek: lehet ártalmatlan vagy okozhat különböző mértékű sejtkárosodást.

Négy fő mechanizmus:

1.) normális anyag fiziológiás vagy fokozott mértékű termelődése

2.) hibás szerkezetű fehérjék felhalmozódása

3.) egy enzim öröklött defektusa

4.) kóros exogén anyag felhalmozódása

A. Trigliceridek felhalmozódása = zsíros degeneráció

 a sejt citoplazmájában zsír halmozódik fel, és az ott lévő képletek elpusztulnak

Zsírmáj:

 nagycseppes elváltozások alkoholizmus miatt alakul ki

 kiscseppes elváltozások diabetes mellitus miatt
 A hepatocyták citoplazmájában zsírcseppek halmozódnak fel, így az organellumok
károsodnak, a sejtek necrotizálnak, a máj megnagyobbodik
 a máj regeáriciós képessége nagyon jó, még normalizálódhat a beteg állapota, ha abba
hagyja az alkohol fogyasztását
 ha tovább folytatja az alkohol fogyasztását az elpusztult májsejtek helyén kötőszövetes
hegszövetek alakulak, ezért a máj zsugorodni kezd cirrosis hepatis
 ez már nem reverzibilis, májban állebenyek alakulnak ki
 szövődményei: portális nyomás nő; ezért a nyelőcső alsó szakaszaának vénái
kitágulnak, megrepednek hemorhagiás sokk és vérhányás léphet fel
 pirmer májdaganat jöhet létre
- Hemotoxylin eosin festéssel is láthatjuk, de vannak speciális festékek, melyek
kimutatják a zsírt.

B. Koleszterin és koleszterin észterek:

 A sejtek koleszterin anyagcseréje szigorúan szabályozott folyamat.
 A normális sejtmembrán szintézishez a koleszterin elengedhetetlen, azonban
ha a sejtben jelentősebb mennyiség halmozódik fel, az kóros folyamatok
alapjául szolgálhat.
 A makrofágok számos esetben telítődhetnek koleszterinnel, amennyiben elhalt
sejtekből származó lipidtörmelékkel vagy kóros lipoproteinekkel érintkeznek.
  Ezek az ún. habos citoplazmájú makrofágok: a zsír apró, membránnal
körülvett, lipidtartalmú vakuolumok formájában jelenik meg, melyek miatt a
sejtek citoplazmája habosnak tűnik.

Példák:

a.) Érelmeszesedés

- az érfalban lévő simaizomsejtek és makrofágok telítődnek koleszterinnel,

koleszterinészterekkel, ezek képezik a plakkok kezdeti stádiumát.

b.) Xanthomák

– habos citoplazmájú makrofágok felhalmozódása a bőr hám alatti kötőszövetében, a zsírok

anyagcsere zavaraihoz társul.

c.) Epehólyag

– a hám alatt habos citoplazmájú makrofágok halmozódnak fel az epének tartósan fennálló
zsírokkal való túltelítettsége miatt.

C. Fehérjék felhalmozódása:
 Ritkábbak, mint a lipidfelhalmozódások.
 Fehérje-túlkínálat és túlzott fehérjeszintézis esetén (hibás fehérje v túl sok van
belőle)

Példák:

a.) Vesében, a glomerulusok egyes megbetegedéseiben, amikor nagy mennyiségű fehérje

kerül a vizeletbe, ez felhalmozódik a proximális kanyarulatos csatornácskák hámsejtjeiben,
ahol élénk rózsaszín cseppecskék formájában jelenik meg a citoplazmában.

b.) Plazmasejtekben (a B-típusú limfociták teljesen differenciált formája) a képződött

immunglobulinok esetenkén felhalmozódhatnak ún. Russell-testek formájában.

D. Glikogén felhalmozódása:
 A glikogén- vagy glükóz anyagcsere zavaraival társul.

Példák:

a.) Nem kezelt vagy nem megfelelően kontrollált cukorbetegségben a glikogén felhalmozódik
a vesecsatornácskák hámjában, a szívizomsejtekben és a Langerhans-szigetek β-sejtjeiben.

b.) A glikogén szintézis és tárolás genetikai zavaraiban, ún. glikogenózisok

E. Pigmentek felhalmozódása:
 Színes anyagok, melyek lehetnek exogének (kívülről kerülnek a testbe) és
endogének (a szervezet szintetizálja őket).
A, Exogén pigmentek:

 szén, általános városi légszennyező anyag, tartós belélegzése esetén lerakódik a tüdő
makrofágjaiban, majd a nyirokerek útján a regionális nyirokcsomókba szállítódik,
melyek így koromfeketén elszíneződnek (anthracosis

B, Endogén pigmentek:

1.) Lipofuscin:
 ún. kopási pigment, oldhatatlan, sárgásbarna, szemcsés szerkezetű anyag, zsírokból és
fehérjékből áll, az életkor és az atrófia függvényében halmozódik fel, a szerveknek
barna színt kölcsönöz, nincs káros hatással a sejtre

2.) Melanin:

 barnásfekete pigment, a bőr hámjának legalsó rétegében elhelyezkedő melanociták

termelik, funkciója a káros ultraibolya sugárzás kiszűrése.

3.) Hemosiderin:

 A hemoglobin lebomlási terméke, mely aranysárgától barnáig terjedő színű szemcsés

pigment.
 Kis mennyiségben normálisan is megtalálható a csontvelőben, lépben, májban.
 Lokális vagy szisztémás vasfelesleg esetén halmozódik fel a szövetekben.
 Kóros felhalmozódása leggyakrabban vérzésből származik. Ezt a jelenséget
hemosiderosisnak nevezzük.
 A hemosiderosis lehet lokalizált vagy generalizált.
 Lokalizált formáját általában régi vérzések helyén, infarktusok szomszédságában,
elhúzódóan pangásos (vérbő) szervekben látjuk.
 Generalizált formája leggyakrabban fokozott vörösvértest szétesés kapcsán alakul ki
(többszörös vérátömlesztés után vagy autoimmun hemolitikus anemiákban)
 A hemosiderosis az érintett szervek működését nem befolyásolja
 A hemosiderin, pontosabban az általa tartalmazott vas kimutatására szövettani
metszeten, ill. citológiai kenetben a Berlini kék-reakció használatos.
 A reakció lényege, hogy a reagens által tartalmazott kálium-ferrocianid az ún. ferri-
sókkal (vastartalmú sók) kék színű csapadékot képez.
 A reakció nagyon érzékeny, kis mennyiségű hemosiderin kimutatására is alkalmas.
 A hemosiderosist el kell különíteni a hemokromatózistól.
 Ez egy genetikai betegség, melynek következtében fokozódik a vas felszívódása a
vékonybélből.
 A fölösleges vas lerakódik a szervekben: májban, szívizomban, hasnyálmirigyben,
bőrben.
 Az érintett szervek barnásan elszíneződnek és funkcionálisan is károsodnak.
 A bőr barnásan elszíneződik.
  A hasnyálmirigyben való lerakódás cukorbetegséghez vezet, a szív érintettsége miatt
szívelégtelenség, a máj esetében pedig májzsugorodás alakulhat ki.

Kóros meszesedés:

- kóros kalciumsó lerakódás a szövetekben.

két típusa ismert:

a.) Disztrófiás meszesedés:

 Bármilyen típusú elhalás, necrosis, szöveti károsodás területén előfordulhat.

 A kalcium anyagcsere normális.
 Érelmeszesedés kifejlett plakkjaiban, károsodott szívbillentyűkön gyakorlatilag
mindig megjelenik.
 Morfológiailag a lerakódott kalciumsók fehér szemcsék, csomók formájában jelennek
meg, gyakran morzsalékonyak, fénymikroszkóp alatt pedig sejten belüli vagy kívüli,
erősen bazofil (sötétlila) lerakódásokként látszanak.

b.) Metasztatikus meszesedés:

 Kóros kalcium anyagcserével, magas szérum kalciumszinttel társul.

 Magas szérum kalciumszintet okozhat pl. a mellékpajzsmirigyek fokozott
parathormon termelése, fokozott csontlebontással járó folyamatok, mint multiplex
daganatos csontáttétek, D-vitamin túladagolás.
 Egészséges szövetekben is kialakulhat.
 Az egész szervezetben előfordulhat: erek, vesék, tüdők, gyomornyálkahártya
 Morfológiailag a disztrófiás meszesedéshez hasonlít

2.Sejten kívüli/sejt közötti anyagfelhalmozódások:

A, Amyloidosis:

 Számos öröklődő és gyulladásos betegséggel összefüggő állapot.

 Nem megfelelő térbeli konfigurációval bíró, ezért nem funkcionális (ún.
„rosszul hajtogatott”)fehérjék felhalmozódása a szövetekben.
 Nevét onnan kapta, hogy festődési tulajdonságai a keményítőéhez hasonlók.

Okai: 1. öregedés (senilis amyloidosis)

2. krónikus gyulladás

3. tartós dialízis

4. örökletes

5. Alzheimer-kór
Osztályozása:

- Szisztémás vagy generalizált:

a.) Primer amyloidosis:

o Leginkább a plazmasejtek malignus daganatához, myeloma multiplexhez társul

o A rosszindulatúan elfajult plazmasejtek kóros mennyiségben termelnek
immunglobulinokat, ez képezi az amyloidot.

b.) Szekunder amyloidosis:

o Krónikus gyulladás vagy szövetkárosodást okozó folyamat része.

o Régebben hátterében elsősorban elhúzódó fertőző betegségek álltak, mint a
tuberkulózis, manapság elsősorban autoimmun kórképekben jelenik meg.

c.) Örökletes amyloidosis

Lokalizált:

 Egyetlen szervre vagy szövetre korlátozódik, ahol szabad szemmel is látható csomókat
vagy csak mikroszkóppal látható lerakódásokat képez.
 Leggyakoribb a tüdőben, gégében, bőrben, húgyhólyagban, nyelvben, de ide tartozik a
senilis amyloidosis is, amelyben a szívérintettség a leggyakoribb.
 Az érintett szerv duzzadt, tömött, metszéslapjain viaszfénnyel csillogó.
 Mikroszkóposan gyakori a krónikus gyulladásos beszűrődés.

Amyloidosis kimutatása bonctermben:

 Az amyloidosisra gyanús szervek metszéslapját Lugol-oldattal ecseteljük.

 Lugol-oldat = kálium-jodid és jód vizes oldata.
 Amennyiben a szervben masszív amyloid lerakódás van jelen, metszlapja kékre vagy
kékes-feketére színeződik.

Amyloidosis kimutatása szövettani metszeten:

 Kongóvörös-festés
 Paul Böttiger német vegyész állította elő ezt a szintetikus festéket 1883-ban.
 Eredetileg textíliák festésére használták.
 Manapság már csak a szövettanban, amyloidosis kimutatására használatos, ugyanis az
amyloid Kongóvörös-festés után polarizált fényben almazöld kettőstörést mutat
A fixálás folyamata fixálószerek:

A fixálás szerepe:

 megőrzi az eredeti szöveti struktúrát, mivel leállítja a sejten belüli enzimek által
végzett autolízist és a szaprofita baktériumok és gombák által végzett heterolízist.
 a szövetet vízelvonás által megkeményíti (a fixálás egyben a víztelenítés első lépése
is), ezáltal előkészíti a metszésre.
 elpusztítja a kórokozók többségét (a Mycobacterium tuberculosis és a Creutzfeldt-
Jakob kór kialakulásáért felelős módosult prion proteinek továbbra is fertőzőképesek
maradnak).
 stabilizálja a szöveti komponenseket.
 megnöveli az egyes szöveti komponensek festékek iránti affinitását

A fixálás nemkívánatos hatásai:

 a fehérjék szerkezeti változásokat szenvednek, leginkább az egyes fehérjemolekulák

között létrejövő keresztkötések révén. Ennek eredményeképpen egyes szöveti
antigének hozzáférhetetlenné válnak pl: az immunhisztokémiai vizsgálatokhoz
használt specifikus antitestek számára. Ezért az immunhisztokémiai vizsgálatok egyik
első lépéseként az antigéneket úgymond „fel kell tárni”, a létrejött keresztkötések
oldása révén (hőkezeléssel).
 egyes szöveti komponensek kioldódása – zsírok, glikogén kimutatására ezért speciális
feldolgozásra van szükség.
 a szövetek zsugorodása – bizonyos fokig minden fixálószer zsugorítja a szöveteket.
Amennyiben pontos mérésekre van szükség (tumorméret, rezekciós széltől való
távolság), ideálisan ezeket fixálás előtt kell lemérni.
 DNS és RNS degradáció – egyes fixálószerek (főként amelyek pikrinsavat is
tartalmaznak) a DNS-t és RNS-t oly mértékben károsítják, hogy gyakorlatilag
vizsgálhatatlanná válik, így amennyiben előreláthatólag ilyen jellegű vizsgálatokra is
szükség lesz, ezek a fixálószerek kerülendők.

A megfelelő fixálás függ:

 a fixálószer mennyiségétől, melynek ideálisan a szövetminta térfogatának minimum

5-szöröse kell legyen. Ha a szövetminta fiziológiás sóoldatban érkezett, azt le kell
önteni róla mielőtt fixálószert öntünk rá (nem szabad a fixálószert felhígítani). A
vérrel vagy egyéb testváladékkal szennyezett fixálószer ugyancsak veszít
hatékonyságából.
 a fixálni kívánt szövetrészlet méretétől: a fixálószerek lassan hatolnak be a nagyobb
szövetrészletek belsejébe, kb. óránként 1 mm-t. A különböző szervek tokjai, az
izompólyák, fasciák természetes gátat képeznek a fixálószereknek, ezért az optimális
fixálás érdekében ezeket be kell metszeni. Nagyobb méretű tömött, parenchymás
szervrészleteken vékony, max 1 cm vastagságú metszéslapokat kell készíteni (pl.
májrészletek, lép, vese, emlő). Üreges szerveket (gyomor, bél) fel kell tárni
 (amennyiben lehetséges úgy, hogy a vizsgálandó elváltozás ne károsodjon – nem
„szántjuk fel” a tumort az ollóval).

 a fixálási időtől: az optimális fixálási idő formalinban kb. 6-8 óra, de ez lényegesen
függ a szövetrészlet méretétől. Általánosságban 24 óra alatt (feltárás után) nagyobb
szövetrészletek is megfelelően fixálódnak.
 a hőmérséklettől: magas hőmérsékleten a szövettani minták gyorsabban fixálódnak,
de a bomlási folyamatok is hamarabb beindulnak. A legtöbb esetben a mintákat
szobahőmérsékleten fixáljuk.

Az optimális fixálás nem csak a bomlási folyamatok leállítása, hanem a molekuláris

szerkezet, DNS, RNS, proteinek épen való megőrzése miatt is fontos, mivel ezek
elengedhetetlenek a későbbi immunhisztokémiai vizsgálatok szempontjából.

Fixálószerek:

 A fixálás előtt mindig figyelembe kell venni, hogy szükség van-e DNS, RNS
analízisra vagy citogenetikai vizsgálatra. Erre az orvosnak fixálatlan mintát kell
biztosítania.
 Fontos, hogy amikor fixálószerekkel, fixált szövettel dolgozunk, olyan kesztyűt
viseljünk, amelyen keresztül nem szívódnak fel a vegyi anyagok.

Formalin:
 összetétele: a formalin a formaldehid gáz 40%-os vizes oldata. Fixálás céljára 10%-os
formalint használunk, tehát az oldat formaldehid tartalma 4%. A nem pufferolt
formalin hamar lebomlik, a nukleinsavakat nem fixálja, így a patológiai osztályokon
általában stabilizált, pufferolt formalint használunk (a kereskedelemben kapható).
használata:
 valamennyi preparátum rutin fixálására használatos.
előnyei:
 a rutinszerűen használt fixálószert képezi a legtöbb patológiai osztály számára. A
legtöbb szövetet jól fixálja és a legtöbb szövettani festés elvégezhető az így fixált
preparátumon. A szövetek formalinban több hónapig is jól eltarthatók.
hátrányai:
 a formalin fixáló hatása a fehérjék között keletkező keresztkötéseknek tulajdonítható.
Ezeknek a keresztkötések létrejöttéhez idő kell, így a kis minták esetében is minimum
6-8 órás fixálási idő szükséges. A túlfixálás csökkentheti a szövetek
immunoreaktivitását, ez problémát jelenthet az immunhisztokémiai reakcióknál. Ez a
folyamat nagy részben vosszafordítható, az immunhisztokémiai reakciók első
lépéseként végzett antigénfeltárással. A formalin behatolási sebessége 0,4 cm/24 h. A
húgysavkristályokat feloldja, így ha ezek kimutatása a cél, abszolút alkoholban
célszerű fixálni. Az emlőben található mikrokalcifikációk is kioldódhatnak 24 órát
meghaladó fixálási idő után.
veszélyei:
 toxikus hatása elsősorban a bőrre és azokra a nyálkahártyákra van, amelyek
közvetlenül érintkeznek a formalinnal: kötőhártya, felső légutak nyálkahártyája. Az
IARC (International Agency for Research on Cancer) a rákkeltő anyagok közé sorolta.
Bizonyos rákos daganatok nagyobb gyakorisággal jelentkeznek azoknál akik
 formaldehid hatásának vannak kitéve munkájuk során (patológiai dolgozók,
balzsamozók, egyes ipari munkások).
Nem formalin alapú fixálószerek:
összetételük: változó, legtöbbjük alkohol alapú.
használatuk:
 amennyiben olyan anyagok kimutatására törekszünk, amelyeket a formalin kioldana és
bizonyos molekuláris vizsgálatokhoz való fixálásnál.
előnyeik:
 általában nem veszélyes anyagok, így a formalin egészségre káros hatásai
elkerülhetők. Kevésbé gazdaságosak.
hátrányaik:
 a fixálási időt szorosabban kell monitorizálni, mint a formalin esetében, mert mind az
alul-, mind a túlfixálás következményei súlyosak lehetnek az immunreaktivitás
tekintetében. A nagyobb vagy zsírszövetes mintákba ezeknek a fixálószereknek a
behatolása lassúbb, mint a formaliné. A citológiai részletgazdagság alatta marad a
formalinos fixálásénak és ösztrogén és progeszteron-receptor kimutatásához sem
ideális (emlőtumorokban).

1. Bouin-fixáló:
összetétele: pikrinsav, formaldehid, ecetsav.
használata:
 bármilyen szövethez használható, elsősorban kis biopsziákhoz ajánlott, főként
herebiopsziához!
előnyei:
 ebben a fixálókeverékben való fixálás után hematoxilin-eozin festéssel nagyon szép
eredményeket lehet elérni. Az apró nyirokcsomók könnyebben megtalálhatók, mert
ezek fehérek maradnak, míg a zsírszövet élénksárga lesz. Elhúzódó fixálás során ez a
keverék dekalcinálja is a mintát.
hátrányai:
 18 órát meghaladó fixálás jelentősen megkeményíti a szöveteket, ennek elkerülésére a
mintát át lehet tenni etil-alkoholba, de így a fixálás körülményes és drága. A nagy
preparátumok fixálására nem ajánlott, mivel sárga színe miatt az egész preparátumot
sárgára színezi és a makroszkópos vizsgálatot nehezíti. A vörösvérsejteket lizálja, a kis
vas- és kalcium-depozitumokat kioldja. A pikrinsav károsítja a DNS-t és RNS-t, így
molekuláris vizsgálatokra alkalmatlanná teszi az anyagot. Az immunhisztokémiai
vizsgálatok elvégezhetők, de kevésbé érzékenyek. A pikrinsav kiszáradva
robbanékony anyag, így ezt mindig nedvesen kell tartani.

2. B-Plus:
összetétele: pufferolt formalin és 0,5%-os cink-klorid.
használata:
 nyirokcsomók, lép és más olyan szövetek fixálására ajánlott, amelyeknél
limfoproliferatív betegség gyanúja áll fenn (leukémia, limfóma, stb.).
előnyei:
 gyors fixálás, kiváló citológiai részletgazdagság. Az antigéneket jól megőrzi, ezért az
így fixált szöveteken immunhisztokémiai vizsgálatok is nagy biztonsággal végezhetők.
Nincs specifikus fixálási idő, ugyanúgy lehet fixálni ebben, mint formalinban.
hátrányai:
 ugyanaz, mint a formalinnál.
 3. Zenker-fixáló:
összetétele: kálium-bikromát, higany-klorid, ecetsav.
használata:
 leginkább csontvelő biopsziákhoz (fixálási idő 8-12 óra), illetve olyan tumorokhoz
ajánlott, amelyek harántcsíkolt izom irányú differenciációt mutatnak.
előnyei:
 gyorsan fixálja a szöveteket, kiválóan megőrzi citológiai részletgazdagságukat,
emellett lassan dekalcinálja is a szöveteket.
hátrányai:
 lassan hatol be a szövetekbe. 24 órát meghaladó fixálási idő esetén a szövetek
megkeményednek, ennek megelőzésére át kell tenni őket formalinba. Lizálja a
vörösvérsejteket és kioldhatja a vasat. A higany tartalom miatt a szöveteket fixálás
után át kell öblíteni vízfürdőben, majd órákon át kell csapvízben mosni, hogy
eltávolítsuk a higanycsapadékokat. Ha túl sokáig tartjuk a szöveteket vízben, az
szintén káros hatású. Az antigéneket nem jól prezerválja, így immunhisztokémiai
vizsgálatoknál kevésbé jók az eredmények. A higanytartalom miatt fémeszközökkel
nem szabad a mintákhoz nyúlni, illetve a higany mérgező is, ez a fixálószer a bőrrel
nem érintkezhet.

4. Glutáraldehid:
használata:
 azoknál a szövetmintáknál használjuk, amelyeket elektronmikroszkóppal kívánunk
megvizsgálni.
előnyei:
 kiválóan megőrzi a sejtszervecskéket.
hátrányai:
 nagyon lassan hatol be a szövetekbe. A szöveteket apró, kb. 1x1 mm-es kockákra kell
vágni. Tárolni csak hűtve lehet.

5. Alkohol:
összetétele:
 etil- és metil-alkohol is lehet.
használata:
 köszvény gyanúja esetén, húgysavkristályok kimutatására. Az ilyen jellegű
szövetmintákat 100%-os etil-alkoholban, az esetleges citológiai keneteket pedig metil-
alkohollal fixáljuk.
előnyei:
 számos antigént megőriz, a formalintól eltérően nem toxikus a nyálkahártyákra, bőrre.
hátrányai:
 lassan hatol be a szövetekbe, a zsírokat kioldja. A fixálási időt ellenőrizni kell, az alul-
és túlfixálásnak is komoly következményei lehetnek. A szöveteket megkeményíti, de
léteznek olyan alkohol alapú fixálókeverékek, amelyeknél ezt a problémát
kiküszöbölték.

Dekalcináció:
A csontot és egyéb elmeszesedett szöveteket (meszes erek, egyes daganatok (a petefészek-, a
méh és az agyburkok egyes daganatai), infarktust szenvedett és elhalt, elmeszesedett
sszervrészletek) dekalcinálni kell, azaz a kalciumot el kell belőlük távolítani belőlük, annak
érdekében, hogy metszhetővé váljanak. Vannak olyan fixálószerek (Bouin-, Zenker-fixáló),
melyek egyben dekalcinálják is a szöveteket, de ezek használata általában körülményes és
költséges.

A rutin patológiai eljárás során formalint használunk, ez nem rendelkezik dekalcináló

tulajdonsággal. A mintákat így fixálás és indítás után külön dekalcináló folyadékba kell
helyezni. Hogy mennyi időt kell a mintának a dekalcináló folyadékban töltenie, az a minta
méretétől és az elmeszesedés fokától függ. A dekalcináció számos antigént károsíthat, így az
immunhisztokémiai reakciók megbízhatatlanná válhatnak. A legtöbb molekuláris vizsgálatot
dekalcinált szöveten nem lehet elvégezni, mivel a DNS károsodik. Ezeknél az okoknál fogva
a dekalcináció a lehető legrövidebb ideig tartson.