Vörösmarty Mihály lírájának jellegzetes témái, problémafelvetései és poétikai

megoldásai a Szózattól Az emberek című költeményig (1836-1846)

Vörösmarty Mihály (1800-1855): Szózat

I. Líratörténeti jelentősége

Vörösmarty a magyar romantika legnagyobb alakja, világirodalmi rangú költőnk. Emberi értékei közül
első helyen áll hazaszeretete, közéleti szerénysége, magánéletének becsületessége, világnézetének
istenhite. Költészetében megcsodálhatjuk műfaji gazdagságát, nyelvének romantikus erejét. Nagy
létértelmező, aki kérlelhetetlenül felteszi és meg is válaszolja a legfontosabb emberi kérdést: mi
dolgunk a világon?

Mi dolgunk a világon? küzdeni, Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!

Mi dolgunk a világon? küzdeni (Gondolatok a könyvtárban)

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Feladatát egyre inkább a haza ügyének szolgálatában találta meg. Bizakodva, szakrális hangon szólt a
hazáról: „A nemzet Isten képe lesz”. 1849-ben lelkében egy világ dőlt össze, a nemzeti katasztrófát
személyes veszteségként is megélte. Jóslatát látta beteljesedni, és megtiltotta gyermekei számára, hogy
elmondják a Szózatot. Ekkor születtek meg a rettenetversek, az emberről mondott keserű rapszódiák.
Ám az összeomlás idején is tudta üzenni kora magyarságának: „lesz még egyszer ünnep a világon”!
(A vén cigány)

II. Pályakép

Elsősorban lírai alkatú költő, de maradandót hagyott hátra epikában és drámában is. Az Anonymus
Gestája nyomán írt nemzeti eposza, a Zalán futása (1825) a romantika korában ébredő nemzeti
öntudatot erősítette, epikus művei a nemzeti múlt egy-egy szakaszát idézik (Cserhalom, Eger). Írt a
tündérvilágba vezető romantikus elbeszélő költeményeket (Tündérvölgy, Délsziget). Híres balladája a
Búvár Kund, elbeszélő költeménye, a Szép Ilonka, filozófiai gondolatokkal teli mesedrámája a
Csongor és Tünde.
Politikai tartalmúak az 1830-as évek epigrammái, melyekben a tettre kész hazafiságra, a
nemzeti ügy képviseletére szólít fel (Pázmán, Magyarország címere). A legismertebb verse 1836-ból a
Szózat.
Az 1840-es években a „haza és emberiség” legaktuálisabb problémáit (nemzeti függetlenség, polgári
átalakulás) megfogalmazó versei születnek meg. A filozófiai mélységű Gondolatok a könyvtárban, az
ódává emelkedett epigramma, a Gutenberg-albumba, Liszt Ferenchez írt ódája. A hazaszeretetre való
nevelésben a nőkre is számít (Az úri hölgyhöz, Pipiske, A magyartalan hölgyhöz). Szatirikus,
önostorozó verseiben a reformkori nemesség odaadását kérdőjelezi meg (Mit csinálnak…). Híresek
bordalai, melyekben a hazafiúi fájdalmat szólaltatja meg (Keserű pohár). Nagy versei: Az emberek,
Országháza és a szabadságharc bukása után írt Előszó és A vén cigány c. rapszódia.

III. Szózat (1836)

Jelentősége
1. A Himnusz mellett második nemzeti énekünk. A nemzeti intimitás verse, mely az együvé

1
tartozásra, a múlt vállalására, a jelen és jövő közös alakítására szólít föl (magunknak énekeljük, a
Hymnust a nagyvilág előtt is).
2. Válságos történelmi időkben, a reformmozgalmak mélypontján született
- 1832-36: a pozsonyi országgyűlést feloszlatják
- letartóztatják Wesselényit és Kossuthot
- az események mögött ott kísért az 1830–31-es levert lengyel szabadságharc és annak tragikus
tanulsága: egymás ellen fordíthatók és kijátszhatók a társadalmi rétegek
3. Vörösmarty számot vet a magyarság lehetőségeivel: jobb kor vagy a nemzethalál
4. A vers nem prófécia, nem a nemzethalál jóslata, mégis sokan annak fogták föl.
5. Különös, hogy a javításokkal teli kéziratban a legfontosabb parancsokat összegző keretversszakok
változatlanok: hazádnak rendületlenül… itt élned, halnod kell…
6. Szomorú, hogy a Szózat parancsa a magyarság életében nem mindig teljesülhetett, a legjobbjaink
közül sokan nem nyugszanak magyar földben.
7. 1843: Egressy Béni zenésítette meg

Műfaja
1. Óda: emelkedett hangvételű mű, melynek középpontjába a nemzet sorsát és a hozzá való
viszonyt állítja.
2. Harci dal: Kossuth a nemzet „béke- és harci dalának” nevezte, Arany János is ebben az
értelemben idézi Rendületlenül című ódájában.
3. Felhívás a nemzethez
Címe

Szónoki beszédre, buzdító felhívásra utal, s ez a hatásosságra való törekvés határozza meg a
beszédhelyzetet, a szerkezetet és a nyelvi megformálást.

Beszédhelyzet

1. Egyes szám első személyben szólít meg minden magyart

2. A klasszikus retorika szabályai szerint épül fel (megszólítás, tételmondat és bizonyítás
érvekkel, megszólítás).
3. Mintája Vergilius Aeneisének első és tizedik éneke. Az első énekben Aeneas a vihar és
hajótörés után összegyűjti társait, bátorítja őket, hogy új földön megtalálják hazájukat. A
helytállásra buzdítást kifejező nyelvi fordulatot („Itt élned, halnod kell”) Vörösmarty
Zrínyitől veszi át Az török áfium ellen való orvosságból: „Hic nobis vel vincendum, vel
moriendum est.” Zrínyi pedig Liviustól kölcsönzi. Mindez arra figyelmeztet, hogy a
legsajátosabb, a legnemzetibb is mélyen benne gyökerezik az emberiség közös
kultúrkincsében.
4. Több ponton párhuzamba állítható Széchenyi István műveivel, elsősorban a Stádiummal
(1831)

Szerkezet

1. A tételmondat hangsúlyos helyen áll, a hazához való hűség, a helytállás morálját fogalmazza meg:
Itt élned, halnod kell
2. A vers ennek igaza mellett érveket sorakoztat fel
- itt születtünk
- itt kell meghalni
- a dicső múltat is folytatni kell (ez az a föld…)
a.) 1. versszak metaforája (bölcső-sír) az emberi élet kezdetét és végpontját jelöli
b.) 2. versszak a hazát, mint az egyetlen életteret állítja elénk
c.) A 3-5. versszak azt hangsúlyozza, hogy a szenvedéssel teli történelem is ide köt, ezt folytatni kell
(vérrel szerzett föld, szent nevek, hős Árpád, Hunyadi dicső küzdelmei, Rákóczi-szabadságharc,
legjobbjaink véráldozata)
d.) 6. strófa az élet diadalát hirdeti: minden baj (balszerencse, viszály) ellenére „él nemzet e hazán”

2
e.) 7. az idézőjelbe tett, tehát kiemelt bölcsességet, szentenciát tartalmazza, mely magába sűríti, előre
és hátra kisugározza a vers egész mondanivalóját: Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!
f.) 8-12. versszak a jövő lehetőségeit teszi mérlegre. Anaforás strófákban (az nem lehet), erőteljes,
romantikus képekkel (hű kebel, átoksúly,) érvel: nem lehet, hogy az áldozatok ne hozzák meg a
szabadságot.
g.) Bár a jobb korért imádkozik (buzgó imádság), az élet mellett érvel (még jőni fog egy kor), de éppen
az imádságos lélek tudja elfogadni a sors (Isten) akaratát, akár a nemzethalált is (vagy jőni fog, ha jőni
kell a nagyszerű halál)
h.) a sírban elsüllyedt hazát és nemzetet az egész világ megsiratja (romantikus kép)
i.) a variációs keret a jelen feladatát nyomatékosítja, az élre tett állítmánnyal a parancsot, a hazához
való rendíthetetlen hűséget erősíti.

Érdekes, hogy a versszakok a középtől, mint tükörtengelytől kezdve megfeleltethetők egymásnak. A

költemény első felében az élet, a második felében a halál lehetőségei merülnek föl.
élet halál
3. vsz., a vérrel szerzett haza ------------ 12. vsz., a nemzet sírba
képe süllyedésének látomása
4. vsz., a honfoglaló Árpád és ------------- 11. vsz. a nemzethalál víziója
Hunyadi tettei (Nagyszeben,
1442-ben Hunyadi legyőzte
leverte a török rabigát tízezer
rabszolgának hurcolt erdélyiről.
5. vsz., Rákóczi nevének ------------- 10. vsz., azt a jobb kort emlegeti,
kikerülésével (a cenzúra miatt) a melynek be kell majd teljesítenie
nemzeti szabadságharcokra utal az elbukott szabadságharcokat
6. vsz., a jelen, melyben egy 9. vsz., a szomorú jelennek
ezredévi szenvedés után még él a reményteli kibontakozása
nemzet
7. vsz. tartalmazza a szentenciát (egy
ezredévi…)
8. vsz. érzelmi érvek (szív, kebel, ész, erő,
akarat)
A Szózat szakralitása

1. Vörösmarty írja: „Attól, akit mindenek felett hatalmasnak tartok, lehetetlenséget nem akarok
kérni, de amíg bízni tudok Istenben, nem tartok semmitől és senkitől.”
2. A mondatnak a Szózatba olvasható üzenete szerint a dicső múlt folytatása itt, a történelem
megszentelte földi hazában morális kötelesség, még ha halni kell is. Az ember egy jobb kor
eljövetelében bízik, ez után epedez buzgó IMÁDSÁGA…” De éppen ez az imádságos hit
tudja elfogadni a másik lehetőséget is: jőni fog, ha jőni KELL a nagyszerű halál… (a
nagyszerű itt nem csak a hősi, hanem a teljes halált jelenti)
3. „Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért” (Gondolatok a könyvtárban), de imádkozni és
elfogadni a Sors (Isten) kezéből a rosszabbik részt, akár a nemzethalált a Miatyánk „legyen
meg a Te akaratod” morálja szerint.
4. A nemzethalál nem passzív sírba szállás, nem herderi szükségszerűség: a nemzethalál okait a
Szózat történelemszemlélete nem igazolja, de tényét, ha ez a sors (Isten) akarata, elfogadja.
5. A vers ide vezető retorikai érvrendszere nem pusztán a ráció útja. Ennél sokkal több. Maga a
hit, hiszen „attól, akit mindenek fölött tartok, lehetetlenséget nem akarok kérni”.
6. A Szózat tehát nem pesszimista, hanem mély hitből fakadó vers, szakrális sorsköltészetünk
legszebb darabjainak egyike, amelyben egymásnak mintegy titkot súgunk.

3
Versforma
Skót balladaforma. Vörösmarty nyomán a helytállás versformájává vált. Arany A walesi bárdokban
ezzel a versformával a Szózatot is felidézi, s az intertextuális kapcsolat révén a két vers üzenete
egybeforr: hazádnak rendületlenül légy híve…. neved, ki diccsel ejtené, nem él oly welszi bárd…”
Azaz a hazához hű költő a zsarnokot nem dicsőítheti.

Intertextuális hatások
1. Arany János: Magányban (Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad,
ég! És annyi vér – a szabadság kovásza – Posvány maradjon, hol elönteték)
2. A walesi bárdok tudatosan játszik rá a Szózat versmértékére (skót balladaforma)
3. Arany az 1859-es Rendületlenül című költeménye már a címében felidézi a Szózat egyik
hangsúlyos szavát.
4. Arany 1880 körül keletkezett Hasadnak rendületlenül című paródiája az álhazafiságot
gúnyolja.
5. Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas c. versében: Légy, mint szikla, rendületlen…
6. Márai Sándor Halotti beszéd c. versében: Még felkiáltsz: „Az nem lehet, hogy oly szent
akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ...

Közös vonások, hasonlóságok a Hymnusszal

- mindkét vers sors-és hitköltészetünk legszebb darabja

- szakrális versek, hitből fakadó költemények
- a nemzet sorsát Isten kezébe teszik
- műfajmegjelölő cím
- a reformkori romantikában keletkeztek
- keretes szerkezet
- a keret változik (variációs)
- a keret között a történelmi tetteket eleveníti fel
- mindhárom idősík (múlt, jelen, jövő) megjelenik
- emelkedett hangvétel
- rokon képekből, gondolatokból építkezik
- nemzetfelrázó költemények – az évszázados szenvedések után nem érdemel-e jobb jövőt a
magyar?
- a haza sorsáért való aggódás
- a nemzet ébresztése, buzdítás
- a dicső múlt idézése – célja: a jelen küzdelmeihez példát adni
- a magyar történelem sorsfordulóit idézik (honfoglalás, Hunyadiak)
- szakralitás
- romantikus képek
- költői képek (megszemélyesítés, metafora, metonímia)
- ellentét
- alakzatok (alliteráció, felkiáltás, ismétlés, ellentét, párhuzamok, nagyítás, túlzás)
- megzenésített változatok

A Guttenberg-albumba (1839) hatalmas ódává emelkedő epigramma. Alkalmi versnek

készül, a könyvnyomtatás 400. évének a tiszteletére. Ünneprontó verssé nő, hiszen egy nagy
körmondatban azt fejti ki, mikor, milyen feltételek teljesülése után ünnepelheti a
könyvnyomtatást a világ. 1-12. sor: Egy-egy disztichon sűríti a feltételeket, gondolatritmussal,
mondatpárhuzammal vezetve, anaforás szerkezetben, feltételes időhatározói mondatokban,
csattanóval zárva: a felvilágosodás eszményi világa, a béke, a műveltség, az igazságosság,
kelet és nyugat egyensúlya, ész és szív összhangja.

4
13-14. sor: a következményt összegzi: a feltételek megvalósulása esetén emlékezhet csak
„méltóképp” a világ.
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

Írt Hymnust, amelyben bár Istenhez szól, mégis az embernek fogalmaz meg parancsokat:
Add, hogy mit emberész és kéz kéz kivívhat,
Ne várja mástól, mint szerencsedíjat!
Újfajta a haza-és nemzetszemlélete: páratlanul kitágítja a haza fogalmát, nemes és jobbágy
együtt jelenti a hazát. Ősök c. verse kora nemességéhez szól:

Mintha nem őstől származnál,

légy tetteid által őse családodnak,
s a haza áldani fog érte.

Liszt Ferenchez (1840.):

Vörösmarty számára Liszt példakép. Megtestesítője a romantika és egyúttal a magyar
reformkor embereszményének: egyesül benne a patrióta és a világpolgár, anélkül, hogy a
kettő ellentmondana egymásnak. Ezt a kettősséget jelzi az óda felütése, a “világ zenésze” és a
“hű rokon” kifejezések. Zenéje az életet szolgálja, bátorít, felemel, nemzeti önismeretre
ébreszt. Hasonló témájú vers Illyés Gyula Bartók c. alkotása.
Keserű pohár (1843.):
Vörösmarty a romantikától újra népszerűvé váló bordal műfaját filozofikussá tágítja (A vers
Erkel Bánk bán című operájának betétjeként vált ismertté.)
A magyar nőkhöz és asszonyokhoz szóló verseiben (Pipiske, A magyartalan hölgyhöz)
igazolja, hogy szépség, rang mit sem ér, ha nem párosul hazaféltő aggodalommal.

Minden ember legyen ember és magyar,

akit e föld hord és egével betakar.

Honszeretet c. ódájában a rendíthetetlen hazaszeretetre szólít:

Tégy érte mindent: éltedet,

ha kell, csekélyre vedd,
de a hazát könnyelműen kockára ne tedd.

Szatirikus, ön-és nemzetostorozó versei a nemesség elszántságát kérdőjelezik meg: Mit

csinálunk…
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,

5
 Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd, ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Gondolatok a könyvtárban (1844.): bölcseleti óda

A verset kiváltó élmény az Akadémia könyvtárában tett látogatás. A vers központi kérdése
(Ment-e a könyvek által a világ elébb?) valójában egyidős a művészettel és gondolkodással.
Már Platón és Arisztotelész véleménye is megoszlott a kérdésben. Arisztotelész a művészi
katarzis lélektisztító és -nemesítő hatásáról beszélt; Platón eltiltotta volna Államának lakóit a
művészetektől. Rousseau kérdésessé tette a kultúra, a művészetek erkölcsjobbító hatását.
A versépítő paradoxon az anyag és a szellem ellentétére épül: a könyv lapjaira a legnemesebb
gondolatokat írják, de az anyaga, a rongy szegénységről, bűnről árulkodik. A technológiai
elvet bölcseletivé tágítja Vörösmarty, hiszen a valóságban a szellemi törekvések
megcsúfolását látja, a tragikus iróniát, mely eszme és valóság között feszül.
A vers három pillére három súlyos kérdés:

Ment - e a könyvek által a világ elébb?

De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának?
Mi dolgunk a világon?

A versben végig kísérhetjük a költő vívódást, töprengését, aggodalmát, azaz belső küzdelmét,
a vers ettől válik igazi rapszódiává. Bizonytalanságának forrása az a felismerése, hogy a
"nagyobb rész", a "milliók" megalázó nyomorban élnek, a néhány ezernyi nem nyomorgó
pedig tőlük retteg. A felháborodott költő a könyvektől, a kultúrától, a civilizációtól kérte
számon a "nagyobb rész boldogságát". Kérdései és válaszai erre vonatkoztak: De hát hol a
könyv, melly célhoz vezet?. A világban, s a könyvekben megtalálható ellentmondás logikusan
vezetett el a költői felismeréshez: Irtózatos hazudság mindenütt! Úgy látta, hogy a haladás
nem a többség boldogságát segítette elő, hanem a nyomort mélyítette. A könyvek sem
segítettek, de azokat mégsem szabad megsemmisíteni, mert akkor a jók is megsemmisülnének
a rosszakkal egyetemben. A következő részben megcsillan a remény. Észérvekkel, mégis-
morállal vigasztaló példát keres és talál is: Amerika példája reménnyel tölti el, hogy
megvalósulhat egy „új szellem”, egy eszményi világ, az embertestvériség.
Történelemszemléletére a körkörösség jellemző: ha az emberiség egy új Bábel tornyot emel,
és benéz az ég boltozatján, utána újra és újra „tűrni és tanulni kell…”
A küzdés-etika jegyében ragadja meg az emberélet értelmét. A vers kettős zárlata ezt
példázza. Előbb az embernek a célját és feladatát fogalmazza meg: a föld fiából az ég fiává
válni, azaz lélekemberré lenni és szellemharcok által a nemzeti közösség javára válni.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni

6
 Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Az emberek (1846.):
A galíciai lázadás vérbe fojtása után született rapszódia, hét versszak, refrénnel zárulva. A
világ nevében tekinti át az emberi történelmet és arra a felismerésre jut, hogy „nincsen
remény” a történelem és az ember megváltoztatására. Az ember is őrült sár, sárkányfog-
vetemény, mely fáj a földnek…, ész és rosszakarat frigyéből is csak rossz születhet.

Országháza (1846.) c. versét az épülő parlament ihleti. A cím egyszerre jelenti az

országgyűlés épületét, és mint metonímia a benne megforduló, gyűlésező embereket. Mindkét
versszak ténymegállapítással indul: a hazának nincsen háza. A két szakasz ezt a tényt
magyarázza: a nemesek nem hazafiak, az ország idegenek prédája. A második szakasz a
miértre válaszol: a múltban a hazát, mint anyát szerették, de most nevét csak átokképp
említik:
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

Összegzés

Költészetének nagyságát a Nyugat költői köre érti és értékeli. Kosztolányi írja: „Mit
csodálunk ebben a költészetben? Mély szellemiségét és lelkiségét, belülről fakadó eredetiségét
és emelkedettségét, mely a porból fölfelé ragad.”