Jókai Mór (1825-1904): Az arany ember

I. Munkásságának jelentősége

1.) Irodalmunk legtermékenyebb regényírója, a magyar romantikus próza legnagyobb alakja.

2.) Megteremtette regényeivel a széleskörű magyar olvasóközönséget, bevonva a nőket és az
ifjúságot is.
3.) Sikerének a titka, hogy kifejezte a szabadságharcban megsebzett nemzet érzéseit, az
önkényuralom éveiben is lelki támaszt nyújtott kora magyarságának, nemzeti önbecsülésünket
erősítve.
4.) „Ő tartotta írásaival millió és millió emberben a honszerelmet. Elénk tárta az ország múltját
lángoló lelkesedéssel, fönséges ihletével kirajzolta jövőjét.” (Mikszáth Kálmán)
5.) „Nincs az emberi tudásnak olyan területe, amelyet Jókai be ne járt volna:” (Tolnai Vilmos)
6.) A magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, sajátos stílusa, gazdag szókincse rendkívül sokféle
rétegből tevődik össze.
7.) 1925-ben kódexet neveztek el róla (Jókai-kódex), mely az első magyar nyelvű könyv, Szent
Ferenc életrajza

II. Életrajza

1825. február 18-án Komáromban született. Az édesapa korai halála után későbbi sógora, Vály Ferenc
figyelt neveltetésére. A pápai református gimnázium önképzőköre, ahol egy évig Petőfivel is együtt
alkottak, fontos állomás életében. A jogi pályát választja, Kecskeméten tanul, majd ügyvédi vizsgát
tesz Pesten. Ekkorra azonban megjelenik néhány novellája, majd a Hétköznapok című regénye 1846-
ban. Elhatározza, hogy írásaiból fog élni, az Életképek folyóirat szerkesztője lesz, jó barátjával,
Petőfivel dolgozik együtt, tagja a Tízek Társaságának. A 1848. március 15-i forradalom egyik
vezéralakja lesz. Magánéletében is meghatározó ez a nap, ekkor ismerkedik meg a kor ünnepelt
színésznőjével, Laborfalvi Rózával, akit családja tiltakozása ellenére feleségül vesz. A szabadságharc
ideje alatt újságírással foglalkozik, ezért a bukás után úgy menekül meg a felelősségre vonástól, hogy
felesége komáromi vár védőinek kiadott menlevelet szerez neki. Laborfalvi Róza 1886-ban
bekövetkezett haláláig nyugodt alkotói légkört teremtett férje számára.
Jókai írói pályája igazán a Világos utáni korszakban teljesedik ki. Az ötvenéves írói jubileumára 1894-
ben kiadott művei 100 kötetben jelentek meg. Életének utolsó éveiben azonban mind az olvasó
közönség mind családja elfordult tőle. Ennek oka elsősorban második házassága volt, 74 éves korában
vette feleségül a húszéves Grósz (Nagy) Bella színésznőt. Jókai Mór 1904-ben hunyt el.

III. Jellemző stílusirányzatai:

1. Romantikus vonások művészetében (Sue-Hugo-Dickens nyomán):
- múltba fordulás (menekülés és példakeresés)
- a különleges, az egyedi kedvelése, ezt rendkívüli fantáziával és mesélőtehetséggel tárja az olvasó elé
(váratlan fordulatok, véletlenek)
- a cselekményt általában egy-egy fordulópont köré építi, ott drámaivá sűríti
- jellemei, hősei általában statikus figurák, vagy angyalian jók vagy ördögien gonoszak (Gyulai Pál
szerint), egy-egy eszmének, tulajdonságnak a megszállottjai, ezt szélsőségesen képviselik,
eszményítettek
- világképében a társadalom is leegyszerűsödik, csak jó és rossz létezik.
- nagy figyelmet szentel a természetnek, a tájnak
2. Realista és népies jegyek: a mellékszereplők valóságos figurák, gyakran típusok, zsáneralakok, akiket
realisztikusan mutat be.

IV. Regényei szerkezete: lineáris, az értekező leírásokat általában a mű elejére helyezi, így később a
cselekményt nemigen szakítja meg. Regényeinek nagy része epizódok, életképek egymásutánja. Az egyes
epizódokban sokszor messzire eljut a fő cselekménytől, ám ezek a részek teszik változatossá műveit, hisz
különböző hangneműek, műfajúak (anekdota, szatíra).

1
 V. Világképe: polgári, liberális elvekkel átszőtt, patriarchális világ, a liberalizmust a legnemesebb
értelemben képviseli. Vallja, hogy az író feladata „az igazság eszményeinek terjesztése”.
a.) A történelemértelmezése
Kortársai részéről a legtöbb bírálat a magyar történelemhez való viszonya miatt érte. A szabadságharc
bukása után kétféle felfogás uralkodott a magyar közgondolkodásban. Kemény Zsigmond (Forradalom
után, illetve Még egy szó a forradalom után) és Arany János azt hangsúlyozták, hogy csak a múlt
hibáival való szembenézés után fordulhatunk a jövő felé. A kritikai számvetést önmagunkon kell
kezdeni; a külső körülményekre való hivatkozás tévutakra, önfelmentéshez vezet. Jókai azonban
elsősorban arról beszél, ami a nemzeti történelemben felemel: a múlt sebeit először a nemzeti dicsőség
példáival gyógyítani akarja
b.) Ember és polgár viszonya
Ember és polgár kettősségéből a polgár elsődlegességét vallja. Aki teljesíti a polgár kötelességét, annak
megadatik a magánember boldogsága is. Egészen eltérően értelmezi azonban Az arany emberben a
problémát: Tímár kivonulása a világból az ember győzelme a polgár fölött.

VI. Pályaképe

1.) 1848-ig elsősorban Sue és Hugo példáját követve romantikus elbeszéléseket ír. Ezek egy része zsánerkép,
melyekben egy-egy jellegzetes magyar tájra kalauzolja el az olvasót, másik része távoli, titokzatos tájon játszódik.
(pl. Nepeán-sziget)
1846-ban jelent meg első regénye Hétköznapok címmel, mely meghozta számára a sikert.
2.) 1849-67: A nemzeti múlt mint mítosz jelenik meg. Példákat keres, melyekkel megidézheti a régi dicsőséget,
buzdítva ezzel kora magyarságát. Főleg történelmi regényeket ír (kedvelt témája a 17. századi Erdély). Ezen
műveiben a török és a tatár ellen vívott küzdelmeket örökíti meg, (pl.: Fehér rózsa, Erdély aranykora,
Törökvilág Magyarországon)
Másik kedvelt korszaka a reformkor, melynek küzdelmeiben ő maga is részt vett. Ezt a kort idézi az Egy magyar
nábob és a Kárpáthy Zoltán című regényeiben (dilógia). Ezek célja a nemzeti létért való küzdelem bemutatása,
tehát egyúttal irányregények. Ebben a korszakában született Az új földesúr c. műve, mely szintén irányregény, a
60-as évekről írt korrajz. A cselekménye romantikus: egy osztrák tábornok leszerelése után Magyarországon
telepszik le és lesz lelkes hazafivá. A mű emellett bemutatja a nemesség ellenállását is.
3.) 1867-1904: E korszakában születtek legjelentősebb művei.
A kőszívű ember fiai: a szabadságharc hőseposza, a Baradlay család történetén keresztül mutatja be a nemzeti
történelem alakulását Fekete gyémántok: témája a nemzeti iparosodás és a nemzetközi tőke küzdelme. És mégis
mozog a Föld: a reformkort idézi, de immár a tudományos törekvéseit festi meg.
Rab Ráby: a felvilágosodás korszakába vezet vissza. Irányregény, a liberalizmus és a nemzeti konzervativizmus
harcát jeleníti meg. Az arany ember, valamint a kuruc-kort megidéző két regénye a Szeretve mind a vérpadig
és a Lőcsei fehér asszony.
Utolsó kisregénye a Sárga rózsa, melyben néprajzi hitelességgel, balladai tömörséggel idézi meg a hortobágyi
tiszta paraszti világot egy szerelmi történeten át.

AZ ARANY EMBER (1872, Balatonfüred)

I.) A mű Jókai Mór alkotói fénykorának csúcspontja, legismertebb regénye. Fontos kérdései filozofikus
gondolatokat vetnek föl: lehet-e becsületesen élni a világban? Mi a boldogság? Boldogít-e a pénz?
II.) A regényben feltűnnek a kor politikai válságjelenségei.
1. A korabeli közélet eseményei (a magyar liszt sikere, korrupciós botrány)
2. az író magánéletének sok-sok konfliktusa (egy kései romantikus szerelem)
3. világképének megrendülése (politikai csalódása, kiábrándulása a pénzre épülő kapitalizmusból, becsületes
úton nincs meggazdagodás, akinek pénze van, lopta)
4. megrendülése a világrend helyességében (a világ a hatalom és pénz által hierarchizált, vallásilag is
megosztott: Tímea muzulmán, Brazovics katolikus, Tímár protestáns)
5. hitének megingása, kételkedése az egyházi tanok isteni eredetét illetően (Tímár alakja, a Senki szigete).

2
 III.) Az író sok szempontból azonosul a főhőssel, bonyolult jelleme tükre vívódásainak is. Saját nézetét adja a
szereplők szájába, így művét vallomásregénynek is tekinthetjük. Egyúttal kaland-és társadalmi regény is, de
nevezhető karrierregénynek is, hiszen Tímár Mihály sikertörténetét tárja elénk.
IV.) Hat rá két antik mítosz (Midász király és Polükratesz mítosza, melyeket Tímár alakja példáz: a világ
szemében arany ember valójában éppen a pénz miatt boldogtalan. Amerikai fordítás: Modern Midas)
V.) Bölcseleti alapját az ember és a polgár, a természet és a társadalom ellentétének rousseau-i kérdése adja: az
ember válaszút előtt áll, döntenie kell, vagy „egész szám vagy tört szám lesz”
VI.) Az arany ember szerkezeti felépítés szempontjából is az egyik legösszefogottabb alkotása.
a. Míg eddigi művei nagy része epizódok laza sorozata, ez a regénye tudatosan megszerkesztett mű. Már
az első fejezetben megjelennek azok az elemek, melyek később kibontva a regény cselekményének
vázát alkotják, s melyek összekapcsolják a színhelyeket és az eseményeket Komárom és a Senki szigete
között: Tímár és Tímea viszonya, Tímea-Noémi szembenállása, a vámtiszt levele, Tódor alakja, a
Brazovics házba érkezés, Tímea és Athalie szembenállása
b. Motívumai átszövik a művet
- a víz (mint archetípus léttörténetet idéz, világokat köt össze, megtisztít)
- a vörös félhold (bűnre csábít, halálba hív, a lelkiismeret-furdalás szimbóluma)
- a kert (az emberi létezés harmonikus színtere, ahol az ember teremtmény és teremtő, a világnak
ellentéte)
- a sziget (a társadalmon kívüli lét tere, eszményi világ), a világ (Komárom, a polgár élettere)
VII.) Ábrázolásmódja: romantikus a természetfestés és a problémafelvetés, realista a társadalomrajz és a
mellékszereplők bemutatása. Meseszövése fordulatos, nyelvét romantikus képgazdagság jellemzi.
VIII.) Szereplői a természet (Noémi, Teréza, Dódi) és a társadalom (Brazovics, Kacsuka) alakjai
Bemutatásuk reális (egy-egy típus Kacsuka, Brazovits, Fabula), illetve romantikus (angyalian
jó és eszményített Noémi és Tímea, ördögien gonosz Athalie).
IX.) Cselekmény: az 1820-as évek végén játszódik, 9-10 évet fog át, időrendben egyenesen halad, a
motívumok egyre kiteljesednek. A három legfontosabb helyszín közül Komárom és a Balaton vidéke realisztikus,
míg a Senki szigete e kettő ellentéte, romantikus.
X.) A műben fontos szerepet kap az ellentétezés. Komáromban az élet legfőbb irányítója a pénz és a hatalom,
ezek határozzák meg az ember értékét. A világ megosztottságát azonban nemcsak a vagyoni különbségekkel,
hanem az eltérő vallással is szemlélteti az író. Ezzel szemben a Sziget a nyugalom, a béke és az egység jelképe.
Ott a lélek és a szív törvényei szerint élnek. Egy eszményi világ, mely a komáromi élet hiányaiból áll össze. Itt az
ember önmaga lehet, a legteljesebb módon élheti életet. Teremtményként ráhagyatkozik az Istenre, ugyanakkor ő
maga is teremtő. E két világ egymástól elzártan él, a kapcsolat köztük: Tímár Mihály. Az ellentétezés jellemzi a
szereplők megformálását is (Tímea: hideg szépség, alabástrom test – Noémi: szerető, kedves asszony)
XI.) A történet
A dunai kereskedelemmel foglalkozó hajós, Tímár Mihály a Szent Borbála fedélzetén menekíti a
kegyvesztett törököt, Ali Csorbadzsit és a lányát, Tímeát. Egy eldugott helyen, a Senki szigetén szereznek
élelmet, ahol megismerkednek az itt élő Teréza mamával, a lányával, Noémivel és a szigetre rendszeresen
látogató Krisztyán Tódorral, aki a törököknek kémkedik. Krisztyán a sziget bejelentésével zsarolja a
lakókat. Ali nem lát más kiutat a maga számára, ezért végrendelkezik, és mérget vesz be. Timárt megkéri,
hogy a lányát egy levél és egy ládika kíséretében vigye el Komáromban élő rokonához, Brazovics
Athanázhoz. A vörös félholdról kezd beszélni, amikor meghal. A hajó zátonyra fut, a búza elázik, de Timár
így is megveszi. Tímeával Brazovicsék szolgaként bánnak. Athalie (átáli), Brazovics lánya gonoszul
elhiteti vele, hogy Kacsuka hadnagy el akarja venni. Tímea szerelmes a férfiba, aki viszont Athalie kezére
és vagyonára pályázik.
Timár az ázott rakomány közt rálel a vörös félholdas zsákban Ali kincseire. Az a terve, hogy
megháromszorozza, és átadja Tímeának, magával egyetemben. Ugyan a tisztesség szándéka vezérli, de
belül egy hang azt súgja neki: tolvaj vagy! Brazoviccsal elhiteti, hogy az ázott búzát eladta, ezért
gazdagodott meg. Az ügyet Brazovics bejelentését követően kivizsgálják. A parasztok Timár mellett
tanúskodnak, aki szinte ingyen adta nekik a búzát. Timár a búzaügyletben ártatlan, és sok pénzt veszít rajta,
de a külvilág felé meg tudja magyarázni a meggazdagodását. Elhiszik neki, hogy ügyesen üzletelt, anélkül,
hogy fény derülne Ali kincsének titkára. Arany emberként kezdik emlegetni Tímárt. Minden tervét siker
koronázza. A kincset szorgos munkával sokszorozza meg. Ahogy mondani szokás: minden arannyá válik a
kezében, arany embernek nevezik. Az egyre gyarapodó Timár Brazovics Athanáz anyagi
megsemmisítésére készül, hogy Tímeát megszabadítsa a Brazovics-ház gyötrelmeitől. A kormány a gazdák

3
kárpótlása mellett földek kisajátítását tervezi. Timár a monostori szőlőföldek megvásárlásával hívja fel a
figyelmet a területre. Brazovics a busás haszon reményében ebbe a földterületbe fekteti a vagyonát. Timár
azonban titokban elérte, hogy Monostoron csak sok év múltán indítsák el a kisajátítást. Athanáz a lánya
esküvője napján tudja meg, hogy tönkrement, és gutaütésben meghal. Kacsuka eláll a házasságtól, a
vagyontalanná vált Athalie többé nem érdekli. A Brazovics-házat Timáron keresztül Tímea kapja meg.
Athalie a szolgálatába lép. Timár megkéri a török lány kezét, aki hálából igent mond, bár még mindig
Kacsukát szereti. A hűséges feleség hideg márványszoborként él a férje mellett. Timár csak a Senki
szigetén érzi jól magát, ahova azóta is visszajár üzleti útjai alkalmával. Ott a nyugalom mellett Noémi
szerelme, majd idővel a közös gyermekük is várja. A szigetet megvásárolja Teréza mamáéknak. Krisztyán
Tódornak pénzt ad, és Brazíliába küldi, hogy hagyjon fel végre a szigetlakók zsarolásával. Az mégis
Komáromban tűnik fel, és utalásokat tesz Timár kettős életére. Kacsuka ezért párbajozik Tódorral.
Kettétört kardját Tímeának küldi el szerelme jeléül. Athalie egy titkos folyosót mutat Mihálynak, ahonnan
kihallgathatja Tímea és Kacsuka beszélgetését. Az asszony megkéri a férfit, ne látogassa többé, pedig
nyilvánvaló, hogy nem közömbös iránta. Timár lelkébe mar a jelenet, rádöbben, hogy megvan mindene, de
nincs semmije se. Timár a balatoni házánál találkozik Tódorral, aki ruhát, pénzt követel. A dulakodás során
Tódor a rianó jég alá esik. A halottban mindenki Timárt véli felismerni, aki ezt kihasználva végleg a Senki
szigetére költözik, és boldogan élhet Noémivel és Dódival. Tímea a gyászév után házasságra készül
Kacsukával. Athalie éjjel a titkos folyosón közelít Tímea elé, hogy megölje, de csak megsebesíteni tudja.
Tímea később elolvassa Dódi levelét, amely felfedi a rejtekhelyet. A letartóztatott Athalie még elhinti a
lelkében a bizonytalanságot: rajta kívül csak Timár ismerte a folyosó titkát, tehát életben van. Timár
Mihály a Senki szigetének paradicsomi idilljébe menekült.

XII. A regény igazi színtere Tímár Mihály lelke. A lelkiismeret-furdalástól és a belső hangtól - tolvaj
vagy - sosem tud megszabadulni. Ennek súlya egyre nehezebbé és elviselhetetlenebbé válik. Örökös lelki
vívódását az író belső monológokban jeleníti meg.
Tragikus helyzetbe kerül házasságával is, ugyanis boldogtalan, de boldogtalanná teszi Tímeát is. Lelkében
kettősség él, melyet Komárom és a paradicsomi sziget, Tímea és Noémi ellentéte jelképez. Míg Noémi
szélsőségesen jó és naiv, megadja Tímárnak a tiszta szerelmet, addig Tímea csak a világ törvényei szerint,
szerelem nélkül, tiszteletből megy hozzá, s alabástromként él mellette. Tímár e között a két világ között
ingadozik, az egyiket szereti, a másik magához köti, az egyik vonzza, míg a másiknak hűséggel tartozik. A
kettős élet sok-sok kínja, megoldhatatlan problémája az öngyilkosság szélére sodorja. Tódor halála menti
meg: Tímár kilép a régi életéből, otthagyva feleségét, vagyonát, hírnevét. Egy másik világba költözik, mely
menedékként áll a kiábrándító, zűrzavarral, becstelenséggel teli komáromi élettel szemben.

XIII. A regény megoldása

Lelki és fizikai utazásai egyaránt véget értek, sötét tükörképe, Krisztyán halála szimbolikusan és
ténylegesen is lezárja egyik életét, arról pedig nem lehet tudomása, hogy Timéa életéből végül mégsem
tudott kilépni.
Úgy tűnik, Teréza kísérlete is sikerült: az elbeszélés jelenében játszódó zárófejezet a férfi eltűnése után
negyven évvel virágzó közösségről számol be, amelynek természetközeli életét a narrátor is érezhető
csodálattal figyeli, és valódi mintagazdaságról, amely jócskán túlnőtte a Timárt egykor elbűvölő kertet
(„Gyümölcsfáin, dísznövényein, haszonhajtó terményein paradicsomi áldás látszik. Minden kis darab föld
hasznot hajt vagy gyönyört ád.”).

A paradicsomi állapot azonban nem tart örökké: a Timár által elért használati jog fél évszázad múlva
érvényét veszti, s az egyre népesebb családnak ezúttal semmi eszköze nem lesz, hogy a Senki szigetének
határain kívül tartsa a világot. A szigetlakók belátható időn belül a modern társadalomban találják majd
magukat, s életükben újra megjelenik mindaz, amit Teréza maga mögött hagyott, s amiről a „Senki” is
fölényes derűvel hallgatott a zárlatban – ha addig cölöpös töltése ellenére el nem pusztítja a szigetet az első
részben fékezhetetlen erőként ábrázolt Duna.
Nem pusztán fenyegetett, de halálra ítélt idill ez, amelynek létezése ráadásul mit sem változtat „e folt
földecskét” körülvevő világon. Szó sincs tehát arról, hogy Az arany ember egy romantikus illúzióba
menekülne – ellenkezőleg: Jókai regénye ezt az illúziót minden kétséget kizáróan illúzióként mutatja fel.
Ennek fényében pedig nyilvánvalóvá válik az utolsó fejezet zárómondatának nyugtalanító kétértelműsége:
„S ötven év alatt – ki tudja, mi lesz a világból?!”