Jog és jogtudomány a korai középkorban

tétel: Tk. 29-32.

(Korai) Középkor kezdete  nyugat-római birodalom bukása ( Odoaker, erul fejedelem elfoglalta
Rómát, Romulus Augustulust letaszíto a trónjáról )

Népvándorlás kora = silány közbiztonság, poli kai széthúzás, rendszeres pusz tó hadjáratok

 kihato ak a poli kai-gazdasági viszonyok a gazdaságra is

Viszonylag fejle római termelést, kereskedelmet felválto a  önellátó gazdálkodás

Az átalakult gazdasági viszonyok nem igényelték a fejle római jogot sem.

Általános kulturális színvonal alacsony, írástudatlanság.

Római jog nem ment teljesen feledésbe a birodalom területén.

 provinciai bíróságok joggyakorlata leegyszerűsödö , gazdasági, szellemi élet hanyatlo 

vulgárjogi gondolkodásmód ( 5.sz), a jogtudomány vulgarizálódo , a római jog germán
elemekkel keverede
 Azonban ezek csak (tovább élő) jogszokások, nem a tudományos jogmagyarázat
fennmaradásáról van szó.

barbár királyságok (személyiségi elv)  germán jog összefoglalása különálló gyűjteményekben a

germánok számára, s különálló gyűjteményekben a római polgárok, s utódaik számára a római
vulgárjogot = Leges Romanae Barbarorum

germánok  germén jog hatályos

rómaiak  római vulgár jog hatályos

longobárdok  longobárd jog hatályos

pl. Lex Visitgothorum, Lex Romana Visitgothorum  római jogi elemek

Párhuzamos törvénykönyvek  Egyes törvénykönyveket kifejeze en a római lakosságnak, s a többit

kifejeze en a germán hódító törzsek számára készíte ek.

Az elhatárolt személyiségi elven alapuló alkalmazás és a jogválasztás is csak a karoling korszaktól

figyelhető meg!
jogválasztás  a szerződésekbe iktato jogválasztás jelezte, hogy a szerződést mely jog szerint
kötö ék meg, a felek mely jogot kívánják alkalmazni

A germán törzsek számára s a középkor embere számára a jog = szokásjog

A szokásjog = íratlan törvény, s a törvény = íro , megörökíte szokásjog.

Számukra a törvényhozás mindig is a nép joga, a meglévő szokások, íratlan törvények írásba foglalása,
a király is csak kinyilvánítja ( és nem alkotja! ) a szokásjogot.
Az ado törvény nem vihető át más etnikai csoportra, szorosan kapcsolódik egy csoporthoz, a barbár
törvénykönyvek elején a király melle a népgyűlés közreműködését is kiemelték.

A törvény szövege általában nem juto fizikailag el a törvény címze jéhez, de ha el is juto volna,
csekély számú ember tudta volna elolvasni.

Tehát a törvény természetéről vallo meggyőződés és a törvény fizikai terjesztése, az írásbeliség

hiánya, mint akadályok magyarázzák a jogtudomány, s a jogtudó réteg hiányát a középkorban, nincs
szükség a jogtudományra.

Azért a korai középkorban is vannak jogi feladatkörök  jogviták rendezése, jognyilatkozatok írásba
foglalása

 alkalomszerűen
 tagja a helyi közösségnek

Bíró:

- nem főállású, nem fizete

- tagja a helyi közösségnek
- többedmagával ítélkezik (nem ismeri a szokásjogot, tanúk segítségével állapítja meg
döntését)
- duellum/ordalia dön el a per főkérdéseit

Közjegyzők:

- írnokok
- oklevelek szerkesztése  pontatlan, szakszerűtlen

A korai középkor oklevelei nem tanúskodnak beható jogi ismeretekről, teljesen laikusok voltak.

gyakorlat, elemi jogismeretek  ún. szabad művészetek ( jog  retorika )  monostori, káptalani
iskolák

A római jogiskola Irnerius korában már régen nem léteze

Ravenna  talán volt jogiskola talán nem

Egyetlen jelentősebb jogi központ: Pavia ( longobárd jog )