Az orosz realizmus

Realizmus
 Courbet: A realizmus c. kiállítása
 A realizmus: stílusirányzat
 Jellemzői
o stílusirányzat, ábrázolási mód
o a romantikával párhuzamosan fejlődött ki a 19. sz. elején
o forrásai: illúzióvesztés, csalódás
o realista írók célja: az emberi és társadalmi valóságot minden eszményítéstől
mentesen, minél hitelesebben ábrázolni
o szembenáll a romantikával, ahol egzotikus tájak, fantasztikum és menekülés
figyelhető meg
o ráirányítják a figyelmet a társadalmi élet fő jelenségeire
o apró részletek: táj és helyrajzi adatok, szereplők külső tulajdonságai
o lényeges eleme a lélekrajz: a szereplők lelki világának a feltárása
o tipikus: helyzetek, események, cselekvő hősök, amelyek és akik egyedi
konkrétságukon keresztül valamilyen lényeges, általános érvényű tartalmat fejeznek
ki társadalmi téren
o a valóság pontos megfigyelése tárgyilagos, higgadt, részletező előadásmód
o hiányzik belőle a romantika túldíszítettsége, az ünnepiség, a zeneiség
 Uralkodó műfaja: regény, novella
 Képviselői: Gogol, Csehov, Tolsztoj

Az orosz realizmus:
 Oroszország teljesen másképpen „fejlődik”, mint a többi európai ország. Itt még a 19. század
elején a cári önkényuralom van, amelyben a középkori társadalmi berendezkedést, a
feudalizmus rendszere működik.
 Náluk nincs erős, művelt polgárság.
 Az emberek célja: mindezek megdöntése, a polgári átalakulás, reformok, a jobbágyság
felszabadítása.

 Az orosz realista irodalom témái: az elszegényedett orosz vidék, a nagyvárosban élő,

elidegenedett ember, a társadalmi feltörekvés lélektani háttere és a cári rendszer
mindenre rátelepedő bürokráciája .
 Így a szegények, a kiszolgáltatottak megjelenítése kerül a művek középpontjába.
 Az ún. „fölösleges ember” típusa, aki üresen tengeti életét és képtelen azt tartalmassá tenni.
Ezt a karaktert még Puskin teremtette meg az Anyeginnel, aki képes lenne nagy tetteket
véghez vinni, de minden cél értelmetlennek tűnik számára. Tétlenség, közöny és
világfájdalom jellemzi: a byroni (bájroni) spleen (szplín).
  Ezen orosz írók közül kiemelkedik: Gogol, Tolsztoj és Csehov, akik újabb karaktertípussal
gazdagították a világirodalmat, a csinovnyikkal.

 Kik ők? ők az orosz kishivatalnokok, kiszolgáltatott, hétköznapi figurák, akik csak a
munkájuknak élnek. Szorgalmas, munkamániás, „rutin életű”, elgépiesedett emberek,
akiknek nincsenek emberi kapcsolataik.
 A szó, tehát nemcsak foglalkozást, hanem szemléletet, társadalmi viselkedést is jelöl: a
feladatát pontosan végző, de saját, szűk szakterületén túl nem látó (máshoz nem is értő), a
hatalomhoz mindig lojális hivatalnokot.
 Ők az orosz társadalom tipizált alakjai, akik magatartásukkal és fejlődésképtelenségükkel az
egész nemzet fejlődését hátráltatták. A probléma, hogy ilyen emberek alkották az akkori
orosz társadalom magját. Éppen ezért az ő szerepeltetésük társadalombírálat az írók részéről.
Ezért váltak főszereplőkké ezek az észrevétlen átlagemberek.

 A csinovnyik alakját Gogol tette halhatatlanná A köpönyeg című elbeszélésében. – nem

véletlenül írta Dosztojevszkij később: „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő”.

 cs
 inovnyik: orosz kishivatalnok

Gogol
A csinovnyik alakját Gogol tette halhatatlanná A köpönyeg c. elbeszélésében. Nem véletlenül
írta Dosztojevszkij: „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő”.
Gogol művei
 Az orr (hivatali novella)
 A köpönyeg (hivatali novella)
 Holt lelkek (pikareszk regény)
 A revizor (vígjáték)

Műveinek fő jellemzői
 groteszk: esztétikai minőség, komikum egyik fajtája, szélsőségesen össze nem illő elemeket
társít mely egyszerre torz és nevetséges
 tragikum <-> komikum
 humor

A köpönyeg
Keletkezés
 1842, a pétervári elbeszélések között jelenik meg

Műfaja – groteszk elbeszélés

Témája
 a hivatalnoki réteg jelenik meg, egy kishivatalnok, csinovnyik életének tragikus története.

cselekménye egyszerű:

 főhőse, Akakij Akakijevics egyszerű kishivatalnokként éli magányos életét, míg

újonnan varratott köpönyegét el nem lopják tőle. A hivatali feljelentés során
elszenvedett megaláztatás következtében megbetegszik, majd meghal. Temetése
után kísértetként fosztja meg áldozatait kabátjuktól, felöltőjüktől vagy köpönyegüktől.

Stílusa – realista
Helyszín – Pétervár, hivatal
Ideje: Gogol saját korában

Szereplői
 Akakij Akakijevics Basmacskin: Aki a csinovnyik archetipusa, azaz ősképe. Korlátolt,
szerencsétlen ember, aki csúnya is. Egy hivatalban dolgozik, ahol egyetlen feladata a másolás,
amiben még örömét is leli. A másoláson kívül nem ért semmihez, nincs magánélete, nincs
érdeklődési köre. Élete monoton üres és értelmetlen. Önálló munkára képtelen, még a
gondolatait sem tudja megfogalmazni. Kollégái folyton ugratják, gúnyolódnak vele.
 a hivatal dolgozói
 szabó
 a tekintélyes személy: A rendőrfőnök személyében is az orosz hivatalnokot láthatjuk,
akinek élete szintén torz értékrendet mutat. Kilétét az elbeszélő az írói akarat
nyomán nem fedi fel, névtelensége így általánosítja viselkedését. Figurájával
Gogol az emberi gyarlóság leleplezésén túl a cári birodalom fejlődésének egyik
legfőbb problémájára, a bürokrácia kártékony hatásaira is rámutat.

Szerkezete
 Lineáris, azaz egyenes vonalú, de drámai
 Expozíció
o általános jegyekkel jellemez
o nyújtott expozíció
o részletező, realista jegy
o részletes külső jellemzés és névadás
o a jelentéktelen dolgokat eltúlozza, a lényeges elemeket elhallgatja
o a főszereplő az elnyomott hivatalnok típusa: a neve, a másoló munkája (nem képes
más munkát végezni), a beszéde
 Bonyodalom
o Akakij köpönyege elkopott, tönkrement, hacukának csúfolták, elviszi a szabóhoz
o Nem lehet megjavítani, újat kell készíteni, a főhős gyűjti a pénzt
  Kibontakozás
o Elkészül a köpönyeg, ez életének legboldogabb napja
o Egy felettes estélyt szervez az új köpönyeg tiszteletére, az estélyen feszülten
viselkedik
 Tetőpont
o Ellopják a köpönyeget
 Megoldás
o Rendőrségre megy, ahol nem veszik komolyan
o Nem megy be a hivatalba, a főhős a tekintélyes személyhez fordul (bürokratikus
rendszer)
o A tekintélyes személy visszaél hatalmával, erre Akakij elájul, majd megbetegszik és
meghal
o Részletező stílus: rendkívül részletesen fejti ki Gogol, hogy mennyire jelentéktelen
volt Akakij
 Utójáték
o Fantasztikus befejezés, a realitás szintjén nem képes megoldani
o Kísértet járja Pétervárt, a tekintélyes személyt is utoléri és abbamarad a kísértés
 Túlzások – halálában felnagyítja a szereplőt
 Áldozat – csak halála után tud igazságot szolgáltatni
 Mondanivalója – a hétköznapi ember kiszolgáltatott: Gogol elítéli ezt a világot. Amelyben
egy egyszerű ruhadarab felértékelődik
 A narrátor előadásmódja élőbeszédszerű („…arcának színe meg olyan, amelyet
»aranyeres«-nek neveznek… Mit csináljunk?! A pétervári éghajlat az oka!”), sokszor
beavatottan bizalmaskodó. Ironikus stílushatás. Szójátékok, köznyelvi kifejezések.

Csehov
Csehov a novella megújítója
 A legtöbb novellája rövid elbeszélés. Egy-egy élethelyzetet, jellemző mozzanatot ír le. A
cselekmény helyett a szereplők beszélgetései válnak fontossá. Hőseit nem jellemzi
közvetlenül, nem írja le külső és belső tulajdonságaikat, lelki állapotaikat. Az író célja, hogy a
cselekvésekből, beszélgetésekből derüljön ki a szereplők lelki állapota.

A csinovnyik halála
Téma
 Egy természetes élettani jelenség, a tüsszentés és következménye
 Csehov azonban a tüsszentést nem természetes jelenségként mutatja be, hanem mintha
összefüggne a társadalmi ranggal

A főhős – Cservjakov, ugyanolyan megnyomorított lelkű, mint Akakij Akakijevics

Különbség – A köpönyeg sokkal inkább lélektani novella
Ábrázolásmód
 Cservjakov más ember számára jelentéktelennek tűnő dologgal foglalkozik. El nem múló
bűntudatot érez az államtanácsos leprüszkölése miatt. Ez a fajta megnyilvánulás groteszk
hatást kelt. Egyszerre vicces és szomorú, hogy egy embert ilyen lelki elnyomásban tartanak,
hogy egy apró és véletlen illetlenség miatt sem tud megbocsátani magának.

Konklúzió
 Cservjakov nem tudja feldolgozni az elutasítást és szívére veszi Brizzsalov úr sértését, amely a
halálát okozza. A társadalmi különbségek ez a fajta bemutatása az orosz realista művek
sajátja.

Összeségében
 Cservjakov és Akakij rokon figurák, karakterek, hiszen mindketten olyan helyzetbe jutottak,
amelyben az igazi csinovnyik képtelen élni.

Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Sajátos erkölcsi és politikai világszemlélete volt. Tolsztoj világképe nagyregényeinek hőseiben
tükröződik leginkább. Saját életét is átszövő gondolatrendszere, a tolsztojánizmus azt
hirdette,. Az Ivan Iljics című kisregényben míg testileg folyamatos a leépülés (Ivan Iljics haldoklik), a
lélek fejlődik. A halál pillanatában fizikailag a legrosszabb állapotban van az ember, de lelkileg akkor a
legtisztább: Ivan Iljics halála. Regényeiben és elbeszéléseiben szigorú kritikát mond kora valóságáról.

Keletkezése: 1886-ban fejezte be

Műfaja: kisregény

Témája: főhőse szürke hivatalnok, törvényszéki bíró, aki egy baleset következtében kénytelen
számba venni addig sikeresnek hitt életét.

Szerkezete: 12 fejezetből áll, szerkezetének meghatározó eleme az időrend. Tolsztoj szándékosan

szakított a hagyományos, lineáris időrendiséggel. Az első fejezetben értesülünk a hivatalnok haláláról
a felesége által közzétett gyászjelentésből, s csak utána kezd bele Ivan Iljics történetébe = in medias
res kezdés valósul meg. Ennek a formabontásnak nagy szerepe van, hiszen megtudhatjuk, hogyan
hatott a halál ténye a barátokra, a hozzátartozókra, miképpen vélekedtek róla. A narráció ezt
követően visszatér a lineáris cselekményvezetéshez, ez azonban korántsem jelenti azt,
hogy időkezelése hagyományos lenne: a következő néhány fejezet szerkezetét az
elbeszélés erőteljes lassulása határozza meg (a 2. fejezet még évtizedek eseményeit adja
elő, a 3. néhány hónapot, a későbbiek olykor csak napokat, órákat), így a külső, életrajzi
történésekről a belső eseményekre, Ivan Iljics lelki formálódására kerül a hangsúly.

Ivan Iljics egy szentpétervári törvényszéki bíró, aki egy családos ember gondtalan életét éli, míg egy
napon egy függöny felakasztása közben elesik és rejtélyes hasi fájdalma támad. Az eleinte
jelentéktelen fájdalom lassan kínzóbbá válik. A hosszas orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre
súlyosabbak lesznek, míg végül Ivan Iljics szembe kell, hogy nézzen a megfoghatatlan, ismeretlen,
biztosan közeledő halállal.

Ivan Iljics meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg lassú kínjait, hiszen helyesen élt, tehát a
halálnak, ha jönnie is kell, gyorsnak és fájdalommentesnek kellene lennie. Állapota beárnyékolja
felesége gondtalanságát, aki nem vesz tudomást annak súlyosságáról, továbbra is estélyekre és
operába jár, s úgy kezeli Ivan Iljicset, mintha csak lábadozna – ahelyett, hogy elfogadná, hogy férje
haldoklik. Emiatt Ivan Iljics meggyűlöli saját családját, Geraszim nevű szolgájánál keres lelki
nyugalmat, aki fáradhatatlanul szolgálja őt és mindvégig mellette van.

Halála előtt azonban fia belopódzott apjához, kezét az ajkához szorította és sírva fakadt. Ivan Iljics
ekkor „meglátta a fényt”, s megvilágosodott előtte minden. Észrevette, hogy mások is szenvednek, s
lelkében feltámadt az önzetlen szeretet, a jóság, a sajnálat a szenvedők iránt. Erkölcsileg
megtisztult, eltűnt a fájdalom, a halálfélelem, s boldogan halt meg.

Ivan Iljics

A halála előtti időszakot részletesen ábrázolja az író. A főhős lelkében lejátszódó folyamatokat
mutatja be. A főhős először fél a haláltól, szeretne még élni, majd rádöbben létének
értelmetlenségére, megérti, hogy addigi élete értelmetlen volt. Így lélekben megtisztulva hal meg.
= JELLEMFEJLŐDÉS figyelhető meg karaktere kapcsán, hiszen halála előtt rádöbbent, hogy
tartalmatlan, értelmetlen életet élt! Ez pedig nagyban megkülönbözteti Akakij Akakijevicstől

Befejezés
Az orosz realizmus mindhárom nagy alakja 1-1 csinovnyik, a bürokratikus társadalmat szolgáló
hivatalnok életén át mutatja be kora társadalmi kiszolgáltatottságát, a benne élő emberek lelki
torzulását. Felhívják a figyelmet a tarthatatlan állapotra, a változás szükségességére.

A téma (tisztviselő halála) közös a három műben, de Tolsztoj hőse halálos ágyán megtanult emberien
gondolkodni.