https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?

id=2b3bff2b-8b35-46e3-b6ae-
afcf00c86742

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?id=e6f30674-0ec2-49b1-a73e-
afdc010065e7

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?id=59664a4f-8d00-4816-a958-
afe100f17922

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?id=8d2c7d0e-a2f9-49e1-a2ca-
afef011ddec4

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Sessions/List.aspx?folderID=66d4b5e3-f806-
49aa-9b0e-aff30072584b

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?id=99c6a1d6-643f-45a1-ae80-
ae800090a03b

https://elte.cloud.panopto.eu/Panopto/Pages/Viewer.aspx?id=d4f20a10-b6b5-4a7f-b5f7-
ae6c00962b0a

Jogszociológia
Jogszociológia egy szakszociológia: Auguste Comte először társadalmi fizikának hívta, de végül egy latin
socius, azaz „társ”, „társaság”; valamint a görög logosz, azaz „-tudás”, „-tudomány” szavakból, hozta létre a
szociológia kifejezést. A Szociológia a társadalom törvényszerűségéit jutató tudomány, amelyet a szociológia
saját módszereivel tárja fel.

Igény a jogszociológiára, oka, a gyors iparosodás, pauperizáció (→ súlyos elszegényedés, bizonyos városrészek
gyors leromlása), bűnözés, alkoholizmus, deviáns viselkedési formák, prostitúció stb... Nyilván ezekre
valamilyen módon magyarázatott kell találni. Ha meg van az oka, akkor próbáljunk meg ezen akkor valamilyen
módon változtatni.

A Szociológia szülő atyjai, a három nagy klasszikus: Karl Marx, Max Wéber, Emile Durkheim.. A
szociológiát, gyakorlatilag az ember képe különbözetti meg a többi tudománytól. Az ember életének minden
jellemzőjét (születéstől, halálig és azon túl is) erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye
(lakóhely, egészségé, anyagi helyzete...). Ezek a dimenziók, amik meghatározzák a társadalmi szerkezetben
elfoglalt helyünket, ezek meghatározzák egész életünket.

Mi a jogszociólogia? Végső soron a szociológia egy megkerülhetettlen eleme a jogszociológiának. Annyiból

viszont teljesen más, hogy a jogszociológia mint önálló tudományág mégis csak azt kutatja, hogy a jog
működése, a jog alkotása, jog alkalmazás, a jog követése (érvényesülése, hogyan meg végbe egy adott kultúrába,
társadalomban.

Ehrlich az élőjog elmélete kapcsán vált igazán elismerté, amely arról szólt, hogy három jogot különített el: a
társadalomjogot, a jogászjogot és az állami jogot.
A társadalmi jog kis ember csoportokban, spontán módon jelennek meg, az élet szabályozására.
A jogászjog, amely konkrétan a bírói döntések normáit jelenti a konfliktusok feladására.
Az állami jog, ami egy tudatos törvényalkotás és amely belenyúl a társadalom életébe és alakítja az emberek
közöti viszonyokat. Ehrlich a társadalomjogot nevezete el élőjognak, hiszen ez a jog a társdalommal együtt él és
vele fejlődik.
Történeti jogi iskola C.F. Savigny (1779-1861) azt állította, hogy a jog tulajdonképpen a nép szellemben
keletkezik. A jog ugyanolyan dolog, mint a nyelv és a szokások, a néppel együtt fejlődnek. Azt állította, hogy a
jog valamiféle szokásszerűségekből jön létre, majd ezek válnak normává. A társadalomjog egy rendkívüli
rugalmas valami, míg az állami jog egy nagyon merev hierarchikus jog.

Jogpozitivizmus: Amikor a jogipozitivizmus létre jött az egy pozitív irány volt, a Felvilágosodással megjelent
az a szabályozási igény, hogy le kell fektetni a jogi normát, egy olyan írásban rögzített szabályban mely
mindenki által hozzáférhető és megismerhető. Ebből születek meg a kódexek, mint például a Code Civil (1804).

Újjáéledt természetjog, „törvényes jogtalanság”: Gustav Rasbruch (1878-1949) A II. Világháború után
beszélünk újjáéledt természetjogról. Az egyik jeles képviselője Gustav Rasbruch, egy német büntető jogász volt,
aki azt mondta, hogy a pozitiv jogot jogtalannak kell tekinteni akkor hogyha a törvény és az igazságosság közti
ellentmondás elviselhetetlen mértéket ölt. „A törvénynek, mint igazságtalan jognak, az igazság előtt meg kell
hátrálnia.” Ezt el is nevezi törvényes jogtalanságnak.

Jogtudományban 3 fajta szemlélet mód létezik:

Természet jogi: léteznek olyan általános erkölcsi elvek, szabályok, amelyek mindig is léteztek és amelyek túl
vannak a jogon. Jogelvek összesége, amely magasabb rendűek a pozitív jognál (→hatályos jog). Érvényessége
nem függ semmi emberi vagy állami elismerésből.
Pozitivista (jogipozitivizmus): A pozitív jog annak a leírásnak a fogalma, ahogyan a jog van. Szaknyelven
szólva olyan kényszerrend, amelynek normáit emberi lények akarati aktusai – azaz törvényhozói, bírói vagy
közigazgatási szervek, vagy emberi lények aktusai által létesített szokások – alkotják. Mivel emberek alkotják,
ezért e normák önkényes módon változtathatók, korok és népek szerint különbözőek.
Szociológiai: A szociológia a társadalmi élet összetevői, az egyének, csoportok, szervezetek, intézmények
(család, iskola, egyház, állam stb.) életének, működésének törvényszerűségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló
elméleti és gyakorlati tudomány.

„Kis” Tudomány Történet II. - Szociológiai jogelméletek: Első klasszikus szociológiai szemlélettel működő
iskola, az úgynevezett szabadjogi iskola. Abból indult ki, hogy a jog szükségképpen hézagos. Ezeknek a
joghézagoknak a kitöltésében a jogalkalmazó, elsősorban a bíró az, aki a döntő szerepet játssza. A
jogalkalmazásban rendkívül fontos a bíró egyénisége, a jogon kívülálló értékek, főként a társadalmi igazságosság
nevében kell eljárni sok esetben.

Szabadjogi iskola: A törvények hézagjait, tehát a joghézagokat úgy kell kitölteni, hogy a szabad jogból kell
meríteni, tehát az állami jogon túl lévő szabályokból, például a szokásból. A szokásokból szabadon lehet
megtalálni azokat a formákat, formulákat, amivel ki lehet tölteni ezeket a joghézagokat, tehát a szabad jogtalálás
művészete az, amely a bírót hozzásegíti, vagy a jogalkalmazott hozzásegíti ahhoz, hogy bizonyos ügyeket el
tudjon dönteni. Viszonylag nagy teret ad a mérlegelésnek.

Pragmatista iskola: Roscoe Pound (1864-1964) A másik nagy jogszociológiai iskola az az Egyesült
Államokban teljesedett ki. azt állította, hogy korábban a jogászok a jogot önmagáért vizsgálták vagy szerették,
igazából önmagából próbálták meg levezetni, hogy mi az a jog. Ugye ez a jogpozitivizmusnak a saját zárt
logikájából ered, és megfeledkeztek a jog tényleges társadalmi funkciójáról, arról, hogy valamilyen társadalmi
szükségletet kell kielégíteni. Ez a fajta jogi formalizmus egy olyan fix szabályozási értelmezési keretrendszert
alkotott, amelyek nem tudják követni a társadalmi változásokat, magyarázhatók bizonyos dolgok a gyakorlatban,
és a mindennapi élet szabályozásában pedig nagyon gyakran rugalmatlan. Ez az úgynevezett mechanikus
jogtudomány, ez sematizálta, leegyszerűsítette, ha tetszik, automatizálta a társadalmat, ahol minden egyes eset
visszavezethető valamilyen szabályra, és ezt a szabályt kell alkalmazni. Pound-ot az érdekelte talán a legjobban,
hogy hogyan egyeztethető össze a jogstabilitás igénye, a társadalmi változás igényel, hiszen a társadalmi
gazdaság állandóan változik, a jog pedig igényli a stabilitást. Elnevezte társadalmi mérnökösködésnek. Tehát azt
állította, hogy a jogásznak olyannak kell lenni, mint a mérnöknek. Ezeket a társadalmi problémákat meg kell
tudnia oldani. Ittjön be a pragmatista szemlélet. Law in Books, Law in Action megkülönböztetést. Ez lett a
jogszociológia, a programadó gondolata. Tehát itt kifejezésre került az, hogy a törvényben vagy a kódexben
lefektetett szabály, maga a norma, tehát maga az elvárás, az állami elvárás, amelyhez vagy fűz valamilyen
jogkövetkezményt a jogalkotó, vagy nem, de mindenesetre elvár valamilyen magatartást a társadalmi
szereplőktől. A Law in Action, a valóságban nem mindig úgy van.

Realista iskola: Egyesült Államokban keletkezett, és főleg az amerikai legfelsőbb bíróság bírái, akiknek a
nevéhez kötődik ez az iskola. A realista iskola nevet azért kapta, mert egyrészt magából a bírói munkából
indultak ki, tehát abból, hogy a bíróhoz egy döntést, és ugye mivel angolszász jogrendszerbe járunk, a bíró
nemcsak alkalmazza a jogot, hanem alkotja is. Holmes bírónak van egy ilyen elhíresült mondata, hogy „a jog
élete, nem logika, hanem maga a tapasztalat”. Tehát azt kell megnézni, hogy ténylegesen a bíró hogyan,
miképpen hoz meg bizonyos döntéseket. A jog az egy jóslás arra nézve, hogy a bíró hogyan fog dönteni. Ezt
elnevezték aztán később jóslás elméletnek. És hogyha beigazolódik ez a jóslás, akkor egy tényleges szabályról
beszélünk, hogyha pedig nem igazolódik be, akkor pedig egy papírszabályról beszélünk, mert akkor hiába van
ott a jog, hogyha a bíró nem alkalmazza, akkor az nincs. A precedens jog sajátja, hogy igazából a mai napig az
angolszász országokban az állam által alkotott jog addig igazából nem is számít jogszabálynak, amíg a bíróság
nem alkalmazza az adott jogot, az adott jogi normát. Ezért a jog tanulmányozása nem is állhat másból, mint az
összes olyan ügy vizsgálatából, ahogyan eldöntik az adott ügyet. Itt nem csak jogi érvelésre kell gondolni, jogi
szabályszerűségekre, jogi logikára, hanem fizikai állapotra, pszichés állapotra, szociológiai felmérésre, szociális
környezetre stb... A jogi realizmus eljutott odáig, hogy megpróbálták megnézni, hogy mik azok a motivációk,
amelyek a bíró döntésében szerepet játszanak, és tanulmányok születtek arról, hogy a bíró személyisége,
neveltetése, előítéletei, szociológiai háttere milyen befolyással van a döntéshozatalra.

Skandináv realizmus: Realizmusnak aztán lett egy 20. században lett egy skandináv ága, nagyjából
pszichológiai alapú. - Mi a jog kötelező erejének alapja? Milyen motivációk játszanak szerepet?

Pszichológiai iskola: Amely nem tulajdonképpen csak félig szociológiai, egyenesen a szubjektumból indulnak
ki, és az, hogy a jog azonos a jogérzettel, és hogy annyi fajta jog létezik, ahány fajta ember van, minden
individum mást gondol a jogról. Ez egy nagyon szélsőséges irányzat, hiszen a jog mégiscsak egy objektív,
ténylegesen létező norma, ők azt állítják, hogy ez mégiscsak egy szubjektív valami és az emberben létező, a saját
tudati szűrőjén átszűrt viselkedési komplex, és ő maga dönti el, hogy hogyan viselkedik.

A jogszociológiát az érdekli igazából, hogy mi az, ami valójában a társadalomban normaként, azaz
magatartásszabályként hat az emberek viselkedésére. Foglalkozik némileg a jog keletkezésével, a jogtársadalmi
funkcióival, a jogérvényesülés hatékonyságának vizsgálatával, jogalkotással, jogalkalmazással, jogpolitikával,
bírói joggal, a jog és a többi társadalmi normarendszer viszonyának elemzésével, a jog érvényesülésével
kapcsolatban a jogismeret, jogtudat, jogkövetés és joghatékonyság fogalmával és ennek társadalmi vetületeivel,
illetőleg azzal a jogi kultúrával, ami ezt az egészet keretrendszerbe foglalja. Hogyan lehet az, hogy a bírói
gyakorlat az konstruál egy szabályt, és ennek alapján ítélnek el valakit, és mikor az nem is jogszabály.

Hogyha össze akarjuk foglalni azt, hogy mit csinál a jogszociológia: A jogszociológiai érdeklődése azokra a
jog létezésével összefüggő jelenségekre vonatkozik, illetve azokkal a problémákkal áll összefüggésben, amelyek
nem magyarázhatóak a jog saját előírásaival, kategóriájával, dogmatikájával, és ezeknek az összefüggéseit
próbálja meg feltárni. A jogszociológia a jogot nem pusztán egy jogi normának tekinti. A jogpozitivista
szemlélet a hagyományos jogászi szemlélet, hogy van egy állam által kihirdetett jogszabály, és onnantól fogva
mindenki számára kötelező, és ezt be kell tartani. A jogszociológiát elsősorban az érdekli, hogy a tényleges
emberi magatartásokban melyek azok a szabályszerűségek, amelyek minket irányítanak a mindennapokban. Ez
nem biztos, hogy a jog.

Jogérvényesség, jogérvényesülés: A jogérvényesség az egy formális kritérium, ami abból áll, hogy a törvény
által felhatalmazott szervezetek egy viszonylagos zárt rendben hozhatnak meg a megfelelő törvényben leírt
módon jogszabályokat, és ezeket a jogszabályokat megfelelő módon kihirdetik.

A jog érvényesülése az ettől egy teljesen különálló fogalom, hiszen a jogszabály attól, mert le van írva, attól
még nem biztos, hogy érvényesül. Akkor fog érvényesülni, hogyha a címzettek követik az adott szabályt. Tehát
abban az esetben, hogyha ez tényleg egy társadalmi, tényleges társadalmi gyakorlat maga a szabály, amelyet
leírtak a jogszabályban, akkor a jogszabály érvényesül.

A jogi kultúra mennyiben határozza meg, mennyiben determinálja egy adott társadalomban élő vagy
embercsoportnak a viselkedését a joggal kapcsolatban.
Social control: a társadalomirányítás és a jogviszonyának az elemzése. Az állam milyen eszközöket vet be,
mondjuk egy társadalmi probléma megoldására, például a kábítószer problémára ugye, ami egy társadalmi
probléma, tehát az nem egy jogi probléma.
A jogszociológiai fogalma: Bronislaw Malinowski jogfogalma (1884-1942), Ő az akit a szociális antropológia
atyjának tartanak, azt állította, hogy a jog azonos az emberi közösségekben stabilizálódott normativitással. A jog
az független az államtól, attól függetlenül jön létre, hiszen csupán egy olyan magatartásszabály összességről
beszélünk, amelyet az adott közösség magára nézve kötelezőnek elfogad. Minden olyan szabály jognak minősül,
amely az adott közösség számára egy kötelező norma.

A jogfogalom határai: homogén-, standardizált és heterogén normativitás (államhoz és attól független

normarendszerek).

Az első nagy korszakban a szabályok nem kötődnek az államhoz, mint önálló entitáshoz. A második
korszakban a normativitás már az államhoz kötődik. Annak idején, amikor elkezdődött ez a norma összesség,
vagy legalábbis ez a norma összesség, ennek a csírái kialakultak, akkor az első ilyen nagy korszakot úgy
nevezzük, hogy homogén normativitás (→ami azt jelenti, hogy egy normarendszer létezik a közösség minden
tagja számára, amely szervesen beépül a mindennapokba, és amelynek elsajátítása a gyakorlat útján történik
meg).

A második nagy korszak, az úgynevezett standardizált normativitásnak a korszaka, amikor az adott közösség
normarendszere állandósul, és ez az állandósult normarendszer ez fokozatosan működőképes.

Mi jellemzi ezt a formarendszert? Előbb-utóbb a közösségek rájönnek arra, hogy egy olyan stabil
magatartásszabály-összességre van szükség, amely biztosítja a közösség védelmét egyrészt a külső ellenségtől,
másrészt az egyeduralomtól, harmadrészt pedig a belső biológiai ellehetetlenüléstől. A norma, tehát maga a
magatartásszabály, a közösség érdekeinek megfelelően, korlátok közé szorítja az emberi magatartásokat, azért,
hogy az előbb említett hármas célt el lehessen érni. A norma betartása ad egy mindennapokban meglévő
biztonságot arra, hogy amit cselekszek, az egy jó cselekedet lesz, tehát valószínűleg nem fogok érte büntetést
kapni.

A jog, mint norma történeti dimenziója

Profán normáknak nevezzük azokat a normákat, amelyek a mindennapi praktikus normák, ezek egy része
erkölcsi norma, másik része pedig úgynevezett tiszta gyakorlati norma, tehát ami a mindennapi túlélésben vagy
egyáltalán együttélésben játszik szerepet.
Szakrális normák, amelyek egyik része a szertartásokban az adott, nevezzük egyszerűen hiedelem vagy vallás
hordozóinak működésében érhető tetten. Valláserkölcsi normáknak szoktunk nevezni.

Van egy normarendszer, ami a társadalmi együttélés kereteinek biztosítását szolgálja a társadalom egészének az
érdekében. Van egy másik normarendszer, ami az államisághoz kötődik, ennek pedig az a lényege, hogy az
állam önös érdekét biztosítja, tehát, hogy az állam fenn tudjon maradni, és ennek érdekében jönnek létre az
államhatalmat megtestesítő érdekközösségek uralmát biztosító normarendszer. A két normarendszernek az
elegye lesz az, amelyik végső soron a jog, a jogi norma alapjává válik. A lényeg, hogy ez a fajta jogi
szabályozási dömping, ez egyszerűen a gazdasági társadalmi változásoknak a velejárója. Szokták azt mondani,
hogy „a jogászok konzervatívok”, és ez azért van így, mert a jog az mindig a stabilitásra törekszik. A jog mindig
csak azt tudja szabályozni, ami van, ami létezik.

A jogi kultúra

A jogi kultúra mára szinte egy önálló tudományos résszé vált a jogelméletben és a jogszociológiában. Új
tudományos igazság (paradigma) úgy keletkezik, hogy a tudományos közösség egy kisebb része egy újfajta
felfogást állít elő, és megpróbálja elfogadtatni a nagyobbik résszel. Valójában az emberi kultúrát alkotó
tényezők, az emberi viselkedés alapjai, a normarendszer működése az elválaszthatatlan attól, ahogyan egy
jogrendszer működik egy országban vagy egy közösségben.

Jogi kultúra  Jogi rendszer  Jogrendszer

Jogrendszer: Az amit az állam kötelező jogszabályként, az adott ország jogalkotási törvényben meghatározott,
érvényes módon kihirdetés hatályossá válik.

Jogi rendszer: Egy jóval tágabb fogalmi kritérium vagy alap, aminek a része a jogrendszer, de ez önmagában
kevés. Minden olyan emberi magatartás, ami a jogalkotásban, jogalkalmazásban, illetőleg a jogkövetésben részt
vesz, egy jóval tágabb fogalom.

Jogi kultúra:
 A jogi kultúra egy még tágabb fogalom.
 Nagyon szétfolyó, amőbaszerű határai vannak.
 A jog felé irányuló attitűdök, beállítódások.
 Nem csak a jogrendszer és a jogi rendszer képzik részét a jogi kultúrának, hanem a joggal kapcsolatos
ismerete, mint például a jogismeret, a jogtudat.
 A joggal kapcsolatos vélemények.
 A joggal kapcsolatban felhalmozott történeti tapasztalatok.
 A jogászok eljárásai, egyáltalán gondolatai az egész jogra, ahogy a jogászok működnek.

Alapfogalmak

1. Kultúra: A hétköznapi fogalomrendszerünk, általában azokat a művészeti alkotásokat sorolja ide, amelyeket
mindenki ismer, tehát mindenkinek ez jut róla eszébe, hogy képzőművészet meg irodalom és társai, azonban a
szociológiában a kultúra fogalom ennél jóval tágasabb, hiszen nem csak az emberek alkotta tárgyakat, nem csak
a művészeti alkotásokat sorolja ide, hanem viselkedési szabályokat, normákat, az ezeket alátámasztó értékeket,
hiedelmeket, akár a vallást is. Bizonyos ismereteket, a nyelvet, a szokásokat, tehát nagyon sok-sok mindent
sorolunk bele ebbe a fogalomba. Léteznek bizonyos szubkultúrák, a kultúra nem egységes, tehát egy társadalmon
belül is lehet egy másik kultúra, ami a többségi társadalomtól eltérő kultúrát jelent. Ide szokták sorolni az
etnikumokat, tehát a más anyanyelvű társadalmi csoportokat. De más-más szubkultúrák is kialakulhatnak, tehát
ifjúsági szubkultúrák vagy úgynevezett deviáns szubkultúrák stb... Tehát amikor egy társadalmon belül több
kultúra él együtt, akkor azt szokták hívni kulturális pluralizmusnak is. Ugye amikor más országokban azt
tapasztaljuk, hogy másképpen vannak a dolgok. Ugye ez az úgynevezett kulturális inkonzisztenciának a forrása

2. Normák: A norma egy magatartás szabály, és azért norma, mert hogy azt a szabályt be kell mindenkinek
tartania. Ha nem tartja be a szabályt, akkor annak van valamiféle következménye.
Jogszociológiában nem kizárólag a jogi normáról beszélünk, hanem minden egyéb társadalmi normáról is. Ezt
szoktuk hívni norma pluralizmusnak, tehát amikor sokféle norma él egymás mellett a társadalomban.

A törvényrontó szokás: Olyan velünk együtt élő normák, amelyek az új állami szabály hatékonyságát lerontják
azáltal, hogy nem nagyon vagyunk hajlandóak követni az állam által előírt szabályt, mert a szokás az erősebb,
mint maga a szabály.

A norma, ami nem kapcsolódik a joghoz. Ide tartoznak a divat, illem, szokás, erkölcs, erkölcsi normák, illetőleg
maga a szokásjog. Egy erkölcsi normától való eltérés, ott már lehet súlyos szankció, súlyos jogkövetkezmény,
ugye amit a társadalom tagjai másképpen gondolnak.

A szokásjog: Egy normatív erejű társadalmi gyakorlat. Ezek a normák tértől és időtől függően változnak, tehát
nem mindegy, hogy melyik földrajzi régiót vizsgáljuk, és nem mindegy, hogy milyen időben vizsgáljuk, tehát
ehhez képest is változik. Olyan általános érvényű örök normák, amelyek minden emberi közösségnek az alapja,
ezeket nem szoktuk általában megszegni.

3. Értékek: Az érték, olyan kulturális alapelveket jelentenek, amelyek azt fejezik ki, hogy egy adott közösség,
illetve egy adott társadalom mit tart jónak vagy rossznak.
Ez is korszakonként és földrajzilag eltérő.

Jogi Kultúra

A jogi kultúrának négyfajta típusát különböztetjük meg. Az orientatív, a regulatív, a külső jogi kultúra, illetve a
belső jogi kultúrát.
1. Orientatív jogi kultúra: Orientatív jogi kultúra, ami aszerint csoportosítja a jogi kultúrákat, hogy maga a
szabály, amely jellemző az adott közösségre, az milyen befolyásolási erővel bír a mindennapokra. Az állam által
alkotott szabály egy szimbolikus jellegű, a társadalmi viszonyrendszerekben, a mindennapokban nem egy
feltétlen érvényesülést kiváltó szabályról beszélünk. Tájékoztató, eligazító jellege van, egyfajta viselkedési
modellt jelent, tradicionális jogi rendszerekkel rendelkező országokban.

2. Regulatív jogi kultúra: Amibe a modern államok tartoznak bele, ott a jogszabálynak normatív jellege van. Ez
azt jelenti, hogy a magatartás szabály kötelező, és ehhez az is társul, hogy az állam ki is kényszeríti magát a
szabályt. Tehát megfelelő és hatékony szankciórendszer biztosítja a jogi normáknak, a jogszabályoknak a
működését. Van egy racionális és koherens módon működő jogrendszer.

3. Külső jogi kultúra: Külső jogi kultúrának hívjuk az úgynevezett laikus gondolkodást, a joggal, a
jogszabályokkal, a jogrendszerrel kapcsolatban. Tehát mindazoknak a gondolkodását, akik nem rendelkeznek
jogi diplomával.

4. Belső jogi kultúra: Belső jogi kultúrának nevezzük a jogászok gondolkodási sémáit.

Jogi exkluzívizmus: A témával foglalkozó tudósember a saját értékpreferenciáin keresztül szűri át egy másik
jogi kultúra sajátosságait. Ennek az eredménye az lesz, hogy tévútra kerül maga az értékelés. Egy alapvető hiba,
ami nem egyszer be szokott következni. Tehát egy adott országnak a jogi kultúráját csak az adott ország
mércéjével lehet mérni

Centrum-periféria elmélet (Immanuel Wallerstein) - mitől függ az, hogy egyes országok sikeresebbek, mások
pedig kevésbé sikeresek? Akár gazdaságilag, társadalmilag, akár jogilag.

Wallenstein azt állítja, hogy az emberiség történelmében mindig voltak úgynevezett centrum országok. Ezek
körül a centrum országok körül helyezkedtek el a perifériák és a fél perifériák

Jogátvétel fajtái - Hogyan kerül egy jogszabály át egy másik jogrendszerbe?

centrum, periféria elmélet hatásai, a jogátvételben is megmutatkoznak.
Akkor két nagy alapcsoportot különböztetünk meg a jogátvétel fajtáiban: az egyik a jogi recepció, a másik pedig
a jogi akkulturáció.

1. Recepció: Jogi recepciónak nevezzük azt, amikor egy ország, egy másik ország jogrendszeréből átvesz
bizonyos szabályokat, jogszabályokat, egyet, többet, vagy akár az egészet, vagy a teljes jogrendszert, vagy annak
egy jelentős részét.

Teljes, részleges
 Teljes és erőszakos
 erőszakos és részleges
Békés, erőszakos
 Lehet, békés és részleges
 békés és teljes

Tehát ez a jogátvételnek a lényege, vagy legalábbis a recepciónak számtalan formája lehet.

2. Jogi akkulturáció: szerves egybeolvadás

A jogi akkulturáció, ami szerves egybeolvadását jelenti két jogrendszernek. Ennek klasszikus példája a
kontinentális jogrendszer, aminek a magyar jogrendszer is az eleme.

Jogi transzplantok

Azokat a szabályokat, amelyek átkerülnek a fogadó ország jogrendszerébe. Ezeket jogi transzplantoknak is
szoktuk hívni vagy nevezni, amely annyit tesz, hogy az a szabály, vagy az a szabályösszesség, ami átkerül a
fogadó ország jogrendszerébe, az egyszerűen úgy működik, mint egy transzplantáció, tehát egyszerűen
beültetésre kerül a jogrendszerbe.
A szabályok átvételével nem kötelező a doktrínákat átvenni: Gyakran csak maga a szabály kerül átültetésre,
de a mögötte meghúzódó indokolás, vagy ennek a működési logikáját, azt nem mindig, vagy nagyon sok esetben
nem veszik át országok, ez nagyon gyakran okoz konfliktust.

Az átültetés a fejlődés legtermékenyebb formája: Nagyon sok esetben a jogi progresszió és a jogfejlődés
egyik jelentős, vagy jelentős mérföldköveit jelentik azt, hogy bizonyos olyan szabályokat átvesznek az országok
egymástól, amelyek az ő jogrendszerükben aztán kiválóan fog működni.

Feltételezi a fogadó társadalom materiális-kulturális fejlettségét: A jogi transzplant igazából akkor tud jól
működni, hogyha az az ország, amely átveszi az adott szabályt, annak a kulturális fejlettsége az nagyjából
ugyanott van, mint ahol küldő országnak fejlettsége, hiszen egyéb esetben elbeszélnek egymás mellett, és nem
fog jól működni. Ha nincs meg ez a fajta ekvivalencia a két ország között, akkor nagyon nehezen, vagy
egyáltalán nem fog működni maga a szabály.

A jelentős szabályokat kevés nemzet találja ki: Úgynevezett alkalmazott, azokat a jogszabályokat, amelyeket
minden ország jogrendszerében megtalálunk vagy legalábbis a modern országok jogrendszerének többségében
megtaláljuk azt.

Jogi transzplantok hatása

Fogalmilag kizárt, a jog mindig a helyi kultúra tükröződése: A jogi transzplantáció igazából nincs, mert a
jogszabály az mindig a helyi kultúra tükröződése. Ha még át is veszi az adott ország vagy állam a jogszabályt,
mindig a saját működési logikájukhoz igazítják magát a szabályt.

Nem feltétlenül ültehetőek át a szabályok, „kilöködés” veszélye: Fennáll a kilökődés veszélye, ha az új

szabály bekerül a fogadó ország jogrendszerébe és nem sikerül megfelelő hatékonysággal alkalmazni, akkor
egyszerűen figyelmen kívül marad maga a szabály.

Jogi irritáns: A harmadik elmélet szerint a jogi transzplantok nagyon gyakran jogi irritánsok, azaz egy idegen
testként bekerült szabály a jogrendszerbe.

Henry Sumner Maine: stagnáló és haladó társadalmak: H.S.Maine-nek volt egy mondása, ami úgy hangzott,
hogy „a jog fejlődése a státusztól a kontraktusig terjed”. Azaz vannak olyan stagnáló jogrendszerű országok,
mint például India vagy Kína, ahol évezredek óta nem változott a jog semmit. Ennek oka, hogy a státusz elv
határozza meg az egyes embernek a társadalomban elfoglalt pozícióját. Ezzel szemben állnak a
kontraktusrendszerű országok, a kontraktus egyenlő szerződés, ahol nem a státusz áll, hanem két egyenrangú
félnek a döntése, ahogy a polgári jogban mondják, akarata, autonómiája dönti el azt, hogy azt a szerződést, amit
kötnek egymással, azt milyen tartalommal töltik ki. Ezeket az országokat nevezte el Maine haladó
társadalmaknak, ahol a jog képes volt és képes hozzáigazodni a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A
tradicionális típusú jogszabályokat egyre inkább elfoglalják tudatosan alkotott jogszabályok. A jog egyre inkább
egy regulatív értelemben jelenik meg a társadalomban.

Jogcsaládok – René David: Az egyes jogrendszerek bizonyos közös elemek alapján, amit előre meghatározunk,
jogcsaládokba sorolhatók. Vannak jogi technikai elemek, amelyek a jogfogalmakat takarják, az ezeket
összekötő, illetve a jogszabályokat és egyáltalán a jogrendszerben meglévő eljárásokat, a jogintézményeket.
Ezek alapján a kritériumok alapján tudunk csinálni csoportokat, és ennek alapján ő négy nagy jogcsaládot
különböztetett meg.:
1. A római germán, (vagy kontinentálisok család)
2. A common law (vagy angolszász jogcsalád)
3. A szocialista jogcsalád
4. Az úgynevezett más rendszerek

K. Zweigert – H. Kötz Klasszifikációja: Az egyes jogcsaládokon belül tudunk csinálni úgynevezett jogköröket.
Az úgynevezett kontinentális jogcsalád, vagy római germán jogcsaládba három jogkör tartozik: a romanista
jogkör, a germanista és az északi jogkör. Az angolszász jogcsaládot, a Common Law-t nem lehet szétvenni. A
szocialista jogcsaládot kommunista jogcsaládnak nevezték. A tradicionális jogrendszerek pedig három nagy
csoportra oszthatók a Távol-keleti, az iszlám, illetőleg a hindu jogcsaládra.
 Jogcsaládok elhatárolási pontjai

Jogforrásstruktúra: A jogforrás azt jelenti, hogy honnan lehet megismerni a jogszabályt. Mik azok a szabályok,
amik ténylegesen jogszabályként működne?

Jogtudomány súlya: A jogtudomány súlya, ennek az a jelentősége, hogy a jogtudomány milyen eszközökkel,
milyen súllyal van jelen a jogalkotásban, a jogalkalmazásban, mennyire vesz részt egyáltalán a mindennapi
jognak az alakításában.

Jogrendszer belső tagozódása: Milyen jogágak vannak, az egyes jogágak súlyozottak-e a valóságban, mennyire
jelentősebb az egyik jogág, mint a másik, milyen ezeknek a belső szerkezete, a jog belső elrendezésének a
struktúrájáról beszélünk ehelyütt.

Jog terminológiai sajátosságai. Milyen fogalmakat használ a jog, és ezek a fogalmak mit jelentenek? Ezekre az
alapfogalmakra építenek, és aztán ezek vannak kibontva az egyes részletszabályokba.

Törvényhozás és bírói jog: Meg kell nézni azt, hogy milyen viszonyban van egymással a törvény, az egyéb
jogszabályok, illetőleg a bírói jog. A legalapvetőbb dolog az, hogy meg kell nézni, hogy a bírák alkotta jog az
egyáltalán létezik-e, és hogyha létezik, akkor milyen súllyal van jelen a jogrendszerben.

Jognak tulajdonított funkció: A jognak tulajdonított funkció, egyáltalán hogyan tekintenek a laikusok és a
jogászok arra a fogalomra, hogy jog, ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy a jognak milyen funkciója van,
nem csak a normák rendszerében, úgy általában,

Jogászok presztízse: A jogászok társadalmi presztízsét, a jogászok szerepét, hogy mennyire végeznek „fontos”
munkát? Mennyire autonóman tudják elvégezni ezt a munkát? Mennyire függnek az államhatalomtól?

Jogi-kulturális sajátosságok: Önmagában meg kell nézni a jogot körbevevő aurát, azt a jogi kulturális
sajátosságrendszert, amiben egyáltalán a jog működik, tehát itt a komplett társadalom működését kell megnézni,
és azt, hogy a jognak milyen szerepe van egyáltalán a társadalomban, tehát itt elég sok mindent lehet vizsgálni.

Római-Germán (kontinentális jogcsalád) - Miért a római jog? A római-germán jogcsaládot, más néven
kontinentális jogcsaládot egyrészt azért hívjuk római germán jogcsaládnak, mert az alapvető szerkezete az a
római germán jogból ered. Justinianus kelet-római császár a tudósaival összefoglaltatta a római jog eredményeit,
és ez lett a Corpus Juris civilis, a római és a germán jog az fokozatosan olvadt össze egymással.

Jogi partikularizmus: Nemcsak közigazgatási, társadalmi és gazdasági szétaprózódás ment végbe Európában,
hanem egy jogi szétaprózódás is. Mindenki a saját nemzetségének a jogát használta, tehát a frankok a frankokét,
a vízi gótok a vízi gótokét, a bajorokét, a szászok, meg a szászokét, a vikingek, meg a vikingekét. Az ő
személyes joga (perszonális elve), tehát az ő vízi gót joga lesz az, ami rá irányadó vagy pedig a területi elvet,
azaz a territoriális elvet vesszük alapul, azaz azt kell megnézni, hogy hol akarja megkötni a szerződést, illetve
hol követte el a cselekményt. Perszonális elv ütközése a territoriális elven, az egy elég nagy jogi káoszt okozott,
és ez akadályozta a gazdaság fejlődését is.

Ius commune: Közös európai jog, ami a római jog, a germán jog, illetőleg az egyházjog, másik nevén a
kánonjog összeolvadásából keletkezett. Európa népei rádöbbentek arra, hogy a jog mennyire fontos ahhoz, hogy
a gazdaság működjön, így a közös európai jog azon közös kulturális közösségben keresendő, amire
tulajdonképpen az egész kultúra és az egész európai közös jogi kultúra épül.

Bolognai egyetem: A12. században jogtudósok elkezdték interpretálni az Corpus Juris civilis-t. Ők lettek a
glosszátorok. A bolognai egyetem, glosszátor iskola volt az első klasszikus jogi iskola, amelyik végső soron
egységesítette a jogrendszert. Egy nagyon fontos kulturális közös pont, hogy latinul íródott. Európa közös nyelve
a latin volt, könnyű volt megismerni, könnyű volt interpretálni, és könnyű volt továbbadni. A bolognai iskola az
első egyetem, ahol szervezetten jogi oktatás folyt.

Az európai kulturális közösség szerepe: Aquinói Szent Tamás „kiűzte az ördögöt a római jogból”.
Bebizonyította azt, hogy a római jogban semmi ördögi nincsen, kiválóan megfelel a kor viszonyainak, és
nyugodtan lehet alkalmazni.A római jog recipiálásra került, összeolvadt a germán joggal. Ehhez hozzátársult az
egyházjogászok által kidolgozott kánonjog. A keresztény Európában a kánoni jog az egy piedesztálra emelt
jogtest volt. Igazából az európai közös jog, a Ius Commune, a feudális jog római germán hagyományokon
szerveződött újjá. Létrejötte, alapja és fejlődése is és fennállása is abban a kulturális közösségben keresendő,
amit az előbbiekben elmondtunk.

Római-Germán (kontinentális jogcsalád) főbb Jellemzői.

 A római jog, a római germán jog, mintegy gyakorlatilag változatlan formában maradt fent egészen
mostanáig.
 Mindegyik kontinentális jogba tartozó ország törvénykönyveiben ugyanazokat a szabályokat találjuk,
mert hát ugyanazok voltak az alapok

Közjog-magánjog dichotómia: A kontinentális jog alapvető vonása az a közjog-magánjog dichotómián alapul,

tehát azon, hogy vannak közjogi jogágak és vannak magánjogi jogágak.

Közjogi jogágak: alkotmányok, közigazgatási jogok, büntetőjog.

Magánjogi jogágak: a polgárjog, a családjog.

Ezekben az országokban közös az, hogy a jogszabály, mint leírt norma, mint magatartásszabály, egy olyan
magatartási elvárást ír le, amelyet kötelező betartani. Ezekhez aztán a jogalkotó valamiféle jogkövetkezményt
fűz, ami azt jelenti, hogyha valaki nem tartja be a szabályt, akkor vagy szankciót alkalmaz.

Jogszabály szerepe, a jogalkotás: A jogszabályalkotás nem lehet se nem túl kazuisztikus, azaz nem lehet túl
esetre koncentráló, ami azt jelenti, hogy nem tud az élet minden egyes viszonyára alkotni egy paragrafust a
jogalkotó.
Ez a jogalkotásnak az egyik alapvető elvárása a jogalkotással szemben, hogy a kazuisztikus és a túlságosan tág
vagy túlságosan általános szabályozás között az arany középutat találja meg. Tehát se nem túl általános, se nem
túl kazuisztikus, nem lehet maga a szabályozás.

Jogforrási rendszer: Mindegyikőjük állam által kibocsátott jogszabályokon nyugszik, amelyeket a jogalkotási
törvények határoznak meg. A jogszabályok között hierarchia van, ami azt jelenti, hogy az alsófokú jogszabály
nem állhat ellentétben a felette lévő jogszabállyal, illetve az alkotmánnyal szemben semmilyen jogszabály nem
állhat.

Bírói jog: Montesquieu óta tudjuk, aki leírta azt, hogy „a bíró a törvény szája”. Ami azt jelenti, hogy a bíró
igazából csak interpretálja magát a jogszabályt, de nem alkothat szabályt. A bírói jog terjedelmes
szabályösszesség, a kontinentális Európában nem számít jogforrásnak, azonban végeredményben mégiscsak úgy
működik, minthogyha jogforrás lenne. Rendben van, akkor ezekben az esetekben a bírói gyakorlat alkosson meg
egy szabályt. Ez a szabály legyen kötelező az alsófokú bíróságokra nézve, azaz a felsőbb bíróságok, nálunk
kúriának nevezik: Az egyik alapvető feladata az ítélkezés egységességének a biztosítása. Úgy tudja megtenni, ha
kibocsát olyan döntéseket, amelyek az alsófokú bíróságok számára kötelezőek. Magyarországon az úgynevezett
jogegységi döntések a bírák által meghatározott közös szabályok. Alsófokú bíróságok számára kötelezően
követendőek, tehát ettől nem lehet eltérni semmilyen módon. Éppen ezért a bírói jog ugyan nem jogforrás, de
mégis úgy működik, mintha jogforrás lenne. Jogegységi döntés: a bírák által meghatározott közös szabályok és
elvek alapján a bírónak meg kell hoznia a döntést, és attól nem térhet el.

Igazságszolgáltatási rendszer: Három vagy négyfokú bírósági szervezetrendszer van jelen ezekben az
országokban. Nálunk négyfokú a bírósági rendszer. Az egységes bírósági szervezet rendszere azt jelenti, hogy
nincsenek külön bíróságok. Abban viszont közösek ezek az országok, hogy a legfőbb bírói fórumoknak két
alapvető funkciójuk van.
1. A jogalkalmazás egységességének a biztosítása,
2. A konkrét esetekben való ítélkezés.
Az Alkotmánybíróság az nem bíróság. Az Alkotmánybíróság az nem a bírósági hierarchia része, abban nem a
klasszikus bírák dolgoznak, egy külön autonóm testület, és egyetlen egy célja van, vagy egyetlen egy feladatra
hozták létre arra, hogy a jogszabály alkotmányosságát megvizsgálja, nem szükséges a jogi szakvizsga,

Jogászok szerepe: Ahhoz, hogy valaki jogászként működhessen, jogi egyetemi diploma, kötelező gyakorlat
igazolása és szakvizsga kell. Akkor, hogyha valakinek megvan a szakvizsgája és egyéb feltételeknek is megfelel,
akkor lehet bíró, lehet ügyész, lehet ügyvéd, lehet közjegyző, illetve lehet jogtanácsos. A jogalkotás
meghatározott módon folyik le. Ez egy meglehetősen absztrakt, logikailag zárt rendszerben végbemenő bizonyos
elvek szerinti jogalkotást jelent. Közös az az elv, hogy amelyet jogi instrumentalizmusnak szoktunk nevezni,
ami arról szól, hogy a jogot egy olyan eszközként fogják fel, amellyel a társadalmat és a gazdaságot szervezni,
módosítani, jobbítani, megváltoztatni lehet.

Jogtudomány szerepe és a Jogtudomány jelentősége: A jogtudomány részt vesz a jog terminológiáinak az

alakításában, az értelmezésben, a kódexeknek a kidolgozásában. A jogtudománynak a mai napig nagyon jelentős
súlya van a jogalkotásban és a jogalkalmazásban is.

Jogkörök (romanista, germanista, északi): A filozófia, ahogyan a jogszabályalkotás meg van szervezve, vagy
ahogy egyáltalán ez működik az egyes országokban. Három jogkört különböztetünk meg egymástól a
kontinentális Európán belül:
1. A romanista jogkört,
2. a germanista jogkört és
3. az északi jogkört.

Romanista jogkör: A romanista jogkörbe tartozik Franciaország, a Benelux államok, Olaszország,

Spanyolország, Portugália, Dél- és Közép-európa, illetőleg ezeknek az országoknak az összes gyarmata.
Központi jelentőségű kódex, a Code Civil az 1804-ban megalkotott francia polgári törvénykönyv. Éppen ezért a
francia jogi szabályozás egy viszonylag jól érthető, viszonylag jól strukturált, átlátható, ugyanakkor precíz,
bonyolult hivatkozások és bonyolult elméletek nélküli, de mégiscsak pontos és részletes szabályozás, amit az
egyszerű állampolgár is meg tud érteni.

Germanista jogkör: Ahova mi is tartozunk, ami a német polgári törvénykönyvre épül. Németország, Ausztria,
Svájc, teljes Kelet-európa ide tartozik, illetőleg ezeknek az országoknak a volt gyarmatai. Ez egy rendkívüli
módon absztrakt, rendkívüli módon precíz, nagyon nehezen érthető, bonyolult, kereszthivatkozásokkal teli,
nagyon részletes, terminus technikusokkal tűzdelt jogászjog, hiszen jogászok írták jogászoknak.

Északi jogkör: A skandináv államok tartoznak bele, sajátos átmenetet jelentenek az angolszász országok és a
kontinentális Európa között. Jogforrási rendszert, a jogtudományt, a bírák szerepét és a többit nézve, mégiscsak
ide tartoznak a kontinentális Európához.

Angolszász jog (common law): Nincsenek kódexek, a bírói gyakorlat az, ami az alapvető, és meg kell nézni azt,
hogy hogyan tudjuk a bírói gyakorlat alapján megítélni ezt a helyzetet.

Westminsteri Királyi Bíróság (writ kibocsátása): Az angol jognak az a sajátossága, hogy ez egy bíró, ez egy
bírák alkotta jog. Tehát arról szól, hogy a bíró az nemcsak jogalkalmazó, hanem jogalkotó is, tehát a bíró által
alkotott szabály az jogforrásnak minősül. Annak idején a normann hódítás után volt egy nagyon erős feudális
jogi széttagoltság, és a hűbérurak a királyhoz fordultak annak érdekében, hogy döntse el azokat az ügyeket,
amelyek felmerültek. A király létrehozta a Westminsteri Királyi Bíróságot, amelyik elkezdett kibocsátani olyan
úgynevezett „writ”-eket, olyan eljárásokat, ami alapján el lehetett bírálni az adott ügyet. A fontos eleme, hogy ha
van eljárás, ha van writ, akkor lehet megkezdeni egyáltalán magát a pert. Ebben különbözik a kontinentális jogi
szemlélettől.

Kancelláriai bíróság: Az angol felsőbb bíróságok által alkotta jog, Common law, aminek lényege az, hogy
azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket az angol felsőbb bíróságok egymás után alapítottak, egymás
határozataira fokozatosan, ahogy az idő haladt előre. Ehhez társult egy másik jogterület, amelyet a kancelláriai
bíróság, ez lett az úgynevezett méltányos jog, vagy equity law.

Common law, Equity law, Statute law, Case law=esetjog=precedensjog, az ítélet elvi része a szabály= ratio
decidendi: A Common law, Equity law és a Statute law utó hármassága alakítja ki magát az angol jogot. Az
alapvető jellegzetessége az, hogy az angol jogot egy bíró alkotta jog, amit szoktak precedens jognak is nevezni.
A precedens jog esetében lényegében esetjogról beszélünk, tehát az adott eset kapcsán alakul ki maga a
jogszabály. Common law a szabályai azok sokkal inkább esetre koncentrálók, tehát sokkal kevésbé általánosak,
mint a kontinentális jogi szabályok. A felsőbb bíróságok által meghozott döntésnek van egy elvi része, amelyet
ratio decidendinek hívunk, ez az elvi része tartalmazza azt a szabályt, amelyet követniük kell az alsófokú
bíróságoknak, és igazából minden bíróságnak. Addig, ameddig a bíróság nem alkalmazza az állami jogszabályt,
addig ez a jog nincs, nem létezik. Igazából azt tekintik jogszabálynak, amit a bíró alkalmaz, és amelyet
meghozott. Az angol jogrendszere teljesen eltér a kontinentális Európa jogrendszerétől nincsenek benne jogágak,
a római jog nem került recipiálásra, teljesen más fogalomrendszerrel dolgozik, teljesen más dogmatikai
rendszerrel dolgozik. Nincsen szisztematikus kodifikáció, nincsen polgári törvénykönyv, nincsen
büntetőtörvénykönyv. Angliában nincsen alkotmány se, tehát ezek nem léteznek. A bírói jog az, ami
gyakorlatilag létezik, az összes többi, az nincs, tehát teljesen más rendszerben működik.

Eljárásjogi kategóriák szerint rendezett: Nagyon büszkék arra, hogy 1066-tól az angol felsőfokú bíróságok
egymásra alapított határozataik egy ilyen lineáris jogfejlődést eredményezve teljesen jól átlátható az ő
jogrendszerük és teljesen jól alkalmazható, nem is értik, hogy mi a bajuk a kontinentális jogászoknak.
Számunkra egy kicsit ilyen káoszos az, ami ott történik, mert a kontinentális Európában ugye minden
jogterületnek megvan a maga jogága. Mindegyik jogágnak megvan a maga kódexe, minden jogágnak megvan a
maga felelősségi rendszere

Esküdtszékek Kétféle esküdtszék van, van vádesküdtszék és van itt ítélőesküdtszék. A vádesküdtszék dönti el
azt, hogy vád alá helyezik-e az illetőt, az ítélőesküdtszék pedig eldönti, hogy az illető bűnös, vagy nem bűnös.
Az angolszász országokban, amikor kötelező az esküdtszék használata, az Egyesült Államokat, egy föderális
állam, tehát vannak tagállamok. Szövetségi jog alapján csak a szövetségi bíróság dönthet, ezek ma már csak a
kiemelt ügyekben és az oda utalt ügyekben működnek, az összes többi ügyben pedig a tagállami bíróságok
döntenek. Amerikai Egyesült Államok jogrendszerében is fontos szerepe van a precedens jognak. Abban
különböznek egymástól, hogy az Egyesült Államokban vannak a tagállamok, több mint felében vannak kódexek,
tehát van polgári jogi kódex, van büntetőjogi kódex, illetve az Egyesült Államokban van alkotmány.

Tradicionális jogrendszerek
Afrikai, ázsiai, iszlám, hindu, távol-keleti: az afrikai, ázsiai országokra kiterjedő, illetőleg az iszlám
országokban jelenlévő jogrendszereket szoktuk tradicionális jognak nevezni.

A jognak csak eligazító, szimbolikus szerepe van: Nagyon sok esetben azokat a modern jogalkotásra és
jogalkalmazásra jellemző jellemzőket nem tartalmazzák, amikről az előbb szó volt. Nagyjából közösek ezek a
jogrendszerek abban, hogy a jognak, mint normának kevésbé van szerepe a mindennapi életben. Az emberek
egyrészt nem tudják, másrészt nem is nagyon van szükségük a mindennapi életben ahhoz, hogy a
jogszabályokkal tisztában legyenek.

Az élet teljességét átfogja: Nincsen jogi szabályozástól mentes szféra. Tehát minden, az embernek minden
cselekvésében hozzá kell magát igazítania ahhoz a normarendszerhez, amit elvárnak tőle. Sokkal fontosabb a
szokás normák követése és az ősök iránti tisztelet biztosítása, ami nagyon sok tevékenységben jelen van. Vannak
olyan országok, ilyenek az iszlám országok, illetőleg az indiai jogalkotás, ahol a központi kódex gyakorlatilag
egy szent könyv. Az iszlámban a Korán, Indiában pedig a Védák.

Inkább a békítést, egyezkedést szolgálja: Thaiföldön például egyenesen szégyennek tekintik, ha valaki
bírósághoz fordul. Mindenkinek az a kötelessége, hogy ezt a megsértett harmóniát helyreállítsa. Nem elsősorban
a formális jogi eljárások útján, mert azt egyenesen nagyon sok helyen szégyennek tekintik, hogyha valaki
formális bírósági eljáráshoz folyamodik, hanem ők maguknak kell ezt rendbe hoznia a vitát, ami kettejük között
felmerült, azt megpróbálják nyugvópontra juttatni.

Individuális jogok hiánya: 20. századig a legtöbb ilyen országban az individuális jogok nem is voltak tetten
érhetőek. Tehát az, hogy az egyénnek legyen valamilyen jogosultsága és az egyénnek legyen valamilyen joga
bármire, az egy lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Tehát az egyénnek nem lehetett joga semmire. Meglehetősen
sztochasztikusan, azaz véletlenszerűen működik az igazságszolgáltatás, és nagyon nehezen is megjósolható,
hogy mi fog történni a következő pillanatban.

A jog nem autonóm szféra: Az indiai jog olyan mint egy gundel palacsinta: vannak a helyi szokásjogok vannak
a helyi törzsjogok, a helyi nemzetségi jogok ezt vonja egy sajátos szabályösszességbe. Emellett létezik az adott
közösség vallása, tehát hol az iszlám, hol a buddhizmus, de legfőképpen a hinduizmus, mint normáknak az
elegye. Nagyon sok esetben nehezen átlátható, és helyi szinten nagyon kevéssé érvényesülő jogszabály
összességről beszélünk. A tradicionális joggal rendelkező országokban tetten érhető az, hogy az a fajta részletes
jogi kidolgozottság, ami az anyagi jogot és az eljárási jogot érinti, az vagy nincs, vagy pedig csökevényes.
 Instrumentalizmus és voluntarizmus
Magyarország: Totalitárius diktatúra időszakára és a puha diktatúra időszakára a szovjet típusú államigazgatás
mintájára szervezték újjá, alapja a tanácsrendszer.
Deklaratív alkotmány: Az alkotmány minden olyan elemet tartalmaz, amelyet elvárunk egy alkotmánytól, és
amely lényegében megfeleltethető volt a nyugat-európai alkotmányoknak. Azonban a leírt szabályok egy része
sohasem érvényesül, vagy csak részlegesen érvényesül a valóságban, bizonyos intézményeket kiüresítettek. Új
intézményeket hoztak létre, amelyek a tényleges valóságos hatalmat, jogalkotási hatalmat is gyakorolták.
Elnöki Tanács: A legmagasabb szintű döntéseket hozza meg
Monopolisztikus hatalomgyakorlás: Minden más szervezet és szervezetlen politikai erőt, illetve tényezőt
kiiktatnak a hatalom birtoklásából.
Közjogi dominancia: a szocialista jogrendszer egyik legalapvetőbb jellemzője,
Tervszerződés: Egy utasítás volt arra, hogy az állam előírt valamint az általa tulajdonolt állami vállalatoknak és
az állami vállalatoknak végre kellett hajtania ezeket a szerződéseket.

Instrumentalizmus: A jogot eszközként fogja fel a hatalom. A jogot egy olyan eszközként használják, amellyel
képesek átalakítani a gazdaságot és a társadalmat

Voluntarizmus: A voluntarizmus az azt jelenti, hogy rövid távú csoportérdekek jelennek meg a
jogszabályokban, amelyek nyilvánvalóan egy szűk politikai klikk érdekeit szolgálják, és ez
nagyon nagy mértékben erodálja a jogrendszernek a stabilitását.

Fordított jogalkotási piramis: Nem a törvény normativitása, tehát nem a törvény magatartásszabályozó jellege,
nem a törvény mondja meg azt, hogy hogyan kell viselkedni, mert a törvény csak egy általános keretet szab meg.
Hanem ennek a kitöltését lényegében államigazgatási, egyéb eszközökre hagyták, és ezekből rengeteg szabály
jelent meg annak idején, amely aztán egy ilyen áttekinthetetlen káoszt hozott létre a magyar jogrendszerbe,
hiszen ezeknek a szabályozási értéke nagyobb volt, mint a felettük álló jogszabályoknak.

A szocialista normativizmus: Szocialista normativizmus lényege az, hogy a jog azonos a jogi normával, és
hogyha a jog azonos a jogi normával, ez azt is jelenti, hogy a jogszabály normativitását annak
megvalósíthatósága nem kérdőjelezheti meg.

A modern jogalkotás sajátosságai

„Jogi szennyezés”, „jogiasítás: A jogi szennyezés az nem csak elsősorban azt jelenti, hogy a jogszabályok
növekszik, száma növekszik. A jogiasítás jelenségét a szürke Habermas német filozófus vetette fel, aminek az a
lényege, hogy az állam által alkotott szabályok. Nagyon sok esetben a társadalomban meglévő, mondjuk úgy,
egészséges viszonyokat gyarmatosítja. A jog gyakorlatilag gyarmatosítja az életet, széttöri az egészséges
társadalmi struktúrákat és az élet minden területére behatol.

Közigazgatási jog "túlfejlődése" - "szabályozási jog" növekedése: Az úgynevezett szabályozási jog

növekedése
a közigazgatási jog túlfejlődése.

Rendeleti jogalkotás előtérbe kerülése: A harmadik a rendeleti jogalkotás előtérbe kerülése. Ennek az az oka,
hogy lényegesen egyszerűbb rendeletet alkotni, mint törvényt.

Új, specifikus jogágak megjelenése: Olyan új jogágak jelennek meg, amelyek esetében van egy nagyon
jelentős szürke zóna.

Jogállami elveknek való megfelelés: A modern jogalkotás lényegében minden jogszabályalkotásban tekintettel
kell lenni a legmagasabb szintű törvényre, az alkotmányokra, hiszen azzal nem állhat ellentétben jogszabály.

Jogi populizmus: Egy régi probléma, de új köntösben jelentkezik a jogi populizmus problémája, ami arról
szól, hogy az állam, illetőleg az államot képviselő kormányzat, az adott választásokon nyertes párt megpróbál
úgy kormányozni, ahogyan azt elvárják tőle a szavazóik.

A modern jogalkotás problémái

  Jogállami szabályozás
 Szociális biztonság
 Politikai szféra
 Apparátusok
 Pluralista csoportérdekek
 Európai Unió
 Értékpluralizmus-hagyományos értékrend: Korábban társadalmi konvenciók és nagyon sok egyéb
norma magatartás szabályozta az emberek mindennapi életét, amely most teljesen egyéni szabadság.

Jogalkalmazás
Társadalmi konfliktusok megoldásainak módjai:

1. Közvetlenül a két fél megoldja egymás között, tehát ők ketten megbeszélik, és megpróbálnak valamilyen
közös nevezőre jutni.
2. Felkérnek egy harmadik személyt arra, hogy ő döntsön a vitájukban. Ugye ez a klasszikus mediálás vagy
mediáció.
3. Valamilyen bíróságon kívüli eljárásban történik, tehát nem vesz részt benne a bíróság, hanem egyéb eljárásban
ezt megpróbálják nyugvópontra juttatni. Ilyen például a választottbírósági eljárás,
4. Bírósági eljárás, amikor ténylegesen bíróság elé kerül az ügy.

Konfliktusok kezelésére szolgáló eljárások: Úgynevezett konfliktustölcsérnek is szokták nevezni, amikor

egyre szűkülnek a lehetőségek.

Bírói és közigazgatási jogalkalmazás: A közigazgatási jogalkalmazás az úgynevezett szervező jellegű

jogalkalmazás, hiszen a közigazgatásnak az alapvető funkciója az az, hogy megszervezze a társadalom
mindenféle viszonyait és életét.

A jogalkalmazás objektív és szubjektív tényezői (nyilvánosságra kerülő és nem kerülő okok)

Objektív.
 Olyan okai a döntésnek, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, illetve amelyeket a nyilvánosság igazolni
kell.
 A jogszabály, hiszen a bírónak jogszabályra kell hivatkoznia. Esetenként szoktak hivatkozni korábbi
bírói döntésekre.
 Szoktak hivatkozni kúriai döntésekre.
 Szoktak közös jogszabályértelmezési elvekre, technikákra, szakmai protokollokra, tehát a bíró fizikai,
biológiai, szociális környezete, társas kapcsolatai, szocializációja, neveltetése, társadalmi háttere, azok a
politikai, kulturális viszonyok, amelyekben él és dolgozik, esetenként hatalmi viszonyok is
idetartoznak.

Szubjektív:
 Az összes olyan pszichológiai dolog, amely a bíró döntését befolyásolta.
 Amelyek aztán tényleg csak a bíró fejében vannak ott, hiszen az összes bíró más-más személyiség.
 Az attitűdjei, az emlékei, a különböző társadalmi értékekhez való viszonyrendszere, a személyisége, a
hangulata, az érzelmei, tehát gyakorlatilag szinte bármi befolyásolhatja a bírónak a döntését.

Bírói függetlenség: A bírói függetlenség külső oldala, az azt jelenti, hogy a bírónak és a bíróságnak
függetlennek kell lennie, bármilyen külső szervezettől. A bírói függetlenség belső oldala, az pedig azt takarja,
hogy a bíráknak függetlenek kell lenniük a saját kollegáiktól is. A bírói döntéseknek igazolhatóaknak kell
lenniük. Ez azt jelenti, hogy meg kell felelnie a döntésnek a jogászi szakma által támasztott követelményeknek.

Emberi lények-e a bírák?” (Jerome Frank) - A bíró személyisége az hogyan befolyásolja a döntést, és miképpen
lehetséges ez, milyen szimpátia, antipátia alakul ki a bírókban?
Jogalkalmazási defektusok (ítélkezési gyakorlat, justizmord): A justizmord az nyilvánvalóan igazságtalan
ítéletet jelent, amikor egy olyan ítélet születik, amely egyrészt igazságtalan, ennek a másik fele, hogy a bíróság
téved, illetve a bíró téved valamilyen tényben.

Téves bírósági ítéletekhez vezetnek:

 Társadalmi nyomás
 Szavahihetetlen tanúk.
 Ellentmondásos szakértői vélemények.
 Spicliket alkalmaznak a bűnvádi eljárásban
 Hatékony védelemnek a hiányA

Jogalkamazás alternatívái
Felek tárgyalása
Mediáció
Választottbíráskodás
A peres - és mediációs eljárás összehasonlítása:
 A mediációs eljárás rendkívül gyorsan zajlik le
 A mediációs eljárás költségei semmilyen módon nem említhetők egy lapon a peres eljárás költségeivel.
 A mediációs eljárás esetében a felek maradnak végig az ügy urai,
 Ami a döntést illeti, a mediációs eljárás esetében olyan döntés születik, amellyel általában mindkét fél
egyetért, hát az igazságszolgáltatásban nem egészen így szokott, illetve ritkán szokott az megtörténni,
hogy mindkét fél egyetértsen vele.
 Az egyezség, ami mediációs eljárásban létrejön, azokat általában betartják a felek, hiszen ők maguk is
egyetértenek magával a döntéssel.

Jogismeret

Történeti dimenzió: A jogismeret, nem más, mint egy ember számára rendelkezésre álló ismeret mennyiség,
amely a joghoz kapcsolódik. A jogfejlődésben ismeretes az a pont, amikor maguk az uralkodók is rájöttek arra,
hogy nem biztos, hogy az jó dolog, hogyha csak ők ismerik azokat a szabályokat, amivel irányítani akarják az
embereket. Mi kell ahhoz, hogy a jogismeretet egyáltalán vizsgálni lehessen? Akkor egyrészt kell hozzá egy
olyan társadalom, amelyik birtokában van az írásnak és az olvasásnak, hogy az államnak nyilvánosságra kellett
hoznia ezeket a szabályokat.

A jogismeret vélelme: A jogismeretnek a vélelme, ami arról szól, hétköznapi nyelven úgy szokták ezt mondani,
hogy „a jog nem tudása nem mentesít”. Azért hívják vélelemnek, merthogy igazából ez egy fikció. Nincs olyan
ember, aki minden jogszabályt ismerne, de az államnak szüksége van erre a fikcióra ahhoz, hogy működtetni
tudja a jogrendszert. A jogi elnevezése a jogismeret vélelmének az az, hogy azt szoktuk mondani, hogy ez egy
úgynevezett megdönthetetlen vélelem, hiszen nem képezheti bizonyítás tárgyát bíróság, vagy más hatósági
eljárásban. A jog nem tudása ellen, a jog nem enged meg bizonyítást. Tehát igazából a jogismeret vélelmének
funkciója az a jogbiztonság fenntartása és kialakítása.

Jogismeret mint információs folyamat: A valóságban azonban a jogismeret állam általi vélelmezése
ténylegesen nem működik, hiszen az emberek nem tudják még a legalapvetőbb szabályokat sem. Az újságírók is
konzekvensen összekeverik a törvényhozás és a törvénykezés fogalmát. Tömegkommunikáció. Informális
szocializáció jelensége, amikor arról van szó, hogy valaki az ismereteit a legközelebbi barátaitól, vagy
ismerőseitől, vagy rokonaitól szerzi be. Kétlépcsős kommunikációs áramlás elve, ami arról szól, hogy minden
közösségben, minden emberi kis csoportban vannak olyan emberek, akik mindig mindenkinél jobban tudnak
mindent, és általában ezekre szoktak hallgatni a többiek. Azért hívják kétlépcsős kommunikációs áramlás
elvének, mert minél több emberen megy keresztül ez az információ. Tehát valaki átveszi ettől az embertől, őt ott
továbbadja, a következő ember is továbbadja, és mondjuk így jut el hozzánk ez az információ. Akkor
nyilvánvalóan ez az információ torzulni fog, tehát egy olyan ismerethalmazhoz jutunk hozzá, aminek lehet, hogy
köze nincs ahhoz az eredeti szabályhoz, amelyet az állam megalkotott, illetve csak részben. Személyes jogi
tapasztalat, ami arról szól, hogyha valaki valamilyen jogi eljárásban érintett lesz. Hogy ne érje hátrány az
egyszerű, jogkereső embert: az a bíróság vagy hatóság ahová beadta nem illetékes, az hivatalból köteles áttenni
ezt az iratot ahhoz a hatósághoz vagy bírósághoz, aki illetékes az adott ügyben, beadott kérelmeket, nem a
címük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni.

Jogismeret differenciáltsága: Egyrészt a jog által, tehát vannak olyan jogági megfontolások, amelyek
differenciáltá teszik a jogismeretet, másrészt pedig vannak társadalmi okok. Önmagában az, hogy valaki nőnek
vagy férfinek születik, ez önmagában egy jogismeretbéli differenciáltságot eredményez az iskolázottság: nem
mindegy, hogy valaki hol lakik, valaki szellemi foglalkozású munkát végez, a jogismereti szintje a legmagasabb
a társadalomban. hogy 35 és 50 év közötti férfiakról beszélünk, akik egyetemi végzettségűek és érdeklődnek a
közélet eseményei iránt fokozottabban, mint mások. A politikai tájékozottság is egy ilyen jogismeret fokozó
tényező.
Jogtudat
A jogtudat ajogismeretre épülő szubjektív tényezők sokasága, amely a fejünkben van, feltétele a jogismeret.
Pszichikai viszonyt jelent a jogrendszerhez, illetőleg egyes jogi normákhoz.

Elhatárolás: jogérzet, jogi attitűd, vélemény

Jogérzet: A jogtudatot el kell határolnunk bizonyos más hasonló jogi jelenségektől, ilyen
például a jogérzet. A jogérzetre azt szoktuk mondani, hogy azt jelenti, hogy ismeretlen normák
tartalmára következtetünk a jogrendszerre és más normákra vonatkozó ismereteink alapján. A jogérzet azonban
nem egyenlő a jogtudattal. Emocionális, intuitív elemeknek van döntő szerepe a jogtudatban az úgynevezett
kognitív, azaz megismerő elemeknek van döntő szerepe.

Jogi attitűd: Az attitűd azt jelenti, hogy beállítódás, tehát a fejünkben van egyfajta viszonyulás valamely
társadalmi jelenséghez, vagy bármihez. Itt a jogrendszerre vetítve ez azt jelenti, hogy negatívan értékelünk
valamit, vagy pozitívan értékelünk. A jogi attitűd az egy belső pszichés beállítódást jelent, azonban amikor már
megjelenik a külvilágban az, hogy mit szeretnénk, az már viszont egy véleményt jelent. Az attitűdünk az nem
mindig egyezik meg a véleményünkkel, hiszen nem mindig azt fogjuk mondani, amit gondolunk. Az
embereknek túlnyomó többségében nincsen szilárd és konzisztens attitűd rendszere.

Vélemény: A vélemény, rendkívüli gyorsan változhat meg szituációról szituációra. Ennek az az oka, hogy van
egy olyan társadalmi cselekvésben megnyilvánuló. Törvényszerűség, ami arról szól, hogy az emberek túlnyomó
többsége az optimális környezeti reakciók kiváltására fog törekedni. Szociálpszichológiai közhely, amelyet a
készhelyzet elé állítás effektusának szokás nevezni, ami arról szól, hogy miután valakinek kötelező követnie egy
adott szabályt, hiába van előtte egy ellenérzése, egy ellenséges attitűdje az adott szabállyal kapcsolatban. Egy idő
után, mivel követnie kell az adott szabályt, kötni fogja magát pszichésen a saját cselekményeihez és azok az
előzetes kételyek, amelyek megvoltak benne eloszlanak.

Jogtudat fogalma, elemei

Jogtudat megismerő eleme: A jogtudat megismerő eleme maga a jogismeret, itt elsősorban nem a mennyiségi,
hanem a minőségi szintről beszélünk.

Jogtudat értékelő eleme: Értékelő elem, az az a viszony, amelyet az egyén kialakít a joggal kapcsolatban.
Megéri nekem megtenni az adott magatartást, tehát azzal járok jobban hosszú távon vagy nem éri meg megtenni
az adott magatartást, mert akkor rosszul járok. Tehát ebben az értékelésben mindenki eldönti saját magában,
hogy melyik magatartással jár jobban.

Jogtudat akarati eleme: Akarti elem, az pedig már ténylegesen a cselekvéshez kapcsolódik ahhoz, hogy
megvalósítjuk-e az adott magatartást, illetőleg vagy nem valósítjuk meg az adott magatartást

Jogtudatot befolyásoló tényezők

Jogi szocializáció: A jogi szocializáció az nem elsősorban azt jelenti, hogy jogi normákat sajátítunk el, hanem a
gyermekkori szocializációba beépülő normák és értékeken keresztül jutunk el oda, hogy egyébként az ember
felnőtt korában egy jogkövető felnőtt lesz. Rendkívül fontos a jogi szocializáció, hiszen a jogkövetésben is
rendkívül fontos szerepet játszik, hiszen egy csomó ember el se jut odáig, hogy egyáltalán értékelje azt a
viszonyt, amiben neki most cselekedni kell, hiszen nem sajátította el azokat, nincsenek meg azok a készletei
pszichésen, amivel ezt meg tudná tenni.

Jogkövetés
Hagyományosan a jogkövetésnek két nagy csoportját különböztetjük meg. Az
egyik a tudatos jogkövetés, a másik pedig a spontán jogkövetés.

Tudatos jogkövetésí: Tudatos jogkövetés esetében arról beszélünk, hogy valaki ismeri a jogi normát, és úgy
cselekszik, ahogy azt a norma előírja.
 Altípus: Valaki helyesli az adott normát és egyetért vele.
 Altípus: A szankció miatt követünk egy normát: „nem a szankció nagysága játszik szerepet egy
viselkedés megvalósulásában, hanem a szankció bekövetkezésének a valószínűsége”.
 Altípus: A jogszabály tekintélye vagy a jogszabály autoritása miatt követi valaki az adott normát.

Spontán jogkövetés: A másik jogkövetési típus az a spontán jogkövetés, amely bekövetkezhet erkölcsi
megfontolás, szokás vagy tradíció okán.

Jogismeret-jogtudat-jogkövetés összefüggései: A jogismeret az se nem szükséges, se nem elégséges feltétele a

joggal egyező magatartásnak. Tehát a jogismeret szintje és a jogkövetés között, ahogy a statisztikában mondják,
sztochasztikus, azaz véletlenszerű kapcsolat van. Akár a saját meggyőződésünk ellenére is képesek vagyunk
másképpen cselekedni egy adott helyzetben,csak azért, mert a barátaink mást mondanak. Általában a
normasértőnormasértésre ösztönöz másokat, és minél magasabb státuszban van valaki, mintnormasértő, annál
több embert ösztönöz normasértésre.

Empirikus kutatások: A jogismeretet lehet vizsgálni kérdőíves módszerrel viszonylag jól. A jogtudatot nem
nagyon lehet, mert az egy belső pszichés viszony, ott általában mélyinterjús és egyébvizsgálatok vannak, hiszen
nincsen, nem tudjuk meghatározni. Bíróságokban pont azok bíznak a legkevésbé, akiknek a legnagyobb
szükségük lenne a jogvédelemre, tehát azok, akik társadalmi értelemben perifériás helyzetben vannak, azok
esetében a jogérvényesítés sem működik. Ezt nevezték keleti felfogású joghoz való viszonyt, vagy viszonynak.

Joghatékonyság
Joghatékonyságnak nevezzük a jog érvényesülésének tényleges eredménye, és azon viszony közötti
hasonlóságot vagy különbséget, amelynek elérésére megalkották az adott
szabályt
Ennek van társadalmi, gazdasági, normatív, kulturális, politikai, pszichológiai és jogi feltételrendszere.

Feltételrendszere

Társadalmi: A társadalmi feltételrendszere gyakorlatilag a teljes szociológiát felöleli.

Gazdasági: A gazdasági feltétele a joghatékonyságnak az kettős. Egyrészt a jog működéséhez pénzre van
szüksége a költségvetésnek, másrészt a teljes gazdasági rendszert szabályoznia kell a jognak.

Normatív: Normatív feltétele, hogy lehetőleg úgy kell megalkotni a jogszabályokat, hogy más normákkal ne
álljon ellentétben.

Kulturális: A kulturális mintázat, ami körbevesz minket, az mennyire befolyásolja a jognak a működését.

Politikai feltétel: Ugye egyrészt nem mindegy, hogy milyen a politikai rendszer jellege.

Pszichológiai: A pszichológiai tényező, az arról szólna, hogy mi, emberek hogyan reagálunk
bizonyos helyzetekben.

Jogi: A joghatékonyságnak vannak jogi feltételei is, hiszen ezeket a jogszabályokat meg kell alkotni, ezeket
alkalmazni kell és aztán valamilyen módon ugye követésre kell találnia a szabálynak, hiszen csak akkor tudunk
joghatékonyságot mérni. A joghatékonyság jogi feltétele az optimális jogalkotás.