Kosztolányi Dezső – Édes Anna (TÉTEL)

Műfaja: Lélektani regény  A pszichoanalízis fejlődésével vált népszerű műfajjá, célja a cselekedeteket
mozgató lélektani működések feltárása.

Témája: A mintacseléd megöli a gazdáit, de nem a gyilkosság áll a középpontban, hanem az ahhoz vezető lelki
folyamatok.

Keletkezése: Felesége (Harmos Ilona) adta Kosztolányinak az ötletet. Mesélt egy hasonló esetről.
1926. július 1-étől kezdte közölni a Nyugat és 1927-ben jelenik meg könyv formájában.

Regény ideje, (cselekménye):

 1919 július 31 – A Tanácsköztársaság bukásának napjától 1920 novemberéig tart a cselekmény.
 Az 1. fejezet a regényben „Kun Béla elröpül” (1 fejezet címe), kifejezi az író iróniáját az eseményekkel
szemben.
 A regény a gyilkosságtól a tárgyalásig eltelt fél évet nem taglalja.
Cselekmény: Az első 6 fejezetben nincs jelen a címszereplő. A Vizy család tagja Kornél és Angéla rossz
házasságban élnek, Kornél elhanyagolja feleségét, akinek gyerekük elvesztése óta legfőbb gondja a
mintacseléd megtalálása. De egyelőre nem találja meg.
Ficsor a házmester, hogy jóvá tegye bűneit, unokahúgát Édes Annát ajánlja Angélának.
A lány nem akarja elhagyni előző gazdáit. Vizyéknél ösztönösen idegenkedik mindentől, legszívesebben
menekülne, azonban mintacseléddé válik, akivel embertelenül bánnak gazdái.
Patikárius Jancsi úrfi a család rokona nőiességében alázza meg, az utolsó csepp a pohárban a csók jelenet
(Moviszterné és Jancsi között).
Ezután történik meg a borzalmas kettősgyilkosság. (Kornél és Angéla).
Anna nem érti tettét, nem tagadja, de magyarázatot sem tud adni.
Moviszter doktor az író szócsöve, aki kimondja az író és mindannyiunk gondolatait, hogy nem szabad
senkivel így bánni mint Vizyék tették Annával.

Film magyarázat:
Fábri Zoltán filmrendező 1958-ban forgatott, a Kosztolányi-regénnyel egyező című játékfilmje expresszionista
felfogásban készült. Ez az avantgárd stílusirányzat olyan filmes kifejezőerővel rendelkezik, amely szakítva a
naturalizmus objektivizmusával a néző számára személyessé, átélhetővé teszi az ábrázolt történetet. Kosztolányi
1926-ban keletkezett regényének freudista ábrázolása szerencsésen találkozik az expresszionista
művészetfelfogásnak azzal a törekvésével, hogy az érzelmek, az ösztönök magasabb rendűek az értelemnél.
Az 1919-es kommün bukása utáni időkben játszódó mű egy szelíd, de a körülményeknek kiszolgáltatott cselédlány
történetét mutatja be, aki az elviselhetetlen megaláztatások nyomására meggyilkolja gazdáit. A rendező a
címszereplő gyenge verbális kifejezőképessége helyett inkább a lány érzékeivel láttatja az eseményeket. Fábri lemond
bizonyos regénybeli textusok ábrázolásáról, részben elhagyja a mű keretét /a fehérterror parodisztikus reflexióját/,
Vizyné leselkedését Anna után, Jancsi pszichopata ábrázolását, Anna legendáját, mert ezek a mozzanatok
elidegenítenék a nézőt az általa filmes eszközökkel kiemelt erőteljes kontraszttól, azaz elvonnák a figyelmet a
társadalmi-politikai környezet brutalitása és a kiszolgáltatott cselédlány közötti ellentétről. Fábri saját művében nem
ábrázolja a Kosztolányi által precízen leírt gyilkosságot és a bírósági tárgyalást sem, mert ezek a nézőt
elbizonytalanítanák a cselédlány indítékait illetően. A regény figyelmes olvasóiban felmerülhet ugyanis az a dilemma,
hogy a gyilkos és áldozat kapcsolata predesztinált-e vagy utólagosan is racionalizálható, megmagyarázható. Az
elmaradt regényrészletekért azonban bőven kárpótolnak Fábri filmes leleményei.
A film szereplő-választásai találóak: Édes Anna szerepében a fiatal Törőcsik Mari és a Vizynét alakító Mezey Mária
kiváló kettőse a valóság illúzióját kelti, a fekete-fehér változat alkalmazása is a film dokumentumjellegét teremti meg,
így a néző hitelesebbnek érzi ezt a teremtett világot.
A regény fejezeteinek a film tabló- és kamarajelenetei feleltethetők meg, s a szabadtéri és a belső helyszínek is jó
ritmusban váltakoznak. A nyitó képkompozíció 1919 tavaszának feszültségét, a politikai átrendeződés drámaiságát
érzékelteti közérthető térszimbolikával.
Az axonometrikusan ábrázolt utcaképen először ugyanis a keskenyebb bal oldalon látjuk a falhoz lapulva osonó Vizyt,
míg a jobb oldal tágasabb oldalán katonák futnak át. Ezt követően egy rövid párbeszédből megtudjuk, hogy a vörösök
megbuktak, és Vizy visszaútjának képsorában az éneklő vörösöket már teljesen balra szorítják a jobbról lövöldöző
katonák.
Ez a térbeli szimbolikus ábrázolási módszer folytatódik Vizy Kornél és Ficsor találkozásakor: Vizy még alázatoskodva
elvtársnak szólítja a házmestert, de az operatőr mindezt felső kameraállásból mutatja, jelezve, hogy a politikai
helyzet már megfordult. A szöveg és a látvány egymásnak ellentmond /divergens/, így készteti gondolkodásra a film
nézőit.
Vizyék látszólagosan nyugodt polgári miliőjének ábrázolását a kor híres expresszionista plakátja /”Fegyverbe!
Fegyverbe!” felirattal/, tömegjelenetek /katonák, körmenet/ montázsaival ellenpontozza a rendező. Ez belőlünk,
nézőkből is feszültséget vált ki, hát még Annából, aki ebben a számára idegen világban él. A film a visszatérő, a
premier plánban fényképezett tárgyak motivikus rendszerét, szimbolikáját is alkalmazza.
1. Csirke: A saját nevelésű baromfi nosztalgikus érzéseket vált ki a faluról városra került Annából, ezért
később a leölt csirke látványa magát a cselédlányt jelentheti. A gyilkosság előtti este lakomájának
szárnyasmaradékai a végkifejletet anticipálják e filmes kontextusban.
2. Bagoly – galamb: A félelmet keltő, élettelen, sötét madár ellenképét világosan felismerhetjük a szabad
lelket szimbolizáló, repülő fehér galambok láttán.
3. Gyermek: Anna egészséges, gyermek utáni vágyát korábbi gazdáinak kisfia, Bandika, s az őt többször is
megidéző játéktrombita, valamint Báthory úr vadóc-idomuló kamaszlánya, majd Anna vetélése után a hinta jelzik.
4. Kés: A konyhai eszközből, mellyel piskótát vágnak, csirkét ölnek, gyilkos szerszám lesz.
A regény tetőpontjának számító kulcsmondata: „ A lámpák valami kancsal fénnyel fellobogtak.” Anna
féltékenységének felszínre törésével ezt a jelenetet a film kissé késleltetve /retardálva/, de dramaturgiailag kiemelve
ábrázolja.
Fábri sajátos alkotói módszere még az előlegzés vagy anticipálás is.
-Vizyné és Anna feszült kapcsolatát a rendező akusztikusan is érzékelteti Vizyné minduntalan felcsattanó, kellemetlen
hanghordozásával.
-Ficsor lelki és fizikai brutalitását Anna iránt Fábri a saját elképzelése alapján építi be filmjébe. Talán nem véletlen,
hogy a házmester ütései a tudattalant szimbolizáló pincelakásban csattannak felső kameraállásból fényképezve, s
ezáltal a rendező véleményét is kifejezve.
-Patikárius Jancsi és Anna viszonyát a rendező saját filmnyelvi mondanivalójának érdekében változtatta meg: néhol
gyöngéd, humoros, kölcsönös párkapcsolatként láttatja, mely csupán a társadalmi konvenciók miatt nem teljesedhet
ki. Anna abortusz alatti lázálma kifejezőbb a regénybelinél, mert nagyon sok kép utal a fölöslegessé vált magzatra:
lavinaként omló kövek, elszabadult, égő szalmásszekér, kidobált szennyesek, üres hinta.
Az Annával rokonszenvezők ábrázolása kiemelt figyelmet érdemel: udvarlójával, a kéményseprő, kormos Báthoryval
verőfényben tatálkozik, akárcsak Moviszter doktorral, vele a napfényes folyosón beszélget. Moviszter a regény
szerint a bíróságon mondja ki az Annát védelmező szavait, a filmben viszont egy folyosói fordulóban hangzanak el, így
jelezve, hogy abban a történelmi időben ez a szemlélet nem kaphatott helyet. A Szinyei Majálisát idéző plein air idillt,
a csöndben pihenő cselédeket Anna rossz álmából riadó kiáltása zavarja meg.
Filmtörténeti érdekesség, hogy 1957-ben, az Édes Anna-film elkészülte előtt egy évvel hasonlóan cselédtémáról szólt
a Hunyady Sándor novellájából készült Fehér Imre rendezte film is, Bakaruhában címmel. Abban a történetben Vilma,
a cselédlány a megaláztatások után felmond, a hétköznapok tragédiáját megélő Anna viszont erre képtelen. Fábri
„filmíró” művészete morális többletet nyújt a nézők számára, hiszen ő szó szerint levizsgáztatja a korabeli társadalom
szereplőit.
Fábri Zoltán pályája képzőművészként indult, majd színházi szakemberből lett filmes az 5o-es években. Harmadik
filmje, a Cannes-ban méltán feltűnést keltő Körhinta /1955/ paraszti környezetben játszódó történet, mely társadalmi
körképpé szélesedik. Az emberi méltóság tiszteletének példázatai a Móra Ferenc regénye nyomán forgatott Hannibál
tanár úr /1956/ és az Édes Anna /1958/. Nemzedékekre ható munkásságának legsikeresebb filmjei olyan irodalmi
adaptációk, átdolgozások, melyeknek szövegei méltó alapul szolgálhattak Fábri Zoltán rendezői intellektusának
kifejezésére: Sánta Ferenc riportregényéből a Húsz óra /1965/ és Az ötödik pecsét /1976/, Molnár Ferenc ifjúsági
regényéből A Pál utcai fiúk /1968/, Örkény István groteszk alkotásából az Isten hozta, őrnagy úr! /1969/, Kaffka
Margit önéletrajzi opuszából a Hangyaboly /1971/, Déry Tibor családregényéből a 141 perc a Befejezetlen mondatból
/1974/. A háromszoros Kossuth-díjas és számos fesztiválon elismerést szerző magyar filmrendező életműve
megkerülhetetlen erkölcsi és történelmi problémával szembesíti mindenkori nézőit.