A helyesírásnak az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia. Nem cél, hanem eszköz.

Alapvető követelmény a változás és állandóság egyensúlya.

A helyesírás körébe tartozik a külön- és egybeírás, a kis és nagy kezdőbetűk, valamint az
írásjelek kérdése.
Helyesírásunk alapelvei:

1.) Kiejtés szerinti írás

-Alapja az egységes irodalmi és köznyelv megléte.-A kiejtés szerinti írásmód nem veszi
figyelembe a nyelvjárási kiejtést, a beszélt nyelvben megfigyelhető ingadozásokat és a
nyilvánvaló hibákat).-A szavakat a köznyelvi kiejtés szerint írjuk. pl. asztal

2.) A szóelemző írásmód –írásmód

A kiejtés az írástól eltér a mássalhangzók találkozásakor megfigyelhető hangmódosulások
miatt. Biztosítja azt, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett
szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen.

A szóelemző írásmódnak két fajtáját különböztetjük meg:

– A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód. (barátság)
– A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód (fusson, házzal).

3.) A hagyomány szerinti írásmód

Különösen jelentős a tulajdonnevek helyesírásában (Kossuth) vagy az LY használatában.
(gólya)

4.) Egyszerűsítő írásmód

Ésszerű egyszerűsítés. Pl.: – többjegyű mássalhangzók duplázásakor: locscsan -> loccsan,
– toldalékolás következtében egymás mellé kerülő 3 azonos mássalhangzóknál:toll+ val ->
tolllal ->tollal: kivétel családnevek: Papp-pal