Varró Dániel modern témái régi-új látásmóddal

Varró Dániel
(1977- )

Mai magyar költő, műfordító.

Élete

 1977. szeptember 11-én született Budapesten.

 Első verseit 12 éves korában írta, a XII. kerület - Németvölgy lakója és a "Mackós"
iskola tanulója volt.
 Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett 1996-ban.
 Az ELTE-BTK magyar–angol szakára járt.
 1999- óta a József Attila Kör (JAK), 2005 óta a Szépírók Társaságának tagja.

Munkássága

 Gimnazista kora óta publikál verseket és műfordításokat különböző irodalmi lapokban

és folyóiratokban.
 Első költői sikerét - a Bögre azúr című kötet fülszövege szerint - tizenkét évesen érte
el, egy „eposz”-trilógiával (Nyuszika, Nyuszika szerelme, Nyuszika estéje).
 Három önálló kötete jelent meg, és emellett több (főleg gyerekeknek szóló) kötet
társszerzője (például: Állatok a tubusból: festészeti album, Alföldi Róbert válogatása,
Lackfi János, Tóth Krisztina, Varró Dániel verseivel gazdagítva).
 Első kötete, a Bögre azúr 1999-ben, 21 éves korában látott napvilágot.
 Második könyve, a Túl a Maszat-hegyen – verses meseregény, 2003-ban jelent meg.
 Harmadik kötete, a Szívdesszert 2007 decemberében jelent meg.
 Műfordítói tevékenységet végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és
egyéb (önálló vagy másokkal közösen írt) színházi munkáit számos budapesti és
vidéki színház tűzte műsorára.
 Színházi munkái:
 A csoda (Pavel Chmiral bábjátéka alapján, Budapest Bábszínház, 2001)
 A brémai muzsikusok (librettó Csemiczky Miklós meseoperájához, 2003)
 Túl a Maszat-hegyen (Presser Gábor zenéjével, Budapest Bábszínház, 2005)
 Vesztegzár a Grand Hotelban (Hamvai Kornéllal közösen, Nemzeti Színház,
2008)
 Fordításai:
 William Shakespeare: 18. szonett, 35. szonett, 130. szonett
 A. J. Lerner: My Fair Lady (Pécsi Nemzeti Színház, 2003)
 Martin McDonagh: Vaknyugat (Pesti Színház, 2004)
 William Shakespeare: Rómeó és Júlia (Új Színház, 2006)
 Díjai:
 József Attila-díj 2005
 Bárka díj 2003
 Az Év Gyermekkönyve díj 2004
 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 2007
 Computer Spieler-díj 2009

1
Stílusa

 Műveire jellemző más szövegek idézése: könnyen nyilvánul meg mások stílusában, ezt
bizonyítja a Bögre azúr („bögre az úr”) számos verse.
 Versei tudatosan ráépülnek azokra a művekre, szövegekre, amelyek
memoriterek, középiskolai tananyagként ismerősek a magyar olvasóknak, vagyis
az átlagos irodalmi műveltséggel rendelkező olvasóiban megteremti a kapcsolatot a
régi és a mai között. Idézeteiben, utalásaiban kötelező művek soraira ismerünk.
 Üde, friss, kamaszosan őszinte hang jellemzi, ezzel belopja magát az ifjúság szívébe,
ugyanakkor a középkorú és idősebb olvasókat felvidítja, meghökkenti merész
szóhasználatával, a különböző nyelvi rétegek keverésével.
 Költészetére jellemző a nyelvi humor: nyelvészeti lelemények, játékok, poétikai
eszközök tudatos, humoros, stílusos alkalmazása. Versei sok esetben egyben
posztmodern nyelvi játékok érdekes szóképekkel.
 Verseire jellemző a zeneiség, a mondatlejtések és a rímelés.
 Újszerű tematika jellemzi: a hétköznapi, profán történésekben, mozzanatokban, a
banálisban ábrázolja a különöst.
 Költészetén érezhető Parti Nagy Lajos (közéleti, politikai újságíró, irodalmár) hatása.
 Megpróbál különböző korszakokban élt költők stílusában írni (például Változatok egy
gyerekdalra: Boci, boci, tarka…), de előfordul nála az argó, a paródia és az imitáció is.
 Többféle formát használ: szonett, ballada, elbeszélő költemény, episztola, dal, stb.

Bögre azúr (1999)

 A kötet három versciklusból áll:

 Tavaszi leves, tészta, mák: 15 verset tartalmaz
 Ki elmúlt 21: szintén 15 verset tartalmaz
 Változatok egy gyerekdalra: eredetileg 7 verset tartalmaz, de a hatodik vers 12
versből álló versciklus, így ez a ciklus 18 verset tartalmaz valójában.
 Ebben a kötetben a verselési technikák bámulatosan sokszínű használata jellemző, és
nem maradnak el a klasszikus költői technikák sem.
 A költői szerep megváltozását tudatja önmagával és az olvasóval is. A költőnél a vers
nem egy kivételes pillanatban támadt isteni ihlet szülötte, hanem sokkal inkább a
nyelvvel és a poétikai értékekkel való játék vagy küzdelem eredménye, ahol a
formaérzéknek és a nyelvteremtő erőnek kulcsszerepe van.

Túl a Maszat-hegyen (2003)

 Verses meseregény
 A történet főhőse egy nyolcéves kisfiú, Muhi Andris, aki elindul meglátogatni óvodai barátját, Maszat
Jankát, aki a Maszat-hegyen túl lakik, ahol mindenki maszatos. Útja során számos különös alakkal akad
össze: a náthás angol költővel, a Csáléval és az Egyenessel, Turgenyevvel, a burgonyával, a nagy
zsiráfmadárral, Makula bácsival, Szösz nénével, a Büdös Pizsamázóval és a Babaarcú Démonnal.
Eközben egyre többet megtud a Maszat-hegyet fenyegető veszélyről: a gonosz Paca cár pacákkal akarja
elárasztani a békés, maszatos népet. Jankát eközben foglyul ejtik a szélsőségesen tiszta Barbár
Takarítók, és meg akarják mosdatni, de Muhi Andris (Lecsöppenő Kecsöp Benő segítségével)
kiszabadítja őket. Ezután Paca cár és csatlósa, Pali kalóz ejtik rabul Jankát és Andrist, de innen is
kiszabadulnak, hogy végül egy hatalmas csatában küzdjenek meg a cár seregeivel.
 A könyvet a szerző és Presser Gábor dolgozták fel báb-musical formájában.

2
Szívdesszert (2007)

 Új verseskötete a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, mint egy kis
szerelmi enciklopédia: a kapualjakat és mozikat, strandokat és libegőket, reggeleket és
estéket, féltékenységet, boldogságot.
 Hétköznapi dolgokat foglal versbe, amelyek nem csak az érintetteknek szólnak, hanem
mindenki magáénak érezheti őket.
 A költőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik.
 Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja
körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig („hogy
mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker/nem áll rendelkezésre több csak
160 karakter”).
 Versek csoportosítása:
 címes versek: tartalomjegyzékben feketével szedve
 cím nélkül versek: tartalomjegyzékben aranyszínnel szedve, szögletes
zárójelben a kezdő sorból szerepel valamennyi; szonettek, s ugyanazt a témát
variálják

Varró Dániel sms-versei ebbe a Szívdesszert című, 2007-ben megjelent, a

Magvető által kiadott kötetbe pötyögtettek be.

sms

azt írom + most 1 smsbe

hogy beléd vagyok kedvesem esve

vágyak dobálnak partra kivetnek

billentyűzárát oldd ki szívednek

sms #2

ó künn a hó a fákra es

máris hiányzol drága S

e szív csak érted esdekel

jó lesz beszélni este tel

a hó a szív oly olvadé

csókol körülkarolva

dé

3
sms #3

(a szerelem hálójában)

szívünk a gépek hálóján remeg

én Tom vagyok te Meg

bár csüggenénk a természet csecsén

én Tarzan te Jane

sms #4

itt állok én e kerge hős

kabátom vízlepergetős

a szmájli számra ráfagyott

ha nem szeretsz hát ne szeress

ez itt csak egy teszt sms

hogy nyomkodom tehát vagyok

sms #5

1 gondolat bánt engemet

kigomboljam az ingemet?

csupán ha gomb lesz 2 szemed

az én szemem pedig mit lát a luk

s magamra gombolhatlak általuk

sms #6

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker

nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

Elemzés

A 6 alkotást összeköti címük (sms, sms # 2,, sms #3, sms #4, sms #5, sms #6), formájuk,
tartalmuk és a mobiltelefonos üzenet (sms) írásmódját utánzó stílusuk.

4
Az sms-forma jellemző rájuk, ennek felel meg hosszúságuk is, a legnyúlfarknyibb 2, míg a
legterjedelmesebb 7 soros. Hagyományos üzenetet idéz a második sms, itt megszólíttatik a
címzett, s a végén aláírás található, miszerint a meszidzs küldője dé. Dé S-nek a hiányát
fájlalja e néhány karakter során (a két betű egyben hangulatjel is: :D – nevető száj, S:
elkámpicsorodott vagy furcsálló szájat jelképez modern szimbólumként). A két szereplő neve
tökéletesen belesimul az sms-világ redukált, mindent egyszerűsítő, rövidítő nyelvezetébe. Ezt
erősíti meg az első üzenet első sora (vagy : ezt erősíti + az 1. sms 1. sora: „azt írom + most 1
smsbe”), de az ötödik küldemény is erről árulkodik: „1 gondolat bánt engemet” vagy „csupán
ha gomb lesz 2 szemed”. A második üzenetben e rövidítések az sms-nyelv paródiájává
válnak: „a hó a fákra es”, esik helyett, vagy „jó lesz beszélni este tel”…

Más szöveghelyeken az sms-hez kapcsolódó technikai apparátusra hangzik el utalás. Az első

üzenetben erre példa az utolsó sor modern metaforája: „billentyűzárát oldd ki szívednek”. A
többi vers sem nélkülözi ezeket az elemeket. A negyedik a hangulatjelekkel játszik el („a
szmájli számra ráfagyott”), az ötödik felveti, hogy „gomb lesz 2 szemed”, aminél a
parancsvégrehajtó billentyűgombra is asszociálhatunk, a hatodik sms pedig a korlátozott
karakterszámot emlegeti („nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”).

Tartalmukat tekintve a verseket összefűzi a szerelem. E kapocs fontos kohéziót jelent az sms-
ek között, mégis mindegyik máshogy közelít e témához. Az első költemény teljesen az sms-
világ nyelvezetére épít, így kilóg belőle az érzelmi száműzöttség motívuma („vágyak
dobálnak partra kivetnek”).

A harmadik üzenetben megjelenik az elektronikus szerelem kritikája. Az író inkább a

természetes Tarzan-Jane páros bőrébe bújtatná magát és partnerét, de mégis kénytelenek a
modern szerelem képviselőiként élni. A „szívünk a gépek hálóján remeg” sor háló szava a
technikai rabság mellett utal az internetre, a közösségi oldalakra mint hálózatokra. A szerelem
személytelenségét kifejezi a névadás is: bárkit hívhatnak Tomnak, ez igen népszerű
keresztnév, a hölgy „Meg”-nevezése pedig kétoldalú. Egyrészt egy hagyományos női név,
másrészt a szövegben való elhelyezkedése miatt („én Tom vagyok te Meg”) felvetődik, hogy
én Tom vagyok te meg valaki, aki Tom szerelme, akinek lényegtelen az elektronikus hálóban
használt (nick)neve. Varró Dániel más költeményeiben is megjelenik a technika mint a
szerelem profanizálója (Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk; Mozi), s kérdés lehet,
hogy a művek a néha maradinak tűnő, értékőrző szerepet valóban hangsúlyozni próbálják-e,
vagy csupán görbe tükröt tartanak a valóságnak, elfogadva azt olyannak, amilyen.

A negyedik üzenet egy virtuális világban való létezés lehetőségét villantja fel, a descartes-i
mondat átalakítása („Cogito ergo sum -- Gondolkodom, tehát vagyok” --„nyomkodom tehát
vagyok”) kifejezi a „lényeget”: az a fontos, hogy ebben a közegben létezzünk, s nem is az,
hogy viszonzott szerelemre találjunk („ha nem szeretsz hát ne szeress”). S hiába fagy szájára a
szmájli, ami e világ elengedhetetlen kelléke, ő mégis megmarad e virtuális univerzumban a
teszt sms-sel, ironikus színezetet adva e „győzelemnek”. (Más értelmezésben ez egy
önvédelem: ha visszautasítja S, hát ez csak egy teszt-sms!!!  )

Az ötödik sms-t értelmezhetjük egy Petőfi-változatként. Az Egy gondolat bánt engemet című
költeményt teljesen más környezetbe helyezi, a párnák közti halál félelmétől eljutunk a
szexuális töltettel rendelkező ingkigomboláshoz. A harmadik sortól belép a Fa leszek, ha
fának vagy virága kezdetű Petőfi-vers varródanis verziója („csupán ha gomb lesz 2 szemed/

5
az én szemem pedig mit lát a luk”), melyeknél a feltételes módban elmondott feltétlen
szerelem az összekötő elem.

A versek tehát formailag megfelelnek az esemes-írás egyelőre még íratlan kritériumainak,

írásjeleket nem, ellenben rövidített, néha ironikusan megkurtított szavakat használ a költő. A
mobilos üzenetek más jellemzőit is beépíti, s folyamatos, játékos szarkazmussal feszegeti e
szervetlen szerelem létrejöttének lehetőségét, csattanósan, jellemzően lezárva a „küldést”.
Ennyi karakter. Bakker.

Varró Dániel: Unalmas őszi vers az únalomról

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,

vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,
ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban
hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,
fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,
s rémisztő volt? Hú nagyon!

„Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim rohantán

– régi költők régi kincsét szórom órák óta már
aprópénzre felcserélve ócska rímek perselyébe –
verset írok elsejére, hagyj merengnem, te madár,
fázom úgyis, félek úgyis, félek attól, ami vár.”
„S szólt a holló: Marimar.”

Megborzongtam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor?

Jaj, miféle szörnyü átok károg át e hangsoron?
S elbutulva bár a bútól, mely kedélyem érte útol,
csak kilestem, mégse bútor az, min ül az únalom,
fenn a tévén, ott ül, ott ül (mondjuk nincs is Pallaszom),
s hízik ott a Dallaszon.

Én, személy szerint egészen kedvelem, ha annyi részen át

megy egy külföldi, marha sorozat, bevallhatom,
Baywatchon nőttem fel, aztán meg a Mért éppen Alaszkán,
tényleg nem lehet panasz rám, addig el nem alhatom,
míg nem láttam egyet egy nap, mondom, van rá hajlamom,
meg kellett hát hajlanom.

És azóta, mit tagadjam, leckét, verset abbahagytam,

örökösen este hat van, nyirkos, őszi szél eseng,
s hollómmal megosztva széket nézem a sok hülyeséget,
melyek mind, akár az élet, hol halózunk tévesen,
hol a fájó közhelyeknek nincs se hossza, vége sem,
s unjuk egymást rémesen.

Hát, a versnek vége itt most, unni tetszett szinte biztos,

untam én már írni is, csak bóbiskoltam dallamán,
rezgett, mint a málnalekvár, bús elődöm Allan Edgár,

6
félek, nem dicsérne meg már ennyi rossz rím hallatán,
búslakodna Allan Edgár ennyi rossz rím hallatán,
nézze el, ha hall talán.

Elemzés

Maga a cím is ironikus és egyben archaizál (szándékosan régies stílust alkalmaz). Az

„únalom” szót pl. – a régi költők helyesírása szerint – hosszú ú-val írja. A cím alapján egy
múltbéli hangulatú, egyhangú, esős, nyirkos őszi délután leírását várnánk, ám hamar kiderül,
hogy a modern világ őszi estéje is lehet unalmas: akár villódzó tévéfényben is.

„hűs, borongós őszi nap volt akkor”

Utalás, szándékos rájátszás Arany János: Ősszel c. versének kezdősoraira:

„Híves, borongó őszi nap;

Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.”

Varró versének kezdőképe is hasonlóan szomorkás, koszos, árnyas világot sejtet: még egy
„hollóforma” is megjelenik az unalom jelzőjeként, mely utalás Edgár Allan Poe Hollójára és
egyben az azt feldolgozó balladára, Arany János Vörös Rébékjére is. (S szólt a Holló: "Soha
már!" /Poe/ -- Varju elkiáltja: kár! Hess, madár! /Arany/ ) A holló (varjú) közismert
halálmadár-szimbólum a költészetben. Baljós előjel, elmúlást sugalló előérzet, ahogy maga az
ősz is az élet végének jelképe. Az archaikus hangnemet már az első versszak végén is megtöri
a tipikusan modern szóhasználat: „s rémísztő volt? Hú nagyon!”

A második versszak már ízig-vérig újszerű, sőt szemtelenül (és minden bizonnyal ironikusan)
azt is az olvasó szemébe vágja, miért íródik ez az „unalmas” őszi sanzon: „verset írok
elsejére”, vagyis: fizetésnapra - a megélhetésért. De nem bánjuk, mert tetszik a stílusa, amely
a második versszak végén hökkent meg igazán: „S szólt a holló: Marimar” (hess madár
helyett). Marimar egy latin sorozat, hétköznap délutánonként ment a tévében. Igazán „költői”
téma. „Megborzongatam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor?”

Az unalom-holló metaforáját groteszk allegóriává kibontva a harmadik szakaszban, az

átokmadár bizony már fenn ül a tévén, „s hízik ott a Dallaszon” (amerikai sorozat). A
negyedik versszak egy önkritikus, ironikus önvallomás: ő maga is ezeken a sorozatokon nőtt
fel (Baywatch, Miért éppen Alaszka), hát mi kifogása lehetne az ellen, hogy az unalommadár
éppen a tévé tetejére ült? („Tollászkodni, már mint varjú, egy jegenyefára ült”- írja Arany).
Hajlama is van rá, meg is nézi a sorozatot. Most jön azonban a fordulópont, a DE: amióta
ezeket nézi, tanulást, verselést is abbahagyott, nézi a sok hülyeséget, és unatkozik… de ami a
legszörnyűbb: „unjuk egymást rémesen”. Ez a mondat az utóbbi kor kritikája is lehetne.
Talán azért a sok tévébámulás, mert unjuk még egymást is? (Még a tévé hőskorában íródott
egy színdarab Áramszünet címmel. Arról szólt, hogy a kényszerű áram- és műsorszünet
hatására a családtagok kénytelenek beszélgetni egymással. Olyan dolgokat tudnak meg

7
 egymásról, amelyről addig sejtelmük sem volt. Modern világunk átka az elszemélytelenedés,
hogy ülünk a gépek előtt, de a mellettünk élő emberekről már azt sem tudjuk, kik valójában.
Talán nem is érdekel bennünket.)

A záró versszak unalom-hollója örök-sötét, ugyanakkor groteszken komikus színnel lengi be

most már végletesen a verset: az önirónia a csúcsára ér: nemcsak egymást, ezt a verset is
untuk. Még tán maga a költő is elbóbiskolt dallamán, de – immár kimondva is utalva Allan
Poe-ra – elnézést kér mesterétől.

Ezen a versen is megfigyelhető régi és új együttes jelenléte: az archaikus formákat váratlanul

szakítják meg a legújabb szófordulatok, Arany és Poe klasszikusainak szánalmas ellenpontja a
Dallas és Marimar. (Soha már!) A klasszikus költők busongása, sejtelmes, révedező, balladai
hangulata már a múlté, de az őszi délután sajátossága megmaradt. Hogy jobb vagy rosszabb
lett-e, döntsük el magunk!

Varró stílusparódiái is kiválóak. Nézzünk erre is példát!

VARRÓ DÁNIEL: VÁLTOZATOK EGY GYEREKDALRA

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra

A gyerekdal
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.
William Shakespeare
Az vagy nekem, mi tejnek a tehén.
Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,
Kin szebb a folt, mint máson az erény,
S ki épp hiányod által vagy teli.
Hisz az legyez, hogy nincsen legyeződ,
Nemléte hajt rád létező legyet,
Így lepi légy a meztelen mezőt,
Körötted én is így legyeskedek.
Csapom neked a szelet, hisz te, lám,
Saját magadnak csapni nem birod,
De szép fületlen, nem fülelsz reám,
Versem neked kimondva is titok.
De légy bár csonka, foltos és süket,
Szívem mégis lakatlan nélküled.
Alexander Puskin
Én rágok levelet meg ágat –
Nem tarka már a barka itt,
Lehullt a hó, felbőg a bánat,
Siratja elhullt szarvait.
Hideg és tejfehér ma Moszkva,
A téli tájban trojka fut,
Bámulom már egy óra hossza
Magát, akár egy újkaput.

8
Bámulom Önt, kacér kisasszony,
Hogy fűvel-fával incseleg,
S nekem, tudom, nincs semmi chance-om,
Csak mert füleim nincsenek.
De mégis eltűnődve, hosszan
Rágódom én e levelen –
Magamba tartanám, kisasszony,
De fölbukik, ha lenyelem.
Csak Önön múlik, válaszol,
Vagy összetépi, eltiporja…
Ég Önnel! Megyek, vár az ól.
Fül- és feltétlen híve,
Borja.
François Villon
Én, François Villon boci
Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
Halál, a kontómat hoci,
Lelkem más rétre őgyeleg;
Csókoltatom a hölgyeket,
S mert vár a pokol – atyaég! –
Vagy a mennybéli tőgymeleg,
Álljon hát itt e Hagyaték.
Pro primo: kajla balfülem
A hűtlen üsző jussa lesz,
Ki hogy nem élhet nélkülem,
A mondott fülbe súgta ezt;
Igének hittem ezt a neszt,
Oltárnak tőgyes alhasát,
De errare bocinum est,
Vagyis: tévedni marhaság.
Item, a jobb fülem pedég
Vegyék a jó zsivány urak,
Panírozzák be, és egyék,
Belőle mind jóllakjanak.
S a hentes úr, ki napra nap
Hiába várta, hogy levág,
Megkapja bojtos farkamat,
Hogy arra kösse fel magát.
S mi mást tehetnék fültelen,
Túladva billogon s a szíjon,
Rátok hagyom a hőlt helyem,
Ott lumpok tejivója nyíljon –
Mindenét szétosztotta Villon,
Ki érte mégse pityereg,
Azt verje süly, és ott pusziljon,
Hol egykor farkam fityegett.
Pilinszky János

9
Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.
Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A bojtjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.
Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.
Ady Endre
Álltam a Pusztán, álltam állván
kérődzve, bőgve, búsan, árván,
mikor, hahó,
rámtörtek csülkös kis zeuszok.
Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
oda szaladnánk lakni mi is?
Rátok dől e rozoga pajta,
s én ősi, szent, keleti fajta,
én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?
Nem holmi senkik tarka fattya,
a Mammon volt anyám ükatyja,
hej, piszkosok,
nekem aranyból van a fülem.
És kacagtam, rengett a Puszta,
fülét, farkát gyáván behuzta,
s futott, hahó,
futott a csülkös boci-sereg.

10
Kosztolányi Dezső
Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon.
Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.
Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsájtja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.
Tóth Árpád-os változat
Ó, láttatok-e már bús borjat őszi réten,
Ki rágva kónya gazt szelíden fancsalog,
Míg barna folt borong sápadt farán setéten,
Mit céltalan riszál, hisz rajta nincs farok?
Én láttam bús fejét a rét fölé hajolva,
Ó, szája szegletén buggyant a renyhe lé,
És fölbágyadt a légbe lelkem űrhajója,
S e könnyes, lágy sóhajt röpítettem felé:
Tehénke, lásd, egyformák vagyunk nagyon mi ketten,
Lehúzza nékem is nagy, csüggedt főm a bánat,
S úgy lóg fogam közül bús fényű cigarettem,
Mint szádból csillogón a megcsócsált fűszálak.
De lelkem innét milljom mérföldekre vágyik,
Szállnék a végtelen Tejútra, oda fel,
Hol el nem alvó csillag-kandeláber világít,
S ezer holdbéli borjú libegve lefetyel.
Berzsenyi Dániel
Hol kószáltanak el hajdani borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.
Eltűnt szép fülük, és könnyü Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

11
Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.
Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.
Faludy György-ös változat
Mikor Big Bill, a Bull megállt a Szajna
Partján, min ível át a Mirabeau,
Arra gondolt, minden tehén s üszőke szajha –
Csülkét szétrakja, aztán kirabó’.
Pedig kedvelte ó a ringó tőgyű nőket,
A sok pucsító, szeplős feneket.
Meghintáztatta, és szarvára tűzte őket,
Hogy fülük szétállt, aztán leesett.
S hogy végigment egy kékes árnyú allén,
Míg almabort szitáltak rá a fellegek,
Eszébe tűnt, hogy sírt egyszer Mallarmén,
Mert nem értette egy sorát se meg.
S eltűnődött, az alkonyt a nap mért festi rőtre,
Hogy eljön értünk úgyis a kaszás,
Mint egy versében ezt megírta Goethe,
S hogy jólesne egy kiadós baszás.
Elandalgott hát egy rosszhírű helyre,
Hol szűzlányként sikkant a harmonika fel.
Megnyílt neki egy kajla szajha kelyhe –
És folyt, csak folyt a forró bikatej.

Balassi Bálint
Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.
Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Minthogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.
Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?

12
Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.
Csokonai Vitéz Mihály
Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, mért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?
Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról leugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.
Ám miolta nyögdegélnek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Fülevesztett szerelem?
Varró Dániel-es változat
Hol vagy fületlen ifjuságom, ó?
Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak?
És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó,
ahol nyuszit pusziltam uszkve százat?
Hol vagy szerelmem, kis bocivirág,
kit óvtalak, ne bántsanak bacik,
kit hívtalak macik becenevén,
ha hapciztál, varrtam neked nacit.
S most túl puszin, nyuszin, és túl focin,
itt állok partedlim levetve, pőrén,
s ha kérditek, hány bőr van egy bocin,
azt mondom: hány kis folt van még a bőrén…
Az egész világ egy nagy tehenészet –
én meg csak állok itt, és heherészek.

Bögre az úr c. verseskötet, Magvető Kiadó, 1999.

13