II.

FEJEZET
Ágazati csoportok és monopolhelyzet

Ez a fejezet egy pofonegyszerű módszert mutat be. Azt, hogy miként lehet a józan észre
alapozva kiválasztani a részvényeket. Egy barátomtól származik az ötlet és az az
igazság, minél többet töprengek rajta, annál logikusabbnak tűnik. Miután megvizsgáltam
e módszer eredményességét, határozottabban megfogalmazódott bennem, hogy ez a
legjobb a befektetések kiválasztására. A módszer a következő:

Csak monopolhelyzetben levő vállalat részvényeit vásárolja meg! Monopolhelyzetben az

a vállalat van, amely valamilyen szabadalom, vagy know-how révén meghatározó
szereplője ágazatának, ahol nincs vagy csak igen korlátozott a verseny. Mondok egy
példát:

A világban utazva gyakran láthat feltúrt utcákat, elterelt forgalmat, mert egy öreg,
tönkrement csatornát javítanak. Ha a városházán Ön a felelős a csatornarendszerért, és
valaki felkeresi és azt mondja, hogy a szokásos három, vagy még annál is több hónap
helyett ő két nap alatt javítja meg a csatornát, nem töri fel az utat és a megszabott árnak
csak a felét kéri, ugye azonnal üzletet kötne vele? Csak egy vállalat van, amelyik ezt
képes megcsinálni és a módszer szabadalmi joga csak évek múlva jár le. A vállalat
szerte a világon leányvállalatokat alapít, amelyektől szabadalmi díjakat kap. A vállalat
részvényeit két évvel ezelőtt kezdték el széles körben árulni és a részvény ára egy éven
belül megháromszorozódott, ez bármilyen mérce szerint is ugyancsak tekintélyes
nyereség.

Nagyszerű - mondhatja -, csak egy ilyet kell találni és a többi már gyerekjáték. Sajnos a
dolog nem ilyen egyszerű. A jó ötleteket is mindig el kell tudni adni. Az ügynököknek a
város vezetőivel kell tárgyalniuk, őket valószínűleg soha sem lehet semmi újra rávenni,
mert még soha senkit sem bocsátottak el azért, mert egy feladatot nagyobb költséggel,
de a régi jól bevált módon oldott meg, viszont nagyon könnyen elveszíthetik állásukat,
ha új módszerekkel kísérleteznek, és azok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az is előfordulhat, hogy a város vezetői szoros kapcsolatban állnak a helyi
vállalkozókkal, ezért politikai tényezők is befolyásolják a döntést, hogy elfogadják-e a
javaslatot vagy elküldik az ügynököt. Jóllehet úgy tűnik, hogy ez a program a vállalatnak
"bejött", ahogy ezt a részvény ára is jelzi, mégis az egyik leányvállalata néhány éve,
rögtön az indulás után csődbe ment.

Ebből a részvényvásárló számára az következik, hogy ki kell terjesztenie a befektetéseit.

Különböző ágazatok részvényeit vásárolja meg arra az esetre, ha egyik, vagy másik
részvényéről kiderül, hogy nem is olyan jó, mint gondolta.

A következő kérdés az, hogy miként lehet kiválasztani a vállalatokat, és hogy fejlődésük
melyik szakaszában érdemes megvásárolni részvényeiket. Szerencsésnek mondhatja
magát, ha egy-két ilyen vállalatot talál évente. A vállalatok fennállásuk kezdetén még
kicsik, és mivel fejlesztésük és termékeik bevezetése időt vesz igénybe, általában
veszteségesek. Ezért nem kerülnek a tőzsdei jelentések és az újságcikkek kiemelt
helyeire. A nagy tőzsdeügynökségek olyan vállalatokat szeretnek ajánlani, amelyek már
igazolni tudják korábbi tevékenységük eredményes voltát, szép nyereséget tudnak
felmutatni, és jól ismertek a befektetők világában. A legnagyobb pénzügyi szaklapok is
főleg ezekkel a vállalatokkal foglalkoznak. Ezek után hogyan találhatja meg mégis a jövő
vállalatait?

A pénzügyi szaklapok néha felfedeznek várhatóan fényes jövő elé néző kisvállalatokat.
Ha elég sokat olvas, találhat néha ilyen vállalatokat egy-egy rövid cikkben. Van néhány
kiadvány, amely fényes jövő előtt álló vállalatok felkutatására szakosodott. Ezekkel a
kiadványokkal - legalábbis a jobbakkal - azonban van két probléma. Az első az, hogy
évente több száz dollárba kerülnek. A második az, hogy nehéz megtalálni az igazi
értéket a sok talmi között, hacsak nem tudja, hogy pontosan mit keres, mert ezeknek a
kiadványoknak ennyi pénzért már sok ötletet kell bemutatniuk. Más szavakkal, ha a
megvásárolt részvények közül sok nem válik be, még egy monopolvállalat megvásárlása
sem képes ellensúlyozni a gyenge részvényekből származó veszteségeket.
A részvények kiválasztását megkönnyítik a következő szempontok, amelyek alapján
megvizsgálhatja a vállalatot.

1. Szabadalom egy know-how alapján a vállalat már uralkodó helyzetben van-e, vagy
abban lesz-e ágazatában?

2. Ha már piacra dobta termékeit, van-e elég megrendelése? Az jó jel, ha

rendelésállománya nagyobb, mint amennyit pillanatnyilag teljesíteni tud.

3. Negyedéves értékesítése szabályosan nő-e? Ha nincs teljesítési hátraléka, akkor ez

nagyon fontos.

4. Ha vannak versenytársai, olcsóbban tudja-e adni azonos minőségű termékeit, mint a

konkurensek?

5. A vállalatvezetés eddigi tevékenysége sikeres legyen, az értékesítéssel foglalkozó

részleg vezetői már korábbi vállalkozásokban bizonyítsák rátermettségüket.

6. A vállalat növekedése függetlenedhet-e a gazdaság általános növekedésétől?

Talán ez a legfontosabb szempont. Gyárthat valaki olyan robotot, amely italt szolgál fel,
kutyát sétáltat, kitakarít stb. Ha nagy a munkanélküliség és recesszió van, akkor nem
sokan vásárolnak robotot. A szennyvízcsatornák viszont elöregszenek és tönkremennek
akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz a gazdasági helyzet, és szükség van nagyjavításokra,
csak hogy az előző példát folytassam.

Hogyan lehet megtalálni ezeket az információkat? Felhívja telefonon a vállalat befektetői

kapcsolatokkal foglalkozó osztályát - amely egy kis vállalat esetében maga az elnök -,
megkéri az éves jelentésüket és feliratkozik arra a névsorra, akiknek a vállalat minden
nyilvános információt elküld.

Volt-e már olyan befektetése, amikor az itt leírt módon cselekedett? Ha igen, gratulálhat
magának, nem rossz, amit csinált. Monopolvállalatokba fektetni - ha megtalálja őket -
nagyon ésszerű dolog, nem?

Engedje meg, hogy bemutassak egy példát a "majdnem" monopolvállalatról. Ezeket a

vállalatokat egy kicsit könnyebb megtalálni. Ha azt akarta volna kitalálni, hogy a
kaliforniai aranyláz idején ki lesz a bányászok közül a leggazdagabb, nagyon csekély
esélye lett volna rá. De ha arra fogadott volna, hogy az a fickó, aki az aranyásókat
lapáttal és ruhával látja el (mint ahogy Levi Strauss is tette), biztosan hamar
meggazdagodik, majdnem biztosan megnyerte volna a fogadást.

Ez az elv bármelyik ágazatban alkalmazható. 1986-ban pl. a biotechnológiával

foglalkozó vállalatok részvényei a legkeresettebb értékpapírok közé tartoztak, és
jelentős működő tőke is áramlott az ágazatba. Jóllehet az ágazatnak vannak régi,
meghatározó vállalatai, mégis nehéz megmondani, ki kerül ki győztesen a versenyből.
De van egy vállalat, amely a saját területén már elismert vezető, és berendezésekkel
látja el az összes biotechnológiai kutató vállalatot. A berendezések kategóriájukban a
legjobbak, a vállalat piaci stratégiája is nagyon okos, mivel a reklám szerint a
berendezések teljesítménye akkor a legjobb, ha az ugyancsak a szóban forgó vállalat
által gyártott vegyszerekkel működik. Sokkal könnyebb ebben a vállalatban bízni, mint
azt kitalálni, hogy a biotechnológiai vállalatok közül melyik lesz a legsikeresebb.

Miután megírtam ezt a fejezetet, egy kicsit alaposabban megnéztem a monopolvállalatok

történetét és a legutóbbi időben is monopolhelyzetben levő vállalatok helyzetét. A
fejezetet olvasva az lehet a benyomása; hogy szerintem csak monopolvállalatokba
érdemes befektetni. Semmi sem áll távolabb tőlem, ezért engedje meg, hogy egy kicsit
többet is elmondjak a dologról.

Hangsúlyoztam, hogy ha talál egy vállalatot, különösen fejlődése korai szakaszában, és

úgy érzi, hogy a vállalat potenciálisan monopolhelyzetbe kerülhet ágazatában, még nem
biztos, hogy ez így is lesz. Nagyon sok ötlet különböző okok miatt nem válik be. Ezért
nyomatékosan azt javaslom, ha az összes pénzét ilyen vállalatokba fekteti, nagyon
alaposan vizsgálja meg a vállalatokat, és többféle cégben szerezzen részesedést.

A másik probléma ezekkel a vállalatokkal az, hogy a szóvivőjük vagy más hivatalos
forrás által nyilvánosságra hozott adataik, szándékosan vagy véletlenül, de hamisak is
lehetnek. Nagyon sok olyan eset volt, amikor a vállalat ragyogónak tűnt, a befektetők
beszálltak a játékba, de aztán rögtön rájöttek, hogy a jó teljesítmény csak számviteli
trükk, a vállalat vezetőinek kijelentései nem a valóságon alapultak, sőt néha szándékos
félrevezetés volt az egész.

Ezért azt javaslom, hogy pénzének csak 30%-át fektesse ilyen vállalatokba, bár ha más
a kockázatviselő képessége, vagy nagyobb nyereségek várhatók, akkor lehet, hogy más
arányt tart majd helyesnek. Maradék pénzével szálljon be olyan jól ismert vállalatokba,
amelyek már fejlődésnek indultak. Így, ha befektetései első csoportja esetleg nem
eredményes, a második csoport még mindig hoz annyi nyereséget, hogy folytatni tudja a
játszmát. Mint már szó volt róla, ha sikerül egy vagy több monopolvállalatot jól
kiválasztania, a haszon óriási, és az ember csak sajnálhatja, hogy nem fektette az
összes pénzét ebbe az egy-két vállalatba.

Hogy megmutassam e befektetési filozófia jelentőségét, elmondom, hogy a jól ismert

nagyvállalatok közül a Merck cégnek volt a legjobb részvénye. A vállalat részvényeinek
ára 1985. és 1987. között 50 dollárról 200 dollárra nőtt, ez bármilyen mércével mérve
sem megvetendő nyereség. A részvényárfolyam meredek emelkedésének oka a
kedvező osztalék mellett az volt, hogy az intézményi befektetők figyelemmel kísérték a
vállalat helyzetének alakulását és jelentős részvényfelvásárlásukkal hozzájárultak az ár
növekedéséhez.

Egy másik példa a jól ismert Eastman Kodak esete, amely fotóipari profilján kívül más
ágazatokba bekapcsolódva kiterjesztette tevékenységét, és néhány olyan
biotechnológiai vállalattal hozott létre közös vállalkozásokat, amelyek a jövőben
valószínűleg monopolhelyzetben lesznek. A Kodaknak valószínűleg több forrása és
kutatási tapasztalata van ahhoz, hogy megtalálja a jó vállalatokat, és ha a vállalatok nem
váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor időben megszabaduljon tőlük.
Ezért, ha a Kodak részvényeibe fektet be, részben a jövőbeni sikerekbe fektet, jóllehet
nyeresége nem olyan nagy, mintha saját maga találta volna meg a jövő vállalatait, mivel
a közös vállalatból származó nyereség csak egy kis része a Kodak összes
nyereségének.

De térjünk vissza a részvények kiválasztásához. Mivel kevés a monopolvállalat, a

befektetők többsége - különösen az olyan nagy intézményék; mint a befektetési alapok,
nyugdíjalapok, biztosítók, bankok - a már jól ismert és sok részvényt kibocsátó vállalatok
részvényeit vásárolja.

Már korábban szó volt az ágazati csoportokról. Sok befektetőt ismerek, akik sohasem
foglalkoztak azzal, milyen ágazatba tartozik a vállalat, amelynek részvényét megvették.
A részvényeket véletlenszerűen vagy barátaik tanácsa alapján választották ki. Az USA-
ban jóval több mint száz ágazati csoport különböztethető meg. Mindjárt meglátja, hogy
mennyire szüksége van az ágazati csoportok figyelésére. Ha tartós sikereket akar a
részvénypiacon elérni, akkor nem elegendő csak az egyes részvények helyzetének
nyomon követése.

Melyek az ágazati csoportok? Néhány vállalat gyógyszereket gyárt (pl. Syntex, Merck),
mások számítógépeket (IBM, Digital stb.). Vannak olyan vállalatok, amelyek fő profilja a
számítógépes programírás (ilyen a Lotus és a Microsoft), mások a bankszakmában
tevékenykednek (mint a Citicorp), megint más vállalatoknak kiskereskedelmi
üzlethálózata van (mint pl. a Searsnak) stb. Mindezeknek a csoportoknak sajátos a
viselkedése még hossz (angolul bull market) idején is. A hossz azt jelenti, hogy a
részvényárak általában nőnek. Például 1986. negyedik negyedévében néhány
számítógépes programok írásával foglalkozó vállalat részvényeinek ára majdnem
kétszeresére emelkedett, ugyanakkor néhány számítógépgyártó vállalat részvényeinek
értéke a felére olvadt. Jóllehet úgy tűnik, hogy a számítógépes programok eladása az
értékesített számítógépek számától függ, a kapcsolat nem mindig ilyen közvetlen. A két
vállalatcsoport különböző ágazathoz tartozik.

Mielőtt további részletekbe mennénk bele, emlékeztetni szeretnék az I. fejezetben

leírtakra:

Az okos befektető csak olyan vállalatokat keres, amelyek jövedelmének növekedése

potenciálisan tartós. Ha megjegyzi ezt a kulcsmondatot és felhasználja azokat az
eszközöket, amelyeket a következő fejezetekben mutatok be, sikere lesz a
részvénypiacon.

Hogyan segíthet ebben az ágazati csoportok ismerete? Ha pl. 1986-ban a

gyógyszeripari csoporthoz tartozó bármely jól ismert vállalat részvényeit vette meg,
valószínűleg okosan tette, mert e csoport a legjobbak között volt a részvénypiacon. Ha a
számítógépgyártó vállalatok részvényeibe fektetett, az eredmény változó lehet. Ez a
csoport nem volt túl jó 1986-ban, részvényeik ára egy ideig egy helyben állt, majd
határozottan csökkent. De ha megnézett volna néhány vállalatot a csoporton belül,
láthatta volna, hogy azok részvényeinek ára másképpen alakult, mint a többieké. Az
Apple és a Tandem részvényeinek ára folyamatosan nőtt. Az ilyen részvényeket
érdemes megvenni. Ha egy ágazati csoport általában nem különösen jó, de talál néhány
olyan részvényt a csoportban, amelyek kiválóak, azokat kell megvennie. Amikor 1987.
elején a számítógépgyártó csoport egészében is kezdett biztatóbb jövő elé nézni, az
említett két vállalat részvényeinek ára akkor is sokkal gyorsabban emelkedett, mint a
csoport többi részvényének ára.

Amikor egy befektető odajött hozzám 1986-ban azzal, hogy nincs semmilyen ötlete, és
csak két részvénybe akar befektetni, a legjobb gyógyszeripari részvényt és a két
számítógépgyártó közül az egyik részvényét ajánlottam neki.
 Röviden összefoglalva: ha részvényt akar venni, válassza ki azt az ágazati csoportot,
amely részvényeinek ára folyamatosan nő, és vegye meg a csoport legjobb részvényét.
Vehet részvényt olyan ágazati csoportból is, amelyben a részvények ára általában nem
változik, vagy éppen csökken, de a csoport tartósan legjobb részvényei közül válasszon.

Egy példa. Tegyük fel, hogy Önt XYZ vállalat részvénye érdekli. Először is meg kell
becsülnie az ágazati csoport helyzetét általában. Megnézi, hogy a csoporthoz tartozó
részvények ára az utolsó 52 hét legmagasabb vagy legalacsonyabb árához van-e közel.
Nyilvánvaló, hogy ha az árak többsége a legmagasabb árhoz van közel, akkor az a
csoport határozottan felfutóban van, ha viszont néhány vállalat részvényárai közepesek
vagy annál alacsonyabbak, és a vállalatok többsége az elmúlt év legalacsonyabb árához
közelít, akkor a vizsgált ágazati csoport leszálló ágba került. A helyi újságok üzleti
rovatában - általában a vasárnapi számban - szerepel a részvények elmúlt 52 hétben
megfigyelt legalacsonyabb és legmagasabb ára. Hétköznapokon ugyanezeket az
adatokat a Wall Street Journal hozza le.

Bemutatkozun
Tőzsdejáték Főoldal Írjon nekünk
k

Befektetés Cégbank Tőzsde tankönyv A Guru tippjei

Napi jelentés
Vállalkozasi Üzlet és
Fiatalok és a pénz Amerika közelröl
tőke Sikertérkép ember