Petőfi tájversei

1, Újdonságok:
-romantikus tájeszménnyel szemben az Alföld (vad hegyek – szülőhelye)
-nem szirupos, puszta romantika
-rokon a népies életképek világával

2, A puszta, télen:
-1848 januárjában keletkezett, a meleg szobában, "pattogó szikrázó tűz körül" emlékeiből
szedeget össze egy csokorral, s kedélyesen mesélget a hallgatóknak
-témajelölő cím: két lényeges információt fejez ki a tájra vonatkozóan: - puszta: üresség,
értéktelenség jelképe; - tél: az elmúlás jelképe;
-tájleíró költemény és forradalmi látomás keveréke
-a puszta már nem az, nem ugyanolyan, mint 1844ben az Alföld
-első három versszakban a kihalt természetet sugallja (a táj lakatlan, a csárdák hallgatnak,
vánszorog az idő
A kezdő felkiáltás szójátéka, majd az ősznek a paraszti élethez kapcsolt köznapi megszemé-
lyesítése bensőséges hangulatot áraszt. A mesélő ráérősen elidőzik " a rossz gazda" fecsérlő
könnyelműségénél (1 versszak)
A második strófában negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát. Hiányzik
mindaz, ami oly zengővé tette a nyári tájat: a kolomp szava, a pásztor legény kesergő sípja, a
madarak trillája. A negatívumokra épülő kép nemcsak a jelent, a téli kifosztottságot festi, ha-
nem visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit. Ezzel a szembeállítással a leírásba belopja a vesz-
tesség elégikus hangnemét is.
A hangok hiánya után a mozdulatlanság, az élettelen dermedtség képzetét kelti fel a 3. vers-
szak első hasonlata. Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelenek
meg, a következő egységben (4-6) az emberi élet színhelyei felé fordul a figyelem. Üres a
halászkunyhó és a csőszház, csendesek a tanyák a csárdák is hallgatnak.
A természeti jelenségekkel párhuzamosan itt is a lelassult élettevékenység ábrázolása a jel-
lemző. Csupa kijelentésre, tényközlésre szorítkozik a leírás. Egyetlen hasonlatot, metaforát
sem találunk, az egész mégis szuggesztív képéé áll egybe. Emberi s állati létezés vontatott,
elnyújtott mozgásban nyilvánul meg a jószág szénház.
A 5. versszak: a béres pipára gyújtásának aprólékosan részletező, ráérős kényelmességgel
való bemutatása. A benti világ statikus rajza után újra a kinti természetbe, a kihalt, úttalan
pusztaságba vezet a képzelet.
Az első 6 versszak békésebb mozdulatlansága helyébe most (7.) a szelek és viharok félelme-
tes és vad kavargása, három irányból is egymásnak feszülő birkózása lép. Ebben a dinamikus
környezetben jelenik meg a vészjóslóan a fenyegetett emberi lét a jelképszerű látomása. Ez a
komor hangulat folytatódik, de már társadalmi politikai síkra vetítve a záró strófa hasonlatá-
ban (forradalmi szemléletet fejez ki).
A strófaszerkezet a négyütemű 12-es variációjából jön létre. A sorokat páros rímek kapcsolják
össze.

3, Kiskunság:
-lírai én egy utazó
-nem érzi jól magát nagyvárosban (, mint Szilveszter az Apostolban)
-visszavágyik az Alföldre (visszaemlékezik)
-szám/személy összekeverése (jobban lehet azonosulni vele)ü