Az Oszmán birodalom kialakulása és főbb

jellemzői
be február 21, 2021

Szeldzsukok:

A Bagdad központú Abbaszida Kalifátus a XI. század elejére teljesen szétesett, több kisebb
központ alakult ki. Az egyik ilyen központ a Szir-Darja folyó alsó folyásánál élő szeldzsuk
szállásterület lett.

 A XI. század második felére kiterjesztették hatalmukat Mezopotámiára, Szíriára

és Palesztinára.
 1071-ben szultánjuk, Alp Arszlán Manzikertnél legyőzte a bizánci seregeket.
A Szeldzsuk Birodalom széthullása idején egy kis emirátusként kezdődött az oszmán állam
története.

Az Oszmán Állam kialakulása:

Az oszmánok Ertogrul nevű törzsfőnökük vezetésével érkeztek Anatólia területére, és a

bizánci határ közelében telepedtek le.

Ertogrul fia Oszmán (1281?-1326)

 Az addigi törzsszövetséget katonai állammá formálta.

 Meghirdette az iszlám fegyveres terjesztését.
 Csapatai 1326-ban elfoglalták Bizánctól Brusszát, amely az első főváros lett.
A hódítás első szakasza:

Oszmán fia, Orhán (1326-1360)

 Megszerezte Kis-Ázsia észak-keleti részét Nikaiaval, illetve Belső-

Anatóliában Ankarát.
 Kihasználva Bizánc és a szerbek hadakozását, illetve a bizánci belháborúkat, elfoglalta
a Márvány-tenger északi, azaz európai partvidékén Gallipolit (1354).
 Felvette a szultáni címet, és önálló pénzt veretett.
Orhán fia, I. Murád (1360-1389)

 1361-ben elfoglalta a második legfontosabb bizánci várost, Drinápolyt (Edirne), és ide

helyezte át a szultáni székhelyet.
 1371-ben a Marica folyónál legyőzte a szerbeket, és megszerezte Makedóniát.
 1380-as évek elején sorra foglalta el a bolgár területeket.
  1389-ben Rigómezőn (Koszovó polje) legyőzte a szövetkezett dél-szláv seregeket,
ezután Szerbia vazallus állammá vált (bár maga a Szultán is meghalt a csatában).
I. Murád fia, I. Bajezid (1389-1402)

 1393-ban Bulgáriát beolvasztotta a birodalomba, Havasalföld pedig csatlós állammá

vált.
 1396-ban Nikápolynál legyőzte a Zsigmond magyar király által vezetett európai
lovagsereget.
 1402-ben azonban szembe került a nagy turkesztáni hódítóval, Timur Lenkkel, aki
még nála is nagyobb hadsereggel rendelkezett (Timur: 160 ezres, Bajezid: 70 ezres
sereg). Timur 1402. július végén az ankarai csatában legyőzte Bajezidot, aki fogságba
került, majd meghalt. A birodalom részekre hullott.
Egyesítés és az oszmán világbirodalom kialakulása:

11 évnyi harc után I. Mehmed (1413-21) lett a szultán.

 Újra egyesíti a területeket, az oszmán állam második megalapítója.

I. Mehmed fia, II. Murád (1421-51)

 Miután Zsigmond magyar király több várat, így Nándorfehérvárat is

megkapott Lazarovics István szerb fejedelemtől, hadat indított: 1428-
ban Galambócnál legyőzte Zsigmondot.
 1439-ben elfoglalta a szerb fejedelmi székhelyet: Szendrőt.
 Hunyadi János és az albán Szkander bég (Kasztrióta György) sikerei (1442-44) csak
időlegesen állították meg előrenyomulását: 1444-ben Várnánál legyőzte I.
Ulászló magyar királyt, majd 1448-ban a II. rigómezei csatában Hunyadi Jánost:
ezekkel a győzelmekkel állandósult a török berendezkedés a Balkánon.
II. Murád fia, II. Hódító Mehmed (1451-81)

 1453-ban, 54 napi ostrom után elfoglalta Konstantinápolyt és ide tette át a birodalom

székhelyét (Isztambul).
 1456-ban azonban kudarcot vallott Nándorfehérvár ostrománál.
II. Mehmed fia, II. Bajezid (1481-1512) idején leállt a hódítás.

I. „Rettenetes” Szelim (1512-1520) rövid uralkodása alatt hatalmas területeket hódított meg.

 Megszerezte Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot és az Arab-félsziget vörös-tengeri

partvidékét is. Ezzel kezébe jutott az iszlám világ két szent városa: Mekka és Medina.
Felvette a kalifa címet, amivel a birodalom és az iszlám világ vallási vezetőjévé vált.
Fia I. „Nagy” vagy „Törvényhozó” Szulejmán (1520-66) uralkodási idejére esett az Oszmán
Birodalom fénykora.
  Kedvező feltételek (Habsburg-francia vetélkedés, reformáció) mellett indulhatott
Európa előretolt védelmi vonala, Magyarország ellen 1526. aug. 29-én a mohácsi
síkon megtörte a magyar ellenállást.
 Két ízben is (1529, 1532) sikertelen kísérletet tett Bécs elfoglalására.
 Ezután felváltva kellett hadakoznia az európai és a keleti területeken. 1522-ben
bevette Rhodosz szigetét, kiűzve a johannitákat. Ennél nagyobb feladatot jelentett a
perzsa területen (lrán) 1502-ben megalakult Szefevida állam elleni háború. Ez egyben
vallásháború is volt, mert a Szefevidák a síitizmust tették meg
államvallássá. Szulejmán nem tudott döntő jelentőségű győzelmet aratni sem itt, sem
az európai hadszíntéren.
 1566-ban indult élete utolsó hadjáratára, célja megint Bécs volt. Az idős (72 éves)
szultán már az út során, a Zrínyi Miklós védte Szigetvár ostroma közben meghalt. I.
Szulejmán egy hatalmas, jól szervezett birodalmat hagyott maga után.
Az oszmán haderő: reguláris alakulatok

Az állandó és hivatásos hadsereg Oszmán (1281-1326) idején alakult ki, és ő hirdette meg az
iszlám fegyveres terjesztését is.

A birodalom két részének (Anatólia: ázsiai rész; Rumélia: európai rész) külön seregei voltak,
amelyeket egy-egy beglerbég vezetett. A hadsereg főparancsnoka a ruméliai beglerbég volt.

A reguláris seregben 2 fontos fegyvernem volt:

 Janicsárok:
o a központi szultáni sereg gyalogos, íjjal, később puskával felfegyverzett
katonái voltak, akik szolgálatukért zsoldot kaptak;
o jól kiképzett, fegyelmezett, gyorsan bevethető haderőt jelentettek;
létrejötte I. Murád (1360-1389) idejére tehető;
o vezetőjük a janicsáraga volt;
o utánpótlásuk és kiképzésük: a török Porta kezdetben megtartotta a
fiatalkorú hadifoglyok egyötödét, akiket anatóliai parasztcsaládoknak adtak
dolgozni, amíg meg nem tanultak törökül; ezután laktanyákban kaptak
katonai kiképzést. 1438-tól 3-5 évenként a birodalomban lakó
keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy
fiúgyermeket küldjenek a janicsárság utánpótlására. Ekkortól vált
ténylegesen félelmetessé a janicsárok serege: gyerekkortól harcra nevelték
őket, tilos volt megházasodniuk, a harcnak kellett szentelniük életüket.
 Szpáhik:
o a tartományok seregeinek nehézlovassága, akik szolgálataikért
javadalombirtokot (tímár) kaptak;
o parancsnokuk a szandzsákbég volt.
A seregeket a XV. században, II. Bajezid (1481-1512) uralma idején szerelték fel
tűzfegyverekkel, ugyancsak ekkor vezették be a háború esetén fizetendő rendkívüli adót.
A hadiflottát II. Murád (1421-1451) kezdte el kiépíteni Bizánccal és Velencével szemben, de
majd csak I. Szulejmán (1520-1566) korára vált ütőképessé.

Irreguláris alakulatok:

Könnyűlovasság (akindzsik) és gyalogság (azabok):

 feladatuk a felderítés, az ellenség és a lakosság nyugtalanítása volt;

 nem kaptak sem zsoldot, sem birtokot, csak a megszerzett zsákmányból részesültek.
A birodalom irányítása:

Az Oszmán Birodalmat a szultán irányította:

 a hadsereg főparancsnoka;
 vallási vezető (kalifa);
 legfőbb törvényhozó és bíró;
 rendelkezett a földek nagy részével, tisztségeket adományozott;
 lakóhelye Isztambulban a szultáni palota (Topkapi szeráj).
A szultán az államtanácson (diván) keresztül kormányzott:

 elnöke a nagyvezír, aki irányította a kancelláriát („Fényes [Magas] Porta”);

 tagjai: fő kancellár, hadvezérek, a ruméliai, illetve anatóliai hadbíró, és a ruméliai,
illetve anatóliai kincstartó (defterdár)
A vallási élet irányítója: a főmufti (legfőbb vallástudós).

A birodalom igazgatása:

A birodalom két része:

 Rumélia: Dél-Balkán, azaz az európai területek;

 Anatólia: Kis-Ázsia.
A birodalmat tartományokra (vilajet) osztották fel, ezek élén a beglerbég vagy pasa állt, a
tartományokat pedig kerületekre (szandzsák), élükön a szandzsákbég.

A tartományoknak volt helyi divánjuk, kancelláriájuk. Fontos tisztség volt a kádi, aki bírói
feladata mellett birtok- és adóügyekkel is foglalkozott.

Földtulajdon és adózás:

A földek:

 túlnyomó része állami tulajdonban volt (ún. hász birtok);

  10%-a volt örökölhető magánbirtok (ún. mulk – elsősorban az ázsiai területeken
létezett);
 15%-a „egyházi föld” volt (ún. vakuf).
A szultán az állami földekből a katonai és politikai tisztségviselőknek, hivatalviselésük
idejére javadalombirtokot adott. 3 típusa volt:


o timár-birtok: alacsony rangú tisztviselők és szpáhik;
o ziamat-birtok: polgári, magasabb rangú tisztviselők;
o (k)hász-birtok: vezírek, beglerbégek és szandzsákbégek kapták
 A javadalombirtokok nem voltak örökletesek, csupán jövedelemforrásul szolgáltak a
hivatal vagy tisztség betöltésének végéig. Ebből eredően a „tulajdonos” nem volt
érdekelt a racionális gazdálkodásban, a hosszú távú tervezésben – rablógazdálkodást
folytattak.
A birtokokon dolgozó parasztok, a ráják (akik lehettek muzulmánok vagy más vallásúak is)
nem voltak európai értelemben jobbágyok:

 földesuruk nem bíráskodhatott felettük;

 nem költözhettek szabadon, de telküket örökíthették;
 a földesúrnak és az államnak is adóztak.
o földesúrnak: telekjáradék, terménytized, robot;
o államnak: különféle illetékek (házasságkötéskor, örökösödéskor); fejadó
(dzsizje, haradzs) – csak a nem muzulmán ráják fizették. Különleges adók:
pl. 1438-tól II. Murád bevezette a janicsárság utánpótlására a gyermekadót
(devsirme): 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra
kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek
a hadseregbe.
Az Oszmán Birodalom sajátosságai Európában:

Az oszmán-törökök általában alkalmazkodtak a meghódított ország berendezkedéséhez,

vallásilag türelmesek voltak.

A Balkán-félsziget elfoglalt területein a politikai-katonai vezetőréteget integrálták és

iszlamizálták.

Magyarországon ez az integráció nem ment végbe, a törökök külön közigazgatást

működtettek.