Hitélet és vallások (pl.

keresztény, zsidó)
– együttműködés és konfliktusok
be február 21, 2021

Egyház és állam:

Az egyházi és a világi hatalom a kezdetektől fogva erősen összekapcsolódott:

 Nagy Constantinus császár „védőszárnyai” alatt bontakozott ki a keresztény egyház

kiépítése. A császár, akit a niceai zsinaton (325) megválasztottak a külső ügyek
püspökének, beleszólást nyert az egyház ügyeibe. A későbbiekben a császárok bele is
avatkoztak az egyház életébe (pl. főpapok kinevezése).
 Nagy Constantinus ugyanakkor különféle kiváltságokat is adott a papságnak
(adómentesség), és állami feladatokkal bízta meg őket.
A Nyugat-római Birodalom felbomlása után sem szűnt meg ez a „szimbiózis”.

 Róma püspökét (pápa) és a többi egyházi vezetőt a VIII. századig a császár

védelmezte és nevezte ki, majd a Karoling uralkodók, még később pedig a német
császárok (theokrácia). Ugyanakkor a papság, a szerzetesek mint egyházi írástudók
komoly szolgálatokat tettek a császári udvarban.
 Az egyház, a pápaság már igen hamar kidolgozta azt az elméletet, amely alapján
szabadulni akart a világi hatalom gyámkodásától. Az V. században Szent
Ágoston elvetette „Isten országa” című művében az ,,egy mindenható Isten az Égben,
egy mindenható császár a Földön” elvet. I. Gelasius pápa pedig kifejtette a ,,kettős
hatalom” tanát, mely szerint a hívők lelke Isten országának a része, így az az egyház,
míg a hívők teste és földi dolgai evilági életük része, így az a császár irányítása alá
tartozik. Ezzel megkezdődött a harc, amelyet az egyház a világi hatalomtól való
függetlenedéséért vívott, és amely az invesztitúra küzdelemben csúcsosodott ki.
Az invesztitúra harc:

Kezdete: VII. Gergely (1073-85) pápasága idején

 Megszigorította az egyház belső életét, megtiltotta a szimóniát (egyházi méltóságok

pénzért történő árusítása), kötelezővé tette a cölibátust (papi nőtlenség);
 1075-ben nyilvánosságra hozta tételeit (Dictatus Papae), melyben a pápát a császár
fölé helyezte, majd a lateráni böjti zsinaton megtiltotta, hogy világi személy
gyakorolja az invesztitúrát.
Szakaszai:

 I. szakasz: VII. Gergellyel szemben IV. Henrik (1056-1106) német király lépett fel.
o Az 1076-os wormsi birodalmi zsinaton a német püspökök felmondták az
engedelmességet a pápának, aki ezután kiközösítette Henriket, hűbéreseit
feloldva hűségesküjük alól.
 o 1077 januárjában IV. Henrik Canossa váránál 3 napig vezekelt, mire a pápa
megbocsátott neki.
o Miután a német ellenkirállyá választott Sváb Rudolf meghalt a IV.
Henrikkel vívott csatában (1080: hohenmölseni csata), Henrik sereggel
indult a pápa ellen. VII. Gergely Rómában az Angyalvárba szorult, majd a
dél-itáliai normannokhoz menekült.
o Az invesztitúra harc első szakaszát az V. Henrik (1106-28) és II.
Callixtus pápa (1119-24) által 1122-ben megkötött wormsi
konkordátum zárta le: a főpapokat papi hivatalukba a pápa,
hűbérbirtokaikba a császár iktatta be. A megállapodást az I. Lateráni
zsinaton fogadták el 1123-ban.
 II. szakasz: I. Barbarossa Frigyes (1152-90) uralkodása idején lángoltak fel ismét az
invesztitúra küzdelmek.
o Nagy ellenfele III. Sándor (1159-81) pápa volt. Összecsapásuk színtere E-
Itália, ahol a lombard városok maguk is megosztottak voltak (ghibellinek –
császárpártiak; guelfek – pápapártiak).
o Miután 1176-ban Legnanónál I. Frigyes vereséget szenvedett a Lombard
Liga hadaitól, békét kötött a pápával (1177: „második Canossa-járás”).
 A Pápaság ezután világi hatalma csúcspontjára jutott III. Ince (1198-1216) pápa
idején. A pápa ekkor nagyobb hatalommal rendelkezett, mint a császár.

 III. szakasz: II. Frigyes (1212-50) német császár és IX. Gergely (1227-41) pápa
között zajlott a harc, váltakozó sikerrel.
 Az invesztitúra harc lezárulta a Német Császárságban bekövetkezett nagy
interregnumhoz kötődik. Az 1273-ban császárrá választott Habsburg Rudolfnak sem
ereje, sem érdeke nem fűződött a harc folytatásához.
A pápaság kikerülve a német császárok gyámkodása alól, nem sokáig volt „szabad”:
következett az avignoni fogság (1308-77) időszaka, amely a francia befolyás megerősödését
jelentette az egyház ügyei fölött.

A kereszteshadjáratok:

A keresztes hadjáratok a keresztény hit terjesztése és védelme érdekében indított katonai

akciók voltak, különböző okokból:

 térítő célzattal – pl. poroszok megtérítése;

 eretnekmozgalmak elleni fellépés – pl. albigensek ellen Dél-Franciaországban;
 mohamedánokkal szembeni háborúk- pl. rekonkviszta az Ibériai-félszigeten, oszmán
törökök elleni harc a Balkánon és Magyarországon;
 a szentföldi zarándokutak és zarándokhelyek védelme és felszabadítása érdekében
indított hadjáratok.
A szentföldi kereszteshadjáratok előzményei:

 a XI. századra kialakultak és megszilárdultak a nyugat-európai hűbéri államok,

kiteljesedett a lovagi hadviselés;
 a XI. századra megerősödött a vallásosság, a római egyház és a pápaság, kialakult a
vallási zarándoklat, amelynek egyik főcélpontja Jeruzsálem volt;
 a X. század végétől Nyugat-Európa gazdaságilag megerősödött, népességnövekedés
kezdődött
A kereszteshadjáratok megindulásának okai:

 A gyors népességnövekedésből, illetve a feudális öröklésrendből (elsőszülött örökölt)

adódóan nagyon sok másod- és harmadszülött nemesi lovag volt, akinek nem volt
birtoka. Zsákmány- és birtokszerzési akcióikat Európában egyre inkább korlátozták
(pl. az egyház Treuga Dei mozgalma) – a szentföldi kereszteshadjáratok meghirdetése
Európán kívüli lehetőséget teremtett számukra. Hasonló okokból és a bűnbocsánat
reményével sok paraszt is csatlakozott a keresztes hadakhoz.
 A már évszázadok óta arab fennhatóság alatt levő Szentföldre irányuló
zarándoklatokat egy új hatalom, a szeldzsuk törökök megjelenése zavarta meg: 1071-
ben Manzikertnél legyőzték Bizáncot, majd elfoglalták Jeruzsálemet és ezzel
elbizonytalanodott a zarándoklat lehetősége.
 Voltak olyan hatalmak (pl. Velence), amelyek saját kereskedelmi pozícióik, míg
mások puszta létük (Bizánc) fenntartása érdekében váltak a hadjáratok
kezdeményezőjévé és támogatójává.
I. kereszteshadjárat (1096-99)

 Miután I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért a pápától, II. Orbán pápa 1095-ben
a clermonti zsinaton fegyveres zarándoklatot hirdetett a Szentföldre.
o 1096-ban, az első hullámban Remete Péter vezetésével egy paraszti sereg
kelt útra, ők azonban el sem jutottak a Szentföldre, mert már útközben
megtámadták a Rajna menti városok zsidó közösségeit, illetve minden
országból, ahol átvonultak, katonai erővel űzték ki őket.
o A második hullámban Boullion Gottfried lovagi serege sokkal sikeresebb
volt – Nikaia, Edessza és Antiochia után 1099-ben Jeruzsálemet is
elfoglalták.
 Az elfoglalt területeken 4 új latin államot hoztak létre:
o Antiochiai és Edesszai Fejedelemség, Tripoliszi Grófság és a vezető
szerepet betöltő Jeruzsálemi Királyság.
o Az új latin államokban a nyugat-európai mintára hűbéri lánc épült ki,
központilag írásba foglalva a hűbéresi kötelességeket és jogokat
(Jeruzsálemi Assziszák).
II. kereszteshadjárat (1146-48)
  A szeldzsukok elfoglalták Edesszát, ezután Clairvaux-i Szent Bernát ciszterci apát
szervezte meg a pápa kérésére a második hadjáratot, amely azonban jelentős
eredményt nem tudott elérni.
III. kereszteshadjárat (1189-92)

 Egyiptom szultánja, Szaladin keresztényellenes háborút indított, mely során 1187-ben

a hattini csatában legyőzte a keresztény seregeket, majd elfoglalta Jeruzsálemet.
 1189-ben indult a keresztes sereg, jelentős európai uralkodókkal (I. Barbarossa
Frigyes, II. Fülöp Ágost, I. Oroszlánszívű Richárd) az élén, azonban a Szentföldre már
csak I. Richárd jutott el – és bár derekasan harcolt, de Jeruzsálemet nem tudta
visszavenni.
A XIII. században indult hadjáratokban már egyre kisebb szerepet játszottak az eredeti célok
(keresztény hit és a Szentföld védelme), ellenben teret nyertek a zsákmány- és területszerző
érdekek, Velence és Genova a levantei kereskedelem feletti teljes ellenőrzés megszerzésére
irányuló elképzelései.

 IV. keresztes hadjárat (1202-04): amikor Genova befolyása megnőtt az egyre

gyengébb Bizáncban, a velenceiek a kereszteseket a Szentföld helyett Bizánc
elfoglalására sarkallták és oda is szállították. Bizánc elfoglalása után a keresztesek
létrehozták a Latin Császárságot (1204-61), a görögök pedig kivonulva Bizánc
városából, megalapították a Nikaiai Császárságot. 1261-ben a görögök Genova
segítségével foglalták vissza Bizáncot.
 1212-ben zajlott le a francia gyermekek tragédiába torkolló hadjárata, 1217-21 között
pedig II. András magyar király is vezetett egy hadjáratot, ami végül a deklarált nemes
célok helyett ereklyegyűjtéssé egyszerűsödött.
 Az utolsó jelentős hadjáratoknak (V-VII. hadjárat) keresztény szempontból tartós
eredménye már nem volt, IX. Szent Lajos francia király hiába indult el kétszer, és
vezette a VI-VII. hadjáratokat, a Szentföld tartósan a muzulmánok kezén
maradt. 1291-ben elesett végül az utolsó keresztény erőd, Akkon is.
A lovagrendek:

 A szentföldi zarándokok fegyveres védelmére, elszállásolására, szükség esetén

ápolására egyházi lovagrendek szerveződtek:

o Johanniták (Ispotályosok, Máltai lovagrend): 1070 körül alakult
betegápolási céllal Jeruzsálemben, ahonnan 1291-ben Ciprusra, 1310-
ben Rodoszra, majd 1530-ban Máltára települtek át.
o Templomosok: 1118-ban alakult meg Jeruzsálemben, ahol elsődleges
feladatuknak a muzulmánok ellenei harcot tekintették. A Szentföldről
elmenekülve Párizsban volt a központjuk, ahol azonban IV. Szép
Fülöp egy per során felszámolta a rendet, vezetőit kivégeztette.
o Német (Teuton) lovagrend: 1198-ban alakult gyógyító és betegápoló
rendként. A Szentföldről hamar kiszorultak, de II. András magyar király
befogadta és letelepítette őket Erdélyben (Barcaságban), és bár a
feladatukat, a kunok elleni harcot sikerrel teljesítettek, de önálló államot
 akartak kialakítani, ezért II. András kiűzte őket. 1225-ben Mazóviai
Konrád herceg telepítette le őket azzal a céllal, hogy részt vegyenek a
pogány poroszok megtérítésében. A rend itt is megerősödött, erős állammá
szerveződött, amellyel Lengyelország is hosszas harcokat vívott, és majd
csak az 1410-es grünwaldi csatában tudták legyőzni őket.
A kereszteshadjáratok következményei:

 Politikai hatások:
o Velence és Genova hatalmi befolyása a levantei térségben jelentősen
megnövekedett, de a hadjáratok áttételesen hozzájárultak a Francia
Királyság és Anglia megerősödéséhez is.
 Gazdasági hatások:
o Keletről nagy tömegű kincs áramlott Európába, ahol mindez hozzájárult a
kereskedelem és a pénzgazdálkodás fellendüléséhez.
o A Keletről átvett termékek (pl. rizs) és eszközök (pl. szélmalom) beépültek
az európai gazdaságba.
 Társadalmi hatások:
o A Szentföldön kialakult latin államok hűbéri rendszere egyfajta minta volt
az európai országok számára.
o A hadjáratokban szerepet játszó lovagok keleten megismerkedtek egy
kényelmesebb, kulturáltabb életvitellel, amely terjedni kezdett ezután
Európában is.
 Kulturális hatások:
o Az arabok közvetítették az antik görög és római hagyományokat, filozófiát,
tudományos eredményeket, amelyeket Európában már elfelejtettek.
o Európába arab közvetítéssel érkeztek meg Indiából az arab számok,
továbbá az alkímia, az aranykészítés titkos „tudománya” is.
A zsidóság a középkori Európában:

A zsidóság az ókori szétszóratás nyomán a keresztény és a mohamedán országok városaiban,

elszigetelt közösségekben, diaszpórákban élt.

 A zsidóság két nagyobb csoportja:

o az Ibériai-félszigeten élő szefárdok;
o a német területeken élő askenázik.;
 A városokban elkülönített, sokszor fallal is körülvett területen laktak, ez volt a gettó.
 Szigorú vallási előírások szerint éltek, ugyanakkor nyelvileg és szokásaikban
hasonulhattak környezetükhöz, a többségi népcsoporthoz.
  Földbirtokuk nem lehetett és bizonyos foglalkozásoktól is eltilthatták őket, így
általában kereskedelemből, vagy a keresztények számára tiltott pénzváltásból éltek.
Az így szerzett jövedelmeik sokszor irigységet váltottak ki környezetükből.
A zsidóságot időről-időre különféle atrocitások érték:

 A középkori zsidó ellenesség alapvetően vallási alapú volt (antijudaizmus), mert a

keresztények Jézus Krisztus haláláért a zsidóságot tartották felelősnek. Ugyanakkor
az eltérő vallási előírások, esetenként titokzatosnak tűnő ünnepi szertartások, illetve a
nagyon nagy kockázatú, ezért uzsorakamattal dolgozó pénzváltók gazdagsága is
táplálta a zsidósággal szembeni félelmet és mélyben lappangó gyűlöletet.
 A zsidóság elleni lappangó gyűlölet időről-időre a felszínre tört erőszakos
cselekedetek, pogromok formájában. A pogromok gyakorisága megsokszorozódott
speciális helyzetekben, válságos időkben:
o az első és a második kereszteshadjárat idején a keresztesek Jézus
gyilkosait keresve végigdúlták a német területek városainak gettóit;
o nagy járványok (pl. pestisjárvány 1347-52 között) idején a zsidókat okolták
a járvány okozta pusztításért, ezért jelentős zsidóüldözésre került sor.
 Az általában spontán szerveződő pogromok mellett előfordult olyan is, hogy egyes
uralkodók, akiknek a zsidók jelentős kölcsönöket adtak, kiűzték a zsidókat
országukból, így nem kellett a kölcsönöket visszafizetni (pl. 1290-
ben Angliából, 1492-ben Spanyolországból űzték ki őket).
 A pogromok és uralkodói üldözések miatt Nyugat-Európából a zsidóság kelet felé
vándorolt, így jelentős létszámú (a németből kialakult) jiddis nyelvű zsidó közösség
telepedett le Lengyelországban.