M arcel M auss

Szociológia
és antropológia
 Q si ri s könyvtár

„Kevés tanítás maradt oly ezoterikus, s kevés járt ugyanakkor olyan

mélységes hatással, mint Marcel Maussé. Ennek a gondolkodásnak,
amelyet olykor épp önnön mélysége tesz homályossá, ám folyvást
villámok barázdálnak, e kacifántos eljárásoknak, amelyek mintha
ide-oda tévelyegnének, míg a legváratlanabb ösvény egyszer csak
a probléma velejéig nem vezet, csak azok tudják igazán fölbecsülni
a termékenységét, s fölmérni is csak azok tudják, mennyivel is tar­
toznak neki, akik ismerték és hallgatták Mausst, az em bert. [...]
Mauss hatása nem korlátozódik az etnográfusokra, akik közül senki
sem állíthatja, hogy kikerülhette volna, hanem kiterjed a nyelvé­
szekre, lélekbúvárokra, vallástörténészekre és orientalistákra is,
olyannyira, hogy a társadalom- és bölcsészettudomány területén
egész fészekalja francia kutató adós neki valamilyen címen az
iránymutatásért."
Claude Lévi-Strauss
 MARCEL MAUSS

Szociológia és antropológi
 Osiris könyvtár

Sorozatszerkesztő
Fejős Zoltán
Sárkány Mihály
 MARCEL MAUSS

Szociológia
és antropológia

Osiris Kiadó • Budapest, 2004

 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült
Marcel Mauss: Sociologie et antropologie.
Paris, 1993, Presses Universitaires de France
Fordította
SALY NOÉMI
(Bevezető, II-VII. rész)
VARGYAS GÁBOR
(I. rész)

Szerkesztette
FEJŐS ZOLTÁN

© Presses Universitaires de France, 1993

Hungarian translation © Saly Noémi, Vargyas Gábor, 2000
© Osiris Kiadó, 2000
 TARTALOM

Megjegyzés az első kiadáshoz (1950) 9

Claude Lévi-Strauss
Bevezető Marcel Mauss életművéhez 11

ELSŐ RÉSZ
A MÁGIA ÁLTALÁNOS ELMÉLETÉNEK VÁZLATA

Első fejezet
A kérdés története és forrásai 51
Második fejezet
A mágia meghatározása 58
Harmadik fejezet
A mágia összetevői 65
I Ä varázsló 65
II Cselekvések 85
IIIA képzetek 101
IV Általános megjegyzések 128
Negyedik fejezet
A mágia elemzése és magyarázata 133
IA hiedelem 133
IIA mágikus jelenség elemzése; a rítus hatékonysá­
gára vonatkozó ideológiai magyarázatok elemzése 139
IIIA mana 150
IV Kollektív állapotok és kollektív erők 164
Ötödik fejezet
Végkövetkeztetés 184
Függelék 188

5
 MÁSODIK RÉSZ
TANULMÁNY AZ AJÁNDÉKRÓL
AZ AJÁNDÉKCSERE FORMÁJA ÉS ÉRTELME
AZ ARCHAIKUS TÁRSADALMAKBAN

Bevezetés
Az ajándékról és különösen a viszonzás kötelezettségéről 195
Első fejezet
A cserélt ajándékok és a viszonzási kötelezettség
(Polinézia) 205
I Totális szolgáltatás, anyai javak férfijavakért
cserébe (Szamoa) 205
II Az ajándékozott dolog szelleme (maorik) 208
III Más témák: az adás és elfogadás kötelezettsége 212
IV Megjegyzés az embereknek adott és az isteneknek
adott ajándékok 215
Második fejezet
A rendszer kiterjesztése 224
I A nagylelkűség szabályai. (Andamánok) 224
II Az ajándékcsere elvei, okai és intenzitása (Melanézia) 226
III Északnyugat-Amerika 247
Harmadik fejezet
A fenti alapelvek továbbélése az ősi jogban
és gazdaságban 284
I Személyes és dologi jog az ősi római jogban 285
II Klasszikus hindú jog 297
IIIA germán jog 308
Negyedik fejezet
Záró következtetések 316
I Erkölcsi következtetések 316
II Gazdaságszociológiai és politikai gazdaságtani
következtetések 323
III Általános szociológiai és erkölcsi konklúzió 332

HARMADIK RÉSZ
LÉLEKTAN ÉS SZOCIOLÓGIA TÉNYLEGES
ÉS GYAKORLATI KAPCSOLATAI

Elsőfejezet
A szociológia helye az antropológiában 343

6
Második fejezet
Milyen szolgálatokat tett a lélektan a szociológiának
a közelmúltban? 349
Harmadik fejezet
Milyen szolgálatokat kell hogy tegyen a szociológia
a lélektannak? 355
Negyedik fejezet
Kérdések a lélektanhoz 361
Függelék
Részlet Marcel Mauss vitazáró összefoglalójából 366

NEGYEDIK RÉSZ
A KÖZÖSSÉG SUGALLTA HALÁLGONDOLAT
FIZIKAI HATÁSA AZ EGYÉNRE
(AUSZTRÁLIA, ÚJ-ZÉLAND)

Első fejezet
A halálgondolat kollektív sugalmazásának
meghatározása 372
Második fejezet
Az ausztrál jelenségtípusok 377
Harmadik fejezet
Új-zélandi és polinéz jelenségtípusok 382

ÖTÖDIK RÉSZ
AZ EMBERI SZELLEM EGY KATEGÓRIÁJA:
A SZEMÉLY, AZ „ÉN" FOGALMA

Első fejezet
Az alany: a személy 393
Második fejezet
A „személyiség" és a „személy" helye 396
Harmadik fejezet
A latin „persona" 407
Negyedik fejezet
A „persona" 409
Ötödik fejezet
A személy: erkölcsi dolog 414
Hatodik fejezet
A keresztény személy 416

7
Hetedik fejezet
A személy mint pszichológiai lény 418
Nyolcadik fejezet
Konklúzió 421

HATODIK RÉSZ
A TEST TECHNIKÁI

Első fejezet
A test-technika fogalma 425
Második fejezet
A test-technikák osztályozásának alapelvei 433
Harmadik fejezet
A test-technikák biografikus felsorolása 436
Negyedik fejezet
Általános megfigyelések 444

HETEDIK RÉSZ
TÁRSADALOMMORFOLÓGIA

Tanulmány az eszkimó társadalmak évszakonkénti

változásairól 449
I Általános morfológia 455
II Évszakonkénti morfológia 474
III Az évszakonkénti változások okai 498
IV A hatások 502
V Összefoglalás 529
Karády Viktor
Utószó 537

8
 MEGJEGYZÉS
AZ ELSŐ KIADÁSHOZ (1950)

Úgy gondoljuk, a szociológusoknak, az etnográfusoknak és

az e két szakot hallgató egyetemistáknak régóta hangoztatott,
jogos igényét elégítjük ki a fájón nélkülözött Marcel Mauss
válogatott tanulmánygyűjteményével. A tanulmányok mind­
egyike, kiváltképp az első kettő - a két legfontosabb ebben a
kötetben - egészen elsőrendű, valóságos szociológiai mono­
gráfia, tartalmilag gazdagabb, mint sok teljes könyv. Az olva­
sók ezekhez az írásokhoz egyáltalán nem tudtak hozzáférni
azon folyóiratok nélkül, amelyekben elszórva megjelentek, s
ez Franciaországban és külföldön egyaránt komolyan nehe­
zítette a tudományos munkát. Kiváltképp örülünk annak,
hogy a francia szociológia egyik remeke, az Ajándék végre
megjelenhet egy könnyen kezelhető, különálló könyvben, a
„Bibliothéque de Sociologie contemporaine" [Kortárs szocioló­
giai (kis)könyvtár] sorozat jóvoltából, amelynek egyik legel­
ső kötete lesz.
Korántsem próbáltuk fölvenni ebbe a kötetbe Marcel Mauss
valamennyi fontos közleményét. Nem kaphattak helyet ebben
a kötetben olyan híres tanulmányok, mint Az eszkimó társadal­
mak évszakonkénti változásai1 vagy az Egy általános leíró szocioló­
gia tervezetének töredéke, nem beszélve az Imádságról írt disszer­
táció elejéről vagy az Áldozatról szóló híres tanulmányról és a
Durkheimmel közösen írott cikkekről, mint Az osztályozás né­
hány elemi formája, vagy a Fauconnet-val együtt írottakról, mint
a Szociológia (a Nagy Francia Enciklopédiában), és még sok
egyéb is kimaradt.

1 A Szociológia és antropológia harmadik kiadása (1966) óta, mivel Georges

Gourvitch halála előtt ezt határozottan kérte, a kötetben már szerepel Marcel
Mauss tanulmánya az Eszkimó társadalmakról, amely eredetileg az Année So-
ciologique-ban jelent meg (IX. kötet, 1904-1905), és soha nem volt utánközlése.
(A francia kiadó megjegyzése.)

9
 Ennek többféle oka van. Úgy gondoltuk, hogy olyan tanul­
mányokat, mint az Évszakonkénti változások, a Tervezettöredék és
a Szociológia, félretehetünk egy Mauss-összkiadás számára, mi­
vel kiindulópontjuk nem közvetlenül az archaikus népek hie­
delemvilága és kollektív lélektana, amelyeknek ezt a kötetet
szenteltük. Másfelől, bár nagyon sajnáltuk, lehetetlennek ítél­
tük az Imádság megjelentetését, ennek közzétételét ugyanis
maga a szerző állította le, miután úgy döntött, hogy egy másik
szöveget tesz a helyébe. Az Áldozat egy másik kötetben, Henri
Hubert és Marcel Mauss Mélanges d'Histoire des Religions-jában
megjelent, Az osztályozás néhány elemi formája pedig Durkheim-
nek éppúgy műve, mint Maussnak; sok kényes kérdés vetődött
volna föl tehát, ha ebbe a kötetbe bevesszük ezeket az írásokat.
Végül Maussnak a Nemzetről írott műve még nem készülhetett
el teljesen, reméljük azonban, hogy hamarosan napvilágot lát
külön kötetben, ugyanebben a sorozatban.
Minden körülményt figyelembe véve úgy láttuk a legjobb­
nak, ha Maussnak azokat a tanulmányait gyűjtjük itt egybe,
amelyek nehézség nélkül újraközölhetők, valamint egyetlen
téma köré összpontosulnak, amelyet egyre inkább a „kulturá­
lis antropológia" fogalmával kezdünk megnevezni. A könyv
címe, Szociológia és antropológia - minthogy Marcel Mauss nem­
csak antropológiai szempontból, hanem nagy szociológusként
is mesterien művelte mindkettőt - magától adódott, az „antro­
pológia" fogalmát a „kulturális antropológia" olyan tág értel­
mében véve, ahogyan Amerikában használják.
Az itt közölt tanulmányok közül egyedül A mágia általános
elméletének vázlatát jegyzi Mauss mellett Henri Hubert, akinek
emléke előtt itt tisztelgünk. Claude Lévi-Strauss Bevezetője nagy­
szerű képet ad a nagy tudós szellemi örökségének kimeríthe­
tetlen gazdagságáról, és személyes hangon értelmezi az élet­
művet.
Georges Gourvitch

10
 CLAUDE LÉVI-STRAUSS

BEVEZETŐ MARCEL MAUSS

ÉLETMŰVÉHEZ

Kevés tanítás maradt oly ezoterikus, s kevés járt ugyanakkor

olyan mélységes hatással, mint Marcel Maussé. Ennek a gon­
dolkodásnak, amelyet olykor épp önnön mélysége tesz homá­
lyossá, ám folyvást villámok barázdálnak, e kacifántos eljárá­
soknak, amelyek mintha ide-oda tévelyegnének, míg a legvá­
ratlanabb ösvény egyszer csak a probléma velejéig nem vezet,
csak azok tudják igazán fölbecsülni a termékenységét, s föl­
mérni is csak azok tudják, mennyivel is tartoznak neki, akik is­
merték és hallgatták Mausst, az embert. A francia szociológiai
és etnológiai gondolkodásban játszott szerepére itt most nem
térünk ki. Ez másutt megtörtént.2 Elég emlékeztetnünk arra,
hogy Mauss hatása nem korlátozódik az etnográfusokra, akik
közül senki sem állíthatja, hogy kikerülhette volna, hanem ki­
terjed a nyelvészekre, lélekbúvárokra, vallástörténészekre és
orientalistákra is, olyannyira, hogy a társadalom- és bölcsé­
szettudományok területén egész fészekalja francia kutató adós
neki valamilyen címen az iránymutatásért. Mások számára az
írott életmű túlságosan szétszórt és gyakran nehezen megkö­
zelíthető maradt. Egy-egy véletlen találkozás vagy olvasmány
tartós visszhangra lelt: örömest ismerjük föl néhányát Rad-
cliff-Brownnál, Malinowskinál, Evans-Pritchardnál, Firthnél,
Herskovitsnál, Lloyd Warnernél, Redfieldnél, Kluckhohnnál,
Elkinnél, Heldnél és sok más szerzőnél. Egészében véve, Mar­
cel Mauss életműve és gondolkodása inkább a vele rendszeres
vagy alkalmi kapcsolatban álló munkatársak és tanítványok
közvetítésével hatott, semmint közvetlenül, szavak vagy írá­
sok formájában. E paradox helyzetet egy visszaemlékezés- és
beszélgetésgyűjtemény orvosolja, ez azonban korántsem me­
ríti ki Mauss gondolkodását, s remélhetőleg nyitánya csupán
2 C. Lévi-Strauss: La Sociologie franqaise. In La Sociologieau X X e siécle. Paris,
PUF, 1947,2 kötet (Twentieth Century Sociology. New York, 1946, XVII. fej.).
11
egy olyan könyvsorozatnak, amely lehetővé teszi, hogy a teljes
életművet - kiadott és kiadatlan, egyedül vagy másokkal együtt
alkotott műveket - a maga egészében érthessük meg.
Az e kötetben összegyűjtött tanulmányok kiválasztását gya­
korlati szempontok uralták. Már ez a véletlenszerű válogatás
is lehetővé teszi azonban, hogy feltárjuk néhány vonását e gon­
dolkodásnak, melynek gazdagságát és összetettségét, ha egy­
előre tökéletlenül is, de sikerül fölmutatnia.

Az ember először attól lepődik meg, amit legszívesebben Mauss

gondolkodása korszerűségének neveznénk. A Tanulmány a közös­
ség sugallta halálgondolatról azon kérdések kellős közepébe ve­
zet, amelyeket csak a legutóbbi években tett újból időszerűvé
az úgynevezett pszichoszomatikus orvoslás. Igaz, azok a mun­
kák, amelyekre W. B. Cannon az általa homeosztatikusnak ne­
vezett zavarok élettani értelmezését alapozta, az első világhá­
ború korára nyúlnak vissza. A jeles biológus azonban csak
sokkal később foglalta bele elméletébe azokat az egyedülálló
jelenségeket, amelyek, úgy tűnik, közvetlen kapcsolatot létesí­
tenek az élettani és a társadalmi között, s amelyekre Mauss
hívta föl a figyelmet már 1926-ban, kétségkívül korántsem
azért, mintha ő fedezte volna föl ezeket, de az elsők között ki­
emelve e jelenségek hitelességét, általános voltát, és főként ki­
vételes fontosságukat az egyén és a csoport kapcsolatainak he­
lyes értelmezésében.
Csoport és egyén kapcsolatainak a kortárs etnológiát foglal­
koztató ugyanezen gondja ihlette a test-technikákról szóló köz­
leményt, amivel e kötet eredetileg zárult. Amikor Mauss az
embertudományok számára kiemelkedő értéket tulajdonít egy
olyan vizsgálatnak, mely azt kutatja, mi módon kényszerítik
az egyes társadalmak az egyént teste szigorúan meghatározott
használatára, az amerikai antropológus-iskola időszerű kérdé­
seit jelzi, ahogyan ezek Ruth Benedict, Margaret Mead és a fia­
tal nemzedékhez tartozó amerikai etnológusok többségének
munkáiban hamarosan megfogalmazódtak. A társadalmi struk­
túra a szükségletek és testi tevékenységek megtanításának köz­
vetítésével nyomja rá bélyegét az egyénre: „Gyakoroltatják a
gyerekekkel, hogy... uralkodjanak a reflexeiken... eloszlatják
a félelmeket... megválogatják a leállásokat és a mozgásokat."

12
A társadalminak az egyénre történő ilyetén kivetülését vizsgá­
ló kutatásnak a szokások és viselkedések legmélyére kell ha­
tolnia; ezen a területen semmi sem jelentéktelen, semmi sem
önkényes vagy fölösleges: „A gyereknevelés tele van olyas­
mikkel, amiket mellékes apróságnak szokás tartani, ámde ezek
lényegiek." Sőt: „Minden korosztály és mindkét nem testi ne­
velését meg nem figyelt, de megfigyelendő apró részletek töm­
kelegé alkotja."
Mauss ezzel nemcsak megadja azt a munkatervet, amit az
elmúlt tíz év modern etnográfiája uralkodóan követett, hanem
ugyanakkor ennek az új irányzatnak, vagyis etnológia és pszi­
choanalízis közeledésének legjelentősebb következményét is
észreveszi. Nagy bátorságra és tisztánlátásra volt szükség ah­
hoz, hogy egy ember, aki oly szemérmeskedő intellektuális és
erkölcsi neveltetést kapott, mint amilyen a múlt század végén
egyetemeinken uralkodó újkantianizmus volt, nekivágjon, mint
itt teszi, „a mi gyermekkorunkból eltűnt lelkiállapotok" fölfe­
dezésének, amiket „nemek és bőrök érintkezése" eredménye­
zett, s hogy fölismerje: tüstént „a pszichoanalízis kellős köze­
pén találja magát, ami itt valószínűleg eléggé megalapozott".
Innen van - és erre Mauss teljes mértékben felfigyel - , hogy
annyira fontos az elválasztás időpontja és mikéntje, meg hogy
hogyan bánnak a kisbabával. Sőt Mauss az embercsoportokat
„bölcsősök" és „bölcsődének" osztályába sorolja. Elegendő
idéznünk Margaret Mead, Ruth Benedict, Cora Du Bois, Clyde
Kluckhohn, D. Leighton, E. Erikson, K. Davis, J. Henry stb. ne­
vét és kutatásait, hogy fölmérhessük, mennyire újszerűek ezek
az 1934-ben közzétett tézisek: a probléma ilyetén fölvetésétől
még igen távol álló Patterns of Culture megjelenésének éve ez,
amikor Margaret Mead még javában a terepen, Uj-Guineában
fáradozott egy nagyon hasonló tan alapelveinek kidolgozásán
- ennek későbbi óriási hatását ismerjük.
Mauss két különböző szempontból is mindmáig előbbre jár,
mint bármely későbbi fejlődés. Amikor az etnológiai kutatáso­
kat egy merőben új terület, a test-technikák felé megnyitotta,
nem csupán azt ismerte föl, hogyan kapcsolódik ennek tanul­
mányozása a kulturális beilleszkedés problémaköréhez: lé­
nyegi fontosságukat is aláhúzta. E tekintetben szinte semmi
nem történt. Az etnológusok tíz-tizenöt éve egyetértőleg ta­
nulmányoznak egyes testi nevelésmódokat, de csak annyiban,
amennyiben azt remélik, hogy segítségükkel megvilágíthatják
azokat a mechanizmusokat, melyek révén a csoport az egyéne­

13
két a maga képére formálja. Valójában senki sem fogott hozzá
ahhoz az óriási feladathoz, amelynek sürgető szükségét Mauss
hangsúlyozta, mármint hogy leltárba vegyük és leírjuk mind­
azokat a módozatokat, ahogyan az emberek a történelem fo­
lyamán, de főképp szerte a világon használták és használják a
testüket. Gyűjtögetjük az ember iparának termékeit; írott vagy
szóbeli szövegeket szedegetünk össze. Ám továbbra sem törő­
dünk az egyetemes és mindannyiunk rendelkezésére álló szer­
szám, az emberi test kínálta rengeteg változatos lehetőséggel,
kivéve azokat, habár ezek mindig részlegesek és korlátozot­
tak, amelyek saját kultúránk igényeinek körébe tartoznak.
Márpedig minden etnológus, aki dolgozott valaha terepen,
tudja, hogy ezek a lehetőségek csoportonként döbbenetesen
változóak. Az ingerküszöbök, az ellenálló képesség határai min­
den egyes kultúrában mások és mások. A „képtelen" erőfeszí­
tés, az „elviselhetetlen" fájdalom, a „hallatlan" gyönyör nem
annyira egyéni sajátosságok függvénye, mint inkább kollektív
jóváhagyással vagy ellenzéssel szentesített ismérveké. Minden
hagyományos módon elsajátított és továbbadott eljárás és vi­
selkedés bizonyos együttes idegi és izomműködéseken alap­
szik, ezek pedig egész rendszereket alkotnak, s egész szocioló­
giai kontextusokhoz tartoznak. Ez igaz a legszerényebb techni­
kákra, mint például a dörzsöléssel történő tűzgyújtás vagy a
pattintott kőszerszámok készítése; s még inkább igaz az olyan
nagy társadalmi és egyben fizikális konstrukciókra, mint a kü­
lönféle tornák (ideértve a miénktől olyannyira eltérő kínai tor­
nát vagy a régi maorik zsigertornáját, amiről szinte semmit
sem tudunk) vagy a kínai és hindú lélegzéstechnikák meg a
cirkuszi mutatványok, amelyek műveltségünk igen ősi hagya­
tékát alkotják, de fennmaradásukat az egyéni elhivatottság és
a családi hagyományok véletlenszerű őrizetére bízzuk.
Az emberi test használati módozatainak ez a megismerése
mégis kivételesen fontos volna ebben a korszakban, amikor az
embert a keze ügyébe került mechanikus eszközök fejlődése
kezdi elfordítani a testi eljárások gyakorlásától és alkalmazá­
sától, kivéve a sport területét, ami ugyan fontos része, de még­
is csak egy része a Mauss által elgondolt viselkedésmódoknak,
egyébként pedig csoportonként változhat is. Kívánatos lenne,
hogy egy nemzetközi szervezet, például az UNESCO, magára
vállalja annak a programnak a megvalósítását, amelyet Mauss
ebben az írásában felvázolt. Nemzetközi test-technikai archívu­
mok az emberi test valamennyi lehetőségének és az egyes tech­

14
nikák elsajátítására alkalmazott tanulási módszereknek és gya­
korlatoknak leltárát fölállítva csakugyan nemzetközi művet
hoznának létre: hiszen nincs a világon olyan embercsoport,
amely e vállalkozáshoz ne tudna eredeti adalékokat szolgáltat­
ni. Ráadásul közös és az egész emberiség számára közvetlenül
hozzáférhető örökségről van szó, melynek eredete évezredek
mélyére nyúlik vissza, gyakorlati értéke mindig időszerű és az
is marad, közkinccsé tétele pedig, hiszen megélt tapasztalatok
formájában történnék, minden módszernél sikeresebben érez­
tetné meg az egyes emberrel, miféle szellemi és fizikai azonos­
ság köti az emberiség egészéhez. Ez a vállalkozás kiválóan al­
kalmas volna a faji előítéletek elleni küzdelemre is, mivel -
szemben a fajgyűlölők felfogásával, akik az emberben saját
teste termékét akarják látni - kimutatnánk, hogy épp ellenke­
zőleg, az ember az, aki mindig és mindenütt képes volt techni­
kái és magatartásai alkotásává tenni a testét.
Nem csupán erkölcsi és gyakorlati okok szólnak emellett.
Nem is gyaníthatjuk, milyen gazdag értesüléseket szolgáltatna
régmúltbeli vándorlásokról, kulturális kapcsolatokról vagy át­
vételekről, amelyeket a látszólag jelentéktelen, nemzedékről
nemzedékre továbbadott, éppen a saját jelentéktelenségük ol­
talmában fennmaradt gesztusok gyakorta jobban tanúsítanak,
mint a régészeti lelőhelyek vagy alakos ábrázolások. A férfiak
kéztartása vizeléskor, az, hogy folyó vagy álló vízben szere­
tünk-e mosakodni, ami máig megvan abban a szokásunkban,
hogy bedugaszoljuk-e vagy nyitva hagyjuk a mosdólefolyót,
míg csobog a víz stb., megannyi példája a testi szokások régé­
szetének, ami a modern Európában (hát még másutt!) éppoly
értékes ismeretekkel szolgálna a kultúrák történésze számára,
mint az őstörténet vagy a filológia.
* * *

Senki nem volt oly érzékeny múltnak és jelennek legszerényebb

és legkézzelfoghatóbb szokásainkba vésődött egységére, mint
Mauss, aki kedvtelve olvasta ki a kelta terjeszkedés határait a
pékek polcain üldögélő kenyerek formájából. Ám miközben a
mágikus halál vagy a testhasználat fontosságát aláhúzta, egy
másik fajta azonosságtípus fölállítására is gondolt, ami köte­
tünk egy harmadik közleményének fő témájául szolgált: ez pe­
dig a Lélektan és szociológia tényleges és gyakorlati kapcsolatai. Mind­
ezen esetekben olyasfajta tényekkel állunk szemben, „amelyeket
sürgősen tanulmányozni kellene: azokról van szó, ahol a társa­

15
dalmi természet igen közvetlenül kapcsolódik az ember bioló­
giai természetéhez".3 Épp itt bukkanunk azokra a tényekre,
amelyek lehetővé teszik, hogy nekiveselkedjünk a szociológia
és a lélektan közti kapcsolatok kérdésének.
Ruth Benedict tanította meg a kortárs etnológusoknak és
pszichológusoknak, hogy azok a jelenségek, amelyeknek leírá­
sára külön-külön vállalkoznak, leírhatók egyetlen, az önmagá­
ban véve rejtélyes pszichopatológiától kölcsönzött nyelv segít­
ségével. Tíz esztendővel korábban Mauss ezt olyan prófétai
éleslátással vette észre, hogy egyes-egyedül hazai embertudo­
mányunk elhanyagolt állapotának róható fel, hogy nem kezd­
ték tüstént kiaknázni ezt az óriási területet, amelynek kapuja
ekképpen megmutatkozott és föltárult. 1924-ben Mauss a pszi­
chológusokhoz fordulva és a társadalmi életet „szimbolikus
kapcsolatok világának" nevezve ezt mondotta: „Míg önök a
szimbolizmusnak ezeket az eseteit csak elég ritkán s többnyire
abnormális jelenségek sorozataiban ragadják meg, mi állandó­
an rengeteget látunk belőlük, mégpedig normális jelenségek
hatalmas sorozataiban." A Patterns of Culture alaptétele teljes
egészében előrevetül ebben a megfogalmazásban, jóllehet szer­
zője biztosan nem találkozott vele soha; ez pedig kár: mert ha a
hozzá tartozó fejtegetésekkel együtt megismeri, Ruth Benedict
és iskolája könnyebben védekezhetett volna egyes, olykor jól
megérdemelt szemrehányásokkal szemben.
Mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy a csoport kultúrája és az
egyéni lelkiség között korrelációrendszert állapítsanak meg,
az amerikai pszichoszociológiai iskola voltaképpen azt koc­
káztatta, hogy ördögi körbe zárja önmagát. A pszichoanalízis­
hoz fordultak, hogy az rámutasson azokra az alapvető beavat­
kozásokra, amelyek a csoport kultúrájának kifejeződéseként
meghatározzák a tartós egyéni attitűdöket. Innentől kezdve
végeérhetetlen vita dúl etnológusok és pszichoanalitikusok kö­
zött az egyik vagy a másik tényező elsőbbségéről. A társada­
lom intézményi jellegzetességeit tagjai személyiségének sajátos
modalitása adja-e meg, vagy pedig épp a személyiség magya­
rázható a kisgyermekkori nevelés bizonyos vonatkozásaival,
amelyek maguk is kulturális természetű jelenségek? A vita ki­
látástalan marad mindaddig, amíg észre nem vesszük, hogy a

3 Mauss gondolkodásának ehhez a vonatkozásához az olvasó két másik,

ebben a kötetben nem szereplő cikket is kézbe vehet: Salutations par le Rire et
les Lärmes. Journal de Psychologie, 1922; L'Expression obligatoire des Sen­
timents, uo.

16
két osztály (bármilyen helyzetet tulajdonítsunk is az egyiknek
és a másiknak) nem ok-okozati kapcsolatban áll egymással,
hanem a pszichológiai megfogalmazás csupán egy tisztán szo­
ciológiai struktúra kifejezó'dése az egyén lelkiségének síkján.
Margaret Mead egyébként éppen ezt emeli ki igen helytálló
módon egy közelmúltbeli közleményében,4 ahol kimutatja,
hogy a Rorschach-tesztek a bennszülötteknél alkalmazva sem­
mi olyasmit nem mondanak az etnológusnak, amit a tisztán et­
nológiai kutatási módszerekkel meg ne tudott volna már, jólle­
het a függetlenül kapott eredmények hasznos lélektani megfo­
galmazásával szolgálhatnak.
Mauss épp arra derít fényt igen hasznos módon, hogy a lé­
lektani elem alá van rendelve a szociológiainak. Ruth Benedict
kétségkívül soha nem akarta a kultúratípusokat pszichopato-
logikus zavarokra visszavezetni, és még kevésbé akarta az
előbbieket az utóbbiakkal magyarázni. Mégis óvatlan dolog
volt elmekórtani terminológiát alkalmazni társadalmi jelensé­
gek jellemzésére, miközben az igazi kapcsolat inkább ellenke­
ző irányban épül. A társadalom természetéből adódik, hogy
szokásaiban és intézményeiben szimbolikusan fejezi ki önma­
gát; a normális egyéni viselkedések viszont önmagukban soha­
sem szimbolikusak: ezek azok az elemek, amelyekből kiindulva
fölépül egy szimbolikus rendszer, ami csak kollektív lehet.
Csupán a nem normális viselkedések valósítják meg az egyén
síkján egy önálló szimbolizmus illúzióját, mivel deszociali-
záltak és valamilyen módon önmagukra vannak hagyatva.
Másként szólva a nem normális egyéni viselkedések egy adott
társadalmi csoportban eljutnak a szimbolizmusig, de alacso­
nyabb szinten, és, ha mondhatjuk így, más nagyságrendben,
mint amilyenben a csoport fejezi ki önmagát, s a kettő valójá­
ban össze sem mérhető. Egyszerre természetes és végzetes te­
hát, hogy az egyfelől jelképes, másfelől pedig a csoportétól
(meghatározásuknál fogva) eltérő rendszert közvetítő egyéni
pszichopatologikus viselkedések minden társadalom számára
saját különféle szimbolizmusainak valamiféle, kétszeresen is
megroggyant (hiszen egyéni és patologikus) megfelelőjét kí­
nálják, bár homályosan idézik azért a normális formákat, és a
kollektív léptékében valósulnak meg.
Talán még ennél is messzebb mehetünk. A patológia területe
sohasem keveredik az egyéni területével, hiszen a zavarok kü­
4 M. Mead: The Mountain Arapesh. American M useum of Natural History,
Anthropological Papers, 41. kötet, 3. rész. New York, 1949,388.

17
lönféle típusai kategóriákba sorolódnak, osztályozhatók, az
uralkodó formák pedig társadalmanként és egyazon társada­
lom más-más történeti korszakaiban sem ugyanazok. A társa­
dalminak a pszichológiaira történő visszavezetése, amit egye­
sek a pszichopatológia segítségével kíséreltek megtenni, az
eddig elfogadottaknál is illuzórikusabbá válnék, ha el kellene
ismernünk, hogy minden társadalomnak megvannak a maga
kedvenc elmezavarai, és hogy ezek a normális formáknál nem
kevésbé függvényei egy kollektív rendnek, amely még a kivé­
telekkel szemben sem közömbös.
A mágiáról szóló tanulmányában, melyre lentebb még kité­
rünk, s amelynek dátumára fel kell figyelnünk, hogy kellő­
képp méltányolhassuk, Mauss megjegyzi, hogy ha „a varázsló
szimulálása ugyanolyan természetű is, mint amilyet a neuroti­
kus állapotok esetén megfigyelhetünk", nem kevésbé igaz,
hogy azok a csoportok, ahonnét a varázslók kikerülnek: „nyo­
morékok, eksztatikusok, idegesek és szemfényvesztők, valójá­
ban társadalmi osztályféleségeket alkotnak". És hozzáteszi:
„Varázserejüket elsősorban nem egyéni testi jellegük adja, ha­
nem inkább a társadalom hozzáállása egész fajtájukhoz." Mauss
ezzel fölvet egy problémát, amit nem old meg, de nyomdokain
haladva mi megpróbálhatjuk föltárni.
***

A transzban lévő sámánt vagy egy megszállottsági jelenet fő­

szereplőjét könnyen összehasonlíthatjuk egy neurotikussal. Ezt
mi magunk is megtettük,5 s a párhuzam jogos is abban az érte­
lemben, hogy a két állapottípusban szemlátomást megjelen­
nek közös elemek. Mindazonáltal megszorításokkal kell élnünk:
először is, a megszállottak táncairól készült filmfelvételek láttán
elmegyógyászaink kijelentik, hogy ezeket a viselkedéseket az
általuk szokásosan megfigyelt neurózisformák egyikére sem
tudják visszavezetni. Másfelől és főként, a varázslókkal, illetve
rendszeres vagy alkalmi megszállottakkal kapcsolatba került
etnográfusok tagadják, hogy betegnek lehetne tekinteni ezeket
az egyéneket, akik azon társadalmilag meghatározott körül­
ményeken kívül, amelyek közt megnyilvánulásaik bekövet­
keznek, minden tekintetben normálisak. Azokban a társadal­
makban, ahol a megszállottsági jelenetek szokásban vannak, a
megszállottság mindenki számára nyitott magatartás; ennek

5 Le sorcier et sa magié. Les Temps Modernes, 1949. március.

18
módozatait a hagyomány rögzíti, értékét pedig a kollektív
részvétel szentesíti. Milyen alapon állíthatnánk, hogy a cso­
portátlagnak megfelelő, a hétköznapi élet teendőihez szüksé­
ges valamennyi szellemi és testi adottsággal rendelkező, vala­
mint - alkalmilag - jelentéssel bíró és elfogadott magatartást
tanúsító személyeket abnormálisként kell kezelni?
Az imént vázolt ellentmondás két különböző módon oldha­
tó föl. A „transz" és „megszállottság" kifejezésekkel leírt visel­
kedéseknek vagy semmi közük azokhoz, amelyeket a magunk
társadalmában pszichopatologikusnak tekintünk; vagy pedig
tekinthetjük ezeket ugyanolyan típusúaknak, s ekkor a patolo­
gikus állapotokhoz való viszonyt kell esetlegesnek és a saját
társadalmunkra sajátosan jellemző feltétel eredőjének tekinte­
nünk. Ez utóbbi esetben újabb válaszút elé kerülünk: az állító­
lagos elmebetegségeket, amelyek az orvostudomány számára
valójában idegenek, vagy a csoportjuktól személyes történe­
tük és alkatuk által részlegesen elválasztott egyének viselkedé­
sére gyakorolt szociológiai hatásnak kell tekinteni; vagy el kell
ismernünk ezeknél a betegeknél egy valóban kóros, ám életta­
ni eredetű állapot meglétét, amely csupán egyes szimbolikus
viselkedések számára kedvező vagy, ha úgy tetszik, arra „érzé­
kennyé tevő" terepen alakul ki, s ezáltal továbbra is egyedül a
szociológiai értelmezés területére tartozik.
Semmi szükség rá, hogy ilyesféle vitát nyissunk; ezt az alter­
natívát csupán annak kimutatására vázoltuk föl, hogy az elme­
zavarok (vagy amit annak tekintünk) tisztán szociológiai el­
méletét ki lehetne dolgozni anélkül, hogy tartanunk kéne tőle:
megérjük, amint az élettankutatók egy szép napon fölfedezik a
neurózisok biokémiai alapját. Az elmélet még ebben a fölte­
vésben is igaz maradna. Ennek ésszerűségét viszonylag köny-
nyű belátni. Minden kultúra szimbolikus rendszerek együtte­
sének tekinthető, amelyek élén a nyelv, a házassági szabályok,
a gazdasági kapcsolatok, a művészet, a tudomány, a vallás he­
lyezkedik el. Mindezen rendszerek célja az, hogy kifejezzék a
fizikai valóság és a társadalmi valóság egyes aspektusait, de
még inkább azokat a kapcsolatokat, amelyeket e két valóságtí­
pus egymás közt fönntart, s amelyeket maguk a szimbolikus
rendszerek is fönntartanak egymással. Az, hogy ez soha nem
sikerül tökéletesen kielégítő, de főként nem egyenértékű mó­
don, elsősorban az egyes rendszerek saját működési körülmé­
nyeiből adódik: mindig összemérhetetlenek maradnak; vala­
mint abból, amit a történelem hoz e különféle eredetű elemek

19
rendszereibe, meghatározva az egyik társadalomból a másikba
való átmeneteket és az egyes sajátos rendszerek viszonylagos
fejlődési ritmusának egyenlőtlenségeit. Abból a tényből tehát,
hogy egy társadalom mindig időben és térben adott, vagyis ki
van téve más társadalmak, valamint saját korábbi fejlődésálla­
potai hatásának; továbbá abból a tényből, hogy a kultúrát vagy
a civilizációt együttesen alkotó különböző szimbólumrendsze­
rek egymásra visszavezethetetlenek maradnak (hiszen egy rend­
szernek egy másikkal történő kifejezése irracionális értékű
állandók bevezetését feltételezi), s ez még egy olyan elméleti
társadalomban is így volna, amelyről azt képzelnénk, hogy
semmiféle kapcsolata nincs semmilyen másik társadalommal
és semmilyen módon nem függ saját múltjától, mindebből az
következik, hogy egyetlen társadalom sem lehet soha teljesen
és tökéletesen szimbolikus; vagy pontosabban, sem minden
egyes tagja számára, sem pedig egyforma mértékben nem te­
heti lehetővé, hogy teljes egészében hozzájáruljanak egy szim­
bolikus struktúra kiépítéséhez, amely a normális gondolkodás
számára csak a társadalmi élet síkján valósítható meg. Hiszen,
magyarán szólva, az zavarodik meg, amit szellemi egészségnek
nevezünk, mivel hajlandó egy olyan világban létezni, ami csak
az én és a másik kapcsolatával határozható meg.6 Az egyéni
szellemi egészség magában foglalja a társadalmi életben való
részvételt, éppúgy, ahogyan ennek elutasítása (bár még mindig
a társadalom megkövetelte módozatok szerint) a mentális za­
varok megjelenésének felel meg.
Bármiféle társadalom tehát olyan univerzumhoz hasonlít­
ható, amelyben csupán diszkrét halmazok lennének magas
szinten strukturáltak. Alighanem minden társadalomban el­
kerülhetetlen tehát, hogy ne legyen benne valahány (egyéb­
ként változó) százaléknyi olyan egyén, aki, mondhatnánk, rend­
szeren kívül vagy két, esetleg több egymásra visszavezethetet-
len rendszer között helyezkedik el. Ezektől a csoport azt kéri,
sőt rájuk is kényszeríti, hogy testesítsenek meg bizonyos, kol­
lektív síkon megvalósíthatatlan kompromisszumokat, színlel­
jenek képzeletbeli áttételeket, jelenítsenek meg összeegyeztet­
hetetlen szintéziseket. A „betegek" mindezen, látszólag aberrált
viselkedésekben tehát nem tesznek egyebet, mint átfogalmaz­
zák a csoport helyzetét, és ennek egyik vagy másik állandóját
6 Épp ez a végkövetkeztetés derül ki, úgy tűnik, Jacques Lacan mélyenszán-
tó tanulmányából: L'Agressivité en Psychanalyse. Revue Franqaise de Psycha-
nalyse, 3. szám, 1948. július-szeptember.

20
láthatóvá teszik. Egy helyi rendszerhez képest elfoglalt külső
helyük nem gátolja, hogy ugyanazon a címen, mint amaz, ne
legyenek integráns része a teljes rendszernek. Pontosabban, ha
ők nem volnának ilyen hűséges tanúk, ez azzal a kockázattal
járna, hogy a teljes rendszer helyi rendszerekre tagolódnék
szét. Azt mondhatjuk tehát, hogy a normális és a sajátságos vi­
selkedések minden társadalomban egymást kiegészítő kap­
csolatban vannak. Ez a sámánizmus és a megszállottság eseté­
ben nyilvánvaló is; nem kevésbé volna igaz azonban azokra a
viselkedésekre, amiket a magunk társadalma nem hajlandó el­
hivatottságként csoportosítani és szentesíteni, miközben arról
sem gondoskodik, hogy létrehozza a társadalmi struktúra el­
lentmondásaira és foghíjaira (keveset számít, hogy történelmi,
lélektani, társadalmi vagy élettani okokból) érzékeny egyének
statisztikai megfelelőjét.
Jól látható tehát, hogyan és miért eleme a társadalmi egyen­
súlynak egy varázsló; ugyanezt a megállapítást tehetjük a
megszállottsághoz kötődő táncok vagy szertartások kapcsán.7
Ha azonban feltevésünk helytálló, ebből az következnék, hogy
az egyes társadalmakra jellemző mentális zavarformák és az
ezekben érintett egyének százalékos aránya a társadalom reá
jellemző sajátos egyensúlyának alkotóelemei. Egy figyelemre
méltó közelmúltbeli tanulmányban, miután megjegyezi, hogy
„a hétköznapi életben egyetlen sámán sem »abnormális«, neu­
rotikus vagy paranoiás, ha így volna, bolondnak tekintenék,
nem pedig sámánnak", Nadel azt állítja, hogy a patologikus
zavarok és a samanisztikus magatartások közt létezik ugyan
kapcsolat, ám ez nem annyira abban áll, hogy az utóbbiakat
azonosítanák az előbbiekkel, mintsem inkább annak szüksé­
gességében, hogy az előbbieket az utóbbiak függvényében le­
hessen meghatározni. Pontosan abból, hogy a samanisztikus
viselkedések normálisak, következik, hogy némely sámános
társadalomban normálisak maradhatnak egyes olyan viselke­
dések, amelyeket másutt patologikusnak tekintenének (és csak­
ugyan azok is volnának). Sámános és sámán nélküli csoportok
összehasonlító vizsgálata egy szűk földrajzi területen azt mu­
tatja, hogy a sámánizmus a pszichopatikus hajlamokkal szem­
ben kettős szerepet játszhat: egyfelől kiaknázza, másfelől azon­
ban mederbe tereli és stabilizálja ezeket. Csakugyan úgy fest,
hogy a civilizációval való kapcsolat hatására a pszichózisok és
7 Michel Leiris: Martinique, Guadeloupe, Haiti. Les Temps Modernes, 52.
(1950. február) 1352-1354.
21
neurózisok gyakorisága a sámánizmus nélküli csoportokban
nő, míg a másikakban maga a sámánizmus fejlődik, ámde a
mentális zavarok növekedése nélkül.8Látható tehát, hogy azo­
kat az etnológusokat, akik egyes rítusokat megpróbálnak telje­
sen elválasztani minden pszichopatológiai kontextustól, kissé
túl aggályos jó szándék irányítja. A megfelelés nyilvánvaló, a
kapcsolatok pedig talán még mérhetők is. Ez nem azt jelenti,
hogy az úgynevezett primitív társadalmakat bolondok irányít­
ják; inkább talán azt, hogy mi magunk kezelünk szociológiai
jelenségeket vakok módjára úgy, mintha a kórélettanra tartoz­
nának, holott semmi közük hozzá, vagy legalábbis szigorúan el
kell különíteni a két aspektust. Valójában itt magáról az elmebe­
tegség fogalmáról van szó. Mert hiszen ha, mint Mauss állítja,
mentális és szociális összefonódik, akkor azokban az esetekben,
amikor társadalmi és pszichológiai közvetlen kapcsolatban áll
egymással, képtelenség lenne a két csoport bármelyikére olyan
fogalmat alkalmazni (például a betegségét), aminek csak a má­
sik csoportban van értelme.
Ezzel a Mauss gondolkodásának végvidékeire vagy még
azokon is túl tett kirándulással, amit remélhetőleg senki nem
fog óvatlannak tekinteni, csak azt akartuk megmutatni, mi­
lyen gazdag és termékeny témákat ajánlott olvasói vagy hall­
gatói figyelmébe. E tekintetben előfordult, hogy - csakúgy,
mint Dürkheim - meggondolatlanul fogalmazta meg követe­
lését: legyen a szimbolizmus a szociológiai tudományoknak
szervesen alárendelve; a lélektan és szociológia kapcsolatairól szó­
ló közleményében ugyanis Mauss még lehetségesnek tartja a
szimbolizmus szociológiai elméletének kidolgozását, miköz­
ben nyilvánvalóan a társadalom szimbolikus eredetét kell ke­
resnünk. Minél inkább elutasítjuk a lélektannak a szellemi élet
minden szintjére kiterjedő illetékességét, annál inkább meg
kell hajolnunk előtte, amennyiben (a biológiával együtt) csak ő
képes számot adni az alapfunkciók eredetéről. Nem kevésbé
igaz, hogy a „modális személyiség" vagy a „nemzeti jelleg" fo­
galmához manapság kapcsolódó illúziók a belőlük származó
ördögi körökkel együtt annak a hiedelemnek köszönhetők, mely
szerint az egyéni jelleg önmagában véve szimbolikus, holott,
mint Mauss figyelmeztet bennünket (a pszichopatologikus je­
lenségeket különválasztva), csupán alapanyagát vagy elemeit
szolgáltatja egy olyan szimbolizmusnak, amely - mint föntebb
8 S. F. Nadel: Shamanism in the Nuba Mountains. Journal of the Royal
Anthropological Institut, 76. kötet, I. rész, 1946 (megjelent 1949).

22
láttuk - még a csoport szintjén sem képes soha véglegesen
kiteljesedni. A pszichoanalízis módszereinek és eljárásainak
kiterjesztése az egyén lelkiségére tehát sem a normális, sem a
patologikus szintjén nem tudja rögzíteni a társadalmi struktú­
ra képét holmi varázslatos útrövidítés jóvoltából, ami lehetővé
tenné az etnológiának, hogy kikerülje önmagát.
Az egyén lelkisége nem tükrözi a csoportot; még kevésbé
formálja. Kiegészíti azt; s kellőképpen igazolódik majd azon
kutatások értéke és jelentősége, amelyek ma ebben az irányban
folynak, és ezt állítják. Az egyéni lelkiségnek és a társadalmi
struktúrának ez az egymást kiegészítő volta alapozza meg az et­
nológia és a lélektan közt létrejött termékeny együttműködést,
amelyet Mauss szorgalmazott; ez az együttműködés azonban
csak akkor maradhat érvényes, ha az etnológia a szokások és
intézmények leírása és tárgyszerű elemzése számára továbbra
is olyan helyet követel, amit szubjektív behatásaik elmélyülése
megszilárdíthat, de sohasem szoríthat a háttérbe.

II

Ezek tehát véleményünk szerint azok a lényeges pontok, ame­

lyekre e három tanulmány: a Lélektan és szociológia, A halálgondo­
lat és A test technikái ma is helytállóan irányítja a gondolkodást.
A kötetet teljessé tévő másik három (amelyeknek terjedelme is
jóval nagyobb): A mágia általános elmélete, a Tanulmány az ajándék­
ról és A személy fogalma910*2345Mauss gondolkodásának egy másik,
még meghatározóbb vonását helyezi előtérbe, ami még inkább
kiviláglanék, ha végigpásztáznánk a Mágiát az Ajándéktól elvá­
lasztó húsz esztendő néhány sarkalatos tanulmányát: L'Art et le
Mythe-}0 Anna-Viräj;u Origine de la Notion de Monnaie}2 Dieux
Ezvhe de la Monnaie et du Change}3 Une Forme archaique de Contrat
chez les Thraces;u Commentaire sur un Texte de Posidonius}5 és ha
az alapvető Tanulmányt az ajándékról az ugyanebbe az irányba

9 Ez utóbbihoz lásd még: L'Ame et le Prénom. Communication ä la Société de

Philosophie, 1929.
10 Revue Philosophique, 1909.
" Mélanges Sylvain-Lévy, 1911.
12 V Anthropologie, 1910-1914.
13 Uo.
14 Revue des Études Grecques, 34. kötet, 1921.
15 Revue Celtique, 1925.

23
mutató szövegek kísérnék: Az osztályozás néhány elemi formája
(Durkheimmel közösen írott munka);16 Az eszkimó társadalmak
évszakonkénti változásai;1718Gift, Gift;™ Parentés ä Plaisanteries;19
Wette, Wedding;20 Biens masculins et féminins en Droit celtique;21
Les Civilisations;22 Fragment d'un Plan de Sociologie générale de­
scriptive.23
Mindamellett, hogy a Tanulmány az ajándékról vitathatatla­
nul Mauss főműve, amelyet a legindokoltabban magasztalunk
és hatása is a legnagyobb, csakugyan súlyos hiba lenne elszige­
telni a többitől. A Tanulmány az ajándékról vezette be és tette el­
fogadottá a totális társadalmi tény fogalmát; könnyűszerrel
megfigyelhetjük azonban, hogyan kapcsolódik ez a fogalom
azokhoz a csak látszólag nem idetartozó kérdésekhez, amelye­
ket az előző bekezdésekben tárgyaltunk. Még azt is mondhat­
nánk, hogy irányítja azokat, hiszen hasonlóképpen, de össze-
fogottabb és rendszerezettebb módon a társadalmi valóság
meghatározására tör; vagy, még inkább: a társadalmit mint a
valóságot akarja meghatározni. A társadalmi viszont csak rend­
szerbe illeszkedve valóságos, s ez a totális tény fogalmának
első aspektusa: „Miután a szociológusok határozottan túl sok
mindent választottak szét és vonatkoztattak el, arra kell töre­
kedniük, hogy újból összehozzák az egészt." A totális tény
azonban nem jöhet létre pusztán az elszigetelt - családi, tech­
nikai, gazdasági, jogi, vallási - aspektusok összeillesztgetésé-
vel, amelyek valamelyike a megértés kizárólagos alapja is le­
hetne. Arra is szükség van, hogy a totális tény személyes ta­
pasztalatban öltsön testet, mégpedig kétféle szempontból is:
egyrészt egyéni élettörténetben, ami lehetővé teszi „totális,
nem pedig tulajdonságaikra bontott lények viselkedésének
megfigyelését"; azután pedig egy olyan értelmezési rendszer­
ben, amit legszívesebben (a jelen esetben nyilvánvaló haszná­

16 Année Sociologique, 6. 1901-1902. [Magyarul in Émile Dürkheim: A társa­

dalmi tények magyarázatához. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
1978,253-334.]
17 Année Sociologique, 9.1904-1905. [E kötet utolsó tanulmánya. A szerk.]
18 Mélanges Adler, 1925.
19 Rapport de l'École des Hautes Études, Annuaire, 1928.
20 Procés-Verbaux de la Société d'Histoire du Droit, 1928.
21 Procés-Verbaux des Journées d'Histoire du Droit, 1929.
22 In Civilisation, le mot et Vidée. Centre international de Synthese, Premiere
semaine, 2. füzet. Paris, 1930.
23 Annales Sociologiques, A sorozat, 1. füzet, 1934.

24
latú szó ősi értelmét elővéve) antropológiának neveznénk, vagy­
is ami minden viselkedés testi, élettani, lelki és társadalmi
vonatkozásairól egyidejűleg ad számot: „Életünknek ezt az
egyetlen töredékét, társadalmi életünket vizsgálni nem elég."
A totális társadalmi tény tehát háromdimenziósnak mutatko­
zik. Találkoznia kell benne a tisztán szociológiai dimenziónak,
éspedig számtalan szinkronikus vonatkozásával együtt; a törté­
neti vagy diakronikus dimenziónak; végezetül pedig az életta­
ni-lélektani dimenziónak. Ez a hármas találkozás viszont egyedül
az egyéneknél következhet be. Ha ragaszkodunk „a konkrét­
nak, vagyis a teljesnek" ehhez a vizsgálatához, szükségképpen
rá kell jönnünk, hogy „nem az imádság vagy a jog a valós, ha­
nem egy ilyen vagy amolyan szigeti melanéz, Róma, Athén".
Következésképp a totális tény fogalma közvetlen kapcsolat­
ban áll azzal a kettős feladattal, amit mostanáig csupán egy­
magában láttunk, hogy összekössük egyfelől a társadalmit és
az egyénit, másfelől pedig a testit (vagy élettanit) és a lelkit.
Jobban megértjük azonban ennek okát is, ami ugyancsak ket­
tős: egyfelől csak levezetések egész sora végén jutunk el a totá­
lis tényhez, ami magában foglalja: 1. a társadalmi különféle
(jogi, gazdasági, esztétikai, vallási stb.) modalitásait; 2. a sze­
mélyes élettörténet különböző pillanatait (születés, gyerekkor,
neveltetés, serdülés, házasság stb.); 3. különféle kifejezésfor­
mákat, kezdve az olyan élettani jelenségekkel, mint a reflexek,
a kiválasztás, a lassúbbodások és felgyorsulások, egészen az
- egyéni vagy kollektív - tudattalan kategóriákig és tudatos
képzetekig. Mindez persze egyfajta értelemben társadalmi, hi­
szen ezek az oly sokféle természetű elemek csak társadalmi
tény formájában tehetnek szert globális jelentésre és válhatnak
totalitássá. Ennek azonban a fordítottja is igaz: hiszen egyetlen
biztosítékunk arra, hogy egy társadalmi tény megfelel a való­
ságnak, s nem csupán többé-kevésbé valós részletek önkényes
halmaza, csak az lehet, ha megragadható először is egy térben
vagy időben lokalizált társadalomnak, „Rómának, Athénnak",
ám ugyanakkor e tetszőleges társadalmak egy-egy tetszőleges
tagjának, „egy ilyen vagy amolyan szigeti melanéznek" konk­
rét tapasztalata formájában is. Nagyon is igaz tehát, hogy egy­
felől minden lélektani jelenség társadalmi jelenség, hogy a
mentális azonos a társadalmival. A másik irányból azonban
mindez megfordul: a társadalmi bizonyítéka csak mentális le­
het; másként szólva, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy
egy intézmény értelmét és funkcióját megragadtuk, ha nem

25
vagyunk képesek átélni az egyéni tudatra gyakorolt hatását.
Mivel ez a hatás az intézmény szerves része, minden értelme­
zésben találkoznia kell a történeti vagy összehasonlító elemzés
objektivitásának és a megélt tapasztalat szubjektivitásának.
Mauss gondolkodásának egyik irányvonalát követve, az imént
ahhoz a feltételezéshez jutottunk, hogy lelki és társadalmi ki­
egészíti egymást. Ez a komplementeritás nem statikus, mint
valami kirakós játék két darabkája, hanem dinamikus, és abból
következik, hogy a lelki egy rajta túllépő' szimbolizmus számá­
ra egyszerű jelentéselem, egyszersmind pedig egyetlen igazolási
módszere is a valóságnak, melynek számtalan arculatát a lelkin
kívül nem lehet szintetikusan megragadni.
A totális társadalmi tény fogalmában tehát sokkal több van,
mint a kutatóknak címzett utasítás arra nézve, hogy el ne mu­
lasszák kapcsolatba hozni a földművelési technikákat és a rí­
tust, vagy a csónaképítést, a családi együttlakás formáját és a
halászzsákmány elosztási szabályait. Az, hogy a társadalmi
tény totális, nemcsak azt jelenti, hogy minden, amit megfigye­
lünk, része a megfigyelésnek; hanem azt és főleg azt is, hogy egy
olyan tudományban, ahol a megfigyelő ugyanolyan természe­
tű, mint a tárgya, a megfigyelő' maga is megfigyelése része. Nem
azokra a módosulásokra utalunk itt, amelyeket az etnológiai
megfigyelés elkerülhetetlenül bevisz annak a társadalomnak a
működésébe, ahol végbemegy, mert ez a nehézség nem a társa­
dalomtudományok sajátja; hanem ott jelenik meg mindenütt,
ahol pontos mérésekről van szó, vagyis ahol a megfigyelő (sa­
ját maga vagy megfigyelési eszközei) ugyanolyan nagyságren­
dű, mint a megfigyelt tárgy. Ezt egyébként a fizikusok tették
nyilvánvalóvá, nem pedig a szociológusok, akikre mindössze
ugyanígy igaz. A társadalomtudományok sajátos helyzete más
természetű, ami tárgya azon lényegi tulajdonságának köszön­
hető, hogy egyszerre tárgy és alany, vagy, Dürkheim és Mauss
szóhasználatával élve, „dolog" és „képzet". Kétségkívül mond­
hatnánk, hogy a fizika és a természettudományok ugyanilyen
helyzetben vannak, hiszen a valóság minden eleme tárgy ugyan,
de képzeteket kelt, s a teljes körű magyarázatnak egyszerre
kellene számot adnia a tárgy sajátos struktúrájáról és azokról a
képzetekről, amelyek közvetítésével tulajdonságait megismer­
jük. Elméletben ez igaz is: egy totális kémiának nemcsak az
eper molekuláinak alakját és eloszlását kellene megmagyaráz­
nia, hanem azt is, hogy miképpen jön létre ebből az elrendező­
désből az egyedülálló zamat. A történelem azonban azt bizo-

26
nyitja, hogy egy kielégítő tudománynak nem kell ilyen messzi­
re mennie, s hogy századokon, sőt esetleg (mivelhogy nem
tudjuk, mikor jut a végére) évezredeken át folytathatja tárgya
megismerését annak a roppant ingatag megkülönböztetésnek a
fedezékében, melyet a tárgyra jellemző, kizárólagosan magya­
rázni akart sajátosságok meg azon többi között tesz, amelyek az
alanytól függenek, s figyelembevételük elhanyagolható.
Amikor Mauss totális társadalmi tényekről beszél, ebbe épp
ellenkezőleg azt érti bele (ha helyesen értelmezzük), hogy ez a
könnyed és hatékony kettéosztás a szociológus számára tilos,
vagy legalábbis tudománya fejlődésének csupán egy ideigle­
nes és átmeneti állapotában fordulhat elő. Ahhoz, hogy egy
társadalmi tényt megfelelőképpen megértsünk, totálisan kell
fölfognunk, vagyis kívülről, mint egy tárgyat, de olyan tár­
gyat, amely mindeközben szerves része annak a (tudatos és tu­
dattalan) szubjektív megértésnek, amire akkor jutnánk, ha a
tényt, elkerülhetetlenül magunk is emberek lévén, a bennszü­
löttek módján élnénk meg, nem pedig etnográfusként figyel­
nénk. Kérdés mármost, hogyan lehet megvalósítani ezt a tö­
rekvést, ami nemcsak abban áll, hogy egy tárgyat egyszerre né­
zünk kívülről és belülről, hanem ennél sokkal többet követel:
hiszen arra van szükség, hogy a belülről való megértést (a
bennszülöttét vagy legalábbis a bennszülött tapasztalatát átélő
megfigyelőét) tegyük át a kívülről való megértés fogalmaira,
amely utóbbi valamiféle egész bizonyos elemeit szolgáltatja,
ennek pedig ahhoz, hogy helytálló legyen, rendszerezett és
rendezett módon kell megjelennie.
A feladat megvalósíthatatlan lenne, ha az objektív és szubjek­
tív közötti különbségtétel, amit a társadalomtudományok el­
utasítanak, olyan szigorú lenne, mint amilyen szigorú akkor, ha
a természettudományok feltételesen el-elfogadják. Ám éppen
ez utóbbiak hajlanak meg időnként egy olyan megkülönbözte­
tés előtt, amit ők szigorúnak gondolnak, míg a társadalomtudo­
mányok végképp elvetnek, mert náluk csakis hanyag lehet. Mit
értünk ezen? Arról van szó, hogy ugyanannyiban, amennyiben
az elméleti megkülönböztetés lehetetlen, sokkal messzebbre vi­
hető a gyakorlatban, egészen odáig, hogy az egyik fogalom, leg­
alábbis a megfigyelés nagyságrendjéhez viszonyítva, elhanya-
golhatóvá válik. Ha egyszer különbséget tettünk alany és tárgy
között, az alany ugyanezen a módon ismét megkettőződhet, s
így tovább a végtelenségig, anélkül hogy valaha is semmivé
zsugorodnék. A szociológiai megfigyelés, amit, úgy tűnik, az

27
előző bekezdésben feltárt leküzdhetetlen ellentmondás sújt, ki­
vonja magát ez alól, az alany azon képességének köszönhetően,
hogy a végtelenségig objektiválhatja önmagát, vagyis (anélkül,
hogy valaha is eltörölné önmagát mint alanyt) kívülre vetítheti
az én folyvást csökkenő törtrészeit. Ez az aprózódás, legalábbis
elméletileg, korlátlan, lehetőségének feltételeként viszont min­
dig magába foglalja a két fogalom meglétét.
Az etnográfia elsődleges helye az embertudományokban,
ami magyarázatul szolgál némely országokban szociál- és kul­
turális antropológia néven máris betöltött, újfajta humaniz­
must ihlető szerepére, abból következik, hogy tapasztalati és
konkrét formában mutatja föl az alanynak az egyén számára
oly nehezen megvalósítható, korlátlan objektiválódási folya­
matát. A Földön létező vagy valaha létezett társadalmak ezrei
emberiek, s ezen az alapon, szubjektív módon részeseik va­
gyunk: ott is születhettünk volna, megpróbálhatjuk hát úgy
megérteni őket, mintha ez így is történik. Ugyanakkor azon­
ban együttesük, közülük bármelyikhez viszonyítva, bizonyítja
az alanynak azt a képességét, hogy gyakorlatilag korlátlan
mértékben objektiválja önmagát, hiszen az a referenciatársa­
dalom, amely az adott mennyiségnek csupán végtelenül ki­
csiny törtrésze, mindig ki van téve annak, hogy két különböző
közösségre bomlik, melyek egyike csatlakoznék ahhoz az óriá­
si tömkeleghez, ami a másik számára tárgy és az is marad, s így
tovább a végtelenségig. Tárgy minden, a miénktől eltérő társa­
dalom, tárgy saját társadalmunknak minden olyan csoportja,
amely eltér attól, amelyiktől mi magunk függünk, s tárgy ez
utóbbi csoportnak minden olyan szokása, amiben nem ve­
szünk részt. Ám tárgyaknak e végtelen sorozatáról, ami magát
az etnográfia Tárgyát alkotja, s amelyeket az alanynak keser­
ves kínok közepette kellene kiszakítania önmagából, ha az er­
kölcsök és szokások sokfélesége miatt e darabolódás előzete­
sen végbe nem ment volna, a történelmi vagy földrajzi heg so­
hasem feledtetheti (hisz erőfeszítéseink eredménye semmibe
veszne), hogy az alanyból származnak, s a lehető legobjektí-
vebb módon lefolytatott elemzés sem mulaszthatja el vissza­
helyezni őket a szubjektivitásba.
***

A z etnográfust, aki vállalkozik erre az identifikációra, szünte­

lenül az a tragikus veszély fenyegeti, hogy félreértés áldozata
lesz; vagyis hogy az a szubjektív felfogás, amihez ő eljut, ma­

28
gán a szubjektivitáson kívül semmiféle közös pontot nem mu­
tat a bennszülött felfogásával. Ez a nehézség feloldhatatlan
lenne, hiszen a szubjektivitások eleve összehasonlíthatatlanok
és közölhetetlenek, hogyha az én és a másik ellentétét nem ha­
ladhatnánk meg egy olyan terepen, ahol az objektív és a szub­
jektív is találkozik, vagyis a tudattalanban. Egyfelől a tudatta­
lan tevékenység törvényei csakugyan mindig kívül esnek a
szubjektív megértésen (tudomást szerezhetünk róluk, de csak
mint tárgyról); másfelől viszont e felfogás módozatait mégis­
csak ezek szabják meg.
Nem meglepő tehát, ha a szociológia és a lélektan szoros
együttműködésének szükségességétől áthatva Mauss szünte­
lenül felhívja a figyelmet a tudattalanra, ami a társadalmi té­
nyek közös és sajátos jellegét szolgáltatja: „A mágiában épp­
úgy, mint a vallásban vagy a nyelvészetben, a tudattalan esz­
mék működnek." S a mágiáról szóló ugyanezen dolgozatban,
ahonnan az előbbi idézet származik, láthatjuk az - itt még két­
ségtelenül határozatlan - erőfeszítést arra nézve, hogy az etno­
lógiai problémákat ne „saját nyelvünk és észjárásunk merev és
elvont kategóriáival", hanem egy „nem intellektualista", a mi
„európai felnőtt felfogásunk" számára idegen lélektan fogal­
maival próbáljuk meghatározni. Nagyot tévednénk, ha ebből
valamiféle előzetes egyetértést olvasnánk ki Lévy-Bruhl pre-
logizmusával, amit Mauss sohasem fogadott el. Értelmét in­
kább abban a próbálkozásban kereshetjük, amit maga is meg­
tett a mana fogalma kapcsán, hogy eljusson a szellem egyfajta
„negyedik dimenziójához", egy olyan síkra, ahol a „tudattalan
kategóriájába" és a „kollektív gondolkodás kategóriájába" tar­
tozó fogalmak összemosódnának.
Mauss tisztán látott tehát, amikor már 1902-ben megállapí­
totta, hogy „egyszóval, amint elérünk a mágikus tulajdonságok
képzeteihez, a nyelvhez hasonló jelenségekkel van dolgunk".
Ugyanis azóta a nyelvészet, sajátosabb módon a strukturalista
nyelvészet barátkoztatott meg bennünket a gondolattal, hogy
a szellemi élet alapvető jelenségei, azok, amelyek feltételeit
megszabják és legáltalánosabb formáit meghatározzák, a tu­
dattalan gondolkodás szintjén találhatók. A tudattalan lenne
hát a közvetítő elem az én és a másik között. Az általa szolgál-
tatottakat elmélyítve, mondhatni, nem ömagunk irányába visz-
szük tovább magunkat: olyan síkra érkezünk, ami nem tűnik
számunkra idegennek, hiszen legtitkosabb énünket rejti; de
(sokkal megszokottabb módon) azért sem, mert anélkül, hogy

29
kiléptetne önmagunkból, olyan tevékenységformákkal kap­
csol össze minket, amelyek egyszerre a mieink és mások, min­
den ember és minden kor minden szellemi életének föltételei,
így a szellemi tevékenység tudattalan formáinak fölfogása
(amely csak objektív lehet) mindenképpen a szubjektiváció-
hoz vezet; hiszen végül is ugyanolyan típusú eljárásról van
szó, mint az, amelyik a pszichoanalízisben lehetővé teszi szá­
munkra, hogy visszahódítsuk legidegenebb énünket, az etno­
lógiai kutatásban pedig a legidegenebb másikat úgy vezeti eli-
bénk, mint egy másik ént. Mindkét esetben ugyanaz a probléma
merül föl, mégpedig a kapcsolatkeresésé egyfelől egy szubjek­
tív én és egy tárgyiasító én, másfelől egy objektív én és egy
szubjektivált másik között. A siker feltétele pedig mindkét eset­
ben a legszigorúbban tárgyszerű kutatása e találkozás útvona­
lainak, amelyek az emberi szellem veleszületett struktúráiban
és az egyének vagy csoportok sajátos és visszafordíthatatlan
történetében egyszer s mindenkorra ki vannak jelölve.
Az etnológiai probléma tehát végső elemzésben kommuni­
kációs probléma; e megállapítás pedig elegendő ahhoz, hogy
gyökeresen elválasszuk a tudattalant és kollektivet azonosító
Mauss útját Jung útjától, amelynek hasonló meghatározására
kísértést érezhetünk. Mert nem ugyanaz, ha a tudattalant a
kollektív gondolkodás egyik kategóriájaként határozzuk meg,
vagy pedig a neki kölcsönzött tartalom egyéni vagy kollektív
jellege szerint szektorokra bontjuk. A tudattalant mindkét
esetben szimbolikus rendszerként fogjuk föl; Jung számára
azonban a tudattalan nem redukálódik a rendszerre: tele van
szimbólumokkal, sőt szimbolizált dolgokkal, amelyek egyfaj­
ta alapot adnak neki. Ez az alap vagy velünkszületett: teológiai
alapfeltevés nélkül azonban felfoghatatlan, hogy a tapasztala­
ti tartalom megelőzné; vagy pedig szerzett: egy szerzett tudat­
talan örökletességének problémája viszont nem kevésbé félel­
metes, mint a szerzett biológiai jellemzőké. Valójában nem ar­
ról van szó, hogy egy kívülről érkező adatot szimbólumokra
fordítunk le; hanem arról, hogy szimbolikus rendszer-termé­
szetükre vezetjük vissza azokat a dolgokat, amelyek csak
azért bomlanak ki onnét, hogy közölhetetlenné váljanak. A tár­
sadalmi, éppúgy, mint a nyelv, öntörvényű valóság (ugyanaz
a valóság, egyébként); a szimbólumok valóságosabbak, mint
amit szimbolizálnak, a jelentő megelőzi és meghatározza a je­
lentettet. Ezzel a problémával a mana kapcsán majd ismét ta­
lálkozunk.

30
 A Tanulmány az ajándékról azért forradalmi jellegű, mert ezen
az úton marasztal bennünket. A megvilágított tények nem je­
lentenek újdonságot. Két évvel korábban Davy elemezte és tár­
gyalta a potlecset Boas és Swanton kutatásai alapján, melyek fon­
tosságát maga Mauss is aláhúzta tanításában, már 1914 előtt; az
egész Tanulmány az ajándékról pedig a legközvetlenebb módon
A Nyugati Csendes-óceán argonautáiból ered, amit Malinowski
szintén két évvel azelőtt tett közzé, s amely függetlenül vezetett
a Mausséihoz nagyon hasonló végkövetkeztetésekhez24; ez a
párhuzamosság arra hajtaná az embert, hogy a kölcsönösség
modern elméletének igazi megalkotóit a melanéz bennszülöt­
tekben lássa. Honnan tehát e rendezetlen, itt-ott vázlatszerű la­
pok kivételes ereje, ahol az impresszionista jegyzetek oly furán
társulnak azzal az ihletett tudással, ami leggyakrabban a szöve­
get agyonnyomó kritikai apparátusba gyömöszölve, látszólag
véletlenszerűen tallóz az amerikai, indiai, kelta, görög vagy óceá­
niai, de mindig egyformán bizonyító érvényű hivatkozások kö­
zött? Kevesen lehetnek képesek elolvasni a Tanulmányt az aján­
dékról anélkül, hogy végig ne élnék azoknak az érzelmeknek
egész skáláját, amelyeket Malebranche oly találóan írt le első
Descartes-olvasmányélményéről: heves szívdobogás, forró fej,
a szellemet pedig elönti az egyelőre meghatározhatatlan, de an­
nál ellenállhatatlanabb bizonyosság: a tudományos fejlődés va­
lami meghatározó eseményének részesei vagyunk.
Itt azonban arról van szó, hogy Mauss az etnológiai gondol­
kodás történetében először erőfeszítést tesz a tapasztalati meg­
figyelés túllépésére és mélyebb realitások elérésére. A társa­
dalmi most először nem a puszta minőség területe többé: nem
anekdota, furcsaság, moralizáló leírás vagy tudós összehason­
lítás tárgya, hanem rendszerré válik, olyan részek rendszeré­
vé, amelyek között tehát felfedezhetők kapcsolatok, egyenér­
tékűségek és megfelelések. Ezek először is a társadalmi: tech­
nikai, gazdasági, rituális, esztétikai vagy vallási tevékenység
termékei - szerszámok, kézművestermékek, élelmiszerek, va­
rázsigék, díszek, dalok, táncok és mítoszok - , amelyek azon
közös jellegzetességük alapján válnak összehasonlíthatóvá, hogy
mindegyik átadható, mégpedig elemezhető és osztályozható
módokon, s ezek a módok, még ha elválaszthatatlannak tűn­
nek is egyes értéktípusoktól, alapvetőbb, általános formákra

24 Lásd ezen a ponton Malinowski jegyzetét (41. o., 57. jegyzet) Crime and
Custom in Sauvage Society c. könyvében, New York - London, 1926.

31
vezethetők vissza. Nemcsak összevethetők egyébként, hanem
gyakorta egymással helyettesíthetők is, amennyiben ugyanab­
ban a műveletben különféle értékek léphetnek egymás helyé­
be. Főként pedig a társadalmi élet eseményein: születésen,
avatáson, házasságkötésen, szerződésen, halálon vagy utódlá­
son keresztül oly sokfélének, az érdekeltek, az ajándékot ka­
pók, a közvetítők és az ajándékozók száma és eloszlása miatt
pedig éppoly esetlegesnek is tűnő műveletek maguk is mindig
lehetővé teszik számunkra, hogy egyre kevesebb műveletre,
csoportra vagy személyre redukáljunk, ahol végeredményben
nem mást találunk, mint az illető társadalom típusa szerint kü­
lönféleképpen felfogott és más-más módokon megvalósuló
egyensúly alapfogalmait. A típusok tehát e belső jellegzetessé­
gek által válnak meghatározhatóvá; s egymás közt összevethe-
tővé is, mivel a jellegzetességek többé nem minőségi sorrend­
ben helyezkednek el, hanem azoknak az elemeknek számában
és elrendeződésében, amelyek maguk minden típusban állan­
dók. Lássunk egy példát annál a tudósnál,25 aki talán bárki
másnál jobban meg tudta érteni és ki tudta aknázni az e mód­
szerrel megnyíló lehetőségeket: Polinéziában a házasságkötést
kísérő ünnepség- és ajándéksorozatokat, amelyek emberek tu­
catjait, ha nem százait érintik és látszólag leírhatók empirikus
módon, harminc vagy harmincöt adásfajtaként lehet elemezni,
amelyek öt ágazat között valósulnak meg, ezek pedig egymás­
sal konstans kapcsolatban vannak és négy kölcsönösségi cik­
lusra bonthatók A és B, A és C, A és D, valamint A és E ágazat
között; s az egész egy bizonyos típusú társadalmi struktúrát
fejez ki, úgy, hogy például a B és C, E és B vagy E és C közti
kapcsolatok ki vannak zárva, míg egy másik társadalomforma
ezeket helyezné előtérbe. A módszer alkalmazása oly szigorú,
hogy ha az így nyert egyenlőségek megoldásába hiba csúszna,
valószínűbb lenne, hogy a bennszülöttek intézményeiről szer­
zett értesüléseinkben tátongó hiányosságok okozzák, semmint
számítási tévedés. így az idézett példában megállapítható,
hogy az A és B közti ciklus egy viszonzatlan ajándékkal indul;
ez tüstént arra késztetne minket, hogy keresgélni kezdjünk, ha
nem tudnánk róla, hogy a házasságkötési szertartásokat megelő­
zi egy egyoldalú - jóllehet velük közvetlen kapcsolatban álló -
cselekvés. Pontosan ezt a szerepet tölti be a kérdéses társada­
lomban a menyasszony elszöktetése, akinek első megajándé­
25 Raymond Firth: We, The Tikopia. New York, 1936, XV. fej.; Primitive Poly­
nesian Economics. London, 1939,323.

32
kozását maga a bennszülött szóhasználat nevezi „kárpótlás­
nak". Levezethettük volna tehát, ha előzőleg már meg nem fi­
gyelik.
Látható, hogy ez az eljárás nagyon hasonlít ahhoz, amit Trou-
betzkoy és Jakobson dolgozott ki, épp akkoriban, amikor Mauss
ezt a tanulmányt írta, s amely lehetővé tette számukra a struktu­
ralista nyelvészet megalapítását; ott is arról volt szó, hogy egy
tisztán tapasztalati adatot, amit a tudományos elemzés nem tud
megragadni, elkülönítsenek egy nálánál egyszerűbb infrastruk­
túrától, amelynek egész létezését köszönheti.26 A „fakultatív
változók", a „kombinatorikus változók", a „csoportfogalmak"
és a „neutralizáció" fogalmainak köszönhetően a fonológiai
elemzés éppen azt tette lehetővé, hogy néhány konstans kap­
csolat révén határozzunk meg egy-egy nyelvet, ahol a fonetikai
rendszer látszólagos tarkasága és összetettsége csak a megenge­
dett kombinációk lehetséges skáláját illusztrálja.
Mint a fonológia a nyelvészetben, a Tanulmány az ajándékról
nemkülönben új korszakot nyit a társadalomtudományokban.
E kettős (Maussnál sajnos vázlatban maradt) esemény fontos­
ságát mihez sem hasonlíthatnánk jobban, mint a kombinatori­
kus analízis fölfedezéséhez a modern matematikai gondolko­
dás számára. A kortárs etnológia egyik nagy vesztesége, hogy
Mauss sohasem látott hozzá felfedezése kiaknázásához, s ez­
zel öntudatlanul arra sarkallta Malinowskit (akiről emlékének
megsértése nélkül el kell ismernünk: megfigyelőnek jobb volt,
mint teoretikusnak), hogy ugyanazon tények és egymástól
függetlenül elért, hasonló végkövetkeztetések alapján egyedül
veselkedjék neki a megfelelő rendszer kidolgozásának.
Nem tudjuk, milyen irányba fejlesztette volna rendszerét
Mauss, ha jónak látja továbbfejleszteni. Egyik legutolsó tanul­
mányának, a kötetünkben szereplő A személy fogalmának fő ér­
dekessége nem annyira az érvelésben van, amit az olvasó sie­
tősnek és olykor hanyagnak találhat majd, hanem abban az itt
megmutatkozó hajlandóságban, hogy az időrendre terjesszen
ki egy olyan permutációs eljárást, amit a Tanulmány az ajándék­
ról inkább szinkrón jelenségek függvényében gondolt el. Bár­
hogyan legyen is, Mauss a rendszer kidolgozásának előbb-
revitelekor valószínűleg nehézségekbe ütközött volna, tüstént
látni fogjuk, miért. Bizonyosan nem adta volna neki azonban
26 N. S. Troubetzkoy: Grundzüge der Phonologie. 1939, valamint Roman Jakob­
son különböző cikkei, amelyek J. Cantineau francia fordításának függelékében
jelentek meg, Paris, 1949.
33
azt a visszafejlődő formát, amit Malinowski, akinél a fiiggvény
fogalma - melyet Mauss az algebra nyomán gondolt el, vagyis
beleértette, hogy a társadalmi értékek egymás függvényeként is­
merhetők meg - egyfajta naiv empirizmus irányában alakul,
hogy végül már csupán szokásoknak és intézményeknek a tár­
sadalom számára hajtott gyakorlati hasznát jelentse. Ott, ahol
Mauss állandó kapcsolatot gondol el a jelenségek között, amely­
ben magyarázatuk rejlik, Malinowski, igazolásukat keresve, csak
arra kérdez rá, mire szolgálnak. Ez a problémafelvetés megsem­
misít minden korábbi haladást, mivel visszahoz egy tudomá­
nyos érték nélküli alapfeltevés-rendszert.
Azt, hogy épp ellenkezőleg, egyedül a Mauss által meghatá­
rozott problémafelvetés a megalapozott, tanúsítja a társadalomtu­
dományok legújabb fejlődése, amely reményt ébreszt fokozatos
matematizálásuk lehetőségére. Egyes lényeges területeken, mint
például a rokonság esetében a nyelvhez való hasonlóság, amit
Mauss oly szilárdan állított, lehetővé tette pontos szabályok feltá­
rását, amelyek révén az immár ismert mechanikus szabályok sze­
rint működő kölcsönösségi ciklusok bármely társadalomtípusban
lehetővé teszik a következtető okoskodást egy olyan területen,
ahol látszólag a legteljesebb önkényesség uralkodott. Másfelől,
egyre szorosabban kötődve a nyelvészethez, hogy egy napon
vele együttműködve megteremtődjék a kommunikáció széles
körű tudománya, a szociálantropológia remélhetőleg hasznot
húzhat a nyelvészet előtt a kommunikáció jelenségeinek tanul­
mányozásában alkalmazott matematikai gondolkodásnak kö­
szönhetően nyűt hatalmas távlatokból is.27 Mostantól tudjuk, hogy
számos etnológiai és szociológiai probléma, akár a morfológia,
de akár még a művészet vagy a vallás területén is csak a matema­
tikusok jóindulatára vár, akik az etnológusok közreműködésével
jelentős haladást érhetnének el, ha nem is a megoldás, de leg­
alább a megoldás feltételét jelentő előzetes egységesítés felé.

III

Nem a kritikai szellem vezérel tehát bennünket, hanem inkább

a kötelesség hajt, hogy ne engedjük elveszni vagy félresiklani
tanításának legtermékenyítőbb részét, amikor azt kutatjuk,

27 N. Wiener: Cybernetics. New York - Paris, 1948; C. E. Shannon - Warren

Weaver: The Mathematical Theory of Communication. University of Illinois Press,
1949.
34
miért torpant meg Mauss e hatalmas lehetőségek előtt, mint
Mózes, aki népét az ígéret földjének határáig vezette, de ő
maga sohasem csodálhatta meg szépségeit. Kell hogy legyen
valahol egy döntő határpont, amit Mauss nem lépett át, s ami
kétségtelenül megmagyarázhatja, hogy a XX. századi társada­
lomtudomány novum orgánuma, amit tőle várhattunk, s amely­
nek minden vezérfonala a kezében volt, miért tárult fel csupán
töredékek formájában.
Az Ajándékban követett érvelés egy különös aspektusa vezet
el minket a nehézséghez. Joggal tűnik úgy, hogy Mauss gon­
dolkodását itt egy logikai természetű bizonyosság uralja, tud­
niillik hogy számos, egymáshoz képest heterogénnak tűnő tár­
sadalmi tevékenység közös nevezője a csere. Ezt a cserét azonban
a tényekben nem sikerül meglátnia. A tapasztalati megfigye­
lésből a csere nem derül ki, hanem csak - mint ő maga mondja
- „három kötelezettség: adni, kapni, viszonozni". Az egész el­
mélet megköveteli tehát egy struktúra meglétét, amelynek
azonban a tapasztalat csak töredékeit, szétszórt tagjait vagy in­
kább elemeit szolgáltatja. Ha a csere szükséges és nem adott,
meg kell hát alkotni. Hogyan? Az egymagukban meglévő, el­
szigetelt tagokhoz egy energiaforrást kell rendelni, ami szinté­
zisüket létrehozza. „Bizonyítani lehet... hogy a csereberélt dol­
goknak... van egy olyan tulajdonságuk, ami az ajándékokat
körforgásra kényszeríti, arra, hogy adják és viszonozzák őket."
Itt kezdődik azonban a nehézség. Létezik-e objektív módon ez
a tulajdonság a csereberélt javak fizikai jellemzőjeként? Termé­
szetesen nem; ez egyébként lehetetlen is lenne, hiszen a szóban
forgó javak nemcsak fizikai tárgyak, hanem méltóságok, köte­
lezettségek, kiváltságok is lehetnek, melyek szociológiai szere­
pe mindeközben ugyanolyan, mint az anyagi javaké. Ezt a tu­
lajdonságot tehát szubjektíve kell fölfogni; ekkor azonban vá­
laszút elé kerülünk: e tulajdonság vagy nem más, mint a csere
aktusa önmagában, ahogyan ezt a bennszülött gondolkodás
megjeleníti, s ezzel a kör be is zárult körülöttünk; vagy pedig
másféle természete van, s ehhez képest a csere aktusa másod­
lagos jelenséggé válik.
A dilemma elkerülésének egyetlen módja az lett volna, ha
Mauss észreveszi, hogy a kiinduló jelenség a csere, nem pedig
azok az egymagukban álló műveletek, amikké a társadalmi élet
ezt lebontja. Éppúgy, mint másutt, de főképpen itt, életbe kéne
lépnie annak az elvnek, amit maga Mauss fogalmazott meg a
mágiáról szóló tanulmányban: „Az egész egysége még valósá-

35
gosabb, mint egyes részeié." Nos hát Mauss az Ajándékban épp
ellenkezőleg arra törekszik, hogy részeiből építsen föl egy egészt,
s minthogy ez szemlátomást lehetetlen, hozzá kell vegyíteni a
keverékhez egy kiegészítő mennyiséget, ami a végeredmény
megtalálásának illúzióját kelti. Ez a mennyiség a hau.
Nem azon (nem is oly ritka) esetek egyikével állunk-e szem­
ben, amikor az etnológus hagyja, hogy a bennszülött elbolon-
dítsa? Persze nem a bennszülött általában, mert olyan nincs,
hanem egy meghatározott bennszülött csoport, ahol a szakér­
tők már rávilágítottak problémákra, kérdéseket tettek föl, és
megpróbáltak válaszolni rájuk. Mauss esetleges módon és ahe­
lyett, hogy végigvinné saját elveinek alkalmazását, lemond ró­
luk egy új-zélandi elmélet kedvéért, aminek etnográfiai doku­
mentumként hatalmas értéke van ugyan, de nem más, mint
egy elmélet. Az viszont, hogy egyes problémákat a maori böl­
csek vetettek föl elsőként, és végtelenül érdekes, de igen kevés­
sé kielégítő módon meg is oldották ezeket, nem ok arra, hogy
értelmezésük előtt meghajoljunk. A hau nem a csere végső oka;
ez az a tudatos forma, amelyben egy adott társadalom embe­
rei, akik számára a problémának kivételesen nagy a jelentősé­
ge, megragadtak egy tudattalan szükségszerűséget, melynek
oka másutt van.
Mauss tehát a legdöntőbb pillanatban habozik és aggályos­
kodik. Nem tudja pontosan, mit is írjon le: az elmélet képét
vagy a bennszülött valóság bennszülött elméletét. Ebben igen
nagy mértékben igaza van: a bennszülött elmélet sokkal köz­
vetlenebb kapcsolatban van a bennszülött valósággal, mint
amilyenben a mi kategóriáinkból és problémáinkból kiinduló
elmélet lenne. Tanulmánya megírásakor roppant nagy hala­
dást jelentett egy etnográfiai problémát inkább annak új-zélan­
di vagy melanéz elméletéből kiindulva megközelíteni, mint­
sem olyan nyugati fogalmak segítségével, mint az animizmus,
a mítosz vagy a participáció. De ha bennszülött, ha nyugati, az
elmélet csak elmélet. Legföljebb megközelítési utat kínál, hi­
szen az, amit az érdekeltek hisznek, legyenek akár tűzföldiek,
akár ausztrálok, mindig igen távol áll attól, amit ténylegesen
gondolnak vagy tesznek. Miután a bennszülött felfogást föl­
tárta, tárgyszerű, az alatta meghúzódó realitás elérését lehető­
vé tevő kritikával redukálni kellett. E valóság azonban sokkal
kevésbé valószínűen lelhető fel tudatos kidolgozásokban, mint
azokban a tudattalan mentális struktúrákban, amelyeket az in­
tézmények, de még sokkal inkább a nyelv segítségével érhe-

36
tünk el. A hau a bennszülött gondolkodás terméke; a valóság
azonban szembeszökőbb egyes nyelvi jegyekben, amelyeket
Mauss ugyan nem mulaszt el feltárni, de nem tulajdonít nekik
akkora jelentőséget, amekkorát érdemelnének: „pápuának és
melanéznek", jegyzi meg, „egyetlen szava van vétel és eladás,
kölcsönadás és kölcsönvevés megnevezésére. Az ellentétes mű­
veleteket ugyanaz a szó fejezi ki." Itt a bizonyíték, hogy a kér­
déses műveletek távolról sem „ellentétesek", csupán egyazon
realitás két formájáról van szó. Nincs szükség a haura a szinté­
zis létrehozásához, mivel nincs antitézis. Ez az etnográfusok
szubjektív illúziója, és olykor a bennszülötteké is, akik ha ön­
magukról gondolkodnak - s ez gyakran megesik - , etnográ­
fusként vagy, pontosabban, szociológusként viselkednek, vagy­
is mint kollégáink, akikkel alkalmatosán el lehet társalogni.
Azoknak, akik szemünkre vetnék, túlzottan racionalista irány­
ba toljuk Mauss gondolkodását, amikor anélkül próbáljuk re­
konstruálni, hogy felhívnánk a figyelmet azokra a mágikus
vagy érzelmi jellegű fogalmakra, melyek közbeiktatása szá­
munkra mellékesnek tűnik, azt válaszoljuk, hogy Mauss az
Ajándékot mozgató törekvést, mármint hogy a társadalmi éle­
tet kapcsolatok rendszereként értse meg, pályafutása legelejé­
től kimondottan fölvállalta A mágia általános elméletének vázlatá­
ban, amivel kötetünk nyílik. Ő állítja, nem pedig mi, hogy a
mágikus cselekvést ítéletként kell érteni. Ő vezet be az etnog­
ráfiakritikába egy alapvető megkülönböztetést analitikus és
szintetikus ítélet között, melynek filozófiai eredete a matema­
tikai fogalomelméletben rejlik. Nem mondhatjuk-e innentől
kezdve megalapozottan, hogy ha Mauss az ítélet problémáját
fölfoghatta volna másként is, mint a klasszikus logika fogal­
maival, és megfogalmazhatta volna a relációlogika fogalmai­
val, akkor magának a kopulának a szerepével együtt semmivé
foszlottak volna azok a fogalmak is, amelyekre érvelésében tá­
maszkodik (szó szerint ezt mondja: „a mana... játssza a kijelen­
tésben a kopula szerepét"), vagyis a mágia elméletében a mana,
az adományéban pedig a hau?
* * *

A Tanulmány az ajándékról húsz év különbséggel voltaképpen a

Mágiaelmélet érvelését veszi elő (legalábbis az elején). Egyedül
ez indokolja, hogy fölvettük a kötetbe ezt a tanulmányt, amely­
nek korai dátumát (1902) figyelembe kell vennünk, hogy meg­
ítélésekor ne legyünk igazságtalanok. Az a kor volt ez, amikor

37
az összehasonlító etnológia még nem mondott le, mint később
nagyrészt magának Maussnak az ösztönzésére, s ahogyan az
Ajándékban ki is mondta, „arról az állandó összehasonlítgatás-
ról, amelyben minden összekeveredik, s ahol az intézmények
elveszítik sajátos színezetüket, az adatok pedig minden savu-
kat-borsukat". Csak később kezdte felhívni a figyelmet azokra
a társadalmakra, amelyek „valóban a maximumot képviselik,
olyan túlzásokat, amik lehetővé teszik, hogy jobban lássuk a
tényeket mint ott, ahol nem kevésbé lényegesek, de még ap­
rócskák és fejletlenek maradtak". Ahhoz azonban, hogy gon­
dolkodásának történetét megértsük és egyes állandóit felis­
merjük, a Mágiaelmélet kivételesen értékes. S ez nemcsak Mauss
gondolkodásának megértésére, hanem a francia szociológiai
iskola történetére, valamint a Mauss és Dürkheim gondolkodá­
sa közti pontos viszony fölmérésére nézve is igaz. A mana, a
zvakan és az orenda fogalmait elemezve, alapjukon fölépítve a
mágia egységes értelmezését, és elérkezve ezáltal ahhoz, amit
az emberi szellem alapvető kategóriáinak tekint, Mauss tíz év­
vel korábban előrevetíti a Formes élémentaires de la vie religieuse
[A vallási élet alapformái] beosztását és egyes végkövetkezteté­
seit. A Mágiaelmélet megmutatja tehát, mennyire fontos volt
Mauss hozzájárulása Dürkheim gondolkodásához; lehetővé te­
szi, hogy rekonstruáljunk valamit nagybácsi és unokaöcs meg­
hitt együttműködéséből, ami nem korlátozódott az etnográfia
síkjára, hiszen egyébként tudjuk, milyen lényeges szerepet ját­
szott Mauss Az öngyilkosság megírásának előkészítésében.
Minket azonban itt főként a mű logikai szerkezete érdekel.
Ez teljes egészében a mana fogalmán alapszik, s tudjuk, sok víz
lefolyt azóta a Szajnán. Hogy ráleljünk a fősodorra, először el
kell helyeznünk a Mágiaelméletet az e területen később szüle­
tett és a nyelvészeti elemzésekből kapott eredmények közt.28
A manák különböző típusait ki is kéne egészíteni, máris jókora
és nemigen harmonikus családjukba beillesztve egyfajta szub-

28 A. M. Hocart: Mana. M an 46 (1914); Mana again. M an 49 (1922); Natural

and Supernatural. Man 78 (1932); H. Ian Hogbin: Mana. Oceania 6 (1935-36);
A. Capell: The word „mana": a linguistic study. Oceania 9 (1938); R. Firth: The
Analysis of Mana: an empirical approach. Journal of the Polynesian Society 49
(1940); An Analysis of Mana. Polynesian Anthropological Studies (Wellington,
1941) 189-218.; G. Blake Palmer: Mana, some Christian and Moslem Parallels.
Journal of the Polynesian Society 55 (1946); G. J. Schneep: El Concepto de Mana.
Acta Anthropologien vol. II. no. 3 (Mexico, 1947); B. Malinowski: Magic, Science
and Religion (Boston, 1948).

38
sztanciális és leggyakrabban negatív maridnak a dél-amerikai
indiánok körében oly közkeletű fogalmát: egy fluidum ez,
amit a sámán kezel, amely megfigyelhető formában telepszik
meg a tárgyakban, helyváltozásokat és levitációkat eredmé­
nyez, tevékenységét pedig általánosan kártékonynak tartják,
így van ez a zsivarók fsarumajával, a nandéval, melynek képze­
tét a nyambikvaráknál mi magunk tanulmányoztuk,29 és mind­
azon hasonló formákkal, amelyeket az amniapa, apapokuva,
apinaje, galibi, csikito, lamiszto, csamikuro, xebero, jameo,
ikito stb. indiánoknál megfigyeltek.30 Mi maradna a mana fo­
galmából egy ilyen eljárás után? Ezt nehéz lenne megmonda­
ni; mindenesetre profanizálva kerülne ki belőle. Nem mintha
Mauss és Dürkheim tévedett volna, mint olykor egyesek fölté­
telezik, amikor a világ egymástól igen távol eső területeiről
kölcsönzött fogalmakat egymáshoz közelítettek és kategóriát
alkottak belőlük. Ha a történelem igazolja is a nyelvészeti
elemzéseket, és a mana polinéz elnevezése a személyes istenek
hatékonyságát kifejező indonéz szó távoli származéka lenne,
ebből egyáltalán nem következik, hogy az a fogalom, amit ezzel
a szóval Melanéziában és Polinéziában megneveznek, valami­
féle kidolgozottabb vallási eszme üledéke vagy maradványa
volna. Minden helyi különbözőség ellenére nagyon is bizo­
nyosnak látszik, hogy a mana, a wakan és az orenda ugyanolyan
típusú magyarázatot képvisel; jogosan állíthatjuk fel tehát a tí­
pust, törekedhetünk az osztályozásra és az elemzésre.
A mana fogalmával kapcsolatos hagyományos állásfoglalás­
ban rejlő nehézséget másféle természetűnek látjuk. Homlok-
egyenest ellentétben azzal, amit 1902-ben hittek, a mana típusú
felfogások oly gyakoriak és elterjedtek, hogy föltehetjük a kér­
dést, nem egyetemes és állandó gondolkodásformával van-e
dolgunk, ami távolról sem egyes civilizációkra vagy az emberi
szellemfejlődés ősinek vagy félig-meddig ősinek tekintett „ál­
lomásaira" jellemző, hanem talán egy bizonyos, a dolgokkal
szembeni szellemi állapot függvénye, meg kell tehát jelennie,
valahányszor csak ez az állapot fönnáll. Mauss a Mágiaelmélet­
ben idézi Thavenet atya egyik igen mély megfigyelését a manitu

29La vie famíliáié et sociale des Indiens Nambikwara. Société des Américanistes,
Paris, 1948,95-98.
30 Alfred Métraux: La causa y el tratamiento mágico de las enfermedades
entre los indios de la Region Tropical Sul-Americana. America Indígena 4
(Mexico, 1944); Le Chamanisme chez les Indiens de l'Amérique du Sud tro-
picale. Acta Americana vol. II. 3. és 4. szám, 1944.
39
fogalma kapcsán az algonkinoknál: . .Sajátosabb módon min­
den olyan lény jelölésére szolgál, amelyekre még nincs köz­
név, amelyek nem ismerősek: egy asszony azt mondta egy sza­
lamandrára, fél tőle, mert manitu; kicsúfolták azzal, hogy
megmondták neki az állat nevét. A kereskedők gyöngyei egy
manitu pikkelyei, a posztó, ez a csudálatos holmi pedig egy
manitu bőre." Ugyanígy, az első félig civilizált tupi-kawahib
indiánok, akik segítségével 1938-ban eljuthattunk a törzs egy
ismeretlen falujába, az ajándékba kapott piros flanelvégeket
csodálva így kiáltottak föl: O que é este bicho vermelho?: „Tyűha,
mi ez a piros jószág?"; ami se nem a primitív animizmus tanú-
bizonysága, se nem egy indián fogalom fordítása, hanem csu­
pán a falar cabóclo, vagyis a Brazília belsejében beszélt falusi
portugál nyelv hülyéskedése. Ezzel szemben a nyambikvarák,
akik 1915-ig nem láttak ökröt, az atásu névvel írták le, amivel a
csillagokat szokták, s amelynek jelentése nagyon közel áll az
algonkin manituéhoz.31
Ezek a hasonítások nem is olyan különlegesek; kétségkívül
kevesebb fenntartással mi magunk is használunk efféléket,
amikor egy ismeretlen, nehezen fölismerhető rendeltetésű vagy
számunkra meglepően hatékony tárgyat franciául frwcnek [ízé­
nek] vagy machinnak [ketyerének] minősítünk. A machín mö­
gött a masina, távolabbról pedig az erő vagy a hatalom képzete
rejtőzik. A trucöt a nyelvészek az ügyességi vagy szerencsejá­
tékok sikerült dobását jelentő középkori szóból eredeztetik, s
pontosan ez az egyik értelme annak az indonéz fogalomnak is,
amely némelyek szerint a mana eredetéül szolgált.32 Egy tárgy­
ról biztosan nem mondjuk, hogy „van benne truc" vagy „ma­
chín", egy emberről viszont mondjuk, hogy „van benne vala­
mi", s amikor az amerikai szleng „oomph"-ot tulajdonít egy
nőnek, nem biztos, hogy nagyon távol járunk a mana fogalmá­
tól, főként, ha fölidézzük azt a szakrális és tabuktól átitatott
légkört, ami Amerikában erősebben lengi be a nemi életet,
mint bárhol máshol. A különbség nem annyira magukban a fo­

31 C. Lévi-Strauss: La vie famíliáié... 98-99.; The Tupi-Kawahib, in: Handbook

of South American Indians. Washington, 1948,3. kötet, 299-305. Ezt összevethet­
jük a dakotákkal, akik az első lóról, melyet a mítosz szerint a villám hozott, ezt
mondják: „Nem olyan szaga volt, mint egy embernek, és azt gondolták róla,
talán kutya, de hát nagyobb volt, mint egy teherhordó kutya, el is nevezték
sunka wakanmtk, titokzatos kutyának" (M. W. Beckwith: Mythology of the Qg-
lala Dakota. Journal of American Folklore 63 [1930] 379.).
32 A mana szónak erről az eredeztetéséről vö. A. Capell, i. m.
40
galmakban rejlik, amilyenné a szellem ezeket mindenütt tu­
dattalanul kidolgozza, hanem inkább abban a tényben, hogy a
mi társadalmunkban ezeknek a fogalmaknak a jelentése csepp­
folyós és spontán jellegű, míg másutt az értelmezés átgondolt
és hivatalos rendszereinek alapjául szolgálnak, vagyis olyan
szerepük van, amit mi a tudomány számára tartunk fenn. Ezek
a fogalomtípusok azonban mindig és mindenütt megjelennek,
kissé az algebrai jelképek módjára, ha valami meghatározatlan
jelentésértéket kell kifejezni, amelynek önmagában nincs értel­
me, tehát bármilyen értelmet képes fölvenni, s amelynek egyet­
len funkciója az, hogy betöltse a jelentő és a jelentett közt táton­
gó hézagot, vagy pontosabban, hogy jelezze: az adott helyzet­
ben, az adott körülmények között, az adott alkalommal vagy
ezek adott megnyilvánulása során a jelentő és a jelentett között
meg nem felelési kapcsolat létesült, a köztük korábban fennállt
komplementer kapcsolat kárára.
Mauss útjával párhuzamos ösvényre lépünk tehát, amikor a
mana fogalmát egyes a priori, szintetikus ítéletek alapjának te­
kintjük. Nem csatlakozunk hozzá azonban akkor, amikor ő a
mana fogalmának eredetét realitások másféle rendjében keresi,
mint azok a kapcsolatok, amelyeket e fogalom létrehozni segít:
érzelmek, szándékok és hiedelmek rendjébe tartozók közt,
amelyek a szociológiai magyarázat szempontjából vagy epi-
fenomenonok vagy rejtélyek, mindenesetre a kutatás mezején
kívül eső tárgyak. Ez az oka szerintünk, hogy egy ennyire gaz­
dag, mélyreható és megvilágosodásokkal teli kutatás rövidre
zárul és kiábrándító végkövetkeztetéshez jut. Mindent egybe­
vetve, a mana nem lenne egyéb, mint „társadalmi érzelmek ki­
fejeződése, amelyek hol sorsszerű módon, hol egyetemesen
véletlenszerűen alakultak ki egyes, többnyire önkényesen ki­
választott dolgokkal szemben".33 Az érzelem, a végzetszerű­
ség, a véletlen és az önkényesség azonban nem tudományos
fogalmak. Nem világítják meg a magyarázni kívánt jelensége­
ket, hanem részei azoknak. Látható tehát, hogy a mana fogal­
ma, legalábbis egy esetben csakugyan kimutatja titkos hatal­

33 Bármily döntő jelentőségű volt is Mauss eljárása, amikor a társadalmi

jelenségeket a nyelvhez kapcsolta, a szociológiai gondolkodást egy ponton
gondba hozta. Az ilyesféle gondolatok, mint amelyek ebben az idézetben kife­
jeződnek, voltaképpen a maguk igazolására hívhatták segítségül azt, amit so­
káig a saussure-i nyelvészet bevehetetlen bástyájának tekintettek: vagyis a
nyelvi jel önkényes természetének elméletét. Nincs azonban álláspont, e kér­
désben sem, amin sürgősebb volna végre túllépni.

41
mának, rejtélyes erejének azokat a jellegzetességeit, amelyeket
Dürkheim és Mauss tulajdonított neki: saját rendszerükben
játssza ezt a szerepet. Ott a mana tényleg mana. Ugyanakkor
felvetődik a kérdés, hogy mana-elméletükkel nem fognak-e rá
a bennszülött gondolkodásra olyan tulajdonságokat, amelyek
a mana eszméjének az ő gondolkodásukban betölteni hivatott
igen sajátságos helyéből következnek.
Nem lehet eléggé óva inteni tehát Mauss őszinte csodálóit,
akik kísértést éreznének, hogy legyökerezzenek gondolkodása
első állomásánál, és akik nem elsősorban világos elemzéseinek
adóznak tisztelettel, hanem abbéli kivételes tehetségének, aho­
gyan egyes bennszülött elméleteket a maguk különösségében
és eredetiségében rekonstruál: ugyanis ő sohasem kereste vol­
na a tétovázó gondolkodás mentsvárát ebben a szemlélődés­
ben. Ha leragadnánk annál, ami Mauss gondolkodásának tör­
ténetében csak előzetes eljárás, azt kockáztatnánk, hogy veszé­
lyes útra vezetjük a szociológiát, ami vesztébe is vinné, ha egy
lépéssel továbbmenve arra a felfogásra szűkítenénk a társadal­
mi valóságot, amit az ember, ráadásul a vadember kialakít
róla. Ez a felfogás egyébként értelmetlenné is válnék, ha meg­
feledkeznénk reflexív természetéről. Az etnográfia ezzel szét-
mállana egy szószátyár fenomenológiában, egy álságosán egy­
ügyű habarékban, ahol a bennszülött gondolkodás látszólagos
homályosságai csak azért kerülnének előtérbe, hogy elfedjék
az etnográfus gondolkodásának zűrzavarait, másként ugyanis
túlságosan kilógna a lóláb.
Megpróbálhatjuk Mauss gondolkodását a másik irányba to­
vábbvinni: abba, amelyiket a Tanulmány az ajándékról szab meg,
miután túlléptünk a hau kapcsán az imént már említett kétér­
telműségen. Hiszen ha a mana a Mágiaelmélet végén tűnik is föl,
a hau szerencsére csak az Ajándék elején jelenik meg, és az egész
Tanulmány kiindulópontként, nem pedig végpontként kezeli.
Hová lukadnánk ki, ha visszamenőleg rávetítenénk a mana fo­
galmára azt a felfogást, amit Mauss a cseréről javall kialakíta­
nunk? El kellene fogadnunk, hogy a mana éppúgy, mint a hau,
csupán egy érzékeletlen totalitás igényének szubjektív tükrö­
ződése. A csere nem egy összetett építmény, amely adás, kapás
és viszonzás kötelezettségeiből formálódik, egy érzelmi és misz­
tikus kötőanyag segedelmével. A szimbolikus gondolkodás
számára és révén közvetlenül adott szintézis ez, ami a cserénél
éppúgy, mint a kommunikáció minden más formájánál, túllépi
azt a benne rejlő ellentmondást, hogy a dolgokat a párbeszéd

42
elemeiként látja, egyszerre az én és a másik kapcsolataiban és
ugyanakkor természetüknél fogva arra rendeltetve, hogy az
egyikről a másikra szálljanak. Hogy az egyikről-e vagy a másik­
ról, ez a kiinduló függvényjellegnek csupán származéka. De
hát nem ugyanez a helyzet a mágiával? A mágikus ítélet, ami a
füstcsinálás felleget és esőt előidézendő cselekedetében rejlik,
nem a füst és felleg közti primitív különbségtételen alapszik, a
manóhoz intézett fohásszal, hogy ragasztaná már egyiket a má­
sikhoz, hanem azon a tényen, hogy a gondolkodás egy mé­
lyebb síkján füst és felleg azonosul, az egyik ugyanaz, mint a
másik, legalábbis egy bizonyos viszonyban, és ez az azonosítás
igazolja a későbbi társítást, nem pedig fordítva. Minden mági­
kus művelet egy egység helyreállításán nyugszik, amely egy­
ség nem veszett el (mert soha semmi nem vész el), hanem
tudattalan vagy nem oly teljességgel tudatos, mint maguk e
műveletek. A mana fogalma nem a valós rendjéből, hanem a
gondolkodáséból való, amely akkor is csak tárgyat gondol el,
ha önmagán gondolkodik.
Problémánk megoldását a szimbolikus gondolkodás e függ­
vényjellegében kereshetjük. Bármilyen pillanatban és körül­
mények közt jelent is meg az állati élet fejlődésében, a nyelv
csak egy csapásra születhetett meg. A dolgok nem kezdhettek
fokozatosan jelenteni valamit. Egy transzformáció következté­
ben, melynek tanulmányozása nem a társadalomtudományok,
hanem a biológia és a lélektan dolga, egy olyan állapotról, ahol
semminek nem volt értelme, bekövetkezett az átmenet egy
olyanra, ahol mindennek lett. Ez a látszólag semmitmondó
megfigyelés azért fontos, mert ennek a gyökeres változásnak a
lassacskán és fokozatosan kidolgozódó tudat területén nincs
meg a párja. Másként szólva, amikor az egész világegyetem
egy csapásra jelentéshordozóvá lett, ettől még nem vált ugyan­
ennyire ismertté is, még ha igaz is, hogy a nyelv megjelenése bi­
zonnyal meggyorsította a megismerés fejlődésének ritmusát.
Alapvető ellentét van tehát az emberi szellem történetében a
szakadozottságot mutató szimbolizmus és a folyamatosságot
hordozó tudás között. Mi következik ebből? Az, hogy a jelentő
és a jelentett kategóriája egyidejűleg és egyetemlegesen, két
egymást kiegészítő tömbként jött létre; viszont a megismerés,
vagyis az az intellektuális folyamat, ami lehetővé teszi, hogy a
jelentő és a jelentett egyes vonatkozásait egymáshoz képest
azonosítsuk - akár azt is mondhatnánk, hogy kiválasszuk a je­
lentő egészéből meg a jelentett egészéből azokat a részeket,

43
melyek a legkielégítőbb kölcsönös megfelelési viszonyokat
mutatják csak nagyon lassacskán indult útjára. Úgy történt
mindez, mintha az emberiség egyszer csak kapott volna egy
hatalmas birodalmat, részletes térképpel és a kölcsönös kap­
csolatok jelmagyarázatával, de évezredek teltek azzal, hogy
megtanuljuk: a térképnek mely meghatározott szimbólumai
ábrázolják a birodalom különböző aspektusait. A világegye­
tem már jóval azelőtt jelentett valamit, mint hogy elkezdtük
volna tudni, mit is jelent; ez természetes. Az előző elemzésből
azonban az is következik, hogy kezdettől fogva azt a teljessé­
get jelentette, amit az emberiség megismerni vágyik benne.
Az, amit az emberi szellem és, mindenesetre, a tudományos
megismerés fejlődésének nevezünk, nem állhatott és soha nem
is állhat másban, mint hogy helyreigazítjuk, ami szétdaraboló-
dott, átcsoportosításokat hajtunk végre, összetartozásokat ha­
tározunk meg, és új forrásokat fedezünk föl egy zárt és önma­
gával komplementer teljességen belül.
Látszólag nagyon távol estünk a manátói; valójában igen kö­
zel vagyunk hozzá. Mert bár az emberiségnek mindig is pozi­
tív tények óriási halmaza volt a birtokában, és a különféle em­
beri társadalmak tettek is több-kevesebb erőfeszítést annak ér­
dekében, hogy ezeket fönntartsák és fejlesszék, mégis csak a
legutóbbi időben vált uralkodóvá a tudományos gondolkodás,
és jelentek meg azok a társadalomformák, ahol az intellektuá­
lis és erkölcsi eszmény és egyszersmind a társadalom testületé
által követett gyakorlati célok a hivatalosan és átgondoltan vi­
szonyítási középponttá választott tudományos megismerés köré
szerveződtek. A különbség fokozati, nem pedig természetbeli,
de megvan. Számíthatunk tehát arra, hogy a szimbolizmus és
a megismerés közötti viszony megőriz olyan vonásokat, ame­
lyek a nem ipari társadalmakban és a mieinkben közösek, jólle­
het e jegyeket nem egyenlő mértékben viseljük. Nem mélyítünk
szakadékot e társadalmak közé, ha elismerjük, hogy a jelentő
és jelentett kapcsolatának kiegyenlítésére irányuló munka a
modern tudomány születésétől kezdve és elterjedésének mér­
tékében módszeresebben és szigorúbban folytatódott. De min­
denütt másutt és nálunk is, még ma is (és kétségkívül még so­
káig így is lesz), fennmaradt egy alaphelyzet, ami az emberi
létből fakad, mármint hogy az ember a kezdet kezdete óta ren­
delkezik a jelentő egyfajta integralitásával, amit csak nagy
üggyel-bajjal tud hozzárendelni egy jelentetthez, minthogy az
olyan, amilyen, anélkül hogy ismernénk. A kettő közt mindig

44
egyenlőtlenség van, amit csak az isteni megértés oldhat föl, s
ennek eredményeképpen aztán túlburjánzanak a jelentők azok­
hoz a jelentettekhez képest, amikre ráhúzhatok. Az embernek
a világ megértésére irányuló törekvése közepette jelentésből
mindig többlet áll rendelkezésére (amit a szimbolikus gondol­
kodás szabályai szerint oszt szét, ennek tanulmányozása pe­
dig az etnológusok és nyelvészek dolga). E pótadag - ha sza­
bad ezt mondanunk - elosztása feltétlenül szükséges ahhoz,
hogy összességében a rendelkezésre álló jelentő és a kijelölt je­
lentett egymás közt továbbra is abban a komplementer vi­
szonyban maradjon, ami a szimbolikus gondolkodásnak eleve
feltétele.
Úgy gondoljuk, hogy a mana típusú fogalmak, bármilyen
sokfélék is, s ha legáltalánosabb funkciójukban gondoljuk is el
őket (ami, mint láttuk, a mi mentalitásunkból és társadalom­
formánkból sem tűnik el), pontosan azt a lebegő jelentőt képvi­
selik, amely minden behatárolt gondolkodás béklyója (ám ugyan­
akkor mindenfajta művészet, költészet, mitikus és esztétikai
újítás záloga is), jóllehet a tudományos gondolkodás képes, ha
nem is megszüntetni, de legalább részlegesen megzabolázni.
A mágikus gondolkodás egyébként másféle mederbe-terelési
módszereket is kínál, más-más eredményekkel, s ezek a mód­
szerek igen jól megférnek egymás mellett. Más szóval, Maussnak
abból az elvéből merítve ihletet, mely szerint minden társadal­
mi jelenség hasonítható a nyelvhez, a manában, a wakanban, az
orendaban és a többi ugyanilyen típusú fogalomban egy sze-
mantikai funkció tudatos kifejeződését látjuk, melynek szerepe
az, hogy lehetővé tegye a szimbolikus gondolkodás működé­
sét, a reá jellemző ellentmondás dacára. Ezzel magyarázatot
nyernek azok az e fogalomhoz kötődő, látszatra feloldhatatlan
ellentétek, amelyek annyira meglepték az etnográfusokat, s
amelyekre Mauss rávilágított: erő és működés; minőség és ál­
lapot; egyszerre főnév, melléknév és ige; elvont és konkrét;
mindenütt jelenvaló és helyhez kötött. Valójában a mana mind­
ez egyszerre; de nem épp azért-e, mert egyik se: hanem egy­
szerű forma, vagy pontosabban tiszta állapotú szimbólum,
ami tehát bármilyen szimbolikus jelentést képes fölvenni? Ab­
ban a szimbólumrendszerben, amit minden kozmológia alkot,
ez egyszerűen egy zéró szimbólumérték volna, vagyis olyan jel,
ami egy szimbolikus tartalom szükségességére mutat rá, túl
azon, amit a jelentő már hordoz, de amelynek lehet valamiféle
értéke, azzal a feltétellel, hogy még része a rendelkezésre álló

45
készletnek, és még nem csoportfogalom, mint a fonológusok
mondják.34
Ez a felfogás szerintünk szigorúan hű marad Mauss gondol­
kodásához. Valójában nem másról van szó, mint hogy Mauss
felfogását lefordítottuk az ő eredeti, osztályozó logikai kifeje­
zéseiről a nyelv általánosabb törvényeit is magában foglaló
szimbolikus logika kifejezéseire. Ez a fordítás nem a mi erősza­
kosságunk, sem pedig a kiinduló koncepcióval való szabados
bánásmód eredménye. Azt az objektív fejlődést tükrözi csu­
pán, ami a lélektani és társadalomtudományokban az elmúlt
harminc évben végbement, amelynek értékét Mauss tanítása
az elsők között fejezte ki és nagymértékben hozzá is járult.
Mauss mondta ki a legelsők között a hagyományos lélektan és
logika elégtelenségét és rombolta szét merev kereteiket, feltár­
va más, „a mi európai felnőtt felfogásunk számára" látszólag
„idegen" gondolkodásformákat. Abban az időben, amikor ő
írt (ne feledjük, hogy a mágiáról szóló tanulmány születésekor
Freud eszméi még teljesen ismeretlenek voltak Franciaország­
ban), ez a felfedezés még nem fejeződhetett ki másképpen,
mint negatív formában, egy „nem intellektualista lélektanhoz"
fordulva. De Maussnál jobban senki nem örülhetett volna an­
nak, hogy ez a pszichológia később másként intellektualista lé­
lektanként, az emberi gondolkodás törvényeinek általánosított
kifejeződéseként fogalmazódhatott meg, amely gondolkodás
sajátos megnyilvánulásai a különféle szociológiai összefüggé­
sekben csupán modalitások. Örülhetett volna először is azért,
mert a Tanulmány az ajándékról szabta meg a feladat megoldásá­
nál alkalmazandó módszert; azután pedig, főként, mert Mauss
maga jelölte ki az etnológia lényegi céljaként, hogy járuljon
hozzá az emberi értelem kitágításához. Ehhez követelt meg jó
előre minden, még lehetséges felfedezést azokon a sötét tája­
kon, ahol a nehezen hozzáférhető, mivel a világmindenség leg­
eldugottabb végvidékein és ugyanakkor gondolkodásunk leg­
rejtettebb zugolyaiban bujkáló mentális formákat gyakorta csupán
az érzékenység homályos fénykörében tükröződve vesszük
észre. Mauss viszont egész életében ragaszkodott ahhoz az eb­

34 A nyelvészek már eljutottak hasonló típusú hipotézisek megfogalmazásá­

hoz. Például: „Egy zéró fonéma... szemben áll a francia nyelv minden más fo­
némájával abban, hogy nincs semmiféle elkülönítő jellege és állandó fonetikai
értéke. A zéró fonéma saját funkciója viszont az, hogy szemben áll a fonéma
hiányával." R. Jakobson - J. Lotz: Notes on the French Phonemic Pattern. Word,
5. kötet, no. 2., New York, 1949. augusztus, 115.
46
ben a kötetben is szüntelenül jelen lévő comte-i elvhez, amely
szerint a pszichológiai élet csak két síkon tehet szert értelemre:
a társadalmi síkján, ami nyelvezet; vagy a fiziológiai síkján, vagyis
az élet szükségességének másik, néma formájában. Soha nem
volt hívebb mélyenszántó gondolkodásához és sehol nem je­
lölte ki pontosabban az etnológus számára azon feladatát, hogy
az emberi konstellációk csillagásza legyen, mint abban a meg­
fogalmazásában, ahol összegezte tudományaink módszerét,
eszközeit és végcélját, s amelyet minden Etnológiai Intézet
homlokzatára fölírhatnánk: „Mindenekelőtt a kategóriák lehe­
tő legbőségesebb tárházát kell fölállítanunk; mindazokból ki­
indulva, amelyekről tudjuk, hogy az emberek valaha is hasz­
nálták őket. Akkor látni fogjuk, hogy bizony sok kihalt, sápadt
vagy sötét bolygó van még az értelem egén."
 ELSŐ RÉSZ

A M Á G IA ÁLTA LÁ N O S ELMÉLETÉNEK
VÁZLATA1

1Kivonat a szerzőnek az Armee Sociologique 1902-1903-as évfolyamában

megjelent, H. Hubert-rel közösen írott tanulmányából. Néhány bevezető' ol­
dalt a mű végén olvasható függelékben közlünk.
 ELSŐ FEJEZET

A KÉRDÉS TÖRTÉNETE ÉS FORRÁSAI

A mágia hosszú ideje foglalkoztatja a gondolkodókat. Ám az

antik filozófusok, az alkimisták és a teológusok elmélkedései
- mivel kizárólag gyakorlati jellegűek - a mágia történetéhez
tartoznak, és nem kaphatnak helyet a tárgyunkkal foglalkozó
tudományos munkák történetében. Ezek sorát a Grimm test­
vérek írásai nyitják meg: velük kezdődik azoknak a kutatások­
nak hosszú sora, amelyek folytatásának tekinthető a mi mun­
kánk.
Innen kezdve rendelkezünk jó monográfiákkal a mágikus
jelenségek nagy osztályainak többségéről. Függetlenül attól,
hogy az eseteket történelmi vagy logikai szemszögből gyűjtöt-
ték-e egybe, hatalmas anyag állt össze. Másrészt megszülettek
az olyan fogalmak, mint a „survival"* vagy a szimpatetikus
mágia.
Közvetlen elődeink az antropológiai iskola kutatói, akiknek
már elég koherens mágiaelméletet köszönhetünk. Tylor Primi­
tive Culture című művében kétszer érinti a kérdést. Ä mágikus
démonológiát először a primitív animizmussal hozza össze­
függésbe; a második kötetben pedig az elsők között beszél a
szimpatetikus mágiáról, vagyis azokról a mágikus rítusokról,
amelyek az úgynevezett szimpátia törvényeit követve halad­
nak az azonostól az azonosig, a hasonlótól a hasonlóig, a kép­
től a dolog, a résztől az egész felé. Ám ezt elsősorban azért teszi,
hogy megmutassa: társadalmunkban a mágia a „survivalek"
rendszerébe tartozik. Tylor gyakorlatilag csak annyiban ad ma­
gyarázatot a mágiára, amennyiben az animizmus is egyfajta
mágia. Rajta kívül Wilken és Sydney Hartland tanulmányozta
a mágiát, egyikük az animizmussal és a sámánizmussá!, mási-

’ A magyarul csak körülírható angol szó értelmét vesztett, önmagát túlélt

maradványt, csökevényt jelent. [A ford.]

51
kuk pedig az életzáloggal kapcsolatban, a szimpátián alapuló
kapcsolatokhoz hasonlítva azt a viszonyt, amely az embert és
az életével kapcsolatban álló dolgot vagy lényt összeköti.
Frazerrel és Lehmann-nal elérkezünk a valódi elméletekhez.
Számunkra Frazer elmélete - ahogy azt az Aranyág második
kiadásában kifejti - annak a hagyománynak a legtisztább meg­
nyilvánulása, amelynek megteremtésében Tylor mellett Sir Alf­
red Lyallnek, Jevonsnak, Langnek és Oldenbergnek is része
van. Mivel azonban - az egyéni vélemények közötti eltérése­
ket nem számítva - valamennyi szerző megegyezik abban,
hogy a mágiát egyfajta tudomány előtti tudománynak tekint­
se, és mivel Frazer elméletének alapja éppen ez, először az ő
nézeteiről szándékozunk beszélni. Frazer azokat a tevékeny­
ségeket tekinti mágiának, amelyek különleges hatások elérésé­
re törekednek az úgynevezett szimpátia, a hasonlóság és az
érintkezés törvényeinek alkalmazásával. így fogalmaz: „A ha­
sonló hasonlót hoz létre; dolgok, amelyek egyszer kapcsolat­
ban álltak egymással, továbbra is hatnak egymásra, még akkor
is, ha a fizikai kapcsolat megszűnt közöttük." Ehhez még hoz­
záfűzhetjük: „A rész úgy viszonyul az egészhez, mint a kép a
megjelenített dologhoz." Az antropológiai iskola által kidolgo­
zott definíció tehát hajlik arra, hogy beolvassza a mágiát a
szimpátián alapuló mágiába. Frazer megfogalmazásai e tekin­
tetben nagyon kategorikusak: sem az ingadozást, sem a kivé­
telt nem engedik meg; a szimpátia a mágia elégséges és szük­
ségszerű jellemzője: valamennyi mágikus rítus a szimpátián
alapul, és valamennyi szimpatetikus rítus mágikus. Való igaz,
hogy a gyakorlatban a varázslók gyakran végeznek olyan rítu­
sokat, amelyek hasonlítanak az imádságokra és a vallási áldo­
zatok bemutatására - ha nem ezek másolatai vagy paródiái
és igaz az is, hogy úgy tűnik, a papoknak sok társadalomban
feltűnő hajlamuk van a mágia gyakorlására. E tények azonban
- állítólag - nem régi fejlemények, és így nem kell számításba
venni őket a jelenség meghatározása során, amely csak a tiszta
mágiával foglalkozhat.
Ebből az első kijelentésből számos további vezethető le.
Legelőször is az, hogy a mágikus rítus közvetlenül hat, szelle­
mi hatóerő közvetítése nélkül; mi több, szükségszerűen hatá­
sos. E két tulajdonságból az első nem egyetemes érvényű, hi­
szen tudott, hogy a mágia - elkorcsosult, a vallás által megfer­
tőzött formájában - a vallástól isteni alakokat és démonokat
kölcsönzött. A második tulajdonság igazságát azonban ez

52
nem befolyásolja, mivel - abban az esetben, ha egy közvetítőt
feltételezünk - a mágikus rítus rá is ugyanúgy hat, mint a je­
lenségekre: azaz kierőszakol, kényszerít, míg a vallás kien­
gesztel. Ez utóbbi tulajdonság - amely lényege szerint külön­
bözteti meg a mágiát a vallástól minden olyan esetben, ahol
kísértést érezhetnénk arra, hogy összekeverjük őket - marad
valójában Frazer szerint a mágia legállandóbb és legáltaláno­
sabb sajátossága.
Ehhez az elmélethez járul egy másik, nagyobb horderejű fel­
tevés. Az így felfogott mágia az emberi gondolkodás legelső
formája. Eredetileg - állítólag - csak tiszta állapotában létezett,
és az emberek kezdetben nem is tudtak másképp gondolkod­
ni, csak mágikus fogalmakban. A mágikus rítusok túlsúlya a
primitív kultuszokban és a folklórban, úgy vélik, komoly érv e
feltételezés mellett. Mi több, a mágiának ez az állapota állító­
lag még ma is megfigyelhető néhány közép-ausztráliai törzsnél,
amelyek totemisztikus rítusai kizárólag mágikus sajátosságo­
kat mutatnak. A mágia így egyszerre testesíti meg a primitív
emberek teljes misztikus és tudományos életét: első állomása
egy feltételezhető vagy megfigyelhető mentális fejlődésnek.
A vallás a mágia kudarcaiból és hibáiból keletkezett. Az em­
ber, aki kezdetben tétovázás nélkül tárgyiasította gondolatait
és társításukra használt eljárásmódjait, aki azt gondolta magá­
ról, hogy a dolgokat ugyanúgy hozza létre, mint ahogyan a
gondolatait is megteremti, aki ugyanúgy a természeti erők
urának hitte magát, mint ahogyan a mozdulatainak ura volt,
végül észrevette, hogy a világ ellenáll neki; erre nyomban fel­
ruházta azokkal a rejtélyes erőkkel, amelyeket addig a maga
számára illetéktelenül követelt; előbb isten volt, majd istenek­
kel népesítette be a világot. Ezeket az isteneket már nem kény­
szeríti, hanem az imádás - vagyis az áldozatbemutatás és az
imádság - révén magához köti őket. Igaz ugyan, hogy Frazer
ezt a feltételezést csak óvatos fenntartásokkal kockáztatja meg,
mégis szilárdan kitart mellette. Sőt ki is egészíti azt, elmagya­
rázván: hogyan halad az emberi szellem a vallás felől a tudo­
mány felé; miután képessé vált arra, hogy felismerje a vallás
hibáit, visszatér az okság elvének egyszerű alkalmazásához;
ám ettől fogva már tapasztalati, nem pedig mágikus okságról
van szó. Ennek az elméletnek különböző pontjaira később még
részletesen visszatérünk.
Lehmann munkája lélektani tanulmány, amelyet a mágia rö­
vid története vezet be. A szerző először saját kora tényeit figye­

53
li meg. A mágia, amelyet a „babonák" - vagyis a „se nem vallá­
sos, se nem tudományos hiedelmek" - „gyakorlati megvalósu­
lásaként" határoz meg, a mai társadalmakban a spiritizmus és
az okkultizmus formájában maradt fenn megfigyelhető mó­
don. A spiritiszták fő élményeinek a kísérleti pszichológia esz­
közeivel való elemzésére törekedve eljut oda, hogy ezekben,
majd ezek nyomán a mágiában illúziókat, a megszállottságot
megelőző állapotot és a felfokozott várakozás által keltett érzé­
kelési csalódásokat lásson.
Mindezeknek a munkáknak van egy közös jellemzőjük vagy
hibájuk. Nem kísérelték meg összeállítani a mágikus tények
teljes listáját, következésképp kétséges, hogy sikerült-e olyan
tudományos fogalmat alkotniuk, amely ezek egészét felöleli.
A mágia körülhatárolására tett egyetlen próbálkozás - Frazeré
és Jevonsé - értékéből sokat levon a részrehajlás. Tipikusnak
nevezett tényeket válogattak össze; hittek a tiszta mágia léte­
zésében, és ezt kizárólag a szimpátián alapuló jelenségekre
korlátozták; ám nem bizonyították be választásuk jogosságát.
Figyelmen kívül hagytak számos olyan műveletet, amelyet
mind elvégzőik, mind a szemtanúk mágikusként jellemeztek,
mint például a ráolvasást vagy azokat a rítusokat, amelyekben
a szó szoros értelmében vett démonok működnek közre. Ha fi­
gyelmen kívül hagyjuk is a régi definíciókat, és végérvényesen
megalkotjuk az ideáknak és gyakorlatnak azt a pontosan kö­
rülhatárolt osztályát, amelyen kívül csak látszólag mágikus je­
lenségeket vagyunk hajlandóak elismerni, még akkor is ma­
gyarázatra szorulnak azok az illúziók, amelyek sokakat arra
késztettek, hogy mágiának tekintsenek önmagukban nem má­
gikus jelenségeket is. Ez az, amire hiába várunk. Azt mondják,
hogy a szimpátián alapuló jelenségek a tények olyan, termé­
szetes és önálló osztályát jelentik, amelyet érdemes elkülöníte­
ni a többitől? Lehetséges; ám ekkor is helyet kellett volna adni­
uk azoknak a kifejezéseknek, képeknek és társadalmi attitű­
döknek, amelyek elég sajátosak ahhoz, hogy elmondhassuk
róluk: jól elkülönülnek a mágia egyéb válfajaitól; egyébiránt a
magunk részéről úgy véljük, hogy ez tévedés. Mindenesetre
szükség lett volna arra, hogy jelezzék: elméletük csupán a
szimpátián alapuló műveletekről szól, nem pedig a mágiáról
általában. Összegezve: mindmáig senki sem alkotott olyan, vi­
lágos, teljes és kielégítő mágiafogalmat, amelyet ne nélkülöz­
hetnénk. Nem marad tehát más számunkra, mint hogy mi ma­
gunk dolgozzuk ki.

54
 Ennek érdekében nem elégedhetünk meg egy- vagy kétféle
mágia tanulmányozásával; a lehető legnagyobb számú esetet
kell egyszerre szemügyre vennünk. Valóban nem remélhetjük
azt, hogy egyetlen - mégoly jól megválasztott - mágia elemzé­
séből is valamennyi mágikus jelenségre érvényes törvényre
következtethetünk, hisz ha azt a bizonytalanságot vesszük ala­
pul, amelyet a mágia határaival kapcsolatban érzünk, joggal
félhetünk attól, hogy a kiválasztott eset nem képviseli a mági­
kus jelenségek összességét. Másrészt a lehető legheterogénebb
rendszerek tanulmányozását kell célul tűzni magunk elé. Ily
módon tudjuk megállapítani: bármilyen változatosak is legye­
nek - az adott civilizáció függvényében - a mágiát a más társa­
dalmi jelenségek osztályaihoz fűző kapcsolatok, a mágia min­
denütt ugyanazokat az alapvető alkotórészeket tartalmazza,
és - lényegében - mindenütt egyforma. De még inkább: egy­
más mellett kell tanulmányoznunk a nagyon primitív és a na­
gyon differenciált társadalmak mágiáját. Az előbbiekben talál­
juk meg, tökéletes formában, az elemi eseteket, azokat az alap­
eseteket, amelyekből a többi származik; az utóbbiak pedig,
teljesebb szervezetükkel, jobban elkülönülő intézményeikkel
számunkra világosabb eseteket mutatnak be, amelyek révén
az előbbieket is megérthetjük.
Arra törekedtünk, hogy csak a nagyon megbízható, a mágia
egész rendszereit feltáró dokumentumokat vegyük számítás­
ba. Ez jelentős módon leszűkíti megfigyeléseink körét, már
amennyiben ragaszkodunk ahhoz, hogy csak azokkal foglal­
kozzunk, amelyek egy minimális kritikát megkövetelnek. Arra
szorítkozunk tehát, hogy korlátozott számú mágiát figyeljünk
meg és vessünk össze. Ez néhány ausztrál törzs,2 némely me-
lanéz társadalom,3 valamint két irokéz törzs - a cserokí és a

2 Arunták: Spencer - Gillen: The Native Tribes of Central Australia. London,

1898. - Pitta-pitták és Közép-Queensland szomszédos törzsei: W. Roth: Eth­
nological Studies among the North-Western Central Queensland Aborigines. Bris­
bane, 1897. - Kurnaik, murringok és a Délkelet szomszédos törzsei: Fison-
Howitt: Kamilaroi and Kumai. 1885; egyes ausztráliai hiedelmekkel kapcsolat­
ban lásd: Journal of the Anthropological Institute, 1883, t. XIII., 185. skk.; uő:
Australian Medicine-Men, J. A . I., XVI., 32. skk.; Notes on Australian Songs
and Song-Makers, J. A. I., XVII., 30. skk. - Ezek az értékes írások gyakran hiá­
nyosak, különösen ami a ráolvasásokat illeti.
3 Banks-szigetek, Salamon-szigetek, Új-Hebridák: M. Codrington: The Mela­
nesians, their Anthropology and Folklore. 1890; e köré az alapvető tanulmány köré
csoportosítottunk bizonyos etnográfiai utalásokat, egyebek között Gray Tan-
náról írott munkáját (Proceedings of the Australian Association for the Advancement

55
húron - mágiáját jelenti, az algonkinok közül pedig az ozsib-
vék mágiáját4. Górcső alá vettük a régi mexikóbeli5 mágiát is.
Megvizsgáltuk még a Maláj-tengerszorosban élő lakosok6 mo­
dern mágiáját is, valamint a mágia két indiai formáját: a mai
népi formát, amelyet az északkeleb vidéken tanulmányoztak,
és a majdnem-tudós formát, amelyet az irodalmi - úgyneve­
zett védikus - kor7 bráhmanjai fogalmaztak meg. Elég keveset

of Science. 1892, január); vö. Sidney H. Ray: Some notes on the Tannese. In:
Internationales Archiv für Ethnographie, 1894, t. VII., 227. skk. E munkák elsősor­
ban azért érdekesek számunkra, mert megmagyarázzák a mana fogalmát, hiá­
nyosak viszont a rítusok részleteinek és a mágiának, illetve a varázsló műkö­
désének leírásában.
4 A cseroki indiánoknál valódi szövegeket, a szó szoros értelmében vett ri­
tuális kéziratokat találunk, amelyeket szekoja betűkkel varázslók írtak; Moo­
ney közel 550 formulát és szertartást gyűjtött össze; ezekhez gyakran sikerült a
legjobb szövegmagyarázatokra is szert tennie: The Sacred Formulas of the
Cherokees. V llth Annual Report of the Bureau of American Ethnology, 1887; The
Myths of the Cherokees. X VIIIth A nn. Rep. Bur. A m . Ethn. - A huronokkal kap­
csolatban csak Hewittnek az orendáról készített kitűnő leírását használtuk fel,
amelyről később még beszámolunk. - Nagy hasznunkra voltak az odzsibvék
(egy algonkin törzs) piktogramjai is, amelyek felvázolják a különböző mági­
kus társaságok beavatási szertartásait. E piktogramoknak Hoffman munkájá­
ban (VII. A nn. Rep. Bur. Amer. Ethn., The M ide'wiwin of the Ojibwa, 1887), egy­
szerre van értékük mint írott szövegeknek és mint képes ábrázolásoknak.
5 A mexikói mágiával kapcsolatban lásd a náhuatl és spanyol nyelven írott,
Sahagun számára készített illusztrált kéziratot, amelyet Seler (Zauberei und
Zauberer im Alten Mexico. In: Veröff. a. d. Kgl. M u s.f. Völkerk., VII., 2 . 2 / A) pub­
likált, fordított és látott el jegyzetekkel, és amelynek információi elsőrangúak,
bár sommásak.
6 W.W. Skeat könyve, Malay Magic, London, 1899, mindazokat a jól elem­
zett, teljes eseteket tartalmazza, amelyeket maga a szerző figyelt meg, vagy
kéziratos mágikus írásokból gyűjtött ki.
7 A hindúk egyedülálló mennyiségű mágikus írásművet hagytak ránk: az
Atharva Véda himnuszai és mágikus formulái (szerk.: Roth és Whitney, 1856;
Sayana jegyzetelt kiadása, Bombay, 1895-1900, 4. kötet 4°; Weber fordítása,
I-IV. könyv. In: Indische Studien, XI-XVIII. kötet; Henry fordítása, VII-XIV.
könyv, Paris, Maisonneuve, 1887-1896; Bloomfield fordítása jegyzetekkel, him­
nuszok egy részéből, H ym ns of the Atharvaveda. In: Sacred Books of the East,
XLII. kötet); a Kausika Szútra rituális szövegei (szerk. Bloomfield. Journ. of the
Amer. Oriental Soc., 1890, XIV. kötet; részleges, jegyzetelt, mondhatni végleges
fordítás Caland-tól, Alt-Indisches Zauberritual. Amsterdam, 1900; Weber: Omi­
na und Portenta. In: Abhdl. d. Kgl. A k. d. Wíss. Berlin, 1858,344-413. o.). Azon­
ban arról sem felejtkezünk meg, hogy e rosszul datált szövegek csupán az
A tharva-Vódához kötődő bráhmanikus iskolák egyikét s csak az irodalminak
nevezhető hagyományt képviselik, és nem az egész bráhmanikus mágiát, sem
- még kevésbé - a régi India egész mágiáját. - Az újkori Indiával kapcsolatban

56
használtuk a sémi nyelvű dokumentumokat, de nem is felejt­
keztünk meg róluk.8 A görög és latin mágia9 tanulmányozása
különösen a mágikus képzetek és a már nagyon differenciált
mágia valós működésének a vizsgálatában volt hasznunkra.
Végül pedig felhasználtuk azokat a jól ismert jelenségeket,
amelyeket a mágia középkori története,10 a francia, germán,
kelta és finn folklór szolgáltat.

elsősorban Crooke gyűjteményét (The Popular Religion and Folklore of Northern

India. 2. kötet, London, Constable, 1897) használtuk fel. Ebben vannak bizo­
nyos hézagok, különösen ami a rítusok közötti finom különbségeket és a for­
mulák szövegét illeti.
8 Az asszír mágiából csak az ördögűzés szertartásait ismerjük: Fossey: La
magié assyrienne. 1903. A zsidó mágiával kapcsolatban csak töredékes adataink
vannak: Witton Davies: Magic, Divination and Demonology among the Hebrews.
1898; L. Blau: Das altjudische Zauberwesen. 1898. - Az arabok mágiájával nem
foglalkoztunk.
9 A görög és latin források értékével kapcsolatban egyikünk már véle­
ményt nyilvánított (H. Hubert: Magia. In: Dictionnaire des A ntiquités grecques et
romaines. Daremberg és Saglio, VI. fase. 31. 9. oldaltól). Szívesebben vettük
igénybe a mágikus papiruszokat, amelyek ha nem is teljes rítusokat mutatnak
be, de legalábbis hiánytalan útmutatót adnak néhány rítushoz. Örömmel fo­
lyamodtunk az alkimisták szövegeihez (Berthelot: Collection des alchimistes
grecs). A regények és a mágikus mesék szövegeihez csak nagy óvatossággal
nyúltunk.
10A középkori mágia tanulmányozását jelentősen megkönnyítette Hansen
két kitűnő műve, amelyekről már beszámoltunk (Année Sociologique, V., 228.
oldaltól).

57
 MÁSODIK FEJEZET

A MÁGIA MEGHATÁROZÁSA

Tegyük fel - ideiglenesen és elvileg —, hogy a különböző társa­

dalmakban megfelelően elkülönítették egymástól a mágiát és a
társadalmi tények egyéb rendszereit. Ha ez így van, joggal felté­
telezhetjük, hogy a mágia nemcsak a jelenségek önálló osztályát
alkotja, de világosan meg is határozható. Ezt a meghatározást
magunknak kell megalkotnunk, hiszen nem érhetjük be azzal,
hogy mágikusnak hívjuk azokat a jelenségeket, amelyeket sze­
replőik vagy szemlélőik így neveznek. Ók ugyanis szubjektív
nézőpontokat képviselnek, amelyek nem feltétlenül tudomá­
nyosak. Egy vallás már akkor mágikusnak nevezi a régi kultu­
szok maradványait, amikor azok vallási gyakorlata még véget
sem ért; e szemléletmód már a kutatóikra is ránehezedett, és
például még egy oly kitűnő folklorista, mint Skeat is mágikus­
nak tekinti a malájok régi mezőgazdasági rítusait. Szerintünk
csak azokat a dolgokat nevezhetjük mágikusnak, amelyeket egy
egész társadalom tekintett ilyennek, azokat viszont nem, ame­
lyeket pusztán a társadalom egy része minősített így. Tudjuk
azonban azt is, hogy a társadalmaknak nem mindig volt világos
képük saját mágiájukról, és ha mégis, csak lassan jutottak el idá­
ig. Nem remélhetjük tehát, hogy azonnal megtaláljuk a tökéle­
tes meghatározás formuláit, amely csak a mágia és a vallás kap­
csolatainak feltárását követően fogalmazható meg.
A mágia cselekvőket, cselekvéseket és képzeteket foglal ma­
gában: varázslónak nevezzük azt a személyt, aki mágikus csele­
kedeteket hajt végre, még akkor is, ha nem specialista; mágikus
képzeteknek hívjuk a mágikus cselekedeteknek megfelelő gon­
dolatokat és hiedelmeket; ami pedig a cselekvéseket illeti -
amelyekhez viszonyítva a mágia más összetevőit meghatároz­
zuk -, ezeket mágikus rítusoknak nevezzük. Mostantól kezdve
fontos, hogy megkülönböztessük egymástól e cselekvéseket és
az ezekkel összekeverhető társadalmi gyakorlatokat.

58
 A mágikus rítusok és maga az egész mágia mindenekelőtt
hagyományos jelenség. A nem ismétlődő cselekedetek nem
mágikusak. Nem mágikusak azok a cselekedetek sem, ame­
lyeknek a hatékonyságában nem egy egész csoport hisz. A rí­
tusok formája kiválóan továbbadható, a közvélemény pedig
szentesíti azt. Ebből következik, hogy a szigorúan egyéni cse­
lekedetek, mint például a játékosok egyéni babonás praktikái
nem nevezhetőek mágikusnak.
A mágikus cselekvések a hagyományos gyakorlatok közül a
jogi aktusokkal, a technikákkal és a vallásos rítusokkal téveszt-
hetők össze. A jogi kötelezettségek rendszerét azért sorolták a
mágiához, mert mindkettőnél megtalálhatóak a kényszerítő és
összekötő erejű szavak és mozdulatok, ünnepélyes formák.
A jogi aktusoknak azért van gyakran rituális jellegük, a szerző­
dés, az eskü, az istenítélet azért ölt bizonyos szempontból
szakrális jelleget, mert ezek az aktusok keveredtek a rítusok­
kal, anélkül hogy maguk is rítusok volnának. Amennyiben kü­
lönleges hatékonysággal bírnak, vagy túlmennek azon, hogy
személyek között szerződésszerű kapcsolatokat létesítsenek,
akkor már nem jogi, hanem mágikus vagy vallásos aktusok.
A rituális cselekedetek viszont lényegüknél fogva képesek
arra, hogy valami mást hozzanak létre, mint a társadalmi kon­
venciók; különlegesen hatékonyak; alkotnak és cselekszenek.
A mágikus rítusokat még inkább ilyeneknek tekintik, oly­
annyira, hogy nevüket gyakran a hatékonyságból, mint jellem­
zőjükből nyerik: Indiában a rítusnak legjobban megfelelő szó a
kármán, cselekedet; a rontás maga a factum, kútja; a német
Zauber szó etimológiailag ugyanezt a jelentést hordozza; és
más nyelvek is használnak olyan szavakat a mágia jelölésére,
amelyeknek a gyökere azt jelenti: cselekedni.
De maguk a technikák is teremtő erővel bírnak. A velük
együtt járó gesztusokat szintén hatékonynak szokták tartani.
Az emberiség legnagyobb része csak nehezen tudja ezeket a rí­
tusoktól megkülönböztetni. Lehetséges különben, hogy a mű­
vészetünk és iparunk által oly fáradságosan elért célok között
nincs egyetlen olyan sem, amelyet ne próbáltak volna mágia
révén megvalósítani. Mivel azonos célokra törekednek, termé­
szetes, hogy egymáshoz kapcsolódnak, és állandó - ám válto­
zó arányokkal létrejövő - elegyet alkotnak. A mágia általában
a halászatban, a vadászatban és a mezőgazdaságban halad a
technikával párhuzamos úton és segíti azt. Más mesterségeket
- mondhatni - teljesen felölel a mágia. Ilyen az orvoslás, az al­

59
kímia; hosszú ideig ezekben is a lehető legszűkebbre korláto­
zódott a szakmai elem, és a mágia játszotta a főszerepet; oly­
annyira függtek tőle, hogy úgy tűnik, a mágiából fejlődtek ki.
Nem csupán az orvosi gyakorlatot veszik körül szinte napjain­
kig vallási és mágikus szabályok, imák, ráolvasások, asztroló­
giai óvintézkedések, de a gyógyszerek, az orvosi kezelések, a
sebész mozdulatai is a szimbolizmus, a szimpátia, a homeopá­
tia, az antipátia valóságos szövedékei, és gyakorlatilag ezeket
is mágikusnak tekintik. A rítusok és a művészet hatékonysága
között nem szokás különbséget tenni: egyszerre jutnak az em­
berek eszébe.
Annál is könnyebb ezeket összekeverni, mivel a mágia ha­
gyományos jellege megtalálható a művészetben és az iparban
is. A kézműves mozdulatainak sorozatát ugyanolyan általá­
nos szabályok határozzák meg, mint a varázslóét. Mégis min­
denhol megkülönböztették egymástól a művészetet és a mági­
át, mert valamilyen megfoghatatlan módszerbeli eltérést érez­
tek a kettő között. A technikákban a hatásra úgy tekintenek:
mechanikusan létrejön. Tudjuk, hogy a hatás közvetlenül a
mozdulatok, a gépek és a fizikai tényezők összehangolásának
az eredménye. Látható, hogy azonnal követi a kiváltó okot; a
termékek és az eszközök egyneműek: a dobás elrepíti a dárdát,
a főzés tűzön történik. Mi több, a tapasztalat állandóan felül­
vizsgálja a hagyományt, és az előbbi folyamatosan próbára te­
szi a technikai hiedelmek értékét. A mesterségek léte az okok
és az okozatok homogenitásának az érzékelésétől függ. Ami­
kor egy eljárás egyszerre mágikus és technikai, akkor a mági­
kus rész az lesz, amely e meghatározásnak nem felel meg. így
egy orvosi eljárásban a szavak, a ráolvasások, a rituális vagy
asztrológiai előírások mágikusak; ezekben rejlenek az okkult
erők és szellemek, és ezekben uralkodik egy olyan gondolatvi­
lág, amely azt eredményezi, hogy a mozdulatokat és a rituális
gesztusokat teljesen sajátos, mechanikus hatóerejüktől külön­
böző hatóerővel ruházzák fel. A valódi hatásnak nem a moz­
dulatok érzékelhető hatását tekintik. Az előbbi mindig túltesz
az utóbbin, és rendszerint nem azonos rendű vele; mint példá­
ul, amikor egy bottal a forrás vizét kavargatva esőt csinálnak.
Ez azoknak a rítusoknak a sajátossága, amelyeket sui generis
hatásos hagyományos cselekedeteknek nevezhetünk.
Ezzel azonban csak a rítust és nem a mágikus rítust sikerült
meghatároznunk - most ezt kell elkülönítenünk a vallásos rí­
tusoktól. Frazer, mint láttuk, javasolt néhány kritériumot. Az

60
első az, hogy a mágikus rítus szimpátián alapul. Márpedig ez a
jellemző nem elégséges. Nemcsak azért, mert vannak olyan
mágikus rítusok, amelyek nem szimpatetikusak, hanem azért
is, mert a szimpátia nem pusztán a mágia sajátossága, hiszen a
vallásban is vannak szimpátián alapuló cselekedetek. Amikor
a jeruzsálemi templom főpapja a szukkót ünnepén felemelt ka­
rokkal vizet öntött az oltárra, nyilvánvalóan szimpatetikus rí­
tust hajtott végre, amelynek célja az esőcsinálás. Amikor a hin­
dú szertartásvezető egy ünnepélyes áldozatbemutatás során
az italáldozat által „megteendő út" függvényében meghosz-
szabítja vagy megrövidíti az áldozatot bemutató személy éle­
tét, még nyilvánvalóbban szimpatetikus rítust végez. A szim­
bólumok mindkét esetben teljesen világosak; a rítus látszólag
önmagától fejt ki hatást; ugyanakkor mindkét esetben elsősor­
ban vallásos jellegű. Efelől semmi kétséget sem hagynak a
részt vevő cselekvők, a helyszín jellege vagy a jelen lévő isten­
ségek, a cselekedetek ünnepélyessége és a kultuszban részt ve­
vők szándékai. A szimpatetikus rítusok tehát éppen annyira
lehetnek mágikusak, mint vallásosak.
A Frazer által javasolt második kritérium az, hogy a mágia
rendszerint önmagától hat és kényszerítő erővel bír, míg a val­
lási rítusra az imádás és a kiengesztelés a jellemző; az egyik
azonnali mechanikus cselekedettel jár együtt, a másik közve­
tett módon, egyfajta tiszteletteljes meggyőzés révén fejti ki a
hatását; aki cselekszik benne, az valamiféle szellemi közvetítő.
E különbségtétel azonban távolról sem elegendő, hisz gyakran
a vallási rítus is kényszerítő erővel hat, az isten pedig az ókori
vallások nagy részében egyáltalán nem volt képes arra, hogy
kivonja magát egy formai hiba nélkül elvégzett rítus hatása
alól. Mi több, mint látni fogjuk, tévedés az, hogy valamennyi
mágikus rítus közvetlen cselekedet, hiszen a mágiában is van­
nak szellemek, sőt az istenek is megjelennek benne. Végezetül
pedig a szellem, az isten vagy az ördög nem mindig engedel­
meskedik feltétel nélkül a varázslónak, aki végül már könyö­
rög neki.
Más jellemzőket kell tehát keresnünk. Hogy megtaláljuk
ezeket, haladjunk lépésről lépésre.
A rítusok között találunk olyanokat, amelyek bizonyosan
vallásosak: ilyenek az ünnepélyes, nyilvános, kötelező és rend­
szeres rítusok, mint például az ünnepek és a szentségek. Van­
nak azonban e rítusok között is olyanok, amelyek vallási jelle­
gét Frazer nem ismerte el; számára - a bennük rejlő szim-

61
patetikus rítusok okán - az ausztrálok valamennyi szertartása,
a beavatási szertartások többsége mágikus jellegű. Márpedig a
valóságban az arunták nemzetségi rítusai, az úgynevezett in-
tichiuma rítusok, a törzsi beavatási rítusok pontosan azzal a
fontossággal, súlyossággal és szentséggel bírnak, amit a vallás
szó felidéz. Az e rítusokban megjelenő fajok és totemisztikus
ősök épp azok közé a tisztelt vagy rettegett hatalmak közé tar­
toznak, akiknek a beavatkozása épp Frazer szerint a vallásos
aktus jellemzője.
Más rítusok ezzel szemben szabályszerűen mágikus jellegű­
ek. Ezek a rontások. Azt látjuk, hogy a jog és a vallás folyama­
tosan ilyennek minősíti ezeket. Mivel törvénysértők, kimon­
dottan tiltottak és büntetendőek. A tiltás formális módon jelzi
a mágikus és a vallási rítus antagonizmusát. Épp a tiltás teszi a
rontást mágikussá, hiszen vannak olyan vallási rítusok, ame­
lyek szintén rontó jellegűek, mint például a devotio egyes ese­
tei, a város ellenségeinek, a sírgyalázóknak vagy az esküsze­
gőknek a szidalmazása, végül mindazok a halotti rítusok, ame­
lyek szentesítik a rituális tiltásokat. Még azt is mondhatjuk,
hogy vannak rontások, amelyek csak azok számára minősül­
nek rontásnak, akik tartanak tőlük. A tiltás az a határ, amely
felé a mágia egésze tart.
E két szélsőség - az áldozat és a rontás - jelenti a mágia és a
vallás - hogy így mondjuk - két pólusát. A vallások mindig te­
remtenek maguknak valamiféle ideált, amelynek magasságá­
ba himnuszok, fogadalmak és áldozatok szállnak fel, és ame­
lyet tiltások védelmeznek. A mágia elkerüli e tájakat, és a ron­
tásra hajlik. Ez utóbbi köré csoportosulnak a mágikus rítusok,
és ez utóbbi rajzolja ki az első vonásokat az emberiségnek a
mágiáról alkotott képén. E két pólus között homályos jelensé­
gek tömege található, amelyek sajátos jellege első látásra nem
nyilvánvaló. Ezek a külön nem tiltott, de nem is kifejezetten
előírt cselekedetek. Léteznek egyéni és fakultatív vallási aktu­
sok; léteznek megengedett mágikus cselekedetek. Ezek egy­
részt az egyéni kultuszok alkalmi aktusai, másrészt azok az el­
járások, amelyek a technikákhoz, például az orvosláshoz kap­
csolódnak. Az a francia paraszt, aki mágikus úton kiűzi az
egereket szántóföldjéről, az az indián, aki harci orvosságot ké­
szít magának, az a finn, aki ráolvas vadászfegyverére - teljesen
vállalható célokat követ és engedélyezett cselekvéseket hajt
végre. A mágia és az otthoni kultusz közötti rokonság olyan
nagy, hogy Melanéziában azt látjuk: a mágia az ősökkel kap­

62
csolatos cselekvések közé tartozik. Távol áll tőlünk, hogy e ke­
veredés lehetőségét tagadni akarjuk, sőt úgy véljük, hangsú­
lyoznunk is kell, későbbre hagyva a magyarázatot. Pillanat­
nyilag majdnem teljesen elfogadjuk Grimm meghatározását,
aki a mágiát „a házi élet alsóbbrendű szükségletei számára ké­
szült vallásszerűségnek" tekinti. De bármennyire fontos is le­
gyen számunkra a mágia és a vallás közötti folytonosság, pilla­
natnyilag mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a jelenségeket
osztályozzuk, és e célból felsoroljunk néhány, a felismerésüket
lehetővé tevő külső jegyet. Hiszen a mágia és a vallás közötti
rokonság nem akadályozta meg az embereket abban, hogy
érezzék a kétféle rítusban rejlő különbségeket, és hogy ezt vilá­
gosan kifejezzék a gyakorlatban. Azokat a jegyeket kell tehát
felkutatnunk, amelyek lehetővé teszik az osztályozást.
Legelőször is: a mágikus és a vallási rítusok szereplői gyak­
ran különböznek; nem ugyanazok a személyek végzik őket.
Amikor a pap - kivételesen - mágiát űz, viselkedésmódja nem
azonos azzal, amit megszoktunk tőle; hátat fordít az oltárnak,
a bal kezével csinálja azt, amit a jobbal kellene és így tovább.
Azonban más jegyeket is csoportosítanunk kell. Először is
ilyen a mágikus szertartások helyszínének a kiválasztása. Ezek
rendszerint nem a templomban vagy a házi oltárnál, hanem az
erdőben, a lakott helyektől távol, éjszaka vagy árnyékban, a
ház rejtett zugaiban, tehát félreeső helyen zajlanak. Míg a val­
lásos rítus általában a napvilágra és a nyilvánosságra törek­
szik, a mágikus rítus ezt elkerüli. Még ha megengedett is, rej­
tőzködik, akár a rontás. Még akkor is, amikor a nyilvánosság
előtt kénytelen cselekedni, a varázsló igyekszik elhúzódni:
mozdulatait lopva teszi, szavai nem vehetők ki tisztán; az
összegyűlt család előtt dolgozó orvosságos ember, kuruzsló a
foga között mormolja igéit, rejti kézmozdulatait és tettetett
vagy valóságos eksztázisba burkolózik. Ily módon a varázsló
az emberek között még annál is jobban bezárkózik, mint ami­
kor az erdőbe húzódik vissza. Még kollégáival szemben is
szinte mindig magába forduló, zárkózott marad. Az elzárkó­
zás - akár a titok - a mágikus rítus bizalmas természetének
szinte tökéletes jele. A mágikus rítus mindig a saját szakállára
működő egyén vagy egyének dolga: mind a cselekvést, mind a
cselekvőt rejtély lengi körül.
E különféle jegyek valójában a mágikus rítus vallástalansá-
gát fejezik ki: a mágikus rítus vallásellenes, és ilyennek is szán­
ják. Egyetlen esetben sem tartozik azokba a szervezett rend-

63
szerekbe, amelyeket kultuszoknak nevezünk. Ezzel szemben a
vallási gyakorlat, még ha véletlenszerű is, még ha nem kötele­
ző jellegű is, mindig előre látható, előírásszerű, hivatalos. Ré­
sze egy kultusznak. Az a tiszteletadás az istenségeknek, ame­
lyet egy betegség okán, egy fogadalom vagy engesztelő áldozat
során végeznek, végeredményben mindig rendszeres, kötele­
ző tisztelet, mi több, még szükségszerű is, hiába önkéntes jelle­
gű. A mágikus rítust ezzel szemben - még ha időnként kike­
rülhetetlenül ismétlődő is (mint a mezőgazdasági mágia), vagy
szükségszerű, amikor bizonyos célok (például gyógyulás) ér­
dekében végzik - mindig szabálytalannak, rendellenesnek és
legalábbis kevéssé becsesnek tekintik. Az orvosi rítusokból,
még ha az elképzelhető leghatásosabbak és a leginkább meg­
engedettek is, hiányzik az ünnepélyességnek és a kötelesség
teljesítésével együtt járó érzésnek az a foka, amely egy gyógyí­
tó istenséghez intézett engesztelő áldozatban vagy fogadalom­
ban megtalálható. Az orvosságos ember, a fétis vagy a szellem
tulajdonosa, a kuruzsló, a varázsló felkeresésében nem az er­
kölcsi kötelesség, hanem a szükség játszik vezető szerepet.
Ugyanakkor van néhány példánk mágikus kultuszra is. Ilyen
Hekaté kultusza a görög mágiában, Dianáé és az ördögé a kö­
zépkori mágiában, vagy Rúdra Siva, az egyik legnagyobb in­
diai istenség kultuszának jó része. Ezek azonban másodlagosan
alakultak ki, és egyszerűen azt bizonyítják, hogy a varázslók
- a vallási kultuszok mintájára - saját maguknak teremtettek
kultuszt.
Ezzel eljutottunk a mágikus rítus - első lépésben - elfogad­
ható meghatározásához. Ilyennek nevezünk minden olyan rí­
tust, amely nem tartozik egyetlen szervezett kultuszhoz sem, amely
magánjellegű, titkos, rejtélyes, és amely a tiltott rítusok mint
határ felé tendál. E definícióból - számításba véve azt is, ame­
lyet a mágia más alkotórészeivel kapcsolatban adtunk - követ­
kezik a mágia fogalmának első meghatározása. Látni való,
hogy a mágiát nem rítusainak formája segítségével, hanem
azokkal a feltételekkel határoztuk meg, amelyek között ezek a
rítusok lejátszódnak, és amelyek kijelölik helyüket a társadal­
mi szokások együttesében.

64
 HARMADIK FEJEZET

A MÁGIA ÖSSZETEVŐI

i
A VARÁZSLÓ
Varázslónak neveztük a mágikus rítusok cselekvőit, függetle­
nül attól, hogy hivatásosak-e vagy sem. Valójában leszögez­
hetjük, hogy vannak olyan mágikus rítusok, amelyeket nem­
csak specialisták végezhetnek. Ezek közé tartoznak a gyógyí­
tó mágiából a javasasszonyok receptjei, valamennyi falusi
praktika, mindaz, amit a mezőgazdasági élet során gyakran el
kell végezni; sőt úgy látszik, hogy a vadászati és halászati rítu­
sok is mindenki számára hozzáférhetők. Felhívjuk azonban a
figyelmet arra, hogy e rítusokból sokkal kevesebb van, mint
első ránézésre gondolnánk. Ráadásul, mindig kezdetlegesek
maradnak, és csak nagyon behatárolt - bár közös - szükségle­
teknek felelnek meg. Még az ilyen rítusokhoz gyakran folya­
modó, elmaradott kis csoportokban is kevesen vannak, akik
ezeket valóban gyakorolják. A valóságban e népi mágiát álta­
lában csak a családfő vagy a ház úrnője végzi. Különben sokan
közülük jobban szeretik, ha nem maguknak kell cselekedni­
ük, és ha a náluk gyakorlottabbak vagy okosabbak árnyékába
húzódhatnak. Jó részük tétovázik, vagy azért, mert kétségei
vannak, vagy pedig azért, mert nincs önbizalma. Olyanokat is
találunk, akik nem engedik, hogy átadjanak nekik egy hasz­
nos receptet.
Mi több, hiba lenne azt hinnünk, hogy az alkalmi varázsló
mindig - még a rítus gyakorlása közben is - megszokott álla­
potában érzi magát. Gyakran azért kerül a gyümölcsöző mű­
ködést lehetővé tevő helyzetbe, mert kilépett abból az állapot­
ból. Betartotta a táplálkozási vagy szexuális tiltásokat, böjtölt,
álmodott; megtett bizonyos előzetes mozdulatokat; nem szá­
mítva azt, hogy - legalábbis egy pillanatra - a rítus más em­
berré teszi. Emellett aki - akár a legközönségesebbek közül
való - varázsigével él, azt saját tulajdonának tekinti. Ennélfog­
va a paraszt, aki „a nagyanyja receptjéről" beszél, jogosan

65
használhatja azt; a recept alkalmazása itt szinte egyet jelent a
mesterséggel.
Ugyanezen a gondolatsoron belül említjük azt az esetet,
amikor a közhiedelem egy közösség valamennyi tagját olyan
veleszületett képességekkel ruházza fel, amelyek alkalman­
ként mágikus képességekké válhatnak: ilyenek a varázslócsa­
ládok az újkori Indiában (az északnyugati területeken az odzs-
hák, Mirzápur vidékén a baigák). Egy-egy titkos társaság tagjai
is felfedezhetik, hogy - a beavatási szertartás révén - mágikus
hatalom birtokába kerültek; ugyanez áll azoknak a társadal­
maknak a tagjaira is, amelyekben fontos szerepet játszik a be­
avatás. Összegezve: azt látjuk, hogy az alkalmi varázslók - a rí­
tusokat illetően - nem teljesen laikusok.
Igazság szerint azért léteznek olyan rítusok, amelyek min­
denki számára hozzáférhetőek, és amelyek gyakorlása nem
igényel sajátos képességeket, mert ezek az ismétlés révén nép­
szerűvé váltak, a használat során leegyszerűsödtek, vagy ter­
mészetüknél fogva közönségesek. Ám minden esetben megma­
rad a recept ismerete, a hagyományhoz való hozzáférés, amely
az azt követőnek valamiféle minimális képesítést nyújt. E meg­
figyelés után általános szabályként le kell szögeznünk, hogy a
mágikus praktikákat specialisták végzik. Varázslók léteznek, s
létezésüket eddig minden olyan helyen jelezték, ahol elég rész­
letes megfigyeléseket végeztek.
Nemcsak hogy léteznek varázslók, de elméletileg sok társa­
dalomban a mágia gyakorlása az ő kiváltságuk. Ez világosan
kiderül a védikus szövegekből: ezekben azt látjuk, hogy a rí­
tust csak a bráhman végezheti; az érintett még csak nem is auto­
nóm cselekvő; részt vesz a szertartásban, passzívan követi az
utasításokat, elismétli a neki diktált néhány szófordulatot, az
ünnepélyes pillanatokban megérinti a szertartásvezetőt, de
semmi többet nem tesz; röviden: azt a szerepet játssza, amelyet
az áldozás során az áldozatot bemutattató személy (sacrifiant)
szokott betölteni a paphoz képest. Mi több, úgy látszik, hogy a
régi Indiában a varázsló e kizárólagos kiváltsága a mágiára
nem csak elméleti jellegű volt. Van okunk azt hinni, hogy a
bráhman e privilégiumát valóban elismerte a nemesek és a ki­
rályok - a ksatriják - kasztja; ezt bizonyítják a klasszikus szín­
darabok egyes jelenetei. Igaz ugyanakkor, hogy a társadalom
egész fennmaradó részében virágzik a népi mágia, amely ke­
vésbé exkluzív jellegű, de amelynek szintén megvannak a maga
gyakorlói. Hasonló elképzelés diadalmaskodott a keresztény

66
Európában is. Bárki gyakorolta a mágiát, varázslónak tekintet­
ték, és eszerint büntették. A mágia bűne a gyakori bűnök közé
tartozott. Az egyház és a törvények számára nem volt mágia
varázsló nélkül.

1. A varázsló tulajdonságai. - Nem akarat szerint lesz varázsló

valaki; vannak olyan tulajdonságok, amelyek megkülönbözte­
tik a varázslót az átlagemberektől. Ezek egy része szerzett tu­
lajdonság, mások veleszületettek; vannak olyanok, amelyeket
alaptalanul tulajdonítanak a varázslóknak, s vannak olyanok,
amelyekkel valóban rendelkeznek.
Állítólag a varázsló felismerhető bizonyos fizikai jegyekről,
amelyek megjelölik, és leleplezik, ha el akarja titkolni. Azt
mondják, hogy a szemében a pupilla megette az íriszt, és hogy
fordított a benne tükröződő kép. Úgy hiszik, nincs árnyéka.
A középkorban a signum diabolit keresték a testén. Nem kétsé­
ges különben, hogy - hisztérikusak lévén - sok varázsló testén
voltak forradások és érzéketlen területek. Ami a varázsló sajá­
tos tekintetéről szóló hiedelmeket illeti, ezek részben valóságos
megfigyeléseken alapulnak. Mindenhol találhatunk olyan em­
bereket, akiktől félnek és akiket nem szívesen látnak, mert pil­
lantásuk eleven, különös, hunyorgó és hamis, egyszóval „rossz
szemmel néznek valamire". Valamennyiüknek az a sorsa, hogy
varázsló váljék belőlük. Ezek az emberek érzékenyek, nyugta­
lanok, vagy olyanok, akiknek intelligenciája rendellenesnek
látszik a mágiában hívő, nagyon középszerű körökben. A hirte­
len mozdulatok, a szaggatott beszéd, a szónoki vagy költői ké­
pességek szintén varázslóvá teszik az embert. Mindezek a jelek
rendszerint egyfajta idegi érzékenységre vallanak, amit sok tár­
sadalomban a varázslók fejlesztenek is, és amely a szertartások
során a végsőkig erősödik. Gyakran megesik, hogy e szertartá­
sok valóságos idegi transzokkal, hisztériarohamokkal vagy ép­
pen merevgörccsel járnak együtt. A varázsló - néha valóságos -
eksztázisba esik, amit általában szándékosan idéz elő. Ilyenkor
gyakran úgy érzi - és mindig úgy is látszik -, hogy az emberi
világon kívülre került. Közönsége odaadással és aggodalom­
mal figyeli, az előzetes hókuszpókuszoktól öntudatra ébredé­
séig, akárcsak napjainkban a hipnotikus szeánszokon. Ez a
színjáték olyan erős hatást tesz rá, hogy úgy érzi: a rendkívüli
állapot a mágiát hatékonnyá tevő ismeretlen erő megnyilvánu­
lása. Ezek az idegi jelenségek, amelyek a szellemi képességeket
jelzik, teszik képessé az adott személyt a mágiára.

67
 Varázslónak valók azok a személyek is, akik olyan fizikai tu­
lajdonságokkal vagy rendkívüli ügyességgel bírnak, amelyek
a közösség figyelmét, félelmét és rosszindulatát felkeltik, mint
a hasbeszélők, zsonglőrök és bűvészek: elég egy testi hiba hoz­
zá, mint a púposok, a félszeműek, a vakok stb. esetében. A ve­
lük való bánásmód által kiváltott érzéseik, saját nagyságukkal
vagy az őket ért üldözésekkel kapcsolatos elképzeléseik egye­
nesen fogékonnyá teszik őket arra, hogy rendkívüli képessé­
geket tulajdonítsanak maguknak.
Megjegyezzük, hogy mindezek az emberek - nyomorékok,
eksztatikusok, idegesek és szemfényvesztők - gyakorlatilag
társadalmi osztályféleségeket alkotnak. Varázserejüket első­
sorban nem egyéni testi jellegük adja, hanem a társadalom
hozzáállása egész fajtájukhoz.
Ugyanez a helyzet a nőkkel. Nem annyira fizikai adottsága­
iknak, mint inkább a képességeikkel kapcsolatos társadalmi
érzelmeknek tudható be az, hogy a mágiára mindenhol alkal­
masabbnak tartják őket, mint a férfiakat. Életük kritikus idő­
szakai olyan elképedést és aggodalmat váltanak ki, amely sajá­
tos helyzetet teremt számukra. Márpedig a nők varázserői ép­
pen a házasságra való érettség elérésekor, a havibaj alatt, a
terhesség és gyermekágy során, illetve a klimax után érik el te­
tőpontjukat. Úgy tartják, hogy különösen ezekben az idősza­
kokban szolgáltatnak a mágiának a cselekvéshez szükséges
eszközöket, vagy válnak maguk cselekvővé. Az öregasszo­
nyok boszorkányok, a szűz lányok értékes segéderők; a menst­
ruációs vér és hasonló dolgok pedig széles körben használatos
hatóanyagok. Tudjuk különben, hogy a nők különösen hajla­
mosak a hisztériára; idegrohamaik ilyenkor látszólag emberfe­
letti hatalmak prédájává teszik őket, ami rendkívüli tekintélyt
ad. A nők azonban még az életük jelentős részét kitöltő idő­
szakokon túl is olyan babonák, törvényi és vallási előírások
tárgyai, amelyek arra utalnak, hogy a társadalmon belül önálló
osztályt alkotnak. A közöttük és a férfiak között mutatkozó
különbségeket el szokták túlozni; úgy vélik, rejtélyes dolgok
mennek végbe bennük, és így mágikus hatalmakkal állnak ro­
koni kapcsolatban. Másrészt a nő, mert ki van zárva a kultu­
szok többségéből, vagy mert - ha mégis bevonják —egészen
passzív szerepre kárhoztatják, már eleve csak olyan praktiká­
kat kezdeményezhet, amelyek a mágiával határosak. A nők
mágikus természete olyannyira társadalmi megítélés függvé­
nye, hogy elsősorban a közvélemény határozza meg. Keve­

68
sebb női varázsló van, mint hiszik. Gyakran kialakul az a külö­
nös jelenség, hogy a férfi a varázsló, de az asszonyt vádolják
vele. Az Atharva-Védában a női varázslók ellen végzik az ör­
dögűzést, miközben az összes átkot férfi varázslók mondják.
Az úgynevezett primitív társadalmak többségében az öreg­
asszonyokat és a nőket olyan varázslásokért vádolták és bün­
tették meg, amelyeket el sem követtek. A középkorban, külö­
nösen a XIV. század után a női varázslók, a boszorkányok ke­
rülnek többségbe; meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez az
időszak az üldözések kora, és hogy a boszorkányokat csak a
pereken keresztül ismerjük; a boszorkányok sokasága azokról
a társadalmi előítéletekről tanúskodik, amelyeket az Inkvizí­
ció használt ki és táplált.
A gyermekek a mágiában, főként a jövendőmondás rítusai­
ban különösen keresett segéderők. Időnként mégis saját céljaik
érdekében űznek mágiát, mint az ausztrál dieriknél, vagy az
újkori Indiában, amikor is az elefánt lábnyomában talált porral
maszatolják be magukat, mialatt a megfelelő varázsigét ének­
lik. Társadalmi helyzetük, mint tudjuk, egészen sajátos: élet­
koruk miatt, illetve mert még nem estek át a végleges beavatá­
sokon, bizonytalan és nyugtalanító jellegük van. Varázserőik
megint csak osztálysajátosságaiknak tulajdoníthatóak.
Ha azt látjuk, hogy a mágia bizonyos foglalkozások - mint
amilyen például az orvosé, a borbélyé, a kovácsé, a pásztoré, a
színészé, a sírásóé - gyakorlásához kötődik, nem fogunk többé
kételkedni abban, hogy a varázserőket nem személyeknek, ha­
nem testületeknek szokás tulajdonítani. Minden orvos, min­
den pásztor, minden kovács - legalábbis lehetőség szerint - va­
rázsló. Az orvosok azért, mert mesterségük mágiával átitatott,
és mindenképpen túlságosan technikai jellegű ahhoz, hogy ne
tűnjön okkultnak és csodálatosnak; a borbélyok azért, mert
olyan testi hulladékokkal érintkeznek, amelyeket az emberek
a rontástól való félelem miatt rendszerint meg szoktak semmi­
síteni vagy el szoktak rejteni; a kovácsok azért, mert olyan
anyaggal dolgoznak, amely egyetemesen babonák tárgya, és
mert nehéz, titkokkal övezett munkájukat presztízs lengi kö­
rül; a pásztorok azért, mert állandó kapcsolatban állnak az ál­
latokkal, a növényekkel és a csillagokkal; a sírásók azért, mert
a halállal érintkeznek. Szakmájuk eltávolítja őket az egyszerű
halandók közösségétől, és ez az elkülönülés mindannyiuknak
mágikus tekintélyt kölcsönöz. - Van egy olyan foglalkozás,
amely művelőjét talán még jobban eltávolítja az emberek vilá­

69
gától, mint bármely más munka, annál is inkább, mert általá­
ban egyszerre csak egyetlen személy végzi még a nagyobb tár­
sadalmak számára is: a hóhéré. Márpedig éppen a hóhérok
tudnak olyan recepteket, amelyekkel felfedezhetik a tolvajo­
kat, elkaphatják a vámpírokat stb.; a hóhérok varázslók.
A társadalomban sajátos tekintéllyel bíró embereket alkal­
manként varázslóvá teheti rendkívüli helyzetük. Ausztráliá­
ban az aruntáknál a helyi totemisztikus csoport főnöke és szer­
tartásvezetője egyben varázsló is. Új-Guineában nincs befolyá­
sosabb ember, mint a varázsló; joggal vélhetjük azt is, hogy
egész Melanéziában a főnök - lévén olyan ember, aki a mana,
azaz a szellemi hatalom birtokában van, és kapcsolatban áll a
szellemekkel - éppúgy rendelkezik mágikus, mint vallási ha­
talommal. Kétségtelenül ugyanezzel az okkal magyarázható-
ak a mitikus fejedelmek varázserői a hindú és a kelta epikus
költészetben. A jelenség elég fontos volt ahhoz, hogy Frazer a
mágia tanulmányozását beleillessze a királyok-papok-istenek
vizsgálatába; igaz, hogy számunkra a királyok inkább istenek
és papok, semmint varázslók. Másrészt gyakran előfordul,
hogy a varázslóknak kiemelkedő politikai tekintélyük van; be­
folyásos, sokszor meghatározó személyiségek. így társadalmi
helyzetük arra predesztinálja őket, hogy mágiát gyakorolja­
nak, és viszont: a mágia igénybevétele predesztinálja őket tár­
sadalmi helyzetükre.
Azokban a társadalmakban, amelyekben a papi funkciók
teljesen specializálódtak, gyakori, hogy papokat mágiával vá­
doljanak. A középkorban úgy vélték, hogy a papok különösen
ki vannak téve a démonok támadásainak, és ezért kísértést
érezhetnek démoni, azaz mágikus cselekedetekre. Ebben az
esetben papként lesznek varázslók; cölibátusuk, elszigeteltsé­
gük, felszentelésük, a természetfelettihez fűződő kapcsolatuk
miatt különcöknek tűnnek, és gyanakvás céltábláivá válnak.
A velük szemben érzett gyanakvás sokszor beigazolódni lát­
szik. Vagy ők maguk folyamodnak mágiához saját céljaik érde­
kében, vagy pedig papi beavatkozásukat ítélik szükségesnek a
mágikus szertartás elvégzéséhez, s el is érik, hogy - sokszor
tudtukon kívül - részt vegyenek rajtuk. A rossz papok, külö­
nösen pedig azok, akik szüzességi fogadalmukat megszegték,
természetesen ki vannak téve a mágia vádjainak.
Amikor egy vallás felbomlik, az új egyház tagjainak szemé­
ben a régi vallás papjai varázslókká válnak. Ilyennek tekintik
a muszlim malájok vagy shamok a pawangot vagy a paját, akik

70
valójában egykori papok. Az eretnekség ugyanilyen módon
vezet a mágiához: a katarokat, a valdenseket stb. varázslók­
ként kezelték. Ám minthogy a katolicizmus számára a mágia
fogalmába beletartozik a hamis vallás gondolata is, itt új je­
lenséget érintünk, amelynek tanulmányozását későbbre tar­
togatjuk. A kérdéses dolog mostantól annyiban mégis érdekes
számunkra, hogy láthatjuk, amint a mágiát kollektív módon
egész csoportoknak tulajdonítják. Mind az alexandriaiak, mind
pedig a középkori egyház szemében minden zsidó varázsló
volt.
Hasonlóképpen, az idegenek - önmagukban, mint csoport -
maguk is mind varázslók. Az ausztrál törzsek szerint a törzsön
belül bekövetkező valamennyi természetes halál a szomszédos
törzs varázslatainak az eredménye. A vérbosszú egész rend­
szere ezen alapul. Chalmerstől tudjuk, hogy az új-guineai Port-
Moresby melletti két kis falu, Toaripi és Koitapu azzal töltötte
idejét, hogy kölcsönösen rontásokat tulajdonított egymásnak. E
jelenség az úgynevezett primitív népeknél szinte egyetemesen
elterjedt. A védikus Indiában a varázslók jelölésére szolgáló
egyik szó azt jelenti: idegen. Idegen elsősorban az, aki más te­
rületen él, aki ellenséges szomszéd. Azt mondhatjuk, hogy e
szempontból a varázserőket topográfiailag határozzák meg.
Egy asszír ördögűzésben földrajzi szempontból pontosan van­
nak lokalizálva a mágikus hatalmak: „Varázsló, téged megba­
bonáztak, én megszabadultam, elámi varázsló, én megszaba­
dultam, quti varázsló, én megszabadultam, szutu varázsló, én
megszabadultam, lullubi varázsló, én megszabadultam, hani-
galbati varázsló, én megszabadultam." (Tallqvist: Die Assyrische
Beschwörungsserie Maqlß, IV., 99-103.). Amikor két civilizáció
érintkezésben áll egymással, a mágiát rendszerint a kisebbiknek
szokás tulajdonítani. A klasszikus példák közé tartoznak az in­
diai daszjuk, a finnek és a lappok, akiket a hindúk, illetve a
skandinávok gyanúsítottak varázslással. Melanéziában és Afri­
kában a síkság és a tengerpart civilizáltabb törzsei minden va­
donlakó törzset varázslónak tartanak. Mindazok a nomád tör­
zsek, amelyek letelepedett lakosság körében élnek, varázslók­
nak számítanak: napjainkban ilyenek a cigányok, India számos
vándorló kasztja: a kereskedők, a tímárok és a kovácsok. Az
idegeneknek ezeken a csoportjain belül egyes törzsek, nemzet­
ségek vagy családok különösen is a mágiára rendeltetnek.
Megesik különben, hogy a mágikus jelzőt nem minden alap
nélkül kapják, hiszen vannak csoportok, amelyek azt állítják,

71
hogy bizonyos jelenségek fölött valóban emberfölötti hatal­
muk van - e hatalom számukra vallási, másoknak mágikus.
A bráhmanok varázslóknak tűntek a görögök, az arabok és a
jezsuiták szemében, és valóban majdnem isteni mindenható­
ságot tulajdonítanak maguknak. Vannak olyan társadalmak,
amelyek azzal kérkednek, hogy esőt tudnak csinálni, vagy
hogy el tudják állítani a szelet, és amelyekről a környékbeli tör­
zsek is hiszik, hogy birtokában vannak e képességeknek. így
Ausztráliában a Gambier-hegyen lakó törzset, amelynek egyik
nemzetsége a szél ura, a szomszédos buandik törzs azzal vá­
dolja, hogy kedve szerint csinál esőt vagy szelet; a lappok
ugyancsak széllel teli zsákokat adtak el az európai tengeré­
szeknek.
Általánosságban kimondhatjuk, hogy azoknak az egyének­
nek, akiket a mágia gyakorlóinak tekintenek, más mágikus tu­
lajdonságaiktól eltekintve is sajátos helyzetük van azon a tár­
sadalmon belül, amely varázslóként kezeli őket. E kijelentést
azonban nem általánosíthatjuk odáig, hogy azt állítsuk: min­
den, a normálistól eltérő társadalmi helyzet a mágia gyakorlá­
sát készíti elő, mégis úgy véljük, egy ilyen következtetés akár
igaz is lehet. Nem akarjuk azonban, hogy a fenti tényekből bár­
ki is azt vonja le, hogy a varázslók mind egy szálig idegenek,
papok, főnökök, orvosok, kovácsok vagy nők voltak; vannak
varázslók, akik a fent nevezett csoportok egyikébe sem tartoz­
nak. Különben időnként - mint utaltunk rá - a varázslót éppen
a jelleme teszi alkalmassá bizonyos funkciókra vagy foglalko­
zásokra.
Zárjuk e részt azzal, hogy mivel bizonyos egyéneket a társa­
dalmi helyzetükkel együtt járó társadalmi érzelmek a mágia
végzésére predesztinálnak, azok a varázslók, akik egyetlen sa­
játos osztályba sem tartoznak, szintén erős társadalmi érzel­
mek tárgyát kell hogy képezzék; és hogy azok a társadalmi ér­
zelmek, amelyek az olyan varázslókhoz kapcsolódnak, akik
semmi mások, csak varázslók, azonosak azokkal az érzelmek­
kel, amelyek hihetővé tették, hogy a fent említett osztályok
mindegyikében valamiféle mágikus hatalom van jelen. Már­
pedig ha ezeket az érzelmeket mindenekelőtt szokatlan jelle­
gük hozta létre, levonhatjuk azt a következtetést, hogy a va­
rázslónak mint olyannak a helyzete társadalmi szempontból
rendellenes. A továbbiakban hagyjuk a varázsló negatív olda­
lát, és lássunk hozzá pozitív tulajdonságainak, valamint sajá­
tos adottságainak felderítéséhez.

72
 Említettünk már egyes pozitív tulajdonságokat - idegi érzé­
kenység, kézügyesség stb. amelyek kijelölnek valakit a va­
rázsló szerepére. A varázslóknak szinte mindig rendkívüli
ügyességet és tudást tulajdonítanak. Ha a mágia elméletét le­
egyszerűsítő szemlélettel közelítenénk meg, elgondolkodhat­
nánk intelligenciájukon és rosszhiszeműségükön, hogy az egész
hátterét a varázsló által alkalmazott leleményekkel és csalá­
sokkal magyarázzuk. Azok a valóságos jellemzők azonban,
amelyeket feltételesen továbbra is a varázslóknak tulajdoní­
tunk, beletartoznak a róluk kialakult hagyományos képbe,
amelybe, mint látni fogjuk, még további sajátosságok is tartoz­
ni fognak - olyanok, amelyek másképpen szolgálták hitelének
megalapozását.
E mitikus és csodálatos jegyek a mítoszok vagy inkább olyan
szóbeli hagyományok tárgyai, amelyek általában monda, mese
vagy regény formájában jelennek meg. E hagyományok jelen­
tős helyet foglalnak el az egész világ népéletében, és a folklór
egyik legfontosabb ágát jelentik. Ahogy Szómadéva híres hin­
dú mesegyűjteménye fogalmaz: „Az istenek állandó boldog­
ságban élnek, az emberek folyamatos boldogtalanságtól szen­
vednek. Sorsuk sokfélesége okán kedvesek azok cselekedetei,
akik az emberek és az istenek között vannak. Ezért mesélem
most el neked a Vídjádhárák történetét", vagyis a démonokét
és következésképpen a varázslókét (Kathá-Szaritszágara, 1 ,1,
47). E mesék és mondák azonban nem csak a képzelet játékai, a
kollektív fantázia hagyományos táplálói; hosszú estéken ke­
resztül történő folyamatos ismétlésük fenntartja a várakozás, a
félelem állapotát, amely a legkisebb behatásra káprázatokat
eredményezhet és cselekvéshez vezethet. Itt egyébként nem
lehet határvonalat húzni a mese és a hiedelem között: egyrészt
a mese, másrészt az igaz történet és a kötelezően elhitt mítosz
között. Az emberek annyit hallanak a varázslóról, hogy végül
látják is cselekedni, sőt tanácsot is kérnek tőle. A neki tulajdo­
nított erők roppant nagysága miatt nem kételkednek abban,
hogy könnyen teljesítheti a tőle kért apró szívességeket. Ho­
gyan is lehetne azt hinni, hogy a bráhman - akiről azt tartják,
hogy az istenek felett áll és képes egy világot megteremteni -
ne tudna, legalábbis alkalmanként, meggyógyítani egy tehe­
net? A varázslóról kialakult kép éppen azért dagad mértékte­
lenül meséről mesére, mesélőről mesélőre, mert a varázsló a
népi képzelet legkedveltebb hőseinek egyike, akár a mágia cél­
jai, akár a miatt a regényes érdeklődés miatt, amelynek a má­

73
gia egyúttal tárgya is. Míg a pap hatalmát a vallás határozza
meg egyértelműen, a varázslóról alkotott kép a mágián kívül
jön létre. „Állítólagok" végtelen sorából alakul ki, a varázsló­
nak pedig nincs más dolga, mint hogy hasonlítson a róla kiala­
kult arcképhez. így nem kell meglepődnünk azon sem, hogy a
mágikus regények hőseinek irodalmi vonásai majdnem mind
megtalálhatók a valódi varázsló tipikus jellemzői között.
A szóban forgó mitikus tulajdonságok erők, vagy erőt adnak.
E tekintetben a képzeletet leginkább az a könnyedség ragadja
meg, amellyel a varázsló megvalósítja szándékait. Annyi dolgot
képes a valóságban előidézni, amennyiről a többiek nem is ál­
modhatnak. Szavai, mozdulatai, szempillantásai, még a gondo­
latai is hatalommal telítettek. Egész személye mentesül azoktól
az áramlatoktól és befolyásoktól, amelyek előtt a természet, az
emberek, a szellemek és az istenek meghajolnak.
A dolgok feletti általános hatalom mellett a varázslónak sa­
ját maga felett is hatalma van - ez jelenti erejének a lényegét.
Akarata révén olyan mozgásokat végezhet, amelyekre mások
képtelenek. Úgy hiszik, hogy rá nem hat a nehézkedés törvé­
nye, felemelkedhet a levegőbe, és egy pillanat alatt ott terem­
het, ahol csak akar. Egyszerre mindenhol jelen lehet. Még az el­
lentmondások törvénye alól is kivonja magát. Azt mondják,
1221-ben a halberstadti Johannes Teutonicus, prédikátor és va­
rázsló egyazon éjszakán három misét mondott egyidejűleg,
Halberstadtban, Mainzban és Kölnben; és a hasonló történe­
tekben nincs hiány. Az ilyen helyváltoztatás természetét illető­
en viszont a mágia híveinek körében alapvető bizonytalanság
uralkodik. Az egyén, maga a személy változtatja a helyét? Al-
teregóját vagy lelkét küldi maga helyett? Ebből az ellentmon­
dásból csak a teológia vagy a filozófia próbált kiutat keresni.
A közvélemény nem törődött vele. A varázslók ebből a bi­
zonytalanságból éltek, és a cselekedeteiket övező rejtélyesség
érdekében fenn is tartották. Nekünk sem kell feloldanunk azo­
kat az ellentmondásokat, amelyek a lélek és a test fogalma kö­
zötti megkülönböztetés hiányából fakadnak - ez jobban uralja
a primitívek gondolkodását, mint gondolnánk.
Ám e két fogalom egyike, a léleké - köszönhetően mindan­
nak, ami benne misztikus és csodás volt, és ma is ilyen szá­
munkra - megteremthette a fejlődés lehetőségét. A varázsló
lelke még meglepőbb, tulajdonságai még fantasztikusabbak,
még okkultabbak, a mélyrétegei még homályosabbak, mint a
közemberek lelke. A varázsló lelke lényegénél fogva mozgé­

74
kony, és a testétől elválasztható. Olyannyira, hogy amikor az
animista hiedelmek primitív formái megszűnnek, amikor az
emberek már nem hisznek például abban, hogy a közönséges
lelkek alvás közben légy vagy pillangó módjára sétálgatnak,
ezt a tulajdonságot a varázsló lelkének még mindig fenntart­
ják. Mi több, ez az egyik jel, melynek alapján felismerhető: egy
légy repked a szája körül, amikor alszik. Mindenesetre, szem­
ben a többi, a helyét nem szándékosan változtató lélekkel, a
varázsló lelke parancsra távozik. Az ausztrál kurnaiknál a
„barn" az okkult szeánsz alatt elküldi lelkét a közelgő ellenség
kikémlelésére. Indiából a jógik példáját idézhetjük, bár esetük­
ben inkább filozófiai, mint vallási, és sokkal inkább vallási,
mint mágikus misztikáról van szó. Magukra vonatkoztatva
(yuj ige) a világ transzcendens őselvét, egyesülnek vele (yuj
ige), s ebből az egyesülésből nyerhető el (szidh ige) a varázserő
(sziddhi). Patandzsáli szútrái egészen egyértelműek e kérdés­
ben, mi több, a jógik mellett más varázslókra is kiterjesztik ezt
a képességet. A IV, I szútra szövegmagyarázatai elmondják,
hogy a legfőbb sziddhi a levitáció. Általában varázsló minden­
ki, aki képes a lelkét elküldeni valahova, e szabály alól nem is­
merünk kivételt. Tudjuk, hogy éppen ez az alapelve mind­
azoknak a jelenségeknek, amelyeket - elég rossz szóválasztás­
sal - sámánizmusnak neveznek.
E lélek a varázsló alteregója, tehát nem egy anonim rész a
személyéből, hanem maga a személy. Ha úgy akarja, megjele­
nik a cselekvés helyszínén, hogy fizikailag is részt vegyen ben­
ne. Mi több, egyes esetekben arra is szükség van, hogy a va­
rázsló megkettőződjék. A dajak varázslónak például a szel­
lemidéző szertartás közben el kell mennie, hogy megkeresse
az orvosságait. A résztvevők azt látják, hogy a varázsló teste je­
len van, ő maga ugyanakkor lelkileg és testileg távol, hiszen al­
teregója nem tiszta szellem. A megkettőződött két lény oly
mértékben azonos, hogy a legteljesebb mértékig helyettesíthe­
tik egymást. Ugyanígy elképzelhető az is, hogy a varázsló
azért kettőzi meg magát, hogy otthagyja a mását, ő maga pedig
elmenjen valahová. A középkorban így értelmezték a varázs­
lók helyváltoztatását. Úgy mondták, hogy amikor a varázsló
elindult a boszorkányéjre, az ágyában egy démont - vicarium
daemonem —hagyott. Ez a tökéletes alakmás-démon nem volt
más, mint a varázsló alteregója. E példa is bizonyítja, hogy a
megkettőződés gondolata egymással homlokegyenest ellenté­
tes felhasználási módokhoz vezethet. Ily módon a varázslónak

75
ezt az alapvető képességét ezer különféle módon lehet felfog­
ni, amely végtelen sok fokozatbeli eltérést tartalmaz.
A varázsló alteregója kigőzölgésének vagy varázserejének
egyfajta pillanatnyi materializálódása lehet, mint például egy
por- vagy szélörvény, amelyből alkalmanként a lelkének vagy
saját magának testi képe is előlép. Egyébként ez a teremtmény
teljesen elkülönül a varázslótól, sőt olykor független az akara­
tától, ám időről időre megjelenik, hogy szolgálatára álljon.
Ezért kísérik a varázslót gyakran segítők: olyan állatok vagy
szellemek, amelyek nem mások, mint a varázsló alteregói vagy
külső lelkei.
E két szélsőség között félúton van a varázsló alakváltozása.
Ez gyakorlatilag állati külsőben történő megkettőződést jelent,
hiszen bár a metamorfózisban formailag két lény van, lénye­
güket tekintve egyek. Van olyan metamorfózis - talán ez a leg­
gyakoribb -, amelyben az egyik forma szinte elnyomja a mási­
kat. Európában úgy vélik, a levegőben való közlekedés a meta­
morfózisnak köszönhető. A két motívum oly erősen kötődik
egymáshoz, hogy egyetlen fogalommá vált. A középkorban ez
a fogalom a striga, amely különben a görög-római ókorból
származik; a striga, az ősi strix (nőnemű) boszorkány és madár.
A nőnemű boszorkánnyal a lakhelyén kívül fekete macska,
farkas, nyúl képében, a férfi boszorkánnyal kecskebak stb. for­
májában találkozhatunk. Amikor a férfi vagy női boszorkány
elmegy valahova, hogy kárt okozzon, ezt állati formában teszi
- úgy tartják ilyenkor lehet tetten érni. Ám a két megjelenési
forma még ilyenkor is mindig megtartja viszonylagos önálló­
ságát. Egyrészt a varázsló éjszakai repülései során végül is
megőrzi emberi formáját, egyszerűen meglovagolva korábbi
alalváltozatát. Másrészt előfordul, hogy a folytonosság meg­
szakad, a varázsló és állati mása ugyanabban az időben mást
és mást csinál. Ebben az esetben az állat már nem a varázsló
pillanatnyi mása, hanem bizalmas segítője, aki nem azonos
vele. Ilyen volt az 1619. március 11-én Lincolnban Rutland gróf
egyik rokonának megbabonázásáért megégetett Margaret és
Filippa Flower boszorkányok Rutterkin nevű macskája. Egyéb­
ként minden olyan jelenség esetén, amely tökéletes metamor­
fózisnak látszik, magától értetődően mindig beleértik, hogy a
varázsló mindenütt jelen van, a boszorkány állati formájával
találkozva nem lehet tudni, hogy vele magával vagy egy egy­
szerű képviselőjével van-e dolgunk. A fentebb tárgyalt kiindu­
ló fogalomzavarból nem tudunk kilépni.

76
 Az európai boszorkányok átváltozásaik alkalmával nem öl­
tik fel válogatás nélkül bármilyen állat alakját. Rendszeresen
váltogatják megjelenési formájukat: hol kanca, hol béka, hol
macska képében jelennek meg. E tények alapján azt gondol­
hatjuk, hogy a metamorfózis egy-egy állatfajjal való rendsze­
res kapcsolattal egyenértékű. Ilyen társításokkal jószerivel min­
denhol találkozhatunk. Az algonkin, irokéz vagy cserokí or-
vosságos embereknek vagy még általánosabban: a rézbőrű
orvosságos embereknek - hogy odzsibvéül fejezzük ki magun­
kat - manitu-állatai vannak; hasonlóképpen, egyes melanéziai
szigeteken a varázslóknak kígyó és cápa segítői vannak. Álta­
lános szabályként elmondható, hogy a varázsló hatalma e
szerteágazó esetekben az állatokkal való bizalmas viszonyá­
nak köszönhető. Hatalmát a hozzá kapcsolódó állattól nyeri,
az tárja fel előtte a varázsigéket és a rítusokat. Mi több, néha
hatalmának korlátáit is ez a kapcsolat szabja meg; a rézbőrűek-
nél a varázsló segítője a saját fajtájabeli állatok és a hozzá kap­
csolódó dolgok fölötti hatalommal ruházza föl gazdáját; Iamb-
likhosz ebben az értelemben beszélt gáyoi XeóuTwv-ról gáyoi
ó<f>eoju-ról, akik a kígyók, illetve az oroszlánok felett bírtak ha­
talommal és az azok által okozott sebeket gyógyították.
Elméletileg, eltekintve néhány igen ritka jelenségtől, a va­
rázsló nem egy adott állattal, hanem egy teljes állatfajjal áll
kapcsolatban. E kapcsolatok emiatt hasonlítanak a totemisz-
tikus kapcsolatokhoz. Azt kell-e hinnünk, hogy valóban ilyen
jellegű ez a kapcsolat? Ami Európával kapcsolatban feltevés,
Ausztrália vagy Észak Amerika esetében bizonyított tény. A tár­
sult állat valóban egyéni totem. Howitt számol be róla, hogy
egy murring varázslót elhurcoltak a kenguruk országába; ez­
által a kenguru lett a totemje; többé már nem fogyaszthatta a
húsát. Azt kell hinnünk, hogy a varázslók voltak az elsők és
maradtak az utolsók azok között, akik ilyen revelációkon men­
tek keresztül, és ezért egyéni totemeket nyertek. Még az is va­
lószínű, hogy a totemizmus felbomlása során elsősorban a va­
rázsló családok örökölték meg a nemzetségek totemjeit, hogy
fenntartsák őket. Ilyen annak a melanéziai Octopus családnak
az esete is, amelynek hatalmában állt sikeressé tenni a polipha­
lászatot. Ha bizonyosan ki tudnánk mutatni, hogy az állatok­
hoz kötődő valamennyi mágikus kapcsolat totemisztikus ere­
detű, azt kellene mondanunk, hogy azokban az esetekben,
amelyekben ilyen kapcsolat van, a varázslót totemisztikus ké­
pességei határozzák meg. A fent összevetett jelenségek sorából

77
azonban csak következtetni lehet arra, hogy nem mesével ál­
lunk szemben, hanem valódi, a varázsló helyzetét meghatáro­
zó társadalmi közmegállapodás nyomára bukkantunk. Az ezek­
re a jelenségekre adott értelmezéssel szemben nem lehet azzal
érvelni, hogy egyes mágiákból, különösképpen a régi India
bráhmanikus mágiájából ezek hiányoznak. Egyrészt azért nem
érvelhetünk így, mert azt a mágiát csak irodalmi - bár rituális -
szövegeken keresztül ismerjük, amelyek a mágia tudósainak
alkotásai, és nagyon elszakadtak kiindulási alapjuktól, más­
részt azért nem, mert Indiában sem volt ismeretlen a metamor­
fózis témája: a mesék és a dzsátakák bővelkednek a démonok
és a szentek, valamint az átváltozott varázslók történeteiben.
A hindú folklór és a mágikus hagyomány ma is ezekből táplál­
kozik.
Korábban már beszéltünk a varázsló segítő szellemeiről, ám
nehéz őket megkülönböztetni azoktól az állatoktól, amelyek­
kel a varázslók totemisztikus vagy másféle kapcsolatban áll­
nak. Ezeket gyakran tekintik vagy tekinthetik szellemeknek.
Ami a szellemeket illeti, nekik általában - valóságos vagy fan­
tasztikus - állati formájuk van. A segítő állatok és a segítő szel­
lemek motívuma között ráadásul az a kapcsolat is fennáll,
hogy a varázsló hatalma mindkét esetben önmagán kívülről
származik. Varázslói minősége segítőtársaihoz fűződő kap­
csolatából ered, akik vele szemben bizonyos fokig megőrzik
függetlenségüket. Akárcsak a megkettőződésnek, e kapcsolat­
nak is vannak fokozatai és különböző formái. Lehet egészen
laza, és nem több, mint a szellemekkel való alkalmi kommuni­
káció egyszerű képessége. A varázsló tudja, hol élnek, ismeri a
nyelvüket, és vannak rítusai, amelyekkel megközelítheti őket.
Rendszerint ide tartoznak a holtakkal, a tündérekkel és a ha­
sonló jellegű egyéb szellemekkel (a malájoknál a bantukkal, az
aruntáknál az iruntariniakkal, a hindúknál a develákkal) fenn­
tartott kapcsolatok. Több melanéziai szigeten a varázsló általá­
ban szülei leikétől nyeri a hatalmát.
A varázsló és a szellemek közötti kapcsolatok egyik legálta­
lánosabb formája a rokonság. Feltételezik, hogy apja, anyja,
ősei szellemek. A mai Indiában egyes családok efféle eredet­
nek köszönhetik mágikus képességeiket. Walesben a mágiával
rokon művészeteket kézben tartó családokat egy férfi és egy
tündér házasságából eredeztetik. Még gyakoribb az, amikor a
kapcsolat hallgatólagos vagy kimondott, általános vagy eseti,
folyamatos vagy hatályát vesztő szerződés, megállapodás for­

78
máját ölti. A két felet egyfajta jogi kötelék kapcsolja össze.
A középkorban a szerződést okmánynak képzelték, amelyet a
megírásához vagy az aláírásához használt vér pecsételt meg.
Ez tehát ugyanakkor vérszerződés is. A mesékben a szerződés
kevésbé ünnepélyes formákban jelenik meg: ilyen a fogadás, a
játék, a versenyek, a kiállt próbatételek, amelyeknek rendsze­
rint a szellem - démon vagy ördög - a vesztese.
Szeretik ezeket a kapcsolatokat szexuális formában elkép­
zelni: a boszorkányoknak lidérceik vannak, és azokat a nőket,
akiket lidércnyomás gyötör, a boszorkányokkal azonosítják.
Ez a jelenség mind Európában, mind Uj-Kaledóniában és két­
ségkívül máshol is előfordul. Az európai boszorkányszombat
nem mentes a jelen lévő ördögök és a boszorkányok közötti
szexuális kapcsolatoktól. Az egyesülés akár házasságot, azaz
állandó szerződést is jelenthet. E képek távolról sem másodla­
gosak: a középkorban és a görög-római ókorban hozzájárultak
a pozitív varázslói tulajdonságok fogalmának kialakulásához.
A strigát tulajdonképpen buja nőnek, kurtizánnak tekintették,
és a mágia fogalma jórészt a concubitus daemonummal kapcso­
latos vitákban világosodott meg. A démon és a varázsló szö­
vetségét ábrázoló különféle képek összefonódhatnak: mesélik,
hogy egy rádzsput, rabul ejtve a takony nőnemű szellemét, ha­
zavitte, és tőle született leszármazottainak - öröklés útján -
még ma is hatalmuk van a szél felett; ez a példa egyszerre fog­
lalja magában a játék, a szerződés és az öröklés témáját.
E kapcsolatot nem véletlenszerűnek és külsőlegesnek, ha­
nem olyan viszonynak tekintik, amely erősen befolyásolja a
varázsló fizikai és erkölcsi természetét. Magán viseli szövetsé­
gese, az ördög jelét; az ausztrál varázslók nyelvét a szellemek
átlyukasztják, a hasukat felnyitják, és belső részeiket - úgy­
mond - megújítják. A Banks-szigeteken egyes varázslók nyel­
vét egy zöld kígyó (máé) fúrta keresztül. A varázsló általában
egyfajta megszállott, sőt akárcsak a jós, a megszállott mintaké­
pe, míg a pap csak nagyon ritkán az; egyébként megszállottsá­
gának tudatában van, és ismeri azt a szellemet, amely hatalmá­
ban tartja. A varázsló megszállottságába vetett hit egyetemesen
elterjedt. A keresztény Európában olyannyira megszállottnak
tekintik, hogy megpróbálják kiűzni belőle az ördögöt; és for­
dítva: a megszállottat hajlamosak varázslónak tekinteni. Kü­
lönben nemcsak a varázsló hatalmát és állapotát szokták meg­
szállottsággal magyarázni, de vannak olyan mágikus rendszerek
is, amelyekben a megszállottság egyenesen a mágikus tevé­

79
kenység feltétele. Szibériában, Malajziában a sámánság kötele­
ző. Ebben az állapotban a varázsló nemcsak úgy érzi, hogy egy
idegen személy van jelen a testében, de saját személyisége tel­
jesen megszűnik, és gyakorlatilag a démon szól az ő szájával.
Ha eltekintünk a színlelés számos esetétől, ami különben való­
ságos és megtapasztalt állapotok utánzását jelenti, arra az ered­
ményre jutunk, hogy ezekben az esetekben pszichológiai és fi­
ziológiai szempontból a személyiség megkettőződése megy
végbe. Figyelemre méltó viszont, hogy a varázsló - bizonyos
mértékben - ura saját megszállottságának: képes arra, hogy
előidézze, és megfelelő eljárásokkal - mint például a tánc, a
monoton zene vagy drogok használata - ténylegesen elő is idé­
zi. Összegezve: a megszállottságra való képesség a varázslók
nemcsak mitikus, de valós szakmai tulajdonságainak egyike,
ez pedig tudomány, melynek a varázslók régóta letéteménye­
sei. Most egészen közel kerültünk kiindulópontunkhoz, hiszen
a lélek elküldése és egy másik lélek befogadása mind az egyén,
mind a társadalom számára csupán egyazon jelenség kétféle
elképzelését jelenti: egyéni szempontból a személyiség meg­
változtatását, társadalmi szempontból a szellemek világába
tett utazást. A képzet e két formája egyébként egybe is eshet;
így a sziú vagy az odzsibve sámán, aki csak akkor cselekszik,
ha megszállott, állítólag csak lelke egy kirándulása során tehet
szert manitu-állataira.
Mindezek a varázslókhoz kapcsolódó mítoszok át- meg át­
szövik egymást. Nem kellett volna ilyen hosszan foglalkoz­
nunk velük, ha nem a varázslóhoz fűződő társadalmi véleke­
déseket tükröznék. Ugyanúgy, ahogy a varázslót meghatározza
az állatokhoz fűződő kapcsolata, meghatározza a szellemek­
kel fenntartott kapcsolata, és - végső soron - lelkének tulaj­
donságai is. A varázsló és a szellem közötti kapcsolat külön­
ben a teljes összeolvadásig is elmehet; az természetesen egy­
szerűbb, amikor a varázsló és a mágikus szellem ugyanazt a
nevet viseli; e jelenség olyan gyakori, hogy szinte ez a szabály;
általában nem érzik szükségét, hogy a kettőt megkülönböztes­
sék. Ebből látszik, hogy a varázsló mennyire a világon kívül
áll, különösen akkor, amikor elküldi lelkét, vagyis amikor cse­
lekszik; ilyenkor - mint fentebb említettük - valójában inkább
a szellemek, mint az emberek világához tartozik.
így amikor a varázslót már nem társadalmi helyzete minősí­
ti, akkor is a legnagyobb mértékben jellemzik a személyéhez
kapcsolódó koherens képzetek. A varázsló mindenekelőtt olyan

80
ember, akinek sajátos tulajdonságai és kapcsolatai, végső so­
ron sajátos hatalma van. A varázsló foglalkozása végül is az
egyik legmegbecsültebb foglalkozás, talán az első, amelyet va­
laha is megbecsültek. Olyannyira függ a társadalmi minősítés­
től, hogy az egyén nem mindig önkéntesen és kedve szerint
választja. Még olyanokról is tudunk, akik akaratuk ellenére
lettek varázslók.
A varázslót tehát a közvélemény és az általa kifejtett hatások
teszik varázslóvá. A közvéleménynek köszönhetően tud min­
dent és tehet meg mindent. Ha előtte a természetnek nincs tit­
ka, ha erőit közvetlenül a fény forrásaiból, a Napból, a boly­
gókból, a szivárványból vagy a vizek mélyéből meríti - a köz­
vélemény akarja, hogy így legyen. E közvélemény különben
nem mindig ismeri el, hogy mindegyik varázsló korlátlan ha­
talommal vagy ugyanakkora hatalommal bír; a varázslók álta­
lában - még a legelzártabb csoportokban is - különféle képes­
ségekkel rendelkeznek. A varázslói hivatás nemcsak hogy
sajátos szakterület, hanem rendszerint még ezen belül is meg­
vannak a maga szakterületei.

2. A beavatás, a mágikus társadalom. - Hogyan válik az ember va­

rázslóvá a társadalom és a saját szemében? Kinyilatkoztatás, fel­
szentelés és hagyomány útján. A képesítés e hármas módját mind
a megfigyelők, mind maguk a varázslók megerősítették. Ez vezet
gyakran a varázslók különböző osztályainak a megkülönbözteté­
séhez. A már idézett Patandzsáli-szútra (IV, I) szerint „a sziddhik
(varázserők) a születésből, a növényekből, a varázsigékből, az
aszketikus buzgalomból és az eksztázisból erednek".
Reveláció történik, valahányszor a varázsló úgy hiszi, kap­
csolatba került egy vagy több szellemmel, aki a szolgálatába
szegődik, és akitől a tanítást kapja. A beavatásnak ez az első
módja mítoszok és mesék tárgya, s ezek mindegyike lehet egy­
szerű vagy igen fejlett. A legegyszerűbbek azt az esetet színez-
getik, ahogy Mephisto megérkezik Fausthoz. Léteznek azon­
ban egészen másféleképpen bonyolódó történetek is. A mur-
ringoknál a leendő varázsló (murup, szellem) egy öregasszony
sírjára fekszik, akinek a hasáról előzőleg levágta a bőrt; míg al­
szik, ez a bőr, tehát az öregasszony murupja elszállítja őt az ég­
bolton túlra; ott szellemekkel és istenekkel találkozik, akiktől
rítusokat és varázsigéket tanul; mire felébred, a teste, akár egy
orvosi táska, megtelt kvarcdarabokkal, amelyeket a szertartá­
sok során elő tud varázsolni a szájából - ezek a szellemek ado­

81
mányai és zálogai. Itt a varázsló megy a szellemek világába;
máskor a szellem költözik belé, a kinyilatkoztatás tehát meg­
szállottság formájában történik, mint például a sziúknál és a
malájoknál. Ám az egyén a szellemmel való futó kapcsolatból
mindkét esetben állandó hatóerőt nyert. Hogy a mágikus jelleg
tartósságát igazolják, úgy képzelik: a személyiség - a korábban
már említett - mély átalakuláson megy keresztül. Azt állítják,
hogy a varázsló belső részeit a szellemek megújították, fegyve­
reikkel sebet ejtettek rajta, megharapták a nyelvét; az elszenve­
dett kezelések bizonyítékaként pedig a közép-ausztráliai tör­
zseknél bemutathatja átlyukasztott nyelvét. Határozottan ál­
lítják, hogy az újonc valóban meghal, hogy a reveláció után
újjászülethessen.
Az átmeneti halál gondolata a mágikus beavatásnak éppúgy
általános motívuma, mint a vallási beavatásnak. A varázslók
azonban mindenkinél gyakrabban szerepelnek azokban a me­
sékben, amelyek erről a feltámadásról szólnak. Hogy egyszer
véletlenül kimozduljunk kutatásaink megszokott területéről, a
Baffin-földi eszkimók meséiből idézünk. Egy férfi angekok akart
lenni. A beavató angekok megölte; nyolc napig kiterítve, meg­
fagyva feküdt; ezalatt a lelke bejárta a tenger, az ég és a föld
mélységeit; megtanulta a természet titkait, s amikor az angekok
- valamennyi testrészére ráfújva - felébresztette, maga is an-
gekokká vált. Mindebben egy teljes, több felvonásból álló reve­
láció képét láthatjuk, amibe beletartozik az egyéni megújulás,
a szellemek világába tett utazás, a mágia tudományának elsa­
játítása, tehát a világegyetem megismerése.
A varázserők az egyén megkettőződése során nyerhetők el,
ám - szemben a sámánizmus eseteivel, amelyekben a megszál­
lottságot és a megkettőződést újra meg újra el kell érni - e be­
avatási megkettőződések a beavatás során csak egyszer ját­
szódnak le a varázsló életében, aki ebből tartós hasznot húz.
Csakhogy legalább egyszer szükségesek ezek, sőt kötelezők. E
mitikus képzetek tulajdonképpen valóságos beavatási rítusok­
nak felelnek meg; az érintett az erdőben vagy egy sírkövön al­
szik, elszenved egy sor eljárást, aszketikus gyakorlatoknak, til­
tásoknak, tabuknak veti alá magát, ezek pedig rítusok. Mi több,
az egyén eksztázisba esik és álmodik, álma pedig nem puszta
mítosz, még akkor sem, ha a varázsló önmagát avatja be.
A leggyakoribb azonban az, hogy más varázslók is közre­
működnek: a csámoknál egy öreg paja biztosítja a beavatott
első eksztázisait. Általában különben az újonc valódi felszen­

82
telésen megy keresztül, amelyet a gyakorló varázslók végez­
nek. Az arunták a szellemek által végzett beavatás mellett a va­
rázsló általi beavatást is ismerik, amely aszketikus rítusokból,
a test bedörzsöléséből, olajjal kenéséből és más rítusok sorából
áll, és amelyek során a cím várományosa a felavatója testéből
származó apró kavicsokat, a varázserő jeleit nyeli le. A görög
papiruszok között van egy hosszú kézikönyv a mágikus be­
avatásról, óySóri Mtüüaéiús (Dietrich: Abraxas. 166. skk.), amely
részletesen ismerteti egy hasonló szertartás fázisait: purifikáci-
ót, áldozati rítusokat, könyörgéseket, és mindezek koronája­
ként a világ titkára magyarázatot adó mitikus revelációt. Nincs
azonban mindig szükség ilyen összetett rítusra. Felszentelés
akkor történik, amikor egy szellemet egyszerűen közösen idéz­
nek meg (ez történik a maláj-szorosbeli pawangok esetében),
vagy amikor az újoncot egy szent helyen bemutatják a szel­
lemnek (például Melanéziában) stb. A mágikus beavatás min­
denesetre ugyanazokkal a hatásokkal jár, mint a többi beavatá­
sok; személyiségváltozást okoz, amely szükség esetén névvál­
tozás formájában jut kifejezésre. Bensőséges kapcsolatot létesít
az egyén és természetfeletti szövetségesei között; végső soron
állandó, virtuális megszállottságot teremt. A mágikus beava­
tás egyébként egyes társadalmakban keveredik a vallási be­
avatással. A rézbőrűeknél, például az irokézek és a sziúk köré­
ben a gyógyító képességek elnyerése a titkos társaságba való
belépés pillanatában történik. Feltételezzük, egyelőre anélkül,
hogy bizonyítékunk lenne rá, hogy ugyanez történik egyes
melanéziai társadalmakban is.
A beavatás, folyamatosan egyszerűsödve, végül a tiszta és
egyszerű hagyományozáshoz közelít. A mágikus hagyomá­
nyozás azonban soha nem volt teljesen egyszerű és hétközna­
pi. Tulajdonképpen egy varázsige átadása során mind a tanító,
mind az újonc és egész környezetük - ha van ilyen —különle­
ges magatartást tanúsít. A beavatott egyben kiválasztott, és
annak is tartja magát. Az aktus általában ünnepélyes; rejtélyes
jellege semmit sem ront az ünnepélyességen. Rituális formák­
kal, mosakodással, különböző óvintézkedésekkel jár együtt;
az időre és helyre vonatkozó feltételeket vesznek figyelembe;
más esetekben a mágikus tanítás komolyságát az fejezi ki,
hogy a recept átadását egyfajta kozmológiai kinyilatkoztatás
előzi meg, amelytől függeni látszik. Gyakori, hogy a mágia tit­
kait nem feltétel nélkül adják át. A szerződésben kikötötteken
túl még az sem rendelkezik szabadon egy varázsszerrel, aki

83
megvásárolta; a jogtalanul átadott varázslatok nem működnek
többé, vagy alkalmazójuk ellen fordulnak; erre valamennyi or­
szág folklórja megszámlálhatatlan példát kínál. Ezekben a hie­
delmekben olyan lelkiállapot jeleit látjuk, amely mindig létre­
jön, valahányszor - akár a legprózaibb - mágikus ismeretek át­
adására sor kerül. Az átadás körülményei, a szerződéses jelleg
azt mutatják, hogy a tanítás személyről személyre történő to­
vábbadása egyben egy zárt közösségbe való belépést is jelent.
A reveláció, a beavatás és a hagyományozás e tekintetben egy­
forma; a maga módján mindegyik formálisan jelzi, hogy a va­
rázslók testületéhez új tag csatlakozik.
Nemcsak a közvélemény kezeli a varázslókat külön osztály­
ként; ők is így tekintenek magukra. Bár, mint láttuk, valójában
elszigetelt egyének, valódi mágikus társaságokat tudtak létre­
hozni. E mágikus társaságok örökösödés vagy kooptálás útján
veszik föl tagjaikat. A görög írók varázslócsaládokat emleget­
nek, ugyanezt látjuk a kelta országokban, Indiában, Malajziá­
ban, Melanéziában: a mágia olyan érték, amelyet nagy gond­
dal, egy-egy családban őriznek. Ám nem mindig ugyanazon a
vonalon adják tovább, mint a többi javakat: Melanéziában, az
anyajogú öröklés földjén éppen hogy apáról fiúra száll; Wales­
ben pedig úgy látszik, hogy általában az anya a fiának, az apa
pedig a lányának adta tovább. Azokban a társadalmi csopor­
tokban, ahol fontos szerepet játszanak a titkos társaságok, te­
hát a különálló férfitársaságok, melyekbe önkéntes a belépés, a
varázslók testületé keveredni látszik a titkos társasággal. A gö­
rög papiruszokból ismert varázslótársaságok közel állnak az
alexandriai misztikus társaságokhoz. Általában ott, ahol mági­
kus csoportok vannak, nem tudjuk megkülönböztetni őket a
vallási társulatoktól. Ám azt jól tudjuk, hogy a középkorban a
mágiát csak közösségek által végzett formájában képzelték el;
a legrégibb szövegek boszorkánygyűlésekről mesélnek; ezzel
a Diana kíséretében való lovaglás mítoszában, majd a boszor­
kányszombat témájában is találkozhatunk. A kép nyilvánvaló­
an túlzó, ámbár a mágikus közösségekről és járványszerű di­
vatokról jó tanúbizonyságokkal rendelkezünk. Mindenesetre
ha mindabból, amit a varázslócsaládokról és -szektákról hal­
lunk, le is kell számítani a közvélemény és a mítosz szerepét,
elegendő marad ahhoz, hogy joggal higgyük: a mágia részben
mindig a kis csoportok révén működött - olyan csoportok ré­
vén, mint amilyeneket manapság az okkultizmus utolsó be­
avatottjai alkotnak. Különben még ott is, ahol nincs egyetlen,

84
kifejezetten varázslókból álló szerveződés sem, lélekben léte­
zik valamilyen hivatásos csoport, és e csoportnak vannak ki­
mondatlan, de tiszteletben tartott törvényei. Azt látjuk, hogy a
varázsló rendszerint olyan életmódot követ, amely testületileg
szabályozott. Ez az előírás időnként a morális értékekre, a rituá­
lis tisztaságra törekvést, a viselkedés bizonyos komolyságát je­
lenti gyakran más területen is; egyszóval: e szakemberek meg­
tartják hivatásuk külsőségeit.
Ha mindazzal szemben, amit az előbbiekben a mágia műve­
lőinek társadalmi jellegével kapcsolatban elmondtunk, azt ve­
tik föl, hogy létezik népi mágia is, amelyet nem képesített sze­
mélyek végeznek, erre azt válaszoljuk, hogy ez utóbbi művelői
is mindig arra törekednek, hogy a lehető legjobban hasonlítsa­
nak a varázslóról alkotott elképzelésükre. Arra is fel kell hív­
nunk a figyelmet, hogy ráadásul e népi mágia csak elcsökevé-
nyesedett állapotban fordul elő, nagyon egyszerű kis csopor­
tokban, tanyákon vagy családokban; és minden valószínűség
szerint állíthatjuk, hogy e kis csoportok, amelyeknek tagjai
megkülönböztetés nélkül ugyanazokat a hagyományos mági­
kus mozdulatokat ismételgetik, valójában varázslótársaságok.

II
CSELEKVÉSEK

A varázsló cselekvései rítusok: leírásuk során bizonyítani fog­

juk, hogy megfelelnek mindannak, amit a rítus fogalma takar.
Meg kell jegyeznünk, hogy a folklórgyűjteményekben gyakran
nagyon egyszerű és banális formában jelennek meg; ha e gyűj­
temények szerzői - legalább közvetve - nem maguk monda­
nák, hogy rítusokról van szó, abba a kísértésbe eshetnénk, hogy
egészen közönséges, sajátos vonások nélküli gesztusokat lás­
sunk bennünk. Szerintünk azonban ezek általában nem egy­
szerű, nem minden ünnepélyesség nélküli cselekvések. Látszó­
lagos egyszerűségük oka a rossz leírás, a rossz megfigyelés,
vagy az, hogy a gyakorlatban elkoptak. Ami bennünket illet, a
mágikus rituálé tipikus jegyeit nyilvánvalóan nem a leegysze­
rűsödött és rosszul ismert rítusok között fogjuk keresni.
Ellenkezőleg, számos nagyon összetett mágikus rítust isme­
rünk. Rendkívül sokoldalú például a hindú megbabonázás ri­
tuáléja (Kausika szútra, 47-49.). Elvégzéséhez rossz előjelű fára,
meghatározott módon vágott füvekre, különleges olajra, baj­

85
hozó tűzre van szükség; tájolása ellentétes a kedvező előjelű rí­
tusokéval; elhagyatott helyen kerül rá sor, ahol sós a talaj; és
végül ezoterikus terminusokban megadott, természetesen bal­
jóslatú időpontban és csillagzat alatt, árnyékban (aroka) kell
gyakorolni (47,1-11.). A kommentár szerint (Kegava a 12. szút-
rához) ezt az érdekelt személy különleges, nagyon hosszú ideig
tartó beavatása, a díksá követi, ez hasonló ahhoz, mint amelyen
az ünnepélyes áldozat kezdetekor az áldozat bemutattatója
megy keresztül. E pillanattól a bráhman válik a főrítus, ponto­
sabban a tulajdonképpeni varázslást alkotó rítusok központi
szereplőjévé; hiszen a szöveget olvasva nem tudhatjuk, hogy
az általunk összeszámolt harminckét rítus (47, 23-49, 27.) -
amelyek közül többnek akár három formája is lehet - egyetlen
hatalmas szertartáshoz tartozik-e, vagy elméleti szempontból
önálló. Az mindenesetre bizonyos, hogy az egyik legkevésbé
bonyolult rítus (49, 23.), amelyet agyagkupola alatt végeznek,
nem kevesebb, mint tizenkét napig tart. A varázslás rituális
megtisztulással ér véget (49, 27.). - Nem sokkal egyszerűbbek
a cserokí indiánok vagy a queenslandi pitta-pitták megátkozó
rítusai sem. Végül pedig a görög papiruszokban és az asszír
szövegekben olyan ördögűző és jövendőmondó rítusokat talá­
lunk, amelyek alig valamivel rövidebbek.

1. A rítusok feltételei. - Most áttérünk a rítus általános elemzésére,

de először is azt kell megjegyeznünk, hogy egy-egy mágikus
előírásba - az egy vagy több fő művelet jelzése mellett - beletar­
tozik olyan kiegészítő szabályok felsorolása is, amelyek teljesen
egyenértékűek a vallási rítusokat körülvevő szabályokkal. Vala­
hányszor igazi rituálékkal vagy szertartási kézikönyvekkel van
dolgunk, nem hiányzik a körülmények pontos felsorolása.
A rítus végrehajtásának pillanata gondosan meg van szab­
va. Egyes szertartásokat éjszaka vagy az éj egyes óráiban, pél­
dául éjfélkor kell elvégezni, másokat a nap bizonyos óráiban,
napnyugtakor vagy napkeltekor; különösen mágikus erejű az
esti és a reggeli szürkület. Nem közömbös, hogy a hét melyik
napját választják, például pénteket vagy a szombatot, a bo­
szorkányéj napját, de más napokkal szemben sem viseltetnek
előítéletekkel: mihelyt megvolt a hét fogalma, egy meghatáro­
zott napon végezték a rítust. A rítusnak a hónapon belül ugyan­
csak megvolt a maga ideje: mindenekelőtt a Hold telése és fo­
gyása szerint. A Holdhoz fűződő dátumok figyelembevétele a
leggyakrabban rögzített előírás. Az ősi Indiában elméletileg

86
valamennyi mágikus rítus az újhold és a telihold alkalmával
bemutatott áldozatokhoz kapcsolódott. Mi több, a régi szöve-
gekbó'l és az újabb szövegekből egyaránt az világlik ki, hogy
növő Holdnál a kedvező előjelű, fogyó Holdnál pedig a rossz
előjelű rítusokat végezték. Figyelembe vették az égitestek pá­
lyáját, a Hold, a Nap, a bolygók együttállásait és szembenállá­
sait, a csillagok helyzetét is. E tekintetben az asztrológia szoro­
san kapcsolódik a mágiához, olyannyira, hogy görög mágikus
szövegeink egy része asztrológiai művekben található, és hogy
Indiában a kora középkor nagy asztrológiai és csillagászati
könyvének egész utolsó részét a mágiának szentelték. Néha
számításba veszik a hónapot vagy egy cikluson belül az adott
év sorszámát is. Általában rendkívül kedvezőnek tekintik a
napfordulók és a napéjegyenlőségek napjait, különösen az
ezeket megelőző éjszakákat, a szökőnapokat, a nagy ünnepe­
ket, nálunk egyes szentek napjait, valamennyi olyan idősza­
kot, amely egy kicsit is egyedi. Előfordul, hogy mindezek az
adatok egybevágnak, és nagyon ritkán megvalósuló körülmé­
nyeket teremtenek; ha hihetünk a hindu varázslóknak, egyes
rítusokat csak negyvenöt évenként lehet sikerrel elvégezni.
A mágikus szertartást nem akárhol, hanem az erre alkalmas
helyeken végzik. A mágiának gyakran valóságos szentélyei
vannak, akár a vallásnak; egyes esetekben ezek közös szenté­
lyek, például Melanéziában, Malajziában és a mai Indiában,
ahol a falu istenségének oltára szolgál a mágia céljaira is; vagy
a keresztény Európában, ahol egyes mágikus rítusokat a temp­
lomban, sőt akár az oltáron kell végezni. Más esetekben a hely­
színt épp azért választják, mert ott nem szabad vallási szertar­
tást végezni, tisztátalan, vagy legalábbis sajátos megfontolá­
sok miatt felel meg. Különösen kedvelt hely a mágia számára a
temető, az útkereszteződés, az erdő, a mocsár, a szemétgödör -
mindazok a helyek, ahol a kísértetek és démonok élnek. Mági­
át űznek a falvak és a mezők határain, a házak küszöbén, a tűz­
helyeknél, a háztetőkön, a mestergerendákon, az utcákon, az
utakon, a lábnyomok felett - minden körülhatárolható helyen.
A minimális már kielégítő követelmény az, hogy a hely megfe­
lelő kapcsolatban álljon a rítussal: egy ellenség elvarázslásá-
hoz a házát kell leköpni, vagy a lába elé köpni. Ha e hely nincs
körülhatárolva, a varázsló mágikus kört vagy négyszöget - temp-
lumot - rajzol maga köré, és ezen belül dolgozik.
Láttuk, hogy a mágikus rítusnál, akár az áldozatbemutatá­
soknál, tekintetbe veszik az időt és a helyet. Vannak azonban

87
más figyelembe veendő körülmények is. A mágikus területen
anyagokat és eszközöket is használnak, ám ez utóbbiak nem
akármilyenek. Elkészítésük és kiválasztásuk rítusok tárgya,
mi több, ezek maguk is rendkívüli módon alá vannak vetve az
idő és a hely követelményeinek. Ez az oka annak, hogy a
cserokí sámán a holdhónap egy bizonyos napján, napkeltekor
szedi gyógyfüveit; miután rituális köröket írt le, a füveket
meghatározott sorrendben, csak bizonyos ujjait használva sze­
di le, vigyázva, nehogy az árnyéka rájuk vetődjék. Használnak
még ólomfürdőből származó ólmot, temetőből hozott földet
stb. A rítus anyagainak elkészítése vagy kidolgozása hossza­
dalmas, aprólékos munka. Indiában mindazt, amit egy amu­
lett vagy varázsital elkészítéséhez használtak, kötelező volt
előzőleg hosszú időn keresztül különleges módszerrel áztatni
és olajjal bekenni. A mágikus dolgokat rendszerint - ha vallási
értelemben nem is szentelik fel - legalábbis megbűvölik, tehát
egyfajta mágikus szentséggel ruházzák fel.
A dolgok ilyetén előzetes megbűvölésétől függetlenül a fel­
használt dolgok nagy része - akárcsak az áldozat feláldozandó
állata - már önmagában is minősített. Egyeseket a vallás minő­
sít: ilyenek az áldozatok maradványai, amelyeket el kellett vol­
na fogyasztani, vagy meg kellett volna semmisíteni, a halottak
csontjai, a szenteltvíz stb. Mások, hogy úgy mondjam, épp meg
nem felelőnek minősülnek: ilyenek az ételmaradékok, a hulla­
dék, a levágott köröm és haj, az ürülék, az elvetélt magzat, a
háztartási szemét és általában mindaz, amit eldobnak, és amit
rendes körülmények között nem használnak fel. Ehhez járulnak
azok a dolgok, amelyeket - úgy tűnik - önmagukért alkalmaz­
nak, valóságos vagy feltételezett erényeik miatt, vagy pedig
azért, mert összefüggésben állnak a rítussal: állatok, növények,
kövek; végül azok az anyagok, mint a viasz, az enyv, a gipsz, a
víz, a méz, a tej, amelyek csak arra szolgálnak, hogy összekeve­
redjenek a többivel és elősegítsék azok felhasználását: ez az a tá­
nyér amelyen a mágikus konyha főztjét felszolgálják. Ez utóbbi
anyagok gyakran maguk is saját hatóerőkkel bírnak, és néha na­
gyon határozott előírások tárgyai: Indiában rendszerint olyan
tehén tejét javallják, amelynek borja anyjával megegyező színű.
Ezeknek az anyagoknak a felsorolása adja ki a mágikus gyógy­
szerkönyvet, amelynek ugyanolyan fontos szerepet kellett ját­
szania a mágia oktatásában, mint a vallástudományokéban. Ám
a görög-római világ mágikus gyógyszerkönyve azért oly hatal­
mas, már-már parttalannak tűnő, mert a görög-római mágiából

88
nem maradt ránk olyan rituálé vagy gyakorlati mágikus szabálygyűj­
temény, amely általános és teljes volna. Számunkra kétségtelennek
tűnik, hogy - normális esetben - egy adott időben, a varázslók egy
adott csoportja számára a gyógyszerkönyv ugyanolyan behatá­
rolt lista volt, mint ahogy azt az Atharva-Véda szövegeiben, a
Kaugika-szútra VIII. és IX. fejezetében vagy akár a cserokí kéz­
iratokban látjuk. Az anyagok lajstroma véleményünk szerint
egy gyógyszerészeti Codex kötelező jellegével bírt, így a teljes
egészükben ránk maradt mágikus orvosságos könyveket elmé­
letileg úgy tekintjük, mint - a maguk idejében - egy-egy varázs­
lónak vagy a varázslók egy csoportjának mindent átfogó és ke­
reteket szabó kézikönyveit.
Az említett anyagok alkalmazásán túl egész sor eszköz hasz­
nálata is hozzátartozott a szertartásokhoz, melyek végül ma­
guk is rájuk jellemző, sajátos mágikus értéket nyertek. Közü­
lük a legegyszerűbb a varázspálca, az egyik legösszetettebb
pedig a kínai jósiránytű. A görög-latin varázslóknak meden­
cék, gyűrűk, kések, létrák, kerekek, kereplők, orsók, kulcsok,
tükrök stb. egész tárháza állt a rendelkezésére. Egy irokéz
vagy sziú orvosságos ember zsákja, babáival, madártollaival,
kavicsaival, felfűzött gyöngyeivel, csontjaival, imabotjaival,
késeivel és nyilaival éppoly összevissza dolgokkal van tele,
mint doktor Faustus dolgozószobája.
Ami a varázslót és ügyfelét illeti, a mágikus rítusban ugyan­
az a szerepük, mint az áldozat bemutattatójáé és az áldozatot
végrehajtóé az áldozatban: nekik is előzetes rítusoknak kell
alávetniük magukat, amelyek néha csak rájuk, olykor viszont
családjukra vagy az egész csoportra is vonatkoznak. Egyéb
előírások mellett nemileg érintetlennek kell maradniuk és tisz­
tának lenniük, rituálisan meg kell mosdaniuk, olajjal kell be­
kenniük magukat; böjtölniük kell, vagy tartózkodniuk bizo­
nyos élelmiszerektől, különleges új vagy piszkos, teljesen fe­
hér vagy bíbor szalagokkal díszített öltözetet kell hordaniuk
stb.; ki kell festeniük magukat, maszkot, álruhát, koszorút kell
magukra ölteniük stb., néha teljesen meztelenül kell megjelen­
niük, talán azért, hogy minden akadályt elhárítsanak a varázs­
erők elől, vagy talán azért, hogy a verses mesében szereplő
asszonyság módjára a rituális szemérmetlenség erejével hassa­
nak. Végül szükség van bizonyos szellemi előkészületekre is;
követelmény a hit és a komolyság.
A hellyel, az időponttal, az anyagokkal, az eszközökkel és a
mágikus szertartás cselekvőivel kapcsolatos szabályok együt-

89
tese igazi előkészület, a mágiába való belépés rítusa, hasonló
az áldozatba való belépés - másutt már említett - rítusaihoz. E
rítusok olyan fontosak, hogy önálló szertartásokként jelennek
meg, elkülönülve attól a szertartástól, amelynek előfeltételei.
Az Atharva-Véda szövegei szerint a szertartást áldozatbemuta­
tás előzi meg, és gyakran belevegyülnek az előírtakon túl vég­
rehajtott rítusok is, amelyek célja minden egyes újabb rítus elő­
készítése; Görögországban előre gondoskodnak különleges amu­
lettek, szóbeli és írott imák, különféle talizmánok - hosszasan
leírt - készítéséről, amelyeknek az a céljuk, hogy megvédjék a
rítus végrehajtóját az általa alkalmazott hatalmakkal, saját hi­
báival és ellenségei mesterkedéseivel szemben. A saját néző­
pontunkból jó néhány olyan szertartást tekinthetnénk előkészí­
tő rítusnak, amelynek jelentősége aránytalanul nagy a központi
rítusokhoz képest, amely pontosan az elérni kívánt célt szol­
gálja. Ilyenek a mágikus táncok, a szüntelen zene, a tamtam
dobok; de ilyen a füstölés, a kábítószerek használata is. A rítus
végrehajtóját és megrendelőjét mindezek a cselekedetek sajá­
tos állapotba hozzák, amely nemcsak morálisan és lelkileg, de
néha élettanilag is eltér a megszokottól; ez az állapot tökélete­
sen megvalósul a sámán önkívületében, azokban a szándékos
vagy kötelező álmokban, melyek maguk is rítusok. E jelensé­
gek száma és nagysága azt bizonyítja, hogy a mágikus rítus el­
különített mágikus környezetben zajlik, olyan környezetben,
amelyet az előkészítő rítusok összességével szándékoznak el­
határolni és megkülönböztetni egyéb közegektől. E mágikus
közeg jelenlétét jobb híján puszta testtartás, egy mormogás,
egy szó, egy mozdulat, egy szempillantás is jelezheti.
Akár az áldozatnál, itt is vannak - ha nem is mindig, de elég
rendszeresen - kilépési rítusok, amelyek célja az, hogy korlá­
tozzák a rítus hatásait és biztosítsák a szereplők büntetlensé­
gét. A szertartás fel nem használt termékeit eldobják vagy
megsemmisítik, rituálisan megtisztálkodnak, a mágikus tere­
pet úgy hagyják el, hogy nem néznek vissza. Ez nem egyszerű­
en egyéni elővigyázatosság, hanem előírt tennivaló; olyan cse­
lekvési szabályok, amelyek kimondottan szerepelnek a cserokí
indiánok vagy az Atharva-Véda rítusaiban, és amelyek részét
képezték a görög-római mágia rituáléinak is. Vergilius is meg­
említi a nyolcadik écloga végén (f 02. sor):

Fér cineres, Amarylli, foras, rivoque fluenti

Transque caput jace; nec respexeris...

90
 Valódi kilépési rítusnak megfelelő záróimát találhatunk a
MavTeía Kpovua] divinációs szertartásban is, amelynek liturgi­
áját a párizsi nagy Mágikus Papiruszból ismerjük.
Általános szabályként elmondható, hogy a mágia olyannyira
megszaporítja a rítusok feltételeit, hogy úgy tűnik: kibúvókat ke­
res, és meg is találja ezeket. A mágiára vonatkozó irodalmi ha­
gyomány távolról sem egyszerűsítette le a cselekvések látható
bonyolultságát, sőt inkább örömest fejtegette. Ez a bonyolult jel­
leg szorosan kapcsolódik a mágia elgondolásához. Természetes
egyébként, hogy sikertelenség esetén a varázslók eljárásbeli és
formai hibákkal takaróztak. Ugyanakkor nincs jogunk feltételez­
ni, hogy puszta szemfényvesztés történt. Ennek maguk a varázs­
lók lettek volna az első áldozatai, és ezáltal ellehetetlenítették vol­
na a foglalkozásukat. E rítusok fontossága és korlátlan elburján­
zása közvetlenül a mágia lényegi vonásainak köszönhető. Meg
kell jegyeznünk, hogy a betartandó körülmények többsége rend­
ellenes. Bármennyire hétköznapi dolog legyen is a mágikus rítus,
ritkán akarják megtenni. Nem véletlen, hogy csak azokat a füve­
ket lehet hozzá felhasználni, amelyeket Szent János vagy Szent
Márton napján, karácsonykor, nagypénteken vagy újholdkor szed­
tek. E dolgok eltérnek a megszokottól, és végeredményben az a
céljuk, hogy a szertartásnak megadják azt a rendellenes jelleget,
amelyre minden mágikus rítus törekszik. A mozdulatok ellenté­
tesek a megszokott mozdulatokkal, legalábbis azokkal, amelyek a
vallási szertartásokban elfogadottak; az időre és más körülmény­
re vonatkozó feltételek szemlátomást megvalósíthatatlanok; az esz­
közök és anyagok lehetőleg undorítóak, a műveletek obszcénok.
Az egész bizarr, túlzó és természetellenes benyomást kelt, és ez a
lehető legtávolabb áll attól az egyszerűségtől, amilyennek az
utóbbi időben néhány kutató a mágiát feltüntetni igyekezett.

2. A rítusok természete. - Elérkeztünk az alapvető, közvetlen ha­

tékonyságú szertartásokhoz. Ezek rendszerint mind manuális,
mind szóbeli rítusokat magukba foglalnak. E két nagy csopor­
ton túl nem kíséreljük meg a mágikus rítusok osztályozását.
Tárgyunk kifejtése érdekében egyszerűen különböző rítuscso­
portokat állítunk fel, ám ezek között nincsenek jól meghatá­
rozható különbségek.

A manuális rítusok. - A vallástudomány pillanatnyi állása sze­

rint a szimpátián alapuló vagy szimbolikus rítusok csoportja
tűnik elsősorban mágikus jellegűnek. Elméletüket megfelelő-

91
en kidolgozták, és elég tekintélyes listák készültek róluk, így
ezeknél nem kell időznünk. E lajstromokat olvasva talán azt
gondolhatnánk, hogy a szimbolikus rítusok száma elméletileg
végtelen, és hogy valamennyi szimbolikus művelet természet­
szerűleg hatásos. Ezzel szemben mi úgy véljük - anélkül, hogy
bizonyítékokat tudnánk felmutatni - , hogy egy adott mágia
esetében az előírt és elvégzett szimbolikus rítusok száma min­
dig véges. Emellett hisszük azt is, hogy e rítusokat csak azért
végzik el, mert elő vannak írva, nem pedig azért, mert logikai­
lag megvalósíthatóak. A lehetséges szimbólumrendszerek vég­
telenségével, de még az emberiség egészénél megfigyelt szim­
bólumrendszerekkel szemben is egyedülállóan alacsony azok
száma, amelyek a mágiára is érvényesek. Ha valóban talál­
nánk olyan jegyzékeket, amelyek a szimpátián alapuló rítuso­
kat taglalják, mondhatnánk, hogy a szimbólumrendszereknek
mindig vannak korlátozó szabályaik; nyilvánvaló azonban,
hogy ilyen jegyzékek nincsenek, hiszen a varázslóknak csak
arra volt szükségük, hogy tárgyak, nem pedig arra, hogy eljá­
rások szerint osztályozzák a rítusokat.
Hozzátehetjük, hogy bár a szimpátián alapuló eljárást általá­
ban mindenféle mágia és az egész emberiség alkalmazza, és bár
vannak valódi, szimpátián alapuló rítusok, a varázslók rend­
szerint mégsem gondolkodtak a szimpátiáról, és kevésbé fog­
lalkoztatta őket rítusaik mechanizmusa, mint az ezeket közve­
títő hagyomány és a rítusok formális vagy kivételes jellege.
Következésképpen ezek az eljárások számunkra nem me­
chanikusan hatásos mozdulatoknak, hanem ünnepélyes mű­
veleteknek és valódi rítusoknak látszanak. Tulajdonképpen az
általunk ismert hindú, amerikai vagy görög rítusok közül na­
gyon nehezen tudnánk összeállítani a tisztán szimpatetikus rí­
tusok listáját. A szimpátia témájához kapcsolódó variációk szá­
ma olyan nagy, hogy e témát szinte homályba burkolja.
Ám a mágiában nemcsak szimpátián alapuló rítusok vannak.
Legelőször is itt van a vallásos szentté-tételnek és deszak-
ralizálásnak megfelelő rítusok osztálya. A purifikációk rend­
szere annyira fontos, hogy úgy látszik, a hindú qänti, vagyis
kiengesztelés az Atharva-Véda bráhmanjainak különleges szak-
tudománya volt, és hogy a icaGapgós szó Görögországban vé­
gül a mágikus rítus általános megnevezésére szolgált. E purifi-
kációkat füstöléssel, gőzfürdővel, tűzön vagy vízen való átke­
léssel stb. érték el. A gyógyító és elhárító rítusok jó részét
hasonló műveletek segítségével végezték.

92
 Vannak ezenkívül áldozati rítusok. Ilyeneket találunk a fen­
tebb tárgyalt Marre ía Kpovncfj-ban és a hindú rontásokban. Az
Atharva-Véda szövegeiben - az előkészületek kötelező áldoza­
tain túl - a rítusok legnagyobb része is áldozat, vagy azt is ma­
gában foglalja: így például a nyílvesszőkre való ráolvasást
nyílkészítésre szolgáló fából rakott máglya felett végzik, ami
maga is áldozati; az egész rítusban szükségszerűen áldozat
legalább egy része mindannak, ami megsemmisül. A görög
szövegekben legalábbis gyakoriak az áldozatra tett utalások.
Az áldozatról alkotott kép annyira hozzátapadt a mágiához,
hogy annak iránymutató képévé vált, amelynek mentén a gon­
dolkodásban e cselekedetek összessége elrendeződik; így pél­
dául a görög alkímiai könyvekben több helyen is áldozati alle­
góriával magyarázzák a réz arannyá alakítását. Az áldozat,
különösen pedig a gyermekáldozat témája gyakran merül fel
az antik és a középkori mágiával kapcsolatos ismereteinkben;
szinte mindenhol találunk rá példákat; mindamellett e példák
inkább a mitológiából, mintsem a mágia gyakorlatából szár­
maznak. Mindezeket a rítusokat áldozatnak tekintjük, mert
valóban ilyen minőségben adottak a számunkra; a szóhaszná­
lat nem tesz nagyobb különbséget a mágikus és a vallási áldo­
zat, mint a mágikus és a vallási purifikáció között. Különben
az előbbiek ugyanazt a hatást érik el, mint a vallásos áldoza­
tok: hatásokat, erőket szabadítanak fel, és lehetővé teszik az
ezekkel való érintkezést. A MavTeía KpoviKij-ban az isten való­
ban jelen van a szertartás során. A szövegekből megtudjuk azt
is, hogy e mágikus rítusok során a felhasznált anyagok való­
ban átalakulnak és isteni tartalmat nyernek. Egy ráolvasásban
- amelyet véleményünk szerint keresztény hatás érhetett - a
következőket olvashatjuk: Sü el olvo? oúk el olvog, áXX’f|
Ke<J>aXf| Tfjs ’A0T|vás, ai) el olvos, oúk el olvo?, áXXá rá
CTTTXáyx^a toü ’Oaeípíos, rá ctTrXayxva Toü’Iaü. [B. M.] 710.).
A mágiában tehát van áldozat, de nem valamennyiben; pél­
dául a cserokí indiánoknál vagy Ausztráliában hiányzik. Ma­
lajziában nagyon korlátozott: az áldozati tömjén- és virágado­
mányok valószínűleg buddhista vagy hinduista eredetűek, a
nagyon ritka kecske- vagy kakasáldozat pedig gyakran musz-
lim eredetűnek látszik. Elvileg ott, ahol nincs mágikus áldozat,
vallási sincs. A mágia tanulmányozása szempontjából min­
denesetre a mágikus áldozat speciális tanulmányozása nem
annyira fontos, mint a szimpátián alapuló rítusé, ezért a kér­
désre egy későbbi munkában fogunk visszatérni, amelyben a

93
mágikus és a vallásos rítust fogjuk összehasonlítani. Általá­
nosságban mindenesetre már most leszögezhetjük, hogy az ál­
dozatok a mágiában - szemben a vallással - nem képeznek kü­
lön osztályt a nagyon sajátos rítusokon belül. Egyrészt - mint a
nyílnak való fa feláldozásával kapcsolatos előbbi példában, és
definíció szerint a mágikus engesztelő áldozatok valamennyi
esetében - az áldozatok csupán körbeveszik a szimpatetikus
rítust, vagyis voltaképpen a formát alkotják. Másrészt kapcso­
latban állnak a mágikus konyhával. Már csak a lehetséges ezer
elkészítési mód egyikét alkotják. így például a görög mágiá­
ban a KoXXoúpia elkészítése nem különbözik az áldozatoktól; a
füstölésre vagy más célra szánt mágikus keverékeket a papiru­
szok az émOúpcrra névvel illetik.
Ezekben az esetekben olyan, nehezen meghatározható műve­
letek nagy osztályával állunk szemben, amelyek a mágiában és
tanaiban rendkívül fontos helyet foglalnak el, mivel közel áll­
nak azoknak az anyagoknak a használatához, amelyeknek ha­
tóerőit érintés útján kell továbbadni; más szóval: ezek adnak
módot a szimpatetikus társítások felhasználására, vagy dolgok
szimpatetikus használatára. Mivel e praktikák éppen oly külö­
nösek, mint amilyen gyakoriak, bizarrságukkal a mágia egészét
átszínezik, és a mágiáról alkotott népi elképzelések egyik lénye­
ges jegyét szolgáltatják. A varázsló oltára a mágikus üst. A má­
gia a keverékek, erjesztmények és étkek előállításának, elkészí­
tésének a művészete. Termékeit porrá törik, szétmorzsolják,
meggyúrják, felhígítják, illattá, itallá, párlattá, kenőccsé, külön­
leges formájú süteményekké, képekké alakítják, hogy azután el­
füstöljék, megigyák, megegyék vagy amulettként megőrizzék.
E konyhának, vegytannak vagy gyógyszerészetnek nemcsak az
a célja, hogy a mágikus dolgokat használhatóvá tegye, hanem
az is, hogy rituális formát adjon nekik, ami nem elhanyagolható
mértékben járul hozzá hatékonyságukhoz. E konyha önmagá­
ban is rituális, nagyon formális és hagyományos; a vele járó mű­
veletek rítusok. E rítusokat nem szabad válogatás nélkül a má­
gikus szertartásokat előkészítő vagy kísérő rítusok közé sorolni.
Az anyagok és termékek elkészítése bevezető és kilépő rítusok­
kal járó teljes szertartások alapvető és központi célja. E konyha
ugyanaz a mágikus rítus számára, mint az áldozat előkészítése
az áldozatbemutatás számára. Ez a rítus egyik mozzanata.
A dolgok elkészítésének e mestersége más mesterségekkel is
kiegészül. A mágia tésztából, agyagból, viaszból, mézből, gipsz­
ből, fémből, papírmaséból, papiruszból vagy pergamenből,

94
homokból vagy fából stb. készít képeket. A mágia farag, min­
táz, fest, rajzol, hímez, köt, sző, vés; ékszereket, intarziákat, és
ki tudja még, hányféle dolgot készít. E különféle mesterségek
szolgáltatják a mágiának az istenek vagy a démonok képmása­
it, a varázsbabákat, a szimbólumokat. A mágia skapulárékat,
talizmánokat, amuletteket készít - mindezeket a tárgyakat pe­
dig a rítusok folytatásainak kell tekintenünk.

Az orális rítusok. - Az orális mágikus rítusokat rendszerint ráol­

vasás néven írják le, és nem látunk okot arra, hogy ne kövessük
módszeresen e szóhasználatot. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy a mágiában csak egyféle szóbeli rítus volna. Távolról
sem: a ráolvasás rendszere olyan fontos szerepet játszik, hogy
rendkívül különböző formát ölt az egyes mágiákban. Úgy tű­
nik, a szóbeli rítussal sohasem foglalkoztak az őt megillető
mértékben. Egyes mai áttekintéseket olvasva azt lehetne hinni,
hogy a mágia csak manuális rítusokból áll; az orális rítusokat
csak emlékeztetőül említik, és az egyebek részletes felsorolása
mögött háttérbe szorulnak. Más gyűjtemények ezzel szemben
- mint például Lönnroté a finn mágiára vonatkozóan - csak rá­
olvasásokat tartalmaznak. Ritkán kapunk olyan kielégítő ké­
pet a rítusok két nagy osztályának egyensúlyáról, mint amilyet
Skeat nyújt a maláj vagy Mooney a cserokí mágia esetében.
A rituálékból és a varázslók könyveiből láthatjuk, hogy rend­
szerint egyik sem működik a másik nélkül. Olyan szorosan
összefonódnak, hogy a mágikus szertartások pontos képének
megfogalmazásához egyszerre kellene tanulmányozni mind­
kettőt. Ha a két osztály egyike hajlana arra, hogy túlsúlyba ke­
rüljön, akkor ez inkább a ráolvasás lenne. Kétséges, hogy vala­
ha is lett volna valódi néma rítus, ugyanakkor biztos, hogy na­
gyon sok rítus kizárólag szóbeli.
A mágiában megtaláljuk a szóbeli rítusok csaknem valameny-
nyi, a vallásból ismert formáját: esküket, fogadalmakat, kíván­
ságokat, imádságokat, himnuszokat, indulatszavakat, egyszerű
formulákat. De ahogy nem kíséreltük meg a manuális rítusok
osztályozását sem, ugyanúgy nem fogjuk e rovatokhoz társíta­
ni a szóbeli rítusokat sem. Ez utóbbiakat nem lehet jól megha­
tározható tények csoportjainak megfeleltetni. A mágiában ural­
kodó káosznak köszönhetően a rítusok formája nem felel meg
a tárgyuknak. Meglepő aránytalanságokat találunk bennük:
olykor a legmagasabb röptű himnuszok társulnak a legkicsi­
nyesebb célokhoz.

95
 A ráolvasások egyik csoportja megegyezik azzal, amit szim-
patetikus rítusnak neveztünk. Egyes ráolvasások önmagukban
is szimpatetikusan hatnak. Arról van szó, amikor - szimpátia
útján - azzal idézik elő a cselekedeteket vagy a dolgokat, hogy
kiejtik a nevüket. Gyógyító varázslás vagy ördögűzés közben
az eltávolítást, kikergetést jelentő szavakon lovagolnak, vagy
amelyek a baj okozóját, a betegséget vagy démont jelölik. A be­
tegség szimpátia útján történő legyőzését szolgáló eszközök
közé tartoznak a szójátékok és a hangutánzó szavak. Egy má­
sik, a szimpátián alapuló ráolvasások egyik osztályának helyet
adó eljárás nem más, mint a megfelelő manuális rítus leírása:
náüCT’ ag a Kai Xéye Tam a, tó AéXcjn Sos ócttík ttöctctio (Theo-
kritosz, II, 21). Úgy tűnik, gyakran feltételezték, hogy a műve­
let leírása vagy megemlítése elegendő mind a művelet, mind a
hatás megteremtésére.
Ahogy a mágiában áldozat is van, vannak benne könyörgé­
sek, himnuszok, különösen pedig istenekhez intézett imádsá­
gok is. íme egy védikus imádság, amelyet a vízkór elleni egy­
szerű szimpatetikus rítusban mondanak el (Kausika-szútra, 25,
37. skk.): „Aszúra uralkodik az istenek felett; bizonyos, hogy
Varuna király akarata igazság (elkerülhetetlenül megvalósul);
ebből (a betegségből) én, aki varázserőm révén minden porci-
kámban kitűnök, a rettenetes (isten) haragja alól kimentem ezt
az embert. Dicsőség (adassék) neked és haragodnak oh, Varuna
király; mert ó, te rettenetes, minden ármányt ismersz. Ezer má­
sik embert adok neked, együtt; hogy jóságod (?) által száz őszt
éljen meg ez az egy" stb. E himnusszal (Atharva-Véda, I, 10.),
pontosabban formulával (bráhman, 4. sor) természetesen Varu-
nához, a vizek istenéhez fohászkodnak, aki a vétségeket vízkór­
ral bünteti. Az Artemiszhez és a Naphoz intézett imádságokban,
amelyeket a görög mágikus papiruszokban találtak, a fohász
szép lírai szövege elveszíti eredeti természetét, és fulladozik a
rátelepedett mágikus abrakadabrák tömegében. Ezek az imádsá­
gok és himnuszok, amelyek - ha lehámozzuk róluk e szokatlan
öltözetet - oly nagyon emlékeztetnek azokra, amelyeket vallá­
sosaknak szoktunk tekinteni, gyakran vallási rítusokból, külö­
nösen betiltott vagy idegen rítusokból erednek. Dieterich például
nemrégiben mutatta ki, hogy a nagy párizsi papirusz a mi-
thrászi liturgia egy jelentős részét tartalmazza. A szent szöve­
gek, vallásos dolgok alkalmanként ugyancsak mágikussá vál­
hatnak. A szent könyvek, a Biblia, a Korán, a Védák, a Tri-
pitakák az emberiség jó részét ellátták ráolvasásokkal. Nem kell

96
meglepődnünk azon, hogy a vallásos jellegű orális rítusok rend­
szere a modern mágiában ennyire elterjedt; ez a jelenség azzal
függ össze, hogy e rendszer a vallási gyakorlatban is elterjedt -
ugyanúgy, ahogyan az áldozási mechanizmus mágikus alkal­
mazása is összefügg vallási alkalmazásával. Egy adott társada­
lom számára az elképzelhető rituális formák száma véges.
A manuális rítusok a mágiában rendszerint nem idézik fel a
mítoszokat. A szóbeli rítusoknak ugyanakkor van egy harma­
dik csoportja is, amelyet mitikus ráolvasásoknak nevezünk. E
ráolvasások első csoportja az, amikor olyan műveletet írnak le,
amely hasonlít az elvégzendőhöz. E leírás mese vagy epikus el­
beszélés formájában történik, és hősök vagy istenek szerepelnek
benne. Az adott esetet azonosítják a leírt esettel mint prototípus­
sal, az okoskodás pedig a következő: ha valaki (isten, szent vagy
hős) ilyen és ilyen körülmények között meg tudta tenni ezt és
ezt (gyakran valami nehezebb dolgot), akkor ugyanúgy vagy
még inkább meg tudja tenni most is, mivel a két eset egyforma.
E mitikus varázslatok második csoportját az úgynevezett eredet-
rítusok alkotják: ezek leírják a genezist, felsorolják annak a lény­
nek, dolognak vagy démonnak a tulajdonságait és neveit, amely­
re a rítus irányul; egyfajta feljelentés ez, amely nyilvánossá teszi
a varázslás tárgyát; a varázsló mágikus pert indít ez ellen a lény,
dolog vagy démon ellen, meghatározza kilétét, üldözi, kénysze­
ríti, passzívvá teszi és parancsokat ad neki.
Mindezek a ráolvasások igen hosszúak is lehetnek. Még gya­
koribb azonban, hogy megrövidülnek; egy hangutánzó vagy a
rítus tárgyára utaló szó vagy a megnevezett személy nevének
elmotyogása később azzal járhat, hogy a szóbeli rítus teljesen
mechanikus műveletté válik. Az imádságok könnyen leegysze­
rűsödhetnek egy isten vagy démon nevének vagy egy majdnem
üres vallási szónak - mint például a trishagium vagy a qodes stb.
- puszta kimondására. A mitikus ráolvasások végül egyszerűen
egy személynév vagy köznév kiejtésére korlátozódnak. Maguk
a szavak is felbomlanak, betűkkel helyettesítik őket: a trisha-
giumot kezdőbetűjével, a bolygókat a nekik megfelelő magán­
hangzókkal; így elérkezünk az olyan talányokig, mint az ’E<j>écn.a
■ypággaTa vagy azok a hamis algebrai képletek, amelyekbe az
alkímiai műveletek összefoglalásai torkollnak.
Ha mindezek az orális rítusok azonos formák felé mutatnak,
annak az az oka, hogy valamennyi ugyanazt a funkciót tölti be.
Legalábbis mindegyiknek az a hatása, hogy megidéz egy ha­
talmat, vagy speciálissá tesz egy rítust. Előidézik, megszólít­

97
ják, jelen lévővé teszik azt a szellemi erőt, amelynek a rítust ha­
tásossá kell tennie, vagy legalábbis szükségesnek tartják kije­
lenteni, hogy milyen hatalomra számítanak, mint például az
ilyen vagy amolyan isten nevében végzett ördögűzések eseté­
ben; tanúként szólítanak valamilyen tekintélyt, mint a mitikus
ráolvasások esetében. Másrészt elmondják, mire szolgál a ma­
nuális rítus, és kinek szánják: felírják vagy ráolvassák a rontó­
bábukra a megrontott személy nevét; bizonyos gyógyfüveket
gyűjtve mondogatni kell, hogy mire és kinek szánják ezeket,
így a szóbeli rítus pontosítja, kiegészíti a manuális rítust, ame­
lyet helyettesíthet. Valamennyi rituális mozdulat magában fog­
lal egyébként egy mondatot; mert mindig létezik egy minimá­
lis képzet, amelyben a rítus természete és célja kifejezésre jut,
ha máshogy nem, belső nyelv formájában. Ezért mondjuk azt,
hogy nincs igazi néma rítus, hisz a látszólagos csend nem zárja
ki a beleértett ráolvasást, ami a kívánság tudata. Ebből a szem­
szögből a manuális rítus nem más, mint e néma ráolvasás le­
fordítása; a mozdulat jel és nyelv. A szavak és a cselekedetek
teljes mértékben egyenértékűek, ezért látjuk azt, hogy a manuá­
lis rítusok kijelentései ráolvasásként jelennek meg előttünk.
A varázsló formális fizikai cselekedet nélkül, a hangja, a lehe­
leté, mi több, a kívánsága révén teremt, megsemmisít, irányít,
elüldöz, mindenfélét csinál.
Az, hogy valamennyi ráolvasás kötött formula, és hogy vir­
tuálisan valamennyi manuális rítusnak is van varázsigéje, jól
mutatja az egész mágia formalista jellegét. A ráolvasások ese­
tében soha senki nem vonta kétségbe, hogy rítusok volnának,
hiszen hagyományosak, formálisak és sui generis hatásosság­
gal vannak felruházva; azt azonban soha nem képzelték, hogy
a szavak fizikailag megteremtették volna a kívánt hatásokat.
A manuális rítusok esetében ez kevésbé nyilvánvaló; hiszen a
rítus és a kívánt hatás közötti összefüggés szorosabb, néha lo­
gikai, sőt néha tapasztalati; bizonyos, hogy a gőzfürdő vagy a
mágikus dörzsölgetés után a betegek valóban megkönnyeb­
bültek. Ám a kétféle rítussorozat tulajdonképpen azonos vo­
násokat mutat, és ugyanazokra a megfigyelésekre ad alkalmat.
Mindkettő a normálistól eltérő világban zajlik.
A ráolvasásokat sajátos nyelven végzik: az istenek, a szelle­
mek, a mágia nyelvén. A legmegdöbbentőbben nagyszabású
ilyenfajta jelenség: Malajziában a bhásahantunak (a szellemek
nyelvének), az eszkimóknál pedig az angekokok nyelvének
használata. Görögországban Iamblikhosz szerint az ’Eóécua

98
ypá [ipara az istenek nyelve. A mágia a prákrit Indiában szan-
szkritül, a görög világban egyiptomi nyelven és héberül, a latin
világban görögül, nálunk pedig latinul szólalt meg. Mindenütt
a régies, az idegen, az érthetetlen kifejezéseket kedveli. A mágia
születése pillanatától, mint Ausztráliában, ahol talán épp ennek
vagyunk tanúi, abrakadabráit mormolva áll előttünk.
A manuális rítusok idegensége és bizarrsága a szóbeli rítu­
sok talányainak és zavaros beszédének felel meg. A mágia ko­
rántsem egyéni érzelmek egyszerű kifejezése: minden pilla­
natban megszabja a gesztusokat és kifejezéseket. Itt minden
szilárdan rögzített és nagyon pontosan meghatározott. Vers­
mértékeket és énekbeszédet ír elő. A varázsigéket suttogni
kell, vagy adott hangon, különleges ritmusra énekelni. A Sa-
tapata-bráhmanában, akárcsak Origenésznél, azt látjuk, hogy az
intonáció fontosabb lehet, mint maga a szöveg. Nem kevésbé
szabályozott a mozdulat sem. A varázsló táncszerűen ritmizál-
ja: a rituálé előírja, melyik kezével, melyik ujjával kell a moz­
dulatot végeznie, melyik lábával kell előbbre lépnie, mikor kell
leülnie, felkelnie, lefeküdnie, ugrania, kiáltania, melyik irány­
ba kell haladnia. Még ha egyedül van is, nincs több szabadsá­
ga, mint a papnak az oltárnál. Emellett vannak olyan általános
szabályok, amelyek mind a manuális, mind az orális rítusokra
érvényesek: a számokra és a tájolásra vonatkozó szabályok.
A mozdulatokat és a szavakat meghatározott számban kell el­
ismételni. E számok nem akármilyenek: ezek azok, amelyeket
mágikus vagy szent számoknak neveznek: 3,4,5,7,9,11,13,20
stb. Másrészt a szavakat úgy kell kiejteni és a cselekedeteket
úgy kell elvégezni, hogy a varázsló az arcával valamelyik égtáj
felé fordul; e tekintetben a minimális előírás az, hogy a varázs­
lónak az elvarázsolt tárgy felé kell fordulnia. Röviden: a mági­
kus rítusok rendkívül formálisak, és nem a laikus mozdulat
egyszerűsége, hanem a legszélsőségesebb misztikus modoros­
ság felé hajlanak.
A legegyszerűbb mágikus rítusoknak hasonló formájuk van,
mint azoknak, amelyeket igen sok előírás határoz meg. Eddig
úgy beszéltünk a mágiáról, mintha csak pozitív cselekedetek­
ből állna. Ám beletartoznak negatív rítusok is - éppen ezek a
nagyon egyszerűek, amelyekről beszélünk. Ezekkel már a má­
gikus szertartás előkészületeinek a felsorolásánál találkoztunk,
amikor megemlítettük az önmegtartóztatásnak azokat a for­
máit, amelyeknek a varázsló és az érintett személy aláveti ma­
gát. Ám e rítusokat önmagukban is ajánlatosnak tartják és gya­

99
korolják. Ezek alkotják azoknak a dolgoknak a halmazát, ame­
lyeket babonának szokás nevezni. Elsősorban azt jelentik, hogy
az ember valamit ne tegyen meg, és így elkerüljön egy bizo­
nyos mágikus hatást. Ezek a rítusok viszont nemcsak hogy for­
málisak, hanem a legnagyobb mértékben azok, mivel majd­
nem teljesen kötelező jellegűek. A hozzájuk kapcsolódó köte­
lezettségféle jobban bizonyítja, hogy e rítusok társadalmi erők
művei, mint ahogy azt a többi rítussal kapcsolatban, hagyomá­
nyos, a megszokottól eltérő, formalista jellegükre alapozva bi­
zonyítani tudtuk. Ám a szimpatetikus tabu - amelyet negatív
mágiának javasolunk nevezni - fontos kérdésében sem előde­
ink, sem saját kutatásaink nem szolgálnak kellő felvilágosítás­
sal, így jelenleg nem tudunk mást tenni, mint felhívni a figyel­
met e kutatási témára. Pillanatnyilag e jelenségekben csak
újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy a rítus, a mágiának ez az
alkotórésze kollektív predetermináció tárgya.
Ami a pozitív rítusokat illeti, láttuk, hogy ezek számát min­
den mágiában korlátozták. Nem kevésbé korlátozott az össze­
tételük, amely ráolvasások, negatív rítusok, áldozatok, kuli­
náris rítusok stb. keverékéből áll. Elég kisszámú, stabil comp-
lexus létrehozására törekszik, amelyeket szertartástípusoknak
nevezhetnénk, és amelyek teljes mértékben összevethetők a
szerszámtípusokkal vagy a művészet úgynevezett típusaival.
Választani, szelektálni lehet minden egyes varázslat lehetsé­
ges formái között; miután létrejöttek, mindannyiszor ezeket
az ismétlődő és - összetevőik logikája ellenére - mindenféle
célokra szolgáló complexusokát látjuk viszont. Ilyenek például
„a boszorkány megidézése az általa elvarázsolt dolog segítsé­
gével" téma variációi; amikor a tejből nem sikerült vajat kö-
pülni, kést döftek a köpülőben lévő tejbe, de tovább köpülték,
hogy minden egyéb rontást is elhárítsanak. Itt a mágikus szer­
tartások egyik típusával állunk szemben; különben nem ez az
egyetlen, amit ugyanez a téma szolgáltat. Idéznek olyan va­
rázslatokat is, amelyeket két vagy három babával végeznek -
amit csak hasonló elburjánzással magyarázhatunk. E jelensé­
gek szilárdságukban és formalizmusukban a vallási ünnepek­
re hasonlítanak.
Másrészt ugyanúgy, ahogy a művészeteknek és a technikák­
nak is vannak etnikai, pontosabban nemzeti típusai, azt mond­
hatnánk, hogy minden mágiának saját, felismerhető típusa
van, amit egyes rítusok túlsúlya jellemez: ilyen a halottak
csontjainak használata az ausztráliai rontásokban, a dohány­

100
nyal való füstölés az amerikai mágiákban, a muszlim vagy zsi­
dó áldások és hitvallások a judaizmus vagy az iszlám által be­
folyásolt mágiákban. Úgy látszik, egyedül a malájok ismerik
mint rítust a gyülekezet különös jelenségét.
Ha a mágiának léteznek társadalmak szerint eltérő, sajátos
formái, akkor minden egyes mágián belül vagy - más néző­
pontból - a rítusok korábban külön-külön leírt nagy csoportja­
in belül is léteznek uralkodó változatok. A típus megválasztá­
sa részben a specializálódott varázslók műve, akik egyetlen
vagy néhány rítust alkalmaznak az összes olyan esetben, amely­
ben illetékesek. Minden varázslónak egyetlen receptje, egyet­
len szerszáma, egyetlen orvosságos zsákja van, amelyet min­
den lehetséges ügyben elkerülhetetlenül használni fog. A va­
rázslók gyakrabban szakosodnak az általuk végzett rítusokat
követve, mint a birtokukban lévő hatóerők szerint. Tegyük azt
is hozzá, hogy azok, akiket alkalmi varázslónak neveztünk,
még kevesebb rítust ismernek, mint a tulajdonképpeni varázs­
lók, és még hajlamosabbak arra, hogy azokat vég nélkül ismé­
telgessék. így válnak tökéletesen érthetetlenné az ész nélkül és
a végtelenségig alkalmazott előírások. Megint azt látjuk tehát,
hogy a forma mennyire hajlamos elnyomni a lényeget.
Am az, amit az előbb a mágikus rítusok változatainak kiala­
kulásával kapcsolatban mondtunk, nem bizonyítja azt, hogy e
rítusok valóban osztályozhatóak. Azon kívül, hogy rengeteg
meghatározhatatlan rítus marad, a változatok ebben az amorf
tömegben teljesen véletlenszerűen születnek meg, és nem fe­
lelnek meg a funkciók valódi különbségének; a mágiában nincs
semmi olyasmi, amit a vallási intézményekhez hasonlíthat­
nánk.

III
A KÉPZETEK

A mágikus praktikák nem értelmetlenek. Összefüggésben áll­

nak a mágia harmadik alkotórészét képező, gyakran nagyon
gazdag képzetekkel. Láttuk, hogy valamennyi rítus egyfajta
nyelv, vagyis egy adott gondolatot fordít le.
Az a minimális képzet, ami minden rítussal együtt jár, a rítus
hatásának a képzete. De ez bármennyire elemi legyen is, már
nagyon összetett: több időszakból és több alkotóelemből áll.
Ezekből legalább néhányat be fogunk tudni mutatni, és elem­
zésünk nem csak elméleti lesz, hiszen vannak olyan mágiák,

101
amelyek tudatában voltak sokféleségüknek, és ezt szavakban
vagy különféle metaforákban jelezték is.
Először is azt feltételezzük, hogy a varázslók és híveik soha­
sem képzelték el maguknak rítusaik egyedi hatásait anélkül,
hogy ne gondoltak volna, legalábbis implicit módon, a mágia
általános hatásaira. Úgy látszik, valamennyi mágikus cselekvés
egyfajta szillogisztikus gondolatmenetet követ, amelynek főté­
tele gyakran világos, sőt a ráolvasás meg is fogalmazza: Ve­
nerium veneno vincituri natura naturam Vincit. „Tudjuk, honnan
jössz... Hogyan tudsz itt pusztítani?" (Atharva-Véda, VII, 76,5,
vidma vai te... jánam... Kathám ha tatra tvám hano...) Bármilyen
sajátosak is legyenek a rítusok eredményei, az emberek még a
cselekvés pillanatában is úgy érzékelik, hogy közös vonások
vannak valamennyiben. Valójában mindig kiemelnek vagy a
háttérbe szorítanak egy jellegzetességet vagy egy körülményt,
mint például a megrontás vagy az attól való megszabadítás,
megszállottság vagy a lélek visszavásárlása, röviden az álla­
potváltozás esetében. Azt merjük állítani, hogy minden mági­
kus műveletet úgy képzelnek el, mint aminek kétféle hatása
van: vagy olyan állapotba hozza az élőlényeket és a dolgokat,
hogy abban egyes mozdulatok, véletlenek vagy természeti je­
lenségek biztosan be fognak következni, vagy pedig felszaba­
dítja őket egy ártalmas hatás alól. Az egyes cselekedetek a kiin­
dulási állapot, a változás irányát megszabó körülmények és a
kijelölt célok tekintetében különböznek egymástól, de abban
hasonlítanak, hogy azonnali és lényegi hatásuk egy adott álla­
pot megváltozása. Márpedig a varázsló nagyon is tudja és érzi,
hogy emiatt a mágiája mindig ugyanolyan; elméjében mindig
jelen van az az elképzelés, hogy a mágia a változtatások művé­
szete, a májú, ahogyan a hindúk nevezik.
Ám e teljesen formális elmélet mellett egy mágikus rítus ideá­
jában vannak más, immár konkrét elemek is. A dolgok jönnek
és mennek: a lélek visszatér, a lázat elűzik. Megpróbálnak szá­
mot adni a képek felhalmozódása által keltett hatásról. A meg­
babonázott személy beteg, nyomorék, rab. Összetörték a csont­
jait, elpárologtatták a velejét, lenyúzták a bőrét. A legkedveltebb
kép a kötelék, amit hol összekötnek, hol kioldanak: „rontások
gonoszán megcsomózott köteléke", „földre rajzolt varázslat"
stb. A görögöknél a varázslat KomíSeo'iros’vagy (juXTpoKaTaSecrgos.
Ugyanezt az elképzelést fejezi ki elvontabban a különben azo­
nos jelentésű latin religio szó. A torokbajokkal szemben alkal­
mazott egyik ráolvasásban a szakkifejezések és a leíró szavak

102
felsorolása után ezt olvassuk: Hanc religionem evoco, educo, ex­
canto de istis membris, medullis (Marcellus, XV, 11); a religio szót
itt tág fogalomként, megfogható és elűzhető személyiségként
használják. Máshol a rítus hatásait morális képekkel - mint
például a béke, a szeretet, a csábítás, a félelem, az igazság, a va­
gyon - fejezik ki. E most megragadott, itt-ott pontatlan körvo­
nalú képzet időnként egy önálló szóval leírt, külön fogalommá
sűrűsödött. Az asszírok egy hasonló képzetet a mámit szóval
fejeztek ki. Melanéziában a mamit megfelelője a rítusból kisu­
gárzó mana; az irokézeknél (huronok) a varázsló által kibocsá­
tott orenda; a régi Indiában a (semleges) brahman volt a cselekvő;
nálunk a varázslás, a rontás, a megbűvölés; a szavak, amelyek­
kel e fogalmakat megnevezzük, mutatják, hogy e fogalmak mi­
lyen kevéssé elméleti jellegűek. Az emberek konkrét dolgok­
ként és anyagi tárgyakként emlegetik ezeket; rúnát, varázsszert
küldenek valaki ellen, eltávolítanak, vízbe fojtanak, megéget­
nek egy rontást.
A teljes képzet harmadik mozzanata az, amikor úgy képze­
lik, hogy a rítusban érintett élőlények és dolgok között kapcso­
lat áll fenn. E kapcsolat időnként szexuális jellegűnek látszik.
Egy asszír-babiloni ráolvasás egyfajta képletes házasságot te­
remt a démonok és az ábrázolásukra szolgáló képek között:
„Ti, rosszak és gonoszak, akik a hatalmatokba kerítitek és ül­
dözitek N.-t, N. fiát, ha férfi vagy, legyen ez az asszonyod, ha
nő vagy, legyen ez az urad" (Fossey: La Magie assyrienne. 133.).
E kapcsolat elképzelésének ezer másféle módja is van. Úgy is
képzelhetik, mint a megbabonázok és a megbabonázottak köl­
csönös megszállottságát. A varázslat az áldozat után elérheti
magát a varázslót is, így az áldozatnak hatalma van a varázsló
felett. Hasonlóképpen, a rontást meg lehet törni annak a va­
rázslónak a megrontásával, akinek a maga részéről természe­
tesen hatalma van a saját varázslata felett. Azt is mondják,
hogy a megrontott személyt a varázsló, annak lelke vagy dé­
mona uralja; így keríti hatalmába az áldozatát. A varázsló és rí­
tusa tárgyát képező személy között kialakuló kapcsolat legerő­
sebb kifejeződése a démonikus megszállottság, míg a leggyen­
gébb az egyszerű elbűvöltség. A mágikus rítus cselekvői, alanyai,
anyagai, szellemei és céljai között mindig világosan érzékel­
nek egyfajta folytonosságot. Mindent összevetve azt látjuk a
mágiában is, amivel az áldozatban már találkoztunk. A mágia
a képek zűrzavarával jár - enélkül véleményünk szerint maga
a rítus is elképzelhetetlen. Ugyanúgy, ahogy áldozatot bemu-

103
tattató, áldozati állat, isten és áldozat egybeolvadnak, a va­
rázsló, a rítus, a rítus hatásai szintén a képek elválaszthatatlan
egyvelegét teremtik meg; különben e zűrzavar maga is képze­
tek tárgya. Akármennyire különböznek is egymástól a való­
ságban egy mágikus rítus képzetének mozzanatai, egyetlen
összefoglaló képzetbe tartoznak bele, amelyben az okok és az
okozatok összekeverednek. Ez nem más, mint magának a má­
giának, az azonnali és korlátlan hatékonyságnak, a közvetlen
teremtésnek a gondolata; a tökéletes illúzió, a mája, ahogyan a
hindúk nevezték. A mágiában nincs távolság a vágy és a meg­
valósulás között. Ez az egyik megkülönböztető' jegye, különösen
a mesékben. Valamennyi fent leírt képzet valójában magának a
mágia ideájának egy-egy különböző formája, ha úgy tetszik, kü­
lönböző mozzanata. A mágia ideájába azonban közelebbről
meghatározott képzetek is tartoznak, amelyeket most megpró­
bálunk leírni.

E képzeteket a személytelen és személyes csoportba fogjuk so­

rolni, aszerint hogy az egyedi lények gondolata megjelenik-e
bennük vagy sem. Az előbbiek elvontak és konkrétak lehet­
nek, az utóbbiak természetesen konkrétak.

1. Elvont személytelen képzetek. A mágia törvényei. - A mágiában

a személytelen képzetek közé tartoznak az általa - kimondat­
lan vagy kimondott formában, legalább az alkimisták és az or­
vosok közvetítésével - felállított törvények. Az utóbbi évek­
ben rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak e képzetek­
nek. Azt hitték, hogy a mágiában döntő szerepük van, amiből
pedig természetesen azt a következtetést vonták le, hogy a
mágia egyfajta tudomány - hiszen aki törvényt említ, az tudo­
mányról szól. Valóban úgy tűnik, hogy a mágia az oksági elv
témájának gigantikus variációja. Csakhogy ez semmitmondó
állítás, hiszen igen meglepő lenne, ha a mágia más volna, lé­
vén, hogy egyetlen célja - úgy látszik - a hatások kiváltása. E
minőségében azonban mindössze annyit fogadhatunk el, hogy
ha a mágia formuláit leegyszerűsítjük, lehetetlen nem tudo­
mányágnak, primitív tudománynak tekintenünk - és ezt tette
Frazer és Jevons is. Tegyük hozzá, hogy a mágia a tudomány
funkcióját tölti be, és a megszületendő tudományok közé tar­
tozik. A varázslók általában észrevették és szándékosan fej­
lesztették a mágia tudományos jellegét. A tudomány irányába
tett erőfeszítések, amelyekről itt beszélünk, természetesen job-

104
ban láthatóak a mágia fejlettebb, tanult ismereteket és kifino­
mult eljárásokat feltételező formáiban, melyeket olyan körök­
ben művelnek, ahol a pozitív tudomány gondolata már meg­
jelent.
A különféle változó megnyilvánulások összevisszaságából
három domináns törvényt lehet kibogozni. Mindhármat ne­
vezhetjük a szimpátia törvényének, ha a szimpátia szóba bele­
értjük az antipátiát is. Az érintkezés, a hasonlóság és az ellenté­
tesség törvényei a következők: az egymással kapcsolatban álló
dolgok kapcsolatban maradnak egymással később is, a hason­
ló hasonlót szül, az ellenkező hatást gyakorol az ellenkezőre.
Tylor, majd utána mások is felfigyeltek arra, hogy e törvények
nem mások, mint a gondolattársítás törvényei (hozzátesszük:
a felnőtteknél), eltekintve attól a különbségtől, hogy itt a gon­
dolatok szubjektív társításából a tények objektív társulására
következtetnek, más szavakkal: a gondolatok véletlenszerű
összekapcsolódása a dolgok okozati összekapcsolódásának fe­
lel meg. A három formulát egyetlenben összefoglalva azt mond­
hatjuk, hogy az érintkezés, a hasonlóság és az ellentétesség
gondolatban és a valóságban a szimultaneitással, az azonos­
sággal és a szembenállással egyenértékű. Fel kell tenni a kér­
dést, hogy e formulák pontosan tükrözik-e azt a módot, aho­
gyan ezeket az úgynevezett törvényeket a valóságban elkép­
zelték.
Lássuk először az érintkezés (kontiguitás) törvényét. A szim­
pátián alapuló érintkezés fogalmának legegyszerűbb formája
a rész és az egész azonossága. A rész egyenértékű az egésszel.
A fog, a nyál, a veríték, a köröm, a haj teljes mértékben képvi­
selik a személyt; oly módon, hogy általuk közvetlenül lehet
hatni rá, akár meghódítani, akár megrontani akarják. A dolgok
egymástól való elválasztása nem szakítja meg a folytonossá­
got, mi több, az egész a részek segítségével újra összerakható
vagy előidézhető: totum ex parte. Fölösleges példákkal alátá­
masztani e ma oly közismert hiedelmet. Ugyanez a törvény
másképpen is kifejezésre juthat: egy élőlény személyisége oszt­
hatatlan, és teljes egészében benne rejlik annak valamennyi ré­
szében.
E megfogalmazás nemcsak személyekre, hanem dolgokra is
vonatkozik. A mágiában egy dolog lényege a részekben épp­
úgy benne van, mint az egészben. Röviden: a törvény teljesen
általános érvényű, és olyan tulajdonságot állapít meg, amit az
egyének lelkének és a dolgok szellemi lényegének egyaránt tu­

105
lajdonít. Ez nem minden: valamennyi tárgy teljes mértékben
magában foglalja nemének legfőbb lényegét: valamennyi láng­
nyelvben benne van a tűz, a halott valamennyi csontjában ben­
ne van a halál, ahogyan egyetlen hajszálban is benne van egy
emberi élet lényege. E megfigyelések arra utalnak, hogy nem
csak az egyes egyének lelkére vonatkozó fogalmakról van szó,
és hogy következésképpen a törvény nem magyarázható az
implicit módon a léleknek tulajdonított tulajdonságokkal. És
ez nem is az életzálog-elmélet folyománya; ellenkezőleg, az
életzálogba vetett hit csupán a totum ex parte egy sajátos esete.
Az érintkezés törvényével más fejlemények is együtt járnak.
Mindaz, ami közvetlen kapcsolatban áll az emberrel, a ruhái, a
lábnyomai, a fűben vagy az ágyban hagyott testlenyomata, az
ülőhelye, az általa használt tárgyak, a játékszerei és más egyéb,
azonos elbánásban részesül, mint a testétől elválasztott részei.
Nincs szükség arra, hogy e kapcsolat szokásszerű vagy gyako­
ri legyen, vagy akár ténylegesen létre is jöjjön: éppúgy ráolvas­
nak az illető útjára, az általa véletlenül megérintett tárgyakra, a
fürdővizére, egy gyümölcsre, amibe beleharapott stb. Az étel­
maradékokkal a világ minden részén gyakorolt mágia abból az
elgondolásból táplálkozik, hogy folyamatosság, tökéletes azo­
nosság van az ételhulladék, a gyomorba juttatott táplálék és az
étkező személy között, aki lényege szerint eggyé vált azzal,
amit megevett. Teljesen hasonló kapcsolat áll fenn egy férfi és a
családja között: a rokonaira hatást gyakorolva teljes bizonyos­
sággal lehet rá is hatni; érdemes megnevezni őket a varázsfor­
mulákban, vagy ráírni a nevüket azokra a mágikus tárgyakra,
amelyekkel ártani akarnak neki. Ugyanez a kapcsolat egy férfi
és a háziállatai, a háza, a háza teteje, a földje stb. között. A foly­
tonosság elve alapján egy seb és az azt okozó fegyver között
szimpatetikus kapcsolat alakul ki - ezt felhasználva az utóbbi­
val gyógyítani lehet az előbbit. Ugyanez a kapcsolat egyesíti a
gyilkost és áldozatát; a szimpátián alapuló folyamatosság gon­
dolata alapján hiszik azt, hogy a holttest vérezni kezd, ha a
gyilkos a közelébe ér; váratlanul visszakerül a gyilkosságot
közvetlenül követő állapotba. E jelenség magyarázata bizo­
nyos, mivel még egyértelműbb példáink is vannak az ilyen fo­
lyamatosságra. Túlmutat a bűnösön: Simmenthalban, Svájc­
ban például azt gondolták, hogy ha valaki vörösbegyet bántal­
maz, a tehenei vörös tejet adnak.
Összegezve: az embereket és a dolgokat - elméletileg korlát­
lan számú - szimpatetikus kapcsolat köti össze. E lánc olyan

106
szoros, s a szemek között a folytonosság olyan erős, hogy a kí­
vánt eredmény elérése céljából közömbös, melyik láncszemre
gyakorolnak hatást. Sydney Hartland szerint az elhagyott lány
szimpátia útján szenvedést küldhet a szeretőjére azáltal, hogy
saját hajszálait egy varangyos béka lába köré vagy egy szivar­
ba tekeri (Lucca). Melanéziában (az Uj-Hebridákon és valószí­
nűleg a Salamon-szigeteken) annak az embernek a barátai, aki
valakit megsebesített, a vágás révén olyan állapotba kerülnek,
hogy mágikusan elmérgesíthetik a megsebzett ellenfél seb­
helyét.
A mágikus folytonosság gondolata - függetlenül attól, hogy
azt a rész és az egész korábbi kapcsolata vagy véletlen érintke­
zés hozta-e létre - magában foglalja a fertőzés gondolatát.
A szimpatetikus lánc mentén átadhatónak tekintik a képessé­
geket, a betegségeket, az életet, a szerencsét, a mágikus flui-
dum valamennyi fajtáját. A fertőzés gondolata az egyik legjob­
ban ismert mágikus és vallási elképzelés. Ez azonban nem aka­
dályozhat meg bennünket abban, hogy itt megálljunk egy
pillanatra. Képzelt fertőzés esetén - mint azt áldozat esetében
láttuk - képek olvadnak egybe, és ebből ered az egymással
kapcsolatban álló dolgok és élőlények relatív azonosítása. Az
eltávolítandó dolog vagy élőlény képe az, ami, hogy úgy mond­
juk, végigjárja a szimpatetikus láncot. E lánc gyakran magában
a rítusban is szerepet játszik, akár úgy, mint Indiában, ahol a
központi rítus egy adott pillanatában az érintett fél megérinti a
varázslót, akár úgy, mint egy ausztráliai esetben, ahol a varázs­
ló kötelet vagy láncot köt arra a személyre, akire hatást akar
gyakorolni, hogy ezen át távozhasson az elűzött betegség. Ám
a mágikus fertőzés nemcsak a láthatatlan világára korlátozó­
dik és nemcsak képzeletbeli; konkrét, anyagi is, minden szem­
pontból hasonló a fizikai fertőzéshez. Bordeaux-i Marcellus
azt javasolja, hogy a belső betegségek diagnosztizálása érdeké­
ben a beteg mintegy három napig szopós kiskutyával feküd­
jék, és gyakran adjon neki tejet saját szájából (ut aeger ei lac de
ore suo frequenter infundat); ezután már csak fel kell nyitni az ál­
lat hasát (Marcellus, XXVIII, 132); Marcellus hozzáteszi, hogy a
kutya halála meggyógyítja az embert. Teljesen azonos ezzel az
a rítus, amelyet a közép-afrikai bagandák gyakorolnak. Az
ilyen esetekben a képek tökéletesen egybeolvadnak, és több
mint illúzió: hallucináció történik; valóban látják, hogy a be­
tegség eltávozik és átadódik. Inkább gondolatátvitel, mintsem
gondolattársítás történik.

107
 Ám a gondolatok átvitele tovább bonyolódik azáltal, hogy
érzelmeket is átadnak velük. Egy mágikus szertartásban ugyanis
elejétől a végéig ugyanaz az érzelem nyilvánul meg - az,
amely megszabja a rítus értelmét és hangnemét, és amely a va­
lóságban valamennyi gondolattársítást irányítja. Mi több, ez
az, amely megvilágítja, hogyan is működik valójában az érint­
kezés törvénye a mágikus rítusokban.
Az érintkezés révén megvalósuló szimpátia eseteinek nagy
részében nem pusztán és egyszerűen az történik, hogy egy
képességet vagy egy állapotot, egy tárgyat vagy egy személyt
kiterjesztenek egy másik tárgyra vagy egy másik személyre.
Ha a törvény, abban a formában, ahogy megszövegeztük, föl-
tétlen érvényű volna, vagy ha azokban a mágikus cselekede­
tekben, amelyekben működik, csak önmagában és intellektu­
ális formájában lenne jelen, ha - összegezve - nem lenne ben­
ne más, csak társított gondolatok, akkor legelőször is azt
állapítanánk meg, hogy az éppen szóban forgó tulajdonság a
lehetséges, szükséges vagy véletlenszerű érintkezések végte­
len sorából álló mágikus lánc valamennyi elemére hatást gya­
korol, és hogy a lánc bármely elemének bármely tulajdonsága
teljes egészében továbbterjed valamennyi másik elemre is.
Márpedig ez nincs így, mert akkor a mágia lehetetlen lenne.
A szimpátia hatásait mindig a kívánt hatásra korlátozzák.
Egyrészt az adott pillanatban megszakítják a szimpatetikus
áramlást, másrészt csak egy vagy néhány továbbítható tulaj­
donságot adnak át. így amikor a varázsló kiszívja kliense be­
tegségét, maga nem szenved tőle. Hasonlóképpen - az élet
meghosszabbítására használt - múmiapornak csak a tartós­
ságát, az aranynak és a gyémántnak csak az értékét, a halott
fogának pedig csak az érzéketlenségét adja tovább a varázsló;
a fertőzés csak az absztrakció által elkülönített tulajdonságra
korlátozódik.
Sőt azt feltételezik, hogy a kérdéses tulajdonságok természe­
tüknél fogva egy adott helyen lokalizálódnak; egy ember sze­
rencséje például kunyhója tetejének egy szalmaszálához kö­
tődhet. Ä lokalizációból a szétválaszthatóságra következtet­
nek. Az ókorban - a görögök és a rómaiak - azt gondolták,
hogy a szem betegségeit úgy lehet meggyógyítani, ha a beteg­
nek átadják egy gyík látását; a gyíkot megvakították, majd
amulettnek szánt kövekhez érintették, s ily módon a szóban
forgó képességet gyökerestül kitépve, teljes egészében a kívánt
helyre vitték át. A tulajdonság elkülönítését és az absztrahálást

108
ebben az egészben a rítus jeleníti meg; ám ez az óvintézkedés
egyáltalán nem szükségszerű.
A törvény elméleti hatásainak korlátozása nem más, mint az
alkalmazásának feltétele. Ugyanaz a szükséglet végezteti el a
rítust és ösztönzi a gondolattársításokat, mint amelyik meg­
szabja, hogy e gondolattársításoknak hol lesz vége és hogy me­
lyikeket választják ki. így minden olyan esetben, amelyben a
mágikus érintkezés elvont fogalma működik, a gondolattársí­
tásokhoz érzelmek, absztrakciós jelenségek, kizárólagos figye­
lem, irányított szándékok párosulnak, amelyek a tudatban le­
zajló, ám a képzettársításokkal azonos módon tárgyiasult je­
lenségek.
A második törvény, a hasonlóság törvénye a szimpátia fo­
galmának kevésbé közvetlen kifejezó'dése. Úgy véljük, Fra-
zernek igaza volt, amikor Sydney Hartlanddel együtt a tulaj­
donképpeni szimpátia szót kizárólag a fertőzéssel kapcsolatos
jelenségek számára tartotta fenn, utánzásos szimpátia elneve­
zést adva azoknak, amelyekkel most fogunk foglalkozni. A ha­
sonlóság törvényében két alapvető képletet kell megkülönböz­
tetni: hasonló hasonlót idéz fel, sitnilia similibus evocantur; és
hasonló hatást gyakorol a hasonlóra, különösen pedig meg­
gyógyítja azt, similia similibus curantur.
Először foglalkozzunk az első képlettel: ez annyit jelent,
mintha azt mondanánk, hogy a hasonlóság és az érintkezés
egy és ugyanazon dolog. Ami a kép a dologhoz képest, az a
rész az egészhez képest. Másképp: egy egyszerű kép bármiféle
érintkezés és közvetlen kapcsolat nélkül is teljes mértékben
képviseli az ábrázolt dolgot vagy lényt. Úgy látszik, a rontó
szertartásokban ezt a képletet szokták felhasználni. Ám - a lát­
szattól függetlenül - itt nemcsak a kép fogalma játszik szere­
pet. A működésbe hozott hasonlóság valójában tökéletesen
konvencionális; semmi köze ahhoz a hasonlósághoz, amelyet
egy arckép nyújt. A képben és tárgyában semmi közös nincs,
csak az a konvenció, amely a kettőt összetársítja. E kép, baba
vagy rajz nagyon leegyszerűsített vázlat, formáját vesztett ideo-
gramma; csak elméletileg és elvontan hasonlít. A hasonlóság
törvényének működése tehát - akárcsak az előző törvényé -
feltételezi az absztrakciót és a figyelmet. A két dolog hasonló­
vá tétele nem illúzió eredménye. Különben meglehetnek való­
ságos képek nélkül is; a név egyszeri említése vagy puszta
gondolata, a legkezdetlegesebb gondolattársítás elegendő arra,
hogy egy önkényesen kiválasztott helyettesítőből: madárból,

109
állatból, faágból, íjhúrból, varrótűből, gyűrűből megteremtsék
a szóban forgó élőlény képviselőjét. Röviden: a képet csak
funkciója határozza meg, vagyis az, hogy megjelenítsen egy
személyt. A lényeg az, hogy ez a funkció - hogy valami vala­
mit képvisel - be legyen töltve. Ezért egy szertartás során meg
is változhat az a tárgy, amely e funkciót betölti, vagy maga a
funkció osztódik szét. Amikor egy ellenséget úgy akarnak
megvakítani, hogy előbb átdugják az egyik hajszálát egy tű
lyukán, amellyel három halotti leplet varrtak, majd e tűvel ki­
szúrják egy varangyos béka szemét, akkor előbb a hajszál,
majd a varangyos béka szolgál uo/fként. Ahogy Victor Henry
megjegyzi, egy bizonyos brahmanikus rontásban szereplő gyík
ugyanabban a szertartásban egyszerre képviseli a rontást, a
megrontót és - tesszük mi hozzá - a rontás lényegét.
Az érintkezés törvényéhez hasonlóan a hasonlóság törvénye
sem csak a személyekre, törvényekre és lelkűkre, hanem a dol­
gokra és a dolgok módozataira, a lehetségesre és a valóságosra,
a szellemire és az anyagira is érvényes. A kép fogalma, kibővül­
ve, szimbólummá válik. Szimbolikusan ábrázolhatják az esőt, a
mennydörgést, a napot, a lázat, a születendő gyermekeket mák­
gubóval, a hadsereget babával, a falu egységét vizesfazékkal, a
szerelmet csomóval stb.; és ezekkel az ábrázolásokkal valamit
létrehoznak. Ebben az esetben, akárcsak fentebb, a képek töké­
letesen összeolvadnak, a szelet tehát nemcsak képzeletben, ha­
nem a valóságban is bezárják egy üvegbe vagy egy tömlőbe,
csomóra kötik vagy gyűrűk közé fogják.
De a törvény alkalmazása során megint csak figyelemre mél­
tó, komoly értelmezési munkát végeznek. A szimbólumok meg­
határozásában és használatában a kizárólagos figyelemnek és
absztrakciónak ugyanazon jelenségei játszódnak le, mint ame­
lyek - a rontásnál használt képek esetében - szükségesek vol­
tak ahhoz, hogy a hasonlóság törvényének az alkalmazását
vagy az érintkezés törvényét megértsük. A szimbólumnak vá­
lasztott tárgyaknál a varázslók egyetlen jellemzőt őriznek meg:
az ólom hűvösségét, súlyát vagy színét, az agyag keménységét
vagy puhaságát stb. A rítust megteremtő szükséglet, törekvés
nemcsak hogy kiválasztja a szimbólumokat és irányítja ezek al­
kalmazását, de korlátozza is a hasonulások következményeit,
amelyek elméletileg - akár az érintkezésen alapuló képzettársí­
tások sorozata - végtelen számúak lennének. A szimbólumnak
ráadásul nem viszik át valamennyi tulajdonságát a szimbolizált
dologra vagy élőlényre. A varázsló képesnek tartja magát arra,

HO
hogy akarata szerint csökkentse gesztusainak hatásait, például
a temetési szimbólumok hatását az álmosságra vagy vakságra
redukálja; a varázsló, aki esőt csinál, megelégszik a záporral is,
mert fél a vízözöntől; a megvakított kecskebékával azonosított
ember nem válik mágikusan kecskebékává.
Ez a látszólag önkényes absztrakció és értelmező munka tá­
volról sem jár azzal, hogy a lehetséges szimbólumok száma a
végtelenségig növekedne: ellenkezőleg, azt vesszük észre, hogy
a képzelet csapongására nyújtott nagyszámú lehetőségekhez
képest a szimbólumok száma egy adott mágia esetében külö­
nösen korlátozott. Egy dologra csak egy vagy kisszámú szim­
bólum utal. Ráadásul csak kevés dolgot fejeznek ki szimbólu­
mokkal. Végül is a mágikus képzelet annyira híján van a lele­
ménynek, hogy az általa alkotott kisszámú szimbólumot igen
sokféle dologra használják: a csomóval végzett mágiát alkal­
mazzák a szerelem, az eső, a szél, a rontás, a háború, a nyelv és
ezernyi más dolog esetében. A szimbólumrendszer szegényes­
sége nem az egyén műve, akinek álmodozása pszichológiailag
korlátlan kellene hogy legyen. Ám az egyén rítusok, hagyomá­
nyos elgondolások között találja magát, amelyeket nem próbál
megújítani, mert csak a hagyományban hisz, és mert a hagyo­
mányon kívül nincs sem hit, sem rítus. Ilyenformán természe­
tes, hogy a hagyomány szegényes marad.
A hasonlóság törvényének második képlete - a hasonló ha­
tást gyakorol a hasonlóra, similia similibus curantur- abban kü­
lönbözik az elsőtől, hogy már megnyilvánulása során is pon­
tosan a tudatában vagyunk az absztrahálás és a figyelem je­
lenségeinek, amelyek - mint említettük - mindig megszabják
a másik törvény alkalmazását. Míg az első képlet csak általá­
ban a felidézésre vonatkozik, a második leszögezi, hogy a ha-
sonítás meghatározott irányba hat. Vagyis a művelet irányát
megszabja a rítus. Vegyük példának Iphiklosz gyógyulásának
a mondáját: egy nap Phülakosz, az apja, kecskebakok herélése
közben megfenyegette véres késsel; a fiú a szimpátia révén
nemzésképtelenné vált, nem születtek gyermekei; amikor fel­
kereste Melampuszt, a jóst, az tíz napon keresztül a szóban
forgó - Phülakosz által egy fába döfött, majd megtalált - kés
borba áztatott rozsdáját itatta vele. A kés a szimpátia révén ké­
pes lehetne arra is, hogy súlyosbítsa Iphiklosz baját; szimpátia
révén Iphiklosz tulajdonságai is átszállhattak volna a késre;
Melampusz azonban csak e második hatást őrizte meg, külön­
ben a kérdéses betegségre korlátozva; a király nemzésképte-

111
lenségét feloldja a fegyver sterilizáló képessége. Ugyanígy,
amikor Indiában a bráhman a vízkórt rituális mosakodással
gyógyította, nem folyadéktöbbletet adott a betegnek: a víz,
amellyel kapcsolatba került, felszívta azt a folyadékot, amely­
től szenvedett.
Ámbár e jelenségek jól besorolhatóak a hasonlóság törvé­
nyének fogalma alá, és az utánzáson alapuló szimpátia elvont
fogalmába, az attractio similiurnba tartoznak, mégis teljesen
önálló osztályt alkotnak az e törvény által uralt jelenségek kö­
zött. Itt többről van szó, mint a törvény egy folyományáról,
mégpedig egy másik, az előzővel versengő fogalomszerűség­
ről, amely - tekintve az általa irányított rítusok számát - talán
ugyanolyan fontos, mint ez a törvény.
Anélkül, hogy a hasonlóság törvényével kapcsolatos utolsó
képlet tárgykörét elhagynánk, máris az ellentétesség törvényé­
nél vagyunk. Amikor a hasonló a hasonlót meggyógyítja, tulaj­
donképpen az ellentétét teremti meg. A sterilizáló kés a nem­
zőképességet, a víz a vízkór hiányát stb. eredményezi. Az ilyen
rítusok teljes képlete a következő lenne: a hasonló eltávolítja a
hasonlót, hogy az ellentétest idézze elő. És fordítva, az utánzá­
son alapuló szimpátiával kapcsolatos jelenségek első sorozatá­
ban a hasonlót előidéző hasonló eltávolítja az ellentétest: ami­
kor a víz kiöntésével esőt idézek elő, eltüntetem a szárazságot,
így a hasonlóság absztrakt fogalma elválaszthatatlan az ellen­
tétesség absztrakt fogalmától; a hasonlóság képleteit tehát a
következő képletben lehetne összegezni: „az ellentétest elűzi
az ellentétes", vagyis így beleértődnének az ellentétesség tör­
vényébe.
A varázslók azonban külön képzelték el az ellentétesség tör­
vényét. A szimpátia egyenértékű az antipátiával; mégis igen
világosan különbözik attól. Ezt bizonyítja például az is, hogy
az ókor ilyen című könyveket ismert: TTepl GU|iTTa9eiuv Kai
ái'TiTTaGeíwi'. A rítusok egész rendszerét, a mágikus gyógysze­
részetet, az ellenvarázslatot az antipátia osztályába sorolták.
A mágia valamennyi formájában az ellentétekre és az oppozí-
ciókra épül, mint amilyen a szerencse és a balszerencse, a hi­
deg és a meleg, a víz és a tűz, a szabadság és a kényszer stb.
Végezetül igen sok dolgot csoportosítottak ellentétpárokban,
amelyek ellentétességét felhasználják. Az ellentét fogalmát a
mágiában tehát önálló fogalomnak tekintjük.
Valójában ahogy hasonlóság nincs ellentétesség nélkül, úgy
ellentétesség sincs hasonlóság nélkül. így például az Áthár­

u l
va-Véda egyik rítusában az esőt úgy állították el, hogy az ellen­
kezőjét - napsütést - idézték elő, felhasználva ehhez az arka-
fát, amelynek a neve fényt, világosságot vagy Napot jelent; ám
ebben az ellentétességen alapuló rítusban már láthatóak a tu­
lajdonképpeni szimpátia mechanizmusai. Hogy e kettő mi­
lyen kis mértékben zárja ki egymást, még jobban bizonyítja az,
hogy ugyanezzel a fával közvetlen módon el lehet állítani a vi­
hart, a mennydörgést és a villámlást is. A rítus anyaga mindkét
esetben azonos. Csak a forma különbözik egy kicsit: az egyik
esetben a tüzet a középpontba állítják, a másikban az égő szén­
darabokat elássák; e csekély módosításban mutatkozik meg a
rítust irányító akarat. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ellentétes
elűzi az ellentétest, és hasonlót idéz elő.
A hasonlóság különféle képletei így teljesen megfelelnek az
ellentétesség képletének. Ha emlékezetünkbe idézzük az áldo­
zatról szóló munkánkban használt rituális séma gondolatát,
azt mondhatjuk, hogy a szimbólumrendszerek háromféle séma
formájában jelennek meg, amelyek a három képletnek felelnek
meg - a hasonló hasonlót teremt, a hasonló hatást gyakorol a
hasonlóra, az ellentétes hatást gyakorol az ellentétesre - , és
amelyek csupán összetevőik rendjét tekintve különböznek egy­
mástól. Az első esetben először egy állapot hiányára, a máso­
dikban egy állapot meglétére, míg a harmadikban főképp egy
ellentétes állapot meglétére és az előidézni kívánt állapotra
gondolnak. Az első esetben a szimbólum által előidézni kívánt
eső hiányára, a másodikban magára a szimbólum által elállíta­
ni kívánt esőre gondolnak; a harmadik esetben megint magára
az esőre, amelyet úgy próbálnak elállítani, hogy a szimbólum
által előidézik az ellentétét. így a hasonlóság és az ellentétes­
ség absztrakt fogalmai a hagyományos szimbólumrendszer ál­
talánosabb fogalmába tartoznak bele.
Hasonlóképpen egymás felé közelít a hasonlóság és az érint­
kezés törvénye is. Frazer jól látta ezt, és könnyen be is bizonyít­
hatta volna. A hasonlóságon alapuló rítusok rendszerint az
érintkezést - a boszorkány és ruhái, a varázsló és varázspálcá­
ja, a fegyver és a seb stb. közötti érintkezést - használják fel. Az
anyagok szimpatetikus hatásait beszedés, átömlesztés, tapin­
tás stb. útján adják át. És fordítva: az érintkezéseknek rendsze­
rint az a céljuk, hogy továbbítsák a szimbolikus eredetű tulaj­
donságokat. A hajszállal végzett rontásokban a hajszál az ösz-
szekötő kapocs az elképzelt rombolás és a rombolás áldozata
között. A hasonló esetek végtelen sorában már nem is a fogal­

113
mák és a rítusok elkülönülő sémáival van dolgunk, hanem ke­
reszteződésekkel; a művelet összetettebbé válik, és csak nehe­
zen sorolható be a két osztály valamelyikébe. Valójában a ron­
tó rítusok egész sorozatai tartalmaznak a tiszta hasonlóságon
túl érintkezést, hasonlóságot és azt semlegesítő ellentétességet
- anélkül, hogy a mágia végzőit ez foglalkoztatná, és hogy va­
laha is másra gondolnának, mint a rítusok végső céljára.
Ha - eltekintve alkalmazásuk bonyolultságától - szemügyre
vesszük e két törvényt, először is azt látjuk, hogy a távolból
végzett (az utánzásokon alapuló) szimpatetikus műveleteket
nem tekintették mindig maguktól értetődőknek. Testekből ki­
áramló hatásokat, utazó mágikus képeket, a varázslót és csele­
kedetét összekötő vonalakat, láncokat képzelnek el; még a va­
rázsló lelke is útnak indul, hogy elvégezze a varázsló által már
végrehajtott cselekedetet. így például a Malleus maleficarum
egy olyan boszorkányról számol be, aki - miután egy tócsába
mártotta a seprűjét, hogy esőt csináljon - felrepül a levegőbe,
hogy megkeresse a tócsát. Az odzsibve indiánok számos pik-
togramján látjuk, hogy a varázsló-pap a rítus után az ég felé
emeli a karjait, kilyukasztja az égboltot, és maga felé húzza a
felhőket. Ily módon a hasonlóságot gyakran tekintik érintke­
zésnek. Fordítva, az érintkezés egyenértékű a hasonlósággal,
éspedig teljes joggal, hiszen a törvény csak akkor igaz, ha a
részletekben, a kapcsolatban álló dolgokban és az egészben
ugyanaz az anyag kering és lakozik, amely hasonlóvá teszi
őket. így a hasonlóság, az érintkezés és az ellentétesség elvont
és személytelen képzetei - annak ellenére, hogy a maga idejé­
ben valamennyi tudatos volt - természetesen zavarosak és
összekeverednek. Nyilvánvaló, hogy egyazon jelenség három
különböző arcát kell szétválasztanunk.
Ennek az összevisszaságnak tökéletesen tudatában voltak
azok a varázslók, akik a legtöbbet gondolkodtak a rítusaikról.
Az alkimisták általános elve, ami elméleti gondolkodásuk tö­
kéletes megfogalmazásának tűnik, és amit szívesen illesztettek
receptjeik elejére, az volt: „Az egy az egész, és az egész benne
rejlik az egyben." íme egy olyan részlet, amelyben a legszeren­
csésebben fogalmazódik meg ez az elv: „Az egy az egész, és az
egész általa keletkezett. Az egy az egész, és ha az egész nem
tartalmazná az egészet, az egész nem jönne létre." "Ev yáp tö
ttciv, Kai 81' aÚTOü tó Tráv yéyove. "Ev tö uáv Kai el [írj Tavexn
tö Tíáv, oá yéyove tö ttöv. Ez az egész, ami mindenben benne
rejlik, nem más, mint a világ. Márpedig - mondják néha -, a vi­

114
lág olyan különleges állatként fogant, amelynek valamennyi
testrésze, a közöttük lévő távolságtól függetlenül, szükségsze­
rű kapcsolatban áll a többivel. Minden hasonlít egymásra, és
minden kapcsolatban áll mindennel. Különböző törvényein­
ket ez a mágikus panteizmusféleség összegezné. Ám az alki­
misták nem ragaszkodtak e formulához, hacsak azért nem,
hogy metafizikai és filozófiai szövegmagyarázatot fűzzenek
hozzá, amelynek azonban csak a romjai maradtak ránk. Ezzel
szemben nagyon ragaszkodtak ahhoz a formulához, amelyet e
mellé rendeltek: Natura naturam vincit stb. A természet definíció
szerint az, ami egyszerre van jelen a dologban és annak részei­
ben, tehát ez az, ami az érintkezés törvényének az alapjául
szolgál, ez az, ami egyidejűleg van jelen egy adott faj vala­
mennyi egyedében, s ezáltal a hasonlóság törvényének alapjá­
ul szolgál; és ennek köszönhető az is, hogy egy dolog hatást
fejthet ki egy másik, ellentétes, ám azonos nemű dologra, így
ez az, ami az ellentétesség törvényének alapjául szolgál.
Az alkimisták nem maradnak meg az elvont elmélkedések te­
rületén, és ez önmagában is arra mutat, hogy ezek az ideák va­
lóban szerepet játszottak a mágiában. Amit 4>wis-en, természe­
te n értettek, az az aranycsinálás rejtett lényege és egyik mágikus
vize. Az a fogalom, amit az utolsó formulák magukban foglal­
nak, és amit az alkimisták távolról sem hallgatnak el, egy olyan
anyag fogalma, amely saját tulajdonságainál fogva hat egy má­
sik anyagra, bármilyen legyen is annak cselekvési módja. Ez a
cselekvés szimpátián alapul, vagy szimpatetikus anyagok kö­
zött megy végbe, és így fogalmazható meg: a hasonló hatást
gyakorol a hasonlóra; vagy alkimistáinkkal szólva, a hasonló
vonzza a hasonlót, illetve a hasonló uralja a hasonlót (cXkci vagy
KpaTei). Mert hisz, mondják, az egésszel nem lehet az egészre
hatni; mivel a természet (cfiwca?) formákba (eí6r|) burkolódzik,
megfelelő kapcsolatnak kell lennie az eí8r|, vagyis az egymásra
ható dolgok formái között. így amikor azt mondják, hogy „a ter­
mészet győzedelmeskedik a természet felett", azon azt értik,
hogy egyes dolgok oly szorosan függnek más dolgoktól, hogy el­
kerülhetetlenül vonzzák egymást. Az alkimisták ilyen értelemben
minősítik rombolónak a természetet; tulajdonképpen szétválasz­
tó, vagyis hatása révén lerombolja az instabil vegyületeket, majd
új jelenségeket és formákat serkent, magához vonzva az azokban
található stabil és önmagával megegyező alkotórészeket.
Vajon a mágia általános fogalmáról van-e itt szó, vagy pedig
a görög mágia egy sajátos ágának a fogalmáról? Azt kell hin­

115
nünk, hogy ezt a mágiát nem az alkimisták találták ki. Ezzel ta­
lálkozunk a filozófusoknál, és ezt látjuk az orvostudományban
alkalmazva. Úgy látszik, ez működött a hindú orvostudo­
mányban is. Mindenesetre kevés jelentősége van annak, hogy
ezt ilyen tudatos formában megfogalmazták-e vagy sem. Azt
tudjuk jól - és e fejtegetések végén mindössze ezt akarjuk le­
szögezni - , hogy a hasonlóság, az összefüggés és az ellentétes­
ség elvont képzetei elválaszthatatlanok az egyik tárgytól vagy
élőlénytől a másiknak átadott dolgok, tulajdonságok, sajátos­
ságok fogalmától. Ez azt is jelenti, hogy a tulajdonságoknak, a
formáknak olyan fokozataik vannak, amelyeken szükségsze­
rűen végig kell mennie annak, aki a természetre akar hatni;
hogy a varázsló képzelete nem szabad, és hogy cselekvésének
eszközei lényegében korlátozottak.

2. Konkrét személytelen képzetek. - A mágikus gondolkodás tehát

nem élhet meg elvont fogalmakból. Épp azt láttuk, hogy ami­
kor az alkimisták általában a természetről beszéltek, valójában
egy egészen sajátos természetre gondoltak. Számukra nem a
szimpátia törvényeit felölelő tiszta gondolatról volt szó, ha­
nem hatékony tulajdonságok nagyon is elkülönülő képzetéről.
Ez elvezet bennünket a konkrét személytelen képzetekhez: a
tulajdonságokhoz, a sajátságokhoz. A mágikus rítusokat sok­
kal nehezebb az absztrakt törvények alkalmazásával magya­
rázni, mint azoknak a sajátosságoknak az átadásával, ame­
lyeknek előre ismertek a cselekedetei és a reakciói. Az érintke­
zési rítusok definíciójuk szerint nem mások, mint sajátosságok
egyszerű átadásai; a nem beszélő gyermeknek átadják a papa­
gáj beszélőkedvét; a fogfájástól szenvedőnek átadják az egér
fogainak a keménységét. Az ellentétességi rítusok csupán az
azonos nemű, de különböző fajtájú tulajdonságok harcai: a tűz
a víz igazi ellensége, és ezért elűzi az esőt. Végül pedig a ha­
sonlósági rítusok - hogy úgy mondjuk - egyetlen tulajdonság
kizárólagos és elmélyedt szemmel tartására korlátozzák ma­
gukat: a varázsló tüze napfényt teremt, mert a nap nem más,
mint tűz.
Ám a tulajdonságoknak ez az ideája bármennyire világos is,
alapvetően mégis homályos, mint különben valamennyi mági­
kus és vallási gondolat. Á mágiában, ahogyan a vallásban is, az
egyén nem érvel, vagy érvelése öntudatlan. Ahogy ahhoz,
hogy a rítust gyakorolja, az imát vagy az áldozatot megértse,
nem szükséges elgondolkodnia annak szerkezetén, és ahogy a

116
rítusnak sem kell logikusnak lennie, a felhasznált tulajdonsá­
gok miértjével sem aggasztja magát, és nem törődik azzal sem,
hogy észérvekkel támassza alá az anyagok kiválasztását és fel-
használását. Mi felvázolhatjuk azt az utat, amelyet elképzelé­
sei bejártak, ám ő általában nem képes erre. Az elérendő célról
alkotott, rendkívül pontos képpel szemben csak egy homályos
gondolat van a fejében a lehetséges cselekedetről, amelyhez az
eszközöket a hagyomány készen bocsátja a rendelkezésére.
Amikor - félve attól, hogy a vajúdó nő leánygyermeket fog
szülni - azt tanácsolják, hogy ne engedjenek legyeket röpköd­
ni körülötte, akkor azt feltételezik, hogy a legyek szexuális tu­
lajdonsággal bírnak, amelynek hatásait ebben az esetben el
kell kerülni. Amikor az edényakasztót kidobják a házból, hogy
az szép időt okozzon, bizonyos fajtájú hatóerőket tulajdoníta­
nak az edényakasztónak. Ám nem járják végig azoknak a kép­
zettársításoknak a láncolatát, amelyek révén a rítusok alapítói
e fogalmakat kitalálták.
A mágia konkrét személytelen képzetei között talán az ilyen
képzetek a legfontosabbak. Az amulettek általános használata
ezek kiterjesztéséről tanúskodik. A mágikus rítusok jó részé­
nek az a célja, hogy amuletteket gyártsanak, amelyek azután
- a rituális elkészítés után - rítusok nélkül használhatóak.
Egyes amulettek különben olyan anyagokból és alkotórészek­
ből állnak, amelyek megszerzéséhez talán nem is volt szükség
rítusra; ilyenek a drágakövek, a gyémántok, a gyöngyök stb.,
amelyeknek mágikus képességeket tulajdonítanak. De, füg­
getlenül attól, hogy hatóerejüket a rítustól nyerik-e vagy an­
nak az anyagnak a benne rejlő tulajdonságaiból, amelyből ké­
szülnek, többé-kevésbé bizonyos, hogy az amulettek használa­
ta során csak erre az állandó hatóerőre gondolnak.
Hogy a mágiában milyen fontosságra tesz szert a tulajdon­
ságnak ez a fogalma, bizonyítja az is, hogy a mágia egyik alap­
vető törekvése az volt, hogy megszabja az élőlények, a dolgok,
sőt még a gondolatok használatát is, illetve különleges - fajra
jellemző vagy egyetemes - hatóerejét. A varázsló az az ember,
aki tehetség, tapasztalat vagy kinyilatkoztatás révén ismeri a
természetet és a természet rendjét; tevékenységét ismeretei
szabják meg. A mágia itt érintkezik közelebbről a tudomány­
nyal. E tekintetben időnként még igen tudós is, ha ugyan nem
tudományos. Az itt tárgyalt ismeretek nagy része szerzett és
tapasztalatilag igazolt. A varázslók voltak az első méregkeve-
rők, az első sebészek, azt pedig tudjuk, hogy a primitív népek

117
sebészete igen fejlett. Tudjuk azt is, hogy a varázslók valódi
felfedezéseket tettek a fémművesség területén. Azokkal a teo­
retikusokkal szemben, akik a mágiában időnként megtalálha­
tó absztrakt szimpatetikus képzet okán hasonlították a
tudományhoz a mágiát, mi a dolgok konkrét tulajdonságaival
kapcsolatos elképzelései és megfigyelései alapján tulajdoní­
tunk neki készséggel tudományos jelleget. A mágia fentebb
tárgyalt törvényei valójában csak egyfajta mágikus filozófiát
jelentenek. E törvények az okozatiság törvényének különböző
formákba öntött, üres és tartalmatlan sorozatai, amelyeket kü­
lönben mindig rosszul formáltak meg. Most, a tulajdonság fo­
galmának köszönhetően, elemi tudományos törvényekkel ál­
lunk szemben, vagyis olyan szükségszerű és pozitív kapcsola­
tokkal, amelyekről úgy hisszük, hogy meghatározott dolgok
között fennállnak. Azáltal, hogy a varázslók a fertőzésekkel, a
harmóniával, az ellentétekkel kezdtek foglalkozni, eljutottak egy
olyan okozatiság gondolatáig, amely már nem misztikus, még
akkor sem, amikor a nem tapasztalati úton megismert tulaj­
donságokról van szó. Sőt innen kiindulva jutottak el odáig,
hogy mechanikus módon képzeljék el a szavak és a szimbólu­
mok hatóerejét.
Egyrészt azt látjuk, hogy a mágia valamennyi válfaja szük­
ségszerűen összeállította a maga számára a növények, az ásvá­
nyok, az állatok, a testrészek jegyzékét abból a célból, hogy lis­
tába vegye ezek - sajátos vagy nem sajátos, tapasztalati vagy
nem tapasztalati - tulajdonságait. Másrészt valamennyi mágia
igyekezett szabályba foglalni az elvont dolgok - mértani for­
mák, számok, erkölcsi tulajdonságok, élet, halál, szerencse
stb. - tulajdonságait; végül pedig valamennyi megfeleltette
egymásnak e különböző jegyzékeket.
Itt ki kell térnünk egy ellenvetésre: azt mondják, e tulajdon­
ságok természetét a szimpátia törvényei szabják meg. Például
egy adott növény vagy dolog tulajdonsága abból fakad, hogy a
színe azonos vagy ellentétes azoknak a dolgoknak vagy élőlé­
nyeknek a színével, amelyekre hatást gyakorol. Ugyanakkor
- válaszoljuk mi - ebben az esetben távolról sem arról van szó,
hogy a két dolog között a szín miatt képzettársítás jön létre; ép­
pen ellenkezőleg, határozott, szinte törvényerejű szokással ál­
lunk szemben, amelynek értelmében a lehetséges jellemzők
egész sorozatából a színt választják ki arra, hogy kapcsolatba
hozzanak egymással dolgokat, sőt a mondott színű dolgok kö­
zül csak egyet vagy néhányat választanak ki arra, hogy ezt a

118
kapcsolatot létrehozzák. Ezt teszik a cserokík, amikor a sárga­
ság gyógyítására „sárga gyökeret" esznek. A színnel kapcso­
latban adott érvelésünk a forma, a tartósság és valamennyi
más tulajdonság esetében is érvényes.
Másrészt, ha teljes mértékben elfogadjuk is, hogy egyes dol­
gok a nevüknél fogva bizonyos hatalommal vannak felruház­
va (reseda morbos reseda), azt látjuk, hogy e dolgok inkább ráol­
vasás, mintsem tulajdonságokkal bíró tárgyak módjára hat­
nak, mert valamiféle testet öltött szavakként viselkednek. Mi
több, hasonló esetben még nyilvánvalóbb az a fajta konvenció,
amelyről az előbb beszéltünk, hiszen arról a konvencióról van
szó, amit maga a szó jelent, amelynek az értelme, a hangalakja,
az egésze - definíció szerint - törzsi vagy nemzeti megegyezés
eredménye. Ennél is nehezebb lenne azokat a mágikus kulcso­
kat értékelni, amelyek a dolgok tulajdonságát egyes istenekkel
vagy dolgokkal való kapcsolatukon keresztül látszanak meg­
határozni (például Venus haja, Jupiter ujja, Ammon szakálla, a
szűz vizelete, Siva folyadéka, a beavatott agyveleje, Pedu anyaga)
- akiknek és amelyeknek e tulajdonságok a hatalmát képvise­
lik. Hiszen ebben az újabb esetben a szimpátiát megteremtő
konvenció kettős: egyrészt megszabja a névválasztást, vagyis
az első jelet (vizelet = Siva folyadéka), másrészt megteremti a
kapcsolatot a megnevezett dolog, vagyis a második jel, és a ha­
tás között (Siva folyadéka = a láz meggyógyítása, mert Siva a
láz istene).
A szimpatetikus kapcsolat talán még láthatóbb a bolygóknak
megfelelő növények, szagok, ásványok egymással párhuza­
mosan futó sorozatainak az esetében. Ám - nem beszélve arról,
hogy ezen anyagok bolygókhoz való rendelésének konvencio­
nális jellege van - legalábbis azt a megegyezést kell számításba
vennünk, amely megszabja, hogy a mondott bolygóknak mi­
lyen erényei, többnyire erkölcsi értékei (Mars = háború stb.)
vannak. Összefoglalva: távolról sem a szimpátia gondolata
irányította a tulajdonságok fogalmának a megalkotását; a tu­
lajdonságok fogalma és azok a társadalmi konvenciók, ame­
lyeknek az előbbiek a tárgyát képezik, tették lehetővé a kollek­
tív szellemnek, hogy létrehozzák azokat a szimpatetikus kap­
csolatokat, amelyekről itt szó van.
E válasz a saját magunk által megfogalmazott ellenvetésre
nem jelenti azt, hogy véleményünk szerint a dolgok tulajdon­
ságai ne volnának részei a szimpatetikus kapcsolatrendszerek­
nek. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk

119
a fent említett tényeknek. Ezeket rendszerint jeles, azaz szim­
bolikus megfelelések néven ismerik. Véleményünk szerint az
osztályozásnak ezek az esetei közel állnak azokhoz, amelyeket
az Année Sociologique tavalyi számában tanulmányoztunk. Esze­
rint az adott csillagzat alá sorolható dolgok ugyanabba az osz­
tályba vagy inkább családba tartoznak, mint az adott csillag­
zat, annak égöve, horoszkópbeli háza stb. Az azonos színű,
alakú stb. dolgokat rokonnak tekintik színük, alakjuk, nemük
stb. alapján. A dolgok ellentétpárokként való csoportosítása
szintén az osztályozás egyik formája, sőt a mágia minden fajtá­
jánál alapvető gondolat az, hogy a dolgokat legalább két cso­
portra: jóra és rosszra, életre és halálra osztják. Mi tehát a szim­
pátiák és az antipátiák rendszerét a kollektív képzetek osztá­
lyozásának rendszerére redukáljuk. Egyes dolgok csak azért
hatnak másokra, mert ugyanabba az osztályba sorolhatóak,
vagy mert ugyanazon a műfajon belül egymással ellentétesek.
Azért tekinthetjük hasonlónak a tárgyakat, a mozdulatokat, az
élőlényeket, a számokat, az eseményeket, a képességeket, mert
ugyanannak a családnak a tagjai. Az egyik azért hathat a má­
sikra, mert mindkettő ugyanazon osztály tagja, hiszen az egész
osztályt azonos természetűnek tartják, mint ahogy egy nem­
zetségről is azt vélik: egyazon vér kering valamennyi tagjában.
E dolgokat tehát a hasonlóság és a folytonosság köti össze.
Másrészt viszont az egyes osztályok között ellentéteknek is
kell lenniük. A mágia nem lenne lehetséges, ha nem osztályok­
ba sorolt fajtákkal dolgozna. A fajták és az osztályozások ma­
guk is kollektív jelenségek. Ezt támasztja alá önkényes jellegük,
csakúgy, mint a hozzájuk tartozó, kiválasztott tárgyak alacsony
száma. Összegezve: amint eljutunk a mágikus tulajdonságok
képzetéig, olyan jelenségekkel találjuk magunkat szembe, ame­
lyek a nyelvben található jelenségekre hasonlítanak. Ahogy
egyetlen dolog leírására sem végtelen számú szót használnak,
ahogy a dolgok jelölésére csak kevés jel szolgál, és ahogy a
szavak is csak távoli kapcsolatban állnak a jelölt dolgokkal,
vagy semmilyen kapcsolat sincs közöttük - ugyanígy a mági­
kus jel és a jelzett dolog között is csak nagyon szoros, ám irreá­
lis kapcsolat van a szám, a nem, a kép és általában a teljesen
képzelt - ám a társadalom által képzelt - tulajdonságok tekin­
tetében.
A mágiában a tulajdonságokon kívül is vannak személytelen
és konkrét képzetek. Ilyen a rítus hatóerejének és cselekvési
módjának a képzete is, amelyről a mágia általános hatásaival

120
kapcsolatban már beszéltünk, jelezve e fogalmak konkrét for­
máit, mint mamit, mana, áramlások, láncok, vonalak, sugarak
stb. Ilyen továbbá a varázslók hatalmának és cselekvési módjá­
nak a képzete, amelyről szintén beszéltünk már, magával a va­
rázslóval kapcsolatban: a tekintet hatalma, az erő, a súly, a lát­
hatatlanság, az elmerülhetetlenség, a helyváltoztatási képesség
és az a tulajdonság, hogy távolról közvetlen hatást fejtsen ki stb.
Az absztrakt képzetekkel keveredő konkrét képzetek önma­
gukban lehetővé teszik a mágikus rítus létrejöttét. Tulajdon­
képpen számos olyan rítus van, amelynek más határozott kép­
zetek nem felelnek meg. Az, hogy ezek elégségesek, talán iga­
zolná azokat, akik a mágiában csak a rítusok közvetlen hatását
látták meg, és - másodlagosnak tekintve - elhanyagolták a
démonológiai képzeteket, amelyek ugyanakkor a mágia vala­
mennyi ismert fajtájában szerepet játszanak, mégpedig - véle­
ményünk szerint - szükségszerűen.

3. Megszemélyesített képzetek. Démonológia. - A szellemek fogal­

ma és a most tárgyalt konkrét vagy absztrakt gondolatok kö­
zött nincs valóságos hiátus. A mágikus cselekedet szellemisé­
gének gondolatát és a szellem ideáját csak egy nagyon köny-
nyen megtehető lépés választja el egymástól. E szemszögből
nézve egy megszemélyesített cselekvő gondolatát akár olyan
határnak is tekinthetjük, amelyhez szükségszerűen elvezetnek
azon erőfeszítések, amelyeket azért tesznek, hogy konkrét for­
mában tudják elképzelni a rítusok és a tulajdonságok mágikus
hatásosságát. Valóban volt eset rá, hogy a démonológiát a má­
gikus jelenségek egyik megjelenítési módjának tekintették: az
áramlások valójában démonok, ai áyaGal ÜTTÓppoiaL tűv
ácTTépoűv clctív öaípove? Kai Tiiyai Kal polpai. E szemszögből
nézve tehát a démon fogalma nem áll szemben más fogalmak­
kal; egyfajta kiegészítő fogalom, amelynek az a célja, hogy a
törvények és a képességek játékát megmagyarázza. A mági­
kus okozatiság gondolatát egyszerűen behelyettesíti egy oko­
zó személy gondolatával.
A mágia valamennyi megnyilvánulása megszemélyesített
képzetekhez vezethet. A varázsló alteregója vagy segítő állata
a varázsló hatalmának és e hatalom cselekvési módjának a
megszemélyesített képzete. Ezt bizonyíthatnák egyes odzsib-
ve piktogramok a jossakid manitukra vonatkozóan. Hasonló­
képpen, a Nektanebo parancsait továbbító csodálatos karvaly
nem más, mint saját maga mágikus hatalma. A segítő állat

121
vagy démon minden esetben a varázsló személyes, tényleges
megbízottja. Nagy távolságokra rajtuk keresztül fejti ki hatá­
sát. Ugyanígy a rítus hatalma is megszemélyesítődik. Asszíriá­
ban a mamit azonos a démonnal. Görögországban az íu-y£, va­
gyis a mágikus kerék, valamint egyes mágikus formulák (Ephesia
grammata) hozták létre a démonokat. A tulajdonság gondolata
ugyanide vezet. A hatóerővel bíró növényeknek olyan démo­
nok felelnek meg, amelyek betegségeket gyógyítanak meg vagy
okoznak; a vegetációs démonokat Melanéziában, a cserokíknál
ugyanúgy megtaláljuk, mint Európában (a Balkánon, Finnor­
szágban stb.). A görög mágia fürdőbeli démonjai a fürdőben
összeszedett, rontásra használt tárgyakból születtek meg. E
második példából látható, hogy a megszemélyesítés a rítus
legapróbb részleteihez is kötődhet. Kötődhet ugyanakkor a
mágikus hatalom ideájának legáltalánosabb megnyilvánulásai­
hoz is. India Saktit, a hatalmat istenítette. De istenítette a hatal­
mak megszerzését, a sziddhit is, és segítségül hívják Sziddhi is­
tennőt, csakúgy, mint a Sziddhákát, azok, akiknek már van
olyanjuk.
A megszemélyesítések sorozata ezzel nem ér véget; magát a
rítus tárgyát is - saját neve alatt - megszemélyesítik. Legelő­
ször is ezt látjuk a betegségeknél: a láznál, a fáradtságnál, a ha­
lálnál, a rombolásnál, röviden mindannál, amivel kapcsolat­
ban ördögűzéshez folyamodnak; érdekes lenne elmesélni az
Atharva-Véda egyik rítusában szereplő bizonytalan státusú is­
tennő, Hasmenés történetét. Természetesen e jelenséget inkább
a ráolvasások, különösen pedig az evokációk rendszerében
látjuk működni, mintsem a manuális rítusok rendszerében, ahol
különben észrevétlen maradhat. A ráolvasásokban ténylege­
sen azt a betegséget szólítják meg, amelyet el akarnak űzni; ez­
zel már valójában személyként kezelik. Ez az oka annak, hogy
szinte valamennyi maláj formula hercegekhez vagy herceg­
nőkhöz intézett könyörgés formájában jelenik meg, akik tényle­
gesen nem mások, mint a szóban forgó dolgok vagy jelenségek.
Máshol, például az Atharva-Védában ténylegesen személlyé
válik mindaz, amit elvarázsolnak. Ilyen a nyíl, a dob, a vizelet
stb. Bizonyos, hogy többről van itt szó, mint egyszerű nyelvi
formáról, és hogy e személyek többek, mint egyszerű voca-
tivusok. A ráolvasás előtt is léteztek, és léteznek utána is. Ilyenek
a görög ())0ßoL, a balkáni folklórban a betegségek szellemei, In­
diában Laksmi (vagyon) vagy Nirrti (rombolás). Ez utóbbiaknak
még mítoszaik is vannak, ahogy különben a mágiák többségé­

122
ben szinte valamennyi megszemélyesített betegségnek is van
mítosza.
A szellem fogalmának a bevezetése nem módosítja feltétle­
nül a mágikus rituálét. A mágiában a szellem elméletileg nem
szabad hatalom, csak a rítusnak engedelmeskedik, amely kije­
löli számára, hogy milyen irányban kell hatnia. Megtörténhet
tehát, hogy semmi sem árulja el a jelenlétét, még a ráolvasás
sem tesz róla említést. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a segítő
szellem kiveszi a részét - mégpedig jelentős részt - a mágikus
szertartásokból. Van, hogy elkészítik a segítő szellem vagy ál­
lat képét. A rítusokban imádságokra, adományokra, áldoza­
tokra tett utalásokat találunk, amelyeknek az az egyetlen célja,
hogy felidézzék és kielégítsék a megszemélyesített szelleme­
ket. Igazság szerint e rítusok gyakran ráadásszerűek a közpon­
ti rítushoz képest, amelynek sémája nagy vonalakban mindig
szimbolikus vagy szimpatetikus marad. Ám időnként olyan
fontos szerepet játszanak, hogy magukba olvasztják az egész
szertartást. így előfordul, hogy az áldozat vagy imádság, amely
az elűzendő démonhoz vagy az azt elűző istenséghez fordul,
teljes egészében exorcizmust tartalmaz
Az ilyen rítusokról szólva azt mondhatjuk, hogy a szellem
gondolata az a tengely bennünk, amely körül forognak. Nyil­
vánvaló például, hogy amikor a cselekvő személy egy istenhez
fordul, a démon ideája megelőz minden más gondolatot - mint
a görög-egyiptomi mágiában, amikor azt kéri az istentől, hogy
küldjön neki egy démont, aki eljár az érdekében. Ilyen esetben
a rítus gondolata és vele együtt mindaz, ami mechanikus kény-
szerűséggel körülvette, elhalványul; a szellem önálló szolga és
a mágikus műveletben a véletlent képviseli. A varázsló végül
bevallja, hogy nem csalhatatlan a tudománya, és hogy akarata
nem feltétlenül teljesül - egy hatalom áll vele szemben. így a
szellem hol alávetett, hol szabad, hol belekeveredik a rítusba,
hol kívül áll rajta. Úgy látszik, azon zűrzavaros ellentétek egyi­
kével állunk itt szemben, amelyeknek a mágia története épp­
úgy bővében van, mint a vallásé. E látszólagos ellentmondás
feloldása a mágia és a vallás kapcsolatával foglalkozó elmélet
feladata. Itt azonban már elmondhatunk annyit, hogy a mágia
legtöbb jelenségében a rítus kényszerítő erejűnek tűnik - anél­
kül, hogy tagadnánk a többi, olyan jelenség létét, amelyre más­
hol találunk magyarázatot.
Mik a mágia szellemei? Sommás csoportosítást fogunk adni,
gyors felsorolást, amiből ki fog derülni, hogyan gyűjtötte össze

123
a mágia a szellemek seregeit. Azonnal látni fogjuk, hogy e szel­
lemeknek nemcsak mágikus képességeik vannak, és hogy be­
letartoznak a vallásba is.
A mágikus szellemek első csoportját a halottak lelkei alkotják.
A mágiának még olyan fajtái is vannak, amelyek - akár csöke-
vényesedés folytán, akár a kezdektől fogva - nem ismernek
másféle szellemeket. Melanézia nyugati részében a mágikus
szertartás során - akár a vallásban - dudálóknak nevezett szelle­
mekhez folyamodnak, akik valamennyien lelkek. Bármely ha­
lott dudálóvá válhat, ha hatalmát csodával, gonosztettel és más
egyébbel tanúsítja. Elméletileg azonban csak azok válnak du­
dálóvá, akiknek már életükben mágikus vagy vallási hatóerőik
voltak. A halottak tehát itt a szellemek egy osztályát adják. Ugyanez
a helyzet Ausztráliában és Amerikában a cserokíknél és az odzsib-
véknél. - A régi és az újkori Indiában a mágiában felidézik a ha­
lottakat, az istenített ősöket; a rontásokhoz azonban inkább azok­
nak az elhunytaknak a szellemét idézik fel, akiknek a temetési rí­
tusai még nem értek teljesen véget (preta), vagy azokét, akik
nincsenek eltemetve, akik erőszakos halállal haltak meg, akik
gyermekágyban hunytak el, akik halva születtek (bhúta, churels
stb.). - Ugyanezek a jelenségek előfordultak a görög mágiában
is: ennek a daimónjai, tehát mágikus szellemei olyan jelzőket
kaptak, amelyek lélekként írják le őket. így néha a veiaiőaígoves-
ra, a Saígoves p.r|Tpüoi Kai TTaTptooi-ra tett utalással találkozunk,
ám gyakrabban emlegetik az erőszakos halált haltak ßiaioSamToi,
a temetetlenek őrropoi Ta<t>% stb. démonait. Görögországban az
elhunytak egy másik csoportjából is mágikus segítők származ­
nak: a héroszok, vagyis az olyan halottak közül, akik különben
nyüvános tisztelet tárgyai; mindamellett nem biztos, hogy vala­
mennyi mágikus hős hivatalos hérosz is volt egyben. E tekintet­
ben a melanéziai dudáló teljes joggal hasonlítható a görög hé­
roszhoz, mert bár lehet, hogy soha nem volt istenített halott,
mégis rendszerint ebben a formában képzelik el. - A keresz­
ténységben minden halottnak vannak használható tulajdonsá­
gai, halotti tulajdonságai; a mágia azonban nemigen foglalkozik
mással, mint a meg nem keresztelt gyermekeknek, az erőszakos
halált halt halottaknak és a bűnözőknek a leikével. —E nagyon
rövid felsorolásból kitetszik, hogy a halottak mágikus szelle­
mek, akár egy az isteni hatalmukba vetett általános hit alapján,
akár egy olyan, sajátos minősítés következtében, amely a kísér­
tetek világában a vallásos lényekhez képest meghatározott hely­
re különíti el őket.

124
 A mágikus lények második csoportját a démonok alkotják.
A démon szó számunkra természetesen nem az ördögnek, ha­
nem a szellemnek, a dzsinnek és más egyébnek a szinonimája.
A démonok szellemek, amelyek egyrészt alig különböznek a
holt lelkektől, másrészt még nem érték el az istenek isteni ter­
mészetét. Bár a személyiségük még elég jelentéktelen, gyakran
már többek, mint a mágikus rítusok, tulajdonságok vagy tár­
gyak puszta megszemélyesítései. Úgy tűnik, Ausztráliában e
szellemek mindenütt ismertek, eléggé tisztán kivehető formá­
ban; még amikor elegendő rájuk vonatkozó információ áll a
rendelkezésünkre, akkor is elég specializálódottnak tűnnek. Az
aruntáknál mágikus szellemeket, orunchákat és iruntariniúkát
találunk, akik valódi helyi szellemek, és akiknek önállóságát
jól jelzi összetett jellemük. Melanézia keleti részében olyan
szellemeket hívnak segítségül, akik nem a halottak lelkei, és
akik közül egyesek nem tényleges istenek; e szellemek különö­
sen a naturista rítusokban játszanak fontos szerepet: ilyen a Sa-
lamon-szigeteken a vui, Florida szigetén a vigona stb. Indiában
az istenekkel, a devákai szemben a pisácák, a yaksasák, a ráksasák
stb. állnak, akik együtt - mihelyt osztályozásra kerül a sor - az
Aszurák osztályát alkotják; ennek legfontosabb figurái közé
tartozik Vritra (Indra riválisa), Namuci (ugyancsak Indra riválisa)
és mások. Mindenki tudja, hogy a mazdáizmus ezzel szemben
a dévákát, Ahriman cinkosait tekintette Ahura Mazdá ellensé­
geinek. Mindkét esetben specializálódott mágikus lényekkel
állunk szemben, még ha ezek rossz szellemek is; mégis, már a
nevük is azt mutatja, hogy köztük és az istenek között, leg­
alábbis kezdetben, nem volt gyökeres különbség. A görögök­
nél a mágikus lények a daimónok, akik - mint láttuk - a holt tel­
kekhez állnak közel. E szellemek specializálódása oly sokrétű,
hogy Görögországban a mágiát a démonokhoz fűződő kap­
csolata alapján határozzák meg. Vannak mindenféle nemű, faj­
tájú, állagú démonok; egyesek helyhez kötöttek, mások a leve­
gőt népesítik be. Egyeseknek saját - ám mágikus - nevük van.
A daimónok sorsa az lett, hogy rossz szellemekké váltak, és
csatlakoztak a gonosz szellemek, a kerkópszok, empúszdk, kérek
osztályához. Ráadásul a görög mágia - akárcsak a maláj - na­
gyon kedveli a zsidó angyalokat, különösen pedig az arkan­
gyalokat. Végső soron valóságos hierarchizált mágikus pan-
theont alkot arkangyalaival, angyalaival, arkhónjaival, démon­
jaival, eonjaival. A középkori mágia éppúgy ebből örökölt,
mint ahogy az egész Távol-Kelet a hindú mágia pantheon-

125
jából. A démonok azonban ördögökké változtak, és felsora­
koztak annak a Sátán-Lucifernek a nyomában, aki a mágiáért
felelős. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a középkor és - azok­
ban az országokban, ahol a régi hagyományokat jobban
megőrizték, mint nálunk - még a mai kor mágiájában is fenn­
maradtak szellemek, tündérek, manók, lidércek, koboldok és
más egyebek.
A mágia azonban nem feltétlenül specializálódott szelle­
mekhez fordul. Tulajdonképpen a fentebb tárgyalt specializált
szellemek különféle osztályai nem mindig voltak kizárólag má­
gikus jellegűek, és még mágikussá válva is szerepet játszanak a
vallásban: soha nem mondanánk, hogy a pokol fogalma mági­
kus fogalom. Másrészt vannak olyan országok, amelyekben az
isten és a démon funkciói még nem választódtak szét. Ilyen
egész Észak-Amerika; az algonkin manituk folytonosan a két
kategória között ingadoznak; ez a helyzet Melanézia keleti ré­
szében is, ahol a tindalók ugyanezt teszik. Asszíriában démo­
nok egész sorát találjuk, akikről nem tudni biztosan, hogy nem
istenek-e; írásban a nevük általában magában foglalja az „iste­
ni" képzőt is; különösen ilyenek a legfontosabbak közülük: az
Igigik és az Annunnakik, akiknek még mindig rejtély a sze­
mélyazonossága. Mindent összevetve, a démoni funkciók nem
összeegyeztethetetlenek az isteni funkciókkal; különben a spe­
cializálódott démonok léte nem akadályozza meg a mágiát ab­
ban, hogy más szellemekhez is folyamodjon, és azokkal egy
időre a démon szerepét játszassa el. Ugyanígy, valamennyi
mágiában azt látjuk, hogy istenek, a keresztény mágiában pe­
dig szentek szerepelnek a segítő szellemek között. Indiában az
istenek még a rontások területén is közbeavatkoznak, dacolva
az itt végbement specializálódással, és a többi mágikus rituálé­
nak is alapvető személyiségei. A korábban a hindú vallásra át­
tért országokban, Malajziában és a Champa Birodalomban (Kam­
bodzsa) az egész brahmanista pantheon megjelenik a mágiá­
ban. Ami a görög mágikus szövegeket illeti, ezek először is egy
sor egyiptomi istent említenek, akár egyiptomi, akár görög ne­
vükön, aztán asszír vagy perzsa istenek tömegét, Jehovát, to­
vábbá zsidó angyalok és próféták egész hadát - vagyis a görög
civilizáció számára idegen isteneket. Ám ugyanezekben azt is
látjuk, hogy a görög névvel megnevezett és görög alakban el­
képzelt „nagy istenekhez": Zeuszhoz, Apollónhoz, Aszklépi-
oszhoz imádkoznak, akár a helyre utaló jelzőkkel is, amelyek
őket egymástól pontosan megkülönböztetik. Európában a rá­

126
olvasások, különösen a mitikus varázsformulák igen nagy ré­
szében csak a Szűz, Krisztus és a szentek szerepelnek.
A mágiában a megszemélyesített képzetek elég szilárdak
ahhoz, hogy mítoszokat teremtsenek. A most említett mitikus
varázsformulák olyan mítoszokat tartalmaznak, amelyek a
mágia sajátjai. Vannak olyanok, amelyek a görög hagyomány,
a szimpatetikus kapcsolatok, a rítusok stb. eredetét magyaráz­
zák meg. Ám ha vannak is a mágiában mítoszok, azok kezdet­
legesek, nagyon tárgyilagosak, kizárólag dolgokkal és nem
szellemi lényekkel foglalkoznak. A mágia kevéssé költői, nem
akarja megírni démonai történetét. E démonok olyanok, mint
egy hadsereg katonái, csapatokat, ganákat, vadászregimente­
ket, kavalkádot alkotnak; nincs valódi egyéniségük. Mi több,
amikor az istenek belépnek a mágiába, elveszítik a személyisé­
güket, és hogy úgy mondjam, kívül hagyják a mítoszukat. Ben­
nük a mágia nem az egyént, hanem - akár a fajra jellemző, akár
a specifikus - tulajdonságot és erőt veszi figyelembe, nem be­
szélve arról, hogy kedvére alakítja és gyakran puszta nevekké
redukálja ezeket az isteneket. Ugyanúgy, ahogy - mint láttuk -
a ráolvasások démonokat teremtettek, az istenek végül is ráol­
vasásokká egyszerűsödnek.
Az, hogy a mágia helyet adott az isteneknek, azt mutatja,
hogy a saját érdekében fel tudta használni a társadalom kötele­
ző hiedelmeit. Pontosan azért tudta felhasználni őket saját cél­
jaira, mert ezek az istenek hiedelem tárgyai voltak. Ám a dé­
monok, akár az istenek és a halottak lelke, kollektív képzetek
tárgyai, amelyek gyakran kötelezőek, gyakran pedig szankcio­
náltak, legalábbis rítusok által - és épp azért van mágikus ere­
jük, mert ilyenek. Tulajdonképpen valamennyi mágia felállít­
hatott volna e démonok soráról egy-egy olyan jegyzéket, amely
ha nem is a számukat, de legalább fajtáikat korlátozta volna.
A démonok képzetének kollektív természetét elsőként e hipo­
tetikus és elméleti korlátozás jelezné. Másrészt vannak olyan
démonok, akiket istenek módjára neveztek meg; mivel szokás
szerint a legkülönbözőbb célok érdekében vették igénybe őket,
e szolgálatok sokféleségéből valamiféle egyéniségük lett, és
egyénileg váltak a hagyomány tárgyává. Mi több, egy szellemi
lény mágikus erejébe vetett közös hit mindig azt feltételezi,
hogy a lény a közösség szemében csodákkal vagy hatékony
cselekedetekkel már bizonyított. Egy igazi démon megterem­
téséhez kollektív élményre vagy legalábbis kollektív illúzióra
van szükség. Végül emlékeztetőként vegyük számba azt is,

127
hogy a mágikus szellemek többsége kizárólag a rítusban és a
hagyományban jelenik meg; létüket csak utóbb igazolja az
őket életre keltő hiedelem. Ahogy a mágia személytelen kép­
zetei sem látszanak máshol létezni, mint a kollektív hiedel­
mekben, amelyek hagyományosak és közösek az egész cso­
port számára, amelynek tárgyai, ugyanígy kollektivek, véle­
ményünk szerint, a megszemélyesített képzetek is; úgy véljük,
később ezt még könnyebb lesz elfogadni.

IV
ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A varázslókkal kapcsolatban álló szellemi hatalmak határozat­

lan és változó jellege az egész mágiára érvényes. Az általunk
egybegyűjtött jelenségek első látásra eltérőnek tűnnek. Egye­
sek a mágiát a technikákkal és a tudományokkal keverik össze,
mások a vallások közé sorolják. A mágia valamiféle átmenet e
kettő között, amelyet sem céljai, sem módszerei, sem fogalmai
nem határoznak meg. Vizsgálódásunk végén bizonytalanabb,
határozatlanabb körvonalakkal tűnik elénk, mint valaha. Gya­
korlati céljait, felhasználási módjainak mechanikus voltát, egyes
alapfogalmainak hamis tapasztalati jellegét tekintve a világi
technikákra hasonlít. Lényegesen eltér azonban ezektől, ami­
kor speciális szereplőkhöz, szellemi közvetítőkhöz folyamo­
dik, és kultikus cselekedetekkel operál; a vallástól átvett köl­
csönzések révén ez utóbbihoz közeledik. Szinte nincs olyan
vallásos rítus, amelynek ne volna megfelelője a mágiában; még
az ortodoxia fogalmát is megtalálhatjuk benne, amit a SiaßoXai,
a görög-egyiptomi mágia tisztátalan rítusainak mágikus vád­
jai is bizonyítanak. Ám azon a (nem egyetemes és nem is állan­
dó) szembenálláson túl, amelyet a vallások tanúsítanak a má­
giával és a mágia a vallásokkal szemben, a mágia - a benne rejlő
inkoherencia, valamint a fantáziának hagyott túl nagy szabad­
ság révén - olyan képet mutat, amely távol áll attól, amit a val­
lásról szoktunk alkotni magunknak.
Ugyanakkor a mágikus rendszer egysége most nyilvánva­
lóbbnak látszik; ez az első haszna az iménti kitérőnek és a hosz-
szú leírásoknak. Okkal állíthatjuk, hogy a mágia valóságos
egészt alkot. A varázslóknak közös jellemzőik vannak; a mági­
kus cselekedetek hatásaiban - végtelen sokféleségük ellenére -
mindig van valami közös; a különböző eljárások típusokká és

128
összetett szertartásokká állnak össze; a legkülönfélébb fogal­
mak kiegészítik egymást és harmonizálnak, anélkül hogy ösz-
szességük bármit is veszítene inkoherens és szerteágazó jelle­
géből. A mágia részei valóban egészt alkotnak.
Az egész egysége még valóságosabb, mint az egyes részek
egysége. Hiszen az alkotórészek, amelyeket egymás után vizs­
gáltunk meg, egyidejűleg kerülnek elénk. Elemzésünkben ugyan
elkülönülnek egymástól, mégis szorosan, szükségszerűen ösz-
szetartoznak. Úgy hisszük, elég jól meghatároztuk a varázsló­
kat és a mágia képzeteit, amikor azt mondtuk, hogy az előbbi­
ek a mágikus rítusok cselekvői, az utóbbiak pedig az ezeknek
megfelelő képzetek; mindkettőt a mágikus rítusokra vezettük
vissza; nincs miért meglepődnünk tehát azon, hogy egyes elő­
deink a mágiában pusztán a cselekvéseket látták. Am a mágia
alkotórészeit éppígy meghatározhattuk volna a varázslókhoz
képest is: az egyik feltételezi a másikat. Nincs tiszteletbeli és
passzív varázsló. Ahhoz, hogy az ember varázsló legyen, má­
giát kell gyakorolnia, és viszont: mindazok, akik a mágiához
folyamodnak, attól a pillanattól kezdve varázslók; vannak al­
kalmi varázslók, akik - mihelyt befejezték a mágikus cse­
lekvést - azonnal visszatérnek a megszokott életbe. Ami a kép­
zeteket illeti, a rítusokon kívül nem léteznek. A varázsló szá­
mára - aki csak ritkán fogalmazza meg ezeket - jórészt nincs
elméleti jelentőségük. Pusztán gyakorlati jelentőségük van, és
alig fejeződnek ki másban, mint a mágikus cselekvésekben. El­
sőként a filozófusok, nem pedig a varázslók szorították rend­
szerekbe őket; az ezoterikus filozófia szolgáltatja a mágia kép­
zeteinek elméletét. A mágia még a saját démonológiáját sem
alkotta meg: a keresztény Európában csakúgy, mint Indiában a
vallás állította össze a démonok jegyzékét. A démonok a rítu­
sokon kívül csak a mesékben vagy a dogmatikában élnek.
A mágiában tehát nincs tiszta képzet; a mágikus mitológia
embrionális állapotú és halovány. Míg a vallásban egyrészt a
rítus és fajtái, másrészt a mitológia és a dogmatika valóban
önállóak, addig a mágia alkotórészei természetüknél fogva el­
választhatatlanok egymástól.
A mágia eleven, formátlan, szervetlen massza, amelynek
összetevői sem megszabott hellyel, sem funkcióval nem ren­
delkeznek. Ezek még össze is keverednek; a képzetek és a rítu­
sok közötti, mégoly komoly különbség annyira elhalványul,
hogy akár egy képzet egyszerű megnevezése is lehet rítus: a
venenum veneno vincitur is ráolvasás. A varázsló szelleme, aki

129
meg is szállhatja őt, összekeveredik a varázsló leikével és má­
gikus erejével; a varázslók és a szellemek gyakran ugyanazt a
nevet viselik. A rítus, a szellem és a varázsló energiája rendsze­
rint egy és ugyanaz a dolog. A mágikus rendszer megszokott
állapota a hatalmak és a szerepek szinte teljes keveredése. Az
egyik alkotórész eltűnhet anélkül is, hogy az egésznek meg­
változnék a jellege. Vannak olyan mágikus rítusok, amelyek
egyetlen tudatos fogalomnak sem felelnek meg - ilyenek az el-
bűvölés mozdulatai és számos átok. És viszont: vannak olyan
esetek, amikor a képzet olvasztja magába a rítust: a genealógiai
varázslatokban a rítus csak a jellemzők és az okok megnevezé­
séből áll. Összefoglalva: a mágia funkciói nem specializálód­
tak. A mágikus élet nem oszlik hatáskörökre és osztályokra,
mint a vallási élet. Nem hozott létre olyan önálló intézménye­
ket, mint az áldozat vagy a papság. így tehát a mágikus ténye­
ket nem tudtuk kategóriákba sorolni, csupán a mágiát tudtuk
elvont elemeire bontani. A mágia mindenütt diffúz állapotban
van. Minden egyedi esetben olyan egésszel állunk szemben,
amely - mint mondtuk - valóságosabb, mint a részei. Kimutat­
tuk tehát, hogy a mágiának mint egésznek van objektív valósá­
ga, hogy a mágia dolog. De miféle dolog?
Amikor kimondtuk, hogy a mágia különféle alkotórészeit a
közösség teremti meg és minősíti, máris meghaladtuk ideigle­
nes meghatározásunkat. Az eddig elmondottaknak ez a máso­
dik valódi haszna, amelyet meg kell jegyeznünk. A varázslót
gyakran az a társadalom minősíti, ameíybe beletartozik, kü­
lönben pedig mindig általában a társadalom. A cselekedetek
rituálisak, és a hagyomány révén ismétlődnek. Ami a képzete­
ket illeti, közülük egyeseket a társadalmi élet más területeiről
kölcsönöznek, mint például a szellemi lények eszméjét; e te­
kintetben közvetlenül a vallással foglalkozó kutatásokra bíz­
zuk azt a feladatot, hogy kimutassák majd: e fogalom egyéni
tapasztalatok eredménye-e vagy sem; más képzetek viszont
nem az egyén megfigyeléseiből és elmélkedéséből fakadnak,
és használatukban nincs helyük az egyéni kezdeményezések­
nek, hiszen az eljárásmódokat és a formulákat a hagyomány
írja elő, és ezeket kritika nélkül alkalmazzák.
Ha a mágia alkotórészei kollektivek, vajon ugyanez-e a hely­
zet az egésszel? Másképpen mondva: van-e a mágiában olyan
lényegi dolog, ami nem a kollektív képzetek tárgya vagy a kol­
lektív cselekedetek gyümölcse? Nem abszurd és ellentmondá­
sos-e azt feltételezni, hogy a mágia lényegében kollektív jelen­

130
ség, amikor - hogy szembehelyezzük a vallással - valamennyi
jellemzője közül éppenséggel azokat választottuk ki, amelyek
kívül helyezik a társadalmak megszokott életén? Azt mond­
tuk, hogy egyének gyakorolják, elszigetelten, hogy rejtélyes és
titkos, szétforgácsolt és elaprózott, végül pedig önkényes és
nem kötelező. A mágia olyan kevéssé látszik társadalmi jelle­
gűnek, amennyire csak lehetséges, legalábbis akkor, ha a társa­
dalmi jelenségeket arról ismerhetjük fel, hogy általánosak, kö­
telezőek és kényszerítő erejük van. Vajon abban az értelemben
társadalmi jellegű-e, mint a bűnözés, hogy titkolt, törvényte­
len és tiltott? Csakhogy nem lehet kizárólag ilyen, hiszen nem
úgy a vallás ellentettje, mint ahogy a bűnözés a jog ellentettje.
A társadalom egy különleges funkciójaként kell társadalmi jel­
legűnek lennie. Akkor hát hogyan értelmezzük? Hogyan értel­
mezzük egy olyan kollektív jelenség gondolatát, amelyben az
egyének ilyen tökéletesen függetlenek maradnak egymástól?
A társadalom sajátos funkcióinak két olyan rendjük van,
amelyet már összefüggésbe hoztunk a mágiával. Ezek egyfelől
a technikák és a tudományok, másfelől pedig a vallás. Valami­
féle egyetemes művészet-e a mágia, vagy pedig a valláshoz ha­
sonuló jelenségek osztályát alkotja-e? A művészetben vagy a
tudományban a cselekvés elveit és mikéntjét kollektív módon
dolgozzák ki, és hagyomány útján adják tovább. A tudomá­
nyok és a művészetek ennek okán kollektív jelenségek. A mű­
vészet vagy a tudomány ráadásul közös szükségleteket elégít
ki. Ám, miután megkapta az alkotóelemeket, az egyén már sa­
ját szárnyán repül. Egyéni logikája elég ahhoz, hogy egyik al­
kotórészről a másikra térjen át, és így használja fel azokat. Sza­
badon cselekszik; elméletileg akár azt is megteheti - minden
egyes lépésnél a saját kockázatára -, hogy visszatér technikájá­
nak vagy tudományának a kiindulópontjához, így igazolva
vagy kiigazítva azt. Az egyén mindent az ellenőrzése alatt tart.
Ha tehát a mágia a tudományok és a technikák közé tartozna, a
most felismert nehézség megszűnne, hiszen a tudományok és a
technikák nem kollektivek valamennyi lényeges részletükben,
mozgatóik pedig - bár társadalmi funkciókat elégítenek ki, a
társadalom látja hasznukat és az működik közvetítő közegként
- csak egyének. Mégis nehéz a mágiát a tudományokhoz és a
művészetekhez hasonlítanunk, mert amikor jellemeztük, nem
láttuk benne az egyének kreatív és kritikai tevékenységét.
Nem marad tehát más számunkra, mint hogy a valláshoz
hasonlítsuk, ebben az esetben pedig a fenti nehézséggel teljes

131
egészében szembe kell néznünk. Valóban továbbra is fenntart­
juk, hogy a vallás valamennyi részében alapvetően kollektív je­
lenség. Mindent a csoport tesz, vagy a csoport nyomására tör­
ténik. A hiedelmek és az eljárások természetüknél fogva köte­
lező jellegűek. Egy alaptípusnak tekintett rítus, az áldozat
elemzésekor megállapítottuk, hogy a társadalom mindenütt
benne rejlik, jelen van, és hogy a szertartási színjáték színfala
mögött a valódi cselekvő a társadalom. Sőt azt mondtuk, hogy
az áldozat szakrális dolgai par excellence társadalmi dolgok. Az
áldozathoz hasonlóan a vallási élet sem engedi meg az egyéni
kezdeményezéseket; az újítás csak kinyilatkozás formájában
történik. Az egyén örökösen úgy érzi, hogy alá van rendelve az
őt felülmúló és cselekvésre sarkalló hatalmaknak. Ha ki tudjuk
mutatni, hogy a mágia egész területén a vallásban megnyilvá­
nuló erőkhöz hasonlók uralkodnak, azzal egyben azt is bebi­
zonyítjuk, hogy a mágiának éppúgy kollektív jellege van, mint
a vallásnak. Akkor pedig nem marad más számunkra, mint ki­
mutatni, hogyan alakultak ki ezek az erők, dacára annak az el­
szigeteltségnek, amelyben a varázslókat látni véljük. Ezzel el­
jutunk ahhoz a gondolathoz, hogy ezek az egyének csupán kol­
lektív erőket tettek a sajátjukká.

132
 NEGYEDIK FEJEZET

A MÁGIA ELEMZÉSE
ÉS MAGYARÁZATA

A mágia tanulmányozását így fokozatosan a benne - a vallás­

hoz hasonlóan - megnyilvánuló kollektív erők tanulmányozá­
sára korlátozzuk. Még arra is joggal gondolhatunk, hogy ha
megtaláljuk ezeket az erőket, egyszerre adhatunk magyaráza­
tot az egészre és a részeire. Valóban észben kell tartanunk,
hogy a mágia mennyire összefüggő jelenség, és hogy szorosan
összetartozó alkotórészei mennyire nem látszanak másnak,
mint egyazon dolog különböző tükörképeinek. A cselekedetek
és a képzetek annyira elválaszthatatlanok, hogy a mágiát jog­
gal nevezhetnénk gyakorlati gondolatnak. Sőt ha visszaemlék-
szünk cselekedeteinek egyhangúságára, képzeteinek csekély
változatosságára, a mágiának a civilizáció egész történetében
mutatott egyformaságára, eleve föltételezhetjük, hogy a mágia
a legegyszerűbb fajta gyakorlati gondolat. Arra számíthatunk
tehát, hogy sem a benne rejlő kollektív erők nem túl összetet­
tek, sem pedig az a módszer nem túl bonyolult, amelyhez a va­
rázsló folyamodott, hogy a hatalmába kerítse őket.
Ezeknek az erőknek a meghatározására fogunk törekedni,
először is arra a kérdésre keresve a választ, hogy a mágia mi­
lyen hiedelmek tárgya volt, majd a mágikus hatékonyság gon­
dolatát elemezve.

I
A HIEDELEM

A mágia meghatározásánál fogva hiedelmek tárgya. Ám a má­

gia elemei - mivel nem választhatóak el egymástól, sőt össze is
keverednek - nem lehetnek különálló hiedelmek tárgyai. Mind
ugyanannak az állításnak a tárgya. Ez az állítás nemcsak a va­
rázsló hatalmára vagy a rítus értékére vonatkozik, hanem a má­
gia egészére vagy alapelvére is. Ahogyan a mágia is valóságo-

133
sabb, mint a részei, úgy az általában a mágiába vetett hit is mé­
lyebben gyökerezik, mint az egyes alkotórészeibe vetett hit.
A mágia - akár a vallás - egységet alkot: vagy hisznek benne,
vagy nem. Ezt olyan esetekkel támaszthatjuk alá, amelyekben
kétségbe vonták a mágia valódiságát. Amikor ilyen viták foly­
tak, a középkor elején, a XVII. században, illetve ott, ahol rejtet­
ten napjainkban is folynak, azt látjuk, hogy a vita egyetlen tény
körül forog. Agobardnál például inkább a rossz idő okozóiról
van szó; később a rontás által okozott impotenciáról vagy Dia­
na követőinek repüléséről; Bekkemél (De betooverde werld. Ams­
terdam, 1693) a démonok és az ördög létezéséről; nálunk az
asztráltestekről, a megtestesülésekről, a negyedik dimenzió va­
lódiságáról. Ám a következtetéseket minden esetben azonnal
általánosítják, egyetlen mágikus esetbe vetett hit pedig maga
után vonja a valamennyi lehetséges esetbe vetett hitet. És vi­
szont: egyetlen cáfolat az egész építményt megingatja. Tulaj­
donképpen magát a mágiát kérdőjelezik meg. Vannak példá­
ink arra, amikor a makacs hitetlenség vagy a mélyen gyökerező
hit egy kivételes élmény hatására hirtelen megváltozik.
Milyen természetű a mágiába vetett hit? Hasonlít-e a tudo­
mányos hiedelmekre? Az utóbbiak a posteriori születnek, folya­
matosan alá vannak vetve az egyén kritikájának, és csak éssze­
rű evidenciáktól függnek. Ugyanez-e a helyzet a mágiával?
Nyilvánvalóan nem. Még egy olyan, valóban rendkívüli esetet
is ismerünk - a katolikus egyházét - , ahol a mágiába vetett hitet
dogmává tették, melyet büntetések terhe mellett kell elfogadni.
A hiedelem szerint csak magától, gépiesen terjed a társadalom­
ban; az ember születésétől osztozik benne. E tekintetben a mágiá­
ba vetett hit nem nagyon különbözik a tudományos hiedel­
mektől, hiszen minden társadalomnak megvan a maga - szintén
elterjedt - tudománya, amelynek alapelveit időnként vallási
dogmákká alakították. Ám míg bármely tudományt - még a
leghagyományosabbat is - mindig pozitívnak és kísérletinek
tekintenek, a mágiába vetett hit mindig a priori. A hit a mágiá­
ban szükségszerűen megelőzi a tapasztalást: a varázslót csak
azért keresik fel, mert hisznek benne; egy receptet csak azért ké­
szítenek el, mert bíznak benne. A spiritiszták még napjainkban
sem engednek maguk közé olyan hitetlent, akinek a jelenléte —
nézetük szerint - akadályozhatja műveleteik sikerét.
A mágiának olyan hatalma van, hogy elvileg az ellentétes ta­
pasztalat sem ingatja meg a belé vetett hitet. Tulajdonképpen
ki van vonva bármiféle kritika alól. Még a kedvezőtlen tények

134
is a javára szolgálnak, mert az emberek mindig azt gondolják,
hogy azok ellenmágiának, rituális hibáknak tudhatóak be, ál­
talánosságban nem valósultak meg a műveletekhez szükséges
feltételek. Egy 1623-ban Bourges-ban megégetett varázsló, Jean
Michel perének jegyzőkönyvében azt láthatjuk, hogy e sze­
gény ember - munkáját tekintve asztalos - sikertelen kísérle­
tekkel töltötte az életét; egyetlen alkalommal jutott közel a cél­
jához, ám megijedt és visszakozott. A cserokí indiánoknál a
félresikerült rontás korántsem ingatja meg a varázslóba vetett
bizalmat, sőt még nagyobb tekintéllyel ruházza fel őt. Hiszen
tisztsége nélkülözhetetlenné válik ahhoz, hogy elhárítsák ama
rettenetes erő hatásait, amely visszafordulhat az ellen, aki ügyet­
lenségében rosszul szabadította el. Ez játszódik le minden má­
gikus próbálkozás közben: a véletlen egybeeséseket természe­
tesnek veszik, az ellentmondó tényeket letagadják.
Mindamellett mindig igen erős a törekvés arra, hogy a mágiá­
ba vetett hit alátámasztására pontos, időben és térben konkre­
tizált példákat hozzanak fel. Ám azokon a helyeken, ahol a
kérdésről gazdag irodalom áll rendelkezésünkre, Kínában vagy
a középkori Európában, azt tapasztaljuk, hogy örökösen ugyan­
azok az elbeszélések térnek vissza a szövegekben. Ezek hagyo­
mányos bizonyítékok, anekdotikus mágikus mesék: nem kü­
lönböznek azoktól, amelyek az egész emberiségben fenntartják
a mágiába vetett hitet. Figyeljük meg, hogy ezek az úgyneve­
zett anekdoták meglepően egyhangúak. Ennek az az oka, hogy
az egészben nincs semmiféle tudatos álokoskodás, csak ki­
zárólag megszállottság előtti állapot. A hagyományos bizonyí­
tékok elegendőek; a mágikus mesékben éppúgy hisznek, mint
a mítoszokban. Még akkor is, ha egy mágikus mese csak tréfa,
olyan tréfa, ami bármikor rosszra fordulhat. A mágiába vetett
hit tehát szinte kötelező, a priori, és teljesen megfelel a vallásos
hitnek.
E hit mind a varázslóban, mind a társadalomban jelen van.
De hogyan lehetséges az, hogy a varázsló hisz abban a mágiá­
ban, amelynek eszközeit és hatásait folyamatosan valós érté­
kük szerint tapasztalja meg? Itt kerülünk szembe a mágiában a
csalás és a színlelés súlyos kérdésével.
E kérdés megvitatásához vegyük az ausztráliai varázslók
példáját. A mágiát űzők között kevés akad, aki náluk jobban
meg volna győződve az elvégzett rítus hatékonyságáról. A leg­
jobb szerzők mégis arról tanúskodnak, hogy a normális álla­
potban végrehajtott rítusok esetében a varázsló egyetlen eset­

135
ben sem látta vagy vélte látni műveleteinek mechanikus hatá­
sát. Vizsgáljuk meg a fekete mágia módszereit. A különböző
törzsek által - akár egyidejűleg akár külön-külön - gyakorolt
módszerek Ausztráliában mindössze három típusba sorolha­
tóak. Az első, legjobban elterjedt típus a tulajdonképpeni ron­
tás valami olyasminek az elpusztítása révén, amelyet egy sze­
mély részének vagy képviselőjének tekintenek: ételmaradék,
szerves hulladék, lábnyom, képmások. Lehetetlen azt képzel­
nünk, hogy a varázsló valaha is tapasztalati úton elhihette
volna: ölt azáltal, hogy elégetett egy viasszal vagy zsírral ke­
vert ételmaradékot, vagy átdöfött egy képmást. Azt, hogy az
illúzió mindig csak részleges, alátámasztja a Spencer és Gillen
által említett rítus, ami abból áll, hogy a megrontott személy
lelkét jelentő tárgyat előbb átdöfik, majd elhajítják a lakóhelye
felé. A hasonló rítusok második típusát - amelyet különösen
Dél-, Közép- és Nyugat-Ausztrália társadalmaiban gyakorol­
nak - a májzsír elrablásának nevezhetjük. Úgy tartják, a va­
rázsló megközelíti az alvó áldozatot, egy kőkéssel felnyitja a
lágyékát, kiveszi a májzsírt, behegeszti a sebet; elmegy, az ál­
dozat pedig lassan meghal, anélkül hogy bármit is észrevett
volna. Nyilvánvaló, hogy ezt a rítust a gyakorlatban soha nem
hajtották végre. A harmadik típus, amely Ausztrália északi és
középső részén van szokásban, a halott csontjának elhajítása.
Úgy tartják, a varázsló ilyenkor halálos anyaggal sújtja áldo­
zatát. Ám a Roth által említett néhány esetben a fegyvert való­
jában el sem hajítják; máskor olyan távolságra dobják, hogy
nyilvánvalóan nem hihetik, hogy egyáltalán célhoz ér és érint­
kezés útján továbbítja a halált. Gyakran azt sem látják, hogy
elhagyná a varázsló kezét, azt pedig soha nem látták, hogy el­
hajítás után célhoz is ért volna. Bár e rítusok közül jó néhányat
sohasem lehetett teljes mértékben megvalósítani, más rítusok
hatékonyságát pedig egyáltalán nem tudták ellenőrizni, még­
is a mai napig gyakorolják ezeket, amint azt a leghihetőbb
szemtanúk és számos, eszközként használt tárgy igazolja. Mi
mást jelent ez, ha nem azt, hogy a mozdulatokat a varázslók
őszintén, de szándékosan valóságnak, a cselekedetkezdeteket
pedig sebészeti beavatkozásoknak veszik. A rítus előzményei,
az eljárások ünnepélyessége, a megkísértett veszély nagysága
(hisz egy olyan tábor megközelítéséről van szó, ahol biztos
halált jelent, ha észreveszik az embert), valamennyi művelet
komolysága az erős hinni akarást tanúsítja. Mégsem képzel­
hetjük azt, hogy egy ausztráliai varázsló valaha is úgy nyit-

136
háttá volna fel a megrontott személy máját, hogy az nyomban
ne halt volna bele.
A hinni akarás mellett azonban valódi hitről is vannak be­
számolóink. A legjobb etnográfusok tanúsítják: a varázsló meg
van győződve arról, hogy rontásai sikerrel járnak. Olyan idegi
vagy kataleptikus állapotba képes hozni magát, amelyben tény­
legesen bármiféle illúzió rabja lehet. Mindenesetre az a varázs­
ló, aki saját rítusaiban mérsékelten bízik, aki kétséget kizáróan
tudja, hogy a reumás emberek testéből kiszedett állítólagos
mágikus nyílhegyek a valóságban csupán kavicsok, amelyeket
a szájából húz elő - ugyanez a varázsló biztosan egy másik or-
vosságos ember szolgálatait fogja igénybe venni, ha beteg lesz,
és aszerint fog meggyógyulni vagy meghalni, hogy orvosa re­
ménytelennek ítéli-e vagy azt állítja, hogy megmenti. Röviden:
a nyílvesszőt, amelyet egyesek nem látnak elrepülni, mások
látják célba érni. Forgószél vagy az égen cikázó lángok képé­
ben érkezik, apró kavicsok képében, melyekről a varázsló tüs­
tént úgy látja, a testéből húzták elő őket, miközben ő maga
nem a betegei testéből szokta előhúzni. A varázslónak mini­
mum annyi őszinteséget tulajdoníthatunk, hogy legalább a
többiek mágiájában hisz.
Ami igaz az ausztráliai varázslókra, az igaz a többire is.
A katolikus Európában legalább egy olyan eset volt, amelyben
a boszorkányok vallomását gyaníthatóan nem az inkvizíció bí­
rája csikarta ki; a középkor elején a kánonjogi bíró és teológus
nem ismerte el, hogy a boszorkányok valóban repülhettek Dia­
na kíséretében. Márpedig a boszorkányok, illúziójuk áldozata­
iként, konokul kitartottak amellett, hogy - a saját rovásukra -
ezzel dicsekedjenek, olyannyira, hogy végül hiedelmüket rá­
erőltették az egyházra is. Az olyan emberekben, akik egyszerre
műveletlenek, érzékeny idegzetűek, intelligensek és enyhén el-
tévelyedettek - mint minden varázsló -, az őszinte hit igen el­
lenálló és hihetetlenül szilárd.
Ugyanakkor kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a varázs­
lókra egy adott pontig mindig jellemző volt a színlelés is. Az
sem kétséges számunkra, hogy a mágikus jelenségekhez hoz­
zátartozik egy „elhitetési" állandó, és hogy még a varázsló
őszinte illúziói is mindig valamelyest szándékosak voltak. Ho-
witt meséli, hogy azokkal a kvarckövekkel kapcsolatban, ame­
lyeket a murring varázslók húznak elő a szájukból, és amelyek
beavató szelleme, úgy tartják, a testükben lakik, az egyik va­
rázsló azt mondta neki: „Tudom, mihez tartsam magam, tu-

137
dom, hol találom őket"; vannak más, nem kevésbé cinikus val­
lomásaink is.
Ám nem minden esetben van szó csalásról. A varázsló szín­
lelése általában ugyanolyan természetű, mint az, amelyet a neu-
rózisos állapotoknál tapasztalhatunk, következésképpen egy­
szerre szándékos és akaratlan. Ha eredetileg szándékos is,
fokozatosan tudattalanná válik, végül pedig a tökéletes halluci-
nációig jutnak el; a varázsló éppúgy becsapja magát, mint az a
színész, aki megfeledkezik róla, hogy szerepet játszik. Minden­
esetre fel kell tennünk a kérdést: miért egy bizonyos módon
színlel? Nagyon kell vigyáznunk arra, nehogy összekeverjük
itt a valódi varázslót a vásári szélhámosokkal, vagy azokkal a
szemfényvesztő bráhmanokkal, akikkel a spiritiszták szoktak
kérkedni. A varázsló azért színlel, mert azt kérik tőle, hogy szín­
leljen, mert elmennek érte és cselekvésre ösztökélik: nem sza­
bad ember, kénytelenségből játssza a hagyományos szerepet,
vagy azt, amelyik közönsége elvárásainak megfelel. Előfordul­
hat, hogy öncélúan henceg, ám ennek az az oka, hogy a közön­
ség hiszékenysége ellenállhatatlan kísértésbe viszi. Spencer és
Gillen az arunták között seregnyi olyan embert talált, akik azt
állították magukról, hogy részt vettek az úgynevezett kurda-
itchák mágikus vállalkozásaiban, amelyek során állítólag eltá­
volították az ellenség májzsírját. Következésképpen a harcosok
jó harmada megcsonkította a lábujjait, mivel ez a rítus teljesíté­
sének egyik feltétele. Másrészt az egész törzs látott, valóban lá­
tott kurdaitchákat ólálkodni a táborhely körül. A valóságban a
többségük nem akart lemaradni hencegés és kalandok tekinte­
tében; az „elhitetés" általános és kölcsönös az egész társadalmi
csoportban, hiszen azon belül a hiszékenység egyetemes. Az
ilyen esetekben a varázsló nem tekinthető olyan személynek,
aki érdekből saját hasznára, saját eszközeivel cselekszik, hanem
egyfajta köztisztviselőnek, akit a társadalom olyan tekintéllyel
ruházott fel, amelyben neki magának is hinnie kell. Tulajdon­
képpen láttuk, hogy a varázslót vagy a társadalom nevezi ki,
vagy az a szűk körű csoport avatja be, amelyikre a társadalom
átruházta ezt a feladatot. Teljesen természetes, hogy a varázsló­
ban megvan a funkcióhoz való hajlam és egy magas rangú köz-
tisztviselő ünnepélyessége; komoly, mert komolyan veszik, és
azért veszik komolyan, mert szükségük van rá.
így tehát a varázsló hite és a közönség hite nem két különbö­
ző dolog; az első a második tükörképe, hiszen a varázsló szín­
lelése csak a közönség hiszékenységének köszönhető. A va­

138
rázsló e hitben közössége minden tagjával osztozik, ezért sem
saját szemfényvesztése, sem sikertelen kísérletei miatt nem ké­
telkedik a mágiában. A meggyőződés minimuma, azaz a má­
sok mágiájába vetett hit mindig megvan nála, mihelyt maga is
résztvevővé vagy beteggé válik. Ha nem is látja hatni az oko­
kat, általában akkor is látja az általuk keltett hatásokat. Rövi­
den: hite annyiban őszinte, amennyiben egész csoportjának hite
is egyben. A mágiát hiszik, nem pedig észlelik. Kollektív lelki-
állapot, ezért következményeiben érződik és igazolódik, mi­
közben még a varázsló számára is rejtélyes marad. A mágia te­
hát egészében véve a priori hiedelem tárgya; kollektív, egybe­
hangzó hit, amely e tulajdonságok révén könnyedén képes
áthidalni azt a szakadékot, amely a tényeket és a következteté­
seket egymástól elválasztja.
Aki hitről beszél, arról beszél, hogy az ember testestül lelkes­
től csatlakozik egy eszméhez; következésképpen érzelmi álla­
potról és szándékos cselekedetről, ugyanakkor fogalomalkotás­
ról is beszél. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a mágiába vetett
kollektív hiten keresztül az egész csoportra egybehangzóan jellem­
ző érzelmekkel és akaratokkal állunk szemben, vagyis pontosan
olyan kollektív erőkkel, amilyeneket keresünk. Ám az itt kifej­
tett hiedelemelméletet kétségbe vonhatják, és a szemünkre vet­
hetik, hogy a - természetesen intellektuális típusú - egyéni tu­
dományos hibák elterjedése olyan hiedelmek születéséhez ve­
zethet, amelyek egy adott pillanatban egyhangúvá válnak -
olyan hiedelmekéhez, amelyeket nincs okunk nem kollektívnak
tartani, és amelyek mégsem kollektív erőkből fakadnak; hason­
ló hiedelmek példájaként fel lehetne idézni azt a kanonizált vé­
lekedést, hogy a Föld a világmindenség középpontja vagy hogy
négy elem létezik. Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy a mágia
nem csak efféle gondolatokon nyugszik-e, amelyeket pusztán
azért nem kérdőjeleztek meg, mert egyetemessé váltak.

II
A MÁGIKUS JELENSÉG ELEMZÉSE
A RÍTUS HATÉKONYSÁGÁRA VONATKOZÓ
IDEOLÓGIAI MAGYARÁZATOK ELEMZÉSE

A mágikus képzetek számbavétele közben láttuk azokat az el­

képzeléseket, amelyekkel a varázslók, illetve a mágia teoreti­
kusai akarták magyarázni a mágikus rítusok hatékonyságába

139
vetett hitet. Ezek a következők: 1. a szimpatetikus formulák; 2.
a tulajdonság fogalma; 3. a démonok fogalma. Azt már láttuk,
hogy e fogalmak mennyire összetettek, és hogy minduntalan
átfedik egymást. Most azt is látni fogjuk, hogy önmagában
egyik sem elég egy varázsló számára, hogy igazolja a hitét. Ha
a mágikus rítusokat abból a célból elemezzük, hogy ezeknek a
fogalmaknak gyakorlati alkalmazását kimutassuk, az analízis
végén mindig visszamarad valami, aminek a varázsló is tuda­
tában van.
Jegyezzük meg, hogy soha egyetlen varázsló, egyetlen ant­
ropológus sem akarta az egész mágiát kifejezetten e képzetek
egyikére vagy másikára korlátozni. Gyanakvással kellene te­
kintenünk minden olyan elméletre, amely ezekkel próbálná meg­
magyarázni a mágikus hitet. Jegyezzük meg azt is, hogy ameny-
nyiben a mágikus jelenségek valóban a jelenségek egyedülálló
osztályát alkotják, akkor olyan egyedülálló elvre kell vissza­
nyúlniuk, amely egymagában képes igazolni a beléjük vetett
hitet. Ha valamennyi képzetnek megfelel a rítusok egy-egy
adott osztálya, akkor a rítusok összességének is meg kell felel­
jen egy másik, teljesen általános képzet. Hogy meghatározhas­
suk, vajon mi is lehet ez a képzet, nézzük meg a fentebb felso­
rolt fogalmak mennyiben nem igazolják a hozzájuk speciálisan
kötődő rítusokat.

1. Azt állítjuk, hogy a szimpatetikus képletek (a hasonló ha­

sonlót hoz létre; a rész egyenértékű az egésszel; az ellentétes az
ellentétesre hat) nem elegendőek ahhoz, hogy egy szimpa­
tetikus mágikus rítus egészét megfelelő módon leírjuk. Ezek­
ben mindig van maradványként valami el nem hanyagolható
többlet. Ha csak azokat a szimpatetikus rítusokat vesszük fi­
gyelembe, amelyekről teljes leírásunk van, a következő rítus
- amelyről Codrington számol be - elég pontos képet ad a ben­
nük működő mechanizmusról. „Amikor Florida szigetén szél­
csendet akartak okozni, a mane ngghe vigona (manával bíró sze­
mély, akinek szelleme, vigonája van) összekötötte a vigonája tu­
lajdonát képező leveleket (vízinövények leveleit?), és elrejtette
ezeket egy fa vízzel telt odvábán, megfelelő varázslattal segít­
ségül híva a vigonát. Ez esőt okozott, ami után szélcsend lett.
Ha napsütést akartak, a mane ngghe vigona megfelelő leveleket
és kúszónövényeket kötött egy bambusznád végére, és tűz fölé
tartotta őket. Egy énekkel felszította a tüzet, hogy manát adjon
át neki, a tűz pedig manát adott át a leveleknek. Majd felmá­

140
szott egy fára, és a leghosszabb bambusznádat a legmagasabb
ág végéhez erősítette; mivel a szél a hajlékony bambusz körül
fújt, a mana mindenfelé szétáradt, a nap pedig előbújt" (Cod-
rington, The Melanesians. 200., 201.).
E példát csak azért idézzük, hogy kézzelfogható példával
szolgáljunk, hisz a szimpatetikus rítus rendszerint igen fontos
kontextusba van ágyazva. Ez utóbbiból szükségszerűen arra
kell következtetnünk, hogy egy mágikus rítus elvégzéséhez nem
elegendőek a szimbólumrendszerek. Valójában amikor a va­
rázslók - akár az alkimisták - őszintén úgy képzelték, hogy
szimpatetikus eljárásaik érthetőek, maguk is meglepődtek mind­
azoktól a felesleges kuszaságoktól, amelyekkel megterhelődött
az, amit ők absztrakt módon a rítus vázának tekintettek. „Mire
jó hát - írja egy névtelen, »a keresztényeként említett alkimis­
ta - a sok könyv és a démonokhoz intézett könyörgés; mire kel­
lenek a kemencék és a gépezetek, ha minden egyszerű és köny-
nyen érthető?" Ám e kusza halmaz, amely keresztényünket
meglepi, nem funkció nélküli. Azt fejezi ki, hogy a szimpátia
eszméjére világosan rárakódik egyrészt valamiféle elszabaduló
erő, másrészt egyfajta mágikus környezet eszméje.
Erről a jelen lévő erőről számos jel árulkodik. Ilyenek elő­
ször is az áldozatok, amelyeknek itt - úgy látszik - nincs más
céljuk, mint hogy felhasználható erőket teremtsenek; már lát­
tuk, hogy ez a vallásos áldozat egyik sajátossága. Ugyanez áll
az imákra, az invokációkra, idézésekre stb.; és áll azokra a ne­
gatív rítusokra, tabukra, böjtökre stb. is, amelyek a varázslóra
vagy a védencére, néha mindkettőjükre vagy akár a családjuk­
ra nehezednek - olyan rítusok és óvintézkedések ezek, ame­
lyek egyszerre jelzik ezeknek az erőknek a jelenlétét és a múlé-
konyságát. Számításba kell venni még a varázsló saját hatal­
mát, azokat a hatalmakat, amelyeket magával hoz, és amelyek
legalábbis elvileg bármikor közbeavatkozhatnak. Ami magát a
szimpatetikus szertartást illeti, ennek - mint kimutattuk - már
rituális mivoltánál fogva is szükségszerűen sajátos erőket kell
teremtenie a maga részéről. A varázslók ennek voltaképpen a
tudatában voltak. A fentebb idézett melanéziai rítusban láttuk,
amint a mana kilép a levelekből és felmegy az égbe; az asszír rí­
tusoknál, mint jeleztük, a mamit szabadul fel. Most pedig vizs­
gáljuk meg egy úgynevezett primitív, misztika nélküli törzs­
nek a rontási rítusát, amely még mindig az emberiség mágikus
korszakában él, és ahol Frazer szerint a szimpátián alapuló tör­
vény rendszeresen és egymagában működik; rögtön észre­

141
vesszük ezeknek az erőknek nemcsak a jelenlétét, de a mozgá­
sát is. íme, hogyan képzelik el az arunták, a házasságtörő
asszony megrontásának lefolyását. Egy gonosz hatalom, az
úgynevezett arungquiltha megteremtéséről van szó; ezzel meg­
töltik a lélekkövet (a képmás csak arra szolgált, hogy a lélek el­
tévedjen, és odajöjjön hozzá, mint ahogy az igazi testhez is
visszajönne); ezt az ártó hatalmat egyszerűen felerősítik az
asszony kivégzését színlelő mozdulatokkal, végül pedig visz-
szahajítják annak a táborhelynek az irányába, ahonnan az asz-
szonyt elrabolták. A rítusban az fejeződik ki, hogy a szim-
patetikus képmás még csak nem is kiváltó ok; hiszen nem a ké­
pet hajítják el, hanem magát az éppen bevégzett varázslat
eredményét.
Ez még nem minden. Ugyanitt azt is látjuk, hogy a rítus - an­
nak a képmásnak az elkészítésén túl, amelybe egyébként a lé­
lek nem végérvényesen költözik bele - előzőleg megbűvölt to­
vábbi képmások, lélekkövek, jóval a szertartás előtt mágikussá
tett tűk egész fegyvertárát foglalja magában; végül pedig, hogy
a rítust titkos helyen gyakorolják, amelyet valamely mítosz je­
löl ki. E bátran általánosítható megfigyelésből arra kell követ­
keztetnünk, hogy egy szimpatetikus szertartás nem olyan módon
zajlik le, mint egy közönséges cselekedet. Sajátos környezet­
ben megy végbe, amelyet a szertartásban bennfoglalt vala­
mennyi feltétel és forma közösen teremt meg. E környezetet
igen gyakran tilalmi körök, belépési és kilépési rítusok hatá­
rozzák meg. Mindaz, ami belép ide, ugyanolyan természetű
vagy ugyanolyan természetűvé válik, mint a környezet, ahova
belép. Itt a mozdulatok és a szavak általános értelméről van szó.
Ha tehát egyes szimpatetikus rítusokat szimpatetikus törvé­
nyekkel magyarázunk, az kettős többletmaradványt hagy maga
után.
Vajon ez történik-e minden lehetséges esetben? Számunkra
e maradvány alapvetőnek tűnik a mágikus rítus létéhez. A má­
gikus rítus, mihelyt megszabadul a miszticizmus valamennyi
nyomától, tulajdonképpen belép a tudomány és a technikák
közé. Pontosan ezt mondja keresztény alkimistánk: megálla­
pítván, hogy az alkímia irtózik attól, hogy tudományossá vál­
jon, azt várja el tőle, hogy vallásos legyen; ha imádkozni kell,
forduljanak inkább Istenhez, mint a démonhoz; ez pedig nem
más, mint annak a bevallása, hogy az alkímia és - tágabb érte­
lemben - a mágia lényegében a misztikus hatalmaktól függ.
Abban az esetben, amelyben egyedül a szimpatetikus képlet

142
látszik működni, ott látjuk a rítusok formai minimuma mellett
legalább a rítusok által - definíció szerint - kifejtett misztikus
erők minimumát is. Ehhez hozzá kell adnunk az aktív tulaj­
donság erejét, amely nélkül tulajdonképpen - mint korábban
mondtuk - nem lehet szimpatetikus rítust elképzelni. Külön­
ben jogunkban áll úgy gondolni, hogy az egyszerűnek tűnő rí­
tusokat vagy hiányosan figyelték meg, vagy hiányosan tuda­
tosultak, vagy a használatban annyira elkoptak, hogy többé
nem értékelhetőek. Ami a szimpatetikus törvény körébe
tartozó, valóban egyszerű rítusokat illeti, ezeket szimpa­
tetikus tabuknak fogjuk nevezni. Márpedig pontosan ezek
fejezik ki legjobban azoknak a rejtett szellemi erőknek a jelen­
létét, változékonyságát és hevességét, amelyek közrejátszásá-
nak - nézetünk szerint - mindig betudható a mágikus rítusok
hatékonysága.
Azt láttuk, hogy a szimpatetikus képletek soha nem jelentik
egy mágikus rítus teljes képletét. Tényekkel tudjuk alátámasz­
tani, hogy még azokban az esetekben is mellékesek, amelyek­
ben a legvilágosabban jutnak kifejezésre. Ugyanezt láthatjuk
az alkimistáknál is. Ok valóban határozottan állítják, hogy eljá­
rásaik racionálisan következnek a tudományos törvényekből.
E törvények, mint láttuk, a szimpátián alapuló törvények: egy
minden, és minden benne rejlik az egyben, a természet győze­
delmeskedik a természet felett; az alkimisták azonban sajátos
szimpátia- és antipátiapárok és végső soron egy bonyolult szim­
bólumrendszer alapján szervezik meg cselekedeteiket: ilyenek
az asztrológiai, a kozmológiai, az áldozati, a verbális stb. jelek.
Ám ez az egész apparátus csak egyfajta öltözet, amelybe tech­
nikájukat bújtatják; még csak nem is egy hamis tudomány kép­
zelt alapelvei. Tantételeik ismertetése megtalálható könyveik
elején, kézikönyveik valamennyi fejezetének az élén. De a foly­
tatás soha nem felel meg a kezdésnek. Egyszerűen előre leszö­
gezik a filozófiai gondolatot, fejléc, rubrika vagy annak a ko­
rábban említett rézembernek az allegóriája formájában, aki az
áldozat révén arannyá változik. Röviden: ez a majdnem-tudo-
mány olyan mítoszokra megy vissza, amelyek alkalmanként
varázslatok alapjául szolgálnak. Különben ugyanez megtör­
ténhet a tapasztalatokon alapuló receptekkel is; valós művele­
tek algebrikus összefoglalásai, valóban használt berendezések
ábrái, amelyek érthetetlen mágikus jelekké alakultak, és már
semmilyen eljárást nem alapoznak meg: nem mások, mint lap­
pangó állapotú varázslatok. Túl ezeken az elveken és képlete­

143
ken, amelyeknek most már ismerjük az értékét, az alkímia csak
empirizmus: megfőzik, megolvasztják, elpárologtatják azokat
az anyagokat, amelyeknek tapasztalatilag vagy inkább hagyo­
mányosan ismerik a tulajdonságait és a reakcióit. A tudomá­
nyos gondolat csupán tetszetős cím. Az orvostudományban is
így volt. Bordeaux-i Marcellus fejezeteinek jó részét ilyen cím­
mel látja el: Remedia physica et rationabilia diversa de experimentis;
ám közvetlenül az ilyen címek után olyan mondatokat olvas­
hatunk, mint: Ad corcum carmen. In lamella stagnea scribes et ad
collum suspendes haec stb. (Marcellus, XXI, 2).
Mindebből az következik, hogy a szimpatetikus formulák
nemcsak hogy nem a mágikus rítusok törvényei, de még csak a
szimpatetikus rítusokéi sem. Pusztán a mágiában forgalom­
ban lévő nagyon általános fogalmak elvont fordításai. A szim­
pátia az az út, amelyen keresztül a mágikus erő átadódik; de
nem maga a mágikus erő. Egy mágikus rítusban épp ezt a szá­
munkra alapvetőnek tűnő tényt hagyja figyelmen kívül a szim­
patetikus képlet. Ha - hogy újabb példához folyamodjunk -
megfigyeljük azokat a rítusokat, amelyeket Sydney Hartland
érintkezés révén megvalósuló szimpatetikus rítusokként ma­
gyaráz, vagyis a rontásokat, amelyekben a boszorkány azzal
apasztja el egy asszony tejét, hogy megcsókolja a gyermekét,
akkor azt mondhatjuk, hogy a néphit az ilyen rontásokban sok­
kal inkább a szemmel verésre és a boszorkány vagy a rossz
tündér mágikus erejére figyel, mint az érintkezésre.

2. Azt állítjuk, hogy a tulajdonság fogalma önmagában ott sem

ad jobb magyarázatot a mágikus jelenségekbe vetett hitre, ahol
látszólag dominál.
Először is a tulajdonság fogalma nem szokott egymagában
szerepelni. A bizonyos tulajdonságokkal rendelkező dolgok
használatát rendszerint rituálisan szabályozzák. Elsőként ilye­
nek az anyagok összegyűjtésének a szabályai: az idő, a hely, a
mód, a szándék és - ha lehetséges - más feltételek figyelembe­
vétele is elő van írva. A felhasználandó növényt folyóparton,
útkereszteződésnél, teliholdkor, éjfélkor, két ujjal, bal kézzel,
jobbról megközelítve kell leszedni, ilyen és ilyen emberrel
való találkozás után, anélkül hogy erre vagy arra a dologra
gondolnának stb. Ugyanilyen előírások érvényesek a fémek­
re, az állati anyagokra... Ezután következnek a felhasználás­
nak az időre, a helyre, a mennyiségekre vonatkozó szabályai,
nem számítva a rítusok gyakran óriási halmazát, amelyek

144
együtt járnak a tulajdonságok felhasználásával, csakúgy, mint
a szimpatetikus mechanizmusok alkalmazásával, és amelyek
egyben lehetővé is teszik őket. Vannak olyan mágiarendsze­
rek, amelyekben - mint például Indiában - kötelezően megke­
nik vagy feláldozzák mindazt, ami akár másodlagos amulett­
ként, akár aktív szubsztanciaként megjelenik a mágikus szer­
tartásban.
Másodszor: a mágikus tulajdonságot nem tartják természe­
tes módon, teljes mértékben és specifikusan az adott dologban
benne rejlőnek, hanem mindig viszonylag kívül állónak és
szerzettnek tekintik. A tulajdonság néha egy rítusból - áldo­
zásból, áldásból, megszentelt vagy megátkozott dolgokkal való
érintkezésből, általában varázslatból - származik. Máskor az
adott tulajdonság létét egy mítosszal magyarázzák, és még eb­
ben az esetben is véletlenszerűnek és szerzettnek tekintik; egyes
növények a Krisztus vagy Médea lába nyomában hajtottak ki,
a sisakvirág az Echidna fogából született meg; Donnar seprűje,
a mennyei sas növénye olyan mágikus dolgok, amelyek ható­
ereje nem a természettől fogva sajátja a mogyorófának vagy az
indiai növénynek.
Általában a mágikus tulajdonságot - még az adott dologra
specifikusan jellemzőt is - úgy képzelik el, mint ami olyan sa­
játosságokhoz kapcsolódik, amelyeket nyilvánvalóan mindig
is másodlagosnak tekintettek: ilyen a tárógyökérre vagy disz­
nóherére hasonlító kövek, a lyukas kövek stb. véletlenszerű
formája; ilyen a szín, amely Indiában a gyík feje, az ólom, a fo­
lyó tajtékja és a gonosz szubsztanciák közötti rokonság ma­
gyarázatára szolgál. Ilyen továbbá egy bizonyos tárgy (meteo­
rit, őskori kőbalták) egy bizonyos helyen való előfordulásának
paradox jellege, e tárgyak neve, tartóssága, ritkasága, felfede­
zésének körülményei stb. Egy dolog mágikus tulajdonsága te­
hát valamiféle konvencióból ered, és nagyon úgy látszik, hogy
e konvenció valamilyen mítosz vagy felvázolt rítus szerepét
tölti be. Minden dolog, amelynek tulajdonsága van, már e sajá­
tossága révén egyfajta rítus.
Harmadszor: a tulajdonság fogalma a mágiában önmagá­
ban olyan kevéssé elégséges, hogy mindig összekeveredik egy
széles értelemben vett erő- és természetfogalommal. Amilyen
pontos az elérni kívánt eredményről kialakult fogalom, olyan
homályos a különleges tulajdonságokról és ezek közvetlen ha­
tásáról alkotott kép. Ezzel szemben a mágiában teljesen világo­
san láthatjuk a meghatározatlan hatóerőkkel bíró dolgokról ki­

145
alakult képzetet: a só, a vér, a nyál, a korall, a vas, a kristályok,
a nemesfémek, a berkenye, a nyírfa, a szent fügefa, a kámfor, a
tömjén, a dohány stb. olyan általános mágikus erőket testesíte­
nek meg, amelyeket sajátos módon lehet alkalmazni vagy hasz­
nosítani. Különben azok a megnevezések, amelyeket a varázs­
ló ad a tulajdonságoknak, rendkívül általánosak és bizonytalan
körvonalúak: Indiában a dolgok vagy kedvező, vagy kedve­
zőtlen előjelűek, a kedvező előjelű dolgok pedig urjával (erő),
fe/összal (ragyogás), vareas szál (fény, életerő) stb. rendelkez­
nek. A görögök és az újkori emberek számára ezek isteni,
szent, rejtélyes, szerencsés, balszerencsés stb. dolgok. Egyszó­
val: a mágia a bölcsek kövét, a mindent gyógyító csodaszert, az
élet vizét keresi.
Térjünk itt még egyszer vissza alkimistáinkra, akik éppúgy
felállították a mágikus tulajdonságok, mint a szimpatetikus
cselekvések elméletét. Szerintük ezek a tulajdonságok és cse­
lekvések egy nembeli természet, a természet (<j>úcri.s) formái
(eéSr)). Ha föloldjuk a formákat (eéSr|), visszajutunk a termé­
szethez (cjjixn.?). De, mint már említettük, nem állnak meg e ter­
mészet elvont fogalmánál, hanem egy olyan lényeg (oúaía)
vagy erő (Súvagi?) formájában képzelik el, amely meghatáro­
zatlan, szellemi sajátosságokkal rendelkezik, és mégis kötődik
egy testi hordozóhoz. így a természet fogalmával együtt azon­
nal megkapjuk az erő fogalmát is. E természetet és erőt a legel-
vontabb elgondolás szerint egyfajta személytelen lélekként, a
dolgoktól különálló képességként képzelik el, amely ugyanak­
kor szorosan kötődik ezekhez, és - annak ellenére, hogy nem
tudatos - értelmes. Elbúcsúzva az alkimistáktól, hadd emlé­
keztessünk arra, hogy ha úgy tűnt: a szellem fogalma kötődik a
tulajdonság fogalmához, akkor ez megfordítva is igaz. A tulaj­
donság és az erő két elválaszthatatlan fogalom, a tulajdonság és
a szellem gyakran összekeveredik: a pietra buccata hatóerői a
benne lakozó follettino rossoból fakadnak.
A tulajdonság fogalma mögött ott található a környezet fo­
galma is. Ez utóbbit a dolgok használatával kapcsolatos köve­
telmények, a korábban már gyakran említett negatív vagy po­
zitív feltételek határozzák meg. Végezetül ez a képzet tökéletesen
kifejeződik számos olyan hagyományban, amely azt feltétele­
zi, hogy egy bizonyos tárggyal létesített kapcsolat azonnal el­
visz egy mágikus világba: ilyenek a varázspálcák, a varázstük­
rök, a nagypénteken tojt tojások. Amikor a mágikus rítusokat
tulajdonságok eredményeiként és összegeiként próbáljuk ele­

146
mezni, a tulajdonság fogalma által hátrahagyott maradék mégis
kisebb, mint a szimpátián alapuló képleteké, mert a tulajdon­
ság eszméje részben már kifejezi a varázserő és a mágikus oko-
zatiság eszméjét is.

3. A démonológiai elmélet mintha többet árulna el azokról a rí­

tusokról, amelyekben démonok szerepelnek; sőt teljes magya­
rázatot látszik adni azokra, amelyek egy démonhoz intézett
felhívásból vagy parancsból állnak. A démonológiai elméletet
végső soron kiterjeszthetjük az egész mágiára is, ugyanakkor
viszont a démonikus rítusok lényegesnek látszó részét nem
tudjuk megmagyarázni a szimpátia vagy a mágikus tulajdon­
ságok fogalmával. Valójában egyrészt nincs olyan mágikus rí­
tus, amelyben személyes szellemek jelenléte ne lenne valami­
lyen fokig lehetséges, még ha ezt nem jelzik is feltétlenül. Más­
részt ez az elmélet magában foglalja azt is, hogy a mágia
sajátos közegben működik, minthogy minden szükségszerűen
a démonok világában, pontosabban olyan körülmények között
történik, amelyek lehetővé teszik a démonok jelenlétét. Végül
pedig elég tisztán mutatja a mágikus okozatiság egyik lénye­
ges jellemzőjét: szellemi természetét. Ugyanakkor vannak hiá­
nyosságai is.
Még a démonikus mágikus rítusban részt vevő erőknek is
mindig csak egy részét képzelik el démonok formájában. A szel­
lemi lények fogalma rosszul tükrözi e névtelen, általános erő­
ket: a varázsló hatalmát, a szavak hatóerejét, a mozdulatok ha­
tékonyságát, a tekintet, az akarat, a megigézés, a halál erejét
stb. Márpedig e bizonytalan körvonalú hatalomfogalom, ame­
lyet egy mágikus rítus teljes képzetén belül a többi képzetsor
maradványaként találunk, annyira alapvető, hogy soha sem­
miféle mágia nem tudta kifejezni a maga teljességében, démo­
nok formájában egy démonikus rítuson belül; mindig kell be­
lőle annyinak maradnia, hogy legalább a rítus démonokra ki­
fejtett hatását meg lehessen magyarázni - e démonok ugyanis
elvileg függetlenek lehetnének, ám mégsem szabadok. Más­
részt, ha a szellem fogalma megfelelő magyarázatot ad is a va­
rázsló számára a távolról való cselekvésre és a rítus megsok­
szorozott hatására, akkor sem magyarázza meg sem rítusának
létét, sem sajátosságait, szimpatetikus mozdulatait, mágikus
anyagait, rituális feltételeit, különleges nyelvezetét stb. Osz-
szegezve: ha a démonológiai elmélet helyesen elemzi is a többi
képlet által hátrahagyott maradék egy részét, akkor is csak en-

147
nek egy részére ad magyarázatot, maga pedig hátrahagyja ma­
radékként mindazt, amit a többi elmélet majdnem megmagya­
rázott. így a démonikus rítusokban a szellem fogalma szükség­
szerűen együtt jár a hatékony erő személytelen fogalmával.
Ám felmerül a kérdés, hogy e hatalom vagy erő fogalma nem
a szellem fogalmából ered-e. Ezt a feltevést még nem támasztot­
ták alá, de egy szigorúan animista elmélet megtehetné. Az első
ellenvetés az lenne, hogy a mágiában a szellem nem feltétlenül
aktív lény. Valamennyi ördögűzési rítusnak, gyógyító varázslat­
nak, különösen pedig az úgynevezett eredet-amuletteknek az
az egy céljuk van, hogy elüldözzék a szellemet, amelynek el­
mondják a nevét, a történetét, és leírják a hatást, amit rá gyako­
rolnak. A szellem ilyenkor semmiképpen sem a rítushoz szük­
séges hajtóerő, hanem a tárgy szerepét tölti be.
A démonikus képzetek osztályán belül továbbá nem volna
szabad eltúlozni a személy fogalmának a jelentőségét. Említet­
tük, hogy vannak olyan démonok, amelyek semmi mások, mint
az általuk tökéletlenül megszemélyesített tulajdonságok vagy
rítusok. Meghatározásukba szinte nem is tartozik más, mint a
befolyás, valamint a hatás közvetítésének a fogalma. Ezek
áTTÓppoicn (áramlások). Már a hindú démonok neve is azt tanú­
sítja, hogy milyen kevéssé individualizáltak: sziddhák (akik meg­
szerezték a hatalmat) és vidyadharák (a tudomány hordozói);
„Sziddhi fejedelem és Sakti fejedelem" (hatalom) neve fennma­
radt a muszlim malájok mágiájában. Ugyanilyen személytele­
nek az algonkin manituk is. Ez tűnik ki a démonok nevének és
számának gyakori határozatlanságából is. Rendszerint csopor­
tokat, névtelen lények (plebejusok, ganák) sokaságát alkotják,
amelyeket gyakorta köznévszerű fogalmakkal jelölnek. Akár
az a kérdés is felvetődhet, hogy vannak-e a démonok osztályá­
ban valódi személyek, a névvel ritkán azonosított holt lelkeken,
valamint az istenségeken kívül.
Nemcsak azt gondoljuk, hogy a szellemi hatalom fogalma
nem a mágikus szellem fogalmából ered, de azt is van okunk
hinni, hogy az utóbbi alá van rendelve az előbbinek. Csak­
ugyan, a szellemi hatalom fogalma egyrészt elvezet a szellem
fogalmához, hiszen azt látjuk, hogy az asszír mamitot, az al­
gonkin manitut és az irokéz orendát szellemi természetűnek
nevezhetjük anélkül, hogy közben azt a tulajdonságukat, hogy
általános természetű hatalmak, elveszítenék. Másrészt nem sza­
bad-e azt feltételeznünk, hogy a mágikus szellem fogalma két
fogalom összege: a szellemé és a mágikus hatalomé, miközben

148
az utóbbi nem szükségszerűen az előbbi sajátossága? Ezt bizo­
nyítja, hogy azoknak a szellemeknek a hatalmas tömegében,
amelyekkel egy társadalom benépesíti a saját univerzumát,
csak kevés olyan akad, amelyet - hogy úgy mondjuk, tapaszta­
latilag - hatalmasnak ismernek el, és amelyhez a mágia folya­
modik. Ezzel magyarázható a mágiának az a törekvése, hogy
magához vonzza az isteneket, különösen pedig a trónfosztott
vagy idegen isteneket, akik - definíció szerint - hatalommal
bíró lények.
Azt látjuk tehát, hogy ha hajlottunk is arra, hogy előnyben
részesítsük a mágiába vetett hit animista magyarázatát a töb­
bivel szemben, most annyiban nagyon eltérünk a megszokott
animista hipotézistől, hogy a szellemi erő fogalmát - legalább­
is a mágiában - a lélek fogalmát megelőzőnek tekintjük.

Összefoglalva: azok a különféle magyarázatok, amelyekkel meg­

próbálják megokolni a mágikus műveletekbe vetett hitet, ma­
gyarázat nélkül hagynak egy maradékot - ezt most éppúgy le
kell írnunk, ahogyan a mágia alkotórészeit írtuk le. Joggal gon­
dolhatjuk, hogy itt rejlenek e hiedelem mélyen fekvő okai.
Egyre közelebb érkeztünk tehát ahhoz, hogy körülírjuk ezt az
új alkotórészt, amely a mágiában a személytelen fogalmak és a
szellem fogalmai fölé helyeződik. Pillanatnyilag olyan fogalom­
nak tekintjük, amely fölötte áll e fogalmak két rendjének, és
amelynek - ha adott - a többi pusztán származéka.
E bonyolult fogalomba először is beletartozik a hatalom, pon­
tosabban - amint nevezték - a „mágikus lehetségesség" képze­
te. Ez egy olyan erőt jelent, amelynek csupán a mágia alkotóré­
szeinek függvényében való megnevezése az, hogy a varázsló
ereje, a rítus ereje, a szellem ereje. Hiszen az alkotórészek egyike
sem ilyen minőségben, hanem annak köszönhetően fejti ki hatá­
sát, hogy - akár társadalmi konvenció, akár különleges rítusok
révén - erővel, mégpedig nem mechanikus, hanem mágikus
erővel van felruházva. Ebből a szemszögből különben a mági­
kus erő fogalma teljes mértékig hasonlít a mechanikus erőről al­
kotott fogalmunkra. Éppúgy, ahogyan erőnek nevezzük a látha­
tó mozgások kiváltó okát, a mágikus erő is a mágikus hatások -
betegség és halál, boldogság és egészség stb. - kiváltó oka.
A fogalomba emellett beletartozik az a környezet is, amely­
ben a kérdéses hatalmak működnek. E rejtélyes közegben a dol­
gok nem úgy történnek, mint ahogy az érzékszervek világában.
Itt a távolság nem akadálya a kapcsolatoknak. A képek és a vá­

149
gyak azonnal megvalósulnak. Ez a világ szellemi világ és a szel­
lemek világa, mert - mivel minden szellemi benne - minden
szellemmé válhat. Bármilyen határtalan is ez a hatalom, és bár­
milyen transzcendens is ez a világ, a dolgok mégis törvények
szerint működnek benne. Ilyen törvény a dolgok közé feltétele­
zett szükségszerű kapcsolat; az ábrázolt dolgok és a szavak és
jelek kapcsolata; a szimpátia törvényei általában; és azoknak a
tulajdonságoknak a törvénye, amelyeket olyasféle osztályozá­
sok segítségével határozhatunk meg, mint amilyeneket az An-
née Sociologique-ban tanulmányoztunk. Az erő- és a környezet­
fogalom elválaszthatatlan egymástól; tökéletesen egybevágnak,
és egyidejűleg ugyanazokkal az eszközökkel fejeződnek ki. Tu­
lajdonképpen a rituális formák, azaz a mágikus erő megterem­
tésére tett cselekedetek ugyanazok, mint amelyek megteremtik,
valamint - a szertartás előtt, közben és után - behatárolják a kö­
zeget. Ha tehát pontos az elemzésünk, akkor a mágia alapjainál
egy olyan - feltűnően homályos - képzetet találunk, amely telje­
sen idegen az európai felnőttek felfogásától.
Márpedig a vallástudomány mindmáig ilyen egyéni felfo­
gás okoskodó-következtető módszereivel próbálta megmagya­
rázni a mágiát. A szimpatetikus elmélet valóban a hasonlósá­
gon alapuló gondolatmenetekre vagy - ami ugyanazt jelenti -
a képzettársításokra hivatkozik; a démonológiai elmélet a tu­
dat és az álom egyéni élményére hivatkozik; másrészt pedig a
tulajdonságok képzetét rendszerint vagy tapasztalatok, vagy
hasonlóságon alapuló gondolatmenetek, vagy tudományos hi­
bák következményének tekintik. Ez az erőből és környezetből
álló összetett fogalom viszont saját nyelvünk és elménk merev
és elvont kategóriáival megfoghatatlan. E fogalom az egyén
intellektualista pszichológiájának a szemszögéből képtelenség
lenne. Lássuk, hogy a közösségben élő ember nem intellektua­
lista pszichológiája vajon be tudná-e fogadni és meg tudná-e
magyarázni a létezését.

III
AM ANA

Hasonló fogalom valójában sok társadalomban ismert. Sőt

az a tény, hogy két - külön m egvizsgálandó - etnikai cso­
port viszonylag differenciált mágiájában már megvan, bizo­
nyítja - logikus visszacsatolásként - elem zésünk megala­
pozottságát.

150
 Ez az a fogalom, amellyel Melanéziában mana néven talál­
kozunk. Sehol máshol nem figyelhető meg ilyen jól, és szeren­
csére Codrington ragyogóan megfigyelte és leírta (The Melane­
sians, 119. skk., 191. skk. stb.). A mana szó valamennyi kimon­
dottan melanéziai nyelvben, sőt a polinéziai nyelvek többsé­
gében is megtalálható. A mana nem egyszerűen erő, lény, ha­
nem cselekedet, képesség és állapot is. Másképpen szólva: a
szó egyszerre főnév, melléknév és ige. Egy tárgyról akkor
mondják, hogy mana, ha azt akarják kifejezni, hogy megvan
benne ez a tulajdonság; ebben az esetben pedig a szó egyfajta
melléknév (emberrel kapcsolatban nem lehet használni). Egy
lényről, egy szellemről, egy emberről, egy kőről vagy egy rí­
tusról azt mondják, hogy manája van, „manája, hogy ezt vagy
azt tehesse". A mana szót különböző igeragozási formákra is
alkalmazzák, ilyenkor a szó azt jelenti, hogy manája van, manát
ad stb. Röviden: e szó magában foglalja azoknak a fogalmak­
nak a tömegét, amelyeket mi olyan szavakkal írunk le, mint a
varázsló hatalma, egy dolog mágikus tulajdonsága, mágikus
dolog, mágikus lény, mágikus hatalom birtoklása, megrontott
lény, mágikus cselekvés; egyetlen szóban összegyűjtve tárja
elénk azoknak a fogalmaknak a sorát, amelyek rokonságát
ugyan sejtettük, de amelyekkel máshol különálló fogalmak­
ként találkoztunk. A manában a cselekvő, a rítus és a dolgok
összekeverednek egymással, ami a mágiában oly alapvetőnek
tűnt a számunkra.
A mana egyike azoknak a zavaros fogalmaknak, amelyektől
- úgy hisszük - megszabadultunk, és amelyeket következés­
képpen nehezen fogunk fel. Homályos és bizonytalan körvo­
nalú, használata mégis meglepően határozott. Elvont és általá­
nos, mégis sok konkrétum rejlik benne. Primitív, tehát össze­
tett és zavaros természete nem teszi lehetővé, hogy logikailag
elemezzük, meg kell hát elégednünk azzal, hogy leírjuk. Cod­
rington szerint kiterjed a mágikus és vallásos rítusok egészére,
a mágikus és vallásos szellemek összességére, az összes rítus­
ban részt vevő valamennyi személyre és dologra. A mana pon­
tosan az, ami a dolgok és az emberek értékét - mágikus, vallási,
sőt társadalmi értékét - adja. Az egyének társadalmi helyzete
- különösen a titkos társaságban elfoglalt helyzete - közvetle­
nül arányban áll manájuk jelentőségével; a tulajdonhoz fűződő
tabuk súlya és sérthetetlensége az ezeket megszabó egyén
manájátói függ. A gazdagságot a mana hatásának tekintik; egyes
szigeteken maga a mana szó jelöli a pénzt is.

151
 A mana egy sor bizonytalan, egymással összekeveredő foga­
lomból áll. Felváltva és egyszerre minőség, anyag és cseleke­
det. - Elsősorban minőség. Valami olyan dolog, ami a mana
dolognak van a birtokában, nem pedig önmaga ez a dolog.
Úgy írják le, mint valamit, ami hatalmas, ami súlyos; Saában
melegnek, Tannában idegennek, el nem múlónak, tartósnak,
rendkívülinek. - A mana másodsorban egy dolog, anyag; ke­
zelhető, ám ugyanakkor független esszencia. Ez az oka annak,
hogy csak manóval bíró egyének kezelhetik, mana műveletek­
ben, vagyis arra képesített egyének, rítusban. Természeténél
fogva átadható, ragályos; egy termékenységvarázsló kőben
meglévő manót úgy adják át más köveknek, hogy összeérintik
őket. Anyagi természetű dologként képzelik el: hallják, látják,
amint kiszabadul azokból a dolgokból, amelyekben benne la­
kozik; a mana neszez a lombok között, felhők, láng alakjában
illan el. Szakosodni tud: van mana, amely gazdaggá tesz, és
van mana, amelyik öl. Az általános manókat még szorosabban
is meghatározhatják: a Banks-szigeteken egyes rontásfajtákra
van egy speciális mana, a talamatai, egy másik pedig az egyé­
nek lábnyomán végzett rontásokra szolgál. - Harmadrészt a
mana erő, mégpedig a szellemi lényeknek, vagyis az ősök lel­
kének és a természet szellemeinek az ereje. Ez teszi őket mágikus
lényekké. De a valóságban nincs minden szellemnek, váloga­
tás nélkül, manója. A természet szellemei lényegében manóval
vannak felruházva; ám ez nem áll az összes halott lélekre, tin-
dalókká, vagyis hatékony szellemekké csak a főnökök lelkei,
esetleg a családfők lelkei lesznek, közülük is különösen azok,
akiknél a mana akár életükben, akár csodák formájában a halá­
luk után megmutatkozott. Csupán ők érdemlik meg a haté­
kony szellem nevet, a többiek elvesznek a haszontalan árnyak
sokaságában.
Itt megint azt látjuk, hogy valamennyi démon szellem, de
nem minden szellem démon. Röviden: a mana fogalma nem
keveredik össze a szellemével; átfedik egymást, ugyanakkor
nagyon különbözőek maradnak, és legalábbis Melanéziában,
nem magyarázhatjuk a démonológiát - következésképpen a
mágiát sem - pusztán animizmussal. íme egy példa erre. Ha
Florida szigetén megbetegszik valaki, akkor betegségét az őt
hatalmába kerítő manónak tulajdonítják; e mana egy tindalóhoz
tartozik, aki egyrészt maga is kapcsolatban áll egy varázslóval,
mane kisuval („manával felruházott"), aki ugyanezzel a maná-
val rendelkezik, vagy - ami ugyanezt jelenti - azzal a manával,

152
amivel a tindalóra hatni lehet; másrészt pedig egy növénnyel.
Egyes növényfajták ugyanis a tindalók különböző fajtáihoz
kapcsolódnak, amelyek manójuk révén a különféle betegségek
okozói. A segítségül hívandó tindalót a következő módon is­
merik fel. Egymás után előveszik és összedörzsölik a különféle
növények leveleit; az, amely a pácienst gyötrő betegség manó-
iát hordozza, különleges zörgése révén felismerhető. Ilyenkor
bizonysággal fordulhatnak a tindalóhoz, azaz a tindalo manóját
birtokló mane kisuhoz, vagyis ahhoz a személyhez, aki kapcso­
latban áll vele, és aki egyedül képes arra, hogy manóját eltávo­
lítsa a betegből és így meggyógyítsa őt. Egyszóval: a mana itt
elválasztható a tindalótól, hiszen nemcsak a tindalóban találha­
tó meg, hanem a betegben, a levelekben és a varázslóban is. így
a mana független módon létezik és működik: a személyes szel­
lem mellett személytelen marad. A tindalo a mana hordozója,
nem maga a mana. Említsük meg egyébként, hogy a mana egy
osztályozási kategórián belül kering, és hogy az egymásra
ható lények szintén ugyanebbe a kategóriába tartoznak.
A mana azonban nem feltétlenül egy szellemhez kapcsolódó
erőt jelent. Valamiféle nem szellemi dolog ereje is lehet, mint
például a tárógyökér növesztésére vagy a disznók megtermé­
kenyítésére használt kő vagy az esőcsináló fű stb. ereje. De
ugyanakkor szellemi erő, vagyis nem mechanikus módon mű­
ködik, és hatását távolról fejti ki. - A mana a varázsló ereje; a
varázslói szerepkört betöltő szakértők neve szinte mindenütt
ebből a szóból képződik: peimana, gismana, mane kisu stb. -
A mana a rítus ereje. Még a varázsigének is a mana nevet adják.
Azonban a rítus nemcsak hogy fel van ruházva manóval, de
maga is mana lehet. A varázsló és a rítus annyiban tud hatni a
manóval bíró szellemekre, annyiban hívhatja segítségül őket,
parancsolhat nekik és rendelkezik velük, amennyiben manóval
rendelkezik. Márpedig amikor egy varázslónak személyes tin­
daloja van, az a mana, amelynek segítségével tindalójára hat, va­
lójában nem különbözik attól a manótól, amely révén a tindalo
fejti ki hatását. Ha tehát a manók száma végtelen, mégis azt kell
gondolnunk, hogy a különböző manók egyetlen meghatározat­
lan erőt alkotnak, amely megoszlik a lények, az emberek vagy
a szellemek, a dolgok, az események stb. között.
A szó jelentését tovább tágíthatjuk, és azt mondhatjuk, hogy
a mana a par excellence erő, a dolgok igazi hatékonysága, amely
úgy erősíti fel mechanikus működésüket, hogy egyben nem
semmisíti meg őket. A manónak köszönhető, hogy a háló halat

153
fog, hogy a ház szilárdan áll, hogy a csónak jól fekszik a vízen.
A mezőn a termékenységet, az orvostudományban a megváltó
vagy a halálos hatóerőt jelenti. A nyílban is ez gyilkol - és eb­
ben az esetben a halott csontja képviseli, amelyből a nyíl­
vesszőt készítik. Meg kell jegyeznünk, hogy az európai orvosok
vizsgálatai bizonyították: a melanéziai mérgezett nyilakra egy­
szerűen ráolvastak, mariával ruházták fel; mégis mérgezettnek
tartják őket; világosan látszik, hogy valódi hatékonyságukat
mamijuknak, nem pedig a hegyüknek tulajdonítják. A démon
esetéhez hasonlóan a mana elkülönül a tindalótól, és számunk­
ra itt is úgy jelenik meg, mint a dolgokhoz hozzáadott - azok
egyéb képességét nem károsító - tulajdonság, vagyis a dolgok­
hoz többletként járuló dolog. E hozzáadott többlet: a láthatat­
lan, a csodálatos, a szellemi, és - összegezve - a szellem,
amelyben a hatékonyság és az élet összege lakozik. Nem lehet
tapasztalás tárgya, mert valósággal magába issza a tapasztala­
tot; a rítusban hozzáadódik a dolgokhoz, és a rítussal azonos
természetű. Codrington úgy vélte, hogy ez maga a természet­
fölötti, máshol - pontosabban - mégis azt mondja, hogy in a
way természetfeletti; vagyis egyszerre természetfeletti és ter­
mészetes, mivel az egész érzékelhető világban elterjedt, amely-
lyel nem egynemű, és amelyben mégis benne rejlik.
E különneműség mindig érezhető, és ez időnként cselekede­
tekben is megnyilvánul. A mana távol áll a hétköznap világától.
Olyan tisztelet övezi, amely egész a tabuig terjedhet. Azt mond­
hatjuk, hogy minden tabu dologban mana van, és hogy sok mana
dolog tabu. Mint mondottuk, egy tabu alá helyezett tulajdon ér­
tékét a tulajdonosnak vagy tindalójának a manája szabja meg.
Joggal gondolhatjuk azt is, hogy tabunak számítanak mindazok
a helyek, ahol a ráolvasások zajlanak, a kövek, amelyekben a
tindalók rejlenek, vagyis a mana helyei és tárgyai. Annak a kőnek
a manája, amelyben egy szellem lakozik, megragadja az embert,
aki átlép a kő fölött, vagy akinek az árnyéka rávetül.
A mana tehát úgy jelenik meg előttünk, mint valami rejté­
lyes, ugyanakkor elkülönülő dolog. Összefoglalva: a mana elő­
ször is egyfajta cselekvés, vagyis szimpatetikus lények között
megvalósuló, messziről végbemenő szellemi cselekedet. Ugyan­
akkor egyfajta éter is, amely nem mérhető súllyal, átadható, és
önmagától szétárad. A mana emellett egy közeg, vagyis ponto­
sabban olyan közegben működik, ami maga mana. Valamiféle
különleges belső világ, amelyben minden úgy történik, mintha
egyedül a mana számítana. A varázsló manája fejti ki hatását a

154
rítus manója révén a tindalo maflájára, ami működésbe hoz más
manókat is, és így tovább. E cselekedetekben és válaszreakciók­
ban más erő nem is játszik szerepet, csak a mana ereje. E csele­
kedetek jószerivel olyan zárt körben jönnek létre, amelyben
minden mana, és amely maga is mana kell hogy legyen, ha fo­
galmazhatunk így.

Nem csak Melanéziából ismerjük ezt a fogalmat. Számos társa­

dalomban ismerhetjük föl bizonyos jelekből - és a további ku­
tatások minden bizonnyal fényt fognak deríteni a kérdésre. El­
sősorban megállapíthatjuk, hogy megvan más, maláj-polinéz
nyelvet beszélő népeknél is; a maláj-tengerszorosbeli malájok­
nál olyan arab eredetű szó jelöli, amelynek szűkebb értelmű
sémi gyökere van: ez a kramát (Skeat átírása), amely a „szent"
jelentésű hrm-bői származik. Vannak olyan dolgok, helyek, pil­
lanatok, állatok, szellemek, emberek, boszorkányok, akik és
amelyek kramátók vagy, kramáttal rendelkeznek; a cselekvők
pedig kramát hatalmak. Bizonyos, hogy északabbra, francia In­
dokínában a bahnarók a manóhoz hasonló fogalmat fejeznek ki,
amikor azt mondják, hogy a varázsló deng személy, hogy deng-
je van, hogy dengezi a dolgokat. A maláj-polinéz nyelvterület
másik végén, Madagaszkáron mindenütt az ismeretlen etimo-
lógiájú hasina szó jelöli egyszerre bizonyos dolgok tulajdonsá­
gát, egyes lények, állatok és emberek, különösen a királynő
egy sajátos megkülönböztető jegyét, valamint azokat a rítuso­
kat, amelyeket e képesség irányít. A királynő hasina volt, hasi­
nával rendelkezett, hasina volt a neki fizetett adó és a nevében
tett eskü. Meggyőződésünk, hogy a melanéziai mágia tanul­
mányozása során nyert eredményekhez hasonlókat kapnánk
akkor is, ha részletesebben elemeznénk az új-zélandi mágiát,
amelyben szerepet játszik a mana is, vagy a dajak mágiát, ahol
az orvosságos ember a manang nevet viseli.
E fogalom nem egyedül a maláj-polinéz szigetvilág sajátos­
sága. Eszak-Amerikában több helyen is kimutatták. A huro-
nok (irokézek) az orenda szóval jelölik. Úgy látszik, más iroké­
zek is ugyanebből a tőből származó szavakkal jelölték. Hewitt,
a húron születésű kiváló etnográfus pontos leírást készített er­
ről - inkább leírást, mint elemzést, hiszen az orendát sem köny-
nyebb elemezni, mint a manát (American Athropologist, 1902, új
folyam, IV., I., 32^6. o.).
E fogalom túl általános és túl bizonytalan körvonalú, túl sűrű,
túl sok dolgot és homályos képességet ölel fel ahhoz, hogy ne­
155
 hézség nélkül közelebbről megismerhessük. Az orenda hata­
lom, misztikus hatalom. A természetben nincsen semmi, külö­
nösen pedig nincs olyan élőlény, amelynek ne volna orendája.
Az istenek, a szellemek, az emberek, az állatok orendával van­
nak felruházva. A természeti jelenségeket - például a vihart - e
jelenségek szellemeinek orendája okozza. Az a szerencsés va­
dász, akinek orendája legyőzte a vadállat orendáját. A nehezen
elejthető állatok orendáját értelmesnek és ravasznak mondják.
A huronoknál éppúgy mindenütt az orenddk harcát lehet látni,
mint ahogy Melanéziában a manákét. Az orenda is elkülönül
azoktól a dolgoktól, amelyekhez tartozik, olyannyira, hogy ki
lehet lehelni és el lehet hajítani: a vihart okozó szellem elhajítja
- a felhők által szimbolizált - orencfóját. Orenda az a hang, ame­
lyet a dolgok kibocsátanak magukból; az üvöltő állatok, az
éneklő madarak, a zúgó fák, a süvöltő szél mind a bennük lévő
orendát fejezik ki. Ugyanígy orenda a varázsló hangja is. A dol­
gok orendája egyfajta ráolvasás. Az orális formula húron neve
nem más, mint orenda, különben pedig az orenda eredetileg
imádságokat és énekeket jelent. A szónak ezt a jelentését a töb­
bi irokéz dialektus megfelelő kifejezéseinek értelme is megerő­
síti. Ám míg a ráolvasás maga a par excellence orenda, Hewitt
kifejezetten azt állítja, hogy valamennyi rítus is orenda; az
orenda ebben is közel áll a manához. Az orenda elsősorban a sá­
mán hatalma. A sámánt a raren diowá'ne szóval jelölik, olyan
ember tehát, akinek az orendája nagy és hatalmas. Próféta vagy
jövendőmondó - ratrehdäts vagy hatreñdótha - az lesz, aki ki
szokta lehelni vagy árasztani orendáját, és így kifürkészi a jövő
titkait. A mágiában az orenda a hatékonyság. „Azt mondják,
mindaz, amit a mágia alkalmaz, meg van szállva orendával, és
azáltal - nem pedig saját fizikai tulajdonságai révén - fejti ki
hatását. Ez adja a varázslatok, amulettek, fétisek, kabalák, sze­
rencsét hozó tárgyak, és - ha úgy tetszik - orvosságok erejét."
Különösen a megrontásban játszik szerepet. Összegezve: az
egész mágia az orendából ered.
Egyes jelek alapján azt gondolhatjuk, hogy az orenda a szim­
bolikus osztályozások alapján fejti ki a hatását. „A meleg napo­
kon ciripelő tücsköt azért nevezik a kukorica érlelőjének, mert az
orendája hozza a meleget, az növeszti a kukoricát; a nyúl »éne­
kel«, orendájának pedig hatalma van a hó felett (controlled the
snow); sőt a leeső hó magasságát is az szabja meg, hogy milyen
magasságban eszi le a bokrok leveleit (sic)." A nyúl egy húron
frátria egyik nemzetségének a totemállata, e nemzetségnek pe-

156
dig hatalmában áll köd és havazás okozása. Tehát az orenda az,
amely az egyes osztályok különféle elemeit egyesíti, s ezekbe
az osztályokba egyrészt a nyúl, ennek totemisztikus nemzetsé­
ge, a köd, a hó, másrészt pedig a tücsök, a meleg, a kukorica
tartozik. Az orenda az eszköz-ok szerepét tölti be az osztályo­
zásban. E szövegek révén fogalmat alkothatunk arról is, hogy
az okozati viszonyt hogyan képzelték el az irokézek. Számuk­
ra a hang a par excellence ok. Összefoglalva: az orenda se nem
anyagi hatalom, sem lélek, se nem egyéni szellem, nem a len­
dület és az erő; Hewitt valóban megállapítja, hogy e különféle
fogalmak leírására vannak más kifejezések; az orendát pedig
éppen úgy határozza meg, mint „hatásait misztikus módon ki­
váltó hipotetikus hatalom vagy lehetségesség".
Az algonkinok, különösen pedig az odzsibvék körében a manitu-
fogalom alapjában véve nagyjából megfelel a melanéziai ma­
nóénak. A manitu szó tulajdonképpen - Thavenet atya, egy ki­
tűnő, még kéziratban lévő algonkin-francia szótár szerzője
szerint - nem egy szellemet, hanem mindenféle mágikus vagy
vallásos lényt, erőt és tulajdonságot jelöl (Tesa, Studi del Tha­
venet, Pisa, 1881,17.). „A szó azt jelenti: lény, szubsztancia, élő­
lény, és bizonyos az is, hogy minden olyan lény, amelynek lel­
ke van, valamilyen mértékben manitu. Mégis, különösen azo­
kat a lényeket jelölik ezzel a szóval, amelyekre még nincs
köznév, amelyek nem ismerősek: egy asszony azt mondta egy
szalamandrára, fél tőle, mert manitu; kicsúfolták azzal, hogy
megmondták neki az állat nevét. A kereskedők gyöngyei egy
manitu pikkelyei, a posztó, ez a csudálatos holmi pedig egy
manitu bőre. A manitu olyan személy, aki rendkívüli dolgokat
visz végbe, a sámán manitu; manitu van a növényekben; egy
csörgőkígyó fogát felmutató varázsló manitunak nevezte e fo­
gat; amikor kiderült, hogy az már nem képes ölni, azt mond­
ták, elszállt belőle a manitu."
Hewitt szerint a sziúknál az (omaha) mahopa, zabé és a (dako­
ta) wakan szavak is a mágikus hatalmat és tulajdonságot jelentik.
Hewitt szerint a sosonoknál a pokunt szó általában ugyanaz­
zal az értékkel és jelentéssel bír, mint az algonkinoknál a ma­
nitu; Fewkes, a hopik vagy mokik megfigyelője azt állítja,
hogy a pueblo indiánok körében ugyanez a fogalom az alapja
valamennyi mágikus és vallásos rítusnak. Úgy látszik, Moo­
ney is e szó egyik megfelelőjét említi a kiováknál.
Úgy véljük, Mexikóban és Közép-Amerikában hasonló fo­
galomra ismerhetünk a naual kifejezésben. E fogalom annyira

157
szívós és elterjedt, hogy mindazon vallásos és mágikus rend­
szerek jellemzőjének, amelyeket nagualizmusnak neveztek,
meg akarták tenni. A naual egy - rendszerint egyéni - totem.
Ugyanakkor több is ennél: faj egy jóval tágabb nemen belül.
A varázsló naual, egy nauallv, a naual átváltozóképességét, át­
változását és megtestesülését jelenti. Ebből láthatjuk, hogy az
egyéni totem, az egyénnel születése során összefüggésbe ho­
zott állatfaj csupán a naual egyik formája. Seler szerint a szó eti-
mológiailag titkos tudományt jelent; és mindezek a különböző
jelentések és származékaik a szó eredeti „gondolat" és „szel­
lem" jelentéseiből származnak. A nahuatl szövegekben a szó
azt jelenti: rejtett, burkolt, álcázott. így e fogalom rejtélyes és
elkülönített szellemi hatalmat látszik takarni - e hatalom pe­
dig azonos azzal, amelyet a mágia feltételez.
Ausztráliában hasonló fogalommal találkozunk; ez azonban
éppen a mágiára, sőt ezen belül is a rontásra korlátozódik.
A Perth környékén lakó törzs a boolya nevet adta neki. Délen,
Új-Dél-Walesben a feketék a valószínűleg hasonló kiterjeszté­
sű koochie szóval jelölik a rossz szellemet, a személyes vagy
személytelen ártó hatást. Ugyanez az aruntáknál az arung-
quiltha. E „gonosz hatalom", amely a rontó rítusokban szaba­
dul fel, egyszerre minőség, erő és egy önmagában létező do­
log, amelyet mítoszok leírnak, és amelynek megjelölik az ere­
detét.

E jelenség egyetemességét illetően nem tölthet el kétségekkel

bennünket az, hogy erre a mágikus erő - mágikus környezet
fogalomra kevés példát ismerünk. Valóban kevés informáci­
ónk van az ilyen típusú dolgokról; az irokézeket három évszá­
zada ismerjük, figyelmünk mégis csak egy éve fordult az oren-
da felé. E fogalom különben anélkül is létezhetett, hogy kifejez­
ték volna: egy népnek nincs nagyobb szüksége arra, hogy egy
ilyen fogalmat megfogalmazzon, mint arra, hogy megállapítsa
nyelvtanának szabályait. A mágiában - akár a vallásban és a
nyelvészetben - tudattalan képzetek működnek. Vagy az tör­
tént, hogy egyes népek nem tudatosították magukban ezt a fo­
galmat önálló formában, vagy az, hogy más népek viszont megha­
ladták azt az intellektuális szintet, amelyen e fogalom rendsze­
rint működik. Akárhogy is volt, nem tudták megfelelő formában
kifejezni. Egyes népek a mágikus hatalom régi fogalmából ki­
vonták elsődleges misztikus tartalmának egy részét, és így ez
félig tudományossá vált; ez történt Görögországban. Más né­

158
peknek, miután teljes dogmatikát, mitológiát és démonológiát
hoztak létre, oly mértékben sikerült mitikus fogalmakra vissza­
vezetniük mindazt, ami mágikus képzeteikben határozatlan és
homályos volt, hogy a mágikus hatalmat - mindenhol, ahol
magyarázatra szorult - legalábbis látszólag démonnal, démo­
nokkal vagy metafizikai entitásokkal cserélték fel. Ez történt
Indiában. Mindent egybevetve, többé-kevésbé eltüntették a fo­
galmat.
Nyomait mégis megtaláljuk. Indiában elaprózódva maradt
fenn, olyan nevek alatt, mint ragyogás, dicsőség, erő, rombo­
lás, sors, orvosság, a növények hatóereje. Végül pedig a hindú
panteizmus alapfogalma, a brahman - feltevésünk szerint -
szoros kapcsokkal kötődik hozzá, sőt úgy tűnik, hogy fenntar­
totta azt, legalábbis ha elfogadjuk hipotézisként, hogy a védikus
brahman azonos az upanisadok és a hindú filozófia brahman\á-
val. Röviden: úgy tűnik, a fogalmak valóságos lélekvándorlás­
ára került sor - e folyamatnak látjuk a kezdetét és a végét, de
nem tudjuk megragadni a köztes mozzanatokat. A védikus
szövegekben - a legrégebbiektől a legújabbakig - a semleges
brahman szó imádságot, formulát, varázslatot, rítust, a rítus
mágikus vagy vallásos hatalmát jelenti. A pap-varázsló ráadá­
sul a hímnemű bráhman nevet viseli. A két szó között csak annyi
különbség van, amenynyi elég ahhoz, hogy a funkciók külön­
bözőségére utaljon, de nem elég ahhoz, hogy egymással szem­
ben álló fogalmakat jelezzen. A bráhmanák kasztja bráhman-
okból áll, vagyis olyan emberekből, akiknek brahman]uk van.
A brahman az, aminek révén az istenek és az emberek hatnak;
ez pedig közelebbről a hang. Emellett néhány olyan szöveget
találunk, amelyben már az áll, hogy a brahman a szubsztancia,
a dolgok szíve (pratjantam), mindaz, ami benső: pontosan az
Atharva-Véda szövegei, vagyis a varázslók védájának a szöve­
gei fogalmaznak így. Ám már ez a fogalom is összekeveredik
Brahmá isten fogalmával: hímnemű neve a brahman fogalom­
ból ered, amely ekkor kezd feltűnni. A teozófiai szövegektől
kezdve eltűnik a rituális brahman, és csak a metafizikai brahman
marad. A brahman válik a világ egészének aktív, különálló és
immanens elvévé. A brahman a valódi, minden más csak illú­
zió. Ebből következik, hogy bárki, aki misztikum révén átadja
magát a brahmannak (jóga = egyesülés), jóginná, jógisvarává,
sziddhává válik, vagyis megszerezte magának az összes mágikus
hatalmat (sziddhi: megszerzés), és ezáltal - azt mondják - lehe­
tősége nyílik arra, hogy világokat teremtsen. A brahman a vi-

159
lágegyetem első, teljes, különálló, lélekkel bíró és mozdulatlan
elve. A brahman a kvintesszencia. Emellett ő a hármas Véda,
valamint a negyedik, vagyis a vallás és a mágia is.
Indiában egyedül e fogalom misztikus alapja maradt fenn.
Görögországban alig maradt fenn belőle más, mint a tudomá­
nyos váz. Itt a (Jm jc fis köntösében találunk rá, amelynél végső
soron az alkimisták is megállnak, illetve a 8wagi? köntösében,
ami az asztrológia, a fizika és a mágia legvégső mozgatórugó­
ja. A Swapxs a cjnxns működése (action), ez utóbbi pedig a
Súvagis cselekedete (acte). A őéais-t egyfajta anyagi, nem egyé­
ni, átadható lélekként, a dolgok tudattalan intelligenciájaként
definiálhatjuk. Röviden: még mindig nagyon közel áll a ma­
nóhoz.
Jogos tehát az a következtetésünk, hogy mindenhol létezett
egy olyan fogalom, amely magában rejtette a mágikus hatalom
fogalmát is. Ez nem más, mint a tiszta hatékonyság fogalma,
amely egyszerre anyagi és helyhez köthető, illetve szellemi
szubsztancia, amely nagy távolságra, mégis közvetlen kapcso­
lat vagy akár érintkezés révén hat, amely mozgékony és moz­
gat anélkül, hogy maga mozogna, amely személytelen és sze­
mélyes formákat ölt, osztható és összefüggő. A mi szerencséről
és lényegről alkotott homályos képzeteink csak halvány csöke-
vényei e jóval gazdagabb fogalomnak. Ez, mint láttuk, erő, és
ugyanakkor környezet, különálló világ, amely mégis hozzá­
adódik a másikhoz. Ha jobban akarjuk kifejezni, hogy a mágia
világa hogyan rakódik rá a másik világra anélkül, hogy elsza­
kadna attól, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden úgy
történik benne, mintha a tér negyedik dimenziójára épült vol­
na, amelynek egy manóhoz hasonló fogalom - hogy úgy mond­
juk - az okkult létét fejezné ki. E kép olyan jól illik a mágiára,
hogy a modern varázslók - amint a háromnál több dimenzión
alapuló mértant felfedezték - e spekulációkat felhasználták rí­
tusaik és fogalmaik igazolására.
E fogalom jól számot ad arról, hogy mi történik a mágiában.
Megalapozza azt a szükségszerű elképzelést, hogy a valóság
fölött elhelyezkedik egy szféra, amelyben a rítusok történnek,
amelybe a varázsló behatol, amelyet szellemek népesítenek be,
és amelyet mágikus áramlások szelnek át. Másrészt igazolja a
varázsló hatalmát, alátámasztja a formális műveletek szükséges­
ségét, a szavak teremtő erejét, a szimpatetikus összefüggéseket, a
tulajdonságok és a hatások átvitelét. Azután magyarázatot ad a
szellemek jelenlétére és beavatkozására, hiszen minden mági­

160
kus erőt szelleminek érzékeltet. Végezetül magyarázattal szol­
gál a mágiába vetett általános hitre, hiszen - ha burkait lefoszt­
ják róla - a mágia erre korlátozódik; és táplálja is e hitet, hiszen
e fogalom - a mana - lehel életet a mágia által felvett vala­
mennyi formába.
Általa lesz vitán felülivé a mágia igazsága, és még a kételke­
dés is a javára válik. E fogalom valójában a mágikus kísérlete­
zés feltétele, és lehetővé teszi, hogy a legkedvezőtlenebb té­
nyeket is a mágia javára értelmezzék. Voltaképpen bármiféle
vizsgálódás alól ki van vonva. A priori adott, megelőz minden
tapasztalatot. Tulajdonképpen nem abban az értelemben má­
gikus képzet, ahogy a szimpátia, a démonok, a mágikus tulaj­
donságok azok. E fogalom a mágikus képzetek irányítója, felté­
tele és szükségszerű formája. A kategóriák mintájára működik:
úgy teszi lehetővé a mágikus fogalmakat, ahogy a kategóriák
az emberi fogalmakat. Ezt a szerepet, a megértés tudattalan
kategóriájának a szerepét, amit mi e fogalomnak tulajdoní­
tunk, a tények pontosan ki is fejezik. Láttuk, hogy e fogalom
milyen ritkán jutott fel a tudat szintjére, és még ritkább, hogy
kifejezést nyert benne. Ennek az az oka, hogy éppúgy benne
rejlik a mágiában, mint Eukleidész alaptétele a mi térfogal­
munkban.
Természetes azonban, hogy az idő és a tér kategóriáitól elté­
rően e kategória nem az egyéni felfogásban adott: ezt bizo­
nyítja, hogy a civilizáció fejlődése erősen leszűkíthette, és
hogy tartalma az egyes társadalmakban és egyazon társada­
lom életének egyes szakaszaiban is különböző. Az egyének
tudatában - az igazság és az érték fogalmához hasonlóan -
csak azért létezik, mert a társadalom maga is létezik. Úgy
mondhatnánk tehát, hogy e fogalom a kollektív gondolkodás
egy kategóriája.

Elemzésünkből az is következik, hogy a mana fogalma ugyan­

olyan természetű, mint a szent fogalma. Először is, a két foga­
lom sok esetben összekeveredik: az algonkinoknál a manitu
képzete, az irokézeknél az orendáé, Melanéziában a mandé épp­
úgy mágikus mint vallásos. Emellett láttuk, hogy Melanéziában
a mana és a tabu fogalma összefügg; láttuk, hogy sok, manóval
felruházott dolog tabu, és hogy csak az ilyenek lehetnek tabuk.
Hasonlóképpen: az algonkinoknál, bár minden isten manitu,
nem minden manitu isten. Következésképpen nemcsak a mana
fogalma általánosabb a szent fogalmánál, de az utóbbi bele is

161
 tartozik az előbbibe, kirajzolódik abból. Valószínűleg pontos az
a megfogalmazás, hogy a szent egy faj, amely a mana nemébe
tartozik. így a mágikus rítusok mélyén többre leltünk, mint a
szent keresett fogalmára: lehet, hogy megtaláltuk az alapjait.
Ám térjünk vissza az előszóban tárgyalt dilemmához. Vagy
társadalmi jelenség a mágia, és társadalmi jelenség a szent fo­
galma is, vagy a mágia nem társadalmi jelenség, és akkor a
szent fogalma sem az. Anélkül, hogy bele akarnánk itt merülni
a szent önmagában vett fogalmába, néhány észrevételt tehe­
tünk azzal a céllal, hogy alátámasszuk mind a mágia, mind a
mana fogalmának társadalmi jellegét. A mana vagy a szent tu­
lajdonsága olyan dolgokhoz kötődik, amelyeknek a társadal­
mon belül külön megszabott helyük van; olyannyira, hogy
gyakran a közönséges világ és használat területén kívül álló­
nak tekintik őket. Márpedig e dolgok jelentős helyet foglalnak
el a mágiában; ezek szolgáltatják annak eleven erejét.
Par excellence mágikus lények és dolgok a halottak lelkei, va­
lamint mindaz, ami a halálhoz kapcsolódik: ezt tanúsítja a
halottidézés egyetemes gyakorlatának különlegesen mágikus
jellege, valamint az a hatóerő, amelyet a halott kezének tulaj­
donítanak: érintése éppolyan láthatatlanná tesz, mint amilyen
a halott is; és ezernyi más jelenség. A halottak temetkezési rítu­
sok, néha őskultuszok tárgyai is, amelyekből kitűnik, mennyi­
re különbözik állapotuk az élőkétől. Mondhatná valaki, hogy
egyes társadalmakban a mágia nem az összes halotthoz, ha­
nem csak azokhoz kapcsolódik, akik erőszakos halált haltak,
különösen pedig a bűnözőkéhez. Ez még inkább azt bizonyít­
ja, amit ki akarunk mutatni: e személyek ugyanis olyan hiedel­
mek és rítusok tárgyai, amelyek nem csak a halandóktól, de a
többi halottól is teljesen különböző lényekké változtatják őket.
Az élőkhöz képest azonban valamennyi halott, holttest és szel­
lem általában külön világot alkot, amelyből a varázsló halotti
képességeit, rontásait meríti.
Ugyanígy, a nőket - akik elméletileg nagyon fontos szerepet
játszanak a mágiában - csak társadalmi helyzetük sajátossága
miatt hiszik varázslónak, a hatalmak letéteményesének. A fér­
fiaktól minőségileg különbözőnek, különleges hatalmakkal fel­
ruházottnak tekintik őket: a menstruáció, a női nem és a ter­
hesség rejtélyes működése pusztán a nekik tulajdonított ké­
pességek jele. A társadalom, a férfiak társadalma a nőkkel
szemben erős társadalmi érzéseket táplál, amelyeket a nők a
maguk részéről tiszteletben tartanak, mi több, osztanak is. Eb­

162
bői fakad jogi helyzetük, különösen pedig eltérő vagy alsóbb
rendű vallási helyzetük. Ám éppen ez teszi, hogy a mágiának
szentelik magukat, és hogy a mágiában ellenkező helyzetet
foglalnak el, mint a vallásban. A nők állandóan gonosz hatá­
sokat szabadítanak fel. Nirirtr hi strí, „az asszony a halál",
mondják a régi bráhmanikus szövegek. (Maitrajáni szamhita,
1., 10., 11.) A nők a nyomorúságot és a boszorkányságot jelen­
tik; szemmel vernek. Ez az oka annak, hogy bár a nők tevé­
kenysége a mágiában kisebb mérvű, mint a férfiaké, mégis na­
gyobb, mint a vallásban.
Amint e két példa is mutatja, a dolgok mágikus értéke e dol­
goknak a társadalomban vagy a társadalomhoz képest elfog­
lalt viszonylagos helyzetéből ered. A mágikus hatóerő és a tár­
sadalmi helyzet fogalma annyira egybeesik, hogy az egyik hoz­
za létre a másikat. A mágiában alapjában véve mindig olyan
értékekről van szó, amelyeket a társadalom elismer. Tulajdon­
képpen ezek az értékek nem a dolgok és a személyek belső tulaj­
donságaitól függenek, hanem attól a helytől és rangtól, amelyet
az uralkodó közvélemény és ennek előítéletei nekik tulajdoní­
tanak. Ezek az értékek társadalmiak, nem pedig tapasztalati­
ak. Kitűnően bizonyítja ezt a szavak mágikus hatalma, vala­
mint az a tény, hogy a dolgok mágikus hatóereje a nevüktől
függ; ebből következik, hogy a kérdéses értékek - a dialektu­
sok és a nyelvek függvényében - törzsi és nemzeti értékek. így
a dolgok, a lények és a cselekedetek hierarchikusan rendeződ­
nek el, irányítják egymást, a mágikus műveletek pedig e rend
szerint működnek, amikor a varázslótól a szellemek egyik osz­
tályához, onnan egy másik osztályhoz és így tovább, egészen a
hatásig jutnak el. A Hewitt által a mana és az orenda fogalmára
alkalmazott „mágikus hatóképesség" kifejezésben az vonz ben­
nünket, hogy épp egyfajta mágikus potenciálra utal, és most
tulajdonképpen ezt írtuk le. Azt, amit a dolgok viszonylagos
helyének és értékének neveztünk, éppúgy nevezhetnénk po­
tenciálkülönbségnek. Hiszen a dolgok épp az ilyen különbsé­
gek alapján hatnak egymásra. Nem elég tehát azt mondani,
hogy a mana tulajdonsága annak alapján kötődik egyes dol­
gokhoz, hogy azok a társadalomban milyen viszonylagos he­
lyet foglalnak el, hanem úgy kell fogalmaznunk, hogy a mana
képzete nem más, mint ezeknek az értékeknek, ezeknek a po­
tenciálkülönbségeknek a képzete. Ez a mágiát megalapozó fo­
galom lényege, tehát maga a mágia. Magától értetődő, hogy
egy ilyen fogalomnak a társadalmon kívül nincs létoka, hogy a

163
tiszta ész szemszögéből nézve abszurd, és hogy pusztán a kol­
lektív élet működésének eredményeként jön létre.
A mana képzete által uralt fogalmi hierarchiákban nem egyé­
nek - varázslók és avatatlanok - által kötött többszörös mes­
terséges megállapodások eredményét látjuk, amelyeket utóbb
az ész nevében hagyományosan elfogadtak, annak ellenére,
hogy a kezdeti tévedések foltot ejtettek rajtuk. Éppen ellenke­
zőleg, úgy véljük, hogy a mágia, akár a vallás, érzelmek dolga.
Pontosabban, a modern teológia absztrakt nyelvét használva
úgy fogalmaznánk, hogy a mágia, akár a vallás, „értékítéletek"
vagyis érzelmi aforizmák játéka, amely a rendszerébe belépő
különféle tárgyaknak különböző képességeket tulajdonít. Am
ezek az értékítéletek nem egyéni szellemek művei: olyan társa­
dalmi érzelmek megnyilvánulásai, amelyek - hol végzetesen
és egyetemesen, hol véletlenül - bizonyos, többnyire önkénye­
sen kiválasztott dologgal - növényekkel és állatokkal, foglal­
kozásokkal és nemekkel, égitestekkel, meteorokkal, természeti
elemekkel, fizikai jelenségekkel, talajegyenetlenségekkel, anya­
gokkal stb. - kapcsolatban kialakultak. Mindent egybevetve a
mana fogalma, akár a szent fogalma, csak a kollektív gondolko­
dás egyfajta kategóriája, amely ítéleteket alapoz meg, dolgokat
csoportosít, egyeseket szétválaszt, másokat egyesít, és amely
megszabja a hatások átadásának vonalait vagy az elkülönülé­
sek határait.

IV
KOLLEKTÍV ÁLLAPOTOK ÉS KOLLEKTÍV ERŐK

Itt megállhatnánk, és azt mondhatnánk, hogy a mágia társa­

dalmi jelenség, hiszen valamennyi megnyilvánulása mögött
kollektív fogalmat találtunk. Ám a mana fogalma - ahogy most
megjelenik előttünk - még mindig túlságosan elszakítottnak
látszik a társadalmi élet mechanizmusától; még mindig valami
túlságosan intellektuális dolog; nem látjuk, honnan jön, miből
alakult ki. Megpróbálunk tehát mélyebbre visszanyúlni, azo­
kig a - kollektív - erőkig, amelyekről azt állítjuk, hogy a mági­
át eredményezték, és amelyeket a mana képzete fejez ki.
Ehhez vizsgáljuk meg egy pillanatra az olyan mágikus kép­
zeteket és eljárásokat, mint az ítélet. Erre az jogosít fel, hogy
bármely mágikus képzet ítélet formáját öltheti, és valamennyi
mágikus eljárás valamilyen ítéletből, ha nem is okoskodásból
fakad. Vegyük példának az alábbi állításokat: a varázsló érin-

164
tés nélkül felemeli önnön asztráltestét; a felhőt egy bizonyos
növény füstje hozza létre; a szellemet a rítus mozgásba hozza.
Tisztán dialektikus, kritikai módon, Kant - ha úgy tetszik -
kissé homályos, ám kényelmes nyelvezetét használva azt fog­
juk látni, hogy ilyen vélemények csak a társadalomban és a tár­
sadalom beavatkozásával magyarázhatóak meg.
Analitikusak-e ezek az ítéletek? Ezt a kérdést valóban felte­
hetjük magunknak, mert azok a varázslók, akik a mágia elméletét
felállították, valamint az őket követő antropológusok megpró­
bálták ezeket a véleményeket analitikus elemekre egyszerűsíte­
ni. Szerintük amikor a varázsló a szimpátián alapuló törvénye­
ket alkalmazza vagy hatalmáról és segédszellemeiről gondos­
kodik, az azonosról az azonosra haladva gondolkodik. A rítus
definíció szerint mozgásba hozza a szellemet; a varázsló érin­
tés nélkül felemeli önnön asztráltestét, mert e test nem más,
mint ő maga; a vízinövény füstje előidézi a felhőt, mert maga a
felhő. Ám épp most szögeztük le, hogy az analitikus ítéletekre
bontás teljesen elméleti jellegű, és hogy a varázsló gondolko­
dásában a dolgok másképpen történnek. ítéleteiben ő mindig
belevisz egy - logikus elemzésre nem leszűkíthető - heterogén
elemet, erőt, hatalmat, <j>úcn,s-t vagy manát. A mágikus haté­
konyság fogalma mindig jelen van tehát, és e - távolról sem
mellékes - fogalom valamilyen módon olyan szerepet tölt be,
mint amilyet az állításban a létige. E fogalom alapozza meg a
mágia gondolatát, ez adja létét, realitását, igazságát, mely mint
tudjuk jelentős.
Utánozzuk tovább a filozófusok gondolkozásmódját. Szin­
tetikus, a posteriori ítéletek-e a mágikus ítéletek? Az alapjuk­
ként szolgáló szintéziseket teljesen készen mutatja-e fel az
egyéni tapasztalat? Csakhogy mint láttuk, az érzékszervi ta­
pasztalás soha nem szolgáltatott bizonyítékot a mágikus íté­
letekre; az objektív valóság soha egyetlen olyan típusú kije­
lentést sem kényszerített az emberek gondolkodására, mint
amilyeneket fentebb tárgyaltunk. Nyilvánvaló, hogy csak a
hit szemüvegén keresztül láthattak asztráltestét, esőcsináló
füstöt vagy még inkább, a rítusnak engedelmeskedő, láthatat­
lan szellemet.
Azt mondaná erre valaki, hogy e kijelentések vagy az érin­
tettek, vagy a varázslók szubjektív tapasztalatainak tárgyai?
Hogy az előbbiek azért látják a dolgokat megvalósulni, mert ez
a vágyuk, az utóbbiaknak pedig olyan eksztázisaik, halluciná-
cióik vagy álmaik vannak, amelyekben lehetetlen szintézisek

165
is természetesek? Nyilvánvalóan távol áll tőlünk, hogy tagad­
juk a vágy és az álom fontosságát a mágiában; csupán később­
re halasztjuk ezek tárgyalását. Ám ha egy pillanatra el is fo­
gadnánk, hogy itt a tapasztalatok kétféle forrásáról van szó, és
hogy a mágia ezek találkozásából fakad, hamarosan látnánk,
hogy - ha csak az egyéneket vizsgáljuk - e tapasztalatok az
egyes emberek gondolkodásában valójában nem harmonizál­
nak egymással. Képzeljük el - ha tudjuk - annak az ausztráliai
betegnek a lelkiállapotát, aki elhivatja magához a varázslót. Nyil­
vánvaló, hogy olyan szuggesztiós jelenségek sora játszódik le
benne, amelyek következtében meggyógyul, ha reménykedik,
de meghal, ha reménytelennek hiszi a helyzetét. A sámán mel­
lette táncol, katalepsziába és álomba zuhan. Álmában eljut a
túlvilágra; amikor visszatér, még teljesen a lelkek, az állatok, a
szellemek világában tett hosszú utazás hatása alatt áll, majd
ügyes szemfényvesztés során kiszed a beteg testéből egy kis
kavicsot, amelyet rontásnak, a betegség okozójának mond.
Mindebben két szubjektív tapasztalat fonódik össze. De az
egyik ember álma és a másik vágya elüt egymástól. Eltekintve
a szemfényvesztéstől a végén, a varázsló nem tesz semmi
olyat, ami megfelelne betege szükségleteinek és elképzelései­
nek. A két személy erősen felfokozott állapota tehát csak a bű­
vészkedés pillanatában esik egybe. E kivételes pillanatban te­
hát nincs már valódi pszichológiai élmény, sem a varázsló ré­
széről, aki ennyire nem áltathatja magát illúzióval, sem betege
részéről; hiszen a beteg állítólagos élménye nem több, mint ér­
zéki csalódás, amely a kritikát nem állja ki, következésképpen
nem lenne megismételhető, ha nem tartaná fenn a hagyomány
vagy az állhatatos hit. A mágikus bölcsességek objektivitását,
általánosságát és ellentmondást nem tűrő jellegét önmagában
nem magyarázhatja két, egymáshoz ilyen rosszul illő szubjek­
tív, egyéni lelkiállapot, mint amilyet itt mutattunk be.
A mágikus bölcsességek azért mentesek a kritika alól, mert
nem is akarják vizsgálatnak alávetni őket. Mindenütt, ahol a
mágiát működni látjuk, a mágikus ítéletek - rítusszabályok és
képzetláncok - megelőzik a mágikus tapasztalásokat; a ta­
pasztalás pusztán a megerősítésükre szolgál, megcáfolni pe­
dig szinte soha nem sikerül őket. Szemünkre vetik majd egye­
sek, hogy talán a történelem és a hagyomány hozta így, és hogy
eredetileg valamennyi mítosz vagy rítus mögött valóságos egyé­
ni tapasztalatok álltak. Nem szükséges, hogy azokat, akik el­
lentmondanak nekünk, kövessük az elsődleges okok területé­

166
re, mert - mint mondottuk - az egyes mágikus hiedelmeket ál­
talában a mágiába vetett hit uralja, ami viszont kívül esik az
individuálpszichológia hatáskörén. Márpedig éppen ez a hit
teszi lehetővé a szubjektív képzetek objektiválását és az egyéni
illúziók általánosítását. Ez biztosítja a mágikus ítéletek határo­
zott, szükségszerű és föltétien jellegét. Röviden, a mágikus
ítéletek - abban a formában, ahogy az egyén gondolkodásában
már a kezdetektől megmutatkoznak -, ahogy mondani szok­
ták, szinte tökéletes a priori szintetikus ítéletek. Az egyes ele­
meket bármiféle tapasztalás előtt összekapcsolják egymással.
Félreértések elkerülése végett: nem azt mondjuk, hogy a mágia
soha nem hívja segítségül az elemzést vagy tapasztalást, ha­
nem azt, hogy csak kevéssé analitikus, csak kevéssé tapaszta­
lati, és hogy szinte teljesen a priori.
De ki hozza létre ezt a szintézist? Lehetséges, hogy az egyén?
A gyakorlatban soha nem látni, hogy oka volna erre. Hiszen a
mágikus ítéletek csak előítéletekként, előírásokként kerülnek
elénk, és ilyen formában találkoznak össze az emberek gon­
dolkodásában. De hagyjuk figyelmen kívül egy pillanatra ezt a
tényszerű érvet. Nem tudunk olyan mágikus ítéletet elképzel­
ni, amely ne kollektív állítás tárgya volna. Mindig is legkeve­
sebb két személy állítja fel: a rítust végző varázsló és a rítusban
hívő érintett, vagy - az egyes emberek által gyakorolt népi má­
gia esetében - a recept tanítója és a recept végrehajtója. E to­
vább nem szűkíthető elméleti páros igenis társadalmat alkot.
A mágikus ítéletben különben rendszerint társadalmak és civi­
lizációk nagy csoportjai osztoznak. A mágikus vélemény - egy
adott pillanatban és egy adott társadalomban - együtt jár az
egyes képzetek igazához, bizonyos mozdulatok hatékonysá­
gához kapcsolódó egyhangú hittel, kollektív szintézissel. Nyil­
vánvalóan nem hisszük azt, hogy az ilyen szintézisekben össze­
kapcsolódó képzetek az egyén értelmében ne kapcsolódhatnának
és ténylegesen ne kapcsolódnának össze; a hindú varázslók­
nak a vízkór képzete természetesen a vizet juttatta az eszébe.
Abszurd lenne az a feltevés, hogy a mágiában a gondolkodás
eltérne a képzettársítás törvényeitől; ezek a körökbe rendező­
dő gondolatok vonzzák egymást, főleg pedig nem ellentmon­
dóak egymásnak. A természetes képzettársítások egyszerűen
csak lehetővé teszik a mágikus ítéleteket. Ezek a vélemények
egyáltalán nem képek sorából állnak: igazi, parancs érvényű
szabályok, amelyek magukban foglalják a belőlük összeálló
képzetláncok objektivitásába vetett pozitív hitet. Egy elszige­

167
teltnek tekintett egyén elméjében nincs semmi, ami arra kész­
tetné őt, hogy a mágiához hasonlóan kategorikus módon kap­
csoljon össze szavakat és mozdulatokat vagy eszközöket kí­
vánt hatásokkal - hacsak nem a tapasztalás, amelynek épp az
előbb láttuk a tehetetlenségét. A mágikus ítéletet egy olyan meg­
állapodásszerűség teremti meg, amely előre kimondja, hogy a jel
teremti meg a dolgot, a rész az egészt, a szó az eseményt és így
tovább. A lényeg valóban az, hogy szükségszerűen ugyanazok
a gondolattársítások ismétlődnek meg több ember vagy in­
kább az emberek tömegének a gondolkodásában. A mágikus
ítéletek általánossága és apriorizmusa számunkra kollektív
eredetüket jelzi.
Márpedig csak az egész csoport által átérzett kollektív szük­
ségletek késztethetik a csoport valamennyi tagját arra, hogy
egy időben ugyanazt a szintézist hozzák létre. A valamennyi­
ük által osztott hiedelem, a hit valamennyiük szükségletének,
egybehangzó vágyának a hatására születik meg. A mágikus
ítélet társadalmi megegyezés tárgya, egy olyan társadalmi szük­
séglet lefordítása, amelynek nyomására kollektív pszichológiai
jelenségek egész sora indul meg: a mindenki által átérzett
szükséglet mindenkinek a célt sugallja; e két elem között vég­
telen számú köztes elem lehet (ebből fakad az azonos célból
végzett rítusok rendkívüli változatossága); ezek között válasz­
tani kell; e választás pedig vagy a hagyományon, vagy egy hí­
res varázsló tekintélyén, vagy az egész csoport egybehangzó
és kíméletlen nyomásán alapszik. Azt, hogy az eszköz ki tudja
fejteni a hatást, azért fogadják el, mert a mindenki által kívánt
hatást mindenki észleli. Az Atharva-Véda bráhmanjaihoz folya­
modó hindúk azért látták úgy, hogy a hideg vízzel való meg-
hintés, a békával való szimpatetikus kontaktus megfelelően el­
lensúlyozza a harmad- vagy negyednapos lázat, mert vágytak a
lázas betegek gyógyulására. Végeredményben mindig a társa­
dalom az, amely álmai hamis pénzével fizeti meg magát. A ki­
váltó ok és a hatás szintézise csak a közvéleményben valósul
meg. A mágiát csak ezen a módon lehet elképzelni. Ezen kívül
csak úgy fogható fel, mint abszurditások és tévedések láncola­
ta, amelynek kialakulását nehéz, elterjedését pedig lehetetlen
megérteni.
A mágiát olyan a priori következtetések rendszerének kell te­
kintenünk, amelyeket a szükség nyomására egyének csoport­
jai hoztak létre. Különben feltehetnénk magunknak a kérdést,
hogy az emberiség elsietett általánosításainak jó része nem ha­

168
sonló körülmények között született-e meg, és hogy azokért
nem felelős-e. Sőt, tovább menve: vajon az emberek nem a má­
giában tanultak-e meg következtetni? Hiszen - hogy megkoc­
káztassunk egy kissé radikális feltevést az individuálpszicho-
lógia területén - nem úgy tűnik, mintha egy elszigetelt egyén,
sőt akár az emberi faj valóban képes lenne következtetni; csak
arra képesek, hogy felvegyenek szokásokat vagy ösztönöket,
ami egyenlő azzal, hogy megszűnnek a cselekedeteikről gon­
dolkodni.
Miután valamennyi leegyszerűsítő elmélettől megszabadul­
tunk, még helytállóbbnak fog tűnni bizonyításunk, ha emlé­
keztetünk arra, hogy minden mágikus állítás, még a legsajáto­
sabb is egy teljesen általános tételen nyugszik: a mágikus ha­
talomén, ami maga a mana tételébe tartozik. Olyan képzet ez,
amelynek - mint láttuk - teljes egésze, anyaga és formája kol­
lektív; amely nem foglal magában semmiféle intellektuálist vagy
tapasztalatit, hacsak annak érzékelését nem, hogy a társada­
lom és előítéletei léteznek. Márpedig ez az az idea, vagy in­
kább kategória, amely a mágikus vélekedés logikai lehetőségé­
re magyarázatot ad, és amely annak abszurditását feloldja. Fi­
gyelemre méltó, hogy éppen e homályos fogalom - amely igen
kevéssé emelkedik ki az érzelmi állapotok hullámaiból, amely
szinte lefordíthatatlan elvont terminusokra, és amely számunk­
ra felfoghatatlan - teszi a mágiát hívei számára világossá, ész­
szerűvé és alkalomadtán tudományossá. Mert bármilyen ke­
véssé is értsék bele a mana képzetét valamiféle mágikus tételbe,
az már e tény által analitikussá válik. Abban a tételben, hogy
„a felhőt a vízinövények füstje hozza létre", helyezzük a mana
szót az alany mellé, és azonnal megkapjuk az azonosságot:
manával bíró füst = felhő. E képzet nemcsak analitikussá vál­
toztatja a mágikus ítéleteket, de a posteriori jellegüket is átala­
kítja a priorivá, mivel magát a tapasztalást uralja és szabályoz­
za. A mágikus álom ennek köszönhetően nemcsak racionálissá
válik, de össze is keveredik a valósággal. A betegnek a varázs­
ló képességébe vetett hite az oka annak, hogy ténylegesen érzi
is, amikor a betegségét eltávolítják.
Ebből látható, mennyire távol áll tőlünk, hogy a pszicholó­
giai miszticizmust szociológiai miszticizmussal váltsuk fel.
Először is, e kollektív szükségletek nem vezetnek olyan ösztö­
nök kialakulásához, amelyeknek a szociológiában nem ismer­
jük más példáját, mint a társas ösztönt, minden más elsődleges
feltételét. Emellett nem ismerünk tisztán kollektív érzést; azok

169
a kollektív erők, amelyeket kimutatni igyekszünk, olyan for­
mákat hoznak létre, amelyek részben mindig racionálisak vagy
intellektuálisak. A mana fogalmának köszönhetően a mágia, a
vágy tartománya - csupa racionalizmus.

így a mágia létezéséhez a társadalom jelenléte is szükséges.

Most megkíséreljük bemutatni, hogy a társadalom valóban je­
len van, és azt is, hogy milyen módon.
Általában úgy vélik, hogy a kényszerítések és a tiltások köz­
vetlenül a társadalom beavatkozására utalnak. Márpedig, bár
a mágia nem kötelező fogalmakból és rítusokból, hanem közös
képzetekből és szabadon választható rítusokból áll, és bár - kö­
vetkezésképpen - semmiféle kifejezett kényszer nincs, attól
még találni benne olyan, bizonyos dolgokra vagy cselekede­
tekre vonatkozó tiltásokat vagy legalábbis megkötéseket, ame­
lyeket egész csoportok tiszteletben tartanak. Ezek között való­
ban vannak olyanok, amelyek tökéletesen a mágiára jellemző­
ek, és amelyek valószínűleg benne alakultak ki. Különösen
ilyenek azok a jelenségek, amelyeket szimpátián alapuló ta­
buknak neveztünk, valamint azok, amelyeket kevert tabuknak
hívhatunk. íme néhány példa: a várandós asszonynak nem
szabad gyilkosra vagy egy halott házára néznie; a cserokíknál
a tabuk rendszerint nemcsak a betegre, de a varázslóra, az
egész családra és valamennyi szomszédra is érvényesek. Lát­
tuk, hogy az ilyen előírások valódi negatív rítusokat alkotnak,
amelyeket, még ha nem is teljesen kötelezőek, mindenkinek be
kell tartania. Az igazat megvallva, ezeket nem a társadalom
szankcionálja különleges cselekedetekkel; a mágikus tabuk,
amelyekről beszélünk, mechanikus szankciókat vonnak maguk
után; megvédik önmagukat az áthágásukat követő szükség-
szerű hatások révén. Mégis: a társadalom kelti fel és tartja fenn
e szükségszerű hatások képzetét.
Az elszigetelt negatív rítusok, a népi óvintézkedések nem az
egyedüli tiltások, amelyeket a mágia előír. Mint láttuk, a pozi­
tív rítust gyakran negatív rítusok egész sora kíséri. Elsősorban
azok tartoznak ide, amelyeket mint a rituális szertartás előké­
szítőit írtunk le. A böjtölő, szexuálisan önmegtartóztató, a mű­
velet előtt önmagát rituálisan megtisztító varázsló vagy mági­
kus pár ezeken a rítusokon keresztül mutatja ki, hogy egyfajta
összeférhetetlenséget érez a mindennapi élet körülményei és
azok között a dolgok között, amelyeket meg fognak érinteni,
vagy el fognak végezni. Ellenállást éreznek, és a mágia nem

170
nyitott kapu a számukra. Más tiltások és félelmek, amelyek a
rítusból való kilépés rítusait jellemzik, nem engedik, hogy csak
úgy, további formaságok nélkül elhagyják azt a rendellenes vi­
lágot, amelybe beléptek. E világban különben sem maradtak
érintetlenek: az áldozathoz hasonlóan a mágia is változást: a
szellemi állapot módosulását idézi elő és követeli meg. E válto­
zás a mozdulatok ünnepélyességével, a hang megváltozásá­
val, sőt akár egy új nyelvnek - a szellemek és az istenek nyelvé­
nek - a felvételével jut kifejezésre. A mágia negatív rítusai te­
hát egyfajta küszöböt alkotnak, amelynél az egyén megszűnik,
hogy csupán szereplő legyen.
A mágiában különben - ahogy a vallásban is - szoros össze­
függésben állnak egymással a negatív és a pozitív rítusok.
Anélkül, hogy pillanatnyilag megfelelően tudnánk bizonyíta­
ni, feltételezzük, hogy valamennyi pozitív rítus és valamennyi
pozitív tulajdonság szükségszerűen egy negatív rítusnak vagy
negatív tulajdonságnak felel meg; például a vas tabuja a ko­
vács mágikus tulajdonságainak felel meg. Akármennyire is
szabadon választható a pozitív rítus, többé-kevésbé közvetlen
kapcsolatban áll egy negatív rítussal, amely a maga részéről
kötelező, vagy legalábbis úgy tekintik, mint aminek mechani­
kus, elkerülhetetlen hatásai vannak. Lények és cselekedetek,
cselekvők és mítoszok - a mágiában, vagy a vallásban nincs
semmi, ami - hogy úgy mondjam - ne lenne ily módon körül­
határolva, szinte tiltva. A legközönségesebb mágikus dolgok,
a legmegszokottabb mágikus lények, a falu kuruzslója vagy a
lópatkó mindig valamiféle tiszteletet ébreszt. A legegyszerűbb
mágikus rítust, a legártatlanabb spiritiszta szeánszot is szoron­
gás kíséri; mindig ott látjuk benne a tétovázást, a múló gátlást,
amit gyakran a vallás által ránk parancsolt irtózás okoz. A má­
gia vonz is, de taszít is. Itt újfent visszatérünk arra a titokra
vagy rejtélyre, ami a mágiát körbeveszi, amit a mágia megha­
tározásakor megkülönböztető jegyének tekintettünk, és amit
most a mágiát létrehozó kollektív erők jelének látunk. A mágiá­
nak tehát megvan a csak rá jellemző rituális tiltásokból álló
rendszere, amely oly kevéssé esetleges, hogy hozzátartozik a
jellemzéséhez. Emellett a mágia szorosan összefügg a - vallási
tiltásokat is magában foglaló - kollektív tiltások egész rend­
szerével; mégpedig olyan mértékben, hogy nem mindig tudni:
a mágikus jelleg következik-e a tiltásból, vagy a tiltás a mági­
kus jellegből. így az ételmaradék azért mágikus, mert tabu, és
azért tabu, mert félnek attól a mágiától, amelyre fel lehet hasz­

171
nálni. A mágia valósággal előszeretettel fordul a tiltott dolgok
felé. A - betegségeket és balszerencsét okozó - megszegett ta­
buk következményeinek a kiküszöbölése a mágia egyik olyan
sajátossága, melynek révén konkurenciát teremt a vallás en­
gesztelő funkciójának. De a mágia a saját hasznára is kiaknázza
a tabuk megszegését, és előszeretettel használja a hulladékát
mindannak, aminek a használatát a vallás előírja: megsemmi­
síteni vagy elégetni való áldozati maradványokat, menstruációs
vért stb. Ily módon a mágia negatív része - amelynek sokolda­
lúságát az imént láttuk - egyenest a közösség művének látszik.
Egyedül a közösség képes arra, hogy ily módon törvényeket
hozzon, hogy tilalmakat állítson fel, és fenntartsa azt az irtóza-
tot, amely mögött a mágia megbújik.
Túl azon, hogy az irtózattal együtt járó viselkedési formákat
társadalmilag betartják, felmerül a kérdés, hogy abban az el­
méletileg elképzelhető lényben, amit az elszigetelt egyén teste­
sít meg, mi hozhat létre és táplálhat ilyen szorongó félelmeket.
A fajra nézve általában káros dolgok ismételt megtapasztalása
csak oda vezetne, hogy az egyént felruházza olyan ösztönök­
kel, amelyek megvédik a valódi veszélyektől. Am nem erről
van szó: a lelkeket alaptalan félelmek uralják, amelyek pusz­
tán a társult egyének kölcsönösen túlfeszített lelkiállapotából
fakadnak. Valóban, bár a mágikus illúzió egyetemes, a félel­
mek tárgya a társadalmi csoportok függvényében változik.
A kollektív nyugtalanság és az egyfajta akaratlan megállapo­
dás által teremtett félelmek hagyományosan továbbadódnak, és
mindig jellemzőek az adott társadalomra. Az a babona, amit a
legelterjedtebbnek hihetnénk, a szemmel verés babonája, a szó
szoros értelmében sem Ausztráliában, sem Melanéziában, sem
Észak-Amerikában nem található meg, sőt - tiszta formában -
az ókori és mai nem iszlám Indiában sem.

Eljutottunk tehát odáig, hogy azt gondoljuk: a mágia gyökeré­

nél illúziókat ébresztő érzelmi állapotok vannak, és hogy ezek
nem egyéni állapotok, hanem az egyén és az egész társadalom
érzéseinek keverékéből fakadnak. Látható, mennyire közel
jutottunk a Lehmann által javasolt elmélethez. Ez az elmélet
- mint tudjuk - az individuálpszichológia szemszögéből köze­
lítve meg a kérdést, a mágiát egyrészt téves észlelésekkel, illú­
ziókkal, hallucinációkkal magyarázza, másrészt pedig a vára­
kozás, a megszállottságot megelőző állapot, az ingerelhetőség
heveny vagy tudattalan emóciós állapotával; mind az egyik,

172
mind a másik az egyszerű pszichológiai automatizmustól a
hipnózisig terjed.
Hozzá hasonlóan az elvárásokat és az ezek által kiváltott il­
lúziókat mi is a mágia leglényegesebb jelenségeinek tartjuk.
Még a leggépiesebben lezajló, legközönségesebb rítusok is az
érzések, a szorongó félelmek és mindenekelőtt a remények mi­
nimumával járnak együtt. A vágy mágikus ereje annyira tuda­
tos, hogy a mágia egy jó része csak vágyból áll: ilyen a szem­
mel veréssel, az eulógiával, az eufemizmusokkal, a kívánsá­
gokkal és - összegezve - szinte valamennyi ráolvasással együtt
járó mágia. Másrészt láttuk, hogy a szándékok irányítása és az
önkényes választás - amelyek a rítus és az egyes mágikus hie­
delmek meghatározásában oly nagy szerepet játszottak - a ki­
zárólagos figyelem és a monoideista állapot következményei.
Ezt látjuk például azokban az esetekben, amelyekben ugyanaz
a tárgy szolgál két egymással ellentétes rítusban, mint például
az arka fa, amelynek parazsát elássák, hogy véget vessenek a
viharnak (villám-arka), vagy amelyből máglyát raknak, hogy
előcsalják a napot (=arka). Ugyanazt a képzetet - tetszés szerint -
két különböző irányba lehet vezetni ellentmondás nélkül. A rí­
tusok végzőinek és segédeiknek általában olyan intenzív a fi­
gyelme, másrészt pedig olyan értékesnek is tartják azt, hogy
egy percre sem engedhetik eltérülni anélkül, hogy ne okozna
kárt. Bármiféle közbeavatkozás megtöri a rítust és elrontja a
hatását: a spiritiszta szeánszok nem szenvedhetik a szórako­
zottságot. A mágikus népmesék egyik gyakori témája bizo­
nyítja, hogy a rítusokban mennyire nagyra becsülik a figyelem
folytonosságát. Ez a téma a rítus - különösen a boszorkánnyal
szemben gyakorolt ellenrítus - közepén való kölcsönkérés:
megjelenik egy öregasszony, a boszorkány; elkér valamilyen
hétköznapi tárgyat, és ha hallgatnak rá, megtört a varázslat.
Lehmannhoz hasonlóan elfogadjuk tehát, hogy a mágia fel­
tételezi az egyén mentális ingerlékenységét, és hogy - például
a vízkeresőnél - egyfajta túlérzékenység alakul ki. Ám tagad­
juk, hogy a varázsló önmagától képes lenne ezt az állapotot el­
érni, és hogy elszigeteltnek érezné magát. A sziklát tapogató
Mózes mögött ott van egész Izrael, és ha Mózes kételkedik is,
Izrael nem; a varázsvesszőjét követő falusi boszorkány mögött
ott van a forrást kereső falu aggodalma. Úgy véljük, az egyén
állapotát mindig a társadalom állapota szabja meg. Egy olyan
pszichológus elméletére, mint Lehmann, szerintünk az szolgál
magyarázattal, hogy a mai mágiában a társadalom szerepe

173
nagyjában-egészében tudat alatti. Ez könnyen elkerülhette Leh­
mann figyelmét, következésképpen elhanyagolta. Azt is elis­
merjük, hogy a mi civilizációinkban ritka, hogy a hagyomá­
nyos mágia maradványait csoportosan végezzék. Ám az ilyen,
haldokló és szegényes formákat nem kell lényegesnek tekinte­
nünk. A mágia eredetére magyarázatot adó és kollektív termé­
szetű tényeket a primitív törzseknél kell keresnünk, akik köré­
ben e jelenségek összetettebbek és gazdagabbak. A pszicholó­
gusok tapasztalatai különben távolról sem hazudtolnak meg
bennünket, hiszen valahányszor újonnan kialakult mágikus
jelenségeket tudtak megfigyelni, megállapíthatták volna, hogy
azok mindig szimpatetikus összejöveteleken, a spiritiszták és
okkultisták kis közösségeiben bukkannak föl.
Ám ismerünk olyan társadalmakat is, amelyeknél a mágiá­
ban megszokott az együttműködés. A maláj-polinéz nyelvek és
kultúra egész területén igen fontos - vadászati, halászati, hábo­
rús - mágikus rítusok egész sorozatát végzik csoportosan. Az
ilyen rítusokat rendszerint az egész társadalom által betartott
negatív rítusok kísérik. E szabályok közül a legfeltűnőbbek és a
legkidolgozottabbak a tisztasági tabuk. Amíg a hadviselő, va­
dászó vagy halászó férj távol van, feleségének a legszigorúbb
önmegtartóztatást írják elő. Mindaz, ami megzavarná az ottho­
ni rendet, a falu békéjét, a távollévők életét vagy sikerét is veszé­
lyeztetheti. Szoros kapcsolat van köztük és az otthon maradók
között. E kapcsolat tudatossága azokban a törvényi rendelkezé­
sekben mutatkozik meg, amelyek - különösen Madagaszkáron -
a házasságtörés sajátos jogi szabályozásához vezetnek; e családi
bűn békeidőben csak polgári szankciókat von maga után; hábo­
rúban halállal büntetik. Ez a kollektív gyakorlat különben nem
a maláj-polinéz világ sajátja. Itt egyszerűen jobban fennmaradt.
Egyébként nem szabad, hogy hiánya meglepjen bennünket a
többi mágiában, hiszen ezek rosszul meghatározott, bizonyta­
lan dolgok, amelyek nyilván nagyon gyorsan változtak: máshol
ezeket a vallás szankcionálta vagy olvasztotta magába; vagy pe­
dig - egy kicsit véletlenszerűen - olyan, egyénileg gyakorolt
népi eljárásokra bomlottak, amelyeknek már nem nyilvánvaló
az eredete. A földműves- vagy pásztoréletből ismert nagyszá­
mú negatív szimpatetikus rítus - amelyek önkényessége megle­
pő a számunkra - valószínűleg hasonló kollektív rítusrendsze­
rek maradványa.
A kérdéses negatív szabályok arra vallanak, hogy az általuk
övezett rítusok nemcsak gyakorlóikra, de azok valamennyi

174
természetes társára is kihatnak. Közös cselekedetekről van
szó, amelyek mögött közös gondolkodásmód húzódik meg.
Egy egész társadalmi közösséget önmagában izgalomba hoz
az, hogy valamely részében mágikus cselekedet zajlik. E csele­
kedet körül kialakul azoknak a szenvedélyes nézőknek a köre,
akiket teljesen leköt, lefoglal, hipnotizál ez a látvány. Legalább
annyira a mágikus színjáték színészeinek érzik magukat, mint
nézőinek, akár az antik drámában a kórus. Az egész társadal­
mat a várakozás és a megszállottság előtti állapot jellemzi,
olyan állapot, amelyet ma is láthatunk vadászainknál, horgá­
szainknál, kártyásainknál, akiknek legendásak a babonái. Az
érzelmileg érintett csoport összejövetele így olyan mentális te­
repet hoz létre, amelyen virágoznak az ebből következő érzé­
kelési hibák, az azonnal továbbadott illúziók és csodák. E cso­
portok tagjai kísérletezők, akiknek minden esélyük megvan az
összes lehetséges tévedés elkövetésére. Folyamatosan eltéve-
lyedett állapotban vannak, amelyben - valamennyiük számá­
ra egy időben - bármiféle véletlen kapcsolat törvénnyé és bár­
miféle véletlen egybeesés szabállyá válhat.
A mágiában való együttműködés különben nem korlátozó­
dik a mozdulatlanságra vagy a tétlenségre. Előfordulhat, hogy
az egész csoport mozgásba lendül. A nézők kórusa többé nem
elégszik meg azzal, hogy néma szereplő legyen. A közös má­
gia negatív rítusához hozzáadódnak - ugyanezekben a ma­
láj-polinéz társadalmakban - a pozitív mágia közös rítusai.
A csoport összehangolt mozgásban követi egyetlen és előre el­
képzelt célját. Madagaszkárra vonatkozóan a régi szövegekből
tudjuk, hogy amíg a férfiak hadjáraton vettek részt, addig az
asszonyoknak megszakítás nélkül virrasztaniuk, a tüzet táp­
lálniuk és folyamatosan táncolniuk kellett. Ezek a - negatív rí­
tusoknál is bizonytalanabb - pozitív rítusok a hovák törzsénél
mára eltűntek. Ám fennmaradtak máshol: például a dajakok-
nál, ahol, amíg a férfiak fejvadászaton vannak, az asszonyok
kardot hordanak, amelyet tilos leejteniük; az egész falunak, be­
leértve az öregeket és a gyerekeket is, korán kell kelnie, mert
valahol messze a harcos is korán ébred. Uj-Guinea tengerparti
törzseinél a nők egész éjjel táncolnak, amíg a férfiak vadásza­
ton, halászaton vagy háborúban vannak. Ezekben az aktusok­
ban valóban van savage telepathy, ahogyan Frazer fogalmaz, de
aktív telepátia. A társadalom egészét ugyanaz a mozgás vezér­
li. Nincsenek többé egyének. Mintegy egyetlen gép alkatré­
szei, vagy még pontosabban: egy kerék küllői - e kerék mági­

175
kus, táncoló és éneklő körtánca lehet az az eszményi, valószí­
nűleg primitív kép, amelyet az idézett esetekben, és bizonyára
még máshol is, napjainkban is újra meg újra reprodukálnak. E
ritmikus, egyenletes és folyamatos mozgás egy olyan mentális
állapot közvetlen leképezése, amelyben minden egyes ember
tudatát egyetlen érzés, egyetlen hallucináló képzet: a közös cél
képzete tölti el. Valamennyi test egyszerre rezdül, valamennyi
arcon ugyanaz az arckifejezés ül, valamennyi hang egyformán
kiált; nem számítva a ritmus, a zene és az ének által tett mély
benyomást. Az egyén mindegyik arcon a saját vágyát látja,
minden szájból a saját bizonyosságát hallja, és érzi, hogy őt is
menthetetlenül magával ragadja valamennyiük közös meg­
győződése. A tánc mámorában elvegyülve, izgatottságuk lá­
zában egy testté és egy lélekké válnak. A társadalmi egység va­
lójában csak ilyenkor valósul meg. Mert sejtjei - az egyének - e
pillanatban éppoly kevéssé elszigeteltek egymástól, mint az
emberi szervezet sejtjei. Hasonló körülmények között (ame­
lyek a mi társadalmainkban már nem jönnek létre, még a leg­
jobban felizgatott tömegben sem, ám máshol még megtalálha­
tóak), a közmegegyezés valóságteremtő erővel bír. Voltakép­
pen valamennyi táncot járó és kardhordozó dajak asszony
részt vesz a háborúban - ők így háborúznak, és ezért hisznek
rítusuk sikerében. A kollektív pszichológia törvényei ezen a
ponton ellentmondanak az individuálpszichológia törvényei­
nek. Ilyenkor a rendszerint egymást követő jelenségek soroza­
ta - akarat, képzet, izommozgás, a vágy kielégítése - teljesen
egyidejűvé válik. A mágikus hit azért alakul ki, mert a társada­
lom gesztikulál, a társadalom pedig a mágikus hit miatt geszti­
kulál. Már nem elszigetelt, a maguk részéről a maguk mágiájá­
ban hívő egyénekkel állunk szemben, hanem egy teljes cso­
porttal, amely a saját mágiájában hisz.
Ám a társadalmak életében szükségszerűen ritkák az ilyen
jelenségek, amelyekben a társadalmi - hogy úgy mondjam -
tudatos módon hozza létre önmagát. Ehhez hasonló mentális
állapotok megvalósulhatnak anélkül is, hogy a társadalomnak
szüksége lenne arra, hogy így hozza magát mozgásba. Ezt na­
gyon jól tanúsítják az esőcsináló rítusokról szóló leírások. A kö-
zép-queenslandi pitta-pitta törzsnél a társadalom egésze, amikor
esőre vágyik, nem elégszik meg azzal, hogy távolról szemlélje a
főnök és a varázslók csoportjának műveleteit, akik - egyebek
között - befröcskölik a vízásó botjaikat; miután a szertartás vé­
get ért, kórusban együtt énekelnek velük a pocsolyánál, majd a

176
táborba visszatérve, egész nap versenyt vakaróznak, miközben
folytatódik a monoton éneklés. A hasonló rítusokban a társa­
dalom csak mint egy rész vesz részt. Hogy úgy mondjam, a
mentális és a manuális munka megoszlik a szuggerálók és a
szuggeráltak csoportja között. Ám e két csoport természete­
sen tökéletesen összetartozik. Ha különváltak is, ha megszűnt
is a kontaktus közöttük, akkor is fennmarad a szimpatetikus
egység, hogy a távolból olyan mentális műveletek és reakciók
szülessenek meg, amelyek ugyancsak hevesek. A cselekvők­
nél csakúgy, mint a néző-cselekvőknél ugyanazokat a képzete­
ket, illúziókat és akaratokat találjuk, amelyek a mágiát közös­
sé teszik.
Ezt az észrevételt általánosíthatjuk. Bár úgy tűnik, hogy a
társadalom nincs többé a varázsló mellett, amikor az visszahú­
zódik szentélye mélyére, a valóságban ennek épp az ellenke­
zője igaz: a társadalom jelenléte sohasem oly valóságos, mint
épp ebben a pillanatban, mert a varázslót a társadalom készteti
arra, hogy magába szálljon és áhítatba merüljön, s ebből a lel­
kiállapotból csak azért léphet ki, hogy cselekedjék. A csoport
türelmetlensége, amely révén maga a varázsló is izgalmilag
túlfűtött állapotba kerül, kiszolgáltatja neki a csoportot; ez
utóbbi pedig hagyja, hogy elbűvölje mindaz a szemfényvesz­
tés, amelynek néha maga a varázsló az első áldozata. E lázas
várakozás, valamint az általa keltett anticipációk érthetővé
válnak, ha arra gondolunk, hogy valamennyi földműves vagy
pásztor vagy akár vadász törzs esetében, legalábbis minden
olyan népnél, amely kontinentális éghajlaton él, rettentően
nyomós közös gazdasági szükségletekről van szó. Egy Lang-
loh Parker által Közép-Áusztráliában gyűjtött mese csodálato­
san írja le az esőt nélkülöző törzs lelkiállapotát, a módszert,
amellyel varázslóját cselekvésre készteti, a varázslónak tulaj­
donított befolyást, amely odáig terjedhet, hogy akár vízözönt
is elszabadíthat, amit aztán el is tud állítani.
A részben nyilvánosan gyakorolt esőcsináló mágiához ha­
sonlóan a családban végzett gyógyító mágiában is igen jól fel­
ismerhető társadalmi állapotokat találhatunk. Igaz, hogy ezek­
ben nagyon kicsiny társadalmi csoportról van szó; ám ez a cso­
port szervezett, vezetője van, a varázsló, aki minden hatalmat
és erőt megtestesít, és van egy embrionális állapotú tömege,
amely csupa várakozás, félelem, remény, hiszékenység és illú­
zió. Elkerülhetetlen, hogy e közeg egyik része szuggesztív ha­
tást ne gyakoroljon a másikra. Az elemi csoportok ilyen állapo­

177
tát még napjainkban is tapasztalhatjuk mind a hinduizált,
mind az iszlamizált malájok orvosi mágiájában. Borneón, a
Malacca-tengerszoros körül, a csámoknál, Indokínában azt ta­
pasztaljuk, hogy az orvosi tanácskérés pillanatában a család, a
varázsló vagy a varázslónő, valamint a beteg mindig egyfajta
spiritiszta gyülekezetét alkot, ahol az orvosságok beadása a
műveleteknek - mindent egybevetve is - csak másodlagos mo­
mentuma. Általában elfogadhatjuk, hogy a gyógyító rítusok a
legnagyobb mértékben szuggesztívek, nemcsak a betegek szá­
mára - akiknek állapotáról részletes adataink vannak -, de a
feszülten figyelő résztvevők számára is, és hogy a varázsló
mozdulatai, időnkénti önkívületi állapotai lelkűk legmélyéig
elbűvölik és megérintik őket.
Az itt idézett jelenségek közül a gyógyító rítusoknak valószí­
nűleg vitathatatlan a mágikus jellege, és eléggé meg is felelnek a
mágikus rítusokról alkotott definíciónknak; ám az egyéb rítu­
sok - különösen azok, amelyeknél a legtökéletesebb társadalmi
állapotok kifejlődését tapasztaltuk - közösek és kötelezőek, és
ebből következően nehezen felelnek meg definíciónknak. Le­
hetséges lenne, hogy rosszul magyaráztuk volna a mágiát, hiszen
azok a társadalmi jelenségek, amelyeket magyarázataként hoz­
tunk fel, éppen a közös rítusok során alakulnak ki: méghozzá
nem azért, mert mágikusak, hanem mert közös szükségleteket
elégítenek ki - következésképpen inkább a vallásosság és a kul­
tusz jegyeit viselik magukon? Eszerint nem a mágia, hanem a
vallás kollektív jellegére adtunk volna magyarázatot, és elkö­
vettük volna azt a logikai hibát, hogy azt állítjuk: az egyik érvé­
nyes a másikra is. Miután gondosan megkülönböztettük a má­
giát a vallástól, és miután állhatatosan a mágia területén marad­
tunk, titokban behatoltunk volna a vallás birtokára? Ám - erre
az ellenvetésre válaszolva - fenntartjuk, hogy a kérdéses jelen­
ségek nem kizárólag vallásiak. Mi több, ezeket a minket meg­
előző történészek és teoretikusok nagy része sem tekintette
ilyennek, hiszen általában a mágikus jelenségek közé sorolták
őket. Az biztos, hogy a mágikus jelenségek gerincét alkotják, és
hogy voltaképpen már megvalósulásuk pillanatában részben
mágikusak. Csakugyan, ha azt mondhatjuk, hogy az esőcsiná­
lók rítusai majdnem vallásosak, akkor nem tagadhatjuk azt sem,
hogy a központi szerepet játszó személy itt általában épp az, aki
a rontó varázsló hivatalát is betölti.
Maradnak tehát azok a rítusok, amelyekben nincs varázsló,
amelyeket a csoport valamennyi tagja egy emberként végez.

178
Ezek csak részben vallásosak. Ha máshol kultuszok születésé­
hez vezettek is, a megfigyelt helyeken nem jelennek meg szer­
vezett kultusz formájában. Csak egyfajta vallásos hangnemet
találunk bennük. Ebben a közegben a vallás megszülethet; de
még nem vált ki belőle. Másrészről e rítusokban megvalósulni
látjuk a mágiának legalább két - igaz, hogy másodlagos - jel­
lemzőjét, jelesül: a kényszert és a közvetlenül, szellemi közve­
títők nélkül megvalósuló mechanikus hatást. Végül úgy vél­
jük, joggal gondolhatunk arra, hogy épp olyan jelenségekkel
állunk szemben, amelyek maguk olyan tényeket tartottak fenn
és örökítenek tovább, melyek között a mana fogalma minden
bizonnyal kialakult. A dajak asszonyok háborús táncukban
valamennyien szükségszerűen azt a szintézist hozzák létre,
amit egy mágikus ítélet jelent, azt, ami magában foglalja a mana
fogalmát. Táncukkal voltaképpen a maguk módján vesznek
részt a háborúban; ezt a részvételt tökéletesen hatásosnak ér­
zik és hiszik. Számukra megszűnik a távolság és az idő; a harc­
mezőn vannak. Az okság képzetének tapasztalati formái szá­
mukra nem léteznek, nincs más, mint mágikus okozatiság. Tu­
datukat teljes mértékben leköti saját hatalmuknak és a dolgok
tehetetlenségének az érzete, olyannyira, hogy mindazt, amit a
tapasztalat meghazudtol, csak a sajátjukéval ellentétes, ám
azonos természetű erők műveként tudnak magyarázni. Fogé­
konyságukat teljes mértékben leköti az az igen erős érzés,
amit az asszonyok csoportjaként való létezés, valamint a har­
cosaikhoz kötődő társadalmi kapcsolat jelent a számukra - ez
az érzés saját hatalmuknak és e hatalomnak férjeik hatalmához
kötődő kapcsolatainak a formájában fejeződik ki. Mindaz, amit
a gondolkodásukból kiolvashatunk, megegyezik a mana fogal­
mának a jellemzőiről készített felsorolásunkkal. Úgy fogal­
mazhatnánk, hogy ezek az asszonyok annak a monoideiz-
musnak az áldozatai, amely egy fogalom körül általában ott
forog vagy másképpen: képzeteik, törekvéseik és cselekedete­
ik a mana kategóriájának megfelelően rendeződnek el. Ugyan­
akkor nem tapasztaljuk azt, hogy gondolkodásukban jelen
volna a szakrális dolgok pontos fogalma, ami a vallásos állapot
jellemzője.
Az igazat megvallva, a mana fogalma nem tűnt inkább mági­
kusnak, mint vallásosnak. Ám mivel a manát tekintjük a mágia
szülőanyjának, és mivel az itt leírt jelenségek leginkább a maná-
nak felelnek meg, nagyon is bizonyosak vagyunk abban, hogy
a mágia alapjelenségeivel állunk szemben. Igaz ugyan, hogy

179
úgy véljük, ezek a vallás alapjelenségei is. Egyébként egy má­
sik alkalomra tartogatjuk annak a bizonyítását, hogy a kettő
egy forrásból ered. Es ha ezeknek a jelenségeknek a tanulmá­
nyozásán keresztül ki tudtuk mutatni, hogy a mágia társadal­
mi érzelmi állapotok terméke, nem bánjuk azt sem, ha egyúttal
a vallással kapcsolatban felállított hipotézisünket is meg tud­
tuk erősíteni.
Az itt értelmezett jelenségek nemcsak a maláj-polinéz vagy
óceániai világban alakultak ki, hanem egyetemesek. Európá­
ban is megtaláljuk azokat a kollektív szabályokat, amelyek egy
család vagy egy csoport mágikus összetartásáról tanúskod­
nak. Magunk is találtunk néhány ilyet: például Franciaország
több pontján az asszony ugyanakkor végez rituális tisztálko­
dást, mint a férje. Az ilyen esetek azonban csak letűnt állapo­
tok tanúi. Alig fejezik ki azt, hogy az ilyen rítusokat egyidejű­
leg gyakorló személyek gondolatai és érzései valóban össze­
függnek. Ami a mágikus összejöveteleket illeti: ezek szintén
egyetemesek, és kétségtelen, hogy a tömeg sehol sem maradt
közönyös. Az ilyen gyülekezeteket és az ezek által keltett érzé­
seket azoknak a bámészkodóknak a türelmetlen kíváncsisága
tartotta fenn, akik vásárainkon a sarlatánok és a csodaszeráru­
sok körül tülekednek. Ám bármilyen keveset ismerjünk is az
ilyen jelenségek közül, igazolni látszanak következtetéseink
általánosságát, amelyek helyességét remélhetően az egyes má­
giákra vonatkozó részletes kutatások egy napon igazolják majd.
Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy mindezeknek a
megnyilvánulásoknak a kezdetén valamiféle csoportállapotot
fogunk találni, vagy azért mert az adott mágia egy régi vagy
idegen vallásból vette át őket, vagy azért mert magának a má­
giának a talaján alakultak ki.
A mágia egész története során a fogékonyság kollektív álla­
potait hozta létre; ezeken keresztül tartja fenn magát, és ezeken
keresztül újul meg. A középkori boszorkányjárványok nyújt­
ják az egyik legjobb bizonyítékát annak a bámulatos társadal­
mi felindulásnak, amelynek a középpontjában időnként a má­
gia állt. Ha az Inkvizíció több boszorkányt égetett meg, mint
ahány valóban létezett, ezzel a tettével újakat teremtett; min­
den főben elültette a mágia gondolatát, és e képzet rettenetes
vonzerőt gyakorolt. Valószínűtlen gyorsasággal ért el tömeges
megtéréseket. Másrészről a boszorkányperek irataiban azt lát­
juk, hogy a boszorkányok keresik egymást, érintkezésbe lép­
nek egymással, hívőket és segítőket toboroznak. Csak akkor

180
kezdeményeznek, amikor csoportban vannak. Legalább ket­
ten kell lenniük ahhoz, hogy megkockáztassák kétes kimene­
telű kísérleteiket. Amikor összegyűlnek, ráébrednek az őket
védelmező rejtélyre. Az 1711-ben elítélt Marie-Anne de La
Vilié nevű boszorkány történetéből látjuk, hogy a körülötte
gyülekező kincskeresők milyen nagy mértékben táplálták hi­
tüket egymás kölcsönös izgalmából. Ám a mágikus csoport,
bármilyen kiterjedt is, önmagában nem elég. A tagoknak min­
den egyes csalódás után teljesen friss reményekre van szüksé­
gük, amelyeket az újoncok hoznak. Hasonlóképpen, a már em­
lített moulins-i varázsló, Jean Michel, az asztalos is bírájának
hitéből nyeri vissza saját bizonyosságát, és azért tesz vallo­
mást, mert örömét leli abban, hogy a mágiáról beszél.
így a varázsló kívülről kap folyamatos biztatást. A mágiá­
ba vetett hit, amely társadalmaink egyes zugaiban még ma is
erős, és amely alig egy évszázaddal ezelőtt még általános
volt, a társadalmi szorongás és fogékonyság legvalódibb és
legelevenebb jele, amelyben benne lebegnek mindazok a bi­
zonytalan képzetek, mindazok a hiábavaló remények és félel­
mek, amelyeknek a mana régi kategóriájának máig megma­
radt része ad formát. A társadalomban kimeríthetetlen forrás
van, a diffúz mágia forrása, amelyből maga a varázsló is me­
rít, és amelyet tudatosan ki is használ. Minden úgy történik,
mintha a mágia a varázsló körül a távolból egyfajta hatalmas
mágikus konklávét hozna létre. Ennek köszönhető, hogy a
varázsló - hogy úgy mondjam - különleges légkörben él,
amely mindenhová elkíséri őt. Bármilyen távol is legyen a vi­
lágtól, nem érzi úgy, hogy valóban elszakadt volna tőle. Egyé­
ni tudatát ez az érzés teljesen megváltoztatja. Mint varázsló,
már nem azonos önmagával. Amikor saját helyzetéről gon­
dolkodik, bemagyarázza magának, hogy mágikus hatalma ide­
gen eredetű, hogy máshonnan szerzi, és csak őrzője annak.
Márpedig egyéni tudása hatalom nélkül hiábavaló. Prospero
nem ura Arielnek, saját mágikus hatalmának: akkor vállalta
el, hogy gondoskodik róla, amikor kiszabadította a fából,
amelybe Sycorax, a boszorkány zárta - ám csak bizonyos fel­
tételek mellett, bizonyos időre kapta meg. Amikor visszaadja
a levegőnek, a természetnek és a világnak, már ember csu­
pán, és elégetheti a könyveit.

Now m y charms are all o'erthrown, (Minden varázslatom odavan,

A nd what strength I have's mine own ; S erőm, mi megmaradt, az enyém csak
Which is most faint... És oly halovány...)
181
 A mágia egész léte során emlékezetben tartotta saját társa­
dalmi eredetét. Valamennyi alkotórésze, tényezője, rítusa és
képzete nemcsak hogy fenntartja ezeknek az eredeti társadal­
mi állapotoknak az emlékét, de lehetőséget is nyújt - tompított
formában történő - reprodukálásukhoz. A társadalom min­
dennap, hogy úgy mondjam, új varázslókat szentel fel, új rítu­
sokkal kísérletezik, új meséket hallgat - akik és amelyek min­
dig ugyanazok. Bár minden percben megszakad e gyakorlat, a
társadalom folyamatosan újrateremti a mágiát. Az emberek
együttélése során állandóan létrejönnek azok az érzelmek, ha­
tások és ösztönzések, amelyekből a mana fogalma kialakult.
A megszokást folyamatosan zavarják azok a jelenségek, ame­
lyek felborítani látszanak a dolgok rendjét: szárazság, bőség,
betegség, halál, háború, meteorok, sajátos alakú kövek, abnor­
mális emberek stb. A társadalom tétovázik, kísérletezik, kivár,
valahányszor nehézsége támad, valahányszor valami rendkí­
vülit észlel. Maga Ambroise Paré is hitt annak a bezoárkőnek
az egyetemes hatóerejében, amelyet Rudolf császár kapott a
portugál királytól. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően válik
a szokatlan manává, azaz mágikussá vagy a mágia termékévé.
Másrészről mindaz, ami mágikus, hatékony is, mert az egész
csoport várakozása az e várakozás által felkeltett képeket -
akárcsak azt, amelyet a mágia követ - hallucinálva valóságnak
véli. Láttuk, hogy egyes társadalmakban meghal a beteg, ha a
varázsló lemond róla. Láttuk azt is, hogy a bizakodástól meg­
gyógyul; a kollektív és hagyományos szuggesztió ilyen tá­
maszt képes nyújtani. A mágia világát benépesítik a nemzedé­
kek egymást követő elvárásai, makacs illúziói, a receptek sze­
rint valóra váló reménységei. Nem is áll másból, csak ennyiből,
ám éppen ez teszi objektívebbé, mintha csak téves egyéni kép­
zetek szövedéke, primitív és tévelygő tudomány volna.
Igen figyelemreméltó ugyanakkor, hogy ebből a társadalmi
jelenségekből álló alapból - mihelyt a mágia és a vallás elkülö­
nült - már csak az egyéni jelenségek válnak ki. Miután az indi­
vidualistaként definiált mágia mélyén megtaláltuk a társadalmi
jelenségeket, már könnyű visszatérnünk erre az individualista
jellegre. Hiszen ha nem is érthettük meg a mágiát a mágikus
csoport nélkül, azt el tudjuk képzelni, hogy a mágikus csoport
egyénekre bomlik szét. Ugyanígy azt is könnyű észrevenni,
hogy a kis csoport kollektív-nyilvános szükségletei hogyan
adták át helyüket az igen általános egyéni szükségleteknek.
Azt is könnyű elképzelni, hogy mihelyt adva volt az az ösztön­

182
zés, amit a nevelés és a hagyomány testesít meg, a mágia már
egyéni jelenségként is tovább élhetett.
Ráadásul úgy látszik, hogy a mágikus tanítás is - akárcsak a
tudományos vagy a technikai - a leggyakrabban egyénről
egyénre szállt. E tekintetben a mágikus rituálék továbbadása a
cserokí indiánoknál a legtanulságosabb. Náluk valóságos má­
giaoktatás folyt, varázslóiskoláik voltak. Ahhoz, hogy a mági­
át egyéneknek taníthassák, kétségkívül az egyének számára is
érthetővé kellett tenniük. Ehhez a mágia tapasztalati vagy dia­
lektikus elméletét állították fel, amely természetesen elhanya­
golta a tudattalan kollektív tényeket. A görög alkimisták és
követőik, a modern varázslók filozófiai elvekből kísérelték
meg levezetni a mágiát. Ugyanakkor valamennyi mágia, a
legprimitívebb, a legnépibb is előzetes tapasztalatokkal iga­
zolja receptjeit. Mi több, a mágiák objektív kutatások, valódi
kísérletek alapján fejlődtek; az igaz vagy hamis felfedezések
révén fokozatosan gazdagabbá váltak. A közösség által ját­
szott rész viszonylagos aránya így egyre jobban csökkent, ab­
ban a mértékben, ahogyan a mágia megszabadult mindattól,
ami az a priori és az irracionális területéről feladható volt. Ez­
által a tudományokhoz közelített, és abban végeredményben
hasonlít is ezekre, hogy kísérleti kutatásokból és emberek által
levont következtetésekből eredőnek vallja magát. Ezen ke­
resztül egyre jobban hasonlít a technikákra is, amelyek külön­
ben ugyanazoknak a pozitív és egyéni követelményeknek fe­
lelnek meg. A mágia a közösségi jegyekből csak hagyományos
jellegét igyekszik megőrizni; mindaz az elméleti és gyakorlati
munka, amelyet elvégez, egyének műve; már csak egyének
hasznosítják.

183
 ÖTÖDIK FEJEZET

VÉGKÖVETKEZTETÉS

A mágia tehát társadalmi jelenség. Már csak azt kell megmu­

tatnunk, hol a helye a többi társadalmi jelenség között - figyel­
men kívül hagyva a vallásiakat, amelyekre még visszatérünk.
Bármilyen érdekesek legyenek is, most nem foglalkozunk a
mágiának a valláshoz és az erkölcshöz, a gazdasághoz és az
esztétikához, valamint a nyelvhez kötődő kapcsolataival. E je­
lenségsorozatok és a mágia között csupán kölcsönösen egy­
másra gyakorolt hatások vannak. A mágia csak a vallással, va­
lamint a technikákkal és a tudománnyal áll igazi rokonságban.
Az előbb említettük, hogy a mágia a technikákra hasonlít,
amennyiben különböző céljainak megfelelően individualizá­
lódott és specializálódott. Ám a jelenségek e két csoportja kö­
zött nemcsak külső hasonlóság van: azonos a funkciójuk is,
mivel - mint definíciónkban láttuk - mindkettő ugyanazokat a
célokat követi. Míg a vallás a metafizika felé közelít, és ideális
képek teremtése köti le a figyelmét, a mágia ezernyi repedésen
át kilép abból a misztikus életből, amelyből erejét meríti, hogy
elmerüljön a világi életben, és ott szolgáljon. A konkréthoz kö­
zelít, mint ahogy a vallás az elvonthoz. Olyan értelemben mun­
kálkodik, ahogy a mi technikáink, iparágaink, orvostudomá­
nyunk, kémiánk, mechanikánk stb. is munkálkodnak. A mágia
lényegében a teremtés művészete, a varázslók szakértelmüket,
jártasságukat, kézügyességüket gondosan használták fel. A má­
gia a tiszta, ex nihilo alkotás területe; szavakkal és mozdulatok­
kal ugyanazt éri el, amit a technikák munkával. Szerencsére a
mágia művészete nem mindig hiábavalóan működött. Anya­
gokkal dolgozott, valódi kísérleteket végzett, sőt felfedezése­
ket is tett.
Mégis azt mondhatjuk, hogy ez a legkönnyebb technika.
Nem erőlködik, mert a valóságot képekkel sikerül behelyette­
sítenie. Nem tesz semmit, vagy szinte semmit, de mindent el­

184
hitet, amit az is megkönnyít, hogy az egyéni képzelet szolgála­
tába kollektív erőket és képzeteket állít. A varázsló művészete
megoldási módokat ajánl, felnagyítja a dolgok hatóerejét,
megelőlegezi a hatásokat, és ezáltal teljesen kielégíti azokat a
vágyakat és elvárásokat, várakozásokat, amelyeket egész ge­
nerációk együttesen tápláltak. A mágia formát ad azoknak a
roszszul koordinált és hatástalan mozdulatoknak, amelyekkel
az egyének fejezik ki szükségleteiket, és - mert így rítusokat al­
kot belőlük - hatásossá teszi őket.
Meg kell mondanunk, hogy e mozdulatok a technikák kez­
detleges formái. A mágia egyszerre opus operatum mágikus
szemszögből és opus inoperans technikai szempontból. A leg­
gyermetegebb technikaként a mágia talán maga a régi techni­
ka. Valóban: a technikák történetéből tudjuk, hogy genealógiai
kapcsolatban állnak a mágiával. Sőt a mágia éppen misztikus
jellegénél fogva vett részt ezek kialakulásában. Amikor biztos
tekintélyt és valódi hatékonyságot kölcsönzött a varázsló szak­
emberek félénk gyakorlati próbálkozásainak - amelyeket e
nélkül elfojtott volna a sikertelenség —,menedéket nyújtott ne­
kik, amelynek védelmében nyugodtan fejlődhettek. Egyes, ösz-
szetett tárgyú és bizonytalan működésű, finom módszereket
alkalmazó technikák, mint a gyógyszerészet, az orvostudo­
mány, a sebészet, a fémművesség, a zománcművesség (ame­
lyek közül a két utóbbi az alkímia örököse), nem létezhettek
volna, ha a mágia nem támogatta és fennmaradásuk érdeké­
ben tulajdonképpen nem olvasztotta volna többé-kevésbé ma­
gába őket. Joggal fogalmazhatunk úgy, hogy az orvostudo­
mány, a gyógyszerészet, az alkímia és az asztrológia a mágiá­
ban fejlődött ki, a lehető legelemibb, tisztán technikai jellegű
felfedezések magjából. Megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy
más, régebbi, talán egyszerűbb technikák - amelyek korábban
fejlődtek ki a mágiából - az emberiség történetének kezdetén
éppígy összefonódtak vele. Hewitt meséli a woivorungokkal
kapcsolatban, hogy a bárdokat-varázslókat adó helyi nemzet­
ségé az a kovakőbánya is, ahová a környékbeli törzsek járnak
szerszámaikért. Ez lehet a véletlen műve is, mégis úgy látjuk,
fényt vet arra a módra, ahogyan valamikor az első szerszámo­
kat kitalálták és előállították. Véleményünk szerint a technikák
olyan csírák, amelyek a mágia földjén szökkentek szárba; ám a
mágiát letaszították a trónjáról. Fokozatosan megszabadultak
mindattól a misztikumtól, amit a mágiától kölcsönöztek; a má­
giából fennmaradt módszerek értéke megváltozott; korábban

185
misztikus hatóerőt tulajdonítottak ezeknek, ma már csak mecha­
nikusan működnek; ilyen napjainkban az orvosi masszázs,
ami a csontkovács mozdulataiból alakult ki.
A mágia éppúgy kapcsolódik a tudományokhoz, mint a
technikákhoz. Nemcsak gyakorlati művészet, de a gondolatok
kincseskamrája is. Rendkívüli jelentőséget tulajdonít az isme­
reteknek, amelyek egyik legfontosabb mozgatórugóját alkot­
ják; tulajdonképpen számtalanszor láttuk, hogy a mágia szá­
mára a tudás azonos a hatalommal. Ám míg a vallás intellektuá­
lis alkotórészeinél fogva a metafizikához közelít, addig a mágia,
amelyet a konkrétum szerelmeseként jellemeztünk, a termé­
szet megismerésére törekszik. Nagyon hamar elkészíti a növé­
nyek, a fémek, a jelenségek és általában az élőlények egyfajta
tárgymutatóját, a csillagászat, a fizika és a természettudomá­
nyok első katalógusát. Voltaképpen a mágia egyes ágai - mint
a csillagjóslás, az alkímia - Görögországban alkalmazott fizi­
kaként jelentek meg: jogos volt tehát, hogy a varázslókat <j>úaiKoi
névvel illették, a 4>uctikós szó pedig a mágia szinonimája volt.
A varázslók néha még arra is kísérletet tettek, hogy rendsze­
rezzék ismereteiket és megtalálják azok vezérelveit. Amikor a
varázslóiskolák ilyen elméleteket dolgoztak ki, teljesen racio­
nális, egyedi módszereket használtak. E munkálatok közben
- amelyek a tanra vonatkoznak - megtörténik, hogy a varázs­
lók a misztikum lehető legnagyobb részét megpróbálják elvet­
ni, így a mágia igazi tudomány külsejét ölti magára. Ez történt
a görög mágia utolsó korszakában. „Be akarom mutatni neked
a régiek szellemét", mondja az alkimista Olümpiodórosz, „el
akarom mondani, hogy filozófusként hogyan beszélték a filo­
zófusok nyelvét, és hogyan alkalmazták a filozófiát a művé­
szetre a tudomány segítségével" Kai TTapeLcrrjeyKav TÍj Tex^íj
8iá Tíjs ao^ía? Tfjv (faXoaocjjLai' (Olümpiodórosz, II, 4; Ber-
thelot, Coll. des anciens Alchimistes grecs, I, 86.).
Bizonyos, hogy a tudományok egy részét - különösen a pri­
mitív társadalmakban - a varázslók dolgozták ki. Görögor­
szágban, akárcsak Indiában és máshol, az alkimista varázslók,
a csillagjós varázslók, a gyógyító varázslók voltak a csillagá­
szat, a fizika, a kémia, a természettudományok megalapítói és
művelői. Ahogyan korábban a technikák esetében, most is fel­
tehetjük, hogy más, kevésbé egyszerű tudományok ugyan­
ilyen genealógiai kapcsolatban álltak a mágiával. Á matemati­
ka bizonyosan sokat köszönhet a mágikus négyzetekről vagy a
számok és az ábrák mágikus tulajdonságairól végzett kutatá­

186
soknak. A tudományok már régóta hasznosítják azt a tőkét,
amelyet a mágia halmozott fel a gondolatok kincseskamrájá­
ban. A mágia táplálta a tudományt, a varázslók pedig tudó­
sokká váltak. A primitív társadalmakban egyedül a varázslók­
nak volt idejük arra, hogy megfigyeljék a természetet, és gon­
dolkodjanak vagy álmodozzanak róla. Ok hivatalból tettek
így. Azt is joggal hihetjük, hogy a tudományos hagyomány,
valamint az értelmi nevelés egy-egy módszere többek között a
varázslóiskolákban alakult ki. Ezek voltak az első főiskolák.
A civilizáció alsó rétegeiben a varázslók a tudósok és a tudó­
sok a varázslók. Tudósok és varázslók - ilyenek az ausztrá­
liai törzsek metamorfózisra képes bárdjai csakúgy, mint a kel­
ta irodaloméi: Amairgen, Taliessin, Talhwiarn, Gaion, prófé­
ták, csillagjósok, csillagászok, fizikusok, akik a természetnek
és törvényeinek ismeretét Ceridwen, a boszorkány üstjéből
merítették.
Bármennyire távolinak is érezzük magunktól a mágiát, ma
sem szabadultunk meg tőle. A szerencse és balszerencse, a lé­
nyeg számunkra is ismerős fogalmai például igen közel állnak
magának a mágiának a fogalmához. Sem a technikákról, sem a
tudományokról, sem gondolkodásunk vezérelveiről nem tűnt
még el ez az ősi folt. Nem túl merész arra gondolni, hogy mind­
az, ami az erő, az ok, a cél, a szubsztancia fogalmaiban még
nem pozitív, hanem misztikus és költői, jórészt a gondolkodás
régi beidegződéseinek köszönhető, amelyekből a mágia is meg­
született, és amelytől az emberi szellem csak lassan tud meg­
szabadulni.
A mágia eredeténél tehát a kollektív képzetek első formáját
véljük megtalálni, azokat, amelyek időközben az egyéni meg­
értés alapjaivá váltak. Ily módon munkánk - túl azon, amit az
elején állítottunk - nemcsak a vallásszociológia egy fejezeté­
nek tekinthető, hanem egyben hozzájárulás is a kollektív kép­
zetekkel foglalkozó tanulmányokhoz. Remélhetően még az ál­
talános szociológia is hasznot húzhat belőle, hiszen úgy véljük,
a mágia kapcsán kimutattuk, hogyan ölthet egyéni formákat
egy kollektív jelenség.

187
 FÜGGELÉK

Mostanáig a vallástörténet szellemi poggyásza homályos kép­

zetek halmazából állt. Mára azonban autentikus és tanulságos
jelenségek tömege gyűlt össze, amelyek egy napon majd bősé­
ges anyagot szolgáltatnak a vallástudomány számára. Ám e
tényeket véletlenszerűen, pontatlan kategóriák szerint osztá­
lyozták; a szókincs hiányosságai miatt gyakran még a leírásuk
is rossz. A vallást és a mágiát, az imádságot és a rontást, az ál­
dozatot és az áldozati ajándékot, a mítoszt, és a mondát, az is­
tent és a szellemet és más szavakat válogatás nélkül, egyiket a
másikra alkalmazva használják. A vallástudománynak még
nincs tudományos terminológiája. Javára válna, ha kiindulás­
ként kialakítana egy ilyet. A mi célunk egyébként nemcsak az,
hogy a szavakat definiáljuk, hanem az is, hogy a jelenségek ter­
mészetes osztályait állítsuk fel, majd - miután ezt elvégeztük-
megkíséreljük ezeket úgy elemezni, hogy a lehető legtöbb kér­
désre választ kapjunk. E definíciók és magyarázatok révén a
dolgokról és összefüggéseikről tudományos fogalmakhoz, vagy­
is világos képzetekhez juthatunk.
Ebben a szellemben korábban tanulmányoztuk már az áldo­
zatot, amit azért választottunk vizsgálatunk tárgyául, mert va­
lamennyi vallási cselekedet közül ez látszott az egyik legtipi-
kusabbnak. Feladatunk az volt, hogy megmagyarázzuk me­
chanizmusát, valamint azoknak a funkcióknak a látszólagos
sokrétűségét, amelyek ellátásához egy rítust - ha már kialakult -
felhasználtak; összegezve: hogy igazoljuk a vallási rendszer
egészében elfoglalt helyének jelentőségét.
Ez az első probléma további problémákat vetett fel - ezek­
hez ma érkeztünk el. Az áldozat tanulmányozása során meg­
értettük, hogy mi is egy rítus. Ez utóbbi egyetemessége, állan­
dósága és fejlődésének logikája véleményünk szerint egyfajta
szükségszerűséget kölcsönöz neki, ami jóval nagyobb, mint az

188
elvégeztetéséhez elegendőnek látszó törvényerejű szabályok
tekintélye. Már ebből is kitetszett, hogy az áldozat, és - tágabb
értelemben - a rítusok általában mélyen a társadalmi életben
gyökereznek. Másrészt az áldozat mechanizmusára vélemé­
nyünk szerint csak a szent fogalmának logikus alkalmazása
tudott magyarázatot adni, feltettük tehát, hogy e fogalom adva
van a számunkra és megtettük kiindulópontunknak; emellett
végkövetkeztetésünkben azt állítottuk, hogy az áldozatban
működésbe hozott szakrális dolgok nem elterjedt illúziók rend­
szerét alkotják, hanem társadalmi, ennélfogva valóságos dol­
gok. Végül pedig megállapítottuk, hogy a szakrális dolgokat
olyan erők kimeríthetetlen forrásának tekintik, amelyek rend­
kívül sajátos és rendkívül változatos hatásokat képesek elérni.
Amennyiben az áldozatot úgy tekintjük, mint ami kellően rep­
rezentálja az összes többi rítust, arra az általános következte­
tésre jutottunk, hogy valamennyi rítus alapfogalma - amely­
nek elemzése kutatásunk végső célja kellett hogy legyen - a
szakrális fogalma volt.
Ám első általánosításunk sántított, mert egy túlságosan egye­
di jelenség tanulmányozásából vettük, amelyről nem hántottuk
le sajátos megkülönböztető jegyeit. Az áldozatot kizárólag val­
lásos rítusnak, nem pedig egyszerűen rítusnak tekintettük. Kö­
vetkeztetésünk tehát vajon csak a vallási rítusokra, arra a vallási
minőségre lenne érvényes, amelytől függ? Vagy bármiféle rítus­
ra kiterjeszthetjük, függetlenül attól, hogy azok vallásosak-e
vagy sem? De először is: vannak-e nem vallásos rítusok? Ezt
implicit módon elismerjük, hiszen folyvást a mágikus rítusok­
ról szoktunk beszélni. Á mágia tulajdonképpen olyan eljáráso­
kat foglal magában, amelyeket általában a vallási eljárásokhoz
szoktak hasonlítani. Ha a vallásosnak nevezett rítusokon kívül
valóban vannak más rítusok is, akkor azok idetartoznak.
Azzal a céllal, hogy munkánk következtetéseit alátámasz-
szuk és kiszélesítsük, a mágiát tettük második tanulmányunk
tárgyává. Ha ugyanis sikerül a mágia alapjainál a szent fogal­
mával rokon fogalmakat találnunk, azt, ami az áldozat eseté­
ben igaznak bizonyult, joggal terjeszthetjük ki a misztikus és
hagyományos technikák valamennyi fajtájára. Hiszen első lá­
tásra úgy tűnik, épp a mágikus rítusok azok, amelyekben a
szakrális erő és hatalom a legkisebb szerepet játssza. E kutatás
jelentősége nyilvánvaló: el kell vezessen bennünket általában
a rítus elméletéhez. Ám ennyivel nem érjük be. Egyidejűleg
közelebb jutunk a szent fogalmának az elméletéhez is; hiszen

189
ha a mágiában ezzel azonos típusú fogalmak működését ta­
pasztaljuk, teljesen más képet kapunk hatásköréről, általános
érvényéről, valamint eredetéről is.
Ugyanakkor felvetődik egy súlyos nehézség is - ez pedig
egyike azoknak az okoknak, amelyek e munka elvégzésére
ösztökéltek bennünket. Korábban azt mondtuk, hogy a szent
fogalma társadalmi fogalom, vagyis a kollektív cselekvés ter­
méke; különben egyes dolgok tiltása vagy előírása valóban
egyfajta megállapodás gyümölcsének látszik. Arra kellene te­
hát következtetnünk, hogy a mágikus eljárások, amelyek en­
nek vagy valamely más hasonló fogalomnak a származékai,
éppúgy társadalmi jelenségek, mint a vallásos rítusok. Ám a
mágikus rítusok rendszerint nem ebben a megvilágításban je­
lennek meg előttünk. Ez utóbbiakat a társadalmi csoport elszi­
getelt egyénei végzik, saját érdekükben vagy más egyének ja­
vára és nevében cselekedve: úgy látszik, e rítusok sokkal töb­
bet várnak cselekvőik leleményességétől és szaktudásától. E
körülmények között végül is hogyan származhat a mágia egy
olyan kollektív fogalomból, mint a szakrális fogalma, és ho­
gyan hasznosíthatja azt? A dilemma a következő: vagy a má­
gia kollektív, vagy a szakrális fogalma egyéni. E dilemma felol­
dásához meg kell vizsgálnunk, hogy a mágikus rítusok társa­
dalmi környezetben folynak-e; hiszen ha a mágiában ilyen
környezetre lelünk, már azzal alátámasztjuk, hogy a társadal­
mi természet fogalma - akárcsak a szakrálisé - működhet a
mágiában; és innentől már csak játék kimutatni, hogy valóban
működik is.
Ennek a tanulmánynak ez a harmadik előre látható haszna.
A rítus mechanizmusának megfigyeléséről áttérünk a rítusok
környezetének a tanulmányozására, hiszen a varázsló-egyén
cselekedeteinek értelmét csak abban a környezetben találhat­
juk meg, amelyben a mágikus rítusok végbemennek.
Tehát nem a mágikus rítusok egy csoportját, hanem a má­
gia egészét, a mágikus rítusok közvetlen környezetét elemez­
zük. Ennek leírására tett kísérletünk talán lehetővé teszi, hogy
a jövőben megoldjuk a mágia és a vallás közötti kapcsolatok
oly ellentmondásos kérdését is. Pillanatnyilag - bár nem sza­
bunk korlátokat magunk elé - nem időzünk el itt, hiszen sie­
tünk, hogy elérjük a célunkat. Azokat az új tényeket, amelyeket
kutatásaink nyújtanak a vallásszociológia számára, pillanat­
nyilag félretesszük egy következő értekezés számára. Egyéb­
ként munkánk során nagy volt a kísértés arra, hogy kilépjünk

190
megszokott törekvéseink köréből, és általában hozzájárul­
junk a szociológiai kutatásokhoz, bemutatva, hogy a mágiá­
ban hogyan munkálkodik az elszigetelt egyén társadalmi
jelenségeken.

Az e tanulmányban kijelölt téma más módszert tesz szüksé­

gessé, mint az, amelyet az áldozat tanulmányozásakor hasz­
náltunk. Itt nem lehetséges vagy inkább nem lenne gyümöl­
csöző, hogy egy bizonyos - akár jelentős - számú mágikus
szertartás mégoly teljes elemzéséhez folyamodjunk. A mágia,
szemben az áldozattal, voltaképpen nem tartozik azok közé a
kollektív szokások közé, amelyeket úgy nevezhetünk meg, ír­
hatunk le, elemezhetünk, hogy soha nem kell tartanunk attól,
hogy szem elől tévesztjük: különböző valóságuk, formájuk és
funkciójuk van. A mágia csak kismértékben intézmény; inkább
valamiféle összessége mindazon cselekedeteknek és hiedel­
meknek, amelyek még azok számára is rosszul definiáltak és
szervezettek, akik gyakorolják őket és hisznek bennük. Ez azt
eredményezi, hogy a priori nem ismerjük a határait, követke­
zésképpen nincs módunkban tudatosan kiválasztani a mági­
kus jelenségek egészét reprezentáló tipikus jelenségeket. Elő­
ször tehát össze kellene írnunk e jelenségeket, hogy nagyjából
körülhatárolhassuk azt a területet, amelyen kutatásunk mo­
zoghat. Másképpen mondva: nem az elszigetelt rítusok egy
csoportját kellene önálló vizsgálatnak alávetnünk, hanem a
mágia minden alkotóját egyszerre - egyszóval legelőször le
kellene írnunk és meg kellene határoznunk a mágiát. Az itt kö­
vetkező elemzésben nem egy rítus egymás után következő
momentumainak rendjét fogjuk követni. Érdeklődésünk teré­
ben valójában nem annyira a rítusok sémája és felépítése áll,
mint - alkalmazási módjuktól függetlenül - a mágia cselekvési
módjainak természete, a hozzá tartozó hiedelmek, az általa
keltett érzések és a benne működő cselekvők.

Fordította: Vargyas Gábor

191
 M Á S O D IK RÉSZ

T A N U L M Á N Y A Z AJÁND ÉKR ÓL
A Z AJÁNDÉKCSERE FO RMÁJA ÉS ÉRTELME
AZ ARCHAIKUS TÁRSADALMAKBAN

s
 BEVEZETÉS

AZ AJÁNDÉKRÓL ÉS KÜLÖNÖSEN
A VISZONZÁS KÖTELEZETTSÉGÉRŐL

Mottó
Itt van néhány versszak a Hávamálból, a skandináv Edda-da-
lok egyik ősi verséből,1melyek e tanulmány mottójául szolgál­
hatnak, mivel közvetlenül belehelyezik az olvasót azoknak a
fogalmaknak és jelenségeknek a légkörébe, amelyeket bemu­
tatni szándékozunk.*

39. Ha bőkezű ha nyájas:

boldog ajándékával,
bárhogy kapja;
a vagyonos is örül,
ha adományhoz jut;
de jutalmat sohase siettess.2

1 Cassel hívta fel a figyelmünket erre a szövegre, Theory of Social Economy.

II., 345. A skandináv tudósok jól ismerik nemzeti múltjuk e jellegzetes marad­
ványát.
* Mauss szövegében Maurice Cahen fordítása szerepel. Magyarra Tandori
Dezső fordította: Edda. Óészaki mitologikus és hősi énekek. Bp., Európa. 1985,
31-55. - A ford.
2 [A versszak francia nyersfordítása magyarul így szól: „Sohasem találtam
még ilyen nagylelkű emberre / s oly bőkezűre vendégeit táplálva / hogy
»mintha nem is kapná az ember, amit kapott« / sem oly (itt hiányzik a jelző)
emberét / javainak / hogy kellemetlen lenne számára a viszonzás". - A ford.]
A versszak homályos, főleg mert a 4. sorban hiányzik a jelző, de értelme vilá­
gossá válik, ha helyébe illesztünk egy „adakozó", „költekező" értelmű szót,
mint ezt általában szokták is. A harmadik sor is elég nehéz. Cassel így fordí­
totta: „aki nem veszi el, amit kap". Cahen fordítása viszont szó szerinti. „A ki­
fejezés kétértelmű, írja, egyesek úgy értelmezik: »nem volt neki kellemes kap­
ni«, mások pedig úgy: »hogy ajándékot kapni nem járt viszonzási kötelezett­
séggel«. Én természetesen a második értelmezés felé hajlom." Az ónorvég
nyelvbeni járatlanságunk ellenére mi megkockáztatunk egy harmadik értel­
mezést. A kifejezés egyértelműen egy régi szólásnak felel meg, ami valami
olyasmit mondhatott, hogy „amit kaptam, megkaptam". Ennek alapján e sor a

195
 41. Fegyverrel s vérttel
vidítsák egymást a barátok,
hordható holmikkal;
ki adja s aki kapja
alapos kötésnek
örvendhet örökkön.

42. Barátnak barátja légy,

adományt adománnyal
hálálj híven.
Gúnyt fizess meg gúnnyal
s ne maradj fösvény,
fizetvén gonoszért.

44. Tudd, ha jó barátod van,

javad várhatod tóle,
bízhatsz benne bízvást;
oszd meg véle elméd,
adj néki ajándékot,
könnyelműen ne kerüld.

46. Ha tudsz még társat,

kiben nem bízhatsz,
akiben kételkedsz,
nevess, ha nevet,
szavad legyen számító,
s nem vesztesz a vásáron.

vendég és a házigazda lelkiállapotára utalhat. Mindkettőről azt feltételezzük,

hogy a szíveslátást, illetve ajándékait úgy nyújtja, mintha soha nem kérne vi­
szonzást. Ugyanakkor ki-ki elfogadja a vendég ajándékát, illetve a házigazda
ellenszolgáltatásait, mert azok nemcsak javak, hanem egyben eszközei a szer­
ződés megerősítésének is, amelynek szerves részét alkotják.
Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy e versszakokban felismerhető egy még
ősibb rész. Szerkezetük egyforma, furcsa és világos. Mindegyiknek egy-egy
jogi tartalmú szólás áll a középpontjában: „Mintha nem is kapná az ember,
amit kapott" [a magyarban: „boldog ajándékával, bárhogy kapja"], „ki adja s
aki kapja, alapos kötésnek örvendhet örökkön" (41.), „Barátnak barátja légy,
adományt adománnyal hálálj híven" (42.), „oszd meg véle elméd, adj néki aján­
dékot" (44.), „megcsalják, fél a fukar" (48.), „az adomány viszonzást vár" (145.)
és így tovább. Szólások valóságos tárháza ez. A közmondást vagy szabályt ma­
gyarázó szöveg köríti és fejti ki. Itt tehát nem csupán egy nagyon ősi jogi for­
mával van dolgunk, hanem egyben egy nagyon ősi irodalmi formával is.

196
 48. A nagylelkű ember
élvezi az életet,
ritkán görnyeszti gond;
de az oktalan szív
szorong csak mindentől,
megcsalják, fél a fukar.

145. Inkább ne áhíts

de túl sokat ne áldozz,
az adomány viszonzást vár,
túl sok halálért
a hála kevés mindig.

Munkaterv

A téma világos. A skandináv civilizációban, és sok másikban is,

a cserék és a szerződések elvileg önkéntes, a gyakorlatban azon­
ban kötelezően adott és viszonzott ajándékok formáját öltik.

A jelen munka jóval terjedelmesebb tanulmányok töredéke.

Figyelmünk évek óta egyszerre irányul a primitívnek vagy ar­
chaikusnak nevezett társadalmak különféle szekciói vagy
alcsoportjai között fennálló kötelmi jog szabályozására, vala­
mint a gazdasági szolgáltatások rendszerére. Hatalmas tény-
halmaz ez. E tények önmagukban is nagyon összetettek. Ele­
gyedik bennük mindaz, ami a miénket megelőző társadalmak
tulajdonképpeni társadalmi életét alkotta, egészen az őstörté­
netig visszamenőleg. Ezekben a „totális" társadalmi jelensé­
gekben - ezt az elnevezést javasoljuk rájuk - együtt és egyide­
jűleg jelenik meg minden intézmény: a vallási, a jogi, az erkölcsi,
melyek egyben politikaiak és családiak is, valamint a gazdasá­
gi intézmények - amelyek a termelés és fogyasztás vagy in­
kább a szolgáltatás és elosztás sajátos formáit feltételezik; nem
is szólva azokról az esztétikai jelenségekről, amelyekhez e té­
nyek és az intézményekben megnyilvánuló morfológiai jelen­
ségek vezetnek.
Mindezen összetett témákból és a mozgásban lévő társadal­
mi dolgok sokféleségéből mi most csak egy mély, de különálló
jellemzőt veszünk figyelembe: a szolgáltatások mondhatni ön­
kéntes, látszólag szabad és érdektől mentes, ugyanakkor még­
is kötelező és érdekek által vezérelt jellegét. E szolgáltatások

197
szinte mindig ajándékok formáját öltötték, nagylelkűen ado­
mányozott ajándékokét, akkor is, amikor az ügyletet kísérő
gesztus csupán fikció, formalitás és társadalmi hazugság, s a
háttérben kötelezettség és gazdasági érdek állt. S noha ponto­
san jelezni fogjuk mindazokat a különféle elveket, melyek a
csere egy szükséges formájának - azaz magának a társadalmi
munkamegosztásnak - ezt az arculatot adták, alaposabban
csak egyet tanulmányozunk. Jognak és érdeknek milyen szabálya
írja elő az elmaradott vagy archaikus típusú társadalmakban, hogy a
kapott ajándékot kötelező viszonozni? Milyen erő rejlikaz odaajándé­
kozott dologban, ami a megajándékozottat arra készteti, hogy viszo­
nozza? Ezzel a problémával fogunk tehát részletesen foglal­
kozni, amellett hogy a többit is megemlítjük. Számos tény se­
gítségével választ szeretnénk adni e meghatározott kérdésre,
és megmutatni, milyen irányban kell elindulni, hogy a kapcso­
lódó kérdésekre is megtaláljuk a választ. Azt is látni fogjuk,
milyen új problémákkal kerülünk szembe: ezek némelyike a
szerződési morál egy állandósult formáját érinti, nevezetesen
azt a módot, ahogyan a dologi jog még napjainkban is a szemé­
lyes joghoz kapcsolódik; más problémák pedig azokkal a for­
mákkal és fogalmakkal kapcsolatosak, amelyek - legalábbis
részben - mindig is irányítói voltak a cserének, s amelyek rész­
ben még ma is helyettesítik az egyéni érdek fogalmát.

Ezáltal kettős célt érünk el. Egyrészt mintegy régészeti jellegű

következtetésekre jutunk a minket körülvevő vagy közvetle­
nül megelőző társadalmak emberi tranzakcióinak természeté­
re vonatkozóan. Leírjuk a csere és a szerződés jelenségét e tár­
sadalmakban, amelyek nem feltétlenül nélkülözik a gazdasági
piacokat, mint azt egyesek állították - a piac ugyanis emberi je­
lenség, amely szerintünk egyetlen ismert társadalomtól sem
idegen -, de ezekben a csere rendje eltér a miénktől. Olyan pia­
cokat találunk e társadalmakban, amelyek még nem ismerik a
kereskedők intézményét és legnagyobb találmányukat, a tulaj­
donképpeni pénzt; ezenkívül azt is láthatjuk, hogyan műkö­
dött, mielőtt kialakultak volna egyrészt a szerződés és az érté­
kesítés, másrészt a vert nemesfém pénz modernnek mondható
(sémi, hellén, hellenisztikus és római) formái. Ezenkívül meg­
ismerhetjük az ügyletek során szerepet játszó erkölcsöt és cél­
szerűséget.
S mivel azt állapítjuk meg, hogy ez az erkölcs és ez a gazda­
ság a mai társadalmakban is állandósulva, mintegy a háttér­

198
bői működik, mivel úgy véljük, hogy megtaláltuk az egyik
olyan alapkövet, amelyen a mi társadalmaink is nyugszanak,
levonhatunk néhány erkölcsi következtetést olyan problémák­
ra vonatkozólag, amelyeket saját jogrendszerünk és gazdasá­
gunk válsága vet föl, és itt meg is állunk. A társadalomtörté­
net, az elméleti szociológia, az erkölcsi tanulságok, valamint a
politikai és gazdasági gyakorlat e fejezete valójában csak oda
vezet, hogy új formában tegyünk föl ismét régi, de örökzöld
kérdéseket.3

A módszer

Pontos összehasonlító módszer szerint dolgoztunk. Először is

témánkat, mint mindig, csak meghatározott és kiválasztott te­
rületeken vizsgáltuk, ezek pedig a következők: Polinézia, Me-
lanézia, Amerika északnyugati partvidéke és néhány nagy
jogrendszer. Azután, minthogy itt kifejezésekről és fogalmak­
ról van szó, természetesen csak olyan jogrendszereket válasz­
tottunk ki, amelyeknél dokumentumok és filológiai kutatás jó­
voltából hozzáférhettünk maguknak a társadalmaknak a tuda­
tához; ez tovább szűkítette összehasonlításaink terepét. Végül,
minden kutatásunk rendszerekre irányult, amelyeket kényte­
lenek voltunk egymás után teljes egészükben leírni, így le­
mondtunk az állandó összehasonlítgatásról, amelyben min­
den összekeveredik, az intézmények elvesztik helyi színezetü­
ket, a dokumentumok pedig minden savukat-borsukat.4

3 Nem tudtam utánanézni Burckhardnál, Z um Begriff der Schenkung, 53. skk.

Az angolszász joggal kapcsolatosan azonban az általunk vizsgálandó jelensé­
get helyesen látta Pollock és Maitland a History of English Law-ban, II., 82.: „The
wide word gift, which will cover sale, exchange, gage and lease." [Az ajándék
szó tág értelemben magában foglalja az eladást, a cserét, a zálogot és a bérlést.]
Vö. uo. 12. és 212-214.: „Jogilag kötelező ellenszolgáltatás nélküli adomány
nincs." Lásd még Neubecker teljes értekezését a germán hozományról, Die
M itgift, 1909,65. skk.
4 A jegyzetek csak a szakemberek számára nélkülözhetetlenek.

199
 Szolgáltatás. Ajándék és potlecs

Ez a tanulmány része annak a kutatássorozatnak, amit Davy és

jómagam már régóta folytatunk a szerződés archaikus formáit
illetően.5 Ezt szükségesnek látjuk röviden összefoglalni.
* * *

Nem valószínű, hogy akár a közelmúltig, akár a nagyon hely­

telenül primitívként vagy alacsonyabb rendűként emlegetett
társadalmakban valaha is létezett bármi olyasmi, ami hasonlí­
tott volna az úgynevezett naturálgazdálkodáshoz.6 Az ilyen
gazdaság típusát egy különös, de klasszikusnak tekinthető té­
vedés miatt Cook szövegeiből vették, amelyekben a polinézek
cseréjéről és cserekereskedelméről ír.7 Márpedig ezek ugyan­
azok a polinézek, mint akiket mi vizsgálunk, s látni fogjuk,
hogy mind a jog, mind a gazdaság terén mennyire távol állnak
a természeti állapottól.
A miénket megelőző gazdaságokban és jogrendszerekben,
hogy úgy mondjam, egyének közt létrejövő üzlet során soha­
sem figyelhető meg javak, vagyonok és termékek egyszerű cse­
réje. Először is a magukat kölcsönösen lekötelező, cserélő és
szerződő felek nem egyének, hanem közösségek;8a szerződés­

5 Davy: Fői jurée. Travaux de l'Année Sociologique, 1922; bibliográfiai utaláso­

kat lásd Mauss: Une forme archai'que de contrat chez les Thraces. Revue des
Études Grecques, 1921; R. Lenoir: L'Institution du Potlach. Revue Philosophique,
1924.
6 M. F. Somlo: Der Güterverkehr in der Urgesellschaft (Solvay Institut, 1909)
ezekről a tényekről nagyszerű fejtegetést közöl, és egy olyan észrevételt tesz
(156.), mellyel ugyanabba az irányba indul, amerre mi.
7 Grierson: Silent Trade, 1903, már felsorakoztatta a szükséges érveket ah­
hoz, hogy leszámoljunk ezzel az előítélettel. Ugyanígy Von Moszkowski: Vom
Wirtschaftsleben der primitiven Völker, 1911, de ő a lopást tekinti eredetinek, és
végeredményben összekeveri az elvétel jogával. A maori tényekről jó ismerte­
tés található W. von Brun könyvében: Wirtschafts Organisation der Maori, Leip­
zig, 1922, amelyben egy fejezet a cseréről szól. A primitívnek nevezett népek
gazdaságáról legutóbb megjelent összefoglaló munka Koppers cikke: Ethno­
logische Wirtschaftsordung. Anthropos, 1915-1916,611-651. és 971-1079., amely
elsősorban a doktrínák ismertetése szempontjából jó, egyébként kissé dialekti­
kus.
8 Legutóbbi közleményeink óta Ausztráliában törzsek - és már nem is csu­
pán nemzetségek és frátriák - közötti szabályozott szolgáltatás csíráit figyel­
tük meg, különösen halálesetek kapcsán. Az északi területeken élő kakaduk­
nál a második temetés után van még egy harmadik gyászszertartás is, mely­
nek során az emberek bírósági perhez hasonlóan megpróbálják legalább fiktív

200
ben érintett személyek morális személyek: nemzetségek, tör­
zsek, családok, amelyek vagy csoportosan állnak szemben egy­
mással, illetve ütköznek meg nyomban a helyszínen, vagy pedig
főnökeik közvetítésével, esetleg mindkét módon egyidejűleg.9
Ráadásul nem kizárólag javak és vagyontárgyak, ingóságok és
ingatlanok, gazdaságilag hasznos dolgok cserélődnek, hanem
mindenekelőtt az udvariasság megnyilvánulásai, lakomák, rí­
tusok, katonai szolgálattételek, asszonyok, gyerekek, táncok,
ünnepek és olyan vásárok, amelyeknek csupán egy mozzanata
az üzletkötés, a javak körforgása pedig csupán egyik eleme a
jóval általánosabb és jóval tartósabb szerződésnek. Végül, az
adományokban és ajándékokban testet öltő szolgáltatások és
ellenszolgáltatások inkább önkéntesnek mutatkoznak, jóllehet
alapjában véve egyéni vagy közösségi háborúskodás kitörésé­
nek terhe mellett szigorúan kötelezőek.
Mi erre a totális szolgáltatások rendszere elnevezést javasoltuk.
Ezeknek az intézményeknek a legtisztább típusát számunkra
általában véve az ausztráliai vagy az észak-amerikai törzsek
egy-egy frátriája között létrejövő szövetség képviseli, ahol a rí­
tusok, a házasságok, a javak öröklése, a jog és az érdek kötelé­
kei, a katonai és papi rangok mind kiegészítik egymást, és fel­

módon meghatározni, ki idézte elő az illető rontás általi halálát. A többi auszt­
rál törzsnél szokásos gyakorlattól eltérően azonban itt semmiféle vérbosszúra
nem kerül sor. A férfiak beérik azzal, hogy összegyűjtik lándzsáikat, és eldön­
tik, mit kérjenek cserébe. Másnap a lándzsákat elviszik egy másik törzshöz,
például az umoriuk táborába, ahol a küldemény céljával nagyon is tisztában
vannak. Ott tulajdonosaik szerint kötegekbe rakják a lándzsákat, és a cserébe
kívánt dolgokat egy előre ismert tarifa alapján leteszik a kötegekkel szemben.
A kakaduk aztán az egészet haza viszik (Baldwin Spencer: Tribes of the Northern
Territory. 1914, 247.). Sir Baldwin megemlíti, hogy ezek a tárgyak ismét lán­
dzsákra cserélhetők, amit nem teljesen értünk. O ellenben a temetések és e cse­
rék közti kapcsolatot tartja nehezen érthetőnek, és hozzáteszi, hogy „a benn­
szülötteknek sincs fogalmuk róla". A szokás mégis teljesen érthető: tulajdon­
képpen szabályos jogi megegyezésről van szó, amely helyettesíti a vérbosszút
és a törzsek közötti piac kialakulását szolgálta. A tárgyak cseréje egyben a
béke zálogainak cseréje és a gyászban való együttérzés megosztása is, ahogy
az Ausztráliában a házasság révén szövetségbe került nemzetségi családok
között általában lenni szokott. Az egyetlen különbség, hogy a szokás ezúttal
törzsek közöttivé vált.
9 Még egy oly kései költő, mint Pindarosz is azt mondja: veaviq. irpomvuv
dúcodév o’ÍKaSe VHT. Olümpiai óda, 4. Az egész részleten érződik az a jogi helyzet,
amelyet ismertetni fogunk. Az ajándék, a gazdagság, a házasság, a tisztelet, a kegy,
a szövetség, a közös étkezés és a pohárköszöntő, sőt a házasság kiváltotta félté­
kenység témáját is csupa kifejező és kommentárt érdemlő szóval adja elő.

201
tételezik a törzs két fél részének együttműködését. A játékokat
igen erőteljesen irányítják ezek a frátriák.10 E gyakorlat termé­
szetét két északnyugat-amerikai törzs, a tlingitek és a hajdák
azzal fejezik ki, hogy azt mondják: „a két frátria kölcsönösen
tiszteli egymást".11
Ám e két utóbbi észak-amerikai törzsnél és ezen az egész vi­
déken megjelenik a totális szolgáltatásoknak egy bizonnyal ti­
pikus, de fejlett és viszonylag ritka formája. Mi erre a formára a
potlecs elnevezést javasoltuk, ahogyan egyébként az amerikai
szerzők is e sinúk szóval élnek, amely Vancouvertől Alaszkáig,
fehérek és indiánok körében egyaránt közhasználatúvá vált.
A „potlecs" lényegében azt jelenti: „táplálni", „fogyasztani".12
Ezek az igen gazdag törzsek, amelyek a szigeteken, a part
mentén vagy a tengerpart és a Sziklás-hegység között élnek, a
telet szakadatlan ünnepléssel töltik: lakomák, vásárok és pia­
cok követik egymást, amelyek egyúttal a törzs ünnepélyes
gyűlései is. Ilyenkor a törzs a hierarchikus testületek, titkos
társaságok szerint sorakozik föl, amely utóbbiakat gyakran
összekeverik az előbbiekkel és a nemzetségekkel; s mindezek,
a nemzetségek, házasságok, beavatások, sámánszeánszok, va­
lamint a nagy istenek, totemek, a nemzetség kollektív vagy
egyéni ősei kultuszának szentelt szertartások mind-mind bele­
szövődnek a rítusok, a jogi és gazdasági szolgáltatások, a férfi­
ak társaságában, a törzsben, a törzsszövetségekben, sőt a né­
pek közötti viszonylatokban betöltött politikai rangok megál­

10 Lásd különösen a labdajáték figyelemre méltó szabályait az omaháknál:

Alice Fletcher - La Flesche: Omaha Tribe. Annual Report of the Bureau of
American Anthropology, 1905-1906, XXVIL, 197. és 366.
11 Krause: Tlinkit Indianer, 234. skk. jól látta az ünnepek, rítusok és szerződé­
sek e jellegzetességét, amelyeket leír ugyan, de nem nevez potlecsnek. Boursin
in: Porter: Report on the Population etc. of Alaska. In Eleventh Census (1900),
54-66. és Porter, uo. 33. észlelte az ezúttal már potlecsnek nevezett jelenség
kölcsönös dicsőítő jellegét. A legjobban azonban Swanton jellemezte: Social
Conditions etc. of the Tlingit Indians. A nnual Report of the Bureau of American
Ethnology, 1905, XXVI., 345. stb. Vö. a mi megfigyeléseinkkel: A ntié Sociolo-
gique, XI., 207. és Davy: Fői jurée. 172.
12 A potlecs szó jelentéséről lásd Barbeau: Bulletin de la Société de Géographie
de Québec. 1911; Davy, i. m. 162. Ugyanakkor szerintünk e javasolt jelentés nem
az eredeti. Boas csakugyan a feeder, „tápláló" - szó szerint place of being satiated,
„a hely, ahol jól lehet lakni" - jelentést használja a potlecs szóra, igaz, kvakiutl
és nem sinúk nyelven: Kwakiutl Texts, Second Series. Jesup Expedition, X., 43.;
vö. uo. III., 255., 517. A potlecs két jelentése: 'ajándék' és 'táplálék' azonban
nem zárja ki egymást, lévén a szolgáltatás két fő formája ebben az esetben
- legalábbis elméletileg - táplálék jellegű. E jelentésekről lásd később.

202
lapításának kibogozhatatlan hálójába.13 Ezeknél a törzseknél
azonban különösen feltűnő a versengés és a szembenállás
alapelve, ami mindezen szokásokat uralja. Ez a rivalizálás egy­
részt akár harchoz, az ily módon összeütköző főnökök és ne­
mesek megöléséhez vezet, másrészt a felhalmozott javak fény­
űző megsemmisítéséhez,14 melynek célja, hogy a vetélytárs,
ám ugyanakkor szövetséges főnököt (aki rendszerint nagyapa,
após vagy vő) felülmúlják. Abban az értelemben van itt szó to­
tális szolgáltatásról, hogy főnökének közvetítésével az egész
nemzetség köt szerződést mindenkiért, mindenért, amije csak
van és mindenért, amit tesz.15 Ám ez a szolgáltatás a főnök ré­
széről igen feltűnő vetekedő színezetet ölt. Lényegében uzsora
jellegű, fényűző, és mindenekelőtt a nemesek abbéli küzdel­
mének vagyunk tanúi, hogy egymás között rangsort állítsanak
föl, amiből később nemzetségük majd hasznot húz.
Azt javasoljuk, hogy a potlecs elnevezést tartsuk fönn az ilyen­
fajta intézménynek, annak, amelyet kevesebb kockázattal és
pontosabban, de ugyanakkor hosszabban vetekedő típusú totális
szolgáltatásoknak is nevezhetnénk.

Erre az intézményre Amerika északnyugati partvidékének tör­

zsein,16Eszak-Amerika egy bizonyos vidékének törzsein, vala­
mint Melanézián és Pápua Új-Guineán kívül mindeddig nem­
igen találtunk példát.17 A nemzetségek és családok közti csere

13 A potlecs jogi oldalát Adam tanulmányozta a Zeitschrift fü r vergleichende

Rechtwissenschaftban 1911-ben megjelent cikkében, valamint a Selernek szen­
telt Festschriftben, 1920; Davy pedig Fői jurée c. művében. A vallási és gazdasá­
gi oldal is lényeges, és hasonló mélységben tanulmányozandó. A potlecsben
érintett személyek és az annak során elcserélt vagy megsemmisített dolgok
vallási természete magának a szerződésnek a természetét tekintve valójában
nem közömbös, ahogyan a nekik tulajdonított értékek sem.
14 A hajdák azt mondják: „megölik" a gazdagságot.
15 Lásd Hunt dokumentumait in Boas: Ethnology of the Kwakiutl. X X X th
Annual Report of the Bureau of American Ethnology, II., 1340. ahol arról találunk
érdekes leírást, hogyan viszi a nemzetség a főnök elé hozzájárulásait a potlecs-
hez, és a bennszülöttekkel folytatott nagyon érdekes beszélgetéseket is olvas­
hatunk. A főnök négyszemközt ezt mondja: „Mert ez nem az én nevemben
lesz. A ti nevetekben lesz, és híresek lesztek a törzsek között, amikor majd el­
mondják, hogy saját tulajdonotokat adtátok egy potlecshez" (1342., 31. skk. sor).
16 A potlecs területe valójában túllép az északnyugati törzsek határain. Kü­
lönösen az alaszkai eszkimók „kérő ünnepét" kell másnak tekinteni, mint egy
szomszédos indián törzstől átvett szokásnak. Lásd lentebb, 216., 65. jegyzet.
17 Lásd megfigyeléseinket in Année Sociologique, XI, 101. és XII., 372-374., to­
vábbá Anthropologie, 1920 (Beszámoló a francia Antropológiai Intézet ülései­

203
alapja mindenütt másutt, Afrikában, Polinéziában és Malájföl­
dön, Dél-Amerikában és Észak-Amerika többi részén a totális
szolgáltatás egy kezdetlegesebb típusának tűnt. Alaposabb
kutatások azonban elég jelentős számú köztes formát hoztak
napvilágra, amelyek a túlzott mérvű rivalizálás, a javak meg­
semmisítése, mint az észak-amerikai, illetve melanéziai csere
és más, szerényebb mértékű versengések között helyezkednek
el, ahol a szerződő felek ajándékokkal rivalizálnak: így versen­
günk mi is újévi ajándékainkkal, lakomáinkkal, esküvőinkkel,
egyszerű meghívásainkkal, és még ma is kötelességünknek
érezzük, hogy revánsot adjunk,18mint a németek mondják. Eze­
ket az átmeneti formákat az ókori indoeurópai világban, külö­
nösen a thrákoknál figyeltük meg.19
Ebbe a jogi és gazdasági típusba különféle tételek - szabá­
lyok és fogalmak - tartoznak. E szellemi mechanizmusok kö­
zül nyilvánvalóan az a legfontosabb, amely arra kötelez, hogy
a kapott ajándékot viszonozzák. Nos, e kényszer morális és
vallási oka sehol nem oly szembeötlő, mint Polinéziában. Vizs­
gáljuk meg részletesen, s meglátjuk, miféle erő késztet a kapott
dolog viszonzására és általában a dologi szerződések betartá­
sára.

ről). Lenoir a potlecsnek két elég tiszta jelenségét mutatta ki Dél-Amerikában:

Expéditions maritimes en Mélanésie. Anthropologie, 1924. szeptember.
18 Thurnwald: Forschungen auf den Salomo Inseln. 1912, III., a 8. oldalon hasz­
nálja a szót.
19 Revue des Études grecques, XXXIV., 1921.
204
 ELSŐ FEJEZET

A CSERÉLT AJÁNDÉKOK
ÉS A VISZONZÁSI KÖTELEZETTSÉG
(POLINÉZIA)
i
TOTÁLIS SZOLGÁLTATÁS, ANYAI JAVAK
FÉRFIJAVAKÉRT CSERÉBE (SZAMOA)
A szerződésszerű ajándékok rendszerének elterjedésével kap­
csolatos kutatásokból sokáig úgy tűnt, hogy Polinéziában a tu­
lajdonképpeni potlecs nem létezik. Úgy látszott, hogy azok a
polinéziai társadalmak, ahol az intézmények a leginkább ha­
sonlítanak hozzá, nem haladják meg a „totális szolgáltatások",
a nemzetségek közti állandó szerződések rendszerét, melynek
alapján asszonyaik, férfiaik, gyerekeik, rítusaik stb. közösek.
Azok a jelenségek, melyeket főként Szamoában tanulmányoz­
tunk, így házasságkötéskor a mintás gyékények főnökök közti
cseréje, úgy tűnt, nem haladják meg ezt a szintet.20A rivalizáló,
a pusztító és a harcos tényező itt mintha hiányoznék, míg
Melanéziában mindez megtalálható volt. Végeredményben túl
kevés tény állt rendelkezésre. Most nem leszünk annyira kriti­
kusak.
Először is, a szerződési ajándékok rendszere Szamoában jó­
val túllép a házasság körén; a következő események kísérője:
gyermek születése,21 körülmetélés,22 betegség,23 a lány serdülé­
se,24 halotti rítusok,25 kereskedelem.26

20 Davy tanulmányozta ezt a cserét a házasság és annak a szerződéshez való

viszonya kapcsán (Fői jurée, 140.). Látni fogjuk, hogy van más vetületűk is.
21 Turner: Nineteen years in Polynesia. 178.; Samoa. 82. skk.; Stair: Old Samoa.
175.
22 Krämer: Samoa Inseln. II., 52-63.
23 Stair: Old Samoa. 180.; Turner: Nineteen years... 225.; Samoa. 142.
24 Turner: Nineteen years... 184., Samoa. 91.
25 Krämer: Samoa Inseln. II., 105.; Turner: Samoa. 146.
26 Krämer: Samoa Inseln. II., 96. és 363. A kereskedelmi expedíció, a „malaga"
(vő. „walaga", Uj-Guinea) egészen közel áll a potlecshez, amely a szomszédos
melanéziai szigetvilágban az expedíciók jellemzője. Krämer a „Gegengeschenk"
szót használja az „oloák" „tongákra" cserélésére, amelyről később szót ejtünk.
Egyébként, ha nem is kell a Rivers és Elliot Smith-féle iskola angol etnográfu­

205
 Továbbá tisztán kimutatható a tulajdonképpeni potlecs két
lényeges eleme: vagyis a gazdagságból fakadó tisztelet, presz­
tízs és mana,27 valamint az ajándékok viszonzásának abszolút
kötelező jellege, nem teljesítés esetén ugyanis a mana, ez a hata­
lom, talizmán, gazdagságforrás, ami maga a tekintély, el is
veszthető.28
Turner egyrészről azt mondja, hogy „a születési ünnepségek
után, miután viszonozták az oloákát és tongákat - más szóval a
férfi- és a női javakat - , férj és feleség nem lett gazdagabb, mint
annak előtte. De megvolt az az elégtételük, hogy láthatták, amit
nagy dicsőségnek tartanak: fiuk születése alkalmából felhal­
mozott javaik tömegét."29Másfelől ezek az ajándékok lehetnek
kötelezőek és állandóak úgy is, hogy ellenszolgáltatásuk csu­
pán a hozzájuk tartozó jogállás. így tehát magát a gyermeket,
aki a fiútestvértől és sógortól a nővérhez és ebből következően
a sógorhoz, az anyai nagybácsihoz kerül, hogy azok neveljék
föl, szintén tongának, anyai ági jószágnak nevezik.30 így ő „az

sainak túlzásaiba esnünk, sem pedig az amerikaiakéba, akik Boas nyomán az

egész amerikai potlecsrendszert átvételek sorának látják, az intézmények ván­
dorlásának mégis nagy teret kell szentelnünk, különösen ebben az esetben,
ahol ősidők óta folyik a kereskedelem szigetről szigetre, kikötőről kikötőre,
nagy távolságokra, amelynek során nem csupán a dolgokat, hanem azok cse­
réjének módozatait is átadhatták. Malinowski egy később idézendő művében
pontosan látta ezt. Lásd az egyik tanulmányt ezen intézmények némelyikéről
(Északnyugat-Melanéziában): Lenoir: Expéditions maritimes en Mélanésie.
Anthropologie, 1924. szeptember.
27 Mindenesetre a maori nemzetségek közti versengést elég gyakran említik,
különösen az ünnepek kapcsán, pl. S. P. Smith: Journal of the Polynesian Society
(a továbbiakban /. P. S.), XV., 87., lásd lentebb, 222., 96. jegyzet.
28 Azért nem beszélünk ebben az esetben a szó szoros értelmében vett pot-
lecsről, mert az ellenszolgáltatás uzsorajellege hiányzik. Ugyanakkor, mint a
maori jogban látni fogjuk, a viszonzás elmulasztása maga után vonja a „mana",
vagy mint a kínaiak mondják, az „arc" elvesztését; Szamoában ugyanúgy kell
adni és viszonozni.
29 Turner: Nineteen years... 178.; Samoa. 52. Az északnyugat-amerikai pot-
lecsben alapvető a pusztulás és a dicsőség témája, lásd pl. Porter: 11 th Census. 34.
30 Turner: Nineteen years... 178.; Samoa. 83. a fiút „örökbe fogadottnak" neve­
zi, de ebben téved. Rendeltetése pontosan az, ami a „fosterage"-é, a szülői csa­
ládon kívüli nevelésé, azzal a pontosítással, hogy a „fosterage" egyfajta visz-
szatérés az anyai családhoz, hiszen a gyermek apja nővérének családjában ne­
velkedik, valójában anyai nagybátyjánál, aki az apa nővérének házastársa. Ne
feledjük, hogy Polinéziában a kettős rokonsági osztályozás van érvényben, vagy­
is van női és van férfirokonság, lásd beszámolónkat Eldon Best munkájáról:
Maori Nomenclature. Année Sociologique, VIL, 420. skk. és Dürkheim megfi­
gyeléseit, Année Sociologique, V, 37. skk.

206
a csatorna, amelyen keresztül a honi természetű javak,31 a
tongák a gyermek családja felől e család felé áramlanak tovább.
Másrészről a szülők a gyerek révén juthatnak hozzá az őt örök­
be fogadó szülők idegen természetű javaihoz (oloa), és ez fenn­
áll mindaddig, amíg a gyermek él." „Ez az áldozat [mármint a
természetes kapcsolatok feláldozása] rendre megkönnyíti a
honi és az idegen tulajdonok közti áramlást." Oszszegezve, a
gyermek, az anyai jószág az az eszköz, amelynek révén az
anyai javak férfijavakra cserélődnek. És elég megállapítanunk,
hogy anyai nagybátyjánál élve természetesen joga van ott élni
és teljes körű joga van annak tulajdonaihoz, hogy ezt a „fos­
terage" rendszert nagyon közel állónak tekintsük a melanéziai
vidékeken elfogadott rendszerhez, mely szerint az anyai unok-
öcsnek teljes körű joga van nagybátyja tulajdonaihoz.32 Csak a
rivalizálás, a harc és a megsemmisítés hiányzik ahhoz, hogy
potlecsről beszélhessünk.

Vegyük most szemügyre a két kifejezést, az oloát és a tongát, de

főleg a másodikat. Az állandó hozományon kívüli javak egyi­
két jelölik, különösen az esküvő alkalmából adott gyékényfo­
natokat,33 amelyeket az illető házasságból származó lányok
örökölnek, azokat a díszeket, talizmánokat, amelyek a nő ré­
vén kerülnek az újonnan alapított családba, azzal a feltétellel,
hogy majd vissza is jutnak,34vagyis ezek mintegy rendelkezés­
re álló ingatlanok. Az oloák35 lényegében tárgyakat, javarészt
eszközöket jelentenek, amelyek sajátosan a férj tulajdonát ké­
pezik, s elsősorban ingóságok. Ma ezt a kifejezést használják a
fehérektől származó dolgokra is.36 Ez az értelembővítés azon-

31 Turner: Nineteen years... 179.; Samoa. 83.

32 Lásd megfigyeléseinket a Fidzsi-szigeteki vasúvá] kapcsolatban: Procés-
verbaux de 11. F. A. Anthropologie, 1921.
33 Krämer: Samoa Inseln. Toga, I., 482.; II., 90.
34 Uo. II., 296., vő. 90. (toga = Mitgift); 94.: oloák cseréje tongákra.
35 Uo. I., 477.; Violette: Dictionnaire Samoan-Franqais, „toga" azt jelenti: „az
ország kincsei, úgymint finom gyékények és oloák, házak, bárkák, szövetek,
puskák" (194.); és az oá-ra, a kincsekre, a javakra utal, amibe minden idegen
eredetű árucikk beletartozik.
36 Turner: Nineteen years... 179., vö. 186. Tregear: Maori Comparative Dictio­
nary, 468. a toga fogalmánál, taonga címszó alatt összekeveri az e nevet hordozó
tulajdonokat az oloa néven megnevezett tulajdonokkal. Ez egyértelműen ha­
nyagság.
Ella tisztelendő úr Polynesian native clothing c. cikkében, /. P. S. IX., 165. ek­
képpen írja le az ie tongákat (gyékényfonatokat): „A bennszülöttek fő kincsei
207
ban természetesen új keletű. Figyelmen kívül hagyhatjuk Tur-
nemek az „oloa-foreign", „tonga-native" fordítását, ami ugyan
pontatlan és nem kielégítő, de annyiban nem érdektelen, hogy
azt bizonyítja: egyes, tongának nevezett tulajdonok inkább kötőd­
nek a földhöz,37 a nemzetséghez, a családhoz és a személyhez,
mint más, ólodnak nevezett tulajdonok. Ám ha vizsgálódási kö­
rünket kiterjesztjük, a tonga fogalma tüstént kibővül. Maori, tahi­
ti, tongai és mangarevai nyelven konnotálja mindazt, ami a szó
szoros értelmében vett tulajdon, ami gazdaggá, hatalmassá, befo­
lyásossá tesz, mindazt, ami elcserélhető, vagy ellenszolgáltatás
tárgya lehet.38 Kizárólagosan idetartoznak a kincsek, a talizmá­
nok, a címerek, a gyékények, a szent bálványok, néha még a ha­
gyományok, a kultuszok és a mágikus rítusok is. Itt a talizmántu­
lajdon fogalmához érkezünk, amelyről bizton állíthatjuk, hogy az
egész maláj-polinéz, sőt az egész csendes-óceáni világban általá­
nos.39

II
AZ AJÁNDÉKOZOTT DOLOG SZELLEME (MAORIK)

Ez a megfigyelés nagyon fontos megállapításra vezet minket.

A taongdk, legalábbis a maori vallás- és jogelméletben, erősen
kötődnek a személyhez, a nemzetséghez, a földhöz; manó­
jának, mágikus, vallási és szellemi erejének közvetítői. Egy
közmondásban, amit G. Grey40 és C. O. Davis41 szerencsére föl­

voltak, régebben ezeket fizetőeszközként használták a tulajdoncserék, a há­

zasságkötések és különleges szívességek alkalmával. A családokban gyakran
»heirloms«-ként (helyettesítő javakként) őrzik, és számos régi te ismert, s áll
nagy becsben, amelyek valamelyik híres család tulajdonában voltak" stb. Vö.
Turner: Samoa. 120. - Mindezen kifejezéseknek, mint látni fogjuk, létezik meg­
felelője Melanéziában, Eszak-Amerikában s a mi folklórunkban is.
37 Krämer: Samoa Inseln. II., 90. és 93.
38 Lásd Tregear: Maori Comparative Dictionary az alábbi igékről: taonga (tahi­
tiül), tataoa, tulajdont adni; faatoa, kompenzálni, tulajdont adni (Marquises-
szigetek); Lesson: Polynesiens. II., 232.; taelae, vö. „ajándékot von maga után",
tiau tae-tae, adott ajándékok, „a honi föld ajándékai, javai, amelyeket azért ad­
nak, hogy idegen javakat kapjanak cserébe", Radiguet: Derniers Sauvages. 157.
A szó töve tahu stb.
39 Lásd Mauss: Origines de la notion de Monnaie. Anthropologie, 1914 (Pro-
cés-verbaux de VI. F. A.), ahol a fekete-afrikaiakon és amerikaiakon kívül majd­
nem minden idézett jelenség ehhez a területhez tartozik.
40 Proverbs. 103.
41 Maori Mementoes. 21.

208
jegyzett, arra kérik a taongákát, pusztítsák el azt a személyt, aki
elfogadta őket. Ez azt jelenti, hogy megvan bennük ez az erő,
arra az esetre, ha a jog, elsősorban a viszonzás kötelezettsége,
nem érvényesülne. Megboldogult barátunk, Hertz észrevette e
tények fontosságát, és megható önzetlenségével odaírta a
következő adatot tartalmazó feljegyzésre, hogy „Davynek és
Maussnak". Colenso42 szerint „volt egyfajta csere- vagy inkább
ajándékozási rendszerük, melyben az ajándékokat később vi­
szonozni kell". Például szárított halat cserélnek megsütött ma­
darakra vagy gyékényfonatokra.43 Ezek a cserék törzsek vagy
„baráti viszonyban lévő családok közt jönnek létre, bármiféle
megállapodás nélkül".
De Hertz feljegyzett még egy szöveget —megtaláltam a pa­
pírjai között -, melynek fontossága mindkettőnk figyelmét el­
kerülte, lévén hogy én is ismertem.

Ahau, vagyis a dolgok, de különösen az erdő és a benne élő va­

dak szelleme kapcsán R. Elsdon Best egyik legjobb maori adat­
közlője, Tamati Ranaipiri teljesen véletlenül és gyanútlanul
adja kezünkbe a megoldás kulcsát.44 „Ahauról fogok magának
beszélni... A hau nem a szél, ami fúj. Egyáltalán nem.4546Tegyük
fel, hogy maga rendelkezik egy meghatározott dologgal (taonga),
és azt nekem adja, méghozzá meghatározott ár nélkül. Ez alka­
lommal tehát nem üzletelünk. Én azután ezt a holmit tovább­
adom egy harmadik személynek, aki bizonyos idő elteltével
úgy határoz, hogy fizetségképpen (utu)4b ad valamit érte, és ne­
kem ajándékoz valamit (taonga). Ez a taonga pedig, amit nekem
ad, annak a taongának a szelleme (hau), amit én magától kap­
tam és továbbadtam neki. És azokat a taongákat, amiket a ma­
gától kapott taongákért kaptam, magának kell adnom. Nem

42 In Transactions of New-Zealand Institute. L, 354.

43 Az új-zélandi törzsek elvileg, a maori hagyomány alapján, halászokra,
földművelőkre és vadászokra tagolódnak, és feltehetően folyamatosan cseré­
lik termékeiket, vö. Best: Forest-Lore, Transactions of the New-Zealand Institute.
XLII., 435.
44 Uo. 431. (maori szöveg, fordítása 433.).
45 A hau szó, mint a latin Spiritus, egyszerre jelenti a szelet és a lelket, ponto­
sabban, legalábbis egyes esetekben, a lelket és az élettelen és növényi eredetű
dolgok hatalmát, a mana szó pedig az emberekre és a szellemekre vonatkozik,
és kevésbé használják dolgokra, mint a melanéziai nyelvben.
46 Az utu szót a vérbosszú elégtételére, a törlesztésekre, a visszafizetésekre
stb. használják, de jelenti az árat is. Összetett erkölcsi, jogi, vallási és gazdasági
fogalom.

209
lenne igazságos (tika) a részemről, ha ezeket a taongákat meg­
tartanám magamnak, akár kívánatosak (mwe), akár kellemet­
lenek (kinő). Magának kell adnom, mivel ez a magától kapott
taonga hauja.47 Ha megtartanám ezt a második taongát, komoly
bajt, akár halált is hozna rám. Ilyen a hau, a személyes tulajdon
hauja, az erdő hauja. Kati ena. (Ennyit erről.)"
E nagyon lényeges szöveg megérdemel némi kommentárt.
Ez a még meghatározatlan teológiai és jogi szellemmel, a „tit­
kok házának" tanaival átitatott, velejéig maori szöveg, amely
helyenként meglepően világos, csak egy homályos pontot tar­
talmaz: a harmadik személy közbelépését. Hogy jól értsük a
maori jogtudóst, lerövidítjük a gondolatmenetet: „a taongák-
nak és minden szigorúan személyes jellegű tulajdonnak van
egy hauja, egy szellemi hatalma. Maga nekem ad egyet, én azt
továbbadom egy harmadik személynek, az nekem ad egy má­
sikat, mert az én ajándékom hauja erre indította, és én köteles
vagyok magának visszaadni ezt a dolgot, mert vissza kell ad­
nom azt, ami valójában a maga taongája haujának a hatása."
Ezzel az értelmezéssel a fogalom nemcsak megvilágosodik,
hanem a maori jog egyik alapelveként tűnik fel. A kapott, ki­
cserélt ajándékban az kötelez, hogy a kapott dolog nem maga­
tehetetlen. Még ha az ajándékozó elhagyta is, valamennyire az
ő része marad. Általa az ajándékozónak hatalma van a meg­
ajándékozott személy fölött, mint ahogy a tulajdonosnak is a
tolvaj fölött.48 A taongát ugyanis átszellemíti erdejének, földjé­
nek hauja, a taonga valóban „a föld szülötte" [native]:49 a hau
ugyanis minden tulajdonost követ. Nem csupán az első meg­
47 He hau. Elsdon Best e két mondat egész fordítását megkurtította, mégis kö­
vetem.
48 Ez utóbbival kapcsolatban számos meggyőző tényt gyűjtött össze R. Hertz
a Péché et l'Expiation [Bűn és vezeklés] c. tanulmányának egyik fejezetéhez.
Ezek azt bizonyítják, hogy a lopás büntetése egyszerűen a mana mágikus és
vallásos hatása, a tulajdonosnak ugyanis megmarad a hatalma a lopott dolog
fölött, s hogy a különféle tabukkal övezett és tulajdonjegyekkel megjelölt lo­
pott holmit szellemi hatalom, hau terheli. Ez a hau bosszulja meg a meglopot­
tat, keríti hatalmába a tolvajt, rontja meg, vezeti halálba vagy kényszeríti a lo­
pott holmi visszaadására. Ezek a jelenségek megtalálhatók Hertz könyvében
- amelyet ki fogunk adni -, a faluról szóló fejezetben.
49 R. Hertz tanulmányában benne lesznek a maurikra vonatkozó dokumen­
tumok, amelyekre itt utalunk. A maurik egyszerre talizmánok, palládiumok és
szentélyek, ahol a nemzetség lelke, a hapu, a nemzetség manája és földjének
hauja lakik. Elsdon Best erről szóló adatai magyarázatra szorulnak és vitatha­
tók, különösen azok, amelyek a figyelemre méltó hau whitia és kai hau kifejezé­
sekkel kapcsolatosak. A főbb részeket lásd Spiritual Concepts, journal of the

210
ajándékozottat, aki esetleg egy harmadik személy, hanem
mindenkit, akinek csak a taongát átadják.50 Valójában a hau
akar visszatérni szülőföldjére, az erdő és a nemzetség szenté­
lyébe, és a tulajdonoshoz. A taonga vagy annak hau]a - ami
mellesleg maga is rendelkezik egyfajta egyéniséggel51 - csatla­
kozik ezekhez a használókhoz, amíg azok lakomáik, ünnepeik
vagy ajándékozásaik alkalmával egy vele egyenértékű vagy
értékesebb dologgal viszonozzák javaikból, taongáikból, illet­
ve munkájukból vagy kereskedelmükből, ami a megajándéko­
zottnak tekintélyt ad, és hatalmat az első megajándékozott fe­
lett, akiből az utolsó ajándékozó lett. Szamoában és Uj-Zélan-
don minden bizonnyal ez az alapelv vezérli a vagyon, a
járandóságok és az ajándékok körforgását.

Polynesian Society, X., 10. (maori szöveg) és IX., 198. Ezeket nem tudjuk most
kellőképpen megvitatni, de lássuk a mi értelmezésünket: „hau whitia, averted
[eltérített] hau", mondja Elsdon Best, és fordítása pontosnak tűnik. A lopás, a
nemfizetés vagy az ellenszolgáltatás elmulasztásának bűne ugyanis a lélek, a
hau eltévelyedése, mint az üzlet vagy az ajándékozás visszautasítása esetében
(amit gyakran tévesztenek össze a lopással); ellenben a kai hau helytelen fordí­
tás, amikor a hau whitia egyszerű megfelelőjének tekintik, ez ugyanis valójá­
ban a lélek megevését jelenti, és a whanga hau szinonimája, vö. Tregear: Maori
Comparative Dictionary, kai és whangai címszó alatt, ám ez a megfelelés nem
egyszerű. A tipikus ajándék ugyanis táplálék, kai, ez a szó pedig a táplálékál­
dozásra utal, arra a vétségre, amit az követ el, aki ezzel adós marad. Mi több,
maga a hau szó is beleillik ebbe a fogalomkörbe, lásd Williams: Maori Dic­
tionary, 23., szerinte: „hau: egy kapott ajándékért cserébe, hálából adott aján­
dék".
50 Felhívjuk a figyelmet a kai-hau-kai kifejezésre, Tregear: Maori Comparative
Dictionary, 116.; „viszonozni az egyik törzs által a másiknak adott ajándék táp­
lálékot; ünnep (Déli-sziget)". Ez azt jelenti, hogy a viszonzott ajándék és ün­
nep valójában az első ajándék lelke, amely visszatér kiindulási helyére: „táplálék,
ami a táplálék hauja". Ezekben az intézményekben és fogalmakban mindenfé­
le olyan elv kevereg, amelyeket a mi európai szókészleteink épp ellenkezőleg,
kínos gonddal próbálnak megkülönböztetni.
51 A taongók valóban személyiséggel rendelkezőnek tűnnek, a haun kívül is,
ami a tulajdonossal való kapcsolatukból ered. Nevük is van. A legjobb felsoro­
lás szerint (lásd Tregear, uo. 360., ponamu, részlet Colenso kéziratából) csak a
következő kategóriákat foglalják magukban: a ponamuk, a híres nefritek, a
törzsfőnökök és nemzetségek szent tulajdonai, rendszerint a ritka, egyedi és
gyönyörűen megfaragott fiTcik, ezenkívül különféle gyékényfonatok, amelyek
közül a címerrel ellátottak, mint Szamoában, a korowai nevet viselik (ez az
egyetlen maori szó, amely emlékeztet a szamoa oloa szóra, melynek maori
megfelelőjét hiába kerestük).
Egy maori dokumentum a taonga nevet adja a Karakiáknak, ezeknek a saját
névvel megnevezett varázsigéknek, amelyeket átörökíthető személyes taliz­
mánként tartanak számon; lásd Journal of the Polynesian Society, IX., 126.

211
 Egy ilyen tény két fontos társadalmi jelenségrendszerre vilá­
gít rá Polinéziában, sőt Polinézián kívül is. Először ragadjuk
meg a dolog átadásakor létesülő jogi kapcsolat természetét.
Erre a pontra még visszatérünk. Ki fogjuk mutatni, hogyan já­
rulhatnak hozzá ezek a tények a kötelezettség általános elmé­
letéhez. Egyelőre világos, hogy a maori jogban a jogi kapcsolat,
a dolgok általi kapcsolat a lelkek kapcsolata, mert a dolognak
is van lelke, a dolog maga is lélek. Ebből az következik, hogy
ha valaki ajándékot ad egy másiknak, akkor saját magából ad.
Ily módon jobban számot adhatunk az ajándékok révén végbe­
menő csere és minden, általunk totális szolgáltatásnak neve­
zett jelenség - köztük a potlecs - természetéről. Ebben a gon­
dolatrendszerben tisztán és logikusan érthető, hogy vissza kell
adni a másiknak azt, ami valójában az ő természetének a része,
szubsztanciája, ugyanis elfogadni valakitől valamit azt jelenti,
hogy elfogadunk valamit szellemi lényegéből, leikéből, ennek
megtartása pedig veszélyes és halálos lenne, nemcsak azért,
mert jogtalanul tartanánk meg, hanem azért is, mert az a dolog,
ami valakiből nem csupán morálisan, de fizikailag és szellemi­
leg is származik, ez a lényeg, e táplálék,52 e javak, ingóságok
vagy ingatlanok, asszonyok vagy leszármazottaik, rítusok vagy
áldozatok mágikus és vallásos hatással vannak ránk. Végezetül,
az ajándékozott dolog nem magatehetetlen. Lelke van, nem­
egyszer egyénített, s próbál visszatérni „eredeti otthonába",
mint Hertz nevezte, vagy keríteni akar nemzetsége és szárma­
zási területe számára egy magával egyenértékű helyettest.

III
MÁS TÉMÁK: AZ ADÁS ÉS ELFOGADÁS
KÖTELEZETTSÉGE

Ahhoz, hogy a totális szolgáltatás és a potlecs intézményét tel­

jes egészében megértsük, két másik mozzanatra kell magyará­
zatot találnunk, amelyek ezt kiegészítik; a totális szolgáltatás
ugyanis nem csupán a kapott ajándék viszonzásának kötele­
zettségét foglalja magában, hanem két másik fontos kötelezett­
séget is: egyrészt a szolgáltatás nyújtását, másrészt a szolgálta­
tás elfogadását. Az egyazon problémakör egy-egy oldalát je­
lentő három kötelezettségről szóló teljes körű elmélet kielégítő

52 Elsdon Best: Forest Lore. 449.

212
magyarázatot adhat erre a polinéz nemzetségek közötti szer­
ződésformára. Egyelőre csak vázolni tudjuk a téma feldolgo­
zásának módját.
Az elfogadás kötelezettségével kapcsolatban könnyen talá­
lunk egész sor tényt. Egy nemzetségnek, háznépnek, társaság­
nak vagy vendégnek ugyanis nincs más választása, mint hogy
elfogadja a vendéglátást,53 az ajándékokat, az üzletet,54 az asz-
szony és vér általi szövetséget. A dajakok teljes jogi és erkölcsi
rendszert dolgoztak ki arra vonatkozólag, hogy tilos hiányoz­
ni arról az étkezésről, amelynek készítésében részt vesz az em­
ber, vagy látta készülőiéiben.55
Az adás kötelezettsége nem kevésbé fontos, tanulmányozá­
sa révén megérthetjük, hogyan váltak az emberek javak és
szolgáltatások cseréíőivé. Csak utalni tudunk néhány jelenség­
re. Az ajándékadás megtagadása, meghívás elmulasztása56 vagy
visszautasítása57felér egy hadüzenettel, ez ugyanis egyet jelent
a szövetség és a közösség megtagadásával.58 Azért adnak,

53 Ide vágna a maorik által „a Tahu megvetése" kifejezéssel illetett jelenségek

rendszeréről szóló tanulmány. A legfontosabb dokumentumot lásd Elsdon
Best: Maori Mythology. In: /. P. S. IX., 113. A Tahu az általánosságban vett táplá­
lék emblematikus neve, megszemélyesítése. A Kaua e tokahi ia Tahu, „ne vesd
meg a Tabut" kifejezést azzal a személlyel szemben alkalmazzák, aki visszauta­
sította a neki ajándékozott élelmet. Ám a táplálékkal kapcsolatos maori földi hie­
delmek tanulmányozása jóval messzebbre vezethet bennünket. Elég csak any-
nyit mondanunk, hogy ez az isten, a tápláléknak ez a megszemélyesített formája
megegyezik Kongóval, a növények és a béke istenével, és máris jobban érthetőek
az eszmetársítások: vendéglátás, táplálék, áldozás, béke, csere, jog.
54 Lásd Elsdon Best: Spiritual Concepts. J. P. S. IX., 198.
55 Lásd Hardeland: Dayak Wörterbuch, indjok, írek, pahuni kifejezések, I.,
190., 397a. Ezeknek az intézményeknek az összehasonlító vizsgálatát a maláj,
indonéz és polinéziai civilizáció egész területére ki lehet terjeszteni, az egyet­
len nehézséget az intézmény felismerése jelentené. Egy példa: Spencer Saint-
John „kényszerkereskedelem" címszó alatt írja le, ahogyan Brunei államban
(Borneo) az előkelőek oly módon adóztatták meg a biszajaszokat, hogy szöve­
teket ajándékoztak nekik, melyekért később évekig kellett fizetniük egy ál­
uzsorásnak (Life in the Forest of the Far East. II., 42.). A tévedés már maguktól a
civilizált malájoktól ered, akik kihasználták kevésbé civilizált testvéreik egyik
szokását, és már nem értették meg őket. Nem soroljuk föl az összes hasonló jel­
legű indonéz jelenséget (lásd lentebb Kruyt munkájának összefoglalását: Koo-
pen in Midden Celebes).
56 Elmulasztani egy harci táncra szóló meghívást bűn, vétség, amit a Dé­
li-szigeten puhának neveznek. H. T. de Croisilles: Short Traditions of the South
Island. J. P. S. X., 76. (tahua, giß of food [ételajándék]).
A maori vendéglátási rituálé a következőkből áll: kötelező meghívás, amit
az érkező nem utasíthat vissza, de nem is ösztönözhet, úgy kell a (kasztok sze-

213
mert adni kell, mert a megajándékozottnak egyfajta tulajdonjo­
ga lesz az ajándékozó minden tulajdonára.* 57859 Ez a tulajdon szel­
lemi kapcsolatként fejeződik ki s fogható fel. így Ausztráliában
a vő, akinek minden vadászzsákmányát oda kell adnia apósá­
nak és anyósának, semmit nem fogyaszthat el előttük, nehogy
lélegzetük megmérgezze azt, amit eszik.60 Fentebb már láttunk
olyan jellegű jogokat, mint amilyenekkel Szamoában a taonga
anyai unokaöcs rendelkezik, s amelyek nagyon hasonlítanak a
Fidzsi-szigeteken tapasztalható jogrendszerre az anyai unoka­
öcs (vasú) jogait illetően.61
Mindebben a fogyasztást és a viszonzást illető jogok és köte­
lességek egész sora található, amelyek megfelelnek az ajándé­

rint eltérő) fogadóház felé mennie, hogy nem néz körül, vendéglátójának ha­
mar ételt kell készíttetnie számára, majd annak elfogyasztását alázatosan vé­
gig kell néznie, induláskor pedig a látogató útra való ajándékot kap. (Tregear:
Maori Race. 29.), lásd lentebb a hindu vendéglátás ugyanilyen rítusait.
57 A két szabály a valóságban elválaszthatatlanul összetartozik, csakúgy,
mint az általuk előírt ellentétes és szimmetrikus szolgáltatások. Egy közmon­
dás jól kifejezi ezt: Taylor (Je ika a maui. 132., 60. számú közmondás) megköze­
lítő módon fordítja: „When raw it is seen, when cooked, it is taken." „Jobb megenni
az ételt félig főve, mint készen, (mint megvárni a vendégeket), hogy meg kell­
jen osztani velük."
58 Hekemaru (Maru vétke) törzsfőnök a monda szerint csak akkor nem utasí­
totta vissza az ételt, ha az idegen falu meglátta és fogadta őt. Ha kíséretével
észrevétlenül haladt át a falun, és úgy szalajtották utánuk a küldöncöket, hogy
kérleljék őket, forduljanak vissza, és vegyenek részt étkezésükön, azt válaszol­
ta, hogy „az éteknek nem a hátára kell figyelmeznie". Ezzel azt akarta monda­
ni, hogy a „feje szent hátuljának" adott étel (vagyis amikor már elhagyta a fa­
lut) veszélyt hozna azokra, akik adják. Innen ered a mondás: „Az étek nem
Hekemaru hátára figyelmez" (Tregear: Maori Race. 79.).
59 A turhoe törzsben megmagyarázták Elsdon Bestnek ezeket a mitológiai és
jogi elveket (Maori Mythology. ]. P. S. VIII., 113.). „Amikor egy híres törzsfő­
nök meglátogat egy vidéket, manája megelőzi." A környékbeliek nekiállnak
vadászni, halászni, hogy jó ételekkel tudják kínálni. De nem fognak semmit; „a
maná nk ugyanis megelőzött minket", láthatatlanná tett minden állatot és ha­
lat; manánk elüldözte őket"... stb. (Itt következik egy magyarázat a jégről és a
hóról, a Whai ririrSl [vétek a víz ellen], ami távol tartja az élelmet az embertől.)
Ez a kissé homályos fejtegetés valójában azt az állapotot írja le, amibe egy
olyan vadász hapu területe kerülne, amelynek tagjai nem tették meg a szüksé­
ges előkészületeket egy másik nemzetség főnökének fogadására. „Kaipapát,
táplálék elleni vétket" követtek volna el, és saját termésüket, vadjaikat, halai­
kat, táplálékukat pusztították volna el.
60 Pl. arunta, unmatzsera, kaitis - Spencer és Gillen: Northern Tribes of Central
Australia. 610.
61 A vasúról lásd elsősorban Williams régi adalékát, Fiji and the Fijians. 1858,
I., 34.; vö. Steinmetz: Entwickelung der Strafe. II., 241. skk. Az anyai unokaöcs e

214
kozással és elfogadással kapcsolatos jogoknak és kötelessé­
geknek. E szimmetrikus és ellentétes jogok és kötelességek ke­
veredése azonban nem tűnik többé ellentmondásosnak, ha
úgy tekintjük, hogy itt elsősorban szellemi kapcsolatok keve­
redéséről van szó, amelyek a bizonyos mértékig lélekkel ren­
delkező dolgok, valamint olyan egyének és csoportok között
jönnek létre, akik bizonyos mértékig egymással is úgy bánnak,
mint a dolgokkal.
S mindezen intézmények végső soron egyetlen tényt, egy
társadalmi rendszert, egy meghatározott gondolkodásmódot
fejeznek ki, mely szerint minden: asszony, gyerek, javak, taliz­
mánok, föld, munka, szolgálatok, papi tisztségek és rangok,
mind-mind ajándékozás és viszonzás tárgyai. Minden úgy
jön-megy, mintha egyetlen, dolgokat és embereket is magában
foglaló spirituális matéria folyamatos csereberéje zajlana a rang,
nem és nemzedékek szerint tagozódó nemzetségek és az egyé­
nek között.

IV
MEGJEGYZÉS
AZ EMBEREKNEK ADOTT ÉS AZ ISTENEKNEK ADOTT
AJÁNDÉKOK

Egy negyedik tényező is szerepet játszik az ajándékok gazda­

ságában és moráljában, nevezetesen az embereknek adott, de
az isteneknek és a természetnek szánt ajándékok. E téren nem
végeztük el azt az általános kutatást, amire jelentősége kidom­
borításához szükség lenne. Ráadásul a rendelkezésünkre álló
tények nem mind tartoznak a megszabott földrajzi területhez.
Végezetül, a mitológiai összetevő, amit egyelőre nemigen ér­
tünk, túl erős bennük, semhogy elvonatkoztatásokra juthat­
nánk. Néhány utalásra szorítkozunk tehát.

joga csak a családi közösséghez kapcsolódik. Lehetővé teszi azonban, hogy képet
alkothassunk magunknak más jogokról, például a házasság révén rokonságba
kerülők jogairól, meg arról, amit rendszerint „legális lopásnak" neveznek.
215
 Minden északkelet-szibériai társadalomban62 és a nyugat­
alaszkai eszkimóknál63 éppúgy, mint a Behring-szoros ázsiai
partvidékén élőknél, a potlecsnek64nemcsak az emberekre van
hatása, akik nagylelkűségükkel vetélkednek, nemcsak a dol­
gokra, amiket ilyenkor átadnak vagy elfogyasztanak, a halot­
tak lelkére, akik mindebben részt vesznek és akik nevét az
emberek viselik, hanem a természetre is. Az emberek, „name-
sake"-ek, a szellemek névrokonai közti ajándékcserék arra ösz­
tökélik a holtak szellemeit, az isteneket, a dolgokat, az állato­
kat és a természetet, hogy „legyenek velük nagylelkűek".65 Az
ajándékcsere a javak bőségét eredményezi, magyarázzák. Nel-

62 Lásd Bogoras: The Chukchee (Jesup North Pacific Expedition; Memory of the
American M useum of Natural History. New York), VII. kötet. Az ajándék adásá­
nak, elfogadásának és viszonzásának, valamint a vendéglátásnak a kötelezett­
sége a partvidéki csukcsoknál hangsúlyozottabb, mint a rénszarvas-csukcsoknál,
lásd Social Organisation, uo. 634. és 637. Vö. az áldozás szabályáról és a rénszar­
vas leöléséről szóló részekkel (Religion, uo. II., 375.): meghívás kötelezettsége, a
meghívott joga, hogy kérjen, amit csak akar, ajándékozás kötelezettsége.
63 Az ajándékozás kötelezettsége teljes egészében eszkimó szokás. Lásd ta­
nulmányunkat e témáról: Az eszkimó társadalmak évszakonkénti változásai
(e kötet 449. oldalán). Az egyik legutóbb megjelent eszkimó szöveggyűjte­
mény is tartalmaz ilyen típusú, nagylelkűségre nevelő meséket: Hawkes: The
Labrador Eskimo (Canadian Geological Survey, Anthropological Series), 159.
64 Az alaszkai eszkimók ünnepeit Az eszkimó társadalmak évszakonkénti
változásai c. tanulmányunkban eszkimó és a voltaképpeni indián potlecsből
kölcsönzött elemek kombinációjának tekintettük. Az azóta eltelt időben azon­
ban, mint látni fogjuk, a potlecset és az ajándékozás szokását a csukcsoknál és
a szibériai korjákoknál is azonosították. A kölcsönzés tehát éppúgy történhe­
tett tőlük, mint az amerikai indiánoktól. Ráadásul számolnunk kell Sauvageot
szép és hihető hipotéziseivel is (Journal des Americanistes, 1924) az eszkimó
nyelvek ázsiai eredetéről, amelyek igazolták a régészek és az antropológusok
legszilárdabb elgondolásait az eszkimók és civilizációjuk eredetéről. Végeze­
tül minden arra vall, hogy a nyugati eszkimók nemhogy nem csökevényesed-
tek el a keletiekhez és a középvidékiekhez képest, de nyelvileg és etnológiailag
közelebb állnak az eredethez. Úgy tűnik, Thalbitzer most ezt bizonyította.
Ilyen körülmények között határozottabbnak kell lennünk, s azt kell monda­
nunk, hogy a keleti eszkimóknál igenis van potlecs, mégpedig nagyon régóta.
Ugyanakkor ott vannak a keletiek ünnepeinek meglehetősen sajátos totemjei és
maszkjai, melyek egy része nyilvánvalóan indián eredetű; végül pedig az eszki­
mó potlecs eltűnése az amerikai sarkvidék keleti és középső részéről elég nehezen
magyarázható, hacsak nem a keleti eszkimó közösségek megcsappanása az oka.
65 Hall: Life with the Eskimos. II., 320. Rendkívül érdekes, hogy a kifejezést
nem az alaszkai potlecs, hanem a középvidéki eszkimók kapcsán említi, akik
csak a vagyonközösség és ajándékcserék téli ünnepeit ismerték. Ez azt bizo­
nyítja, hogy az elgondolás túllépi a szó szoros értelmében vett potlecs intéz­
ményének korlátáit.

216
son66 és Porter67 remek leírást adott ezekről az ünnepekről és
hatásukról a halottakra, a vadakra és cetfélékre, amelyekre az
eszkimók vadásznak, és a halakra, amelyeket halásznak. Eze­
ket a prémvadászok nyelvén „asking festival"-nak [kérő ün­
nepnek]68 vagy „inviting in festival"-nak [ünnepre hívásnak]
nevezik, s rendszerint túllépik a téli telepek határait. Ez a hatás
a természetre nagyon jól kiderül egy közelmúltbeli tanulmány­
ból is.69
Az ázsiai eszkimók még egyfajta gépezetet is kitaláltak: egy
mindenféle földi jóval díszített kereket, amit rozmárfejben vég­
ződő mászórúdra illesztenek. A póznának ez a része kinyúlik a
szertartási sátorból, amelynek tartórúdjául szolgál. A sátor bel­
sejéből, egy másik kerék segítségével forgatják, a nap járásával
megegyező irányban. Mindezen témák összekapcsolódását ki
se lehetne fejezni ennél jobban.70
Ez a kapcsolat a csukcsoknál71 és az északkelet-szibériai kor-
jákoknál ugyanilyen nyilvánvaló. Potlecs mindkét népnél van.

66 Eskimos about Behring Straits. X V lIIth A nnual Report of the Bureau of

American Ethnology, 303.
67 Porter: Alaskan, X lth Census. 183. és 141., főként pedig Wrangell: Statis­
tische Ergebnisse stb. 132.
68 Nelson, vö. „asking stick" in Hawkes: The Inviting-in Feast of the Alaskan
Eskimos, Geological Survey. 45. tanulmány; Anthropological Series, II., 7.
69 Hawkes, id. m ű 7., 3. és 9.; az egyik ilyen ünnep leírása: unalaklitok male-
miutokkal szemben. A komplexum egyik legjellegzetesebb vonása a szolgálta­
tások mulatságos sorozata az első napon, és a viszonzásképpen kért ajándékok.
Az a törzs, amelyiknek sikerül megnevettetnie a másikat, bármit kérhet tőlük.
A legjobb táncosok értékes ajándékokat kapnak, lásd 12., 13., 14. Ez igen tiszta és
igen ritka példája (én csak Amerikában és Ausztráliában tudok más példákról)
egy olyan téma rituális megjelenítésének, ami viszont a mitológiában elég gyako­
ri: az irigy szellemről van szó, aki, ha elneveti magát, elereszti az őrzött holmit.
Az „inviting in festival" rítusa egyébként az angekoknak (a sámánnak) az
„inua" emberi szellemeknél tett látogatásával végződik, akiknek a maszkját
viseli, s akik elmondják neki, hogy gyönyörködtek a táncokban, és küldenek
majd vadat. Vö. a fókáknak készített ajándékokkal, Jennes: Life of the Copper
Eskimos. Report of the Canadian Arctic Expedition, 1922, XII., 178.2. jegyzet.
Az ajándékozási jog egyéb kérdésekben is nagyon kidolgozott, például a
„náskuk" főnöknek nincs joga visszautasítani semmiféle ajándékot vagy ételt,
bármilyen ritkaságról legyen is szó, különben mindörökre kegyvesztetté vá­
lik; lásd Hawkes, uo. 9.
Hawkesnak teljesen igaza van, amikor a dénék (anvikok) Chapman által le­
írt ünnepéről azt gondolja, hogy az indiánok vették át az eszkimóktól (Congrés
des Américanistes de Québec, 1907, II., 19.).
70 Lásd az ábrát a Chukchee VIL (II.) 403. oldalán.
71 Bogoras, id. m ű 399-401.

217
Az ajándékok kötelező és önkéntes cseréjét azonban leginkább
a tengeri csukcsok gyakorolják, imént említett szomszédaik­
hoz, az ázsiai eszkimó yuitokhoz hasonlóan, a hosszadalmas
„Thanksgiving Ceremonies",72 a hálaadó ünnepségek során,
amelyek télen egyre-másra zajlanak minden házban, egyikben
a másik után. A lakomaáldozat maradványait a tengerbe vetik
vagy szétszórják a szélben; ezek hazamennek szülőföldjükre, s
magukkal viszik az abban az esztendőben elejtett vadakat,
amelyek a következő évben majd visszatérnek. Jochelson ha­
sonló ünnepeket említ a korjákoknál, de ő maga csak a bálna­
ünnepen vett részt.73 A korjákoknál az áldozati rendszer na­
gyon fejlettnek tűnik.74
Bogoras75 joggal hasonlítja e szokásokat az orosz „kolja-
dához": ott álarcos gyerekek járnak házról házra tojást és lisz­
tet kérincsélni, s nem merik visszautasítani őket. Tudjuk, hogy
ez a szokás európai.76
Az emberek közti, valamint az emberek és istenek közötti
szerződések és cserék kapcsolatai teljes mértékben megvilágít­
ják az áldozat elméletének egyik oldalát. Először is tökéletesen
érthetőek, főként azokban a társadalmakban, ahol e szerződési
és gazdasági rítusok emberek között zajlanak ugyan, de ezek az
emberek maszkos, gyakran samanisztikus inkarnációi és meg­
szállottjai annak a szellemnek, akinek a nevét viselik: voltakép­
pen csupán a szellemek képviseletében cselekszenek.77 Ekkor
ugyanis e cserék és szerződések örvényébe nemcsak az embe­
rek és a dolgok, hanem a többé-kevésbé hozzájuk társított szak­
rális lények is belesodródnak.78Nagyon világosan ez a helyzet a
tlingit potlecsnél, a kétféle haida potlecs egyikénél és az eszki­
mókénál.

72 Jochelson: The Koryak. Jesup North Pacific Expedition. VI., 64.

73 Uo. 90.
7«Vö.98.„ThisforThee".
75 Chukchee. 400.
76 Az efféle szokáscselekvésekről lásd Frazer: The Golden Bough. (3. kiadás.)
III., 78-85., 91. skk.; X., 169. skk. Lásd lentebb.
77 A tlingit potlecsről lásd lentebb, 247. skk. Ez a jellemvonás az egész észak­
nyugat-amerikai potlecsnél alapvető. Kevéssé szembetűnő azonban, mivel a
rítus túlságosan totemisztikus, semhogy a természetre gyakorolt hatása a szel­
lemekre gyakorolt hatáson túl is hangsúlyt kapjon. Jóval világosabb, különö­
sen a Behring-szorosban, a Szent Lőrinc-szigeti eszkimók és csukcsok potlecse
esetében.
78 Lásd egy potlecsmítoszt Bogorasnál: Chukchee Mythology. 14. o., 2. sor. Két
sámán beszélget: „What will you answer?" [Mit fogsz válaszolni?], vagyis:

218
 A fejlődés természetes volt. A lények első csoportja, akikkel
az embereknek egyezséget kellett kötniük, s akik per defi-
nitionem azért voltak, hogy egyezséget kössenek velük, min­
denekelőtt a holtak és az istenek szellemei. A világ dolgainak
és javainak valójában ők az igazi tulajdonosai.79 Velük volt a
legszükségesebb cserélni, és a legveszélyesebb nem cserélni.
És megfordítva: velük volt a legkönnyebb és a legbiztosabb
cserélni. Az áldozati pusztításnak pontosan az a célja, hogy
olyan adomány legyen, amit szükségképpen viszonozni kell.
Az északnyugat-amerikai és az északkelet-ázsiai potlecs min­
den formájánál megvan ez a pusztítás.80 Nem csak azért vé­
geznek ki rabszolgákat, égetnek értékes olajakat, vetnek ten­
gerbe réztárgyakat, gyújtanak föl akár fejedelmi lakóházakat,
hogy hatalomról, gazdagságról és önzetlenségről tegyenek
tanúbizonyságot. Azért is, hogy áldozzanak a szellem ek­
nek és isteneknek, akik voltaképpen összekeverednek ele­
ven megtestesítőikkel, címeik viselőivel, beavatott szövetsé­
geseikkel.
Itt már felbukkan egy másik téma is, amelynek nincs szüksé­
ge emberi támaszra, s ami talán ugyanolyan ősi, mint maga a
potlecs: az a vélekedés, hogy vásárolni az istenektől kell, s az
istenek meg tudják adni a dolgok árát. Ez az elgondolás talán
sehol sem fejeződik ki tipikusabb módon, mint a celebeszi
toradzsáknál. Kruyt81 azt mondja, „a tulajdonosnak »meg kell
vásárolnia« a jogot a szellemektől, hogy »saját« birtokán, ami
valójában az »0« birtokuk, bizonyos dolgokat megtehessen.
Mielőtt kivágná »az ő fáját«, sőt, felásná »az ő földjét«, leverné

„give as return present" [viszontajándékba adni]. A párbeszéd küzdelemmel

végződik, majd a két sámán egyezséget köt; kicserélik varázskésüket és va-
rázsnyakéküket, majd szellemüket (mágikus segítőjüket), végül testüket is
(15., 2. sor). Repülésük és földet érésük azonban nem sikerül tökéletesre; elfe­
lejtették ugyanis kicserélni karperecüket és „tassel"-jüket [rojtjukat], „my gui­
de in motion" [vezetőmet a mozgásban]: 16., 10. sor. Végül aztán zöldágra ver­
gődnek. Látjuk, hogy mindeme tárgyaknak ugyanolyan spirituális értékük
van, mint magának a szellemnek: maguk is szellemek.
79 Lásd Jochelson: Koryak Religion. / esup Expedition, VI., 30. Egy kvakiutl
szellemtáncdal (téli szertartási samanizálás) kommentálja ezt a témát:
M indent a túlvilágról küldtük nekünk, ti szellemek, / akik eszét veszitek az embernek!/
Hallottátok, hogy éhesek vagyunk, szellemek! /Sok mindent kapunk majd tőletek! stb.
(Boas: Secret Societies and Social Organization of the Kwakiutl Indians. 483.)
80 Lásd Davy: Fői jurée, 224. skk. és lásd lentebb, 255. skk.
81 Kruyt: Koopen in midden Celebes. Meded. d. Konink. Akad. v. Wei. Afd. letterk.
56.; B sorozat 5., 163-168., 158. és 159.

219
»az ő háza« cölöpéit, meg kell fizetnie az isteneket." Sőt, bár a
vásárlás fogalma a toradzsák polgári és kereskedelmi szokás­
jogában igen kezdetlegesnek tűnik,82 a szellemektől és istenek­
től való ilyetén vásárlás fogalma épp ellenkezőleg, igen szi­
lárd.
Az alább ismertetendő csereformák kapcsán Malinowski
ugyanilyen típusú jelenségekről számol be a Trobriand-szi-
geteken. A gonosztévő szellemet, a tauvaut, amelynek tetemét
(kígyót vagy szárazföldi rákot) megtalálták, úgy űzik el, hogy
neki ajándékozzák az egyik vaygu'át, a fodű-cseréknél haszná­
latos értéktárgyak egyikét, amely dísz, talizmán és ugyanakkor
kincs. Az ajándék közvetlen hatással van a szellem szellemé­
re.83 Másfelől a mila-milák, a halottak tiszteletére adott pot-
lecsek ünnepe84 alkalmával a kétféle vaygu'át, a kulában hasz­
nálatosat és azt, amelyet Malinowski nevezett először „állandó
vaygu'ának", a főnökével azonos emelvényen állítják ki és ajánl­
ják föl a szellemeknek. Ez jóságossá teszi a szellemüket. Ma­
gukkal viszik ezeknek az értékes holmiknak az árnyékát a hol­
tak világába,85 ahol éppúgy túl akarják szárnyalni egymást a
javakkal, ahogyan az ünnepélyes kuláról hazatérő eleven embe­
rek teszik.86
Van Ossenbruggen, aki nemcsak teoretikus, de a terepen élő
kiváló megfigyelő is, felfigyelt ezeknek az intézményeknek
még egy vonására.87 Az embereknek és az isteneknek adott
adományoknak célja az is, hogy békét szerezzenek ezekkel is,
amazokkal is. így hárítják el a rossz szellemeket, általánosab­
ban véve a rossz hatásokat, még a meg nem személyesítetteket
is: az emberi átok ugyanis lehetővé teszi a féltékeny szellemek­
nek, hogy beleköltözzenek valakibe vagy megöljék, a rossz ha-

82 Uo. a kivonat 3. és 5. oldala.

83 Argonauts of the Western Pacific. 511.
84 Uo. 72., 184.
85 Uo. 512. (azokét, amelyek nem a kötelező csere tárgyai). Vö. Baloma:
A holtak szellemei a Trobriand-szigeteken. In Baloma: Válogatott írások. Buda­
pest, 1972, 301-371.
86 Egy maori mítosz, Te Kanava mítosza, Grey: Polynesian Mythology. Ed.
Routledge, 213. elmondja, hogyan ragadták el a szellemek, a tündérek a tiszte­
letükre kirakott pounamuV. (jádék stb.) (vagyis taongák) árnyékát. Egy hajszálra
ugyanilyen mítosz Mangaiából, lásd Wyatt Gill: M yths and Songs from the South
Pacific. 757., ugyanezt meséli vörös gyöngyház korongocskákból készült nyak­
ékekről, s hogy miképpen nyerték el a szép Manapa kegyeit.
87Hét PrimitieveDenken, voorn. in Pokkengebruiken...Bijdr. totdeTaal-,Land-en
Volkenk. v. Nederl. lndie. 71. kötet, 245., 246.

220
fásoknak, hogy működésbe lépjenek, az emberekkel szemben
elkövetett bűnök pedig gyengévé teszik a vétkest a gonosz
szellemekkel és dolgokkal szemben. Van Ossenbruggen így
értelmezi különösen is az aprópénzdobálást az esküvői me­
netben Kínában, sőt a menyasszony vételárát is. Érdekes fel­
tevés, amelyből kiindulva tények egész láncolatát kellene ki­
fejteni.88
Láthatjuk, hogyan lehet itt hozzáfogni az áldozati szerződés
elméletéhez és történetéhez. Ez olyan fajta intézményeket föl­
tételez, amilyeneket leírtunk, és fordítva, a legmagasabb fokon
valósítja meg azokat, hiszen az istenek, akik adnak és viszo­
noznak, azért vannak, hogy nagy dolgokat adjanak kicsi dol­
gokért.
Talán nem merő véletlen, hogy a szerződés két ünnepélyes
formulája: latinul do ut des, szanszkritül dadami se, dehi me89val­
lási szövegekben is fennmaradt.

További megjegyzés: az alamizsna. - Mindeközben később, jogok

és vallások fejlődése során ismét feltűnnek az emberek, megint
az istenek és a holtak képviselőiként, már ha egyáltalán meg­
szűntek valaha is azok lenni. A szudáni hauszáknál például
előfordul, hogy a „guineai búza" érésekor láz pusztít; a láz el­
kerülésének egyetlen módja, hogy ebből a búzából adnak aján­
dékba a szegényeknek.90Ugyancsak a hauszáknál (ez alkalom­
mal Tripoliban) a Nagy Imádság (Bábán Salla) alkalmával a
gyerekek végigjárják a házakat (ez földközi-tengeri és medi­
terrán szokás): „Bemehetek?..." „Ó, nagy fülű nyulacska, fele­
lik, egy csontért jótett a fizetség." (A szegényember örül, ha
dolgozhat a gazdagoknak.) A gyerekeknek és szegényeknek
adott ajándékok kedvére vannak a holtaknak.91 Lehet, hogy e
szokások a hauszáknál muszlim vagy egyszerre muszlim, né­
ger és európai, sőt berber eredetűek.

88 Crawley már felállított egy ilyesféle hipotézist (M ystic Rose. 386.), Wes-
termarck pedig átlátja a kérdést és hozzáfog a bizonyításhoz. Lásd különösen:
History of Human Marriage. 2. kiadás, I. kötet, 394. skk. Nem látja azonban vilá­
gosan a dolog velejét, mivel nem azonosította a totális szolgáltatások rendsze­
rét és a potlecs fejlettebb rendszerét, amelynek mindezen cserék, különösen is
az asszonyok cseréje és a házasság csupán egy része. A házasságnak a párnak
adott ajándékok révén biztosított termékenységéről lásd lentebb.
89 Vadzsaszaneji-szamhitá, lásd Hubert - Mauss: Essai sur le Sacrifice. Année
Sociologique, II., 105.
90 Tremearne: Haussa Superstitions and Customs. 1913,55.
91 Tremearne: The Ban of the Bori. 1915,239.

221
 Mindenesetre látható, hogyan bontakozik ki az alamizsna
elmélete. Az alamizsna egyfelől az ajándék és a vagyon erköl­
csi fogalmának,92 másfelől az áldozat fogalmának gyümölcse.
A bőkezűség kötelező, mert a Nemezis bosszút áll a szegénye­
kért és az istenekért azokkal az emberekkel szemben, akik túl­
ságosan szerencsések és vagyonosak, holott meg kéne válniuk
mindettől: ez az adomány ősi erkölcse, amely az igazságosság
alapelvévé vált; az istenek és szellemek pedig egyetértenek ab­
ban, hogy a nekik adott rész s az, amit a szükségtelen áldoza­
tok során tönkretesznek, a szegényeket és a gyermekeket szol­
gálja.9394Itt mondjuk el a sémik erkölcsi eszméinek történetét.
Az arab szadaqa9i eredetileg kizárólag igazságosságot jelentett,
mint a héber zedaqa; és jelentése alamizsnára változott. A jóté­
konyság és az alamizsna tanának születése, ami a keresztény­
séggel és az iszlámmal bejárta a világot, datálható is: a misnai
korra, a „Szegények" jeruzsálemi győzelmének idejére tehet­
jük. Ekkor változik meg a zedaqa szó értelme, mert a Szent­
írásban nem jelentett alamizsnát.
De térjünk vissza fő témánkhoz: az ajándékhoz és a viszon­
zás kötelezettségéhez.

Ezeknek a dokumentumoknak és kommentároknak nem csak

helyi néprajzi érdekességük van. Összehasonlítással az adatok
bővíthetők és mélyíthetők.
A potlecs alapelemei95 Polinéziában is megvannak, még ha
az intézmény egészében nem is;96az alapszabály mindenesetre

92 A madagaszkári betszimiszarakák azt mesélik két főnökről, Hogy az egyik

szétosztogatta mindenét, amije csak volt, a másik pedig semmit nem osztott
szét, mindent megtartott magának. Isten a bőkezűnek adott gazdagságot, a
fösvényt pedig tönkretette. Grandidier: Ethnographie de Madagascar. II., 67.
jegyzet.
93 Az alamizsna, nagylelkűség és bőkezűség fogalmáról lásd a Westermarck-
nál összegyűjtött tényeket: Origin and Development of Moral Ideas. I., XXIII. fej.
94 A szadaqa máig érvényes mágikus értékéről lásd lentebb.
95 Nem tudtuk elvégezni az egész szakirodalom újraolvasásának munkáját.
Vannak kérdések, amelyek csak akkor vetődnek föl, amikor a kutatás már be­
fejeződött. Nem kétséges azonban, hogy a tényeknek az etnográfusok által
szétszedett rendszereit újból összerakva a potlecsnek más fontos nyomait is
megtalálhatjuk Polinéziában. Például a táplálékkiállítási ünnepek, a hakarik
során (lásd Tregear: Maori Race. 113.) pontosan ugyanolyan kirakodások, áll­
ványok, élelemhalmok, ételosztások fordulnak elő, mint a koitai melanézek
azonos nevű, ugyanilyen ünnepei, a hekaraik alkalmával. Lásd Seligman: The
Melanesians. 141-145. és ábra. A hakarirol lásd még Taylor: Te ika a Maui. 13.;
Yeats: A n Account of N ew Zealand. 1835, 139. Vö. Tregear: Maori Comparative

222
az ajándékcsere. Puszta tudományoskodás lenne ezt a jogi té­
mát kiemelnünk, ha csupán maori vagy legalábbis polinéz kér­
dés lenne. Nézzünk körül másutt. A viszonzás kötelezettségére
nézve legalábbis kimutatható, hogy egészen más elterjedési te­
rületei is vannak. Más kötelezettségek elterjedtségére is utalni
fogunk, és bebizonyítjuk, hogy ez az értelmezés a társadalmak
sok más csoportjára is érvényes.96

Dictionary, Hakari címszó alatt. Vö. egy mítosszal, Grey: Polynesian M ythology.
213. (1855-ös kiadás), 189. (Routledge népszerű kiadásában), amely leírja
Mam, a hadisten hakariját; az adományozók ünnepélyes megnevezése tökéle­
tesen megegyezik az új-kaledónai, fidzsi és új-guineai ünnepeken szokásossal.
Itt van továbbá egy hikairo (táplálékosztás) alkalmával használatos Unni taonga
(taongakemence)-készítő beszéd, amely egy énekben maradt fenn (Sir E. Grey:
Konga Moteates. Mythology and Traditions in New Zealand, 1853,132.) amennyi­
re le tudom fordítani (2. versszak):
Add ide amonnét taongáimat / add ide taongáimat, hadd rakom halomba / hadd ra­
kom halomba a föld felé / Imád rakom halomba a tenger felé / stb... Kelet felé / ............/
A dd ide taongáimat.
Az első versszak kétségkívül a kőtaongákra utal. Láthatjuk, hogy maga a
taonga fogalma is mennyire szerves része ennek a táplálékünnep-rítusnak. Vö.
Percy Smith: Wars of the Northern against the Southern Tribes. /. P. S. VIII.,
156. (Hakari de Te Toko).
96 Feltéve, hogy a jelenlegi polinéziai társadalmakban nincs meg, még meg­
lehet, hogy létezett azoknál a civilizációknál és társadalmaknál, amelyeket a
polinéziai bevándorlás magába olvasztott vagy amelyeknek a helyébe lépett, s
az is lehet, hogy a polinézeknél is megvolt, mielőtt vándorolni kezdtek. Van
egy oka annak, hogy a terület egy részéről eltűnt. Ez pedig az, hogy a nemzet­
ségek majdnem minden szigeten véglegesen hierarchizálódtak, sőt egy-egy
monarchia köré csoportosulnak; hiányzik tehát a potlecs egyik alapfeltétele, a
hierarchia ingatag volta, amikor is a főnökök versengésének célja éppen a hie­
rarchia pillanatnyi rögzítése. Ha a maoriknál több nyomát (talán másodlagos
kialakulását) találjuk, mint bármelyik másik szigeten, ennek oka az, hogy itt
újból kialakult a főnökség, és a különálló nemzetségek vetélytársakká váltak.
A javak melanéziai vagy amerikai típusú elpusztításáról a Szamoa-szi-
geteken lásd Krämer: Samoa Inseln. L, 375. Lásd a névmutatóban ifoga címszó
alatt. A maori muru, javak elpusztítása valamilyen vétek miatt, ugyancsak ta­
nulmányozható ebből a szempontból. Madagaszkáron a lohatenik kapcsolatai
- akiknek egymással kell kereskedniük, bántalmazhatják egymást, és mindent
tönkretehetnek egymásnál - szintén ősi potlecs nyomai. Lásd Grandidier: Eth­
nographie de Madagascar. II., 131. és jegyzet 132-133.

223
 MÁSODIK FEJEZET

A RENDSZER KITERJESZTÉSE
Bőkezűség, dicsőség, pénz

I
A NAGYLELKŰSÉG SZABÁLYAI. (ANDAMÁNOK)97

Először is, ezeket a szokásokat a pigmeusoknál is megtaláljuk,

akik Schmidt atya szerint a világ legprimitívebb emberei.98
Brown már 1906-ban megfigyelt ilyesfajta tényeket az anda-
mánok körében (Északi-sziget), és kitűnő fogalmakkal írta le a
helyi csoportok közti vendégeskedések és látogatások - ünne­
pek, kötelező-önkéntes cserékre szolgáló vásárok (okker és
tengeri javak eladása erdei termékekért stb.) - kapcsán: „E cse­
rék fontossága ellenére, minthogy a helyi csoport és a család
más esetekben el tudja látni magát szerszámokkal stb., az aján­
dékok nem ugyanazt a célt szolgálják, mint a kereskedelem és
a csere a fejlettebb társadalmakban. A cél mindenekelőtt erköl­
csi: baráti érzelem létrehozását szolgálja az ügyletben részt
vevő két személy között, s ha a művelet nem éri el ezt a hatást,
az egész elhibázottnak minősül..."99

97 Mindezen tényeket, csakúgy, mint a következőket meglehetősen változa­

tos néprajzi vidékekről vettük, amelyek kapcsolatait nem célunk tanulmá­
nyozni. Etnológiai szempontból egy csendes-óceáni civilizáció létezése nem
kétséges, s részben magyarázatot ad közös vonásokra, például a melanéz és
amerikai potlecsre, továbbá az észak-ázsiai és észak-amerikai potlecs azonos­
ságára. Másfelől a pigmeusoknál ezek a kezdetek egészen rendkívüliek. Az in­
doeurópai potlecs nyomai, amelyekről szólni fogunk, nem kevésbé azok. Tar­
tózkodunk tehát az intézmények vándorlására vonatkozó mindenféle divatos
elképzeléstől. Esetünkben túl könnyű és túl veszélyes dolog átvételt emleget­
ni, de nem kevésbé veszélyes az sem, ha egymástól független leleményeket
emlegetünk. Ráadásul mindazon térképek, amelyeket fölrajzolunk, csupán je­
lenlegi szegényes tudásunkat vagy épp tudatlanságunkat tükrözik. Egyelőre
érjük be azzal, hogy bemutatjuk egy jogi téma természetét és roppant széles
körű elterjedtségét; történetét írják meg mások, ha tudják.
98 Die Stellung der Pygmäenvölker. 1910. E ponton nem értünk egyet Schmidt
atyával. Lásd Année Sociologique, XII., 65. skk.
99 Andaman Islanders. 1922, 83. „Jóllehet a tárgyakat ajándéknak tekintik, el­
várják az egyenértékű viszonzást, és megsértődnek, ha a viszontajándék nem
felel meg az elvárásnak."

224
 „Senkinek nem szabad visszautasítania a felkínált ajándé­
kot. Mindenki, férfiak és asszonyok egyaránt iparkodnak fe­
lülmúlni egymást nagylelkűségben. Volt egyfajta vetélkedés:
ki tud többet és értékesebbet adni."100 Az ajándékok megpe­
csételik a házasságot, rokonsági viszonyt teremtenek a két szü­
lőpár között. Egyazon természettel ruházzák fel a két „oldalt",
s ez a természetbeli azonosság jól megmutatkozik abban a tila­
lomban, amely tabuvá teszi, hogy a rokonok két csoportja attól
fogva, a jegyváltás első pillanatától a házasfelek élete végéig,
találkozzék vagy beszéljen egymással; viszont állandóan meg-
ajándékozgatják egymást.101 Ez a tilalom voltaképpen az effaj­
ta kölcsönösen egymásnak hitelezők és adósok között uralkodó
bensőségességet és egyben félelmet fejezi ki. Azt, hogy ez az
alapelv, az bizonyítja, hogy ugyanez az egyidejű bensőséges­
séget és távolságtartást kifejező tabu vonatkozik azokra a mind­
két nembeli fiatalokra is, akik egyszerre esnek át „a teknősbé­
ka- és disznóevés" szertartásain,102 s akiknek életük végéig
folyvást ajándékokat kell adniuk egymásnak. Hasonló jelensé­
gek Ausztráliában is léteznek.103 Brown a hosszú távoliét utáni
találkozási rítusokat, az ölelkezést, a könnyes üdvözlést is leír­
ja, és kimutatja, mennyiben egyenértékűek ezekkel az aján­
dékcserék,104 s hogyan vegyülnek bennük az érzelmek meg a
személyek.105
Alapjában véve ezek vegyülékek. Lelket vegyítenek a dol­
gokba; a dolgokat a lelkekkel vegyítik. Elvegyítik egymással
az életeket, s lám, a vegyített személyek és dolgok kilépnek sa­
ját körükből és összevegyülnek: pontosan ezt jelenti a szerző­
dés és a csere.

100 Uo. 73., 81.; Brown ezután megfigyeli, mennyire ingatag ez a szerződési
tevékenység, milyen hirtelen kirobbanó veszekedésekhez vezet, miközben
célja gyakran épp ezek elsimítása lenne.
101 Uo.
102 Uo.
103 A dolog csakugyan jól összevethető a ngia-niampék kalduke viszonyaival a
narrinyeriknél és a /«csínokkal a dieriknél; e kapcsolatokra még kitérünk.
104 Uo.
105 Uo. Brown kitűnő szociológiai elméletet ad a közösség e megnyilvánulá­
sairól, az érzelmek azonosságáról, megnyilvánulásaik kötelező, ám egyszer­
smind kötetlen jellegéről. Itt fölmerül egy másik, egyébként ezzel kapcsolatos
probléma is, amelyre már fölhívtuk a figyelmet: a kötelező érzelemnyilvání­
tás. Lásd Expression obligatoire des sentiments. Journal de Psychologie, 1921.

225
 II
AZ AJÁNDÉKCSERE ELVEI, OKAI ÉS INTENZITÁSA
(MELANÉZIA)

A melanéziai népek vagy jobban megőrizték, vagy jobban kifej­

lesztették a potlecset, mint a polinéziaiak.106 Számunkra azonban
nem ez a kérdés. Mindenesetre egyrészt jobban megőrizték, más­
részt jobban kifejlesztették az egész ajándékozási rendszert és a
cserének ezt a formáját, mint a polinéziaiak. S minthogy a pénz
fogalma107is sokkal tisztábban jelenik meg, mint Polinéziában, a
rendszer részben bonyolultabbá, de pontosabbá is válik.
Uj-Kaledónia. - Nemcsak a keresett eszméket, de kifejeződé­
süket is megtaláljuk azokban a jellegzetes dokumentumokban,
amelyeket Leenhardt gyűjtött össze az új-kaledóniaiakról. Ő el­
kezdte leírni a pilu-pilut és az ünnepek, ajándékok, mindenféle
szolgáltatások rendszerét, beleértve a pénzt108is, amelyet nyu­
godtan lehet potlecsnek minősíteni. Ä hírnökök ünnepi szó­
noklataiban teljesen tipikusak a jogi kijelentések. A lakomára
szánt ignamgumók szertartásos bemutatásakor például a hír­
nök így szól: „Ha van valami régi pilu, melynek elejénél nem
voltunk ott, a Wiknél... stb., ez az ignam odasiet, mint aho­
gyan hajdanán egy ugyanilyen ignam jött tőlük mihoz-
zánk..."109 Maga a dolog tér vissza. Később, ugyanebben a
szónoklatban, az ősök szelleme engedi „leszállni... e táplálé­
kokra cselekedetük és erejük hatását". „A cselekedet eredmé­
nye, amit végrehajtottatok, ma mutatkozik meg. Minden
nemzedék felbukkan a szájában." Itt van a jogi kapcsolatnak
egy másik, nem kevésbé kifejező megjelenése is: „Ünnepe­
ink: a tű mozgása, ami a tetőfedő pálmalevelek egybefogá-
sára szolgál, hogy egy legyen a tetőnk, egy legyen a sza­
vunk."110 Ugyanazok a dolgok jönnek vissza, ugyanaz a szál
szövi át a tetőt.111 Más szerzők is jelzik ezeket a tényeket.112

106 Lásd föntebb, 205.

107 Itt ismét elő kéne vennünk a pénz kérdését Polinéziában. Lásd föntebb,
207. oldal 36. jegyzet, az Ella tisztelendő úrtól vett idézetet a szamoai fonatok­
ról. A nagy fejszék, a jádék, a tikik, az ámbráscet-fogak kétségtelenül éppúgy
pénzként használatosak, mint sok kagyló és kristály.
108 La Monnaie néo-calédonienne. Revue d 'Ethnographie, 1922, 328., főként
ami a temetés végén használt pénzt és az alapelvet illeti, 332.; La Féte du Pilou
en Nouvelle-Calédonie. Anthropologie, 226. skk.
109 Uo. 236-237.; vö. 250. és 251.
1,0 Pilou. 263. Vö. Monnaie. 332.

226
 Trobriand-szigetek. - A melanéz szigetvilág másik végén az
új-kaledóniaival megegyező, igen fejlett rendszer van érvény­
ben. A Trobriand-szigetek lakói e fajták legcivilizáltabbjai közé
tartoznak. Ma jómódú gyöngyhalászok, az európaiak megér­
kezése előtt pedig jómódú fazekasok, kagylópénz-, kőbalta- és
értékcikk-készítők voltak, világéletükben jó kereskedők és
vakmerő hajósok. Malinowski tényleg pontos kifejezést hasz­
nál, amikor Iászón társaihoz hasonlítja s „a nyugati Csen­
des-óceán argonautáinak" nevezi őket. A létező legjobb leíró
szociológiai művek egyikében, amely, hogy úgy mondjam,
épp a minket érdeklő témára szorítkozik, leírta a törzsek közti
és a törzseken túli kereskedelem egész rendszerét, amely a kula
nevet viseli.*12113 A jog és a gazdaság ugyanezen alapelveitől ve­
zérelt többi intézmény: házasságkötés, halotti torok, avatások
stb. leírása még várat magára, következésképp a mi alábbi le­
írásunk is ideiglenes. A tények azonban alapvetőek és nyilván­
valóak.114

1,1 Ez a megfogalmazás, úgy tűnik, hozzátartozik a polinéziai jogi szimboli­

kához. A Mangaia-szigeteken a békét „jól fedett ház" jelképezi, amely „jól kö­
tött" tető alatt egyesíti az isteneket és a nemzetségeket: Wyatt Gill: M yths and
Songs of the South Pacific. 294.
112 Lambert atya: Moeurs des Sauvages néo-calédoniens, 1900, számos potlecset
ír le: egyet 1856-ból (119.); a halotti szertartások sorát (234-235.); egy második
temetés alkalmával adottat (240-246.); észreveszi, hogy egy legyőzött főnök
megalázása, sőt elvándorlása viszonzatlan ajándék és potlecs megtorlása (53.);
és megértette, hogy „minden ajándék viszontajándékot követel" (116.); a köz­
keletű francia „retour" [itt: viszonzás] szóval él: „szabályszerű viszonzás"; a
„viszonzások" a gazdagok kunyhójában vannak kiállítva (125.). A látogatási
ajándékok kötelezőek. Feltételei a házasságnak (10., 93-94.); végérvényesek,
„a viszonzás pedig kamatostul történik", kiváltképpen ha a bengamról, az
egyik fajta unokatestvérről van szó (215.). A trianda, az ajándéktánc (158.) for­
malizmus, ritualizmus és jogi esztétizmus keveredésének figyelemre méltó
esete.
113 Lásd Kula. M an 51. 1920. július, 90. skk.; Argonauts of the Western Pacific.
London, 1922. A továbbiakban, ha egyebet nem jelzünk, ebben a fejezetrész­
ben minden utalás erre a kiadásra vonatkozik. [Magyarul részletek: Mali­
nowski, B.: Baloma. Válogatott írások. Budapest, 1972, Gondolat, 5-109.]
114 Malinowski mindeközben eltúlozza (513. és 515.) az általa leírt tények új­
szerűségét. Először is a kula nem egyéb, mint egy törzsek közti potlecs, még­
hozzá a Melanéziában meglehetősen általános formából; ide tartoznak azok az
expedíciók, amelyeket Lambert atya írt le Új-Kaledóniában, valamint a Fi-
dzsi-szigeteki olo-olók stb., lásd Mauss: Extension du potlatch en Mélanésie.
Procés-verbaux de VI. F. A ., Anthropologie, 1920. A kula szó értelme szerintem
más, ugyanilyen típusú szavakhoz kapcsolódik, pl. ulu-ulu. Lásd Rivers: H is­
tory of the Melanesian Society. II., 415., 488.; I., 160. Ráadásul a kula nem olyan jel-

227
 A kula egyfajta nagy potlecs; nagy, törzsek közti kereskedel­
met mozgat, véges-végig a Trobriand-szigeteken és a D'Entre­
casteaux- meg az Amphlett-szigetek egy részén. E területeken
közvetve minden törzset, közvetlenül pedig néhány nagyobb
törzset érint, így a dohukat az Amphlett-szigeteken, a kiri-
winai, sinaketai és kitavai törzset a Trobriand-szigeteken és a
vakutaikat a Woodlark-szigeten. Malinowski nem adja meg a
szó fordítását, amely kétségkívül kört jelent; s ezek a törzsek,
tengeri expedíciók, érték- és használati tárgyak, ételek, ünne­
pek, mindenféle rituális és szexuális szolgálatok, férfiak és
asszonyok csakugyan mintha kört alkotnának,115 s e körben
keringenének szabályosan a térben és az időben.
A kula kereskedelem nemes dolog.116 Úgy tűnik, a főnökök
számára van fenntartva, akik egy személyben a hajóhadak, a
csónakok főnökei, kereskedők, és megajándékozottjai vazallu­
saiknak: gyerekeiknek, sógoraiknak, akik szintén alattvalóik,
miközben különböző hűbéres falvak főnökei is. A kula fenn-
költ módon zajlik, látszatra teljesen érdekmentes és szerény.117
Gondosan megkülönböztetik a hasznos árucikkek egyszerű
kereskedelmi cseréjétől, amely a gimwali nevet viseli.118 Az a
kulán kívül zajlik, a törzsek közti /cw/a-összejövetelek során bo­
nyolódó nagy, kezdetleges vásárokon vagy a belső kula kis pia­
cain: a két fél heves alkudozása jellemzi, amely a kulához mél­
tatlan eljárás. Arról az emberről, aki a kulát nem kellő nagylel­
kűséggel intézi, azt mondják, „úgy csinálja, mintha gimwali
volna". A kula, legalábbis ránézésre - mint az északnyugat­

legzetes, mint az amerikai potlecs némely vonásai, minthogy a szigetek kiseb­

bek, a társadalmak pedig nem olyan gazdagok és erősek, mint Brit Columbia
partvidékén. Náluk a törzsek közötti potlecs minden jellemzője megvan. Sőt
valóságos nemzetközi potlecsekkel is találkozunk; például hajdák tlingitek el­
len (Sitka voltaképpen közös város volt, a Nass folyó pedig állandó találkozó-
hely); kvakiutlok bellakúlák vagy heiltcukok ellen; hajdák cimsiánok ellen stb.
Ez egyébként benne rejlik a dolgok természetében: a csere formái rendszerint
tágíthatok és nemzetköziek; itt is, mint másutt, kétségkívül egyszerre követték
és egyengették a kereskedelem útjait az egyformán gazdag és egyaránt tengeri
törzsek között.
1.5 Malinowski a „kula-gyűrű" kifejezést használja.
1.6 Uo. „noblesse oblige" [a nemesség kötelez].
1.7 Uo. a szerénységet kifejező fordulatok: „Ez a mai ételmaradékom, vedd el;
idehoztam", miközben nagy értékű nyakéket nyújtanak át.
118 Uo. Hogy megértesse magát az európaiakkal, Malinowski a 187. oldalon
teljesen didaktikus módon sorolja a kulá t a „szertartásos csere, (visszafizetés­
sel" kategóriába: a fizetés és a csere kifejezés egyaránt európai.
228
amerikai potlecs abból áll, hogy egyesek adnak, mások pe­
dig kapnak,119 s aki ma adott, holnap kapni fog. Sőt a kula leg­
teljesebb, legünnepélyesebb, legemelkedettebb, leginkább vetél­
kedő formája,120 a nagy tengeri expedíciók, az uvalakuk eseté­
ben az a szabály, hogy az égvilágán semmit nem visznek
magukkal, amit cserélhetnének vagy odaadhatnának, akár éle­
lemért, amit még csak nem is kérnek. Úgy tesznek, mint aki
csupán kap. Az ajándékokat akkor fogják kamatostul viszo­
nozni, amikor a következő esztendőben a vendégeskedő törzs
fogadja majd a vendéglátók hajóhadát.
A kevésbé nagyszabású küldk alkalmával azonban a tengeri
utazást kihasználják a hajórakományok csereberéjére; maguk
a nemesek is kereskednek, mert ebbe sok helyi hadtudományi
elem keveredik; sokféle dolgot keresnek,121 kérnek és cserél­
nek, s minden ügylet a kulán kívül bonyolódik; de e viszonyok
végcélja, döntő mozzanata mindig a kula marad.
Maga az ajándékozás rendkívül ünnepélyes formákat ölt, a
kapott dolgot lenézik, szabadulnak tőle, csak egy kurta pilla­
natra veszik kézbe, miután a lábuk elé pottyant; az ajándékozó
eltúlzott szerénységet tettet:122 miután ünnepélyesen, kagyló­
kürtszóval odahozta ajándékát, elnézést kér, hogy csak mara­
dékot tud adni, s az adományt vetélytársa és partnere lába elé
veti.123 Eközben a kagylókürt és a hírnök mindenki számára az
átadás ünnepélyességét hirdeti. Mindezzel a bőkezűséget, a
szabadságot, az autonómiát és a nagyságot akarják fitogtat­
ni.124 A háttérben azonban a kötelezettségek, sőt a dolgokból
eredő kötelezettségek mechanizmusai állnak.
Ezeknek az adománycseréknek a leglényegesebb tárgyai a
vaygu'dk, ami egyfajta pénz.125 Ebből kétfajta van: mwalik, szép,

119 Lásd Primitive Economics of the Trobriand Islanders. Economic Journal,

1921. március.
120 A tanarere rítusról, az expedícióról hozott javak kiállításáról a Muwa-
parton lásd 374-375., 391. Vö. a dobui uvalakuval, 381. (április 20-21.). Eldön­
tik, ki lett a legszebb, vagyis a legszerencsésebb, a legjobb kereskedő.
121 A wawoyla rítusról lásd 353-354.; a wawolyla mágiáról 360-363.
122 Lásd föntebb, 228.117. jegyzet.
123 Lásd az előzéket és a fényképmellékleteket; lásd lentebb, 237. skk.
124 Kivételképp megemlítjük, hogy ezek az erkölcsök összevethetők a Niko-
makhoszi etika szép bekezdéseivel a megaloprepeiiírói és az eleutheriáról.
125 Elvi jellegű megjegyzés a pénzfogalom használatáról: Malinowski ellen­
vetései dacára (Primitive Currency. Economic Journal, 1923) ragaszkodunk eh­
hez a szóhasználathoz. Malinowski jó előre tiltakozott a visszaélések ellen
(Argonauts, 499., 2. jegyzet), és bírálta Seligmann elnevezéseit. O azon tárgyak

229
számára tartja fenn a pénz fogalmát, amelyek nemcsak csereeszközként,
hanem értékmérő viszonyítási alapként is szolgálnak. Simiand ugyanilyen el­
lenvetéseket tett velem szemben az érték fogalma kapcsán az ilyenfajta társadal­
makban. A maga szempontjából mindkét tudósnak bizonnyal igaza van; a pénz
és az érték fogalmát ők szorosan véve értik. Ezen az alapon csak akkor létezik
gazdasági érték, ha van pénz, pénz pedig csak akkor van, ha az értékes dolgok,
az önmagukba sűrűsödött javak és a jómód jelei valóban pénzzé lettek, vagyis
címet kaptak, elszemélytelenedtek, a pénzt verő államon kívül megszakadt a
kapcsolatuk bármiféle egyéni vagy kollektív morális személlyel. Ez a kérdésföl­
vetés azonban csupán a szóhasználat elé állított önkényes korlát. Véleményem
szerint így csak egy másodlagos pénztípus: a miénk definiálható.
Minden társadalomban, amelyek megelőzték azokat, ahol pénzt vernek az
aranyból, a bronzból és az ezüstből, voltak egyéb dolgok, főként drágakövek,
értékes kagylók és nemesfémek, amelyek csere- és fizetőeszközül szolgáltak; a
minket körülvevő társadalmak jó részében ez a rendszer még ma is működik, s
most erről beszélünk.
Igaz, hogy ezek az értéktárgyak különböznek azoktól, amelyeket mi fizető-
eszköznek szoktunk tekinteni. Először is, gazdasági természetükön túl inkább
mágikus természetük van, s főként talizmánok: life givers [életadók], mint
Rivers, Parry és Jackson mondotta. Ráadásul nagyon általános körforgásuk
van egy-egy társadalmon belül, sőt társadalmak között is; de még kötődnek
személyekhez vagy nemzetségekhez (az első római pénzeket gense k verték),
hajdani tulajdonosaik egyéniségéhez és erkölcsi lények között bonyolódott
szerződésekhez. Értékük még szubjektív és személyes. A felfűzött kagylópén­
zeket Melanéziában például még mindig az adományozó araszával mérik.
Rivers: History of the Melanesian Society. II., 527.; I., 67., 71., 101., 41. skk.; I., 189.,
15. sor; Hüftschnur. I., 263., 1., 6. stb. Fogunk még más fontos példákat látni
ezekről az intézményekről. Az is igaz, hogy ezek az értékek ingadozók, hiány­
zik belőlük a mércéhez, a mértékhez szükséges jelleg: áruk például azoknak az
ügyleteknek száma és nagysága szerint növekszik és csökken, amelyeknél
használták őket. Malinowski nagyon szépen hasonlítja az utazások során te­
kintélyre emelkedő trobriandi vaygu'á kát a koronaékszerekhez. Ugyanígy nő
minden csereügylet, minden potlecs alkalmával az északnyugat-amerikai cí­
meres rézlemezek és a szamoai fonatok értéke is.
Másfelől azonban ezeknek az értéktárgyaknak két szempontból is ugyanaz
a funkciójuk, mint a mi társadalmaink pénzének, s következésképp megér­
demlik, hogy legalábbis ugyanabba a nembe soroljuk őket. Vásárlóerővel bír­
nak, s ez számlálható. Ezért és ezért az amerikai rézlemezért ennyi és ennyi ta­
karó, azért a vaygu'áért annyi kosár ignamgumó jár. A szám eszméje ott van,
még ha nem az államhatalom rögzíti is, hanem valami más, s a kulák és
potlecse k egymásutánjával változik. Ráadásul ez a vásárlóérték valódi fizető­
érték. Még ha meghatározott egyének, nemzetségek és törzsek és csak szövet­
ségesek között ismerik is el, nem kevésbé nyilvános, hivatalos és rögzített.
Malinowski barátja, Brudo, aki szintén hosszú ideig lakott a Trobriand-szi-
geteken, gyöngyhalászait éppúgy fizette vaygu'áv al, mint európai pénzzel
vagy rögzített árú árucikkekkel. Az egyik rendszerről a másikra való áttérés
minden megrázkódtatás nélkül történt, tehát lehetséges volt. - Armstrong a
Trobriand-szigetek szomszédságában lévő Rossel-sziget pénzeivel kapcsolat­
230
egyetlen kagylóból faragott és csiszolt karperecek, amelyeket
tulajdonosaik vagy ezek rokonai jeles alkalmakkor viselnek; és
szulavák, azok a nyakláncok, amelyeket Sinaketa ügyes kezű
esztergályosai készítenek a vörös kagyló szép gyöngyházából.
Ezeket ünnepi alkalmakkor hordják az asszonyok,*126 néha ki­
vételesen férfiak is, például haldokláskor.127Rendszerint azon­
ban kincsként halmozzák fel őket. Azért vannak, hogy örülje­
nek a birtoklásuknak. Az előbbinek előállítása, az utóbbinak
halászata és megmunkálása, valamint a két csere- és presztízs­
tárgy kereskedelme, az egyéb, világiasabb és köznapibb keres­
kedelemmel együtt, a trobriandi gazdagság forrása.
Malinowski szerint ezek a vaygu'ák egyfajta körkörös moz­
gást végeznek: a mwalik, a karkötők rendre nyugatról keletre
kerülnek, a szulavák pedig mindig keletről nyugatra.128 Ez a

ban ad nagyon pontos és helytálló eligazítást, s kitart ugyanazon tévedésben,

mint mi, már ha ez tévedés: A Unice Monetary System. Economic Journal, 1924
(különlenyomatokban).
Szerintünk az emberiség hosszasan tapogatózott. Először is, az első fázisban
rájött, hogy egyes dolgokat, amelyek majdnem mind mágikusak és értékesek,
nem koptat el a használat, s ezeket vásárlóértékkel ruházta föl; lásd Mauss:
Origines de la notion de Monnaie. Anthropologie, 1914. In Procés-verbaux de l'I.
F. A. (Ekkor még csak a pénz távoli eredetére bukkantunk rá.) Ezután, a máso­
dik szakaszban, miután sikerült ezeket a dolgokat a törzsön belül és azon kí­
vül, távolra is köröztetni, az emberiség úgy találta, hogy ezek a vásárlóeszkö­
zök a számlálás és a javak forgalmazása eszközeiként is használhatók. Mi most
ezt a stádiumot írjuk le. És ebből a stádiumból kiindulva találták ki valamikor
elég régen, a sémi társadalmakban, de másutt talán nem is olyan rég - és ez a
harmadik állomás - annak a módját, hogy ezeket az értéktárgyakat elszakítsák
a csoportoktól és az emberektől, állandó, sőt egyetemes, racionális értékmérő
eszközt csináljanak belőlük - egyelőre jobb híján.
Véleményünk szerint tehát létezett egy olyan pénzforma, ami a mieinket
megelőzte. Nem számolva azokkal, amelyek például használati tárgyak, még
ma is, például Afrikában és Ázsiában, a réz-, vas- stb. lapokkal és rudacskák­
kal, s a lábasjószággal a mi ókori társadalmainkban meg a mai afrikai társadal­
makban (ez utóbbi kapcsán lásd lentebb, 305. oldal, 80. jegyzet).
Elnézést kérünk, hogy kénytelenek voltunk állást foglalni e túl széles körű kér­
désekben. De túlságosan közelről érintik tárgyunkat, és világosnak kell lennünk.
126 XIX. tábla. Úgy tűnik, hogy a trobriandi asszonyok, mint az északnyu­
gat-amerikai „hercegnők" és néhány más személy is, valamiképpen a dísztár­
gyak kiállítására szolgálnak... nem szólva arról, hogy így „bűvölik el" őket.
Vö. Thurnwald: Forschuchungen auf den Salomo Inseln. L, 138., 159., 192.
127 Lásd lentebb.
128 Lásd 82. térkép. Vö. Kula. In M an, 1920,101. Malinowski nem találta, mint
mondja, mitikus vagy más értelmű okát ennek a körforgásnak. Nagyon fontos
volna pedig megragadni. Ha ugyanis az ok a kiindulópontjukra visszatérni

231
két, ellentétes irányú mozgás fennáll az összes Trobriand-szi-
geten, a D'Entrecasteaux- és az Amphlett-szigeteken, illetve a
magányos szigeteken, Woodlarkon, Marshall Bennetten és Tu-
betubén, végezetül pedig Új-Guinea legdélkeletibb partvidé­
kén, ahonnan a megmunkálatlan karperecek érkeznek. Itt ez a
kereskedelem ugyanolyan természetű nagy expedíciókkal ta­
lálkozik, mint amelyek Új-Guineából (a déli masszimoktól)129
jönnek, s amelyeket Seligmann leírt.
A jómód e jeleinek körforgása elvileg szüntelen és elmarad­
hatatlan. Nem szabad őket se túl sokáig megtartani, se túl las­
san, se túl durván nem szabad megszabadulni tőlük,130 és csak
meghatározott partnereknek szabad adni őket, méghozzá meg­
határozott irányba, „karperec-irányba" vagy „nyaklánc-irány­
ba".131 Meg kell és meg lehet tartani őket egyik kulától a másikig,
és az egész közösség büszke a vaygu'ákxa, amelyeket valame­
lyik főnök kapott. Sőt olyan alkalmak is vannak, mint például
a nagy s'oik, a halotti torok előkészületeikor, ahol szabad csak
kapni és semmit nem viszonozni.132 Csakhogy ez azért van,
hogy az ünnep során viszonozzanak, költsenek el mindent. Az
ember tehát tulajdonjoggal bír a kapott ajándékra nézve. Ám
ez nem akármilyen tulajdonjog. Azt mondhatnánk, közreját­
szik mindenfajta jogelvben, amelyeket mi, modernek, gondosan
elkülönítettünk egymástól. Tulajdon és birtok, zálog és bérelt
holmi, eladott, vett és egyszersmind letétbe helyezett, kiutalt
és hitbizományba adott dolog: hiszen csak azzal a feltétellel
kapja meg az ember, hogy másvalaki fogja használni, vagy to­
vábbkerül egy harmadikhoz, egy „távoli partnerhez", muri
murihoz,133 Ez hát az a gazdasági, jogi és erkölcsi komplexum,
amelyet Malinowski képes volt fölfedezni, megtalálni, megfi­
gyelni és leírni.

próbáló és mitikus eredetű utat követő tárgyak valamiféle irányultsága volna,

a jelenség mesébe illően hasonlítana a polinéziaihoz, a maori hau hoz.
129 Erről a civilizációról és kereskedelemről lásd Seligmann: The Melanesians
of British New-Guinea. XXXIII. skk. fejezet. Vö. Année Sociologique, XII., 374.;
Argonauts. 96.
130 A dobui emberek „durvák a kulá hoz", Argonauts. 94.
ui Uo.
132 502., 492.
133 A „remote partner"-t [távoli partnert] {muri muri, vö. Seligmann: Mela­
nesians. 505., 752.) a „partnerek" sorának legalább egy része ismeri, mint a mi
bankképviseleteink esetében.
232
 Ennek az intézménynek megvan a maga mitikus, vallásos és
mágikus arca is. A vaygu'ák nem közömbös holmik, egyszerű
pénzdarabok. Mindegyiknek, de legalábbis a legdrágábbak­
nak és legirigyeltebbeknek - és más tárgyaknak is van ugyan­
ilyen tekintélye,134 van saját neve,135 személyisége, története,
sőt egész regénye. Olyannyira így van ez, hogy egyes szemé­
lyek még a nevüket is átveszik. Nem mondhatjuk, hogy valójá­
ban kultusz tárgyai, mert a trobriandiak a maguk módján pozi­
tivisták. Nem lehet azonban nem elismernünk kimagasló és
szent természetüket. Birtoklásuk „önmagában szívvidító, vi­
gasztaló és megnyugtató".136 Gazdáik órákig babrálják és né­
zegetik őket. Puszta érintésüktől jó tulajdonságokra tesz szert
az ember.137 Vaygu'ákát helyeznek a haldokló homlokára, mel­
lére, hasához dörgölik, az orra előtt táncoltatják. Ez az utolsó
támasza.
S ez még nem minden. Magán a szerződésen is érződik a
vaygu'ák ilyetén természete. Nemcsak a karperecek és nyak­
láncok, hanem az összes javak, díszek, fegyverek, mindaz, ami
a szerződő félhez tartozik, annyira lélekkel, de legalábbis érze­
lemmel, ha nem személyes szellemmel teli, hogy maguk is
részt vesznek az ügyletben.138 Egy nagyon szép varázsige, a
„kagylókürt-bűbájolásé"139arra szolgál, hogy miután megidéz­
te, elbűvölje és a „kijelölt partner" felé vonzza140 azokat a dol­
gokat, amelyeket kérnie és kapnia kell.

134 Lásd a jogos és általános érvényű megfigyeléseket a 89. és 90. oldalon a

szertartási tárgyakról.
135 504., párok nevei, 89., 271. Lásd a 323. oldalon a mítoszt: hogyan beszélnek
egy szulaváróX.
136 512.
'v 513.
138 340., kommentár 341.
139 A kagylókürt használatáról lásd 340., 387., 471. Vö. LXI. tábla. A kagyló­
kürt az a hangszer, amelyet minden ügylet alkalmával, a közös lakoma min­
den ünnepélyes pillanatában stb. megszólaltatnak. A kagylókürt használatá­
nak elterjedéséről, már-már történetéről lásd Jackson: Pearls and Shells (Univ.
Manchester Series, 1921).
A trombiták és dobok használata az ünnepek és szerződéskötések alkalmá­
val nagyon sok afrikai (guineai, bantu), ázsiai, amerikai, indoeurópai stb. tár­
sadalomban is megvan. A gazdasági jog témájához kapcsolódik, amelyet itt ta­
nulmányozunk, s megérdemelne egy külön tanulmányt önmagában és törté­
netére nézve is.
140 340. M wanita, mwanita. Vö. a kiriwina szöveg első két sorával (szerintünk
2. és 3.), 448. Ez a szó azoknak a hosszú, fekete gyűrűs férgeknek a neve, ame­
lyekkel a spondyluskagyló lemezeiből készült nyakékeket azonosítják, 341.
233
 [Partnerem izgalomba141142jön]ul
Kutyája izgalomba jön,
Öve is izgalomba jön,

és így tovább: „...gwarája (kókuszdió- és bétel-tabu);143 ...ba-

gido'u nyaklánca...; ...bagiriku nyaklánca; ...bagidudu nyaklán­
ca"144 stb.
Egy másik, mitikusabb,145 furcsább, de közkeletűbb típusú
varázsige ugyanezt a gondolatot fejezi ki. A küldban részt vevő
partnernek van egy segítő állata, egy krokodil, amelyet meg­
idéz, s amelynek el kell hoznia a nyakláncokat (Kitavára a
mwalikat).

Következik a megidézés, a hívogatás: „Gyertek amoda együtt. Együtt hívlak

amoda titeket. Gyertek emide együtt. Együtt hívlak emide titeket. A szivár­
vány amott bukkan föl. A szivárvány emitt bukkan föl. Emitt fogom fel­
bukkantam a szivárványt." Malinowski a szivárványt a bennszülöttek nyomán
egyszerű előjelnek tekinti. De jelentheti a gyöngyház tarkabarka tükröződése­
it is. A „gyertek emide együtt" kifejezés azokra az értékes dolgokra vonatko­
zik, amelyek az ügylet során együvé kerülnek. Az „emide"-„amoda" szójáté­
kot egyszerűen az m és w hangok, egyfajta képzők fejezik ki; a mágiában na­
gyon gyakoriak.
Ezután jön az exordium második része: „Én vagyok az egyedülálló ember,
az egyedülálló főnök stb." Ez azonban csak más szempontból, különösen is a
potlecs szempontjából érdekes.
141 Az így fordított szó a munumwaynise, lásd 449., a mwana vagy mwayna
megkettőzése, ami az „itching"-et [vágyódást] vagy „state of excitement"-et
[izgalmi állapotot] fejezi ki.
142 Föltételezem, hogy itt kell lennie valami efféle verssornak, mert Mali­
nowski kifejezetten kimondja, 340., hogy az igézésnek ez a legfontosabb szava
azt a szellemi állapotot jelöli, amely magával ragadja a partnert, s bőkezűen ad
majd ajándékot.
143 Rendszerint a kula és a s'oi, a halotti ünnep érdekében mondják ki, hogy
összegyűljön a kellő élelem és bételdió éppúgy, mint az értékes tárgyak. Vö.
347. és 350. A varázslat az élelmiszerekre is kiterjed.
144 Különféle nyakékek nevei. Malinowski nem elemzi őket. A nevek a bagi
(nyaklánc) szó és különféle szavak összetételei (351.). Ugyanez a varázsige
használatos a kiriwinai kula során; ekkor azonban, minthogy ott a karperece­
ket keresik, különböző karperecfélék nevét sorolják, miközben a szöveg többi
része ugyanez marad.
A varázsige befejezése is érdekes, de megint csupán a potlecs szempontjá­
ból: „Kuli zni fogok (nyélbe ütöm az üzletet), becsapom a kulá mat (a partnere­
met). Ellopom a kulá mat, elrablóm a kulá mat, kulá zni fogok, míg hajóm ha­
lad... Hírnevem mennydörgés. Léptem földrengés." A záradék megdöbben­
tően amerikai ízű. Vannak megfelelői a Salamon-szigeteken. Lásd lentebb.
145 344., kommentár a 345. oldalon. A varázsige vége ugyanaz, mint az itt idé­
zetté: „Kulázni fogok" stb.

234
 Krokodil, ess le, hozd el az emberedet,
nyomd a gebebo (a csónak raktere) alá.
Krokodil, hozd el nekem a nyakláncot,
hozd el a bagido'ut, a bagirikut stb.

Ugyanezen rítus egyik előző varázsigéje egy ragadozóma­

darat hívogat.146
A társuló és szerződő felek megbabonázásának (Dobun vagy
Kitaván, a kirinawaiak által) utolsó varázsigéje tartalmaz egy
versszakot,147148amelyre Malinowski kétféle értelmezést ad. A ri­
tuálé egyébként nagyon hosszú; hosszan ismételgetik; célja,
hogy előszámlálja mindazt, amit a kula száműz, mindenféle
gyűlölködést és háborúságot, amit el kell hárítani, hogy barát­
ként szólhassanak egymáshoz.

Dühöd, a kutya szimatol

Harci festésed, a kutya szimatol stb.

Más változatok ezt mondják:™8

Dühöd, a kutya szófogadó stb.
vagy:

Dühöd lecsillapszik, mint az apály, a kutya játszik;

Haragod lecsillapszik, mint az apály, a kutya játszik stb.

Ami alatt azt kell érteni: „dühöd olyanná válik, mint a játsza­
dozó kutya". A lényeg a kutya metaforája: a kutya föltápász-
kodik, és odajön, hogy megnyalja gazdája kezét. így kell tennie
a dobui embernek, ha az asszonynak nem is. Egy másik, kifi­
nomultabb, Malinowski szerint nem minden skolasztikától
mentes, de persze nagyon is bennszülött értelmezés más ma­
gyarázatot ad, ami jobban egybecseng azzal, amit egyébként
tudunk: „A kutyák összedugott pofával játszanak. Ha maga
megemlíti ezt a kutya szót, ahogyan ez már régóta elő van írva,

146 343. Vö. 449., az első sor szövege nyelvtani magyarázattal.

147348. A versszak több verssor után következik (347.) „Dühöd, dobui ember,
visszahúzódik (mint a tenger)." Ezután jönnek ugyanezek a sorok, „dobui
asszony" változattal. Vö. lentebb. A dobui asszonyok tabuk, míg a kiriwinaiak
odaadják magukat a látogatóknak. A varázsige második fele ugyanilyen típu­
sú.
148 348., 349.

235
az értékes dolgok ugyanígy odajönnek (játszani). Mi karpere­
ceket adtunk, nyakékek jönnek vissza, találkozni fognak (mint
az egymást szimatolgató kutyák)." A kifejezés, a parabola na­
gyon bájos. A kollektív érzelmek egész halmaza fejeződik ki
benne egy csapásra: a szövetségesek potenciális gyűlölete; a
vaygu'ák elszigeteltségének megszűnése a varázslat révén; em­
berek és értéktárgyak összegyűlnek, mint a játszadozó kutyák,
akik odafutnak a kiáltásra.
Egy másik szimbolikus kifejezés a mwalik, karperecek, női
jelképek és a szulavdk, nyakékek, férfijelképek házassága: ezek
úgy vágynak egymásra, mint hím a nőstényre.149
E különféle metaforák pontosan ugyanazt jelentik, mint amit
a maorik mitikus jogtudománya fejez ki. Szociológiai értelem­
ben ismét csak a dolgok, értékek, szerződések és emberek ke­
veredése fejeződik ki.150

Sajnos nemigen ismerjük a jogszabályt, amely ezeket az ügyle­

teket vezérli. Vagy tudattalan, és a kiriwinai emberek, Mali­
nowski adatközlői rosszul fogalmazták meg; vagy pedig a
trobriandiak számára világos lévén, nekünk kell újra hozzá­
fognunk a kutatásához. Csak részletek vannak a birtokunk­
ban. A vaygu'a első ajándékát vágdnak, „opening gift"-nek
[nyitóajándék] nevezik.151 Megnyitja, végérvényesen elkötele­
zi a megajándékozottat, hogy viszontajándékot: yotilét ad­
jon,152 amit Malinowski kitűnően fordít a „clinching gift" kife­
jezéssel: ez az ajándék „reteszeli be" az ügyletet. Ez utóbbi
ajándék másik neve kudu, a fog, amely harap, csakugyan metsz,
hasít és fölszabadít.153Ez kötelező; elvárják, és az elsővel egyen­
értékűnek kell lennie; alkalomadtán erőszakkal vagy rajtaütés­
sel is meg lehet szerezni;154 a rosszul viszonzott yotiléért bosz-
szút155 lehet állni156 mágiával, vagy legalábbis átokkal és ne­
hezteléssel. Ha valaki képtelen viszonozni, végszükség esetén

149 356., itt talán egy orientációs mítoszról van szó.

150 Használhatnánk itt azt a kifejezést, amivel Lévy-Bruhl rendszeresen szo­
kott élni: „participáció". Épp ez a kifejezés azonban zűrzavarból és keveredé­
sekből, kiváltképpen pedig jogi szempontú azonosításokból, pontosan olyan
dolgok egyesítéséből ered, mint amilyeneket itt leírunk.
Itt az alapelvnél vagyunk, szükségtelen leszáUnunk a következményekhez.
151 345. skk.; a magyar szövegben 63. o.
152 98.; a magyarban 83.
153 Ebben a szóban talán a hajdan vadkanagyarból készült pénzre is van uta­
lás, lásd 353.
154 A lebu alkalmazása, 319. Vö. a mítosszal a 313. oldalon.

236
adhat egy baszit, ami csak „átfúrja" a bőrt, nem harap belé, nem
zárja le véglegesen az ügyet. Egyfajta várakozási ajándék ez,
késedelmi kamat; lecsillapítja a hitelező első ajándékozót; de
nem tehermentesíti az adóst,1516157 a leendő ajándékozót. Mind­
ezek a részletek furcsák, és e kifejezésekben minden meghök­
kentő; de nem tudjuk, mi a megtorlás. Tisztán erkölcsi158 és
mágikus vajon? Azt, aki „durva a kulához", csupán megvetik,
és esetleg megbabonázzák? A hűtlen fél nem veszít-e egyebet
is: nemesi rangját, vagy legalábbis a főnökök közti helyét? Ezt
még meg kellene tudnunk.

Más oldalról nézve azonban a rendszer tipikus. Az ősi germán

jogot kivéve, amelyről lentebb még szólni fogunk, a megfigye­
léseknek, történelmi, jogi és közgazdasági ismereteinknek je­
len állapotában nehezen akadhatnánk az ajándékcsere tisz­
tább, teljesebb, tudatosabb és, mellesleg, az azt rögzítő megfi­
gyelő által világosabban megértett rendszerére, mint ez, amit
Malinowski a Trobriand-szigeteken megtalált.159
Maga a kula lényegi formájában csupán egy, a legünnepibb
mozzanata a szolgáltatások és ellenszolgáltatások hatalmas
rendszerének, amely valójában teljesen felöleli a Trobriand-
szigetek egész gazdasági és társadalmi életét. Úgy tűnik, hogy
a kula, főként a nemzetközi és a törzsek közötti, csupán az élet
csúcspontja; igaz, hogy ez a lét és a nagy utazások egyik célja,
de végül is csak a főnökök, közülük is csak a tengeri törzsek,

155 359. Egy híres vaygu'á ról mondják: „Sok ember meghalt érte." Úgy tűnik,
legalábbis egy dobui esetben (356.), hogy a yofí/énak mindig mwalmak, karpe­
recnek, az ügylet női princípiumának kell lennie: „ We do not give kwaypolu or
pokala them, they are women." [Nem adunk nekik kwaypolu I vagy pokalát, mert
ezek asszonyok.] Dobun azonban csak karperecét keresnek, úgyhogy megle­
het, a dolognak nincs más jelentősége.
156 Heves panasz (injuria) 357. (sok ilyenfajta ének található Thurnwaldnál:
Forsuch. L).
157 Úgy tűnik, hogy itt különféle összekeveredett rendszerekkel van dolgunk.
A baszi lehet nyakék, vö. 98., vagy egy csekélyebb értékű karperec. Basziként
azonban adhatók más, olyan tárgyak is, amelyek nem szorosan vett küld k: itt
előfordulnak (bételhez való) mészlapátkák, közönségesebb nyakláncok, nagy
csiszolt balták (beku), lásd 358., 481., amelyek szintén egyfajta fizetőeszközt je­
lentenek.
'58157., 359.
159 Malinowski könyve, mint Thurnwaldé is, mutatja, mennyivel magasabb
rendű egy igazi szociológus megfigyelése. E tények egy részének irányába
egyébként Thurnwald megfigyelései irányítottak bennünket: a mamokóról, III.
kötet, 40. stb. és a buini „Trostgabé"-ról.

23 7
leginkább csak néhány tengeri törzs főnökei vesznek benne
részt. A kula csupán kézzelfoghatóvá tesz, egybegyűjt meg­
annyi más intézményt.
Először is maguknak a vaygu'áknak a cseréje a kula során
egész sor további cserébe illeszkedik, melyek skálája roppant
változatos: az alkudozástól a munkabérig, a nógatástól a merő
udvariasságig, a teljes körű vendéglátástól a tartózkodásig és a
szégyenlősségig. Elsősorban minden kula, a walakuk, a nagy,
ünnepélyes, tisztán szertartási és versengő expedíciók kivéte­
lével,160 alkalom a gimwaliva, a prózai árucserére, ez pedig nem
szükségképpen partnerek között zajlik.161 A szövetséges tör­
zsek és egyének között a szorosabb kapcsolatokon kívül léte­
zik egy szabad piac. Másodsorban a /cw/fl-partnerek között
megszakítatlan láncban jönnek-mennek adott és viszonzott ki­
egészítő ajándékok és kötelező üzletkötések. A kula ezeket
egyenesen feltételezi. Az általa létrehozott társulás, amelynek
alapelve,162 egy első ajándékkal, a vagával kezdődik, amire a
„noszogatok" segítségével teljes erővel sarkallnak; ezért az
első ajándékért hízelkedni lehet a még független leendő part­
nernek, akit valamiféleképpen lefizetnek egy első ajándékso­
rozattal.163 Míg abban biztos lehet az ember, hogy a viszont-
vaygu'át, a yotilét, a „reteszt" meg fogja kapni, abban nem lehet
biztos, hogy a vagát megkapja, sőt hogy a „noszogatókat" elfo­
gadják. Az ajándékkunyerálásnak és -elfogadásnak ez a módja
szabályszerű; minden így adott ajándék speciális nevet visel;
mielőtt odaadnák, kiállítják őket; ebben az esetben „pari"-k.164

211.
161 189. Vö. XXXVII. tábla. Vö. 100. „secondary trade".
Vö. 93.
163 úgy tűnik, hogy ezek az ajándékok a wawoyla gyűjtőnevet viselik, 353-
354.; vö. 360-361. Vö. Woyla, „kula courting" [udvarló kula] 439. egy varázsigé­
ben, amely pontosan felsorolja mindazokat a tárgyakat, amiket a jövendő part­
ner megkaphat, s amelyek „forrongása" elhatározásra fogja bírni az ajándéko­
zót. Ezután e dolgok közül éppen az ajándékok sorozata következik.
,M Ez a legáltalánosabb kifejezés: „presentation goods" [bemutatási javak],
439., 205., 350. A vata'i szó a dobui emberek által készített ugyanilyen ajándé­
kokat jelöli. Vö. 391. Ezeket az „arrival gift"-eket [érkezési ajándékokat] sorol­
ják föl egy varázsigében: „a meszesedényem, az maradék; a kanalam, az mara­
dék; a kosárkám, az maradék stb. (ugyanez a téma és kifejezések 200.). Ezeken
az összefoglaló elnevezéseken kívül a különféle alkalmakra adott különféle
ajándékoknak saját nevük is van. Az ételadományok, amelyeket a sinaketai
férfiak visznek Dobura (de megfordítva nem), a cserépedények, gyékények
stb. az egyszerű pokala nevet viselik, ami elég jól megfelel a „fizetség, ado-

238
Más tárgyak az ajándékozott holmi nemes és varázslatos ter­
mészetét kifejező címet viselnek.*165 Az ilyen ajándékok valame­
lyikének elfogadása azonban azt jelzi, hogy a címzett hajlandó
belemenni a játékba, sőt benne is maradni. Az ajándékok néme­
lyik neve az elfogadásukkal járó jogi helyzetet fejezi ki:166 ez al­
kalommal az üzletet nyélbe ütöttnek tekintik; az ilyen ajándék
rendszerint eléggé értékes: például nagy, csiszolt kőbalta vagy
bálnacsont kanál. Ennek elfogadása valóban a vaga, az első óhaj­
tott ajándék odaadására kötelez. Ekkor azonban a felek még
csak félig partnerek. Egyedül az ünnepélyes átadás kötelez el
teljesen. Az ajándékok jelentősége és természete abból a rendkí­
vüli versengésből fakad, amely az érkező expedícióhoz tartozó
lehetséges partnerek között uralkodik. Keresik a lehető legjobb
partnert a szemben álló törzsből. Ennek nyomós oka van: a lét­
rehozni kívánt társulás ugyanis egyfajta nemzetséget teremt a
partnerek között.167A választáshoz tehát szédíteni, elkápráztat­
ni kell.168 A rangsorról sem megfeledkezve,169 a többiek előtt
vagy náluk jobban kell célhoz érni, kiprovokálva a legértéke­
sebb dolgok legbőségesebb cseréjét, amik természetesen a leg­
gazdagabb emberek tulajdonában vannak. Konkurencia, vetél­
kedés, kérkedés, a nagyság és az érdekek hajhászása, ezek a kü­
lönféle indítóokok lapulnak a cselekedetek mögött.170
Ezek tehát az érkezési ajándékok; más ajándékok ezekre fe­
lelnek és velük egyenrangúak; ezek az indulási, útra bocsátó
ajándékok (Sinaketán talo’i a nevük); mindig túlszárnyalják az
érkezési ajándékokat. A kula mellett már a kamatos szolgálta­
tások és ellenszolgáltatások körforgása is végbement.

mány" stb. kifejezésnek. Pokalák a gugu'á k, „personal belongings" [személyes

tárgyak] (lásd 501., vö. 313., 270.), amelyektől gazdája azért válik meg, hogy el­
szédítse leendő partnerét (poka-pokala, 360., vö. 369.). Ezek a társadalmak éles
különbséget éreznek a személyes használati tárgyak és a „properties" [birto­
kolt javak], vagyis a család és az egész körforgás tartós értéktárgyai között.
165 Pl. 313., buna.
166 Pl. a kaributuk, 344. és 358.
167 Ezt mondták Malinowskinak: „A partnerem olyan, mint egy nemzetségi
rokon (kakaveyogu). Harcolhatna ellenem. Az igazi rokon (veyogu) olyan, mint
a köldökzsinór, mindig az én oldalamon áll" (276.).
168 Ezt fejezi ki a kula mágiája, a mwaszila.
169 Az expedíció főnökei és a csónakok főnökei valóban előnyt élveznek.
170 Egy mulatságos mítosz, Kaszabwaybwayreta mítosza, 342. csoportosítja
ezeket a mozgatókat. Megtudjuk, hogyan nyeri el a hős a hírneves Guma-
karakedakeda nyakláncot, hogyan tartja távol valamennyi társát a küld tói stb.
Lásd Takaszikuna mítoszát is, 307.

239
 Természetesen voltak - az ügyletek folyamán mindvégig -
vendéglátási és táplálékszolgáltatások, Sinaketán pedig asszo­
nyok is rendelkezésre álltak.171 Végül, mindvégig röpködtek a
kiegészítő ajándékok, amelyeket rendre viszonoztak. Sőt úgy
tűnik, hogy e korotumnák csereberéje a kula ősibb formáját
képviseli - amikor még kőbaltákat172 és görbe disznóagyara­
kat173 is adtak egymásnak.

Szerintünk egyébként az egész, törzsek közötti kula nem egyéb,

mint egy általánosabb rendszer eltúlzott, legünnepélyesebb és
legdrámaibb esete. Az egész törzset kimozdítja határainak, de
még érdekeinek és jogainak szűk köréből is; normális körül­
mények között azonban a nemzetségeket, a falvakat belülről
ugyanilyen kötelékek fűzik egymáshoz. Olyankor csak a helyi
és házi csoportok és főnökeik mennek el otthonról, látogatják
egymást, kereskednek és házasodnak. Ezt talán már nem hív­
ják kulának. Malinowski mindeközben a „tengeri totóval" szem­
ben teljes joggal beszél „belföldi totóról" és „kula-közössé­
gekről", amelyek ellátják a főnököt cseretárgyakkal. Ebben az
esetben viszont nem túlzás a szó szoros értelmében vett pot-
lecsről beszélni. Például, a kirinawaiak látogatása Kitaván a
halotti torok, a s'oi alkalmával174 egy sor másféle dolgot is ma­
gában foglal, mint a vaygu'ák cseréjét; sorra kerül egyfajta szín­
lelt támadás (youlavada,),175 élelemosztás, malac- és ignamgu-
mó-kiállítás.
Másfelől, a vaygu'dkát és mindezeket a tárgyakat nem min­
dig maguk a főnökök szerzik be, készítik és cserélik,176 és azt
mondhatjuk, a főnökök sohasem saját maguknak készítik vagy
cserélik őket.177 Zömmel ajándék formájában érkeznek a fő­
nökhöz alacsonyabb rangú rokonaiktól, különösen sógoraik­
tól, akik egyszersmind hűbéreseik,178 vagy fiaiktól, akik még

171 Sinaketán igen, de Dobun nem.

172 A kőbalta-kereskedelemről lásd Seligmann: Melanesians stb. 350. és 353.
A korotumnák, Arg. 365., 358. rendszerint díszített bálnacsont kanalak vagy díszes
lapátkák, amelyek tesztként is szolgálnak. Más köztes ajándékok is léteznek.
173 Doga, dogina.
174 486-491. E szokások elterjedtségről minden úgynevezett északi masszim
civilizációban lásd Seligmann: Melanesians. 584. A walaga leírása 594. és 603.;
vö. Arg. 486-487.
ws 4 7 9 .
176472.
177 A sógorok által készített és ajándékozott mwalik neve youlo, 503., 280.
178 171. skk.; vö. 98. skk.

240
hűbéresek is. És viszont, amikor az expedíció hazatér, a vay-
gu'ák többségét ünnepélyesen átadják a falvak és a nemzetsé­
gek főnökeinek, sőt a szövetséges nemzetség közembereinek:
egyszóval mindazoknak, akik közvetlenül vagy közvetve, oly­
kor nagyon is közvetve részt vettek az expedícióban.179 Ok így
kapják meg jutalmukat.
Végezetül, a belső kula rendszere mellett, de ha tetszik, alat­
ta, fölötte, körülötte és szerintünk a mélyén is, a csereberélt
ajándékok rendszere a trobriandiak egész gazdasági, törzsi és
erkölcsi életét elárasztja. „Átitatja" azt, mint Malinowski jól
megfogalmazza. Az élet szüntelen „adok-kapok".18018Át- meg
átjárja a kötelezően és érdekből, nagylelkűségből és szolgálat­
tételként, kihívásként vagy zálogként adott, kapott, viszonzott
ajándékok folyamatos és minden irányú áramlása. Nem tud­
juk itt leírni mindezen tényeket, melyek közzétételét egyéb­
ként még Malinowski sem fejezte be. Lássunk két nagyon fon­
tosat.
A kula viszonnyal teljesen megegyezik a ivasziké.m Rend­
szeres és kötelező cseréket létesít egyfelől a földművelő, más­
felől pedig a tengeri törzsek között. Á földműves fél leteszi ter­
ményeit halász társa háza elé. Amaz egy másik alkalommal,
egy nagy halászat után útra kel, és kamatostul visz halászzsák­
mányából a földművesfaluba.182 Ugyanez a munkamegosztás
figyelhető meg Uj-Zélandon is.
Égy másik jelentős csereforma kiállítások képét ölti.183 Ezek
a szagalik, a nagy élelemosztások,184 amit többféle alkalommal
rendeznek: aratás, főnöki kunyhó építése, új csónak építése,

179 Például csónaképítéssel, a cserépedények vagy az élelmiszerek összesze-

désével.
180 167.; „Az egész törzsi élet nem más, mint szüntelen »adok-kapok«; min­
den szertartás, minden törvényi cselekedet és szokáscselekvés csak a kísérő
anyagi természetű ajándék és viszontajándék mellett megy végbe; az adott és
kapott értéktárgy a társadalmi szerveződés, a főnöki hatalom, a vérrokonsági
és a házassággal létrejövő kötelék egyik fő eszköze." Vö. 175-176. és másutt
(lásd a tárgymutatóban: Give and Take).
181 Gyakran azonos a kuláv al, lévén ugyanazok a partnerek, 193.; a waszi leírá­
sára lásd 187-188. Vö. XXXVI. tábla.
182 A kötelezettség ma is érvényben van, mindazon kényelmetlenségek és
veszteségek dacára, amit a gyöngyhalászok elszenvednek, miután tisztán tár­
sadalmi kötelezettségük teljesítése érdekében kénytelenek halat fogni, s ezzel
jelentős jövedelemtől esnek el.
Lásd XXXII. és XXXni. tábla.
184 A szagali szó kiosztást jelent (mint a polinéziai hakari), 491. Leírás a 147-
150. oldalon; 170., 182-183.
241
halotti tor.185 Az élelmet olyan csoportok kapják, amelyek va­
lamilyen szolgálatot tettek a főnöknek vagy nemzetségének:186
ez lehet kulturális, lehet a nagy farönkök szállítása, amelyből a
csónakot és a gerendákat faragják, lehetnek az elhunyt nem­
zetségének tett temetési szolgálatok stb. Az ételosztások telje­
sen megegyeznek a tlingit potleccsel: még a harc és a vetélke­
dés eleme is megjelenik. Ütköznek a nemzetségek és a frátriák,
a szövetséges családok, és általában a csoport ügyének tekint­
hetők, ugyanis nem érződik bennük a főnök egyénisége.
E csoportjogokon és össznépi gazdaságon túl azonban, úgy
tűnik, a kulával kevésbé szomszédos mindenfajta egyéni csere­
viszony is ebbe a típusba tartozik. Ezek között talán csak né­
hány tartozik az egyszerű árucsere kategóriájába. Mindeköz­
ben azonban, minthogy ez kizárólag rokonok, szövetségesek
vagy kula- és zuűszí-partnerek között zajlik, nem úgy néz ki,
mintha a csere tényleg szabad volna. Sőt a kapott dolgot, amely­
nek ilyenformán - bármilyen módon - a birtokába jutnak,
rendszerint nem tartják meg maguknak, kivéve, ha nem tud­
nak meglenni nélküle; rendszerint továbbadják valaki másnak,
például egy sógornak.18718Megesik, hogy a megszerzett és to­
vábbadott dolog, úgy, ahogy van, még aznap vissza is kerül.
Ebbe a keretbe tartozik mindenfajta szolgáltatás, holmi és jó­
tett jutalma. Lássuk bármiféle rendszer nélkül a legfontosab­
bakat.
A pokalam és a kaributu,189 a „sollicitory gifts" [nógató aján­
dékok], amelyeket a kulánál láttunk, egy az iméntinél sokkal
tágabb kategória elemei, ez pedig meglehetősen pontosan
megfelel annak, amit mi bérnek nevezünk. Ezt az isteneknek, a
szellemeknek adják. A bér másik gyűjtőneve vakapula,190

185 Lásd 491.

186 Ez főként a halotti torok esetében nyilvánvaló. Vö. Seligmann: Melane­
sians. 594-603.
187 175.
188323., más szóval kwajpolu, 356.
189 378-379., 354.
190 163., 373. A vakapuidnak sajátos címet viselő alosztályai is vannak: vewulo
(bevezető ajándék) és yomelu (záróajándék) (ez bizonyítja a kulával való azo­
nosságot, vö. a yotile-vaga viszonnyal). E fizetségek egy része sajátos nevet visel:
a karibudaboda azok jutalma, akik a csónakokkal dolgoznak, s általában mind-
azoké, akik dolgoznak, például a földeken, főként pedig a betakarítás végén ka­
pott fizetség (urigubu a sógor által végzett betakarítás éves jutalma, 63-65., 181.),
továbbá a nyakláncok készítéséért is ezt kapják, 394. és 183. Szuszaidnak is ne­
vezik, ha a jutalom kellően nagy (korongkészítés Kalomában, 373., 183.). Yulo a

242
mapula:m ezek az elismerés és szíveslátás jelei, és viszonozni
kell őket. Véleményünk szerint ennek kapcsán Malinowski na­
gyon nagy felfedezést tett,191192amely megvilágítja a nemek közti
valamennyi gazdasági és jogi kapcsolatot a házasságon belül:
a feleségnek a férj által tett mindenfajta szolgálatot fizetség­
ajándéknak tekintenek azért a szolgálatért, amit az asszony
tesz, rendelkezésre bocsátván azt, amit a Korán „szántóföld"-
nek is nevez.
A trobriandiak kissé gyermeteg jogi nyelvezete igencsak meg­
szaporította a mindenféle ellenszolgáltatásokra vonatkozó meg­
különböztető neveket, a megjutalmazott szolgáltatás,193 az oda­
adott dolog194vagy a körülmények195 függvényében. Egyes nevek
mindezen vonatkozásokat figyelembe veszik; például a varázsló­
nak vagy egy dm elnyeréséért adott ajándékot ¡agának hívják.196Az
ember el sem hinné, mennyire megbonyolítja ezt a szókészletet
a felosztásra és meghatározásra való különös képtelenség és az
elnevezések különös kifinomultsága.

Más melanéziai társadalmak

Nem szükséges tovább szaporítani az összehasonlításokat Me-

lanézia más pontjaival. Ugyanakkor azonban néhány innen-
onnan átvett részlet megerősíti és bizonyítja, hogy a trob-
neve a karpereckészítésért kapott fizetségnek. A puwayu a favágók csapatának
erősítésül adott élelem. Lásd a kedves kis dalt a 129. oldalon:
A malac, a kókusztej, az ignamgumó / elfogyott, mi meg csak húzunk-húzunk... na­
gyon nehéz.
191 Avakapula és a mapula szó a pula ige különböző esetei, a vaka nyilván az ok­
határozó képzője. A mapuláróX lásd 178. skk., 182. skk. Malinowski ezt gyakran
„visszafizetésnek" fordítja. Általánosságban „flastrom"-hoz hasonlítják, mert le­
csillapítja a megtett szívesség okozta kínt és fáradtságot, megtéríti a holmi vagy a
titok átadásával, a cím és a kiváltság átruházásával keletkezett veszteséget.
192 179. A „szexuális okból adott ajándék" buwana és szebuwana is.
193 Lásd az előző jegyzeteket: ugyanígy a kabigidoya, az új csónak bemutatásá­
nak szertartását (164. o.), az azt végző embereket, az általuk végrehajtott cse­
lekvést: „az új csónak fejének betörését" stb. és azokat az ajándékokat is jelenti,
amelyeket egyébként kamatostul viszonoznak. Más szavak a csónak bérletét
(186.), az érkezéskor adott ajándékot (232.) stb. jelentik.
194 Buna, „big cowrie shell" [nagy kagylópénz] ajándék, 317.
195 Yulo, a betakarításkor végzett munka jutalmaként adott vaygu'a, 280.
196 186., 426. stb., nyilván jelent minden kamatostul adott ellenszolgáltatást.
Van ugyanis egy másik név is, az ula-ula, az egyszerű varázsige-vásárlásokra
(szuszala, ha az ajándékdíj nagyon magas, 183.). Ula-ulát mondanak akkor is,
ha halottaknak és élőknek egyaránt adott ajándékról van szó (183.) stb.
243
riandiak és az új-kaledóniaiak nem rendellenes módon fejlesz­
tettek ki egy olyan alapelvet, ami a rokon népeknél esetleg hiá­
nyoznék.
Melanézia legdélibb részén, Fidzsin, ahol azonosítottuk a
potlecset, más, figyelemre méltó intézmények is virulnak,
amelyek az ajándék rendszeréhez tartoznak. Van egy időszak,
a kere-kere, amikor senkitől semmit nem lehet megtagadni.197
Ajándékok cserélődnek a házasság alkalmával a két család kö­
zött198 stb. Ráadásul a fidzsi fizetőeszköz, az ámbráscet-fog
pontosan ugyanolyan fajtájú, mint a trobriandi. A tambua ne­
vet viseli;199kövek (a kő a fog anyja) és díszek egészítik ki, „ka-
bala"-félék, talizmánok és a törzs szerencsét hozó tárgyai. A Fi-
dzsi-szigetekiek tambuájuk iránt táplált érzelmei pontosan ugyan­
olyanok, mint az imént leírtak: „úgy kezelik őket, mint a babá­
kat; kiveszik a kosárból, csodálják és szépségükről beszélnek;
beolajozzák és fényesítik anyjukat".200 Ajándékozásuk kérést
jelent; elfogadásuk elköteleződés.201
Az új-guineai melanézek és egyes általuk befolyásolt pápu­
ák pénzüket tau-taunak nevezik;202 ugyanolyan típusú és ugyan­
olyan hiedelmek tárgya, mint a trobriandiak pénze.203 Ezt az
elnevezést azonban a tahu-tahuhoz204 is közelíthetjük, ami „disz­
nókölcsönzést" jelent (Motu és Koita). Ez a név205viszont isme­
rős számunkra. Ez ugyanaz a polinéziai kifejezés, a taonga szó
gyöke: Szamoán és Uj-Zélandon is a családba beépült kincse­
ket és tulajdonokat jelenti. Maguk a szavak éppúgy polinézek,
mint a dolgok.206

197 Brewster: Hill Tribes of Fiji, 1922, 91-92.

198 Uo. 191.
199 Uo. 23. Fölismerni a tabu, tambu szót.
200 Uo. 24.
mi Uo. 26.
202 Seligman: The Melanesians (szószedet 745.; 77., 93., 109., 204.).
203 Lásd a dodk leírását, uo. 89., 71., 91. stb.
2<MUo. 95. és 146.
205 Nem a pénzek az egyedüliek az ajándékoknak ebben a rendszerében,
amelyeket az új-guineai öböl törzsei az ugyanolyan értelmű polinéziai szóval
azonos néven neveznek. Föntebb már jeleztük az új-zélandi hakari és a hekarai
azonosságát, azokét az élelmiszer-kiállítási ünnepeket, amelyeket Seeligmann
írt le számunkra Uj-Guineában (Motun és Koitán), lásd The Melanesians. 144-145.,
XVI-XVII. tábla.
206 Lásd föntebb. Figyelemre méltó, hogy a - természetesen a taongdv al azo­
nos - tun szó motai dialektusban (Banks-szigetek) állítólag azt jelenti, vásárol­
ni (kiváltképpen asszonyt). Codrington a Qat megveszi az éjszakát c. mítosz-
244
 Tudjuk, hogy a melanéziaiaknál és az új-guineai pápuáknál
is van potlecs.207
Azok a jeles dokumentumok, amelyeket Thurnwald közölt
Búin208 törzseiről és a banarókról,209 máris számos összehason­
lítási pontot kínálnak. Náluk a cserélt dolgok vallási jellege
nyilvánvaló, kiváltképp a pénzé, valamint azé a módé, aho­
gyan meghálálják a dalokat, az asszonyokat, a szerelmet, a
szolgálatokat; éppúgy, mint a trobriandiaknál, egyfajta zálog­
ról van szó. Végül pedig Thurnwald egy nagyon alaposan meg­
vizsgált, sajátos esetben elemezte210 azoknak a tényeknek egyi­
két, amelyek a lehető legjobban illusztrálják azt is, hogy mi is a
kölcsönös ajándékoknak ez a rendszere, meg azt is, amit hely­
telenül feleségvételnek szoktak nevezni: ez valójában minden
irányú szolgáltatásokat magában foglal, beleértve a meny­
asszony családjáét is: azt az asszonyt, akinek rokonai nem
küldtek elegendő viszontajándékot, hazaküldik.

Egyszóval az egész szigetvilágban és valószínűleg a dél-ázsiai

világnak az előbbivel rokon részén is ugyanolyan jogi és gaz­
dasági rendszer van érvényben.
Nagyon is más képet kell tehát alkotnunk ezekről a mela-
néziai törzsekről, amelyek még a polinézeknél is gazdagabbak
és többet kereskednek, mint az általában megszokott. Ezeknek
az embereknek van házon kívüli gazdasági életük, és igen fej­
lett csererendszerük, s ennek érverése talán még hevesebb és
szaporább, mint amelyben a mi parasztjaink vagy partvidéki
halászfalvaink tán száz esztendeje éldegéltek. A szigetek és
nyelvjárások határait túllépő, kiterjedt gazdasági életük, jelen­
tős kereskedelmük van. Az adásvétel rendszerét viszont hatá­
rozottan helyettesítik: az adott és kapott ajándékokkal.
A pont, ahol ezek a jogrendszerek és, mint látni fogjuk, a ger­
mán jog is fönnakadt, a gazdasági és jogi fogalmaik elvonatkoz­
tatására és osztályozására való képtelenség. Nem is volt rá szük­
ségük egyébként. Ezekben a társadalmakban sem a nemzetség,
sem a család nem tud se egymástól elkülönülni, se a cselekedeteit

ban (Melanesian Languages, 307-308., 9. jegyzet) így fordítja: „nagy pénzen ven­
ni". Valójában ez a potlecs szabályait követő vásárlás, amelyet Melanéziának
erről a részéről jól ismerünk.
207 Lásd az Année Sociologique, XII., 372. oldalán idézett dokumentumokat.
208 Lásd főként Forsuch. III., 38-41.
209 Zeitschrift fü r Ethnologie, 1922.
2,0 Forsuch. III., pl. 2., 3. jegyzet.
245
elkülöníteni; sem pedig maguk az egyének, bármilyen befolyáso­
sak és tudatosak legyenek, nem tudják megérteni, hogy szembe
kell állítani az egyik dolgot a másikkal, és el kell tudniuk válasz­
tani az egyik cselekedetet a másiktól. A főnök egy a nemzetségé­
vel, az pedig vele; az egyének csak egyféleképpen érzik, hogy
cselekszenek. Holmes érzékenyen megfigyeli, hogy azoknak a
törzseknek a nyelvében, amelyeket a Finke torkolatánál megis­
mert (toaripik és namauk), az egyik pápua, a másik melanéz,
„egyetlen szó fejezi ki a vásárlást és az eladást, a kölcsönvevést és
a kölcsönadást". „Az ellentétes műveleteket ugyanaz a szó fejezi
ki."211 „Egyszóval nem tudtak kölcsönvenni és kölcsönadni ab­
ban az értelemben, ahogyan mi használjuk ezeket a kifejezése­
ket, de mindig nyújtottak valami honoráriumfélét a kölcsö­
nért, amit akkor adtak oda, amikor a kölcsönt is visszaad­
ták."212 Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs az eladásról
vagy a kölcsönzésről, mégis végrehajtanak olyan jogi és gaz­
dasági műveleteket, amelyeknek ugyanez a funkciójuk.
A cserekereskedelem fogalma ugyanígy semmivel sem ter­
mészetesebb a melanézek, mint a polinézek számára.
Az egyik legjobb etnográfus, Kruyt az eladás szót használva
pontosan leírja213 ezt a szellemi állapotot Celebesz középső ré­
szének lakói közt. Mindeközben a toradzsák igen régóta kap­
csolatban állnak a malájokkal, akik nagy kereskedők.
Az emberiségnek egy viszonylag gazdag, dolgos, jelentős
többleteket felhalmozó része tudott és tud tehát jelentős dolgo­
kat cserélni, más formákban és más okokból, mint amelyeket
mi ismerünk.

211 In primitive New-Guinea. 1924,294.

212 Holm alapjában véve elég rosszul írja le a közbenső ajándékok rendszerét,
lásd föntebb a baszit.
213 Lásd a föntebb idézett művet. A szavak értelmének bizonytalansága, ame­
lyeket helytelenül fordítunk „vételnek" és „eladásnak", nem csak a csendes­
óceániai társadalmak sajátja. Erre a témára később még visszatérünk, de már
most emlékeztetünk arra, hogy a hétköznapi francia nyelvben a „vente" épp­
úgyjelenti az eladást, mint a vételt, a kínaiban pedig az eladás cselekedetét és a
vásárlás cselekedetét jelentő két egytagú szó között csupán hangmagasságbeli
különbség van.
246
 Ill
ÉSZAKNYUGAT-AMERIKA
A dicsőség és a hitel

A néhány melanéziai és polinéziai népről tett megfigyelések­

ből már kezd kibontakozni az ajándék e rendszerének jól meg­
szilárdult képe. Náluk az anyagi és erkölcsi élet és a csere ér­
dekmentes és egyszersmind kötelező formában működik. Ez a
kötelezettség ráadásul mitikus, képzeletbeli vagy, ha úgy tet­
szik, szimbolikus és kollektív formában fejeződik ki: a cserélt
dolgokhoz kötődő érdek képében jelenik meg: ezek sohasem
szakadnak el teljesen cserélőiktől; az általuk létrehozott közös­
ség és szövetség viszonylag felbonthatatlan. A társadalmi élet
e szimbóluma - a cserélt dolgok hatásának állandósága - va­
lójában csupán azt a módot fejezi ki, elég közvetlenül, aho­
gyan e tagolt, archaikus típusú társadalmak alcsoportjai foly­
vást át- meg átfedik egymást, s úgy érzik, mindennel egymás­
nak adósok.
Az északnyugat-amerikai indián társadalmaknál ugyaneze­
ket az intézményeket találjuk, csakhogy náluk még alapvetőb­
bek és még hangsúlyozottabbak. Először is, az árucsere úgy­
szólván ismeretlen. A javak jelentős és szüntelenül zajló
átadás-átvételi ügyletei még az európaiakkal való hosszú kap­
csolat214 után is, úgy tűnik, mind egy szálig potlecs formájában
történnek.215 Ez utóbbi intézményt most a magunk szempont­
jából fogjuk leírni.

Megjegyzés. - Elöljáróban nem kerülhető el e társadalmak rö­

vid leírása. Azok a törzsek, népek vagy inkább törzscsopor­
tok,216 amelyekről szólni fogunk, valamennyien az északnyu­

214 Az oroszokkal a XVIII. század, a kanadai francia prémvadászokkal pedig

a XIX. század eleje óta.
215 Lásd azonban a rabszolgaeladásokat: Swanton: Haida Texts and M yths. In
Bureau o f American Ethn. Bull. 29., 410.
2,6 Ezt a sommás képet bizonyítások nélkül vázoljuk föl, de szükség van rá.
Előre jelezzük: nemhogy az intézmények, de még a törzsek száma és neve
szempontjából sem teljes.
Számos törzstől most eltekintünk, főként az alábbiaktól: 1. nútkák (vekes
vagy kvakiutl csoport), bellakúlák (velük szomszédosak); 2. a déli parti szélis
törzsek. Másrészt a potlecs elterjedésére vonatkozó kutatásoknak délebbre,
egészen Kaliforniáig kellene tovább haladniuk. Ott - ez más szempontból fi­
gyelemre méltó -, úgy tűnik, az intézmény a penutia és hoka néven ismert cso­
portok közösségeinél van meg: lásd pl. Powers: Tribes of California (Cont-

247
gat-amerikai partvidéken élnek: az alaszkai partokon tlingitek
és hajdák, Brit Columbia partjain pedig főként hajdák, cim-
siánok és kvakiutlok.217 Ők is inkább a tengerből és a folyók-
ból, a halászatból élnek, semmint a vadászatból; de a mela-
nézektől és polinézektől eltérően nincs mezőgazdaságuk. Mégis

ributions to North American Ethnology, III.), 153. (pornók), 238. (vintunok), 303.,
311. (maiduk); vö. 247., 325., 332., 333. más törzsekről szólva; általános megfi­
gyelések 411.
Továbbá az alább néhány szóban leírt intézmények és művészetek rendkí­
vül bonyolultak, s bizonyos dolgok hiánya nem kevésbé furcsa, mint más dol­
gok megléte. Például éppúgy, mint a déli-csendes-óceáni civilizáció legalsó ré­
tegénél, ismeretlen a fazekasság.
2,7 E társadalmak tanulmányozását jelentős forrásmunkák teszik lehetővé;
ezek figyelemre méltóan megbízhatóak, mivel filológiailag bőségesek, átírt és
lefordított szövegekből tevődnek össze. Rövid bibliográfia in: Davy: Fői jurée.
21., 171. és 215. Vegyük hozzá főként: F. Boas - G. Hunt: Ethnology of the
Kwakiutl (mostantól Ethn. K w a - ként rövidítjük), 35th A nnual Report of the
Bureau of American Ethnology, 1921, ismertetését lásd lentebb; F. Boas: Tsimshian
Mythology, 31th A nnual Report of the Bureau ofAmer. Ethn., 1916, megjelent 1923
(mostantól Tsim. M yth.). Mindezen forrásoknak azonban van egy-egy hátrá­
nya: a régiekkel az a baj, hogy nem kielégítőek, az újak viszont a minket érdek­
lő szempontból részletességük és mélységük dacára nem elég teljesek. Boas-
nak és Jesup-expedícióbeli munkatársainak a figyelme elsősorban az anyagi
kultúra, a nyelvészet és a mitológiai irodalom felé fordult. Még a régebbi hiva­
tásos antropológusok (Krause, Jacobsen) vagy az újabbak (Sapir, Hill Tout stb.)
munkái is ugyanilyen irányúak. A jogi, közgazdasági, demográfiai elemzés ha
nem is elvégzésre, de legalábbis kiegészítésekre vár. (A társadalom-morfoló­
gia viszont Alaszka és Brit Columbia különféle Censusaival megkezdődött.)
Barbeau a cimsiánok teljes monográfiáját ígéri. Várva várjuk ezt a nélkülözhe­
tetlen adalékot, és reméljük, hogy a példa hamarosan követésre lel, mert na­
gyon itt az ideje. A gazdaságot és a jogot illetően számos ponton mindmáig a
régi dokumentumok a legjobbak, s keletkezési idejük miatt nagy tekintélynek
örvendenek: az orosz utazók, Krause (Tlinkit Indianer), és Dawson írásai (a
hajdákról, kvakiutlokról, bellakúlákról stb.), amelyek zömmel a kanadai Pro­
ceedings of the Royal Societyben láttak napvilágot; Swan leírása (a nútkákról):
Indians of Cape Flattery. Smiths. Contrib. to Knowledge, 1870; és Mayne könyve:
Four years in British Columbia (London, 1862).
A törzsek elnevezéseinél akadályba ütközünk. A kvakiutlok egy törzset al­
kotnak, de nevüket több más törzs is viseli, s velük szövetségben valóságos
nemzetet formálnak ezen a néven. Megkíséreljük minden alkalommal meg­
említeni, melyik kvakiutl törzsről is beszélünk. Ha másként nem pontosítunk,
a szó szoros értelmében vett kvakiutlokról lesz szó. A kvakiutl szó egyébként
egyszerűen azt jelenti: gazdag, „a világ füstje", s önmagában is utal az alább le­
írandó gazdasági tények jelentőségére.
Nem leszünk tekintettel az egyes nyelvek szavainak minden helyesírási
részletére. [Alább a törzsek, törzsként felfogott nyelvi és területi csoportok nevét
kiejtés szerint adjuk, a frátria-, nemzetség-, család- és személyneveket, indián
248
nagyon gazdagok, és halászatukból, vadászatukból, prémjeik­
ből, főként európai árfolyamon számszerűsítve, még ma is je­
lentős feleslegre tesznek szert. Valamennyi amerikai törzs közül
nekik vannak a legszilárdabb házaik, cédrusfa-feldolgozó ipa­
ruk pedig rendkívül fejlett. Csónakjaik jók; s bár a nyílt tengerre
sohasem merészkednek ki, a szigetek és a partok között jól tud­
nak navigálni. Tárgyi művészetük nagyon magas színvonalú.
Már a vas elterjedése előtt, a XVIII. században is ki tudták ter­
melni, olvasztani, önteni és kalapálni a cimsián és tlingit vidé­
ken található termésrezet. E rézmunkák némelyikét, valóságos
címeres pajzsokat, egyfajta fizetőeszközként használták. Biztos,
hogy egy másik pénzfajtaként szolgáltak a csodaszépen díszí­
tett, úgynevezett csilkati takarók,218 amelyeket ma is használ­
nak díszítésül, s némelyik igen értékes. E népeknek kiváló hi­
vatásos szobrászaik és rajzolóik vannak. A faragott pipák,
szertartási pálcák, botok és szarukanalak néprajzi gyűjtemé­
nyeink ékességei. Az egész civilizáció, egymástól nagyon tá­
vol eső határok között, figyelemre méltóan egységes. Ezek a
társadalmak nyilvánvalóan valamikor réges-régen fonódtak
egymásba, bár, legalábbis nyelvüket tekintve, legalább három
népcsoportba tartoznak.219 Téli életük még a legdélebbi tör­
zsek esetében is nagyon különbözik a nyáritól. A törzsek mor­
fológiája kettős: míg a tavasz vége felé szétszóródnak vadászni,
tápláló gyökereket és bogyókat gyűjteni a hegyekben, és folya­
mi lazacra halászni, télire újból összegyűlnek az úgynevezett
„városokban". Ekkor azután az együttlét során mindvégig
szüntelen a pezsgés. A közösségi élet rendkívül intenzívvé vá­
lik, még intenzívebbé, mint a törzsek összejövetelei alkalmá­
val, amikre nyáron is sor kerülhet. Egyfajta állandósult izgalmi
állapot ez. Egész törzsek, nemzetségek, családok járogatnak
folyvást egymáshoz vendégségbe. Ezek ismétlődő, folyama­
tos, gyakran önmagukban is nagyon hosszú ünnepek. Házas­
ságkötések, változatos rítusok és előléptetések alkalmával szá­

sza vakat pedig az eredeti amerikai átírásban közöljük. A hajdák két csoportját
rendszerint névadó településeik - Masset és Skidegate - jelzik, függetlenül at­
tól, hogy e helynevek népnévként, illetve a két dialektus megnevezéseként is
használatosak. - A szerk. ]
2,9 A csilkati takarókról lásd Emmons: The Chilkat Blanket. Mem. of the Amer.
M useum of Natural History, III.
Lásd Rivet in Meillet-Cohen: Langues du monde. 616. skk. A tlingitet és a
hajdát Sapir sorolta be végérvényesen az atapaszk alapnyelv ágai közé, lásd
Na-Déné Languages. American Anthropologist, 1915.

249
molatlanul szórnak el mindent, amit nyáron és ősszel nagy
iparkodással összehalmoztak a világ egyik leggazdagabb part­
vidékén. Még a magánélet is így zajlik; meghívják a nemzet­
ségbelieket, ha elejtettek egy fókát, vagy felbontanak egy láda
eltett bogyót vagy gyökeret; és mindenkit meghívnak, ha bál­
na esett áldozatul.
Az erkölcsi kultúra is figyelemre méltóan egyöntetű; a tár­
sadalmi szerveződés és különösen a totemizmus - bár az
anyaági leszármazású frátriarendszerben (tlingitek és hajdák)
és a kvakiutlok inkább férfiági leszármazású nemzetségénél is
megvan - nagyjából minden törzsnél ugyanolyan. Vannak
testvériségeik, mint Melanéziában, a Banks-szigeteken: ezeket
helytelenül szokás titkos társaságoknak nevezni; gyakran nem­
zetköziek, s a férfiak közössége meg a nők közössége, főként a
kvakiutloknál, átmetszi a nemzetségi szerveződést. Az ajándé­
kok és ellenszolgáltatások egy része, amelyekről szólni fogunk,
éppúgy, mint Melanéziában,220 a testvériségekben betöltött fo­
kozatok és előléptetések221 megfizetését szolgálja. A főnökök
esküvőjét, a „rézeladást", a beavatásokat, a sámánszertartá­
sokat, a halotti szertartásokat (ezek hajda és tlingit vidéken fej­
lettebbek) a testvériségek és nemzetségek rítusai követik. Mind­
ez végeérhetetlenül viszonozgatott „potlecs"-sorozat közepet­
te megy végbe. Potlecsek jönnek-mennek a szélrózsa minden
irányában, válaszképpen a mindenfelől érkezőkre. Éppúgy,
mint Melanéziában, állandó give and take-iől, „adok-kapok"-
ról van szó.

Maga a jelenségként oly tipikus, ám e törzseknél ugyanakkor

oly jellegzetes potlecs nem más, mint a kölcsönös ajándékok
rendszere.222 A melanézek rendszerétől csak az elszabaduló

220 A fokozatok megszerzését célzó kifizetésekről lásd Davy: Fői jurée. 300-
305. Melanéz példák Codrington: Melanesians. 106. skk.; Rivers: History of the
Melanesian Society. I., 70. skk.
221 Az előléptetés szót konkrét és átvitt értelemben is kell érteni. Ugyanúgy,
ahogyan a (késő védikus) vádzsapeja rítusba beletartozik, hogy föl kell mászni
egy létrán, az ifjú főnököt a melanéz rítusban is föltessékelik egy emelvényre.
Az északnyugati sznahnaimukvok és susvapok is ismerik ugyanezt az áll­
ványt, ahonnan a főnök szétosztja potlecsét. Boas: 9th Report on the Tribes of
North-Western Canada, Brit. Ass. Adv. Sc. 1891, 39.; 1st Report (.British Ass. Adv.
Sc. 1894), 459. Más törzsek csak azt az emelvényt ismerik, ahol a főnökök és a
legmagasabb rangú testvériségek trónolnak.
222 A régi szerzők, Mayne, Dawson, Krause stb. így írják le a mechanizmusát.
Lásd főként Krause: Tlinídt Indianer. 187. skk., régi szerzők adatainak gyűjteménye.

250
erőszak, túlzások, kibékíthetetlen ellentétek, másfelől pedig a
jogi fogalmak bizonyos szegényessége, egyszerűbb, nyersebb
struktúrája miatt különbözik, főleg a két északi népnél: a tlin-
giteknél és a hajdáknál.223 A szerződés kollektív jellege224 job­
ban megmutatkozik, mint Melanéziában és Polinéziában. Ezek
a társadalmak, a látszat ellenére, közelebb állnak ahhoz, amit
egyszerű totális szolgáltatásnak neveztünk. Ezért a jogi és gaz­
dasági fogalmak is kevésbé tiszták és pontosan átgondoltak.
A gyakorlatban azonban az alapelvek félreérthetetlenek és kel­
lően világosak.
Két fogalom mégis sokkal egyértelműbb, mint a melanéziai
potlecs vagy Polinézia fejlettebb vagy tagoltabb intézményei
esetében: ez pedig a hitel és a határidő, valamint a dicsőség fo­
galma.225
223 Ha a nyelvészek feltevése igaz, és a tlingitek meg a hajdák egyszerűen
olyan atapaszkok, akik átvették az északnyugati civilizációt (Boastól egyéb­
ként nem áll távol ez az elgondolás), akkor a tlingit és hajda potlecs nyers jelle­
ge egy csapásra magyarázatra lel. Az is meglehet, hogy az északnyugat-ameri­
kai potlecs erőszakossága abból a tényből ered, hogy ez a kultúra két, ugyancsak
erőszakos népcsoport: egy Kalifornia déli részéről és egy Ázsiából érkezett ci­
vilizáció találkozási pontja (ez utóbbiról lásd föntebb).
224 Lásd Davy: Fői jurée. 247. skk.
225 A legjobb, amit Boas valaha is a potlecsről írt, a következő (12lh Report on
the North-Western Tribes of Canada. B. A. Adv. Sc. 1898, 5A-55. vö. Fifth Report.
38.): „A brit gyarmat indiánjainak gazdasági élete éppúgy nagymértékben a
hitelen alapul, mint a civilizált népeké. Az indián minden vállalkozásában ba­
rátai segítségére támaszkodik. Megígéri, hogy a segítségért egy későbbi idő­
pontban megfizeti őket. Ha az adott segítség értéktárgyakban testesül meg,
amit az indiánok takarókban mérnek, úgy, ahogyan mi pénzben, a kölcsönt ka­
matostul ígéri megtéríteni. Az indiánoknak nincs írásrendszerük, következés­
képp, hogy az ügyletet biztonságossá tegyék, nyilvánosság előtt bonyolítják.
Adósságot vállalni egyfelől, megfizetni a tartozást másfelől, ez a potlecs. Ez a
gazdasági rendszer olyan szintre fejlődött, hogy a törzs valamennyi társult
tagja által birtokolt tőke jóval meghaladja a létező és hozzáférhető értékek
mennyiségét; más szóval, a körülmények tökéletesen megegyeznek a mi társa­
dalmunkban érvényes helyzettel: ha minden kintlévőségünket be akarnánk haj­
tani, azt találnánk, hogy semmilyen szinten nem lenne elég pénz a kifizetésük­
höz. Ha minden hitelező megpróbálja behajtani a kölcsönöket, ez olyan kataszt­
rofális pánikot eredményez, amiből a közösség csak lassacskán gyógyul föl.
Világosan látnunk kell, hogy az az indián, aki minden barátját és szomszédját
meghívja egy nagy potlecsre, látszólag elpocsékolva hosszú évek munkájának
minden felhalmozott eredményét, két dolgot akar, amelyeket csak nemesnek
és dicséretre méltónak ismerhetünk el. Első célja kifizetni az adósságait. Ez
nyilvánosan történik, rengeteg szertartással, s úgy, mint egy közjegyzői aktus.
A második célja úgy befektetni munkája gyümölcseit, hogy saját maga és gyer­
mekei számára a lehető legnagyobb hasznot húzza belőlük. Akik ezen az ün-

251
 Amint láttuk, Melanéziában és Polinéziában az ajándékok
azzal a bizonyossággal jönnek-mennek, hogy viszonzásra fog­
nak találni, lévén „bizonyosságuk" az adott dolognak ez az
erénye, ami maga a „bizonyosság". Az ajándék természetében
azonban minden lehetséges társadalom esetén benne rejlik a
határidő kötelezettsége is. Egy közös étkezést, tokosztást vagy
elhozott talizmánt eleve nem lehet azonnal viszonozni. Min­
den ellenszolgáltatás végrehajtásához szükség van az „időre".
A határidő fogalma tehát logikus velejárója a látogatások vi­
szonzásának, a házasság- vagy szövetségkötéseknek, a béke­
kötésnek, a játékokban és szabályozott küzdelmekben való rész­
vételnek, az egymást váltó ünnepek megülésének, a rituális és
becsületbeli szolgálatok viszonzásának és a kölcsönös „tiszte­
letnyilvánításnak",*226 minden olyan dolognak, amelyeket épp­
úgy csereberélnek, mint a közösségek gazdagságának mérté­
kében egyre több és értékesebb holmit.
A jelenlegi gazdaság- és jogtörténet e ponton nagymérték­
ben hibás. Mivel modern eszmék itatják át, a priori elgondolá­
sai vannak a fejlődésről,227 úgymond szükséges logikát követ;
valójában azonban megmarad a régi hagyományoknál. Mi
sem veszélyesebb, mint ez a „tudattalan szociológia", mint
Simiand nevezte. Például még Cuq is ezt mondja: „A primitív
társadalmakban csak a cserekereskedelem rendszerét fogják
föl; a készpénzért történő eladást a fejlettebbekben gyakorol­
ják. A hitelbe történő eladás a civilizáció fejlettebb szakaszát
jellemzi; eleinte közvetett formában, a készpénzért adás és a
kölcsön kombinációjaként jelenik meg."228 A kiindulópont va­
lójában másutt van. Egy jogi kategóriában már adott volt, de

népén ajándékot kapnak, kölcsönként kapják, s azt pillanatnyi vállalkozásaik­

ban fölhasználják, de néhány éven belül vissza kell fizetniük az adományozó­
nak vagy örökösének. így az indiánok a potlecset végül is úgy tekintik, mint
eszközt gyermekeik jólétének biztosítására, ha netán fiatalon árván maradná­
nak..."
Ha az „adósság, fizetség, megtérítés, kölcsön" fogalmakat helyesbítjük,
olyan fogalmakkal helyettesítve őket, mint adott és viszonzott ajándék, amiket
Boas egyébként használ is, elég pontos képet kapunk a hitel fogalmának mű­
ködéséről a potlecsben.
A dicsőség fogalmáról lásd Boas: Seventh Report on the North Western Tribes. 57.
226 Tlingit kifejezés, lásd Swanton: Tlingit Indians. 421. skk.
227 Nem vették észre, hogy a határidő fogalma nemcsak éppoly ősi, de ugyan­
olyan egyszerű, vagy ha úgy tetszik, ugyanolyan bonyolult, mint a készpénzé.
228 Étude sur les contrats de l'époque de la premiere dynastie babylonienne.
Nouvelle Revue Historique du Droit, 1910,477.

252
ezt a jogászok és a közgazdászok, akiket hidegen hagy, félre­
tolják; ez pedig az ajándék, ez az összetett jelenség, főként leg­
ősibb alakja, a totális szolgáltatás, amelyet ebben a tanulmány­
ban nem elemzőnk; az ajándék viszont szükségképpen magával
vonja a hitel fogalmát. A fejlődés nem úgy zajlott, hogy a gaz­
dasági jog áttért a cserekereskedelemről az eladásra, ez utóbbi­
nál pedig a készpénzről a hitelre. Az adott és határidőre vi-
szonzott ajándékok rendszerén épült ki egyfelől - egyszerűsí­
tés, a korábban különálló időpillanatok egymáshoz közelítése
révén - a cserekereskedelem, másfelől pedig a vétel és az el­
adás, ez utóbbi határidőre vagy készpénzért, továbbá a köl­
csön is. Semmi nem bizonyítja ugyanis, hogy bármelyik jog­
rendszer, amely meghaladta az általunk leírt fázist (különösen
is a babiloni) ne ismerte volna a hitelt, amelyet a körülöttünk
még élő archaikus társadalmak mindegyike ismer. Ez egy má­
sik egyszerű és gyakorlatias módja a szerződés által egyesített
„két időpillanat" problémája megoldásának, amit Davy már
tanulmányozott.229

Az indiánok ügyleteiben nem kevésbé nagy szerepet játszik a

dicsőség fogalma.
Egy-egy főnök személyes presztízse és nemzetségének presz­
tízse sehol nem kötődik jobban a költekezéshez, az elfogadott
ajándékok kamatostul történő pontos viszonzásához, olyan
módon, hogy lekötelezetté teszik az őket lekötelezőket. A fo­
gyasztás és a pusztítás náluk valóban határtalan. Egyes pot-
lecseknél mindent el kell költeni, amije csak van az embernek,
semmit nem szabad megtartani.230 Az a kérdés, ki lesz a leg­
gazdagabb, és egyben a legőrültebb költekező. Az ellenséges­
ség és a vetélkedés az alapelve mindennek. Az egyéneknek a
testvériségekben és a nemzetségekben betöltött politikai stá­
tusát, mindenfajta rangot éppúgy el lehet nyerni „tulajdonhá­

229 Davy: Fői jurée. 207.

230 Minden tulajdon szétosztása: kvakiutlok, lásd Boas: Secret Societies and
Social Organisation of the Kwakiutl Indians. Rep. Amer. Nat. M us. 1895 (mos­
tantól Sec. Soc.-ként rövidítjük), 469. Az újonc beavatásának eseteiben lásd uo.
551., koszkimók, susvapok: újraelosztás, Boas: 7th Rep. 1890, 91.; Swanton:
Tlingit Indians, 21 th Ann. Rep. Bur. of Am . Ethn. (mostantól Tlingitként rövidít­
jük), 442. (egy beszélgetésben): „Mindent elköltött, hogy mutogassa" (az uno-
kaöccsét). Újraelosztása mindennek, amit játékban nyert valaki: Swanton:
Texts and M yths of the Tlingit Indians, Bull. 39. Bur. of Amer. Ethn. (mostantól
Tlingit T. M .), 139.

253
borúban",231 mint harcban vagy szerencsével, örökléssel, szö­
vetségkötéssel vagy házassággal. De az egészet úgy fogják
föl, mintha „a vagyon körüli harc" volna.232 A gyermekek há­
zassága, a testvériségekben betöltött hely csak az adott és vi-
szonzott potlecsek során nyerhető el. A potlecsben ezeket el
lehet veszíteni, ahogyan az ember elveszítheti háborúban, já­
tékban, futóversenyen, birkózásban.233 Az esetek egy részé­
ben nem is ajándékozásról és viszonzásról, hanem pusztítás-
231 A tulajdonháborúról lásd Maa énekét, Sec. Soc. 577., 602.: „A tulajdonunk­
kal harcolunk." A vagyonháború - véres háború ellentétpár föllelhető azok­
ban a beszédekben, amelyeket ugyanezen potlecs alkalmával tartottak 1895-ben
Fort Rupertben. Lásd Boas-Hunt: Kumkiutl Texts. Első sorozat. Jesup Expedition.
III. kötet (mostantól Kwa. Ill.-ként említjük), 485., 482.; vö. Sec. Soc. 668. és 673.
232 Lásd főként Hai'yas mítoszát (Haida Texts. Jesup. XL, N° 83., Masset), aki a
játékban elvesztette az „arcát" és belehalt. Húgai és unokaöccsei gyászba bo­
rulnak, viszontpotlecset adnak, mire föltámad.
Ennek kapcsán tanulmányozni kellene a játékot, amelyet nálunk sem tekin­
tenek szerződésnek, hanem olyan helyzetnek, ahol a becsület kötelez, és olyan
javak forognak kockán, amelyeket végtére nem feltétlenül kellene kockára ten­
ni. A játék a potlecs és az ajándékok rendszerének egyik formája. Elterjedtsége
még az északnyugat-amerikaiaknál is figyelemre méltó. Bár a kvakiutlok is is­
merik (lásd Ethn. Kwa. 1394., ebayu címszó alatt: kocka [?], lepa címszó alatt,
1435.; vö. lep, 1448. „második potlecs, tánc"; vö. 1423., maqwacte címszó alatt),
úgy tűnik, náluk betöltött szerepe össze sem hasonlítható a hajdáknál, tlin-
giteknél és cimsiánoknál megfigyelhetővel. Emezek megrögzötten és állandó­
an játszanak. Lásd a pálcikajátékokat a hajdáknál: Swanton: Haída (Jesup exp.
V, I.) 58. skk., 141. skk. a figurák és neveik; ugyanez a játék a tlingiteknél, leírás
a pálcikák nevével: Swanton: Tlingit. 443. A tlingit naq, a nyerő pálcika meg­
egyezik a hajda djíllel
A történetek tele vannak a játékokról szóló mondákkal, főnökökről, akik
mindent elvesztettek a játékban. Egy cimsián főnök még a gyerekeit és a roko­
nait is elvesztette: Tsim. M yth. 207., 101.; vö. Boas, uo., 409. Egy hajda monda el­
meséli egy totális játék történetét, cimsiánok a hajdák ellen. Lásd Haida T. M .
322. Vö. ugyanezt a mondát: a tlingitek elleni játék uo. 94. Az ilyenfajta témák
katalógusa megtalálható Boasnál, Tsim. M yth. 847. és 843. Az illem és az er­
kölcs azt diktálja, hogy a nyertes hagyja meg a vesztesnek, feleségének és gyer­
mekeinek szabadságát, Tlingit T. M . 137. Fölösleges kiemelnünk e vonás ro­
konságát az ázsiai mondákkal.
Itt egyébként tagadhatatlan ázsiai hatásokkal van dolgunk. Az ázsiai sze­
rencsejátékok amerikai elterjedéséről lásd E. B. Tylor szép munkáját: On Ame­
rican Lot-games as evidence of Asiatic Intercourse. Bastian Festschrift, az Int.
Arch, fü r Ethn. melléklete, 1896,55. skk.
233 Davy tárgyalta a kihívás és a rivalitás témáját. Hozzá kell tennünk a foga­
dást is. Lásd pl. Boas: Indianische Sagen. 203-206. Ételbe fogadás, harci fogadás,
előrelépésbe fogadás stb. a mondákban. A fogadás még napjainkban is ezek­
nek a jogoknak és ennek az erkölcsnek a maradványa. Csak a becsület és a hitel
játszik szerepet benne, ugyanakkor körbejáratja a javakat.

254
ról van szó,234még a látszatát is elkerülendő annak, hogy netán
viszonzást óhajtanának. Dobozszámra égetik a halolajat (a
candle-fish, a gyertyahal olaját) vagy a bálnaolajat,235 házakat
gyújtanak föl, takarók ezreit tüzelik el; összetörik vagy vízbe
hajítják a legdrágább rézlemezeket, hogy vetélytársukat meg­
törjék, „lehengereljék".236 Az ember ezzel nemcsak önmagát,

234 A pusztító potlecsekről lásd Davy: Fői jurée. 224. Hozzá kell tennünk a kö­
vetkező megfigyeléseket. Az ajándékozás eleve pusztítás, lásd Sec. Soc. 334. Az
ajándékozási rítusok némelyike pusztításokat is magában foglal: pl. a hozo­
mány megtérítésének rítusa, vagy, mint Boas nevezi, a „házassági adósság
megadása" tartalmaz egy formaságot, amit úgy hívnak: „a csónak elsüllyesz­
tése": Sec. Soc. 518., 520. Ez a szertartás azonban képletes. A hajda és cimsián
potlecsekre látogatás viszont csakugyan magában foglalja az érkezők csónak­
jainak elsüllyesztését. A cimsiánoknál érkezéskor teszik tönkre őket, miután
nagy gondosan segédkeztek mindent partra tenni, távozáskor pedig még
szebb csónakokat ajándékoznak: Boas: Tsim. M yth. 338.
A szó szoros értelmében vett pusztítás azonban a költekezés legmagasabb
rendű formájának tűnik. A cimsiánoknál és tlingiteknél úgy nevezik: „a tulaj­
don megölése". Boas: Tsim. M yth. 344.; Swanton: Tlingit. 442. Valójában ezt a
nevet adják még a takarók szétosztásának is: „mennyi takaró veszett oda,
hogy lássuk", Tlingit, uo.
A potlecs alkalmával történő pusztítás e szokásában még két mozgató ját­
szik szerepet: 1. a háború témája: a potlecs háború. A tlingiteknél ezt a nevet is
viseli: „harci tánc", lásd Swanton: Tlingit. 458., vö. 436. Ugyanúgy, ahogyan
háborúban meg lehet szerezni a megölt tulajdonostól a maszkját, a nevét, a ki­
váltságait, a tulajdonháborúban a tulajdont ölik meg: vagy a sajátot, hogy má­
sok ne juthassanak hozzá, vagy a másokét úgy, hogy olyan javakat adnak ne­
kik, amelyeket viszonozniuk kell, vagy nem fognak tudni viszonozni.
A második téma az áldozat. Lásd föntebb. A tulajdont azért ölik meg, mert van
élete. Lásd lentebb. Egy hírnök így szól: „Maradjon életben, ami a miénk, főnö­
künk erőfeszítései jóvoltából, maradjanak épek a rézlemezek." Ethn. Kwa. 1258.
1. sor. Talán még a yaq szó jelentései: „holtan kiterítve lenni" és „potlecset oszta­
ni" is ezzel magyarázhatók, vö. Kwa. III., 59. 3. sor és névmutató, Ethn. Kwa.
Elvben azonban arról van szó, hogy, mint a normális áldozat esetében, a
szellemekhez, jelen esetben a nemzetség őseihez juttassák el az elpusztított
dolgokat. Ez a téma természetesen a tlingiteknél a legfejlettebb (Swanton:
Tlingit. 443., 462.), akiknél az ősök nemcsak hogy részt vesznek a potlecsen és
profitálnak a pusztításból, hanem azokból az ajándékokból is hasznot látnak,
amelyeket nevük eleven hordozói kapnak. E témában jellemzőnek látszik a
tűzzel történő elpusztítás. A tlingiteknél lásd a nagyon érdekes mondát, Tlin­
git T. M . 82. Tűzáldozat a hajdáknál (Skidegate); Swanton: Haida Texts and
Myths. Bull. Bur. A m . Ethn. 29. (Haida T. M.-ként említjük), 36., 28. és 91. A do­
log a kvakiutloknál kevésbé nyilvánvaló, náluk viszont van egy istenség, akit
„Tűzön ülő"-nek hívnak, s neki áldozzák föl például a beteg gyerekek ruháját,
hogy lefizessék: Ethn. Kwa. 705., 706.
235 Boas: Sec. Soc. 353. stb.
236 Lásd lentebb a p!Es szó kapcsán.

255
hanem egész családját is előbbre juttatja a társadalmi ranglét­
rán. Itt van tehát egy jogi és gazdasági rendszer, ahol állandóan
jelentős vagyonokat költenek el vagy ruháznak át. Ha akarjuk,
ezeket az átruházásokat a csere, sőt a kereskedelem, az eladás
névvel is megnevezhetjük,237 ám ez a kereskedelem nemes, te-
lides-teli van illemszabályokkal és nagylelkűséggel; és minden
olyan esetben, ha más szellemben, azonnali nyereség céljából
történik, hangsúlyozott megvetés tárgya lesz.238
Láthatjuk, hogy a dicsőség fogalma, amely Polinéziában
igen elevenen él, Melanéziában pedig mindenütt jelen van, itt
valóságos pusztításokat végez. A klasszikus tanítások ezen a
ponton is rosszul mérik föl az emberi indítékok fontosságát és
mindazt, amit a minket megelőző társadalmaknak köszönhe­
tünk. Még egy olyan tájékozott tudós is, mint Huvelin, úgy
vélte, hogy a hatástalannak tartott dicsőség fogalmát a mági­
kus hatékonyság fogalmából kell levezetni.239 A megbecsülés­
ben, a presztízsben csupán annak pótlékát látja. A valóság en­
nél összetettebb. A dicsőség fogalma semmivel sem idegenebb
e társadalmak számára, mint a mágiáé.240A polinéz mana nem-

237 Úgy tűnik, hogy a kvakiutl nyelvtől még a „csere" és az „eladás" szó is
idegen. Az „eladás" szót Boas különböző szószedeteiben csupán egy rézlemez
eladásával kapcsolatban találtam meg. Ez az árverezésre bocsátás azonban ép­
pen hogy nem eladás, hanem egyfajta fogadás, nagylelkűségi harc. Ami a cse­
re szót illeti, csak a L'ay formában találtam meg; a Kwa III. 77.41. sorában azon­
ban egy névváltozással kapcsolatban fordul elő.
238 Lásd a „fukar az élelemmel" kifejezést, Ethn. Kwa. 1462.; „gyorsan szeret­
ne meggazdagodni", uo. 1394.; lásd a szép kifakadást a „kisfőnökök" ellen: „a
kicsik, akik tanakodnak; a kicsik, akik dolgoznak; ...akiket legyőztek; ...akik
csónakot ígérgetnek; ...akik elfogadják, amit adnak nekik; ...akik keresik a tu­
lajdont; .. .akik csak a tulajdonért dolgoznak (a propertyként fordított fogalom,
a »maneq« azt jelenti: szívességet tenni, uo. 1403.); az árulók." Vö. uo. az 1287.
15-18. soraival: itt egy másik beszédben azt mondják egy főnökről, aki pot-
lecset adott és azokról az emberekről, akik kapnak, de sose adják meg: „enni
adott nekik, meghívta őket... a hátára vette őket...", uo. 1293.; vö. 1291. Egy
másik kifakadás a „kicsik" ellen: uo. 1381.
Nem kell azt hinnünk, hogy egy ilyesfajta erkölcs ellentétes lenne a gazda­
sággal vagy kommunista lustaságnak felelne meg. A cimsiánok megvetik a
fösvénységet, és fő hősükről, Hollóról (a teremtőről) elmesélik, hogyan zavar­
ta el az apja, mert fukar volt: Tsim. M yth. 61. vö. 444. Ugyanez a mítosz a tlingi-
teknél is megvan. Ők is megvetik a vendégek lustaságát és kérincsélését, s el­
mesélik, hogyan bűnhődött Holló és azok az emberek, akik városról városra
járnak, hogy meghívassák magukat: Tlingit M. T. 260., vö. 217.
239 Injuria, Melanges Appleton; Magie et Droit individuel. Année Sociologique, X., 28.
240 A tlingiteknél fizetnek azért a kitüntetésért, hogy táncolhassanak: Tlingit
M . T. 141. Fizetség egy főnöknek, aki egy táncot szerzett. A cimsiánoknál: „A di-

256
csak az élőlények mágikus erejét szimbolizálja, hanem dicső­
ségüket is, s a szó egyik legjobb fordítása: tekintély, gazdag­
ság.*241 A tlingit és hajda potlecset a kölcsönös szolgálatokért
járó megtiszteltetésnek tekintik.242 A dicsőség még a csak­
ugyan primitív törzseknél, például az ausztráloknál is ugyan­
olyan érzékeny pont, mint nálunk, és az embert szolgáltatások,
élelemadományok, kiváltságok és rítusok éppúgy kielégíthe­
tik, mint az ajándékok.243 Az emberek sokkal hamarabb adták
szavukat és nevüket, mint hogy aláírni tudtak volna.

csőségért mindent megtesznek... Mindenekfölött áll a gazdagság és a hiúság

fitogtatása", Boas: Fifth Report. 1899, 19.; Duncan in Mayne: Four Years, 265.
már azt mondja: „a dologgal való puszta hivalkodásból". Ráadásul sok rítus,
nemcsak a fölemelkedésé stb., hanem azok is, amelyek például „a réz föleme­
léséből" (kvakiutlok) Kwa. T. III., 499., 26. sor: „a dárda fölemeléséből" (tlin-
gitek), TI. M . T. 117. „a potlecsoszlop, a halotti és totemoszlop fölállításából",
az ősi mászórúdnak vagy a ház tartógerendájának fölállításából állnak, ilyen­
fajta alapelvekről tanúskodnak. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a potlecs
célja megtudni, melyik „a legmagasabban álló család" (Katisan főnök kom­
mentárja Holló mítoszához, tlingitek, TI. M . T. 119., jegyzet).
241 Tregear: Maori Comparative Dictionary, mana címszó alatt. Tanulmányozni
kellene magának a gazdagságnak a fogalmát is. Abból a nézőpontból, ahová
most helyezkedtünk, Polinéziában az a gazdag ember, akinek maná ja van, Ró­
mában az, akinek „auctoritas"-a, ezeknél az amerikai törzseknél pedig az, aki
„széles", walas (E thn. Kwa. 1396.). Csak a gazdagság, a tekintély, a megajándé­
kozottak irányításának joga és a potlecs fogalma közötti kapcsolatra kell azon­
ban nyomatékkai utalnunk: ez nagyon világos. Például a kvakiutloknál az
egyik legfontosabb nemzetség a valasakáké (ez egy család, egy tánc és egy
testvériség neve is egyben); a név azt jelenti: „a föntről jövő nagyok", akik
potlecskor osztogatnak; a walasila szó nemcsak gazdagságot jelent, hanem ezt
is: „takaróosztogatás rézárverés alkalmával". Egy másik metafora szerint az
egyén az odaadott potlecsektől „nehézzé" válik": Sec. Soc. 558., 559. Azt mond­
ják, a főnök „fölfalja azokat a törzseket", amelyek közt szétosztogatja javait;
„gazdagságot hány" stb.
242 Egy tlingit ének ezt mondja a Holló frátriáról: „Ők teszik a Farkasokat »ér­
tékelhetővé«", TI. M . T. 398., 38. szám. Az az elv, mely szerint az ajándékozás és
viszonzás „megtiszteltetése" és „dicsősége" magában foglalja az ajándékokat,
mindkét törzsben nagyon világos. Swanton: Tlingit. 451.; uő: Haida., 162. fel­
ment egyes ajándékok viszonzása alól.
243 Lásd lentebb (Összefoglalás). A lakoma és a méltósággal fogadott, nem
kikényszerített ajándék illemtana ezeknél a törzseknél nagyon jellegzetes.
Csak három, kvakiutl, hajda és cimsián tényre utalunk, amelyek szempon­
tunkból tanulságosak: a főnökök és a nemesek a lakomák során keveset esz­
nek, sokat csak az alárendeltek és a közemberek esznek; az előbbiek a szó szo­
ros értelmében „finoman csipegetnek": Boas: Kwa. Ind. Jesup. V., II., 427., 430.;
sokat enni veszélyes, Tsim. M yth. 59., 149., 153. stb. (mítoszok); a lakomán éne­
257
 Az észak-amerikai potlecset a szerződés formáját illetően kel­
lőképpen tanulmányozták. Davy és Leonhard Adam erről szóló
tanulmányai244azonban abba a tágabb keretbe kell illesztenünk,
ahol a bennünket foglalkoztató tárgyhoz kapcsolódhatnak. A pot-
lecs ugyanis sokkal több, mint jogi jelenség: azon jelenségek
egyike ez, amelyekre a „totális" elnevezést javasoljuk. Vallási,
mitológiai és samanisztikus, hisz a benne részt vevő főnökök
azokat az ősöket és isteneket képviselik és testesítik meg, akik­
nek a nevét viselik, táncait táncolják, s akiknek a szelleme meg­
szállva tartja őket.245Gazdasági jellegű; s ezeknek az óriási ügy­
leteknek értékét, jelentőségét, okait és hatásait mérlegelni kell,
még ma is, amikor európai értékekben számszerűsítik őket.246
A potlecs társadalom-morfológiai jelenség is: a törzsek, nemzet­
ségek és családok, sőt nemzetek összegyülekezése jelentős mér­
tékű idegességet, izgalmat okoz: barátkoznak, de mégis idege­
nek maradnak; kommunikálnak és szembesülnek egymással a
gigantikus kereskedelemben és szüntelen viaskodásban.247 Az
esztétikai jelenségekre, amelyekből rendkívül sok van, nem té­
rünk ki. Végül mindahhoz, amit a szerződések formájából kihá-

kelnek, Kwa. Ind. Jesup Exped. V., II., 430., 437. Megfújják a kagylókürtöt,
„hogy azt mondják, nem halunk éhen", Kwa T. III., 486. Nemesember sohasem
kér. Az orvos-sámán soha nem kér díjazást, „szelleme" ezt megtiltja neki.
Ethn. Kwa. 731., 742.; Haida M. T. 238., 239. A kvakiutloknál azonban mégiscsak
létezik egy „kolduló" testvériség és -tánc.
244 Adataikat lásd föntebb 203.13. jegyzet.
245 A tlingit és a hajda potlecs kiváltképpen kifejlesztette ezt az alapelvet. Vö.
Tlingit Indianers. 443., 462. Vö. egy beszéddel a TI. M. T. 373. oldalán: amíg a
vendégek pipáznak, pipáznak a szellemek is. Vö. 385., 9. sor: „Mi, akik itt nek­
tek táncolunk, voltaképpen nem mi vagyunk. Rég halott bátyáink táncolnak
itt." A vendégek szellemek, gona'qadet szerencsehozók stb., uo. 119. a jegyzet.
Itt egész egyszerűen az áldozat és az ajándék elvének keveredésével van dol­
gunk: a természetre gyakorolt hatás kivételével talán hasonlíthatjuk mind­
azon esetekhez, amelyeket az imént (föntebb) idéztünk. Az élőknek adni: a ha­
lottaknak adni. Egy figyelemre méltó tlingit történet (TI. M . T. 227.) elmeséli,
hogy egy feltámadt egyén tudja, miként adtak neki potlecset; gyakori téma,
hogy a szellem szemrehányást tesz az élőknek, amiért nem adtak potlecset.
A kvakiutloknak biztosan ugyanezek az elveik voltak. Lásd az Ethn. Kwa. 788.
oldalán található beszédet. A cimsiánoknál az élők a holtakat képviselik: Taté
ezt írja Boasnak: „az adományok főként egy-egy ünnepre adott ajándékok for­
májában jelennek meg" Tsim. M yth. 452. (történeti mondák), 287. A témák
gyűjteményét lásd Boasnál, 846., összevetés a hajdákkal, tlingitekkel és cim-
siánokkal.
246 Lásd lentebb a példákat a rézlemezek értékére.
247 Krause: Tlinkit Indianer, 240. jól leírja a tlingit törzsek közti közeledési mó­
dokat.

258
irtóztunk, és amit a szerződő felek (nemzetségek, családok, ran­
gok és esküvők) jogi státusán felül a szerződés emberi tárgyá­
nak nevezhetnénk, jogi szempontból is hozzá kell tennünk: a
szerződések anyagi tárgyait, az ott gazdát cserélő dolgokat is
sajátos hatóerejük miatt adják, de főként viszonozzák.
Ha lenne elegendő helyünk, a tárgyalás szempontjából hasz­
nos lenne megkülönböztetnünk az északnyugat-amerikai pot-
lecs négy formáját: 1. az a potlecs, ahol egyedül vagy csaknem
egyedül a frátriák és a főnökök családjai szerepelnek (tlin-
gitek); 2. az, ahol frátriák, nemzetségek, főnökök és családok
nagyjából azonos szerepet játszanak; 3. egymással nemzetsé­
genként szembeszegülő főnökök potlecse (cimsiánok); 4. főnö­
kök és testvériségek potlecse (kvakiutlok). Ez az eljárás azon­
ban túl hosszadalmas lenne, ráadásul a négyből három formát
(a cimsián kivételével) Davy már ismertetett.248 Végezetül, ta­
nulmányunk tárgyának, vagyis az ajándék három aspektusá­
nak: az adás, az elfogadás és a viszonzás kötelezettségének
szempontjából a potlecs e négy formája nagyjából azonos.

A három kötelezettség: adni, kapni, viszonozni

Az adás kötelezettsége a potlecs lényege. Egy főnöknek potlecseket

kell adnia saját magáért, a fiáért, vejéért vagy lányáért,249 a ha-
lottaiért.250 Törzse és faluja, sőt családja előtt csak akkor őrzi
meg tekintélyét, csak akkor őrzi meg a rangját a főnökök kö­
zött251 - országosan és nemzetközi szinten - , ha bizonyítja,

248 Davy: Fői jurée. 171. skk., 251. skk. A cimsián forma nem különbözik túl­
ságosan érzékelhetően a hajdától. Ott talán jobban előtérbe kerül a nemzetség.
249 Fölösleges újrakezdeni Davy bizonyítását a potlecs és a politikai státus,
különösen a vő és a fiú politikai státusa kapcsolatáról. Ugyancsak fölösleges
kommentálnunk a lakomák és cserék közösségi értékét. Pl. csónakcsere két
szellem között azt eredményezi, hogy „egy szívvé" lesznek, egyikük az após, a
másik a vő: Sec. Soc. 387. A Kwa T. ÜL, 247. oldalán található szöveg hozzáteszi:
„olyan volt, mintha nevet cseréltek volna". Lásd még uo. III., 23.: egy nimkis
(ez egy másik kvakiutl törzs) ünnep eredetének mítoszában az esküvői lako­
ma célja az, hogy beiktassa a lányt a faluba, „ahol először fog enni".
250 A halotti potlecset a hajdáknál és tlingiteknél kellően tanulmányozták; a
cimsiánoknál úgy tűnik, inkább a gyász végéhez, a totemoszlop felállításához
és a hamvasztáshoz kapcsolódik: Tsim. M yth. 534. skk. Boas nem jelez halotti
potlecset a kvakiutloknál, de egy mítoszban találunk leírást ilyen fajta pot-
lecsről: Kwa. T. III., 407.
251 Potlecs egy címerhez való jog megtartása végett: Swanton: Haida. 107.
Lásd a leg.ek történetét, Tsim. M yth. 386. A leg.ek a legfőbb cimsián főnök címe.
Lásd még uo. 364., a Nesbalas főnök történetét (ez egy másik magas cimsián

259
hogy a szellemek és a vagyon üldözik és kedvelik,252 s hogy a
vagyon megszállta, ő pedig birtokolja;253ezt pedig csak úgy bi­
zonyíthatja, ha elkölti, szétosztja, „neve árnyékába szorítva"
megalázza a többieket.254 A kvakiutl és hajda nemesnek ponto­
san ugyanaz az elgondolása az „arc"-ról, mint egy kínai bölcs­
nek vagy hivatalnoknak.255 Az egyik nagy mitikus főnökről,
aki nem szokott potlecset adni, azt mondják, „rohadt pofája"
volt.256 Sőt a kifejezés itt pontosabb, mint Kínában. Északnyu-
gat-Amerikában ugyanis a presztízs elvesztése a lélek elvesz­
tése: tényleg az „arc", a táncmaszk, a jog egy szellem megteste­
sítésére, egy címer vagy totem viselésére, tényleg a persona
forog kockán, azt veszítik el a potlecs során,257 az ajándék­

főnöki rang), s hogy hogyan csúfolódott Haimas főnökkel. A kvakiutloknál

(levikilakok) az egyik legmagasabb főnöki rang Dabendé (Kwa. T. III., 19., 22.
sor); vö. dabend-gaTala, Ethn. Kwa. 1406., 1. oszlop), akinek potlecsadás előtti
neve azt jelenti: „képtelen megtartani a végét", s a potlecs után veszi föl ezt a
nevet, ami azt jelenti: „képes megtartani a végét".
252 Egy kvakiutl főnök ezt mondja: „Ez a büszkeségem; családom nevei, gyö­
kerei, minden ősöm... voltak (itt megmondja a nevét, amely egyszerre cím és
köznév), „maxwa (nagy potlecs)-adók": Ethn. Kwa. 887., 54. sor; vö. 843., 70. sor.
253 Lásd lentebb (egy beszédben): „Javakkal vagyok borítva. Tele vagyok ja­
vakkal. Javaimat számlálgatom." Ethn. Kwa. 1280., 18. sor.
254 Megvenni egy rézlemezt annyi, mint a vevő „nevére venni", Boas: Sec. Soc.
345. Egy másik metafora az, hogy a potlecsadó neve „súlyt kap" az adott
potlecstől, Sec. Soc. 349.; „veszít súlyából" az elfogadott potlecstől, 345. Ugyan­
ennek a gondolatnak, az adományozó (elsőbbségének a megajándékozott fö­
lött, más kifejeződései is vannak: az az elgondolás, hogy emez valamiképpen
rabszolga, mindaddig, amíg ki nem váltják (ilyenkor „rossz a neve", mondják
a hajdák, Swanton: Haida. 70.; vö. lentebb); a tlingitek azt mondják, hogy „a
hátára raknak ajándékot annak, aki kapja", Swanton: Tlingit. 428. A hajdáknak
két igen jellemző kifejezésük van: „megfuttatni", „megszalajtani" a tűt (lásd
föntebb az új-kaledóniai kifejezést), ami úgy tűnik, azt jelenti: „legyőzni egy
alsóbbrendűt"), Swanton: Haida. 162.
255 Lásd Haimas történetét: hogyan vesztette el a szabadságát, kiváltságait,
maszkjait és egyebeket, segítő szellemeit, családját és javait, Tsim. M yth. 361., 362.
256 Ethn. Kwa. 805.; Boas kvakiutl szerzője, Hunt azt úja: „Nem tudom, miért nem
rendezett soha Maxuyalidze (voltaképp: »potlecs-adó«) főnök ünnepet. Ennyi az
egész. így aztán Qelsemnek, vagyis Rohadt Pofának hívták", uo., 13-15. sor.
257 A potlecs valójában veszedelmes dolog, akkor is, ha nem adják, akkor is,
ha kapják. Egy mitikus potlecsre érkezett emberek belehaltak (Haida T. ]esup.
VI., 626.; vö. 667., ugyanez a mítosz a cimsiánoknál). Vö. összehasonlításul
Boas: Indianische Sagen. 356., 58. sz. Veszedelmes dolog a potlecs adójának
szubsztanciájából, például a szellemek potlecséből részesedni, vagy az alvi­
lágban enni. Kvakiutl (avikenok) monda, Ind. Sagen. 239. Lásd a Holló szép mí­
toszát, aki élelmet húz elő a húsából (többfélét is), ktatlok, Ind. Sagen. 76.;
nútka, uo. 106. Összehasonlítások Boasnál, Tsim. M yth. 694., 695.
260
játszmában,258 ugyanúgy, ahogyan háborúban259 vagy rituális
vétség miatt260 veszít az ember. Ezekben a társadalmakban az
emberek iparkodnak adni. Még az ünnepségeken és a téli
összejöveteleken kívül sincs olyan, a hétköznapit meghaladó
pillanat, amikor ne volna kötelező meghívni a barátokat, meg­
osztani velük az istenektől és totemektől származó vadász­
zsákmányt vagy a begyűjtött termést;261 vagy hogy ne volna
kötelező szétosztani közöttük mindent, amit egy potlecs során
kapott az ember;262hogy ne kellene ajándékokkal meghálálni a

258 A potlecs valóban játszma és próbatétel. A próbatétel például abban áll,

hogy nem szabad csuklani a lakoma alatt. „Inkább meghalni, mint csuklani",
mondják. Boas: Kwakiutl Indians. Jesup. V., II., 428. Lásd a fogadás egy formu­
láját: „Próbáljuk meg kiüríttetni (a tálakat) a vendégekkel..." Ethn. Kwa. 991.,
43. sor; vő. 992. Az ételadást, -visszaadást és -viszonzást jelentő szavak jelenté­
se körüli bizonytalanságra lásd a szószedetet (Ethn. Kwa. yenesa, yenka címszó
alatt: ételt adni, kárpótolni, visszavágni).
259 Lásd föntebb a potlecs és a háború megfelelését. A kvakiutl potlecs egyik
szimbóluma a bot végére tűzött kés, Kwa. T. III., 483. A tlingiteknél ez a föl­
emelt lándzsa, Tlingit M. T. 432., 433., 43. sz.; tánc, hogy valakit rabszolgává te­
gyenek; potlecs tánc nélkül, hogy megöljenek valakit. Vö. lentebb a rézajándé­
kozás rítusával, 280. o. 343. jegyzet.
260 A rituális vétségekről a kvakiutloknál lásd Boas: Sec. Soc. 433., 507. stb. A ve-
zeklés pontosan potlecs- vagy legalábbis ajándékadásból áll. Ezekben a társadal­
makban ez rendkívül fontos jogi és rituális elv. A vagyonszétosztás szerepe bün­
tetés, a szellemek kiengesztelése és az emberekkel való közösség helyreállítása.
Lambert (Moeurs des sauvages néo-calédoniens., 66.) már megfigyelte a kariatoknál
az anyaági rokonok kártérítési követelésének jogát abban az esetben, ha valaki az
apja családjában vérét veszti. Az intézmény pontosan ugyanígy megvan a cim-
siánoknál, lásd Dunkan Mayne könyvében: Four Years. 265.; vö. 296. (potlecs a fiú
vérveszteségekor). Talán ezzel kéne összevetni a maori muru intézményét.
A fogolykiváltó potlecseket ugyanígy kellene értelmezni. A család nemcsak
azért ad potlecset, hogy a foglyot visszaszerezzék, hanem azért is, hogy hely­
reállítsák a „nevet", amit hagytak rabul esni. Lásd Dzebasa történetét, Tsim.
M yth. 388. Ugyanez a szabály a tlingiteknél, lásd Krause: Tlinkit Indianer. 245.;
Porter: X lth Census. 54.; Swanton: Tlingit. 449.
A rituális hibák levezeklésére a kvakiutloknál számos potlecset találunk.
Külön meg kell jegyeznünk az ikrek szüleinek engesztelő potlecsét, akik dol­
gozni mennek, Ethn. Kwa. 691. Potleccsel tartozik az ember az apósának, hogy
visszaszerezze a feleségét, ha az elhagyta - nyilván a férfi hibájából. Lásd szó­
szedet uo. 1423., 1. oszlop, lent. Az elvnek fiktív alkalmazása is előfordulhat:
amikor egy főnök alkalmat keres a potlecsre, visszaküldi feleségét az apósá­
hoz, hogy ürügye legyen a javak újabb osztogatására, lásd Boas: 5th Report. 42.
261 Az ünnepi, halászat, gyűjtögetés, vadászat utáni, konzervek felbontása al­
kalmára vonatkozó kötelezettségek hosszú listája található az Ethn. Kwa. 757.
skk. lapjain; vö. 607. skk. az etikettre nézve stb.
262 Lásd föntebb.

261
főnökök,263 a vazallusok, a rokonok264 bármiféle szolgálatát;265
mindezt, legalábbis a nemesek esetében, az illem megsértésé­
nek és rangjuk elvesztésének terhe mellett.266
Ha nemzetségekről vagy törzsekről van szó, a meghívás kö­
telezettsége teljesen magától értődik. Sőt csak akkor van értel­
me, ha a család, a nemzetség vagy a frátria tagjain kívül mást is
érint.267Meg kell állapodni, ki vehet részt,268ki szeretne eljönni269
vagy ki jön el270részt venni az ünnepen, a potlecsben.271 A fele-

263 A cimsiánoknak van egy figyelemre méltó intézményük, amely előírja a

főnöki és vazallusi potlecs megosztását, s megszabja az egyik és a másik rész­
arányát. Bár a vetélytársak a nemzetségek és frátriák által tagolt különféle feu­
dális osztályokon belül ütköznek össze, vannak olyan jogok, amelyek osztály­
ról osztályra működnek, lásd Boas: Tsim. M yth. 539.
264 Fizetség a rokonoknak, Tsim. M yth. 534.; vö. Davy: Fői jurée, a tlingitek és
hajdák ellentétes rendszereiről a potlecs családonkénti megosztását illetően, 196.
265 Lásd Tsim. M yth. 512., 439.; vö. 534. szolgálatok fizetségeképpen. Kvakiutl
példa: fizetség a takarószámlálónak, Sec. Soc. 614., 629. (nimkis nyári ünnep).
266 Az egyik masseti hajda mítosz (Haida Texts, fesup. VI., N° 43.) elmeséli,
hogy egy öreg főnök nem ad elegendő potlecset; a többiek nem hívják meg
többé, ebbe belepusztul; unokaöccsei elkészítik a szobrát, tartanak a nevében
egy ünnepet, tíz ünnepet: ekkor újjászületik. Egy másik masseti mítoszban
(uo. 727.) egy szellem így szól egy főnökhöz: „Túl sok vagyonod van, potlecset
kell csinálni belőle" (wal = szétosztás, vö. a walgal, potlecs szóval). A főnök há­
zat épít, és fizet az építőknek. Egy másik mítoszban, uo. 723., 34. sor, egy főnök
így szól: „Semmit nem tartok meg magamnak", vö. lentebb: „Tízszer fogok
potlecset adni" (wal).
267 Arról, hogy a nemzetségek hogyan ütköznek rendszeresen (kvakiutlok),
lásd Boas: Sec. Soc. 343. (cimsiánok) Boas: Tsim. M yth. 497. A dolog a frátriák
hazájában magától értődik, lásd Swanton: Haida. 162.; Tlingit. 424. Ez az elv fi­
gyelemre méltóan megmutatkozik a Holló mítoszában: Tlingit T. M . 115. skk.
268 Természetesen nem hívják meg azokat, akik méltatlanul viselkedtek, akik
nem rendeztek ünnepet, akiknek nincs ünnepi neve, lásd Hunt: Ethn. Kwa.
707.; azokat, akik nem viszonozták a potlecset, vö. uo. Index, Waya és Wayapo
Lela címszó alatt, 1395.; vö. 358., 25. sor.
269 Innen ered - az európai és ázsiai folklórban is meglévő - szüntelen ismé­
telgetése annak a veszélynek, amit az árva, az elhagyott vagy a váratlanul be­
toppanó szegényember meg nem hívása rejt magában. Pl. Indianische Sagen.
301., 303.; lásd Tsim. M yth. 295., 292.: a koldus, aki a totem, a totemisten. A té­
mák katalógusát lásd Boas: Tsim. M yth. 784. skk.
270 A tlingiteknek van egy figyelemre méltó kifejezésük: a meghívottakra úgy
tekintenek, mint akik „csak sodródnak", csónakjaik „bolyonganak a tenge­
ren", a magukkal hozott totemoszlop hánykolódik, s a potlecs, a meghívás ál­
lítja meg őket; Tlingit M . T. 394. N° 22.; 395.24. (beszédekben). A kvakiutl főnö­
kök egyik eléggé általános címe „aki felé eveznek", „a hely, ahová eljön az em­
ber", pl. Ethn. Kwa. 187., 10. és 15. sor.
271 A sérelem, mely abban áll, hogy valakit elhanyagolnak, azt eredményezi,
hogy együtt érző rokonai sem jönnek el a potlecsre. Egy cimsián mítoszban a

262
dékenységnek gyászos következményei vannak.*272 Egy fontos
cimsián mítosz273 megmutatja, milyen szellemi állapotban csí­
rázott ki az európai folklór egyik jelentős motívuma: a keresz­
telőről vagy esküvőről kifelejtett gonosz tündér. Tisztán megje­
lenik itt az az intézményi háló, amelybe beleszövődik; láthatjuk,
milyen civilizációkban volt jellemző. Az egyik cimsián falu her­
cegnője „a vidrák földjén" megfogan, és csudálatos módon
világra hozza Kis Vidrát. Gyermekével visszatér apja, a Főnök
falujába. Kis Vidra jókora félszegúszókat fog, amelyekből nagy­
apja ünnepet rendez valamennyi társának, minden törzsfőnök­
nek. Mindenkinek bemutatja unokáját, és megparancsolja, ne­
hogy megöljék, ha halászat közben állat alakjában találkoznak
vele: „íme az unokám, aki az eledelt hozta nektek, vendégeim,
amit elétek tálaltam." így a nagyapa gazdaggá lesz a mindenfé­
le jótól, amit hoznak neki, amikor eljönnek hozzá a Kis Vidra
fogta bálnát, fókát és friss halat lakmározni a téli éhínségek ide­
jén. Egy főnököt azonban elfelejtettek meghívni. Ezért egy na­
pon, amikor a kihagyott törzs egyik csónakjának legénysége
találkozik a tengeren Kis Vidrával, aki egy nagy fókát tart a po­
fájában, a csónak íjásza megöli, és elveszi tőle a fókát. A nagy­
apa és a törzsek pedig keresik, keresik Kis Vidrát, míg meg
nem tudják, mi történt a kifelejtett törzzsel. Emezek elnézést
kérnek: nem ismerték Kis Vidrát. Anyja, a hercegnő belehal a
bánatba; az akaratlanul vétkes főnök mindenféle engesztelő
ajándékot hoz a nagyapának. És a mítosz ezzel zárul:274 „Ezért
ültek a népek nagy ünnepeket, ha egy főnöknek fia született és
nevet kapott, nehogy valaki ne tudjon róla." A potlecs, a javak
szétosztása a katonai, jogi, gazdasági, vallási „elismerés" alap­
vető aktusa, a szó minden értelmében. „Elismerik" a főnök
fiát, és „elismeréssel" adóznak neki.275

szellemek nem jönnek el, amíg a Nagy Szellemet meg nem hívják, de ha meg­
hívják, mindannyian eljönnek; Tsim. M yth. 277. Egy történet elmeséli, hogy
nem hívták meg Nesbalas nagyfőnököt, s a többi cimsián főnök se ment; azt
mondták: „Ő főnök, nem lehet összeveszni vele"; uo. 357.
272 A sérelemnek politikai következményei vannak. Pl. a tlingitek potlecse a
keleti atapaszkokkal, Swanton: Tlingit. 435. Vö. Tlingit T. M. 117.
272 Tsim. M yth. 170. és 171.
274 Bennszülött munkatársának, Tate-nek ezt a mondatát Boas jegyzetbe te­
szi, uo. 171. a jegyzet. A mítosz tanulságának azonban magához a mítoszhoz
kell forradnia.
275 Vö. Negunaksz cimsián mítoszának részletével, uo. 287. skk. és a 846. ol­
dalon található jegyzetekkel a téma megfelelőiről.
263
 A kvakiutl és az e csoportba tartozó más törzsek ünnepeinek
rituáléja olykor kifejezi a kötelező meghívásnak ezt az alapel­
vét.276 Előfordul, hogy a szertartások egy része a Kutyákéval
kezdődik. Álarcos férfiak jelenítik meg őket, akik kitódulnak az
egyik házból, hogy erőszakkal berontsanak egy másikba. Arra
az eseményre emlékeztetnek ezzel, amikor a szó szoros értelmé­
ben vett kvakiutl törzs három nemzetségének emberei elfelejtet­
ték meghívni a közülük legmagasabb rangú negyedik nemzet­
séget, a guetelát.277Ezek nem akartak „szentségtelenek" marad­
ni, berontottak a táncházba, és ott mindent összetörtek.

Az elfogadás kötelezettsége nem kevésbé kényszerítő. Az ember­

nek nincs joga visszautasítani egy ajándékot, visszautasítani a
potlecset.278 Aki így viselkedik, kimutatja, hogy fél a viszon­
zástól, fél, hogy „lelapított" marad, míg nem viszonzott. Való­
jában ezzel már le is van „lapítva". Ezzel „elvesztette" nevének
„súlyát";279 előre legyőzöttnek ismeri el,280 vagy egyes esetek­
ben épp ellenkezőleg, győztesnek és legyőzhetetlennek kiáltja
ki magát.281 Legalábbis a kvakiutloknál úgy tűnik, hogy a hie­
rarchiában elismert helyzet, a korábbi potlecsek során szerzett
győzelem lehetővé teszi a meghívás elutasítását, sőt ha az em­
ber jelen van, az ajándék visszautasítását is, anélkül hogy ez
háborúhoz vezetne. Ekkor azonban az köteles potlecset adni,
aki elutasított; különösen a zsír ünnepét kell gazdagabbá ten­
ni, ahol a visszautasításnak épp ez a rítusa megfigyelhető.282
A főnök, aki mindenki fölött állónak tartja magát, visszautasít­
ja a fölkínált, zsírral teli kanalat; kimegy, megkeresi a „rezét",
276 Például a feketeribiszke-ünnepre történő meghíváskor a hírnök így szól:
„Meghívunk titeket, akik nem jöttetek el", Ethn. Kwa. 752.
277 Boas: Sec. Soc. 543.
278 A tlingiteknél azokat a vendégeket, akik két évig késlekedtek, mielőtt el­
jöttek volna a potlecsre, amelyre meghívták őket, „asszonyoknak" csúfolták,
TI. M . T. 119. a jegyzet.
279 Boas: Sec. Soc. 354.
280 Kvakiutlok. A fókaünnepre akkor is el kell menni, ha hánynak a zsírtól,
Ethn. Kwa. 1046.; vö. 1048.: „próbálj mindent megenni".
281 Ezért fordulnak olykor aggodalommal a meghívottakhoz; mert ha vissza­
utasítanák az adományt, azt jelentené, hogy felsőbbrendűnek mutatkoznak.
Egy kvakiutl főnök azt mondta egy koszkimó főnöknek (egyazon nemzet tör­
zseibe tartoznak): „Ne utasítsd vissza szíves ajándékomat, mert nagyon szé­
gyellném magam, ne vesd el a szívemet stb. Nem vagyok olyan, mint azok,
akik követelőznek, mint azok, akik csak annak adnak, aki majd nekik vesz (=
ad). Bizony, barátaim." Boas: Sec. Soc. 546.
282 Boas: Sec. Soc. 355.

264
és visszatér azzal a rézlemezzel, hogy „eloltsa a tüzet" (a zsí­
rét). Ezután egy sor formalitás következik, amelyek a kihívást
jelzik, s arra kötelezik a visszautasító főnököt, hogy ő adjon
másik potlecset, másik zsír-ünnepet.283 Elvben azonban min­
dig minden ajándékot elfogadnak, sőt megdicsérnek.284 Fenn­
hangon kell méltányolni az ételt, amit nekünk készítettek.285
Aki azonban elfogadja, tudja: elkötelezi magát.286 Az ember „a
hátára kapja" az ajándékot.287 Nem csupán részesült egy do­
logban és egy ünnepségben, hanem elfogadott egy kihívást; s
azért fogadhatta el, mert biztos abban, hogy viszonozni tud­
ja,288 bizonyítani tudja, hogy nem egyenlőtlen.289 A főnökök
ekképpen szembesülve időnként komikus helyzetekbe kerül­
nek, amelyeket bizonnyal ilyennek is éreznek. Mint az ősi Gal­
liában vagy Germániában, mint a mi diák-, vándorszínész­
vagy parasztlakomáinkon, arra kötelezik magukat, hogy ha­
talmas élelemmennyiségeket kebelezzenek be, groteszk mó­
don „tisztelegjenek" a meghívó fél előtt. Ezt még akkor is meg­
teszik, ha csupán örökösei a fogadást kötőnek.290 Az adástól
tartózkodni, éppúgy, mint az elfogadástól tartózkodni,291 mél­
tatlan dolog - csakúgy, mint a viszonzástól.292

283 Lásd Ethn. Kwa. 774. skk., egy másik leírás az olaj- és szalalbogyóünnep-
ről; ez Hunitól származik, és jobbnak tűnik; úgy látszik, hogy ezt a rítust akkor
használják, ha nem hívnak meg senkit és nem is adnak semmit. Egy ugyan­
ilyen fajta ünnepi rítus, amelyet egy-egy vetélytárs megvetésére adnak elő,
dobszóval kísért dalokat is tartalmaz (uo. 770.; vö. 764.), mint az eszkimóknál.
284 Hajda szólás: „Tedd ugyanazt, adj nekem jó ételt" (mítoszban); Haida
Texts. Jesup. VI., 685., 686.; (kvakiutlok) Ethn. Kwa. 767., 39. sor; 738., 32. sor;
770., PoLelasa története.
285 A (tlingit) dalok, amelyek jelzik, ha az ember nem elégedett, igencsak pon­
tosak, Tlingit M . T. 396., N° 26., 29.
286 A cimsián főnökök körében az a szabály, hogy küldöncöt menesztenek
megvizsgálni azokat az ajándékokat, amelyeket a meghívottak hoznak a pot-
lecsre. Tsim. M yth. 184.; vö. 430. és 434. Egy 803-ból származó kapituláré sze­
rint Nagy Károly udvarában is volt egy ilyenfajta felügyelettel megbízott tiszt­
viselő. Maunier jelezte nekem ezt a tényt, amelyet Démeunier említett.
287 Lásd föntebb. Vö. a latin oere oboeralus (adóssággal terhelt) kifejezéssel.
288 A tlingiteknél a Holló mítosza elmondja, hogy a Holló nem volt ott egy
ünnepen, mert a többiek (a szemben álló frátria tagjai; Swanton rosszul fordít­
ja, azt kellett volna írnia, hogy a Hollóval szemben álló frátria) zajosnak mutat­
koztak, és átlépték azt a felezővonalat, amely a két frátriát a táncházban elvá­
lasztja. Holló attól félt, hátha legyőzhetetlenek; TI. M . T. 118.
289 Az elfogadás tényéből eredő egyenlőtlenség jól megmutatkozik a kvakiutl
beszédekben, Sec. Soc. 355., 667., 17. sor stb. Vö. 669., 9. sor.
290 Pl. a tlingiteknél, lásd Swanton: Tlingit. 440., 441.

265
A viszonzás kötelezettsége2912293 maga a potlecs, amennyiben nem a
puszta rombolásból áll. E pusztításokat, amelyek igen gyakran
áldozati jellegűek és a szellemek javára történnek, úgy tűnik,
nem kell teljes egészében feltételek nélkül viszonozni, fó'ként
akkor nem, ha a nemzetségben magasabb rangú főnök vagy
egy korábban magasabban állónak elismert nemzetség művé­
ről van szó.294 Normális körülmények között azonban a pot-
lecset mindig kamatostul kell megadni, sőt minden ajándékot
is kamatostul kell viszonozni. A kamatok általában évi 30-tól
100%-ig terjednek. Ha egy alattvaló, akár valami szolgálatért
is, kap egy takarót a főnöktől, kettőt fog visszaadni a főnöki
családban kötött házasság, a főnök fiának beiktatása stb. alkal­
mával. Igaz, hogy ő, amikor rákerül a sor, szétosztogatja összes
javait, amiket a következő potlecsek alkalmával kap, amikor a
szemben álló nemzetségek viszonozzák jótetteit.
A méltó viszonzás parancsoló kötelezettség.295 Aki nem vi­
szonoz, vagy nem semmisít meg egyenértékű javakat, egyszer
s mindenkorra elveszíti az „arcát".296

291 A tlingiteknél egy rítus lehetővé teszi, hogy az ember többet fizettessen
magának, másfelől a vendéglátónak, hogy kierőszakolja egy ajándék elfoga­
dását: az elégedetlen vendég távozásra utaló mozdulatot tesz; az adományozó
pedig a kétszeresét adja neki, egy halott rokon nevét említve; Swanton: Tlingit
Indians. 442. Ez a rítus valószínűleg azoknak a minőségeknek felel meg, ame­
lyekben a szerződő felek őseik szellemét jelenítik meg.
292 Lásd a beszédet az Ethn. Kwa. 1281. oldalán: „A törzsfőnökök nem viszo­
noznak soha... vesztessé teszik magukat, s te, mint nagy főnök, kiemelkedsz
mindazok közül, akik magukat vesztessé tették."
293 Lásd a beszédet (történelmi elbeszélést) a nagy leg.ek főnök (fejedelmi cím
a cimsiánoknál) potlecse alkalmával, Tsim. M yth. 386.; azt mondják a haj­
dáknak: „utolsók lesztek a főnökök között, mert nem vagytok képesek rézle­
mezeket dobni a tengerbe, ahogy a nagy főnök tette".
294 Ideális az lenne, ha az adott potlecset nem viszonoznák. Lásd egy beszéd­
ben: „Olyat szeretnél adni, amit nem fognak viszonozni", Ethn. Kwa. 1282., 63.
sor. Azt az egyént, aki potlecset adott, fához vagy hegyhez hasonlítják (lásd
fentebb): „Én vagyok a nagy főnök, a nagy fa, ti alattam vagytok... ti vagytok a
cölöpkerítésem... én adok nektek tulajdont" (uo. 1290., 1. versszak). „Állítsá­
tok föl a potlecsoszlopot, a megtámadhatatlant; ez az egyetlen vastag fa, az
egyetlen vastag gyökér..." (uo. 2. versszak). A hajdák ezt a lándzsa metaforá­
jával fejezik ki. Az emberek, akik elfogadják, (a főnök) „dárdájából élnek",
Haida Texts (Masset). 486. Ez egyébként mítosztípus is.
295 Lásd egy rosszul viszonzott potlecs miatti sértés elbeszélését, Tsim. M yth.
314. A cimsiánok még mindig emlékeznek két rézlemezre, amivel a vutsze-
nalukok tartoznak nekik, uo. 364.
296 A „név" „összetörve" marad mindaddig, amíg nem törnek össze egy, a ki­
hívásbelivel egyenértékű rézlemezt; Boas: Sec. Soc. 543.

266
 A viszonzási kötelezettség elmulasztásának szankciója az
adósrabszolgaság. Ez megvan legalábbis a kvakiutloknál, a
hajdáknál és a cimsiánoknál. Az intézmény természetében és
funkciójában egyaránt valóban a római nexus hoz hasonlítható.
Az az egyén, aki nem tudta megadni a kölcsönt vagy a pot-
lecset, rangját, sőt a szabad ember rangját is elveszíti. A kva­
kiutloknál, ha egy rossz hitelű ember kölcsönkér, azt mondják
róla: „rabszolgát ad el". Szükségtelen ismételten kiemelnünk e
kifejezés és a római kifejezés azonosságát.297
A hajdák is - mintha függetlenül találták volna ki a latin kifeje­
zést - azt mondják arról az anyáról, aki a gyermek kicsi korában el­
jegyzési ajándékot ad egy ifjú főnök anyjának: „zsineget vet rá".298

Ám ahogyan a trobriandi kula is csak az ajándékcsere egyik

legmagasabb rendű formája, az északnyugati partvidék ame­
rikai törzseinél a potlecs is csupán az ajándékok rendszerének
egyfajta torzszüleménye. Legalábbis a frátriák földjén, a haj­
dáknál és a tlingiteknél jelentős maradványai vannak a hajda­
ni totális szolgáltatásoknak, amely egyébként oly jellemző az
atapaszkokra, a velük rokon törzsek egyik jelentős csoportjára.
Minden adandó alkalommal, minden „szolgálat" esetén aján­
dékot váltanak; és a későbbiekben vagy ott rögtön viszonoz­
zák is, hogy tüstént újból szétosszák.299 A cimsiánok nem jár­
nak nagyon messze ugyanezen szabályok megtartásától.300 A kva­
kiutloknál pedig számos esetben még a potlecsen kívül is meg­
vannak.301 Nem időzünk ezen a nyilvánvaló ponton: a régi

297 Ha egy ekképpen hitelét vesztett egyén kölcsönkér, hogy legyen miből
szétosztania vagy elvégeznie egy kötelező újraelosztást, „elkötelezi a nevét", a
szinonim kifejezés pedig: „rabszolgát ad el", Boas: Sec. Soc. 341.; vö. Ethn. Kwa.
1451., 1421. kelgelgend címszó alatt; vö. 1420.
298 Lehet, hogy a jövendőbeli leány még meg sem született, de a szerződés
már feltételezi leendő férjét, lásd Swanton: Haida. 50.
299 Lásd föntebb. Kiváltképpen a hajda, cimsián és tlingit békerítusok állnak
szolgálatokból és azonnali viszontszolgálatokból; alapjában véve ezek zálog­
cserék (címeres rézlemezek formájában), és túszcserék: rabszolgáké és asszo­
nyoké. Lásd pl. a cimsiánoknak a hajdák elleni háborújában, Haida M . T. 395.:
„Mivel mindkét oldalról feleségül vettek asszonyokat, összeházasodtak az el­
lenfeleikkel, mert féltek, hogy megint megharagszanak, így aztán béke lett."
A hajdák tlingitek elleni egyik háborújában lásd a kárpótlási potlecset, uo. 396.
300 Lásd föntebb, és különösen Boas: Tsim. M yth. 511-512.
301 (Kvakiutlok): a javak mindkét irányú szétosztása, felváltva, Boas: Sec. Soc.
418.; rituális vétségért fizetett büntetés visszafizetése a következő esztendő­
ben, uo. 596.; a menyasszony árának kamatostul történő visszafizetése, uo.
365-366., 518-520., 563.; 423., 1. sor.

267
szerzők olyannyira nem írják le a potlecset más szavakkal,
hogy föltehetjük a kérdést, vajon önálló intézményt alkot-e.302
Ne feledjük, hogy a csinukoknál, az egyik legkevésbé ismert
törzsnél, de akiket a legfontosabb lenne tanulmányozni, a pot-
lecs szó ajándékot jelent.303

A dolgok ereje

Az elemzést még messzebbre vihetjük, és bebizonyíthatjuk,

hogy a potlecs során cserélt dolgokban van egy olyan hatóerő,
ami az ajándékokat körforgásra kényszeríti, arra, hogy adják
és viszonozzák őket.

302 A potlecs szóról lásd föntebb, 202. o. 12. jegyzet. Úgy tűnik egyébként,
hogy az északnyugati nyelvekben sem az elgondolásban, sem a kifejezés hasz­
nálatát feltételező szókészletben nincs meg az a fajta pontosság, amit a csinuk
alapú angol-indián „habaréknyelv" kölcsönöz nekik.
Mindenesetre a cimsián különbséget tesz a yaok, a törzsek közti nagy potlecs
(lásd Boas [Tate]: Tsim. M yth. 537.; vö. 511.; vö. 968. helytelenül potleccsel for­
dítva) meg a többi között. A hajdák megkülönböztetik a walgalt és a sitkát, lásd
Swanton: Haida. 35., 178., 179.; 68. (Masset-ből való szöveg): halotti potlecs és
egyéb okokból adott potlecs.
Kvakiutlul a náluk és a csinukban közös szó, a poha (jóllakatni) (Kwa. T. III.,
211., 13. sor; poL, „jóllakott" uo. III., 25., 7. sor), úgy tűnik, nem a potlecset jelen­
ti, hanem a lakomát vagy a lakoma hatását. A poLas szó a lakoma adóját jelenti
(Kwa. T. 2. sorozat; jesup. X., 79., 14. sor; 43., 2. sor), továbbá azt a helyet is, ahol
az ember jóllakik. (Az egyik dzavadaenoxu főnök címének mondája.) Vö.
Ethn. Kwa. 770., 30. sor. A kvakiutlban legáltalánosabb név a plEs, „lelapítani"
a vetélytárs nevét (lásd Index, Ethn. Kwa. e címszó alatt) vagy a kosarakat, ki­
ürítve őket (Kwa. T. III., 93., 1. sor; 451., 4. sor). A nagy törzsi és törzsek közti
potlecseknek, úgy tűnik, megvan a maguk neve: maxwa (Kwa. T. III., 451., 15.
sor); Boas a ma tőből még két szót eredeztet, eléggé valószínűtlen módon: az
egyik a mawil, a beavatási kamra, a másik pedig a kardszárnyú delfin neve
(Ethn. Kwa. Index, e címszó alatt). - Valójában a kvakiutloknál tömérdek szak-
kifejezést találunk mindenfajta potlecs és mindenfajta fizetség és visszafizetés
vagy inkább ajándék és viszontajándék megnevezésére: házasság alkalmával,
sámánfizetség-képpen, előlegként, késedelmi kamatként, egyszóval minden­
féle elosztás és újraelosztás gyanánt. Pl. men(a): „pick up", Ethn. Kwa. 218.: „Kis
potlecs, melynek során a fiatal lány ruháit a nép közé vetik, hogy összeszed­
jék"; payol „rézlemezt adni"; más kifejezés egy csónak odaadására, Ethn. Kwa.
1448. A kifejezésekből sok van, egyik bizonytalanabb és konkrétabb, mint a
másik, egymás hegyén-hátán hemzsegnek, mint minden archaikus szókészlet­
ben.
303 Lásd Barbeau: Le Potlach. Bulletin de la Société Géographique de Québec,
1911, III. kötet, 278., 3. jegyzet erről az értelemről és a jelzett utalásokról.

268
 Először is, legalábbis a kvakiutlok és a cimsiánok ugyanúgy
tesznek különbséget a különféle tulajdonfajták közt, mint a ró­
maiak és a trobriandiak vagy a szamoaiak. Az ő szemükben
egyrészt léteznek a fogyasztásra és közönséges elosztásra való
javak.304 (Cserének nem bukkantam nyomára.) Másfelől pedig
ott vannak az értékes családi holmik,305 a talizmánok, a címe­
res rézlemezek, a bőrtakarók vagy a címeres szövetek. A tár­
gyak ez utóbbi osztályát ugyanolyan ünnepélyesen adják át,
mint az asszonyokat házasságkötéskor vagy mint amikor a
„kiváltságokat" a vőre ruházzák,306 vagy a neveket és védő-

304 Talán az eladásiak is.

305 A tulajdon és az élelmiszerek elkülönítése cimsián nyelven nagyon vilá­
gos, lásd Tsim. M yth. 435., ahol Boas - kétségkívül adatközlője, Taté nyomán -
ezt mondja: „Az úgynevezett rich food, gazdag étel birtoklása (vö. uo. 406.) a
családon belüli méltóságok fenntartása érdekében volt fontos. Az élelmiszere­
ket azonban nem számították a vagyon alkotóelemei közé. Vagyonra az élel­
miszerek vagy másfajta javak eladásával (valójában azt mondanánk: kölcsö­
nös ajándékozásával) lehet szert tenni, amelyeket felhalmozásuk után a pot-
lecs során szétosztanak" (vö. föntebb, 84., 9. jegyzet, Melanézia).
A kvakiutlok ugyanígy megkülönböztetik az egyszerű élelmiszereket és a
tulajdon-vagyont. E két utóbbi szó egymással megfeleltethető. így tűnik, a do­
lognak két neve van, lásd Ethn. Kwa. 1454. Az első a yüq vagy/ÁVj (Boas átírása
változó), vö. Index, e címszó alatt, 1393. (vö. yúqu, szétosztani). A szóból két
másik származik: yeqala, tulajdon, és yäxulu, talizmánok, parafernália, vö. a
yó'-ból képzett szavakkal, uo. 1406. A másik szó a dadekas, vö. a Kwa. Tales név­
mutatójával, ül., 519.; vö. uo. 473., 31. sor: newettee dialektusban daoma,
dedemala (Ethn. Kwa. névmutató, e címszavak alatt). E szó gyöke dd. Értelme
különös módon megegyezik a megfelelő indoeurópai dd gyökével: kapni, el­
venni, kézben tartani, kezelni stb. Még a származékszavak is jelentőségtelje­
sek. Az egyik azt jelenti: „varázslási céllal elvenni az ellenség ruhájának egy
darabját", egy másik azt, hogy „kézbe venni", „hazajuttatni" (a manus és a
familia jelentésének kapcsolatát lásd lentebb) (a rézlemezvásárlás előlegeként
adott takarók kapcsán, amiket kamatostul adnak vissza); egy további szó azt
jelenti: „bizonyos mennyiségű takarót az ellenfél kupacára dobni, azokat elfo­
gadni", ha így tesznek. Ugyanennek a gyöknek egy másik származéka még
furcsább: „dadeka, féltékenynek lenni egymásra", Kwa. T. 133., 22. sor; az erede­
ti értelem nyilván ez kellett hogy legyen: „az a dolog, amit elvesznek, s ami fél­
tékennyé tesz"; vö. dadego, „harcolni", kétségkívül a tulajdonnal.
Más szavaknak is ugyanez az értelmük, de még pontosabbak. Pl. „a házban
lévő tulajdon", mamekas, lásd Kwa. T. III., 169., 20. sor.
306 Lásd a számos átadáskori beszédet, Boas-Hunt: Ethn. Kwa. 706. skk.
Szinte semmilyen erkölcsileg vagy anyagilag értékes (szándékosan nem
mondjuk: hasznos) dolog sincs, ami ne volna efféle hiedelmek tárgya. Először
is az erkölcsi dolgok igenis javak, tulajdonok, ajándékozás és csere tárgyai.
Például éppúgy, mint a primitívebb társadalmakban, mondjuk az ausztrálok­
nál, arra a törzsre, amelynek átadták táncukat, a corroborree-t, ráhagyják meg-

269
szellemeket a gyerekekre és a vökre ruházzák. Sőt ezekben az
esetekben pontatlanság is elidegenítésről beszélni. Inkább köl­
csön, mintsem eladás és valódi átruházás tárgyai. A kvakiut-
loknál ezek némelyikét, bár ott van a potlecskor, nem lehet át­
ruházni. Alapjában véve ezek a javak olyan sacra, amelyektől a
család csak nagy keservesen, olykor sohasem válik meg.
Elmélyültebb megfigyelések a dolgok ugyanilyen felosztá­
sára derítenek fényt a hajdáknál. Ok az ókoriak módjára még
istenné is tették a tulajdon, a vagyon fogalmát. Amerikában
meglehetősen ritka mitológiai és vallási erőfeszítés révén el­
jutottak egy absztrakció tárgyiasításához: „Tulajdon-asszony­
hoz" [Djila'qons] (az angol szerzők Property Womannek neve­
zik), akiről mítoszok és leírások állnak rendelkezésünkre.307

tanított ábrázolását is, a tlingiteknél a potlecs után cserébe egy táncot „hagy­
nak" azoknak, akiktől a potlecset kapták, lásd Swanton: Tlingit Indians. 442.
A tlingiteknél a leglényegesebb, legsérthetetlenebb és mások irigységét legin­
kább fölébresztő tulajdon a név és a totemikus címer, uo. 416. stb.; egyébként
ez tesz boldoggá és gazdaggá is.
Totemisztikus jelképek, ünnepek és potlecsek, e potlecsek során szerzett ne­
vek, ajándékok, amikkel mások tartoznak az embernek, s amelyek az adott
potlecshez kötődnek, mindez egymást követi: kvakiutl példa egy beszédből:
„És most ünnepem hozzá megy" (a vőre utalva, Sec. Soc. 356.). így adják és vi­
szonozzák a titkos társaságok „székeit" és „szellemeit" (lásd egy beszédben a
tulajdonok rangsoráról és a rangok birtoklásáról), Ethn. Kwa. 472. Vö. uo. 708.
egy másik beszéddel: „íme téli éneketek, íme téli táncotok, mindenki róla vesz
majd el tulajdont, a téli takaróról; ez a ti dalotok, ez a ti táncotok." A kva-
kiutlban egyetlen szó jelöli a nemesi család talizmánjait és kiváltságait: a klezo
szó, „címer, kiváltság", pl. Kwa. T. III., 122., 32. sor.
A cimsiánoknál a címeres tánc- és díszmaszkokat és -fejfedőket „bizonyos
mennyiségű tulajdon"-nak nevezik, a potlecsben adott mennyiségtől függően
(ami a főnök anyai nagynénjeinek „a törzs asszonyai" számára adott ajándé­
kait követi): Taté közlése, Boas: Tsim. M yth. 541.
Ezzel szemben, például a kvakiutloknál a dolgokat, kiváltképpen a két igen
értékes dolgot, a leglényegesebb talizmánokat: a „haláladót" (halayu) és az
„élet vizét" (mindkettő természetesen egy-egy kvarckristály), de a takarókat
stb., amikről szólottunk, erkölcsi módon fogják föl. Egy különös kvakiutl mon­
dásban mindezt a parafernáliát a nagyapával azonosítják, ahogyan természe­
tes is, hiszen ezeket csak azért kölcsönzik oda a vőnek, hogy majd a fiúunoka
visszakapja, lásd Boas: Sec. Soc. 507.
307 Djila'qons mítosza megvan Swantonnál, Haida. Jesup. 92., 95., 171. Masseti
változata a Haida Textsben, Jesup. X., 94., 98.; a skidegate-i változatát lásd a
Haida T. M.-ben (316.). Neve a Sas frátriához tartozó hajda családnevekben is
szerepel, lásd Swanton: Haida. 282., 283., 292., 293. A massetieknél a szerencse
istenasszonyának neve inkább Skil, lásd Haida T. Jesup. XI., 665., 28. sor, 306.;
vö. a névmutatóval, 805. Vö. a Skil, Skirl madárral (Swanton: Haida. 120.).

270
Nem kevesebb ő, mint az uralkodó frátria, a Sasok anyja és ős­
istennője. Másfelől azonban, különös, távoli, ázsiai és ókori re­
miniszcenciákat ébresztő módon, azonosnak tűnik a „király­
nővel",*308 a pálcikajáték legfontosabb darabjával, amellyel min­
dent meg lehet nyerni, s amelynek részben nevét is viseli. Ez az
istennő tlingit földön jelenik meg,309 de mítosza, sőt talán tisz­
telete is megvan a cimsiánoknál310 és a kvakiutloknál311 is.
Ezeknek az értékes dolgoknak az együttese alkotja a mági­
kus örökséget; ez gyakran azonos az adományozóval és a befo­
gadóval, de még a nemzetséget e talizmánokkal felruházó szel­
lemmel vagy a nemzetségalapító hérosszal is, akinek a szellem
odaadta őket.312 Mindenesetre ezeknek a dolgoknak az együt-

Skiltagos azt jelenti: réztulajdon, és meseszerű elbeszélése annak, ahogyan a

„rezeket" megtalálják, ehhez a névhez kapcsolódik, vö. uo. 146., 4. ábra. Egy
faragott oszlop Djila'qonst ábrázolja rezével, oszlopával és címereivel Swan-
tonnál, Haida. 125.; vö. 3. tábla, 3. ábra. Lásd Newcombe leírásait uo. 46. Vö. a
figurális ábrázolással, uo. 4. ábra. Fétisét lopott dolgokkal kell megtömni, s
magának a fétisnek is lopottnak kell lennie.
Pontos titulusa „zajt csapó tulajdon", uo. 92. Van négy kiegészítő neve is,
lásd uo. 95. Van egy fia, aki a „Kőpart" (valójában rézpart, lásd uo. 110., 112.)
nevet viseli. Aki vele, fiával vagy lányával találkozik, szerencsés lesz a játék­
ban. Van egy varázsnövénye, aki abból eszik, gazdag lesz; gazdag lesz az em­
ber akkor is, ha megérinti takarója egy darabját, ha olyan kagylókra lel, ame­
lyeket az istennő sorba rakott stb., uo. 29., 109.
Neveinek egyike: „tulajdon marad a házban". Sok egyén visel a Sklllel
összetett nevet: „Aki Skílt várja", „A Skilhez vezető út". Lásd a hajda leszár­
mazási listákban, E. 13., E. 14.; és a Holló frátriánál, R. 14., R. 15., R. 16.
Úgy tűnik, szemben áll „Dögvész asszonnyal", vö. Haida T. M ., 299.
308 A hajda d/flről és a tlingit naqról lásd fentebb, 254. o. 232. jegyzet.
309 A mítosz teljes egészében a tlingiteknél van meg, Tlingit M . T. 173., 292.,
368. Vö. Swanton: Tlingit. 460. Az alaszkai Sitkéban Skil neve kétségkívül
Lenaxxidek. Ez egy asszony, akinek van egy fia. A szopó kisgyerek cuppogá­
sát hallani lehet; odafutnak hozzá; ha megkarmolja az embert és heg marad
utána, a var darabkái másokat boldoggá tesznek.
3.0 A cimsián mítosz nem teljes, Tsim. M yth. 154., 197. Összehasonlítandó
Boas jegyzeteivel, uo. 746., 760. Boas nem végzi el az azonosítást, pedig vilá­
gos. A cimsián istennő „gazdagságruhát" visel (garment of wealth).
3.1 Lehet, hogy Qominoqa, a „gazdag" (asszony) mítosza ugyanilyen erede­
tű. Úgy tűnik, hogy kultusza egyes kvakiutl nemzetségek számára van fenn­
tartva, pl. Ethn. Kwa. 862. A koekszotenokok egyik hőse a „kőtest" címet viseli,
és „testen viselt tulajdonná" válik, Kwa. T. III., 187.; vö. 247.
312 Lásd pl. a Kardszárnyú delfinek nemzetségének mítoszát, Boas: Handbook
of American Languages. I., 554-559. A nemzetséget létrehozó hős maga is a
Kardszárnyú delfinek nemzetségének tagja. „A ti egyik logwátokát próbálom
megtalálni" (egy talizmánt, lásd 554., 49. sor), mondja egy szellemnek, akivel
összetalálkozik, s aki emberformájú ugyan, de valójában kardszárnyú delfin.

271
tese minden törzsnél szellemi eredetű és szellemi természetű.313
Ráadásul olyan dobozban vagy inkább címeres ládában taré
ják,314 amely maga is személyes hatalommal van felruházva,315
beszél, ragaszkodik a gazdájához, tartalmazza a lelkét stb.316
Ezeknek az értékes holmiknak, a gazdagság e jelei mind­
egyikének megvan - mint a Trobriand-szigeteken - a maga

Emez fölismeri benne a nemzetségébe tartozót, és nekiadja a rézhegyű bálna­

ölő szigonyt (a szövegből kifelejtődött, 557.): a kardszárnyú delfinek „killer-
whales" [gyilkos cetek]. Nevet (potlecsnevet) is ad neki. Ezután úgy fogják
hívni: „a jóllakás helye", „ahol az ember jóllakott". Háza a „kardszárnyú del­
fin háza" lesz, „festett delfinnel a homlokzatán". „És kardszárnyú delfin (for­
májú) lesz a tálad is a házban, meg a halayu (haláladó) is, és az »életvíz« is, meg
a kvarcfogú penge is a szeletelőkésedhez", 559.
313 pgy varázsdoboz, amelyben egy bálna van, s amelytől az egyik hős a ne­
vét kapta, a „partról jött javak" címet viseli, Boas: Sec. Soc. 374. Vö. „sodródj fe­
lém a javakból", uo. 247., 414. A javak „zajt csapnak", lásd fentebb. A mas-
setiek egyik legfőbb főnökének címe: „akinek a vagyona zajt csap", Haida
Texts. Jesup. XI., 684. A tulajdon eleven életet él (kvakiutlok): „maradjanak ja­
vaink életben az ő erőfeszítése jóvoltából, rézlemezünk el ne törjön", éneklik a
maamtagilák: Ethn. Kiva. 1285., 1. sor.
3,4 A családi parafernáliákat, amelyek a férfiak és leányaik vagy vejeik között
köröznek, majd visszakerülnek a frissen (be)avatott vagy nősült fiúkhoz,
rendszerint egy díszes és címerrel ellátott dobozban vagy ládában tartják,
amelynek kiképzése, felépítése és használata igen jellemző erre az északnyu­
gat-amerikai civilizációra (a kaliforniai jurokoktól a Behring-szorosig). A ládi-
ka általában azoknak a totemeknek vagy szellemeknek alakját és szemeit vise­
li, amelyeknek attribútumait tartalmazza; ezek pedig: a díszes takarók, az
„élet"- és „haláT'-talizmánok, a maszkok, a maszk-fejdíszek, a fejdíszek és ko­
ronák, az íj. A mítosz gyakran keveri a szellemet és ezt a ládikát vagy annak
tartalmát. Pl. Tlingit M . T. 173.; a gonaqadet azonos a ládikával, a rézzel, a fej­
dísszel és a csengettyűs csörgővel.
315Befogadóját eredetileg, mint minden új beavatás vagy házasság esetén is, a
ládika átadása vagy adományozása tette „természetfeletti" egyénné, beavatot­
tá, sámánná, varázslóvá, nemessé, táncok és a testvériségben betöltött tisztsé­
gek címzetes hordozójává. Lásd a kvakiutl családtörténetekben szereplő be­
szédeket, Ethn. Kwa. 965., 966., vö. 1012.
316 A varázsládika mindig titokzatos, és a ház titkos szerei között tartják. Le­
het egész sor egymásba rakott doboz is (a hajdáknál), lásd (Masset): Haida
Texts. Jesup. VI., 395. Szellemek vannak benne, például az „egérasszony"
(hajdák), H. T. M . 340.; vagy a Holló, aki kivájja hűtlen birtoklója szemét. Lásd
az e témájú példák katalógusát Boasnál, Tsim. M yth. 854., 851. A vízen hányó­
dó ládikába zárt Nap mítosza a legelterjedtebbek közé tartozik (katalógus
Boasnál, Tsim. M yth. 641., 549.) Közismert e mítoszok elterjedtsége az ókori vi­
lágban.
A hősök történeteinek egyik leggyakrabban közös eleme egy picuri doboz,
ami a hősnek könnyű, mindenki másnak túl nehéz, és egy bálna van benne
(hajdák) lásd Boas: Sec. Soc. 374.; Kína. T. 2. sorozat, Jesup. X., 171.; vagy amiből

272
egyénisége, neve,317 jó tulajdonságai, hatóereje.318 Ilyenek a
nagy abalone-kagylók,319az ezekkel borított pajzsok, a velük dí­
szített övék és takarók, azok a takarók, amelyek maguk is cí-

sose fogy ki az élelem, uo. 223. A doboz eleven életet él, a maga erejéből úszik a
vízen, Sec. Soc. 374. Katlian doboza meghozza a javakat, lásd Swanton: Tlingit
Indians. 448.; vö. 446. A virágokat, „naptrágyát", „égetni való fatojásokat",
„gazdaggá tévőket", más szóval a benne lévő talizmánokat, magukat a javakat
táplálni kell.
Az egyikben az a szellem van, aki „túl erős, semhogy birtokolni lehessen", s
akinek a maszkja megöli, aki fölveszi (Tlingit M . T. 341.).
A ládikák neve gyakran utal a potlecsben való használatukra. Egy nagy
hajda zsírosbödönt anyának hívnak (Masset: Haida Texts. Jesup. XI., 758.).
A „vörös fenekű ládika" (a Nap) „vizet áraszt" a „törzsek tengerébe" (a víz
azok a takarók, amiket a főnök szétoszt), Boas: Sec. Soc. 551. és 564., 1. jegyzet.
A varázsdoboz mitológiája a Csendes-óceán észak-ázsiai társadalmaira is jel­
lemző. Az ehhez hasonló mítoszok szép példáját találjuk Pilsudskinál: M a­
terial for the Study of the A inu Languages. Krakow, 1913,124-125. Ott a ládikát
egy medve adja, a hősnek tabukat kell figyelembe vennie; a ládika telis-tele
van arany- és ezüsttárgyakkal, gazdagságot hozó talizmánokkal. - A ládika
technikája egyébként a Csendes-óceán északi vidékein mindenütt egyforma.
317 „A családi holmik saját nevet viselnek" (hajdák), Swanton: Haida. 117.; nevük
van a házaknak, az ajtóknak, a tálaknak, a faragott kanalaknak, a csónakoknak, a
lazaccsapdáknak. Vö. a „tulajdonok szakadatlan lánca" kifejezéssel, Swanton:
Haida. 15. Ismerjük a listáját azoknak a dolgoknak, amelyeket a kvakiutlok nem­
zetségenként néven neveznek, továbbá a nemesek, férfiak és nők, valamint kivált­
ságaik: táncok, potlecsek változó címeit is, ez utóbbiak szintén javak. Azok a dol­
gok, amelyeket mi ingóságnak neveznénk, s amelyek ugyanilyen módon visel­
nek nevet és személyiségük van, a következők: a tálak, a ház, a kutya és a csónak.
Lásd Ethn. Kwa. 793. skk. Ezen a listán Hunt elfelejti említeni a rézlemezeket, a
nagy abalonekagylókat, az ajtókat. - Az egyfajta jelképes csónakféléhez erősített
kötélre fűzött kanalak a „kanalas horgonykötél" címet viselik (lásd Boas: Sec. Soc.
422., egy házassági adósságfizetési rítusban). A cimsiánoknál nevet viselnek a
csónakok, a rézlemezek, a kanalak, a kőedények, a kőkések, a főnökasszonyok tá­
lai, lásd Boas: Tsim. M yth. 506. A rabszolgák és a kutyák mindig értékes javaknak
számítanak, és a családok sajátjukká fogadják őket.
3,8 E törzsek egyetlen háziállata a kutya. Törzsenként más-más nevet visel
(valószínűleg a főnök családjáét), és nem lehet eladni. „Éppolyan emberek,
mint mi", mondják a kvakiutlok, Ethn. Kwa. 1260. „Őrzik a családot" a boszor­
kánysággal és az ellenségek támadásaival szemben. Egy mítosz elmeséli, ho­
gyan változott kölcsönösen a másikká egy koszkimó főnök meg a kutyája,
Waned, s viselték ugyanazt a nevet, uo. 835.; vö. föntebb (Celebesz). Vö.
Lewiqilaqu négy kutyájának fantasztikus mítoszával, Kwa. T. III., 18. és 20.
319 Az „abalone" az a csinuk habarék-szó, amellyel a díszítésre és orrfüggő­
ként (Boas: Kwa. Indians. Jesup. V, II., 484.) vagy fülönfüggőként (tlingitek és
hajdák, vö. Swanton: Haida. 146.) használt nagy Wíofís-kagylókat [ehető kali­
forniai kagyló] megnevezik. Ezeket címeres takarókra, övekre és fejfedőkre is
szokták erősíteni. Pl. (kvakiutlok) Ethn. Kwa. 1069. Az avikenokszoknál és la­

273
mert viselnek,320 és szőtt vagy hímzett állat- és emberarcok,
-szemek és -alakok borítják őket. A házak és a gerendák meg a
díszített válaszfalak:321 élőlények. Minden beszél: a tető, a tűz,
a szobrok, a festmények; mert a mágikus házat nemcsak a fő­
nök vagy népe vagy a szemközti frátria népe építi,322 hanem az

szikoaláknál (kvakiutl csoportbeli törzsek) az abalonekagylókat egy, az euró­

paihoz meglepően hasonló formájú pajzsra erősítik, körös-körül, lásd Boas: 5th
Report. 43. Ez a fajta pajzs a rézpajzsok ősi formájának tűnik vagy azzal meg­
egyezik; ez utóbbiaknak szintén meghökkentően középkorias formájuk van.
Úgy tűnik, hogy az abalonekagylóknak valamikor fizetőeszköz-értékük le­
hetett, mint ma a rézlemezeknek. Egy ktatlolk (déli szélis) mítosz összeköti a
két alakot, K'oboist, „rezet" és Teadjast, „abalonét"; fiuk és leányuk egybekel,
unokájuk pedig elragadja a medvétől a „fémládát", megkaparintja maszkját és
potlecsét, Indianische Sagen, 84. Egy avikenoksz mítosz a kagylók nevét, épp­
úgy, mint a rézlemezekét, „holdlányokhoz" kapcsolja, uo. 218-219.
A hajdáknál e kagylók mindegyike saját nevet visel, legalábbis a nagy érté­
kű és közismert példányok, pontosan úgy, mint Melanéziában, lásd Swanton:
Haida. 146. Másutt arra is szolgálnak, hogy egyéneket vagy szellemeket nevez­
zenek el róluk. Lásd pl. a cimsián személynevek mutatóját Boasnál: Tsim.
M yth. 960. Vö. a nemzetségenként! „abalonenevekkel" a kvakiutloknál, Ethn.
Kwa. 1261-1275. az avikenoksz, nakoaktok és gveszila törzseknél. Itt bizonyo­
san nemzetközi szokásról volt szó. - A bellakúlák abalonedobozát (kagylók­
kal díszített ládika) magát az avikenoksz mítosz említi és pontosan le is írja; rá­
adásul a ládika az abalonetakarót rejti, s mindkettő ragyog, mint a nap. Annak
a főnöknek a neve viszont, akinek mítoszában ez a leírás szerepel, Leg.ek
(Boas: Ind. Sag. 218. skk.). Ez a név a legfőbb cimsián főnök címe. Ez úgy értel­
mezhető, hogy a mítosz a tárggyal együtt vándorolt. - Az egyik masseti hajda
mítoszban, magában a „teremtő Holló"-ban, a Nap, amelyet a Holló feleségé­
nek ad, egy abalonekagyló, lásd Swanton: Haida Texts. Jesup. XI., 313., 227. Az
abalone címet viselő mitikus hősök neveire példák: Kwa. T. III., 50., 222. stb.
A tlingiteknél ezeket a kagylókat a cápafogakhoz társították, TI. M. T. 129. (Vö.
az ámbráscetfogak melanéziai használatával, fentebb.)
Mindezen törzseknél ráadásul megvan az (apró kagylóból készült) den-
ffl/ia-nyakékek kultusza is. Lásd főként Krause: Tlinkit Indianer. 186. Egyszóval
a fizetőeszköznek pontosan ugyanazokat a formáit találjuk, ugyanazon hie­
delmekkel és használattal együtt, mint Melanéziában és általában a Csen­
des-óceán vidékén.
E különféle kagylókkal egyébként kereskedtek, még az oroszok is, amikor
ők foglalták el Alaszkát; s a kereskedelem kétirányú volt, a Kaliforniai-öböltől
egészen a Behring-szorosig, lásd Swanton: Haida Texts. Jesup. XL, 313.
320 A takarókat éppúgy díszítik, mint a ládikákat; sőt gyakran a ládikák díszí­
tését másolják rájuk (lásd az ábrát Krause: Tlinkit Indianer. 200.). Mindig van
bennük valami spirituális, vö. a hajda kifejezéseket: „szellemövek", szakadt
takarók, Swanton: Haida. Jesup Exped. V., I., 165.; vö. 174. Egyes mitikus kabá­
tok „a világ kabátjai" (lilloetek): Qáls mítosza, Boas: Ind. Sagen. 19., 20.; (bel­
lakúlák): „napkabátok", Ind. Sagen. 260.; említenek egy „halas kabátot" (heil-
cukok): Ind. Sagen. 248.; e téma összehasonlításait lásd Boas, uo. 359. N° 113.

274
istenek és az ősök is; a ház fogadja be és egyszersmind hányja
ki a szellemeket és az ifjú beavatottakat.
Ezen értékes tárgyak323 mindegyikének önmagában is van
egyébként teremtő ereje.324 Ez nemcsak jel és zálog; a gazdag­
ság jele és záloga is, rang és bőség mágikus és vallási princípiu­
ma.325 Az ünnepi étkezések alkalmával használt, díszített és

Vö. a beszélő gyékénnyel, Haida Texts; (Masset) Jesup Expedition. XL, 430. és
432. A takarók, gyékények, takaróvá feldolgozott bőrök kultuszát a polinéziai
címeres gyékények kultuszához hasonlíthatjuk.
321 A tlingiteknél elfogadott tény, hogy a házban minden beszél, hogy a szel­
lemek a ház oszlopaihoz és gerendáihoz szólnak, és az oszlopokon és gerendá­
kon keresztül szólalnak meg, hogy ezek is, azok is beszélnek, s így párbeszéd
folyik a totemállatok, a szellemek, az emberek és a ház dolgai között; ez a
tlingit vallás egyik szabályszerű alapelve. Pl. Swanton: Tlingit. 458-459. A ház
a kvakiutloknál is figyel és beszél, Éthn. Kwa. 1279., 15. sor.
322 A házat egyfajta ingóságként fogják föl. (Tudjuk, hogy ez a germán jogban
is sokáig így volt.) Szállítják, és magától is odébb megy. Lásd nagyon sok míto­
szát a „bűvös háznak", amely egy szempillantás alatt épül föl, különösen egy
nagyapa ajándékozza (Boas katalogizálásában, Tsim. M yth. 852., 853.). Kva-
kiutl példák: Boas: Sec. Soc. 376., valamint a 376. és 380. oldalon lévő ábrák és
melléklet.
323 Ugyancsak értékes, mágikus és vallási tárgyak: 1. a sastollak, amelyeket
gyakran azonosítanak az esővel, a táplálékkal, a kvarccal, a „jó orvoslással",
pl. Tlingit T. M. 383., 128. stb.; Haida (Masset): Haida Texts. Jesup. XL, 292.; 2. a
fúvócsövek, a fésűk, Tlingit T. M. 385.; 3. a karkötők, pl. a Fraser alsó folyása
melletti törzsnél, lásd Boas: Indianische Sagen. 36.; (kvakiutlok), Boas: Kwa.
Ind. Jesup. V, II., 454.
324 Kvakiutl nyelven mindezen tárgyakat, beleértve a kanalakat, tálakat és
rézlemezeket is, logwa néven foglalják össze, ami egészen pontosan talizmánt,
természetfölötti dolgot jelent. (Lásd Origines de la notion de monnaie című cik­
künkben e szó kapcsán tett megfigyeléseinket, valamint előszónkat in Hu-
bert-Mauss: Melanges d'histoire des Religions.) A logwa fogalma pontosan ugyan­
azt fedi, amit a mana. Természetben és a minket foglalkoztató tárgyra nézve
azonban a gazdagságot és a táplálékot a gazdagság és a táplálék „hatóereje"
teremti. Egy beszéd a talizmánról, a logwdról szólva azt mondja: „a régi nagy
tulajdongyarapító", Ethn. Kwa. 1280., 18. sor. Egy mítosz elmondja, hogyan
„könnyítette meg a tulajdonszerzést" egy logwa, hogyan halmozott fel belőle
négy logwa (öveket stb.). Az egyiket úgy hívták: „az a dolog, ami eléri, hogy a
javak összegyűljenek", Kwa. T. III., 108. A gazdagságot valójában a gazdagság
szüli. Egy hajda mondás egyenest „a gazdaggá tévő tulajdonról" szól, a felser­
dült lány viselte abalonekagylók kapcsán, Swanton: Haida. 48.
325 Egy maszkot „táplálékszerzőnek" hívnak. Vö. „és bővelkedni fogtok táp­
lálékban" (nimkis mítosz), Kwa. T. III., 36., 8. sor. A kvakiutloknál az egyik leg­
jelentősebb főrangú a „Meghívó", „táplálékadó", „sastollpiheadó" címet vise­
li. Vö. Boas: Sec. Soc. 415.
A díszített kosarak és ládikák (például a bogyószüreteléskor használatosak)
szintén varázserejűek; pl. hajda mítosz (Masset), Haida T. Jesup. VI., 404.; Qáls

275
faragott, a nemzetség vagy a rang totemével ékes tálak*326és ka­
nalak327 eleven lélekkel rendelkeznek. Azoknak a kimeríthe­
tetlen táplálékteremtő eszközöknek a másolatai, amelyeket a
szellemek adtak az ősöknek. Ezeket is varázseszköznek tekin­
tik. így a dolgok keverednek létrehozóikkal, a szellemekkel; az
étkezéskor használt tárgyak pedig az élelemmel. A kvakiutl tá­
lak és hajda kanalak nagyon szigorú körforgalomban közleke­
dő, nélkülözhetetlen javak, és igen gondosan osztják szét őket
a nemzetségek és a főnökök családjai között.328

„A hírnév-pénz"329
Ám elsősorban a potlecs alapvető javai, a címeres rézleme­
zek330 képezik fontos hiedelmek, sőt kultusz tárgyát. Először is:
mindezeknél a törzseknél megvan a réz mint élőlény kultusza
és mítosza.331 A rezet, legalábbis a hajdák és a kvakiutlok, a la­

rendkívül fontos mítosza egy kalap alá veszi a csukát, a lazacot és a menny­
dörgésmadarat, valamint egy kosarat, amelyet e madár köpése bogyóval tölt
tele. (a Fraser alsó folyása menti törzs), Ind. Sag. 34.; a mítosz avikenoksz meg­
felelőjét lásd 5th Rep. 28., egy kosár a „sose üres" nevet viseli.
326 A tálak mindegyikét aszerint nevezik el, hogy faragása mit ábrázol. A kva-
kiutloknál „állat-főnököket" jelenítenek meg. Vö. föntebb, 272. Az egyik a „teli
maradó tál" nevet viseli, Boas: Kwakiutl Tales (Columbia University). 264., 11.
sor. Egy bizonyos nemzetség táljai logwák; ezek beszéltek egy őssel, a „Meghí­
vóval" (lásd az előző jegyzetet), s azt mondták neki, vegye el őket, Ethn. Kwa.
809. Vö. Kaniqilaku mítoszával, Ind. Sag. 198.; vö. Kwa T. 2. sorozat, Jesup. X.,
205.: hogyan adott az átváltoztató bogyókat egy varázskosárból az apósának,
aki szüntelenül nyaggatta. A bogyók szederbozóttá változtak, ami mindenütt
kisarjadt az após testén.
327 Lásd föntebb.
328 Lásd föntebb, uo.
329 A kifejezést a németből vettük át - „Renommierengeld" -, ott Krickeberg
használta. Igen pontosan leírja ezeknek a pajzsoknak, lapoknak a használatát,
amelyek ugyanakkor pénzérmék is, főként azonban díszszemléi tárgyak, ame­
lyeket potlecskor vagy a főnökök hordoznak, vagy azok, akik javára a pot-
lecset adják.
330 Bármilyen vitatott is, az északnyugat-amerikai rézművesség még kevéssé
ismert. A prekolumbián ötvösségről szóló figyelemre méltó munkájában
(Journal des Américanistes, 1923) Rivet szándékosan mellőzte a kérdést. Az min­
denesetre biztosnak látszik, hogy ez a művészet megelőzte az európaiak érke­
zését. Az északi törzsek, tlingitek és cimsiánok a Copper [Réz] folyamban ke­
resték, onnan termelték ki vagy nyerték a rezet. Vö. a régi szerzőket és Krausét:
Tlinkit Indianer. 186. Ezek a törzsek mind emlegetik a „nagy rézhegyet":
(tlingitek) TI. M . T. 160.; (hajdák): Swanton: Haida. Jesup. V, 130.; (cimsiánok):
Tsim. M yth. 299.

276
zaccal azonosítják, amely maga is kultusz tárgya.332 A mitoló­
giai, a metafizikai és technikai elemen túl333 azonban e rézle­
mezek mindegyike, külön-külön, egyéni és sajátos hiedelmek
tárgya. Minden nemzetségfő családjában a legfontosabb réz­
nek megvan a maga neve,334 saját egyénisége,335 saját, a szó tel­
jes értelmében vett mágikus és gazdasági értéke,336 ami a pot-

331 Megragadjuk az alkalmat egy hiba kijavítására, amelyet Note sur Vorigine
de la notion de la monnaie c. munkánkban követtünk el. Összekevertük a Laqa,
Laqwa szót (Boas mindkét írásmódot használja) a logwáv al. Mentségünkre
szóljon, hogy Boas a két szót az idő tájt gyakran egyformán írta. Azóta azon­
ban világossá vált, hogy az egyik vöröset, rezet jelent, míg a másik csupán ter­
mészetfölötti, nagy értékű dolgot, talizmánt stb. Mindeközben viszont min­
den réz logwa, így bizonyításunk helytálló marad. Ebben az esetben azonban a
szó egyfajta melléknév és szinonima. Pl. Kwa. T. III., 108., egy-egy, rézről ka­
pott logwa-cím: az egyik „könnyű vagyonszerzés", a másik „vagyongyarapí­
tó". De nem minden logwa réz.
332 A réz eleven dolog; bányája, hegye mágikus, tele van „gazdagsághozó nö­
vénnyel" (masseti kifejezés): Haida Texts. Jesup. VI., 681., 692. Vö. Swanton:
Haida. 146., egy másik mítosz. Szaga is van, ez egyébként így igaz, lásd Kwa T.
III., 64., 8. sor. A réz megmunkálásának kiváltsága a cimsiánoknál egy fontos
mondaciklus tárgya: lásd Csauda és Gao mítoszát, Tsim. M yth. 306. skk. A ha­
sonló témák katalógusát lásd Boas: Tsim. M yth. 856. Úgy tűnik, a réz a bella-
kúláknál is meg van személyesítve, lásd Ind. Sagen. 261.; vö. Boas: Mythology
of the Bella Coola Indians. Jesup Exp. I., 2. rész, 71., ahol a réz mítosza az
abalonekagylók mítoszához társul. Csauda cimsián mítosza a lazac mítoszá­
hoz kapcsolódik, amelyről hamarosan szót ejtünk.
333 A rezet, minthogy vörös, azonosítják a nappal, pl. Tlingit T. M . N° 39., N° 81;
az „égből esett tűzzel" (egy réz neve), lásd Boas: Tsimshian Texts and M yths, 467.; s
mindezekben az esetekben a lazaccal is. Ez az azonosítás különösen a kva-
kiutloknak, a lazac és a réz népének ikerkultuszában világos, Ethn. Kwa. 685. skk.
A mitikus sorozat mintha a következő volna: tavasz, a lazacok megérkezése, új
nap, vörös szín, réz. A réz-lazac azonosság az északi népeknél kifejezettebb (lásd
a megfelelő ciklusok katalógusát Boasnál, Tsim. M yth. 856.). Lásd pl. a hajda mí­
toszt Massetből: Haida T. Jesup. VI., 689., 691.6. skk. sor, 1. jegyzet; vö. a 73. sz. mí­
tosszal, 692. Polükratész gyűrűje legendájának pontos megfelelőjével van dol­
gunk: egy lazac elnyelt egy rézlemezt, lásd egy skidegate-i szövegben, H. T. M . 82.
A tlingiteknél (és a nyomdokaikon a hajdáknál) megvan egy lény mítosza, mely­
nek nevét Mouldy-endnek fordították angolra (ez a lazac neve); lásd egy Sitkában
feljegyzett mítoszban: rézlemezek és lazacok láncolata, TI. M . T. 307. Egy ládában
egy lazac emberré változik, M yth. 857. Egy cimsián rézlemez „a folyón felúszó"
címet viseli, ez nyilvánvaló utalás a lazacra, lásd Boas: Tsim. M yth. 857.
Meg kellene vizsgálni, mennyiben hasonlít ez a rézkultusz a kvarckultusz­
hoz, lásd föntebb. Pl. a hegyi kvarc mítosza, Kwa. T. 2. sorozat, Jesup. X., 111.
A jade-kultuszt, legalábbis a cimsiánokét, ugyancsak össze kellene vetni a réz­
kultusszal: egy jade-lazac beszél, TI. M . T. 5. Egy jade-kő beszél és neveket ad,
lásd Sitka: TI. M . T. 416. Végezetül meg kell említenünk a kagylókultuszt és en­
nek a rézkultuszhoz való kapcsolódását.

277
lecsek hányattatásai közepette, sőt részleges vagy teljes el­
pusztításuk337 esetén is állandó és örök életű.
Ezenkívül van egy olyan vonzerejük, ami úgy vonzza a töb­
bi rézlemezt, ahogyan a vagyon a vagyont, a nemesség a dicső-

334 Láttuk, hogy a Tsauda család a cimsiánoknál alighanem a réz titkainak

megalapítója vagy letéteményese. Úgy tűnik, hogy a Dzawadaenoqu (kva-
kiutl) fejedelmi család mítosza is ugyanilyen típusú. Laqwagila, a rézkészítő
társul benne Qomqomgilával, a Gazdag Emberrel és Qomoqoával, a Gazdag
Asszonnyal, aki rézlemezeket csinál, lásd Kwa. T. III., 50.; az egész pedig egy
fehér madárhoz (a Naphoz) kapcsolódik, a mennydörgésmadár fiához, aki
megérzi a rezet, asszonnyá változik, ikreknek ad életet, akik szintén megérzik,
lásd Kwa T. III., 61-67.
335 Minden rézlemeznek megvan a maga saját neve. „A nagy rézlemezek,
akiknek nevük van", mondják a kvakiutl beszédek, lásd Boas: Sec. Soc. 348.,
349., 350. A rézlemezek listáját, sajnos az őket állandóan birtokló családok
nevének említése nélkül, lásd uo. 344. A nagy kvakiutl rézlemezek nevéről
elég jó értesüléseink vannak. Ezek a hozzájuk kötődő kultuszokról és hiedel­
mekről tanúskodnak. Az egyik a „Hold" nevet viseli (niszka törzs), Ethn.
Kwa. 856. Mások annak a szellemnek a nevét, akit megtestesítenek, s aki ado­
mányozta őket. Pl. a Dzonoqoa, lásd Ethn. Kwa. 1421.; képmásukat is őrzik.
Mások a totemalapító szellemek nevét viselik: egy rézlemezt „hódarc"-nak
hívnak, Ethn. Kwa. 1427.; egy másik a „tengeri oroszlán" [oroszlánfóka], uo.
894. Más nevek egyszerűen a formára utalnak: „T formájú réz" vagy „hosszú
felső negyed", uo. 862. Megint másokat egyszerűen „Nagy Réz"-nek hívnak,
uo. 1289. Más nevek a potlecsre utalnak, amelyet megtestesítenek, s melynek
értéke bennük összpontosul. A Maxtoselem rézlap neve azt jelenti: „amitől a
többi szégyelli magát". Vö. Kwa. T. III., 452.1. jegyzet: „szégyellik az adóssá­
gaikat" (adósság: gagim). Egy másik név a „hajbakapató", Ethn. Kwa. 893.,
1026. stb.
A tlingit rézlemezek neveiről lásd Swanton: Tlingit. 421., 405. E nevek zöme
totemisztikus. A hajda és cimsián neveket illetően csak azokról tudunk, ame­
lyek ugyanazt a nevet viselik, mint gazdáik, a főnökök.
336 A rézlemezek értéke a tlingiteknél a magasságuktól függ, és rabszolgák
számában fejezik ki, lásd TI. M . T. 337., 260., 131. (Sitka és Skidegate falu stb.,
cimsiánok); Taté, Boasnál: Tsim. M yth. 540.; vö. uo. 436. Legfontosabb megfele­
lőjük (hajdák): Swanton: Haida. 146.
Boas helytállóan tanulmányozta, ahogyan a rézlemezek értéke a potlecsek
során nőttön-nő: például a Lesaxalayo nevű rézlemez aktuális értéke 1906-
1910 körül a következő volt: 9000, egyenként 4 dollár értékű gyapjútakaró, 50
csónak, 6000 gombos takaró, 260 ezüst karperec, 60 arany karperec, 70 arany
fülbevaló, 40 varrógép, 25 fonográf, 50 maszk, s a hírnök így szól: „Laqwagila
hercegért most odaadom ezeket a szegényes kacatokat", Ethn. Kwa. 1325.; vö.
uo. 28. sor, ahol a rézlemezt „bálnatest"-hez hasonlítják.
337 A pusztítás elvéről lásd fentebb. A rézlemezek elpusztításának azonban,
úgy tűnik, sajátos jellege van. A kvakiutloknál darabonként történik, minden
potlecs alkalmával letörve egy-egy negyedet. Az újabb potlecsek során aztán
dicsőséget szereznek maguknak azzal, hogy megpróbálják visszaszerezni va­

278
séget, a szellemek birtoklását és jó házasságokat,*338 és megfor­
dítva. - Eleven életet élnek, és önállóan mozognak,339 továbbá
más rézlemezeket hoznak magukkal.340 Az egyiket a kvakiut-
loknál „rézhozónak" nevezik,341 s a kifejezés érzékelteti, ho­
gyan gyülekezik köréje a többi réz, miközben gazdáját úgy
hívják: „felém áramló tulajdon". A rézlemezek egy másik gya­
kori neve „vagyonhozó". A hajdáknál és a tlingiteknél a rézle­
mezek „erődöt" alkotnak az őket hordozó hercegnő körül,342
másutt az a főnök, akinek a birtokában vannak,343 legyőzhetet­

lamennyi negyedet, s ha mind megvan, újból összeilleszteni őket. Egy ilyen

rézlemez értéke még jobban megnövekszik, lásd Boas: Sec. Soc. 334.
Túladni rajtuk vagy összetörni őket mindenesetre megölésüket jelenti, lásd
Ethn. Kwa. 1285., 8. és 9. sor. Az általános kifejezés az, hogy „tengerbe vetik"
őket; ez a tlingiteknél is közkeletű, TI. M . T. 63.; 399., 43. ének. Ha a réz nem ful­
lad a vízbe, nem merül el, nem hal meg, az azt jelenti, hogy hamis, fából van,
fennmarad a víz színén. (Cimsián potlecs története a hajdák ellenében, Tsim.
M yth. 369.) Ha összetörték, azt mondják róla: „meghalt a fövenyen" (kvakiut-
lok); lásd Boas: Sec. Soc. 564. és 5. jegyzet.
338 ú gy tűnik, hogy a kvakiutloknál kétféle rézlemez létezett: a fontosabbak,
amelyek sosem kerülnek ki a családból, amiket csak összetörni lehetett, hogy
azután újraöntsék őket, meg a többi, kisebb értékű, amelyek érintetlenül jártak
kézről kézre, s mintha az előbbiek kísérői volnának. Pl. Boas: Sec. Soc. 564., 579. E
másodlagos rézlemezek birtoklása a kvakiutloknál kétségkívül a másodrangú
nemesi címek és rangok velejárója, ugyanis ezekkel együtt vándorolnak főnök­
től főnökig, családról családra, nemzedékek és nemek között. Úgy tűnik, hogy a
magas rangok és a nagy rézlemezek, legalábbis a nemzetségeken és a törzseken
belül, egy helyben maradnak. Mellesleg ez bajosan is lehetne másként.
339 FA Hayas főnök potlecséről szóló hajda mítosz elmondja, mit énekelt egy
réz: „Ez a dolog nagyon rossz. Állítsd meg Gomsiwát (ez egy város és egy hős
neve); a kis réz körül sok réz van", Haida Texts. Jesup. VI., 760. Egy olyan „kis
rézről" van szó, ami magától „megnő", s ami köré odagyűlik a többi. Lásd fön­
tebb a rézlazacot.
340 Egy gyermekdalban, Ethn. Kwa. 1312., 3. és 14. sor, „a törzsfőnökök nagy­
nevű rézlemezei köréje gyűlnek". A rézlemezekre úgy tekintenek, mint „érté­
kes dolgokra, amelyek beesnek a főnök házába" (ez egy hajda főnök neve, lásd
Swanton: Haida. 274. E9). „Találkoznak a házban", ezek azok a „lapos holmik,
amelyek ott csatlakoznak egymáshoz", lásd Ethn. Kwa. 701.
341 Lásd a Rézhozó mítoszát a Meghívó (Qoexsot'enox) mítoszban, Kwa. T.
III., 248., 25. sor. Ugyanezt a rézlemezt „tulajdonszerző"-nek is nevezik, lásd
Boas: Sec. Soc. 415. A Meghívó címet viselő nemes titkos dala a következő:
„»Hozzám jövő vagyon« lesz a nevem, »vagyonhozóm« miatt. A »rézhozó«
miatt hozzám jönnek a rézlemezek."
A kvakiutl szöveg szó szerint azt mondja: „aqwagila", „rézcsináló", nem pe­
dig egyszerűen „rézhozó".
342 Pl. egy tlingit potlecsbeszédben, TI. M . T. 379.: a cimsiánoknál a réz egy
„pajzs", Tsim. M yth. 385.

279
len. A ház „lapos, isteni dolgai" ezek.343344 A mítosz gyakran
mindet azonosítja: a rézadományozó szellemeket,345 a rézle­
mezek tulajdonosait és magukat a rézlemezeket.346 Lehetetlen
elkülöníteni, hogy mi teszi az egyik erejét a másik szellemévé
és gazdagságává: a réz beszél, morog;347 kéri, hogy ajándékoz­
zák el, törjék össze; takarókkal borítják, hogy meg ne fázzék,
ugyanúgy, ahogyan a főnököt is takarók alá temetik, amelye­
ket szét kell osztania.348

343 Egy újonnan avatott fiú tiszteletére elhangzott rézadományozási beszéd­

ben a rézlemezeket „fegyverzet"-nek, „tulajdon-fegyverzet"-nek nevezik, lásd
Boas: Sec. Soc. 557. (Utalás a nyakba akasztott rézlemezekre.) Az ifjú címe
egyébként Yaqois, „tulajdonhordó".
344 A serdülő kvakiutl hercegnők elkülönítésének egyik fontos rítusa nagyon
jól tükrözi ezeket a hiedelmeket: a leánykák rézlemezeket és abalonekagylókat
viselnek, s ekkor veszik föl ők maguk a rézlemezek, „a házban összegyűlő la­
pos és isteni dolgok" címeit. Ilyenkor azt mondják, ők és férjeik „könnyen jut­
nak majd rézlemezekhez", lásd Ethn. Kwa. 701. Egy avikenoksz hős nővérének
címe „Rézlemezek a házban", Kwa. T. III., 430. Egy kvakiutl nemesi leányének,
amely egyfajta szvajamvarát, hindú típusú férjválasztást jövendöl, talán ugyan­
ehhez a rítushoz tartozik, s így szól: „Rézlemezeken ülök. Anyácskám övemet
szövi, akkorra, amikor megkapom »a ház táljait«" stb., Ethn. Kwa. 1314.
345 A rézlemezek gyakran a szellemekkel azonosak. Ez a pajzs és a megsze­
mélyesített címerpajzs jól ismert motívuma. A réz és a „Dzonoqoa" meg a
„Qominoqa" azonosságát lásd Ethn. Kwa. 1421., 860. A rézlemezek totemálla­
tok, lásd Boas: Tsim. M yth. 460. Más esetekben csupán egyes mitikus állatok
attribútumai. „A réz dámszarvas" és ennek „réz agancsbogai" szerepet játsza­
nak a kvakiutl nyári ünnep során, lásd Boas: Sec. Soc. 630., 631.; vö. 729.: „nagy­
ság a testén" (szó szerint: gazdagság a testén). A cimsiánok a rézlemezeket „a
szellemek hajának" (lásd Boas: Sec. Soc. 326.) vagy „a szellemek ürülékének" (a
témák jegyzékét lásd Boas: Tsim. M yth. 837.), a földi vidra asszony karmainak
tekintik (uo. 563.). A rézlemezeket egy potlecs során a szellemek is használják,
egymás közt adogatják őket: Tsim. M yth. 285.; TIingit T. M . 51. A rézlemezek
„tetszenek nekik". Összevetésekre lásd Boas: Tsim. M yth. 846.; lásd föntebb, 56.
346 Neqapenkem (Tízkönyéknyi Arc) dala: „Rézdarabokból vagyok, a törzs­
főnökök pedig törött rézlemezek", lásd Boas: Sec. Soc. 482.; vö. 667. (a szöveg
és szó szerinti fordítása).
347 A Dandalayu nevű réz „morog a házában", hogy adják oda, lásd Boas: Sec.
Soc. 622. (beszéd). A Maxtoselem nevű „panaszkodik, hogy miért nem törik össze".
A takarók, amelyekkel megfizetnek érte, „melegen tartják", lásd Boas: Sec. Soc. 572.
Emlékszünk, hogy az „Akire a többi rézlap ránézni is szégyell" címet viseli. Egy
másik rézlemez részt vesz a potlecsben, és „szégyenteljes", Ethn. Kwa. 882., 32. sor.
Egy hajda rézlemez (Masset: Haida Texts. Jesup. VI., 689.) „Akinek a vagyo­
na zajt csap" főnök birtokában van, s énekel, miután összetörték: „Itt fogok el­
rohadni, sokakat magammal ragadtam" (a halálba, a potlecs miatt).
348 A takaróhalmok alá temetett vagy azokon sétáló ajándékozó vagy meg­
ajándékozott rítusa egy és ugyanaz: az egyik esetben saját gazdagságához ké­
pest magasabb, a másikban alacsonyabb rendű az ember.

280
 Másfelől azonban a javakkal együtt349 a gazdagságot és a
szerencsét is átadják. Az ő szelleme, az ő segítő szellemei te­
szik a be- vagy felavatottat rézlemezek tulajdonosává, olyan
talizmánok gazdájává, amelyek maguk is rézlemezek, vagyon,
rangok, végezetül pedig szellemek megszerzésének eszközei
(mindezek egyébként egyenértékűek). Alapjában véve, ha egy­
szerre vizsgáljuk a rézlemezeket és a vagyon más állandó for­
máit, amelyek ugyancsak felhalmozás és az egymást váltó pot-
lecsek tárgyai, maszkok, talizmánok stb., ezek mind kevered­
nek a rézlemezek használatával és hatásával.350 Ranghoz lehet
jutni velük; a szellemet azért szerzi meg az ember, mert meg­
szerezte a vagyont; a szellem pedig, amikor rákerül a sor, meg­
szállja a hőst, akadályok legyőzőjét; ugyanakkor pedig a hős
megfizettet samanisztikus transzaiért, rituális táncaiért, ural­
kodásának szolgálataiért. Minden összefügg és összekevere­
dik; a dolgoknak személyiségük van, a személyiségek pedig
valamiképpen a nemzetség állandó jószágai. A címek, talizmá­
nok, rézlemezek és a főnökök szellemei homonimák és szino-

349 Általános megfigyelés. Eléggé jól tudjuk, hogyan és miért, milyen szertartá­
sok, kiadások és pusztítások során cserélnek gazdát a javak Eszaknyugat-
Amerikában. Arról azonban egyelőre keveset tudunk, milyen formákat ölt a
tárgyak, különösen is a rézlemezek átruházásának aktusa. Ezt a kérdést kutat­
ni kell. Az a kevés, amit tudunk, rendkívül érdekes, és egészen bizonyosan a
tulajdon és a tulajdonos közötti kapcsolatot jelzi. Nemcsak hogy a rézátruhá­
zás megfelelőjét úgy nevezik: „a rézlemezt az illető nevének árnyékába tenni",
és a réz megszerzése a kvakiutloknál „súlyt ad" az új tulajdonosnak, lásd Boas:
Sec. Soc. 349.; nemcsak hogy a hajdáknál a földvásárlás kinyilvánításaképpen
magasra emelnek egy rézlemezt, lásd Haida M . T. 86.; hanem, ugyancsak a
hajdáknál, ütésre is használják, mint a római jogban: ráütnek vele arra az em­
berre, akinek odaadják: a rítusról egy történet tanúskodik (Skidegate), uo. 432.
Ebben az esetben a rézlemezzel megérintett dolgok hozzákapcsoltatnak, meg­
ölte őket; ez egyébként egy „béke"- és „ajándék"-rítus.
A kvakiutlok, legalábbis egy mítoszban (Boas: Sec. Soc. 383. és 385.; vö. 677.,
10. sor) megőrizték egy olyan átadási rítus emlékét, ami az eszkimóknál is
megvan: a hős mindenbe beleharap, amit odaad. Egy hajda mítosz leírja, ho­
gyan „nyalta meg" Egérasszony, amit adott, lásd Haida Texts. Jesup. XL, 191.
350 Egy házasságkötési rítus során (a jelképes csónak összetörésekor) ezt
éneklik:
„Megyek, és darabokra töröm a Stevens-hegyet. Köveket (törmeléket) csinálok belőle
a tűzrakó helyemhez. / Megyek, és összetöröm a Qatsai-hegyet. Köveket csinálok belőle
a tűzrakó helyemhez. / Gazdagság gurul felé a nagy főnököktől. / Gazdagság gurul felé
mindenhonnan; / M inden nagy főnök az őoltalmába húzódik majd."

281
nimák,351 természetük és funkciójuk azonos. A javak körforgá­
sa a férfiak, asszonyok, gyerekek, lakomák, rítusok, szertartások
és táncok, sőt tréfák és sértések körforgását követi. Valójában
mindez egy és ugyanaz. Azért adnak és viszonoznak dolgokat,
mert ezzel megadják egymásnak a „tiszteletet" és - mi úgy is fo­
galmazunk: „udvariasságot". Az is hozzátartozik azonban, hogy
az ember, ha ad, magát adja, s ezt azért teszi, mert - önmagával
és javaival - a többieknek „tartozik".

Első végkövetkeztetés

így tehát négy jelentős népességcsoportot vizsgálva megtalál­

tuk először is, két vagy három csoportnál, a potlecset; másod­
szor magának a potlecsnek fő okát és szabályos formáját; rá­
adásul pedig ezen túl és mindegyik csoportnál, a csere archai­
kus formáját: az adott és viszonzott ajándékokat. Mindezen
felül a dolgok körforgását e társadalmakban azonosítottuk a
jogok és személyek körforgásával. Szorosan véve be is érhet­
nénk ennyivel. E tények száma, elterjedtsége, jelentősége teljes
mértékben felhatalmaz bennünket arra, hogy olyan rendszerre
gondoljunk, amely az emberiség igen nagy részére jellemző
volt egy igen hosszú átmeneti időszakban, s amely mind a mai
napig nemcsak az itt leírt népeknél, de másutt is fennáll. E té­
nyek lehetővé teszik számunkra, hogy belássuk: az ajándékcse-

351 Rendszerint, legalábbis a kvakiutloknál, azonosak is. Egyes nemeseket a

potlecsükkel azonosítanak. Sőt a legfőbb főnök fő címe egyszerűen Maxwa,
ami azt jelenti: „nagy potlecs", lásd Ethn. Kwa. 972., 976., 805. Vö. ugyanennél a
törzsnél a „potlecsadó" stb. nevekkel. Ugyanezen nemzet egy másik törzsénél,
a dzavadaenoxuknál az egyik legfőbb cím a „PoLas", lásd föntebb, 268. o. 302.
jegyzet; lásd Kwa. T. III., 43., a leszármazása. A heilcukok főnöke kapcsolatban
áll a „Qominoqa" szellemmel, a „Gazdaggal", és a „Gazdagságcsináló" nevet
viseli, lásd uo. 427., 424. A kakcenoku fejedelmeknek vannak „nyári neveik",
vagyis kizárólag „tulajdont" jelentő nemzetségneveik, továbbá „yaq"-neveik:
„testen viselt tulajdon", „nagy vagyon", „akinek vagyona van", „a tulajdon
helye", lásd Kwa. T. III., 191.; vö. 187., 14. sor. Egy másik kvakiutl törzs, a
nakoaktokok főnökének a „Maxwa" és a „Yaxlem" nevet adja (potlecs, tulaj­
don); ez a név szerepel a „Kőtest" mítoszában (vö. a hajdáknál a Kőpartokkal,
Vagyon Asszony fiaival). A szellem így szól hozzá: „»Tulajdon«, Yaxlem lesz a
neved", lásd Kwa. T. III., 215., 39. sor.
A hajdáknál egy főnök ugyancsak az „Akit nem lehet megvenni" nevet vise­
li (volt egy reze, amit a vetélytársa nem tudott megvásárolni), lásd Swanton:
Haida. 294., XVI., 1. Ugyanez a főnök a „Mind együtt", vagyis „potlecsgyűlés"
címet is viseli, uo. N° 4. Lásd föntebb a „Javak a házban" címet.

282
vének ez az alapelve azon társadalmakhoz tartozhatott, amelyek túl­
léptek a nemzetség és nemzetség, család és család közötti „totális
szolgáltatások" fázisán, de amelyek mindeközben még nem jutottak el
magához az egyéni szerződéshez, a pénz kísérte piachoz, a szó
szoros értelmében vett eladáshoz, de főleg a meghatározott sú­
lyú, fémpénzben kifejezett ár fogalmához.

283
 HARMADIK FEJEZET

A FENTI ALAPELVEK TOVÁBBÉLÉSE

AZ ŐSI JOGBAN ÉS GAZDASÁGBAN

Az eddig bemutatott jelenségeket az etnográfia területéről gyűj­

töttük. Ráadásul a Csendes-óceán partvidékét benépesítő tár­
sadalmakra korlátozódnak.1Az ilyesfajta tényeket rendszerint
csupán érdekességként vagy legföljebb összehasonlításra szok­
ták használni, annak fölmérésére, mennyire kis vagy nagy tá­
volságra állnak a mi társadalmaink az efféle, úgynevezett „pri­
mitív" intézményektől.
Mindemellett van azonban általános szociológiai értékük is,
minthogy lehetővé teszik számunkra a társadalmi fejlődés egy
állomásának megértését. Ám ez még nem minden. Társada­
lomtörténeti horderejűk is van. Az ilyen típusú intézmények
valóban átmenetet képeztek a mai formák, a mi jogi és gazda­
sági formáink felé. Történeti magyarázattal szolgálhatnak a
magunk társadalmaihoz. A mieinket közvetlenül megelőző
társadalmakban szokásos erkölcs és gyakorlat még magán vi­
selte az imént elemzett valamennyi alapelv többé-kevésbé je­
lentős vonásait. Úgy gondoljuk, valóban bizonyítani tudjuk,
hogy jogi és gazdasági rendszereink az iméntiekhez hasonló
intézményekből bontakoztak ki.2
Olyan társadalomban élünk, amely élesen elkülöníti a dolo­
gi és a személyes jogokat, a személyeket és a dolgokat (ezt a
szembeállítást mostanában maguk a jogászok is bírálják). Ez a
kettéválasztás alapvető jelentőségű: nálunk a tulajdon-, az el­
idegenítési és a csererendszer egy részének egyenesen ez a fel­
tétele. Az imént tanulmányozott jogrendszertől viszont ide­
gen. Civilizációink a sémi, görög és római civilizációk óta
ugyancsak élesen elkülönítik egyfelől a kötelezettséget és a
1 Természetesen tudjuk, hogy van egy másik kiterjedésük is (lásd lentebb), s
a kutatás csak átmenetileg torpant meg itt.
2 Meillet és Henri Lévy-Bruhl, valamint megboldogult Huvelin barátunk
értékes megjegyzéseket fűzött az itt következő szakaszhoz.

284
nem ingyenes szolgáltatást, másfelől pedig az ajándékot. De
nem viszonylag új keletűek-e ezek a különbségtételek a nagy
civilizációk jogrendszerében? Emezek vajon nem mentek-e át
egy olyan megelőző szakaszon, ahol a gondolkodás még nem
volt ilyen rideg és számító? Nem gyakorolták netán maguk is
az ajándékcsere e szokásait, ahol összeolvadnak a személyek
és a dolgok? Az indoeurópai jogrendszerek néhány vonásának
elemzése lehetővé teszi számunkra, hogy kimutassuk, bizony
átmentek ugyanezen az alakváltozáson. Rómában maradvá­
nyait fogjuk találni. Indiában és Germániában magukat az ere­
jük teljében mutatkozó jogokat látjuk majd működés közben,
mégpedig a viszonylag közeli múltban.

I
SZEMÉLYES ÉS DOLOGI JOG AZ ŐSI RÓMAI JOGBAN

Az archaikus jogrendszerek és a történelembe való tényleges

belépésüket megelőző, viszonylag nagyon ősi római3 és ger­
mán4 jog összevetése megvilágítja e két jogrendszert. Különö­
sen is: lehetővé teszi, hogy ismét fölvessük a jogtörténet egyik
legvitatottabb kérdéseinek egyikét, a nexum elméletét.5

3 Tudjuk, hogy a római jog első négy évszázadát illetően a Tizenkét táblás tör­
vény feltételezett rekonstrukcióján és a feliratokon fennmaradt néhány tör­
vényszövegen kívül csupán igen szegényes források állnak rendelkezésünkre.
Ezzel együtt sem fogadjuk el Lambert hiperkritikus álláspontját: Histoire
traditionnelle des Douze Tables. Mélanges Appleton, 1906. Azt azonban el kell
ismernünk, hogy a romanisták, sőt a római „régiségbúvárok" elméleteinek
nagy részét is hipotézisként kell kezelni. Megkockáztatjuk, hogy egy újabb hi­
potézist tegyünk a meglévők mellé.
4 A germán jogról lásd lentebb.
5 A nexumról lásd Huvelin: Nexum. In Dictionnaire des Antiques; Magie et
Droit individuel. Année Sociologique, X., továbbá elemzéseit és értekezéseit az
Année Sociologique-ban: VIL, 472. skk.; IX., 412. skk.; XL, 442. skk.; XII., 482.
skk.; Davy: Fői jurée. 135.; a bibliográfiát és a romanisták elméleteit lásd
Girard: Manuel élémentaire de Droit romain. 7. kiadás, 354.
Úgy tűnik, hogy Huvelin és Girard minden szempontból közel jár az igaz­
sághoz. Huvelin elméletéhez csupán egy kiegészítést és egy ellenvetést ten­
nénk hozzá. A „sértegetés-záradék" (Magie et Droit individuel. 28.; vö. Injuria.
Mélanges Appleton) véleményünk szerint nem csupán mágikus. Nagyon tiszta
esete, maradványa a potlecset övező ősi jogoknak. Az a tény, hogy a két fél
egyike adós, a másik pedig hitelező, az így felülkerekedett számára lehetővé
teszi ellenfele, lekötelezettje sértegetését. Ebből ered számos olyan viszony,
mint amelyekre az Année Sociologique mostani számában hívjuk fel a figyelmet

285
 Huvelin egyik munkájában, amelyben nem csupán rávilágít
a témára,*6 összeveti a nexumot a germán wadiummal és általá­
ban a szerződések alkalmával adott „kiegészítő zálogokkal"
(Togo, Kaukázus stb.), majd ezeket a szimpatetikus mágiával
és azzal a hatalommal, amelyre az egyik szerződő fél a másik­
kal kapcsolatban állt bármilyen dolog révén szert tesz. Ez
utóbbi magyarázat azonban csak a tények egy részére érvé­
nyes. A mágikus szentesítés csupán lehetséges, s önmagában
nem egyéb, mint az odaadott dolog szellemi természetének és
jellegének következménye. Először is a kiegészítő zálog és kü­
lönösen a germán wadium7 több, mint puszta zálogcsere, de
még az esetleges mágikus befolyás létrehozását célzó életzá­
lognál is több. A zálogtárgy rendszerint értéktelen: ilyenek
például a római jogi szerződéskor kicserélt botocskák, a stips8
és a festuca notata a germán szerződésben; még a sémi eredetű
arrhes9 [foglaló] is több, mint előleg. Dolgok ezek; s eleven lé­
lekkel bírnak. Főként pedig maradványai a hajdani kötelező
ajándékoknak is, amelyek a kölcsönösségből fakadtak: a szer­
ződő feleket ezek kötötték össze. Ezen a címen e kiegészítő cse­
rék az egymással összekeveredett lelkek és dolgok jövés-me­
nését fejezik ki képletesen.10 A nexum, a jogi „kötelék" a dol­
gokból éppúgy ered, mint az emberekből.

a Joking relationships, „tréfálkozó rokoni viszonyok" kapcsán, különösen a sziú

vinnebégóknál.
6 Huvelin: Magie et Droit individuel. Année Sociologique, X.
7 Lásd lentebb, 311. A wadiatióról lásd Davy, Année Sociologique, XII., 522-
523.
8 A stips szó ilyetén értelmezésének alapja Sevillai Isidorustól származik, V,
24, 30. Lásd Huvelin: „Stips, stipulatio etc." (Mélanges Fáddá), 1906. Girard
(M anuel ... 507., 4. jegyzet) Savigny nyomán Varró és Festus szövegeit állítja
szembe ezzel a tiszta és egyszerű jelképes interpretációval. Festus azonban,
miután csakugyan „stipulus" „firmus"-t emleget, egy sajnos részben töredé­
kes mondatban egy „..? defixus"-ról beszél, talán egy földbe vert cövekről (vö.
a bot eldobásával a földeladás során a Hammurabi kori babiloni szerződések­
ben, lásd Cuq: Étude sur les contrats etc. Nouvelle Revue Historique du Droit,
1910,467.
9 Lásd Huvelin, i. hely, Année Sociologique, X., 33.
10 Nem bocsátkozunk bele a romanisták vitájába; de a nexum kapcsán hozzá­
teszünk néhány gondolatot Huvelin és Girard megfigyeléseihez. 1. Maga a szó
a nectere [kötözni, megkötözni] igéből ered, s ez utóbbi kapcsán Festus (lásd e
címszó alatt; vö. az obnectere szóval is) a pontifexek egyik ritka, ránk maradt
dokumentumát őrizte meg: Napuras stramentis nectito [szalmakötéllel megkö­
tött]. A dokumentum nyilvánvalóan a magántulajdon tabujára utal, amit szal­
macsomók jeleztek. A tradita dolog tehát maga is meg volt jelölve és kötözve, s

286
 Maga a formalizmus is a dolgok fontosságát bizonyítja. A ró­
mai polgári jogban a javak átadásában - a leglényegesebbek a
rabszolgák és a háziállatok, később az ingatlanok voltak - sem­
mi sem hétköznapi, profán, egyszerű. Az átadás mindig ünne­
pélyes és kölcsönös;11 ráadásul csoportban történik: öt tanú,

az e kapcsolattal terhelt accipienshez került. Meg tudta tehát kötözni. - 2. A ne­

xus szá váló egyén az, aki kap, az accipiens. A nexum ünnepélyes formulája vi­
szont feltételezi, hogy emptus, mint rendszerint fordítani szokták: meg van véve.
Emptus azonban valójában acceptust jelent (lásd lentebb). Az egyén, aki a dolgot
kapta, a kölcsön révén sokkal inkább elfogadottá, mintsem megvásárolttá válik:
mivelhogy megkapta a dolgot, és megkapta azt a rézrudat, ami a dolgon kívül a
kölcsönnel jár. Vitatott a kérdés, vajon van-e ebben az eljárásban damnatio,
mancipatio stb. (Girard: M anuel... 503.). Anélkül, hogy ebben a kérdésben állást
foglalnánk, úgy véljük, hogy mindezen kifejezések többé-kevésbé szinonimák
(vö. a feliratok nexo mancipioque és emit mancipioque accepit kifejezéseit) (rabszol­
gavásár). S mi sem egyszerűbb, mint ez a rokonértelműség, hisz elegendő volt
annak puszta ténye, hogy valaki a másiktól elfogadott valamit, máris lekötele­
zettje: damnatus, emptus, nexus lett. - 3. Úgy tűnik, hogy a romanisták, sőt még
Huvelin sem fordítottak kellő figyelmet a nexum formai kifejeződésének egy
részletére: Festus oly vitatott aes nexumának, az ónrúdnak a sorsára. Ezt a rudat
a nexum létrejöttekor a tradens adja az accipiensnek. Amikor azonban - véljük mi
- emez törleszt, nem csupán teljesíti az ígért szolgáltatást, vagy megadja a dol­
got, illetve az árát, hanem elsősorban, ugyanazzal a mérleggel és ugyanazon ta­
núk előtt, visszaszolgáltatja a kölcsönadónak, az eladónak stb. ugyanazt az aest.
Ekkor amaz veszi meg, kapja meg. A nexum solutiójának ezt a rítusát Gaius töké­
letesen leírta számunkra (III, 174; a szöveg meglehetősen jól rekonstruált; mi el­
fogadjuk Girard tanítását, vö. M anuel. .. 501., jegyzet; vö. uo. 751.). Készpénzért
történő eladás során a két aktus, hogy úgy mondjam, egyidejűleg vagy nagyon
kis időeltolódással zajlik, a kettős szimbólum így kevésbé feltűnő, mint a határ­
időre történő eladás vagy egy ünnepélyes keretek közt bonyolódó kölcsön ese­
tében; ezért nem vették észre a kutatók a kettős játékot. Működött pedig. Ha ér­
telmezésünk helyes, az ünnepi formákból fakadó nexumon és a dologból eredő
nexumon kívül van még egy nexum, ami ebből a felváltva adott és kapott fém-
rúdból ered, amelyet a két szerződő fél ugyanazzal a mérleggel mért le, hanc tibi
libram prímám postremamque, ezáltal kölcsönösen elkötelezve magukat. - 4. Te­
gyük föl egyébként egy pillanatra, hogy fogalmat alkothatunk egy római szer­
ződésről a bronzpénz, sőt a lemért rudak vagy a tehenet ábrázoló, öntött rézda­
rabka, az aesflatum használata előtti időkből (tudjuk, hogy az első római pénze­
ket a gensek verték, és minthogy azok háziállatokat ábrázoltak, kétségkívül e
gensek jószágainak zálogául szolgáltak). Tételezzünk föl egy adásvételt, ahol az
árat valóságos vagy jelképes jószágban fizetik ki. Elég számot vetnünk azzal,
hogy a jószágnak vagy jelképének a kifizetése közel hozza egymáshoz az ügyfe­
leket, különösen az eladót a vevőhöz; minthogy egy eladás vagy bármiféle jó­
szágátruházás esetén a vevő vagy az új tulajdonos legalábbis egy ideig (üzletfel­
bontást okozó vétkek stb. miatt) még kapcsolatban marad az eladóval vagy az
előző tulajdonossal (lásd lentebb a hindú jog és a folklór jelenségeit).
11 Varró: De re rustica II, 1,15.

287
akik legalábbis barátok, valamint a „mérő" előtt. Mindenféle
különös, a mi modern, tisztán jogi és gazdasági felfogásunk
számára teljesen idegen megfontolás keveredik beléje. A nexum
tehát még telides-teli van vallási képzetekkel, mint Huvelin
helyesen megfigyelte, csak ő ezeket túl kizárólagosan mági­
kusnak tekintette.
Igaz, hogy a római jog legrégebbi szerződése, a nexum már
elszakadt a kollektív szerződések alapjától és a régi elkötelező
ajándékok rendszerétől is. A kötelezettségek római rendszeré­
nek kezdeteit talán sohasem fogjuk tudni teljes bizonyosság­
gal megírni. Mindezzel együtt reméljük, jelezni tudjuk, milyen
irányban lehetne keresgélni.
A dolgokban a mágikus és vallási kapcsolatokon, a jogi for­
malizmus szavain és gesztusain túl biztosan létezik valamiféle
kötelék.
Erre a kötelékre még utal a latinok és az itáliai népek jog­
rendszerének néhány igen ősi kifejezése. E kifejezések néme­
lyikének etimológiája ebbe az irányba látszik mutatni. Kezel­
jük az alábbiakat hipotézisként.

Kezdetben a dolgoknak biztosan volt személyiségük és ható­

erejük.
A dolgok nem olyan tehetetlen jószágok, mint Justinianus és
a mi jogrendszerünk gondolja. Először is részei a családnak: a
római familia a rest is magában foglalja, nem csak a személye­
ket. Ennek meghatározása még a Digestákban is szerepel,12 s
igen figyelemreméltó, hogy minél távolabbra megyünk vissza
az ókorban, annál inkább jelöli a familia szó a részét képező rest,
egészen odáig, hogy az élelmiszereket és a család megélhetési
forrásait is jelenti.13A familia szó legjobb etimológiája kétségkí­
vül az, amelyik a szanszkrit dama, ház szóval rokonítja.14

12 A famíliáról lásd Digesta L, XVI, de verb. sign. N° 195, 1. N°. Familiae

appellatio stb. és in res és in personas diducitur stb. (Ulpien). Vö. Sevillai Isidorus
XV, 9, 5. A római jogban az örökségen való osztozást igen sokáig familiae
ercisimdaenek nevezték, Digesta XI, II. Lásd a Codex III, XXXVIII-at is. Megfor­
dítva: a res egyenlő a famíliával: a Tizenkét Táblás Törvény V, 3-ban: super pecunia
tutelave suae rei. Vö. Girard: Textes de droit romain. 869., jegyzet; M anuel... 322.;
Cuq: Institutions. I., 37.; Gaius II, 224 ezt a szöveget így közli: super familia
pecuniaque. A familia Justinianus törvénykönyvében is egyenlő a résszel és a
substantiával, lásd VI, XXX, 5. Vö. még a familia rustical és urbanát, Digesta L,
XVI de verb. sign. 166.
13 Cicero: De Oratores 56; Pro Caecina VII. - Terentius: Decem dierum vix mihi et
familia.

288
 A dolgok ráadásul kétfélék voltak. A rómaiak különbséget
tettek a familia és a pecunia, a ház dolgai (rabszolgák, lovak,
öszvérek, szamarak) és az istállóktól távol, a mezőn élő jószág
között.1415Különbséget tettek a res mancipi és a res nec mancipi kö­
zött is, az eladás formája szerint.16178Az elsőket, amelyek cso­
portját az értékes dolgok alkották, beleértve az ingatlanokat,
sőt a gyerekeket is, csak a mancipatio} 7 a kézbe- (manu) vétel
(capere) formulái szerint lehetett elidegeníteni. Sokat vitatják,
hogy a familia és a pecunia közötti különbségtétel egybeesik-e a
res mancipi és a res nec mancipi közöttivel. Számunkra ez az
- eredeti - egybeesés a kétségnek még az árnyékát is kizárja.
A mancipation éppen a mezei aprójószág és a pecunia esik kívül,
a pénz, amelynek eszméje, neve és formája is a jószágból ered.
Itáliában és nálunk is honos kifejezéssel élve azt mondhat­
nánk, hogy a „ház" állandó és alapvető javai meg a jövő-menő
dolgok: élelem, távoli rétek jószága, fémek, pénz között (egy­
szóval amivel a nem önálló fiúk is kereskedhettek) a római
veteres [ősök, régiek] ugyanúgy tesznek különbséget, mint aho­
gyan az imént cimsián és kvakiutl földön megfigyeltük.
Azután pedig a res eredetileg nyilván nem az a nyers és
pusztán kézzelfogható dolog, adásvételi ügyletek egyszerű és
passzív tárgya volt, mint amivé mára lett. Ügy tűnik, a legjobb
etimológia az, amely az „adomány, ajándék, kellemes dolog"
jelentésű szanszkrit rah, ratih18 szóval rokonítja. A res valószí­
nűleg mindenekelőtt az volt, ami valaki másnak örömet sze-

14 Walde: Lateiner Etimologische Wörterbuch, 70. Walde habozik a javasolt eti­

mológián, pedig semmi haboznivalója. Ráadásul a fő res, a familia legkifejezet-
tebb mancipiuma a mancipium rabszolga, akinek másik elnevezése, a famulus
ugyanabból a tőből ered, mint a familia.
15 A familia pecuniaque megkülönböztetésről, amelyet a sacratae leges (lásd
Festus, e címszó alatt) és számos szöveg tanúsít, lásd Girard: Textes. 841., 2.;
M anuel... 274., 263., 3. jegyzet. Igaz, hogy az elnevezés nem volt mindig telje­
sen biztos, de Girard-ral szemben mi úgy véljük, hogy nagyon pontos megkü­
lönböztetés éppen hogy az ősidőkben, eredetileg létezett. A kettéosztás egyéb­
ként az oszk nyelvben is megvolt:famelo in eituo (Lex Bantia 1 , 13).
16 A res mancipi és a res nec mancipi közti különbségtétel csupán időszámítá­
sunk szerint 532-ben, a polgárjog szándékolt hatályon kívül helyezése követ­
keztében tűnt el a római jogból.
17 A mancipatióról lásd lentebb. Az a tény, hogy ennyire hosszú ideig kívána­
tos vagy legalábbis megengedett dolog volt, bizonyítja, milyen nehezen vált
meg a familia a res mancipitől.
18 Erről az etimológiáról lásd Walde-Hofmann 430., e címszó alatt. Vö. a
rayih szóval: tulajdon, értékes holmi, talizmán; vö. az óperzsa avesztai rae,
rayyi kifejezésekkel, ugyanilyen jelentésben; vö. óír rath: „kegyes ajándék".

289
réz.19 Másfelől a dolog mindig magán viseli a család pecsétjét,
tulajdonjegyét. Ettől kezdve érthető, hogy ezekből a mancipi
dolgokból az ünnepélyes átadás,20 a mancipatio jogi köteléket
teremt. Az accipiens kezében ugyanis ott marad egy rész, egy
pillanatig, az előző tulajdonos „családjából"; hozzákötődik, és
mindaddig köti az aktuális tulajdonost, amíg csak fel nem sza­
badul a szerződés lejártával - vagyis a dolog, ár vagy szolgál­
tatás megfelelő kiegyenlítésével -, ami most az első szerződő
felet fogja lekötelezni.

Magyarázat

Egyébiránt, a dologban rejlő erő fogalma két ponton: a lopás

(furtum) és a re szerződések kapcsán soha nem tűnt el a római
jogból.
Ami a lopást illeti,21 a vele járó cselekedetek és kötelezettsé­
gek egyértelműen a dolog hatalmának tudhatok be. A dolgok­
nak ugyanis van egy önmagában létező aeterna auctoritasa,22
ami lopás esetén, egyszer s mindenkorra érezteti hatását. Eb­
ben a vonatkozásban a római res nem különbözik a hindú vagy
hajda tulajdontól.23
A re szerződések a jog négy legfontosabb szerződését alkot­
ják: ezek pedig a kölcsön, a letét, a zálog és a haszonkölcsön.
Néhány névtelen szerződésfajtát - különösen is azokat, ame­
lyekről úgy véljük, a szerződés eredetekor az eladással együtt
már megvoltak -, az ajándékot és a cserét24 is rének mondták.
Ez azonban sorsszerű volt. Még a mi mai jogrendszereinkben
is, éppúgy, mint a római jogban, a legősibb jogi szabályok kere­

19 A res oszk neve egmo, vö. Lex. Bant. 1,6,11 stb. Walde az egmót az egere szó­
hoz kapcsolja, „nélkülözött dolog". Nagyon is lehetséges, hogy az ősi itáliai
nyelvekben két egymáshoz kapcsolódó és ellentétes szó létezett az odaadott
és örömet okozó dolog, a res meg a hiányolt és várva várt dolog, az egmo jelö­
lésére.
20 Lásd lentebb.
21 Lásd Huvelin: Furtum. (Melanges Girard.) 159-175.; Étude sur le Furtum. 1.
Les Sources. 272.
22 Egy igen ősi törvény, a Lex A tinia szóhasználata, amely Aulus Gelliusnál
maradt fönn, XVII, 7, Quod subruptum érit eius rei aeterna auctorita esto. Vö.
Ulpianus részleteivel, III, 4. és 6.; vö. Huvelin: Magie et Droit individuel. 19.
23 Lásd lentebb. A hajdáknál a meglopottnak csupán egy tálat kell letennie a
tolvaj ajtajába, s a dolog rendszerint magától hazatér.
24 Girard: M anuel... 265. Vö. Digesta XIX, IV, De permut. 1., 2.: permutatio
autem res ipsa intercedit.

290
tei közül voltaképp lehetetlen kilépni:25 kell lennie valamilyen
dolognak vagy szolgáltatásnak, amiért az ajándékot adják, a
dolognak vagy szolgáltatásnak pedig köteleznie kell a másik
felet. Nyilvánvaló például, hogy az adomány hálátlanság mi­
atti vissza vonhatósága, ami az újabb kori római jogból szárma­
zik,26 de a mi jogunkban is megszilárdult, a normális - mond­
hatni a természetes - jog intézménye.
E tények azonban részletkérdések, s csak egyes szerződé­
sekre nézve bizonyító érvényűek. Állításunk ennél általáno­
sabb. Úgy véljük, a római jog igen ősi korszakaiban nem lehe­
tett egyetlen olyan pillanat sem, amikor egy res tradítiójának ak­
tusa ne tartozott volna - még a szavakon vagy írásokon is túl -
a lényeges események közé. A római jog egyébként e kérdés­
ben mindig bizonytalan volt.27 Ha egyfelől ki is nyilvánítja,
hogy a cserék, de legalábbis a szerződés ünnepélyes volta
szükséges, amint az imént leírt ősi törvények előírják, ha azt is
mondják: nunquam nuda traditio transferí dominium;28 azt is ki­
mondják, még oly késői korban is, mint Diocletianusé (Kr. u.
298),29 hogy: Traditionibus et usucapionibus dominia, non pactis
transferuntur. A res, szolgáltatás vagy dolog, a szerződés lénye­
gi eleme.
Ráadásul ezek az igen vitatott kérdések szóhasználati és fo­
galmi problémák, s az ókori források szegényessége miatt na­
gyon nehéz helyzetből próbáljuk megoldani őket.

Eddig a pontig eléggé biztosak vagyunk a dolgunkban. Mind­

emellett talán még messzebbre is mehetünk, s olyan - megle­
het, széles - utat mutathatunk a jogászoknak és a nyelvészek­
nek, amelyen a kutatás elindulhat, s melynek végén talán képet
alkothatunk a Tizenkét táblás törvény korára, sőt valószínűleg
már jóval azelőtt összeomlott egész jogrendszerről. A familia, a
res mellett más jogi fogalmak is kínálkoznak az elmélyült kuta­
tásra. Felvázolunk egy sor hipotézist, amelyeknek talán nem
mindegyike fontos, de együttesükből nem tudunk kellő súlyú
egészt kerekíteni.

25 Mod. Regül, Digesta XLIV, VII. De Obi. et act. 52, re obligamur cum res ipsa
interceda.
* Justinianus Codexe (Kr. u. 532.): XIII, LVI, 10.
27 Girard: M anuel... 308.
28 Paulus, Digesta XLI, 1,31,1.
29 Codex II, III, De pactis 20.

291
 A szerződés és kötelezettség csaknem minden kifejezése és a
szerződések jó néhány formája mintha a traditio teljes egésze ál­
tal létrehozott szellemi kapcsolatok e rendszeréhez kötődnék.

A szerződő fél először is reus,30 ez mindenekelőtt az az ember,

aki valaki más rését megkapta, s ezen a címen reusa lett, vagyis
az az egyén, aki magának a dolognak, vagyis szellemének ré­
vén hozzá kötődik.31 Az etimológiára tett javaslatot már ismer­
tettük. Ezt gyakran elutasították, mondván, semmi értelme;
nagyon is világos pedig. Valójában, mint Hirn32 felhívja rá a fi­
gyelmet, a reus eredetileg a res szó os-os birtokos esete, és a
rei-jost helyettesíti. Az, akit a tárgy birtokában tart. Igaz, hogy
Hirn és a nyomában Walde33 itt a rest „eljárásinak fordítja, a
rei-jost pedig „az eljárásban érintett"-nek.34 Ez a fordítás azon­
ban önkényes, mert föltételezi, hogy a res mindenekelőtt eljá­
rási fogalom. Ha viszont elfogadjuk a mi jelentéstani levezeté­
sünket, amely szerint minden res és minden res traditió\a „ügy",
nyilvános „eljárás" tárgya, akkor érthető, hogy az „eljárásban
érintett" értelem éppen ellenkezőleg, másodlagos jelentés. A reus
„vétkes" értelme pedig még inkább elvonatkoztatás eredmé-

30 A reus, „vétkes, felelős" szóról lásd Mommsen: Römisches Strafrecht. 3. ki­

adás, 189. A klasszikus értelmezés egyfajta történeti a prioriból származik, amely
a személyi és kiváltképp a büntető közjogból őseredeti jogot fabrikál, s amely a
dologi jogokban és a szerződésekben modern és kifinomult jelenségeket lát. Mi­
lyen egyszerű lenne pedig a jogokat magából a szerződésből levezetni!
31 A reus egyébként a vallási nyelvhez (lásd Wissowas: Religion und Kultur
der Römer. 320., 3. és 4. jegyzet) nem kevésbé hozzátartozik, mint a jogihoz: voli
reus, Aeneis V, 237; reus qui voto se numinibus obligat (Servius az Aeneishez, IV,
699. sor). A reus megfelelője a voli damnatus (Vergilius: V. Ecloga, 80. sor.); s ez
igencsak jelzésértékű, mert damnatus = nexus. A fogadalmat tett egyén ponto­
san ugyanolyan helyzetben van, mint aki odaígért vagy kapott valamit. Dam­
natus marad mindaddig, amíg nem törleszt.
32 Indo-germ. Forsch. XIV, 131.
33 Lateinische Etymologische Wörterbuch, 651., reus címszó alatt.
34 Ez maguknak a legrégebbi római jogtudósoknak az értelmezése (Cicero:
De Or. II, 183: Rei omnes quorum de re disceptatur); náluk a res „észben tartott do­
log" jelentése mindig is megvolt. Ennek érdekessége azonban az, hogy a Tizen­
két táblás törvény II, 2 korának emlékét őrzi, ahol a reus nemcsak a vádlottat je­
lenti, hanem mindkét felet bármiféle ügyben: a közelmúltbeli eljárások actorát
és reusá t. Festus (reus címszó alatt, vö. más töredékekkel: „pro utroque ponitur")
a Tizenkét táblás törvényt kommentálva két igen régi római jogtudóst idéz e
tárgyban. Vö. Ulpianus a Digesta II, XI, 2,3-ban: alternier ex litigatoribus. A két fe­
let a per is összekapcsolja. Joggal feltételezhetjük, hogy annak előtte a dolog is
összekapcsolta őket.

292
nye, s az értelmezés leszármazási sorát éppen ellenkező irány­
ban fogjuk felvázolni, mint általában szokás. Mégpedig így: 1.
a dolog által birtokolt egyén; 2. a dolog traditió\áwa\ létrejött
ügyletben érintett egyén; 3. végezetül a vétkes és a felelős.35
Ebből a szempontból nézve a szándékosság nélkül elkövetett
vétségnek, a szerződés eredetének, a nexumnak és az actiónak
valamennyi elmélete kissé világosabbá válik. Annak puszta té­
nye, hogy a dolog a birtokába került, az accipienst a szándéktalan
vétkesség (damnatus, nexus, aere obaeratus), a spirituális aláren­
deltség, erkölcsi egyenlőtlenség (magister, minister)36 bizonyta­
lan állapotába juttatja az átadóval (tradens) szemben.

E fogalomrendszerhez kapcsoljuk még a mancipatio,37 a na­

gyon ősi római jogban később emptio venditióvá38 vált adásvé­
tel, ha nem is értett, de máig gyakorolt formájának néhány igen

35 A reus, „egy dologért felelős", „a dolog miatt felelőssé vált" egyén fogalma
még a Festusnál (e címszó alatt) idézett igen régi jogtudorok körében is ismerős
volt: „reus stipulando est idem qui stipulator dicitur... reus promittendo qui suo
nomine alteri quid promisit" stb. Festus természetesen e szavak értelmének meg­
változására utal a correalttasnak nevezett letétrendszerben; a régi szerzők azon­
ban másról beszéltek. A correalitas (Ulpius: Digesta XIV, VI, 7,1 és a Digesta XLV,
II de duo. reis const, cím) egyébként megőrizte annak a felbonthatatlan kötelék­
nek az emlékét, ami a dologhoz, jelen esetben az ügyhöz fűzi az egyént, s vele
együtt correalis „barátait és rokonait" is.
36 Az oszk nyelvű hex Bantuiban minstreis = minoris partis (19. sor): a pervesztes
fél. Ennyire nem veszett el soha e kifejezések értelme az itáliai dialektusokban!
37 Úgy tűnik, a romanisták túl messzire vezetik a mancipatio és az emptio
venditio kettéosztását. Valószínűleg a Tizenkét Táblás Törvény korában sem, de
alighanem még jóval azután sem léteztek olyan, tisztán közös megegyezésen
alapuló adásvételi szerződések, mint amilyenné ezek később, nagyjából meg­
határozható időpontban: Q. M. Scaevola idejében váltak. A Tizenkét Táblás Tör­
vény a pontos venum duuit kifejezést használja az elképzelhető legünnepélyesebb
adásvétel megnevezésére, ami egészen biztosan csak mancipatióval, mégpedig
egy fiúéval történhetett (Tizenkét Táblás Törvény IV, 2). Másfelől, legalábbis a
mancipi dolgokat illetően, az eladás mint szerződés kizárólag mancipatióval
történhetett; mindezek a kifejezések tehát szinonimák. Az ókoriak is megőriz­
ték e keveredés emlékét. Lásd Pomponius: Digesta XL, VII, de statuliberis :
„quoniam Lex XII, T, emptionis verbo omnem alienationem complexa videatur". Es
megfordítva, a mancipatio szó igen sokáig, a Törvény cselekedetek koráig tisztán
közös megállapodáson alapuló szerződéseket jelölt, mint a fiducia, amivel oly­
kor össze is keveredik. Lásd a dokumentumokat Girard-nál, M anuel... 545.;
vö. 299. Sőt a mancipatio, mancipium és nexum kifejezéseket, kétségkívül vala­
mikor nagyon régen, igencsak különbségtétel nélkül használták.
Mindezzel együtt, e szinonímia fenntartásával, a következőkben kizárólag a
familia részét képező res mancipatiójáva! foglalkozunk, s az Ulpianusnál (XIX, 3)

293
ősi vonását. Elsősorban figyeljünk föl arra, hogy mindig magá­
ban foglal egy traditiót.*3839 Az első tulajdonos, a tradens kinyilvá­
nítja tulajdonosi mivoltát, ünnepélyesen megválik a dologtól,
kiszolgáltatja, s ezzel megvásárolja az accipienst. Másodsorban:
ennek a műveletnek felel meg a szó szoros értelmében vett
mancipatio. Aki kapja a dolgot, mumusába, kezébe veszi, s nem­
csak azt ismeri el, hogy elfogadta, hanem azt is, hogy a fizeté­
sig saját magát is eladta. Az elővigyázatos rómaiak nyomán
csak egy mancipatiót szoktunk figyelembe venni, s azt csupán
egyetlen birtokbavételnek tartjuk, pedig több szimmetrikus
birtokbavételről van szó, dolgokéról és személyekéről, egy­
azon műveleten belül.4041
Másfelől hosszasan vitatták már azt a kérdést, hogy vajon az
emptio venditio41 két különálló aktusnak felel-e meg, vagy csak
egynek. Mint látható, most újabb indokot szolgáltatunk annak
kimondásához, hogy kettővel kell számolnunk, jóllehet a kész­
pénzért történő eladáskor csaknem közvetlenül követhetik egy­
mást. Ugyanúgy, ahogyan a primitívebb jogrendszerekben ott
van az adomány, majd a viszonzott adomány, az ősi római jog­
ban is ott van az áruba bocsátás, majd a fizetség. Ilyen körül­
mények között minden nehézség nélkül megérthető az egész
rendszer, sőt még a stipulatio is.42

fennmaradt alapelvből indulunk ki (vö. Girard: M anuel... 303.): „Mancipatio...

propria alienado rerum mancipi."
38 Varró szerint (De re rustica II, 1,15; II, 2,5; II, V, 11; II, 10, 4) az emptio szó
magában foglalja a mancipatiót.
39 Még az is elképzelhető, hogy ezt a traditiót olyasféle rítusok kísérték, mint
amelyek az önmagát megváltottnak tekintett rabszolga felszabadításának ma-
numissidját kísérő formaságok közt ránk maradtak. Kevés értesülésünk van róla,
milyen gesztusokat is tett a két fél a mancipatio során, másrészt viszont figyelem­
re méltó, hogy a manumissio formulája (Festus: puri címszó alatt) alapjában véve
megegyezik a lábasjószág emptio venditiójáéval. A tradens, miután kezébe vette a
dolgot, amitől megvált, talán rácsapott a tenyerével. Összehasonlíthatjuk a vus
ravét azzal, ahogyan a Banks-szigeteken, Melanéziában rásóznak egyet a malac­
ra, a mi vásárainkon pedig az eladott jószág farára. Ezek azonban olyan feltéte­
lezések, amelyekig nem merészkedhetnénk el, ha a szövegekben, különösen is
Gaius szövegeiben épp ezen a ponton nem tátongana ennyi hézag, amelyeket
újabb kéziratok felfedezése egy szép napon majd bizonnyal kipótol.
Figyeljünk föl arra is, hogy itt a hajdáknál jelzett, címeres rézlemezzel történő
megütéssel azonos formaságra bukkantunk, lásd föntebb, 281. o. 349. jegyzet.
40 Lásd föntebb megfigyeléseinket a nexumröl.
41 Cuq: Institutions juridiques des Romains. II. kötet, 454.
42 Lásd föntebb. A stipulatio, a két szerződő fél pálcikacseréje nemcsak az ősi
zálogoknak felel meg, hanem az ősi kiegészítő ajándékoknak is.

294
 Csakugyan, szinte elegendő megfigyelnünk az alkalmazott
ünnepélyes formulákat: a mancipatióét az ónrúdról, vagy a magát
visszavásárló rabszolgától kapott arany elfogadásakor mondotta­
kat43 (ennek az aranynak puri, probi, profani, sui, vagyis „tisztának,
becsületesnek, világinak és az övének" kellett lennie); a kifejezé­
sek egyformák. Ráadásul mind a kettő a legősibb emptio, a lábas­
jószág és a rabszolga emptiójának visszhangja, amely a ius civile
formájában maradt ránk.44 Az új tulajdonos csak a vétkektől, fő­
leg a mágikus vétkektől mentes dolgot fogadja el; s csakis azért
fogadja el, mert viszonzást vagy kárpótlást tud adni érte, meg
tudja adni az árát. Jegyezzük meg a reddit pretium, reddere stb. ki­
fejezéseket, ahol megint a dare gyök bukkan föl.45
Festus egyébként világosan megőrizte számunkra az emere
(vásárolni) kifejezés, sőt a benne kifejeződő jogi forma értelmét is.
Azt mondja: abemito significat demito vei auferto; emere enimanti cjui
dicebant pro accipere (abemito címszó alatt), s máshol is visszatér
erre az értelemre: Emere quod nunc est mercari antiqui accipiebant pro
sumere (emere címszó alatt), ez egyébként annak az indoeurópai
szónak az értelme is, amihez maga a latin szó kapcsolódik. Emere
azt jelenti: elvenni, elfogadni valamit valakitől.46
A másik kifejezésében, az emptio venditióban mintha valami
másféle jog muzsikája is visszhangoznék, nem csak a bölcs ró­
maiaké,47 akiknek a szemében, ha nem voltak meg az adásvétel
jelei, ár és pénz, akkor csak cseréről és adományról lehetett szó.
A vendere, eredetileg venumdare ősi, prehisztorikus típusú össze­
tett szó.48 Minden kétséget kizáróan, világosan ott van benne a
dare elem, ami az ajándékra és az átadásra utal. Az összetétel
másik tagja mintha egy indoeurópai fogalom átvétele volna,
ami már nem az eladást, hanem a vételárat jelentette, üm\,
szanszkrit vasnah, amit Him49 egyébként a „hozomány", „feleség
vételára" jelentésű bolgár szóval rokonított.

43 Festus ad manumissio.
44 Varró: De re rustica 2,1,15; 2,5; 2,5,11: sanos, noxis solutos stb.
45 Jegyezzük meg a m utui datio stb. kifejezéseket is. A rómaiaknak valójában
csupán a dare, „adni" szó állt rendelkezésükre a traditióban foglalt összes aktus
kifejezésére.
46 Walde, i. m. 253.
47 Dig. XVIII, I - 33, Paulus részletei.
48 Az ilyen típusú szavakról lásd Ernout: Credo-Qraddhá. (Melanges Sylvain
Lévi, 1911.) Újabb azonosság esetével van dolgunk, mint a res és az italokelta és
indoiráni jogi szókészlet megannyi más szava esetében. Figyeljük meg e sza­
vak archaikus formáit: tradere, reddere.

295
 Más indoeurópai jogrendszerek

Ezek a nagyon ősi római joggal kapcsolatos feltételezések in­

kább őstörténeti jellegűek. A latin jogban, erkölcsben és gazda­
ságban meg kellett lenniük ezeknek a formáknak, csak már fele­
désbe merültek, amikor intézményeik beléptek a történelembe.
Hiszen épp a rómaiak és a görögök voltak azok,4950akik - talán az
északi és nyugati sémik nyomdokain51 - feltalálták a személyi
és a dologi jog közti különbségtételt, elválasztották az eladást az
ajándéktól és a cserétől, elkülönítették az erkölcsi kötelességet a
szerződéstől, főként pedig felfogták a különbséget rítus, jog és
érdek között. Ok voltak azok, akik egy valódi, nagy és tiszteletre
méltó forradalommal túlléptek az elavult erkölcsiségen, meg a
túlságosan bizonytalan, költséges és ünnepélyes, személyi te­
kintélytisztelettel terhelt, a piac, a kereskedelem és a termelés fej­

49 Lásd Walde, uo. vendere címszó alatt. Az is meglehet, hogy a licitatio na­
gyon ősi elnevezése a háború és az (árverésen történő) eladás azonosságának
emlékét őrzi: Licitati in mercando sive pugnando centendentes, mondja ugyancsak
Festus, licitati címszó alatt; vö. a tlingit és kvakiutl „vagyonháború" kifejezé­
sekkel, lásd föntebb, 256. o. 237. jegyzet az árverésekről és potlecsekről.
50 Nem tanulmányoztuk kellőképpen a görög jogot, vagyis inkább az iónok
és dórok nagy törvényalkotásait megelőző jog maradványait ahhoz, hogy ki­
mondhassuk, ismerték-e valóban a különböző görög népek az ajándékozás e
szabályait, avagy sem. Egész irodalmat kellene újra áttanulmányozni a külön­
böző kérdések: ajándékok, házasságok, zálogok (lásd Gernet: ’Eyyúai. Revue
des Études Grecques, 1917; vö. Vinogradoff: Outlines of the History of Juris­
prudence. I., 235.), vendégszeretet, érdek és szerződések kérdésében, s akkor is
csak töredékekre bukkannánk. Itt van azért egy adalék: Arisztotelész a Niko-
makhoszi ethika 1123a 5 alatt a nagylelkű polgárról, köz- és magánkiadásairól,
kötelezettségeiről és terheiről szólván megemlíti a vendégbarátok fogadásait,
a követeket, Kai Swpcás Kai áim Supeás, azt, hogy hogyan költekeznek el utó
Koii'á, és hozzáfűzi: „Az ilyen ajándékok bizonyos tekintetben a fogadalmi
adományokhoz hasonlítanak." [Nikomakhoszi ethika. Szabó Miklós fordítása.
Budapest, 1971,95-96.] (Lásd föntebb, 262. o. 264. jegyzet, cimsiánok).
Két másik, élő indoeurópai jogrendszer is mutat hasonló intézményeket: az
albán és az őszét. Most csak arra szorítkozunk, hogy utalunk azokra a mai tör­
vényekre vagy rendeletekre, amelyek ezeknél a népeknél tiltják vagy korlátoz­
zák a tékozlást házasságkötés, halál stb. esetén, lásd Kovalewski: Coutume
contemporaine et Lói ancienne. 187., jegyzet.
51 Tudjuk, hogy az egyiptomi philébeli zsidók i. e. V. századi arameus
papiruszai csaknem minden szerződésformulát tartalmaznak. Lásd Cowley:
Aramaic Papyri. Oxford, 1923. Ungnad munkáit is ismerjük a babiloni szerző­
désekről (lásd Année Sociologique, XII., Huvelin, 508. és Cuq: Études sur les
contrats de l'époque de la Ire Dynastie babylonienne [Nouvelle Revue Historique
du Droit, 1910]).

296
lődésével összeegyeztethetetlen - alapjában véve akkoriban már
gazdaságellenes - ajándékgazdaságon.
Ráadásul egész rekonstrukciónk csupán egy valószínű hi­
potézis. Valószínűségét mindamellett növeli az a tény hogy
más indoeurópai jogrendszerekben, valós és írott jogokban is
bizonnyal volt - mégpedig történeti, hozzánk viszonylag kö­
zeli korszakokban - olyanfajta rendszer, mint amilyet a közön­
ségesen primitívnek nevezett, de legalábbis archaikus óceániai
és amerikai társadalmakban leírtunk. Némi biztonsággal álta­
lánosíthatunk tehát.
Ezeket a nyomokat az indoeurópai jogrendszerek közül a
germán és a hindú jog őrizte meg a legjobban. Szövegünk is
onnan van a legtöbb.

II
KLASSZIKUS HINDÚ JOG52
Az ajándék elmélete

Megjegyzés. - A hindú jogi dokumentumok használata során

elég súlyos nehézségbe ütközünk. A törvénykönyveket és a te­
kintély szempontjából azokkal felérő epikus könyveket a bráh-
manok szerkesztették, mégpedig, mondhatni, ha nem is saját
maguknak, de legalábbis a maguk hasznára, éppen működé­

52 Az ősi hindú jogot két, az írások többi részéhez képest viszonylag későn
szerkesztett gyűjteménysorozatból ismerjük. Az ősibb sorozatot a Dharma-
szútrák alkotják, amelyeket Bühler a buddhizmust megelőző korszakra datál
(Sacred Laws. A Sacred Books of the East sorozatban, Bevezetés). Nem egyértel­
mű azonban, hogy e szútrák egy része - vagy esetleg a hagyomány is, amelyen
alapulnak - nem buddhizmus utáni-e. Mindenesetre részét képezik annak,
amit a hinduk srufinak, Kinyilatkoztatásnak neveznek. A másik sorozat a
szmriti, a Hagyomány, vagy a Dharmasásztrdk: a Törvénykönyvek, amelyek kö­
zül Manu híres, a szútráknál alig fiatalabb törvénykönyve a legfontosabb.
Mégis inkább egy hosszú elbeszélő művet használtunk, amelynek a bráh-
manikus hagyományban szmriti és sásztra (hagyomány és tanított törvény) ér­
téke van. Az Anusászanaparvan (a Mahábhárata XIII. könyve) másként világítja
meg az ajándékozási erkölcsöt, mint a törvénykönyvek. Másfelől éppolyan ér­
tékes és inspiráló, mint amazok. Különösen is úgy tűnik, hogy megfogalmazá­
sának mélyén a mánava bráhmanikus iskola ugyanazon hagyománya rejlik,
mint amelyen maga Manu törvénye is alapszik (lásd Bühler: The Laws of M anu.
Sacred Books of the East. LXX. skk.). Egyébként ez a parvan [könyv] és Manu
szinte egymást idézgetik.
A szöveg mindenesetre felbecsülhetetlen értékű. Az ajándék - mint a kom­
mentár mondja, dána-dharmakathanam - óriási eposzának óriási könyve ez, a
könyvnek több mint harmada, több mint negyven „tanítás" „ennek van szen­

297
sük fénykorában.53 Csupán elméleti jogot tárnak elénk. Csak a
bennük foglalt számos jóváhagyás segítségével próbálhatjuk
meg rekonstruálni és átlátni, milyen is volt a másik két kaszt
[helyesen várná], a ksatriják és a vaisják jogrendje és gazdasága.
Jelen esetben az elméletet, az „ajándék törvényét", amit itt le­
írunk, a dánadharmát valójában csak a bráhmanokra alkalmaz­
ták, arra, ahogyan az ajándékot ők kérték és kapták - anélkül,
hogy vallási szolgáltatásaikon túl bármivel is viszonozták vol­
na - , továbbá arra, ahogyan ez nekik járt. Számos leírás tárgya
természetesen éppen ez, hogy a bráhmanoknak adni kell. Va­
lószínű, hogy a nemesek, a fejedelmi családok között, meg a
számos kaszton és fajtán belül, a köznép soraiban egészen más
viszonyok uralkodtak. Ezeket épp csak sejtjük. Annyi baj le­
gyen. A hindú tények halmaza is jókora.
Az ősi India, közvetlenül az árja gyarmatosítás után, való­
ban kétszeresen is a potlecs hazája volt.54 Először is, a potlecs

telve". Ráadásul ez a könyv Indiában rendkívül népszerű. A költemény elme­

séli, hogyan recitálta el tragikus módon a királyi származású hadvezér, Bhís-
ma, nyílhegy-ágyán fekve, halála óráján Judhisthirának, a nagy királynak,
Dharma, a Törvény inkarnációjának.
Mostantól A nus. P.-ként rövidítjük, s általában megadjuk mindkét hivatko­
zást: a verssor számát és a sor számát adhjájánként [fejezetenként]. Az átírási
jeleket dőlt betű helyettesíti. [A magyar szövegben a magyar átírást használ­
tuk. - A ford.]
53 Nem egy ponton nyilvánvaló, hogy ha a szabályok nem is, a sásztrák és az
eposzok megfogalmazása későbbi, mint a buddhizmus elleni küzdelem, amely­
ről szólnak. Ez legalábbis az Anusászanaparvan esetében - ami tele van a bud­
dhizmusra vonatkozó utalásokkal - bizonyos. (Lásd főként a 120. adhjáját.)
Még az is meglehet - annyira késői lehet végleges megfogalmazásuk -, hogy a
kereszténységre való utalással is találkozunk, pontosan az ajándékok elmélete
kapcsán, ugyanebben a pamaiiban (114. adhjdja, 10. sor), ahol Vjásza hozzáteszi:
„Ez az a törvény, amit éles (nipunéna , Kalkuttai kiadás) (naipunéna, Bombayi
kiad.) elmével tanítanak": „ne tegye másnak azt, ami saját énje ellen van, ez az
összefoglalt dharma (törvény)" (5673. sor). Másfelől nem lehetetlen, hogy a je­
les formula- és közmondásgyártó bráhmanok maguktól is eljuthattak efféle le­
leményhez. Az előző sor (9 = 5672.) csakugyan mélyen bráhmanikus jellegű:
„Másokat a vágy vezérel (és csalódnak). Az elutasításban és az adományban, a
boldogságban és a bajban, az örömben és a bánatban (a dolgokat) az ember ön­
magához (énjéhez) méri stb." Nílakantha kommentárja világos, eredeti, nem
keresztényi: „Ahogy valaki másokkal viselkedik, úgy (viselkednek vele a töb­
biek). Csak ha átérzi az ember, ő maga hogyan fogadná, ha kérlelését elutasíta­
nák... stb., akkor látja, mit kell adni."
54 Nem azt akarjuk mondani, hogy az Északkelet-Indiába érkezett árják már
egy nagyon ősi korban, a Rig-Véda korában is, ne ismerték volna a piacot, a ke­
reskedőt, az árat, a pénzt, az eladást (lásd H. Zimmer: Altindisches Leben. 257.

298
mind a mai napig megvan két igen nagy népcsoportnál, ame­
lyek hajdan sokkal több lelket számláltak, és India népessége
nagy részének alapjául szolgáltak: az asszámi törzseknél (ti-
beto-burmaiak) és az (ausztro-ázsiai) mundá népek törzseinél.
Sőt jogunk van feltételezni, hogy e törzsek hagyománya élt to­
vább bráhmanikus köntösben.55 Például a batak indzsokhoz és
a maláj vendégszeretet más alapelveihez hasonló intézmény
nyomait56 fedezhetjük föl abban az előírásban, amely megtilt­
ja, hogy a váratlanul betoppant vendég megkínálása nélkül
egyék valaki: „halahalah mérget eszik az, aki a barátja nélkül
eszik". Másfelől: ugyanebbe a nembe, ha nem ugyanebbe a faj­
tába tartozó intézményeknek a legősibb Véddban maradt nyo­
muk. S minthogy ezeket majdnem az egész indoeurópai világban
megtaláljuk,57 minden okunk megvan rá, hogy azt gondoljuk,
ezeket is az árják hozták magukkal Indiába.58 A két áramlat bi­

skk.): Rig-Véda IV, 24, 9. Főként az Atharva-Véda mozog otthonosan ebben a

gazdaságban. Maga Indra is kereskedő (Atharva-Véda III, 15, lásd a Kausika-
szútra VII, 1; VII, 10 és 12-ben, egy eladni induló ember rítusában. Lásd mind­
azonáltal: dhanadá, uo. 1. sor és vádzsin, Indra jelzője, uo.
Azt sem állítjuk, hogy a szerződésnek Indiában ne lett volna más eredete, a
javak átadásának ne lett volna dologi, személyes és formális része; sem azt,
hogy India ne ismerte volna a kötelezettség más formáit, például a szándékta-
lan vétséget. Csupán azt akarjuk kimutatni, hogy e jogok mellett fennmaradt
egy másik jog, egy másik gazdaság és egy másik mentalitás.
55 Különösen is kellett hogy legyenek - mint ahogy a bennszülött törzseknél
és nemzeteknél vannak is - nemzetségek és falvak közötti totális szolgáltatá­
sok. A bráhmanoknak szóló tilalom (Vaszistha 14,10 és Gautama XIII, 17; M anu
IV, 217), nehogy bármit is elfogadjanak „a sokaságtól", főként pedig nehogy
részt vegyenek lakomáikon, bizonyosan ilyesféle szokásokra céloz.
56 Anus. P. 5051. és 5045. sor (104. adhjdja, 98 és 95): „ne fogyasszon olyan folya­
dékot, amelynek eszenciája elillant... se anélkül, hogy ne adna belőle a vele egy
asztalnál ülőnek" (kommentár: annak, akit leültetett, s akinek vele kell ennie).
57 Például az adánam, az az ajándék, amit a barátok adnak a frissen felszen­
telt vagy beavatott ifjú szüleinek vagy a menyasszonynak és a vőlegénynek,
még jogcímében is megegyezik a germán gabennel, amelyről lentebb szólni fo­
gunk (lásd a grihjaszútrákat, a házi rítusokat Oldenberg in: Sacred Books XXIX-
XXX. a névmutatóban e címszavak alatt).
Egy másik példa az (étel-)ajándékokból fakadó tisztelet, lásd A nus. P. 122.,
12., 13., 14. sor: „Tiszteltetvén megtisztelnek, kitüntetvén kitüntetnek." „Ado­
mányozó ő itt is, ott is, mindenfelől dicsőségét zengik" (Anus. P. 5850. sor).
58 Az etimológiai és szemantikai kutatás egyébként lehetővé tenné, hogy a
római jog területén elértekhez hasonló eredményekre tegyünk szert. A leg­
ősibb védikus dokumentumok bővelkednek az olyan szavakban, melyek eti­
mológiája még világosabb, mint a latin kifejezéseké, s mindegyik, még a piacra
és az eladásra vonatkozók is, egy másik rendszert föltételez, ahol cserék,

299
zonnyal akkoriban olvadt egybe, amikor a Védák legkésőbbi
részei keletkeztek, s a két hatalmas folyam, az Indus és a Gan-
gesz síkságának meghódítása lezajlott. Az is bizonyos, hogy a
két áramlat erősítette egymást. Továbbá, amint elhagyjuk az
irodalom védikus korát, ezt az elméletet, éppúgy, mint a szo­
kásokat, rendkívül fejlettnek találjuk. A Mahábhárata egy gi­
gantikus potlecs históriája; a Kauravák kockáznak a Pánda-
vákkal; lovagi torna, és Draupadínak, a Pándavák húgának és
többférjű asszonyának párválasztása.59 Az eposz legszebb epi­
zódjaiban ugyanezen mondaciklus más ismétlődései is előfor­
dulnak, például Nala és Damajantí története, csakúgy, mint az
egész Mahábhárata, elmeséli ház közös felépítését, kockajátékot
stb.60 Az elbeszélés irodalmi és teológiai fordulatai azonban
mindent eltorzítanak.
Jelenlegi bizonyításunk egyébként nem teszi szükségessé,
hogy az eredetek e sokaságát méricskéljük, és feltételesen az

ajándékok és fogadások foglalják el azoknak a szerződéseknek a helyét, amilye­

nekre mi gondolni szoktunk, ha ilyesmi kerül szóba. Sokan megfigyelték az ál­
talunk „adni"-nak fordított szanszkrit dá szó és számtalan származéka értelmé­
nek (egyébként valamennyi indoeurópai nyelvben közös) bizonytalanságát. Pl.
adá: kapni, elvenni stb.
Ugyancsak a példa kedvéért, válasszuk ki pontosan azt a két védikus kifeje­
zést, amelyek a legjobban leírják az eladás technikai aktusát; ez a paradá sulkaja,
eladni valamilyen áron, valamint a pan ige összes származéka, pl. páni, „keres­
kedő". Túl azon, hogy a paradá magában foglalja a dá, adni szócskát, a sulka,
ami tényleg rendelkezik a latin pretium technikai jelentésével, egészen mást is
jelent: nemcsak értéket és árat, hanem a harc díját, a menyasszony vételárát,
szexuális szolgáltatás díjazását, adót, járandóságot is. A pan pedig, amiből a
már a Rig-Védá ban is meglévő páni (kereskedő, fösvény, zsugori és a külföldi­
ek egyik neve) és a pénz, a pana (később a híres kársápana) stb. származott, azt
jelenti: eladni, játszani, fogadni, megverekedni valamiért, adni, cserélni, koc­
káztatni, merni, nyerni, játékra föltenni. Ráadásul kétségkívül semmi okunk
feltételezni, hogy a pan, „méltányolni, dicsérni, értékelni" ige különbözik az
előbbitől. A pana, „pénz", azt is jelenti: eladó holmi, munkabér, a fogadás és a
játék tárgya, játszóház, sőt a fogadó, amely a vendéglátás helyébe lépett. Ez az
egész szókészlet olyan fogalmakat kapcsol egymáshoz, amelyek csak a pot-
lecsben kapcsolódnak össze; minden arról az eredeti rendszerről árulkodik,
amelyet föl is használtunk, hogy a szó szoros értelmében vett eladás későbbi
rendszerét felfoghassuk. De ne próbálgassuk tovább a rekonstrukciót az eti­
mológia segítségével. India esetében erre nincs szükség, és kétségkívül igen
messze vinne bennünket az indoeurópai világtól.
59 Az eposz összefoglalását lásd Mahábhárata, Ádiparvan, 6. adhjája.
60 Lásd pl. Hariscsandra mondáját, Szabháparvan, Mahábhárata, II. könyv, 12.
tanítás; más példa: Viráta Parvan, 71. tanítás.

300
egész rendszert rekonstruáljuk.61 Arra sincs szükség, hogy az
érdekelt osztályokat és a rendszer virágkorát egy ilyen össze­
hasonlító munkában nagyon pontosan meghatározzuk. Ké­
sőbb, minket most nem érdeklő okokból, ez a jog eltűnik, s
csak a bráhmanok érdekkörében marad fenn; az azonban el­
mondható, hogy az időszámításunk előtti VIII. század és az
időszámításunk szerinti II. vagy III. század között mintegy
hat-tíz évszázadon át virágjában volt. Ez nekünk elég: az
eposz és a bráhmanikus törvény még a régi atmoszférában
mozog: az ajándékok még kötelezőek, a dolgok sajátos ható­
erővel rendelkeznek és az emberi lények részét képezik. Szo­
rítkozzunk a társadalmi élet e formáinak leírására és okaik ta­
nulmányozására. Az egyszerű leírás is eléggé bizonyító erejű
lesz.
Az ajándékba adott dolog ebben az életben is, a másikban is
megtermi jutalmát. Emitt az ajándékozó számára automatiku­
san létrehozza ugyanazt, ami ő maga:62 nem veszett el, újrate­
remti önmagát; a túlvilágon pedig magát a megnövekedett
dolgot találja meg az ember. A felkínált táplálék az, ami ezen a
világon vissza fog térni az adományozóhoz; ugyanezt fogja
enni a másvilágon is; sőt újjászületései sorozatában is ez lesz a
61 Be kell ismernünk, hogy bizonyításunk fő témájáról, a viszonzás kötele­
zettségéről a hindú jogban kevés adatra bukkantunk, kivéve talán M anu törvé­
nyeit, VIII, 213. Sőt a legvilágosabb adat is csak az a szabály, ami tiltja. Nagyon
úgy tűnik, hogy a halotti srdddha, a halotti lakoma, amit a bráhmanok annyira
kifejlesztettek, eredetileg alkalom volt egymás meghívására és a meghívások
viszonzására. Ez viszont kifejezetten tilos. A nus. P. 4311,4315 = XIII, 90. tanítás,
43. skk. sor: „Aki csak barátokat hív meg a sráddhára, nem jut az égbe. Nem ba­
rátokat kell meghívni, se nem ellenségeket, hanem semleges személyeket stb.
Az olyan papoknak adott fizetség, akik egyben barátok is, a démoni nevet vi­
seli" (pisdcsa), 4316. sor. Ez a tilalom kétségtelenül valóságos forradalmat jelen­
tett a fennálló szokásokkal szemben. Még a jogász-költő is meghatározott pil­
lanathoz és iskolához köti (Vaikhánasza Sruti, uo. 4323. sor = 90. tanítás, 51. sor).
Az agyafúrt bráhmanok a nekik adott ajándékok viszonzását valójában az iste­
nekre és a holtak léikéire bízták. A halandók közössége kétségtelenül továbbra
is meghívta a barátokat a halotti torra. Ez Indiában még ma is így van.
A bráhman nem viszonzott, nem hívott meg senkit, sőt alapjában véve nem is
fogadott el semmit. Mindemellett a törvénykönyvekben elegendő dokumen­
tum maradt fenn esetünk illusztrálásához.
62 Vos. Dh. szútra XXIX, 1,8,9,11-19 = Manu IV, 229. skk. Vö. A nus. P. 64-től
69-ig valamennyi tanítás (Parrfsara-idézetekkel). A könyvnek ez a része mintha
teljes egészében egyfajta litánián alapulna; félig asztrológiai, és egy dánakalpd-
val kezdődik (64. tanítás), amely meghatározza, milyen konstellációk esetén
kinek kell ezt vagy azt ennek vagy amannak odaadni.

301
tápláléka:63 a víz, az odaadott kutak és források oltalmat nyúj­
tanak a szomjúság ellen;64 a ruhák, az arany, a napernyők, a
szandál, amiben járni lehet az átforrósodott földön, mind­
mind visszajönnek ebben az életben is, a másikban is. Az a
föld, amit odaajándékoztál, s most másnak terem, mégis neked
kamatozik ezen a világon is, a másikban is, a jövendő újjászü­
letésekkor is. „Ahogyan a holdsarló kerekedik napról napra,
az egyszer odaadott földadomány is úgy növekszik évről évre
(aratásról aratásra)."65 A földből termés, járadék, adó, bánya,
lábasjószág terem. Ha ajándékba adják, ugyanazokkal a javak­
kal gazdagítja az ajándékozót és a megajándékozottat.66 Az
egész jogi-gazdasági teológia gyönyörű szentenciákban bur­
jánzik a végtelenségig, számtalan versbe szedett idézettel, s
ebben a témában mind a törvénykönyvek, mind az eposzok ki-
apadhatatlannak bizonyulnak.67
A földet, a táplálékot, mindazt, amit ajándékoznak, meg is
személyesítik egyébként: eleven lények ezek, akikkel párbe­
szédet folytatnak, s akik részt vesznek a szerződésben. Azt
akarják, hogy odaadják őket. A Föld hajdan beszélt a naphé­

63 Anus. P. 3212; még az is, amit a kutyának és a súdrának adnak, annak, aki
„a kutyának főz", svapaka (63. tanítás, 13. sor). Vő. uo. 45. sor = 3243., 3248.
sor.
64 Lásd általános elveit annak, hogyan találja meg az ember az odaadott dol­
gokat az újjászületések sorozatában (XIII, 145. tanítás, 1-8, 23. és 30. sor).
A zsugorira váró büntetéseket ugyanez a tanítás fejti ki, 15-23. sor. Különösen
hogy „szegény családban fog újjászületni".
65 Anus. 3135; vö. 3162 = 62. tanítás, 33. és 90. sor.
66 3162. sor = uo. 90. sor.
67 Alapjában véve ez a parvan, a MahábháratánaV. ez a könyve egyetlen válasz
a következő kérdésre: Hogyan lehet megragadni a Gazdagságot, Srít, az állha­
tatlan istennőt? Az első válasz az, hogy Srí a tehenek között él, trágyájukban és
vizeletükben, ahol a tehenek, ezek az istennők, lakni engedték. Ezért van az,
hogy egy tehén odaajándékozása biztosítja a szerencsét (82. tanítás; lásd len­
tebb, 306. o. 86. jegyzet). A második, mélységesen hindú válasz, amely egye­
nest India egész erkölcsi tanításának az alapja, azt mondja (163. tanítás): a Gaz­
dagság és a Boldogság titka az, hogy az ember ad, nem tart meg semmit, nem
keresi a Gazdagságot, hanem szétosztogatja, hogy jöjjön vissza magától, ezen
a világon, a megtett jótétemény formájában, meg a másvilágon is. Lemondani
a dolgokról, csak azért szerezni, hogy adjon az ember: ez a természet törvénye,
s ez az igazi haszon forrása (5657. sor =112. tanítás, 27. sor): „Mindenkinek az­
zal kell viszonoznia bősége napjait, hogy élelmet oszt."

302
roszhoz, Rámához, Dzsamadagni fiához; s amikor Ráma meg­
hallotta a föld énekét, az egészet nekiajándékozta magának
Kásjapa risinek; a Föld ezt mondta68 kétségkívül ősi nyelvén:

„Kapj meg engem (megajándékozott)

Adj oda engem (ajándékozó)
ha odaadsz, újból megkapsz."

és hozzátette, ezúttal kissé lapos bráhmanikus nyelvezetben:

„ezen a világon és a másikon, amit odaadnak, újból elnyerik".
Egy igen ősi törvény69 azt mondja, hogy Anna, az isteni táplá­
lék maga nyilatkoztatta ki a következő verssorokat:

„Az, aki (engem) elkészítve elfogyaszt anélkül, hogy adna az iste­

neknek, a holtak leikeinek, szolgáinak és vendégeinek, és őrüle­
tében (így) mérget nyel, azt elfogyasztom, halála vagyok annak.
De aki agnihótrát ad, elvégzi a vaisvadévát,70 majd megelége­
dettségben, tisztaságban és hitben megeszi a maradékot, mi­
után enni adott mindazoknak, akiket táplálnia kell, annak szá­
mára ambróziává válók, és örömét leli bennem."

Az élelem természetéből fakad, hogy meg kell osztani; ha az

ember nem ad belőle másoknak, „megöli a lényegét", elpusz­
títja a maga és mások számára is. A bráhmanizmus ezt az egy­
szerre materialista és idealista értelmezést adta az irgalmas­
ságra és a vendégszeretetre.71 A gazdagság azért van, hogy

68 A 3136. sor (= 62. tanítás, 34. sor) ezt a stanzát gdthdnak nevezi. Nem sióka;
ősi hagyományból származik tehát. Ráadásul azt hiszem, az első félsor, mamé-
vadattha, mam dattha, mam dattvd mamévapszjaja (3137. sor = 62. tanítás, 35. sor)
igencsak elkülönülhet a másodiktól. A 3132. sor egyébként már előre elkülöní­
ti tőle (62. tanítás, 30 sor): „Ahogyan a tehén kisborja felé fut, s teli tőgyéből ki-
csurran a tej, úgy fut az áldott föld a földek ajándékozója felé."
69 A Baudhájana dharma-szútra 11, 18, ami nyilvánvalóan egyidős nemcsak
ezekkel a vendéglátási szabályokkal, de még a táplálék kultuszával is, amelyről
viszont elmondható, hogy egyidős a védikus kor kései formáival, és a vis-
nuizmusig tartott, amibe azután beolvadt.
70 Bráhmanikus áldozatok a késő védikus korban. Vö. Baudh. dh.-szútra 11,6,
41. Vö. Taittiríja Áranjaka VIII, 2.
71 Az egész elmélet ki van fejtve a Maitréja risi és maga Krisna Dvaipajana in­
karnációja, Vjásza közt lefolyt híres beszélgetésben (Anus. P. XIII, 120 és 121).
Az egész beszélgetésnek, amelyben a bráhmanizmus buddhizmus elleni har­
cának nyomaira is rábukkantunk, történelmi célzata kellett hogy legyen, lásd
főként 5802. sor (= XIII, 120,10. sor), és olyan korra utal, amikor a krisnaizmus

303
adományként szétosszák. Ha nem lennének bráhmanok, hogy
elfogadják, „hiába volna a gazdagok gazdagsága".72
Aki tudatlanul eszi meg, megöli a táplálékot, s ha megette, a
táplálék megöli őt.73
A fösvénység megszakítja az egymásból szüntelenül újjá­
születő jog, érdemek, táplálékok körforgását.74
Másrészt azonban a bráhmanizmus ebben a csereberejáték­
ban, éppúgy, mint a lopás kérdésében, világosan azonosította a
személyi tulajdont. A bráhman tulajdona maga a bráhman.
„A bráhman tehene méreg, mérges kígyó", mondja már az
Atharva-Véda.75 Baudhájana ősi törvénye76 kijelenti: „A bráh­
man tulajdona megöli (a bűnöst) fiaival és unokáival együtt; a
méreg nem méreg; a bráhman tulajdonát nevezik a mérgek
mérgének." Önmagában hordja a megtorlást, mivel ő maga
mindaz, ami csak a bráhmanban rettentő lehet. Még arra sincs
szükség, hogy a bráhman tulajdonának ellopása tudatos és
szándékos legyen. Paramunknak egy egész „fejezete",77 a Ma-
hábhárata bennünket legjobban érdeklő része elmeséli, hogyan
változott gyíkká Nriga, a jaduk királya, mert emberei hibájá­
ból egy bráhmannak ajándékozta egy másik bráhman tehenét.
Az, aki jóhiszeműen kapta, nem akarja visszaadni, még ha

győz. A közvetített tan azonban az ősi bráhmanikus teológia, sőt talán India
legősibb nemzeti erkölcsének tanítása... még az árják előttről.
72 Uo., 5831. sor (= 121. tanítás, 11. sor).
73 Uo., 5832. sor (= 121. tanítás, 12. sor). A kalkuttai olvasatban annamot kell
olvasni, nem pedig arthamot (Bombay). A második félsor homályos, és kétség­
telenül rosszul adták tovább. Mégis jelent azonban valamit. „Az a táplálék,
amit az ember megeszik, amennyiben az táplálék, annyiban gyilkosa az, akit
megölt, tudatlan." A két következő sor is rejtélyes, de világosabban fejezik ki a
gondolatot, és egy olyan tanra utalnak, amely egy risi nevét viselte: 5834. sor
(= uo. 14. sor): „amikor a bölcs, a tudós eszik, újjászületteti a táplálékot, ő, a
mester - azután meg a táplálék születteti újjá őt" (5863). „Ez a fejlődés (a dol­
goké). Mert az, ami az ajándékozó érdeme, az elfogadó érdeme is (és fordítva),
mert itt nem csak egyetlen, egy irányba forgó kerék van." Pratáp fordítása
(Mahábhárata) nagyon parafrazeált, de itt kitűnő kommentárokon alapszik, és
megérdemelné, hogy lefordítsák (egy szépséghibája, egy tévedés kivételével:
évam dzsnajati, 14. sor: a táplálék nemződik újra, nem az ivadékok). Vö. A p. Dh.
sz. 11, 7 és 3: „Aki vendége előtt eszik, elpusztítja családja táplálékát, tulajdo­
nát, utódait, jószágát, érdemeit."
74 Lásd föntebb.
75 Atharva-Véda 18,3; vö. uo. 19,10.
76 I, 5 és 16 (lásd föntebb az ellopott res aeterna auctoritasát).
77 70. tanítás. A tehénajándékozásról szól (melynek rítusát a 69. tanítás
mondja el).

304
százezer másikat kap is érte cserébe; háza része lett, az övéi
közül való;

„Hozzászokott már a helyekhez és időkhöz, jól tejel, jámbor, és

nagyon ragaszkodó. Teje édes, értékes és mindig ott van a há­
zamban" (3466. sor).

„Ő (a tehén) táplálja egyik kicsi gyermekemet, aki véznácska,

és már elválasztottuk anyjától. Én nem tudom odaadni..."
(3467. sor).

Ám az, akitől elvették, nem fogad el helyette másikat. A tehén

jóvátehetetlenül két bráhman tulajdona. A két nemleges válasz
közé rekedt szerencsétlen király az elutasításokban foglalt át­
kok miatt évezredekre elátkozott marad.78
Az odaajándékozott dolog és az adományozó, a tulajdon és
a tulajdonos közötti kötelék sehol sem olyan szoros, mint a te­
hén elajándékozására vonatkozó szabályokban.79 A szabályok
kiválóak. Dharma (a törvény) király,80 maga Judhisthira, az
eposz főhőse ezeket betartva, árpával és tehéntrágyával táplál­
kozva és a földön hálva „bikává" változik a királyok között.
A tehén gazdája három nap, három éjjel őt utánozza, és lesi „a
tehén óhaját".81 A háromból egy éjszaka kizárólag „a tehén
nedveivel": vízzel, trágyával, vizelettel táplálkozik. (A vizelet­
ben lakik maga Srí, a Gazdagság.) A háromból egy éjszakán
velük alszik, a földön, mint ők, és, teszi hozzá a kommentátor,
„vakarózás nélkül, a férgek hessegetése nélkül", ilyeténkép­
pen „lélekben is azonosulva" a tehenekkel.82 Amikor szent ne­

78 14. skk. sor: „A bráhman tulajdona úgy öl, ahogyan a bráhman tehene
megöli Nrigát", 3462. sor (= uo. 33), (vö. 3519 = 71. tanítás, 36. sor).
79 Anus. P. 77,72. tanítás; 76. tanítás. Ezeket a szabályokat kissé valószínűt­
len, de főként elméleti jellegű részletekben bővelkedve mesélik el. A rítust egy
meghatározott iskolának, Brihaszpati iskolájának tulajdonítják (76. tanítás).
Az aktus előtt három nap, három éjjel s utána még három napig tart; bizonyos
körülmények között akár tíz napig is elhúzódhat. (3532. sor = 71. tanítás, 49;
3597. sor = 73. tanítás, 40; 3517 = 71,32).
80 Szüntelen „tehénajándékozásban" élt (gavam pradána), 3695. sor = 76. taní­
tás, 30.
81 Valóságos beavatásról van itt szó: az adományozó beavatja a teheneket,
azok pedig őt; egyfajta misztérium ez, upanitésu gósu, 3667. sor = 76,2. sor.
82 Ez egyszersmind megtisztulási rítus is. A tulajdonos ezzel megszabadul
minden bűntől (3673. sor = 76,2. sor).
305
veken szólongatva őket83 belép az istállójukba, hozzáteszi: „a
tehén az anyám, a bika az apám stb." Az ajándékozás aktusa­
kor az első formulát ismételgeti. S íme, eljött az átadás ünnepé­
lyes pillanata. Miután hosszan dicsérte a teheneket, az adomá­
nyozó így szól:
„Amik ti vagytok, az vagyok én, ma leglényegetekké váltam, s
benneteket adva magamat adom."8485
A megajándékozott pedig (a pratigrahanát65 végrehajtva) így szól:

„Szellemben megmozgatottak (átadottak), szellemben elfoga­

dottak, dicsőítsetek meg minket kettőnket, ti, Szórna (hold) és
Ugra (nap) formájúak!" (3677. sor).86
A bráhmanikus jog más alapelvei különös módon emlékeztet­
nek a korábban leírt polinéz, melanéz és amerikai szokások
egyik-másikára. Az ajándék elfogadásának módja furcsa mó­
don hasonló. A bráhman hajlíthatatlanul gőgös. Először is, el­
utasítja, hogy bármilyen tekintetben köze legyen a piachoz. El
sem szabad fogadnia semmit, ami onnét jön.87 A bráhman hű
maradt az ősi indoiráni pásztoroknak és a nagy síkságok be­
vándorolt vagy őshonos földműveseinek gazdaságához és er­
kölcséhez abban az egész országot átfogó gazdaságban is, ahol
már voltak városok, piac és pénz. Ezt a nemeshez méltó maga­
tartást88 akkor sem adja föl, ha azzal támadják, hogy eleget

83 Szamanga („minden tagja megvan"), Bahula („széles, kövér") 3670. sor

(vö. 6042. sor, a tehenek így szóltak: „Bahula, Szamanga. Félelem nélkül való
vagy, megnyugodtál, jó barátnő vagy"). Az eposz nem felejti el hozzátenni,
hogy ezek a nevek a Véddból, a srutiból valók. A szent nevek csakugyan megta­
lálhatók az Áthatva- Vedaban, V, 4,18,3. és 4. sor.
84 Pontosabban: „a ti adományozótokként önmagam adományozója vagyok"
(3676. sor).
85 „A megragadás aktusa", a szó hajszálpontos megfelelője az accipere,
Xanßaeeiv, take stb. kifejezéseknek.
86 A rítus jelzi, hogy szezámos süteményből vagy tisztított vajból [ghi] való
teheneket, továbbá „arany-, ezüstteheneket" is lehet ajándékozni. Ebben az
esetben ugyanúgy kezelték őket, mint az igaziakat, vö. 3523,3839. A rítusokat,
főként az átadásét, ilyenkor kissé tökéletesítik. Rituális neveket adnak ezek­
nek a teheneknek. Ezek egyike azt jelenti: „a jövendő". A tehenekkel töltött éj­
szaka, „a tehenek óhaja" még szigorúbb.
87 Ap. dh. szútra 1,17 és 14; Manu X, 86-95. A bráhman csak olyasmit adhat
el, ami nem vásárolt holmi. Vö. Ap. dh. 1,19,11.
88 Vö. föntebb, 213. o. 56. jegyzet; Melanézia, Polinézia; 191. skk. (germá­
nok); Ap. dh. szútra 1,18,1; Gautama dh. szútra XVII, 3.

306
tesznek neki.89 A Mahábhárata két „tanítása" elmondja, hogy a
hét risi, a nagy Látnokok és csapatuk éhínség idején, amikor
kis híján megették Sibi király fiának testét, hogyan utasították
vissza a Saivja Vrisadarbha királytól kapott hatalmas ajándé­
kokat, sőt aranyfügéket, ezzel a válasszal:

„Ó, király, királyoktól kapni a méz kezdete, a méreg vége"

(4459. sor = 93. tanítás, 34. sor).
Majd következik két sorozat átok. Tulajdonképpen az egész el­
mélet meglehetősen komikus. Az egész kaszt, amely adomá­
nyokból él, úgy tesz, mintha visszautasítaná őket.90 Aztán en­
gednek, és elfogadják azt, amit spontán nekik ajándékoznak.91
Azután meg hosszú listákat állítanak össze92arról, hogy kiktől,
milyen körülmények között és milyen dolgokat93 szabad elfo­
gadni, egészen addig, hogy éhezés esetén, igaz, enyhe vezek-
lés terhe mellett, de bármit el lehet.94
Arról van szó, hogy az a kapocs, amit az ajándék az adomá­
nyozó és a megajándékozott közt létrehoz, mindkettejüknek
túl erős. Az egyik, mint az előzőleg vizsgált rendszerek mind­
egyikében - sőt még annál is jobban - össze van kötve a másik­
kal. A megajándékozott függőségi viszonyba kerül az ajándé­
kozóval.95 Ezért nem szabad a bráhmannak bármit is „elfogad­
nia", még kevésbé kérnie a királytól. Istenség ő az istenségek
között, fölötte áll a királynak, és méltatlan lenne hozzá, ha
mást tenne, mint hogy elvesz. Másfelől a király részéről az
ajándékozás mikéntje ugyanannyit számít, mint az, amit ad.96

Az ajándék tehát az, amit adni is kell, kapni is kell, de ugyan­

akkor mégis veszélyes elfogadni. Arról van szó, hogy maga az
89 Vö. Anus. P. 93. és 94. tanítás.
90 Ap. dh. szútra 1, 19 és 13, 3, ahol egy másik bráhmanikus iskolát, a
Kányákat idézik.
9>M anu IV, 233.
92 Gautama dh. szútra XVII, 6,7; M anu IV, 253. Lista azokról, akiktől bráhman
nem fogadhat el semmit: Gautama XVII, 17; vö. M anu IV, 215-217.
93 Lista az elutasítandó dolgokról: Ap. 1,18,1; Gautama XVII. Vö. M anu IV,
247-250.
94 Baudh. dh. szútra 11,5,8; IV, 2,5, a táratszamandík recitálása = Rig-Véda IX, 58.
95 „ A bölcsek ereje és ragyogása megtörik, ha kapnak" (elfogadnak, elvesz­
nek). „Óvakodj azoktól, akik nem akarnak elfogadni, ó, király!" (Anus. P. 2164
= 35. tanítás, 34. sor).
96 Gautama XVII, 19,12 skk.; Ap. 1,17, 2. Az ajándékozási etikett formulája:
M anu VII, 86.

307
odaajándékozott dolog, főként az ételadomány, kétoldalú és
megmásíthatatlan kapcsolatot teremt. A megajándékozott ki
van téve az ajándékozó haragjának,97sőt mindketten függenek
egymástól. Az embernek ellenségénél sem szabad ennie.98
Mindenféle archaikus óvintézkedést tesznek. A törvényköny­
vek és az eposzok - oly terjengősen, ahogy csak a hindú irodalmá­
rok terjengem tudnak - taglalják, hogy az adományok, ajándéko­
zók és odaajándékozott dolgok mennyire viszonylagosan,99 mi­
lyen óvintézkedésekkel és aprólékos gondossággal kezelendő
fogalmak, olyaténképpen, hogy az adás és elfogadás mikéntjébe
semmilyen hiba ne csúszhasson. Minden az etikett körébe tarto­
zik; nem úgy, mint a piacon, ahol az ember tárgyszerű módon
megkap valamit az áráért. Itt semmi nem közömbös.100 Szerző­
dések, szövetségek, javak átruházása, az átadott javak révén az
adó és kapó személyek közt létrejövő kötelékek: ez a gazdasági
erkölcs ezzel a teljességgel számol. A szerződő felek természete
és szándéka, meg az adott dolog természete elválaszthatat­
lan.101 A jogász-költő tökéletesen fejezte ki, amit le akarunk írni:
„Itt csupán egy kerék van" (ami egyirányba forog).102

92 Kródhó hanti jad ddnam - „A harag megöli az adományt", Anus. 3638 = 75.
tanítás, 16. sor).
98 Ap. II, 6,19; vö. M anu III, 5,8, abszurd teológiai interpretációval: ebben az
esetben az ember „megeszi vendéglátója vétkét". Ez az értelmezés arra az álta­
lános tilalomra utal, amellyel a törvények fenyegetik a bráhmanokat egyik lé­
nyeges foglalatosságuk: a „bűn-evés" ellenében, amit ma is gyakorolnak, s
úgy tűnik, eszük ágában sincs felhagyni vele. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy
az ajándékozásból egyik fél számára sem származik semmi jó.
99 A másvilágon vagy annak az embernek a természetével születünk újjá,
akitől ételt fogadtunk el vagy étele a gyomrunkban van, vagy pedig magának
az ételnek a természetével.
íoo Az egész elméletet összefoglalja az egyik, újabb keletűnek tűnő tanítás,
A nus. P. 131, egyenest ddnadharma cím alatt (3. sor = 6278): „Milyen adományo­
kat, kinek, mikor, kitől." Itt nagyon szépen kifejtik az ajándék öt indítékát: a
kötelezettséget; azt amikor spontán módon adnak a bráhmannak; az érdeket
(„ad, adott, adni fog nekem"); a félelmet („nem vagyok az övé, ő se az enyém,
árthat nekem"); a szeretetet („kedves nekem s én is kedves vagyok neki", „és
késlekedés nélkül ad"); az irgalmasságot („szegény ő, és kevéssel is beéri").
Lásd a 37. tanítást is.
101 Tanulmányozni kellene azt a rítust is, amellyel az ajándékba adott dolgot
megtisztítják, de amely eljárás természetesen az ajándékozótól való elszakítás
eszköze is. Egy szál kusafű segítségével meghintik vízzel (az élelmet; lásd
Gaut. V, 21,18 és 19. Vö. az adósságtól megtisztító vízzel, A nus. P. 69. tanítás,
21, valamint Pratáp e helyhez írt kommentárját, 313.).
102 5384. sor.

308
 Ill
A GERMÁN JOG
A zálog és az ajándék

Bár a germán társadalmakban nem maradtak fenn az ajándék­

ról vallott felfogás ennyire ősi és teljes körű nyomai,103 az ön­
ként vagy kényszerből adott, kapott és viszonzott ajándékok
köntösébe öltözött csereügyleteknek oly tiszta és fejlett rend­
szerével rendelkeztek, amelynek nemigen akad párja.
A germán civilizáció is hosszú ideig piacok nélkül műkö­
dött.104 Lényegében feudális és paraszti maradt; a vételár és el­
adási ár fogalma, de még elnevezése is közelmúltbeli eredetű­
nek tűnik.105 Korábban rendkívüli módon kifejlesztették a pot-
lecs, de különösen az ajándékok egész rendszerét. Abban a -
meglehetősen nagy - mértékben, amennyire a nemzetségek a
törzseken belül, az osztatlan nagycsaládok a nemzetségeken be­
lül,106sőt egymás közt a törzsek, a főnökök, de még a királyok is
a családi csoport zárt körein kívül éltek erkölcsileg és gazdasá-

103 A tényeket elég kései dokumentumokból ismerjük. Az Edda-dalok jóval a

skandinávok kereszténységre térése után nyerték el ma ismert formájukat.
Azonban először is a hagyomány kora nagyon eltérhet az írásba foglalásétól;
azután pedig még a hagyomány átadásának legrégebbi ismert formája is kü­
lönbözhet magától az intézményétől. Ez két olyan kritikai elv, amit soha nem
szabad szem elől téveszteni.
Jelen esetben a tényeket minden veszély nélkül felhasználhatjuk. Először is
adataink egy része, amelyek oly nagy teret kaptak az itt leírandó jogrendszer­
ben, a germánoknál ismert legősibb intézmények közé tartozik. Közülük ket­
tőt maga Tacitus írt le számunkra: a házassági ajándékokat, és azt a módot,
ahogyan ezek visszakerülnek az ajándékozók családjához (Germania XVIII,
egy rövidke fejezet, amelyre még visszatérünk); valamint a nemesi ajándéko­
kat, főként amelyeket főnökök adtak vagy kaptak (Germania XV). Azután pe­
dig, ha ezek a szokások elég sokáig fennmaradtak ahhoz, hogy az iméntiekhez
hasonló maradványokra bukkanhassunk, az azt jelenti, hogy igen szilárdak
voltak és mélyen gyökereztek a germán lélekben.
104 Lásd Schrader és a nála jelzett hivatkozások: Reallexikon der indogerma­
nische Altertumskunde, Markt, Kauf címszó alatt.
105 Tudjuk, hogy a Kauf szó és valamennyi származéka a latin caupo, „kereske­
dő" szóból ered. A leihen, lehnen, lohn, bürgen, borgen stb. szavak értelmének bi­
zonytalan volta közismert, s azt bizonyítja, hogy technikai alkalmazásuk új ke­
letű.
106 Nem térünk ki Bücher geschlossene Hauswirtschaftjára, a zárt gazdaságra,
lásd Entstehung der Volkswirtschaft. Szerintünk ez rossz problémafelvetés. Amint
egy társadalomban két nemzetség lett, szükségképpen kötelmi viszonyba kel­
lett kerülniük, és asszonyaik mellett (exogámia), legalábbis az esztendő bizo­
nyos szakaszaiban és az élet bizonyos alkalmaival, rítusaikat és javaikat is cse-

309
gilag, a kommunikáció, egymás segítése, a szövetségkötés zálo­
gok, túszok, minél nagyobb ajándékok és lakomák révén tör­
tént. Föntebb láttuk az ajándékok egész litániáját a Hávatnálban.
Az Edda e festői vidékén túl három tényre utalunk.
A geben és gaben gyökökből származó igen gazdag német
szókészlet mélyreható tanulmányozására mindeddig nem ke­
rült sor.*107 Elképesztően sok ilyen szó van: Ausgabe, Algabe,
Angabe, Hingabe, Liebesgabe, Morgengabe, az oly különös Trost­
gabe (ez a mi vigaszdíjunk), vorgeben, vergeben (pazarolni és
megbocsátani), widergeben és wiedergeben; a Gift, Mitgift stb.,
valamint az e szavakkal jelölt intézmények tanulmányozása
még ugyancsak várat magára.108 Ezzel szemben az ajándékok
egész rendszerét, ennek jelentőségét a hagyományban és a
folklórban, beleértve a viszonzás kötelezettségét is, az általunk
ismert egyik legragyogóbb folklórtanulmányban csodálatosan
leírta Richard Meyer.10910Egyszerűen csak hivatkozunk rá, s itt
csak a csere, az ajándék, az ajándék elfogadása és a viszonzási
kötelezettség révén létrejövő kapcsolat kötelező érvényű erejé­
re, az Angebindére vonatkozó finom megfigyeléseit emeljük ki.
Van egyébként egy olyan intézmény, ami még nemrégiben is
létezett, a német falvak gazdasági erkölcsében és szokásrend­
jében pedig bizonnyal mindmáig létezik, s aminek gazdasági
szempontból óriási a jelentősége: ez a Gaben,110a hindú adánam
pontos megfelelője. Keresztelő, elsőáldozás, eljegyzés, esküvő
alkalmával a meghívottak - gyakran az egész falu - például az
esküvői lakoma után vagy előző nap - vagy másnap (Gul-

reberélniük kellett. A fennmaradó időben a gyakorta igen szűk család önma­

gába záródva élt. Sohasem volt azonban olyan korszak, amikor kizárólag így
élt volna.
107 Lásd e szavakat Kluge és más szerzők különféle germán nyelvekről ké­
szült etimológiai szótaraiban. Lásd von Amira tanulmányát az Abgabe, A us­
gabe, Morgengabe szavakról (Hermann Paul kézikönyvében) (a névmutatóban
idézett oldalak).
108 A legjobb munkák még: J. Grimm: Schenken und Geben. Kleine Schriften
II., 174.; Brunner: Deutsche Rechtsbegriffe besch. Eigentum. Lásd még Grimm:
Deutsche Rechtsalterthümer. I., 246., vö. 297. a Bete = Gabe azonosságról. Semmi
szükség arra a hipotézisre, mely szerint a feltételek nélküli ajándékról áttértek
volna a kötelező ajándékra. Mindig is megvolt mindkétféle ajándék, főként pe­
dig a germán jogban a kétféle jelleg mindig keveredett.
109 Zur Geschichte des Schenkens. Steinhausen Zeitschrift fü r Kulturgeschichte,
18. skk.
110 Lásd E. Meyer: Deutsche Volkskunde. 115., 168., 181., 183. stb. A kérdéshez a
germán folklór bármelyik kézikönyvét fellapozhatjuk.
310
dentag) - nászajándékokat adnak át, amelyek értéke általában
jócskán meghaladja a lagzi költségeit. Egyes német vidékeken
egyenest ez a Gaben a menyasszony hozománya, amelyet a me­
nyegző reggelén adnak át neki; ez viseli a Morgengabe nevet.
Némely helyeken az ajándékok bősége az ifjú pár termékeny­
ségének záloga.111 Az eljegyzéskori kapcsolatba lépés, azok a
különféle ajándékok, amelyekkel a keresztszülők kedvesked­
nek az élet különféle pillanataiban, hogy rangot és segítséget
adjanak keresztgyereküknek (Helfele), éppilyen fontosak. Ez a
téma mind a mai napig felismerhető minden szokásunkban,
mesénkben, a meghívásokról s - főként, ha tündérek az illetők -
a meg nem hívottak átkairól, illetve a meghívottak áldásairól
és nagylelkűségéről szóló mondánkban.

Egy másik intézmény eredete ugyanez. Ez pedig a zálog szük­

séges volta a germán szerződések minden fajtájánál.112 Még a
francia gage, „zálog" szó is innen, a wadiumbó\ ered (vö. angol
wage, munkabér), Huvelin pedig kimutatta,11314hogy a germán
wadiumm eszközt ad a kezünkbe a szerződéses kapcsolat meg­
értéséhez, és a római nexumhoz hasonlította. Valójában, mint
Huvelin értelmezte, az elfogadott zálog lehetővé teszi a ger­
mán jog szerződő felei számára, hogy hatással legyenek egy­
másra, miután mindkettőnek a birtokában van valami a má-

111 Itt egy másik választ találunk van Ossenbruggennek a „menyasszony

ára" mágikus és jogi természete kapcsán felvetett kérdésére. Lásd e tárgyban a
Marokkóban a házastársaknak adott és tőlük kapott különféle szolgáltatások
közötti kapcsolat figyelemre méltó elméletét in: Westermarck: Marriage Cere­
monies in Morocco. 361. skk. és a könyv ott idézett részeit.
112 Az alábbiakban nem keverjük össze a zálogokat és a foglalókat, jóllehet ez
utóbbit, amely - mint görög és latin neve is jelzi - sémi eredetű, az újabb ger­
mán jog éppúgy ismerte, mint a mi mai jogunk. Sőt egyes szokásokban össze­
keveredett az ősi ajándékokkal, és például a Handgelde t egyes tiroli nyelvjárá­
sokban Harrennek nevezik.
Nemkülönben félretesszük annak bizonyítását, milyen fontos volt a zálog
fogalma a házasság területén. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a ger­
mán dialektusokban a „vételár" egyidejűleg viseli a Pfand, Wetten, Trugge és
Ehethaler elnevezéseket.
113 Année sociologique, IX., 29. skk. Vö. Kovalewski: Coutume contemporaine et
lói ancienne. 111. skk.
114 A germán wadium hoz még kézbe vehetjük: Thévenin: Contribution á
l'étude du droit germanique. Nouvelle Revue Historicjue du Droit, IV, 72.; Grimm:
Deutsche Rechtsalt. I, 209-213.; von Amira: Obligationen Recht; von Amira Her­
mann Paul kézikönyvének I. kötetében, 254. és 248.
A wadiatióróX vö. Davy, Année Sociologique, XII., 522. skk.

311
síkból, hiszen a másik fél, miután a dolog tulajdonosa volt,
rontást is hozhatott rá, s minthogy a gyakran kettévágott zálog
egyik felét az egyik, másikat a másik szerződő tartotta magá­
nál. Ehhez a magyarázathoz azonban hozzáfűzhetünk egy kö­
zelebbit is. A mágikus megtorlás közrejátszhat ugyan, de nem
az az egyetlen kötelék. Maga a zálogként odaadott és elzálogo­
sított dolog is, saját hatóerejénél fogva, köteléket jelent. Először
is: a zálog kötelező. A germán jogban bármilyen szerződés, vé­
tel vagy eladás, kölcsön vagy letét magában foglalja a zálog in­
tézményét; a szerződő félnek oda szoktak adni egy rendszerint
csekély értékű tárgyat: kesztyűt, pénzdarabot (Treugeld), kést
- nálunk még gombostűt is -, amit az ember az átadott dolog
kifizetésekor kap vissza. Már Huvelin is megfigyelte, hogy
csekély értékű és rendszerint személyes holmiról van szó; s jo­
gosan hasonlítja ezt a jelenséget az „életzálog", a „life-token"
témájához.115 Az ilyen módon átadott dolog valójában teljes
egészében magán viseli az adományozó személyiségét. Az a
tény, hogy a megajándékozott keze közt van, arra készteti a
szerződő felet, hogy teljesítse, amit vállalt, s a dolog kiváltásá­
val váltsa ki saját magát. így hát a nexum ebben a dologban rej­
tőzik, s nem csupán a mágikus cselekedetekben, sem pedig a
szerződés ünnepélyes formaságaiban, a szavakban, kölcsönös
esküvésekben és rítusokban, kézszorításokban; benne van,
ugyanúgy, ahogyan benne van az írásokban, a mágikus értékű
„aktusokban", a „rovásokban", amelyekből ki-ki magánál
tartja a részét, vagy a közösen elköltött étkezésekben, ahol
mindkét fél részesül a másik szubsztanciájából.
A wadiatio két jellegzetessége bizonyítja egyébként a dolog­
nak ezt az erejét. Először is a zálog nemcsak kötelez és össze­
köt, hanem a zálogadó becsületét,116 tekintélyét, „maná"-ját is
lekötelezi.117 Mindaddig alárendelt helyzetben marad, amíg
lekötelezettségi fogadalma alól fel nem szabadította magát.
A loette, wettenm szó ugyanis, amit a törvények wadiumként

” 5 Huvelin, 31.
116 Brissaud: Manuel d'Histoire du Droit franjáis. 1904,1381.
117 Huvelin, 31., 4. jegyzet, ezt a tényt kizárólag az ősi mágikus rítus elcsöke-
vényesedésével magyarázza, ami szerinte egyszerű erkölcsi kérdéssé vált. Ez
az értelmezés azonban részleges és haszontalan, s nem zárja ki azt, amit mi ja­
vasolunk.
118 A wette, wedding szavak rokonságára még visszatérünk. A fogadás és szer­
ződés kétértelműsége még a mi nyelveinkben is megmutatkozik, pl. a franciá­
ban se déjier, défier [kihívni, fogadni, gyanakodni, óvakodni stb.].

312
fordítanak, éppúgy jelent „fogadást", mint „zálogot". Versen­
gés díja ez, s egy kihívás megtorlása, még közvetlenebbül,
mint ahogyan eszköz az adós kényszerítésére. Amíg a szerző­
dés nem teljesült, az adós olyan, mint egy fogadás vesztese,
második a versenyben, s ezzel többet veszít, mint amennyit el­
zálogosított vagy amennyit fizetnie kell; nem is számolva az­
zal, hogy kiteszi magát a kapott dolog elvesztésének, amit a tu­
lajdonos mindaddig visszakövetelhet, amíg a zálogot vissza
nem adták. - A másik vonás a zálog elfogadásának veszélyét
bizonyítja. Nemcsak az kötelezi el magát ugyanis, aki a zálogot
adja, hanem az is, aki kapja. Éppúgy, ahogyan a Trobriand-szi-
geteken, a megajándékozott óvakodik az ajándékba kapott do­
logtól. Itt is a lábához vetik,119 amikor rúnajegyekkel vagy rová­
sokkal ellátott festuca notatáról van szó120- ha ez egy rováspálca,
aminek egy részét vagy megtartja, vagy nem - , a földre vagy a
kebelébe (in laisum), nem pedig a kezébe kapja. Az egész rítus
kihívás és gyanakvás formáit viseli, s mindkettőt ki is fejezi.
Egyébként az angolban a throw the gage [zálogot ad] még ma is
jelenti ugyanazt is, amit a throw the gauntlet [párbajra hív, kesz­
tyűt dob]. Arról van szó, hogy a zálog, ahogyan az átadott hol­
mi is, mindkét fél számára veszélyt rejt magában.

És itt van a harmadik dolog. Az a veszély, amit az oda- vagy

átadott holmi jelent, kétségkívül sehol sem érződik jobban,
mint a nagyon ősi germán jogban és nyelvekben. Ez magya­
rázza a gift szó két értelmét mindezen nyelvekben: egyrészt
ajándék, másrészt méreg. Másutt kifejtettük e szó jelentéstani
történetét.121 A halált hozó adomány, a méreggé változó aján­
dék vagy jószág témája alapvető fontosságú a germán folklór-

119 Huvelin, 36., 4. jegyzet.

120 A festuca notatáról lásd Heusler: Institutionen. I., 76. skk.; Huvelin, 33., úgy
tűnik, nem vette figyelembe a rováspálcák használatát.
121 Mauss: Gift, gift. Melanges Ch. Andler, Strasbourg, 1924. Föltették a kérdést,
miért nem vizsgáltuk a gift etimológiáját a latin dosis fordításaként, ami pedig a
görög doszisz átírása, s azt jelenti: adag, méregadag. Ez a származtatás azt fel­
tételezi, hogy a felnémet és alnémet dialektusok tudományos elnevezést tar­
tottak volna fönn egy közönséges használatú dolog számára; a megszokott
szemantikai gyakorlat viszont nem ez. Ráadásul meg kellene magyaráznunk,
hogy miért épp a gift szót választották ehhez a fordításhoz, valamint a fordított
nyelvi tabut is, amely egyes germán nyelvekben a szó „ajándék" értelmét súj­
totta. Végezetül pedig a dosis szó „méreg" értelmű latin, de főként görög hasz­
nálata azt bizonyítja, hogy az ókoriaknál is voltak olyan erkölcsi törvény- és
eszmetársítások, mint az itt leírtak.

313
ban. A Rajna kincse végzetessé válik megszerzője számára,
Hagen kupája halált hoz a hősre, aki iszik belőle; ezernyi ha­
sonló germán és kelta mese és regényes história borzolja érzé­
keny lelkünket. Idézzük csak azt a versszakot, amelyben az
Edda egyik hőse, Hreidmar válaszol Löki átkára122 [a francia
szöveg szó szerinti fordítása után Tandori Dezső magyar for­
dítását is közöljük - a ford.]:

„Adtál ajándékokat,
de nem szerető ajándékot,
nem jó szándékú szívvel adtál,
már rég meg lennétek fosztva életetektől,
ha hamarabb tudom a veszélyt."

„Adtál ajándékot
sziszegve, nem szívből,
jajongva, nem jó szándékkal;
bizony végeztem volna
véletek, ádázak,
ha átkotok hamarább tudom."

Kelta jog

Az indoeurópai társadalmak egy másik családja, a kelta népek

is bizonnyal ismerték ezeket az intézményeket; Hubert meg én
hozzáfogtunk ennek az állításnak az igazolásához.123

A gift jelentésének bizonytalanságát összevetettük a latin venenumév al, a

filtroszév al és a farmakhoszéval; ehhez még hozzá kéne tenni (Bréal: Mélanges de
la société linguistique. III., 410.) a venia, vénus, venenum, de vanati (szanszkrit
„örömet szerezni"), valamint a gewinnen, win („nyerni") alakokét is.
Egy idézési hibát is ki kell javítani: Aulus Gellius ugyan értekezett ezekről a
szavakról, de Homéroszt (Odüsszeia IV) nem ő idézi, hanem maga Gaius, a jo­
gász, a Tizenkét táblás törvényről írott könyvében (Digesta L, XVI, De verb, signif.
236).
122 Reginsmal, 7. Az istenek megölték Otrot, Hreidmar fiát, s oly módon kel­
lett megváltaniuk magukat, hogy aranyhalommal borítják Otr bőrét. Löki is­
ten azonban megátkozza az aranyat, Hreidmar pedig az idézett versszakkal
válaszol. A részletre Maurice Cahen hívta fel a figyelmünket, aki a 3. sor kap­
csán megjegyzi: a „jó szándékú szívvel" a klasszikus fordítás, de az af heilom
húg valójában azt jelenti: „szerencsét hozó szellemi beállítottság".
123 Ez a munka, Le Suicide du chef Gaulois címmel, Hubert jegyzeteivel hama­
rosan megjelenik a Revue Celtique-ben.

314
 Kínai jog

Végezetül egy nagy civilizáció, a kínai pontosan a bennünket ér­

deklő jogi alapelvet őrizte meg legősibb korszakaiból; elismeri
ugyanis, hogy minden dolgot felbonthatatlan kötelék fűz az eredeti
tulajdonoshoz. Annak az egyénnek, aki valamilyen vagyontár­
gyát,124 akár ha ingóságát eladta, mind a mai napig van egyfajta
joga a vevővel szemben arra, hogy „jószágát sirassa". Hoang atya
följegyezte azoknak a „siratócéduláknak" a mintáit, amelyeket az
eladó a vevőnek átad.125 Ez egyfajta követési jog a dologra nézve,
amely elegyedik a személy követésének jogával, s amely jóval azu­
tán is üldözi az eladót, hogy a dolog végérvényesen átkerült egy
másik örökségbe, és a „viszszavonhatatlan" szerződés minden kité­
tele teljesült. Az átadott dolog jóvoltából, még ha pótolható jószág­
ról van is szó, a szerződéssel létrejött szövetség nem pillanatnyi, s a
szerződő feleket állandó kölcsönös függésben állóknak tekintik.
Az annami erkölcs szerint ajándékot elfogadni veszedelmes
dolog.
Westermarck, aki ez utóbbi tényt megemlíti, jelentőségét
részben át is látta.126
124 A kínai ingatlanjog, éppúgy, mint a germán jog és a mi ősi jogrendünk, is­
merte mind a visszavásárlási jog fenntartásával történő eladást, mind pedig a
- nagyon kiterjedtként értelmezett - rokonság jogait azon eladott javakra és
földekre, amelyeknek nem lett volna szabad kikerülniük a hagyatékból; ezt
nevezik a családi birtok visszaváltási jogának. Lásd Hoang (Variétés sinolo-
giques): Notions techniques sur la propriété en Chine. 1897, 8. és 9. Mi azonban
nem tulajdonítunk nagy jelentőséget ennek a ténynek; a föld végleges eladása
az emberiség történelmében, de kiváltképpen Kínában annyira új keletű do­
log; a római jogban, azután pedig a mi germán és francia jogrendünkben
ugyancsak annyi, a házi vagyonközösségből, valamint a család és a föld mély­
séges, kölcsönös kötődéséből fakadó megszorítás övezte, hogy a bizonyítás túl
egyszerű lett volna; mivel a család az otthon és a föld együttvéve, természetes,
hogy a föld kívül esik a tőke jogrendjén és gazdaságán. Valójában a „home­
stead" régi és újabb törvényei, meg a „le nem foglalható családi vagyontárgyára
vonatkozó későbbi keletű francia törvények az ősi állapot maradványai, és az
ahhoz való visszatérést mutatják. Főként tehát az ingóságokról szólunk.
125 Lásd Hoang, uo. 10., 109., 133. E tényékért Mestre-nek és Granet-nak tarto­
zom köszönettel, akik egyébként mindezt maguk is tapasztalták Kínában.
126O rigin... of the Moral Ideas. I., 594. Westermarck ráérzett, hogy olyasfajta
problémáról van szó, mint amit itt tárgyalunk, de ő csupán a vendégjog szem­
pontjából tárgyalja. Mindemellett el kell olvasni igen jelentős megfigyeléseit
az ar (a kérőt kényszerítő áldozat, uo. 386.) marokkói szokásáról, és az „Isten
és a táplálék megfizeti" alapelvről (a kifejezés figyelemre méltó módon meg­
egyezik a hindú jogban látottakkal). Lásd Westermarck: Marriage Ceremonies in
Morocco. 365.; vö. Anthr. Ess. E. B. Tylor. 373. skk.

315
 NEGYEDIK FEJEZET

ZÁRÓ KÖVETKEZTETÉSEK

I
ERKÖLCSI KÖVETKEZTETÉSEK
Ezek a megfigyelések saját társadalmainkra is kiterjeszthetők.
Erkölcsünknek, de életünknek magának egy jelentős része is
mindmáig az ajándék, a kötelezettség és a szabadság keveréké­
nek ugyanebben a légkörében zajlik. Szerencsére még nem min­
dent szokás kizárólag az adásvétel fogalmai szerint osztályozni.
A dolgoknak kereskedelmi értékükön felül még mindig van ér­
zelmi értékük, olyannyira, hogy léteznek kizárólag ilyenfajta ér­
tékek is. Nem csak kalmárerkölcsünk van. Vannak még régi er­
kölcsű emberek és osztályok, és legalábbis az esztendő bizonyos
szakaszaiban vagy bizonyos alkalmakkor csaknem mindannyi­
an alkalmazkodunk ezekhez az erkölcsökhöz.
A viszonzatlan ajándék ma is alacsonyabb rendűvé teszi azt,
aki elfogadta, főleg ha eközben esze ágában sem volt viszonoz­
ni. Germán területen maradva, emlékezzünk Emerson érdekes
tanulmányára: On Gifts and Presents.127 A jótékonyság még
mindig sértő arra nézve, aki elfogadja,128 és erkölcsünk min­
den erőfeszítése arra irányul, hogy megszüntesse a gazdag
„alamizsnálkodó" öntudatlan és jogtalan atyáskodását.
A meghívást, éppúgy, mint az „udvariasságot", viszonozni
kell. Ebben a tényben az ősi, hagyományos alapok nyomát lát­
hatjuk, a hajdani nemesi potlecsét, s láthatjuk egy sorba rende­
ződni az emberi tevékenység alapvető motívumait: az azonos
nemű egyének vetélkedését,129 a férfiak „alapvető uralmi tö­
rekvését"; itt egyfelől társadalmi, másfelől állati és lélektani
alap válik láthatóvá. Mi magunk sem „férünk a bőrünkbe",
mint mondani szoktuk, még ebben a mi elkülönült társadalmi
életünkben sem. Többet kell adni viszonzásképpen, mint ameny-

127 Essais, 2. sorozat, V.

128 Vö. Korán, II. szóra, 265.; vő. Kohler in: Jewish Encyclopaedia, I., 465.
129 William James: Principles of Psychology. II., 409.

316
nyit kaptunk. A második kör mindig drágább és bőségesebb.
Gyerekkorunkban Lotaringiában az egyébként a lehető leg­
szerényebb életvitelre szorítkozó falusi családok búcsú, lako­
dalom, elsőáldozás vagy temetés alkalmával tönkretették ma­
gukat a vendégeik kedvéért. Ilyen alkalmakkor „nagyúri mó­
don" kell viselkedni. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a nép egy
része ma is így viselkedik, és számolatlanul költ, ha vendégei­
ről, ünnepeiről, újév-köszöntőiről van szó.
A meghívásnak meg kell történnie, és el is kell fogadni. Ez a
szokásunk, még szabadelvű testületeink körében is, ma is meg­
van. Alig ötven esztendeje, tán még annyi sincs, Németország
és Franciaország egyes vidékein az egész falu részt vett a lako­
dalomban; ha valaki hiányzott, az nagyon rossz jel és irigység,
„rontás" bizonyítéka volt. Franciaországban sok helyütt még
ma is mindenki részt vesz a szertartáson. Provence-ban, ha
gyerek születik, ma is mindenki hoz egy-egy tojást és más
szimbolikus ajándékokat.
Az eladott dolgoknak ma is lelkűk van, volt tulajdonosuk ma
is nyomon követi őket, s azok is őt. A Vogézek egyik völgyében,
Cornimont-ban a következő szokás volt érvényben még nemré­
giben, s néhány családnál talán még ma is: hogy a vásárolt jó­
szág elfelejtse volt gazdáját, s ne érezzen kísértést „azokhoz"
visszatérni, keresztet rajzoltak az istállóajtó szemöldökfájára,
megtartották az eladó pányváját, és kézből adtak sót az állatok­
nak. Raon-aux-Bois-ban vajas kenyeret adtak nekik, amit előző­
leg háromszor megforgattak az üstakasztó körül, és jobb kézzel
nyújtottak oda. Igaz, hogy lábasjószágról van szó, amely a csa­
lád részét alkotja, lévén az istálló is a ház része. Számos más
francia szokás jelzi azonban, hogy a megvásárolt dolgot el kell
szakítani az eladótól, például: rá kell csapni az eladott dologra,
korbáccsal ráhúzni az eladó birkára stb.130
Sőt azt mondhatjuk, hogy a jog egy része, az iparosok és ke­
reskedők jogrendje ma konfliktusban áll a morállal. A nép, a
termelők gazdasági előítéletei abbéli eltökélt szándékukból fa­
kadnak, hogy az általuk előállított dolgot nyomon kövessék, s
abból a kínzó érzésükből, hogy munkájuk gyümölcsét újból el­
adják, anélkül hogy ők is részesednének a haszonból.

130 Kruyt: Koopen stb. idéz hasonló tényeket Celebeszen, a kivonat 12. olda­
lán. Vö. De Toradja's... Tijd. v. Kon. Batav. Gen. LXIII., 2.; 299.: a bivaly istállóba
vezetésének rítusa; 296.: kutyavásárlási rituálé: az állatot végtagról végtagra,
testrészenként vásárolják meg, mégpedig élelemmel, amiből kiköpnek; 281.:
macska semmilyen jogcím alatt nem eladó, viszont kölcsönözhető stb.

317
 Napjainkban az ősi elvek fellázadnak törvénykönyveink me­
revsége, elvonatkoztatásai és embertelenségei ellen. Ebből a
szempontból azt mondhatjuk, kialakulóban lévő jogrendsze­
rünk és legújabb keletű szokásaink nagy része abban áll, hogy
visszatérünk a múlthoz. S ez a rendszerünk római és szász ér­
zéketlenségével szembeni reakció teljesen egészséges és erő­
teljes. Néhány újabb jogelv és szokás ekképpen értelmezhető.
A kézirat, az első gép vagy az eredeti műalkotás eladásának
nyers aktusán túl, hosszú idő kellett a művészi, irodalmi és tu­
dományos tulajdonjog elismeréséhez. A társadalmaknak vol­
taképp nemigen állt érdekében, hogy egy szerző vagy feltalá­
ló, az emberiség jótevője örököseinek egyebet is elismerjenek,
mint a jogtulajdonos által létrehozott dolgok fölötti némely jo­
gokat; szívesen hangoztatják, hogy az alkotások éppúgy ter­
mékei a kollektív, mint az egyéni szellemnek; s mindenki azt
szeretné, ha minél hamarább bekerülnének a közhasználatba
vagy a javak általános körforgásába. Mindeközben a festmé­
nyeknek, szobroknak és műtárgyaknak még a művészek és
közvetlen örököseik életében mások által megszerzett érték-
többlete miatt kitört botrány 1923 szeptemberében ahhoz a
francia törvényhez vezetett, amely követő jogot biztosít a mű­
vésznek és jogutódainak a művek egymást követő eladásai so­
rán keletkező értéktöbbletre.131
Egész társadalombiztosítási törvényhozásunk, ez a már meg­
valósult állami szociális gondoskodás a következő alapelvből
táplálkozik: a dolgozó életét és munkáját adta egyfelől a kö­
zösségnek, másfelől pedig a főnökeinek, s ha együtt kell is mű­
ködnie a biztosításban, a szolgálataiból hasznot húzók a fize­
tés folyósításával még nem rótták le minden adósságukat, s
maga a közösséget képviselő állam - a munkáltatók és a saját

131 Ezt a törvényt nem az az elv ihlette, hogy az egymást követő tulajdonosok
által létrehozott többletbevételek törvénytelenek. Nem is nagyon alkalmaz­
zák.
Ugyanebből a szempontból nagyon érdekes tanulmányozni az irodalom tu­
lajdoni jogaira és változataira vonatkozó szovjet törvényhozást: először min­
dent államosítottak; aztán rájöttek, hogy ezzel csak az élő művészeket sértik, s
így nem teremtettek elegendő forrást az állami kiadói monopólium számára.
Még a legrégibb, köztulajdonban lévő, az oroszországi írókat hajdanán védel­
mező gyatra jogokat megelőző korok klasszikusaira vonatkozóan is visszaállí­
tották tehát a szerzői jogokat. Most azt mondják, a szovjetek elfogadtak egy
modern típusú törvényt. Valójában, mint ezekben a kérdésekben a mi erköl­
csünk is, a szovjetek is haboznak, s nem tudják, melyik jog: a személyes vagy a
dologi jog mellett döntsenek.

318
közreműködésével - köteles bizonyos biztonságot nyújtani neki
az életben a munkanélküliség, a betegség, az öregség és a halál
ellen.
Még az újabb keletű és leleményes szokások is, például a
családi segélypénztárak, amelyeket francia gyáriparosaink sa­
ját kezdeményezésre erőteljesen fejlesztettek a családos mun­
kások érdekében, arra a szükségletre felelnek spontán módon,
hogy maguk az egyének vessenek számot terheikkel és az e
terhek képviselte anyagi és erkölcsi érdek fokozataival.132 Ha­
sonló társaságok működnek Németországban és Belgiumban,
ugyanilyen sikeresen. - Nagy-Britanniában mostanság - a mun­
kások millióit sújtó szörnyű és hosszan tartó munkanélküliség
idején - széles körű mozgalom kezd kirajzolódni a munkanél­
küliség elleni biztosítás érdekében, amely kötelező lenne, és
testületenként szerveződnék. A városok és az állam már nem
képesek elviselni ezeket a hatalmas kiadásokat, a munkanél­
külieknek folyósított pénzösszegeket, amely munkanélküliség
oka egyedül az iparban és az általános piaci helyzetben rejlik.
Kiváló közgazdászok és iparmágnások (Mr. Pybus, Sir Lynden
Macassey) is arra törekednek, hogy maguk a vállalatok szer­
vezzenek korporációnként ilyen munkanélküli-segélypénztá-
rakat, hozzák meg ők is ezeket az áldozatokat. Egyszóval azt
akarják, hogy a munkásbiztosítás költsége, a munkanélküliség
elleni védelem váljék minden egyes iparág általános költségei­
nek részévé.
Ez az erkölcs és ez a törvényhozás véleményünk szerint nem
zűrzavar, hanem a joghoz való visszatérés jele.133 Egyfelől lát­
ható, amint kibontakozik és színre lép a szakmai erkölcs és a
testületi jog. Ezeket az ipari csoportosulások által ilyen vagy
amolyan testületi céllal létrehozott kárpótlási pénztárakat, köl­
csönös biztosítótársaságokat egy tiszta erkölcs szemében sem­
miféle vétek nem szennyezi, kivéve egy ponton, mármint hogy
irányításuk tisztán munkáltatói jellegű. Ráadásul csoportok
132 Pirou már tett hasonló megfigyeléseket.
133 Mondanunk sem kell, hogy semmiféle pusztítást sem magasztalunk. A pia­
con, az adásvételnél uralkodó jogelveknek, amelyek a tőke létrejöttének elen­
gedhetetlen feltételei, fenn kell és lehet is maradniuk az új és régi alapelvek
mellett.
Mindemellett a moralistát és a törvényhozót nem torpanthatják meg ezek az
úgynevezett természetjogi alapelvek. Például a dologi és a személyes jog kö­
zötti különbségtételt nem szabad csupán absztrakciónak, egyik-másik jogunk
elméleti kivonatának tekinteni. Hagyni kell fennmaradni, de maradjon meg
szépen a maga helyén.

319
tevékenykednek: az állam, a közigazgatási egységek, a biztosí­
tási közintézmények, a nyugdíj- és takarékpénztárak, a kölcsö­
nös biztosítótársaságok, a munkáltatók, az alkalmazottak mind
egy szövetségbe tömörülnek például a németországi, az el-
zász-lotaringiai szociális törvényhozásban; s ez hamarosan
már a francia társadalombiztosításban is így lesz. Csoportmo­
rálhoz térünk tehát vissza.
Másfelől az állam és alcsoportjai egyénekről akarnak gon­
doskodni. A társadalom vissza akar találni a társadalmi sejt­
hez. Keresi, körülveszi az egyént, valami különös tudatálla­
potban, amelyben meglévő jogérzéke más, tisztább érzelmekkel
keveredik: az irgalmassággal, a „társadalmi szolgáltatással",
az együttérzéssel. Az ajándék, a szabadság és az ajándékban
rejlő kötelezettség, a nagylelkűség és az ajándékozásban rejlő
érdek témái kezdenek nálunk is visszatérni, mint egy túl soká­
ig feledésbe merült vezérmotívum.

Nem elég azonban megállapítani a tényt: gyakorlatot, erkölcsi

szabályt is le kell vezetnünk belőle. Nem elég kimondani: a jog
úton van afelé, hogy megszabaduljon néhány absztrakciótól: a
dologi és a személyes jog közti különbségtételtől; úton van afe­
lé, hogy más jogokat tegyen hozzá a szolgáltatások eladásának
és megfizetésének otromba jogához. Azt kell mondanunk, hogy
ez a forradalom: jó.
Először is visszatérünk és vissza is kell térnünk a „nemes pa­
zarlás" erkölcséhez. Arra van szükség, hogy miként az angol­
szász országokban, s megannyi más vad vagy magasan civili­
zált kortárs társadalomban, a gazdagok - szabadon, de akár
kénytelenségből is - újból pogártársaik egyfajta kincstárnokai­
nak tekintsék magukat. Az ókori civilizációkban - amelyekből
a mieink erednek - megvoltak az egyiknél a jubileumok, a má­
siknál a leiturgiák, choregiák és trierarchiák, a syssitiák (közös
lakomák), az aedilis [rendőri hatóság] és a konzulátus tagjai­
nak kötelező kiadásai. Az ilyenfajta törvényekhez kell majd
visszatérnünk. Azután pedig több gondot kell fordítanunk az
egyénre, életére, egészségére, oktatására - ezek egyébként meg­
térülő dolgok - , családjára és annak jövőjére. Több jóhiszemű­
ségre, érzékenységre, nagylelkűségre van szükség a szolgálta­
tások igénybevételéről, az ingatlanbérletekről, az alapvető élel­
miszerek eladásáról szóló szerződésekben. S meg kell találni a
módját annak is, hogy a spekuláció és az uzsora gyümölcseit
korlátozzuk.

320
 Mindeközben az egyénnek dolgoznia kell. Kénytelennek
kell lennie inkább magára, mintsem másokra támaszkodni. Is­
mét más oldalról, az is szükséges, hogy egyénileg és csoport­
ban is védelmezze érdekeit. A nagylelkűség túlzásba vitele és
a kommunizmus éppoly ártalmas lenne a társadalom számá­
ra, mint kortársaink önzése és törvényeink individualizmusa.
A Mahábháratában egy rosszindulatú erdei szellem így magya­
ráz egy bráhmannak, aki túl sokat és rosszul adott: „Hát ezért
vagy sovány és sápadt." A szerzetesi és a shylocki életmód
egyaránt kerülendő. Ez az új erkölcsiség kétségkívül realitás és
eszmény jó és átlagos keveréke lesz majd.
így hát vissza lehet és vissza is kell térni az archaikushoz, az
elemekhez; az életnek és a cselekvésnek olyan mozgatóira fo­
gunk ismét rálelni, amelyek számos társadalomban és osz­
tálynál még ma is megvannak: a nyilvános ajándékozás örö­
mére, a nagylelkű és művészi költekezés, a vendégszeretet
meg a magán- és nyilvános ünnepek gyönyörűségére. A társa­
dalombiztosítás, a kölcsönösség és az együttműködés, a szak­
mai csoportosulások gondoskodása, mindazon erkölcsi sze­
mélyeké, amelyeket az angol jog a „Friendly Societies" névvel
tüntet ki, többet ér, mint az egyszerű személyes biztonság,
amit a nemes biztosított földbérlőjének, többet ér, mint a fő­
nökség által kiutalt napibér adta szegényes élet, sőt még a ka­
pitalista takarékosságnál is többet - hiszen az csupán a válto­
zó hitelen alapszik.
Még azt is elgondolhatjuk, milyen is lenne az a társadalom,
ahol efféle alapelvek uralkodnának. Nagy nemzeteink szellemi
szabadfoglalkozású köreiben valamilyen fokon már működik
ilyenfajta erkölcs és gazdaság. A becsület, az érdeknélküliség, a
testületi szolidaritás ott már nem puszta szó, s nem is áll ellen­
tétben a munka szükséges voltával. Humanizáljuk ugyanígy a
többi szakmai csoportosulást, s ezeket is tökéletesítsük tovább.
Nagy előrelépés lenne ez, amit Dürkheim gyakran javasolt.

Ha ez megtörténnék, szerintünk visszatérnénk a jog szilárd

alapjához, magához a normális társadalmi élet alapelvéhez.
Nem azt kell kívánni, hogy a polgár ne legyen se túl jó és túl
szubjektív, se túl érzéketlen és túl realista. Arra van szükség,
hogy magával, de a többiekkel, a társadalmi valósággal szem­
ben is (van-e egyáltalán erkölcsi kérdésekben másfajta reali­
tás?) kifinomult érzéke legyen. Önmagával, csoportjaival és a
társadalommal egyaránt számot vetve kell cselekednie. Ez az

321
erkölcs örök: a legfejlettebb társadalmak, a közeljövő társadal­
mai és az elképzelhető legfejletlenebb társadalmak esetén egy­
aránt igaz. Itt sziklát ér az ásónk. Már nem is jogi fogalmakkal
szólunk, emberekről és embercsoportokról beszélünk, hiszen
ők a társadalom, s minden időben és mindenütt a gondolkodó,
hús-vér emberek érzelmei működtek és működnek.

Bizonyítsuk ezt. Az a rendszer, amelyet a nemzetségek közötti

totális szolgáltatások rendszerének javasoltunk nevezni - ami­
kor egyének és csoportok mindent egymás között cserélnek - a
megállapítható és elképzelhető legrégibb gazdasági és jogi
rendszer. Ez alkotja azt az alapot, amelyből az ajándékcsere er­
kölcse kivált. Ez viszont minden ízében ugyanolyan típusú,
mint az, amely felé társadalmainkat haladni látni vágyunk.
Hogy megértessük a jog e távoli fázisait, íme két, rendkívül el­
térő társadalomból vett példa.
Egy Pine Mountain-i (Queensland közép-keleti része) corro-
boree-ban (nyilvános dramatikus tánc)134 minden résztvevő
sorra belép a felszentelt helyre, egyik kezében a dárdahajítójá-
val, másik kezét pedig a háta mögött tartva; fegyverét áthajítja
a tánctér másik végén lévő körbe, s egyidejűleg fennszóval el­
kiáltja, honnét jött, például: „Kunyan az én hazám";135 egy pil­
lanatra megáll, s ez alatt az idő alatt barátai „ajándékot", dár­
dát, bumerángot, egy másik fegyvert nyomnak a másik kezébe.
„Egy jó harcos többet kaphat így, mint amit egyáltalán kézben
tud tartani, főként, ha eladó lányai vannak".136
A vinnebégók törzsében (sziú törzs) a nemzetségek főnö­
kei igen jellegzetes, az egész észak-amerikai civilizációra jel­
lemző udvariassági szertartás137 mintaképének tekinthető
beszédeket intéznek társaikhoz, a többi nemzetség főnökei­
hez.138 A nemzetségi ünnepen minden nemzetség ételeket
főz, dohányt készít a többi nemzetség képviselői számára.
N ézzük például a Kígyó nemzetség főnöke beszédének rész­

134 Roth: Games. Buletin Ethnologic of Queensland, 23., 28. sz.

133 A nemzetség nevének kikiáltása, ahonnan az ember származik, igen álta­
lános szokás egész Kelet-Ausztráliában, s a név becsületének és hatóerejének
rendszerébe tartozik.
136 Figyelemre méltó tény, ami arra enged következtetni, hogy az ajándékcse­
rék révén házassági ígéretek tétetnek.
137 Lásd Etiquette szócikk in: Hodge: Handbook of American Indians.
138 Radin: Winnebago Tribe. X X X V lIth A nnual Report of the Bureau of American
Ethnology, 320. skk.

322
létéit:139 „Üdvözöllek titeket; jól van; hogy is mondhatnám
másként? Szegény és értéktelen ember vagyok, s ti megemlé­
keztetek rólam. Jól van... Gondoltatok a szellemekre, s eljöt­
tetek, hogy leüljetek velem ... Tálaitok hamarosan tele lesz­
nek, üdvözöllek hát benneteket újból, titeket, embereket, akik
a szellemek helyén ültök stb." S amikor mindegyik főnök
evett, és a dohányáldozatot a tűzbe vetették, a záróformula
kifejezi az ünnep és minden szolgáltatás erkölcsi hatását:
„Köszönöm, hogy eljöttetek elfoglalni ezt a széket. Hálás va­
gyok nektek. Bátorságot adtatok nekem... Nagyatyáitok áldá­
sai (akik kinyilatkoztatásokban részesültek, s akiket megteste­
sítetek) egyenlők a szellemek áldásaival. Jó, hogy részt vette­
tek az ünnepemen. Ez bizonnyal az, amit őseink mondtak:
»Életetek gyenge, s csak a 'bátrak tanácsa' erősíthet meg ben­
neteket.« Tanácsot adtatok nekem. Számomra ez életet jelent."
így hát az emberi fejlődés két szélső pontján nincs kétféle
bölcsesség. Fogadjuk el tehát életünk alapelveként azt, ami
mindig is alapelv volt, s az is marad: ki keíl lépni önmagunk­
ból, adni kell szabadon és kötelezően; nem fenyeget tévedés
veszélye. Egy szép maori közmondás kimondja:
Ko Maru kai atu
Ko Maru kai mai
ka ngohe ngohe
„Adj ugyanannyit, mint amennyit elveszel, s minden nagyon
jó lesz".140

II
GAZDASÁGSZOCIOLÓGIAI ÉS POLITIKAI
GAZDASÁGTANI KÖVETKEZTETÉSEK

Ezek a tények nem csupán erkölcsünket világítják meg, s nem

csupán eszményeink irányítását segítik; szempontjukból job­
ban elemezhetők a legáltalánosabb gazdasági tények, sőt ez az
139 Uo. 326., kivételesen két meghívott főnök is a Kígyó nemzetség tagja.
Összevethető egy tlingit (dohány-) temetés ünnepének pontosan ide illesz­
kedő beszédeivel, Swanton: Tlingit Myths and Texts (Bulletin of American
Ethnoglogy, 39.372.)
140 Taylor: Te lka a Maui. Old New Zealand, 130., 42. közmondás, igen kurtán
fordítva: „give as well as take and will be right", de a szó szerinti fordítás való­
színűleg a következő: „amennyit Maru ad, annyit Maru el is vesz, s ez jól van,
jól van így". (Maru a háború és az igazság istene.)

323
elemzés segít felfedezni a társadalmainkban alkalmazható jobb
vezetési eljárásokat is.
Több alkalommal is láttuk, milyen messze is áll az ajándék­
csere egész gazdasága attól, hogy visszakerüljön az úgyneve­
zett naturális gazdaság, a haszonelvűség keretei közé. E népek
- a gondolatokat mederbe terelendő mondjuk azt, hogy a nagy
neolitikus civilizáció hű képviselői - gazdasági életének mind­
ezen igen fontos jelenségei, és e hagyományok ilyetén marad­
ványai a hozzánk közel álló társadalmakban vagy a saját szo­
kásainkban nem illenek bele azokba a sémákba, amelyeket a
különféle ismert gazdasági rendszerek összevetésére vállalko­
zó pár közgazdász rendszerint felvázolt.141 Hozzáfűzzük tehát
megismételt megfigyeléseinket Malinowskiéihoz, aki egész ta­
nulmányt szentelt annak, hogy „levegőbe röpítse" a „primi­
tív" gazdaságra vonatkozó, mostanság divatos tételeket.142
íme egy igen szilárd tényláncolat:
E társadalmakban megvan az érték fogalma; rendkívül nagy,
igen kifejező feleslegek halmozódnak föl; ezeket gyakran tisz­
ta veszteségként, viszonylag óriási fényűzéssel143költik el, amely­
ben nincs semmi haszonlesés; a gazdagságnak vannak jelei,
vannak különféle fizetőeszközök,144 amelyeket cserélnek. Mind­
ez a nagyon gazdag gazdaság azonban még telides-teli van
vallásos elemekkel: a pénznek még megvan a maga mágikus
hatalma, és még kötődik a nemzetséghez vagy az egyénhez;145
a különféle gazdasági tevékenységeket, például a piacot még
rítusok és mítoszok itatják át; ezek még őrzik szertartási, köte­
lező, hatékony jellegüket;146 tele vannak rítusokkal és jogok­
kal. Ebből a szempontból már meg is válaszoltuk Durkheim-
nek a gazdasági érték vallási eredete kapcsán fölvetett kérdé­
sét.147E tények választ adnak azokra a kérdésekre, amelyek az
oly helytelenül cserének, „cserekereskedésnek", a hasznos dol­

141 Bucher: Entstehung der Volkswirtschaft (3. kiad.) 73. felismerte ezeket a gaz­
dasági jelenségeket, de a vendégszeretetre korlátozva őket alábecsülte fontos­
ságukat.
142Argonauts. 167. skk.; Primitive Economics. Economic Journal, 1921. március.
Lásd J. G. Frazer előszavát Malinowski Argonautsához.
143 Az általunk ismert legszélsőségesebb esetek egyike a csukcsok kutyaáldo­
zata. Előfordul, hogy a legszebb kutyafalka tulajdonosai összes szánhúzójukat
lemészárolják, és kénytelenek újakat vásárolni.
144 Lásd föntebb.
145 Vö. föntebb.
146 Malinowski: Argonauts. 95. Vö. Frazemek a könyvhöz írt előszavával.
147 Formes élémentaires de la vie religieuse. 598.

324
gok permutatiójának148 nevezett jelenségek formáira és okaira
vonatkoznak, amely jelenségeket a gazdaságtörténet az Arisz­
totelész149 nyomdokain járó, bölcs latinok nyomán a munka-
megosztás eredetének tekint. Ezekben a legkülönbözőbb, zöm­
mel már kellően megvilágított társadalmakban nem a hasznos,
hanem valami egészen másféle dolog jár körbe-körbe. A nem­
zetségek, korosztályok és - az érintkezések által lehetővé tett
sokféle viszony miatt - általában a nemek is a szüntelen gazda­
sági pezsgés állapotában élnek, s ez az izgalom igen kevéssé
földhözragadt; sokkal kevésbé prózai, mint a mi adásvétele­
ink, szolgáltatásaink igénybevétele vagy tőzsdei játékaink.

Mindemellett még messzebbre is mehetünk, mint ameddig

mostanra eljutottunk. Az általunk használt alapfogalmakat
másként is felbonthatjuk, keverhetjük, színezhetjük és defini­
álhatjuk. A használt fogalmak: „ajándék, adomány" [présent,
cadeau, don] maguk sem teljesen pontosak. Nem találunk rájuk
más kifejezést, ez minden. Azokat a jogi és gazdasági fogalma­
kat, amelyeket szívesen állítunk ellentétpárokba: szabadság és
kötelezettség; nagylelkűség, bőkezűség, fényűzés és takaré­
kosság, érdek, haszon, jó lenne újból egybeolvasztani. E tárgy­
ban csak utalásokra szorítkozhatunk: válasszuk példaként a
trobriandiakat.150 Ott is egy összetett fogalom irányít minden,
a föntebb leírtakhoz hasonló gazdasági aktust; ez pedig se nem
a teljesen önkéntes és ingyenes szolgáltatás, se nem a tisztán
haszonleső termelés és csere fogalma. Egyfajta hibrid ez, amely
ott virágzott ki.
Malinowski komoly erőfeszítést tesz annak érdekében,151
hogy a trobriandiaknál megfigyelt valamennyi tranzakciót a
mozgatók, az érdek és az érdeknélküliség szempontjából osz­
tályozza; ezeket a tiszta ajándék és az alkudozás utáni tiszta

148 Digesta XVIII, I; De Contr. Emt., 1. Paulus részletesen kifejti a bölcs rómaiak
nagy vitáját arról, hogy vajon eladás-e a permutatió. A z egész rész nagyon érde­
kes, még az a hiba is, ami a tudós jogász Homérosz-értelmezésébe csúszott. II,
VII, 472-475: o íu ío t o azt jelenti, venni, csakhogy a görögök fizetőeszközei a
bronz, a vas, a bőrök, valamint maguk a tehenek és a rabszolgák voltak, ame­
lyek mindegyike meghatározott értékkel rendelkezett.
149 Politika I. könyv, 1257a 10 skk.; figyeljük meg a p e T a S ö c n s szót, uo. 25.
150 Éppúgy választhatnánk az arab sadaqát; alamizsna, a menyasszony vétel­
ára, igazságosság, adó. Vö. föntebb.
151 Argonauts. YT7.

325
csere152között rendezi sorba. Ez az osztályozás alapjában véve
használhatatlan. Malinowski szerint a tiszta ajándék típusa a
házastársak közti ajándék lenne.153 Szerintünk viszont a Ma­
linowski által jelzett tények egyik legfontosabbika, amely éles
fényt vet az egész emberiség minden szexuális kapcsolatára,
az, hogy a férj a mapulát154- a feleségének adott „állandó" fizet­
ségét - a kapott szexuális szolgáltatásokért adott egyfajta fize­
téshez hasonlítja.155 Ugyanígy, a főnöknek adott ajándékok
voltaképp adók; az ételosztás (sagali) pedig munkáért, például
halottvirrasztás során elvégzett rítusokért adott járandóság.156
Alapjában véve, ahogyan ezek az adományok nem önkénte­
sek, valójában nem is igazán érdekmentesek. Zömükben már
ellenszolgáltatások, s nemcsak azzal a céllal adják őket, hogy
szolgáltatásokat és dolgokat fizessenek meg velük, hanem azért
is, hogy fönntartsanak egy hasznos szövetséget,157 amit, mint
például a halász- és a földműves- vagy fazekastörzsek közötti
szövetséget,158 vissza sem lehet utasítani. Ez a tény viszont ál­
talános, találkoztunk vele például maoriföldön vagy a cim-
siánoknál stb.159 Láthatjuk tehát, hol is rejtőzik az a misztikus
és egyben gyakorlati erő, ami a törzseket egyszerre olvasztja
egybe és osztja meg, ami megosztja munkájukat, és ugyanak­
kor rákényszeríti őket a cserére. Az egyén és a csoport vagy in­
kább az alcsoport még ezekben a társadalmakban is mindig
szuverén jogának érezte a szerződés elutasítását: ez ad a javak
körforgásának némi nagylelkűségi színezetet; másfelől azon-

152 Igen figyelemreméltó, hogy ebben az esetben nincs eladás, mivel vaygu'á t,
pénzt nem cserélnek. A gazdaságnak az a legmagasabb foka, ameddig a trob-
riandiak eljutottak, nem ér el tehát a pénz használatáig magában a cserében.
153 Pure gift.
Uo.
155 A szót a hajadon lányok egyfajta engedélyezett prostitúciójáért adott fizet­
ségre is használják; vő. Argonauts 183.
156 Lásd föntebb. A sagali (vö. hakari) szétosztást jelent.
157 Lásd föntebb; különösen a sógornak adott ungubM-adományt: részt a ter­
mésből munkáért cserébe.
158 Lásd föntebb (wasi).
159 A maorikról lásd föntebb. A munkamegosztást (azt a módot, ahogyan a
cimsián nemzetségek közötti ünnep érdekében működik) remekül leírja egy
potlecsmítosz, lásd Boas: Tsimshian Mythology. X X X Ist A nnual Report of the
Bureau of American Ethnology, 274., 275.; vö. 378. Az efféle példák számát a vég­
telenségig szaporíthatnánk. Ezek a gazdasági intézmények valójában még a
legeslegfejletlenebb társadalmaknál is megvannak. Lásd pl. Ausztráliában egy
vörösokker-telepet birtokló helyi csoport figyelemre méltó pozícióját (Aiston-
Horne: Savage Life in Central Australia. London, 1924,81., 130.).

326
ban általában se joguk nincs, se érdekük nem fűződik a vissza­
utasításhoz; s ez teszi e távoli társadalmakat a mieinkhez töké­
letesen hasonlóvá.
A fizetőeszköz használata más gondolatokat is sugallhatna.
A trobriandi vaygu'ák, karperecek és nyakékek, éppúgy, mint
az északnyugat-amerikai rézlemezek vagy az irokéz wampunok,
egyszerre vagyontárgyak, a gazdagság jelei,160 csere- és fizető-
eszközök, és olyan holmik, amiket ajándékba kell adni, sőt el
kell pusztítani. Ezek még csak az őket használó személyekhez
kötődő zálogok, és e zálogok kötik a személyeket. Másfelől vi­
szont, mivel már monetáris jegyként is szolgálnak, használóik­
nak - hogy utána újabbakhoz jussanak - érdekükben áll oda­
adni, árucikké vagy szolgáltatássá változtatva őket, amelyek
azután majd visszaváltoznak fizetőeszközzé. Az ember tény­
leg már-már azt mondaná, hogy a trobriandi vagy cimsián fő­
nök eljárása távoli hasonlóságot mutat a kapitalistáéval, aki
kellő időben meg tud válni a pénzétől, hogy azután újból meg­
teremtse forgótőkéjét. Érdek és érdeknélküliség ugyancsak ma­
gyarázza a javak körforgásának ezt a formáját és a vagyont ki­
fejező jelek archaikus körforgását.
Még a javak teljes elpusztítása sem felel meg annak a teljes
elszakadásnak, amit ebben látni véltek. Ezek a nagyszabású
cselekedetek sem teljesen mentesek az önérdektől. A fogyasz­
tás tisztán fényűző, csaknem mindig túlzott, gyakran tisztán
pusztító formája, amikor jelentős és hosszú időn át gyűjtöge­
tett javakat, főként potlecs alkalmával,161 egyszerre kiadnak
vagy egyenesen elpusztítanak, azt a látszatot keltik, mintha
ezek az intézmények puszta pazarlásból, gyermekded tékoz­
lásból állnának. Valójában és ténylegesen nemcsak hasznos
dolgokat tüntetnek el, fényűző étkeket fogyasztanak túlzott
mennyiségben, hanem egyszerűen a pusztítás öröméért is pusz­
títanak, mint például azokat a fizetőeszközül is szolgáló rézle­

160 Lásd föntebb. A token és Zeichen szavak azonossága a germán nyelvekben

a pénz általános megnevezésére ezeknek az intézményeknek a nyomát őrzi: a
jel, ami a maga pénz, a jel, amit magán visel, és a zálog, amit megtestesít, való­
jában egy és ugyanaz a dolog - ahogyan az ember aláírása egyben felelősségé­
nek záloga is.
161 Lásd Davy: Fői jurée, 344. skk.; Davy (Des Clans aux Empires; Éléments de
Sociologie, I.) csupán eltúlozta e tények jelentőségét. A potlecs jó a hierarchia
felállítására, és gyakran ez is történik, de nem kizárólagosan szükséges hozzá,
így például az afrikai, szudáni vagy bantu társadalmakban nincs potlecs, min­
denesetre ha van is, nemigen fejlett, talán elveszíthették - mégis minden el­
képzelhető politikai szerveződési forma előfordul.

327
mezeket, amiket a cimsián, tlingit és hajda főnökök vízbe vet­
nek, a kvakiutlok és a velük szövetséges törzsek főnökei pedig
összetörnek. Az ajándékoknak és őrjöngő fogyasztásnak, a ja­
vak őrült elvesztegetésének és elpusztításának indoka azon­
ban, főként a potlecses társadalmakban, semmilyen szinten
nem önzetlen. Főnökök és hűbéresek, hűbéresek és alattvalóik
között ezeknek az ajándékoknak a révén a hierarchia születik
meg. Adni annyit jelent: kinyilvánítani a felsőbbrendűséget,
többnek lenni, följebb lenni, magistemek lenni; viszonzás vagy
még többel viszonzás nélkül elfogadni pedig azt jelenti, hogy
az ember alárendeli magát, alattvalóvá, szolgálóvá válik, ki­
sebbé lesz, lejjebb áll a rangsorban (minister).
A kula mwaszildnak nevezett mágikus rítusa162 tele van olyan
formulákkal és szimbólumokkal, amelyek jól mutatják, hogy a
leendő szerződő fél mindenekelőtt ezt a hasznot keresi: a társa­
dalmi s azt mondhatnánk, brutális felsőbbrendűséget. így a
varázsló, miután varázsigét mondott a partnereivel együtt el­
fogyasztandó bételdióra, miután elmondta a főnökre és annak
társaira, malacaikra, a nyakláncokra, majd a fejére s a „nyílásai­
ra", aztán mindarra, amit hoznak, a parikra, a nyitóajándékok­
ra stb. vonatkozó varázsigéket, miután tehát mindezt megbű­
völte, nem minden túlzás nélkül, ezt énekli:163

„Feldöntöm a hegyet, a hegy mozog, a hegy ledől stb. Varázs­

latom fölszáll a Dobu-hegy csúcsáig... Csónakom úszni fog...
stb. Hírnevem mint a mennydörgés; léptem mint a repülő bo­
szorkányok csattogása. Tudududu."

Elsőnek lenni, a legszebbnek, a legszerencsésebbnek, a legerő­

sebbnek és a leggazdagabbnak lenni, nos, ezt akarják, s így érik
el. Később a főnök azzal erősíti meg manáját, hogy szétosztja
hűbéresei és rokonai közt, amit kapott; a főnökök közt elfoglalt
helyét azzal tartja fönn, hogy karpereceket ad nyakláncokért,
vendégszeretetet a látogatásokért, és így tovább... Ezekben az
esetekben a gazdagság minden szempontból épp annyira esz­
köze a presztízsnek, mint amennyire hasznos dolog. Olyan

162 Argonauts. 199-201.; vö. 203.; magyarul röviden lásd 66.

163Uo. 199. A hegy szó ebben a költeményben a D'Entrecasteaux-szigeteket
jelöli. A csónak a kuláról hozott árucikkek súlya alatt fog úszni. Vö. más for­
mulákkal, 200., szöveg és kommentár, 441.; vö. 442. érdekes szójáték a „tajté-
kozni" szóval. Vö. a 205. oldalon található formulával.
328
biztos, hogy nálunk ez másképpen van, s hogy a gazdagság
nálunk nem ugyanúgy elsősorban a másoknak való parancso­
lás eszköze?

Vessük alá tűzpróbának most a másik fogalmat, amelyet az

imént szembeállítottunk az ajándékkal és az érdekmentesség­
gel: a haszon egyéni keresésének, az érdeknek a fogalmát. Ez
sem olyannak mutatkozik, mint ahogyan a mi elménkben mű­
ködik. Ha valami hasonló indíték vezérel is trobriandi vagy
amerikai főnököket, andamán nemzetségeket stb., vagy vezé­
relt hajdanában nagylelkű hindúkat, nemes germánokat és
keltákat ajándékaik és kiadásaik során, az nem a kereskedő, a
bankár és a kapitalista rideg észjárása szerint történik. Ezek­
ben a társadalmakban is megvan az érdek, de másként, mint
mostanság. Ott is felhalmoznak ugyan, de azért, hogy elkölt­
sék, hogy „lekötelezzenek", hogy legyenek „feltétlen híveik".
Másfelől cserélnek is, de főleg luxusholmikat, díszeket, ruha­
féléket vagy azonnal elfogyasztható dolgokat, lakomákat. Ka­
matostul viszonoznak, de azért, hogy megalázzák az első aján­
dékozót, s nem csupán azért, hogy kárpótlást nyújtsanak neki
azért a veszteségért, amit a „fogyasztási különbözet" okoz.
Van érdek, de ez az érdek csupán hasonló ahhoz, amely minket
- mint mondani szokás - vezérel.
Két típusú gazdaságról van szó: az egyik az ausztrál vagy
észak-amerikai (keleti parti és préri-) indiánok életét szabályo­
zó, alcsoportokon belüli, viszonylag amorf és érdekmentes
gazdaság, a másik a mi társadalmainkban - legalábbis amióta
a sémi és görög népek kitalálták - részben térhódító egyéni és
tisztán érdeken alapuló gazdaság, amelyek között egész sereg­
nyi intézmény és gazdasági esemény helyezkedik el, s ezt a
sort korántsem az a gazdasági ésszerűség kormányozza, amely­
ről oly szívesen gyártanak elméleteket.
Még maga a francia interét [érdek] szó is új keletű latin
könyvviteli szakkifejezés: az interest szót behajtandó kamat
esetén írták a számlakönyvekre. Az ősi, epikuroszibb erkölcsök
bizony inkább a jót és az örömöt keresték, nem pedig az anyagi
hasznot. A racionalizmus és a merkantilizmus győzelme kellett
hozzá, hogy a haszon és az egyén fogalma érvényt nyerjen, és
az alapelvek magasságába emelkedjék. Az „egyéni érdek" fo­
galmának győzelmét - Mandeville nyomán (Fable des abeilles)
[A méhek meséje] - szinte datálni lehet. Ezeket a szavakat csak
nagy keservesen vagy körülírással lehet lefordítani latinra, gö­

329
rögre vagy arabra. Még azok az emberek is, akik klasszikus
szanszkrit nyelven írtak, és használták a mi érdekelgondolá­
sunkhoz közel járó artha szót, az érdekről - mint megannyi más
cselekvési kategóriáról - más képet alkottak maguknak, mint
mi. India szent könyvei már aszerint osztályozták az emberi
cselekvéseket, hogy mit követnek: a törvényt-e (dharma), az ér­
deket (artha) vagy a vágyat (kóma). Mindenekelőtt politikai ér­
dekről van azonban szó: a királyéról és a bráhmanokéról, a mi­
niszterekéről, a királyságéról és az egyes kasztokéról. A Niti-
sásztra jelentős irodalma nem gazdasági jellegű.
Az emberből a mi nyugati társadalmaink csináltak nemrégi­
ben „gazdasági állatot". De nem vagyunk még mindannyian
efféle jószágok. A nép és az elit körében még bevett szokás a
tiszta és irracionális költekezés; nemességünk néhány őskövü­
letére még ma is jellemző. A homo oeconomicus nem mögöttünk,
hanem előttünk áll, mint az erkölcs és a kötelesség embere, s
mint a tudomány és az értelem embere. Az ember nagyon-na-
gyon sokáig egészen más volt; csak nemrégiben lett belőle gép,
számító gép...
Szerencsére egyébként még elég távol vagyunk ettől az ál­
landó és jeges haszonelvű számítgatástól. Elemezzük elmé-
lyülten, statisztikailag - mint Halbwachs tette a munkásosz­
tállyal kapcsolatban -, micsoda is ez a mi nyugati középosztályi
fogyasztásunk, költekezésünk. Mennyi szükségletet elégítünk
ki? és mennyi olyan hajlamunknak teszünk eleget, amelyek
végcélja nem a hasznosság? Mennyit áldoz, mennyit áldozhat
jövedelméből a gazdag ember saját hasznára? Luxusra, művé­
szetre, hóbortokra, cselédségre fordított kiadásai nem teszik-e
hasonlatossá azokhoz a hajdani nemesekhez vagy barbár törzs­
főnökökhöz, akiknek a szokásait leírtuk?
Jól van ez így? Ez már más kérdés. Talán jó, hogy a kiadásnak
és a cserének másféle módjai is vannak, mint a puszta pocséko­
lás. Mindeközben szerintünk a legjobb gazdálkodás módszerét
nem az egyéni szükségletek számítgatásával fogjuk fölfedezni.
Azt hiszem, még akkor is, amikor saját vagyonúnkat akarjuk
gyarapítani, miközben a legjobb könyvelő és jószágigazgató
lesz belőlünk, valami másnak kell maradnunk, mint vegytiszta
pénzembernek. Az egyéni célok otromba hajhászása a közös­
ség céljaira, békéjére, a munkaritmusra, az örömökre és - visz-
szahatásként - magára az egyénre nézve is ártalmas.
Mint láttuk, jelentős hivatalok, kapitalista vállalataink társu­
lásai maguk is csoportokban törekednek arra, hogy alkalma­

330
zottaikat csoportokban kössék magukhoz. Másfelől minden
szindikalista csoportosulás, a munkáltatóké és az alkalmazot­
také egyaránt azt állítja, hogy az egyetemes érdekeket éppen
akkora buzgalommal képviseli, mint tagjaik egyéni érdekét,
sőt akár testületeikét. Igaz, ezeket a hangzatos beszédeket bő­
ven tarkítják metaforák. Meg kell azonban állapítanunk, hogy
nemcsak az erkölcs és a filozófia, hanem maga a gazdaságot il­
lető közvélemény és a szakma is kezd lassan följutni erre a
„szociális" szintre. Mindenki érzi: jól dolgoztatni csak olyan
embereket lehet, akik biztosak benne, hogy egész életükben
tisztességgel megfizetik őket azért a munkáért, amit a maguk
és egyszersmind mások számára is tisztességgel elvégeztek.
A szabadon kereskedő termelő ismét érzi - mindig is érezte, de
most mélyen átérzi - , hogy amit cserél, több a puszta termék­
nél vagy munkaidőnél, hogy önmagából is ad valamit; az ide­
jét, az életét. Kárpótlást akar tehát ezért az adományért, még
ha szerényét is. S ha e kárpótlást megtagadják tőle, lustaságra
és a lehető legkisebb teljesítményre kárhoztatják.
Talán megengedhetünk magunknak egy szociológiai és egy­
ben gyakorlati konklúziót. A híres LXIV. szúra, a „kölcsönös
becsapás" (Utolsó ítélet), amelyet Mohamed Mekkában ka­
pott, ezt mondja Istenről:

15. A javaitok és a gyermekeitek csakugyan kísértés [nektek].

Allahnál azonban óriási fizetség lesz.
16. Féljétek hát Allahot, ahogyan csak tőletek telik, figyeljetek,
engedelmeskedjetek és adakozzatok a magatok javára! Akik
mentesek lelkűk kapzsiságától, ők azok, akik boldogulnak.
17. Ha dicséretes kölcsönt adtatok Allahnak, ő megkétszerezi
azt nektek és megbocsát. Allah megbocsátó és kíméletes.
18. O a rejtett és a látható dolgok tudója, a hatalmas és a bölcs.
[Simon Róbert fordítása.]

Helyettesítsék olvasóim Allah nevét a társadalommal és a

szakmai csoporttal, vagy tegyék egymás mellé mind a hármat,
ha vallásosak; helyettesítsék az alamizsna fogalmát az együtt­
működésével, a mások érdekében végzett munkával vagy szol­
gálattal: elég jó képük lesz arról a közgazdaságról, amely most
nehéz születés óráit szenvedi, de úton van, hogy világra jöjjön.
Már láthatjuk is működni egyes gazdasági területeken, s a nép
szívében, amelynek sokszor jobb érzéke van az érdekeihez, a
közös érdekhez, mint a vezetőinek.

331
 A társadalmi élet e homályos oldalait tanulmányozva talán
sikerül egy kicsit megvilágítani azt az utat, amelyre a nemze­
teknek, erkölcsüknek s ugyanakkor gazdaságuknak is rá kell
lépniük.

III
ÁLTALÁNOS SZOCIOLÓGIAI ÉS ERKÖLCSI KONKLÚZIÓ

Engedjenek meg egy módszertani megjegyzést is az itt köve­

tett módszerrel kapcsolatban.
Korántsem áll szándékunkban ezt a munkát mintaként java­
solni. Egészében csak iránymutató jellegű. Nem elég teljes, és
az elemzést még mélyebbre is lehetne vezetni.164 Alapjában
véve inkább kérdésekről van szó, amelyeket a történészeknek
és az etnográfusoknak teszünk föl, inkább kutatási tárgyakat
javasolunk, semmint megoldanánk egy problémát, vagy vég­
leges és határozott választ adnánk. Égyelőre beérjük azzal,
hogy meg vagyunk róla győződve: ebben az irányban haladva
sok mindenre lehetne rábukkanni.
Ám ha ez így van, azért van így, mert ebben a fajta probléma-
kezelésben rejtőzik egy olyan heurisztikus elv, amelyet szeret­
nénk feltárni. Az itt tanulmányozott tények mindegyike, ha
szabad ezt a kifejezést használnunk totális - vagy, ha tetszik -
bár mi ezt a szót kevésbé szeretjük - általános társadalmi tény;
vagyis bizonyos esetekben a társadalomnak és intézményei­
nek (potlecs, szemben álló nemzetségek, egymást látogató tör­
zsek stb.) teljes egészét mozgásba hozza, más esetekben pedig
csak igen nagy számú intézményt, különösen akkor, amikor a
cserék és szerződések inkább egyéneket érintenek.
Mindezek egyidejűleg jogi, gazdasági, vallási, sőt esztétikai,
morfológiai stb. jelenségek. Jogiak: magán- és közjogiak, kife­
jezetten vagy csak burkoltan morálisak, szigorúan kötelezőek,
vagy egyszerűen csak átveszik és rosszallják őket, egyszerre

164 Az a terület, ahol a kutatások hozadéka az itt elemzettekkel együtt a leg­

nagyobb lehetne, Mikronézia. Rendkívül jelentős pénz- és szerződésrendszer
létezik itt, főként Yapon és a Palaos-szigeteken. Indokínában, főként a mon-khme-
reknél, Assamban és a tibeto-burmaiaknál is vannak ilyesfajta intézmények.
Végül a berberek a thaoussza figyelemre méltó szokásait fejlesztették ki (lásd
Westermarck: Marriage Ceremonies in Morocco. Lásd a névmutatót present cím­
szó alatt). Nálunk hozzáértőbb kutatók: Doutté és Maunier e jelenség tanul­
mányozásának szentelték magukat. Az ősi sémi jog és a beduin szokások is ér­
tékes dokumentumokkal szolgálhatnak.

332
politikaiak és magánjellegűek, társadalmi osztályokat éppúgy
érintenek, mint nemzetségeket és családokat. Vallásiak: kap­
csolódhatnak tételes valláshoz, mágiához és animizmushoz
vagy lazán mindet átfogó vallásos mentalitáshoz. Gazdasági­
ak: hiszen az érték, a hasznosság, az érdek, a luxus, a gazdag­
ság, a szerzés, a felhalmozás, másfelől pedig a fogyasztás, sőt a
tisztán tékozló költekezés eszméje - habár másként értelmezve
mint manapság nálunk szokás, de - mindenütt jelen van ben­
nük. Másrészt ezeknek az intézményeknek van egy jelentős
esztétikai oldaluk is, amelytől ebben a tanulmányban önké­
nyesen eltekintettünk: az egymást követő táncok, a dalok és a
mindenféle felvonulás, a drámai előadások, amelyeket tábor
tábornak, szövetséges szövetségesnek mutat be; mindenfajta
tárgy, amit szeretettel fabrikálnak, használnak, díszítenek, csi-
szolgatnak, gyűjtenek és továbbadnak, mindaz, amit örömmel
fogadnak és sikerrel kínálnak föl, maguk az ünnepek, amelye­
ken mindenki részt vesz; minden: élelem, tárgyak és szolgála­
tok, még a „tisztelet" is, mint a tlingitek mondják, mindez eszté­
tikai érzelmek tárgya is, nem pedig csak morális vagy érdek-ter­
mészetű érzelmeké.165 Ez nemcsak Melanéziára, hanem még
inkább az északnyugat-amerikai potlecsre, sőt az indoeurópai
világ ünnepi jellegű vásáraira is igaz.166 Végezetül nyilvánvaló­
an morfológiai jelenségek is. Minden a népgyűléseken, vásáro­
kon és piacokon vagy legalábbis az ilyenkor rendezett ünnepek
során zajlik. Mindezek olyan szövetségeket feltételeznek, ame­
lyek a közösség tömörülésének jellemző évszakánál (kvakiutl
téli potlecs) vagy néhány hétnél (a melanézek tengeri expedí­
ciói) hosszabb ideig is fennmaradhatnak. Másfelől kell hogy le­
gyenek utak vagy legalább ösvények, tengerek vagy tavak, ahol
békében lehet közlekedni. Szükség van törzsi és törzsközi vagy
nemzetközi szövetségekre, commerciumra és connubiumra.167
Többről van hát szó, mint puszta témákról, többről, mint in­
tézmények elemeiről, többről, mint összetett intézményekről,

165 Lásd a „Szépség rítusát" a trobriandi küldban, Malinowski, 334. skk., 336.:
„partnerünk lát bennünket, látja, hogy szép az arcunk, idedobja nekünk a
vaygu'á it". Vö. Thurnwaldnál az ezüst/pénz mint díszítmény használatát:
Forschungen. III., 39.; vö. a Prachtbaum kifejezéssel, III. kötet, 144., 6. és 13. sor;
egy fémpénzekkel ékesített férfi vagy asszony leírására. A főnököt másutt fá­
nak nevezik, I., 298., 3. sor. Ismét másutt a feldíszített ember illatozik, I., 192., 7.
sor; 13., 14. sor.
166 Menyasszonyvásár; a francia flte [ünnep] fogalma, feria, főire [vásár].
167 Thurnwald, uo. III., 36.

333
sőt többről, mint például vallásra, jogra, gazdaságra bontott
intézményrendszerekről. „Egészek" ezek, teljes társadalmi
rendszerek, amelyek működését megpróbáltuk leírni. Dinami­
kus vagy fiziológiai állapotukban láttuk a társadalmakat. Nem
úgy tanulmányoztuk őket, mintha statikus vagy inkább halotti
állapotba merevedtek volna, s még kevésbé szedegettük és
boncoltuk szét őket jogi szabályokra, mítoszokra, értékekre és
árakra. A kerek egészt tekintve tudtuk megragadni a lényeget,
az egész mozgását, az élő aspektust, a futó pillanatot, amikor a
társadalom és az emberek érzelmileg tudatosítják önmagukat
és a másikkal szembeni helyzetüket. A társadalmi élet e konk­
rét megfigyelésében rejlik az eszköz ahhoz, hogy olyan új té­
nyekre bukkanjunk rá, amelyeket még csak sejteni kezdtünk.
Véleményünk szerint semmi sem oly sürgős, s nem oly gyü­
mölcsöző, mint a társadalmi tények e vizsgálata.
Az ilyen vizsgálat előnye kettős. Az első az általánosság, hi­
szen ezeknek az általánosan funkcionáló tényeknek megvan
rá az esélyük, hogy egyetemesebbek lesznek a különféle intéz­
ményeknél vagy az intézmények különféle elemeinél, ame­
lyeket többé-kevésbé esetlegesen mindig tarkít valami helyi
szín. Másodsorban és főleg: előnyük a valóságosság. így elju­
tunk oda, hogy a társadalmi dolgokat önmagukban, konkré­
tan lássuk, olyannak, amilyenek. A társadalomban többet tu­
dunk megérteni az eszméknél és szabályoknál: az embereket,
csoportokat és viselkedésüket értjük meg. Látjuk a mozgásu­
kat, ahogyan a mechanikában vizsgálunk tömegeket és rend­
szereket, vagy a tengerben polipokat és tengeri rózsákat. Em­
berek sokaságát észleljük, mozgékony erőket, s az embereket,
ahogy környezetükben és érzelmeiktől vezérelve lebegnek
előttünk.
A történészek érzik és joggal kifogásolják, hogy a szocioló­
gusok túlzottan elvonatkoztatnak, és túlságosan szétválaszt­
ják egymástól a társadalmak különféle elemeit. Úgy kell csi­
nálni, ahogy ők: megfigyelni, ami adott. Adottnak viszont
Róma, Athén, az átlagos francia, egy ilyen vagy amolyan szi­
geti melanéz adott, nem pedig az imádság vagy a jog önmagá­
ban. Miután a szociológusok határozottan túl sok mindent vá­
lasztottak szét és vonatkoztattak el, arra kell törekedniük, hogy
újból összehozzák az egészt. Ezáltal termékeny adatokra fog­
nak bukkanni. - Annak módját is meg fogják találni, hogy a
pszichológusoknak is megfeleljenek. Emezek élénken átérzik
kiváltságos helyzetüket, s főként a pszichopatológusok biztosak

334
abban, hogy a konkrétumokat tanulmányozzák. Mindannyian
totális, nem pedig készségekre szabdalt lények viselkedését ta­
nulmányozzák, vagy azt kellene megfigyelniük. Utánozni kell
őket. A konkrétnak, vagyis a teljesnek a tanulmányozása a szo­
ciológiában lehetséges, még inkább lebilincselő, és még tanul­
ságosabb. Számszerűen meghatározott emberek, teljes és ösz-
szetett lények teljes és összetett reakcióit figyeljük meg. Mi is
leírjuk őket organizmusaikban és pszichéjükben, miközben le­
írjuk e tömeg viselkedését és az annak megfelelő pszichóziso­
kat: a tömegnek vagy a szervezett társadalmaknak és egyes al­
csoportjainak érzelmeit, eszméit, akaratnyilvánításait. Mi is
testeket látunk, és e testek reakcióit, amelyeknek a gondolatok
és az érzelmek rendszerint az értelmezései, ritkábban pedig a
mozgatói. A szociológia alapelve és célja az egész csoportnak
és egészében vett viselkedésének a megfigyelése.
Nem volt időnk - ez ugyanis indokolatlanul kitágította vol­
na szűkre szabott témánkat - arra, hogy már most megpróbál­
juk töviről hegyire fölfedezni valamennyi itt jelzett tény mor­
fológiai gyökereit. Mindemellett talán hasznos lesz jeleznünk,
legalább példaképpen, milyen módszert szeretnénk követni,
milyen úton folytatnánk a kutatást.
Az európai társadalmak kivételével minden föntebb leírt
társadalom szegmentált. Még az indoeurópai társadalmak: a
Tizenkét táblás törvényt megelőzően a római, legjelentősebb iro­
dalmi alkotásai létrejöttéig az ír, nagyon sokáig - az Edda kelet­
kezéséig - a germán társadalmak is belülről többé-kevésbé
osztatlan, kifelé viszont többé-kevésbé egymástól elszigetelt
nemzetségeken vagy legalábbis nagycsaládokon alapultak. Mind­
ezek a társadalmak messze vannak vagy voltak a mi saját egy­
ségesítésünktől és attól az egységtől, amivel a hiányos törté­
nelmi ismeretek miatt ruházzuk fel őket. Másrészt a csoporto­
kon belül még a legviharvertebb egyének is kevésbé voltak
szomorúak, komolyak, zsugoriak és önzők, mint mi vagyunk;
kifelé legalábbis nagylelkűbbek vagy adakozóbbak voltak, vagy
most is azok. Amikor a törzsi ünnepek, a szemben álló nemzet­
ségek és a szövetségre lépő vagy egymást kölcsönösen beavató
családok szertartásai alkalmával a csoportok meglátogatják
egymást; még akkor is, amikor az előbbre járó társadalmakban
- ahol a „vendégbarátság" törvénye már kifejlődött - a barát­
ság és az istenekkel kötött szerződés törvénye megjelent, hogy
biztosítsa a „piacok" és a városok „békéjét"; az emberek igen
hosszú időn át és számos társadalomban valami különös lelki­

335
állapotban, túlzott félelemmel és ellenségességgel s ugyancsak
túlzott nagylelkűséggel közelítettek egymáshoz, ami azonban
csak a mi szemünkben tűnik őrültségnek. A bennünket köz­
vetlenül megelőző és még ma is körülvevő társadalmakban,
de saját népi erkölcsünk számos szokásában sehol nem létezik
középút: az ember vagy teljesen bizalmas, vagy teljesen bizal­
matlan; leteszi fegyverét és lemond a mágiáról, vagy mindent
odaad, a futó vendégszeretettől minden lányáig vagy az ösz-
szes értékéig. Ilyesféle állapotokban mondtak le az emberek a
tartózkodásról, s tanultak meg adni és viszonozni.
Nem volt ugyanis választásuk. Ha két embercsoport találko­
zik, csak vagy elkerülhetik egymást - és ha gyanakvást mutat­
nak, vagy elhangzik egy kihívás, megverekedhetnek - , vagy
pedig tárgyalnak. Egészen a hozzánk még igen közel álló jog­
rendszerekig, a miénktől nem túl távoli gazdasági rendszere­
kig mindig az idegenekkel „tárgyaltak", még ha szövetségesek
voltak is. A kiriwinaiak a Trobriand-szigeteken ezt mondták
Malinowskinak:168 „A dobui emberek nem olyan jók, mint mi;
kegyetlenek, emberevők; félünk tőlük, amikor megérkezünk
Dobura. Megölhetnének bennünket. Na de akkor kiköpök egy
kis gyömbérgyökeret, és megváltozik a szellemük. Leteszik a
dárdáikat, és kedvesen fogadnak bennünket." Semmi nem ér­
zékeltethetné ennél jobban a háború és az ünnep közötti inga­
dozást.
A legjobb etnográfusok egyike, Thurnwald egy másik mela-
néziai törzs kapcsán, egy leszármazási statisztikában169 leír
egy megtörtént esetet, amely ugyancsak jól mutatja, hogyan
váltanak át ezek az emberek - csoportban és egyik pillanatról a
másikra - az ünnepről a harcra. Buleau, az egyik főnök meg­
hívta Bobalt, egy másik főnököt és az embereit egy lakomára,
talán az elsőre egy hosszú sorozatból. Belekezdtek az ismétlő­
dő táncokba, táncoltak egy kerek éjjelen át. Reggelre mind­
annyian fel voltak ajzva az átvirrasztott éjszakától, a táncoktól
és énekléstől. Buleau-t egy egyszerű megjegyzése miatt megöl­
te Bobal egyik embere. A csoport pedig mészárolni és rabolni
kezdett, és elragadta a falu asszonyait. „Buleau és Bobal in­
kább barátok és csupán vetélytársak voltak", mondták Thurn-
waldnak. Mindannyian megfigyeltünk már ilyesféle tényeket,
még saját környezetünkben is.

168Argonauts. 246.
169 Salomo Inseln. III. kötet, 85. táblázat, 2. jegyzet.

336
 Ezeknek a népeknek az ész és az érzelem szembeállításával,
az efféle hirtelen kerekedő téboly ellen a béke óhajtását szegez­
ve sikerült a szövetséget, az ajándékot és a kereskedelmet lép­
tetni a háború, az elszigeteltség és az egy helyben topogás he­
lyébe.

Ezt találtuk hát kutatásaink végén. A társadalmak abban a mér­

tékben fejlődtek, amennyiben ők maguk, egyes alcsoportjaik
és végül egyedeik meg tudták szilárdítani kapcsolataikat, meg­
tanultak adni, kapni és végül viszonozni. Ahhoz, hogy keres­
kedjenek, először is le kellett tenni a dárdát. Ekkor sikerült a ja­
vakat és személyeket cserélgetni, már nemcsak nemzetségről
nemzetségre, de törzsről törzsre, nemzetről nemzetre, és —fő­
ként - egyénről egyénre is. Az emberek csak ezután tanulták
meg létrehozni és kölcsönösen kielégíteni az érdekeket, végül
pedig ezeket anélkül is megvédeni, hogy fegyverhez kéne
nyúlniuk. így tanult meg a nemzetség, a törzs, a nép - s a kö­
zeljövőben a mi úgynevezett civilizált társadalmainkban is így
kell megtanulniuk az osztályoknak, a nemzeteknek, de az
egyéneknek is - egymás gyilkolása nélkül szemben állni, s ön­
maguk feláldozása nélkül adni egymásnak. Ez bölcsességük és
szolidaritásuk egyik tartós titka.
Nincs más erkölcs, se más gazdaság, se más gyakorlat, mint
ezek. A bretonok az Arthur-krón¡Tóiban170 elmesélik, hogyan ta­
lálta föl Arthur király az egyik cornouailles-i ács segítségével
az udvar csodáját: a varázslatos „Kerek Asztalt", ami körül a
lovagok többé nem kaptak hajba. Azelőtt a „piszkos irigység­
ből" kitört őrült csetepaték során párbajok és gyilkosságok
mocskolták vérrel a legszebb lakomákat is. Az ács így szólt
Arthurhoz: „készítek neked egy igen szép asztalt, ami köré ti-
zenhatszor százan és még többen is leülhetnek és körben for­
golódhatnak, és ahonnan senki nem lesz kizárva... Egy lovag
sem robbanthat ki harcot, mert itt a főbb helyen ülő ugyan­
olyan magasan lesz, mint az alsóbb helyen ülő." Nem volt töb­
bé „asztalfő", következésképp veszekedés sem. Akárhová vit­
te át Arthur az Asztalt, nemes társasága mindenütt vidám és
legyőzhetetlen maradt. Az erős és gazdag, boldog és jó nemze­
tek ezt ma is így csinálják. Gazdagodhatnak a népek, az osztá­
lyok, a családok, az egyének, de boldogok csak akkor lesznek,
ha le tudnak ülni, mint a lovagok, a közös javak köré. Nem kell

170 Layamon's Brut 22 736. skk. sor; Brut 9994. skk. sor.
337
messze keresgélni, milyen is a jó meg a boldogság. Ott van a
megteremtett békében, a jó ütemű, hol közösen, hol egyedül
végzett munkában, a felhalmozott, majd a nevelés tanította
kölcsönös tisztelettel és nagylelkűséggel szétosztott gazdag­
ságban.
Láthatjuk, hogyan tanulmányozható egyes esetekben a totá­
lis emberi viselkedés, az egész társadalmi élet; s az is látható,
hogyan vezethet el ez a konkrét kutatás nemcsak az erkölcsök
tudományához, egy részleges társadalomtudományhoz, de még
erkölcsi vagy inkább - az ősi kifejezéssel élve - „illemtani"
[civilité] vagy, mint manapság mondani szokták, „polgári"
erényeket idéző végkövetkeztetésekhez is. Ilyenfajta tanulmá­
nyok valóban lehetővé teszik, hogy átlássuk, felmérjük, egyen­
súlyban tartsuk azokat a különféle esztétikai, erkölcsi, vallási,
gazdasági mozgatókat, azokat a különféle anyagi és demográ­
fiai tényezőket, amelyek együttese a társadalom alapját képe­
zi, és megteremti a közösségi életet - ennek tudatos irányítása
pedig a legmagasabb művészet, a szókratészi értelemben te­
kintett Politika.

338
 HARMADIK RÉSZ

LÉLEKTAN ÉS S Z O C IO L Ó G IA TÉNYLEGES
ÉS GYAKORLATI KAPCSOLATAI*

* A francia Pszichológiai Társaság előtt 1924. január 10-én tartott előadás.

Megjelent a Journal de Psychologie Normale et Pathologique 1924. évi kötetében.
Van annak egy veszedelme, hogy bennünket, akiktől az önök
tudománya, a lélektan nem teljesen idegen ugyan, de mégis
csak kontárai vagyunk, megtisztelő módon maguk közül való­
nak tekintenek. Ki tudják hozni belőlünk a legjobbat, és ezt
- igaz, ami igaz - nem bánjuk. Kutya kötelességünk átadni önök­
nek gondolatainkat és adatainkat. Másfelől azonban kalando­
zás közben súlyos baklövéseket is elkövethetünk - ebben az
esetben vigyázzanak, nehogy kedvünket szegjék, és jogos bírá­
latokkal akadályozzanak olyan munkák folytatásában, amelyek
horderejét nem tudtuk bizonyítani, de az önökétől eltérő szem­
pontból azért még tiszteletre méltóak és igazak lehetnek.
* * *

Tudományuk tényleges gyarapítása ma nem célom. Könnyebb

feladatra vállalkozom: arra, hogy a két tudományról olyasféle
összképet, összehasonlítást, mérleget készítsek, amelynek időn­
ként azért megvan a maga haszna.
* * *

Tudom jól - egy barátom, a legjobb szociológusok egyike mond­

ta szellemesen -, „akik egy tudományt nem tudnak művelni,
azok a történetét írják, a módszerét vitatják, vagy a hatáskörét
kritizálják".
Bizonyos mértékig valóban kibúvót kerestem, hogy köny-
nyebb feladat háruljon rám, mint a feltalálás. Tudományaink
kapcsolatának megvitatása szebbnek és filozofikusabbnak tű­
nik számomra, de bizonnyal nem olyan fontos, mint a legcse­
kélyebb ténybeli vagy elméleti előrehaladás valamely ponton.
Ám azon gyakorlati, működő kapcsolatok esetében, amelyek a
szociológiát és a lélektant összekötik - és ma össze is kell kötni­
ük - , egy efféle megvitatás, már amit én ezen értek, nem ha­
szontalan, és van némi közvetlen jelentősége.
341
 Ugyanis már nem filozófiáról van szó. Nem kell védelmez­
nünk sem a lélektant, sem a szociológiát. Weber és Fechner,
Wundt és Ribot - bocsánat a szóért - hőskora lejárt. A lélektan
rég elszakadt szülőanyjától, a filozófiától. Több mint harminc
esztendeje annak is, hogy Dürkheim sikerrel védte meg a szo­
ciológiát Tarde individualista együgyűségével, Spencer brutá­
lis együgyűségével, illetve a morál és a vallás metafizikusaival
szemben. Tudományaink haladását ma már senki nem vitatja.
A két új tudományterületen egyidejűleg serénykedő tudósok
két nemzedéke lőtávolon kívülre menekített bennünket a lé­
lek, a lét és a magánvaló jó teológusai és dialektikusai elől. Kö­
zös alapítóink közül Waitzot és Wundtot említem Németor­
szágból, Romanest és Lubbokot Angliából, Espinast Francia-
országból. Negyven év erőfeszítései jóvoltából tudományaink
fenomenológiává váltak. Tudjuk, hogy két sajátos birodalom
létezik: egyfelől a tudat, másfelől pedig a kollektív tudat és a
közösség birodalma. Tudjuk, hogy mindkettő a világban, az
életben, a természetben helyezkedik el. Ez a tudás már valami.
Lehetővé teszi ugyanis, hogy immár negyedszázada dolgoz­
zunk egyfelől a társadalomban élő ember természettörténetén,
másfelől pedig az egyéni tudati jelenségek elméletén. E két
alapvető kérdést, tudományaink fenomenológiai és kísérleti
jellegét, valamint a két tudományág szétválását illetően mind­
annyian egyetértünk. Csupán mértékbeli és ténykérdések osz­
tanak meg bennünket.
Egyetlen gyakorlati és ténykérdést teszünk hát föl csupán:
milyenek a két tudóscsoport jelenlegi, illetve a közeljövőben
kétségkívül létrejövő, kívánatos kapcsolatai? Milyen együtt­
működésre kell törekednünk, és melyek a kerülendő konflik­
tusok; milyen határsértésektől kell kölcsönösen óvakodnunk?
Továbbá: milyen kérdéseket tehetnek föl nekünk önök, ame­
lyekre mi már válaszolhatnánk? És melyek azok a kérdések,
amelyeket önök már megvilágítottak, s amelyek előrehaladása
a mi kutatásainkat is előbbre vitte? Milyen, többé-kevésbé sür­
gető kérdéseket kell feltennünk, amelyekhez az önök haladá­
sát várjuk, hogy azután a mi szekerünk is előbbre döcöghes­
sen?
Mindössze ennyit szeretnék ma önök előtt megvitatni.
De lássuk, milyenek is tudományaink mai, meghatározott
kapcsolatai.

342
 ELSŐ FEJEZET

A SZOCIOLÓGIA HELYE
AZ ANTROPOLÓGIÁBAN

E tényleges kapcsolatok kérdése már akkor is igen világosan

fölvetődik, ha a pszichológiai és a szociológiai jelenségek külö­
nösebb meghatározása nélkül beérjük azzal, hogy az utóbbia­
kat egyszerűen elhelyezzük a tények és a tudományok rendjé­
ben.
Látni fogják egyébként, hogy a kérdés ilyetén felvetése lehe­
tővé teszi a közösséglélektan oly sokat vitatott problémájának
ideiglenes megoldását.
Először is: társadalmak csak élőlények körében léteznek.
A szociológia jelenségei az életből valók. A szociológia tehát
éppúgy a biológia része csupán, mint a pszichológia, hiszen
önöknek is, nekünk is hús-vér emberekkel van dolgunk, akik
élnek, vagy valaha éltek.
Azután, a szociológia éppúgy, mint az emberi lélektan, a bio­
lógia egy részterületének: az antropológiának, vagyis azon tu­
dományok együttesének a része, amelyek az embert élő, tuda­
tos és társadalmi lénynek tekintik.
Engedjék meg itt nekem - aki ha kilépek szakmám szűk kö­
reiből, csak történésznek vagy antropológusnak s olykor-oly­
kor pszichológusnak kiáltom ki magam -, hogy pontosabban
elmondjam, mit is kell azon érteni, hogy a szociológia kizáró­
lag antropológiai. Míg a lélektan, csakúgy, mint az élettan, nem
szorítkozik csupán az ember tanulmányozására; míg például
Rabaud és Piéron kollégák az állatvilág minden szintjéről vá­
logatják kísérleti alanyaikat, addig mi, szociológusok csakis
emberi tényeket állapítunk meg és rögzítünk.
Ezt jól jegyezzük meg. Tudom, hogy itt az állati társadalmak
fogós kérdését érintem. Remélem, hogy ezek egy szép napon
majd fölkeltik fiatal tudósok érdeklődését, akik kétségkívül
előbbre fognak lépni ezen a téren. Addig azonban minden elő­
zetes elhatárolás esetében merészen és bizonyos mértékig ön-

343
kényesen kell eljárnunk. Az emberi társadalmak természetük­
nél fogva állati társadalmak, s ez utóbbiak minden vonása
megvan bennük. Vannak viszont más vonásaik is, amelyek ak­
kora különbséget eredményeznek, hogy már új rendről kell
beszélnünk. Sem az emberszabású majmok legjobban formált
csoportjainál, sem az emlősök legösszeszokottabb, legtartó­
sabb csordáinál, sem a legfejlettebb rovartársadalmaknál nem
észleljük a közakaratot, egyes egyedek másikakra gyakorolt
tudati nyomását, a gondolatok közlését, a nyelvet, a gyakorlati
és esztétikai természetű mesterségeket, művészeteket, csopor­
tosulásokat és vallásokat - egyszóval azokat az intézménye­
ket, amelyek a mi közösségi életünket jellemzik. Márpedig - s
ez számunkra elemi tény, evidencia, mintegy cogito ergo sum
nemhogy társadalmi emberek, de egyszerűen emberek is
ezektől vagyunk. Ha az állati társadalmakban kimutatják ne­
kem az intézmények akármilyen távoli megfelelőjét, akkor be­
adom a derekamat, és azt mondom majd, hogy a szociológiá­
nak figyelembe kell vennie az állati társadalmakat. Egyelőre
azonban semmi ilyesmit nem bizonyítottak. Az első különbség
tehát az, hogy a lélektan nem csupán az ember lélektana, a szo­
ciológia viszont szigorúan az emberre összpontosít.
Vannak azonban más különbségek is, amelyek a társadalom
más jellegzetességeiből fakadnak. Az ember lélektanának és a
szociológiának még antropológiai tudományként is más és
más a terepe. Voltaképpen döntő különbség van köztük. Az
emberi lélektan csupán az egyén viselkedésében megfigyelt té­
nyeket tanulmányozza. Itt alkalmam nyílik állást foglalni - a
lezárás igénye nélkül - a közösséglélektanról, erről a kérdéses
tudományról folytatott, máig is zajló vitában. Elsősorban meg­
határozhatom, mit is értek ezen a kifejezésen. Tegyük ezt Mac
Dougall álláspontjával szembehelyezkedve. Mac Dougall úgy
véli, a szociológia voltaképpen közösséglélektan, s bár időn­
ként hajlandó meghagyni nekünk néhány morzsát, másfelől
pedig a lélektannak ezt a részét igen sajátságosnak találja,
alapjában véve nemigen fogad el egyebet, és az egyéni interak­
ciók tanulmányozására korlátozza. Ne is fejtegessük bőveb­
ben e közismert elgondolásokat. (Lásd Davy ismertetéseit Mac
Dougall könyveiről, a Social Psychologyröl és a Group Mindről a
Journal de Psychologie-ban.)
Alapjában véve, ha a társadalmakban csak egyének volná­
nak, s ha a szociológusok az egyéneknél csak a tudatnak, sőt
csak annak a képzetfajtának a jelenségeit vennék figyelembe,

344
amely a közösség bélyegét viseli, talán egyet is értenénk Mac
Dougall-lal, és azt mondanánk: „a szociológia vagy közösség­
lélektan csupán a pszichológia egyik fejezete"; hiszen még
azok a különféle jelek, amelyeknél fölismerjük, hogy a közös­
séggel állunk szemben, amelyekről érezzük, hogy képzeteiket
a közösség inspirálta: az önkényes, a szimbolikus, a külső su­
gallat, az előzetes összekapcsolás, de főként a kényszer (ami
egyike csupán a többi tudatos hatásának), végül is még ezek a
jelek is értelmezhetők egy interpszichológia segítségével. Kö­
vetkezésképp nem lenne sok haszna létrehozni egy szaktudo­
mányt, ha nem volna más tárgya, mint a kollektív képzetek,
sőt mint az egyes tudatoknak a többire gyakorolt hatása révén
szaporodó tudati jelenségek. Ha a társadalomban mindössze
ennyi lenne, beérhetnénk a közösséglélektannal, és ebben ma­
radnánk. Ámde bármilyen kitűnő is Mac Dougall leírása a
Group Mindban a csoportszellemről, ez a leírás nem kielégítő.
Túlzásba viszi az elvonatkoztatást. A csoport tudatát levá­
lasztja teljes anyagi és kézzelfogható alapjáról. Bármilyen je­
lentősek vagy uralkodóak legyenek is a kollektív képzetek, a
társadalomban egyéb is van; ahogy Franciaországban is akad
más is, mint a haza eszméje: itt van a föld, a tőke, az alkalmaz­
kodás; de főleg maguk a franciák, az eloszlásuk, a történel­
mük. Egyszóval a csoportszellem mögött ott a csoport, amely
három ponton is megérdemli, hogy tanulmányozzuk, a szoci­
ológia pedig e három ponton kikerül az önök ítélkezési köré­
ből. A következőkről van szó.
1. Vannak dolgok és emberek, tehát először a fizika, az anyag,
azután pedig ott vannak a számok. Ezek a dolgok és emberek
hely, idő stb. szerint összeírhatok, megszámlálhatok, osztályoz­
hatók, feloszthatok. A férfiak és a nők, a gyerekek és az öregek
nemzedékeket alkotnak, ezek számszerű viszonyai pedig vál­
toznak. A szociológia és a szociológusok ezért ugrálnak állan­
dóan ide-oda a „group mind"-ról a „group"-ra, illetve a „group"-
ról annak határokkal övezett területére, nyájszellemére, leszár­
mazással vagy örökbefogadással történő önkéntes szabályozá­
sára, a nemek, korosztályok, születések és halálozások arányaira.
Egyszóval itt vannak a morfológiai jelenségek.
2. Ámde nem csupán a morfológiai jelenségek számszerűsít­
hetők. Vannak más statisztikus jelenségek is, amelyek az élet­
tanhoz, vagyis a társadalom működéséhez tartoznak. Ezzel a
vargabetűvel még a tiszta fogalmak, a kollektív képzetek is
egészen különleges, numerikus arculatot kapnak. Például az

345
érték, az árak mérésére szolgáló pénz, az egyetlen pontos mér­
ce, a gazdasági mérce fogalmának - amiről már Arisztotelész
megmondta, hogy számolásra szolgál - , ennek a kollektív kép­
zetnek a hatalmát, végzetes függetlenségét és számszerű ter­
mészetét ma minden francia a bőrén tapasztalja. De sok más
dolog is van, amely ilyenfajta módszerek használatát foglalja
magában. Statisztikailag mérjük az élethez való ragaszkodást,
a posta tévedéseit, a bűnözést, a vallásos érzület erősségét stb.
Ebből a szempontból, jegyezzük meg mellesleg, a szociológus
olyan tesztek és mérések birtokában van, amilyenekkel a pszi­
chológus nem rendelkezik, s amelyeket el is irigyelhetne, ha a
szociológus e már megemésztett tényeket nem bocsátaná szol­
gálatkészen az önök kritikus ítélőszéke elé.
3. Végezetül, minden társadalmi tény mögött van történe­
lem, hagyomány, nyelv és szokások. Manapság a történeti, illet­
ve a szociológiai módszer alkalmazásával kapcsolatos minden
kérdést erősen vitatnak. Jeles elmék - köztük megboldogult
közös barátunk, Rivers és Elliot Smith - szerint az etnográfia és
a szociológia csak annyiban érdekes, amennyiben a társadal­
mak természettörténetéből megalkotható maga a történelem.
A vita kiterjedt, de főleg szavakon lovagolnak. Ugyanazokat a
társadalmi tényeket ugyanis többféle rendben lehet bemutat­
ni, és az összehasonlítás nem zárja ki a történeti leszármazás
rendjét. Meg kell azonban jegyeznünk: a szociológusnak min­
dig éreznie kell, hogy minden társadalmi tény, még ha újnak és
forradalminak tűnik is, mint például egy találmány, roskadá-
sig van rakva múlttal. Időben a legősibb körülmények, a törté­
nelemben és a földrajzban a legbonyolultabb kapcsolódások
gyümölcse. Még a legmagasabb fokú elvonatkoztatás szintjén
sem szabad tehát soha elszakítanunk helyi színezetétől és tör­
téneti beágyazottságától.
E hármas, alaktani, statisztikai és történeti nézőpontból te­
hát tudományunknak önöktől nincs kérdeznivalója. Munkájá­
nak csak ahhoz a fontos részéhez kéri az önök támogatását,
amelyik a kollektív képzetekre, vagyis a gondolatokra, az azok­
ból létrejövő mozgatókra és a nekik megfelelő gyakorlatra
vagy társadalmi viselkedésre irányul. Ha akarják, nevezzük
ezt a fejezetet közösséglélektannak, de jobb lesz, ha egyszerű­
en szociológiát mondunk.
Tudományunknak talán ez a része a lényeg; hiszen az embe­
rek anyagi létükkel, számaikkal és történelmükkel együtt épp­
úgy csoportosulnak közös eszmék, a vallás, a haza, a pénz esz­

346
méje köré, mint ahogy a földfelszínen csoportosulnak. Sőt a
különféle rendbeli jelenségek, még a leginkább fizikai termé­
szetűek is, mint például a háború, sokkal inkább függenek esz­
méktől, mint dolgoktól. Csakhogy a biológia és a pszichológia
különféle rendjeibe tartozó tényeknek a társadalmi tényéktől
való viszonylagos függetlenségét még nem mérlegelték, s még
föl kell fedeznünk, hogyan függenek össze a társadalomban a
pszichikai tények és az anyagi tények. És bár azt mondtuk,
hogy a szociológiának ez a lényeges része, a közösséglélektan
lényegi rész, tagadjuk, hogy különválasztható a többitől, és
nem mondjuk azt, hogy csupán a lélektanra tartozik. Ez a kö­
zösséglélektan vagy „pszichológiai szociológia" ugyanis több
ennél. Önöknek is van félnivalójuk túlkapásaitól és végkövet­
keztetéseitől.
Itt már nem a szociológiáról, hanem különös fordulattal ma­
gáról a pszichológiáról van szó. A pszichológusok, miközben
elfogadják együttműködésünket, talán okosan tennék, ha vé­
dekeznének. A kollektív képzeteknek: eszméknek, fogalmak­
nak, kategóriáknak, cselekvések és hagyományos szokások
mozgatóinak, kollektív érzelmeknek és az indulatok, érzelmek
rögzült kifejezéseinek részaránya ugyanis oly nagy még az egyé­
ni tudatban is - melynek tanulmányozását erélyesen követel­
jük - , hogy időnként úgy néz ki, mintha az egyéni tudat e leg­
felső rétegeiben minden kutatást a magunk számára akarnánk
fönntartani. A magasabb rendű, többnyire társadalmi érzel­
mekről: az értelemről, a személyiségről, a dönteni akarásról
vagyis a szabadságról, a gyakorlati jellegű habitusról, a mentá­
lis vagy jellembeli habitusról és mindezen habitusok változa­
tairól azt mondjuk, hogy sok más dologgal együtt ránk tartoz­
nak. így például a ritmus és az ének, ezek a döbbenetes dolgok,
melyek talán a vallás és az emberiség kialakulásában döntő
szerepet játszott tényezők közé tartoznak: hangnem és ütem
összhangjai, mozdulat és emberi hang összhangja, de még in­
kább a zenei hang megszólaltatásának és a vele egyidejű tánc­
mozdulatnak az összhangja - mindez ránk tartozik.
Még ennél is messzebb megyünk. S tudom, hogy itt egyetér­
tek Dumas és Blondel barátommal, ahogyan szegény Rivers
barátommal is egyetértettünk. Oly közel járunk az élettanhoz,
a test életének jelenségeihez, hogy a társadalmi és az élettani
között roppant vékonykának tűnik az egyéni tudat rétege: a
nevetések, a könnyek, a halottsiratások, a rituális ejakulációk
épp annyira élettani reakciók, mint amennyire kötelező gesz­

347
tusok és jelek, kötelező vagy szükséges érzelmek, amelyeket a
közösségek meghatározott céllal, a fizikai és erkölcsi elvárások
egyfajta - nemkülönben fizikai és erkölcsi - levezetése érdeké­
ben sugallnak vagy alkalmaznak.
De ne féljenek. Van jogérzékünk, mi leszünk a legelsők a ha­
tármezsgyék tiszteletben tartásában; s egy külön, csak neki szen­
telt tudományág létezésének szentesítéséhez az egyéni tudat
egyetlen - kicsiny vagy nagy - eleme is elegendő. Eszünkben
sincs ezt a tudományágat megkérdőjelezni. Egyetértünk ab­
ban, hogy az egyén még akkor is egyedi cselekvések és benyo­
mások forrása, amikor tudatát teljesen betölti egy-egy kollek­
tív képzet vagy érzelem, amikor tevékenysége teljes egészében
valami közös dologra irányul: hajót vontat, harcol, támad,
vagy menekül a csatából. Tudata még ilyenkor is tárgya lehet
az önök megfontolásainak, sőt kell is, hogy az legyen, s ezzel
nekünk is számot kell vetnünk. Mert akármekkora is a közös­
ség szuggesztív hatalma, az egyén számára mindig meghagy
egy szentélyt, a tudatot, ami viszont önökre tartozik.
Egyébként ne finomítgassuk tovább a dolgot. Szóba se hoz­
tam volna a tudományok határainak e kérdéseit, ha közös ha­
tárainknak ez a leírása nem szolgálná gyakorlati céljaimat.
A tudományok előrehaladása ugyanis éppoly gyakran zajlik a
végeken, a külső peremükön, mint alapelveikben, magvukban
és középpontjukban. Mivel nem a módszer kérdését, nem azok­
nak a szempontoknak a kérdését vetem fel, ahol szembekerül­
hetünk és szembe is kell kerülnünk egymással, hanem azon
közös tényekét, amelyek különféle nézőpontokból történő ta­
nulmányozásában együtt kell működnünk, a határok kijelölé­
sével már azt is megmondtuk, hogy vágyaink szerint milyen
irányt kellene venniük a kutatásainknak. Ennek szellemében
sorolok föl most néhány esetet, amikor szociológusok és pszi­
chológusok együttműködése már megvalósult, s néhány olyat,
ahol ez kívánatos lenne.

348
 MÁSODIK FEJEZET

MILYEN SZOLGÁLATOKAT TETT

A LÉLEKTAN A SZOCIOLÓGIÁNAK
A KÖZELMÚLTBAN?

Természetesen először is arról fogok szólni, amit önöktől ta­

nultunk és a jövőben tanulni fogunk.
A kollektív képzetek és a kollektív gyakorlat egész elmélete,
vizsgálódásainknak ez az egész lélektani része a miénken kí­
vül még három tudománytól függ kizárólagosan: a statisztiká­
tól és a történelemtől, amelyek, mint mondottam, a tényekről
és a körülményekről tudósítanak bennünket, s végül harma­
dikként a lélektantól, amely lehetővé teszi megértésüket, vagyis
azt, hogy akármilyenek legyenek is, le tudjuk fordítani őket
pontos, értelmes és tudományos fogalmakra. Csak ez utóbbi­
ról kell beszélnem önöknek.
Minthogy kollektív képzetekről és gyakorlatról, vagyis szo­
kásszerű cselekvésekről és gondolatokról beszéltem, szükség­
képpen máris a pszichológia nyelvén szólaltam meg. A kollektív
tudat tényeinek elemzése során valójában nem is beszélhetünk
más nyelven, mint az önökén. Elvétve, néhány nagyszabású,
kizárólagosan társadalmi tény, mint az érték, a szent, a ritmi-
zált idő, a határ- és középponti térségek, a technikák stb. eseté­
ben talán ragaszkodnunk kell saját ldfejezési rendszerünkhöz.
Ám a haladás, amelyet önök a tudat elemeinek vagy ezen ele­
mek csoportosulásának elemzésében elértek, akkor sem kö­
zömbös számunkra, ha az iménti általános fogalmak lefordítá­
sáról vagy általánosságban a közösséglélektan bármely kérdé­
séről van szó. Ezért van, hogy Wundt és Ribot tanítványa, Dürk­
heim, Ribot barátja, Espinas és mi mindannyian, akik ezeket a
mestereket követtük, mindig készek voltunk elfogadni a pszi­
chológia előrelépéseit. Ugyanis az általunk kidolgozottak mellett
egyedül a pszichológia biztosítja számunkra azokat a szüksé­
ges fogalmakat, hasznos kifejezéseket, amelyek a legnagyobb
számú tényt jelölik, és a legvilágosabb, leglényegesebb gondo­
latokat konnotálják.

349
 Következzék hát a mérleg, amelyet az utóbbi húsz évben ne­
künk tett újabb szolgálatokról megvonni gondolok. Sőt hadd
válasszak ki néhányat csupán azokból a gondolatokból, ame­
lyek pszichológusok agyában születtek, hogy bemutassam,
milyen nagy hasznunkra voltak és kell is hogy legyenek. En­
gedjék meg azt is, hogy tüstént fölhívjam a figyelmüket: ezek a
gondolatok szinte soha nem a tudati jelenségek ilyen vagy
amolyan rendjének töredékes vizsgálatából, hanem az egészé­
ben vett, illetve a testhez való viszonyában vizsgált tudat ta­
nulmányozásából születtek. Később látni fogják, miért. E gon­
dolatok közül négyet választok ki: a szellemi vagy idegi erő és
gyengeség fogalmát; a pszichózis fogalmát; a szimbólum fo­
galmát; az ösztön fogalmát.

1. A szellemi erő fogalma. - Azok a gondolatok, amelyeket Ba-

binski és Janet nyomdokain a francia pszichiátriai és neuroló­
giai iskola terjesztett el az idegi és szellemi erőről és gyenge­
ségről, aszténiáról és szténiáról, nálunk is visszhangra találtak.
Remélem, még idén új bizonyítékát adhatom igazuknak, sőt
talán újabb adalékkal is hozzájárulhatok a vizsgálatokhoz. Ar­
ról a Polinéziában és Ausztráliában megszokott tényről beszé­
lek, amelyre a „thanatománia" elnevezést javaslom. Ezekben a
civilizációkban a magukat bűnösnek vagy megbabonázottnak
hívő egyének átadják magukat a halálnak, és bármiféle kül-
sérelmi nyom nélkül valóban meg is halnak; olykor a megjó­
solt órában, s gyakorta igen gyorsan. Ez a vizsgálat azt is lehe­
tővé teszi számomra, hogy továbbvigyem Dürkheim finom és
mély elemzését, amelyet az egyéni és a társadalmi összefüggé­
séről ad Az öngyilkosságban. Ebben a szociológiai és statisztikai
bizonyítás mintaképéül szolgáló könyvben Dürkheim hang­
súlyozza, hogy nagy társadalmi válságok, háborúk, forradal­
mak idején az öngyilkosság ritka. Alapjában véve már szténia
és aszténia, az élettel szembeni bátorság és gyengeség fogal­
mait alkalmazta. De mennyivel pontosabb lenne a leírása ma!
Dürkheim egyébként a Formes élémentaires de la vie religieuse-
ben [A vallási élet elemi formái] széles körben alkalmazta eze­
ket a gondolatokat. Valóban segítségünkre vannak. A társadal­
mi jelenség biztosan mindig specifikus marad. Az egyéni tu­
datban való megnyilvánulási módjának leírása azonban egyre
pontosabb és árnyaltabb. A háború alatt saját magamon is vé­
gezhettem megfigyeléseket. A bőrömön tapasztaltam, mi az a
testi és szellemi erő, amit a jó idegzet ad. De azt az erőt is isme-

350
rem, amit a velünk együtt harcolók szellemi és testi erejének
pszichikai érzete ad. Megtapasztaltam a félelmet is, meg azt,
hogy hogyan erősíti a pánik addig a pontig, amikor már nem­
csak a csapat, hanem ugyanakkor maga az egyéni akarat, a
nyers életösztön is semmivé foszlik.

2. A pszichózis fogalma. - Újabb előrelépés történt, amikor

önök és a francia neurológusok - valamint a német pszichiá­
terek - a rögeszme fogalmát a pszichózis fogalmával helyette­
sítették. Ez a fogalom számunkra igen termékeny, s nagy fi­
gyelemmel kísérjük az önök munkáit. Az egész tudat egy ál­
lapotának hipotézise, amely állapot önmagából merít erőt a
fejlődéshez, terjedéshez, félresikláshoz, sokszorozódáshoz és
elágazásokhoz, s az egész pszichológiai lényt a hatalmába ke­
ríti - nos, ez közös hipotézisünkké kell hogy váljék. Bizonyo­
san nem esünk a pszichoanalízis túlzásaiba. Totem és tabu tá­
volról sem pszichózis, hogy csak Freud legutóbbi könyvét
említsem, a legfrissebbet e rendszert, kulcsot adó könyvek
közül, amelyeknek minden okuk megvan rá, hogy vég nélkül
szaporodjanak. Ám ha ettől a túlzástól visszarettenünk is,
úgy véljük: ezek az eszmék rendkívül fejlődőképesek és rop­
pant szívósak, s annak révén, ahogyan az egyéni tudatot kí­
sértik, jobban megértjük azt is, hogy miképpen hisznek ben­
nük akkor, amikor az egész csoport gyakorolja s a csoport közös
kísértése igazolja őket. A mitomániát, a bíráskodási tébolyt, a
fanatizmust és a csoportos vérbosszút, a halottkultusz hallu-
cinációit; az ausztrál özvegyek viselkedését, például akik sí­
rig tartó némaságra kárhoztatják magukat; a kollektív hallu-
cinációkat és álmokat, nos, mindezeket az önök megfigyelé­
seinek felhasználásával sikerült megvilágítani. így tehát az új
álomelméletekből semmi sem lehet idegen a számunkra. En­
nek kapcsán engedjék meg, hogy tisztelegjek egyik kollégá­
juk szép felfedezése előtt. Leroy doktor azoknak az álmoknak
a természetét, amelyeket önök találó kifejezéssel „liliputi-
nak" neveznek, a gyermekkori benyomásoknak az álomban
történő megőrződésével magyarázza. Hozzáteszem: ezzel egy
behatárolt területen megtaláltuk a kulcsát rendkívül sok olyan
mítosznak, amelyek minden mitológiában előfordulnak. Ez a
fölfedezés ugyanolyan fajtájú és ugyanolyan szép, mint az a
magyarázat, amelyet Wundt javasolt a lidércek, koboldok és
manók mulatságos és - teszem hozzá - apró mivoltára. Kéz a
kézben kell járnia azzal, amit Wundt a „Fratzentraum"-ról, a

351
bohózat-álomról mondott; és teljessé teszi egyfelől megannyi
mítoszunk, tündér- és tanmesénk, másfelől pedig megannyi
álmunk képét.

3. A szimbólum és a szellem lényegileg szimbolikus tevékenységének

fogalma. - Ezen a területen tárt karokkal fogadtuk Head munkáit,
s nagy lelkesedéssel ismerkedtünk velük a háború után. Nekem
még az az öröm is kijutott, hogy tökéletes egyetértésre jutottam
Headdel és kedves Riversünkkel azon tudományos eszmecse­
rék egyikében, amelyek a tudósélet legtisztább gyönyörűségei
közé tartoznak. Az oxfordi New College csodás kertjében foly­
tattuk 1920-ban. Head szép kutatásai az afáziáról, amelyek egy­
beestek Mouigue doktor ugyanazon tényekre vonatkozó, Head tói
független megfigyeléseivel, szédítően egybevágtak saját, legré­
gebbi nézeteimmel. Az már köztudott volt, hogy a mentális álla­
potok többsége nem elszigetelt elem - Bergson rég helyretette a
pszichológiai atomizmust, éspedig épp az afázia kapcsán. De
az, hogy java részük több, mint amit a „mentális állapot" kifeje­
zés jelent, hogy ezek jelek, az általános állapotnak, tevékenysé­
gek és képek tömegének a szimbólumai, de főleg hogy a tudat
legmélyebb mechanizmusai ilyenekként használják őket - ez új
és kulcsfontosságú volt a számunkra. Egyébként nem voltam
meglepve: épp ellenkezőleg, elméleteinket mindez általánosabb
keretek közé illesztette. Hiszen a szimbólum fogalma, ugyebár,
teljes egészében a miénk, mivel a vallásból és a jogból ered.
Dürkheim és én régóta tanítjuk, hogy az emberek csak szimbó­
lumokkal, az egyszerűen csak egymásra következő egyéni men­
tális állapotokon kívül eső, közös, tartós jelekkel, a később már
realitásnak tekintett állapotcsoportok jeleivel tudnak közössé­
get teremteni és kommunikálni. Odáig mentünk, hogy föltéte­
leztük, miért is nélkülözhetetlenek a szimbólumok: azért, mert
cserébe, a látás és a hallás révén, azáltal hogy az ember a magáé­
val együtt hallja a másik kiáltását, érzi és látja a gesztusait, eze­
ket igazságnak tekinti. Régóta úgy gondoljuk: a társadalmi tény
egyik sajátossága éppen szimbolikus jellege. A kollektív képze­
tek többségénél nem egyetlen dolog egyedüli képzetéről, ha­
nem olyan, önkényesen vagy többé-kevésbé önkényesen meg­
választott képzetről van szó, melynek célja további képzetek je­
lölése és a gyakorlat irányítása.
Most épp azáltal bizonyosodtunk meg elméletünk felől, hogy
egyetértünk önökkel. Ha az, amit mondanak, igaz az egyéni tu­
datra, akkor a kollektív tudatra még inkább igaz. Egy példa tüs­

352
tént meg fogja értetni, miért is kell ekkora jelentőséget tulajdoní­
tani kutatásaink ilyetén egybecsengésének. Egy közép-auszt­
ráliai aranda vagy arunta vízszerző rítusban a rítust végzők
fájdalmas érvágásokat szenvednek el - ez az esőt szimbolizálja
miközben a kórus azt énekli: „Ngai, ngai, ngai..." (Strehlow:
Aranda Stämme, ül., 132.) Nem tudnánk, mit jelent ez a kiáltás,
de még azt sem, hogy hangutánzás, ha Strehlow - bennszülött
adatközlői nyomán - nem mondaná meg, hogy a szó a sziklára
hulló vízcseppek hangját utánozza. Méghozzá nemcsak a tény­
leges cseppek hangját adja vissza végül is elég jól, hanem annak
a hajdani mitikus viharnak az esőcseppjeiét is, amelyet a víz
totemisztikus nemzetségének isteni ősei szabadítottak el. A nem­
zetség rituális kiáltása, hangutánzás, utalás a mítoszra, szimbó­
lum - minden benne van ebben az egy szótagban. A szó, a vers,
a legprimitívebb ének csak attól a kommentártól nyer érvényt,
amellyel misztikája köríthető. A kollektív szellem tevékenysége
még szimbolikusabb, mint az egyéni szellemé, de pontosan
ugyanabban az értelemben szimbolikus. Ebből a szempontból a
különbség csupán intenzitásbeli, fajtabéli, nem pedig nembeli.
Ez a szimbólumgondolat az előzőekkel együtt is alkalmazha­
tó. Mindezek együttesen pedig (analízis után szintézis) a míto­
szoknak, rítusoknak, hiedelmeknek, a hatékonyságukba vetett
hitnek, az illúziónak, a vallásos vagy esztétikai hallucinációnak,
a hazugságnak és a kollektív önkívületnek, illetve ezek helyre-
igazításának fontos elemeire adhatnak magyarázatot.

4. Az ösztönfogalom. - A negyedik fogalom, amelyre önök taní­

tottak meg, s amelynek becsületét az összehasonlító lélektan és
a pszichopatológia egyaránt visszaadta: az ösztön fogalma.
Babinskiról, Monakowról és Riversről tudjuk, hogy hiszté­
riaelméleteikben milyen jelentős szerepet tulajdonítanak a szel­
lemi élet e korábban oly elhanyagolt részének.
Ez számunkra ugyancsak termékeny telér: a tárnába ugyan
még egyetlen szociológus sem hatolt be kellő mélységig, de az
bizonyos, hogy a tények igen gazdag termőrétegeihez vezet.
Önök szerint a gondolat, a képzet és a tett, legyen az akár me­
nekvés, akár kapaszkodó, nem csupán a szellem ilyen vagy
amolyan funkcióját vagy állapotát fejezi ki a dolgokkal való
kapcsolatában, hanem ugyanakkor - mindig szimbolikusan és
részlegesen - azt a kapcsolatot is megjeleníti, amely a dolgok
és a test, de főként az egész lénynek, teljes fegyverzetben álló
pszichofiziológiás mechanizmusainak az ösztöne, „Trieb"-je

353
között áll fenn. Márpedig ha az ösztön szerepe az egyén pszi­
chológiájában ennyire nagy, akkor a közösséglélektan területén
még nagyobb. Az embereknél ugyanis nemcsak a tudatukban
azonos dolgokról kialakult egyforma képek, hanem, főként, az
e dolgok által érintett ösztönök is közösek. Az emberek szim­
bólumokkal kommunikálnak, mondottuk; de pontosabban: csak
azért lehetnek ilyen szimbólumaik, és azért kommunikálhat­
nak a segítségükkel, mert egyformák az ösztöneik. A szimbó­
lumteremtő lelkesedések, eksztázisok az ösztön túlburjánzá­
sai. Rivers barátunk ezt jól bizonyította. A szükségletek, a
szükségletküszöbök - amelyek helyett az érdeket, ezt a homá­
lyos fogalmat tanulmányozza egy egész közgazdásziskola -
alapjában véve nem mások, mint az ösztön közvetlen vagy
közvetett kifejeződései. Nem győzzük hangsúlyozni az ösztön
jelentőségét a közösséglélektanban. Egyfelől - s ezt önök min­
dig is tudták-a társadalmi élet csak túlfejlett, módosult, átala­
kult és korrigált nyájösztön. Hétköznapi emberként a háború­
ban szerzett tapasztalataim e téren is fájdalmasan és erőtelje­
sen megéreztették velem azt a fizikai és erkölcsi erőt, az ösztön
egyszerre szétválasztó és összefűző erejét, amely egyidejűleg
sarkall és gátol, s amely az egész embert lelkesíti vagy elcsüg­
geszti, aszerint hogy személyiségünk veszélyben forog-e vagy
sem. Azt is megéreztem, hogy erősnek mindenekelőtt az az
ember erős, aki ellenáll az ösztönnek, vagy pontosabban: más
ösztönök jóvoltából kordában tartja.
A normálpszichológia kifejezései tehát, amelyekkel mind­
ezen tényeket megfogalmazhatjuk, hogy közvetlenül és egye­
temesen érthetővé tegyük őket, valóban önöknek köszönhető­
en váltak világossá.

Itt azonban meg kell jegyeznünk egy figyelemre méltó egybe­

esést, amely nem véletlen: mindaz a haladás, amit önöknek kö­
szönhetünk, abból ered, amit önök a lélektan, éspedig nemcsak
a lélektan mint olyan, hanem az egyfajta mentális biológia, egy
igazi pszichofiziológia felé haladó lélektan terén elértek; más­
felől pedig minden haladás azokból a megfigyeléseikből ered,
amelyek nem ilyen vagy amolyan mentális funkciókra, hanem
éppen hogy az egészében vett egyéni mentalitásra irányultak.
Látni fogják, hogy azok az előrelépések, amelyeket cserébe
megfontolásra ajánlhatunk, ugyanebbe a kategóriába tartoz­
nak. Ez sem véletlen, s alapos okok magyarázzák, melyeket
majd a zárszóban tárok önök elé.

354
 HARMADIK FEJEZET

MILYEN SZOLGÁLATOKAT
KELL HOGY TEGYEN
A SZOCIOLÓGIA A LÉLEKTANNAK?

Nagy hát az adósságunk, s nem hiszem, hogy valaha is letör-

leszthetjük. Sőt az is megtörténhet, hogy csak újabb jogbitorlá­
sokat kapnak fizetségül. De most megpróbálok lojálisnak mu­
tatkozni önök előtt, és felhívom a figyelmüket néhány hasznos
tényre, olyanokra, amilyeneket nagy tételben tudunk szállíta­
ni, s remélem, hogy felsorolásuk egyaránt fog ébreszteni kriti­
kai és elméleti megfigyeléseket és gondolatokat. Véleményünk
szerint ugyanis - ez nem az én gondolatom, hanem tudomá­
nyaink egyik közös alapítójáé, Waitzé - a nem introspektiv
módon megfigyelhető tudati jelenségek egyik fő tárházát a
kollektív tudat tényei jelentik. Ismétlődésük, átlagos, normális
jellegük, vagy jobban mondva statisztikus természetük, mint
mindig is hangoztattuk, s amint erre ugyanitt egy kiváló ve­
gyész, Urbain is rámutatott, számuk, egyetlen szóval élve: jel­
legzetes. Ez avatja őket az emberi viselkedés tipikus dokumen­
tumaivá, s teszi őket különlegesen biztonságossá. Minthogy,
másfelől, sok egyén számára közösek, s gyakran tökéletesen
összehangolt szimbólumokkal fejeződnek ki, amelyeket szi­
lárd gyakorlat támaszt alá, tudatosan adnak át és szóban is
ilyenekként tanítanak, bizonyosak lehetünk benne, hogy ese­
tükben a viselkedés legalábbis részben a tiszta tudatállapotnak
felel meg.
A mentális zavarokra és értelmezéseikre, a kontrasztokra és
a gátlásokra, a delíriumokra és hallucinációkra, amelyeket önök
csak nagy nehezen és csak kóros esetekben tudnak megfigyel­
ni, nekünk ezerszám vannak példáink, mégpedig - ami még
fontosabb - normális esetekből. Például az a „thanatománia",
amiről szólni fogok - amikor is a társadalmi ösztön vadul ne­
met mond az életösztönre -, az ausztráloknál és a maoriknál
nem abnormális, hanem normális. Ugyancsak minden maori,
a malájok nagy része és sok polinéziai ismeri a vérbosszú hal-

355
lucinációs őrjöngését, az oly sokszor leírt „ámok"-ot. Lám,
pszichológiai tények igen gazdag tárházával rendelkezünk.
Nyissuk hát meg önök előtt.
A nyelvről nem beszélek, bár tanulmányozása tüstént felöt­
lik. A társadalomtudósok közül a nyelvészeknek jutott az a
szerencse, hogy elsőként ismerjék föl: az általuk tanulmányo­
zott jelenségek, mint minden társadalmi jelenség, először is
társadalmiak, ám ugyanakkor és egyszersmind élettaniak és
lélektaniak is. Azt is mindig tudták, hogy a nyelvek a csoporto­
kon kívül azok történetét is föltételezik. Bizonyos, hogy a szo­
ciológia sokkal előbbre lenne, ha mindenütt a nyelvészek mód­
ján jár el, s ha nem téved rá két tévútra: a történetfilozófia és a
társadalomfilozófia útjára.
Most azonban csak a tények két olyan rendjére szeretném
fölhívni a figyelmüket, ahonnan máris valóban tanulságos
megfigyelésekkel tudunk szolgálni: az egyik a szimbólumok, a
másik a ritmus vizsgálata.

1. Mitikus és erkölcsi szimbólumok mint pszichológiai jelenségek. -

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a szociológia nemigen képes
új tényeket szolgáltatni a pszichológiai és egyben pszicho-
fiziológiai szimbolizációkról, minthogy az egyén közösségi
életének mentális mechanizmusai mint olyanok nem külön­
böznek a tudatos egyéni élet mechanizmusaitól. Míg azonban
önök a szimbolizmusnak ezeket az eseteit csak elég ritkán s
többnyire abnormális jelenségek sorozataiban ragadják meg,
mi állandóan rengeteget látunk belőlük, mégpedig normális
jelenségek hatalmas sorozataiban. Az imént idéztem már egy
kellőképpen tanulságos tényt: azt a hangutánzó-választást;
ehhez hozzáteszem a mimetikus és ragályos rituális gesztus
önkényes megválasztását. De lépjük át a nyelvészet, a mágia és
a rítus határait, amelyek közt túlságosan is otthonosan moz­
gunk, amikor szimbólumokról beszélünk. A szociológia min­
den táján nagy mennyiségű szimbólumot arathatunk, és a ké­
vét az önök lába elé fektethetjük.
Wundt a Völkerpsychologie-ban már fejtegette a vallási és esz­
tétikai élet e jelentőségteljes vonatkozását. Ennek az értelme­
zésnek a túlzásait annak idején a Revue Philosophique-ban meg­
jelent cikkeimben már kiértékeltem; azt is jeleztem azonban,
hogy más pontokon viszont követhető. A szimbolizmusnak
ezt az elgondolását valóban sok más szempontból lehet to­
vábbfejleszteni.

356
 Az illem és az erkölcs jelei és szimbólumai például a kiáltások
és a szavak, a gesztusok és a rítusok. Ezek alapjában véve fordí­
tások. Először is a csoport jelenlétét tolmácsolják; de kifejezik a
tagok ösztöneinek akcióit és reakcióit, az egyes egyének és
együttesük, személyiségük, kölcsönös kapcsolataik közvetlen
szükségleteit is. Lássunk egy példát. Az egyik tabu, amelylyel
gyakran találkozunk - különösen Polinéziában (a maoriknál,
Hawaiin stb.), de Eszak-Afrikában is -, abban áll, hogy az ember
árnyéka még véletlenül sem vetődhet a másikra. Mit fejez ki ez a
végül is negatív rítus? Egy erős személyiség ösztönét, aki mint­
egy kört von maga köré védekezésül, ugyanakkor pedig azt a
tiszteletet, amellyel a többiek övezik. Egyszóval ez a tiltó rítus
nem más, mint az egyén ösztöne és a többiek ösztöne közti kap­
csolatok szimbóluma. Ugyanebből kiindulva könynyen meg fog­
ják érteni a rangelsőbbségre vonatkozó saját szokásainkat. Ez
azonban szinte minden erkölcsre kiterjeszthető. Mi mások az
ünnepélyesen váltott vagy kapott és kötelezően, háborúskodás
terhe mellett viszonzott szavak, üdvözlések, ajándékok, ha nem
szimbólumok? És ha a hithez vezető hiedelmek, amelyek bizo­
nyos dolgok keveredését, egyszersmind pedig a dolgokat szétvá­
lasztó tilalmakat sugallják, nem szimbólumok, akkor micsodák?
Lássuk most magának a társadalmi életnek ezt az irdatlan
bőségét, a bennünket szomszédainkkal összekötő szimbolikus
kapcsolatok világát. Nem lehetne közvetlenül összevetni őket
a mitikus képpel, s nem ugyanúgy egymást tükrözgetik a vég­
telenségig?
Rendelkezésünkre állnak ugyanis, főként a mitológiában,
olyan esetek, amelyeket én „mentális tükröződésnek" neve­
zek, ahol is a kép, hogy úgy mondjam, a végtelenségig sokszo-
rozódik. Például Visnu karjai, amelyek mindegyike egy-egy
attribútum hordozója. Vagy az azték pap-isten fejdíszének tol­
lai: az isten lelkének megannyi részecskéje. Itt van ugyanis a
társadalmi élet és egyben az egyéni tudat életének egyik talp­
pontja: a szimbólum - a megidézett szellem - önálló életet él;
szüntelenül tevékenykedik és újrateremti önmagát.

2. Térjünk át a ritmusra. Ez döntő fontosságú tény, amit már

említettem önöknek. Már Wundt megérezte jelentőségét és
egyszerre élettani, lélektani és szociológiai természetét, ami­
kor a Sprache elején a ritmus tanulmányozását nem egyszerűen
a lélektanhoz, hanem a közösséglélektanhoz kapcsolta, ebben
egyébként Grosse, Bücher és Ribot nyomdokain haladva. Fő­

357
ként azonban azt gondolom, hogy a ritmusnak s főként a rit­
mus ragályos voltának a tanulmányozása nagyobb előrelépést
tesz lehetővé az elemzésben, mint bármelyik olyan vizsgálat,
amelyik csak arra figyel, hogy egyetlen egyénben mi játszódik
le. Tegyük félre egy pillanatra a ritmus társadalmi természetét.
De nem nyilvánvaló-e például, hogy a tánc, ha bármilyen felü­
letesen is, de társadalmi szempontból vizsgáljuk, egyfelől min­
den egyénnél azonos légzési, szív- és izommozgásoknak felel
meg, melyekben gyakorta még a hallgatóság is osztozik, más­
felől ugyanakkor képek sorát feltételezi és követi; s ez épp az a
képsorozat, amit a szimbólum és a tánc mind a táncosokban,
mind a nézőkben egyidejűleg fölelevenít? Itt megint csak a
szociológiai és az élettani közvetlen egyesülése érhető tetten, s
nem egyszerűen a társadalmié és a lélektanié.
S ha a ritmus - és az ének - hatásainak egyikét: kísértő mi­
voltát vesszük figyelembe, azt, hogy nem megy ki a fejéből an­
nak, aki a hatása alá került, tán nem ugyanerre az eredményre
jutunk? Ezen a ponton pedig számos tényt, csodálatos rituális
sztereotípiákat idézhetnék: például azt, amikor igen népes
csoportok sokszor csak vég nélkül ismételt, egyszerű huhogó
kiáltásokkal vagy egy nagyon egyszerű dal néhány sorával kí­
sért táncokban keresik nappalokon és éjszakákon át a tevé­
kenységet és a fáradtságot, az izgalmat és az önkívületet, ame­
lyek egyidejűleg és sorjában okok és okozatok. E jelenségekből
Ausztráliában és Dél-Amerikában bőséggel akad.
Emlékezzenek vissza, beszéltem az egyszólamúságról. Ott
is egybeesik a társadalmi, a lélektani és maga az élettani; ez
utóbbi nemcsak a ritmus, hanem a hangzás szempontjából is.

Itt van hát ez a két meghatározott ténycsoport, amelyekre né­

hány részlettel együtt hívtam föl a figyelmüket. Ám alapjában
véve nincs olyan pszichikai természetű társadalmi tény, ame­
lyikből ne tanulhatnának.
A társadalmi tény a dolgok mindezen csoportjaiban teljes
tisztaságában mutatkozik, minthogy társadalmi; minden részt­
vevőnél közös, s minthogy közös, levetkőzi az egyéni változa­
tokat. A társadalmi tények mintegy természetes laboratóriumi
tapasztalatot nyújtanak, mivel eltüntetik a felhangokat, s csak
magát a tiszta hangzást teszik lehetővé.
Mondok még néhány, csak utalásszerű példát.
Egy közelmúltbeli, Monakownak ajánlott munkájában Mour-
gue a betegeinél tapasztalt tényeket az általunk tanulmányo­

358
zott tényekkel vetette össze. Rokonságot lát a Lévy-Bruhl sze­
rint az úgynevezett primitív gondolkodásmódokra jellemző
„participációk" és aközött, amit ő elég nagyra törően „a min­
den vagy semmi törvénye" névvel illet. Nekem máris jobban
tetszik ez a pszichológiai kifejezés, mert a lényegre utal: a tota­
litásra, mind pozitív, mind negatív formájában. Lévy-Bruhl
„participációi" ugyanis ellentétek és keveredési tabuk, én azt
mondanám, „oppozíciók", másfelől viszont - s ez éppoly fon­
tos, mint a participációk és zavarok - „totalitás"-megnyilvá-
nulások. Az egyikek is, a másikak is ösztönök, szándékok, ké­
pek, egyéni gondolatok azon pozitív és negatív agglomerációit
fejezik ki, amelyeket éppen a csoport jelenléte alakít ki és erősít
meg. Az egyikek is, a másikak is a csoport beolvasztásra és ki­
tüntetésre, azonosulásra és szembenállásra, szeretetre és gyűlö­
letre való törekvését tolmácsolják. Alapjában véve a csoportot,
vagyis egyének összességét, összetételét közvetítik; csakhogy
ezek az egyének maguk is „egészek", akik úgy is gondolkod­
nak és cselekszenek. E cselekvések és reakciók, illetve a foga­
lomalkotással való összefüggéseik a társadalmi jelenség eseté­
ben különösen könnyen tanulmányozhatók.
Egy másik példa, amely már nem pusztán a vallási életből,
hanem az erkölcsből való: az a thanatománia, amiről már be­
széltem, s amit mélységében fogok tárgyalni. Ez valójában le­
hetővé teszi, hogy részleteiben lássuk, miképp kell véleked­
nünk az életösztönről az ember esetében: milyen mértékben
függesztheti föl a társadalom és tagadhatja meg maga az egyén,
rajta kívül álló okok miatt. Alapjában véve „morál"-tanul-
mányt tárok majd önök elé; látni fogják, hogyan keveredik
benne a társadalmi, a lélektani és az élettani. És megfordítva: a
társadalmi ösztön hiánya, az erkölcstelenség, az erkölcsnélkü­
liség az önök számára, de a bírák számára is már régóta az őrü­
let egy fajtájának biztos tünete.
Még nincs vége. Például a munkaösztönt, az „okozás" érzé­
sét hol lehetne jobban tanulmányozni, mint a gyártás terüle­
tén, a technikai érzék esetében, amikor az ember, szellemével
és minden tagjával, teljesen belemerül a munkájába?
Egy másik lélektani és élettani - ez alkalommal sajátosan antro­
pológiai - és sajátosan társadalmi probléma, amelyre megbol­
dogult Hertz barátunk oly élesen rávilágított: a jobb és bal
megkülönböztetése; ez egyszerre vallási és technikai: az ember
testi és örökletes természetében ez talán a társadalomból ered.
Mindenesetre a három összetevő: a test, a szellem és a társada­

359
lom összekapcsolt tanulmányozását igényli. Például ami a
jobb és bal oldalra osztott tér fogalmát illeti, itt még inkább
igényli mind a hármat.
Végezetül a várakozásról, a többihez hasonlóan hármas je­
lenségről fogok szólni. Előbb azonban következzék a megjegy­
zés, amelyet ígértem, s amely mindezen tényekre vonatkozik.
Mindezek, amiket itt jeleztem, s amiket a lélektan új felfede­
zéseiből érdekesnek tartok, nemcsak a tiszta tudat rendjébe
tartoznak bele, hanem abba a rendbe is, amelyikbe a testtel
való kapcsolatuk miatt kerülnek. Tudományunkban, a szocio­
lógiában a tiszta irodalom, a tiszta tudomány területét leszá­
mítva valójában nemigen vagy szinte soha nem találkozunk az
emberrel úgy, hogy képességekre lenne tagolva. Mindig az
egész testével és gondolkodásmódjával van dolgunk, amelyek
egyidejűleg és egyszerre adottak. Alapjában véve test, lélek és
társadalom, minden keveredik itt. Bennünket már nem a men­
talitás ilyen vagy amolyan részének sajátos tényei, hanem egy
nagyon összetett, az elképzelhető legösszetettebb rend tényei
érdekelnek. Ezeket gondolom fofö/ítós-jelenségeknek nevezni,
amelyekben nemcsak a csoport vesz részt, hanem a csoport ré­
vén minden személyiség is, minden egyén, éspedig mind a
maga erkölcsi, társadalmi, mentális és főleg testi vagy anyagi
integritásában. Ezeknek az összetett jelenségeknek a tanulmá­
nyozásához azonban az önök részéről némi haladás szüksé­
geltetik. Ez késztet arra, hogy szociológusként néhány kérdést
tegyek fel önöknek, és azt kérjem, hogy világítsák meg őket.

360
 NEGYEDIK FEJEZET

KÉRDÉSEK A LÉLEKTANHOZ

Tudományaink e végvidékei, ahol ma egymás társaságát élvez­

zük, mind ugyanabba a kategóriába tartoznak. A közösséglélek­
tan, a képzetek és gyakorlatok szociológiája, a statisztika ponto­
san úgy, ahogyan az önök legutóbbi kutatásai, ugyanabban a
körben: nem az ember ilyen vagy amolyan képességének, hanem
a teljes, kézzelfogható ember megfigyelésének körében mozog.
E teljes ember tanulmányozása az egyik legsürgetőbb azok kö­
zül a vizsgálatok közül, melyeket önöktől kérünk. Nem szemre­
hányásképpen, de munkálataik - a pszichopatológiát leszámít­
va - főként a lélektan nagyon lényeges, de nagyon speciális és
alapjában véve alacsonyabb szintű területein: az érzékelés el­
méletének és az érzelem elméletének területén hoztak eredmé­
nyeket. Igaz, én aztán végképp nem tagadom, hogy minden tu­
domány mindenekelőtt úgy halad, ahogy tud, következésképp
véletlenszerűen! Mégis engedtessék meg nekünk, szociológu­
soknak, hogy arra kérjük önöket: a mi érdekünkben és mind­
annyiunk közös érdekében szíveskedjenek ez alkalommal még
többet dolgozni, mégpedig normális területükön, amelyet a tel­
jes, felaprózatlan embert tanulmányozó pszichopatológusok oly
jól megnyitottak! Erkölcsi, gazdasági, demográfiai statisztiká­
inkban mi ezzel az emberrel, ezzel az oszthatatlan, mérhető, de
nem darabolható emberrel találkozunk. Vele találkozunk a töme­
gek és népek történetében, gyakorlatában, ugyanúgy, ahogyan a
történelem találkozik vele az egyének történetében. Mi a leg­
gyakrabban az átlagos, átlagosan teljes élettel átlagosan rendel­
kező emberekkel foglalkozunk. Kivételesen el-eljuthatunk kivé­
teles egyéniségekhez. De hát a hős is csak ember, mint a többi.1

1. A teljes ember. - Akár sajátos, akár általános tényeket tanulmá­

nyozunk, mint mondottam, alapjában véve mindig a teljes em­
berrel van dolgunk. A ritmusok és szimbólumok például nem

361
egyszerűen az ember esztétikai képességeit vagy képzelőerejét
hozzák működésbe, hanem az egész testét és az egész lelkét
egyszerre. Magában a társadalomban is, ha egy-egy sajátos
tényt vizsgálunk, a teljes pszichofiziológiai komplexummal van
dolgunk. Egy „lekötelezett", vagyis erkölcsi felelősséggel tarto­
zó, kötelezettségeitől - például egy becsületbeli ügytől - se látó,
se halló egyén állapotát csak akkor tudjuk leírni, ha tudjuk,
hogy a kötelezettség értelme milyen élettani, nem pedig csak lé­
lektani hatással jár. Nem érthetjük meg, hogyan hiheti az ember
például imádkozáskor, hogy ő egy hatékony ok,1ha nem értjük,
hogyan hallja, érti és hiszi, hogyan sugározza ki önmagát lénye
minden porcikájával akkor, amikor beszél.
Alkossanak hát elméletet azokra a kapcsolatokra, amelyek a
mentalitás különböző részei, illetve e részek és a szervezet
közt állnak fenn.
Mi több, az átlagembernek - és a normális embernek - a szo­
ciológus számára alapvető kérdése csakis az önök közreműkö­
désével, akkor oldódhat meg, ha tanulmányozzák, milyen a
szellem különféle részeinek normális átlagkeveréke. Különösen
is meg fogják jegyezni az ösztön nagy fontosságát az átlagem­
bernél, még a mi modern társadalmainkban is. Ezt azonban ki
kellene fejteni. Nézzék meg, milyen sok olyan pillanata van a
hétköznapi életnek, amelyek nem mások, mint „válaszok". Az
anyát, aki fölkel a gyerek sírására, a munkást, aki válaszol a
szerszámnak azzal, hogy használja, vagy azt az embert, aki az
állat nyomában jár, s azt hiszi, irányítja, miközben az irányítja
őt. Ösztönös cselekedetek hatalmas sorozataiból tevődik össze
nemcsak anyagi, de társadalmi, sőt még családi életünk is. Mér­
jék meg ezt azt ösztönmennyiséget, s akkor előbbre tudjuk vinni
ezt az elméletet. Akkor talán meg fogjuk tudni érteni azokat a tö­
meg- és csoportmozgásokat, amik voltaképp a társadalmi jelen­
ségek, ha, mint gondoljuk, az emberek ösztönökkel és reflexekkel
szerveződnek közösséggé és kommunikálnak, amelyeket nagy
ritkán megvilágít néhány hozzájuk kapcsolódó gondolat-jel.
Ez a kutatás számunkra két szempontból is nagy jelentősé­
gű: a társadalmi élet legkevésbé fejlett formáinak tanulmányo­
zása, illetve a statisztikai tények tanulmányozása szempontjá­
ból. Először is, minél visszább megyünk a társadalmi élet ke­
vésbé fejlett formái felé - az általunk ismertek közt nincs
igazán primitív -, annál inkább ösztönös, vagy, ha megenge-1

1 Mauss itt a malebranche-i cause efficace-ra utal. - A ford.

362
dik ezt a kifejezést, inkább azt mondanám, teljes emberekkel
van dolgunk. Ugyanezekkel a „teljes" emberekkel találkozunk
a legszélesebb, de főként a legelmaradottabb néprétegekben.
A rendelkezésünkre álló statisztikai elemek közt, különösen
az erkölcsi statisztikákban, ők alkotják tehát a többséget, hi­
szen az igazán civilizált osztályok még a leggazdagabb nemze­
teknél is elég kis létszámúak.
Tudatának különböző szféráit valójában csak a mi civilizáció­
ink felső kasztjainak művelt embere tudja ellenőrzése alatt tar­
tani, illetve még néhányan az előző civilizációkból, a keletiekből
vagy az elmaradottakból. Ő különbözik a többiektől. Szakoso­
dott, sokszor örökletesen kiválasztotta a munkamegosztás, amely
gyakran szintén öröklődik. Főként azonban a tudatában meg­
osztott: tudatos. így ellen tud állni az ösztönnek; neveltetése, fo­
galmai, szabad választása jóvoltából minden egyes tette fölött
ellenőrzést tud gyakorolni. Az elit embere nem egyszerűen ho­
mo duplex; önmagában több, mint megkettőzött: inkább, ha meg­
engedik nekem ezt a kifejezést, „megosztott": értelme, értelmét
követő akarata, érzelmei kifejezésének késleltetése, uralásuk
módja, kritikája - mely gyakran túlzott - megakadályozzák ab­
ban, hogy egész tudatát valaha is átengedje a pillanat heves indu­
latainak. Az, amit már Cicero kimondott a Pro Cluentióban (1,5) a
jogról, amelynek feltétele gyűlölet és ítélkezés szétválasztása,
nemcsak egyszerűen a társadalmi életre, hanem annak az egyéni
életben megnyilvánuló legmagasabb szintű hatására is igaz.
Nekünk, szociológusoknak azonban általában nem ezeket
az embereket kell tanulmányoznunk. Már a közönséges em­
ber is megkettőződött, és léleknek érzi magát; de nem ura ön­
magának. Napjaink átlagembere - és ez főként a nőkre igaz -
és az archaikus vagy elmaradott társadalmak szinte minden
embere „totális": a legkisebb észlelés vagy a legkisebb szelle­
mi megrázkódtatás is egész lényében érinti. E „totalitás" ta­
nulmányozása következésképpen mindarra nézve, ami nem
modern társadalmaink elitjével kapcsolatos, elsődleges fon­
tosságú. A szociológia egyik szokványos tévedése, hogy egy­
formának hisz egy mentalitást, amelyet végül is a miénkhez
hasonló —mondhatnám akadémikus - mentalitás alapján kép­
zel el. Segítsenek hát kijavítani ezt a rossz módszert.

2. A várakozás. - Ennek kapcsán engedjék meg, hogy felhívjam

a figyelmet az egyik olyan jelenségre, amelyhez az önök meg­
világítására van szükségünk, amelynek tanulmányozása a leg­

363
sürgetőbb, s amely pontosan az ember teljességének: testének,
ösztöneinek, érzelmeinek, érzeteinek és megértésének figye­
lembevételét kívánja meg: ez pedig a várakozás, amit mi, szo­
ciológusok vagy a lélektan rajongói nem tévesztünk össze a fi­
gyelemmel. Meg kell mondjam, sokat vártam Morand kis­
asszonynak a várakozásról írt érdemes dolgozatától, amely az
Année Psychologique egyik közeltmúlbeli számában jelent meg.
Nem mintha többet vártam volna, mint ami egy laboratóriumi
munkától elvárható, ahol elsősorban nyilván a várakozás pszi-
chofiziológiájáról, feltételeiről, tünetcsoportjairól és tüneteiről
van szó, nem pedig a hatásairól. Mégis csalódtam kicsit. Úgy
gondolom, mind a laboratóriumban, mind a klinikumban mesz-
szebbre mehetnének a várakozás hatásainak tanulmányozásá­
ban. Emlékszem a megboldogult koppenhágai pszichológus,
Lehmann szép könyvére, az Aberglaube und Zaubereire. Ez a
könyv az egyik legjobb munka, amit a Várakozás mágiájáról és
lélektanáról ismerek. Lehmann bizonyítja, hogy a mágia és a
szemfényvesztés fortélyai, a csalás, amiben gyakran ki is me­
rülnek, mind föltételezik a nézők várakozását, a várakozás ál­
tal okozott illúziót és eredményét, a szórakozást. Ebből ere­
dezteti a mágikus cselekvések legalábbis egy részének haté­
konyságába vetett hit okát.
Lehmann kutatásainak követőkre kellene találniuk. Nem
lennénk közömbösek irántuk. A társadalomban - éspedig nem­
csak a mágiában és a vallásban - mindenütt ott találjuk ugyan­
is azt a határozatlan vagy meghatározott „várakozást", elvá­
rást, amely, mondjuk, „igazol" minden csodát és minden jogot,
vagy ezeket - mint Kant mondotta - eleve leromboljuk.
A várakozás azok közé a szociológiai jelenségek közé tarto­
zik, amelyek a legközelebb állnak a pszichikushoz és egyben
az élettanihoz, ugyanakkor pedig az egyik leggyakoribb.
Az elvárás a jognak is fontos része. Emmanuel Lévy ezt he­
lyesen bizonyította: a polgári felelősségi jog: elvárás; ám a tör­
vénysértés, a bűn csupán az elvárás megtörése, hiszen az em­
berek mindig azt várják, hogy se a törvények, se a dolgok ne
változzanak. A rend gondolata pedig nem más, mint elvárásaik
szimbóluma. A művészet egy része nem egyéb, mint felkeltett
és kiüresített elvárások rendszere, csalódást hozó vagy kielégí­
tett elvárások váltakozó játéka. Ezt a gondolatot a komikumra
vonatkozóan Bergson fejtette ki. A gondolat már Arisztote­
lésznél megvan; ő javasolt a várakozás purifikáló, alapjában
véve tisztító mivoltára egyszerű és helytálló elméletet, amely

364
igazolást ad számos rítusra, illetve a komikum és a tragikum
- hajdan rituális - alkalmazására. A művészet, a regény, a
zene, a játékok, a fiktív szenvedélyek hatásai rendkívül nagy
részben az igazi, barbár, ókori vagy vademberi szenvedélyek
komor drámáit helyettesítik tehát. Még a gazdasági tények is,
bizonyos oldalukat tekintve, várakozási jelenségek: a lottó, a
spekuláció, a hitel, a váltó, a pénz (amelyről azt hisszük, dőlni
fog) elvárásoknak felel meg. - Az általános szociológia szem­
pontjából az össznépi feszültségeket idézhetnénk; azt, amit
diplomáciai feszültségnek neveznek; a katona „vigyázzállá­
sát" a sorban vagy a lőrésnél. A technológia terén vizsgálják
meg a technikai jellegű munkák többségét kísérő feszült aggo­
dalmat.
Különösen termékeny a várakozás és az erkölcsi ülúzió tanul­
mányozása, az egyének és közösségek csalatkozásai és erre adott
reakcióik. Robert Herz Le Péché et 1'Expiation [A bűn és a vezeklés]
című könyvében, amelyet újraírhattam, s nemsokára megjelenik,
Herz e ponthoz fűzött fontos megjegyzései olvashatók.
Egy jó pszichológiai, de főként élettani leírás lehetővé tenné,
hogy jobban leírhassuk azokat a „bizonytalan szorongásokat"
- amelyeket őrültségnek szokás hinni azokat a pontos képe­
ket, amelyek a helyükbe lépnek, azokat a heves mozdulatokat
és abszolút ösztönösségeket, amelyeket a várakozás kelt ben­
nünk. Ezek a dolgok ebben a boldog, világi és polgári életben,
ami a miénk is volt hajdanán, ritkák. A háború azonban go­
rombán megtapasztaltatott és átéletett velünk efféle élménye­
ket. A minket körülvevő és a minket megelőzött emberek éle­
tében ezeknek sokkal, de sokkal gyakoribbaknak kellett lenni­
ük, s még ma is gyakoribbak.
Végezetül, a várakozás azok közé a dolgok közé tartozik, ahol
az érzelem, az észlelés és még pontosabban a test mozgása és ál­
lapota közvetlenül meghatározza a társadalmi állapotot és vi­
szont. Mint minden idézett tény esetében, a test, a szellem és a
környezet hármas figyelembevételének együtt kell járnia.
Ha önök közül valaki, uraim, felvilágosítana bennünket ilyes­
fajta tényekről, azt gondolhatnám, ma este nem csalatkoztak ve­
lem szembeni elvárásaikban, és önök is kielégítik az enyéimet.
Nézzék el nekem mindazonáltal, hogy csupán általános uta­
lásokat csillantottam meg önök előtt. A gondolatok ilyen felso­
rolásának meglehet a maga haszna, s én csak egyetlen kívánsá­
got fogalmazhatok meg: hogy látogatásomnak legalább futó és
szerény nyoma maradjon önökben.

365
 FÜGGELÉK

RÉSZLET MARCEL MAUSS VITAZÁRÓ

ÖSSZEFOGLALÓJÁBÓL

Fölvetettük a szellem kategóriáinak igen súlyos problémáját.

Jogunk volt hozzá, hiszen tanulmányozásuk az egyik olyan
pont, ahol munkálataink összetalálkoznak. Ahogyan önök, mi
is azt szeretnénk, hogy ezekről a kategóriákról immár nem dia­
lektikus, hanem konkrét elemzések szülessenek. El akarom
mondani azonban, hogy miért nem kalandoztam ebbe az irány­
ba. Azért, mert még nagyon sok megközelítő munkára van
szükség. Kétségkívül korai lenne mást fölkínálni, mint útmu­
tatásokat. Másrészt e szükségesnek látszó hosszas kutatások
közül a legszükségesebbek nem közösek számunkra, ezek ugyan­
is a történeti kutatások, s ezekről önöknek nem kellett beszél­
nem.
Az arisztotelészi kategóriák nem az egyedüliek, amelyek tu­
datunkban léteznek vagy léteztek, s amelyeket tárgyalni kell.
Mindenekelőtt a kategóriák lehető legbőségesebb tárházát kell
felállítanunk, mindazokból kiindulva, amelyekről tudjuk, hogy
az emberek valaha is használták őket. Akkor látni fogjuk, hogy
bizony sok kihalt, sápadt vagy sötét bolygó van még az érte­
lem egén. A kicsi és a nagy, az élő és az élettelen, a jobb és a bal
kategóriák voltak. Az ismertek közül vegyük például a szub­
sztancia fogalmát, amelyre erősen technikai jellegű figyelmet
fordítottam: mennyi viszontagságon ment keresztül! Előképei
között ott volt például egy másik fogalom, különösen Indiá­
ban és Görögországban: a táplálék fogalma.
A kategóriák mind általános szimbólumok csupán, ame­
lyekre az emberiség, mint a többire is, nagyon lassan tett szert.
Ezt az építőmunkát le kell írni. A történeti szempontból vett
szociológiának éppen ez az egyik legfontosabb fejezete. Hi­
szen ez a munka maga is összetett, véletlenszerű, esetleges
volt. Az emberiség minden lehető eszközzel építgette a szelle­
mét: technikai és nem technikai, misztikus és nem misztikus

366
eszközökkel; szellemét (érzék, értelem, ész) és testét híva segít­
ségül; döntések, dolgok, idők függvényében; nemzetek és al­
kotásaik vagy éppen romjaik függvényében.
Általános fogalmaink még ingatagok és tökéletlenek. Őszin­
tén hiszek benne, hogy lélektani, szociológiai és történeti tudo­
mányaink egyesült, de ellentétes irányokból érkező erőfeszíté­
sei révén egy szép napon megpróbálkozhatunk e hányatott tör­
ténet leírásával. És hiszem, hogy ez a tudomány, értelmünk
jelenlegi viszonylagosságának érzete lesz majd talán a legjobb
filozófia ihletője. Engedjék meg, hogy ezzel be is fejezzem.

(A fordítás Csákó Mihály 1967-ben megjelent fordításának figyelem-

bevételével készült. - S. N.)

367
 NEGYEDIK RÉSZ

A K Ö Z Ö SS É G SUGALLTA
HALÁLGONDOLAT
FIZIKAI HATÁSA A Z EGYÉNRE1
(AUSZTRÁLIA, ÚJ-ZÉLA N D )

! Megjelent a Journal de Psychologie Normale et Pathologique 1926-os számá­

ban. A francia Pszichológiai Társaságban tartott előadás.
A lélektan és a szociológia kapcsolatairól szóló tanulmány2 tel­
jes egészében módszertani jellegű volt. Egy-egy módszer azon­
ban csak akkor állja meg a helyét, ha utat nyit, paGoSoé,, ha az
eladdig osztályozást nem tűrő tények osztályozásának eszkö­
zévé lesz. Csak akkor van haszna, ha heurisztikus értékkel ren­
delkezik. Térjünk át tehát az érdemi munkára, és bizonyítsuk
be, hogy néhány megkockáztatott állításom mögött tények hú­
zódnak meg, különösen is olyanok, amelyek az ember eseté­
ben lehetővé teszik a fizikai, a lélektani és az erkölcsi, tehát tár­
sadalmi tényezők közvetlen kapcsolatának kimutatását.
Korábban már jeleztem, hogy a halál nyomasztó, egyértel­
műen társadalmi eredetű és mindenféle egyéni tényezőtől men­
tes gondolata sok közösségben olyan szellemi és fizikai pusztí­
tást képes véghezvinni az egyén tudatában és testében, amely
látható vagy ismert sérülés nélkül is gyors halálához vezet. S
azt is megígértem, hogy adatokat, bizonyítást s ha nem is
elemzést, de elemzési javaslatot tárok önök elé. Nos, itt van­
nak, vitára bocsátva és az önök bírálatának kitéve. De minde­
nekelőtt határozzuk meg a problémát.

2 Journal de Psychologie, 1924,892. E kötet III. része.

371
 ELSŐ FEJEZET

A HALÁLGONDOLAT
KOLLEKTÍV SUGALMAZÁSÁNAK
MEGHATÁROZÁSA

Nem tévesztjük össze ezeket a jelenségeket azokkal az egyéb­

ként rokon jelenségekkel, amelyekkel korábban thanatománia
néven össze szokták keverni őket. Azokban a társadalmakban,
amelyeket tanulmányozni fogunk, az öngyilkosság ugyanilyen
fajta kísértés eredménye; az a mód, ahogyan az egyén a bűnös­
ség vagy a mágia egyes állapotaiban ismételten önnön életére
tör, különösen is maori vidékeken, ezt a szüntelen késztetést
teszi nyilvánvalóvá. Ennek formái tehát pontosan ugyanazok
lehetnek, csupán következményei mások abban a jelenség­
rendszerben, amelyet most leírunk.3 Ebben az esetben az ön­
pusztítás szándéka és kegyetlen elkövetése együtt jár. A társa­
dalmi tényező nyilvánvalóan lélektani közvetítéssel hat a fizi­
kumra; a személy önmagát pusztítja el, és tette öntudatlan.
Azon jelenségek rendje, amelyekről itt társalkodni fogok
önökkel, a mi szempontunkból és a mi bizonyításunkat illető­
en másképp meglepő. Azokról a sok embernél rajtaütésszerűen,
elemi erővel bekövetkező halálesetekről van szó, melyek oka egész
egyszerűen az, hogy tudják vagy azt hiszik (a kettő ugyanaz):
megfognak halni.
Ez utóbbi jelenségek közt is el kell azonban különítenünk az
olyanokat, ahol ez a hit vagy tudat egyéni eredetű, vagy az le­
het. Hamarosan látni fogjuk, hogy az érintett civilizációkban
gyakran keverednek azokkal, amelyekre pontosabban gondo­
lunk. Mindeközben világos, hogy ha az egyén beteg, és azt
gondolja, hogy meg fog halni, föltételezhető - még akkor is, ha
a betegséget szerinte valaki másnak a boszorkánysága, netán

3 Találunk néhány ilyesféle adatot Steinmetz afrikai értesüléseinek jó tárhá­

zában: Der Selbstmord bei den Afrikanischen Naturvölkern. Zeitschrifl für
Sozialwissenschaft, 1907. Lásd kiváltképpen a presztízsvesztés miatt elkövetett
öngyilkosságot, ami nálunk és Kínában ma is gyakori, az ókorban pedig igen
sokszor előfordult.
372
saját vétke vagy mulasztása okozta hogy a (tudatos és tudat­
talan) okoskodásban az „elkövetés eszköze" a betegség gon­
dolata.
Csak azokat az eseteket fogjuk tehát figyelembe venni, ahol
a meghaló ember nem hiszi vagy nem tudja betegnek magát, s
csak meghatározott kollektív okok miatt gondolja, hogy halál fia. Ez
az állapota általában egybeesik azzal, hogy akár mágia, akár
bűn miatt, de megszakad a kapcsolata azokkal a szakrális ha­
talmakkal vagy dolgokkal, amelyek jelenléte normális körül­
mények közt életben tartja. A tudatot ekkor teljesen eláraszt­
ják olyan gondolatok és érzelmek, amelyek teljességgel kol­
lektív eredetűek, s amelyek semmilyen testi zavarról nem
árulkodnak. Az elemzés a páciensnél a szándékosságnak, dön­
tésnek vagy akár az akaratlagos lényegszemléletnek semmi­
féle elemét, de még egyéni mentális zavart sem tud kimutat­
ni, magán a kollektív sugalmazáson kívül. Az egyén megba-
bonázottnak vagy vétkesnek hiszi magát, emiatt hal meg.
Vizsgálatunk tehát az ilyen jellegű eseményekre szorítkozik.
Az ugyanilyen bűnösség vagy rontás okozta öngyilkosság
vagy betegség más tényei nyilván kevésbé tipikusak. Miután
tanulmányunk egy ennyire részletes körülírástól túl bonyo­
lulttá válnék, most egyszerűbbé, megragadóbbá és meggyő­
zőbbé tesszük.
Ezek a jelenségek számos alacsonyabb rendűnek nevezett
civilizációban közismertek. A mieinkben viszont mintha rit­
kán vagy egyáltalán nem fordulnának elő. Ez végeredmény­
ben nagyon markáns társadalmi jelleget ad nekik; hiszen nyil­
vánvalóan néhány meghatározott, a mieink sorából már ki­
esett intézmény és hiedelem: a mágia, a tilalmak vagy tabuk
stb. meglététől vagy hiányától függenek. Bármennyire sok van
belőlük e népek körében, s bármily köztudottak, ezeket a jelen­
ségeket mindeddig - azt hiszem - nem vetették alá mélyebb lé­
lektani és szociológiai tanulmányozásnak. Bartell4 és Stoll5 jó
néhányat idéz közülük, de összekeverik őket a többivel, és
nem lépnek túl a legkülönfélébb népektől vett tények össze­
gyűjtésén. Ezek a jó öreg könyvek arra mindenesetre elegen­
dők, hogy képet adjanak az ilyen jellegű tények elterjedtségé­
ről az emberiség körében. Mi járjunk el kissé módszeresebben;
vizsgálódásunkat korlátozzuk két civilizációcsoport tényei-
nek csokrára: az egyik a lehető legalacsonyabb vagy inkább az
4 Medizin der Naturvölker. 10-13.
5 Suggestion und Hypnotismus in der Völkerpsychologie.
373
ismert legalacsonyabb szintű: ez az ausztráloké; a másik na­
gyon fejlett, s bizonnyal voltak viszontagságai: ez az új-zélandi
maláj-polinézek, a maorik civilizációja. A megboldogult Hertz
és jómagam összeállította kötetekben6 leírt jelenségek között
fogok tallózni. Az összehasonlítások számát könnyűszerrel le­
hetett szaporítani; különösen Észak-Amerikában és Afriká­
ban7 gyakoriak az ilyenfajta jelenségek, sőt a régi szerzők jól le
is írták ezeket. Jobb lesz azonban figyelmünket két rokon jelen­
ségfajtára összpontosítani, amelyek azonban mégis kellően tá­
vol állnak egymástól ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani
őket, s amelyeknek természetét és működését önmagában is,
és a társadalmi környezethez, valamint az egyénhez viszonyít­
va is jól ismerjük.
Nem lesz haszontalan, ha röviden leírjuk azokat a mentá­
lis, fizikális és társadalmi feltételeket, amelyek közt az ilyes­
fajta esetek létrejönnek. Fauconnet8 például, a felelősség és a
különböző társadalmak kapcsán, Dürkheim pedig számos
ausztrál vallási tény: halotti és más rítusok9 kapcsán jól leírta
a csoportra rátörő erőszakrohamokat és azokat az erőszakos
reakciókat, amelyeknek áldozataivá válhatnak. Az azonban,
hogy a csoportban és a csoport által az egyéni tudat teljesen
rabul esik, még nem minden. Az ekkor kidolgozódó képzetek
a csoport állandó nyomása, a nevelés stb. folytán fennmarad­
nak, és reprodukálódnak az egyénben. A legapróbb ok miatt
is pusztító indulatokat szabadítanak föl, vagy túlfeszítik az
erőket.
A kedélyállapot fizikumra gyakorolt hatásának intenzitása
annál is figyelemreméltóbb, mivel e népeknél ez utóbbi erő­

6 Hertz a háború előtt az Uj-Zélandról közzétett dokumentumok java részét

remekül átvizsgálta. Egy nagy művet tervezett, Bűn és vezeklés az alacsonyabb
rendű társadalmakban címmel, amelynek bevezetője meg is jelent (.Revue de
l'Histoire des Religions, 1921), a többit pedig, remélem, megírhatom majd én, a
nagy műhöz készült csodálatos jegyzetek és a fennmaradt jelentős töredékek
alapján. A kérdéssel a halálos bűn fogalma kapcsán találkozott. Ebből a doku­
mentációból bátorkodtam meríteni. Nekem a szavak hatalmába vetett hit ere­
detével kapcsolatos, Ausztráliára vonatkozó kutatásaim során kellett foglal­
koznom ezekkel a tényekkel, s e témakörben az ausztrál bennszülöttekről szóló
etnográfiai közleményeket ugyancsak alaposan áttekintettem. Ennek ellenére
csak kevés, nehezen hozzáférhető leírásra fogok részletesen hivatkozni, a köz­
ismert szerzőket félreteszem.
7 Pl. Casalis: Basulos. 269.
8 La Responsabilité.
9 Formes élémentaires de la vie religieuse.

374
sebb, darabosabb, állatiasabb, mint a miénk. Közismert megfi­
gyelés az ausztrál, de más etnográfiákban is, hogy a bennszü­
lött teste megdöbbentő fizikai ellenálló képességgel rendelkezik.
Akár a napsütés hatása és teljes vagy csaknem teljes meztelen­
ségben élt életük miatt, akár azért, mert környezetük szinte
egyáltalán nem fertőző, és az európaiak érkezése előtt eszkö­
zeik sem voltak azok, akár az épp ezen életforma által kivá­
lasztódott fajták bizonyos sajátosságai miatt (különösen, hogy
szervezetükben előfordulhatnak a gyengébb fajokétól eltérő
élettani összetevők, ellenanyagok és egyebek, amelyek kutatá­
sát Eugene Fischer kezdte meg, nem sok sikerrel), bármi is le­
gyen tehát az ok, tény, hogy az ausztrálok szervezete még az
afrikai feketékéhez képest is kitűnik megdöbbentő gyógyulási
képességével. A szülő asszony tüstént visszatér teendőihöz,
néhány óra elteltével talpra áll; a test mély sebei gyorsan behe­
gednek; egyes törzseknél bevett büntetés, hogy az asszony
vagy a fiatal férfi combjába kést döfnek; kartörések hevenyé­
szett sínnel is nagyon hamar rendbe jönnek. Mindezek az ese­
tek szöges ellentétben állnak más eseményekkel. Amikor valaki,
akármilyen könnyen, megsebesül, semmi esélye a gyógyulás­
ra, ha a lándzsát megbabonázottnak hiszi; amikor eltöri vala­
mijét, csak akkor jön gyorsan helyre, ha kiengeszteli a megsze­
gett szabályokat, és így tovább. A kedélyállapot fizikumra
gyakorolt ilyenfajta hatásának maximuma természetesen még
inkább érzékelhető azokban az esetekben, amikor semmiféle
sérülés nincs, s most kizárólag ezekkel foglalkozunk.
Az új-zélandi megfigyelési terület ugyancsak bővelkedik
tipikus esetekben, bár az új-zélandiak szervezete már kifino­
multabb, és a fizikai behatásokkal szemben kevésbé ellenálló,
mint az ausztráloké. Etnográfiájukban, főként hajdan, az euró­
paiak által behurcolt himlő előtt, amely megtizedelte őket,
közhelyszerű megjegyzés volt, hogy milyen erősek, egészsé­
gesek, sebeik milyen hamar behegednek, s ők maguk milyen
gyorsan gyógyulnak, ha kedélyük ép. Minket azonban más
szempontból érdekelnek. Valamennyi ember közül az új-zé-
landi - és minden maláj-polinéz - esik leginkább áldozatául a
„pánik"-állapotoknak. Mindenki ismeri a maláj ámokot: egy-
egy ember (mindig férfi) még ma is, és még a nagyvárosok­
ban is, egy hozzátartozója halálát vagy valami sértést meg­
bosszulandó, „ámokfutásba" kezd, s útja során annyi embert
öl meg, ahányat csak bír, mígnem végül őt is leterítik. Az
új-zélandi és maláj-polinéz emberiség az ilyenfajta felindult-

375
ság kiváltságos terepe. Hertz egy szerencsés választás jóvol­
tából itt tudta elemezni az erkölcsi tudat mechanizmusainak
megdöbbentő hatásait. Különösen a maoriknál figyelhető meg
a morális és misztikus okoknak köszönhető mentális és fizi­
kális képességmaximum, de az ugyanezen okok miatti leg­
mélyebb depresszió is. Hertz könyvében e bizonyítás minden
részlete benne lesz, de nem akarjuk megfosztani az újdonság
erejétől.

376
 MÁSODIK FEJEZET

AZ AUSZTRÁL JELENSÉGTÍPUSOK

Az ausztrálok csak azt a halált tekintik természetesnek, amit

mi erőszakosnak nevezünk. A sebesülés, a gyilkosság, a törés
természetes ok. A vérbosszú kisebb erővel irányul a gyilkos,
mint a boszorkány felé. Minden más haláleset oka mágikus
vagy vallási eredetű.10 Csakhogy Uj-Zélandon morális és val­
lási eredetű események sulykolják az egyénbe azt az egyre in­
kább elhatalmasodó gondolatot, hogy meg fog halni, sőt álta­
lában még a rontásokat is úgy ismerik, hogy főként valamilyen
bűn elkövettetésére szolgálnak. Az ausztrál tények viszont for­
dított arányban mutatkoznak. Tudomásunk szerint elég ritkák
az olyan esetek, ahol a halál oka az az elgondolás, hogy vala­
milyen bűn végzetes következményéről van szó, s kevés ilyet
is találtunk, ezek viszont zömmel a totemet, kiváltképpen an­
nak elfogyasztását érintő bűnök11 vagy az egyes korosztályok
számára tiltott ételek voltak. íme két meglehetősen tipikus ese­
te ez utóbbinak, amelyeket Dürkheim nem vett figyelembe.12
„Ha egy fiatal vakelbure (fiú vagy kislány) tiltott vadat eszik
stb., beteg lesz és valószínűleg elemészti magát, s a szóban for­
gó jószág kiáltásait hallatva hal meg." Az állat szelleme hatolt
bele és megöli.13 A másik eset14 azok közül való, amelyek a to­
10 Lévy-Bruhl e tényeket többször is tanulmányozta az ok fogalma szem­
pontjából (Fonctions mentales dans les sociétés inférieures és M entalité primitive).
11 Dürkheim meg én gondosan összegyűjtöttük ezeket a tényeket. Felsorolá­
suk megtalálható a Formes élémentaires de la vie religieuse 84. oldalán, 1-4. sz.;
vö. 184. 2. sz. Ezek főként a középső és déli területek törzseinél, a narri-
nierriknél, az Encounter-öbölbeli törzsnél stb. fordultak elő. Szögezzük le,
hogy a yunbeai tabu esetében (Langloh Parker: Euahlayi Tribe. 20.) egyéni to­
temről van szó, nem pedig a nemzetségéről.
12 Howitt: Native Tribes of South East Australia. 769.
13 A kísértésnek és megszállottságnak ez az esete tipikus a mi szempontunk­
ból is (vö. Szamoa), de az egyén és azon hatalmak kapcsolata szempontjából is,
amelyek gonosszá válhatnak, és szelleme helyébe a sajátjukat tehetik.
14 Uo.
377
vábbiakban érintenek bennünket. Me Alpine 1856-1857-ben
felfogadott egy fiatal kurnait. Erős, egészséges fekete volt. Egy
napon betegen találta. A fiú elmagyarázta, hogy olyasmit csi­
nált, amit nem lett volna szabad. Ellopott egy nőstény oposz-
szumot, mielőtt engedélyt kapott volna rá, hogy egyék belőle.
A vének fölfedezték. Tudta, hogy nem fog tovább nőni. Hogy
úgy mondjam, e hit hatása alatt ágynak dőlt; föl sem kelt többé,
és három hét múlva meghalt.
így tehát erkölcsi és vallási okok az ausztráloknál is okoz­
hatnak halált, szuggesztió révén. Ez utóbbi tény a tisztán má­
gikus eredetű halálesetekhez is átmenetet képez. Ott volt az
öregek fenyegetése. Egyébként, ahogyan a mágiával előidé­
zett számos halál, vérbosszú vagy a tanácsban elhatározott
büntetések esetén,15 amelyek alapjában véve megtorlások, az
egyén, aki az igazságszolgáltatási varázslat áldozatának érzi
magát, a szó szoros értelmében morálisan is érintett, s az
ausztrál tények együttese nem is áll olyan távol a maorikétól,
mint gondolnánk. Mindeközben rendszerint mágiáról van szó.
Egy ember, aki elhiszi, hogy megbabonázták, meghal, ez a ri­
deg tény, számtalan esetben. Idézzünk néhány megfigyelt pél­
dát, lehetőleg olyanokat, amelyeket régen és jól, lehetőleg
pontos események során, sőt természettudósok és orvosok fi­
gyeltek meg. Backhouse16 1840 előtt elmeséli: Bourne Islan-
don egy ember úgy hiszi, megbabonázták, megmondja, hogy
másnap meg fog halni, és meg is hal. 1865-ben a Kennedy kör­
zetben az Eden házaspárnál17 egy öreg ír szolgáló egy fekete
cselédlány szemére veti, milyen önző, s azt mondja neki: „Nem­
sokára meghalsz, ha ilyen kegyetlen vagy." „A nő egy percig
csak nézett, kezeit leeresztette, elsápadt... s kétségbeesve, a
szavak hatása alatt, elemésztette magát, és egy hónap se telt
bele, meghalt."
Más szerzők a dologról általánosabban beszélnek. Austin,
Kimberley körzet felfedezője18 1843-ban megjegyzi a feketék
döbbenetes életerejét, és döbbenetes, halálos elgyengülésüket
attól a gondolattól, hogy megbabonázták őket. A természettu­

15 Lásd pl. a kurdaicsa, aranda és loritja esetek leírását, Strehlow: Aranda und
Loritja Stamme. IV., 11., 20., stb.; gyász miatti mágia, 34. Ausztráliában ritka az
öngyilkosság. Strehlow két ízben is elmondja, hogy az arandáknál ismeretlen.
„Túlságosan ragaszkodnak az élethez."
16 Narrative of a Visit to the South Australian Colonies. 1843,105.
17 C. H. Eden: M y Wife and 1 in Queensland. 1872,110-111.
18 Közzétette Roth: Royal Geographical Society of Queensland. 1902,47., 49.

378
dós Froggitt szerint,19 ha „egy fekete megtudja, hogy azt (va­
rázslatot) űztek ellene, »waste away with fright«, elemészti
magát a félelemtől". Egy szerző, aki 1870 körül tette megfigye­
léseit, látott egy férfit, aki kijelentette, hogy egy bizonyos
napon meg fog halni, s meg is halt, „pusztán képzelőereje foly­
tán".20 Észak-Victoria hittérítője, Bulmer atya általában na­
gyon határozottan beszél egyes törzsekről, ahol látott ilyen
eseteket.21 A hittérítő elmondja (vajon ausztrál-angol keverék
mondat ez? tény vajon?), hogy a kereszténységtől legkevésbé
érintett queenslandi törzsek egyikénél, ha nem találnak ellen­
rontást, „a vér go bad (megromlik), és a megrontott meghal".22
Megfigyelték azokat az eseteket, amikor az egyén ráadásul
meghatározott idő alatt hal meg. Más, elég ritka alkalmakkal,
amelyek nem a mágiához, de mégiscsak a társadalmi és a val­
lási körébe tartoznak: amikor halott jár vissza kísérteni, szin­
tén jeleznek haláleseteket. Ugyancsak Backhouse meséli, ho­
gyan halt meg két nap alatt egy molonbahi fekete: látott egy
„sápadt" halottat, aki azt mondta neki, hogy ennyi idő alatt
meg fog halni.23 A botanikus Stevens gyilkosa 1864-ben egy
hónap alatt éhen halt a börtönben. A halott a háta mögül néz­
te.24 Egy tökéletesen átírt dieri monda25 - egy ilyen dokumen­
tum a mi szemünkben bármilyen megfigyeléssel fölér - el­
mondja, hogyan akart meghalni és halt is meg az isteni ős,
Mura Wanmondina, miután tábora elhagyta. Saját magát ron­
totta meg a tüzescsont-rítussal. Minél jobban kínlódott, annál
jobban örült. Úgy végezte, ahogyan akarta.
E szorongató kísértések és betegségek gyógyításának tanul­
mányozása éppoly tanulságos, mint halálos következményei­
ké. Ha az ördögűzés mágikus szertartása, az ellenvarázslat
hat, az egyén éppoly maradéktalanul meggyógyul, mint aho­
gyan ellenkező esetben m eghal26Két közelmúltbeli megfigye­

19 Notes of a Naturalist in the District of W. Kimberley. Proceedings o flim m . Soc.

of N. S. Wales. 1888,654.
20 H.-P.: Australian Blacks (Lachlan River). Australian Anthropological Journal.
Science of M. I. (I. sorozat, 1.), 100. o., 1. hasáb.
21 The Aborigines of the Tower Murray. Royal Geographical Society of South
Australia, V., 13.
22 A. Ward: The Miracle of Mapoon. London, 1908 (Heyjel, Roth munkatársá­
val együtt végzett megfigyelések).
23 I. hely, 105. (1850 körül).
24 Letters of Victorian Pioneers.
25 Siebert: Dieri. Globus. XCVII., 1910,47. o., 2. hasáb.
26 Newland: Parkingi. Royal Geographic Society of South Australia, II., 126.
379
lő, egyikük orvos, elmeséli, hogyan lehet meghalni a von-
kanguruknál a „halálcsonttól": az ember retteg. Ha ez a csont
megkerül, a megbabonázott jobban lesz; ha nem, rosszabbul.
„Az európai orvostudomány nem ébreszt bizalmat. Nem tehet
semmit, nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a varázs­
lat."27 Elejétől végéig el kell olvasni azt a történetet, amelyet
egy kakadu öregember, bizonyos Mukalakki mesélt el a nagy
élettantudósnak és antropológusnak, Sir Baldwin Spencer-
nek.28 Gyerekkorában véletlenül megevett egy olyan kígyót,
ami az ő életkorában még tilos volt. Egy öregember meglátta a
dolgot. „Mért ettél belőle? kisember vagy m ég... nagyon beteg
leszel", mondta neki. O szörnyen megrémülve kérdezte: „Mi­
csoda? Meghalok?" Mire a vénember fölkiáltott: „Bizony, las­
sacskán, meghalni."29 Tizenöt esztendővel később Mukalakki
rosszul lett. Egy öreg orvosságos ember megkérdezte tőle:
„Mit ettél?" Emlékezett a hajdani kalandra, és elmesélte. „Bi­
zony, ma fogsz meghalni",30 felelte a bennszülött doktor. Mu­
kalakki egész nap csak egyre rosszabbul lett. Három embernek
kellett támogatnia. A kígyó szelleme belecsavarodott a testébe,
időnként kibukkant a homlokán, sziszegett a szájában stb.
Szörnyű volt. Szerettei elég messzire elmentek egy híres orvos­
ságos ember jeles reinkarnációjáért. A nevezett Morpun épp
idejében érkezett, mert a kígyó és Mukalakki rángásai egyre
borzalmasabbak voltak. Elküldte az embereket, csöndben néz­
te Mukalakkit, meglátta a titokzatos kígyót, megfogta, betette
egy orvoszsákba, s elvitte a maga vidékére, ahol berakta egy
vízzel teli gödörbe, s ráparancsolt, hogy maradjon ott. Muka­
lakki „végtelenül megkönnyebbültnek érezte magát. Bősége­
sen verítékezett, aludt egy nagyot, másnap reggel pedig kutya
baja se volt... Ha Morpun nem lett volna ott, hogy kiszedje be­
lőle a kígyót, meghal. Ezt egyedül Morpunnak volt hatalma
megtenni stb."
Whitnell31 ugyancsak északi (ez alkalommal északnyugati)
törzsekről meséli el, hogy a „larlow"-k (totemszentélyek és
-szertartások) ilyenfajta, még a kicsi gyerekek szellemére is ha­
tásos gyógyító erővel rendelkeznek. Alapjában véve arról van
szó, hogy kinyilvánítsák és helyreállítsák a közösséget a lénye­

27 Aiston-Horne: Savage Central Australia. 1923,150., 152.

28 Native Tribes of the Northern Territory of Australia. 349-350.
29 Itt az átok helyettesíti a tabu fizikai-erkölcsi szankcióját.
30 Az átok ismétlése.
31 Customs and Traditions of Aboriginals of Western Australia. Roeburne, 1904,6.
380
gi, szent dologgal. így például a magát megrontottnak gondo­
ló dieri úgy menekszik meg, hogy nemzetségének, ősének
szent dalát, a mura-wimát32 és még egy bizonyos legyőzhetet-
lenné tett ős dalát is elénekli33. Egy keresztény eredetű „félvér"
dal, amelyről Bulmer számol be, s amelyet egy megtért fekete
temetésére szereztek, azt mondja, az elhunyt menedékre lelt a
halál elől, „cheered by your helping spirit". Közép-Ausztrália
egyik legjobb etnográfusa34 alátámasztja Guyonnak és Howitt-
nek a mindari (beavatási és engesztelési) szertartásokkal, vala­
mint az ellenmágia és az inticsiuma rítusokkal kapcsolatos ér­
telmezését. Ezek értelme az volt, hogy megmutassák az embe­
reknek, békességben élnek az egész világgal.
Ezt a mentalitást teljesen áthatja a szavak hatékonyságába és
a szerencsétlen cselekedetek veszélyességébe vetett hit. Ugyan­
csak rettentően foglalkoztatja a lélek békéjének egyfajta miszti­
kuma. S így futnak végleg zátonyra az életbe vetett csekélyke
bizodalmák, vagy nyerik vissza egyensúlyukat egy segítő va­
rázsló vagy védőszellem jóvoltából, amely maga is éppúgy
kollektív természetű, mint az egyensúly felbillenése.

32 Siebert, i. hely, Globus. XCVII., 1910,46. o., 2. hasáb.

33 Wodampa éneke, uo. 48. o., 1. hasáb.
34 Worsnop (sajnos keveset írt): Prehistoric Arts. Journal of the Royal Geog­
raphical Society of South Australia, 1886,11.

381
 HARMADIK FEJEZET

ÚJ-ZÉLANDI ÉS POLINÉZ
JELENSÉGTÍPUSOK

Ezek a leírások is egyfajta közös láncszemei a maorik és egész

Polinézia etnográfiájának. Egyik legjobb ismerőjük, Tregear35
gyakran visszatért erre a témára. A maorik fizikai állóképessé­
ge kivételes és közismert. Talán nem múlja felül a mi kétezer év
előtti őseinkét. Mindazonáltal a sebgyógyulások csodálatosak
voltak. Tregear figyelemre méltó eseteket idéz: például azét a
férfiét, aki igen öreg koráig élt állkapocs nélkül: 1843-ban vitte
le egy lövedék. Ezzel az ellenálló képességgel szöges ellentét­
ben áll gyöngeségük a bűn vagy mágia, de még a bármelyikbe
vetett jámbor hit okozta betegségek esetén is. A régi és kitűnő
szerző, Jarvis Hawaii kitűnő kifejezésekkel írja le az így létrejö­
vő állapotot: a megrontás következménye „az életkedv hiá­
nya" miatti, a „fatal despodency" szelleme vagy a „puszta
apátia" okozta halál36 AMarquises-szigetek egyik közmondá­
sa már az európaiak megérkezte előtt így szólt: „Bűnösök va­
gyunk, meghalunk." A tudatot egyetlen alternatíva uralja, kö­
zépút nincs. Egyfelől testi erő, vidámság, szilárdság, durvaság
és mentális egyszerűség; a másik oldalon pedig, átmenet nél­
kül, vagy a gyász, a sértettség határtalan és szüntelen izgatott­
sága,37 vagy pedig a szintén határtalan és szüntelen, minden
átmenet nélküli depresszió, az elhagyatottság miatti jajveszé­
kelés, a csüggedés, végül pedig a halál szuggesztiója.38 New­
man39 úgy véli, hogy ez még a halálozási rátát is érinti. „Két­

35 Journal of the Polynesian Society (a továbbiakban J. P. S.), II., 71., 73.; Maori
Race. 20. skk.
36 Hawaii, 20., 191.: „want exertion to live".
37 Egészen a gyilkosságig vagy az öngyilkosságig, mondja Colenso, lásd len­
tebb.
38 E mentalitás Colensótól származó leírásának összefoglalását (1840 körül
gyűjtött dokumentum) lásd in Transactions of the New-Zealand Institute, I., 380.
39 Causes leading to the Extinción of the Maori. Trans. N.-Zeal. Inst. XIV., 371.
382
ségkívül sok maori hal meg kisebb rosszullét miatt, egyszerű­
en azért, mert amikor rájuk tör, nem harcolnak a betegséggel,
meg se próbálnak ellenállni a pusztításának, hanem takarójuk­
ba burkolóznak, és pontosan azért esnek ágynak, hogy meg­
haljanak. Úgy tűnik, mintha semmi lelkierejük nem maradna,
barátaik pedig csak nézik őket, oda se hallgatnak rájuk, nem
tesznek semmit, beletörődnek a beteg szükségtelen végzeté­
be." Mindenesetre maguk a maorik így osztályozzák a halál
okait:40 a) a szellemek okozta halál (tabuk megszegése, mágia
stb.); b) háborúban bekövetkező halál; c) természetes hanyatlás
miatti halál; d) baleset vagy öngyilkosság.41 Ezek közül pedig
az elsőnek tulajdonítják a legnagyobb fontosságot.
A hiedelmek rendszere tehát ugyanolyan, mint Ausztráliá­
ban. Csupán eredményeinek s következésképpen e hiedelmek
intenzitásának a megoszlása más. A tisztán erkölcsi és vallási
fogalmak az uralkodók. A megrontás, a megbabonázás is ugyan­
azt a szerepet játssza, mint Ausztráliában, de a halálesetek oka
többnyire a polinéz ember gazdag, agyafúrt, fellángolásaiban
vagy hatásaiban ugyanakkor faragatlan és egyszerű erkölcsi-
sége. Mindenesetre itt van néhány tény, amely e két típus fo­
lyamatosságára vall.
Először is, jóllehet a totemizmus Polinéziában, főként Új-Zé-
landon már eléggé elhalványult, éppen olyan nyomokat ha­
gyott, amelyek segítségével egyes halálozási okokat el tudunk
képzelni. Különösen Tongán,42 ahonnan Mariner elmeséli, ho­
gyan történt meg egy emberrel, hogy miután tiltott teknősbé­
kát evett, megdagadt a mája, és belehalt. A megszegett (tote-
misztikus) tabuk azonban főként a Szamoa-szigeteken állnak
bosszút. A megevett állat beszél, cselekszik az ember belsejé­
ben, tönkreteszi, megeszi és megöli.43A mágia okozta halálese­
tek is nagyon gyakoriak. Mariner elbeszéli,44 hogyan kísérti
egy nő(szellem) egy fiatal főnök szellemét. A tohunga azt mond-

40 Elsdon Best, in Goldie: Maori Medical Lore. Trans. N .-Z. Inst. XXXVII., 3.;
vő. XXXVIII., 221.
41 Láthatólag nem követik el azt a hibát, hogy összekevernék az öngyilkos­
ságot és a halálos depressziót. Ebben - a tuhoe törzs hittudósai körében gyűj­
tött - felosztásban azonban olyan pontosságot se szabad keresnünk, ami nincs,
így például a háborúban kapott sebek is mágia vagy bűn következményei.
42 Mariner-Martin: Account of the Tonga Islands. II., 133.
43 (Főként szalevao hiedelmek.) Turner: Samoa. 50., 51. Új-Zélandon ezt az el­
gondolást, úgy tűnik, csak a gyíkkultuszra vonatkozó szankciók esetében al­
kalmazzák. Goldie, i. hely, 17.
44 1., 109., 111.
ja neki, hogy két napon belül meg fog halni. Meg is halt. Másutt
egy szörnyeteg isten hal meg elvarázsolva.45 A jóslat követ­
keztében! halálesetek szintén gyakoriak.46
Lényegében azonban a „halálos bűn" miatti halál az igazán
gyakori, főként maori földön. A kifejezés egyébként tőlük ered.
A számtalan leírás rendszerint roppant körülményeskedő, és
tömérdek mitológiai lehetőséget kínál: a lelket nehézzé tették;
meg van kötözve, kötelekbe, hálókba, csomókba gabalyodott;
távol jár; fogságba esett; nem ő az egyetlen szellem, amely a
testben lakik; van egy szomszédja, az kísérti; netán a testre
vagy magára a lélekre rontott állat vagy dolog sebezte meg.
Mindezek a kifejezések persze ismerősek az ideggyógyász vagy
a pszichológus számára, de itt biztos, széles körű, hagyomá­
nyos és egyéni alkalmazásukkal van dolgunk.
Nem szabad azonban túlzottan elvonatkoztatnunk az oko­
zatot az októl. A maorik erkölcsileg és lelkiismeretükben na­
gyon kifinomultak. Hertz szép elemzését ezekről a bonyolult
és tipikus mechanizmusokról még tartogatjuk, s csak két uta­
lást emelünk ki belőle: a mágia révén bekövetkező halált na­
gyon gyakran valami előzetesen elkövetett bűn következmé­
nyeként fogják föl, s gyakran nem is következhet be másként.
És fordítva: a bűn miatti halál gyakran csupán a bűnre késztető
mágia eredménye.47 A kalandba még jóslatok, előjelek, szelle­
mek („aitu", „atua") is keveredhetnek.48Valóságos tudatbeteg­
ségek ezek, amelyek végzetes depresszióállapotokat idéznek
elő,49 ezt pedig az a bűnmágia okozza, amely eléri, hogy az
egyén hibásnak érzi magát és annak is tűnik.50Szerencsére ren­
delkezésünkre áll erről a jelenségegyüttesről egy hosszú orvo­
si értekezés. Goldie doktor az egyik legjobb etnográfus, Elsdon
Best segítségével megalkotta e tények elméletét, sőt összeha­

45 (Ngai Tahu mítosza.) H.-T. (de Croisilles) in /. P. S. X., 73.

46 Eldon Best (Omens) in /. P. S. VII., 13. Ezekről a halálokról, kísértetjárások-
ról stb. lásd White: Maori Customs stb. 1864; Goldie: Medical Lore. 7.
47 A makuluról, a mágiáról és a pahunurái, az előidézett bűnről lásd Tregear:
Maori Race. 201.
48 Tuhoe törzsek. E. Best: Omens and Superstitious Beliefs. ]. P. S. VII., 119.
skk. Ha nem a segítő szellem, az atua az erősebb, akkor „wast away".
49 A whakapahunuxó\, a vétkeztetésről lásd Best (tuhoék): Maori Magic. Tran­
sact. N.-Zeal. Inst. XXXIV., 81.; Arts of War. J. P. S. XI., 52.: elérni, hogy „a lelkiis­
meret mardossa" a megrontott személyt.
50 A „vétkeztetésről" (whakahehe) lásd Shortland: Traditions. 20.
384
sonlító elméletét.51 A fejezet címe: „Gyors lefolyású, végzetes
melankólia", az emberek maguk „szánják halálra" magukat
(„will to death").52 íme néhány idézett eset. Barry Tuke (ké­
sőbb Sir) doktor ismert egy jó egészségnek örvendő, herkulesi
felépítésű embert. Három napba se telt, belehalt ebbe a „bús­
komorságba". Egy másik, kitűnő kinézetű, akinek „biztosan
nem volt semmiféle belső mellkasi sérülése", „elszomorodott
az élettől"; azt mondta, hogy meg fog halni, és tíz nap alatt
meghalt. Az orvos által vizsgált esetek többségében ez az idő­
szak két-három nap volt.
Más események történetiek, ezeket Shortlandtól, Taylortól
és másoktól vettük át. Mindenki szeme láttára játszódtak le.
Amikor az öreg főnök, Kukutai a kormányzó hajójának fedél­
zetéről meglátta az Északi-fokot és a sziklafalat, a Holtak Föld­
je kapuját, úgy engesztelte ki a lelkeket, hogy alsóneműket do­
bált ki, először a fedélzeten tartózkodókét - a minisztereket is
beleértve - , majd a saját ruháit; „úgy vetette földre magát,
hogy már-már az életéért aggódtunk".
De engedjék meg, hogy e konkrét tényeken túl maori irodal­
mi dokumentumokkal is előhozakodjam. Egy nevezetes dal,
Kikokko lányáé, jól összefoglalja a beteg érzéseit.53

Ragyogó Nap, te még az égen maradsz,

sugaraiddal vörösre festve a Pukihinau ormát.
Maradj még, Nap, maradjunk együtt!
...Sajnos semmit sem mondhatsz, barátnőm (anyám).

51 Maori Medical Lore. 78., 79. Az összehasonlítások Andrew Lángtól szár­

maznak: M yth, Ritual and Religion (Atkinson, Lang unokaöccse egy kanak eset­
ről; Fison és Howitt egyik adatközlője Fidzsi-szigeteki és ausztrál esetekről;
Godrington Melanéziáról). Goldie a 80. oldalon a thanatománia kifejezéssel él,
s azt mondja, hogy az eseteknek se szeri, se száma. Hawaiin egy varázsló, aki­
nek egy európai azt mondta, maga is boszorkány, úgy legyengült, hogy meg­
halt. A Sandwich-szigeteken (Hawaii) 1847-ben egy járvány során tömegével
haltak meg az emberek, nemcsak a betegség, hanem a rettegés és e végzetes
búskomorság miatt is. Ezt a járványt Ohmnak nevezték, mert az emberek
visszaküldték (okuu) a lelkűket, és meghaltak. Fidzsin az emberek járvány ese­
tén ugyanígy képtelenek megmenteni magukat és másokat; azt mondják,
„taqayák", levertek, csüggedtek, rettegnek, és elvesztettek minden reményt az
életben maradásra.
52 77., 81.
53 Goldie másolata (79.) nem ér fel se a teljes szöveggel, se C. O. Davis fordí­
tásával: Maori Mementoes. 192. (szöveg), 191. (fordítás), főként pedig azzal
nem, amit Hertz készített. Goldie kihagyta a Naphoz szóló - teljesen euripidé-
szi - hívogatást.
385
 Whir (a háború és megtorlás istene) döntött így,
fejszéjével széthasogatta csontjaimat,
darabokban vagyok, mint a törzséről
levágott ág, amely lehullva
egy reccsenéssel széttörik... stb.
. ..Megtettem. Magamra vettem
az Istentől jövő halált. (Hertz változata)
S most itt vagyok hát, elhagyatva,
segítséget nem várhatok.
Elsorvadva, elhagyatottan (Hertz, sokkal jobb:)
Kimerülve testem fájdalmától (lélek nélkül, elnyomva,
kimerültén)
(Hertz, sokkal jobb:)
Lefekszem meghalni (Ezért fordul a test
a meghalás felé)54

íme Goldie doktor konklúziója:

„Ez az oly gyakran megfigyelt fatalisztikus hajlam... amely
hosszabb-rövidebb ideig tartó depressziós, mély depressziós,
majd teljesen életunt szak után halálhoz vezet, babonás féle­
lem hatásainak tudható be, amelyek különösen fogékony ideg-
rendszerre támadnak. (77.) [...]
Úgy gondolom, még senki nem próbált magyarázatot adni a
melankólia e különös formája miatt bekövetkező halál okára.
Az áldozatot közkeletű szóval »halálra szántnak« tartják, de ezt
a végzetes kifejletét nem tulajdoníthatjuk komolyan a vadem­
ber akaraterejének. A maori szellem legfőbb jellegzetessége az
instabilitás. Mentális egyensúlya ezernyi apró-cseprő esemény­
nek van kiszolgáltatva; külső körülmények játékszere. Miután
agya nem volt alávetve hosszasabb és módszeres erkölcsi és in­
tellektuális művelésnek, hiányzik belőle a magasan civilizált
népekre jellemző mentális egyensúly. A legjelentéktelenebb dol­
gokért sír vagy nevet; az öröm- vagy bánatkitörések egy szem-
pillantás múlva el is illannak... (Goldie itt számos példát idéz).
Ebben a »csendes-óceáni hisztériának« nevezett különös men­
tális állapotban a beteg egy előzetes depressziós szak után hir­
telen izgatottá válik, kést vagy valami fegyvert ragad, keresz­
tülrohan a falun, összekaszabol mindenkit, aki az útjába akad,
vég nélkül rombol, míg kimerültén össze nem rogy. Ha nem ta-

54 Egy másik dal leírja a testbe ezúttal mágia révén betelepedett állat zaklatá­
sait.
386
Iái kést, megesik, hogy elrohan a sziklákig, az óceánba veti ma­
gát, s csak úszik, mérföldeken át, míg ki nem mentik, vagy bele
nem fullad. A szigeteken ez az erőszakos hisztériás izgalom
éppoly általános, mint az ellentétes állapot, a hirtelen és mély
depresszió... (Ezután egy spiritiszta szeánsz tragikus végkifej­
letének leírása következik. A halott egyik húga meghallja a
szellemet, izgalomba jön, földre veti magát, elhatározza, hogy
utánamegy, és néhány órán belül megöli magát.)
Adva van tehát egy rendkívül emocionális nép, melynek
agya állandóan ingatag egyensúlyi állapotban leledzik, túlzott
izgatottságnak vagy mély búskomorságnak alávetve; egy nép,
amely nem fél a haláltól, s ahol az élet fenntartásának ösztöne
megdöbbentően gyenge; mélyen babonás, a gonosz istenek­
nek és a fekete boszorkányoknak korlátlan rontó hatalmat tu­
lajdonít, s ha itt valaki jelesebb mértékben rendelkezik e men­
tális jellegzetességekkel, és meggyőzi magát arról, hogy egy
hatalmas isten vagy tohunga (boszorkány) áldozata, a heveny
idegsokk az egész idegrendszert »lebénítja«; ez pedig nem áll
ellent a bekövetkező dermedt kábulatnak; az egyén teljesen
önmagába fordul, nem képes szabadulni bűne rettentő voltá­
nak és esete reménytelenségének eszméjétől; egy képzelt me­
lankólia reménytelen áldozatává lesz. Teljesen hatalmába kerí­
ti egy mindent elsöprő illúzió; megsértette az isteneket; meg
fog halni. Nem érdeklik a külvilág dolgai; a morbid állapot
egészen kiéleződve összpontosul; az idegi depresszió nagy;
testi energiaveszteség lép föl, s ez a másodlagos depresszió fo­
kozatosan minden szervre átterjed; a vitális funkciók lecsök­
kennek, a szívműködés elégtelen, a nem akaratlagos izmok el-
ernyednek, s végül beáll a teljes »anergia«, vagyis a halál. Az
egyensúlyát vesztett szellem harc nélkül esik el a rárontó babo­
nás rettegés sokkjának hevességétől" (79-81.).
Ezt a konklúziót így, ahogy van, átgondolásra ajánlom. Or­
vosi szempontból elavult nyelvezete mellett is fontos, és min­
den bizonnyal örök értékű lesz.
E tények jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Az általunk ismer­
tek közül csak néhányat idéztünk. Fejezzük is be. Az egyik legje­
lentősebb és legtragikusabb eset a Chatham-szigeti morioriké,
akiket a maorik 1835-ben legyőztek, lélekszámúk 2000-ről 25-re
apadt. Közülük az egyik, Shand, a tolmácsuk elmeséli, hogyan
hurcolták őket a Déli-szigetre, s mit mondtak legyőzőik:55

55 Shand: Morioris. /. P. S. HL, 79.

387
 A maorik azt mondták: „Nem azok miatt csökkent le ennyire
a számuk, akiket megöltünk. Hanem amikor rabszolgává tet­
tük őket, nagyon gyakran holtan találtunk rájuk reggel a há­
zukban. A saját tapujuk megszegése ölte meg őket (kénytele­
nek voltak olyan dolgokat csinálni, ami megsértette a tapu-
jukat). Nagyon tapus népség volt ez."

Ismerjük Jób híres szövegét,56 amely szintén mélyen megfelel

sok, szerintünk abnormális gondolkodásmódnak, amelyek azon­
ban ezekben a civilizációkban egyáltalán nem voltak abnor­
málisak:

„Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megin-

tetésökkel, hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és el­
rejtse a kevélységet a férfi elől. Visszatartja lelkét a romlástól és
életét, hogy azt fegyver ne járja át. Fájdalommal is bünteti az ő
ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. Úgy,
hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételé­
től. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni
nem lehetett, kiülnek. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál
angyalaihoz."
***
íme a tények. Bármiféle pszichopatológiai és neuropatológiai
megvitatásuktól megkímélem önöket. A szemtanúk, még az
orvosok is mind azt mondják, ebben az esetben nincs semmifé­
le látható sérülés vagy hallgatózással megállapítható betegség.
Nem tudom. Sürgős megfigyelésekre lenne szükség. Önök ta­
lán ösztönözhetnék ezeket.
Nekem szociológusként az is elég, ha irányt mutatok arrafe­
lé, ahol sok példát találtam, mégpedig szabályszerűeket, de
mindenesetre abnormalitásukban gyakoriakat. Ezt is ígértem.
Ezenkívül e jelenségek abból a fajtából valók, amit szerintem
sietve kellene tanulmányozni: oda tartoznak, ahol a társadalmi
természet nagyon közvetlenül kapcsolódik az ember biológiai
természetéhez. Ez a páni rettegés, amely a tudatban mindent
szétbomlaszt, egészen addig, amit életösztönnek nevezünk, fő­
ként magát az életet bomlasztja szét. A lélektani láncszem látható,
szilárd: ez a tudat. Ez azonban nem valami nagy; a megigézett
vagy halálos bűnben leledző egyén elveszti életének irányítását,
választási lehetőségeit, függetlenségét, egész személyiségét.

56 Jób 33:16-22 (vö. uo. 15). [Magyarul Károli Gáspár fordításában idézzük.]
388
 Ráadásul ezek a tények a „totális" tények közé tartoznak,
amelyeket véleményem szerint tanulmányozni kell. A pszichi­
kus vagy inkább a pszichoorganikus figyelembevétele itt még
a komplexus leírásához sem elegendő. A társadalmit kell fi­
gyelembe venni. És megfordítva, életünknek ezt az egyetlen
töredékét, társadalmi életünket vizsgálni nem elég. Láthatjuk,
hol is helyezkedik el pontosabban Dürkheim „homo dup­
lexbe, s hogyan gondolhatjuk el kettős természetét.
Végül e kettős szempontból, a tudat egészének és a viselke­
dés egészének szempontjából e tények, úgy vélem, érdekesek.
Szembeállítják a helytelenül „primitívnek" nevezett emberek
„totalitását" azoknak az embereknek a „széttagoltságával",
akik mi vagyunk, akik átérezzük személyiségünket, és ellenál­
lunk a kollektivitásnak. Egy ausztrál vagy maori egész jelle­
mének és életének instabilitása szemmel látható. Ezek a kollek­
tív vagy egyéni „hisztériák", ahogyan Goldie még nevezte
őket, nálunk már csak klinikai vagy botránykrónikái esetek.
De ez volt az a burok, amelyből lassacskán kibontakozott a mi
erkölcsi szilárdságunk.
Végezetül engedjék meg, hogy megjegyezzem: ezek a té­
nyek megerősítik és kiterjesztik az anómiás öngyilkosság el­
méletét, amelyet a szociológiai bizonyítás mintaképének te­
kinthető könyvében Dürkheim tárgyalt.57

57 Le suicide. Magyarul: A z öngyilkosság. Budapest, 1982. (2. kiadás).

389
 Ö T Ö D IK RÉSZ

AZ EMBERI SZELLEM EGY KATEGÓRIÁJA:

A SZEMÉLY, A Z „ÉN " F O G A L M A
 ELSŐ FEJEZET

AZ ALANY:1A SZEMÉLY

Hallgatóimnak és olvasóimnak nagyon elnézőnek kell lenni­

ük, mert a téma csakugyan hatalmas, s ebben az ötvenöt perc­
ben csupán arról adhatok képet, miképpen is kezelhető. Nem
kevesebbről van szó, mint hogy elmagyarázzam önöknek, ho­
gyan jött létre és fejlődött ki hosszú évszázadokon és számos
viszontagságon keresztül az emberi szellem egyik - velünk-
születettnek vélt - kategóriája, amely mindmáig bizonytalan,
sebezhető, kényes, és további kidolgozásra vár. Ez pedig a
„személy", az „én" eszméje. Tudata mélyén mindenki termé­
szetesnek, világosnak találja, teljes fegyverzetben állva a belő­
le fakadó szellemiség alapján. Történetének e naiv szemléletét
és mai értékét pontosabb szemlélettel kell helyettesítenünk.

Néhány szó az efféle kutatások alapelvéróí

Mindeközben - talán az elvártnál alacsonyabb szintű - bepillan­

tást nyerhetnek a francia szociológiai iskola tevékenységébe.
Különösen az emberi szellem kategóriáinak társadalomtörté­
netét próbáltuk nyomon követni. Megpróbálunk egyesével ma­
gyarázatot adni rájuk, egészen egyszerűen és átmenetileg az
arisztotelészi kategóriák felsorolásából kiindulva.2 Leírjuk egyes
formáikat egyes civilizációkban, s ezzel az összevetéssel meg­
próbáljuk föllelni mozgatóerőiket, valamint megtudni, hogy mi­
ért épp ilyenek. Hubert meg én a mana fogalmát boncolgatva

1 Az École des Hautes Études-ön két doktori értekezés már érintett ilyen
természetű problémákat: Charles Le Coeur: Le Cuite de la Generation en Guinée
(Bibliothéque de l'Ecole des Hautes Etudes, Sciences Religieuses XLV. kötet) és
V. Larock: Essai sur la Valeur Sacrée et la Valeur Sociale des noms de personnes dans
les Sociétés inférieures. Leroux, 1932.
2 Hubert-Mauss: Melanges d'Histoire des Religions, előszó (1909).
393
így véltük megtalálni nemcsak a mágia archaikus alapjait,
hanem az ok fogalmának nagyon általános és valószínűleg ős­
eredeti formáját is; így írta le Hubert az idő fogalmának egyes
jellemzőit; megboldogult kollégánk, barátunk és tanítványunk,
Czamowski így kezdte el - és sajnos nem fejezte be - a „tér fel-
darabolásáról", más szóval a térfogalom egyik vonásáról, egyes
aspektusairól szóló elméletét; így kezelte nagybátyám és meste­
rem, Dürkheim az egész fogalmát, miután velem együtt foglal­
kozott a nem [genus] fogalmával. Régóta dolgozom a szub­
sztancia fogalmáról szóló tanulmányokon, amelyekből csak egy
nagyon nehezen emészthető részletet közöltem, ebben a formá­
jában nem is érdemes elolvasni. Megemlítem, hogy Lévy-Bruhl
számos alkalommal érintette ezeket a kérdéseket a primitív
szellemiségről szóló műveiben - különösen ami a mi tárgyun­
kat illeti, melyet ő „primitív léleknek" nevezett. Ő azonban nem
az egyes kategóriákat tanulmányozza, külön-külön, de még azt
sem, amit mi fogunk vizsgálni, hanem inkább azt akarja minden
kategória kapcsán földeríteni, ami ezeknek az inkább az antro­
pológiára és az etnológiára, semmint a történelemre tartozó né­
pességeknek a gondolkodásmódjában „prelogikus".
Ha nincs ellenükre, járjunk el módszeresebben, és maradjunk
ennek az egyetlen kategóriának, az „én"-nek a tanulmányozá­
sánál. Ez is épp elég lesz. E rövid idő alatt némi vakmerőséggel
és rettentő gyorsasággal a földgolyón és különböző korokon fo­
gom végigvezetni önöket, Ausztráliától a mi európai társadal­
mainkig, a nagyon ősi történelemtől napjainkig. Szélesebb körű
kutatásokra is lehetne vállalkozni, s ezek mindegyikét nagymér­
tékben el lehetne mélyíteni, de én csak azt akarom bemutatni
önöknek, hogyan lehetne ezeket megszervezni. Célom ugyanis
az, hogy sebtében felsoroljam azokat a formákat, amelyeket e
fogalom különböző pontokon magára öltött, s hogy bemutas­
sam, miképpen tett szert végül testre, anyagra, formára, sarkok­
ra, egészen máig, amikorra a mi civilizációnkban (a miénkben
és szinte csak mostanában) végre világos és tiszta lett ugyan, de
a többiben még nem. Csupán vázlatot készítek, hozzákezdek a
tervhez, az agyagmodellhez. A kőtömb kibányászása, a kész
portré kifaragása még messze van.
így tehát nem beszélek a nyelvészeti kérdésről, amit érinte­
nünk kellene, hogy teljes legyen a kép. Egyáltalán nem állítom,
hogy valaha is létezett volna olyan törzs vagy nyelv, ahol az
„én" [„je-moi"] szó (látják, még mindig két szóval nevezzük
meg) ne lett volna meg, és ne fejezett volna ki valami világosan

394
elképzelt dolgot. Épp ellenkezőleg, nagyon sok nyelvre jellem­
ző, hogy a névmáson kívül egy sereg helyzetjelölő toldalékot
használnak, amelyek zömmel a beszélő alany és a szóban for­
gó tárgy közötti idő- és térbeli viszonyokra vonatkoznak. Itt az
„én" mindenütt jelen van, mégsem fejeződik ki se határozott,
se határozatlan névmással. A nyelvek hatalmas területén azon­
ban nem vagyok nagy szakértő. Kutatásom teljes egészében a
jogra és az erkölcsre irányul.
A lélektanról éppúgy nem fogok beszélni, mint a nyelvészet­
ről. Félreteszek mindent, ami az „ént", a tudatos személyiséget
mint olyat érinti. Csupán annyit mondok: nyilvánvaló, főként
a mi számunkra, hogy soha nem létezett olyan emberi lény, aki
ne érzékelte volna nemcsak a testét, hanem azt is, hogy egyéni
volta egyszerre szellemi és testi természetű. A lélektan ezzel az
érzékkel kapcsolatban óriási haladást tett a múlt században,
csaknem száz esztendő alatt. Valamennyi francia, angol, né­
met neurológus, köztük mesterem, Ribot és kedves munkatár­
sunk, Head rengeteg ismeretet halmozott föl e tárgyban: mi­
képpen is alakul ki, hogyan működik, gyengül, siklik félre és
bomlik fel ez az érzék, s milyen fontos szerepe van.
Az én témám egészen más és független is ettől. Ez társada­
lomtörténeti téma. Hogyan alakult ki lassacskán, századok és
különféle társadalmak során át az „én"-nek nem is az értelme,
hanem az a fogalom, az a konceptus, amelyet a különféle korok
emberei alkottak róla a maguk számára? Formák sorozatát aka­
rom bemutatni önöknek, amelyeket e fogalom a társadalomban
élő emberek életében öltött, jogrendszerük, vallásuk, szokásaik,
társadalmi struktúráik és gondolkodásmódjuk függvényében.
Egy dolog már utalhat az ismertetés irányultságára, mégpe­
dig az, hogy ki fogom mutatni, mennyire új keletű az „én" filo­
zófiai kifejezése, mennyire új keletű az „én kategóriája", az „én
kultusza" (az aberrációja), s új keletű az énnek - különösen is
mások énjének - tisztelete (ami a normális).
Osztályozzunk tehát. Anélkül, hogy bármiféle általános tör­
ténetet próbálnánk rekonstruálni az őskortól napjainkig, vizs­
gáljunk meg először néhányat az „én"-fogalom e formái közül,
azután a görögökkel belépünk a történelembe, s onnantól majd
találunk néhány biztos láncszemet. Előtte azonban a logikára
fittyet hányva végigsétálunk azon a ténymúzeum-féleségen
(eleven és burjánzó intézményekre nem szeretem a survivals,
„túlélő maradvány" kifejezést használni), amelyet az etnográ­
fia tár elibénk.

395
 MÁSODIK FEJEZET

A „SZEMÉLYISÉG" ÉS A „SZEMÉLY"
HELYE

A pueblók
Kezdjük azzal a ténnyel, amelyből mindezen kutatások kiin­
dultak. A pueblo indiánoktól veszem, a zunyiktól, pontosab­
ban a Zunyi Népétől, akiket (a nép teljes jogú tagjává avatott)
Frank Hamilton Cushing, valamint Mathilda Cox Stevenson
és férje hosszú éveken át oly csodálatra méltón tanulmányo­
zott. Munkájukat bírálták. Én azonban megbízhatónak, de min­
denképpen egyedülállónak vélem. Igaz, semmi „nagyon pri­
mitív" nincs benne. „Cibola városai" hajdan áttértek a keresz­
ténységre, megőrizték keresztelési anyakönyveiket; ugyanakkor
azonban szinte „eredeti állapotban" gyakorolták ősi jogaikat
és vallásukat; nagyjából ugyanúgy, ahogyan elődeik, a cliff
dwellerek és a mesa lakói, egészen Mexikóig. Anyagi kultúráju­
kat és társadalmi berendezkedésüket tekintve erősen hasonlí­
tottak és hasonlítanak a mexikóiakhoz, valamint Észak- és
Dél-Amerika legcivilizáltabb indiánjaihoz. „Mexikó, e pueblo",
írja gyönyörűen a nagy és igazságtalanul mellőzött L. H. Mor­
gan, tudományunk megalapítója.3
Az itt következő dokumentum Frank Hamilton Cushingtól
származik, akit még a Bureau of American Ethnology-beli kollé­
gái is hevesen bíráltak, de megjelent műve olvastán, továbbá
mindannak ismeretében, amit a zunyikról és általában a pueb-
lókról korábban közzétettek, s bizonyosnak gondolva azt, amit
egy sor amerikai társadalomról tudni vélek, én kitartok amel­
lett, hogy minden idők egyik legjobb társadalomleírójának kell
tekintenünk.

3 A basket people, a cliff dwellers, a mesa romvárosainak hajdani lakói és végül

a „négyszögletes" és „körkörös" pueblók területeit elfoglaló különféle civilizá­
ciók datálásával kapcsolatos, helytállónak látszó újabb hipotézisek jó ismerte­
tését találjuk F. H. H. Roberts cikkében: The Village of the Great Kivas of the
Zuñi Reservation. Bulletin of American Ethnology, 111 (Washington, 1932), 23.
skk. Uo: Early Pueblo Ruins. Uo. 90. szám, 9.
396
 Ha megengedik, kihagyom mindazt, ami a rítus résztvevői­
nek orientációjára és felosztására vonatkozik, bár, mint másutt
jeleztük, ennek nagy jelentősége van; két dolog fölött azonban
nem fogunk elsiklani:
Nemzetségenként meghatározott számú személynév létezik; a nem­
zetség felépítésében betöltött szerepe mindenkinek szigorúan meg
van határozva, és azt neve kifejezi.

„Minden egyes nemzetségben nevek sorozata található, amelye­

ket a gyermekkor neveinek mondanak. Ezek inkább címek,
mint családnevek. Szociológiai és isteni alapon határozzák meg
őket, s gyermekkorban adományozzák, mint az „igazságneve­
ket" vagy címeket. A totemekre - pl. a totemállatok egyikére
utaló - nevek ezen csoportja nem neve magának a totemállat­
nak, hanem neve lehet mind a totemnek különböző változatai­
ban, mind a totem valamelyik részének, funkcióinak, valósá­
gos vagy mitikus ismertetőjegyeinek. Ezek a részek vagy funk­
ciók, a részek ismertetőjegyei vagy funkciói hatszoros módon
ugyancsak megkülönböztetődnek, olyan módon, hogy a to­
tem egyik testrésze - pl. az állat jobb karja vagy lába - megfelel
északnak, és egy nemzetségen belül a rangban az elsőnek (nem
magának az északi csoportnak); egy másik testrészre utaló név
- mondjuk, a bal lábra vagy karra és annak hatalmára stb. uta­
ló - a nyugatra és a rangban a másodikra vonatkozik; ismét
egy másik testrész - mondjuk a jobb láb - a délnek, rangban a
harmadiknak felel meg; egy újabb testrész - mondjuk, a bal láb -
a keletnek és rangban a negyediknek; egy másik - legyen a fej -
a feljebb lévő területeknek és rangban az ötödiknek; ismét egy
másik - pl. a farok - a lejjebb lévő vidékeknek és rangban a ha­
todiknak; s a lény szíve vagy köldöke és közepe az első s egy­
ben utolsó a rangsorban. Powell kapitánynak a maszkoki és
más törzsek között végzett tanulmányai világossá tették, hogy
az ún. rokonságterminusok más indián törzseknél is (s ez a
szabály nem kevésbé, sőt még inkább vonatkozik a zunyikra
is) olyan eszközök, amelyek a viszonylagos életkor - idősebb,
fiatalabb - kifejezésével a megszólított személynek vagy an­
nak, akiről a rokonsági kifejezéssel beszélnek, relatív helyét
vagy tekintélyét határozzák meg. így szinte lehetetlen, hogy
egy zunyi egy másikat egyszerűen testvéremnek szólítson.
Mindig szükség van arra, hogy megmondja: bátyám vagy
öcsém, amivel a beszélő saját relatív korát vagy helyét erősíti
meg. Az is szokásos, hogy az egyik nemzetség tagja egy másik

397
nemzetségbelit ugyanolyan rokonsági névvel szólít meg: idő­
sebb testvér vagy fiatalabb testvér, nagybácsi vagy unokaöcs
stb. A mennyiben a megszólított nemzetsége rangosabb vagy
alacsonyabb rendű, mint azé, aki él a megszólítás terminusá­
val, az idősebb vagy fiatalabb viszonyát kifejező szószimbólu­
mokat kell használni.
Az elrendezés (arrangement) ilyen rendszerével, az elrende­
zést kifejező ilyen jól alkalmazkodó eszközzel (mely elrende­
zést nemcsak a vidékek, azok egymást követő alegységei és
azok részei, valamint évszakonkénti száma alapján, hanem
színe szerint is szimbolizálják) és végül a nevek ilyen megfele­
lően osztályozott elrendezésével - s inkább a társadalmi hely­
zetet, mint a vérségi kapcsolatot kifejező rokonsági terminu­
sokkal - egyszerűen lehetetlen a tévedés egy ceremónia, egy
felvonulás vagy egy tanácskozás rendjében. Az ilyen eszközö­
ket alkalmazó emberekről azt mondhatjuk, hogy törvényeiket
és szabályaikat mindennapi kapcsolataikba és kijelentéseikbe
írták s írják folyamatosan bele."
Egyfelől tehát a nemzetséget úgy fogják föl, hogy bizonyos
számú személy, voltaképpen szereplő alkotja; másfelől pedig
mindezen személyiségeknek valóban az a szerepük, hogy ki­
ki a maga részéről megjelenítse a nemzetség előrevetülő totali­
tását.
Ez a helyzet a személyekkel és a nemzetséggel. A „testvérisé­
gek" még bonyolultabbak. A nevek a zunyi pueblóknál, s per­
sze a többieknél, a sia- és tusayanbelieknél vagy a walpi- és
mishongnovibeli hopiknál sem csupán a nemzetség szervező­
désével, díszszemléjével, magán- és nyilvános ünnepségeivel
állnak kapcsolatban, hanem elsősorban azokban a vallásos test­
vériségekben betöltött rangokkal, amelyeket Powell és a Bureau
of American Ethnology régi szóhasználatával „Fraternities"-nek,
„Secret Societies"-nek neveztek, s amelyeket nagyon pontosan
összevethetünk a katolikus collegiumokkal. Az előkészületek és
a férfitársaságok (Kaka vagy Koko, Koyemshi stb.) számára
fenntartott rítusok titkosak, de nyilvános - majdnemhogy szín­
padias - demonstrációk is vannak, s főként Zunyiban, főként a
hopiknál ott az álarcosok tánca - különösen is a kacsináké,
amely a címüket viselő jogutódok által megjelenített szellemek
látogatása. Mindez, ami mára turistalátványossággá vált, alig
ötven éve még eleven életet élt, s él még ma is.
B. Freire Marecco kisasszony (ma Aitkenné asszony) és E.
Clew Parsons asszony tovább bővíti és szilárdítja ismereteinket.

398
 Másrészről, ha hozzátesszük, hogy az egyéni életek, tehát a
nemzetségek és a fölébük helyezett társaságok mozgatói nem­
csak a dolgok és az istenek életét biztosítják, hanem a dolgok
„tulajdon(ság)át" is; s nemcsak az emberek életét biztosítják
idelenn és a túlvilágon, hanem az egyének (a férfiak) újjászüle­
tését is, akik nevük előző viselőjének egyedüli örökösei (a nők
reinkarnációja egészen más lapra tartozik), érthető lesz, hogy a
pueblóknál már találunk személyfogalmat: az egyén beleol­
vad ugyan a nemzetségbe, de a szertartásrendben el is különül
tőle: maszkjával, címével, rangjával, szerepével, tulajdonságá­
val, továbbélésével és új földi megjelenésével leszármazottai
egyikében, aki ugyanazzal a státussal, névvel, címmel, jogok­
kal és funkciókkal van felruházva.

Északnyugat-Amerika

Az amerikai törzsek egy másik csoportja, ha lenne rá időm,

megérdemelné ugyanilyen jelenségek elmélyültebb vizsgála­
tát ebben a tanulmányban. Az északnyugat-amerikai törzsek
csoportjáról van szó, s az önök Royal Anthropological Insti-
fwfe-jának és a British Associationnak dicsőségére válik, hogy e
törzsek intézményeinek kimerítő elemzésére ösztönzött: ezt
Dawson, a nagy geológus kezdte el, majd Sapir, Swanton,
Barbeau stb. nyomán Boas és indián segítői, Hunt és Taté nagy­
szabású munkáiban folytatódott kitűnően, ha már le nem zá­
rult.
Ott is felmerül, ha más kifejezésekkel is, de természetében és
funkciójában ugyanez a probléma: a név, a társadalmi helyzet,
minden szabad ember, de még inkább minden nemes és feje­
delem jogi és vallási értelemben vett „születettségének" prob­
lémája.
E jelentős társadalmak közül a legismertebbet, a kvakiut-
lokat veszem kiindulópontként, s csak néhány utalásra szorít­
kozom.
Vigyázat: az északnyugati indiánok esetében éppúgy, mint a
pueblóknál, semmiféle primitívségre nem szabad gondolni.
Először is, ezeknek az indiánoknak egy része, egészen ponto­
san az északiak, a tlingitek és a hajdák, olyan nyelveket beszél­
nek, amelyek Sapir szerint tonálisak, s az úgynevezett pro-
to-sino-tibeto-burmai alapnyelvből származó nyelvekkel áll­
nak rokonságban. Sőt elmondanám önöknek egy ha nem is

399
szobatudósi, de „múzeumi" etnográfusi élményemet, az Ame­
rican Museum of Natural History egyik alapítója, a jeles Putnam
kvakiutl kiállításának elevenen bennem élő emlékét: egy egész
nagy szertartási hajót láttam, teljes vallási és közjogi díszbe öl­
tözött életnagyságú alakokkal, akik a tengerről egy rítusra
- kétségkívül házasságkötésre - érkező emberevő fejedelme­
ket, a Hamatszékat jelenítették meg. Gazdagon díszített ruháik­
kal, vöröscédrus koronájukkal, szerényebben öltözött, de dia­
dalmas legénységükkel pontosan olyan benyomást tettek rám,
mintha mondjuk a nagyon-nagyon ősi Eszak-Kínával találkoz­
tam volna. Ez a hajó, ez a kissé regényes ábrázolás, gondolom,
mára eltűnt; etnográfiai múzeumainkban ez ma már nem di­
vat. Annyi baj legyen, legalább rám megtette a hatását. Még az
indián arcok is élénken emlékeztettek a „paleoázsiaiakra" (aki­
ket azért neveznek így, mert nyelveiket nem tudjuk hová so­
rolni). S a civilizáció és benépesedés e pontjától kezdődően
még hosszú és sokféle fejlődéssel, átalakulásokkal, új formáci­
ókkal kell számolnunk, amelyeket kedves kollégánk, Franz
Boas próbál nyomon követni, talán kissé túl sietősen.
Bizonyos, hogy mindezek az indiánok, különösen is a kva-
kiutlok egész társadalmi és vallási rendszert honosítottak meg,4
ahol jogok, szolgálatok, javak, táncok, szertartások, kiváltsá­
gok, rangok végeérhetetlen csereberéje során a személyek épp­
úgy eleget tesznek a másiknak, mint a társadalmi csoportok.
Tisztán látható, hogyan rendeződnek az osztályokból és nem­
zetségekből kiindulva az „emberi személyek", belőlük kiin­
dulva pedig a szereplők gesztusai egy-egy drámában. Itt minden
szereplő elvileg minden szabad ember. Ez alkalommal azonban
a dráma több, mint esztétikai. Vallási s ugyanakkor kozmikus,
mitológiai, társadalmi és személyes.
Először is - éppúgy, mint a zunyiknál - minden nemzetség­
ben minden egyénnek van egy - sőt két - neve a profán évszak­
ra (nyárra) (WiXsa) és a szakrális évszakra (télre) is (LaXsa).

4 Vö. Davy: Fői jurée. Paris, 1922; Mauss: Tanulmány az ajándékról, 1923, e
kötet II. része, ahol - minthogy kívül esett a témán - nem tudtam elidőzni a
„személy" tényénél, jogainál, kötelességeinél, vallási hatalmánál, a nevek to­
vábbadásánál stb. Se Davy, se én nem tértünk ki arra a tényre sem, hogy a
potlecs a férfiak, nők, örökségek, szerződések, javak, rituális szolgálatok cseré­
jén kívül először is kiváltképpen táncokat és beavatásokat is magában foglal,
de ennél még többet is: eksztázisokat és örök, reinkarnálódott szellemektől
való megszállottságot. M inden, még a háború, a harc is csak az örökletes címek hor­
dozói között zajlik, akik e lelkeket megtestesítik.

400
Ezeket a neveket akkor osztják el a különálló családok, a „tit­
kos társaságok" és a rítusokban részt vevő nemzetségek kö­
zött, amikor a főnökök és a családok szembekerülnek egymás­
sal a számtalan vég nélküli potlecs formájában, amelyről másutt
megpróbáltam képet adni. Minden nemzetségben két teljes tu­
lajdonnév-, vagy inkább személynévsorozat van, az egyik so­
rozatot használják, a másik titkos, de az sem egyszerű. Az
egyén, sajátosabban a nemes személyneve ugyanis korával és
a kora következtében betöltött funkciókkal változik.5 Mint egy
beszéd mondja, igaz, a Sasok nemzetségéről, tehát kiváltságos
nemzetségek egyfajta kiváltságos csoportjáról:
„Az, hogy nem változtatják meg a nevüket, abból ered, hogy
amikor régen / / Öemaxt ! álaLée, a Q !ömoyasyé-k (Komo-
yuék [Fort Rupert egyik törzse] G. Tg. ilgäm [nevű] numayma
[házközösség] őse elkészítette a Sasok ülőhelyeit; és azok le­
mentek a numaymákhoz. És a névőrző Wlltsesstala azt mond­
ja / »Főnökeink mindent megadtak, én egyenesen lemegyek (a
rang szerinti rendben)«. / így azt mondja, amikor kiosztja a
vagyont: mert most rögtön megmondom a kvakiutl törzsek
numaymái fő főnökei egyikének neveit. A kezdetektől fogva
soha nem változtatják meg neveiket, / azóta, hogy az első em­
beri lények éltek a világban; mert a nevek nem mehetnek ki / a
numaymák fő főnökének a családja, csak a legidősebbnek / a
fő főnök gyermekei legidősebbikének."
Több forog tehát kockán, mint a főnök és a nemzetség tekin­
télye és hatalma: maga a létük, az övék és egyszersmind az
ősöké, akik jogudódaikban megtestesülnek, újjáélednek a ne­
vüket viselők testében, s a rítus minden egyes fázisa az ő örök­
kévalóságukat biztosítja. A dolgok és a lelkek örökkévalóságát
csak az egyének, a személyek nevének örökkévalósága bizto­
sítja. Ezek csak minőségekként működnek, fordítva pedig fele­
lősek egész nemzetségükért, családjukért, törzsükért. Példá­
nak okáért rangra, hatalomra, vallási és esztétikai funkcióra,
megszállottsági táncra, paraphemaliára [hozományon kívüli va­
gyontárgyak] és pajzsforma rezekre - ezek valóságos réz „cí­
merpajzsok" - , mostani és jövőbeni potlecsek nevezetes csere­
értékeire háborúban lehet szert tenni: elegendő megölni a
tulajdonost - vagy megkaparintani a rítus kellékeinek valame­
lyikét, ruhákat, maszkokat -, hogy megörököljék neveit, javait,

5 Boas: Ethnology of the Kwakiutl. 35th A nnual Report of the Bureau of Am e­

rican Ethnology, 1913-1914. Washington 1921,431.

401
kötelezettségeit, őseit, személyét - a szó legteljesebb értelmé­
ben.6 Ilyen módon nyerhetők el a rangok, javak, személyes jo­
gok, dolgok, ugyanakkor pedig egyéni szellemük is.
Az egész hatalmas álarcosbál, ez az eksztázisokkal bonyolí­
tott dráma és balett éppúgy érinti a múltat, mint a jövőt; próba­
tétel az áldozó számára, s próbája annak is, megvan-e benne a
naulaku (uo. 396.): vagy az ős vagy a személyes isten, minden­
esetre az emberfölötti, spirituális, végső hatalom személytelen
erejének eleme. A győzelmes potlecs, a megszerzett réz a hibát­
lan táncnak (vö. uo. 565.) és a sikeres megszállottságnak felel
meg (uo. 658., 505., 465. stb.).
Nincs már idő mindezeket a témákat kifejteni. Majdnem-
hogy anekdotikus szempontból utalok egy intézményre, egy
olyan tárgyra, ami a nutkáktól az észak-alaszkai tlingitekig
mindenütt megvan: ez azoknak a figyelemre méltó kettős, sőt
hármas ablakos maszkoknak a használata, amelyek kinyílva
fölfedik a maszk viselője által megszemélyesített két vagy há­
rom lényt (egymásra helyezett totemek).7A British Museumban
nagyon szép ilyen maszkok láthatók. És az összes híres totem­
oszlopot, zsírkő pipát stb., a vasúton vagy óceánjárón érkező
turisták használatára készülő, immár bóvlivá vált tárgyakat
mind lehetne így elemezni. Egy pipa, amit hajdának gondolok,
de sose figyeltem rá igazán oda, épp egy fiatal, csúcsos kalapos
beavatottat ábrázol, akit kardszárnyú delfint hordozó, kalapos
szellemapja képvisel - a beavatott alatt pedig, akinek alá van­
nak rendelve, ott van egymás után egy béka, kétségtelenül az
anyja, és a holló, nyilván az (anyai) nagyapa.
Az élet - főként a nemesek élete - során bekövetkező névvál­
tozások igen fontos kérdésével most nem foglalkozunk; helyet­
tesítések fura jelenségeinek egész sorát kellene elemeznünk: a -
kiskorú - fiút időlegesen apja képviseli, aki átmenetileg befogadja
az elhunyt nagyapa szellemét; s ide kéne iktatnunk a kettős,
anyai és férfiági leszármazás, valamint a váltakozó és eltolódó
nemzedékrendszer meglétének bizonyítását a kvakiutloknál.
Ráadásul igen figyelemreméltó, hogy a kvakiutloknál (és
legközelebbi rokonaiknál, a heilcsukoknál, bellakúláknál stb.)
a gyermek, a serdülő, a felnőtt (férfi és nő) életének minden

6 Boas legjobb általános ismertetése: The Social Organisation and the Secret
Societies of the Kvakiutl Indians. Report of the U. S. National M useum, 1895,396.
skk.
7 Az utolsó ablak kinyílása fölfedi, ha nem is az egész arcot, de legalábbis a
szájat, leggyakrabban a szemet és a szájat (vö. uo. 628., 195. ábra).
402
egyes pillanatát új névvel nevezik meg, személyesítik meg;
van azután egy harcosneve (a nőknek természetesen nincs),
van fejedelmi vagy fejedelemasszonyi neve, főnöki és főnök-
asszonyi neve, van egy neve (akár férfi, akár nő) az általa adott
ünnepségre és a saját külön szertartására, van a visszavonulás
korára, van a fókák társaságában (ezek a visszavonult férfiak:
itt már nincs eksztázis, nincs megszállottság, se felelősség, se
haszon, leszámítva a múlt emlékeiét); végül nevet visel az ő
„titkos társaságuk", ahol főszereplők (medve - ez az asszo­
nyoknál gyakori, akiket férjük vagy fiuk képvisel - , farkas,
Hamatsze [kannibál] stb.). Nevet kap továbbá a főnök háza (te­
tejével, oszlopaival, ajtóival, díszítményeivel, gerendáival, nyí­
lásaival, kétfejű, emberarcú kígyójával), továbbá az ünnepi
csónak, a kutyák. Az „Ethnology of Kwakiutl"-ban felsorolt
listához8 hozzá kell tennünk, hogy a tányérok, a villák, a réz fő­
zőedények mind címert viselnek, lelkűk van, a tulajdonos és a
familia person(íjának, nemzetsége résének részét alkotják.
Azért választottuk a kvakiutlokat és általánosabban az észak-
nyugati népeket, mert ők valóban a maximumot képviselik,
olyan túlzásokat, amik jobban lehetővé teszik, hogy meglássuk
a tényeket, mint ott, ahol nem kevésbé lényegesek, de még ap­
rócskák és fejletlenek maradtak. Tudni kell azonban, hogy a
prérilakó amerikaiaknak, különösen is a sziúknak, szintén van­
nak ilyenfajta intézményei. így a vinnebégóknál, akiket Radin
kollégánk tanulmányozott, éppen ilyen, nemzetségenként és
családonként meghatározott sorozatai vannak a személynevek­
nek, amelyeket egy bizonyos rendet követve, de a tulajdonsá­
goknak vagy a képességeknek és emberi természeteknek mindig
egyfajta logikus eloszlását követve osztanak ki,9 ami a nemzet­
ség eredetmítoszán alapul, s megalapozza az egyének képessé­
gét arra, hogy az adott személyiséget/szerepet magukra öltsék.
íme egy példa az egyének nevének eredetére, amelyet Radin
ismertet részletesen példaértékű önéletrajzában, a Crashing
Tündérben.
„Nemzetségünkben pedig ha egy gyereket el kellett nevezni,
apám volt az, aki a nevet adta. Ezt a jogot most átadta a bátyám­
nak.

8 792-801.
9 Radin: The Winnebago Tribe. 37,h A nnual Report of the Bureau of American
Ethnology, V., 246. a Bivaly nemzetség nevei, a továbbiakban a többi nemzetsé­
géi; lásd főként az első négy-hat személynév kiosztását a férfiaknál és ugyan­
ennyit a nőknél. Más listák találhatók Dorseynél (221.).
403
 A kezdetekkor a Föld Teremtője négy embert küldött alá.
Amikor idejöttek a földre, bármit, ami történt velük, arra hasz­
náltak, hogy neveket alkossanak belőle. így mondta nekünk
apám. Minthogy felülről jöttek, ez lett az eredete a Fentről-jön
névnek; s minthogy szellemként jöttek, van egy nevünk, a
Szellem-ember. Szitáló esőben jöttek, így lettek ezek a nevek:
Ködben-lépked, Ködben-érkezik, Szitáló-eső. Azt mondják, ami­
kor Within-lake-be jöttek, egy kis bokorra leltek, így lett a név,
Hajlítja-a-bokrot, s mivel egy tölgyfára estek, meglett a név:
Tölgyfa. Őseink mennydörgésmadarakkal jöttek, így van egy
nevünk, Mennydörgésmadár. Ők okozzák a mennydörgést, te­
hát itt a név: Ahogy-mi-mennydörgünk. Hasonlóképpen, ilyen
neveink vannak: Erős-lépésekkel-lépked, Összerázza-a-földet-
minden-erejével, Széllel-és-kiáltással-jön, Felvillan-minden-irány-
ban, Csak-egy-fényvillanás, A-világítás-sávja, Felhőkön-érke-
ző, Ő-a-hosszú-szárnyú, Üti-a-fát.
A mennydörgésmadarak pedig rettentő mennydörgéscsat-
tanásokkal jönnek. A földön mindent elönt az eső, állatokat,
növényeket, mindent. Rettentő mennydörgéscsattanások vissz­
hangzanak mindenütt. Mindebből lett egy név, az én nevem:
Csattanó-mennydörgés."10
A mennydörgés-totem különböző pillanatain osztozó menny­
dörgés-madarak mindegyik neve az ősöké, akik szüntelenül
újra meg újra megtestesülnek. (Még kétszeri újramegtestesü-
lésről is tudomásunk van).11 Az őket megtestesítő emberek
Közvetítők a totemállat és a védőszellem, valamint a címert vi­
selő tárgyak és a nemzetség rítusai vagy a nagy „orvoslások"
között. Mindezekről a nevekről és személyiségöröklésekről
pedig kinyilatkoztatások határoznak, amelyek korlátáit az érin­
tett a nagyanyjától vagy az ősöktől előre megtudja. Ha nem is
ugyanezek a tények, de legalábbis ugyanilyen jellegűek Ame­
rikában szinte mindenütt megtalálhatók. Folytathatnánk az is­
mertetést az irokéz, algonkin stb. világgal.

Ausztrália
Jobban tesszük azonban, ha egy pillanatra visszatérünk a som-
másabb, őseredetibb jelenségekre. Két vagy három utalás Auszt­
ráliára vonatkozik.
10 Ugyanezt másként lásd The Winnebago Tribe. 194.
11 P. Radin: Crashing Tündér (An Autobiography of an American Indian).
New York, 1927,41.
404
 A nemzetséget korántsem egy teljesen személytelen, kollek­
tív lényre, a totemre redukálódva gondolják el ők sem, amelyet
az állatfaj jelenítene meg, nem pedig az egyedek - egyfelől em­
berek, másfelől állatok.12 Emberi oldalát tekintve a nemzetség
a belőle kirajzó és szüntelenül újjászülető szellemek reinkarná­
ciójának gyümölcse (ez így van az arandáknál, loritjáknál, ka­
kaduknál stb.). Ugyancsak az arandáknál és loritjáknál ezek a
szellemek hajszálpontosan a harmadik nemzedékben (nagy-
apa-fiúunoka) meg az ötödikben reinkarnálódnak, ahol ükapa
és ükunoka viseli ugyanazt a nevet. Ez náluk is a férfi- és az
anyai ági leszármazás kereszteződésének gyümölcse. A nevek
pontos egyénenkénti, nemzetségenkénti és matrimoniális osz­
tályonkénti eloszlásában (az aruntáknál nyolc osztály van) ta­
nulmányozhatjuk például e nevek kapcsolatát az örökkévaló
ősök, a ratapák fogantatáskori formájával, a magzatokkal és
gyermekekkel, akiket napvilágra küldenek, valamint a ratapák
és a felnőttnevek kapcsolatait (amelyek elsősorban a nemzet­
ségi és törzsi szertartásokon betöltött funkciót fejezik ki).13
Mindezen névelosztások célja nemcsak az, hogy végül is a val­
láshoz vezessenek, hanem az is, hogy az egyén jogaiba lépését,
a törzsben és annak rítusaiban betöltött helyét meghatározzák.
Ráadásul, ha mostanáig, tüstént ismertetendő okokból, fő­
ként az állandó maszkot használó társadalmakról (zunyik, kva-
kiutlok) beszéltem is, ne feledjük, hogy az időnkénti álarcos
ünnepek Ausztráliában és másutt is egyszerűen ideiglenes
maszkokkal járó szertartások. Az ember magára húzott sze­
mélyiséget fabrikál, ez a rítus során igazi, a játék során színlelt.
Ámde a fej- és gyakran testfestés meg a ruha és a maszk között
csupán fokozatbeli különbség van, funkcióbeli semmi. Itt is,
ott is minden az ős eksztatikus megjelenítésébe torkollt.
A maszk megléte vagy hiánya egyébként inkább a társadal­
mi, történelmi, kulturális esetlegesség jele, mintsem alapvető
vonásoké. így például a Kiwai-szigeti pápuáknak, a kiwaik-
nak gyönyörű, még az észak-amerikai tíingitekéivel is veteke­
12 Az ilyen fajtájú totemizmus formái Francia Nyugat-Afrikában és Nigériá­
ban ismeretesek, ahol a lamantinok és krokodilok száma egy-egy adott ártér­
ben az ott lakók lélekszámának felel meg. Az állatok egyedeit valószínűleg
másutt is számlálják ugyanúgy, mint az emberi egyéneket.
13 E három névsorozatról lásd az öt (arunta) leszármazási táblázat alsó ré­
szét, Strehlow: Aranda Stämme, műmellékletek, V. rész. Érdeklődéssel figyel­
hetjük a Jerrambák (mézhangyák) és a Maibankák esetét (ők a Vadmacska
nemzetség kultúrateremtő héroszának és alapítójának nevét viselik), akik
többször feltűnnek teljesen biztos genealógiákban.
405
dő maszkjai vannak, míg tőszomszédaiknak, a marind-ani-
moknak mindössze egyetlen, nagyon egyszerű álarca, vannak
viszont csodálatos testvériségi és nemzetségünnepeik, tetőtől
talpig díszített s a díszítményektől felismerhetetlen emberekkel.
Zárjuk le ismertetésünknek ezt az első szakaszát. Nyilván­
valóan következik belőle, hogy nagyon sok társadalom attól a
szereptől jutott el a személyiség fogalmáig, amelyet az egyén
a szent drámákban betölt, éppúgy, ahogyan szerepet játszik a
családi életben is. A funkció a legprimitívebb társadalmaktól
a mieinkig létrehozta már a megfogalmazódást. Az olyan in­
tézmények, mint a „visszavonultaké", a kvakiutl fókáké, olyan
szokások, mint az aruntáké - akik a jelentéktelen emberek so­
rába száműzik azt, aki már nem tud táncolni, „elvesztette a
Kabaráját" - , teljesen tipikusak.
Egy másik szempont, amelytől továbbra is kissé eltekintek,
meghatározott számban megnevezett szellemek egyének meg­
határozott létszámú testületében történő reinkarnációjának kép­
zete. - De mégis! B. és C. Seligman bizony jól tette, hogy közre­
adta Deacon dokumentumait, aki Melanéziában látta a dolgot.
Rattray a shantin ntoro kapcsán észlelte.14 Közlöm önökkel,
hogy Maupoil itt a Fa-kultusz (Dahomey és Nigéria) egyik leg­
fontosabb elemére bukkant. - Mindezzel most nem törődöm.
Térjünk át a személyiség fogalmáról a személy és az „én" fo­
galmára.

14 Lásd Herskovits cikkét: The Ashanti Ntoro. Journal of the Royal Anthro­
pological Institute, LXVII., 287-296. Bantu vidékekről a nevek újbóli felbukka­
násának jó példájára hívja föl a figyelmet a E. W. Smith és A. Dale: The
Ila-Speaking Peoples of Northern Rhodesia. London, Macmillan, 1920; C. G. és B.
Seligman ezt a kérdést soha nem tévesztette szem elől.

406
 HARMADIK FEJEZET

A LATIN „PERSONA"

Önök mindannyian tudják, mennyire szabályszerű, klasszikus

a latin persona fogalma: maszk, tragikus maszk, rituális maszk
és az ős maszkja. A fogalom a latin civilizáció kezdetétől fogva
megvan.
Be kell mutatnom önöknek, hogyan lett a miénk. A kezdetet
és a véget nagy időbeli és térbeli távolság és nagy különbségek
választják el egymástól. Evolúciók és revolúciók rakódnak
egymásra, ez alkalommal történetileg, pontos dátumok sze­
rint, érthető okokból, amelyeket el fogok mondani. A szellem e
kategóriája emitt ingadozott, amott mély gyökeret vert.
Még az elsőként ráeszmélő, legnagyobb és legősibb civilizá­
ciók között is akad kettő, amelyik, hogy úgy mondjam, feltalál­
ja, de csupán azért, hogy csaknem végérvényesen szét is fosz­
lassa, mindezt pedig közvetlenül az időszámításunk kezdete
előtti évszázadokban. Példájuk: a brahmanikus és buddhista
India és az ősi Kína példája igen tanulságos.

India

Számomra úgy tűnik, egyenest India volt az egyén fogalmá­

val, ennek tudatával, mit mondjak: az „én" fogalmával rendel­
kező legősibb civilizáció; az egyéni tudat neve ahamkára, „én­
alkotás", amelyben az aham azt jelenti: „én" (ez ugyanaz az in­
doeurópai szó, mint az ego). Az ahamkára szó természetesen
szakkifejezés, amelyet a mindenféle lélektani káprázatok fö­
lött álló látnok bölcsek valamelyik iskolája alkotott. A számkhja
iskola, amely a buddhizmust biztosan megelőzte, a dolgok és
szellemek összetett voltát állítja (számkhja pontosan azt jelenti:
összeadás, azaz számbavétel), s úgy tekinti, hogy az „én" illu­
zórikus dolog; a buddhizmus pedig története egyik első szaka-

407
szában kinyilatkoztatta, hogy az én nem egyéb, mint egy oszt­
ható, metszhető szkandha-összetétel, s a szerzetestől ennek meg­
semmisítését követelte.
Az Upanisadok nagy bráhmanikus iskolái - amelyek bizto­
san éppúgy megelőzték a számkhját magát, mint az utánuk kö­
vetkező Védánta két ortodox formáját is - mind a „látnokok"
bölcsességéből indulnak ki, egészen a Bhagavad-gítá párbeszé­
déig, ahol Visnu föltárja Ardzsuna előtt az igazságot: „tat tvam
aszi", ami angolul csaknem szó szerint azt jelenti: „that thou
art" - ez vagy te (a világmindenség). [Mauss pontatlanul idézi
a forrást: ez a híres kifejezés valójában a Cshándógja Upanisad-
ban, a Hatodik tanítás legvégén szerepel. - A ford.] Ez a metafi­
zika már a későbbi védikus rítusokat és kommentárjaikat is át­
hatotta.

Kína

Kínáról csak annyit tudok, amit kollégámtól és barátomtól,

Marcel Granet-től megtudhattam. Sehol, még ma sem tartják
jobban számon az egyént, kiváltképp társadalmi létét, sehol
nem osztályozzák erősebben. Granet csodálatos műveiből az
északnyugat-amerikaiakhoz hasonlítható intézmények ereje
és nagysága tárul föl előttünk az ősi Kínában. A születési sor­
rend, a rang és a társadalmi osztályok mozgástere megszabja a
neveket, az egyén életformáját, „arculatát", mint ma is mond­
ják (nálunk is kezdenek már így beszélni). Egyénisége a ming-
je, a neve. Kína megőrizte az ősi fogalmakat. Ugyanakkor
azonban elvette az egyéniség minden örök és oszthatatlan jel­
legét. A név, a ming gyűjtőfogalom, kívülről jövő dolog: viselte
már a megfelelő ős, és viselője utódára száll majd. S amikor fi­
lozofáltak róla, amikor egyes metafizikák megpróbálták kife­
jezni, mi is ez, azt mondották az egyénről, hogy földi életében a
shen és a kwei (ismét csak két gyűjtőfogalom) összetétele. A tao-
izmus és a buddhizmus megint csak elsiklott fölötte, s a sze­
mély fogalma nem fejlődött tovább.
Más nemzetek is ismertek vagy átvettek ilyesfajta eszméket.
Ritkán fordult elő, hogy Isten kivételével mindentől és min­
denkitől független, teljes entitást alkottak volna az ember sze­
mélyéből.
A legfontosabb a római elgondolás. Szerintünk a fogalom
Rómában alakult ki.

408
 NEGYEDIK FEJEZET

A „PERSONA"

A hindúkkal és a kínaiakkal szemben, úgy tűnik, a rómaiak, job­

ban mondva a latinok voltak azok, akik a személy fogalmát rész­
ben meghonosították, neve pedig pontosan a latin szó maradt.
Eleinte a tényeknek az iméntiekhez hasonló rendszereivel van
dolgunk, de már új formában: a „személy" több, mint szervezeti
jelenség, több, mint egy név vagy egy szerephez és egy rituális
maszkhoz való jog: alapvető jogi tény. A jogban, mondják tudó­
sai, csak három dolog van: personae, res és actiones [személyek,
dolgok és cselekedetek]; ez az alapelv mind a mai napig vezérli
törvénykönyveink felosztását. Ez a végkifejlet azonban a római
jog sajátos fejlődésének eredménye.
Ezt a históriát, némi vakmerőséggel, a következőképpen tud­
nám elképzelni.15Nagyon úgy fest, hogy a szó eredeti jelentése
kizárólag „maszk" lehetett. A latin szófejtők magyarázata, mely
szerint a persona a per/sonaréból eredt [keresztülhangzani], va­
gyis a maszk az, amin át (per) kihallatszik a (színész) hangja,
utólagos kitalálás. (Habár igaz, hogy különbséget tesznek a
persona és a persona muta, a drámai színész és a pantomim
néma szereplője között.) Valójában a szó még csak nem is tűnik
rendes latin származéknak; etruszk eredetűnek gondolják, mint
más -na végű neveket (Porsenna, Caecina stb.). Meillet és Er-
nout (Dictionnaire Étymologique) egy rosszul közvetített szóval,
a farsuval veti össze, Benveniste pedig azt mondja, meglehet,

15 A római jog szociológusait és történészeit béklyóba köti, hogy a legősibb

jogról szinte egyáltalán nincs hiteles forrásunk: mindössze néhány töredék a
Királyok (Numa) korából, a Tizenkét táblás törvény néhány töredéke, azután pe­
dig csupán sokkal később rögzített tények. Megfelelően idézett vagy megtalált
jogi szövegekből csak az időszámításunk előtti III—II. századtól vagy még ké­
sőbb kezdődően van biztosabb elgondolásunk a teljes római jogról. Mégis ké­
pet kell alkotnunk magunknak a Jog és a Város múltjáról. Az utóbbit és őstör­
ténetét illetően használhatjuk Piganiol és Carcopino könyveit.

409
hogy a görög upóatüTrov (perso) szó etruszk átvételéből ered. Az
bizonyos, hogy a maszkok, különösen is az ősök maszkjai in­
tézményének, anyagi mivoltában, úgy tűnik, Etruria volt a leg­
főbb szülőhazája. Az etruszkoknak maszkos civilizációjuk volt.
A fa- és agyagmaszkok tömkelegét - a viaszból készültek el­
tűntek —és a hatalmas Tirrén Birodalom területén végzett ása­
tások során előkerült tömérdek alvó vagy ülő ősképmást még
nem hasonlították össze azokkal, amelyeket Rómában, La-
tiumban vagy Magna Graeciában találtak - s amelyek egyéb­
ként szerintem többnyire etruszk készítmények.
Ám ha nem a latinok találták is ki a szót és az intézményeket,
mindenesetre ők adták neki azt az eredeti jelentést, ami azután
a miénkké vált. Lássuk a folyamatot.
Először is határozott nyomait találjuk az olyasféle intézmé­
nyeknek, mint a nemzetségi szertartások, álarcosok, festések,
amelyekkel a színészek az általuk viselt névnek megfelelően
ékesítik magukat. A nagyon ősi Rómának legalábbis egy nagy
rituáléja pontosan megfelel annak a közös típusnak, amelynek
jellegzetes formáit leírtuk. Ez a Hirpi Sorani, Soracte farkasai­
nak rítusa (Hirpi a farkas neve a szamniszok nyelvén). Irpini
apellati nomine lupi, quem irpum dicunt Samnites; eum enim ducem
secuti agros occupavere, tanítja Festus, 93,25.16
Az e címet viselő családok tagjai izzó parázson jártak Fe-
ronia istennő szentélyében, kiváltságaik voltak és adómentes­
séget élveztek. Már Sir James G. Frazer föltételezte, hogy egy
neveket, bőröket, maszkokat viselő testvériséggé vált ősi nem­
zetségről van szó. Többről is; nagyon úgy tűnik, hogy magá­
nak Rómának a mítoszával állunk szemben. Az agg Acca Laren-
tia, a Larok anyja, akit a Larentalia alkalmával (decemberben)
ünnepeltek, nem más, mint az indigamentum, Róma Farkasá­
nak, Romulus és Remus anyjának titkos neve (Ovidius: Fasti I,
55 skk.).17Nemzetség, táncok, maszkok, név, nevek, rítus. A do­
log, belátom, kissé két darabra tört: egy tovább élő testvériség­
re, és egy mítoszra, ami elmeséli, mi előzte meg magát Rómát.
A két elem azonban kerek egészt alkot. Más római testületek ta­
nulmányozása másféle hipotéziseket tenne lehetővé. A szamniszok,

16 Világos utalás a (germán) gabonaisten, Roggenwolf totem-farkas alakjára.

A hirpex szóból alakult az herse [borona] (vö. Lupatum ). Lásd Meillet és Ernout.
17 Lásd Frazer e helyhez írott kommentárjait, vö. uo. 453. Acca siratása a Ro­
mulus által meggyilkolt Remus teteme fölött - a Lemuria alapítása (a Lemu-
roknak, a véres halált haltak szellemeinek gyászünnepe) - játék a Remu-
ria-Lemuria szópárral.
410
etruszkok, latinok alapjában véve abban a légkörben éltek,
amelyet épp az imént hagytunk ott: personak, maszkok és ne­
vek, rítusokhoz való egyéni jogok, kiváltságok világában.
Innen már csak egy lépés a személy fogalma. Talán nem tet­
ték meg tüstént. Úgy vélem, az olyan mondák, mint Brutusé, a
konzulé és fiaié, ami arról szól, hogy az apának nincs többé
joga fiait, övéit (sui) megölni, azt fejezik ki: a fiák még apjuk
életében megszerezték a personal. Azt hiszem, a plebs lázadá­
sa, a teljes polgárjog, amelyet - a senatorok családjainak sarjai
után - a gentes minden plebeius tagja megszerzett, meghatáro­
zó volt. Róma minden szabad embere római polgár volt, min­
denki polgári personával rendelkezett; egyesek vallási personák
lettek; néhány maszk, név és rítus pedig továbbra is a vallási
testületek néhány kiváltságos családjához kötődött.
Egy másik szokás, a család-, személy- és melléknevek hasz­
nálata ugyanerre a sorsra jutott. A római polgárnak joga volt
nomenhez, praenomenhez és cognomenhez, melyekkel a gens ru­
házta föl. Praenomenhez, előnévhez, amely jelzi például, hogy
az azt viselő ős hányadikként született: Primus, Secundus.
Joga volt a gens szent nevéhez (nőmén - numen). Cognomenhez
(ez nem csúfnév); pl. Naso, Cicero stb.18Egy senatori gyűlés el­
döntötte (nyilván voltak a dologgal kapcsolatban visszaélé­
sek), hogy senkinek nincs joga átvenni vagy megszerezni sem­
miféle praenoment más gensbői, csak a magáéból. A cognomen-
nek más a története, végül összekeverik a cognoment, a viselhető
melléknevet az imagóval, az arcon, a halott ős TrpócrtüTrov-ján

18 Apersona és az imago, valamint az imago és a név római kapcsolatait jobban

ki kéne fejtenünk. Erre most nincs idő. A személy: conditio, status, m unus. A
conditio a rang (pl. secunda persona Epaminondae, a második ember Epami-
nondas után). A status a polgári élet állapota. A m unus a polgári és katonai élet­
ben viselt megbízatások és méltóságok; mindezt meghatározza a név, azt pe­
dig a család helyzete, az osztály, a születés. El kell olvasni a Fosfíból azt a rész­
letet, Sir J. G. Frazer fordításában és kitűnő kommentárjával, ahol Augustus
nevének eredetéről van szó (II, 476; vő. I, 589): miért nem akarta fölvenni
Octavius Augustus se Romulus, se Quirinus nevét (qui tenet hoc numen, Romu­
lus ante fűit), s vett föl egy olyat, ami magában foglalja szent jellegét az összes
többinek is (vö. Frazer a 40-hez). Itt az egész római névelméletet megtaláljuk.
Vergiliusnál ugyancsak: Marcellus, Augustus fia már a limbusokon viseli a ne­
vét, ahol „atyja", Aeneas látta őt.
Ide kellene illesztenünk a titulus átgondolását is, amelyről e sorokban szó
van. Ernout szerint maga a szó inkább etruszk eredetű.
Ugyancsak át kéne gondolnunk a „személy" nyelvtani fogalmát, amit ma is
használunk: persona (görög npóoornov grammatikusok).
411
megformázott s a családi otthon előcsarnokának oldalszárnyá­
ban őrzött viaszmaszkkal. E maszkok és szobrok használata
bizonnyal nagyon hosszú ideig a patriciuscsaládok számára
volt fenntartva, s a gyakorlatban - még kevésbé, mint jog sze­
rint - soha nem is terjedt el túlzottan a plebs körében. Inkább
bitorlók, idegenek vettek fel olyan cognomenekét, amelyek nem
illették meg őket. Maga a cognomen és az imago elnevezés
mondhatni szétbonthatatlanul összekapcsolódik csaknem köz-
használatú kifejezésekben is. íme egy - szerintem tipikus -
eset, amely kutatásom kiindulópontja volt, s amelyre véletle­
nül bukkantam. Egy kétes figuráról, Staienusról van szó, aki­
ről Cicero panaszkodik Cluentiusnak. A jelenet a következő.
Tűm appelat hilari vultu hominem Bulbus, ut placidissime potest.
„Quid tu, inquit Paete?" Hoc enim sibi Staienus cognomen ex
imaginibus Aeliorum delegerat ne sese Ligurern fecisset, nationis
magis quam generis uti cognomine videreturd9 Paetus az Aeliusok
cognomenje, amihez a ligur Staienusnak semmiféle joga nem
volt, s amelyet azért bitorolt, hogy eltitkolja nemzetiségét, és
más származéknak tüntesse fel magát, mint ami valójában
volt. Ez személybitorlás, személy-, cím- és leszármazáskohol­
mány.
Az egyik legszebb és leghitelesebb dokumentum, amelyet
Claudius vésetett bronzba (ugyanúgy, ahogyan Augustus Mo­
numentum Ancyranuma [Ankarai márványtáblák] ránk maradt),
a Lyoni Tábla (i. sz. 48) amely a de Jure honorum Gallis dando kér­
déséről szóló senatusconsultumra vonatkozó császári beszédet
tartalmazza: a curiába újonnan fölvett ifjú gall senatorokat fel­
ruházza az őseik képmásaihoz és cognomenjéhez való joggal.
Most már nem hiányolhatnak semmit. Épp mint kedves bará­
tom, Persicus [aki senatusi határozat híján kénytelen volt ezt a
fura nevet választani], s aki most inter imagines maiorum suorum
Allobrogici nőmén legere potest („ősei képei közé Allobrogicus
nevét is besorolhatja").
A római senatus mindvégig meghatározott számú, ősei sze­
mélyét, imagóját megtestesítő pater testületének tekintette ön­
magát.
Asimulacrumdk és az imagines (Lucretius 4,296) a persona att­
ribútumai (vö. Plinius 35,43 és a Digesta 19,1,17 végét).
Mindemellett a persona szó, a mesterséges személyiség, a
maszk és szerep komédiában és tragédiában, csalárdságban19

19 Pro Cluentio, 72.

412
és - az „éntől" idegen - képmutatásban, haladt tovább a
maga útján. A jog személyes jellege azonban már megalapo­
zódott,20 és a persona az egyén valódi természetének szinoni­
májává is vált21.
Másfelől, a personához való jog is megalapozódott. Ebből
csak a rabszolgák vannak kizárva. Serous non habet personam.
Szolgának nincs személyisége. Nem az övé a teste, nincsenek
ősei, neve, cognomenje, személyes javai. Az ősi germán jog még
megkülönbözteti a szabad embertől, a Leibeigeniőt, aki rendel­
kezik saját testével. Amikor azonban a szászok és svábok jogai
megfogalmazódnak, a jobbágyok ugyan még nem birtokolják
saját testüket, de már van lelkűk, amelyet a kereszténységtől
kaptak.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy további gazdagodásról
is szólnunk kell néhány szót, amelyben nemcsak a latinok, ha­
nem mestereik és tolmácsaik: görög munkatársaik is részt vet­
tek. Görög filozófusok, nemesek és római légionáriusok keze
alatt egészen más építmény emelkedett.

20 A praenomenekkel való visszaélések más példáit lásd Suetonius: Nero, 1.

21 Cicero az ad Atticumban naturam et personam meam ról beszél, másutt per­
sonam scelerisrőX.

413
 ÖTÖDIK FEJEZET

A SZEMÉLY: ERKÖLCSI DOLOG

Pontosítanom kell: úgy gondolom, ez a munka, ez a fejlődés

főként a sztoikusok segítségével zajlott, akiknek voluntarista,
személyes erkölcse gazdagíthatta a személy római fogalmát,
sőt miközben a jogot gazdagította, maga is gazdagodott.22 Azt
hiszem, de bizonyítását sajnos csak elkezdeni tudom, hogy
nem lehet eltúlozni az athéni és rhodoszi iskola hatásának je­
lentőségét a latin morális gondolkodás fejlődésére - és fordítva,
a római tényeknek, valamint annak hatását a görög gondolko­
dókra, hogy oktatniuk kellett a fiatal rómaiakat. Polübiosz és
Cicero már tanúskodik erről, ahogyan Seneca, Marcus Aure­
lius, Epiktétosz és később mások is.
A TTpÓCTünTov szó jelentése ugyanaz volt, mint a personáé,
maszk; de íme, jelenthette a szereplőt is, aki az ember volt és
akart lenni, a jellemét (a két szó gyakran összekapcsolódik), az
igazi arcát. A kifejezés nagyon hamar, az időszámításunk előtti
II. századtól fölveszi a persona jelentését. Apersona, személy, fej
pontos fordításaként továbbra is megtartja a „valami fölé he­
lyezett képmás" jelentést, például a hajóorron lévő figurák ese­
tében (a keltáknál stb.). Jelent azonban emberi, sőt isteni sze­
mélyiséget is. Minden a kontextustól függ. A -rrpóatoTrov szó ki­
terjed az egyénre, a maga meztelen valóságában, lerántott
maszkkal, ezzel szemben viszont megtartják a mesterségesség
jelentését is: azt az értelmet is, ami a személy bensőjére utal,
meg azt is, ami szerep.
A klasszikus latin és görög moralistáknál (i. e. II. - i. sz. IV.
század) minden másképp hangzik: a ttpóctojttov már csupán
persona, s ami a legfőbb, a jogi értelemhez erkölcsi is csatlako­
zik: a tudatos, független, autonóm, szabad, felelős lény jelenté­
se. Az erkölcsi tudat bevezeti a jogfelfogásba a lelkiismeretet.
22 A sztoikus erkölcsről, amennyire tudom, még mindig Bonhofer könyve a
legjobb: Ethik der Stoa (1894).
414
A tisztségekhez, méltóságokhoz, kötelezettségekhez, jogok­
hoz hozzáadódik a tudatos erkölcsi személy. Talán merészeb­
ben, de világosabban is fogalmazok, mint Brunschvicg, aki
nagy művében, a Progrés de la Conscience-ban gyakran érintette
ezeket a témákat (főként I, 69 skk.). Szerintem azok a szavak,
amelyek eleinte a lelkiismeretet, később pedig a pszichológiai
tudatot jelentették, oweí8r|(Tis tö owe l8 0 s , csakugyan sztoikus
fogalmak, szakkifejezésnek tűnnek, és tisztán a római jog con-
scius, conscientia fogalmainak fordításai. Az a haladás, változás
is észrevehető, amely az ősi és a görög-latin kor sztoicizmusa
között végbement, s Epiktétosz és Marcus Aurelius korára tel­
jesedett ki végleg. Az eredeti „cinkos", „tanú", „aki vele együtt
látta" - oúvoiSe - jelentésről áttértek a „jó és a rossz tudata" je­
lentésre. A latinban közkeletű szó végül ezt az értelmet kapja a
görögöknél, Szicíliai Diodórosznál, Lukianosznál és Halikar-
nasszoszi Dionüsziosznál is, az öntudat pedig az erkölcsi sze­
mélyiség osztályrésze lett. Epiktétosz még megtartja mindkét
kép jelentését, amelyeken ez a civilizáció munkálkodott, azt
írva, mint Marcus Aurelius idézi: „vésd ki maszkodat", vedd
le „szerepedet", „típusodat" és „jellemedet"; amikor azt java­
solta neki, ami később a mi lelkiismeret-vizsgálatunkká vált.
Renan felfigyelt a Szellem élete e pillanatának jelentőségére.
A személy fogalmából azonban még hiányzott a biztos me­
tafizikai alap. Ez a kereszténységnek köszönhető.

415
 HATODIK FEJEZET

A KERESZTÉNY SZEMÉLY

Az erkölcsi személyből a keresztények alkottak metafizikai

entitást, miután megérezték benne a vallási erőt. A mi emberi
személyfogalmunk mind a mai napig alapvetően a keresztény
fogalom. Itt nincs más dolgom, mint követni Schlossmann ki­
tűnő könyvét.23 O - mások nyomán, de másoknál jobban -
észrevette az áttérést a persona, valamilyen állapotot felöltött em­
ber fogalmáról egyszerűen az ember, az emberi személy fogal­
mára.
Az „erkölcsi személy" fogalma egyébként annyira világossá
vált, hogy időszámításunk első napjaitól, sőt előtte Rómában,
az egész birodalomban rákerült mindazon fiktív személyisé­
gekre, amelyeket mi is erkölcsi személynek nevezünk: „sze­
méllyé" vált testületekre, jótékony célú alapítványokra stb. A
TTpÓCTurrov szóval még a legújabb törvénykiegészítésekben és
alkotmányokban is jelölik ezeket. Egy universitas személyek­
ből álló személy - de, mint egy város, mint Róma, dolog, entitás
is. Magistratus gerit personam civitatis, mondja helyesen Cicero,
De Ojficis I, 34. Carolsfeld pedig igen jól közelíti meg és kom­
mentálja a Galátziabeliekhez írt levél 3:28-at: „Nincs zsidó, sem
görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek (eis) vagytok a Jézus Krisztusban" [Károli
Gáspár fordítása].
A személy egységének, az egyház egységének kérdése Isten
egységével (els) kapcsolatosan vetődött föl. Hosszas viták után
dőlt el. Itt az egész egyháztörténetet föl kellene vázolnunk
(lásd Suidasnál e címszó alatt, valamint Nazianzoszi Szent
Gergely híres Értekezését az Epiphaniáról, 39,630, A). Az elméket
23 Persona und irpócromov, im Recht und im Christlichen Dogma. Leipzig, 1906.
Henri Lévy-Bruhl adta a kezembe, már elég régen, s ezzel megkönnyítette az
egész ismertetést. Lásd még M. L. I. von Carolsfeld: Geschichte der Juristischen
Person. I., 1. rész.

416
a Szentháromság-vita, a monofizizmusvita sokáig tartja izga­
lomban, mire az egyház azzal vet véget ezeknek, hogy az isteni
misztériumba menekül, de elszánt szilárdsággal és világos­
sággal fogalmaz: Unitas in tres personas, una persona in duas
naturas - mondja ki a végső szót a nikaiai zsinat. Három sze­
mély - a Szentháromság - egysége, Krisztus két természetének
egysége. A személy fogalma - régóta így gondolom - az egy fo­
galmából kiindulva jött létre az isteni személyekre, ám ugyan­
akkor az emberi személyre nézve is, amely szubsztancia és lét­
mód, test és lélek, tudat és cselekedet.24
Nem kommentálom tovább, nem is folytatom ezt a teológiai
vizsgálódást. Cassiodorus végül pontosan kimondja: persona -
substantia rationalis individua (a VII. zsoltárhoz). A személy
oszthatatlan, egyedi, értelemmel bíró szubsztancia.25
Ezt az értelemmel bíró egyedi szubsztanciát már csak azzá
kellett tenni, ami ma: tudattá és kategóriává.
Ez filozófusok hosszas munkájába került, nekem pedig csak
pár percem maradt, hogy leírjam.26

24 Lásd Schlossmann jegyzeteit, i. hely, 65. stb.

25 Lásd Rusticus Concursusá t.
26 Ennek történetéről, az egység fogalmának forradalmáról még bőven len­
ne mondandónk. Lásd főként Brunschvicg Progrés de la Conscience-ának 2. kö­
tetét.
417
 HETEDIK FEJEZET

A SZEMÉLY MINT PSZICHOLÓGIAI

LÉNY

Meg fogják bocsátani nekem, ha valamelyes saját kutatások és

számtalan vélemény összefoglalásakor, amelyek történetét mind
meg lehetne írni, több elgondolással fogok előhozakodni, mint
ahány bizonyítékkal.
A személy fogalmának azonban még egy átalakuláson át kel­
lett esnie, hogy azzá váljék, amivé idestova másfél évszázada: az
én kategóriájává. Távolról sem őseredeti, velünkszületett, Ádám
óta világosan létünk legmélyébe vésődött eszme ez, s lám, szin­
te napjainkban is tovább épülget, lassacskán tisztul, specifikáló-
dik, azonosul az öntudattal, a pszichológiai tudattal.
Az egyház, az egyházak, a teológusok, a skolasztikus filozó­
fusok, a reneszánsz filozófusai - akiket a reformáció nagyon
megrázott - még némi késedelmet is okoztak, akadályt gördí­
tettek a ma már világosnak gondolt fogalom megalkotása elé.
Elődeink gondolkodását a XVII. századig, sőt a XVIII. század
végéig nem hagyta nyugodni a kérdés, vajon az egyéni lélek
szubsztancia-e vagy egy szubsztancia hordozza - hogy az em­
ber természete-e vagy csupán az ember két természetének
egyike; egy és oszthatatlan vagy osztható és elkülöníthető; sza­
bad-e, cselekedetek abszolút forrása - vagy más végzetek, az
eleve elrendelés dönt felőle és béklyózza meg. Nyugtalanul
töprengenek rajta, honnét jön, ki alkotta és ki vezérli. S a szek­
ták, klikkek, az egyház nagy intézményei és a filozófiai isko­
lák, különösen is az egyetemek vitájában jottányit se lépnek to­
vább az időszámításunk IV. századában elért eredménynél. -
A trienti zsinat szerencsére véget vet a minden egyes lélek sze­
mélyes teremtéséről folyó haszontalan polémiáknak.
Ráadásul amikor a lélek meghatározott funkcióiról van szó,
a reneszánsz és Descartes a gondolkodáshoz, a világos, deduk­
tív, diszkurzív gondolkodáshoz fordul, hogy természetét meg­
értse. Ezt tartalmazza a forradalmi Cogito ergo sum; ez alkotja a

418
„kiterjedés" és a „gondolat" spinozista szembeállítását. A tu­
datnak csak egy részét veszik figyelembe.
A lélek halhatatlanságáról még Spinoza is megőrizte a tiszta
ókori elgondolást.27 Tudjuk, hogy csak annak a lélekrésznek a
halál utáni fennmaradásában hisz, amelyet „Isten intellektuá­
lis szeretete" éltet. Alapjában véve Maimonidészt ismétli, ő pe­
dig Arisztotelészt ismételte (A létekről 408, 6, vö. 430 a. Az álla­
tok szaporodásáról II, 3, 736 b). Örök csupán a költői lélek lehet,
hiszen a másik kettő, a vegetatív és a szenzitív szükségképpen
a testhez van kötve, a test energiája pedig nem hatol be a
voüsba. - Ugyanakkor pedig egy természetes szembeállítással,
amelyre Brunschvicg helyesen világít rá,28 Spinozának van a
legjózanabb meglátása az egyéni tudat és Isten dolgainak kap­
csolatáról, józanabb, mint Descartes-nak, és józanabb, mint
magának Leibniznek, mert ő mindenekelőtt az etikai problé­
mát vetette föl.
A pusztán tudatból álló személyiség problémája egyébként
nem annyira a kartéziánusoknál, mint inkább egyéb körökben
jutott megoldásra. Nem lehet eléggé eltúlozni a szektariánus
mozgalmaknak az egész XVII. és XVIII. században a politikai
és filozófiai gondolkodás alakulására gyakorolt hatását. Itt
merülnek föl az egyéni szabadság, az egyéni lelkiismeret, az
Istennel való közvetlen kommunikáció jogának kérdései, hogy
lehet-e az ember önmaga papja, lehet-e benső Istene. A morva
testvérek, a puritánok, a wesleyánusok, a pietisták fogalmai
adják meg azt az alapot, amelyen létrejött a fogalom: személy =
én; én = tudat - s a tudat az én elsődleges kategóriája.
Mindez nem régi keletű. A mindent felforgató Hume-ra volt
szükség (Berkeley után, aki elkezdte) annak kimondásához,
hogy a lélekben csupán tudatállapotok, „percepciók" vannak;
de az „énnek" mint a tudat alapkategóriájának fogalma előtt ő
is megtorpant29. A skótok [a skót morálfilozófusok] jobban
meghonosították eszméit.
A fogalom csak Kantnál ölt határozott alakot. Kant pietista,
swedenborgiánus volt, a gyengécske filozófus, de jártas pszi­

27 Etika V. rész, 40. tétel, következtetett tétel, a 23. tétellel és megjegyzéssel, a

29. tétellel és megjegyzéssel, a 38. tétellel és megjegyzéssel, a 29. és 21. tételhez
kapcsolódva. Az intellektuális szerelem fogalma León Hebreo firenzei plato-
nikustól származik.
28 Progrés de la Conscience. 1,182. skk.
29 Blondel hívta fel a figyelmemet Hume jegyzeteire, ahol fölteszi a tudat-én
kapcsolat kérdését. Értekezés az emberi értelemről: Személyazonosság.
419
chológus és teológus Tetens tanítványa; körüllengte az osztha­
tatlan „én". Kant, anélkül hogy megoldotta volna, föltette a
kérdést, kategória-e az „én", az Ich.
Fichte volt, aki végül azt felelte, hogy minden tudati jelenség
„én"-jelenség, aki az egész tudományt és minden cselekvést az
„énre" alapozott. Az egyéni tudatot, az emberi személy szak­
rális karakterét már Kant a Gyakorlati Ész feltételévé tette.
Fichte volt az,30 akinél az „én" kategóriája már a tudat és a tu­
domány, a Tiszta Ész feltételévé lett.
Azóta a gondolkodásmódok forradalma lezajlott, mindany-
nyiunknak megvan a maga „énje", az Emberi jogok nyilatko­
zatának visszhangja, amely megelőzte Kantot és Fichtét.

30 Die Thatsachen des Bewusstseins (1810-1811. téli előadások). Nagyon szép

és nagyon rövid összefoglalása megtalálható Xavier Léon könyvében: Fichte et
son temps. Ill, 161-169.

420
 NYOLCADIK FEJEZET

KONKLÚZIÓ

Bejártuk az utat az egyszerű maskaráktól a maszkig, a szerep­

lőtől a személyig, a névig, az egyénig, majd emettől a metafizi­
kai és erkölcsi értékkel rendelkező emberi lényig, a morális tu­
dattól egy szakrális lényig, attól pedig a gondolkodás és a cse­
lekvés egyik alapformájáig.
Ki tudja, milyen haladást tesz még az Értelem ezen a téren?
Milyen fényt derít ezekre az új keletű problémákra a lélektan
és a szociológia, amelyek már haladtak előre, de még előrébb
mozdítandók?
Sőt ki tudja, hogy ezt a „kategóriát", amelyet mi itt mind­
annyian megalapozottnak gondolunk, mindig ekként fogják-e
elismerni? Csak számunkra, nálunk alakult ki. Még erkölcsi
erejét - az emberi személy szent jellegét - is kétségbe vonják, s
nem is csupán azon a Keleten, amely nem jutott el a mi tudo­
mányainkig, hanem azokban az országokban is, ahol rábuk­
kantak erre az alapelvre. Nagy értékeket kell védelmeznünk,
velünk együtt a Gondolat is eltűnhet. No, ne moralizáljunk.
De ne is spekuláljunk túl sokat. Mondjuk azt, hogy a szociál-
antropológia, a szociológia, a történelem megtanít arra, hogy
lássuk, hogyan „mendegél" az emberi gondolkodás (Meyerson
szavával élve); korokon, társadalmakon, kapcsolataikon, vál­
tozásaikon, látszatra a legkockázatosabb útvonalakon lassacs­
kán eljut oda, hogy világosan tagolttá váljék. Fáradozzunk an­
nak megmutatásán, miképpen is kell tudomást szereznünk
önmagunkról, hogy e gondolkodás még tökéletesebb, még vi­
lágosabban tagolt legyen.

421
 HATODIK RÉSZ

A TEST T EC H N IK Á I1

1 Megjelent a Journal de Psychologie 32. évf. 3-4. számában, 1936. március 15.
és április 15. Elhangzotta francia Pszichológiai Társaságban 1934. május 17-én.
-
 ELSŐ FEJEZET

A TEST-TECHNIKA FOGALMA

A test technikáiról beszélek, mert a test-technika elmélete meg­

alkotható a test-technikáfc tanulmányozásából, megvilágításá­
ból, tiszta és egyszerű leírásából kiindulva. E kifejezés alatt
azokat a módozatokat értem, amelyek szerint az emberek az
egyes társadalmakban, a hagyományok szerint, használni tud­
ják saját testüket. Mindenesetre a konkréttól kell haladnunk az
elvont felé, nem pedig fordítva.
Meg akarom osztani önökkel azt, amit tanításom másutt
nemigen föllelhető részének gondolok, amit már elmondtam
egy leíró etnológiai előadás-sorozatban (az Instructions som-
maires-t és az Instructions á Vusage des etnographes-t tartalmazó
kötetek megjelenés előtt állnak), s amit a párizsi egyetem Etno­
lógiai Intézetében oktatva magam is többször megtapasztal­
tam.
Természettudomány csak a konkrétum értelmében és min­
dig csak az ismeretlen irányába haladhat előre. Az ismeretlen
viszont a tudományok határvidékén található, ott, ahol a pro­
fesszorok „egymást eszik", mint Goethe mondja (én úgy mon­
dom, eszik, de Goethe nem volt ilyen udvarias). A sürgős
problémák rendszerint ezeken a rosszul fölosztott területeken
lapulnak. E szűzföldek ezenkívül magukon viselnek egy szé­
gyenfoltot is. A természettudományokban, úgy, ahogy van­
nak, mindig akad egy rút rovat. Mindig van egy olyan pillanat,
amikor a fogalmakká nem kristályosodott, sőt szervesen nem
is csoportosított tények tudománya a kupac tetejére kitűzi a tu­
datlanság lobogóját: „különfélék". Ide kell behatolni. Az em­
ber bizonyos benne, hogy itt vannak föltárandó igazságok: először
is, mert tudjuk, hogy nem tudunk, meg azért is, mert élénken át-
érezzük, milyen sok tény van. Leíró etnológiai előadásaim so­
rán évekig kellett tanítanom a „különfélék" e csúfságával és
gyalázatával a nyakamban, amikor ez a rubrika az etnográfiá-

425
ban még valóban sokféleséget takart. Tudtam jól, hogy például
a járás, az úszás, mindenféle ilyen típusú dolog adott társadal­
makra sajátosan jellemző; hogy a polinézek nem úgy úsznak,
mint mi, s hogy az én nemzedékem nem úgy úszott, mint a mai
nemzedék. De miféle társadalmi jelenségek ezek? „Különféle"
társadalmi jelenségek voltak, s minthogy ez a rovat maga a
borzalom, sűrűn gondoltam a „különfélékre", legalábbis ak­
kor, amikor kénytelen voltam beszélni róla, de sokszor időköz­
ben is.
Bocsássák meg nekem, ha a test-technikák fogalmát önök
előtt kidolgozva elmesélem, milyen eseteim voltak és hogyan
tudtam világosan megfogalmazni az általános problémát. Tu­
datos és tudattalan eljárások soráról van szó.
Először is, 1898-ban, kapcsolatban álltam valakivel: neve
kezdőbetűit még ma is tudom, de teljes nevére nem emlék­
szem. Lusta voltam visszakeresni. Ő szerkesztett egy kitűnő
cikket az „Úszás"-ról a British Encyclopaedia 1902-es, akkoriban
készülő kiadásához. (A két későbbi kiadás „Úszás" szócikke
már nem lett olyan jó.) Felmutatta számomra a kérdés történeti
és etnográfiai érdekességét. Kiindulópont, megfigyelési keret
lett. A továbbiakban - én magam is észrevettem - tanúja vol­
tam az úszástechnika megváltozásának a saját nemzedékem
korában. Egy példa tüstént a dolgok sűrűjébe vezet minket,
pszichológusokat, biológusokat és szociológusokat egyaránt.
Hajdanán akkor tanítottak meg minket alámerülni, amikor
úszni már úsztunk. És amikor megtanítottak lemerülni, csu­
kott szemmel kellett csinálnunk, azután kinyitni a vízben. Ma
a technika épp a fordítottja. Az egész tanulás azzal kezdődik,
hogy hozzászoktatják a gyereket nyitott szemmel a víz alatt
lenni. így, mielőtt még úszni tudnának, főként azt gyakoroltat­
ják velük, hogy uralkodjanak a szem veszélyes, de ösztönös
reflexein, legelőször is megbarátkoztatják őket a vízzel, elosz­
latják a félelmeiket, egyfajta biztonságérzetet teremtenek, meg­
válogatják a leállásokat és a mozgásokat. Van tehát a lemerü­
lésnek és a lemerülés megtanításának egy-egy olyan technikája,
amit az én időmben találtak ki. S látják, hogy bizony technikai
oktatásról van szó, s hogy éppúgy, mint minden technikának,
az úszásnak is van inasiskolája. Másfelől, a mi nemzedékünk
itt egy teljes technikaváltás szemtanúja volt: láthattuk, ho­
gyan lépnek a crawl [gyorsúszás] különféle módozatai a víz­
ből kidugott fejjel történő mellúszás helyébe. Ráadásul eltűnt
az a szokás, hogy az ember nyelje-köpje a vizet. Az úszók az

426
én időmben csavargőzösnek tekintették magukat. Ez ostoba­
ság volt, de én végül is még ma is ezt csinálom: nem tudok
megszabadulni a technikámtól. íme hát egy sajátos test-techni­
ka, egy testgyakorlás-művészet, amit napjainkban tökéletesí­
tettek.
Ez a sajátosság azonban minden technikára jellemző. Egy
példa: a háború alatt számos megfigyelést tehettem a techni­
kák e sajátosságáról. Itt van az ásás. Az angol csapatok, akikkel
együtt voltunk, nem tudták használni a francia ásókat, s emiatt
hadosztályonként nyolcezer ásót kellett kicserélni, amikor fel­
váltottak egy francia hadosztályt, és fordítva. Nyilvánvalóan
látszik, hogy csak mennyire lassan lehet megtanulni egy fo­
gást. Minden szorosan vett technikának megvan a maga for­
mája.
De ugyanez a helyzet minden testi viselkedéssel. Minden
társadalomnak megvannak a maga sajátos szokásai. Ugyanab­
ban az időben bőven volt alkalmam megfigyelni a hadseregek
közti különbségeket is. Elmondok egy anekdotát a menetelés
kapcsán. Mindannyian tudják, hogy a brit gyalogság másként
lép, mint a miénk: más ütemben, más hosszúságút. Egyelőre
nem is beszélek az angol egyensúlyozásról, se a térdmozgásról
stb. A worcesteri regiment viszont, miután jelentős hőstetteket
hajtott végre a franciák oldalán az aisne-i csatában, engedélyt
kért a királytól, hogy francia trombita- és dobszót használhas­
son, francia trombitásai és dobosai lehessenek. Az eredmény
nem volt valami biztató. Közel hat hónapon át, jóval az aisne-i
ütközet után, gyakorta volt részem a következő látványban: a
hadsereg megtartotta az angol lépést, de francia ütemre verte.
Az ezredtrombitások élén ráadásul egy fürge lábú kis francia
vadász segédtiszt haladt, aki pörgetni is tudta a hangszerét, és
még jobban fújta az indulókat, mint az emberei. A nagy Anglia
szerencsétlen regimentje képtelen volt felvonulni. Összevissza
meneteltek. Ha megpróbáltak ütemre lépni, a zene nem volt
velük összhangban. Olyannyira, hogy a worcesteri regiment
végül kénytelen volt megválni francia zenészeitől. A trombita­
jelek egyébként, amiket egyik hadseregről a másikra átvettek,
hajdanán, a krími háborúban valójában „takarodó", „vissza­
vonulás" stb. jelzései voltak. így nagyon pontosan és gyakran
láttam nemcsak a menetelésre, hanem a futásra és mindarra
nézve is, ami ezekből következik, micsoda különbség van az
elemi és sporttechnikákban az angolok és a franciák között.
Curt Sachs, aki most közöttünk él, ugyanezt a megfigyelést tet­

427
te. Több előadásában beszélt is erről. Ő messziről fölismeri az
angolt vagy a franciát a járásáról.
Ezzel azonban tárgyunkhoz csak egy kicsit kerültünk köze­
lebb.
Egyfajta megvilágosodás a kórházban ért. Beteg voltam New
Yorkban. Azon töprengtem, hol láttam én már így járni fiatal lá­
nyokat, mint ahogy az ápolónőim járnak. Volt időm töprengeni
rajta. Végül rájöttem, hogy a moziban. Amikor visszajöttem
Franciaországba, megfigyeltem, főként Párizsban, ennek a já­
rásmódnak a gyakoriságát; a lányok franciák voltak, és ugyanúgy
jártak. Az amerikai járásmód a mozi jóvoltából elkezdett nálunk
is meghonosodni. Ezt a gondolatot általánosítani tudtam. A kar,
a kéz helyzete járás közben társadalmi idioszinkráziát alkot,
nem pedig egyszerűen valami mit tudom én, miféle, tisztán
egyéni, szinte teljesen fizikai elrendeződések és mechanizmu­
sok eredménye. Egy példa: fel tudom ismerni egy fiatal lányon,
ha zárdában nevelkedett. Általában ökölbe szorított kézzel jár. S
emlékszem, még harmadikos koromból, arra a tanáromra, aki
így rivallt rám: „Te baromállat, te állandóan azt a lapát tenyere­
det tárogatva mászkálsz!" A menést is lehet tehát tanítani.
Egy másik példa: lazításkor vannak kényelmes és kényel­
metlen kéztartások. Arról a gyerekről, aki testéhez szorított
könyökkel ül az asztalnál, s ha épp nem eszik, a térdén nyug­
tatja a kezét, biztosan ki tudják találni: angol gyerek. Egy kis
francia már nem tudja így visszafogni magát: a könyöke szana­
szét áll, letámasztja az asztalra és így tovább.
Végül a futásnál önök is mindannyian látták a technika vál­
tozását. Képzeljék el, hogy az én tornatanárom, aki 1860 körül
a legjobbak közt végzett Joinville-ben, testhez szorított ököllel
tanított futni: ez homlokegyenest ellenkezik a futás minden
mozdulatával; profi futókat kellett látnom 1890-ben, hogy meg­
értsem, másképpen kell csinálni.
Sok év alatt tettem hát szert a „habitus" társadalmi termé­
szetének fogalmára. Kérem, figyeljenek föl arra, hogy jó öreg
latin nyelven, amit Franciaországban megértenek, „habitust"
mondok. Ez a szó sokkal jobban közvetít, mint a „szokás", az
„exis", a „készségek" vagy Arisztotelésznek (aki pszichológus
volt) a „képesség"-e. Nem jelenti azokat a metafizikus szoká­
sokat, azt a titokzatos „emlékezetet", melyekről kötetek vagy
rövid és híres tézisek szóltak. Ezek a „szokások" nem egysze­
rűen az egyénekkel és utánzásukkal, hanem főként a társadal­
makkal, a neveléssel, a közmegegyezésekkel és divatokkal, a

428
tekintéllyel változnak. Technikákat kell látnunk bennük, a kol­
lektív és egyéni gyakorlati ész művét, ott, ahol közönségesen
csak a lelket és annak ismétlésre való képességét láttuk.
így minden nagyjából ahhoz az állásfoglaláshoz vezetett,
amit Társaságunkban Comte példájára többféleképp is megra­
gadhatunk: mint például Dumas, aki a biológiai és szociológiai
közti konstans kapcsolatokban nem hagy valami sok helyet a
pszichológiai közvetítőelemnek. Arra a következtetésre jutok,
hogy mindezen tényekről, a futásról, az úszásról stb. nem lehet
világos képünk, ha nem vezetünk be háromoldalú szemléletet
az egyoldalú helyett, legyen az akár mechanikus és fizikai,
mint a járás anatómiai és élettani elmélete, akár ellenkezőleg,
lélektani vagy szociológiai. Hármas nézőpontra, a „teljes em­
ber" szemléletére van szükség.
Végül még egy ténysorozat bukkan föl. Az emberi testhasz­
nálat művészetének mindezen elemeiben uralkodóak az okta­
tás tényei. Az oktatás fogalma fölébe helyezkedhetett az után­
zás fogalmának. Hiszen vannak egyes gyerekek, akiknek nagy­
szerű utánzóképességük van, másoké pedig igen gyönge, de
mindannyian ugyanazon az oktatáson mennek át, úgyhogy
érthető a láncolatok sora. Varázslatos utánzás történik. A gye­
rek is, a felnőtt is azokat a cselekedeteket utánozza, amelyek
neki sikerültek, vagy olyanoknál látta sikeresnek, akikben bí­
zik és tekintélyük van előtte. A cselekedet kívülről, felülről jön,
még akkor is, ha kizárólag biológiai, a testét illető cselekedet­
ről van szó. Az egyén átveszi azokat a mozdulatsorokat, ame­
lyekből az előtte vagy mások által vele együtt végrehajtott cse­
lekedet áll.
Éppen a parancsolt, megengedett, tanúsított cselekedetet
végrehajtó személynek az utánzó egyén előtti tekintélyében
rejlik az egész társadalmi összetevő. Az ezután következő
utánzási cselekedetben rejlik az egész lélektani és a biológiai
összetevő.
De az egészt, az együttest mindhárom szétbonthatatlanul
összekeveredett elem közösen határozza meg.

Mindez könnyűszerrel köthető néhány további tényhez. Els-

don Best egy nálunk 1925-ben megjelent könyvében található
egy figyelemre méltó megfigyelés az új-zélandi maori asszo­
nyok járásmódjáról. (Ne mondja senki, hogy primitívek, én
egyes dolgokban a kelták vagy a germánok fölébe helyezném
őket.) „A bennszülött asszonyok egyfajta »gait«-re tesznek

429
szert (az angol szó bűbájos [jelentése 'járásmód, járás közbeni
testtartás' - a ford.]): ez a csípő külön hintázó, mégis tagolt
mozgása, ami számunkra esetlennek tűnhet, de a maori férfi­
nép előtt roppant nagy becsben áll. Az anyák idomítják (a szer­
ző a „drill" szót használja) leányaikat erre az »onioi« nevű já­
rásmódra. Hallottam anyákat rápirítani leánykájukra: »te nem
onioizol!«, ha a kislány elfeledte fölvenni ezt a hintázó moz­
gást (The Maori. I., 408-409., vö. 135.). Ez tanult, nem pedig ter­
mészetes járásmód. Egyszóval a felnőttnél talán nincs is „ter­
mészetes mód". Még inkább így van ez, ha más technikai té­
nyek is közbelépnek: nálunk például az, hogy cipőben járunk,
megváltoztatja a lábunk helyzetét; ha mezítláb megyünk, tüs­
tént érezzük ezt.
Másfelől ugyanez az alapkérdés fölvetődött számomra egy
másik oldalról is: a mágikus erőbe, egyes cselekedeteknek nem
csupán a fizikai, de a szóbeli, mágikus, rituális erejébe vetett
hitre vonatkozó minden fogalom kapcsán. Itt talán még inkább
saját területemen mozgok, mint a járásmódok kalandos pszi-
chofiziológiai területén, ahová önök előtt merészkedtem.
Itt van egy „primitív" jelenség, ezúttal ausztrál: egy varázs­
ige, ami a vadászat és a futás rítusához egyaránt hozzátarto­
zik. Tudjuk, hogy az ausztrál képes futva utolérni a kengurut,
az emut, a vadkutyát, vagyis a dingót. El tudja kapni az oposz-
szumot a fa tetején, bár az állat elképesztő erővel tiltakozik. Az
egyik ilyen vadászrítus, amit idestova húsz éve figyeltek meg,
az Adelaid környéki törzsek dingóvadászatának rítusa. A va­
dász szünet nélkül az alábbi varázsigét énekli:

üsd le a (beavatási stb.) sastollcsokorral,

üsd le az övvel,
üsd le a fejszalaggal
üsd le a körülmetélési vérrel
üsd le a kar vérével
üsd le az asszony menstruumával
altasd el stb.2

Egy másik szertartás, az oposszumvadászat során az egyén

igen-igen varázslatos követ: egy hegyikristálydarabot (kawe-
mukka) tart a szájában, és egy ugyanilyenfajta varázsigét éne­

2 Teichelmann-Schurmann: Outlines of a Grammar. Vocabulary etc. South-

Australia. Adelaide, 1840. Átvette Eyre: Journal etc. II., 241.

430
kel, ezáltal válik biztossá, hogy ki tudja ugrasztani odvából az
oposszumot, föl tud mászni a fára, és ott a derékövén függesz-
kedni tud, űzőbe veheti, elfoghatja és megölheti ezt a nehezen
elejthető vadat.
A mágikus eljárások és a vadásztechnikák közötti kapcsola­
tok nyilvánvalóak, túl evidensek ahhoz, hogy ezeknél tovább
időzzünk.
Az a lélektani jelenség, amelyet most megállapítunk, a szo­
ciológia megszokott szempontjából nyilvánvalóan tudható és
érthető volt. Amit azonban ezután akarunk megragadni, az a
bizalom, a lélektani momentum, mely egy olyan cselekvéshez
kötődik, ami szavak és egy mágikus tárgy jóvoltából szerzett,
elsősorban biológiai rezisztencia-jelenség.
Technikai cselekvés, testi cselekvés, mágikus-vallásos cse­
lekvés a cselekvő szemében összekeveredik. Ezek az összete­
vők álltak hát rendelkezésemre.
* * *

Nem értem be ennyivel. Láttam, hogy mindez leírható, de nem

alkot rendszert; nem tudtam, milyen nevet, milyen címet adjak
mindennek.
Nagyon egyszerű volt, csak a hagyományos technikai és ri­
tuális cselekvéseknek ahhoz a felosztásához kellett visszatér­
nem, amit úgy gondolom, én alapoztam meg. Mindezek a cse­
lekvésmódok: technikák, ezek a test technikái.
Elkövettük, én is sok éven át elkövettem azt a hibát, hogy
csak ott lássak technikát, ahol szerszám is van. Vissza kellett
térni az ősi fogalmakhoz, a technika platóni alapgondolatai­
hoz, ahogyan Platón a zene és sajátosabb módon a tánc techni­
kájáról beszélt, majd ezt a fogalmat kellett kiterjeszteni.
Technikának a hagyományos, hatékony cselekvést nevezem (és
látni fogják, hogy e tekintetben nem különbözik a mágikus,
vallásos, szimbolikus cselekvéstől). Hagyományosnak és haté­
konynak kell lennie. Nincs technika és nincs átadás, ha nincs ha­
gyomány. Az ember mindenekelőtt ebben különbözik az álla­
toktól: technikáinak átadása, mégpedig nagyon valószínűen
szóbeli átadása révén.
Engedjék meg, hogy úgy tekintsem, elfogadták meghatáro­
zásaimat. De mi a különbség egyfelől a vallás hagyományos,
hatékony cselekvése, a hagyományos, hatékony, szimbolikus,
jogi cselekvés, a közösségi élet cselekedetei, a morális cseleke­
detek, másfelől pedig a technikák hagyományos cselekedete

431
között? Az, hogy ez utóbbit a cselekvő mechanikai, fizikai vagy
fizikai-kémiai természetű cselekedetnek érzi, és ezzel a céllal is hajt­
ja végre.
Ezen feltételek mellett egyszerűen ki kell mondanunk: test­
technikákkal van dolgunk. A test az ember legelső és legtermé­
szetesebb szerszáma. Vagy pontosabban, anélkül hogy szer­
számról beszélnénk, az első és legtermészetesebb technikai
tárgy és egyben technikai eszköz az ember számára a teste.
Mindaz, amit a leíró szociológiában a „különfélék" nagy kate­
góriájába soroltam, eltűnik ebből a rovatból, és testet ölt: tud­
juk, hová soroljuk.
A szerszám-technikák előtt ott van a test-technikák együtte­
se. Nem akarom eltúlozni ennek a fajta munkának, a pszi-
choszociológiai taxonómia munkájának fontosságát. De azért
ez mégiscsak valami: rendet vittünk a gondolatok közé, oda,
ahol eddig nyoma sem volt. Az alapelv még a tények e csopor­
tosításán belül is lehetővé tesz egy pontos osztályozást. Ez a
szüntelen alkalmazkodás egy-egy fizikai, mechanikus, kémiai
célhoz (például amikor iszunk) cselekedetek egymásra épülő
sorozatában valósul meg, s ezeket nem egyszerűen maga az
egyén építi föl, hanem egész neveltetése, a társadalom, amely­
nek részét képezi, a hely, amelyet abban elfoglal.
Ráadásul ezek a technikák nagyon könnyen beilleszthetők
egy mindannyiunk számára közös rendszerbe: a pszichológu­
sok, főként Rivers és Head alapfogalma ez a szellem szimboli­
kus életéről; az a fogalom, amelyet a tudat tevékenységéről al­
kotunk, ez pedig elsősorban szimbolikus építmények rend­
szere.
Sose érnék a végére, ha be akarnám mutatni az összes olyan
tényt, amit a test és az erkölcsi vagy intellektuális szimbólu­
mok e versengésének láttatására fölsorolhatnánk. Nézzünk
most csak magunkra. Minden irányított bennünk. Én előadó
vagyok önökkel szemben; ezt önök ülő helyzetemből és a han­
gomból tudják, önök pedig ülve, csöndben hallgatnak. Jogo­
sak-e vagy sem, természetesek vagy sem, viselkedések együt­
tesét hordozzuk. így például különböző értéket tulajdonítunk
a farkasszemet nézésnek: udvariassági jelkép a hadseregben,
udvariatlanság a hétköznapi életben.

432
 MÁSODIK FEJEZET

A TEST-TECHNIKÁK
OSZTÁLYOZÁSÁNAK ALAPELVEI

Két dolog közvetlenül szembeszökő volt a test-technikák e fo­

galmából kiindulva: nemek és kor szerint oszlanak meg és vál­
toznak.

1. A test-technikák nemenkénti megoszlása (és nem egyszerűen a

nemek közti munkamegosztás). - A dolog eléggé jelentős. Yer-
kes és Köhler megfigyelései a majmoknál a tárgyaknak a test­
hez és főként az ágyékhoz viszonyított helyzetéről általános
megjegyzéseket sugallhatnak a mozgó testnek a mozgó tár­
gyakhoz való eltérő viszonyáról a két nem esetében. Ezeket ki
kellene egészíteni. Engedtessék meg nekem, hogy ráirányít­
sam pszichológus barátaim figyelmét erre a kutatássorozatra.
Én kevéssé értek hozzá, másfelől meg időm se lenne rá. Ve­
gyük azt a módot, ahogyan az ember ökölbe szorítja a kezét. A
férfi rendszerint úgy csinálja, hogy a hüvelykujja kívül marad,
a nő a hüvelykujját belülre szorítja; talán azért, mert nem taní­
tották neki, de biztos vagyok benne, ha tanítanák, nehezen
menne. Az ökölcsapás, a dobás lendülete gyönge. És mindenki
tudja, hogy a dobás, a kőhajítás a nőnél nemcsak gyönge, ha­
nem a férfiétól mindig eltér: a síkja függőleges, nem pedig víz­
szintes.
Talán a kétféle oktatás miatt van ez. Hiszen létezik egy férfi-
társadalom meg egy női társadalom. Mégis azt hiszem, talán
vannak itt földerítendő biológiai és más, pszichológiai dolgok is.
Azonban, ismétlem, a pszichológia egymagában itt is csak kétsé­
ges magyarázatokat tudna adni, és szüksége van a két szomszé­
dos tudományág, az élettan és a szociológia segítségére.

2. A test-technikák kor szerinti változása. - A gyerek rendszerint

guggol. Mi már nem tudunk guggolni. Úgy vélem, ez abszur­
dum, és fajtáinknak, kultúráinknak, társadalmainknak nagy

433
hátránya. Mondok egy példát. A fronton (fehér) ausztrálokkal
voltam együtt. Volt egy jelentős előnyük velem szemben. Ami­
kor sárban vagy vízben kellett megállnunk, le tudtak ülni a
sarkukra megpihenni, és a „trutymó", mint mondták, a sarkuk
alatt maradt. En meg kénytelen voltam állva maradni a csiz­
mámban, egész lábfejemmel a vízben. A guggoló helyzet véle­
ményem szerint érdekes testtartás, melyet a gyereknél meg le­
het őrizni. A legnagyobb vétek, ha leszoktatjuk róla. A mi tár­
sadalmainkat kivéve az egész emberiség megőrizte.
Úgy tűnik egyébként, hogy e testhelyzet jelentősége az em­
beri faj különböző koraiban is változott. Emlékeznek rá, hogy
egy időben az alsó végtag hajlottságát az elcsökevényesedés
jelének tekintették. Élettani magyarázatot adtak erre a fajta­
jegyre. Akit Virchow még szerencsétlen degeneráltnak tekin­
tett, s aki nem más, mint az úgynevezett Neander-völgyi em­
ber, görbe lábú volt. Mivelhogy jószerivel guggolva élt. Van­
nak tehát dolgok, amiket örökletes természetűnek gondolunk,
jóllehet valójában élettani, pszichológiai és társadalmi termé­
szetűek. Az inak, sőt a csontok egy bizonyos formája nem más,
mint a járás és a pihenés egy bizonyos formájának következ­
ménye. Ez elég világos. Ezzel az eljárással nemcsak a techniká­
kat, hanem koronkénti és nemek szerinti változataikat is lehet
osztályozni.
Miután bemutattuk ezt az osztályozást, amelybe a társada­
lom minden osztálya betagolható, lássunk egy harmadikat.3

3. A test-technikák osztályozása a kapott teljesítmény szerint. - A test­

technikák osztályozhatók a kapott teljesítmény szerint, a beta­
nítás eredménye szerint. A betanításnak, mint egy gép üzembe
helyezésének, valamilyen teljesítmény elérése, megszerzése a
célja. Itt ez egy emberi teljesítmény. Azokat az eljárásokat,
amelyeket az állatoknál alkalmazunk, az ember önként alkal­
mazza önmagára és gyermekeire. Valószínűleg a gyerekek
voltak az első lények, akiket így tanítottak, minden állatot
megelőzve, hiszen azokat előbb meg kellett szelídíteni. Követ­
kezésképpen bizonyos mértékben összehasonlíthatnám eze­
ket a technikákat és átadásukat az idomítással, s ezeket a haté­
konyság rendje szerint osztályozhatnám.
Ide kívánkozik az ügyességnek a lélektanban és a szocioló­
giában egyaránt fontos fogalma. Franciául csak egy rossz fo­
galmunk van rá, az „habile", a latin „habilis" silány fordítása,
lévén az sokkal alkalmatosabb egy olyan ember leírására, aki-

434
nek megvan az a képessége, hogy minden jól összehangolt
mozdulatát a célhoz igazítsa, jártas valamiben, „tudja a dol­
gát". Ez az angol „craft" és „clever" (ügyesség, szellemi ké­
szenlét és hozzászokottság) fogalma, a valamiben való jártas­
ság. Ismét a technika területének kellős közepén járunk.

4. A technika formáinak átadása. - Utolsó szempont: lévén, hogy

a technikáknak lényeges az oktatása, osztályozhatjuk őket az
oktatás és a betanítás természete szerint is. Itt új kutatási mező
nyílik meg előttünk: minden korosztály és mindkét nem testi
nevelését meg nem figyelt, de megfigyelendő apró részletek
tömkelegé alkotja. A gyereknevelés tele van olyasmikkel, ami­
ket mellékes apróságnak szokás tartani, ámde ezek lényegiek.
Itt van például a kétkezesség problémája: rosszul figyeljük
meg a jobb és a bal kéz mozdulatait, és nemigen tudjuk, meny­
nyire tanult dolgok ezek. Első ránézésre felismerhetünk egy
hithű muszlimot: még ha van is kése is, meg villája is (ez ritka­
ság), megpróbálja a lehetetlent, hogy csak a jobb kezét használ­
ja. A ballal tilos ételhez nyúlnia, némely testfertályaihoz pedig
a jobbal tilos. Ahhoz, hogy megtudjuk, miért nem tesz ilyen
vagy olyan mozdulatot és miért tesz meg egy másikat, nem
elég az élettan, se az ember motorikus diszimmetriájának lé­
lektana, hanem azokat a hagyományokat is ismernünk kell,
amelyek rákényszerítik. Robert Herz helyesen vetette föl ezt a
problémát.3 Az ilyen és másfajta gondolatok azonban kiterjed­
hetnek mindenre, ami a mozdulatok alapelveinek társadalmi
megválasztásával kapcsolatos.
Helyénvaló lenne tanulmányozni a tanítás, az utánzás min­
denféle módjait, kiváltképpen azokat az alapvető módszere­
ket, amelyeket életmódnak, modusnak vagy tónusnak, „valami
tárgyának", „módozatnak", „formának" nevezünk.
Ez tehát egy első osztályozás, vagy inkább négy szempont.3

3 La Prééminence de la main droite. Újból megjelent a Mélanges de Soáologie

religieuse et de folklore-ban, Paris, Alcan.

435
 HARMADIK FEJEZET

A TEST-TECHNIKÁK BIOGRAFIKUS
FELSOROLÁSA

Ez egy egész más osztályozás, nem mondom, hogy logiku-

sabb, de a megfigyelő számára könnyebb. Egyszerű felsorolás.
Azt gondoltam, bemutatok önök előtt egy sor kis táblázatot,
mint az amerikai professzorok szokták. Egészen egyszerűen
nagyjából követni fogjuk az emberi életkorokat, az egyén hét­
köznapi életútját, hogy felsoroljuk azokat a test-technikákat,
amelyek rá vonatkoznak vagy amiket megtanítanak neki.

1. A születés és a szülés technikái. - A tényeket elég rosszul ismer­

jük, és a klasszikus értesülések egy része vitatható.4 A jobbak
közül valók Walter Roth adatai a queenslandi ausztrál és a Brit
Guyana-i törzsekről.
A szülés formái nagyon változóak. A gyermek Buddha úgy
született, hogy anyja, Májá álltában egy fába kapaszkodott.
Állva szült. Az indiai asszonyok jó része ma is így szül. Azok a
dolgok, amiket mi normálisnak gondolunk, tudniillik a háton
fekvő testhelyzetben szülés, nem normálisabbak, mint mások,
például a négykézláb álló testhelyzetek. Vannak szülési tech­
nikák az anya részéről, és vannak segítői részéről, ahogyan
megfogják a gyermeket; elkötik és elvágják a köldökzsinórt; el­
látják az anyát; ellátják a gyermeket. Itt van tehát néhány elég
jelentős kérdés. És vannak még mások is: a gyerek megtartása,
a nyomorékok kitétele, az ikrek elpusztítása döntő pillanat
egy-egy faj történetében. A gyermek elismerése az ősi történe­
lemben és más kultúrákban is elsőrendű fontosságú esemény.

2. A gyermekkor technikái - A gyermek nevelése és táplálása - Két

egymáshoz kapcsolódó élőlény: anya és gyermek viselkedés-
formái. Nézzük a gyereket: szoptatás stb., hordozás stb. Az a
4 Még Ploss Das Weib című könyvének legutóbbi kiadásai is (Bartels stb. ki­
adásai) kívánnivalót hagynak maguk után.

436
gyerek, akit anyja két-három évig jószerivel a bőrén hordott,
egészen másként viselkedik vele, mint az, akit nem hordoztak
így;5 egészen más viszonyban lesz az anyjával, mint a mi gye­
rekeink. A nyakába, vállára csimpaszkodik, lovagló ülésben a
csípőjén ül. Figyelemre méltó torna ez, egész életére nézve lé­
nyeges. Egy másik torna az anya számára, hogy hordozza. Sőt,
úgy tűnik, a mi gyermekkorunkból eltűnt lelkiállapotok létre­
jöttével van dolgunk. Nemek és bőrök érintkeznek stb.
Elválasztás - Nagyon hosszú, két-három évig is eltart. Köte­
lező szoptatni, olykor még állatokat is. Az asszony nagyon so­
káig nem apasztja el a tejét. Ráadásul van kapcsolat az elvá­
lasztás és a termékenység között, a termékenység az elválasz­
tás idejéig szünetel.6
Az emberiség elég jól kettéválasztható bölcsős és bölcsőtlen
népekre. Vannak ugyanis test-technikák, amelyek feltételez­
nek valami eszközt. A bölcsős országokba sorolhatók az északi
félteke mindkét felének népei, az Andok vidéke és Közép-Af­
rika egyes népességei. E két utóbbi csoportban a bölcső hasz­
nálata a koponya torzításaival is együtt jár (aminek lehet, hogy
súlyos élettani következményei vannak).
A gyermek az elválasztás után - Tud enni és inni; megtanították
járni; edzik a látását, a fülét, ritmus-, forma- és mozgásérzékét,
gyakran zenére és táncra is.
Megtanulja az alvás, a lélegzés fogalmait és szokásait. Föl­
vesz egyes testtartásokat, amikre gyakran rákényszerítik.

3. A serdülőkor technikái. - Főként a férfiaknál kell megfigyelni.

A lányoknál kevésbé fontos azokban a társadalmakban, ame­
lyekre az etnológiai kutatás irányul. A testi nevelés nagy pilla­
nata valójában az avatás. Aszerint, ahogyan a mi fiaink és lá­
nyaink nevelkednek, úgy képzeljük, hogy mindenütt ugyan­
azokat a viselkedésformákat és testtartásokat tanulják el, és
ugyanabban a gyakoroltatásban részesülnek. Ez az elgondolás
már rátik nézve sem igaz - az úgynevezett primitív népeknél
pedig teljesen hamis. Ráadásul úgy írjuk le a tényeket, mintha
mindig és mindenütt létezett volna valami olyasféle iskola,
mint a miénk, ami tüstént elkezdődik, dolga pedig az, hogy vi­
gyázzon a gyerekre és készítse föl az életre. A szabály épp az
ellenkezője ennek. Például: a fiúgyerek nevelése minden feke­
5 Mostanában kezdenek megfigyeléseket közzétenni e tárgyról.
6 A Ploss által összegyűjtött és Bartels feldolgozta tények bőséges gyűjtemé­
nye e kérdésben kielégítő.
437
te társadalomban a kamaszkorban válik intenzívvé, a lányoké
pedig, hogy úgy mondjam, hagyományos marad. A nőknek
nincs iskolájuk. Anyjuk iskolájába járnak, és szüntelenül neve­
lődnek, hogy kivétel nélkül feleség legyen belőlük. A fiúgye­
rek bekerül a férfitársadalomba, ahol megtanulja a mestersé­
gét, főként pedig hadi mesterségét. Férfi és nő számára azon­
ban egyaránt a kamaszkor a döntő pillanat. Ekkor tanulják
meg véglegesen azokat a test-technikákat, amelyeket egész fel­
nőtt életükre megtartanak.

4. A felnőttkor technikái - Ahhoz, hogy ezeket számba vegyük,

követhetjük a nap egyes szakaszait, amelyeken belül az össze­
hangolt mozdulatok és a leállások megoszlanak.
Megkülönböztethetjük az alvást és az ébrenlétet, az ébrenlé­
ten belül pedig a pihenést és a tevékenykedést.
a) Alvástechnikák - Az az elgondolás, hogy a lefekvés termé­
szetes dolog, teljességgel pontatlan. Elmondhatom önöknek,
hogy a háború engem megtanított bárhol, például kőrakáson
aludni, de ágyat változtatni csak némi álmatlanság árán tudok:
csak a második éjszakától vagyok képes gyorsan elaludni.
Ami nagyon egyszerű, az az, hogy különbséget tehetünk az
olyan társadalmak, melyeknek az alváshoz a puszta földön kí­
vül semmijük nincs, meg az olyanok között, amelyek eszköz­
zel segítenek magukon. A „15. szélességi fok civilizációját",
amiről Graebner beszél,7 egyebek között az jellemzi, hogy al­
váshoz kis padot tesznek a tarkójuk alá. A támasz gyakran to­
tem, olykor kuporgó emberalakok, totemállatok faragványai
díszítik. - Vannak gyékényes és gyékény nélküli népek (Ázsia,
Óceánia, Amerika egy része). - Vannak kispárnás és kispárna
nélküli népek. - Vannak népek, akik nagyon szoros körben
összebújnak aludni a tűz körül, sőt tűz nélkül is. Vannak ősi
módszerek a test és a láb fölmelegítésére. A tűzföldiek, akik na­
gyon hideg vidéken élnek, csak a lábukat tudják fölmelegíteni,
amikor alszanak, mivel csak egyetlen (guanaco)bőr takarójuk
van. - Végezetül ott van az állva alvás. Ä maszájok tudnak áll­
va aludni. Én is aludtam állva a hegyekben. Gyakran aludtam
lovon, olykor menet közben is: a ló értelmesebb volt nálam. Az
inváziók ókori történetírói a hunokat és mongolokat lovon
alva ábrázolják. Ez ma is igaz, az alvó lovasok meg se állítják
lovukat.

7 Graebner: Ethnologie. Leipzig, 1923.

438
 Itt van a takaróhasználat. Emberek, akik betakarózva vagy
takaró nélkül alszanak. A függőágy és a felfüggesztve alvás
módja.
Rengeteg szokás ez, amelyek test-technikák, és ugyanakkor
mélyen visszhangoznak biológiai jelenségeket is. Mindezt le­
het és kell is terepen vizsgálni, s az efféle dolgok százait kell
még megismernünk.
b) Ébrenlét: pihenési technikák - A pihenés lehet tökéletes pi­
henés vagy egyszerű leállás: fekve, ülve, guggolva stb. Próbálja­
nak meg leguggolni. Meglátják, micsoda kínlódás lenne például
egy marokkói lakoma, amit minden rituális előírás betartásával
fogyasztanak el. Az ülésmód alapvető. Vannak guggoló és ülő
népek. Ez utóbbiak közt pedig vannak paddal rendelkező és
pad vagy emelvény nélküli népek; ülőalkalmatossággal rendel­
kező és nem rendelkező népek. A fa ülőke, amit guggoló alakok
tartanak, igen figyelemreméltó módon nagyon elterjedt az észa­
ki szélesség tizenötödik fokának minden vidékén és mindkét
félteke egyenlítői területein.8 Vannak népek, akik használnak
asztalt, mások nem. Az asztal, a görög „trapéza" távolról sem
egyetemes. Keleten ez mindenütt rendszerint egy szőnyeg vagy
gyékényfonat. Mindez elég bonyolult, hiszen ezek a megpihe-
nések magukban foglalják az étkezést, a beszélgetést stb. Egyes
társadalmak a pihenést egyedülálló testhelyzetben töltik. így az
egész nílusi Afrikát és Csád vidékének egy részét, Tanganyi-
káig, olyan emberek népesítik be, akik a mezőn gólyalábon pi­
hennek. Van, aki meg tud állni fél lábon támasz nélkül is, mások
botra támaszkodnak. A pihenés technikái valódi kulturális vo­
nások, melyek sok népnél, népek egész családjainál közösek. A
pszichológusok számára mi sem természetesebb; nem tudom,
mindnyájan egyetértenek-e velem, de én úgy vélem, hogy ezek
a szavannái testtartások a magas fű miatt alakultak ki, a pásztor,
az őrszem stb. feladatainak függvényében; ezeket nehezen, ta­
nulással sajátítják el és őrzik meg.
Nézzük az aktív, általában esztétikai jellegű pihenést; még a
pihenéskori tánc stb. is gyakori. Ezekre lentebb visszatérünk.
c) A tevékenykedés, a mozgás technikái - A pihenés meghatáro­
zása szerint a mozgás hiánya, a mozgás pedig a pihenés hiá­
nya. íme egy egyszerű és közönséges felsorolás:
Az egész test mozgásai: mászás; taposás; járás. A járás: az
egyenesen álló test tartása menet közben, légzés, a járás ritmu­

8 Ez Graebner egyik jó megfigyelése, uo.

439
sa, az ököl, a könyök hintáztatása; a törzs a test elé dől-e vagy a
test két oldala felváltva kerül előrébb (mi ahhoz vagyunk szok­
va, hogy egész felsőtestünk egyszerre mozdul). Lábfej kifelé
vagy befelé. A lábszár kinyújtása. Csúfolódni szoktunk a „ka­
kaslépésen". Ezzel a módszerrel éri el a német hadsereg, hogy
a láb a leghosszabbra nyújtózhasson, lévén, hogy a hosszú lábú
északi emberek szeretnek a lehető legnagyobbat lépni. E gya­
korlatok híján Franciaországban sokan közülünk kissé csámpás
térdűek maradnak. íme azon idioszinkráziák egyike, amelyek
egyszerre tartoznak a fajhoz, az egyéni és a kollektív mentali­
táshoz. Az olyan technikák, mint a félfordulat, még furábbak.
Az „elvében" angol „jobbra át" annyira különbözik a miénk­
től, hogy az elsajátítása külön tudomány.
Futás - A láb, a kar helyzete, légzés, a futás mágiája, kitartás.
Láttam Washingtonban a hopi indiánok Tűztestvériségének
főnökét, aki négy emberével azért jött, hogy tiltakozzék, mivel
betiltották egyes alkoholos italok felszolgálását a szertartásai­
kon. Biztos, hogy a világ legjobb futója volt. 250 mérföldet tett
meg megállás nélkül. Ezek a pueblók mind hozzá vannak szok­
va mindenféle elképesztő fizikai teljesítményhez. Hubert, aki
látta ezeket az embereket, fizikailag a japán atlétákhoz hasonlí­
totta őket. Ugyanez az indián páratlan táncos is volt.
Végül elérkeztünk az aktív pihenés technikáihoz, amelyek­
ben nemcsak egyszerijen az esztétika, hanem a testi játékok is
feltárulnak.
Tánc - Önök talán részt vettek von Hornbostel és Curt Sachs
táncóráin. Melegen ajánlom ez utóbbi nagyon szép tánctörté­
neti munkáját.9 Elfogadom felosztásukat, amely szerint van­
nak pihenő táncok és aktív táncok. Talán kevésbé fogadom el
azt a feltételezést, ami e táncok további felosztására vonatko­
zik. Annak az alapvető tévedésnek estek áldozatul, amiben a
szociológia egy része is él. Állítólag lennének kizárólag férfi­
ágon leszármazó és női ágon leszármazó társadalmak. Az egyik,
a nőies, inkább egy helyben táncolna, a másik, a férfiaktól le­
származó inkább a helyváltoztatásban lelné kedvét.
Curt Sachs jobban osztályozta ezeket a táncokat extrovertált
és introvertált táncokra. A pszichoanalízis kellős közepén ta­
láljuk magunkat, ami itt talán kellőképpen megalapozott. Igaz­
ság szerint a szociológiának összetettebben kell látnia a dolgo­
kat. így például a polinézek, főképpen pedig a maorik nagyon

9 Curt Sachs: Weltgeschichte des Tanzes. Berlin, 1933.

440
erősen rázzák magukat még egy helyben is, és nagy helyvál­
toztatásokat végeznek, ha van rá terük.
Meg kell különböztetni a férfi- és a női táncokat, amelyek
gyakran ellentétesek.
Végül tudni kell, hogy az összeölelkezve táncolás a modern
európai civilizáció terméke. Ez mutatja, hogy a számunkra tel­
jesen természetesnek tűnő dolgok történetiek. Ez a táncmód
egyébként, minket kivéve, az egész világ szemében borzalmak
borzalma.
Áttérek azokra a test-technikákra, amelyek mesterségek függ­
vényei és részei, vagy összetettebb eljárások.
Ugrás - Az ugrástechnika átalakulása a szemünk láttára ját­
szódott le. Mindannyian dobbantóról és szemből ugrottunk.
Ennek hál' Istennek vége. Ma szerencsére oldalról kell ugrani.
Magasugrás, távolugrás, mélybe ugrás. Műugrás, rúdugrás. Itt
rálelünk Köhler, Guillaume és Meyerson barátaink elmélkedé­
seinek tárgyára: az ember és az állatok összehasonlító lélektan­
ára. Ezek a technikák végtelenül változatosak.
Mászás - Elmondhatom önöknek, hogy igen gyatra famászó
vagyok - hegyen vagy sziklán még elmegy a dolog. Nevelte­
tés, következésképp módszerbeli különbség.
Az a famászási technika, amikor egy öv öleli körül a mászó
és a fa derekát, minden úgynevezett primitív népnél elsőrendű
fontosságú. Viszont ez az övhasználat nálunk is megvan. Lát­
hatjuk a telefonszerelőket is, amikor csak a vaskapcsaikkal, öv
nélkül másznak. Ezt az eljárást meg kellett nekik tanítani.10
Az alpinizmus módszereinek története roppant figyelemre­
méltó. Áz én koromban mesés előrehaladást tettek.
Lemenés - Nincs szédítőbb, mint elnézni egy kabilt, amint
papucsban lefelé megy. Hogyan képes rá anélkül, hogy el­
hagyná a papucsát? Próbáltam nézni, csinálni, nem értem.
Azt se értem egyébként, hogyan tudnak a hölgyek magas
sarkú cipőjükben járni. Ezt mind meg kell figyelni, nem csak
összehasonlítani.
Úszás - Már elmondtam, mit gondolok róla. Lemerülni, úszni;
segédeszközöket: tömlőket, deszkákat stb. használni. A hajózás
feltalálásának ösvényére léptünk. Egyike voltam azoknak, akik
bíráltuk de Rougé-ék könyvét Ausztráliáról, kimutattuk plágiu­
mait, súlyos pontatlanságokat véltünk benne felfedezni. Má­
sokkal együtt mesének minősítettem elbeszélésüket: látták, amint

10 Végre láttam, hogyan használják (1935. tavasz).

441
a niol-niolok (Nyugat-Ausztrália) nagy tengeri teknőcöket lo­
vagolnak meg. Most viszont kitűnő fényképek állnak rendel­
kezésünkre, amelyeken ezek az emberek teknőcháton látha­
tók. Ugyanígy, az úszáshoz használt fadarab históriáját följe­
gyezte Rattray az Ashantikban (I. kötet). Ez ráadásul biztosan
megvan Guinea, Porto Novo és saját gyarmataink majdnem
minden lagúnájának bennszülötteinél.
Erőkifejtési mozdulatok - Nyomni, húzni, emelni. Mindenki
tudja, mi egy csípődobás. Ez tanult technika, nem pedig egy­
szerű mozdulatsorozat.
Hajítani, a levegőben vagy a talajon dobni stb.; az a mód,
ahogyan az elhajítandó tárgyat ujjaik között tartják, figyelemre
méltó és nagyon változatos.
Tartani. Fogak közt tartani. Lábujjak, hónalj használata stb.
A mechanikus mozgások tanulmányozása elkezdődött. Ez a
mechanikus párképzés a test segítségével. Nyilván emlékez­
nek Reulaux nagy elméletére a párképzésről. És itt a nagy
Farabeuf neve is eszünkbe ötlik - amint az öklömet haszná­
lom, annál is inkább, hisz miután az embernek „chelles-i ökle
lett", „párok" képződtek.
Ide kívánkoznak a kézügyességi trükkök, bűvészmutatvá­
nyok, az atletizmus, az akrobatika stb. Meg kell mondanom
önöknek, hogy világéletemben a legnagyobb csodálattal adóz­
tam a szemfényvesztőknek, a légtornászoknak, és ezzel ma
sem vagyok másként.
d) A testápolás technikái. Dörzsölés, mosdás, szappanozás - Ez a
rovat épp a minap nyílt. A szappant nem az ókoriak találták
föl, ők nem szappanozkodtak. A gallok találták föl. Másfelől
pedig, tőlük függetlenül, egész Közép- és Dél-Amerika (észak­
keleti része) Panama fájával, a „brazilfával" szappanozta ma­
gát, amiről az ország a nevét kapta.
Szájápolás. - A köhögés és köpés technikája. Elmondok egy
személyes megfigyelést. Egy kislány nem tudott köpni, és ettől
minden megfázása súlyosabb lett. Utánanéztem a dolognak.
Apja falujában és különösképpen apja családjában, Berryben,
nem tudtak köpni. Megtanítottam. Kapott köpésenként négy
sous-t. Mivel szörnyen vágyott egy biciklire, megtanult köpni.
Ő az első a családjában, aki tud.
A természetes szükségletek higiénéje - Itt számtalan tényt tud­
nék fölsorolni.
e) A táplálkozás technikája. Evés - Emlékeznek a perzsa sah
anekdotájára, amit Höffding mesél el. A sah III. Napóleon ven­

442
dége volt, és kézzel evett; a császár pedig ragaszkodott hozzá,
hogy aranyvillával egyék. „Nem is tudja, mekkora élvezettől
fosztja meg magát", mondta neki a sah.
A kés használata vagy hiánya. Mac Gee hatalmasat tévedett,
amikor azt vélte megfigyelni, hogy a szeri indiánok (Made-
laine-félsziget, California) a létező legprimitívebb emberek, mi­
vel fogalmuk sincs a késről. Nem esznek késsel, és kész.
Ital - Nagyon hasznos dolog megtanítani a gyerekeknek,
hogy tudjanak inni közvetlenül a forrásból, vízsugárból stb.
vagy a vadak lábnyomából stb., az üveg érintése nélkül stb.
f) A szaporodás technikái - Mi sem technikaibb jellegű, mint a
szexuális testhelyzetek. Nagyon kevés szerzőnek volt elegen­
dő bátorsága ahhoz, hogy erről szót ejtsen. Hálával tartozunk
Kraussnak, hogy közzétette az Anthropophyteia nagy gyűjte­
ményét. Vegyük például azt a közösülési helyzetet, amikor a
férfi az asszony lábát térdénél fogva megemelve tartja. Ez egy
jellemző technika a Csendes-óceán egész vidékén, Ausztráliától
a Behring-szoroson át Peru legcsücskéig - másutt, hogy úgy
mondjam, igen ritka.
Vannak mindenféle normális és nem normális nemiaktus-
technikák. Érintések a nemi szervvel, a lélegzet keveredése, csó­
kok stb. Itt a technikák és a nemi erkölcs szoros kapcsolatban
állnak.
g) Itt vannak végezetül az ápolás, a nem normális gondozásának
technikái: masszázsok stb. De lépjünk tovább.

443
 NEGYEDIK FEJEZET

ÁLTALÁNOS MEGFIGYELÉSEK

Az általános kérdések talán jobban fogják érdekelni önöket,

mint a technikáknak ez a felsorolása, amit túl hosszadalmasan
tárgyaltam önök előtt.
Mindezekből az derül ki nagyon világosan, hogy mindenütt
cselekvéssorozatok fizio-pszicho-szociológiai összetételeivel ál­
lunk szemben. Ezek a cselekvések többé-kevésbé megszokot­
tak, és az egyén és a társadalom történetében többé-kevésbé
régiek.
Menjünk még messzebbre: annak, hogy az egyénnél köny-
nyebb megvalósítani őket, éppen az az egyik oka, hogy mind­
ezeket a társadalmi tekintély révén és számára tanuljuk meg.
Elmondom, hogyan érttettem meg káplárként az embereim­
mel, mi értelme zárt sorban gyakorlatozni, négyes sorban, lé­
pésben menni. Megtiltottam, hogy egyszerre lépjenek, sorba
vagy két négyes vonalba álljanak, és átvezényeltem a szakaszt
az udvar két fája között. Egymás hegyén-hátán bukdácsoltak.
Rájöttek, hogy nem is akkora hülyeség, amit csináltatnak ve­
lük. A csoportos életben mindenütt van egyfajta oktatása a zárt
sorban való mozgásoknak.
Minden társadalomban mindenki tudja és tudnia is kell, meg
is kell tanulnia, hogy bármely helyzetben mit kell tennie. A tár­
sadalmi élet természetesen ostobaságoktól és anormalitásoktól
sem mentes. A hiba is lehet alapelv. A francia tengerészet csak
nemrégiben kezdte úszni tanítani a matrózait. De az alapelv:
példa és rend. Mindezen tényeknek tehát alapos szociológiai
okuk van. Remélem, ebben igazat adnak nekem.
Másfelől, mivel ezek testmozdulatok, mindez óriási bioló­
giai, élettani gépezetet föltételez. Milyen nagy vajon a pszicho­
lógiai fogaskerék? Szándékosan mondok fogaskereket. Egy Com-
te-követő azt mondaná, hogy a társadalmi és a biológiai között
nincs intervallum. Én azt mondhatom önöknek, hogy itt a

444
pszichológiai tényeket áttételnek látom, nem pedig oknak, ki­
véve az alkotás vagy a reform pillanataiban. Az újításnak, az
elvek lerakásának esetei ritkák. Az alkalmazkodás egyéni pszi­
chológia dolga. Ezt azonban rendszerint az oktatás irányítja,
vagy legalábbis az együttélés, a kapcsolatok körülményei.
Másfelől két nagy-nagy kérdés van a lélektan napirendjén:
az egyéni képességé, a technikai orientációé meg a karakterisz­
tikáé, a biotipológiáé, amelyek versenghetnek az imént rövi­
den vázolt kutatással. A pszichológia nagy előrehaladása a leg­
utóbbi időben véleményem szerint nem a pszichológia, úgy­
mond, képességei kapcsán jött létre, hanem a pszichotechnikában
és a pszichikai „egészek" elemzésében.
Itt az etnológus szembe találja magát egy-egy adott fajta,
egy-egy adott nép ilyen és ilyen biológiájának nagy kérdései­
vel. Ezek alapkérdések. Azt gondolom, hogy bárminek lát-
szódjék is, itt is biológiai-szociális jelenségekkel van dolgunk.
Úgy vélem, hogy mindezen technikák alapvető oktatása abban
áll, hogy a testet a használatukhoz idomítjuk. A sztoicizmus
legnagyobb próbatételeinek stb., amelyek az emberiség legna­
gyobb részénél az avatást jelentik, az a céljuk, hogy elsajátíttas­
sák a hidegvért, az ellenálló képességet, a komolyságot, a szel­
lemi készenlétet, a méltóságot stb. Hajdani alpinistáskodásom
legnagyobb hasznát abban látom, hogy megtanultam a hig­
gadtságot, ami lehetővé tette számomra, hogy állva aludjam a
legkisebb kiszögellésen a mélység fölött.
Úgy gondolom, hogy az önmagukat meghatározott ered­
mény elérése érdekében szelektáló emberfajták nevelésének ez
az egész fogalma magának a történelemnek is alapvető mozza­
nata: a látás tanítása, a járás, fölmászás, lemenés, futás tanítása.
- Ez kiváltképp a higgadtság elsajátíttatásában áll. Ez pedig el­
sősorban késleltetési mechanizmus, az összehangolatlan moz­
gások megakadályozása; a késleltetés pedig lehetővé teszi az
összehangolt mozdulatok immár összehangolt válaszát, ame­
lyek így az akkor megválasztott cél irányába hatnak. Az em­
bert megrohanó nyugtalansággal szembeni ellenállás a társa­
dalmi és mentális életben alapvető dolog. Vízválasztó a kettő
között, még az úgynevezett primitív társadalmakat is osztályok­
ba sorolja: aszerint, hogy reakcióik durvák vagy kevésbé azok,
meggondolatlanok, öntudatlanok vagy épp ellenkezőleg, beha­
tároltak, pontosak, tiszta tudattól vezéreltek-e.
A társadalomnak köszönhető, hogy a tudat beavatkozik.
Nem a tudattalannak köszönhető, hogy beavatkozik a társada­

445
lom. A társadalomnak köszönhető, hogy létezik a kész mozdu­
latok biztonsága, a tudat uralkodik az érzelmen és a tudattala­
non. A józan észnek köszönhető, hogy a francia tengerészet kö­
telezi a matrózokat, tanuljanak meg úszni.
Innen könnyűszerrel átléphetünk kevésbé filozofikus terü­
letekre.
Nem tudom, felfigyeltek-e arra, amire Granet barátunk már
utalt a taoizmus technikáiról, test-technikáiról, főleg légzés-
technikáiról szóló nagy kutatásaiban. Elegendő mértékben ta­
nulmányoztam a jóga szanszkrit szövegeit ahhoz, hogy tud­
jam, ugyanezek a tények megvannak Indiában is. Azt gondo­
lom, hogy még misztikus állapotaink mélyén is vannak olyan
test-technikák, amelyeket még nem figyeltek meg, s vannak
olyanok, amelyeket Kínában és Indiában a legősibb idők óta
tökéletesen megfigyeltek. A misztika e szocio-pszicho-bioló-
giai tanulmányozását el kell végezni. Úgy vélem, hogy szük­
ségképpen vannak olyan biológiai eszközök, amelyek segítsé­
gével „kapcsolatba léphetünk Istennel". Bármennyire is csak
Kínában és Indiában alapvető szempont a légzéstechnika, sok­
kal általánosabban elterjedtnek gondolom. Mindenesetre ezen
a ponton sok olyan tény megértéséhez van eszközünk, amiket
eddig nem tudtunk megérteni. Azt is gondolom, hogy a közel­
múlt reflexoterápiai felfedezései minden figyelmet megérde­
melnek tőlünk, szociológusoktól, a biológusok és pszichológu­
sok mellett... akik ebben nálunk sokkalta illetékesebbek.

446
 HETEDIK RÉSZ

T Á R S A D A L O M M O R F O L Ó G IA
 TANULMÁNY
AZ ESZKIMÓ TÁRSADALMAK
ÉVSZAKONKÉNTI VÁLTOZÁSAIRÓL
Társadalommorfológiai tanulmány1

A z eszkimó társadalmak társadalommorfológiájának tanul­

mányozását tűztük magunk elé. Köztudomású, hogy ezzel a
szóval azt a tudományt jelöljük,2 amely nem pusztán a leírás,
hanem a magyarázat szándékával tanulmányozza a társadal­
mak materiális alapját, vagyis a formát, amely szerint egy-egy
adott földön megtelepszenek, a népesség mennyiségét és sű­
rűségét, megoszlásának módját és mindazon dolgok együttesét,
amelyek a közös élet székhelyéül szolgálnak.
Mivel azonban munkánk egy földrajzilag meghatározott né­
pességre vonatkozik, nem szabad tisztán etnográfiai tanul­
mánynak tekinteni. Célunk a legkevésbé sem az volt, hogy le­
író monográfiába gyűjtsük az eszkimó népek morfológiája kí­
nálta különféle sajátosságokat. Épp ellenkezőleg, az eszkimók
kapcsán adalékokat kívánunk szolgáltatni egyfajta általános­
sághoz. Tanulmányunk határozott tárgyául pedig azért válasz­
tottuk ezt a figyelemre méltó népességet,3 mert azok a viszo­

1 Kivonat az Année Sociologique-ból (IX. kötet, 1904-1905), H. Beuchat közre­

működésével.
2 Lásd Année Soáologique, II., 520. skk. Dürkheim jegyzete, valamint a kö­
vetkező évek (VI. szekció).
3 Jobb híján „népességet" mondunk. Teljesen pontatlan lenne nemzetről
beszélni, hiszen a kevéssé körülhatárolt eszkimó törzsek nemzetnek még csí­
ráját sem alkotják. Ám ugyancsak teljesen pontatlan lenne e kis létszámú cso­
port (számukat alig hatvanezerre becsülik, lásd H. Rink: The Eskimo Tribes,
Their distribution and Characteristics. Meddelelser om Grönland, XL, L, 31. skk.,
az itt megadott számokat a későbbi kutatások sem találták valótlannak) tör­
zsei között olyasfajta különbségeket elképzelni, mint amilyenek más úgyne­
vezett primitív társadalmak törzseit elkülönítik egymástól. Az egész civilizá­
ciót, éppúgy, mint magát a fajtát, figyelemre méltó egységesség jellemzi. A faj­
ta egységéről lásd Rink, uo., 8. skk. és Bahnson: Etnografien. Copenhague, 1894,
I., 223. A nyelv egységességéről lásd Rink, uo. és II. kötet, 6. skk. (természete­
sen nem fogadjuk el Rink valamennyi hipotézisét), főként pedig W. Thalbitzer

449
nyok, amelyekre rá kívánjuk irányítani a figyelmet, náluk mintegy
elterebélyesedtek és kiteljesedtek, nyilvánvaló jellegzetességeket
viselnek, ami lehetővé teszi természetük és horderejűk jobb
megértését. Ezáltal jobban felkészülünk arra is, hogy olyan tár­
sadalmakban is észrevegyük mindezeket, ahol kevésbé szem-
beszökőek, ahol a többi társadalmi tény szövedéke ezeket a
megfigyelő elől inkább eltakarja. Az eszkimók azért kínálnak e
tekintetben kiváltságos kutatási területet, mert morfológiájuk
az egyes évszakokban más és más: az emberek csoportosulásának
mikéntje, házaik nagysága és formája, intézményeik természe­
te az évszakokat követve állandóan változik. E változások, me­
lyeknek kivételes mélységét később látni fogjuk, különösen
kedvező körülmények közt teszik lehetővé annak tanulmá­
nyozását, hogy az emberi csoportosulások materiális formája,
vagyis anyagi alapjuk természete és összetétele miképpen érinti
a közös tevékenység különféle formáit.
Talán lesz, aki úgy találja, hogy egyetlenegy népesség túl
szűkös alap egy olyan tanulmányhoz, amelynek célja nem
egyetlen sajátos esetre alkalmazható tételek kimondása. Azon­
ban először is nem szabad szem elől téveszteni, hogy az eszki­
mók, ha földeket nem is, de hatalmas partszakaszokat foglalnak

kitűnő könyvét: A Phonetical Study of the Eskimo Language stb. Meddelelser

om Grönland, XXXI. kötet, Copenhague, 1904,225. skk. Ez az egységesség már a
legelső felfedezők számára is ismeretes volt, és alapul szolgált Franklin és az
őt követők instrukcióihoz. Vö. Franklin: Narrative of an Expedition to the shores
of the Polar Sea. London, 1823,43.; Miertsching: Reisetagebuch. 37., 42.; Mark­
ham, in Arctic Papers, 151. Az anyagi és erkölcsi egységről bőséges adatokkal
szolgál Murdoch könyve: The Point Barrow Eskimo. X th A nnual Report of the
Bureau of American Ethnology. H. P. Steensby könyve, Om Eskimo Kulturens
Oprindelse, en etnografisk og antropogeografisk Studie. Copenhague, 1905, első­
sorban az anyagi kultúrának van szentelve, és kitűnő demonstrációja mind­
annak, amit most szeretnénk előbbre vinni. Néhány speciálisabb etnográfiai
munka, amelyek ugyancsak helytállók: O. Mason: Primitive Travel and
Transport. Report of the United States National M useum (Smithsonian Institut,
1896); Murdoch: The Forms of the Eskimo Bows, Naturalist. VIII., főként 869.;
Rink és Boas a mondákról, Journal of American Folk-Lore, II., 122. skk.; The
Folklore of the Eskimos, uo. XVII., 1-14.; vö. The Eskimos of Baffin Land. Bul­
letin of the American M useum of Natural H istory, XV., 1., 1901, 355. skk. A kü­
lönböző eszkimó csoportoknak egyetlen mitológiája, egyetlen technológiája,
egyetlen társadalmi szerveződése, egyetlen nyelve van; a nyelvet illetően
csak nyelvjárási különbségek, közös vonásaik többi részénél pedig gyakorlati
változatok vannak. Jelen munkánk annak kimutatását is célozza, hogy mor­
fológiájuk is egységes. Az összehasonlítás és általánosítás ezáltal sokkal
könnyebbé és biztonságosabbá válik.

450
el.4 Nem egy, hanem több eszkimó társadalom van,5 melyek
műveltsége elég egységes ahhoz, hogy haszonnal hasonlíthas­
suk össze, ugyanakkor elég tarka is ahhoz, hogy ezek az össze­
vetések termékenyek legyenek. Ráadásul tévedés lenne azt hin­
ni, hogy egy tudományos állítás hitelessége nagymértékben függ
azon esetek számától, amelyekben igazolhatónak gondoljuk.
Ha egy akár egyedi, de módszeresen és aprólékosan tanulmá­
nyozott esetben fölállítunk egy összefüggést, ennek valószerű­
sége másképpen bizonyos, mint ha nagyszámú, de össze nem
illő ténnyel, érdekfeszítő, de a legkülönbözőbb társadalmakból,
rasszokból, kultúrákból összeszedett példákkal illusztrálva bizo­
nyítjuk ugyanazt. Stuart Mill mondja valahol, hogy egy törvény
bizonyításához elegendő egyetlen jól elvégzett kísérlet: főként
sokkal bizonyítóbb erejű, mint sok, rosszul elvégzett kísérlet.
Márpedig ez a módszertani szabály a szociológiára éppúgy al­
kalmazható, mint a többi természettudományra. Munkánk vé­
gén jelezni fogunk egyébként néhány tényt, amelyek arról ta­
núskodnak, hogy az eszkimóknál megállapított összefüggések
nem nélkülözik az általánosságot.
E kérdések boncolgatása arra vitt bennünket, hogy ponto­
sabban meghatározzuk, miként viszonyuljunk az antropogeo-
gráfiának nevezett szaktudomány módszereihez.6 Az antropo-

4 Lásd lentebb, 457. skk.

5 Itt nem tudjuk név szerint fölsorolni az összes eszkimó társadalmat. Beér­
jük azzal, hogy utalunk a legfontosabb művekre, amelyek a földrajzi nevek e kér­
désével foglalkoztak. Alaszkával kezdve: Dali: Alaska and its Resources. 1872,
I., 180. skk. és Contributions to North American Ethnology. I., 1-8.; Porter, Wells
és Kelley lentebb idézett munkái; P. Petitot: Monographie des Eskimos Tchiglit.
Paris, 1872, xiii. skk.; Boas: The Central Eskimos. Sixth A nnual Report of the
Bureau of American Ethnology, 414. skk. Mint látni fogjuk, úgy tűnik, hogy a kü­
lönféle labradori és grönlandi csoportok nem viselnek törzsi nevet (vö. len­
tebb, 461.). A legjobb térkép, ami minden fölsorolásnál többet ér, Thalbitzer
művében található: A Phonetic Study... In Medd. Gr. XXXI.
6 Mint tudjuk, e tudományágat Ratzel alapozta meg, akinek főbb műveit:
Anthropogeographie (I. rész, 2. kiadás 1899, II. rész, I. kiadás 1891), Politische
Geographie (1897) más, ugyanezen szellemben született írásokkal együtt folyó­
iratunkban ismertettük, lásd Année Sociologique, II., 522.; III., 550.; IV., 565. stb.;
VI., 539. skk., VIII., 612., 620. (Vö. Ratzel összefoglalásával, III., 9.) Az A nth­
ropogeographie 1^ 579. skk. lapjain kimerítő bibliográfia található az 1899-ig meg­
jelent művekről; ez folytatódik a Bibliographie des Annales de Géographie humán­
geográfiai rovatában. Az iskola legfontosabb közelmúltbeli munkái Vidal de La
Blache, Martonne, Brunhes, Demangeon Francia iskolájának művei (vö. Vidal
de La Blache: La géographie humaine, ses rapports avec la géographie de la
vie. Revue de Synthese Historique, 3.1903,219-240.).

451
geográfia által kezelt tények bizonyos értelemben ugyanolyan
fajtájúak, mint amelyekkel most foglalkozni fogunk. Ugyan­
csak annak tanulmányozását tűzi ki célként, hogy az emberek
miképpen oszlanak meg a Földön, és hogy milyen a társadal­
mak materiális formája, s igazságtalanok lennénk, ha el nem
ismernénk, hogy az ebben az irányban folytatott kutatások
fontos eredményeket hoztak. Mi sem áll tőlünk távolabb tehát,
mint hogy alábecsüljük akár a kézzelfogható felismeréseket,
akár azokat a termékenyítő javaslatokat, amelyeket ennek a ra­
gyogó munkacsoportnak köszönhetünk. Ha a társadalmakat
csupán szervezett embercsoportoknak tekintjük a föld teke meg­
határozott pontjain, ezzel nem esünk abba a hibába, hogy úgy
nézünk rájuk, mintha függetlenek volnának területi alapjaik­
tól; világos, hogy a talaj összetétele, ásványkincsei, állat- és nö­
vényvilága hatással vannak szerveződésükre. Ám minthogy
ennek az iskolának a tudósai a földrajz specialistái, természe­
tesen arra éreznek indíttatást, hogy a dolgokat, amelyekkel
foglalkoznak, nagyon sajátos nézőpontból lássák: szakterüle­
tük miatt csaknem kizárólagos jelentőséget tulajdonítottak a
földtani összetevőnek.7 Ahelyett, hogy a társadalmak anyagi
szubsztrátumát minden elemével együtt és minden vonatko­
zásában tanulmányoznák, figyelmük főként és mindenekelőtt
a talajra irányul; ez áll kutatásaik homlokterében, s a közönsé­
ges földrajztudósoktól csupán annyiban különböznek, hogy
jobban odafigyelnek a talaj és a társadalom kapcsolataira.
Másfelől, e tényezőnek valami, Isten tudja, miféle tökéletes
hatékonyságot tulajdonítottak, mintha képes volna létrehozni
azokat a hatásokat, amelyek pusztán erői jóvoltából benne rej­

7 Egy ilyen rövid dolgozatban természetszerűleg nem vehetjük figyelembe

azokat a műfajilag még nehezen meghatározható munkákat, amelyek köze­
lebb állnak a szociológiához, mint a földrajzhoz, mivelhogy inkább történeti
földrajzi művek, s inkább földrajz- és társadalomtörténet-filozófiai megállapí­
tásokat tartalmaznak: ilyenek például: Ramsay: The Geographical Conditions
determining History and Religion etc. Geographical Journal, 1902, 257. skk.;
Mackinder: The Geographical Pivot of History. Geographical Journal, 1904, 421.
skk., főként pedig Vidal de La Blache: Tableau de la géographie de la France, vö.
M. Vacher: Année Sociologique, VIII., 613. Szintén nem vettünk figyelembe
egyes vázlatokat, melyeket főként amerikai etnográfusoknak köszönhetünk, s
amelyek még közelebb állnak ahhoz, amivel itt kísérletezni fogunk. Ezekben
főként a fizikai környezetnek a társadalmi, főként technikai és vallási életre
gyakorolt közvetlen hatását mutatják ki; lásd különösen Mac Gee, Mason és
mások előadásait, in Report of the United States National M useum, 1895,741. skk.
452
lenek,8 úgyszólván anélkül, hogy versengenie kellene más erők­
kel, amelyek egészében vagy részben erősítik vagy semlegesí­
tik. Csak fel kell ütnünk a legelismertebb antropogeográfusok
műveit, hogy ezt a felfogást már a fejezetcímekben megtalál­
juk: sorjában szó esik bennük a talaj és a lakhely, a talaj és a csa­
lád, a talaj és az állam stb. kapcsolatairól.9 A talaj viszont való­
jában ezer másik, tőle elválaszthatatlan tényezővel együtt fejti
ki hatását. Ahhoz, hogy egy adott ásványkincs rábírja az em­
bereket: csoportosuljanak a terep egy adott pontján, puszta lé­
tezése nem elegendő; az is kell hozzá, hogy az ipari technika
fejlettsége lehetővé tegye a kiaknázását. Ahhoz, hogy össze­
költözzenek ahelyett, hogy szétszórva éldegélnének, nem elég,
hogy az éghajlat vagy a talaj szerkezete erre ösztökélje őket,
hanem arra is szükség van, hogy jogi és valláserkölcsi állapo­
tuk lehetővé tegye számukra a közös életet.10 A tisztán földrajzi
helyzet távolról sem az a lényegi valami, amelyre tekintetün­
ket csaknem kizárólagosan irányítanunk kell: egyike csupán
azoknak a feltételeknek, amelyektől az emberi csoportosulá­
sok anyagi formája függ; sőt hatásait a leggyakrabban csak
azon számos társadalmi állapoton keresztül fejti ki, amelyeket
érinteni kezd, s a végső eredményt egyedül ezek magyaráz­
zák. Egyszóval, a földtani tényezőt kapcsolatba kell hozni a tár­
sadalmi környezettel, a maga teljességében és összetettségé­
ben. Nem lehet elszigetelni tőle. Mi több, amikor hatásait vizs­
gáljuk, visszahatásait a közösségi élet minden kategóriájában

8 Ennek az iskolának utolsó képviselője, aki egyszersmind az egyetlen kivé­

tel e szokás alól, Demangeon valóban úgy gondolja (La Pleine Picarde. Paris,
1905,455-456.), hogy a talaj a társadalom közvetítésével hat az emberre. így a
mi elméletünkhöz jut el, vagy, ha akarjuk, nekünk kell csupán csatlakoznunk
az övéhez, jóllehet nem mindig alkalmazza. Egy összehasonlításból ez érthe­
tőbbé válik. Davis egy különös cikkben: A Scheme of Geography (Geographical
Journal, XXII., 1903, 413. skk.) azt várja el a földrajztudománytól, hogy adjon
magyarázatot a föld hordozta emberi életre. Egy érdekes vázlattal próbálja áb­
rázolni azokat a korrelációs vonalakat, amelyeket a földrajznak föl kellene tár­
nia és azokat a síkokat, amelyeket e vonalak metszenek. Véleményünk szerint
az egyik ilyen sík éppen hogy és mindig is a társadalom, s a földtani feltételek a
társadalmon keresztül, a társadalmi sokaság révén érintik az egyént.
9 Ez Ratzel Anthropogeographie c. munkája első, a kettő közül inkább szocio­
logikus kötetének vázlata. Vö. Année Sociologique, III., Ratzel saját ismertetése.
10 így például Meurthe-et-Moselle megye lakosságának növekedése nem­
csak a bányák, csatornák stb. meglétének volt köszönhető, hanem a protekcio­
nizmusnak is, valamint annak, hogy fölfedezték a vaspiritek megmunkálásá­
nak mikéntjét.

453
nyomon kell követnünk.1112Mindezen kérdések tehát nem föld­
rajziak, hanem tisztán szociológiaiak; és szociológiai szellem­
ben fogjuk érinteni azokat is, amelyek jelen munkánk tárgyát
képezik. Tudományágunkat, amelyhez ez a tanulmány is tar­
tozik, nem csupán a neologizmusok öncélú kedvelése miatt
nevezzük meg szívesebben a társadalommorfológia, mint az
antropogeográfia kifejezéssel; a címkézésbeli különbség az irá-
nyultságbeli eltérést takarja.
Egyébként, bár az eszkimók antropogeográfiájának kérdése
elég gyakran vonzotta a földrajztudósokat, akiket mindig is ér­
dekeltek a sarkvidékek problémái, azt a témát, amivel most
foglalkozni fogunk, műveikben csak esetlegesen és töredéke­
sen kezelik. A két legújabb munka: Steensby: Om Eskimo Kultu-
rens oprindelsen és Riedel: Die Polarvölker. Eine durch natur­
bedingte Züge characterisierte Völkergruppe13. Az első, a jobbik,
inkább etnográfiai tanulmány; fő célkitűzése, hogy meghatá­
rozza az eszkimó civilizáció egységét és megkeresse eredetét,
melyet a szerző másutt vél megtalálni, mint maguk az eszki­
mók, anélkül azonban, hogy ez az állítás kellően meggyőző bi­
zonyítékokon nyugodnék. A másik könyv kizárólagosabban
földrajzi beállítottságú; jó leírását találjuk benne mindannak,
amit eleddig az eszkimó törzsekről és lakhelyeikről megtud­
hattunk. Túlzott formában, ami egy hallgatói disszertáció ese­
tében nem meglepő, megtaláljuk benne azonban a földtani ténye­
ző kizárólagos hatásának elméletét is. Ami a többi megjelent
munkát illeti, ezek szinte kizárólag a vándorlások problémájára

11 Hogy nézőpontunkat érthetőbbé tegyük, természetesen szükségünk len­

ne a közelmúltbeli munkák átfogó kritikájára. Szerintünk a morfologikus je­
lenségek hatásai nem korlátozódnak egyes jogi jelenségekre, olyanokra példá­
ul, amelyekre Brunhes utal a vízgazdálkodás és az öntözési jogok kapcsán, ha­
nem kiterjednek a társadalom-élettan legmagasabb szféráira is (vö. Dürkheim:
Division du travail. 2. kiadás, 252. skk.; vö. Durkheim-Mauss: Essai sur quel­
ques formes primitives de classification. Année sociologique, VI., 75. skk.). Rá­
adásul a tellurikus tényezők élettani jelenségek közvetítésével vagy e jelensé­
gek hiánya folytán fejtik ki hatásukat. így például amikor a nomadizmust a
pusztasághoz kötik, mint Martonnet (Peuples du haut Nil. Annales de Geog­
raphie, 1896), megfeledkeznek arról, hogy a nílusi pusztaság részben művelhe­
tő, és hogy egyes népeket mindenfajta mezőgazdasági technika hiánya tart a
nomadizmus állapotában.
12 Copenhague, Salmonsen, 1905.
13 Disszertáció, Halle, 1902.

454
összpontosítanak. Szerzőik: Hassert,14 Boas,15 Wächter,16 Issa-
chsen17 és Faustini18. Mason szállítóeszközökről szóló művé­
nek19 harmadik része érinti különösképpen az eszkimókat, ám
ez főként technológiai jellegű tanulmány: elsősorban a szállító-
és közlekedési eszközökről szól.
Egy szó, mint száz, Steensby nagyjából az egyetlen, aki némi
figyelmet szentelt az eszkimó morfológia évszakonkénti válto­
zásai speciális kérdésének; hogy nekiveselkedjünk, jóformán
csak a megfigyelők közvetlen adataira hagyatkozhatunk.20
14 Die Völkerwanderung der Eskimos. Geographische Zeitschrift, 1.1895,302-
332. Ez a mű főként az ázsiai eredetről és a talajhoz való alkalmazkodás kérdé­
seiről szól. Ugyanezen szerzőtől Die Polarforschung stb., Leipzig, 1902 az előbbi
munkát végzi be.
15 Ueber die ehemalige Verbreitung der Eskimos in Arktischen Amerika­
nischen Archipel. Zeitschrift d. Gesellschaft fü r Erdkunde Berlin. 1893.
16Grönländische Eskimos, Natur, 1898.
17Die Wanderungen der Eskimos. Petermanns M ittheilungen, 1903. 75-79. Issa-
chsen kapitány érdeme, hogy North-Devon felderítése kapcsán felállította és
bebizonyította Nyugat-Grönland benépesedésének legvalószínűbb hipotézi­
sét. Vö. Severdrup: N yt Land. 1904, II., 275., N ew Land. II., 212.
18 L'Esodo Eskimese. Un capitolo di anthropogeographia artica. Rivista della
Física, Matemática e Scienze Naturale Pavia, IV., 1903, 28. Vö. C. R. in Geogra­
phical Journal, 1904, XXIII., 392. Faustini az eszkimókat okkal osztja két cso­
portra, délnyugatira és északira, akik az alaszkai Nome-fok környékén vál­
hattak szét.
19 O. Mason: Primitive Travel and Transport. In Report of the United States
National M useum. (Smithsonian Institut) 1896.
20 Hasznos lesz, ha megadjuk itt az általunk használt munkák összefoglaló
bibliográfiáját, ha másért nem, azért, hogy ettől fogva rövidítve idézhessük
őket. Teljesebb és majdhogynem kimerítő könyvészeti adatok találhatók Pil­
ling művében: Bibliography of Eskimauan Languages. Smithsonian Institut, 1893,
és Steensby idézett művében, 207. skk.
A Grönlandról szóló legrégebbi munkák a legjobbak közül valók; ezek töb­
bek közt a következők: H. Egede: Det Gamle Grönlands N ye Perlustration stb.
Kjöbenhavn, 1741 (a korábbi kiadásokat is forgattuk, de Perlus. rövidítés alatt
erre fogunk hivatkozni), jó francia fordítása is van, amelyet D. R. P. (Des
Roches de Parthenay) adott ki 1763-ban Genfben a következő címmel: Egede:
Description et Histoire Naturelle du Groenland; D. Cranz: Historie von Grönland.
Leipzig-Barby, 1745 (az egyetlen jó kiadás, az angol kevésbé ritka: Description
of Greenland. London, 1757), a délebbi törzsekről szól, és viszonylag független
forrás; egyszerűen a szerző nevével fogunk rá hivatkozni. Eztán következnek
Rink könyvei, a már idézettek mellett a Grönland, geografisk og statistisk besk-
revet. Copenhague, 1852-1857; Grönlands Eskimoiske Eventyr og Sagn. Kbhvn,
1856,1871, angol fordítása: Tales and Traditions of the Eskimo. Edinburgh, 1875
(= T .T .). Mindezek a művek Nyugat-Grönland eszkimóira vonatkoznak. A ke­
leti eszkimóknak szentelt munkák közül a legfontosabb: Holm: Ethnologisk
Skizze af Angmagssalikeme. In Meddelelser om Grönland, 1888, X. kötet (= Holm).

455
 I
ÁLTALÁNOS MORFOLÓGIA

Mielőtt azonban azt vizsgálnánk, milyen sajátos formákat mu­

tat e társadalmak alaktana az esztendő különféle időszakaiban,
meg kell határoznunk, melyek az állandó jellemzői. A néhány
elszenvedett változás mellett mégiscsak vannak alapvető vo­
nások, amelyek mindig ugyanolyanok maradnak, s ezektől
függenek a változó sajátságok, amelyekkel azután foglalkozni
fogunk. Az a mód, ahogyan az eszkimó társadalmak a földhöz
kötődnek, a belőlük szerveződő elemi csoportok száma, ter­
mészete és nagysága változatlan tényezők, s ezen az állandó

A legértékesebbek közt van a „Commission for Ledelsen af de Geologiske og

Geografiske Undersögelser i Grönland" közleményeinek együttese; a bizottság
volt szíves nekünk ajándékozni egy példányt, itt köszönjük meg nagylelkűsé­
güket (Meddel. Gr/.-ként idézzük).
A labradori eszkimókról csak szórványos forrásaink vannak, amelyeket itt
nem érdemes idézni; az egyetlen monográfia a Hudson-szorostól délre élőkről
szól: L. M. Turner: The Hudson Bay Eskimo. In X lth A nnual Report of the Bureau
of American Ethnology (1889-1890) (= Turner).
A középvidéki eszkimókról a legjobb dokumentumok, időrendben: W. E.
Parry: Journal of a Second Soyage of Viscovery of a North West Passage. 1821,1822,
1823, London, 1824 (= Parry) és G. F. Lyon: The Private Journal of Captain Lyon,
during the recent Voyage of discovery with Capt. Parry. London, 1824 (= Lyon),
mindkét beszámoló főként arról a törzsről szól, amely két egymást követő év­
ben Iglulikban állomásozott. Ezután következnek Hall dokumentumai, ame­
lyeket sajnos elővigyázattal kell kezelni, és részben nagyon rosszul is publikál­
ták őket; a Schwatka-expedíció jelentései, főként Klutschak beszámolója: Als
Eskimounterden Eskimos. Wien, 1881 (= Klutschak), végezetül pedig F. Boas két
monográfiája: The Central Eskimo. In V lth A nnual Report of the American
Bureau of Ethnology, 1884-1885 (= C. E.) és The Eskimo of Baffin Land and
Hudson Bay. In Bulletin of the American M useum of Natural History, XV., 1. New
York, 1901 (= E. B. U .
A Mackenzie környéki eszkimókról csak szórványos adataink vannak, és P.
Petitot két, kevéssé megbízható könyve: az egyik a Monographie des Esquimaux
Tchiglit. Paris, 1872 (= Mon.).
A publikációk száma ismét bőségessé válik, ha Alaszkához érünk. De a leg­
jobbak, és az egyedüliek, amelyeket állandóan használtunk: J. Murdoch: Ethno­
logical Results of the Point Barrow Expedition. In IX th A nnual Report of the
Bureau of American Ethnology, 1887-1888 (= Murdoch); és E. W. Nelson: The
Eskimo about Behring Strait. X VIIIth A nnual Report of the Bureau of American
Ethnology, I. rész, 1899 (= Nelson).
A többi közleményre hellyel-közzel hivatkozunk majd. Mindenesetre, ha
nem is mondhatjuk, ami már elhangzott, hogy az eszkimók a legjobban ismert
népcsoport; annyit el kell ismernünk, hogy a velük foglalkozó monográfiák­
nak viszonylag kielégítő halmaza áll rendelkezésünkre.

456
alapon jönnek létre azok a periodikus változások, amelyeket a
későbbiekben leírunk és magyarázunk. Mindenekelőtt ezt az
alapot kell tehát kutatnunk és megismernünk. Más szóval, mi­
előtt évszakonkénti morfológiájukat megalkotnánk, létre kell
hoznunk általános morfológiájukat a lényeget illetően.21
Az eszkimók jelenleg22 az északi szélesség 78° 8' (Itahi te­
lep, Smith-szoros, Grönland északnyugati partjainál)23 és dé­
lebbre az 53° 4' közt élnek, ez utóbbi a Hudson-öböl nyugati
partja, a legtávolabbi pont, ahová rendszeresen eljárnak, de
itt nem tartózkodnak hosszasabban.24 A Labrador-félsziget
partjain körülbelül az északi szélesség 56. fokáig járnak föl, a
Csendes-óceánon pedig az 56° 44'-ig.25 Óriási, 22 szélességi és
majdnem 60 hosszúsági fokot bezáró területet fednek tehát

21 Steensby: Om Eskimo Kulturens stb. c. könyve 50. skk. lapjain számos álta­
lános morfológiai adatot találunk az egyes törzsekre vonatkozóan.
22 Az eszkimó kultúra ősi elterjedéséről lásd Steensby, uo. 50. skk. A legésza­
kibb lakott pont a 83o körül van, a Hazeu tó mellett (T. de Grinnel), lásd Greely:
Three Years of Arctic Service. L, 379-383. Az egész északi félsziget lakott volt.
Markham Arctic Papers c. könyvének 140. oldalán megtaláljuk az 1875 előtti uta­
zások során talált maradványok felsorolását. Délre az Atlanti-óceánon elért leg­
távolabbi pont Új-Foundland és New Brunswick volt. A XVIII. században az
eszkimók rendszeresen töltötték a nyarat Új-Foundlandon. Vö. Cartwright: A
Journal of Transactions and Events stb. Newark, 1792, III., 11.; Packard: The Labra­
dor Coast. 245.; Cranz: Fortsetzung. Barby, 1770, 301-313. Másfelől úgy tűnik,
hogy a Hudson-öböl egész déli partvidékét ugyancsak eszkimók népesítették be.
Vö. A. Dobbs: A n Account of the Countries adjoining to Hudsons Bay stb. London,
1754,49., La France után. A Csendes-óceánon valószínűleg a Stikine folyóig fog­
lalták el a nyugati partot, lásd Dali: Tribes of the Extreme North West, Contributions to
North American Ethnography. I., 1877,21. Épp az a figyelemre méltó, hogy még ez
az óriási ősi elterjedtség is kizárólag a partvidékre szorítkozott.
23 Az itahi törzsről lásd Kane: Arctic Explorations 1853 stb. Philadelphia,
1856; Hayes: A n Arctic Boat Journey. London, 1860; The Open Polar Sea. New
York, 1867 (második utazás); Bessels: Die Amerikanische Nordpol Expedition.
Leipzig, 1875 (Hall jegyzeteinek és naplójának Davis-féle kiadása értéktelen);
Peary: főként Northward over the Great Ice (New York - London, 1892,2 kötet);
Kroeber: The Eskimo of Smithsound. Bulletin of the American M useum of Natural
History, 1896, XII., 246. skk.; Knud Rasmussen nemrégiben megjelent könyve,
N ye Mennesker (Kjöbenhaven, 1905) egy sor vadonatúj adatot közöl.
24 Turner, i. m. 176.
25 Kodiak-sziget. Az aleutokat az eszkimó kultúra igen távoli ágának tekint­
jük, következésképpen itt nem számolunk velük; ugyancsak keveréknek te­
kintjük a Kodiak-szigeten lakó kaniagmiutokat; vö. Pinart: Esquimaux et
Koloches stb. Revue d'Anthropologie, 1873,12. skk.

457
le, ami egészen Ázsiáig nyúlik, itt is van egy telepük (East
Cape).26
Ezen a hatalmas területen azonban Ázsiában és Amerikában
egyaránt csupán a partvidéket foglalják el. Az eszkimó lénye­
gében parti nép. Egyedül néhány alaszkai törzs lakik a száraz­
föld belsejében:27ők azok, akik a Yukon és a Kuskokwim deltá­
jában tanyáznak, vagy úgy is tekinthetjük, hogy a folyók ten­
ger felé eső felénél élnek.
Ennél még pontosabbak lehetünk. Az eszkimók nemcsak
hogy part menti népek, hanem szirti népek, már ha ezt a szót
használjuk minden esetre, ahol a part többé-kevésbé hirtelen
ér véget a tenger fölött. Arról van szó - és ez magyarázza azt a
mélységes különbséget, ami az eszkimókat a többi északi nép­
től28 elválasztja - , hogy az általuk elfoglalt összes partnak, a
Vilmos király sziget még mindig kevéssé ismert deltái és part­
jai kivételével, van egy közös sajátossága: többé-kevésbé kes­
keny földsáv határol egy fennsíkot, amely többé-kevésbé me­
redeken ereszkedik a tenger felé. Grönlandon a hegy a tenger
fölé magaslik, ráadásul az óriási gleccser, aminek az Inlandsis
(belső jég) nevet adták, csupán egy hegyekkel teli övezetet
hagy szabadon, melynek legszélesebb része (a fjordok miatt
széles, nem önmagában) épp csak 140 mérföld. Ezt az övezetet
a tengernél ráadásul a belső gleccserek hordaléka szabdalja.
Csak a fjordok és a fjordok szigetei védettek némileg a nagy
szelektől, s van tehát elviselhető hőmérsékletük; egyedül itt ta­
lál legelőre a jószág, s itt vannak könnyen megközelíthető, hal­
ban gazdag öblök, ahová a tengeri állatok táplálkozni járnak és
26 Az East Cape-i yuitokról vagy yuinokról, akiket gyakran helytelenül
összetévesztenek a félszigeten élő csukcsokkal lásd Nordenskjöld: Voyage de la
Véga, francia fordítás II., 22. skk.; Krause testvérek in Geographische Blätter
(Geogr. Ges. Hamburg, 1884, III.).
27 Sehol nincs jó felsorolásuk; de Porter és recenzensei, Schultze és Woolfe
leírásai alapján össze tudjuk hozni; lásd Porter: Report on the Populations and
Resources of Alaska, U. S. Eleventh Census 1890. Washington, 1893,99-152., 162.
skk. A kopagmiutok, akiket Petroff (Report on the Population etc. of Alaska, U. S.
Tenth Census 1880. Washington, 1884,121.) a Kotzebue Sound és Colville közt a
szárazföld lakóiként ír le, merő kitalálás, vö. Murdoch, i. m. 47. 7. jegyzet; vö.
Steensby: Eskimo Kultur. 120.; a zavar oka az lehet, hogy a kovagmiutokat
összetévesztették a nunatagmiutokkal, egy kevert törzzsel, akiknek a közel­
múltban valóban sikerült kiterjeszteniük utazásaikat Kotzebue Sound északi
partjairól a Jeges-tenger partjaiig; vö. Wells-Kelly: English Eskimo and Eskimo
English Vocabularies (Bureau of Education Cir. n° 2,1890, n° 165), Washington,
1890, a nuatakamutokról („az erdővidék embereiről"), 14.; vö. Carte.
28 A Jeges-tenger ázsiai partvidékének lakói valójában tundralakók.

458
el lehet őket ejteni.29 A Melville-félsziget, a Baffin-föld [mai hi­
vatalos nevén Baffin-sziget - a szerk.], a Hudson-öböl északi
partvidéke Grönlandhoz hasonlóan roppant szabdalt és mere-
délyes partokat mutat. A belső fennsíkot, ha nem foglalják el a
gleccserek, szelek söprik, és örök hó fedi; mindössze a glecs-
csertavakban végződő mély völgyek kavicsos partsávja marad
lakható.30 Labrador ugyanilyen, még inkább kontinentális bel­
ső éghajlattal.31 Kanada északi részén a Szent Lőrinc-öböl kö­
rüli föld és a Boothia Felix-félsziget szelídebben ereszkedik a
tengerre, főként Bathurst Inletben; de a belső fennsík, csakúgy,
mint más vidékeken, itt is viszonylag igen kis kiterjedésűre
korlátozza azt a területet, amit, csupán a térképet tekintve, lak­
hatónak gondolnánk.32 A Mackenzie-től keletre eső part a szik­
lás hegyek ugyanilyen látványát nyújtja, a Behring-szoros je­
ges fokáig. Ettől a ponttól a Kodiak-szigetig, az eszkimó zóna
déli határáig váltakozva láthatjuk a delták tundráit és a hegyek
vagy fennsíkok meredélyeit.33
Am ha az eszkimók parti nép is, a part nem azt jelenti szá­
mukra, amit közönségesen szokott. Ratzel34 a partokat általá­
nosságban „a tenger és a szárazföld vagy a szárazföld és más,
távolabbi földek közötti kapcsolódási pontok"-ként határozta
meg. Ez a meghatározás az eszkimók elfoglalta partokra nem
alkalmazható.35 E partok és a mögöttük lévő területek közt ál­
talában igen kevés a kapcsolat. Sem a benti népek nemigen

29 Grönland egyik legjobb leírása mindmáig a jó öreg Egede: Perlus. 1. skk.;

Dalager: Grönlandske Relationer. Kbhvn, 1752; lásd még fó'ként Kornerup:
Bermaerkninger om Grönlands almindelige Naturforhold. In Meddel. Gr. III.,
1880,87.
30 Boas: C. E. 414. skk.
31 Stearns: The Labrador. 22. skk.
32 A legjobb leírás a legújabb: Hanbury: Sport and Travel in Northern Canada.
London, 1904, 64. skk.; vö. Geological Survey of Canada. 1898. Richardson, Rae,
Dease és Simpson korábbi felfedezőútjai mind csónakos utak voltak, amelyek
során a partot csak messziről, illetve kikötéskor látták.
33 Az alaszkai partokról még ma is helytálló leírást ad Beechey: Narrative of a
Voyage to the Pacific. London, 1821 és United States Coast land Geodetic Survey,
Bulletin, 40. Alaska, 1901.
34 Többek között Anthropogeographie, L, 286.
35 Igaz, hogy Ratzel másutt Randvölkerként, az „oikumené" peremén élő né­
pekként határozta meg az eszkimókat, uo. L, 35., 75. skk. Ez a fogalom azon­
ban, amelyre másutt kitér, tisztán leíró jellegű. Mindenesetre amit magyarázni
szeretne, tudniillik az eszkimó népesség óriási kiterjedtségét és kis népsűrű­
ségét, azt egyáltalában nem magyarázza meg.

459
jönnek tartósan a partra,36 sem az eszkimók nem járkálnak a
szárazföldek belseje felé.37 A part itt kizárólag lakóhely: nem
átjáró, nem közvetítő pont.
Miután ekképpen leírtuk az eszkimók lakóhelyét, meg kell
néznünk, hogyan oszlanak meg ezek a népek az általuk elfog­
lalt területen, vagyis milyen sajátos csoportokat alkotnak, hány
ilyen van, mekkorák ezek és milyen a berendezkedésük.
Először is tudnunk kellene, milyen politikai csoportosulá­
sok együttese alkotja az eszkimó népességet. Különálló cso­
portok aggregátumai-e az eszkimók, vagy pedig nemzet (tör­
zsek konföderációja)? Sajnos, túl azon, hogy ez a megszokott
terminológia máig nem pontos, esetünkben nehezen alkal­
mazható. Az eszkimó társadalom összetétele önmagában meg­
határozatlan és cseppfolyós, és nem egykönnyen lehet elkülö­
níteni, miféle meghatározott egységekből is alakult ki.
Az egyik legbiztosabb jel, amelynek alapján a kollektív egyé­
niség, a törzs vagy a nemzet megismerszik: a különálló nyelv. Az
eszkimóknál azonban figyelemre méltó nyelvi egységet tapaszta­
lunk, jelentős kiterjedésű területen. Ha van is értesülésünk a kü­
lönféle dialektusok38határairól - ami csak kivételesen esik meg -,
nem lehet határozott kapcsolatot találni egy-egy dialektus, illetve

36 Itt természetesen nem lehet szó Grönlandról, melynek belsejét egy irdat­
lan gleccser borítja, sem az egész sarkvidékről, amit kizárólag eszkimók népe­
sítenek be.
37 Az egyedüli helyek, ahol rendszeres kapcsolat jött létre az indiánok és az
eszkimók között: 1.) a Mackenzie torkolatvidéke, lásd Anderson: The Rupert
Land. 1831; Franklin: Narrative o f a Voyage stb. 1821, 48. stb.; Petitot: Les grands
Esquimaux. Paris, 1884, 35., 37. skk., s azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kap­
csolatok és közeledések oka elsősorban az, hogy van kereskedelem a fehérek­
kel; 2.) a Yukon felső folyása, vö. Porter: Rep. Alaska. U. S. A. Tenth Census. 1880,
123., s itt meg kell jegyeznünk, hogy a Felső-Yukon menti törzsek fehér befo­
lyás alatt állnak, és erősen elkeveredtek az úgynevezett ingalik indiánokkal.
38 A nyelvi egységről lásd a föntebb idézett munkákat. Mindazonáltal igen
figyelemreméltó, hogy azon a vidéken, amelynek nyelvét a legjobban ismer­
jük, vagyis Nyugat-Grönlandon mindössze két, egy déli meg egy északi dia­
lektust lehet megkülönböztetni, amelyek meglehetős mértékben eltérnek egy­
mástól; lásd Thalbitzer: A Phonetical Study etc. Meddel. Gr. XXXI. 1904, 396.
skk., Schultz Lorentzen pedig (Eskimoernes Indvandringi Grönland, uo. XXVI.
1904,302. skk.) épp egy ősi különbségről beszél, amit mindkét népesség érzett,
s ami már eltörlődött. Ami azt a néhány szétszórt értesülést illeti, amelyekben
arról van szó, hogy az egymástól távol élő eszkimók nem értik meg egymást,
ezek mindig rosszul értesült megfigyelők önkényes megjegyzésein alapulnak,
akik nem tudták kivárni a dialektusok összeolvadási folyamatának észlelésé­
hez szükséges időt.

460
egy-egy meghatározott csoport elterjedési területe között. így
például Alaszka északi részén az a tíz-tizenkét csoport, amelye­
ket egyes megfigyeló'k elkülöníteni véltek, s amelyeknek a törzs
nevet adták, mindössze két-három dialektust használ.39
A törzs egy másik megkülönböztető ismérve az a közös
név, amit valamennyi tagja visel. Ezen a ponton azonban az
elnevezések szemlátomást szélsőségesen határozatlanok.
Grönlandról egyetlen olyan névadatunk sincs, ami a szó
szoros értelmében vett törzsre, tehát lakhelyek vagy nem­
zetségek agglomerációjára vonatkoznék.40 Ami Labradort
illeti, azon kívül, hogy a morva hittérítők egyetlen tulajdon­
nevet sem őriztek meg számunkra, az Ungava-félsziget kör­
zetéből (Hudson-szoros) rendelkezésünkre álló kifejezések
is egytől egyig roppant bizonytalan értelműek (távoli em­
berek, szigeti emberek stb.), nem pedig valódi tulajdonne­
vek.41 Ijgaz, másutt pontosabb névgyűjteményeket talá­
lunk.42 Am a Baffin-föld és a Hudson-öböl nyugati partvidé­
ke kivételével, ahol a használatos elnevezések, úgy tűnik, ál­
landóak maradtak, és ezeket minden szerző hitelesen közli43

39 Főként Alaszka úgynevezett arktikus körzetéről beszélünk, ez Petroffnál

az V., Porternél a VII. körzet. Viszont nemcsak Dali törzsmegnevezései (Tr.
Extr. N .-W . Cont. N. Amer. Ethn. 1. 37. skk.) különböznek Petrofféitól (Rep.
Alaska. X th Cens., 1880,15. skk.), aki ezek összeállításához mégiscsak hozzájá­
rult, hanem Porteréi is (Woolfe) teljesen eltérőek (Rep. Alaska, X lth Cens.; sőt
még Porter és adatközlője között is vannak eltérések (vö. 62. és 142.). Végül a
dialektusoknak és a törzsekhez fűződő kapcsolataiknak Wellsnél és Kellynél
ugyancsak más-más képét találjuk (i. m. 14., 26. és 27.), kitűnő, de természete­
sen igen hozzávetőleges térképpel.
40 Az eddig ismert tulajdonnevek helynevek, még akkor is, ha nem tartal­
mazzák az egy-egy hely lakosait jelölő -m iül toldalékot (ez Rink Esk. Tr. I. 65.
toldaléklistájáról hiányzik, de a T. T. 20. lapján megvan, anélkül hogy haszná­
latát egy hely lakóinak megjelölésében határozná meg). A különféle „win­
tering place"-ek [telelőhelyek] közt egyébként állítólag nincs kapcsolat,
uo. 23.
41 Turner, 179. skk.: Itiwynmiut (északi emberek), Koksoagmiut (a Koksoag
folyónál lakók) stb.
42 Lásd Richardson névgyűjteményeit, Arctic Searching Expedition. II., 87.,
Polar Regions. 299.
43 Azokon a térképeken, amiket az eszkimók Parrynak adtak, s ő könyve
370. oldalán közöl, ha jelölt határok nem is, de a téli vándorlás meghatározott
területei megvannak; végül és főként pedig Boasnál, C. E. 419—460. és azon a
térképen, melynek egy részét lentebb felhasználjuk. Parry és Richardson, vala­
mint Boas névjegyzékei a Frobisher-öbölre és Cumberland Soundra vonatko­
zóan, de a nyugati Baffin-földre és a Hudson-öbölre vonatkozóan is meg­
egyeznek Hall jegyzékével (Life with the Eskimo).

461
(a megfigyelők között mindenütt másutt a legsúlyosabb elté­
rések mutatkoznak)*44.
Ugyanilyen határozatlanság van a határokat illetően. Mégis
itt ismerhető fel leginkább egy önmaga tudatában lévő politi­
kai csoport egysége. Erről azonban egyetlenegyszer esik szó,
az eszkimó népesség legkevésbé ismert részével kapcsolat­
ban.45 Egy-egy törzs számára önnön létezése és létérzése meg­
erősítésének egy másik módját a törzsi háborúk jelentik: ilyen
esetet azonban egyet sem ismerünk, kivéve az alaszkai és kö­
zépvidéki törzseknél, amelyeknek egyébként van történelmük.46
Mindezen tényekből természetesen nem vonhatjuk le megalapo­
zottan azt a következtetést, hogy a törzsi szerveződés az eszki­
móktól teljesen idegen volna.47 Épp ellenkezőleg, találkoztunk
több olyan társadalmi aggregátummal, amelyeknek, úgy tű­
nik, vannak a törzsekre hétköznapi értelemben alkalmazható
jellemzői. Ugyanakkor azonban azt is láttuk, hogy ezeknek az
aggregátumoknak a formája az esetek többségében igen bi-

A Baffin-földi határokról lásd Boas: C. E. 421., 431. (a Cumberland Sound vi­

dékén idegennek tekintett nugumiutok), 444. (a padlirmiutok nem mennek a
talirpingmiutok és kingnamiutok [nyári] vadászterületei közelébe). E határok
Boas-féle térképei mindemellett teljesen szokványos értékűek, főként mivel a
belső közlekedés területeit úgy jelzi, mintha valóságosan lakott területek vol­
nának. A Melville-félszigeti, Hudson-öböl-beli és Back. River-i határokról
Richardson (negyedik utazás), Schwatka (in Gilder: Schwatka's Search. 1880,
38. skk.), Klutschak (66., 68. és 227.) és a Deut. Rund. f. Geogr. u. Stat. III., 418.
skk. egy sor állítása is rendelkezésünkre áll, ezekkel szemben lásd viszont
Boas: C. E. 466.
44 így például ami Alaszkát illeti, kutatóknak még az az egyedülálló cso­
portja sincs egy véleményen, akik 1880 és 1890 közt keltek át a Behring-
szoroson. Vö. Petroff névgyűjteményét, Rep. Al. 1880, 15. azzal, amit Porter
foglal össze, 164.; és Nelsonéval 13. skk. és térkép, valamint Nelsonét Woolfe-
éval, Schantzéval és Porterével, Rep. Al. 108. és Jacobsenéval in Woldt: Jacob­
sens Reise (német kiadás Berlin, 1886,166. skk.).
45 Richardson: Arctic Searching Expedition. II., 128., idézi Simpson szövegét a
vadászterületekről, ami a Barrow-foknál az egyes családok számára fenntar­
tott területekről szól; The Western Eskimos. In Arctic Papers, 238., Murdoch vi­
szont azt mondja, hogy ő ezt a tényt nem tudta megállapítani (27.).
46 Ezekről a háborúkról a Baffin-földön és a Hudson-öböltől nyugatra lásd
Kumlien: Contributions to Natural History of Arctic America in Bull. U. S.
Nat. M us. n° 15,28., majdnem Boasszal szemben, C. E. 464., 465., aki ad azért
ellenkező értelmű adatokat, E. B. L. 18., 27.; Alaszkára nézve lásd főként Wells
és Kelly: English Eskimo Dictionary. 13., 14., a nunatagmiutok történelme, vö.
25.; vö. Petroff, i. m. 128. stb., vö. Nelson, 127., 3.
47 Egy Baffin-földi csoport, az oqomiutoké úgy néz ki, mintha törzsi csopor­
tosulások együtteséből állna; vö. Boas: C. E. 424.

462
zonytalan, igen kevéssé szilárd; nemigen tudjuk, hol kezdőd­
nek és hol végződnek; úgy tűnik, könnyűszerrel keveredik
egyik a másikkal, és hoznak létre együtt szakadatlanul változó
kombinációkat; ritkán látjuk őket egy-egy közös tevékenység­
ben együttműködni. Ha létezik is tehát a törzs, ez bizonyosan
nem az a szilárd és tartós társadalmi közösség, amelyen az esz­
kimó együttélés nyugszik. Pontosan szólva, nem alkot területi
egységet. Főként az együtt élő és egymással könnyen érintkez­
ni tudó csoportok közötti egyes kapcsolatok szilárdsága jel­
lemzi, semmint az, hogy egy-egy adott csoport rátenné a kezét
egy területre, amellyel azonosítaná magát, s amelyet kijelölt
határok kifejezetten elválasztanának más, szomszédos csopor­
toktól. Az eszkimó csoportokat olyan kihalt vidékek választják
el egymástól, ahol a madár se jár, nehezen lakhatók, olyan
hegyfokok, amiket lehetetlen bármikor megmászni, no meg
az, hogy mindezek miatt ritkán utaznak.48 Az is figyelemre
méltó, hogy az egyetlen csoport, ami a szó szoros értelmében
vett törzs benyomását kelti, a Smith-szoros eszkimói volná­
nak, akiket földrajzi helyzetük teljesen elvág az összes többi­
től, s e csoport tagjai, jóllehet hatalmas területeket foglalnak el,
úgyszólván egyetlen családot alkotnak.49
Az igazi területi egység sokkal inkább a telep (settlement).50
Együtt élő családok csoportját nevezzük így, amelyeket sajátos
kötelékek egyesítenek, s amelyek egy lakhelyet foglalnak el,
ahol, mint látni fogjuk, az esztendő különböző szakaszaiban
más-más módon oszlanak el, de ami mégis az ő birodalmuk.
A telep a házak sorának, a sátorhelyeknek és a meghatározott
számú egyénhez tartozó szárazföldi és tengeri vadászterüle­
teknek az együttese, továbbá azon utak és ösvények, hajózó-
utak és kikötők rendszere, amelyeket az érintett egyének
használnak és ahol rendszeresen találkoznak.51 Mindez egyet­
len egységes egészt alkot, és rendelkezik minden olyan ismer­
tetőjeggyel, amiről egy meghatározott társadalmi csoport föl­
ismerhető.

48 Rink: Dansk Grönland. II., 250., T. T. 17., 21. Lásd Turner, 177. (a tahag-
miutok kapcsán); Boas: C. E. 424.
49 Lásd Kane: Arctic Researches. II., 103.
50 A telep fogalmáról Grönlandon lásd Egede, 60.
51 Még az is meglehet, hogy az öregek rendszeresen visszajárnak szülőhe­
lyükre, legalábbis egyes esetekben, lásd Boas: C. E. 466. Lásd egy grönlandi me­
sében, T. T. N° 36 (nivuitok) 247. vagy egy rítusban Klutschak könyvében, 153.

463
 1. A telepnek állandó neve van.52 Míg más, törzs- vagy nép­
nevek bizonytalanok és a szerzők különféleképpen említik
őket, ezeket a neveket világosan lokalizálják és mindig azonos
módon szerepeltetik. Erről meggyőződhetünk, ha egymás mel­
lé állítjuk azt a képet, amit lentebb mi magunk adunk az alaszkai
telepekről, meg Petroffét. Érezhető különbségek (az úgyneve­
zett Sarkvidéki körzet kivételével) nincsenek, míg Porter törzsi
névgyűjteménye nagyban különbözik Petroffétól.53
2. Ez a név tulajdonnév; a telep minden tagja viseli, és csak ők
viselik. Általában leíró helységnév, a -miut toldalékkal (...-ba
valósi).54
3. A telep körzetének világosan meghúzott határai vannak.
Mindenkinek megvan a maga vadászterülete, szárazföldi és
tengeri halászóhelye.55 Ezek meglétét még a mesék is említik.56
Grönlandon, a Baffin-földön, Labrador északi részén a szűkös
helyen lévő telepek magukba foglalnak egy fjordot, havasi le­
gelőivel; másutt vagy egy szigetet a szemközti parttal, vagy
egy fokot a hinterlandjával [hátországával],57 vagy pedig egy
folyókanyart a deltában egy tengerpartszakasszal stb. A tele­
pet fölforgató nagy katasztrófák következményeinek kivételé­
vel mindig és mindenütt ugyanazok az emberek és leszárma­
zottaik lakják ugyanazokat a helyeket; Frobisher XVI. századi
áldozatainak leszármazottai a XIX. században még őrizték en­
nek az expedíciónak az emlékét.58
4. A telepnek nemcsak neve és földje van, hanem nyelvi, va­
lamint erkölcsi és vallási egysége is. A tényeknek ezt az első rá­

52 A hely- és telepnevek listái közül a legjobbat és a legtudományosabban el­

készítettet fogjuk idézni, ez Nyugat-Grönlandra vonatkozik; lásd Thalbitzer:
A Phonetical Study. 333. Figyelemre méltó, hogy majdnem minden név termé­
szeti sajátosságokat ír le. így az a név, amivel az eszkimó megnevezi magát,
nem egyéb, mint földrajzi.
53 Lásd Petroff táblázatait, Rep. Alaska, X lth Census, 18. skk.; a névgyűjtemé­
nyekről lásd a följebb idézett szövegeket, 461. o. 43. jegyzet.
54 Tudásunk jelen állása mellett van egy megoldhatatlan nehézség, tudniil­
lik az, hogy az egyén vajon szülőhelye vagy jelenlegi lakhelye nevével neve­
zi-e meg magát. Tudjuk jól, hogy nagyon ünnepélyes helyzetekben (azoknak
az ünnepeknek az alkalmával, amelyekről lentebb, 519. szólni fogunk) az
egyén a nevét és születési helyét kiáltja ki, lásd Boas: C. E. 605., E. B. L. 142.
skk.; Nelson, 373., a szokás ugyanaz.
55 Lásd Rink: T. T. 23. Grönland kapcsán, kivételesen ékesszóló szöveg.
56 Rink: T. T. 256.
57 Lásd két falu hinterlandjukra vonatkozó ezen előjogainak jó leírását Mur-
dochnál, i. m. 27. skk.
58 Hall: Life with the Esquimaux. I., 320.; II., 24., 34.

464
nézésre szétszórt két csoportját azért helyezzük tehát egymás
mellé, mert a nyelvi egység, amelyre a figyelmet irányítani kí­
vánjuk, vallási okoknak, mégpedig a holtakra és újjászületésükre
vonatkozó fogalmaknak köszönhető. A halottak nevének az
eszkimóknál csakugyan figyelemre méltó taburendszere van,
s ez a tabu telepenként megfigyelhető; ebből ered minden köz­
név használatának gyökeres tilalma az egyéni tulajdonnevek­
ben.59 Ugyancsak megvan az a rendszeres szokás, hogy az új­
szülött a telep legutóbbi halottjának nevét kapja; a gyermek­
ben az újjászületett halottat tisztelik, s így minden helység
meghatározott számú személynévvel rendelkezik, amelyek kö­
vetkezésképp arculatának egyik elemét alkotják.60
Összefoglalva, azzal a megszorítással, hogy a telepek egymás
közt bizonyos mértékben átjárhatók, azt mondhatjuk, hogy mind­
egyikük meghatározott és állandó társadalmi egységet alkot,
ami ellentétben áll a törzsek változékony aspektusával. Fenn­
tartásunk jelentőségét sem kell eltúlozni; hiszen ha igaz is, hogy
a telepek között vannak népességcserék, e viszonylagos átjárha­
tóság61 és mobilitás oka mindig sürgető létszükséglet, olyannyi­
ra, hogy - lévén minden változás könynyűszerrel magyarázha­
tó - úgy tűnik, a szabályt nem szegik meg.

Miután a telepben ekképpen kimutattuk azt az egységet, ami

az eszkimó morfológia alapja, ha ez utóbbit pontosabban akar­
juk ábrázolni, azt kell vizsgálnunk, hogyan oszlanak el a tele­
pek a terep felszínén, mekkorák, és milyen arányban oszlanak
meg bennük azok a különféle elemek, amelyekből a nem, a kor
és a családi állapot összefüggéseiben összeállnak.
A grönlandi törzseknek, amelyekről jó értesülésekkel ren­
delkezünk, kevés telepük van. 1821-ben Graah a Farvel-foktól
a Graah-szigetig mindössze 17-et talált; expedíciója viszont
elég jó feltételek közt dolgozott ahhoz, hogy ne gondolhassuk,

59 Lásd Turner, 201.; Boas: C. E. 613. Úgy tűnik, ez a tabu csak addig tart,
amíg egy újszülött meg nem kapja a nevet; lásd Cranz: Hist. Grönl., Fortzet-
zung. Barby, 1770,110., jegyzet.
60 Boas: C. E. 613., Nelson, 291. még pontosabban elmondja, 289., hogy a
malemiutoknál ezt a nevet a téli szálláson adják, miután a gyerek kapott egy
ideiglenesét a tundrán, ahol szülei vadásznak. Kiterjedt kutatást tartanánk
szükségesnek valamennyi eszkimó társadalomra és e szokás értelmére nézve,
de már most elmondhatjuk, hogy a szüntelen újjászületések e rendszere miatt
az eszkimó telep egyedülálló amerikai nemzetségnek tűnik.
61 Lásd e viszonylagos átjárhatóság példáit Parrynál, i. m. 124. skk., az ig-
lulik törzs kapcsán.

465
akár egy is elkerülte a figyelmét.62 Számuk azonban tovább
csökkent. Holm ottjártakor, 1884-ben már majdnem mind el­
tűnt. Ma a vidék nagyjából teljesen kihalt.63 E fokozatos ritku­
lásnak két oka van. Először is, 1825-től a délebbi európai tele­
pek kínálta javak és nagyobb biztonság a keleti eszkimókat
Frederiksdalba vonzották.64 Ezenkívül az északabbi telepek
Angmagssalik felé összpontosultak.65 Indokoltan feltételezhe­
tő, hogy az eszkimók visszahúzódása Scoresby Soundból -
ami megelőzte Scoresby ittjártát (1804) - ugyanígy kellett hogy
végbemenjen, ekkor azonban kénytelenségből, nem pedig ér­
dekből történt.
Miközben a telepekből kevés van, ezek egymástól nagy távol­
ságokra esnek és nagyon kicsik. Angmagssalik fjordjánál, jóko­
ra partszakaszokon, 1883-ban csupán 14 telep volt, összesen 413
lakossal. A legnépesebb, Ikatek, 58 lakót számlált, a legkisebb
(Nunakitit) csak 14-et.66 Érdekes egyébként megfigyelni a né­
pesség mozgását, amit a következő táblázat illusztrál:

62 Graah: Undersoegelsesreise til Östkysten af Grönland. 1824,118. skk.

63 Graah körülbelül 600 lakost talált ismeretlen számú (17+x) telepen (az uta­
zás nyáron történt). Majdnem kétszer akkora partszakaszon Holm már csak
182 eszkimóra bukkant, lásd J. Hansen: Liste ewer Beboerne af Grönland Östkyst.
In Holm, i. m. 185. skk.
64 A Periodical Accounts of the United Brethren II. kötet 414. o.-tól kezdődően
megtaláljuk Frederiksdal kialakulásának történetét: 50 ember jön Lichtenau-
ból, 200 déli és keleti pogány tömörül itt, és sokan bejelentik jöveteli szándéku­
kat, vö. 423.1827-ben, 1828-ban és 1829-ben a népesség rendszeresen növek­
szik a körzetben, mégpedig egy délkeleti irányú beáramlás révén, lásd Per.
Acc. X., 41., 68., 103., 104. Vö. Holm, a misszió levéltára alapján, 201.
65 Holm, 201. egy sermiliki emberről beszél, akivel Angmagssalikban talál­
kozott, s aki gyermekként még látta Graahot.
66 Lásd Holm, 193. skk.

466
 és elvándorlás
halálozás
számláló

születés

(házak)
telepek
összes

sátrak
férfi

be-
nő
Évek

1 8 8 4 67. .. 4 1 3 (H o lm ) 193 220 13 5 37 1 4 (1 5 )

so
00
1 8 9 2 68. .. 2 9 3 (R y d e r ) 132 161 107 9 2 69 29 11

(P eter sen
1 8 9 4 7' . . . 2 3 5
-R y b erg )

1 8 9 5 72... 2 4 7 •• 108 139 5 5 13 + 12

00
••

+
1 8 9 6 73... 3 7 2 166 216 7 14 26 14

1 8 9 7 75... 3 7 2 » 161 211 19 19 27 1 3 ( 1 4 ) + 2 0 - 2 0 76

67 Holm, 193. skk.

68 Ryder: Den östgrönlandske Expedition. 1891-1892, L, Medd. Gr. XVII.; 1895,
163. skk.
69 Ryder: Östgrönl. Exped. In Medd. Gr. XVII., 1895,144. a Holm számlálási
eredményei és az övéi közti eltérést a születésekre vonatkozó hibás értesülés­
nek tulajdonítja.
70 Ryder, uo. azt mondja, hogy az elvándorlás dél felé irányult.
71 Ryberg: Fra Missions og Handelsstation ved Angmagssalik. Geogr. Tids-
krift, 1897-1898, XIV, 129. col. 1. Petersen (a C'e Royale képviselője) naplója
erre az évre, az állomás megalapításának évére csak sommás utalásokat tartal­
maz. A jelentős csökkenés biztosan egy súlyos influenzajárvány következmé­
nye, ami Ryder expedíciójának ottjárta következében tört ki. Vö. Holm: Op-
rettisen af Missions stb. Angmagssalik. Geogr. Tidskrift, 1893-1894, XII., 247.
skk., Is og Vejrforholde stb., uo. XIII., 89.
72 Ryberg, uo. 2. oszlop, 12 fő 1894. december 31. előtt érkezett, de nem szá­
molták bele őket.
73 Petersen in Ryberg, uo.; az 1895-96-os esztendő kivételesen kedvező volt,
szemben 1894-95-tel, ezért van a születésekhez képest viszonylag kevés halál­
eset, vö. 118. a sátrak számára vonatkozóan.
74 Ryder 118 elvándorlója tehát teljes létszámban visszajött (a születések és
halálozások a távoliét négy esztendejében kiegyenlítődtek), Ryberg, i. hely,
119.2. oszlop.
75 Ryberg: Fra Missions etc. (1896-1897). Geogr. Tidskrift, XIV, 170.
76 3 umiak [„asszonyhajó"] elment, egy másik pedig húsz eszkimóval visz-
szajött.

467
Látható, mennyire sérülékeny és ingatag ennek a népességnek
a fennmaradása. Nyolc esztendő alatt, 1884-től 1892-ig a halá­
lozások és az elvándorlás miatt elveszíti létszámának kéthar­
madát. Ezzel szemben 1896-ban egyetlen kedvező év és az euró­
paiak végleges letelepedésének köszönhető kényelem egy szem-
pillantás alatt fordít a helyzeten; a lakosság száma 50%-kal,
247-ről 372-re növekszik.
A nyugati partvidék telepeiről részletes és igen pontos ada­
tokkal rendelkezünk.77 Mivel azonban ezek az európaiak jöve­
tele utániak, nem fordítunk rájuk különösebb figyelmet, ha­
csak nem azért, hogy rávilágítsunk az Angmagssalikban is
megfigyelhető alábbi két sajátosságra.78 Az első a nagy férfiha­
landóság és ennek következménye, a nők magas részaránya a
népesség egészében. Eszak-Grönlandon 1861-ben és 1891-ben
100 halálesetből 8,3 kajakbaleset miatt történt, tehát ezek kizá­
rólag e veszedelmes csónakocskákkal odaveszett férfiak voltak;
2,3 más szerencsétlenség következménye volt. Megfigyelhetjük
az erőszakos halálesetek óriási számát. Eszak-Grönlandon a szá­
mok a következők: 4,3 kajakkal halt meg, 5,3 más erőszakos ha­
lállal. Angmagssalikban Holm és Ruyder adatai szerint az összes
halálozásból 25- 30%-ra tehető az erőszakos férfihalál.79
A második tény, amire föl akarjuk hívni a figyelmet, a ván­
dorlás, amely korlátozza a telepek népességének számát. A Ry-
berg közvetítette, 1805-re visszanyúló és 1890-ig tartó tábláza­
tok bizonyítják Dél-Grönland északabbi körzeteiben: Godthaab
és Holstenborg körzete a déliek rovására rendszeresen növek­
szik. Ennek kapcsán az is megfigyelhető, mennyire lassú és vé­
gül is jelentéktelen volt az európai kultúra hatása (itt az anyagi
kultúrára gondolunk). 1861-től 1891-ig a születések és halálo­

77 Egede: Perlus. 101. Discóra nézve, Paul Egede: Efterretniger stb. Kbhvn,
1788,235. skk. és Cranz L, 380. skk. pedig Godhavnra és a déli telepekre adják
meg a dán és déli missziók statisztikai adatait; Dalager, i. m. ezeknek megfele­
lőeket közöl. Egyik sincs azonban a megbízhatóság semmilyen fokán, és csak a
hittérítőkhöz kötődő, bizonytalan népességekre terjednek ki. Rink, Dansk Gr.
stb. II., 259. számadatai nemigen érdekelnek bennünket; tehát csak a közel­
múltbeli dokumentumokra támaszkodunk.
78 Lásd Ryberg: Om Ehrvervs og Befolknings Forholdne i Grönland. Geogr.
Tidskrift, XII., 114., 115., 121., G táblázat; ugyanezen címmel XVI., 172.; a nők és
férfiak megoszlásáról Angmagssalikban lásd a fentebb idézett szövegeket.
79 Lásd in Holm, J. Hansen, 204. skk., vö. Ryder, i. hely, 144.

468
zások átlagaránya: 39/40, az 1860-as 33/48-ról változva az
1891-es 44/35-re.80
Az eszkimók lakta vidék másik végpontján, Alaszkában
ugyanilyen megfigyeléseket tehetünk. A rendelkezésünkre álló
legrégebbi - az orosz gyarmatosítóktól származó - értesülé­
sek, amelyek a déli törzsekre vonatkoznak, valójában nemigen
biztosak, se nem igen pontosak, és csupán kissé hevenyészett
becsléseket tesznek lehetővé, de Glazunov útinaplójában job­
ban körülhatárolt értesüléseket találunk; ezek a Kuskokwim
deltavidékének eszkimóira vonatkoznak. A lakosság telepen­
kénti maximális létszáma 250 volt.81 Petroff népesség-össze­
írása82 szerint, amelyet Porteré követett (ez sokkal jobb volt,83
lentebb majd találkozunk vele), a környéken a legnagyobb
népsűrűséget a Togiak folyó telepei érték el. Másfelől viszont
valamennyi ismert eszkimó törzs közül a kuskowigmiutoké84
a legerősebb, a népsűrűség azonban, ha számot vetünk a terü­
lettel, amelyen élnek, nem náluk a legnagyobb. Érdekes megje­
gyezni, hogy ők is, csakúgy, mint a togiagmiutok, halban rend­
kívül gazdag folyók mellékén élnek, következésképp elkerülnek
bizonyos veszélyeket. Még e viszonylag kiváltságos telepek je­
lentőségét sem kell azonban eltúloznunk. Porter táblázataiból
az látszik kiderülni, hogy egyik sem éri el a Petroff által jelzett
magas számadatokat. A kassziamiut telep, ahol Petroff szerint
605-en élnek, úgy tűnik, nem a szó szoros értelmében vett te­
lep, hanem inkább falvak sora,85 ráadásul pedig számos kreol
és európai elemet is magába foglal.86- Egy másik olyan vidék,
ahol a telepek szintén jelentősebbek és egymáshoz közelebb
80 A különféle fluktuációkról és ezek igen világos okairól lásd Ryberg, Geogr.
Tidskrift, XII., 120., 122. A morva atyák Periodical Accountjaiban található külön­
féle számadatok elemzése kimutatná, hogy ugyanezek a tények rendszeresen
megfigyelhetők Labradoron is.
81 Wrangell: Statistische und Etnographische Nachrichten stb. In Baer-Helmer-
sen: Beitr. z. Kennin d. Russ. Reiches. K. A. K. d. W. I., Sankt-Petersburg, 1819,
141. skk. Glazunov utazásának nagy előnye, hogy télen történt, s ezt az előnyét
a későbbi népesség-összeírásokkal szemben is őrzi. Petroff: Report of the Reso­
urces etc. of Alaska, U. S. Tenth Census, 23. skk. meglehetősen ügyetlen áttekin­
tést ad az 1870 előtti orosz népesség-összeírásokról.
82 I. hely, 4., 17. skk.
83 Lásd lentebb, 1. függelék.
84 Porter, 154. (a törzsek táblázata), vö. 170. Portemél a 100-114. oldalon rész­
letes leírást találunk az egyes telepekről külön-külön, néhány kettős utalással
a téli és a nyári szállásokra (Greenfield).
85 Vö. Petroff, 12. és Porter, 5. Kassiachamiut, 50 lakos, 164. uo.
86 Petroff; ugyanezt a körzetet 96 európai lakja.

469
fekszenek, a Behring-szoros és az Alaszka déli része között
fekvő' szigetek;87 a lakható (?) földterületre vetített népsűrűség
azonban itt is nagyon alacsony (13 fő/km 2).88
Mindezen tényekből az következik, hogy az eszkimó cso­
portok elterjedésének van egyfajta természetes határa, amit
nem tudnak túllépni, s ami igen szűk. A halálozás vagy az el­
vándorlás vagy e kettő együtt megakadályozza, hogy ezt a
mértéket meghaladják. Az eszkimó telep természetéből adó­
dik, hogy kicsi. Akár azt is mondhatnánk, hogy a morfológiai
egység e korlátozott nagysága ugyanolyan jellegzetessége az
eszkimó fajtának, mint az arcvonásaik vagy az általuk beszélt
dialektusok közös jegyei. így a népszámlálási listákon első rá­
nézésre fölismerhetők azok a telepek, amelyek európai hatás
alá kerültek vagy nem tisztán eszkimók: ezek azok, amelyek­
nek a méretei túlságosan is érzékelhetően meghaladják az átla­
gosat.89 Ez a helyzet az imént említett úgynevezett kasszia-
miut teleppel; s ugyanez a helyzet Port-Clarence-szel, ami je­
lenleg az európai bálnavadászok állomáshelyéül szolgál.90
A telep összetétele nem kevésbé jellegzetes, mint a méretei.
Kevés öreg és kevés kisgyerek él itt; az eszkimó asszonyoknak,
különféle okokból, kevés gyereke születik.91 A korfa tehát szűk
alapon nyugszik, és hatvanöt év fölött jelentősen elvékonyo­
dik, másfelől a női népesség száma jelentős, az asszonyok kö­
rében pedig egészen kivételes módon sok az özvegy.92 (Lásd II.

87 A szigetekről lásd Porter, 110. skk., Nelson, 6., 256.: King-sziget 400 lakos,
Nunivak 400 lakos.
88 Porter, 162.
89 Nem számolunk azokkal az esetekkel, amikor az átlagot messze nem érik
el, mint az ilyenfajta utalások esetén: „Single house" vagy „Summercamp".
Porter, 165., Petroff, 11., 12.
90 Lásd Porter, 137.
91 Ez a legrégebben megfigyelt tények egyike: megtaláljuk már Vormiusnál
is, M useum Naturale. Kbhvn, 1618,15.; Coats pocsék minőségű forrásaiban, in J.
Barrow: The Geography of Hudson's Bay. London, Hakluyt, 1852, 35., Egede:
Perlus. 60., vö. N ye Perlustration. 1. kiadás, 27., s annyira nyilvánvaló, hogy ta­
lán nincs is olyan szerző, aki ne tanúsítaná. Azt is mondják, az eszkimó nők el­
hinni se hajlandók, hogy az európai asszonyoknak 10-12 gyerekük is lehet.
Lásd Woolfe in Porter, 137.; úgy tűnik, 5-6 gyerek a maximum. Az egyetlen
előttünk ismert statisztikai adat (Boas: E. B. L. 6-7.) egy kinipetu család, akiket
1898-ban Comer kapitány számlált össze, de valószínűleg megfigyelési hibá­
ról van szó. (Ugyanez a szerző két ugyanilyen népes családot említ, de tábláza­
tán csak egy jelenik meg.)
92 Lentebb közöljük a Portertől átvett táblázatokat. Az özvegyek számát ille­
tően ezzel egybehangzó adatokat találunk az aivilikek népesség-összeírásá-

470
függelék.) Az özvegyek nagy száma - ami azért is figyelemre
méltó, mert a nőtlenség csaknem ismeretlen, és az eszkimók
szívesebben vesznek feleségül özvegyet, mint hajadont - csak­
nem teljes egészében a tengeri balesetekből adódik. Ezeket a
sajátosságokat, amelyekre később még visszatérünk, fontos­
nak láttuk jól körvonalazni.
Okaikat az eszkimók életmódjában kell keresnünk. Nem ar­
ról van szó, hogy életüket oktalan módon élnék; épp ellenke­
zőleg, a biofizika, illetve az állatfajok szimbiózisának szükség-
szerű kapcsolatai által megszabott törvények figyelemre méltó
alkalmazásáról van szó. Az európai felfedezők megannyiszor
felfigyeltek arra a tényre, hogy ezen a területen minden euró­
pai felszereltséggel együtt sincsenek jobb táplálkozási szoká­
sok és gazdasági eljárások, mint azok, amelyeket az eszkimók
alkalmaznak.93Ezeket az őket körülvevő körülmények irányít­
ják. Mivel a többi északi néptől eltérően nem háziasították a
rénszarvast,94 az eszkimók vadászatból vagy halászatból él­
nek. A vadállomány vad rénszarvasból (mindenütt akad belő­
le), pézsmatulokból, jegesmedvéből, rókából, nyúlból, néhány,
egyébként elég ritka prémes ragadozóból, különféle madárfa­
jokból (ptarmigánból, hollóból, vadhattyúból, pingvinből, apró
baglyokból) áll. Minden szárazföldi vad elejtése esetleges és
szerencse dolga, megfelelő technika híján pedig télen nem le­
het vadászni rájuk. így aztán az eszkimók a madár- és rénszar­
vasvonulásokat és néhány szerencsés találkozást leszámítva
főként tengeri vadból élnek: fennmaradásuk alapját a cetfélék

ban, 34 asszonyból 6 özvegy (?). Ezzel szemben a kinipetuknál csak 2 özvegy

akad, de ez a többnejűség eseteinek nagyobb száma miatt van így. Boas: E .B .L .
7-8.
93 Lásd Markham: Arctic Geography and Ethnology Papers. 1875,163. skk.; vö.
Peary: Northward over the Great Ice. I., 1. függelék, előszó VIL; vö. Sverdrup: N y t
Land. I., előszó, New Land, 1904, L, uo. Az állati források figyelembevételével e
szerzők okkal állítják, hogy a kicsi expedícióknak, még ha nincsenek is jól fel­
szerelve élelemmel, nagyobb esélyük van a túlélésre, mint a jobban ellátott, de
túl nagy expedícióknak. A legutóbbi Észak-Amerika-kutatások során, külö­
nösképpen Hanbury expedíciójakor, de régebben is, például Boas, Hall és
Schwatka útjain a kutatók eszkimókhoz csatlakoztak. Franklin éppen az őt kí­
sérők túlságosan nagy száma miatt jutott az ismert sorsra. Ezt a törvényt szem­
látomást Hall ismerte föl elsőként. Life with the Esquimaux, I., xii.
94 Valószínű, hogy a háziasított rénszarvas meghonosítása Alaszkában azok­
nak az eszkimó társadalmaknak, amelyek sikerrel járnak a tenyésztésben, a
morfológiáját is meg fogja változtatni; vö. Sheldon: Report on the Introduction of
the Reindeer in Alaska, Rep. U. S. N . M . 1894.

471
alkotják. A fóka, főbb változataiban, a leghasznosabb állat; azt
is szokás mondogatni, hogy ahol akad fóka, biztosan van esz­
kimó is.95 Mindeközben a delfinféléket (a kardszárnyú delfint,
fehér bálnát vagy simabálnát) éppoly szorgosan vadásszák,
mint a rozmárcsapatokat; ez utóbbiakat főként tavasszal; ősz­
szel a bálnára is rátámadnak.96 A tengeri és édesvízi halak és a
tüskésbőrűek némi kiegészítést jelentenek. A nyílt vízen a ka­
jak, a jégen pedig a türelmes várakozás lehetővé teszi a férfiak­
nak, hogy jókora szigonyaikat kivessék a tengeri állatokra.
Tudjuk, hogy ezek húsát nyersen és főve is eszik.
Egy eszkimó csoportnak tehát három dologra van szüksé­
ge: télen és tavasszal vagy nyílt vízre, hogy fókára vadászhas­
sanak, vagy szárazföldi jégre; nyáron pedig vadászterületre és
édesvízi halászóhelyre.97 Ez a három feltétel csak egymástól
különböző távolságra lévő és korlátozott számú, meghatáro­
zott helyeken valósul meg egyszerre; ott és csak ott lehet tanyát
ütni. Soha nem találjuk őket befagyott tengereknél:98 biztosan
visszahúzódtak azokról a partokról, amelyek korábban min­
den bizonnyal szabad vizűek voltak, de azóta befagytak.99 E
hármas feltételrendszer kényszeríti az eszkimó telepeket szűk
korlátok közé; néhány egyedi eset elemzésével fogjuk megmu­
tatni, miért.
Vegyük például az angmagssaliki telepeket.100* Angmags-
salik Grönland keleti partvidékén fekszik, viszonylag alacsony
szélességen. A partot az északi szélesség 70. fokáig jég fedi. Ezt
a jégtömeget az az áramlat tartja fenn, ami a Spitzbergákról le­

95 Vö. Hall: Life. I., 138.; vö. Peary: Northward over the Great Ice. II., 15.
96 A Barrow-foknál, ahol a bálnák rendszeresen ide-oda járnak a Jeges-ten­
ger és a Csendes-óceán között, évente kétszer van vadászat. Ez egyre keve­
sebb zsákmánnyal kecsegtet, lásd Murdoch, 272. Az európai bálnavadászok
egyébként legfontosabb halászóhelyeiket áttették a Mackenzie torkolatához.
97 Az eszkimó élet általános feltételeinek kitűnő leírását találjuk Boasnál, C.
E. 419-420.
98 A tengerek befagyásáról az észak-amerikai félszigetnél lásd Markham:
Arctic Papers. 62. skk., Arctic Pilot (angol admiralitás), 1900-1902. London,
1904,1., 28. skk.
99 Az északi félsziget elnéptelenedéséről lásd Sverdrup: N y t Land. I., 145.
i°o Az élet éghajlati, tengeri és gazdasági feltételeiről lásd Holm: Den Ost-
grönlandske Expedition etc. Medd. Gr. IX., 287. skk.; Ein Skizze. 47-48.; Ryder, i.
m. 114. skk. Tegyük hozzá, Holm érkezése előtt következett be az a súlyos ese­
mény, hogy csaknem az összes kutya elpusztult, Östgr. Exped., 134. A föntebbi
táblázatból a népesség egyszerű mozgását olvashatjuk ki, kedvező esztendők­
ben.

472
jőve áthalad a Dániai-szoroson a Farvel-fokig és a Davis-szoro-
sig. Kelet felől a part megközelíthetetlen; de a szélesség elég
alacsony és a nyári nap elég szépen süt ahhoz, hogy a tengeren
ilyenkor mindig elolvadjon a jég akkora területen, hogy va­
dászni lehessen. Mint látható, ezek a feltételek változékonyak
és bizonytalanok. Megeshetik, hogy a tenger nem tisztul le; a
vadállomány elég gyorsan kimerül, és télen, a szárazföldi jégen
meglehetősen nehéz vadhoz jutni. Másfelől a nyílt vízi meden­
cék keskenysége és a jégtakaróról folyvást le-leváló jégtömbök
okozta veszély miatt a csoportok a fjordok szomszédságán túl­
ra nem tudnak egykönnyen helyet változtatni. Kénytelenek an­
nak a pontnak a közelében maradni, ahol a fennmaradásukhoz
szükséges minden feltétel együtt van; ha valami közbejön, ha
valamelyik megszokott forrásuk kimerül, nem tudnak köny-
nyűszerrel távolabb keresni helyette mást. Azonnal egy másik,
távoli és hasonlóképpen kivételes helyre kell jutniuk, ennyire
hosszú vándorút pedig nem megy végbe nagy kockázatok és
emberveszteség nélkül. Érthető, hogy ilyen körülmények között
az embercsoportoknak lehetetlen volna valamivel is jelentő­
sebb lélekszámúra növekedni. A könyörtelen fizikai törvények
minden megszegésének, minden óvatlan megváltoztatásának,
minden kedvezőtlen éghajlati változásnak sorsszerű következ­
ménye a lakosság számának csökkenése. Netán későn olvad a
jég, és lehetetlenné válik a cetvadászat. Netán egy nagy főn ha­
tására túl gyorsan olvad, és nem lehet kajakkal kimenni vagy a
szárazföldi jégen vadászni; merthogy a fókák és rozmárok nem
járnak ki lustálkodni, ha az olvadás megkezdődött. Ha nem si­
került egyesíteni a siker minden feltételét, nosza hát észak vagy
dél felé - s a több családdal megrakott umiakok siralmasan cso­
rognak a folyón.101 Ha végszükségtől szorongattatva megeszik a
kutyákat, a nyomor kétszeresére nő, hiszen lehetetlenné válik a
szánok mozdítása a havon vagy a jégen.102
Ugorjunk át most az amerikai partvidék legészakibb pontjá­
ra, a Barrow-fokhoz;103 ugyanezeket a tényeket figyelhetjük
meg. A tenger itt ritkán zárt, de ritkán is szabad. A tengeri és

102 Lásd Nansen: Eskimoleben. Leipzig, 1904,46. skk.

102 A létfeltételek a Baffin-földön is igen bizonytalanok, s a közelmúltban
éhínségek tizedelték a lakosságot. Lásd Boas: C. E. 426. skk., egyes törzsek tör­
ténete.
103 A Barrow-fok életének képét Simpson nyomán vázoltuk: Western Eskimos.
In Markham: Arct. Papers. 245. (az 1852-es parlamenti jelentések); használtuk
továbbá: Murdoch, i. m. 45. skk.

473
szárazföldi vadállomány minden arra járó európai szerint ép­
pen csak annyi, amennyire a népességnek szüksége van. A vadá­
szat viszont állandó kockázatokkal jár, amiket csak vallási eszkö­
zökkel lehet elűzni; ráadásul szüntelen veszélyeket is jelent,
amelyeket a tűzfegyverek használata sem szüntetett még meg.
A népesség számát tehát a dolgok természete korlátozza. Olyan
szoros kapcsolatban áll az élelemforrásokkal, hogy ezek bármi­
lyen kismértékű megcsappanása a lakosság számának jelentős
mérvű csökkenését vonja maga után. 1851-től 1881-ig a lakosság
a felére apadt; ez a jelentős csökkenés viszont azért következett
be, mert a bálnavadászat az európai vadászok megtelepedése
óta kevésbé gyümölcsöző.104
Összefoglalva: az előzőekből láthattuk, hogy az eszkimó te­
lepek korlátozottsága abból adódik, ahogyan a környezet hat,
nem az egyénre, hanem a csoportra a maga egészében.105

II
ÉVSZAKONKÉNTI MORFOLÓGIA

Láttuk, milyen az eszkimók általános morfológiája, vagyis mi­

lyenek az állandóan megfigyelhető, általános jellemzők. Tudjuk
azonban, hogy ez az esztendő különböző időszakai szerint vál­
tozik; most tehát azt kell vizsgálnunk, milyenek ezek a változá­
sok. Munkánkban főként ezekkel foglalkozunk. Habár a telep
mindenkor az eszkimó közösségek alapegysége, évszakonként
igen különböző formákat ölt. Nyáron a közösséget alkotó egyé­
nek sátorban laknak, és a sátrak szétszórtan állnak; télen viszont

104 Woolfe kijelentése, in Porter, 145., miszerint a születések arányszáma 5-ről

1-re esett vissza, csak viszonylagosan hitelt érdemlő; Petroff adatai pedig, 14.,
teljesen pontatlanok; még a falvak száma sincs ott.
105 A csoport mint olyan egyébként erőszakosan beavatkozik, hogy korlátoz­
za azon tagjai számát, akik terhére lennének: 1. a gyerekek, főként a lánygyere-
kek megölésével, amit több törzs kapcsán följegyeztek, lásd Egede: Perlustr.
91.; Cranz, III., 3., 21.; Rasmussen (a York-parti tözs): N y e Menneskier. 1905,29.;
Boas: C. E. 580. (Bessels a Naturalistban, XVIII., 874. és a Nordpol E xp - ben, 185.
mindkét nemű gyerekek megöléséről tesz említést Itah-ban); Gilder: Schwat-
ka's Search etc. 246-247.; Murdoch, 417., vö. Simpson: Western Eskimos. 250.;
Nelson, 289.; a gyerekgyilkosságok célja nyilvánvalóan a vadászni nem tudók
számának csökkentése; 2. a satnya, nyápic gyerekek általánosan tanúsított
megölésével; 3. az öregek és betegek kitételével, lásd lentebb; 4. néhány törzs­
nél az özvegy kitételével, sőt megölésével; lásd főként Parry, 529., 400., 409.;
Lyon, 323.; Hall: Life with the Esquimaux. I., 97.

474
egymás hegyén-hátán szorongó házakban élnek. Ez az az általá­
nos megfigyelés, amit a legrégebbi időktől fogva106 minden
szerző leírt, akinek csak alkalma nyílt betekinteni az eszkimó
élet körforgásába. Most először is leírjuk mindkét fajta hajlékot
és a nekik megfelelő csoportosulási módot. Ezután kísérletet te­
szünk okaik és okozataik meghatározására.

A nyári hajlék

A sátor - Kezdjük a sátor tanulmányozásával,107108mert ez egy­

szerűbb építmény is, mint a téli ház.
A sátor neve mindenütt ugyanaz, tupik,w8 és Angmagssa-
liktól a Kodiak-szigetig a formája is ugyanolyan. Vázlatosan
azt mondhatjuk, kúp alakban összeállított rudak alkotják;109
ezekre egymáshoz varrt vagy nem varrt bőröket, leggyakrab­
ban rénszarvasbőrt terítenek, emezeket alulról nagy kövek fe­
szítik, amelyek képesek ellensúlyozni a szél gyakorta szörnyű­
séges rohamait. Az indián sátraktól eltérően az eszkimókén
nincs fölül nyílás, mivel füst sincs, amit ott kéne kiereszteni;
lámpásuk nem füstöl. A bejárat hermetikusan lezárható. A bent
lakók ilyenkor teljes sötétségben vannak.110

106 Frobisher (1577): Second voyage (Beste). Hakluyt soc. kiad. 283. Vö. Hak­
luyts' Voyages, 1589,628.; James Hall in Luke Foxe: Fox North West Passage. 1635,
56.; Coats in The Geography of Hudsons Bay, Being the remarks ofCpt... Ed. Barrow,
Hakluyt, ed. 1852,35., 75., 89. és 90.; Egede: N ye Perlustration. 1. kiadás, 1721,
27.; Perlustration. 60.; Cranz, III. könyv, 1., 4.; Lars Dalager: Grönlandske Rela-
tioner. A többi régi szerzőt nem idézzük, mert mindegyikük ismerte az itt idé­
zett források valamelyikét: Cranz könyve kiváltképpen népszerű volt, ezt
minden utazó és néprajzkutató használta.
107 Az eszkimó sátorról általában lásd Murdoch, 84.
108 Lásd a szótárakat e címszónál; P. Egede; Dictionarium Groenlandico Lati­
num, 128.; Parry, 562.; Erdmann: Eskimoisches Wörterbuch; Wells-Kelly: English
Eskimo Dictionary, 36., 43.; lásd Rink: Meddel. XI. suppl. 72. skk.
109 Vö. Steensby: Esk. Kult. Opr. 143., aki ugyanazokra a következtetésekre jut,
mint mi. A kúpforma az esetek függvényében lehet elöl csapott vagy tökéletes
kúp. Ez utóbbi a nyugati eszkimó társadalmakra jellemző. A régi grönlandi be­
számolók a sátrat úgy ábrázolják, hogy van valamiféle ajtaja, lásd Egede kép­
mellékleteit, Perlus. 61.; Cranzéit, I., III. ábra; Graah: Undersögelsesreise. VI. ábra,
73. Talán van valami túlzás is azokban a rajzokban, amelyeken a sátrat elölről le­
záró - igaz, függőleges - bőrfüggöny ajtóvá változik.
110 Coats megfigyeli (i. m. 35.) az eszkimó és a (kri és hegyi) indián sátrak köz­
ti különbséget, vö. Hearne: Journey to the shores of the Arctic Sea. 180.

475
 Ennek a megszokott típusnak természetesen van néhány he­
lyi változata, de ezek teljesen másodlagosak. Ott, ahol a rén­
szarvas ritka,111 mint Angmagssaliknál és egész Kelet-Grön-
landon, a sátor fókabőrből készül; mivel a fának sincsenek
bőviben, a sátor formája is kicsit más itt. Meredek lejtőre állít­
ják,112 úgy, hogy hátuljával a talajhoz simuljon; egy vízszintes
cölöpgerenda áll ki a hegyoldalból, amit szemből ferde szög­
ben egy másik támaszt; a fölsőhöz erősítik a bőröket és a vé­
kony lécvázat. Érdekes megfigyelni, hogy akár Iglulikban,113 a
Hudson-öbölben, akár a Baffin-föld déli részén114 nézzük is,
ugyanazok az okok mennyire ugyanazokat az okozatokat ered­
ményezik. A fa ritka volta miatt, amit így aztán gyakran nar-
válcsonttal helyettesítenek, a sátor formája elképesztően meg­
egyezik az angmagssalikival.
Mindezen technikai részleteknél fontosabb azonban tud­
nunk, milyen csoport lakja a sátrat. Ez eszkimóföld szélté-
ben-hosszában a szó legszorosabb értelmében vett család,115vagyis
egy ember a feleségével vagy feleségeivel és nem házas (saját

1.1 Holm: Ethn. Sk. 71. skk. Lásd 10. és 11. ábra; Graah: Undersögelsesreise. 73.
1.2 Holm, uo. 72., 74.
113 Lásd Parry és Lyon jó leírásait, in Parry, 270. skk., VII. ábra, a támasztócö­
löpöt ekkor már gyakran narválcsontból készítették; Parry első utazásakor a
Baffin-föld északi részén egy másik fajta sátortípust is látott, ahol, valószínű­
leg fa híján, bálnabordákat is használtak, Journal of a Voyage of Discovery, 1819,
283.
114 Boas: C. E. 552. Vö. Chappel: Narration of a Voyage to Hudsons' Bay. London,
1817,29. Az alaszkai sátortípusokról lásd Nelson, 258. skk. A legészakibb ma­
radványok, amiket Hall expedíciója talált, lásd Bessels: Nordpol Expedition.
235., vö. Markham: Whaling Cruize. 285., a Greeley által találtak, lásd i. m. 47.,
2. jegyzet; a Markham és Nares által találtak vö. Markham: The Great Frosen
Sea. 1877, 79., vö. 391.; s azok, amiket Sverdrup látott, N y t Land. II., 171., 121.,
mind szabályos kőkörök, amelyek szabályos típusra engednek következtetni.
Egyetlen maradvány, amit Lyon látott annak idején a Montague-foknál, sátor­
romként megmagyarázhatatlan, lásd Parry, 62. A Behring-szoros szigeteinek
nyári házait leszámítva nem ismerünk igazi kivételt a technikai szabály alól;
lásd Nelson, 255-256., ám e szigetek eszkimóinak élete csaknem teljesen rögzí­
tett, és mivel valóságos szirtmeredélyeken laknak, eléggé sajátságosak, ami
magyarázatot ad a kivételességre. Az egymástól elszigetelve álló nyári házak
mindeközben Alaszkában gyakorinak tűnnek. Vö. Nelson, 260. skk.; Jacobsen
(Woldt fordításában): Reise. 161. stb.
115 Holm, 87. (Angmagssalik); Rink: T. T. 19.; Egede: Perlus. 60. (Nyugat-
Grönland); Boas: C. E. 581. (középvidéki eszkimók); Klutschak és Schawtka a
necsilliknél és az ukusiksalikoknál; Hall az aivillikeknél (második utazás) és a
nugumiutoknál (első utazás), illetve Hanbury a Back és a Mackenzie folyó kö­
zött nyáron tette felfedezőútjait, eszkimó családokkal, tehát sátorban éltek,

476
vagy fogadott) gyerekeikkel; kivételes esetekben találunk egy-
egy felmenőt vagy egy özvegyet, aki nem ment újból férjhez,
ennek gyerekeit, végül pedig egy vagy több vendéget. A csa­
lád és a sátor kapcsolata oly szoros, hogy az egyik struktúra le­
képeződik a másikon. Az egész eszkimó világban általános
szabály, hogy családonként egy lámpásuk van; az is megszo­
kott, hogy sátranként van egy és csak egy lámpa.116 Ugyanígy
csak egyetlen padka van (vagy a sátor végébe halmozott
lomb- és ágkupac), bőrökkel letakarva, amin fekszenek; és
ezen az ágyon nincs semmiféle válaszfal, ami a családot az
esetleges vendégektől elkülönítené.117 így a család tökélete­
sen egy emberként él ebben a hermetikusan zárt térben, ők
maguk is építik és szállítják ezt az oly pontosan méretre sza­
bott nyári hajlékot.
A téli hajlék

A ház - Télről nyárra a társadalom morfológiája, a lakás mi­

kéntje, a hajlék oltalmazta csoport struktúrája teljes egészében
megváltozik; nem ugyanazok a lakóhelyek, népességük eltérő,
és a földterületen is egészen másképpen helyezkednek el.
Az eszkimók téli hajléka nem sátor, hanem ház,118sőt hosszú
ház.119 A külső forma leírásával kezdjük, azután elmondjuk,
mi van odabenn.

vagy, ha olyan volt az idő, hókunyhóban. Petitot: Monographie, xx.; Murdoch,

80. skk., Nelson, i. hely; a föntebbi listákból azt szűrhetjük le, hogy Kelet-Grön-
landon minden családnak megvan a maga sátra. Lehetetlennek is gondoljuk
egyébként, hogy egy sátorba egy-két családnál több férjen, s bizonyos szem­
pontból pontatlannak véljük Back állítását (Narrative of a Boat Journey, 383.), aki
3 sátorban 35 személyt talál (Ukusiksalik).
1.6 Lásd Lyon in Parry, 270. vö. 360.
1.7 Graah azonban leír egy kettős sátrat, válaszfallal, i. m. 93.
1.8 A ház neve iglu; a szóról lásd a fentebb idézett szótárakat, 475. o. 108. jegy­
zet és Rink: Meddel. suppl. XI., 72. skk. A kivételek egyáltalán nem bizonyító
erejűek. Ha vannak is eltérő nevek vagy a neki megfelelő szónak többé-kevés-
bé határozott értelme, ez meghatározott okokból ered. így Alaszkában a másik
szó inkább a lakást jelenti, lásd Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary, 44. A
középső területeken, látni fogjuk, miért, az iglu szó csak a hókunyhót nevezi
meg, minthogy maga a ház is erre a típusra szorítkozik.
119 Az alább következőket vö. Steensby Esk. Kult. Opr. c. könyvének fejezeté­
vel, 182. skk., amivel a legfontosabb ponton, tudniillik a hosszú ház őseredeti
jellegét tekintve egyetértünk. Még Steensbynek azon törekvései is, hogy az
eszkimó téli házat az indiánok hosszú házaihoz hasonlítsa (a mandanokat és
irokézeket hozva példának), bármilyen balul sültek is el, azt mutatják, hogy e
szerző is ugyanazt gondolja, amit mi: a két háztípus azonos.

477
 1 . á b r a - A n g m a g s s a l i k i h á z a la p r a jz a

2. ábra - Angmagssaliki ház metszete

Az eszkimó hosszú ház három lényeges elemből áll, amelyek

jellemzésére szolgálhatnak; van egy folyosó, ami künn kezdő­
dik, és odabenn egy félig föld alatti bejáratba torkoll; egy padka,
a lámpások helyével; válaszfalak, amelyek a padkát kamrács­
kákra osztják. Ezek a megkülönböztető jegyek az eszkimó há­
zak sajátjai; egyetlen más ismert házban sincs meg együtt mind
a három.120 Vidékenként azonban vannak változó sajátossá­
gok, amelyek miatt létezik néhány másodlagos variáns.

120 A mandan házban például hiányzik a folyosó és a padka; Steensby mégis

az eszkimó házzal akarja rokonítani; ráadásul, m int minden indián házban, van
benne központi tűzhely, ami csupán a dél-alaszkai eszkimó házakban fordul
elő. Az északnyugat-a merika i téli házban van padka és válaszfal (vö. Niblack:
The Indians of the North \Nest Coast, Rep. U. S. Nat. M us. 1888, 95. skk., vö. uo. a
lentebb idézett munkákkal, 120. oldal jegyzete), de a középponti tűzhelyen túl
a folyosó hiánya mindenfajta összehasonlítást lehetetlenné tesz.

478
 Angmagssalikban121 a ház 24-50 láb hosszú és 12-16 láb szé­
les. Általában nagyon meredek lejtőn épül. A talajt kivájják,
úgy, hogy a hátsó fal nagyjából a környező terep szintjével egy
magasságba kerül; ez a fal valamivel szélesebb, mint a hom­
lokzati. Ez az elhelyezkedés adja a megfigyelőnek azt a téves
benyomást, hogy a ház a föld alatt van. A falak kőből, gyeppel
borított fából és gyakran bőrből vannak; a közfalakat majdnem
mindig bőr fedi. Elöl, mindig a fal jobb sarkánál nyílik a folyo­
só, olyan alacsony bejárattal, hogy a házba csak térden mászva
lehet bejutni. Bent a földet lapos kövek burkolják. A ház mélyét
teljesen elfoglalja egy jókora, egybefüggő padka, ami négy-öt
láb széles, és körülbelül másfél láb magasan áll; Angmags­
salikban mostanában kövek és gyeptéglák tartják, de hajdanán
Dél- és Nyugat-Grönlandon122 cölöpökön állt, ez Mackenzie-
ben123 és Alaszkában124 ma is így van. A padkát alacsony köz­
falak kamrákra tagolják: e kamrák mindegyike, mint látni fog­
juk, egy-egy családé; mindegyik előtt ott áll a család lámpá­
sa.125 Ä hátsó résszel szemben, tehát az elülső falnál egy másik

121 Holm: Ethn. Sk. 66-67. Vö. az ősi Délkelet-Grönlandra nézve Graah: Under-
sögelsesreise. 32. és II. melléklet, kitűnő. Vö. Nansen: Eskimoleben. 67., vö.
Hanseräks Dagbog. Szerk. S. Rink, 43.
122 Egede: Det gamle Grönlands N ye Perlustration. 1. kiadás 1721,36., kifejezet­
ten megemlíti, hogy a házastársak nemi egyesülésükkor a padka alá, tehát egy
üregbe bújnak (vö. a házak metszetével, Perlustration, IX. ábra, a 61. oldalnál;
Cranz, IV. ábra). Vö. R Egede: Dictionarium Groenlandico Latinum, 1765, 100.
(Malliserpok címszó alatt). Másfelől igen figyelemreméltó, hogy az angmagssaliki
ház, főleg a tető formája, mennyire hasonlít azokhoz a nyugat-grönlandi házak­
hoz, amelyek ábráit a régi szerzők ránk hagyták, s mennyire kevéssé ahhoz, amit
a modern szerzők és néhányan a régebbiek közül is lefestettek (Davis in Hakluyts'
Voyages stb. 1589,788.) ugyanezen a vidéken (lásd főként a mesegyűjteményeket
illusztráló fametszeteket, S. Rink: T. T. több helyütt, főként 105., 223., 191., vegyük
kézbe inkább a dán kiadást, Aeventyr og Sagn og Fortaellingen. I—II., Kbnhvn,
1866-1875, az eszkimó, Kaladit Assilialiait. I-IV, 1860, Godthaab, 3. és 4. ábra még
jobb. Az egyenes falú, a földből viszonylag jobban kiemelkedő ház, főleg
amelynek teteje falon nyugvó gerendákon ül, az európai házak benyomását
kelti, s talán az ősi norvégok hatására alakult ki. Erről a hatásról lásd Tylor:
Old Scandinavian Culture among the Modern Eskimos. Journal of Anthropo­
logical Institut of Great Britain, XIII., 1883, 275. skk. (Egyébként Tylor nem min­
den összehasonlítását tartjuk megalapozottnak.)
123 Csakhogy itt a padka széle be van padlózva, így nincs üreg, lásd 3. és 4.
ábra.
124 Itt a padka alatt megint csak van üreg, vö. Murdoch, 11. ábra, Nelson, 80.
skk. ábrák.
125 Vö. Egede, 63.; Cranz a lámpás helyét illetően még pontosabb, III. könyv 1.
fej. 4. §. A padka választófala eltűnik ott, ahol a szó szoros értelmében vett fül-

479
 3. á b r a -M a c k e n z ie -i h áz
A laprajz és átnézet, elm o n d ásu n k alapján rajzolta C ham pion. M ivel
P etitot általában átvett alaprajzai szem látom ást pontatlanok, a F rank­
lin m űvében közöltek ped ig hiányosak, v ettü k m a g unk n ak a b áto rsá­
got, hogy rekonstruáljuk.

padka nyújtózik, ami nem olyan széles, ez a gyerekek, a nem

házasok és azon vendégek számára van fenntartva, akikkel
nem osztják meg a családi nyoszolyát.*126 A ház előtt vannak az
élelmiszer- (fagyasztotthús-) tárolók, a hajók tartóbakjai és
olykor egy-egy kutyaház.
A Mackenzie-nél,127 minthogy bőven akad uszadékfa, az
egész házat fatörzsekből építik: nagy, egymásra és szögbe állít-

ke felbukkan, egyszóval valószínűleg csak Grönlandra szorítkozik. Nyugat-

Grönlandon az eszkimó lámpás az európai kályhák megjelenésével csak a gaz­
dagoknál tűnt el.
126 Vö. az előző jegyzetben idézett szövegeket és Graah, i. m. 35. Hanseráks
Dagbog. Szerk. Signe Rink, 29.1. jegyzet.
127 A Mackenzie és az Anderson környéki házról lásd főként Petitot: Mon. xxi.
és képmelléklet, Grands Esquimaux. 41., 49., 50. (ez a folyosó a kragmaliviteknél
[sic] állítólag jégdarabokból volna, ellentmondás van az elmondottak és a 193.
oldalon lévő, vázlatok [?] alapján készült rajz között). Franklin: Narrative of a
Second Expedition to the Shores stb. 41., 121.; Richardson, uo. (Atkinson Point)

480
va rakott rönkök, a sarkoknál hornyolva. Ráadásul vízszintes
metszetben ez már nem négyszögletes, mint az előző volt, ha­
nem csillag alakú sokszög. Innen van a harmadik különbség,
az, hogy négy, jól elkülönülő fülkét foglal magában. Mind­
egyik fülke mélyét padka foglalja el, amely a grönlandinál va­
lamivel magasabb; de a bejárati fülkében, vájatok fölött, nem
egy, hanem két padka van, amelyek éppúgy, mint a grönlandi
vendégpadka, a vendégek és a háztartási eszközök számára
szolgálnak.128Végezetül a folyosó, ami még alacsonyabb, mint
Grönlandon, a fülkéknek a tenger felé, lehetőleg dél felé tájolt
folyosójához kapcsolódik.129
Alaszkában az iménti kettő közötti, átmeneti típust találunk.
A forma ismét négyszögletes,130 mint Grönlandon, de gyakran
több négyszög illeszkedik egyetlen folyosóhoz.131 Minthogy fa
itt is, főként Dél-Alaszkában, bőven van, a középső négyszög
földje padlós. Az egyetlen jellegzetesség, ami e vidék házai sa­
játosságának látszik, a folyosó elrendezése: ahelyett, hogy a
bejárati falhoz vezetne, egyenest a középső osztat padlója alá
lyukad ki.132
Könnyen belátható, hogy ezek a különféle háztípusok volta­
képp egyetlen alaptípus változatai, amiről pedig talán a mac-
kenzie-i adja a legpontosabban megközelítő képet. Az egyik
tényező, ami igen nagy mértékben befolyásolja ezeket a válto­
zatokat, az, hogy az eszkimók vidékenként más és más alap­
anyagokhoz jutnak hozzá. így például a Behring-szoros egyes

215-216. (alaprajz és metszet, a metszeten hiányzik a középső négyszög két tar­

tógerendája); vö. Miertsching adataival, Reisetagebuch stb. 35., 37.; Hooper: Tents
of the Tuski. 243.; Richardson: Arctic Search. Exped. L, 30.; Polar Regions. 300. skk.; az
a leírás, amit Schultz ad in The Innuits of our Arctic Coast. Trans. Roy. Soc. Canada,
1883, VII., 122., egyáltalán nem alapszik se megfigyelésen, se a Bompas és Sain-
ville által mondottakon, hanem csupán Egede és Cranz adatainak átvétele.
128 Lásd Petitot: Grands Esquimaux. 41.
129 Lásd Richardson in Franklin, 21. skk.; a 8. melléklet szerint a folyosó elég
rövidnek látszik.
130 A Barrow-fok házairól lásd Murdoch, 72. skk.; Simpson: Western Eskimos.
256., 258. A Behring-szorosi házról lásd Nelson, 253. skk., 80. skk. ábrák.
131 Lásd a Nome-foki ház alaprajzát Nelsonnál, 254.
132 Lásd Nelson, 74. ábra. Elliot: Our Arctic Province. 378., 379.; délre, a
Nushagak-félsziget körzetében az építménybe gyakran fával fűtött tűzhely
kerül, és közelíti az eszkimó házat a csilkotin típusúhoz. Jacobsen: Reise (Woldt
kiadása). 321.: a különböző alaszkai háztípusokról lásd Porter: Rep. Alaska. 146.
skk. és 96., 106. ábra; Beechey expedíciói, Voy. Pacif. II., 568-569. és az oroszok,
vö. Wrangell, i. m. 143. skk. mind egybehangzanak, és azt mutatják, hogy az
egyes típusok eloszlása nagyjából mindig megegyezik.

481
pontjain,133 a Baffin-földön,134 a Hudson-öböltől északnyugat­
ra135 az uszadékfa ritka vagy teljesen hiányzik.136Emiatt bálna­
bordát használnak. Ebből azonban a hajlékoknak egy újabb
rendszere következik. A ház kicsiny, nemigen magas, kerek
vagy elliptikus alaprajzú. A falat bőrök borítják, ezekre gyep
kerül; a falak fölött pedig egyfajta kupola magasodik. Ezt a
házfajtát qarmangnak hívják. Ennek is van folyosója.
Tegyük föl mármost, hogy az eszkimó építész e végső forrá­
sa, a bálnaborda is hiánycikké válik; ilyenkor más formák je­
lennek meg. Az eszkimó nagyon gyakran folyamodik egy
olyan alapanyaghoz, amit csodálatosan tud használni, s ami
mindig kézügyben van: ez pedig a hó.137 Ebből van az iglu
vagy hóház, ahogyan az a Baffin-földön138 és Amerika északi
partvidékén139 kinéz. Az iglu egyébként magán viseli a nagy

133 A Behring-szoros bálnaborda házairól lásd Nelson, 257.; Petroff: Tenth

Census. 38. skk. Vö. a szibériai eszkimókra nézve Nelson, 263.
134 Az ő házaikról lásd főként Boas: C. E. 548. skk.; Kumlien: Contributions to
North Amer. Nat. Hist. 43.; Hall: Life with the Esquimaux. I., 131., vö. a házmarad­
ványokkal, II., 289. Boas 499. és 502. ábrája különösen érdekes (az 500-as
Kumlien után), amennyiben magyarázatot adnak a Parry által talált romokra,
i. m. 105., s amelyek nyilvánvalóan qarmang-vomok. Hall kifejezetten megemlí­
ti, hogy a nugumiutok csak azért vetették el ezt az épülettípust és építettek
hókunyhókat, mert már nem volt bálnacsontjuk. Lásd ugyancsak Markham:
Whaling Cruize in Baffins Bay. 263-264.
135 E vidék házairól lásd Parry, 280., romok az Iglulik-fennsíkon 258., 358.,
545.; Lyon: Private Journal. 115.; Boas: E. B. L. 96.
136 Parry kifejezetten beszél az uszadék fa hiányáról és az ebből eredő építke­
zési nehézségekről, 390., 423. Boas is említi, hogy a csontkunyhót hóból rakott
iglura cserélték. Vö. a Bathurst-szigeti maradványokkal, Boas: Ehemalige
Verbreitung stb. Zeitschrift d. Ges. f. Erdk. Berlin. XVIII., 128.; John Ross:
Narration of a Second Voyage. 1833, 389. (ezek téli házak voltak). Bálnaborda
építményeket a grönlandi hagyomány is emleget, sőt létezésüket meg is álla­
pították, lásd Carstensten: A Summer in the Arctic. 124.
137 Úgy tűnhet, hogy a hókunyhó teljesen őseredeti dolog az eszkimóknál,
hisz tudjuk, hogy a hó alatti átmeneti menedék mindenütt használatos volt, s
a hozzá szükséges hókés az eszkimó őstörténet szerszámkészletéhez tartozik.
De iglu és iglu nem egy és ugyanaz, és véleményünk szerint az állandó hó­
kunyhó, a téli ház nem régi eredetű. A folyosós iglu mindenütt ismeretlen, ki­
véve, ahol erre utalunk. Vö. Egede képmellékletét, Perlustration. 71. Vö. Rink
ábrájával, T. T. 247. A Smith-szoros eszkimói kifejezetten mondták Rasmus-
sennek, hogy a Baffin-földről érkezett kivándorlók tanították meg őket a szó
szoros értelmében vett iglu építésére, lásd Nye Mennesker. 31.
138 Boas: C. E. 539. skk., E. B. L. 95. skk., 40. ábra, 97.; Hall: Life with the
Esquimaux. I., 21.; Kumlien: Contributions. 26,40.
139 Lásd Parry, 159-160. és melléklet, 358., 499., 500., kitűnő alaprajz egy
összetett igluról. A legjobb alaprajzot a Fort Churchill-i törzsbeli Augustus
482
 4. ábra - Egyszerű hóiglu alaprajza és oldalnézete,
a Hudson-öböl északkeleti részén
Igdluling (folyosó és kutyavacok), uadling (konyha és éléskamra). Az
oldalsó kis kamrák élelmiszerraktárak stb.

ház lényeges vonásait: rendszerint több részből álló, össze­

tett;140 azaz két vagy három iglu tapad egymáshoz, amelyek
egy folyosóból nyílnak; mindig földbe van vájva; mindig van
folyosója, amelynek kijárata félig a föld alatt van; végül pedig
van benne legalább két hópad két lámpáshellyel.141 Végezetül,

adta, Franklinnak: Narrative of a journey to the Shores of the Polar Sea. 1823,287.;
lásd ugyancsak Peck: The Life of Rev. Peck etc. 47., 56., 55. és 94. fényképpel
(Little Whale R.); Tyrrell: Across the Barren Grounds etc. 136-137., vo. 179. rajz­
zal, Labradorra és a Chesterfield-fjord vidékére vonatkozik; Hanbury: Sport
and Travel. 77-78., egy rajz (Bake lake); Gilder: Schwatkas Search etc. 256. stb.;
Schwatka: Nimrod in the North. 18.; Klutschak, 23. stb.; John Ross: Narrative of a
Second Voyage stb. 1833,230. (netchillirmiut); Hall: Narrative of the Second Arctic
Exped. Nourse kiadásában, 128. - Ha hihetünk néhány kevésbé megbízható
szerzőnek, Labradoron a hóiglu lenne a ház téli formája: Maclean: Twenty five
years service etc. II., 145-146.; Ballantyne: Ungava Bay... 28. skk.; de vö. Turner,
224. skk.: azon kívül, hogy az ungavai iglunak nincs folyosója (Turner, 48.
ábra), ez a tény alighanem inkább a Hudson-szoros eléggé elcsökevényesedett
eszkimóira korlátozódik, és biztos, hogy a grönlandi típusú ház még a hóiglut
is megelőzte, lásd Murdoch, 228.; a régi labradori ház egy leírását lásd M o­
ravians in Labrador. 17.
140 Lásd az alaprajzokat Boasnál, C. £. 546. skk., E. B. L. 96.
141 Lásd Parry, 502.
483
történetileg kimutatható, hogy az iglu a négy- vagy sokszögle­
tű ház leszármazottja. 1582-ben Frobisher a Meta incognitán
föld- és gyepkunyhókat ír le.142 Valamivel később Coats távo­
labb ugyanilyen fajta kunyhóra bukkant. Ekkoriban azonban az
éghajlat és az áramlatok nem ugyanolyanok voltak, mint ami­
lyenné a XVI-XIX. század közt lassan átalakultak;143 nagyon is
meglehet tehát, hogy a már a XVI. században is ritka uszadékfa
annyira megritkult, hogy használatát a szerszámokra és a fegy­
verekre tartották fenn. Ekkor egyre inkább cjarmangokat építet­
tek. 1829-ben Parry még egész falvakat talált bálnacsont házak­
ból.144 Azonban ezek a falvak is szükségképp ellehetetlenültek,
abban a mértékben, ahogyan az európai bálnavadászok feldúl­
ták az északi kontinens szorosait és öbleit.145
Más feltételek között, ahol a fa és a bálnacsont egyaránt hi­
ányzott, a kőhöz folyamodtak. Ez történt a Smith-szoros tör­
zsével.146 Az első európaiak érkezésekor ez a törzs siralmas ál­
lapotban volt.147*A szárazföldi jég jelentős továbbterjedése mi­
att, és amiatt, hogy csaknem egész évben állandóan vannak
úszó jégtáblák, nemcsak az uszadékfa tűnt el teljesen, de a bál­
nák sem jöttek, és lehetetlenné vált a rozmárok, fókafélék és

142 Beste: The Voyages of M artin Frobisher (elbeszélés). Hakluyt, ed. Col-
linson, 1. utazás, 82., 84.; 2. utazás, Warwick-fok, 137., 138. egy qarmang fa­
lut ír le.
143 Biztos, hogy a ma jégtakaró alatt lévő tengerek néhány évszázaddal ez­
előtt még nem voltak ilyenek, s hogy ennek oka a sarki áramlatok áthelyeződé­
sében keresendő. Ez utóbbiakról lásd Arctic Pilot (angol admiralitás), Sailing
Directions 1905,11. skk. Vö. Richardson: Polar Regions. 210. skk.
144 Lásd a föntebb idézett szövegeket, 482. o. 135. jegyzet. Vö. Lyon: A Brief
Narrative of unsuccessful attempt. 1825,67.
145 Lásd Hall: Life with the Esquimaux. I.
146 Az e törzset ért morfológiai változásokról lásd Preuss: Die Ethnogra­
phische Veränderung der Eskimos des Smithsundes stb. Ethnolog. Notizblatt.
Königliche Museum Völkerk. Berlin, I— II., 1899,38-43.
147 Lásd J. Ross: A voyage of Discovery... explor. Baffins Bay. London, 1819, L,
114. skk.; Kane: Arctic Researches 1853 stb. I., 206., 214. skk.; Hayes: Boat
Expedition. 224.; a változás már 1861-ben, Hayes második expedíxiójakor érez­
hető, Open Polar Sea, New York, 1867, 254. Egyébkénk Hans Hendrik, a grön­
landi eszkimó hozzájuk menekült, s ebben az időben kellett lezajlania annak a
nagy népvándorlásnak, melyet Rasmussen beszél el, s amelynek jelentőségét,
nem tudni, miért, Peary, úgy tűnik, nem ismerte föl, Hayes, Hall és Bessels pe­
dig mintha titkolná a dolgot. A jelenlegi helyzetről lásd Peary: Northward over
the Great Ice. I. és II. függelék, xlix.; Astrup: With Peary toward the Pole. 138. skk.
és főként Rasmussen sokkalta hitelesebb könyvét.

484
delfinfélék nyílt vízi vadászata is.148 Fa hiányában eltűnt az íj,
éppúgy, mint a kajak, az umiak és a szánok zöme. A szeren­
csétlen eszkimók hajdani technikájuknak csak az emlékét őriz­
gették.149 Ezért vált szükségessé számukra, hogy házaikat ki­
zárólag kőből és gyepből építsék. A ház formája, csupán az
anyagok természetéből adódóan, módosult. Minthogy e nyo­
morult kis népcsoportnak nagyon nehéz lett volna nagy kőhá­
zakat építeni, be kellett érnie aprókkal.150 Ám a rokonsági kap­
csolat, ami ezeket a nagy házakkal összeköti, e változások elle­
nére is még mindig nyilvánvaló. Lényegi vonásait tekintve, a
kicsi ház még mindig hasonlít a nagy grönlandihoz, aminek
alapjában véve csak kicsinyített mása: megtaláljuk rajta a föld­
be mélyesztett bejáratot, ugyanott van az ablak, kamránként
ott a magas padka.151 Végül és főképpen, gyakorta több család
lakja, ami, mint tüstént látni fogjuk, a hosszú ház egyik meg­
különböztető jegye.
Ez a kis kőház tehát szerintünk csupán a grönlandi vagy
mackenzie-i nagy ház alakváltozata. Egyes régészek mégis
fenntartották, hogy épp fordítva, a kicsi az ősibb. Ez a feltétele­
zés azonban egyetlen tényen alapszik: egyrészt Eszaknyugat-
Grönlandon, másrészt pedig a Ferenc József-földön, Scoresby
Soundnál,152 a Parry-félszigeten153 ősi téli telepek romjait talál­
ták meg, amelyek, úgy tűnik, aprócska kőházakból álltak, ugyan­
olyanokból, mint a Smith-szorosiak. Ez az egyedüli tény azon­
ban semmit nem bizonyít. Másutt egy csomó nagy ház romjait
találták meg, amelyek nagyjából ugyanolyan jellegűek;154 az­

150 Már csak medvére, madarakra és rénszarvasra, illetve a jégtakaró vesze­

delmes peremén vadásztak.
151 Az umiak szó tökéletesen fennmaradt, lásd Kane, II. 124. skk.
150 Ezekről a kicsike házakról lásd főként Peary: Northward. I., 113. skk.,
Astrup alaprajzaival és metszeteivel, 108. (Keate falu, Northumberland Is­
land); vö. az építésről I., 91., 87., ábra, vö. Mrs J. D. Peary: My arctic Journal stb.
London, 1893; Children of the Arctic. London, 1903 (Etah, fényképekkel), 67. Vö.
Rasmussen: Nye M enn. 9. skk. A hóiglu egyébként most valójában a kőházat
helyettesíti.
151 Lásd főként Kane, I., 124., II., a 113. oldallal szemben, itahi kunyhó; a rajz
biztosan nem modell után készült. Vö. Ross: Voy. 1819,130.
152 Lásd Ryder: Om den tidligere eskimoiske Bebyggelse af Scoresby Sound 1895.
Meddel Gr. XVII., 290. skk. Azt az állítást, mely szerint ebben a házban csak
egyetlen lámpáshely volt (299.), tehát csak egy családnak adott hajlékot, nem
látjuk igazoltnak. Vö. von Drygalsky: Deutsche Nordpol Expedition. I., 585.
153 Lásd Boas: Ehemalige Verbreitung stb. 128. és az idézett szövegek. Vö.
Greely: Three Years of Arctic Service. 1875,379. skk.
154 Lásd a romok katalógusát Markhamnál, Arctic Geogr., Papers, 115. skk.

485
után: semmi nem bizonyítja, hogy ezek a romok csakugyan a
fennmaradt legrégebbi téliház-maradványok volnának; végeze­
tül pedig, ha a kicsi ház lett volna a kiindulópont, igen bajos len­
ne megmagyarázni, miért oly általános a nagy ház típusa és, kü­
lönféle módosulásokkal, miért maradt fenn ilyen szívósan.155El
kell fogadnunk, hogy egy adott, de nemigen meghatározható
pillanatban és ugyancsak homályos és nehezen megfogható okok­
ból az eszkimók télire áttértek az elszigetelt családról az össze­
költözött családra. E változásnak semmiféle néven nevezhető
okát nem látjuk; a Smith-szorosi törzzsel kapcsolatban viszont
kimutattuk, milyen könnyen magyarázható a dolog fordítottja.
A ház belsejében - Most, hogy már ismerjük a ház kiképzését,
lássuk, milyen is a csoport, ami benne lakik.
Míg a sátorban csupán egyetlen család él, a téli hajlék min­
den formájában rendszerint több;156 ezt már az előző leírások
során is láthattuk. Az együtt lakó családok száma egyébként
változó. Hatig,157 hétig, sőt a kelet-grönlandi törzseknél158 ki­
lencig nőhet; Nyugat-Grönlandon hajdanán tíz is előfordult,159
a Smith-szoros kisebb hóházaiban és apró kőházaiban kettőig
csökken. A házankénti minimális családszám megléte egyéb­
ként annyira jellemző a téli eszkimó telepre, hogy mindenütt,
ahol ezt a vonást halványulni látjuk, az eszkimó kultúra el-

155 Ráadásul ezek az északi végvidékeken talált romok nyilvánvalóan elván­

dorlásra kész vagy a kihalás küszöbén álló népességek maradványai. Cranz
viszont (History of Greenland. London, II., 258., jegyzet) Neu-Herrnhuttal kap­
csolatban elmondja, hogy egy éhínség idején a Kangek-szigeten 15 ember,
minthogy olaj híján már nem tudták lámpásaikat meggyújtani, egy egészen
pici házba húzódott, ahol könnyebben, összebújva tudtak melegedni. Joggal
feltételezhetjük, hogy ilyenfajta okok ugyanúgy eredményezhették, ha nem is
a téli családnak, de hajlékának összébb húzódását.
156 A hosszú vagy összetett házakra vonatkozó e nyilvánvaló kérdésre csak­
nem minden fentebb idézett mű utal. Elegendő jeleznünk azt, hogy az egyet­
len manapság lakott kis házban, a Smith-szorosiban is rendszerint legalább két
család élt és él együtt, lásd Hayes: Boat Expedition. 64.; Kane: Arctic Explo­
rations. II., 114., 116. (valószínűtlen dolgokat tartalmaz); Hayes: Open Polar Sea.
262., 270. (egy család három másikhoz költözik kalutunahoknál Ittiblikben
[Pearynél Itiblu]). A hóiglu bevezetése egyébként magát a morfológiát változ­
tatta meg.
157 Ez Alaszkában a maximum, lásd Porter: Eleventh Census. 164.; Jacobsen le­
írja egy gazdag malemiut, az owirognaki főnök házát, ahol (fogadott és egyéb)
rokonoknak körülbelül hét csoportja él: Woldt: Jacobsens' Reise. 241.
158 Ez az angmagssaliki maximum, ahol a ház egyébként összekeveredik a
téli teleppel; vö. Holm: Ethn. Sk. 87. skk. Vö. a föntebbi táblázattal.
159 Cranz, III., I., 4. §.

486
enyészésére is mérget vehetünk. így az Alaszkára vonatkozó
népszámlálások adataiból a családok és a házak számát egy­
máshoz viszonyítva meg lehet mondani, hogy eszkimó vagy
indián faluról van-e szó.160
A grönlandi ház esetében minden családnak megvan a maga
kijelölt helye. A hóigluban minden családnak van saját padká­
ja;161 a sokszögletű házban saját kamrája;162Grönland házaiban
fallal elválasztott padkarésze;163 a négyszögletes házban saját
oldala.164így tehát szoros kapcsolat van a ház alaktani felépíté­
se és a benne menedékre lelő, összetett csoport struktúrája kö­
zött. Mindenesetre különös megállapítanunk, hogy a csalá­
donként elfoglalt hely nem feltétlenül áll arányban a család­
tagok számával. Egységenként szemlélik magukat, s ezek az
egységek egyenrangúak. Egy egyetlen személyre korlátozódó
család ugyanakkora helyet foglal el, mint egy-egy népes gye­
reksereg a felmenőivel.165
A kashitn - A magánlakásokon kívül létezik azonban egy má­
sik téli építmény, ami kiváltképpen megérdemli figyelmünket,
mert kidomborítja az eszkimók téli életének sajátos jellegzetes­
ségeit; ez a kashim, rövidített európai változata annak az eszki­
mó szónak, melynek jelentése: az én gyülekezőhelyem.166
Igaz, kashim ma már nincs mindenütt. Alaszkában167
és Amerika nyugati partvidéki törzseinél, az Atkinson

160 Lásd I. függelék, az alaszkai falvak esetében: ahol a családok és a házak

száma egybeesik, indiánokról van szó.
161 Lásd a 483. oldalon a 139. jegyzetben idézett munkákat, Lyon leírása egy
iglulik házról, amelyben két családot ábrázol egy hóiglu egyetlen padján, kissé
tévesnek látszik.
162 Lásd a 481. oldalon idézetteket és Petitot: Monographie, xxviii.
163 Lásd Rink képmellékleteit, T. T. 74., 86. stb. Labradorra nézve vö. Periodical
Accounts, 1790.
164 Lásd Murdoch, 83. A Nunivak-szigeten rendszerint négy család él egy
házban, Porter: Report Alaska, 126., a nushagaki körzetben ugyancsak, lásd
Porter, 108. Boas valószínűleg e tényből kiindulva köthette az eszkimó téli há­
zat az északnyugat-amerikai indiánokéhoz (Rep. North-Western Tribes of Cana­
da. British Association Advancement Sciences. Bristol 1887).
165 Ez több, már jelzett munkából is leszűrhető, de kifejezetten állítja és bizo­
nyítja egy angmagssaliki vázlat, vö. Holm: Ethn. Sk. XXIII. ábra, vö. 66. A 7.
számú özvegy nagyapó egy egész helyet elfoglal, lámpása viszont nincs.
166 A kashimról általában lásd Richardson: Polar Regions. 318-319.; Arctic
Searching Exped. I., 365.
167 A kashimról Alaszkában lásd főként Nelson, 241. skk.: a legősibb szöve­
gek kifejezetten említik, lásd Glazunov in Wrangell: Statistische Ergebnisse stb.
145., 149., 151., 154.; Beechey: Voyage to the Pacific. I., 267. skk., II., 569., vö. 542.,

487
Pointig168 mégis mindenütt megtaláljuk. Az első felfedező-
utak idejében, amikről csak elbeszéléseink vannak, még léte­
zett a Baffin-földön és a Hudson-öböl északnyugati partjai­
nál, csakúgy, mint a Hudson-szoros déli részén.169 Másfelől
az első morva hittérítők Labradoron is jelzik létezését.170
Grönlandon, jóllehet sem a romok közt (egy kétes eset kivéte­
lével),171 sem a régi dán szerzőknél nem találjuk nyomát, a
nyelv172 és néhány mese megőrizte az emlékét. Jó okunk van

550.; Zagoskin hadnagy in Petroff: Report Alaska. 38. skk.; Simpson: Western
Eskimos. 259. (Barrow-fok). A népesség-összeírási adatok, Dali: Alaska. 406.
skk.; Petroff, 35. skk., Porter: Rep. Al. 103. skk. bővelkednek utalásokban, vő.
Elliott: Our Arctic Province. 385-386. A tehetős falvakban két, sőt három
kashim is akad, lásd Nelson, 242. skk., vö. 391. (Kushunuk, Vancouver-fok,
ahol kifejezetten elmondja, hogy mindkét kashimot egyszerre használják).
Porter, 105., 107., 114., 115. stb. Létezik egy legenda egy városról a Yukon tor­
kolatánál, száz kashimmal, meséli Jacobsen, Reise (Woldt kiadása), 179., 207.,
vö. Nelson, 242. Lásd Jacobsonnál más olyan falvak felsorolását, ahol több
kashim is van, 225-228. Nagyon nehéz lenne megmondani, milyen társadalmi
struktúra felel meg ennek a két kashimnak, és mire szolgálnak. Talán ahhoz a
nemzetségekbe szerveződéshez kötődik, amire Nelson utalt? A Barrow-fok fa­
lujának 1851-ben három kashimja volt, 1856-ban pedig csak kettő, lásd Mur­
doch, 79. skk., vö. Woolfe in Porter, 144. (nem értjük, hogy ezek a kashimok
1889-ben jégből épültek volna).
168 A kashimokról a Warren-foknál lásd Miertsching: Reisetagebuch. 121.; vö.
Armstrong: A Personal Narrative of the Discovery of the North West Passage. 159.;
Petitot: Monographie, xxx.; Richardson (Atkinson-fok) in Franklin: Narr. Second
Exped. 215-216., fontos leírás (vö. a föntebb idézettekkel stb. és Arctic Search
Exped. 1 , 254-255.
169 Boas: C. £. 601. skk.; vö. Hall: Narr. Second Exped. Nourse kiadása, 220. A
romok, amelyekről Parry ír (362. skk.), természetesen ősi bálnacsont kas­
himok. Az ünnepek és szokások emléke fennmaradt. Beechey, aki részt vett
Parry első expedíciójában, a Hope-foki kashimot a keleti eszkimókéhoz hason­
lítja, Voyage to the Pacific etc. II., 542. Vö. (Gore Bay) Lyon: Journal. 61. Vö. a 15.
sz. mesével, Boas: E. B. L. (kőkashim).
170 Okkak levele, 1791 in Periodical Accounts rel. 1.1. Missions of the Church of the
United Brethren. London, 1792,1., 86. „The Kivalek people built a snow house to
game and dance in, and being reproved for it, their answer was that is was so
difficult to catch whales, they would have a katche-game to allure them." Am
néhány asszony, aki táncolt, hirtelen meghalt, és a gaming-house-t lerombolták.
Figyelemre méltó, hogy Erdmann szótára (legalábbis ha elég gondosan lapoz­
gattuk) nem tartalmaz utalást Katche (?), qagche (?) szóra. Lásd továbbá Turner:
178., vö. Turner, American Naturalist. 1887 (Ungava Bay).
171 Rink in Geogr. Tidskr. VIII., 141. (Disco), vö. a pontosabb mesével Thal-
bitzemél, A Phonetical Study stb. 275., vö. 297.
172 Vö. Rink: T. T. 8., mesék 273., 275., 276., vö. Kleinschmidt: Grönlandske
Ordbog. Copenhague, 1871,124. és 125. a oszlop; Rink: Esk. Tribes. 26., uo. suppl.

488
tehát azt gondolni, hogy minden ősi eszkimó szálláshelynek
része volt.
A kashim téli ház, de nagyobb. A két építmény rokonsága
oly szoros, hogy a különféle formák, amelyeket a kashim vi­
dékenként magára ölt, párhuzamosak a házak formáival. Lé­
nyegi különbség kettő van. Először is, a kashimnak van köz­
ponti tűzhelye, míg a háznak nincsen (kivéve Alaszka legdé­
libb részét, ahol érezhető az indián hatás). Ez a középponti
tűzhely nemcsak ott van meg, ahol gyakorlati értelme is van,
hiszen használják a fát tüzelésre,173 hanem a Baffin-föld ideig­
lenes hókashimjaiban is.174 Továbbá a kashim majdnem min­
dig fülkék és padka nélkül épül, gyakran viszont ülőhelyek­
kel.175 Még ha hóból épül is, s ennek következtében nem tud­
nak egyetlen nagy kupolát építeni rá, hisz ez az alapanyag
erre nem alkalmas, a kupolák összekapcsolása és a falak kiszé­
lesedése miatt a kashim végül is egyfajta nagy, oszlopos helyi­
ség formáját ölti.
A belső elrendezés e különbségei megfelelnek a funkcionális
különbségeknek. Azért nincs se belső osztás, se kamra, azért
van középponti tűzhely, mert ez az egész telep közös háza.176
Azokon a helyeken, amelyekről jó értesüléseink vannak, itt zaj­
lanak az egész közösséget egyesítő szertartások.177Alaszkában
ez kifejezettebben a férfiak háza;178 itt alszanak a felnőtt férfi­
ak, házasok és nőtlenek is, külön az asszonyoktól és a gyere­
kektől. Dél-Alaszka törzseinél izzasztóházként szolgál;179 de
ez a rendeltetés, úgy gondoljuk, viszonylag új, és indián, sőt ta­
lán orosz eredetű.
A kashim azonban kizárólagosan téli építmény. Ez nyilván­
valóvá teszi a téli élet megkülönböztető jegyét. Leginkább a
csoport roppant nagy koncentrációja jellemzi. Ekkor nemcsak
több család költözik egy házba és él együtt, hanem a telep ösz-

sect. 20, n° 16; vö. uo. sect. 29, n° 11. Valószínűleg Cranz utalásai - többek között
History of Greenland (angol kiadás) II., 29., vö. 73. (Neu Herrnhut, 1743,1744), vö.
365., 367. - alapján is gyaníthatjuk valami kashimféle létezését.
173 Lásd Elliott: O ur Arct. Prov. 385-386.; vö. Jacobsen: Reise. 321.
174 Boas: C. £. 601-602. £. B. L. (Nugumiut), 141.; Hall: Life with the Esquimaux.
11., 320.
175 Vö. Jacobsen: Reise. 323.
176 Vö. lentebb, 505.
177 Boas: £. B. L. 141. (Nugumiut); Murdoch, 83.
178 Schanz in Porter, 102. (úgy tűnik, ezt Glazunovról másolta); Nelson, 285. stb.
179 Nelson, 287.; Jacobsen: Reise. 212. stb.; Elliott, i. hely.
489
szes családja vagy legalábbis a férfinép egy helyen szeretne
egybegyűlni és közös életet élni. A kashim e szükséglet kielégí­
tésére született.180

A lakhelyek évszakok szerinti eloszlása

Ez még jobban mutatni fogja, miként helyezkednek el a hajlé­

kok a terepen, az évszakokat követve. Hiszen nemcsak más­
más formájúak és nagyságúak, nemcsak nagyon egyenlőtlen
nagyságú társadalmi csoportoknak adnak menedéket, mint az
imént láttuk, hanem eloszlani is egészen másképpen oszlanak
el télen és nyáron. Télből nyárba és visszalépve láthatjuk, amint
szorosan egymáshoz bújnak, vagy épp ellenkezőleg, nagy te­
rületeken szóródnak szét. A két évszak ilyen szempontból
homlokegyenest ellenkező látványt kínál.
A téli hajlékok eloszlása - Ha az egyes házak belső népsűrűsé­
ge külön-külön, mint láttuk, vidékenként változik is, ezzel
szemben elmondhatjuk, hogy a telep népsűrűsége a maga egé­
szében véve mindig a lehető legnagyobb, tekintettel, természe­
tesen, a létfenntartás könnyebbségeire.181 Ekkor a társadalmi
180 A kashim, a sátor és a hosszú ház mellett létezik még néhány építmény, de
ezek speciálisak és időlegesek, tárgyunk szempontjából nem különösen érde­
kesek, ezért csak röviden említjük őket. Ezek a sátor és a ház közti köztes for­
májú házak. A középső vidéket leszámítva használatuk egyáltalán nem rend­
szeres. A Baffin-földön tavasszal, amikor a ház hóboltozata olvadozni kezd,
minthogy sátorban még nem lehet lakni, olyan házakat építenek, amiknek az
oldala hóból készül, kupolája pedig bőrökből. (Vö. többek közt Parry, 358., jó
leírások.) A tél közeledtével épp fordítva, a sátrat olykor gyeppel, szederindá­
val, mohával borítják be, majd ezt az első réteget bőrökkel takarják be, a bejá­
rathoz pedig hóból építenek boltozatot. Ez az elrendezés olykor véglegessé vá­
lik (Boas: C. E. 551., 553.). Nagyjából mindenütt előfordul, hogy ezekhez a ve­
gyes építkezésekhez folyamodnak, nevezetesen olyankor, amikor egy-egy
helyváltoztatás során, akár nyáron is, több napig tartó rossz idő miatt kényte­
lenek menedéket építeni. Kané leírja e vegyes építményeket 1851-ben Dis-
cóban, Grinnel Expedition, 46. Megelégszünk azzal, hogy csupán utalunk azok­
ra a széles körben használt kis házakra és sátrakra, amelyek a tabu alatt álló
asszony elkülönítésére szolgálnak. Lásd főként Murdoch, 86.; Woolfe in Por­
ter, 141. (Barrow-fok). A társadalom élettanának válasza ez a morfológiára, s
akad még több ilyen is. Az alaszkai nyári házak kérdését félretesszük, kicsit
túlságosan technikai a dolog ahhoz, hogy itt beszéljünk róla.
181 Az eszkimó telepekről föntebb közölt számadatok a téli szállásokra vonat­
koznak. Minden „társadalmi egység" koncentrációja egy ponton természete­
sen egy koncentrációmaximumba torkoll. Ennek megvitatását lásd Rink: Dansk
Grönland. II., 253. és nagyon jó leírásokat Cranznál, XII., 1., 4. és 5. §; Boas: C.
E. 561., vö. 482. skk.; vö. Porter (Woolfe), 148. (Schanz), 102. skk. (Porter), 164.

490
volumen, vagyis a csoport által ténylegesen elfoglalt és kihasz­
nált terület minimális. A fókavadászat, ami a vadászt arra
kényszeríti, hogy kissé távolabbra menjen, kizárólag a férfiak
dolga; ők sem mennek messzebbre a sík parttól vagy partok­
tól, csak meghatározott vagy átmeneti céllal; és bármilyen fon­
tosak legyenek is egyébként a szánnal történő helyváltoztatás­
ok, amit főként a férfiak szoktak csinálni,182 ezek csak akkor
érintik valóban a telep teljes népsűrűségét, ha egészében túlné­
pesedéstől szenved.183
Van egy olyan eset is, ahol ez az összeszorultság akkora,
amekkora csak lehet; ez Angmagssalik; itt az egész telep egyet­
lenegy házból áll, amely következésképp befogadja a társadalmi
egység valamennyi lakóját. Míg másutt egy-egy házban csak
két-nyolc család lakik, Angmagssalikban elérik a tizenegy csa­
ládból álló maximumot és az ötvennyolc lakót. Jelenleg egy több
mint 120 mérföldes partszakaszon tizenhárom telep van, tizen­
három ház, amin a környék 392 lakosa osztozik; a házankénti át­
lag körülbelül harminc fő.184 Ez a rendkívüli koncentráció azon­
ban nem eredeti dolog; bizonyos, hogy fejlődés eredménye.
Másfelől minden más esetben, amikor egymástól elszigetelt,
nem csoportban álló téli házakat figyeltek meg, ezeket minden
valószínűség szerint olyan családok lakták, amelyek különbö­
ző okokból kénytelenek voltak elszakadni eredeti csoportjuk­
tól.185 Azok a single house-dk egyébként, amelyeket Petroff fi­
gyelt meg Alaszkában,186 Porter népesség-összeírásából már
gyakorlatilag eltűntek, a vidék egyik első nagy népesség-ösz-
szeírása, Glazunové 1824-ben - ami szerencsére télen volt -
mindenesetre csak 8-14 házból álló telepeket említ, 200-400 la­
kossal.187 Ami a Parry-félszigeten és North Devonnál talált ro-

182 A téli helyváltoztatásokat csak a Baffin-földön gyakorolják nagyobb mér­

tékben, lásd Boas, 421. Az a térkép azonban, amit Boas ezek útvonalairól kö­
zöl (II. térkép) nem ringathat minket ábrándokba amplitúdójukat illetően.
183 Az egyetlen törzs, ami viszonylagos kivételt képez e szabály alól, a Smith-
szorosi. Lásd Kroeber: The Eskimo of Sound. 41. skk.; Peary: Northward stb. I., 502.
skk., de már említettük, hogy ez a törzs egészen sajátos körülmények között él.
184 Lásd föntebb, 467. Vö. Holm, 89. skk.
185 A mesékben különösképpen őrzik a magányos házakban élő emberek té­
máját: de ez épp ennek az életformának regényessége miatt van. T. T. 278.,
568.; Boas: £. B. L. 202. stb.; Hayes megmagyarázza a magányosok létezésének
okát Northumberland Islandon (Smith-szoros), A n Arctic Boat Journey. 1860,
242-244. (az egyik ember felesége boszorkány).
186 Rep. Alask. 125., 126. skk.
187 Lásd II. függelék, valamint a föntebb idézetteket, 469. 81. skk. jegyzet.
491
mókát illeti, ahol gyakran bukkanunk egyetlen házból álló téli
telepekre, ez a lecsökkenés, bármily jelentősnek is látszik az át­
laghoz viszonyítva, nem lephet meg bennünket, ha belegon­
dolunk, hogy ezek a maradványok nyilván olyan korszakból
származnak, amikor az elszegényedett eszkimók elhagyták a
vidéket.188
Egy szó, mint száz, miután eloszlattuk a tények látszólagos
ellentmondásait, általánosságban azt mondhatjuk, hogy a téli
telep több, egymás szoros közelségében lévő házból áll.189Ami
elhelyezkedésük módját illeti, senki sem említi, hogy ebben
valamiféle módszeresség volna,190 kivéve, tudomásunk szerint,
két, dél-alaszkai törzsekre vonatkozó esetet.191 A dolognak
megvan a maga jelentősége.
A hajlékok elrendeződése eléggé mutatja, mennyire kon­
centrálódott ilyenkor a népesség. A koncentráció azonban haj­
danán talán még nagyobb volt. Ezt a feltételezést jelenlegi érte­
süléseink mellett kétségtelenül lehetetlen szigorúan bebizo­
nyítani; azonban nem is teljesen valószínűtlen. A régi angol
utazók csakugyan vakondtúrásokra emlékeztető, földbe vájt
eszkimó falvakról beszélnek, ahol minden kunyhó egy köz­
ponti, a többinél nagyobb kunyhó köré csoportosult.192 Ez va­
lószínűleg a kashim volt. Másfelől, a Mackenzie-től keletre élő
törzseket illetően kifejezetten szó van a házak, sőt a házak és a
kashim közötti összeköttetésről is.193 így arra jutunk, hogy a

188 Lásd föntebb, 485.153. és 154. jegyzet. Vö. Sverdrup: N y t Land. I., 150., II.,
179., vö. a térképekkel, I., 320., II., 128.; a vidéken egyébként házcsoportok
romjait is megtalálták, vö. Sverdrup, I., 211., II., 371.
189 A föntebb, a 484-486. lapon idézett szövegek javarészt téli telepek leírásai­
nak részletei, amelyek mindegyikére csak egyszer hivatkozunk; Steensby
egyébként az Esk. Kult. Opr. 51-141. oldalán bőségesen szolgál hivatkozások­
kal, amiket nem is kell kiegészítenünk.
190 Lichtenfels térképei Neu Herrnhutról, amelyeket Cranz közöl, II. kötet,
európai hittérítőknek köszönhetők.
191 (Rasbinzsky) Nelson, 247.; Jacobsen: Reise. 314.; vö. Porter, 107. A kettőből
az egyik biztosan orosz hatás alatt épült. A nyári faluval szemben húzódó téli
faluról van szó.
192 Lásd föntebb 475., 110 jegyzet. Coats leírása, amely egyetlen „case"-ról be­
szél, nyilvánvaló túlzás.
193 Richardson, a 488.168. jegyzetében, i. m. Vö. a Melville-félsziget északi ré­
szén talált romokkal, amelyek egymással mind össze voltak kötve, Bellot:
Voyages aux mers polaires. Paris, 1854, 207. Richardson ezt mondja Netchillir-
mint igluiról szólva: „social intercourse promoted by building houses conti­
guously, and cutting doors of communications between them, or by erecting
covered passages", A rct. Search Exped. I., 350. Végezetül igen figyelemreméltó,
492
 5. ábra - Angmagssalik (Hudson-öböl) téli és nyári telepei
A térkép Holm nyomán készült: Oprettelsen af Missions og Handels­
stationen Angmagssalik. Geogr. Tidsk., 1893-94, XII., 249. A belső fjor-
dok partjainak körvonala még nem egészen biztos, vö. Hanseráks
Dagbog (ed. Signe Rink), 22., 23., 43.

hajdani téli házcsoportot egyfajta nagy, egyszerre egyetlen és

többszörös házból állónak képzeljük el. Ezzel megmagyaráz­
ható lenne, hogyan jöttek létre egyetlen házra csappant tele­
pek, mint az angmagssaliki.
A lakhelyek nyári eloszlása - Nyáron a csoport elhelyezkedése
egészen más.194A téli nagy népsűrűség épp ellentétes jelenség­
nek adja át a helyét. Nemcsak hogy egy sátorban csak egy csa­
lád lakik, hanem ezek a sátrak is igen távol esnek egymástól.
A családok házbeli és a házak telepbeli tömörülését a családok

hogy a Cook Inlet-öböl vidékén, az indián és eszkimó társadalmak összeolva­

dásának határvidékén tudunk egy faluról, ahol minden téli ház össze van köt­
ve a kashimmal; Jacobsen: Reise. 362.
194 Bőségesen találunk általános értesüléseket egy sor nyári táborról Steens-
bynél: Esk. Kult. Opr. 50-130. és konklúzió, 142. skk.

493
szétszóródása váltja fel; a csoport feloszlik. Ugyanakkor a téli
viszonylagos mozdulatlansággal szemben gyakran jelentős uta­
zások és vándorlások következnek.
A helyi adottságoktól függően ez a szétszóródás különféle
módokon mehet végbe. A legmegszokottabb mód az, hogy a
part mentén és a szárazföld belsejében szélednek szét. Grönlan-
don, amint beköszönt a nyár, ami hamar bekövetkezik,195a telep
igluiban tömörült családok megrakják umiakjaikat (az asszo­
nyok hajóit) két vagy három társuló család sátraival. Csakhamar
minden ház kiürül, és a sátrak a fjord partjai mentén sorjáznak.
Rendszerint egymástól viszonylag messzire állítják fel őket.196
Angmagssalikban tizenhárom téli házzal szemben (melyek mind­
egyike, mint mondottuk, egy-egy telep) huszonhét sátor kerül a
szemközti tengeri szigetekre, majd költözik tovább azokra a rit-
kás rétekre, ahol a rénszarvasok legelésznek, legalább úgy öt­
ven különböző helyre. A jó öreg Cranz megbízható adatai sze­
rint197a neu-herrnhuti és a lichtenfelsi telep közt a part épp ilyen
szétszóródás színhelye volt, mivel legföljebb nyolc teleppel szem­
ben nem kevesebb, mint huszonkét sátor- és táborhelyet számol­
hatunk össze; és Cranz inkább lefelé tévedett, mint fölfelé. A
fjordok mentén történő szétszóródáson198 kívül Grönlandon is
vannak kiruccanások a rénszarvaslegelőkre és a lazacban gazdag
folyókhoz.199 Labradoron ugyanez a helyzet.200
Az igluliki törzs szétterjedéséről Parry idejéből jó információ­
ink vannak, hála az általa közvetített kitűnő eszkimó térképek-

195 Lásd a meteorológiai részleteket in Komerup: Bemoerkninger stb. Meddel.

111., 28. skk.; Holm, táblázatok in Östgrönl. Exped. 227. skk. Vö. Warming: Om
Naturen i det Nordligste Grönland. Geogr. Tidskr., IX., 139. skk.
196 Lásd Nansen leírását, Eskimoleben. 72. skk.; Egede: N ye Perlustration, 1725-
ös kiadás, 25.; Perlustration, 90.; Crantz, III., I., 5.; Rink: T. T. 7.; Eventyr og Sagn,
suppl. XIII. A mesék nagyon jól jelzik a télró'l a nyárra való átmenetet, vö. T. T.
189., 132. stb.
197 Cranz: Forsetzung. Barby, 1770,247.
198 A déli körzetekben nagy nyári tőkehalhalász táborok jönnek létre, de ezek
végképp időszakosak és átmenetiek.
199 Vö. Rink: Danskgrönland. II., 250. skk.
200 Labradorra nézve a morva hittérítők beszámolóiból, Per. Accounts stb.,
Grönlandról pedig Cranzéiból (V. és köv. könyvek, Forts, 4. skk.) és Egedéiből,
Continuation af Relationerne stb. Kbnhvn, 1741, Efterretninger om Grönland.
Kbnhvn, 1788,245. kihámozhatjuk a szétszéledéseket és a különféle missziók
rendszeres felkeresését ezek megalapításának első esztendeiben. Nincs ele­
gendő helyünk annak a munkának közzétételére, amit ezzel kapcsolatban el­
végeztünk.

494
nek,201 amelyeken látszik, hogyan széled szerte nyárra a törzs.
Ez a kicsiny törzs nemcsak egy több mint hatvannapi járóföld­
nél hosszabb partszakaszon húzódik szét, hanem a folyók és a
belső' tavak felé is kirajzanak; sok család fát keresve átmegy a
Melville-félsziget és a Baffin-föld szemközti részére is, ez utób­
bin még át is kelnek. Ha elgondoljuk, hogy e nyári vándoruta-
kat családi körben teszik, és hogy ezek hat-tizenkét napi me­
netelést kívánnak, akkor értjük meg, hogy ez a fajta szétszéle­
dés a csoportok és egyének egészen kivételes mozgékonyságát
jelenti.202 Boas szerint203 az oqomiutoknak, a Baffin-föld északi
részén, olvadáskor sikerült volna átkelniük a Lancastre-szo-
roson, és az Ellesmere-szigeten át följutniuk a Smith-szorosig.
Mindenesetre biztos, hogy North-Devon romba dőlt telepei­
hez ugyanilyen nagy kirajzási területek tartoztak, hiszen nyolc
téli telep romjai mellett harminc nyári telep maradványait ta­
lálták meg, óriási kiterjedésű partszakaszon. A példák számát
tovább is szaporíthatnánk. Mellékeljük három Baffin-föld i törzs
nomadizációs területeinek térképét.
Az amerikai partvidék teljes hosszán204ugyanezek a jelensé­
gek ismétlődnek, más amplitúdóval; az elért maximum a Bar-
row-fok törzsének kétszeri kereskedelmi utazása, egyszer az
Icy-fokra, az odaszállított európai árucikkekért, másodszor pe­
dig a Barter-szigetre, hogy ezekkel a cikkekkel kereskedjenek a
Mackenzie kupungmiutjaival.205
A három delta, három öbölszerű folyamtorkolat az egyedüli
vidék, ahol a normálistól némileg eltérő szétszóródási szoká-

201 Chesterfield Inlet térképei, Repulse Bayben (a 198. oldallal szemben); vö.
195.
202 Vö. Parry, 271., 278., és főként Lyon: Private Journal. 343.
203 A törzs Baffin-földi vándorlásairól és nyári nomadizálásuk területeiről
lásd Boas: C. E. 421. skk., ahol a szövegek többsége együtt van.
204 Majdnem minden utazónál bőségesen találunk adatokat, lásd többek közt
Franklin: Narr. Sec. Exp. 120-121. stb., főként pedig a Franklin felkutatására in­
dulóknál, akik nyári útjuk során (a térképeket lásd Miertsching: Reistagebuch.
70-80.) mindenütt megtalálták az elhagyatott téli falvakat, a szanaszét álló sát­
rakat, szétszórt táborhelyeket. Hely hiányában nem tudunk utalni minden hi­
vatkozásra, amelyek egyébként Seensbynél jól együtt vannak, az övéihez és
Boaséihoz egyszerűen hozzátesszük a következőket: Hanbury: Sport and Tra­
vel in Northern Canada. 1904,42., 124., 126., 127., 142., 144., 145., 176., 214., 216.;
Tyrell: Across the Barren etc. 105., 110. stb. a Chesterfield Inlet és a Mackenzie
közötti, kevésbé ismert területekről.
205 Ezekről a nemegyszer két esztendeig is eltartó utazásokról lásd Murdoch,
43., 45., vö. az idézett szövegekkel. Vö. Simpson: Western Eskimos. 243.; Porter
(Woolfe): Rep. Alaska. 137. skk.

495
 6. ábra. - Az akularmiutok, a qaumauangok és a nugumiutok nyári
szétszéledésének területei
A teli telepeket egy-egy, a nyári sátrak felállításának szélső helyet
két-két fekete háromszög jelzi.

sokkal találkozunk; de az eltérések mindegyikét olyan sajátsá­

gos és esetleges körülmények okozzák, amelyeket meg tudunk
határozni. A Mackenzie-n,206a Yukonon és a Kuskokwimen va­
lóban találni viszonylag jelentős méretű nyári csoportosuláso­
kat. A mackenzie-i törzsnek a Bathurst-foknál összegyűlt 300
tagját említik.207
Ez a sokadalom azonban a megfigyeléskor teljességgel átme­
neti volt;208a bálna, különösen a fehér bálna kivételes bősége ha­
tározta meg. Más időszakokban ugyanez a törzs nyárra szétszé­
ledt. A Kuskokwim egyes falvaira nézve azt mondják, hogy
nyáron is lakják a téli iglukat; nagyon úgy tűnik azonban, hogy
csak időlegesen, amikor a cseréket lebonyolítandó tengerre szállt
csoport visszatér, szétszóródva felhajózik a folyón lazacra ha­

206 Petitot: Grands Esquimaux. 28. stb., de ezek többsége az európaiakkal vagy
indiánokkal történő kereskedelmi összejövetel, másutt pedig ezeket a törzse­
ket teljesen szétszóródva találjuk, pl. uo. 166., 179., 167. A Herschel-szigeten
egy nagy, 200 sátorból álló nyári táborról (1850 nyarán) lásd Hooper: Tents of
the Tuski. 260.; vö. Mac Clure: North-Western Passage. 92.
207 Hooper, uo. 384., vö. a 350. oldallal szemközti képpel; vö. Richardson:
Arctic Search. Exp. I., 248.
208 Ugyancsak időszakos jelenségek magyarázzák a Beechey által megfigyelt
nagy táborokat, Voy. Pac. I., 247., 256., amelyek egészen közel voltak kis tábor­
helyekhez.

496
lászni, ezután pedig a tundrára megy rénszarvas- és vándorma­
dár-vadászatra.209 Másutt, főként a tengerparti falvakban elő­
fordul, hogy az elhagyott téli házak előtt sorjáznak a falu sátrai
vagy használatban lévő téli házai, nem is igen messze egymás­
tól.210 Ámde211 azon kívül, hogy ilyenkor a népsűrűség nem le­
het kisebb, mint télen, e sajátos jelenségnek ugyanolyan sajátos
az oka is: mégpedig az, hogy a csoport - télen és nyáron egy­
aránt - nagyjából-egészében kizárólag halevő; mégis érdekes
megfigyelni, hogy a morfológiai kettősség ebben az inkább ked­
vezőtlen helyzetben is fennáll, jóllehet a csoport helyben marad
és nyári szétszéledésének okai eltűntek.212
A nyári szétszéledést össze kell kapcsolnunk a kollektív esz­
kimó szellemiség egyik jegyével, melynek elemzése lehetővé
teszi, hogy jobban megértsük, mi is valójában ez a télitől oly
nagy mértékben különböző nyári szervezettség. Tudjuk, mit
nevezett Ratzel a társadalmak földrajzi volumenének és mentális
volumenének 213 A földrajzi volumen az illető társadalom által
valóban elfoglalt térbeli kiterjedés; a mentális volumen pedig
az a földrajzi terület, amit gondolatban be tudnak járni. Figye­
lemre méltó különbség van viszont egy szegény eszkimó törzs
szerény dimenziói és a hatalmas partszakaszok közt, amelye­
ken szétszóródnak, vagy az óriási távolságok közt, ahová a
középvidéki törzsek a szárazföld belsejébe behatolnak.214 Az
eszkimók földrajzi volumene ugyanis nyári eloszlásuk területe.
Mennyivel jelentősebb azonban mentális volumenük, vagyis
földrajzi tudásuk kiterjedése! Nagyon ritkák az olyan, távoli
utazások, amiket családok tavasszal hóolvadás előtt szánon,

209 E falvakról lásd inkább, mint Nelson 285., Porternél (Schanz és Weber),
180. skk.
210 A Hotham Inletben megfigyelt falu (Nelson, 242. skk.) ideiglenes kereske­
delmi falu volt.
211 E falvakról lásd Nelson, 242. skk., aki az állandó nyári falvak meglétét a
Kuskokwim vidékére szűkíti.
212 Vö. Porter, 123.; Elliot: Our Arctic Province. 402., 404. A togiagmiutok azon­
ban, akik Jacobsen szerint (Reise, 347.) és Elliot szerint (401.) nyári sátrakban
laknak, ugyanolyan táplálékon élnek, mint a kuskokwimgmiutok és a kvikk-
pagmiutok, ikogmiutok stb. Azt gyanítjuk tehát, hogy a (fából épült) ház és a
falu nyári használata ezeken a vidékeken orosz eredetű.
213 Ratzel: Politische Räume. Geogr. Zeitschrift, I., 163. skk.; vö. Anthropo-
geographie, I., 217. skk.; Pol. Geogr., 263-267.; Année Sociologique, III., 565.
214 Lásd Boas: C. E. 421. skk.; vö. a mellette lévő térképpel; vö. Parry térképé­
vel, i. m. 158. Hall és Schwatka nagy expedíciói a Boothia Felix-félszigetre és a
Vilmos király szigetre, Hanburyéi pedig az egész sarki partvidéken eszkimó
családok társaságában történtek.
497
nyáron pedig umiakon vagy télen egymagukban tesznek.215 Eb­
ből következik, hogy az eszkimók körében még azok is rendel­
keznek a roppant távoli vidékek hagyományos ismeretével,
akik ezeket az utakat nem tették meg; minden felfedező ki­
használta ezt a földrajzi talentumot, amivel az eszkimó asszo­
nyok kiváltképp meg vannak áldva.216 A nyári társadalmat te­
hát nemcsak a hatalmas távolságokon elterjedve kell elképzel­
nünk, amelyeken szétszéled vagy amiket bejár, hanem úgy is,
hogy nagyon messzi utakra indít családokat vagy magányos
egyéneket, elveszett gyerekeket, akik a tél beköszöntével vagy
szerencsésen kitelelve következő nyáron viszszatérnek a szü­
lői házhoz; óriási csápokhoz hasonlíthatnánk őket, amelyek
egy, már önmagában is hallatlanul messzire nyújtózott szerve­
zet előtt tapogatóznak.

III
A ÉVS AK NKÉN I V L S K KAI

Elég nehéz föllelni mindazokat az okokat, amelyek e kettős

szerveződés különféle vonásainak rögzüléséhez vezettek; hi­
szen valószínűleg nagyon hosszú történelmi fejlődés és hatal­
mas területekre kiterjedő vándorlások során hatottak. Leg­
alább utalni kívánunk azonban e tényezők egyik-másikára,
amelyektől ez a jelenség függ, ha másért nem, hát azért, hogy
kimutassuk, mekkora részük van a tisztán fizikai és szűkebb
okoknak a társadalmi okokhoz képest.
A megfigyelők rendszerint beérik leegyszerűsítő magyaráza­
tokkal. Észreveszik, hogy a félig-meddig föld alatti közös
ház217 jobban tartja a meleget, hogy néhány ember együttléte
egy fedél alatt máris elegendő ahhoz, hogy a hőmérséklet
megemelkedjék, hogy több család együttélése fűtőanyag-takaré­

215 A legfigyelemreméltóbb eset azoké az embereké, akik elmentek a Baffin-

földről a Smith-szoroshoz, és megpróbáltak vissza is térni; lásd Rasmussen:
Nye Mennesker. 1905,21. skk.; vö. Boas: C. E. 443., 459. A nyugat-grönlandi esz­
kimók rendszeresen lejártak Dél-Grönlandra, lásd Holm: Ethn. Sk. 56.
216 Parry, xiii., 513., 514., 251., 253., 276., 195., 198., 185.; vö. Lyon: Priv. Journal.
250., 160., 161., 177.; Franklin (Herschel-sziget): Second Exped. 132.; vö. Petitot:
Grands Esquimaux. 73., abszurd; Beechey, II., 331., 291.; Miertsching: Reise­
tagebuch. 83.; Hall: Life with the Esquimaux. II., 331., 342.; Boas: C. E. 643-648.;
Holm, 143., Meddel. X., ábrák, XXXI. (fára rajzolt térképek).
2,7 A „sarkvidéki ház" fogalmát, ahogyan az még Berghausnál is, Physi­
kalischer Atlas, 67. megtalálható, mindenesetre felejtsük el.

498
kosságot eredményez. Nem látnak tehát egyebet ebben a szerve­
ződésben, mint a harcot a hideg ellen. Azonban ezek a meg­
állapítások, ha nem is alaptalanok, csak részigazságokat
tartalmaznak. Először is egyáltalában nem igaz, hogy az eszki­
mók a világ leghidegebb vidékein laknak.218 Sokan közülük
viszonylag mérsékelt területeken telepedtek meg, mint például
Grönland vagy Labrador déli része, ahol a tél és a nyár között
inkább a sarkköri áramlatokkal érkező jég vagy az összefüggő
jégtakaró tőszomszédsága, mintsem valóban alacsonyabb hő­
mérséklet miatt van élesebb különbség. Másodsorban, a Labra­
dor belsejében élő, a hegyi, a Barren-szigeteki kri,219 illetve az
alaszkai erdőlakó indiánok,220 miközben magasabb szélességi
fokon és alapjában véve zordabb, kontinentális éghajlaton él­
nek, mint eszkimó szomszédaik, egész esztendőben sátorban
húzódnak meg; s nem elég, hogy sátruk ugyanolyan formájú,
mint az eszkimóké, de a tetőnyílás, a füstlyuk miatt, ami az
eszkimóknál ismeretlen, még nyáron is sokkal kevésbé véd a
hidegtől. Mégiscsak különös, hogy az indiánok nem vettek át
szomszédaiktól egy olyan hasznos találmányt, mint a ház;
eggyel több érv azokkal az elméletekkel szemben, amelyek
azt képzelik, hogy máris számot adtak egy-egy társadalmi in­
tézményről, ha rámutatnak, honnan is vették át. Harmadsor­
ban - és ez a bizonyíték arra, hogy a téli ház úgyszólván az
eszkimó társadalmak idioszinkráziájának része - , épp ott,
ahol volna ok a forma megváltoztatására, a változás nem kö­
vetkezik be. így Alaszka fában gazdag vidékein néhány törzs,
amelyek a folyók tengerparti vidékén túl telepedtek meg, s
akiknek a téli telepei közelebb vannak az erdőkhöz, mint a fó-
kavadász-területekhez, ahelyett hogy fatüzelésű tűzhelyet
használna és rést hagyna a tetőn, hogy a füst ott kimehessen,
jobb szereti inkább meglehetősen drágán221 venni az olajat a
lámpásaiba azoktól a szomszédaitól, akiknek van.
Steensby magyarázatából jobban érződik a probléma eleven­
sége és összetettsége.222 E szerző szerint az eszkimók ősi kultú-

2.8 Lásd az izotermeket, sőt a télieket Bartholomew: Physical Atlas. Meteoro­

logy, XVII. térkép. A verhojanszki (Szibéria) hidegsarkpontot mindazonáltal
ki kell iktatni. Vö. Geogr. Journ., 1904.
2.9 Hearne, az egyik első felfedező írja le ezt a szembeállítást, Journey etc. 160.,
162.; Coats ugyancsak, i. m. 33.; vö. Petitot: Grands Esquimaux. 26.
220 Jakobsen éppen az alaszkai indiánok nagyobb megpróbáltatásait emlege­
ti, Woldt: Jacobsens Reise.
221 Lásd Porter: Rep. Al. 103.; Elliot: Our Arct. Prov. 405.
222 Esk. Kult. opr. 199. skk.; vö. 105.2. tétel.

499
rája indián típusú volna, s közelebb állt ahhoz, amit ma nyáron
figyelhetünk meg náluk; másfelől, házaik formája ugyanahhoz
a típushoz tartozik, mint a prériindiánokéi (a mandanoktól az
irokézekig); ősi átvétel eredménye, és akkor fejlődött tovább
- mint minden téli technika -, amikor az eszkimók megközelí­
tették, majd meghódították a Jeges-tengert. Sehol semmi nyo­
mát nem találjuk azonban olyan eszkimóknak, akiknek egyet­
len foglalatossága a vadászat, egyetlen hajléka pedig a sátor lett
volna. Attól fogva, hogy az eszkimók meghatározott társadalmi
csoportként adottak számunkra, kettős kultúrájuk tökéletesen
készen áll, és a legősibb nyári telepek mindig ősi téli telepek
szomszédságában találhatók. Másfelől, a hosszú indián ház és
az eszkimó ház összehasonlítása meglehetősen pontatlan; hi­
szen amabban nincs se folyosó, se padka, se lámpahelyek, ami
pedig az eszkimó ház három jellegzetes ismertetőjegye.
E magyarázatokat félretéve próbáljuk először megvizsgálni,
mivel magyarázható a téli koncentráció és a nyári szétszéledés.
Már alkalmunk nyílt rámutatni, mennyire erősen kötődnek az
eszkimók életmódjukhoz, bármily szegényes is; el se tudják kép­
zelni, hogy másképpen is élhetnének. Úgy tűnik, soha nem tettek
semmilyen erőfeszítést technikájuk megváltoztatására. Sem azok
a példák, amik a velük kapcsolatban álló szomszédoknál az or­
ruk előtt vannak, sem a jobb élet biztos ígérete nem volt elegendő
ahhoz, hogy kedvük kerekedjék változtatni a magukén. Ha az
észak-amerikai eszkimók az atapaszkoktól és algonkinoktól,
akikkel némelyikük kereskedelmi kapcsolatban áll, átvették vol­
na a hótalpat a vízhatlan cipő helyett, kis csapatokban télen is
űzőbe tudnák venni a vadat, amit így csak vonulásakor, nyáron
tudnak elejteni.223 Annyira ragaszkodnak azonban hagyomá­
nyos szerveződésükhöz, hogy eszük ágában sincs változtatni.

223 A hótalp csak a Barrow-fok eszkimóinál van régebb óta használatban, vö.
Murdoch, 344. skk., és még ott is kívülről érkezettnek tűnik. Mindenesetre az,
amit Kumlien: Contributions stb. 42. és Boas: E. B. L. 41. említ, bizonyosan ritka és
új keletű, valószínűleg a bálnavadászok hozták magukkal. Használatát Grön-
landon az európaiak, a Baffin-földön pedig a Smith-szoros eszkimói tették álta­
lánossá. Mac Lean: Twenty five years Service etc. I., 139. az eszkimók parthoz kö­
töttségét éppen a hótalpak hiányával magyarázza. Steensby meglehetősen pon­
tatlanul beszél a „sneskó"-ról, Esk. Kult. Opr. 10. stb., valószínűleg a vízhatlan
cipőt jelöli vele. Az egyetlen kivétel az alaszkai nuatok törzs, de ők indiánokkal
keveredtek, s mivel követni tudják a vadat, a szárazföld belsejében élnek; mor­
fológiájuk viszont majdnem ugyanolyannak tűnik, mint a kri vagy a tinneh in­
diánoké. (Vö. Wells-Kelly: Engl. Esk. D id. 26., 27., vö. 14., 15.; Porter, 125.; Nel­
son, 18., egyébként, hogy úgy mondjam, semmit nem tudunk erről a törzsről.)

500
 E technika, e társadalmi jelenség következtében valóságos
szimbiózis kényszeríti a csoportot, hogy ugyanúgy éljen, mint a
vadjai. Ezek évszakok szerint gyülekeznek össze és szélednek
szét. Télen a rozmárok, de főként a fókák egyes partszakaszo­
kon gyűlnek össze. A fókának is szüksége van szárazföldi jég­
re, hogy kicsinyeit elrejtse; neki is szüksége van olyan helyre,
ahol a földi jég a lehető leghosszabb ideig nem áll be, hogy
könnyen följöhessen levegőt venni; s ezekből a langyosabb
vizű helyekből, partokból, szigetekből, fokokból még a hosszú
partszakaszokon is viszonylag nagyon kevés van. Ilyenkor te­
hát egyedül ezeken a helyeken lehet vadászni rájuk, főként az
eszkimók technikai állapota mellett. Amikor viszont a víztü­
kör tisztulni kezd, amint a leadok megjelennek, a fókák elköl­
töznek, szétszélednek, kijárnak játszani a nyílt tengerre, a fjor-
dok mélyére, a meredek sziklafalak alá, a vadászoknak pedig
nemkülönben szét kell széledniük, hogy elcsípjék őket, szét­
szóródva, ahogy vannak; mert csak egészen kivételesen mutat­
koznak csapatostul. Ugyanakkor az édesvízi halászat lazacra és
különböző lazacfélékre, a rénszarvas- és dámvadvadászat224 a
magasan fekvő legelőkön vagy a delták tundráin ugyancsak
nomád életet és szétszóródást követel, a vad nyomán. Nyáron
ez az eszkimóknak éppoly könnyen megy, mint szomszédaik­
nak, az indiánoknak, mert az állatok követéséhez és üldözésé­
hez ilyenkor nincs szükség hótalpra. A folyami halászat pedig
épp a vadak járta területek tőszomszédságában zajlik.225
Egyszóval, míg a nyár csaknem végtelen teret kínál a vadászat­
ra és a halászatra, a tél, épp ellenkezőleg, a lehető legszűkebbre
szabja.226 Ez a váltakozás magyarázza a koncentráció és szétszóró­
dás ritmusát, amelyben a morfológiai szerveződés zajlik. A népes­
ség ugyanúgy tömörül vagy széled szét, mint a vad. A társada­
lom mozgása tehát összhangban van az őt körülvevő élettel.

224 1822-ben gyakorlatilag nem volt nyár Igloolikban, az emberek ezt jelezték
Parrynak, és elmondták, hogy nem szélednek szét rénszarvasra vadászni.
225 Ez a leírás nagyrészt megegyezik Boaséval, C. E. 419., 420.; vő. Richardson:
Polar Regions. 300. skk. Kivételt a Barrow-fok eszkimói képeznek, akik télen
járnak rénszarvasra vadászni (vö. Simpson: W. Esk. 261-263.; Murdoch, 45.
skk.), ami pedig a szabályt igazolja, hiszen ők éppen a hótalpaknak köszönhe­
tően tudják ezt megtenni.
226 Átmenetileg félretesszük a sarki nappalok és éjszakák hosszának kérdé­
sét, amikor is a sötétség a növényi és állati élet általános lelassulását eredmé­
nyezi, míg a nyári roppant hosszú napsütéses időszak páratlan növekedéssel
jár; vö. itt Gunnar Anderson: Zur Pflanzengeogr. der Arktis, Geogr. Zeitschrift.
1902, VIII.; O. M. Rikli: Die Pflanzenwelt des hohen Norden. Sankt Gallen, 1903.

501
 Mindazonáltal, bármilyen bizonyos legyen is a biológiai és
technikai tényezők hatása, nem akarjuk azt állítani, hogy ez ele­
gendő lenne az egészében vett jelenségegyüttes magyarázatá­
hoz. Érthetővé teszi, miért van az, hogy az eszkimók télen össze­
gyűlnek, nyáron pedig szétszélednek. Nem magyarázza meg
azonban először is azt, hogy miért éri el ez a koncentráció a meg­
hittségnek azt a fokát, amit már alkalmunk volt jelezni s amit ta­
nulmányunk hátralévő része meg fog erősíteni; nem ad választ a
kashim miértjére, sem arra a szoros kapcsolatra, ami egyes ese­
tekben a házakkal egyesíti. Az eszkimó házak állhatnának szoros
közelségben anélkül is, hogy ennyire összpontosulnának, és anél­
kül is, hogy létrejönne az az intenzív közösségi élet, amit e szer­
veződés okozatait tanulmányozva még lesz alkalmunk megfi­
gyelni. Nem kellene okvetlenül hosszú házaknak lenniük. A
bennszülöttek fölverhetnék sátraikat egymás mellett is, jobban
befedhetnék őket, vagy építhetnének kis házakat ahelyett, hogy
családi csoportonként egy fedél alatt lakjanak. Ne feledjük egyéb­
ként, hogy a kashim, vagyis a férfiház, és a nagy ház, ahol egy­
azon család több nemzedéke él együtt, nem sajátosan eszkimó
jelenség; más népeknél is megvannak, következésképpen nem so­
rolhatók az északi társadalmakra jellemző szerveződés ismertető-
jegyei közé. Részben olyan jellemzőktől kell hogy függjenek, amik
az eszkimó és más társadalmakban közösek. Nem tudjuk itt
megvizsgálni, melyek ezek a jellemzők; ez a kérdés általánossága
miatt meghaladja tanulmányunk kereteit. Az esztendőnek arra a
pillanatára azonban, amikor a koncentráció és a szétszóródás moz­
zanata lezajlik, az időre, ameddig ezek tartanak, a módra, ahogyan
egymásra következnek és az éles különbségre, ami szembeállítja
őket, egyedül a technika állapota adhat magyarázatot.227

IV
A HATÁSOK

Miután leírtuk azon változások természetét, amelyek közepet­

te az eszkimók morfológiai szerveződése zajlik, s miután ezek
okait meghatároztuk, most az okozatokat, a hatásokat kell

227 Hely hiányában nem tárgyalhatjuk itt e szétszóródás és szétszéledés foko­

zatos és változó módjait. Kár volna nem idéznünk azonban Parryt, aki e moz­
gások teljesen összehangolt és mechanikus természetét írja le (531.). „In all
their movements they seem to be actuated by one simultaneous feeling that is
truly admirable."

502
vizsgálnunk.228 Azt fogjuk kutatni, miképpen érintik ezek a
változások a csoport vallási és jogi életét. Kutatásunknak nem
minden tanulság nélküli része ez.

A vallási életre gyakorolt hatások

Az eszkimó vallás ugyanolyan ritmusban működik, mint a
szerveződésük. Hogy úgy mondjam, van egy nyári meg egy
téli vallás, vagy inkább: nyáron nincs vallás.229 Az egyetlen
ekkoriban szokásos szertartás a házi, a magánkultusz: min­
den a születési230 és halotti rítusokra231 és néhány tilalom be­
tartására korlátozódik. Minden mítoszt, amelyek, mint látni
fogjuk, télidőn teljesen betöltik az eszkimók tudatát, nyáron
mintha elfelejtenének. Az élet mintegy elvilágiasodik. Még a
mágia is, ami azért a leggyakrabban teljesen magántermészetű,

228 Nem kényszerítjük magunkat arra, hogy az eszkimó vallás és jog minden
típusáról áttekintést adjunk, mint a morfológiánál tettük, sem arra, hogy min­
den erkölcsi vonásnak megadjuk a megfelelőjét a többi, jól-rosszul ismert esz­
kimó társadalomban, sem pedig hogy megfelelők hiánya esetén jelezzük egy
adott tény hiányának okát. A feladat tárgyunkat tekintve egyszerre volna ne­
héz, ha nem lehetetlen, és illuzórikus. Ahhoz, hogy végkövetkeztetéseket mer­
jünk levonni, elegendő, ha emlékeztetünk arra, hogy minden eszkimó társada­
lom figyelemre méltóan egyforma (lásd föntebb, 449., 3. jegyzet), ha kimutat­
juk néhány főbb jelenség elterjedését, és utalunk a különböző hatásokra a
különböző társadalmakban.
Arra sem vettük a fáradságot, hogy a nyári és a téli technológiát áttekintsük,
mivel ezek különbsége nem kevésbé nagy, mint a kétféle jogé és a kétféle vallá­
sé. Steensby ezt a kérdést kitűnően tárgyalta, Esk. Kult. Opr. 142. skk.
229 Természetesen a nyári vallási jelenségekről rosszul vagyunk értesülve, át­
utazó vagy olyan európaiaktól, akik egy helyben ültek, és nem tudták követni
a vándorlást. Ámde ők semmit nem jeleznek, s következtethetünk úgy, aho­
gyan tesszük. A közös ünnepek megléte Alaszkában (lásd Porter [Woolfe]:
Eleventh Census. 141., 142.; Nelson, 295.), Grönlandon, lásd Cranz IV., 1., 5., vö.
Mesék, Rink: T. T. 125., 137. skk. (részben fantasztikusak) egész egyszerűen
kivétel, és a vásároknak köszönhető. A Barrow-fok júniusi ünnepei (Murdoch,
375.; Woolfe in Porter, 142. főként annak a ténynek köszönhetők, hogy a bál­
navadászat itt meghosszabbítja a téli együttlétet. Egyébként ezek, úgy tűnik,
eltérnek a „formális" téli ünnepektől, lásd Murdoch, 365.
230 Ezek egyébként olykor télen és nyáron mások és mások, lásd Nelson, 289. (ide­
iglenes név, unalitok), vö. lentebb az angmagssaliki szokással, 508., 251. jegyzet.
231 Természetesen ezek is eltérőek az érintett személyek és tárgyak száma és
természete tekintetében is, pl. Turner, 193. (Ungava); Egede: Perlustr. 82., 83.
(Grönland).

503
csak holmi elég egyszerű gyógyító tudománynak tűnik,232 mely­
nek egész szertartásrendje igen kevés dologra korlátozódik.
A téli telep épp ellenkezőleg, úgyszólván állandó vallási lel-
kesültségben él. Ekkor adják át nemzedékről nemzedékre a
mítoszokat, a meséket. A legkisebb eseményhez is a varázsló,
az angekok beavatkozása kell.233 A legkisebb tabu megszünteté­
séhez is nyilvános szertartásokra,234 az egész közösség végig-
látogatására235 van szükség. Állandó impozáns, nyilvános sá­
mánszertartások hessegetik az éhínségeket, amelyek a csoportot
főként márciustól májusig fenyegetik, amikorra az élelmiszer­
készletek kifogytak vagy megcsappantak, a vadászat pedig bi­
zonytalan.236 Egyszóval az egész téli életet egyfajta hosszú ün­
nepként mutathatjuk be. Még az is, amit a régi szerzők mesél­
nek a grönlandi eszkimók örökös táncairól,237 amelyek persze
zömmel vallási természetűek voltak, nagyon valószínűen a
vallási élet e folytonosságának további bizonyítékát jelentik,
főként, ha számot vetünk a megfigyelés- és kifejezésbeli hiá­
nyosságokkal. A csoport vallásos tudata a lelkesedés olyan fo­
kára jut, hogy a vallási vétségeket238ilyenkor több eszkimó tár­
sadalomban rendkívül szigorúan felügyelik: minden össznépi
nyomorúságot, a túl hosszan tartó vihart, a vad elmenekülését,
a rosszkor bekövetkező rianást stb. valami rituális tilalom meg­
szegésének tudják be. Ezt nyilvánosan meg kell vallani, hogy
következményein enyhíteni lehessen. A nyilvános bűnvallás­

232 Az előttünk ismert legtöbb angekok szertartás házakhoz, következés­

képp a télhez kötődik. Lásd azonban Parry, 369. Holm ezt mondja: „De rigtige
Angekokkunster foragaa kun om Vinteren", Ethn. Sk. 123. (Angamagssalik).
233 E szeánszokról Grönlandon lásd Egede: N ye Perlustr. 1721., 45.; Perlustr.
115.; Cranz, III., 5., 39. §, 41. §, ahol arról van szó, hogy a varázsló nem látogat­
hat el a Torngarsukhoz ősz előtt, látogatása pedig télen a legrövidebb; Rink: T.
T. 37., 60. (a nagy varázslatot, úgy tűnik, télire tartogatják); Labradorról lásd
Turner, 194. skk.; a belső vidékekről lásd Boas: C. E. 592. skk.; E. B. L. 121., 128.
skk., vö. 240., 53. sz. mesék, Hall: Life with the Esquimaux. II., 319.: Mackenzie;
Peti tot: Monogr. xxiv. (Barrow-fok); Murdoch, 430. skk.; Simpson: Wesí Esk. 271.;
Alaszka: Nelson, 435. skk. stb.
234 Nelson, 284., 288.; Porter (Woolfe): Rep. Alask. 149.
235 Parry, 509., vö. 182.; Hall: Life with the Esquimaux. II., 197.
236 Vö. Boas (a középvidéki eszkimókról), C. E. 611. „It is a busy season"; E. B.
L. 121. skk. Vö. Rasmussen egyik csattanós anekdotájával: Nye Mennesker. 29.
237 Egede: Perlus. 85. skk.; Cranz, III., 5., 30. skk. §; vö. a neu-herrnhuti adatok­
kal.
238 A bűnvallásról lásd Boas: E .B .L . 128. skk.; vö. Peck: in Life of Reverend Peck
stb. 63. skk.; Lyon: Priv. Journ. 357. skk., akik ugyanezeket a tényeket említik.

504
nak ez a szokása jól jelzi azt a fajta szentséget, ami az egész téli
társadalmi életet áthatja.239
Ez a vallási élet nemcsak intenzív,240de igen sajátságos jelleget
is mutat, ami homlokegyenest ellenkezik a nyári élettel: ez pe­
dig az, hogy elsődlegesen kollektív. Ezzel nem egyszerűen azt
akarjuk mondani, hogy az ünnepeket együtt ülik meg, hanem
hogy minden lehetséges módon árad belőlük a közösségnek ön­
magáról, önnön egységéről kialakult érzése. Nem csak abban az
értelemben közösségiek, hogy egyének sokasága vesz részt raj­
tuk; közösségi ügyről van szó, és a csoportot fejezik ki.
Ez már abból a tényből is következik, hogy a kashimban
tartják őket241 mindenütt, ahol csak van, és, mint láttuk, hajda­
nában valószínűleg mindenütt így volt. A kashim viszont, bár­
milyen módosulásokat mutasson is, lényegében mindig nyil­
vános hely, amely a csoport egységét fejezi ki. Ez az egység oly
erős, hogy a kashim belsejében a családok és a magánházak
egyéni volta eltűnik; a társadalom teljes tömegében egymástól
megkülönböztethetetlenné válnak. A kashimban az egyének
nem családonként vagy házanként rendeződnek, hanem a még
nagyon elkülönületlen társadalmi funkciók szerint, amelyeket
betöltenek.242
Még maguknak az ünnepek során celebrált rítusoknak és a
körülményeknek a természete is ugyanezt a jelleget mutatja.
Ez a helyzet nevezetesen az úgynevezett „hólyagünnepen",
ahogyan az Alaszkában és főként a Szent Mihály-öbölben élő
unalitoknál szokás.243 Először is sok álarcos táncot járnak, az
egész közösség előtt, akik ezt énekkel kísérik. A végén egy­
szerre a tengerbe dobják az egész esztendő alatt az egész csoport
által megölt összes tengeri állat hólyagját. Az állatok lelke,

239 Talán ezért szükséges, hogy minden téli telepen legyen egy-egy angekok.
Vő. Rasmussen (Smith Sound): Nye Mennesker. 161. és Cranz (Nyugat-Grön-
land): History of Greenland. II., 304. skk.
240 vö . Petroff: Rep. Alask. 132.; Wells-Kelly: Engl. Esk. Diet. 24.; Schantz in
Porter, 94.
241 A nugumiutoknál a kashim egy szellemnek van szentelve, s következés­
képp mindennek, ami benne történik, vallási jellege van. Boas: C. E. 601.; E. B.
L. 148., vö. 332., mese. Az ünnepet és összejövetelt jelentő szó Grönlandon tar­
talmazza a qagse gyököt. Lásd a föntebb, a 488., 170. jegyzetben idézett hivat­
kozásokat.
242 Nelson, 285. skk.; Murdoch, 374.; Boas: C. E. 602.
243 Nelson, 368. skk.; Elliot: Arct. Prov. 393. skk.; vö. Zagoskin in Petroff: Rep.
Al.; vö. Porter (Woolfe), 143.; Wells-Kelly: Engl. Esk. Diet., 24.; Murdoch, 434. és
a jegyzetekben található összehasonlítások.

505
amit az eszkimók szerint ezek tartalmaznak, a nőstény fókák­
ban és rozmárokban ismét testet fog ölteni. Az egész téli telep,
a maga egészében, egy páratlan rítussal biztosítja tehát folya­
matos fennmaradását.
Egy másik ünnep, ami ugyanezeknél az unalitoknál figyel­
hető meg,244 de amelynek megfelelője, úgy tűnik, az eszkimók
lakta vidéken mindenütt megvan,245 a holtak ünnepe. Két lé­
nyeges részből áll. Először arra kérlelik a halottak lelkeit, le­
gyenek szívesek átmenetileg testet ölteni azokban, akik a ne­
vüket viselik, s ilyen névrokona minden telepen minden ha­
lottnak van; hiszen az a szokás, hogy az újszülött mindig a
legutóbbi halott nevét kapja. Ezután ajándékokkal halmozzák
el az élőket, akik a halottakat jelenítik meg; az egész gyüleke­
zet ajándékokat csereberél, majd elengedik a lelkeket, akik el­
hagyják emberi lakhelyüket, hogy visszatérjenek a holtak or­
szágába. így ebben a pillanatban a csoport nemcsak egységét
leli föl, hanem ugyanazon rítus során a legősibb idők óta egy­
mást követő valamennyi nemzedék által együttesen alkotott
eszményi csoporttá alakul. A mitikus és történelmi ősök épp­
úgy, mint a közelmúltbeliek, elegyednek az elevenekkel, s az
ajándékok cseréjében mindenki egyesül.
A téli napforduló ünnepeinek ugyanez a jelentősége. A kö­
zépvidéki és keleti eszkimóknál246 a rítus lényege abból áll,

244 Nelson, 358. skk.

245 Porter (Woolfe), 140-141.; Jacobsen, ünnep Ignitkokban, Reise, Woldt kiad.
260. (mindkét utazó ugyanabba a hibába esik, és nem érti, hogy namesake-ekről
van szó); Vasziljev in Wrangell: Stof. Ergehn. 130. skk.; Elliott: Our Arctic
Province. 390., 393.; vö. Zagoskin beszámolójával in Petroff: Rep. Al. 130.;
Wells-Kelly, uo. Arról, hogy a Barrow-foknál megvan-e ez a szokás vagy sem,
nincs semmiféle értesülésünk. A középső vidékekről Chesterfield Inletig ke­
vés információnk van; lásd mindazonáltal Petitot: Grands Esquimaux. 156., 167.
(nemigen biztos). A középvidéki eszkimókról lásd Boas: C. £. 608., 610.; vö.
268. 6. jegyzet; E. B. L. 146., 148.; vö. a 330.186. sz. mesével; Hall: Life with the
Esquimaux. II., 120.;Kumlien: Contributions stb. 48.; Peck: in The Life of Rev. Peck.
41. skk. (a Fort Churchill-i törzsről), 242. (Blacklead-sziget). - Ami Grönlandot
illeti, a rítusnak csak nyomairól tudunk, lásd P. Egede: Dictionarium Gro-
enlandico Latinum, 1758, 5.: „Attekkesiorok, dat cui quid nominis gratia." Vö.
(Labradorról) Erdmann: Eskimoisches Wörterbuch, 42., 20., 2. oszlop. Vö. Rink:
T. T., a 47. sz. mesében ajándékozási rítus egy gyereknek, aki ugyanazt a nevet
viseli, amit egy halott; Cranz: Forts. 110., 334.
246 Hall: Life with the Esquimaux. II., 320. (Nugumiut); vö. Boas: C. E. 606. Véle­
ményünk szerint az úgynevezett lámpaoltás rítusa, amely Grönlandon elter­
jedt és a megfigyelők szerint (lásd lentebb, 519.) mára már csak egy nemi sza­
badossági rítus, gyakran egy - régebben valószínűleg szárnyas - angekok sze­

506
vagy legalábbis abból állt, hogy a telep összes lámpáját egyszer­
re kioltják, majd újra meggyújtják. Ha megjegyezzük, hogy a
tüzet bizonyosan egyetlen, dörzsöléssel gerjesztett lángocská­
ról gyújtották újra, látható, hogy itt egyfajta kollektív tűztiszte-
lettel van dolgunk.
Tegyük hozzá végezetül, hogy e különféle ünnepek mindig
és mindenütt a nemi szabadosság nagyon fontos jelenségeivel
társulnak, amelyekre a személyes státus kapcsán még vissza
kell térnünk.247A szexuális közösség viszont a hitbeli közösség
egyik s talán a lehető legbensőségesebb formája. Ahol ez ural­
kodik, az egyéni személyiségek egyfajta összeolvadása követ­
kezik be. - Igen meszire kerültünk hát az egyéniesülés és elszi­
getelődés állapotától, amelyben a hatalmas kiterjedésű partvi­
dékeken szétszóródott kis családi csoportok nyaranta élnek.

A téli és a nyári élet e szembenállása azonban nem csupán a rí­

tusokban, ünnepekben, mindenféle vallási szertartásokban fe­
jeződik ki; mélyen érinti az eszméket, a kollektív képzeteket,
egyszóval a csoport egész mentalitását.
A Baffin-föld oqomiutjainál, a Frobisher-öböl nugumiutjai-
nál248 egy ünnepségsorozat alkalmával a csoport egésze két
táborra oszlik. Az egyikbe tartozik mindenki, aki télen szüle­
tett; saját közös nevük van, agigirnnek, vagyis ptarmigánnak
hívják őket. A másikban a nyári szülöttek vannak, őket aggim-
nak, dunnalúdnak nevezik. Az első csapat a szárazföld felőli,
a másik a víz felőli oldalra megy. Kötélhúzást rendeznek, s
aszerint, hogy melyik győz, a nyár vagy a tél nyert. Az embe­
rek születési évszakjuk szerinti két csoportra oszlása nem
korlátozódik erre a sajátos rítusra; más szokások alapjaként is
megtaláljuk, mégpedig a középvidék összes eszkimójánál.
Mondják is, hogy az emberek egész életükben, de főként azo­
kon az ünnepeken, amelyekről az imént szóltunk, viselnek
egy állat - rendszerint a születésük hónapján uralkodó ma­

ánszához kapcsolódik. A Cranznál (III., 3., 24. és 23. §, vö. Hanseräks Dagbog.
Ed. Rink, 1901,44. [Qumarmiut]) röviden említett napünnephez kapcsolódva,
a lámpák kioltását követő asszonycserékről ezt olvassuk: „som Skik var over
hele Kysten baade hvergang det var Nymaane og efter visse Fester" (mint
ahogyan ez szokásban volt az egész partvidéken minden újholdkor vagy
egyes ünnepek után).
247 Lásd lentebb, 510. skk.
248 Boas: C. £. 604., vö. App. 6., E. B. L. 141.

507
dár - bőréből készült amulettet.249 Úgy tűnik, van valamiféle
hajlam arra, hogy az embereket születésük évszakja szerint
osztályozzák; a szárazföldi madarak valószínűleg téliek, a ví­
zimadarak pedig nyáriak.250 Annyi bizonyos, hogy Angmags-
salikban,251 ami mégiscsak óriási távolságra van attól a vidék­
től, ahol ezt a szokást megfigyelték, a születéskori rítusok
igen jól érzékelhetően változnak aszerint, hogy nyári vagy
téli gyerekről van-e szó. Ha a gyerek nyáron született, első
eledele szárazföldi állatból készített húsleves vagy édesvíz­
ben főtt folyami hal, míg a télen születettnek tengervízben,
tengeri állatból főznek levest.
Az emberek e két nagy csoportra osztása azonban, úgy tű­
nik, egy még szélesebb körű és általánosabb osztályozáshoz
kapcsolódik, ami minden dolgot magában foglal. Nem szólva
több olyan mítoszról, ahol állatfajokat és elsődleges fontossá­
gú természeti jelenségeket két, egy nyári meg egy téli csoport­
ban láthatunk együtt,252ugyanezt a gondolatot egy sor rituális
tilalom mélyén is fölleljük. Vannak téli dolgok és nyári dol­
gok, s a két alapvető osztály szembenállása oly elevenen él az
eszkimó tudatban, hogy ezek bármifajta keveredése szigorú­
an tilos.253 A belső vidékeken a rénszarvas (nyári állat) és a
rozmár (téli állat) bőrének nem szabad találkoznia; ugyanígy
vannak különféle tárgyak, amelyeket e két állatfajta egyiké­
nek vagy másikának vadászatakor szabad csak használni.254

249 C. £. 611.; vö. E. B. L. 140. Hall a Life with the Esquimaux II. 313. oldalán utal
egy rítusra, amikor is a gyermek fejét születésekor leszorítják egy madárbőrrel.
250 Boas egyik szöveghelye, E. B. L. 140. ezt teszi feltételezhetővé.
251 Holm, 91. Vö. Egede homályos szövegével, Perlus. 81.
252 Sedna mítoszára utalunk itt, amelyre az eszkimó kultúrában mindenütt
akad példa, ő szerintünk elsősorban az a mitikus alak, aki arra rendeltetett,
hogy magyarázza és szentesítse a tengeri állatokra vonatkozó és következés­
képpen, egyebek között, az idényjellegű tabukat. Erről a mítoszról lásd főként
Lyon: Privat fournal. 362.; Boas: C. E. 583. skk., E. B. L. 120., 145. skk., 163.; vö.
Hall, II., 321. A mítosz elterjedéséről és eredetéről vö. Boas: The Folklore of
Eskimos, Journal of American Folklore. XIII., 1904; vö. tanulmányunkkal, Année
Sociologique, VIII., 349.
253 Az olyasféle hiedelmek, amilyeneket egy igludtsialeki mese feltételez
(Grönland, Rink: T. T. 150. skk.) épp e tabuk és egy tökéletesen belső keletkezé­
sű Sedna-mítosz következményei. Amikor az angekok asszony fölmegy a
hegyre, hogy megszüntesse és megtörje a jeget, „nyári ruháját" kéri.
254 Hall: Life with the Esquimaux. II., 321.; Boas: £. B. L. 122.; vö. Tyrell: Across
the Subarctics of Canada. 169. skk.; Peck: Life... 43., 122. stb.; Hanbury: Sport and
Travel. 46. skk., 68., 97., 100. (Nagyon érdekes részletek: rénszarvasbőrrel a jé­
gen, főkabőrrel a földön tilos dolgozni stb.)

508
Ha eljön a nyár, csak akkor szabad karibut enni (nyári állat),
ha az ember már megszabadult minden téli gúnyájától, és újat
öltött, vagy legalábbis olyat, amihez a rozmárvadászati idény­
ben nem nyúltak.255 Télire azokat az aprócska sátrakat, ame­
lyekben a vadászok nyáron meghúzódnak, ruháikkal együtt
kövek alá rejtik; shongegewnek, vagyis tabu alatt állónak tekin­
tik őket.256 Semmiféle rozmárbőr takarót vagy istrángot nem
szabad olyan helyre vinni, ahol rénszarvasra vadásznak, mert
zsákmány nélkül fognak visszatérni. A téli ruhák elkészítését,
ha karibubőrből vannak, be kell fejezni még azelőtt, hogy a
férfiak kimennének rozmárvadászatra.257 Mialatt az emberek
a jégen élnek, sem karibu-, sem rénszarvasbőrrel nem szabad
dolgozni.258 A nyári halászatok zsákmánya, a lazachús sem­
miféle tengeri állat húsával nem kerülhet kapcsolatba, még a
hívek gyomrában sem. A fóka viszont, amire a többi állat mel­
lett egész évben vadásznak, nincs ilyen szigorú tilalmak alatt.
- E tabuk bármelyikének megsértése az elkövetőn szennyfol­
tot hagy, amelyet az állatok látnak, s amely ragályként to­
vábbterjed mindazokra, akik a vétkes közelébe mennek.
Ilyenkor a vad elrejtőzik, s az egész vidékre éhínség kö­
szönt.259 Tabuk ugyanezen rendszere tette szükségessé a hír­
nökök egy sajátos osztályának kialakulását, akiknek az a fel­
adata, hogy hírül adják az első rozmár elejtését.260 Ez a jele an­
nak, hogy megjött a tél. Ekkor a karibubőrökkel való minden­
féle munkát abbahagynak. Az élet teljesen új arcot ölt.
így tehát maga az a mód, ahogyan az embereket és dolgokat
osztályozzák, magán viseli a két évszak szöges ellentétének
bélyegét. Mindkét évszak lények és tárgyak egy-egy egész ne­
mének meghatározására szolgál. Alkalmunk nyílt ugyanekkor
kimutatni, mennyire alapvető szerepet játszanak ezek az osz­
tályozások a népek gondolkodásmódjában. Azt mondhatjuk,

255 Boas: £. B. L. 122.; Hall: Life with the Esquimaux. 201-202.; a labradori
misszió alapítóinak kalandja bizonyítja, hogy ugyanez a hiedelem ott is meg­
volt, vő. The Moravians in Labrador (London, 1825, Loskiel), 100., vö. 21-22.
256 Boas: E. B. L. 123.
257 Boas: E. B. L. 123. (vö. a mítosszal és C. E. 587-588.). Úgy tűnik egyébként,
hogy a mítosz még az aivilikeknél is több formában létezett, vö. Hanbury:
Sport and Travel, i. hely.
258 Uo. 124.
259 Uo. 124.
260 Uo. 122.

509
hogy a tél és a nyár fogalma mintegy két pólus, amelyek körül
az eszkimók képzeteinek rendszere forog.261

A jogra gyakorolt hatások

Egy jogrendszer célja az egyazon társadalom tagjai között le­

hetséges materiális kapcsolatok szabályozása. Akár az egyé­
nek egymás közt kölcsönösen fennálló jogainak és kötelessé­
geinek kifejezéséró'l legyen szó (személyi szabályozás), akár a
csoport vagy az egyén tulajdonában lévő dolgokhoz való vi­
szonyról (javak szabályozása), a különféle jogi és erkölcsi in­
tézmények csupán az együttéléshez szükséges feltételek kol­
lektív felfogását fejezik ki.262 Várható tehát, hogy e kettős mor­
fológia hatása az eszkimók jogi életére még élesebb, mint a
vallási életre gyakorolt hatás. Látni fogjuk, hogy valóban létezik
egy nyári és egy téli jog,263 és az egyik a másikra adott válasz.
A család - Az eszkimó családot itt nem tanulmányozzuk. Ki
fogjuk mutatni viszont, hogy családi szerveződésük főbb vonásai
az előzőekben leírt kettős morfológiai szervezettség függvényei.
Tudjuk, hogy a családi névhasználat az egyik legbiztosabb
eszköz az egy háztartásban élő csoport egyes tagjait egymás­
hoz fűző kapcsolatok boncolgatásához. Ezt viszonylag köny-
nyen meg tudjuk tenni, hála azoknak a - bár kissé sommás -
táblázatoknak, amelyeket Dali és Morgan tett közzé.264Első rá­

261 Vö. Durkheim-Mauss: Classifications primitives. Année Sociologique, V.

[Magyarul: Az osztályozás néhány elemi formája. In Dürkheim, Emilé: A társa­
dalmi tények magyarázatához. Budapest, 1978, 253-334.] Úgy tűnt számunkra,
hogy a zunyik a dolgok két családját téli és nyári dolgokra osztják. A tengeri és
szárazföldi dolgokra való felosztás az eszkimóknál egybeesik a nyáriakra és
téliekre osztással.
262 Dürkheim: Division du travail, több helyütt.
263 E szembenállást már megfigyelte Parry, 534.; Lyon: Priv. Journ. 250.; Boas:
C. E. 562. skk.; vö. Peck, i. m. 52.; Richardson: Polar Regions. 318. skk.; Gla-
sunov-Wrangell: Slat. Ergeb. 130. skk. (Alaszka); Porter (Schantz), 106.; Petroff:
Rep. Alask. (általánosságok), Rep. Al. 125. skk. Egyébként kitűnő könyveikben
Rink (T. T. 23. skk., vö. Esk. Tr., Meddel. XL, I., 26.; Nelson és Murdoch nem emlí­
tik kifejezetten, bár sok olyan tényt sorolnak, amelyek elméletünket alátá­
masztják. Hiányossága ez Steensby könyvének is: ő, bár helyesen észrevette a
kétféle technológia szembenállását, az eszkimó társadalom jogi struktúrájá­
nak kettősségét nem látta meg.
264 Nyugat-Grönland, Cumberland Sound, Churchill-folyó. L. H. Morgan:
Systems of Consanguinity of Human Families. Smithson, Contributions to Know­
ledge, vol. XVII., Washington, 1872, 275. skk. Cumberland Sound vidékéről

510
nézésre szembeötlik viszont, hogy kétfajta család létezik, az
egyik, ahol a rokonság kollektív, a Morgan által klasszifikáló-
nak nevezett típushoz tartozik; a másikban a rokonság egyéni.
Az előbbi rendszer két vonása ma is megvan. A leszármazási
ágban az Eng'-ota nevet kapják a fiúunokák éppúgy, mint a vér
szerinti vagy örökbe fogadott távolabbi rokonok; vagyis a fiák
unokaöccseinek és unokafivéreinek gyerekei is. Ugyanígy, az
E-tu-ah és Ninge-o-wa név nemcsak a (vér szerinti vagy foga­
dott) nagyapára és nagyanyára használatos, hanem összes test­
vérükre és a nemzedékükhöz tartozó valamennyi rokonra. Ol­
dalágon a különböző fokú unokatestvérek egyáltalában nem
különülnek el más rokoncsoportoktól, és ugyanazt a nevet vi­
selik, amit a ház többi lakója.265 Egyszóval semmiféle, se anyai,
se apai rokonságot nem különböztetnek meg az alábbiakon kí­
vül: apám, anyám, fiam, lányom; apám testvérei, anyám test­
vérei, az előbbiek gyerekei, az utóbbiak gyerekei. így egy-egy
családon belül, amely igen távolra terjed, de ahol a rokonsági
kapcsolatok nincsenek elkülönítve, megjelenik egy másik, na­
gyon szűk család, ahol viszont a rokonság egyénített.
A kétfajta családi társadalom, amelyet az elnevezéseken ke­
resztül megfigyelhetünk, valóban létezik: az egyik a nyári,266 a
másik a téli család. S minthogy összetételük más és más, mind­
kettőnek megvan a saját jogrendszere is.
A nyári család jogrendszere viszonylag patriarchális. A fő­
szerepet az apa - vagy mint angolul mondják, a provider267- és a
vadászkorban lévő fiúk játsszák. Több mint vezetők; a család
egyedüli alapját alkotják. Ha eltűnnek, ebből szükségképpen a
család teljes eltűnése következik; a gyerekeket, ha kicsik még, és
nem fogadják be őket valamelyik másik sátorba, megölik.268Hoz­
zá kell azonban tennünk, hogy az anya szerepe nem kevésbé lé­
nyeges; az ő elvesztése is a teljes család vesztét okozza.269

egy másik névsort közöl Dali: Contributions to North American Ethnography. I.,
95. skk.
265 Vö. lentebb, 513., 277. jegyzet.
266 A nyári család összetételéről lásd főként Rink: T. T. 20. skk.; Turner, 183.
267 A providerek szerepét már az első dán szerzők is megfigyelték. Lásd Cranz
III., 3. és 4., vö. az 1738., 1743. stb. évi jelentések adataival.
268 Lásd T. T. 28., vö. a mesékkel, 169. stb.
269 Kivéve ha az özvegyembernek eladósorban lévő lányai vannak. Ha a gye­
rekek nagyon kicsik, megölésük, úgy tűnik, bevett szokás. (Ezzel szemben
lásd Murdoch 318., de tudjuk, hogy a Barrow-fok népessége rendkívül lecsök­
kent.)
511
Mindkét személy olyannyira nélkülözhetetlen, hogy a feleségét
elvesztett férj vagy a megözvegyült asszony akkor is megpró­
bál tüstént újraházasodni, ha a gyerekek már nagyobbacskák. E
csoport fennmaradása tehát a legtörékenyebb dolgok közé tar­
tozik: teljes egészében egy-két főn nyugszik. Van egy nagyon
sajátságos és teljesen az eszkimó kultúrára jellemző családi el­
rendeződés. Röviden arról van szó, hogy leglényegesebb eleme
a házaspár, éppúgy, mint a legfejlettebb társadalmakban; ez a
tény annál is figyelemreméltóbb, mivelhogy körükben a házas­
társi kötelék rendkívül törékeny.
Más vonások is igazolják a nyári család ilyetén arculatát. Elő­
ször is a családfő, az igtuat viszonylag nagy hatalma Grönlan-
don.270 Még a felnőtt fiúk fölött is abszolút irányítási joga van, és
úgy tűnik, hogy figyelemre méltóan ritkán fordul elő engedetlen­
ség. Ő szabja meg a helyváltoztatásokat és az osztozkodás mi­
kéntjét.271 Kizárólagos joga van büntetni, még a feleségét is; ezzel
azonban nem él vissza, mert ha joga is van elküldeni asszonyát,
emennek is megvan a lehetősége arra, hogy elhagyja a férjét.272
Az apajogú család szerveződése rendszerint az utódok szük­
ségleteihez kötődik; ez a jelleg az eszkimó családból sem hi­
ányzik. Sőt a szükség itt még kifejezettebb, mint másutt. A gyer­
mektelen öregemberek nem képesek életben maradni. Felnőtt
fiúk nélkül, akik hajlandóak vadászni nekik, az öreg házaspárok,
de még inkább az özvegy öregasszonyok, főleg nyáron, még
ennivalót se találnak.273 Ok már se férjhez menni nem tudnak,
se örökbe fogadni, amit csak kicsi gyerekkel érdemes megten­
ni. Ugyanez a szükséglet egyébként, legalábbis egyes esetek­
ben, vallásos formát is ölthet. A felmenők tudják, hogy haláluk
után „névrokonuk", a telep következő újszülöttje testében kell
újból megtestesülniük; s az e képviselő személyében lakozó
lelkűknek járó kultusz teljesítése gyermekeik tiszte. Követke­
zésképpen saját vagy fogadott gyermek hiányában még lelkűk
továbbélése is kérdésessé válik.274
270 Rink: T. T. 24.; Holm, 97.
271 Rink, uo.; Turner, 190. (nagyon pontos); Hall: Life with the Esquimaux. I.,
370.; Boas: C. E. 545. skk.; Nelson, 285. skk.
272 Rink: T. T. 25.; Holm, 88.; Boas: C. E. 566.
273 Lásd 528., 383. jegyzet. Lyon ráadásul megemlíti azt a tényt is, hogy a fiatal
özvegy, mielőtt megölték volna, bizonyos ideig a telep minden férfiénak közös
birtoka volt; Privat Journal. 353.
274 Ez utóbbi tény (vö. a 465., 60. jegyzetben idézettekkel) magyarázatul szol­
gálhat egy másikra, ami igen furcsa és első látásra zavarba ejtő lehet: a gyerek
teljes függetlensége, sőt a szülők iránta mutatott tisztelete. Soha nem verik

512
 Télen egészen más a családi jog. A nyáron oly határozottan
elkülönült kis család ekkor részben belevész egy sokkal kiter­
jedtebb csoportba, egyfajta joint-familyba, amely a szláv zad-
rugára emlékeztet, s amely ekkor a szó szoros értelmében vett
háznépet alkotja: ez az iglut vagy a hosszú házat együttesen el­
foglaló csoport.275
Csakugyan bizonyos, hogy az így egy fedél alatt lakó egyé­
nek között nemcsak gazdasági kapcsolatok vannak, hanem ki­
fejezetten erkölcsi kötelékek is, sui generis rokoni viszonyok, ami
már a megnevezésekből is kitűnik.276Először is létezik egy név az
ilyenfajta rokonok leírására; ők az igloc¡.atigit277 (házi rokonok),
ezt a szót a dán és angol megfigyelők elég jól fordítják a Husfoeller
és housemates kifejezéssel, és ez minden unokatestvért is jelent. Vilá­
gosan bizonyított, hogy a housemate-ek együttese jelenti az egyén
számára a szűk család utáni legszűkebb rokoni kört278 Egyéb­
ként valóban főként ott, ahol a szerintünk legősibb háztípussal
találkozunk, a benne lakó csoportot a vérrokonok és házastársaik
alkotják. így Utiakwinben279 (Barrow-fok), még a felbomlásnak
abban az állapotában is, ahová a társadalom jutott, az alábbiak
laktak egy hosszú házban: egy férfi, a felesége és a fogadott lá­
nya, két házas fia, mindkettő a feleségével és egy-egy gyerekkel,
valamint özvegy lánytestvére a fiával, a menyével és ennek kis­
lányával. Máshonnan a rendelkezésünkre álló nagyjából genea-
logikus táblázatok280azt mutatják, hogy a háznép ott is érzékel­
hetően ugyanezen elvek alapján szerveződik.

meg, sőt engedelmeskednek parancsainak. Ez azért van, mert a gyermek nem­

csak a család reménysége, abban az értelemben, amit manapság adunk ennek
a kifejezésnek; hanem az újra megtestesült ős is. A szűk, elszigetelt és önálló
nyári családon belül mintegy a gyerek az a pólus, ahol a hiedelmek és érdekek
összefutnak.
275 Az eszkimó hosszú ház és az indián ház erkölcsi berendezkedését Rink
hasonlította össze elsőként: Esk. Tr., Meddel. XI., 23.; vö. Tyrell: Across the
Subarctics of Canada. 1898,68.
276 Vö. Morgan, föntebb (511., 264. jegyzet) idézett helye.
277 Vö. Rink: Esk. Tr. 93. skk. a megfelelőkkel, vö. P. Egede: Dictionarium stb.,
iglu címszó alatt, 32.; Kleinschmidt: Grönlandsk Ordbog, igdlo címszónál, 75.;
Erdmann: Eskimoisches Wörterbuch, 52., 63.; Petitot: Monographie, xliii.; vö. Egede:
Nye Perlustration. 1. kiadás 1725,45.
278 Rink, II., 9., 26.; Petitot: Monographie, xxix.
279 Murdoch, 75.
280 Jacobsen: Reise. 240-241. (A „meillager"-ek többsége a kvázi-családfő,
Isaac által örökbe fogadott személy.) Lásd egy téli család leírását Hóimnál, 66.,
XXIII. táblázat, vö. 95. a nevekre és a családfára vonatkozóan.
513
 E sajátos rokonság egy igen jellemző vonása az, hogy house-
mate-ek között tilos a házasság; legalábbis a tilalom tűnik sza­
bálynak. Hiszen egyfelől általában tilos az elsőfokú unokatest­
vérek házassága;281 s tudjuk, hogy ők ugyanazt a nevet viselik,
amit a housemate-ek, s hogy télen szokás szerint testvérek és a
testvérek leszármazottai laknak együtt. így tehát ott, ahol csak
elsőfokú rokonok házasságának tilalmáról esik szó, lehet, hogy
a megfigyelés volt hibás, másfelől pedig Grönlandról ponto­
san tudjuk, hogy ott az egy házban nevelkedett egyének közöt­
ti házasság tilos.282 Sőt az e tényről beszámoló szövegek (ezek
épp a legrégebbiek) kereszt-unokatestvéreknek és egy hosszú
ház lakóinak különösen szoros rokonságáról vallanak. Van te­
hát egyfajta sajátos testvériség, ami vérfertőző jelleget ad az
egyazon igluban lakók szexuális kapcsolatainak.283 Igaz, hogy
van két olyan tény, amely ellentmondani látszik az imént vázolt
szabálynak. Nelson284 kifejezetten állítja, hogy a Szent Mihály-
öbölben élő unalitoknál az elsőfokú unokatestvérek házasod­
nak egymással, Holm pedig megemlíti, hogy Angmagssalikban
elég gyakran fordul elő kivétel a házon kívüli párkeresés szoká­
sa alól.285 Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban, hogy
Angmagssalikban a hosszú ház és a téli telep összeolvadása
(egy telep - egy ház) a társadalmi szerveződés leglényegesebb
vonását változtatta meg. Ez nagyon kivételes eset, és nem cso­
da, ha nem alkalmazkodnak szorosan a szabályhoz. Minthogy
az egész telep egy fedél alatt lakik, nyilvánvalóan szükségessé
vált, hogy az együtt lakók házasságát megengedjék, követke­
zésképp a tilalom elve meggyengült. Másfelől azok az unoka­
281 T. T. 25. Vö. Egede: Perlus. 79.; Cranz, III., 2., 13. §; Holm, 85., 94.; Turner,
188-189.; Boas: C. E. 579. - ezzel szemben lásd Lyon: Priv. Journal. 352., 354.;
Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary, 22. (bizonyosan pontatlan, s talán nemi
szabadosságokra utalhat).
282 Egedétől Hóimig (194.) valamennyi dán szerző a „sammenbragde" kifeje­
zést használja; vö. Egede: Nye Perlustration, 1. kiadás, aki hozzáteszi, amit a ké­
sőbbiek már nem, hogy „in dit saadan Huse", Perlus. 79. Egy mese (T. T. 291.)
mégis egy fogadott fivérről szól, aki Grönlandon feleségül veszi fogadott hú­
gát, de az örökbefogadás a közelmúltban történt, és a gyerekek nem együtt ne­
velkedtek.
283 A Barrow-fokon egyébként az unokatestvéreket gyakran testvéreknek te­
kintik, lásd Murdoch, 421.
284 Nelson, 291.
285 Holm genealogikus táblázatából (95.) csakugyan az olvasható ki, hogy az
Angitinguak (ffi), Angmalilik (ffi), Kutuluk (nő) és Nakitilik (nő) unokatestvé­
rek mind a saját telepükről házasodtak, és gyermekeik szintén arról a telepről
házasodtak, ahol letelepedve éltek.

514
testvérek, akikről Nelson beszél, nagyon is tartozhattak külön­
böző háznépekhez, sőt különböző telepekhez is.286 Minthogy
éppenséggel az egyetlen olyan törzsről van szó, ahol egyfajta
totemisztikus nemzetség megléte megállapítható,287 azok az
unokatestvérek, akik egymással összeházasodhatnak, talán két
olyan nemzetség tagjai, amelyek között connubium van.
Ugyanúgy, ahogyan ez a téli nagycsalád másképpen tevődik
össze, mint a nyári, másképpen is szerveződik. Semmiféle pat­
riarchális jellege nincs. A családfőt288 nem születése, hanem
személyes tulajdonságai alapján jelölik ki. Rendszerint öreg­
ember, jó vadász vagy apja egy jó vadásznak; gazdag, leggyak­
rabban olyan, akinek van umiak]a, vagy angekok, varázsló. Ha­
talma nem valami széles körű: az a dolga, hogy fogadja az ide­
geneket, elossza a helyeket és a kinek-kinek járó részt. Hozzá
fordulnak a belső nézeteltérések elsimításáért. Társai fölötti jo­
gai azonban végső soron eléggé korlátozottak.

Ez még nem minden. A már jócskán kiterjedt családi körön túl

van egy másik, amely télen és csakis télen jelenik meg; ez a te­
lep. Föltehetjük ugyanis a kérdést, hogy a telep nem alkot-e
egyfajta nagy családot, egyszóval nemzetséget.289
Már az is figyelemre méltó tény, hogy egy-egy telep lakóit
ugyanazzal a névvel jelölik, ami azt bizonyítja, hogy igen sajá­
tos erkölcsi kapcsolatok vannak közöttük: a dán szerzők ezt a
nevet Bopladsfaellernek, place-fellozvsnak fordítják.290 Azután a
kashim megléte az összes eszkimónál (kivéve a grönlandiakat
és a labradoriakat, de ott is biztosan létezett) azt bizonyítja,
hogy a telep valamennyi lakója egy társadalmat alkot, amely­
nek tagjai között valódi testvériség van.291 Végezetül pedig az
a tény, hogy Angmagssalikban a ház azonosul a téli teleppel,
jól mutatja, mennyire közel áll a hosszú házbeli rokonság ah­
hoz, ami a téli telepen együtt élő különböző családokat össze­

286 Nelson, 291.

287 Az Unalit totemisztikus nemzetségről és exogámiájáról lásd Nelson, 322. skk.
288 Rink: T. T. 25-26. szerint a szó szoros értelmében vett családfő létezése csu­
pán Alaszka északi részén bizonyított. Vö. Simpson: Western Eskimos. 272.;
Murdoch, 429.; Petroff: Rep. Al. 125.; Porter (Woolfe): Rep. Al. 135.
289 E ponton lásd Rink: Esk. Tr. 22., vö. T. T. 26., 54. Vö. Cranz: Fortsetzung.
1770, 329.
290 Grönlandiul num gatigit;vö. Rink: Esk. Tr. suppl. Meddel. XI., 93.29. rész, és
a szótárakat e címszónál.
291 Ezt egyébként a kashimbeli életet kitöltő vagy a téli igluban elköltött örö­
kös áldozati étkezések is erősítik.

515
fűzi. És ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az egyes házak
eredetileg ott is szorosan kapcsolódtak egymáshoz és a ka-
shimhoz,292 ahol a teljes összeolvadás nem következett be, elő­
ző megfigyelésünk hordereje még általánosabbá válik.
Bárhogyan legyen is e sajátos mozzanattal, a téli telep erkölcsi
berendezkedésében minden arra vall, hogy az egyének családi­
as légkörben lubickolnak. A telep nem pusztán egy házcsoport,
nem kizárólag területi és politikai egység, hanem családi egység
is. Tagjait valódi szeretet nagyon erős köteléke fűzi egymáshoz,
teljesen ugyanolyan, mint amilyen más társadalmakban egyesí­
ti egyazon nemzetség egyes családjait. A telep jogrendszere
nem csupán az egyes házi jogok összessége; sui generis jogról
van szó, amely azonban hasonlít a nagy családcsoportokéhoz.
A megfigyelők többségét,293 a legrégebbiektől Nansenig, aki
megfigyeléseit dicshimnusszá formálta, meghökkentette az esz­
kimó telepeken uralkodó általános kedvesség, meghittség és
vidámság. Mindenkiből egyfajta gyengéd jóság árad. A bűn-
cselekmény viszonylag ritka.294 Lopás szinte egyáltalán nem
létezik; egyébként a tulajdonjog következtében kevés alkalom
is adódna rá.295 A házasságtörés csaknem ismeretlen.296
A nemzetség egyik jellegzetes vonása az, hogy rendkívüli tü­
relemről tanúskodik a tagjai által elkövetett vétkekkel vagy bű­
nökkel szemben: a büntetések lényegében erkölcsiek. Ugyanez a
türelem az eszkimó telepen is megvan.297Az emberölést, ha elő­
fordul, gyakran véletlennek nyilvánítják 298 Azokat az egyéne­

292 Lásd föntebb, 492.

293 Egede: Nye Perlustration. 1. kiadás, 37.; Perlustr. 91.; Cranz, III., 3., 20. §;
Dalager: Grönlandske Relationer; Coats, i. hely: „gentile and sociable", föntebb,
475., 106. jegyzet; Parry, 500., 533. (egyszerre szól a téli telep és a hosszú téli ház
erkölcsi rendjéről); Lyon: Priv. Joum. 350.; Wrangell (Vasziljev és Glazunov),
Stat. Ergeh. 129. Csak a legrébbi szerzőket idézzük, mivel azóta a megfigyelések
ugyanilyen stílusúak. Vö. Nansen: Eskimoleben. 293. skk., 138. skk. és másutt.
294 Vö. főként Cranz, III., 4., 28. §. Az 1881-es és 1882-es évi alaszkai napihírek
egyfajta történeti áttekintését adja Nelson, 301. skk.
295 Rink: T. T. 34.
296 Lásd Murdoch, 420.; vö. Simpson: Western Eskimos. 252.; Parry (Igloolik),
529.; Woolfe in Porter: Rep. Alaska. 135.; Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary,
19. A házastársi hűség jelensége ez utóbbi szerzők szemében ellentétben áll a
feleségcsere szokásával, de itt nincs ellentmondás.
297 Rink: T. T. 34. skk.; Esk. Tr. 24.; Nelson, 293.; Schanz in Porter: Rep. Alask.
103.; Boas: C. E. 582. E. B. L. 116.; Peck: The Life of Reverend Peck. 32.
298 Rink: T. T. 35-36. Kifejezetten kimondják, hogy egy „housemate" fenye­
getését nem lehet vérbosszúval büntetni. (Lásd ezzel szemben több mesében,
pl. a 30. és 38. számúban stb.) Vö. Hanbury: Sport and Travel. 46. Tyrrel megem-

516
két, akik erőszakosságuk miatt veszélyessé válnak, őrültnek te­
kintik, s ha megölik őket, ezért teszik.299 A telepen belül szokás­
ban lévő egyetlen szankció - legalábbis Grönlandon - igazán
mulatságos: ez a híres „dalpárbaj", a dobtánc,300 amikor is a két
ellenfél, a panaszos és a védő, rímes és refrénes versekbe szedett
szitoközönt zúdít egymásra, mígnem egyikük ihletének termé­
kenységével le nem győzi a másikat. Az egyedülálló ítélkezést
követő jutalom csupán a résztvevők elismerése, a büntetés pedig
ócsárlásuk.301 Az eszkimó téli telep tehát tökéletesen megfelel a
nemzetség arab meghatározásának: ez az a hely, ahol nincs vér­
bosszú.302Még a közbűntényeket is rendszerint csak erkölcsi bün­
tetés követi. Az ártó mágián kívül,303 amit inkább a szomszéd te­
lep lakóinak szokás tulajdonítani,304 nem hisszük, hogy van olyan
bűntett, amit másképpen büntetnének. A belső vidékeken305 még
a rituális tilalmakkal szembeni súlyos kihágásokat - melyek néme­
lyikét a közösség életét veszélyeztetőnek tekintik306 - sem bünte­
tik másként, mint fogadalomtétellel, bűnvallással és a kirótt peni-
tenciákkal. A büntetőrendszer e szélsőséges gyengédsége a cso­
porton belül uralkodó családias meghittség bizonyítéka.

lit egy szabályt (Labradorról vagy Chesterfield Inletből?), ami a gyilkost egy­
szerűen arra kényszeríti, vegye magához az áldozat egész családját. Across stb.
170.; véleményünk szerint itt keveredés van az indián szokással. Lásd azon­
ban Boas: E. B. L. 118., egy olyan adat, ami e hiba forrásává válhatott.
299 Lásd példáit a mesékben, Rink: T. T. 22. sz., Angutisugssuk stb.; Boas: E.
B. L. 72. alatt.
300 Egede: N ye Perlustration. 1. kiadás, 43.; Perlus. 86.; Cranz, III., 3., 23. §; Rink:
T. T. 33., 67.; Holm (Angmagssalik), 157. skk., 47. skk. sz. mesék; Rasmussen
(York-fok és Smith-szoros), Nye Mennesker.
301 Vö. Steinmetz: Studien zu r Ersten Entwickelung der Strafe. Leiden, 1896, II.,
67. Tylor szerint (Skandinávián Culture stb. Journal of the Anthropologic Institute
of Great Britain, XIII., 268.) a dalok skandináv eredetűek volnának. Meglehet.
Nehezen lehetne azonban fönntartani azt, hogy az Alaszkában szokásos nyilvá­
nos ócsárlás (vö. Nelson, 293.), amivel az ítélet végrehajtását is elintézik, európai
eredetű. A grönlandi szokásnak viszont könnyen lehetett a forrása valami ha­
sonló intézmény. Másfelől, vannak más, kizárólag eszkimó megfelelői: pl. Fort
Churchillben, lásd Franklin: Narrative of a second Voyage of the Shores. London,
182. skk., 197.; vö. Tyrell: Across stb. 132.; Gilder: Schwatkas' Search. 245.
302 Vö. Cranz, III., 4., 33. §.
303 Rink: T. T. 34., 35.; Holm, 58.; vö. Nelson, 430.
304 Rink, uo.
305 Boas, i. hely.
306 Boas: E. B. L. 121. skk., lásd azonban Rasmussen egy anekdotáját, Nye
Mennesker. 31. (egy Baffin-földi varázsló lányáról, akit apja egy tabu be nem
vallott megszegése miatt kitagad).

517
 Ez a meghittség a lehető legélesebb ellentétben áll azzal az
elszigeteltséggel, amely a szomszédos telepek egymáshoz való
viszonyát jellemzi. A place-fellow-knak kötelességük volt meg­
bosszulni halottaikat, ha a támadó máshonnét származott.307 A
mesék legalábbis bőségesen szólnak hosszadalmas vérbosszú­
hadjáratokról a grönlandi telepek között.308 Azt is mondják,
hogy hajdanán Baffin-föld-szerte és a Hudson-öböltől észak­
nyugatra szabályos háborúk voltak,309 Kelet-Grönlandon Holm és
Hanserák szerint a különböző fjordok telepei között egyfajta el­
lenségeskedés, állandó és kölcsönös megvetés uralkodott.310 Az
idegenek befogadásának szertartásai Grönlandon,311 a Baffin-
és a Vilmos király szigeten312 és hajdanán Alaszkában313 rend­
szeresen magukban foglaltak harci jeleneteket. Azt is feltétele­
zik, kétségkívül nem is túlozva, hogy amikor egy csoport láto­
gatást tett egy szomszédos telepen, a két kiválasztott bajnok
közt lezajló szabályozott párbaj vagy durva játék314 a küzdő fe­
lek egyikének halálával végződött.

Ami azonban még jobban megerősíti, hogy egyazon telep tag­

jai között valódi rokonság van, az a feleségcsere szokása.315 Ezt
csaknem minden eszkimó közösségről megemlítik. A cserékre
télen kerül sor, a telep valamennyi férfia és nője között. Egyes
esetekben, például Nyugat-Grönlandon, a csere hajdan egye­
dül a házaspárokra korlátozódott.316 A legáltalánosabb sza­

307 Rink: T. T. 34.; Nelson, 291. skk.; lásd egy figyelemre méltó rítust Wells-
Kelly: Eskimo English Dictionary (hadüzenet?), 24.; Wrangell: Stat. Ergehn. 132.
(Vasziljev).
308 Rink: T. T. 35., vö. a mesékkel, 235., 174., 175.; 206-207. vö. 211.; ezzel szem­
ben 356-358. Vö. Schultz Lorentzen: Eskimoernes lndvandring, Meddel. Gr. 1904,
XXVI., 320. (északi törzsek déliek ellen).
309 Boas: C. E. 465., E .B .L . 116., 72. skk. sz. mesék; Kumlien: Contributions. 12.;
Klutschak, 228.
310 Holm: Ethnogr. Sk. 87.; Hanserdks Dagbog, 45.
3.1 Rink: T. T. 157., 39. és 40. sz. mese.
3.2 Boas: C. £. legutóbb i. hely, E. B. L. legutóbb i. hely; 609., vö. Klutschak, 67.
skk.; Schwatka in Science. IV, 98., 545.
3.3 Nelson, 294. skk.
314 Boas: C. £. 609.; E. B. L. 609.; vö. a mesékkel in Rink: T. T. 211., 226. (egy lab­
dajáték véres végkimenetele).
315 A feleségcsere általános voltáról az eszkimók körében lásd Richardson:
Polar Regions. 319.; Murdoch, 413.
316 Egede: Perlustr. 78.; Paul Egede: Dictionarium, a Malliserpok címszónál, 100.
Cranz apologetikus hajlama miatt nem beszél erről a szokásról, de megemlíti a
„lámpák kioltását" bálnavadászat miatt (III., 5., 43.), és a missziók jelentései­

518
bály azonban az, hogy minden házasságra érett korban lévő
személy részt vesz benne. A szokás általában a téli közös ünne­
pekhez kötődik;317 olykor azonban függetlenné vált tőlük, ne­
vezetesen Grönlandon. Itt, legalábbis azokon a vidékeken,
amelyeket nem ért keresztény hatás, ez az ősi szokás teljes egé­
szében fennmaradt. Egy adott pillanatban kialszanak a lámpá­
sok, és valóságos orgiák törnek ki.318 Két esetet leszámítva, ám
amelyek a legjellegzetesebbek közül valók, nemigen tudunk
arról, hogy meghatározott asszonyok rendeltetnek-e meghatá­
rozott férfiaknak.319 Cumberland Sound álarcos ünnepei so­
rán,320 amelyeket föntebb említettünk, az egyik maszka Sedna
istennőt megjelenítve összepárosítja a férfiakat és nőket, anél­
kül hogy rokonságukkal törődnék, pusztán a nevük alapján.
Ezen azt kell érteni, hogy a férfiak és nők úgy egyesülnek, mint
hajdanán azok a mitikus ősök, akiknek jelenleg a nevét viselik
és akiknek eleven képviselői. Ugyanez a jelenség Alaszkán is
bizonyított,321 és máshonnan is van rá utalás. Ekkor tehát a
szűk család és a háznép egész szervezettsége a nemi kapcsola­
tokra vonatkozó megszokott szabályozással együtt megszű­
nik: minden különálló csoport belevész a telep alkotta totális
csoportba, amelynek időszakosan újjáalkotott mitikus szerve­

ben más nyomait is megtaláljuk, pl. 1743-ban, History of Greenland, angol ki­
adás II., 70. Igen figyelemreméltó, hogy Rink egy szót sem szól a dologról, sőt
egyetlen olyan mesét sem közöl, ami nyíltan szólna róla, kivéve talán azt az
egyet, amely az eszkimók körében általánosan ismert, a napról és a holdról (T.
T. 326., vérfertőzés, ami a szerintünk legősibb változatokban mindig egy
kashimban és természetesen a lámpaoltási szertartások során történik). Vö. e
mese bibliográfiájával Boasnál, E. B. L. 359.; tegyük hozzá: Thalbitzer: A
Phonetical Study. 275., nagyon fontos, azt bizonyítja, hogy a jelenet éppen úgy
zajlik, ahogyan elmondottuk: Rasmussen: N ye Mennesker. 194.
317 Lásd föntebb, 507., 246. jegyzet; vö. Petitot: Grands Esquimaux. 166.; Peck:
The Life of Reverend Peck. 55., 242.; minden angekok szertartás után (Kinipetu);
Boas: E. B. L. 158., 139.; Klutschak, 210.; Turner, 200., 178. Az egyetlen kivétel
valószínűleg a Barrow-fok, ahol Murdoch hiába (de talán nem elég alaposan)
kereste a jelenséget, lásd 375. Az időszakos feleségcsere mindenesetre szokás­
ban van itt is, és Murdoch a szexuális közösséghez kapcsolja, 415.
318 A vérrokonok közti nemi kapcsolatok tilalmát, úgy tűnik, tiszteletben
tartják (Holm, 98., vö. a nap és a hold föntebb idézett meséjével).
319 Wrangell: Stat. Ergehn, beszél arról, hogy a Yukon alsó folyásánál hogyan
kínálkoznak fel az idős asszonyok, a távoli rokonság alapján. Lehet azonban,
hogy ugyanarról van szó, mint amit lentebb idézünk.
320 Hall: Life with the Esquimaux. II., 323.; Peck: Life of Rev. Peck. 4L; Boas, az
517. és 518. oldalon idézett helyen.
321 Nelson (ikogmiutok), 379., vö. 494.

519
ződése minden egyebet elsöpör. A nemzetség, a maga alakta­
lanságában,322 egy pillanatra úgyszólván magába szippantja a
családot.
Az általános feleségcseréken kívül, amelyekben a csoport
minden tagja részt vesz, s amelyek inkább szexuális rítusok,
vannak más, többé-kevésbé tartós cserék is, amelyek egyének
között, egyéni okból történnek.323 Ezek némelyike a téli ház­
ban szokásos,324 mások a júniusi szétszéledéshez kapcsolód­
nak,325 tekintettel a nyári időszakra; ez utóbbiakat ajándékok
cseréje is kíséri.326 Ám akár az egyikről, akár a másikról van
szó, úgy tűnik, hogy csak egyazon telep tagjai között fordul
elő. A Smith-szorosnál327 gyakoriak a házasság első esztendei­
ben, s ilyenkor csak meghatározott egyének között fordulhat­
nak elő;328 később, rövid időszakokra a York-foki törzsnek, en­
nek az „egyedülálló családnak"329 bármely tagjai között lehet­
séges. Alaszka az egyetlen vidék, ahol a különböző telepek
lakói közti feleségcserére is utalnak.330A kivétel azonban erősí­
ti a szabályt. S valóban, azok a férfiak, akik feleséget cserélnek,
attól kezdve fogadott testvérekké válnak, a kicserélt asszonyo­
kat nővéreknek tekintik; s ugyanígy van az ezekből az egyesü­
lésekből születő gyerekekkel.331 Az így létrejövő kapcsolatok
minden tekintetben azonosak a természetes rokonságból ere­
dőkkel.332 Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a szexuális közös­

322 Az időszakos feleségcsere maga is ennek a szempontnak köszönhető, vö.

Murdoch, 419.; vö. Porter, 39.
323 Lásd Porter: Alaska. 103. (Weber); Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary,
19.; Murdoch, 413.; Parry (Toolemak varázsló anekdotája), 300.; Lyon: Journ.
354. (nővérek cseréjéről beszél, könnyen meglehet) stb.
324 Lásd Lyon, i. hely.
325 Parry, 530., Murdoch, 413., 419.; Boas: C. E. 579.; Kumlien: Contribution.
42.; Peck, i. hely, 55.
326 úgy tűnik, az angekoknak sajátos jogai is vannak (lásd Parry anekdotáját,
300.; vö. Turner, 200.).
327 Peary: Northward over the Great ¡ce. L, 497.; Kroeber: The Eskimos of Smith
Sound. 56.
328 Peary, uo.; Rasmussen a feleségcseréről szóló remek áttekintésében, Nye
Mennesker, 64., ezt a részletet nem említi.
329 Kane: Arctic Explorations. II., 211.
330 Nelson, 493.; Porter: Alaska. 103. (ezek természetesen nem zárják ki a tele­
pen belüli cseréket, amelyek egyébként ugyanazokhoz a jogokhoz vezetnek),
vö. Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary, 29.
331 Nelson, uo.
332 Grönlandon ugyanazokat a kifejezéseket használják, mint a természetes
rokonságra. Az amerikai népesség-összeírók véleménye szerint pedig vérség

520
ség rokoni csoportokon belül szokásos, hiszen ott is rokonsági
köteléket eredményez, ahol idegenek között történik.
Egy szó, mint száz, a nemzetség egyetlen olyan vonása, ami
a telepből hiányzik, az exogámia. Igaz, Nansen azt hitte,333
hogy az angmagssaliki telepek exogám nemzetségek. Sajnos
azonban ez az észrevétel, úgy tűnik, egyedül Holm értesülése­
in alapszik, amelyek a házra vonatkoznak, nem pedig a telep­
re. Ráadásul Holm más dokumentumai, egyebek között az a
leszármazási táblázat, amit egy, a fjord különböző telepeinek
lakóit magába foglaló családról közöl, azt bizonyítják, hogy
nagyon is lehetséges azon a telepen belül házasodni, ahol az
ember él.334 Igaz, hogy a házasság tilos lehetne minden ugyan­
arról a telepről származó egyén számára, és csak akkor megen­
gedett, ha az ember másik telepen lakik, mint ahol született.
Mindenesetre megjegyzendő, hogy az egyetlen szerző, aki a
tisztán totemisztikus eszkimó nemzetségről szót ejtett, nem
említi az exogámiát.335
A tél és a nyár szembenállása tehát a családi élet és a vallási
élet szempontjából egyaránt oly nyilvánvaló, amennyire csak
lehet. Nyaranta az eszkimó család nem nagyobb, mint a mi sa­
ját családunk. Télen ez a kis családi kör sokkal nagyobb cso­
portokban oldódik föl; egy másik családtípus jön létre és kerül
az első helyre; ez a hosszú ház nagy családja, és az a nemzet­
ségszerűség, ami maga a telep. Majdhogynem azt mondhat­
nánk, két népről van szó, és az eszkimókat két különböző ro­
vatba osztályozhatnánk, ha társadalmuknak csupán ezt a két
jogi struktúráját vennénk figyelembe.

A javak elosztására gyakorolt hatások

A dologi jogok talán még jelentősebb évszakonkénti változá­

soknak vannak kitéve, mint a személyi jogok és kötelességek;
ennek két oka van. Először is, a használt dolgok az évszakokkal

és jogok olyan tökéletesen összekeverednek, hogy a leszármazási táblázatok

felállítása szinte lehetetlen.
333 Eskimoleben. 146., vö. 204. n° 1. Vö. Klutschak egy homályos adatával, 234.
334 Lásd föntebb, 514., 285. jegyzet.
335 Nelson az unalitok kapcsán erről valóban nem beszél. És igen figyelemre­
méltó, hogy a szomszéd törzsek (ahpokagamiutok, ikogmiutok) álarcos ünne­
pein az asszonycserék rokonná fogadás nélkül történnek. Porter: Rep. Al. 103.;
Nelson, 379., vö. 494.
521
változnak; az alapanyagok, a fogyasztási javak télen egészen
mások, mint nyáron. Másodsorban az egyéneket egymással
összekötő érdekviszonyok számban és természetben egyaránt
nem kevésbé változnak.336 A kettős társadalmi morfológiához
és kettős technológiához kettős tulajdonjog társul.
Nyáron az egyén és a szűk család elszigetelten él sátrában;
legföljebb időszakos táborokban gyűlnek össze; a vadászat a
bálnafogás kivételével nem közösen történik, és minden vak­
merő halász vagy bátor vadász sátrába vagy „rejtekébe" viszi
zsákmányát, anélkül hogy abból bárkinek adnia kellene.337 Az
egyén tehát élesen elkülönül, éppúgy, mint a kis család. Ugyan­
ilyen világosan láthatjuk elkülönülni a dolgoknak két és csak
két körét: az egyikbe tartoznak az egyén saját tárgyai, a másik­
ba azok, amelyeket a kis családi csoport közösen birtokol.338
A személyes javak a ruhadarabok és az amulettek, továbbá a
kajak és a fegyverek, amelyeket természetszerűleg csak a férfi­
ak birtokolnak. Az asszony saját tulajdona általában a családi
lámpás,339 a zsírkő kondérok és a szerszámok együttese. Mind­
ezen háztartási eszközök mágikus-vallásos módon kötődnek
egy-egy személyhez.340 Ha már egyszer használni kezdték,
soha nem adják őket kölcsön, ajándékba vagy cserébe.341 A ha­
lottal együtt eltemetik.342 Némelyikek, nevezetesen a fegyve­
rek Alaszkában, de talán mindenütt tulajdonjelet viselnek.343

336 Vö. Rink: T. T. 28.

337 Vö. Cranz, III., 3., 22. §; C. E. 577.
338 Mindazt, ami itt következik, s főként Grönlandra vonatkozik, vö. Da-
lager: Relationer; Egede (kevésbé pontos): Perlus. 81.; Cranz, III., 3., 25, Dalager
nyomdokán; Rink: T. T. 10. skk. Úgy tűnik, hogy a dán szerzők valamennyien
egyazon kodifikációra utalnak, amit Dalager, Egede és a morva atyák készítet­
tek az európai telepek őskorában, Cranz, X., 4., 5., 6. § (vö. Neu Hermhut je­
lentéseivel 1746,1750); Cranz: History of Greenland, II., 88., 142.; Nordenskjöld:
Den Andra Dicksonska Expedition. 500. skk. és Nansen: Eskimoleben. 106., akik
csak más dán szerzők adatait veszik át.
339 A középvidéki és nyugati eszkimóknál válás esetén az asszony minden­
esetre magával viszi.
340 Rink: T. T. 30.; Holm, 118.; Nelson, 137.
341 Cranz, III., 3., 25. §
342 E szabály alól az eszkimókról szóló egyetlen szerzőnél sem találtunk ki­
vételt. Ezért a hivatkozásokat nem is adjuk meg.
343 A tulajdonjelekről és elterjedésükről lásd F. Boas: Property Marks of
Alaskan Eskimo. American Anthropologist, különszám, I. kötet, 602.; Hoffmann:
The Graphic A rt of the Eskimo, Rep. U. S. Nat. M us. 1895 (Washington, 1897), 720.
skk. A tulajdonjelek elterjedése biztosan túlmegy a Mackenzie folyón; Petitot:
Grands Esquimaux. 187. Boas azt állítja, hogy ezek a Baffin-földön és a Hud-

522
E jelek funkciója kettős: lehetővé teszik a megjelölt tárgy felis­
merését, és magukban hordják a tulajdonos varázserejének
egy részét.344 Mindenesetre a tárgy az egyén része, aki eladás
vagy csere esetén sosem válik meg tőle anélkül, hogy egy da­
rabját meg ne tartaná,345 vagy meg ne nyalná.346 Ennek az óvin­
tézkedésnek köszönhetően nem kell attól tartania, hogy a vásár­
ló a tárgy közvetítésével rontást visz rajta végbe. Figyelemre
méltó egyébként, hogy a személy és a tárgy e szigorú azonosí­
tása csak az eszkimó gyártmányú holmikra szorítkozik.347
A szűk család javainak köre korlátozottabb. Ingatlanuk nincs,
és csak kevéske mozdítható tárgyat mondhatnak magukénak.
Még a lámpás is leginkább az asszonyé.348 Ennek a csoportnak
lényegében nincs egyebe, mint a sátor, a takarók és a szán.349Az
asszonyok hajója, az umiak, amelyen a sátrat szállítják, amelyen
nyaranta vándorolnak és a nagy cetfélékre halásznak, valószí­
nűleg ugyanilyen természetű; lehet azonban, hogy inkább a té­
len összegyűlő családé.350 Mindenesetre világosan látszik, hogy
a szűk család ingóságai kizárólag a nyári élethez, a nyári életnek
ahhoz az egyetlen részéhez kötődnek, ami télen is fennmarad. A
család joga azonban a táplálkozáshoz kapcsolódó valamennyi
dolog esetében világlik ki vitathatatlanul. A vadász a sátorhoz
visz mindent, amit elejtett, akármilyen messze járt, és akármi­
lyen farkaséhes.351 Az a szigor, amivel ezt az erkölcsi törvényt
betartják, az európaiak csodálatát is kivívta. A vad - és ami belő­
le készíthető - nem a vadászé, hanem a családé, bárki legyen is a
vadász. Ez az önzetlenség figyelemre méltó és egyébként igen
különös ellentétben áll azzal a rideg közönnyel, amit a sebesül­

son-öböltől északnyugatra ismeretlenek (lásd mindeközben E. B. L. 94.) Nem

kell feltétlenül a szó szoros értelmében vett jeleket feltételeznünk, de az bizo­
nyos, hogy egy olyan pontos vadászati jogot, mint amilyen az eszkimóké (lásd
lentebb, 529.), csak úgy lehet alkalmazni, ha minden vadász bizonyítani tudja,
hogy a fegyvere az övé, vö. Dalager in Cranz, III., 3., 25. §.
344 Vö. Nelson, 323. skk. (a totem hatalmáról).
345 Nelson, 438.; vö. Narra, of. a Lieut. Chappel: Voyage to H udsons' Bay. 65.
346 Lyon: Private Journal. 21.; Boas: C. E. 541.
347 Anekdota Nansennél, Eskimoleben. 91. Az (európai) hótalpakra nem vo­
natkoznak a megszokott szabályok.
348 Vele is temetik el, lásd Boas: C. £. 580.
349 Vö. Rink: T. T. 30.; Turner, 105.; Boas: C. E. 541.
350 Rink: T. T. 28., 23.
351 Példák Halinál, Life with the Esquimaux. I., 250.

523
tekkel és betegekkel szemben tanúsítanak;352 ha nem tudják kö­
vetni vándordíján a családot, elhagyják őket.353
A téli jog egészen más. Az egyéni vagy szorosan véve családi
önzéssel szemben tág kollektivizmust találunk.
Már az épületekben megjelenik a közös háztartás. A hosszú
ház a benne lakó családok egyikének sem tulajdona, hanem az
egyesült housemate-eké. Közös költségből építik és javítgatják.354
Úgy tűnik, még a földterület kisajátítása is közös.
Ami a fogyasztási cikkeket illeti, a kollektivizmus, ahelyett
hogy a kis családra korlátozódnék, mint nyáron, az egész ház­
ra kiterjed. A vadat szintén a ház összes lakója közt osztják
szét.355 A szűk család saját gazdasága teljesen eltűnik. Sem az
elejtett vadból, sem a neki járó részből nincs joga saját haszná­
latra félretenni. A külső raktárak éppúgy, mint a lefagyasztott
és távoli rejtekhelyekről behozott zsákmány: osztatlanok. A ko­
rábbi és a frissen érkezett élelmiszereket a közös szükségletek
mértéke szerint osztják szét.356
A közösségi jog azonban a telepen még erősebb, mint a
hosszú házban. A nyár személyes és patriarchális jogaival
szembeni ellentét itt a leghangsúlyosabb. Először is, ott van a
telep által elfoglalt földterület osztatlan tulajdona: senki, még
házastárs sem telepedhet meg rajta a közösség hallgatólagos
jóváhagyása nélkül.357 A kashim - ahol megvan - természete­
sen ugyancsak közös helyiség.358

352 Lásd 474., 105. jegyzet.

353 Vö. a meséket Boasnál, E. B. L. 172., 202., 211., 239. stb.
354 Cranz, III., 3., 25.; Rink, 10., 23.; Holm, 83. skk.; Boas: C. E. 581. skk.;
Murdoch, 85.; Petitot: Monogr. xxxi.; Richardson: Polar Regions. 319.; Porter
(Woolfe): Rep. Alaska. 137.; Petroff: Rep. Alaska. 125.
355 Holm, 87.; Hanserdks Dagbog, 51.; Cranz, i. hely, vő. X., 7.; Dalager, i. hely;
Paul Egede: Efterretninger; Rink: T. T. 27. (kifejezetten kimondja, hogy ez a téli
telep rendje); Nansen: Eskimoleben. 91. skk. (átveszi Dalagert, és néhány téve­
dést tesz hozzá). A Smith-szorosban a javak közös birtoklása egyszerre látszik
általánosnak és kizárólag a Bopladsfoellerekre korlátozódénak, anekdota Ras-
mussennél, Nye Mennesker. 81.; Nordenskjöld: Den Andra stb. 503.; Boas: C. E.
577.; Hall: Life with the Esquimaux. II., 290.; Klutschak, 66.; Kumlien: Cont­
ributions. 18.; Petitot: Monogr. xxxii.; Porter, 103., 137., 141. stb. (Nelson és
Murdoch e kérdésben nem ad felvilágosítást).
356 Hanseráks Dagbog, 51.; Rink: T. T. 26., 27. skk. stb.
357 Rink: T. T. 26.; vö. Dalager, i. hely; Cranz, III., 3., 5. §; Egede: Perlustr. 91.;
Boas: C. E. 587. (az idegenek eseteire szorítkozik).
358 Nelson még azt is mondja, 285., hogy a kashimot egyazon törzs több tár­
suló családja is építheti, s ez erősíti barátságos érzelmeiket. Simpson: W.

524
 A fogyasztás kollektivizmusa még figyelemreméltóbb, mint
a hosszú házban. Vannak olyan törzsek, ahol a vadból nem­
csak éhínség idején, hanem bármikor, mindig mindenki kap.359
A téli élet így aztán egyetlen, véget nem érő közös lakmározás,
amire a bennszülöttek egymást hívogatják.360 Főként a valami­
vel nagyobb jószágokból, rozmárból, kisebb cetfélékből kere­
kedik mindig össznépi vendégség, s az elosztás a lehető leg­
egyformább. A megfeneklett vagy elejtett bálnát közösen dara­
bolják föl; az egész körzetet meghívják;361 mindenki annyit
vesz, amennyit csak bír, és különös szokás Grönlandon, hogy
az ilyesfajta koncolások során másnak okozott sérülést nem te­
kintik büntetendőnek.362
Ami az ingóságokat illeti, az egyének vagy a család hozzá­
juk fűződő jogai igen könnyedén eltörlődnek a közösség egy­
fajta lappangó és homályos jogával szemben. Ha valaki köl­
csönkér egy tárgyat, erkölcsi kötelessége visszaadni; vissza­
kérni azonban nem lehet.363 A visszaszolgáltatásnak magától
kell megtörténnie; s ha a holmi, akár a kölcsönvevő hibájából,
elveszett, nem kell pótolni.364Érthető, hogy ilyen körülmények
között ritka a lopás; csaknem lehetetlen.
Ez még nem minden. Főként Labradoron, Grönlandon és a
belső vidékeken általános szabály, hogy egy-egy család a ja­
vaknak csak korlátozott mennyiségével rendelkezhet.365*Ha
egy ház anyagi javai Grönlandon bárhol meghaladják a nor­
málisnak tekintett szintet, a gazdagoknak kötelességük adni a

Eskimo, 259. azt mondja, hogy a kashimok különálló egyének tulajdonai (vö.
Parry, 360.). Murdoch azt állítja, hogy ez nem így van, 427.
359 Boas: C. £. 577.; Hall: Second Voyage. 266.; Klutschak, 234.
360 Vö. Rasmussennél a Baffin-földi eszkimó történetével, aki azt mondja,
hogy az ő csoportja vezette be a Smith-öböl törzsénél a csontok kézről kézre
adásának áldozási rítusát, Nye Mennesker, 32.; Hall: Life with the Esquimaux. L,
170., II., 120.; Second Voyage. 226.; Lyon: Priv. Journ. 125., 127.
361 Rink: T. T. 29., vagy inkább a körzet egész népe jön magától, Dalager:
Grönlandske Relationer; (Barrow-fok), Murdoch, 438.
362 Rink: T. T. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez a bálnavadászat télen vol­
na, sem hogy az elpusztult bálnák ebben az évszakban szoktak partra vetődni,
egyszerűen csak azt gondoljuk, hogy ez a jog a kisebb cetfélékhez összegyűlő
közösség jogaihoz hasonlítható, amire pedig télen szokott sor kerülni.
363 Rink: T. T. 29. (Cranztól és Dalagertől vesz át, i. helyek).
364 Rink, uo.; vö. Nelson, 294.
365 Rink: T. T. 30. (Labrador); lásd Stearns: The Labrador. 256.; a középvidéki
eszkimókról Parry, 530.; Lyon: Private Journal. 302., 348., 349. (a megfigyelésben
van egy apró hiba, de az a megjegyzés, hogy az irigység a közösség érzése, tel­
jesen helytálló).

525
szegényeknek. Rink azt mondja, hogy egy-egy telep lakói ébe­
ren ügyelnek arra, hogy senkinek ne legyen többje, mint má­
soknak;366 ha ez előfordul, az önkényesen meghatározott több­
let azokhoz vándorol, akiknek kevesebbjük van. A halmozástól
való ilyetén iszonyodás a belső vidékeken is nagyon fejlett.367
Különösképpen megfigyelhető ez a rituális ajándékcserékben,
Sedna ünnepei alkalmával;368a halott ősök nevét viselőknek,369
meg a gyerekeknek,370 a vendégeknek371 stb. adott ajándékok­
ban. E rítus találkozása az északnyugati indiánok szokásaival
az alaszkai törzseknél az indián törzsek potlecséveW2 ha nyil­
ván nem is azonos, de ahhoz hasonló intézménybe torkollt.
E vidék falvainak többségében vannak valamiféle főnökök373
- akiknek a hatalma egyébként nemigen meghatározott -,
mindenesetre van néhány gazdag és befolyásos ember. A kö­
zösség azonban irigyli hatalmukat; és a főnök nem marad fő­
nök, a gazdag nem marad gazdag és befolyásos, ha időről idő­
re nem osztja ki javait. Csoportja jóindulata teszi lehetővé szá­
mára a felhalmozást, azt pedig osztogatással nyeri el. így aztán
felváltva élvezi vagyonát és vezekel miatta; a vezeklés pedig
az élvezet feltétele. Nelson még olyan főnökökről is említést
tesz, akiket meggyilkoltak, mert túl gazdagok voltak.374 Ezek­
nek a cseréknek, osztogatásoknak egyébként varázserőt tulaj­
donítanak: szükség van rájuk, hogy a vadászat gyümölcsöző
legyen; bőkezűség nélkül nincs szerencse.375 Ez a téli gazdasá­
gi köztulajdonosság figyelemre méltó párhuzamban áll a sze­
xuális köztulajdonossággal, s ismét azt mutatja, az erkölcsi
egység milyen fokára jut ilyenkor az eszkimó közösség.

367 Vö. Rink: T. T. 27.; Kunuk meséje stb.

368 Boas: C. E.
369 Lásd az 506. skk. oldalon idézetteket.
370 506., 244. és 245. jegyzet; főként Wrangell: Stat. Ergeb. 132.; Porter: Rep.
Alaska. 138., 141.
371 Boas: C. E. 605., E. B. L. 184.
372 Lásd lentebb, 529.
373 Az összehasonlítást megtette Porter (Weber): Alaska. 106.; Wells-Kelly:
English Eskimo Dictionary, 28.
374 Nelson, 303. skk.
375 Nelson, 305.; vö. Jacobsen: Reise. 281.
375 Hall kifejezetten azt mondja (Life with the Esquimaux. EL, 320.), s ez talán
minden elméletnél jobban magyarázná magát a potlecset is: „Az ajándékok
cseréje a javak bőségét eredményezi."

526
 Az egyik jogrendszer hatása a másikra

Bármennyire ellentétes legyen is e két erkölcsi és jogrendszer,

nem csak abban hatnak egymásra, hogy egyazon társadalmon
belül váltakoznak, és ugyanazok az emberek vesznek részt mind­
kettőben. Az eszkimó nem tud teljesen megszabadulni télire
azoktól a szokásoktól, látás- és cselekvésmódoktól, amelyek­
hez nyáron hozzászokott, és fordítva. Természetes, ha az er­
kölcsökből és intézményekből valami átkerül az egyik évszak­
ból a másikba, és viszont.
így hát a nyári szűk család nem törlődik el teljesen a hosszú
házban sem. Az itt összegyűlt különböző családok egyéniségük
egy részét megtartják. A ház mindenkié, közös, de mindenkinek
megvan benne a saját helye: a grönlandi házban közfalak vá­
lasztják el őket egymástól;37637a nyugati házban kinek-kinek meg­
van a saját fülkéje,-377a középvidéki eszkimók hókunyhóiban min­
denkinek van egy iglusarka vagy saját kicsi igluja,-378 mindenkinek
megvan a maga lámpása, amin az ételét főzi; bárki szabadon el­
hagyhatja a többieket vagy csatlakozhat hozzájuk, amikor az esz­
kimók elmennek téli szálláshelyükről vagy oda visszatérnek.379
Egy másik intézmény, aminek biztosan ugyanez az eredete,
az örökbefogadás.380 Az eszkimó az egyik olyan nép, amely az
örökbefogadás gyakorlatát a lehető legmesszebb vitte;381 ez vi­
szont nem lenne se lehetséges, se hasznos, ha egész évben tar­
tana a tél. Egyfelől az árva gyerekeket a nagy család egyenjogú
tagjaként az egész közösség nevelné, a szövegek és mesék382
viszont egész eszkimó földön épp ellenkezőleg, egybehangzó­
an írják le az árvák sanyarú helyzetét. Másfelől, ugyanezért, ha
376 Lásd föntebb, 479., 121. és 122. jegyzet. Minden szerző kifejezetten állítja,
hogy a családok teljesen függetlenek.
377 Vö. föntebb, 479. skk.
378 Vö. 483., 138. és 485., 151. jegyzet; a családok belső viszonyairól lásd Parry,
534.; Lyon: Private Journal. 351.
379 Ezzel szemben Cranz, III., 3., 25. § azt mondja, hogy a téli házba mindig
egyszerre tér vissza mindenki.
380 Az örökbefogadásról általában lásd Steinmetz, De Fosterage, Tijdschrift
der Ned. Gesells. voor Ardrijkskunde, 1891; jelzi az eszkimó tényállást.
381 Lyon: Priv. Journ. 303.; Peck: Life of Reverend Peck. 55. Hanseräk listái alap­
ján, amelyeket Holm közöl (183.), nyilvánvaló, hogy a családok zöme legalább
egy-két idegen elemet magába olvasztott ezen a módon.
382 Grönland: T. T. n° 7. stb.; Holm: Sagn og Fortaellinger stb. in Medd. X., n° 4.
stb.; Rasmussen: N ye Mennesker. 226.; Labrador: Turner, 265.; belső vidékek:
Boas: C. E. 602. stb., E. B. L. 309. skk.; Petitot: Traditions indiennes du Canada
Nord-Ouest. Paris, 1886,8.; Alaszka: Nelson, 510. stb.

527
a szűk család nem lépne időről időre a nagy család helyébe,
semmi értelme nem volna, hogy a gyermektelen házaspárok
törődjenek eljövendő sorsukkal, akár anyagi,383 akár erkölcsi
tekintetben; semmi szükségét nem éreznék tehát akár egy kis
rokon, akár idegen örökbefogadásának, öreg napjaikat, ké­
sőbb pedig lelkűk tiszteletét biztosítandó.384
Megfordítva, a téli család is reagál a nyárira, és az egyik er­
kölcse a másikéra. A hosszú házban az eszkimó meztelenül él;
és bár hideg van, meztelenül él a sátorban is, és ott is ismeret­
len bármifajta szemérmeteskedés.385 A vendégjog a nyári csa­
lád elszigeteltsége és individualizmusa ellenére igen széles
körű;386 ez kétségkívül az intenzív téli közös élet emléke. Egyes
esetekben a vendégnek még azt is felajánlják, ossza meg velük
a családi ágyat.387 Ez egyébként, úgy tűnik, elsősorban a téli
házbeli rokonokat vagy a telepi társakat illeti meg.
Ugyanilyen hatások figyelhetők meg a tulajdonjogot illető­
en. Alkalmunk nyílt már megjegyezni, hogy a hosszú házban
mindenki tulajdonosa marad saját lámpásának, takaróinak;
mindenkinek megvannak a maga ruhái és fegyverei. Ráadásul
az a mód, ahogyan a ház lakói közt elosztják a vadászzsák­
mányt, olykor magán viseli a nyári individualista jog bélyegét.
Itt388 maga a vadász végzi az osztást, s inkább úgy fest, mintha
nagylelkűen meghívná társait az osztozkodásra, semmint hogy
kötelező részüket adja ki. Másutt389 a vad tulajdonosát vagy az
osztozkodás rendjét olyan szabályozás határozza meg, ami
egyfajta kompromisszumot jelez a két szemben álló jog között:
például a fóka feje azé a szigonyosé, aki az utolsó vagy egyet­
len döfést tette; aztán jön a többi vadász, végül a rokonság. Má­
sutt épp ellenkezőleg, a housemate-ek abszolút jogát a zsák­
mány fölött semmi nem korlátozza stb.

383 A provider hiánya jelentős szerepet játszik az öregek életében, akik addig
kérhetnek élelmet gyermekeiktől, amíg a nyomukban tudnak maradni.
384 Vö. föntebb, 513., 274. jegyzet; Cranz, III., 4., 28. § arra utal, hogy Grönlan-
don előfordulva ez a jelenség vezetett az örökbefogadáshoz.
385 Pl. Hall: Life with the Esquimaux. II., 214., 219.
386 Dalager: Grönlandske Relationen 96.; Egede: Perlus. 88.; Cranz, III., 3., 25. §,
III., 4., 41. §; Lyon: Private Journal. 349.; Hanbury: Sport and Travel. 42. (asszo­
nyok felajánlása); Petitot: Grands Esquimaux. 142.
387 Vő. föntebb, 519. az állandó asszonycserékről, vö. Schanz in Porter: Alaska,
103. e csereberék eredményeiről.
388 Középső, keleti és nyugati vidék, föntebb, 521. skk. és jegyzetek; lásd Boas:
E. B. L. 116., vö. 211. jegyzet, egy mesében.
389 Grönland, föntebb idézettek, 523., 343. jegyzet.

528
 Ezek a viszontválaszok azt mutatják, hogy a kétféle életmód
hasonlóságai több ponton is különféle tovább élő szokásoknak
köszönhetők. Ezek nélkül az átfedések nélkül a két évszak
szembenállása még élesebb lenne, és minden úgy fest, mintha
az eszkimó társadalom minden önös vonása nyárról jönne; s
minden, ami közösségi, télről.
Bármit gondoljunk is azonban e szélsőséges különbségek és
kölcsönhatások jelentőségéről, a lényeg az, hogy az eszkimó
jogrendszer, a maga egészében, a kettős eszkimó morfológiá­
nak és csakis annak felel meg.

V
ÖSSZEFOGLALÁS

Az eszkimók társadalmi élete tehát két, világosan szembeállít­

ható és kettős morfológiájukat tekintve párhuzamos formában
mutatkozik meg előttünk. Kétségkívül vannak áttételek az
egyikből a másikba; a csoport nem mindig hirtelen tér vissza
téli szálláshelyére vagy megy el onnét; ugyancsak nem mindig
egyetlen és egyedüli család alkotja a kicsiny nyári tábort. Vég­
eredményben azonban, legalábbis általánosságban, az embe­
reknek kétféle csoportosulási módjuk van, s ennek a két cso-
portosulási módnak két jogrendszer, két erkölcs, kétféle csalá­
di gazdaság és vallási élet felel meg. A téli sűrű agglomeráció
valódi eszme- és érdekközösségével, a nagymérvű vallási és
erkölcsi gondolkodási egységgel szemben a nyári szétszéle­
déskori elszigeteltséget találjuk, társadalommorzsákat, szélső­
séges erkölcsi és vallási elszegényedést.
Látható, hogy a két egymásra következő és váltakozó civili­
zációt elválasztó minőségi különbségek főként a társadalmi
élet az esztendő két szakában rendkívül egyenlőtlen intenzi­
tásának mennyiségi különbségeiből adódnak. A tél az az év­
szak, amikor a roppantul koncentrálódott társadalom a for­
rongás és nyüzsgés krónikus állapotában van.390 Mivel az
egyének szorosabb közelségben élnek, a társadalmi akciók és
reakciók számosabbak, állandóbbak, folyamatosabbak; gon­
dolatok cserélődnek, érzelmek kölcsönösen erősítik és élénkí­
tik egymást; a csoport szüntelenül tesz-vesz, mindig minden­
kinek a szeme előtt van, jobban érzi önnön létezését, és az
390 Lásd azt a mesét Boasnál, E. B. L. 235., ahol minden éjszakát a kashimban
töltenek.
529
egyének tudatában is nagyobb helyet foglal el. Nyáron vi­
szont a társadalmi kötelékek meglazulnak, a kapcsolatok rit­
kábbak, kevesebb egyén között jönnek létre; a lelki élet lelas­
sul.391 Egyszóval az esztendő két időszaka között minden kü­
lönbözik, ami csak a társas ösztön intenzív időszaka, illetve
hervatag és nyomott fázisa közt különbözhet. Ez természete­
sen az eszkimó civilizáció egyik lényeges eleme, amely akkor
tűnik föl, amikor ez a civilizáció eléri fejlődésének csúcspont­
ját, a lehető legteljesebben valósul meg, ám eltűnik, ha a civili­
záció gyengül,392 s amely következésképpen ennek az egész
civilizációnak a függvénye.
A társadalmi élet tehát az eszkimóknál egyfajta szabályos
ritmusban zajlik. Az esztendő különböző szakaszaiban önma­
gában sem azonos. Van csúcspontja és mélypontja. Ám ha ez a
fura váltakozás az eszkimóknál jelenik is meg a legnyilvánva­
lóbb módon, nem csak az ő sajátosságuk. Az imént megfigyelt
tényben egy első ránézésre nem gyanítható általánosság rejlik.
Először is, az amerikai indiánok között létezik ugyanúgy
élő, önmagukban is jelentős társadalmaknak egy jókora cso­
portja. Ezek elsősorban azok a törzsek, ahol az úgynevezett
északnyugati kultúra az uralkodó:393 tlingitek, hajdák, kva-
kiutlok, ahtok, nutkák, sőt ilyenek a kaliforniai törzsek, a hu-
pák,394 a vintuk stb. Mindezeknél a népeknél szintén megtalál­
juk a nagyon nagy téli koncentrációt és a nagyon nagy nyári
szétszóródást, jóllehet e kettős szerveződésnek valójában nin­
csenek sürgető technikai vagy biológiai kényszerítő okai; s e
kettős morfológiának nagyon gyakran kétféle társadalmi rend­
szer felel meg. Ez a helyzet nevezetesen a kvakiutloknál;395 té­
len a nemzetség eltűnik, és egy egészen másfajta csoportosu­
lásnak, a titkos társaságoknak vagy pontosabban a vallási test­
vériségeknek adja át a helyét, amelyekben minden nemes és
szabad ember rangsorba rendeződik; a vallási élet télen zajlik,
a profán pedig nyáron, éppúgy, mint az eszkimóknál. A kva-
kiutloknak még egy nagyon találó mondásuk is van ennek az

391 A különbséget jelzi Carsensten: Arctic Life. 127.

392 Rink: T. T. 80. A házak számának megnövekedését Ryberg (föntebb, 467.,
68. jegyzetben i. hely) az európaizálódás útján tett haladásként értékeli.
393 Lásd általánosságban Niblack: The Indians of the Northwest Coast, Rep. U. S.
Nat. M us. 1888, II. fejezet.
394 Lásd lentebb, ismertetése, 202.
395 Boas: The Social Organisation and Secret Societies of the Kwakiutl, Report of the
U. S. Nat. M us. 1895; vö. Dürkheim, Année Sociologique, I., 336.

530
ellentétnek a kifejezésére.396 „Nyáron - mondják - a szent van
lent, a profán fönt; télen a szent van fönt és a profán lent."
A hupák hasonló változatokat mutatnak, amelyek hajdan va­
lószínűleg még erősebbek voltak, mint manapság. Az ata-
paszk csoport sok társadalma ugyanilyen jellegű, ez a jelleg te­
hát a legészakibb vidék törzseitől, az ingalikoktól és csilkoti-
nektől a mexikói fennsík navahó indiánjaiig megtalálható.397
Nem csak az amerikai társadalmak sorolódnak ebbe a típus­
ba. A mérsékelt vagy szélsőséges éghajlatokon, ahol az évsza­
kok hatása valóban érezhető, számtalan olyan jelenség van,
amely az imént tanulmányozottakhoz kapcsolható. Kettőt idé­
zünk, mert ezek kiváltképpen csattanós példák. Az egyik a
pásztortársadalmak nyári vándorlása Európa hegyeiben (ezek
a vándorlások jószerivel megfosztják a falvakat a férfilakos­
ságtól).398 A másik mintegy fordított jelenség, amely a budd­
hista szerzetesek életét szabályozta Indiában,399 s manapság,
amikor a buddhista szamghának már nincsenek hívei ebben az
országban, a vándor aszkéta életét még mindig szabályozza:
az esős évszak beköszöntekor a kolduló szerzetes felhagy a kó­
borlással, és visszatér a kolostorba.
Elég egyébként megnézni, hogy körülöttünk, a mi nyugati
társadalmainkban mi történik, hogy rátaláljunk ugyanezekre az
ingadozásokra. A városi élet körülbelül júliustól, a nyári kiraj­
zás következtében a vakáció folyamatos lelankadási periódusá­
ba lép, ami az ősz végén ér el a csúcsponthoz. Ekkor feltámad, és
folyamatosan növekszik júniusig, amikor ismét alázuhan. A fa­
lusi élet épp fordítva halad. Télen a vidék egyfajta kábulatba
merül; egyes pontokon az idényszerű vándorlások megritkítják
a népességet; mindenesetre minden kis családi vagy területi
csoport önmagába húzódva él; hiányoznak az összejövetelek al­
kalmai és lehetőségei; ez a szétszóródás időszaka. Nyáron vi­
szont minden megelevenedik; a földművesek visszatérnek a
földekre, az emberek kint élnek, állandó kapcsolatban egymás­
sal. Ez az ünnepek, a nagy munkák és a nagy mulatások idősza­
396 Boas, uo., 419.
397 Cosmos Mindeleff: Navaho Houses, 17th A nnual Report of American Bureau of
Ethnology, vö. Dürkheim, Année Sociologique, VII., 663.
398 A vlachok évszakonkénti vándorlásairól lásd Martonne részletes tanul­
mányát: La Moldo-Valachie stb. Paris, 1903,107.
399 Mahávagga, III., I skk. Lásd Oldenberg: Le Bouddha. 1. kiadás Paris, 1904,
360.); Vinaya Texts (Sacred Books of the East, XIII. kötet), 298. skk.; Kern:
Histoire du Bouddhisme dans Tlnde. II., 5., 42. és az idézett szövegek, M anual of
Buddhism, Grundritts der Indo-Arischen Philologie, 1899,42.

531
ka. A társadalmi élet e szabályos váltakozásait a statisztikai
számadatok is megjelenítik. Az öngyilkosságoknak, ami városi
eredetű dolog, az ősz végétől júniusig emelkedik a száma; az
emberöléseké viszont, ami falusi eredetű, a tavasz kezdetétől
nyár végéig nő, azután pedig csökkenni kezd.
Minden arra a feltételezésre visz tehát, hogy itt valószínűleg
egy igen általános törvénnyel állunk szemben. A társadalmi
élet az év különböző szakaszaiban nem marad ugyanazon a
szinten; hanem növekedő és csökkenő intenzitás, pihenés és
tevékenység, költekezés és visszapótlás egymást váltó és sza­
bályos fázisain megy át. Szinte azt mondhatnánk, a társadalmi
élet olyan erőszakot alkalmaz az egyén szervezetére és tudatá­
ra, amit csak bizonyos ideig képes elviselni, s eljön a pillanat,
amikor kénytelen lassítani és részben kivonulni belőle. Innen
ered az egyéni és a kollektív életnek, a szétszóródásnak és a
koncentrációnak az a ritmusa, amelynek példáit mostanáig vizs­
gáltuk. Még az a kérdés is fölvetődhet, hogy a tisztán idényjel­
legű hatások nem inkább főként alkalmi okok-e, kijelölve az
esztendőnek azt az időszakát, amelyikbe a két fázis egyike
vagy másika a legmegfelelőbben illeszkedik, semmint az egész
mechanizmus meghatározó és szükségszerű okai. A társas
életnek a teleket kitöltő hosszadalmas kicsapongásai után az
eszkimónak szüksége van egy kicsit egyénibb életre; az ünne­
pek és vallási szertartások közepette együtt töltött hosszú hó­
napok után szüksége kell hogy legyen profán létezésre; és
csakugyan, tudjuk, hogy boldoggá teszi a változás, ami követ­
kezésképpen egyfajta természetes szükségletre válaszol.400
A technikai okok, amelyeket bemutattunk, kétségkívül meg­
magyarázzák, milyen rend szerint követi egymást az esztendő
során ez a váltakozó mozgás; de meglehet, hogy a váltakozás,
ha másképpen is, de bekövetkeznék akkor is, ha ezek az okok
nem léteznének. Egy tény igazolni látszik meglátásunkat: ami­
kor egyes körülmények (nagy bálnahalászatok, nagy vásárok)
hatására a Behring-szoros és a Barrow-fok eszkimóinak nyá­
ron össze kellett gyűlniük, átmenetileg újra megjelent a ka-
shim.401 A kashimmal együtt viszont visszajött az összes szer­

400 Lásd azt a mesét, ahol az asszony örül, hogy elhagyhatja a telepet, s azon
panaszkodik, hogy túl sok látogatója volt, Rink: T. T. 189., s figyeljük meg
jacobsen boldogságát, amikor végre kikerül egy eszkimó téli ház állandó
nyüzsgéséből, Reise, 241.
401 Porter (Woolfe): Rep. Al. 137. (az Icy-foki törzs a Kay Pointnál); Murdoch,
80. (az imekpuni tábor, 1883).

532
tartás, az őrült táncolások, a lakomák és az össznépi asszony­
cserék, amiknek rendszerint helyet ad. Az évszakok tehát nem
közvetlen kiváltó okai az általuk meghatározott jelenségek­
nek; a társadalom sűrűségére gyakorolt befolyásuk révén hat­
nak, amit viszont irányítanak.
Amire egyedül az eszkimók életének éghajlati feltételei ad­
hatnak magyarázatot, az a két fázis ennyire kirívó ellentéte,
szembenállásuk élessége; ebből következik, hogy a jelenség
ennél a népnél könnyebben megfigyelhető; hogy úgy mond­
jam, szembeszökő; de nagyon valószínű, hogy másutt is meg­
van. Valamint ha ez a nagy, évszakonkénti ritmus a leglátvá­
nyosabb is, gyanítható, hogy nem ez az egyetlen, hogy vannak
mások is, amelyek kisebb kilengéssel ingadoznak minden egyes
évszakon, hónapon, héten, napon belül.402 Valószínűleg min­
den társadalmi funkciónak megvan a maga ritmusa. Egy pilla­
natig sem gondolunk arra, hogy ezeket a feltételezéseket kész
igazságokként tálaljuk, mégis úgy véljük, megérte kimondani
őket;403 mert komoly esély van rá, hogy az ellenőrzésük érde­
kében folytatandó kutatások nem maradnak terméketlenek.

Bármi legyen is e megjegyzés haszna, munkánkból egy másik

általános következtetés is kiderül, amely szintén megérdemli,
hogy figyelmünket ráirányítsuk.
Módszertani szabályként mondták ki, hogy a társadalmi élet
minden, erkölcsi, vallási, jogi stb. formájában anyagi alapjának
függvénye, s e szerint az alap szerint, vagyis az embercsoportok
tömegével, sűrűségével, formájával és összetételével változik.404
Mostanáig ezt a feltételezést néhány fontos esetben sikerült iga­
zolni. Ki lehetett mutatni például, mennyiben volt függvénye a
büntető- és a polgári jog fejlődése a társadalmak morfológiai
típusának;405 hogyan fejlődik vagy gyengül az individualista
meggyőződés a családi, vallási, politikai csoportok integrációjá­
nak vagy bomlásának függvényében;406 mennyire közvetlenül
402 Ebben az értelemben lásd Dürkheim néhány adatát, Le suicide, 100-102.
[Magyarul: Az öngyilkosság. 2. kiadás, Budapest, 1982.]
403 Hubert a közelmúltban az idő kapcsán eljutott a kollektív élet ritmusának
feltételezéséhez, ami magyarázatot adna a naptár kialakulására. L'ldée du
temps dans la religion et dans la magié, Rapports de l'Ecole des Hautes Études, 1905.
404 Dürkheim: Régies de la méthode sociologique. 3. kiadás, 137. skk. [Magyarul:
A szociológia módszertani szabályai. In: A társadalmi tények magyarázatához.
Budapest, 1978,21-160.]
405 Lásd Dürkheim: La division du travail social, több helyen.
406 Dürkheim: Az öngyilkosság. II., 2-4. fejezet.

533
tükrözi anatómiai felépítésüket az alacsony fejlettségű törzsek
mentalitása.407 Azok a megfigyelések és összevetések azonban,
amelyekre e különféle törvények támaszkodtak, mindig hagy­
tak helyet a kételynek, az pedig a fortiori átterjedt arra az általá­
nos elvre is, amit elsősorban kimondottunk. Hiszen ugyanak­
kor, amikor a morfológiai természetű változások létrejöttek, a
megfigyelő tudtán kívül másfélék is létrejöhettek, s a tanulmá­
nyozott jelenségek talán épp azoktól függenek. Az eszkimó tár­
sadalmak viszont egy olyan fajta tapasztalat ritka példáját szol­
gáltatják, amit Bacon „kulminánsnak" nevezett volna. Náluk
ugyanis pontosan akkor, amikor a csoport formája megváltozik,
egy csapásra láthatjuk átalakulni a vallást, a jogrendet, az erköl­
csöt is. Ez a jelenség pedig, ami olyan tiszta, olyan pontos, mintha
laboratóriumban szereznénk róla tapasztalatot, minden évben,
tökéletesen változatlanul lejátszódik. Mostantól tehát elmond­
hatjuk, hogy egy szociológiai állítást viszonylag bizonyítottnak
tekinthetünk; s így e munkának legalább az a módszertani hasz­
na meglesz, hogy megmutatta: egy rendkívül általános törvény
bizonyítására mennyivel alkalmasabb lehet egyetlen meghatá­
rozott eset elemzése, mint a felhalmozott megfigyelések vagy a
vég nélküli levezetések.

407 Mauss-Durkheim: Essai sur quelques formes primitives de classification.

Artnée Sociologique, VI. [Magyarul: Az osztályozás néhány elemi formájáról. In
Dürkheim: A társadalmi tények magyarázatához. Budapest, 1978,253-334.]
534
 I. tá b lá z a t - a K u s k o k w im f o ly ó k ö r z e te '

családok

családok
családok

lakosság
lakosság
lakosság
Falvak Falvak Falvak

házak
házak
házak
vagy telepek vagy telepek vagy telepek
Á th o z a t....................... 1773 134 355 Á th o z at........................ 3926 291 795
Aguliagam iut................ 94 7 15 In g e ra m iu t.................. 35 3 9 Mumtrekhlagamiut • • • • 33 4 6
A g u m ak ....................... 41 6 8 K alukhtugam iut............ 29 2 5 Napaimiut..................... 23 2 6
Ahgomekhelanghamiut • • 15 1 3 K ahm iut....................... 40 3 8 N apaskeagam iut............ 97 5 12
Ahgulakhpagamiut • • • • 19 2 4 K ailwigam iut................ 157 7 30 Noh-Chamiut................. 28 6 6
A hguliagam iut.............. 106 6 22 K altkagam iut................ 29 3 8 N ovokhtolam iut............ 55 3 11
A hpokagam iut.............. 210 11 44 Kanagam iut................... 35 3 8 Nunachanaghamiut • • • • 135 9 30
Ahguenach-Khlugamiut ■ ■ ■ 6 1 1 K a n a g m iu t................... 41 3 7 Nunavoknak-chlugumiut • 107 5 21
A kiagam iut.................. 97 7 20 K ashuhnam iut.............. 232 20 49 O h-hagam iut................. 36 4 9
Akiakchagm iut.............. 43 5 8 Kaviaghamiut................ 59 4 11 Quekhpagham iut............ 75 4 12
A nnovokham iut............ 15 1 2 K enagham iut................ 257 10 54 Quelelochamiut.............. 112 6 20
Apahichamiut................ 91 7 18 Kennachananaghamiut • • 181 8 29 Quiechlochamiut............ 83 7 16
A skinagham iut.............. 138 14 33 Kikikhtagamiut.............. 119 11 25 Quiechlochagamiut • • • • 65 6 17
A tchalugum iut.............. 39 6 9 Kinegnagam iut.............. 92 7 19 Q uilochugam iut............ 12 2 2
B e th e l ............................ 20 4 6 Kinegnagmiut................ 76 6 17 Quinhaghamiut.............. 109 6 20
Chalitm iut..................... 358 17 58 K l-changam iut.............. 49 3 9 Shinyagamiut................. 7 1 2
Chechinam iut................ 84 7 16 K lutag m iut.................. 21 2 6 Shovenagamiut.............. 62 4 14
Chimingyangamiut • • • • 40 2 7 Kochlogtogpagamiut- ■ • • 20 2 3 Tefaknagam iut.............. 195 10 33
Chokfoktoleghagamiut • • 18 2 4 K o lm a k o v s k y .................. 26 4 6 Tiengagham iut.............. 60 4 13
C h u lig m iu t.................. 32 3 7 K o o t............................ 117 8 22 Tulukagnagamiut............ 17 2 6
Chuligm iut fe lső ............ 30 2 7 Koot folyói telepek......... 74 6 16 Tuluksagmiut................. 62 4 14
D ununuk ........................... 48 5 15 Kuskohkagam iut............ 115 7 23 T unagham iut................. 71 5 14
East Point, n° 1 .............. 36 3 9 Kwichampingagamiut • • • 25 6 6 U gavigam iut................. 57 7 16
— n° 2 .............. 41 3 8 K w ig a m iu t.................. 43 6 9 Ugokhamiut................... 68 6 14
E kaluktalugum iut......... 24 2 7 Lagoon, n° 1.................. 30 3 7 U lokagm iut................... 27 7 7
E tohlugam iut................ 25 5 6 — n° 2 .................. 36 4 8 V in ih s a le ....................... 140 23 28
G ilakham iut.................. 22 1 3 L om avigam iut.............. 53 5 13 Woklchogamiut 19 1 4
Ighiakchagham iut......... 81 4 15 M um traham iut.............. 162 11 33
Á t v i t e l ......................... 1773 134 355 Á t v i t e l ......................... 3926 291 795 Összesen........................ 5681 434 1148
* Porter, Rep. Alaska, 164. o. 6. táblázat. Vö. e legkevésbé nyájszellemű vidék eszkimóinak nyájtermészetéről mondottakkal uo. 174. A házankénti 2,65 család túl
alacsony átlag, ha a számításból kihagyjuk Vinihsale ingalik falut; Bethelt, a missziós telepet; Kolmakovskyt, a kereskedőállomást egy nyári házzal, illetve azokat
a településeket, amelyek neve dőlt betűvel van szedve, s amelyek biztosan nem eszkimók.
 II. t á b l á z a t - a K u s k o k z o im k ö r z e t la k ó in a k é le tk o r a é s c s a lá d i á lla p o ta *
lakosság nőtlen/hajadon házas özvegy
kor
összes férfi nő összes férfi nő összes férfi nő összes férfi nő
1 év a la tti.................. 84 48 36 84 48 36 „
1-től 4 év esig .............. 739 380 359 739 380 359 „ „ „ „ „ „
5-től 9-ig.................... 651 323 328 651 323 328 „ „ ,, „ „ „
10-től 14-ig.................. 535 278 257 532 278 254 2 ,, 2 1 ,, 1
15-től 19-ig.................. 727 301 426 498 296 202 217 5 212 12 „ 12
20-tól 24-ig.................. 703 358 345 228 176 52 429 175 254 46 7 39
25-től 29-ig.................. 564 322 242 60 47 13 424 233 171 80 22 58
30-tól 34-ig.................. 404 207 197 12 11 1 319 177 142 73 19 54
35-től 39-ig.................. 316 160 156 „ „ „ 223 134 89 93 26 67
40-től 44-ig.................. 246 103 143 1 „ 1 171 78 93 74 25 49
45-től 49-ig.................. 246 131 115 2 2 ,, 151 94 57 93 35 58
50-től 54-ig.................. 163 81 82 „ „ ,, 88 55 33 75 26 49
55-től 59-ig.................. 107 56 51 „ „ ,, 59 37 22 48 19 29
60-tól 64-ig.................. 105 57 48 „ „ 53 42 11 52 15 37
65-től 69-ig.................. 20 10 10 „ ,, 12 8 4 8 2 6
70-től 74-ig.................. 7 3 4 „ „ „ 3 2 1 4 1 3
75-től 79-ig.................. 10 6 4 „ ,, 6 4 2 4 2 2
80-tól 84-ig.................. 8 4 4 „ „ 3 3 5 1 4
85-től 89-ig.................. 4 2 2 „ „ „ „ „ 4 2 2
90-től 94-ig.................. „ „ „ „ „ „ „ „ ,, „
95-től 99-ig.................. „ „ „ „ ,, „ „ „ ,, „
100-tól 104-ig................ 1 „ 1 „ „ „ „ 1 „ 1 „
Ö s s z e s ................ 5640 2830 2810 2807 1561 2160 12461067 1093 673 202 471
* Néhány adat, például egy 100 esztendős asszony, egyszerre igazolhatatlan és valószínűtlen. Másfelől Porter nem tett különbséget indiánok és eszkimók között,
ezt Petroff adataival egybevetve kiigazíthatjuk, Rep. A laska 13-15. pp.
 KARÁDY VIKTOR

UTÓSZÓ

Evvel a könyvvel az olvasó először veheti kézbe századunk

Nyugat-Európa-szerte legnagyobb hatású francia etnológus
gondolkozója, Marcel Mauss (1872-1950) írásainak reprezen­
tatív válogatását magyar nyelven. A szerzőt már az 1930-as
évek óta, amikor a francia etnológiai kutatás szervezeti alapjai
megszilárdultak, az időközben nagy hagyományúvá vált helyi
társadalom-antropológiai iskola1alapítójának tekintik. A válo­
gatás megjelenése óta az előszót író Claude Lévi-Strauss előd­
jének számít, hiszen a maussi örökség és a strukturalizmus kö­
zötti szellemi folytonosságot a Szomorú trópusok és a Struktu­
rális antropológia szerzője kifejezetten vindikálta magának,
anélkül azonban - köztudottan -, hogy személyesen közelebbi
kapcsolatban lett volna mesterével, akivel (saját bevallása sze­
rint) csak néhány alkalommal, futólag találkozott, vagy hogy
ennek számos részlet-elemzését (mint ez az előszó szövegéből
is kitűnik) ne kritikusan kezelte volna.
Bár egy-egy Mauss mű már eddig is olvasható volt magya­
rul2, mindenképp késeinek tekinthető ennek a reprezentatív
könyvnek magyarországi megjelenése - ha nem is elkésettnek

’ A század eleje óta az etnológiai diszciplína szakmai elnevezése igencsak

ingadozott maga az etnológia (melynek inkább elméleti, értelmező jelleget tu­
lajdonítottak), az etnográfia (mely inkább a leíró tudomány elnevezése volt), a
folklór (mely mindenfajta hagyományos népi kultúrkincs tanulmányozását je­
lentette) s a később angol-amerikai hatásra bevezetett s manapság általánossá
váló kulturális antropológia, illetve társadalom-antropológia között. A termi­
nológiai zűrzavart csak növelte, hogy a durkheimi szokásrendben, melyben
Mauss is osztozott, az „ősi", „eredeti", „primitív" vagy (későbbi szóhasználat
szerint) „archaikus" társadalmak vizsgálata éppúgy az oszthatatlan szocioló­
gia tudományos feladata volt, mint a nagy világcivilizációké vagy a modem
társadalmaké.
2 így a Francia szociológia című kötetben olvasható egy nagyobb részlet az
Imádság című nem publikált (de imprimált), s ennek következtében igen ke-

537
hiszen a szakmabéliek Mauss munkáit eredetiben vagy más
nyugati nyelveken évtizedek óta különböző cikkgyűjtemé­
nyek alakjában forgathatták.*3 A jelen válogatás eredeti anya­
gát közel fél évszázada, éppen a szerző halálának évében adta
közre Lévi-Strauss rögtön elhíresült előszavával, mely a mos­
tani fordításokat is bevezeti. Mauss tudományos jellegű publi­
kációinak zömét kitevő, addig teljesen szétszórt írásokat is (hi­
szen a szerző életében sohasem publikált könyvet, s tanul­
mánykötetet is csupán egyetlenegyet, ráadásul ezt is kiváló
barátjával és munkatársával, Henri Hubert-rel együtt) több,
mint negyedszázada, hogy e sorok írója három vaskos kötet­
ben közreadta. Összegyűjtött művei azonban közéleti publi­
cisztikájának csak kicsiny töredékét tartalmazzák, mivel ezek­
nek a pénzügyekre, a szövetkezeti mozgalomra, a szocialista
pártra és más aktuálpolitikai kérdésekre vonatkozó része ak­
koriban még javarészt feltáratlan volt, s ezeket az erős szociál­
demokrata elkötelezettséget sugárzó (tehát az adott politikai
helyzetben anti-bolsevista töltetű) politikai írásokat a szerző
családja a hidegháború éveiben nem is engedte nyilvánosság­
ra jutni.4 E gazdag s eleddig jórészt ismeretlen anyag kiadását
most tervezi egy párizsi kiadó. Az utóbbi évtizedekben a szer­
ző munkássága mind a francia, mind az angol-amerikai és né­
met nyelvű szaktudományban nemcsak a klasszikus szerzőt
megillető rendszeres utalásoknak, de egyre több kutatásnak is
tárgyát képezi. A legjobb összképet életéről (ha nem is művei­
ről) a montreali francia egyetem szociológus tanárának nem­
rég napvilágot látott könyve nyújtja, beleértve Mauss eddig se­
hol sem tárgyalt s igencsak széles körű közéleti-politikai te-
vénységét is.5

véssé ismert tanulmányból. (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

1971.130-160. A válogatás Ferge Zsuzsa munkája.)
3 Már Jászi Oszkár is nagyobb cikkben hívta fel a figyelmet a fiatal Mauss
egyik fő művére, az Eszkimó társadalmak évszakonkénti változásairól írt tanulmá­
nyára. Lásd A történelmi materializmus induktív igazolása. Huszadik Század,
1906. 274-286.
4 Lásd Oeuvres, 1. Les fonctions sociales du saeré, 2. Représentations collectives et
diversité des civilisations, 3. Cohésion sociale et divisions de la sociologie, Paris, les
Éditions de Minuit, 1968-1969. (Presentation de Victor Karady). A 3. kötet vé­
gén bibliográfia, név- és analitikus tárgymutató és a publikált szövegek össze­
foglalását is nyújtó tartalomjegyzék található.
5 Lásd Marcel Fournier: Marcel Mauss. Paris, Fayard, 1994. 844. A kötet vé­
gén található Mauss írásainak eddig legteljesebb jegyzéke. Lásd még Cent-
liyres, Pierre: Marcel Mauss (1872-1950), in W. Marshall (ed.): Klassiker der

538
 Mauss kései bevezetését a magyarországi szellemi piacra ta­
lán a helyi társadalomtudományok kifejlődésének sajátossá­
gaiban is lehet keresni. Arról természetesen nincs szó, hogy
írásai nem jutottak volna el már korán a nyugaton tájékozódó
olvasóhoz, akárcsak a századfordulón kialakuló francia szocio­
lógiai iskola többi szerzője. Az Európán kívüli hagyományos
társadalmakkal foglalkozó kevés szakíró - nyugati kollégái
nyomán - Mausst természetszerűleg számon tartották. Mindez
azonban a szerzőnek nem biztosíthatott jelentősebb visszhan­
got Magyarországon, mivel nálunk - Angliával, Hollandiával,
Belgiummal, de főképp Franciaországgal vagy akár Ameriká­
val ellentétben - a tradicionális népélet kutatása elsősorban
nem a tengerentúl „természeti népei" és a legtöbbször a nyu­
gati hatalmak által gyarmatosított allogén civilizációk felé, ha­
nem a kiépülő nemzetállam integráns részét képező, s tovább­
ra is fennmaradó, bár a városi típusú modernizációról „lesza­
kadó", helyi paraszti kultúra felé irányult. Míg a gyarmati
birodalmakkal rendelkező s korai iparosodásuk, gyors szelle­
mi modernizációjuk, valamint nemzetközi gazdasági és politi­
kai hegemóniájuk révén kultúrnagyhatalmakként is fungáló
nyugati országok értelmiségének társadalom-feltáró érdeklő­
dése igen régen (már a XVIII. századtól kezdve a hol „jónak",
hol „rossznak" minősített „vadakkal" való primer kapcsolat-
felvétel idején) felismerte az egzotikus civilizációk „másságá­
nak" ismeretelméleti fontosságát az emberiség fejlődési para­
digmáinak kidolgozása terén, addig a közép- és kelet-európai
társadalmak megfelelő szaktudósai (s ehhez a német kultúr­
kör nagy része is hozzátartozik) nem a „távoli közelségének",
hanem - ellenkezőleg - a „közeli távolságának" bűvkörében
fejlesztették ki a társadalom jelenségeinek értelmezését. Igaz,
nyugaton a paraszti kultúrhagyomány korábban bomlásnak is
indult, és - talán legkonkrétabban az 1871 óta végleg köztársa­
sági államformát választó Franciaországban - ennek akárcsak
tudományos ápolása a régi, feudális viszonyok iránti nosztal­
gia ideológiai ódiumával is párosult. így a huszadik század
hagyománybontó kísérleteiben a művészeti avant-garde hi­
vatkozási alapja is inkább lehetett a „néger zene" vagy a ke­

Kulturanthropologie. München, Verlag C. H. Beck, 1990. 171-198. A Durk-

heim-iskola szerepére nézve a francia etnológia intézményesülésében lásd
még saját munkáimat: Dürkheim et les débuts de l'ethnologie universitaire.
Actes de la Recherche en Sciences Sociales, 74, sept. 1988.23-32.; A literátus hagyo­
mány és a francia etnológia történelmi kezdete. Replika, 13-14. Június, 45-70.

539
let-ázsiai és afrikai maszkkészítők formavilága, mint például
Bartóknál vagy Kodálynál régiójuk falusi népköltészete. A ké­
sei találkozás a maussi „exotikus" témavilág és a magyar olva­
só között minden bizonnyal az itteni és a nyugati társadalom-
tudományos gondolkodás központi problémái között meglévő,
jelentőségében le nem becsülhető fáziseltolódással is magya­
rázható.
Ebből az eltérésből lehet kiindulni ahhoz, hogy Mauss mű­
ködésének főbb indítékait megértsük. Ehhez röviden vissza
kell azonban nyúlnunk intellektuális indulásának, pályaterve
kialakulásának körülményeihez. Különösen fel kell eleveníte­
ni ebben az összefüggésben a számára sajátosan sorsdöntő ro­
koni s egyéni emberi-szövetségi kapcsolatok és politikai nem­
zedékéhez való tartozás meghatározó élményét, mely persze
nem választható el az intézményesülésük szempontjából szin­
tén induló stádiumban lévő társadalomtudományok helyzeté­
től a századforduló francia egyetemi rendszerének közegében.
Mauss tudományos érdeklődésének kialakulása és munkás­
ságának irányvétele szorosan kötődik ugyanis az alapító Emil
Dürkheim (1858-1917) nevével fémjelzett francia szociológiai
iskola történelmi pályaívéhez. Mauss maga az 1871 után
(1918-ig) Németországhoz csatolt Elszász határvidékén, a ke­
let-franciaországi Vogézek egyik járási székhelyén, Epinalban
született, erős helyi „gyökerű" zsidó kiskereskedők leszárma­
zottjaként. A helyi főrabbi, Dürkheim apja, közeli rokon. Mauss
Dürkheim édes unokaöccse ugyanis, de rövidesen tanítványai
és követői között is a legelső. Mint legfőbb munkatársa, majd
később munkásságának sok szempontból továbbvivője, az ez­
úttal eléggé hálátlan utókor számára egyben a durkheimi mű
igazolójának, valóságos átmentőjének is tekinthető. Az őket
egymástól elválasztó, mintegy tizennégy évnyi korkülönbség
elég arra, hogy egyértelműek maradjanak közöttük a tekin­
tély-viszonyok, de nem túl nagy ahhoz, hogy kapcsolatuk sze­
mélyes-bizalmi jellege csorbát szenvedjen. Nagybácsi és uno­
kaöcs együttműködésében szellemi és életviteli habitusuk el­
térései miatt akadtak feszültségek. Dürkheim a köztársasági
éra első nagy egyetemi és politikai generációjának tagja. Alapí­
tó nemzedék ez, a teljes szekularizációt megvalósító Harma­
dik Köztársaság intézményeinek tulajdonképpeni megterem­
tője, melyet ennek megfelelő aszketikus beállítottság, szigorú
munkamorál, határozott teljesítményorientáltság, a polgári-li­
berális politikai rend feltétlen tisztelete, az intézményes méltó­

540
ságok elismerése s ezek elnyerésére való igény jellemez. Az
utánuk jövők beleszülettek a Köztársaságba, kapcsolatuk az új
berendezkedéssel lazább, olykor ezt „balról" megkérdőjelező
vagy meghaladni kész jellegű, különösen az 1880-as és 1890-es
évek korrupciós ügyei és a Dreyfus-ügy által kiváltott politikai
válság után. Az idősebbek szigorúan polgári életvitelét és er­
kölcsi beállítottságát, a republikánus állammal való egyértel­
mű azonosulást, valamint az egyetemi karrier követelményei­
nek való maximális megfelelést ők szívesebben váltják fel sza­
badabb életmóddal, parttalanabb tudományos és ideológiai
útkereséssel (nevezetesen a szocialista mozgalom felé), több­
irányú szellemi érdeklődéssel, gyakoribb külföldi tanulmány­
utakkal s általában utazással, kötetlenebb kapcsolattartással
mind a magán-, mind a tudományos életben. Mauss tipikus
tagja ennek az új nemzedéknek. Konfliktusai Durkheimmel,
melyről levelezésük bőven tanúskodik, leggyakrabban a pá­
lyaépítéssel s a szellemi munkával kapcsolatos elképzeléseik
és normáik eltéréseire vezethetők vissza.
Dürkheim pályája klasszikus, létrafokait a legmagasabb el­
érhető egyetemi titulusok és pozíciók jelzik: idejekorán való
bekerülés a bölcsész-elit exkluzív képzőintézetébe, a híres Ulm
utcai Écola Normale Supérieure-be, állami tanári versenyvizs­
ga (agrégation), mégpedig a bölcsészkarok szakmai hierarchiá­
jának csúcsán lévő filozófiából, korai doktorálás („államdok­
tori" rang - minden hagyományos egyetemi tanárság előfelté­
tele), gyors emelkedés az egyetemi szamárlétrán, először a
vidéken ekkoriban a legmodernebbnek számító bordeaux-i
bölcsészkaron, majd a köztársasági reformok által radikálisan
felújított (és újjáépített) Új Sorbonne-on. Dürkheim briliáns
karrierje, mint ismeretes, egyben az új társadalomtudomá­
nyok (szociológia, neveléstudomány) bevezetését is jelentette
a francia bölcsészképzésbe. Mauss ezzel szemben nem kerül a
Normale-ba, hanem nagybátyja szigorú felügyelete alatt Bor-
deaux-ban készül fel filozófiai szakdiplomája elnyerésére. (A fi­
lozófia e korban már elnyerte gyűjtőszak jellegét, melyet máig
megtartott, mintegy a francia bölcsészképzés rendszerének
egyedülálló sajátsága gyanánt. A tulajdonképpeni társadalom-
tudományos szakoktatás meghonosítása előtt, mely tulajdon­
képpen csak a II. világháború után bontakozik ki teljességé­
ben, Dürkheim és kortársai korai erőfeszítései ellenére min­
denfajta embertudományos pályához majdnem kizárólag a
filozófia jelentette az előkészítő tanulmányi ágat.) Mauss ez­

541
után nem kezd el a korabeli elvárásnak megfelelően középis­
kolában tanítani (mint ahogy ezt még nagybátyja is tette) azzal
a reménnyel, hogy később egy vidéki bölcsészkaron folytat­
hatja pályáját. Először ösztöndíjakkal, illetve családi segítség­
gel külföldön időzik - Angliában és Hollandiában -, majd Pá­
rizsban képezi tovább magát céltudatosan társadalomtudóssá.
A modern európai nyelvekben tökéletesíti magát, szanszkritul
tanul, és beleássa magát a nemzetközi vallástörténeti és etno­
lógiai irodalomba. Mellesleg részt vesz Dürkheim nagy hatású
műve, az Öngyilkosság (1897) statisztikai anyagának összeállí­
tásában, és a legelejétől a durkheimi szociológia alapító mű­
hely-évkönyvének, az Année sociologique-nak (1898) főmunka­
társa. Az Année Dürkheim életében kiadott első sorozata (12
kötet 1989 és 1913 között) mintegy 10 000 oldalának közel ne­
gyede Mauss tollából származik, aki nagybátyja után a neve­
zetes társadalomtudományos kritikai recenzió-gyűjtemény mesz-
sze legtermékenyebb szerzője. 1901-től Párizsban az egyetemi
pálya szempontjából ugyan marginálisnak számító, viszont az
egyetlen kizárólag kutatásra és kutatóképzésre fenntartott in­
tézményben, az Ecole Pratique des Hautes Études ötödik részle­
gében vesz át egy szerencsésen épp megüresedett (de gyengén
fizetett) oktatói állást. Oktatásának hivatalos tárgya „civilizá­
ció nélküli népek vallástörténete". Itteni tanítását később kom­
binálja az egyetemi intézményrendszeren belül hasonlóan
periferikus, de tekintélyes intézményekben való tanári tevé­
kenységgel. 1926-tól a Sorbonne-on, az akkor saját közremű­
ködésével alapított össz-egyetemi Etnológiai Intézetben „leíró
etnológiából" tart bevezető kurzust, majd 1931-től a magas
presztízsű állami szabadegyetemen (mely azonban semmifajta
diplomára nem készít fel), a College de France-ban a számára ki­
alakított szociológia tanszék keretében oktat.
Atipikus s a tulajdonképpeni egyetemi karrieren kívüli pá­
lya ez, mely a huszadik század második felében, az elsősorban
alapkutatásra beállított francia intézményhálózat (mely Nyu-
gat-Európában párját ritkítja) széles körű kiépülésével válik
majd példássá. Az 1868-ban négy részleggel megalapított École
Pratique ennek a hálózatnak tulajdonképpen funkcionális pro­
totípusa. A második császárság liberális és reformer szakmi­
nisztere, Victor Duruy által kezdeményezett intézmény a német
egyetemek kutatási eszményét kísérelte meg, eredményesen,
az akkoriban még reformálhatatlannak ítélt francia fakultás­
rendszer mezsgyéjén elültetni. Az egyházi befolyás ellen har-

542
coló köztársaság-párti parlamenti többség ehhez 1885-ben állí­
totta fel - a nyilvános egyetemeken éppen felszámolt katolikus
teológiai karok helyébe - az École ötödik, a „vallástudomá­
nyoknak" szentelt részlegét. Mauss oktatópályája tehát egy­
részt szorosan a szekularizáció iránt elkötelezett köztársaság
„valláskritikus", illetve az „objektivista" vallástudományt gya­
korló intézményéhez kötődik, másrészt egy új típusú, elsősor­
ban a tudományos munkára (s nem a hagyományos bölcsész­
kari tanárképzésre vagy a szabadbölcsészek reprodukciójára)
beállított kutató karriertípusát vezető be. Ugyan az egyetemi
fakultások napóleoni rendszerének reformja, melyet a köztár­
sasági párt már tényleges hatalomra jutásának másnapján,
1878 óta szorgalmazott, hosszú távon sikeresnek bizonyult, a
Mauss pályájával is fémjelzett intézmények jogörököseinek
tudományos hegemóniája napjainkig fennmaradt. Szerzőnk
pályaképe így a francia tudományosság szerveződésének mo­
dern paradigmáját - a professzionális, de „szabad" kutató tí­
pusát - is illusztrálja.
Talán innen az életmű torzó jellege, széttagoltsága, az össze­
foglaló szintézisek hiánya, a kutatói érdeklődés megosztottsága
és sokfélesége, de egyben enciklopédikus jellege is, melyet a ha­
talmas mennyiségű recenzió és a mindig nagy tömegű tudomá­
nyos referencia-köteg bizonyít. Ha Mauss nem írt is könyveket,
egyes tanulmányai (így a kötetben szereplő „Tanulmány az
ajándékról") könyvnyi terjedelműek. Legelső cikke (egy vallás-
történeti könyv kritikus bemutatása) hatvan oldal, és későbbi
könyvbeszámolói közül számos oldalszáma meghaladja az egy-
kéttucatnyit. Ez az odaadó elmélyedés a korabeli társadalomtu­
dományos irodalomban minden bizonnyal összefügg a periféri­
kus karrier biztosította szabadsággal, de főképp a durkheimi
tudomány-tervben meghúzódó totalizólo szándékkal, és -
ahogy ellenfelei fogalmaztak - „szociológiai imperializmussal"
is. Mint a társadalomtudományok összegzésére hivatott disz­
ciplína, az emberföldrajz, az etnográfia, a folklór, a társadalom-
statisztika, a demográfia, a vallástudomány, a pedagógia, a tö­
meg- és társadalom-lélektan - eredményeiből táplálkozik, ugyan­
akkor, amikor sajátos elemzési módszereivel ezeknek egyedi
megvilágítást is biztosít, megfigyeléseiket újfajta, „társadalmi"
összefüggésbe helyezvén. Ez a megközelítés új típusú szakoso­
dást kívánt a szociológia művelőitől, melyben a tematikus spe­
cializáló ötvöződik a durkheimi pozitivista szellemű tudo­
mányelmélet és társadalomfilozófia igényeivel.

543
 így jutott Maussnak a francia szociológiai iskolában az ar­
chaikus társadalmak szakértőjének a szerepe. Stratégiai fontos­
ságú volt ez a pozíció. A durkheimi életműben 1895 körül fordu­
lat állt be a vallásszociológia, majd (Lévi-Strauss megfigyelése
szerint) 1898-tól sajátosan a törzsi szervezetű népek hitéletének
tanulmányozása felé. Ekkor fejlődött ki társadalom-felfogásá­
ban egyrészt a vallás funkcionális primátusának elmélete, mely
szerint minden lényeges társadalmi funkció (a gazdaság, a jog­
rend, a technológia, a demográfiai újratermelődés, a csoport
térbeli és számbeli „morfológiája", az esztétikai kultúra stb.)
„eredetileg" rituális beágyazottságú volt, másrészt az a kon­
cepció, hogy a „primitív" kultúrák az emberi történelem „fejlő­
désének" korábbi, esetenként legkorábbi állomásait képviselik.
A jelenkorban még megfigyelhető „primitív" civilizációs sajá­
tosságok a „fajfejlődés" ősi alakjainak legalább „túlélő" tanúbi­
zonyságai (survivances), és egyben a modem társadalmak komp­
lex intézményeinek „legegyszerűbb" megtestesítői (melyekből
ezek történelmileg kifejlődtek volt).
Ez az elméleti kiindulópont legalább két fontos következ­
ménnyel járt. Egyrészt a korabeli afrikai, amerikai és ausztrá­
liai etnológiai kutatások szellemi hozama az archaikus népek
hitéletéről és hiedelemrendszerérői egyszerre az egész társa­
dalomfejlődés kulcsává minősült át. Másrészt, éppen ezért, a
durkheimi társadalomképben és kutatási gyakorlatban telje­
sen feloldódott a korabeli történelmi diszciplínákat oly erősen
jellemző választóvonal, a „magas" (nevezetesen írásos) kultú­
rák és a szájhagyományt követő „primitívek" között. Mauss is
azzal a megállapítással kezdi hivatalosan a „civiliáció nélküli
népek vallástörténetéről" elnevezett kurzusát az École Pra­
tique-on, hogy „»civilizáció nélküli« népek nincsenek. Csak
különböző civilizációval bíró népek vannak. A »természeti«
ember feltételezését végképp fel kell adni."6 Ha a társadalom-
tudomány tárgyai - legyenek ezek „egyszerűbb" vagy komp­
lex társadalmak - tulajdonképpen mindig azonos elvek szerint
működnek, a rájuk vonatkozó tudományos vizsgálódás mód­
szereinek is egységesnek kell lenniük. így Mauss és a Dürkheim
iskola csak a szociológiát ismeri el tulajdonképpeni értelmező
társadalomtudományként. Etnológiáról, etnográfiáról vagy folk­
lórról külön nem is beszélnek (ilyen ketagóriák teljesen hiá­
6 L'enseignement de l'histoire des religions des peuples non civilisés á
l'École des hautes études. Legón d'ouverture (1902). In: Oeuvres, I, 489-491;
Oeuvres, II, 229-232; Oeuvres, III, 365-371.

544
nyoznak például az Année gondosén kimunkált téma-rácsá­
ból), hacsak mint pusztán leíró, „tényeket" szolgáltató, empiri­
kus vizsgálódási formák gyantánt nem.
A durkheimi elmélet alakulását Mauss műveiben is tetten le­
het érni. Az 1899-ben Hubert-rel közösen megjelentetett Tanul­
mány az áldozatról78még kizárólag a két keleti magaskultúrából
- a hinduból és az óhéberből - meríti anyagát, mivel a szerzők
kételkednek az etnográfiai források megbízhatóságában. Mauss
későbbi tanulmányai, így a jelen kötetben is szereplő s szintén
Hubert-rel közös munka a Mágiáról, s egy ezzel párhuzamosan
publikált esszéje A mágikus hatalom forrásairól az ausztráliai tár­
sadalmakban8 (mindkettő 1904-ből), majd a torzóként fennma­
radt esszé az imádkozás archaikus változatairól (1909)9 (me­
lyet eredetileg államdoktori tézisének szánt, de sohasem zárt
le) már messzemenőleg felhasználják az újabb és régebbi etno­
lógia eredményeit. Igaz, időközben főleg az ausztráliai, óceá­
niai és amerikai néprajz tanulmányozásában valóságos tudo­
mányos forradalom zajlott le, melyet a századforduló éveiben
többek között Alfred Haddon beszámolója az új-guineai Tor-
res-szoros-menti expedícióról, Baldwin Spencer és F. J. Gillen,
valamint Carl Strehlow munkái az ausztráliai bennszülött kul­
túrákról és Franz Boas kutatása az északnyugat-kanadai indiá­
nokról fémjeleznek. Ez az első professzionális etnológus nem­
zedék, mely hosszú terepmunkával pontosan regisztrált, hiteles
megfigyelések tömegét bocsátja az „értelmező" szaktudomány
rendelkezésére az archaikus kultúrák hiedelemrendszeréről és
társadalomszervezetéről. Ez a körülmény, melynek az Année
erős visszhangot ad, döntő szerepet játszik abban, hogy Mauss
a valláselmélet szaktudorává válik, de abban is, hogy Dürk­
heim közvetlen tudományos munkatársa (és nemegyszer tény­
leges társszerzője) is lesz, amennyiben közösen vállalkoznak a
„szociológiai iskola" tematikus fővonulatának, a társadalmi
alapfunkciók között a hitvilág működési elveinek feltárására.
Bármily központivá váltak érdeklődési körükben az archai­
kus kultúrák, Mauss és pályatársai mind csak dolgozószobá­
jukban művelték az etnológiát. Mauss maga egyszer volt egy
protokolláris marokkói utazás keretében „terepen" (s erről egy

7 Essai sur la nature et la fonction du sacrifice. In: Oeuvres, I, 93-307.

8 L'origine des pouvoirs magiques dans les sociétés australiennes. In: Oe­
uvres, II, 319-369.
9 La priére. I. Les origines. In: Oeuvres, 1.357-477. Lásd még az imádság tá-
gabb témájára vonatkozó tanulmányokat uo. 478-548.

545
rövid publikációban meg is emlékezett), azonban a nagy euró­
pai könyvtárak közelségét sohasem adta fel a terepmunka
kedvéért. Ennek ellenére a terepre kívánkozó tanítványait erő­
sen támogatta, sőt számukra részletes utasításokat is dolgozott
ki az 1930-as években, valóságos ajánlott megfigyelés-kataló­
gust, kutatásaik megkönnyítésére. Az empirikus etnológia ké­
sőbbi nagyjainak legtöbbje (Griaule, Lévi-Strauss, Dumont,
Devereux, Dieterlen, Paulme stb.) mesterének vallotta ezt a
szobatudóst. A paradoxont két szempontból érthetjük meg.
Egyrészt Mauss fiatal korában (az I. világháború előtt) az egye­
temi oktatók terepmunkáját nemhogy semmiképp nem támo­
gatták intézményesen (s így anyagilag sem), de ilyenre tanítási
kötelezettségeik még lehetőséget sem hagytak. Másrészt a ko­
rabeli felfogás még megengedte a megfigyelés, az empíria
szakemberei és az elmélet-alkotók, az értelmező szakemberek
kettősségét.
Pályaindulásának ezek a meghatározói egész életműve ala­
kulására hatnak, bár - mint e kötetben is szereplő későbbi
munkái bizonyítják - vizsgálódásainak köre fokozatosan eltá­
volodott a szűk értelemben vett vallásetnológiától, illetve nagy­
bátyja halála és az I. világháború egzisztenciális erőpróbája
után messzemenőleg meghaladja ezt. Ez a fejlődés munkássá­
gában lépésről lépésre nyomon követhető, részlegesen még a
jelen kötet lapjain is. Az itt olvasható munkákat ugyan Lévi-
Strauss saját érdekeltségének megfelelően először egy, illetve
később, kettő kivételével10 Mauss későbbi, 1919 utáni termésé­
ből válogatta. A mágiáról (1904) és az eszkimó társadalmakról
(1906) szóló tanulmányok viszont egész korai munkásságának
illusztrálására is szolgálhatnak.
A nagybácsi égisze alatt születő nagylélegzetű cikkek mind
alapozó jellegűek. Egyrészt a rítusokban konkretizálódó vallás­
gyakorlat egyes elemeinek - az áldozás, a mágia, az ima - társa­
dalmi funkcióit vizsgálják a hagyományos kultúrák hiedelem-
világának tükrében, másrészt az ismeret és a tudat kategóriái­
nak összefüggéseit keresik az archaikus társadalmak más
jellegű működési mechanizmusaival. Elméleti alapfeltevéseik
és eljárásmódjuk mind a durkheimi civilizációkból nyert nagy­
számú megfigyelés, „társadalmi tény" összehasonlító elemzé­
sén s a segítségükkel történő induktív elméletalkotáson alapul.
Mind a problémakör „előzetes meghatározása,", mind a felhal­

10 Az Eszkimó társadalmak évszakonkénti változásairól szóló tanulmányt a

cikkgyűjtemény csak az 1966-os 3. kiadástól kezdve tartalmazza.

546
mozott „tények" egymással való szövegkritikai összevetése a
tudományos megismerés céljai szerinti kiválasztás, illetve konst­
rukció eredménye. A „bennszülött magyarázatok" maguk is
magyarázatra utaltatnak a felhasznált „tények" sorában.
Elsődleges munkahipotézisként szolgált az, hogy a vallás
„társadalmi dolog" nemcsak annyiban, hogy a nyilvános köz­
élet része, hanem elsősorban azért, mert elengedhetetlen funk­
ciót tölt be a csoportok kohéziójának fenntartásában. Éppen
ezért a durkheimi koncepcióban a vallásosság minden szerve­
zett társadalom velejárója. Gyakorlása a közösség tagjai szá­
mára kötelező, s a kollektív tapasztalás mezőjének felosztása a
szakrális és a profán kategóriák pólusai között minden társa­
dalom valóságképének velejárója. Az istenségnek való áldo­
zásban a társadalom mintegy önmagát ünnepli. A hitélet ilyen­
fajta „szociologizálása" természetesen nemcsak a teológusok
érthető tiltakozását váltotta ki, de ellentmondott a vallásosság
eddig dívó lélektani magyarázatainak - mely szerint a hit
egyéni, az emberrel mintegy „veleszületett" szükségleteket
elégít ki - , sőt kiváltotta némely szekularizációra beállított po­
zitivista gondolkodó ellenérzését is. Ez utóbbiaknak nehezére
esett elfogadni azt az elgondolást, hogy az elvilágiasodásnak a
XIX. század folyamán oly sorsdöntőnek ítélt folyamata nem a
szellemi modernizáció végső stádiuma, s hogy a laikus köztár­
saság maga is - például a nemzet, a közösségi szimbólumok
(zászló stb.) az egyén s az emberi jogok szakralizációja révén -
újfajta kollektív hitrendszer forrása. A vallásosság és a vallás­
gyakorlat elemeinek társadalmilag funkcionális elméletével
Mauss, Dürkheim nyomán, a korszerű történelmi vallástudo­
mány megalapozásához járult hozzá.
Egyes korai munkái azonban éppen a vallásosság ősi funkciói­
nak kutatása révén úttörő kezdeményezést is képeztek az ész,
a megismerés és a tudás formáinak szociológiai értelmezésére.
Mauss tudásszociológiái kísérletei szintén Dürkheim intuícióit
követték, s a gondolkodás kategóriáinak társadalmi gyökereit
kísérelték meg tisztázni. Már az 1896-ban közzétett első na­
gyobb tanulmánya „a büntetőjog eredetéről" (Steinmetz köny­
ve nyomán)11 egy korábbi durkheimi megállapítást illusztrál
arról, hogy a jogfejlődés kezdetén a legtöbb jogi szankció vallá­
si-rituális jellegű. így a jogfejlődésben oly fontos szerepet ját­
szó büntetés elve társadalmi konszenzuson alapul. A mágia ál­

11 La religion et les origines du droit pénal d'aprés un livre récent. In:

Oeuvres II, 651-698.

547
talános elméletét bemutató s e kötetben is szereplő esszé egyik
tematikus súlypontját az okság kategóriáinak ősi formája ké­
pezi, melyet a szerzőpáros számos archaikus kultúra erő-kép­
zetében vél megtalálni. Némely óceániai civilizációk mana fo­
galma, a héberek godeshe, az iroki indiánok orendája, az algon-
kinok manitu]a mind olyan hajtóerő, hatékonyság, képesség,
tehetség szinonimája, mely a mágia hatásosságát is megala­
pozza, ugyanakkor, amikor mindenfajta, a közösség által elis­
mert hatalom forrása is. A mágikus hatalom éppúgy a kollek­
tíva véleményén, a mágikus erőbe vetett hitén nyugszik, mint
ahogy a szellemi élet egyéb kategóriái. így Maussék szerint,
bármily „illogikusnak" vagy (a neves kortárs társadalomfilo­
zófus, Luden Lévy-Bruhl javasolta kifejezéssel) „prelogikus-
nak" is tűnnek a mágia működési elvei, a mágiában meg lehet
találni a kollektív elképzelések rendszerének ősi formáját, me­
lyek azóta az emberi gondolkodás alapjaivá váltak. Ez a már
némely, a szerzőkhöz közel álló kritikus által is merésznek ítélt
és megkérdőjelezett általánosítás a durkheimi tudásszocioló­
gia fő tételének egyik első radikális megfogalmazását nyújtotta.
Az így megnyitott elméleti rést azonban egy sor oknyomozó
részkutatás szélesítette. Ezek közé tartozott Mauss és Dürk­
heim híres tanulmánya Az osztályozás néhány elemi formájá­
ról (1903),12 melyben a szerzők a térbeosztás s a tájékozódás
kategóriáit (égtájak stb.) az archaikus törzsi szervezet morfoló­
giájával kapcsolják össze. Hubert az időfogalom (naptárak
stb.) rituális és mágikus, azaz társadalmi eredetét vizsgálta ab­
ban a munkájában, mely Mauss-szal közös tanulmánygyűjte­
ményükben13 is helyet kapott.
Végül Mauss egy tanítványával, Henri Beuchat-val közösen
adta közzé a kötetben is közölt s már első megjelenésekor nagy
visszhangot keltő vizsgálódásait az eszkimó társadalmak év­
szakok szerinti életritmus-változásairól (1906). E kísérleti
jellegű kutatások mögött a társadalomnak mint működő tota­
litásnak a feltevése húzódik, melyben a mentális állapotok és a
társadalom tagjai által birtokolt tudás szervező elemei a „kol­

12 De quelques formes primitives de classifications. Contribution ä 1'étude

des représentations collectives. In: Oeuvres II, 13-89. Magyarul: Dürkheim,
Émile-Mauss, Marcel: Az osztályozás néhány elemi formája. In: Dürkheim,
Emil: A társadalmi tények magyarázatához. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyv­
kiadó, 1978.253-334.
13Melanges d'histoire des religions. Paris, Alcan, 1909. Hubert nevezetes cikke:
Etude sommaire de la représentation du temps dans la magié et la religion.
548
 Télen egészen más a családi jog. A nyáron oly határozottan
elkülönült kis család ekkor részben belevész egy sokkal kiter­
jedtebb csoportba, egyfajta joint-familyba, amely a szláv zad-
rugára emlékeztet, s amely ekkor a szó szoros értelmében vett
háznépet alkotja: ez az iglut vagy a hosszú házat együttesen el­
foglaló csoport.275
Csakugyan bizonyos, hogy az így egy fedél alatt lakó egyé­
nek között nemcsak gazdasági kapcsolatok vannak, hanem ki­
fejezetten erkölcsi kötelékek is, sui generis rokoni viszonyok, ami
már a megnevezésekből is kitűnik.276Először is létezik egy név az
ilyenfajta rokonok leírására; ők az igloc¡.atigit277 (házi rokonok),
ezt a szót a dán és angol megfigyelők elég jól fordítják a Husfoeller
és housemates kifejezéssel, és ez minden unokatestvért is jelent. Vilá­
gosan bizonyított, hogy a housemate-ek együttese jelenti az egyén
számára a szűk család utáni legszűkebb rokoni kört278 Egyéb­
ként valóban főként ott, ahol a szerintünk legősibb háztípussal
találkozunk, a benne lakó csoportot a vérrokonok és házastársaik
alkotják. így Utiakwinben279 (Barrow-fok), még a felbomlásnak
abban az állapotában is, ahová a társadalom jutott, az alábbiak
laktak egy hosszú házban: egy férfi, a felesége és a fogadott lá­
nya, két házas fia, mindkettő a feleségével és egy-egy gyerekkel,
valamint özvegy lánytestvére a fiával, a menyével és ennek kis­
lányával. Máshonnan a rendelkezésünkre álló nagyjából genea-
logikus táblázatok280azt mutatják, hogy a háznép ott is érzékel­
hetően ugyanezen elvek alapján szerveződik.

meg, sőt engedelmeskednek parancsainak. Ez azért van, mert a gyermek nem­

csak a család reménysége, abban az értelemben, amit manapság adunk ennek
a kifejezésnek; hanem az újra megtestesült ős is. A szűk, elszigetelt és önálló
nyári családon belül mintegy a gyerek az a pólus, ahol a hiedelmek és érdekek
összefutnak.
275 Az eszkimó hosszú ház és az indián ház erkölcsi berendezkedését Rink
hasonlította össze elsőként: Esk. Tr., Meddel. XI., 23.; vö. Tyrell: Across the
Subarctics of Canada. 1898,68.
276 Vö. Morgan, föntebb (511., 264. jegyzet) idézett helye.
277 Vö. Rink: Esk. Tr. 93. skk. a megfelelőkkel, vö. P. Egede: Dictionarium stb.,
iglu címszó alatt, 32.; Kleinschmidt: Grönlandsk Ordbog, igdlo címszónál, 75.;
Erdmann: Eskimoisches Wörterbuch, 52., 63.; Petitot: Monographie, xliii.; vö. Egede:
Nye Perlustration. 1. kiadás 1725,45.
278 Rink, II., 9., 26.; Petitot: Monographie, xxix.
279 Murdoch, 75.
280 Jacobsen: Reise. 240-241. (A „meillager"-ek többsége a kvázi-családfő,
Isaac által örökbe fogadott személy.) Lásd egy téli család leírását Hóimnál, 66.,
XXIII. táblázat, vö. 95. a nevekre és a családfára vonatkozóan.
513
 E sajátos rokonság egy igen jellemző vonása az, hogy house-
mate-ek között tilos a házasság; legalábbis a tilalom tűnik sza­
bálynak. Hiszen egyfelől általában tilos az elsőfokú unokatest­
vérek házassága;281 s tudjuk, hogy ők ugyanazt a nevet viselik,
amit a housemate-ek, s hogy télen szokás szerint testvérek és a
testvérek leszármazottai laknak együtt. így tehát ott, ahol csak
elsőfokú rokonok házasságának tilalmáról esik szó, lehet, hogy
a megfigyelés volt hibás, másfelől pedig Grönlandról ponto­
san tudjuk, hogy ott az egy házban nevelkedett egyének közöt­
ti házasság tilos.282 Sőt az e tényről beszámoló szövegek (ezek
épp a legrégebbiek) kereszt-unokatestvéreknek és egy hosszú
ház lakóinak különösen szoros rokonságáról vallanak. Van te­
hát egyfajta sajátos testvériség, ami vérfertőző jelleget ad az
egyazon igluban lakók szexuális kapcsolatainak.283 Igaz, hogy
van két olyan tény, amely ellentmondani látszik az imént vázolt
szabálynak. Nelson284 kifejezetten állítja, hogy a Szent Mihály-
öbölben élő unalitoknál az elsőfokú unokatestvérek házasod­
nak egymással, Holm pedig megemlíti, hogy Angmagssalikban
elég gyakran fordul elő kivétel a házon kívüli párkeresés szoká­
sa alól.285 Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban, hogy
Angmagssalikban a hosszú ház és a téli telep összeolvadása
(egy telep - egy ház) a társadalmi szerveződés leglényegesebb
vonását változtatta meg. Ez nagyon kivételes eset, és nem cso­
da, ha nem alkalmazkodnak szorosan a szabályhoz. Minthogy
az egész telep egy fedél alatt lakik, nyilvánvalóan szükségessé
vált, hogy az együtt lakók házasságát megengedjék, követke­
zésképp a tilalom elve meggyengült. Másfelől azok az unoka­
281 T. T. 25. Vö. Egede: Perlus. 79.; Cranz, III., 2., 13. §; Holm, 85., 94.; Turner,
188-189.; Boas: C. E. 579. - ezzel szemben lásd Lyon: Priv. Journal. 352., 354.;
Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary, 22. (bizonyosan pontatlan, s talán nemi
szabadosságokra utalhat).
282 Egedétől Hóimig (194.) valamennyi dán szerző a „sammenbragde" kifeje­
zést használja; vö. Egede: Nye Perlustration, 1. kiadás, aki hozzáteszi, amit a ké­
sőbbiek már nem, hogy „in dit saadan Huse", Perlus. 79. Egy mese (T. T. 291.)
mégis egy fogadott fivérről szól, aki Grönlandon feleségül veszi fogadott hú­
gát, de az örökbefogadás a közelmúltban történt, és a gyerekek nem együtt ne­
velkedtek.
283 A Barrow-fokon egyébként az unokatestvéreket gyakran testvéreknek te­
kintik, lásd Murdoch, 421.
284 Nelson, 291.
285 Holm genealogikus táblázatából (95.) csakugyan az olvasható ki, hogy az
Angitinguak (ffi), Angmalilik (ffi), Kutuluk (nő) és Nakitilik (nő) unokatestvé­
rek mind a saját telepükről házasodtak, és gyermekeik szintén arról a telepről
házasodtak, ahol letelepedve éltek.

514
testvérek, akikről Nelson beszél, nagyon is tartozhattak külön­
böző háznépekhez, sőt különböző telepekhez is.286 Minthogy
éppenséggel az egyetlen olyan törzsről van szó, ahol egyfajta
totemisztikus nemzetség megléte megállapítható,287 azok az
unokatestvérek, akik egymással összeházasodhatnak, talán két
olyan nemzetség tagjai, amelyek között connubium van.
Ugyanúgy, ahogyan ez a téli nagycsalád másképpen tevődik
össze, mint a nyári, másképpen is szerveződik. Semmiféle pat­
riarchális jellege nincs. A családfőt288 nem születése, hanem
személyes tulajdonságai alapján jelölik ki. Rendszerint öreg­
ember, jó vadász vagy apja egy jó vadásznak; gazdag, leggyak­
rabban olyan, akinek van umiak]a, vagy angekok, varázsló. Ha­
talma nem valami széles körű: az a dolga, hogy fogadja az ide­
geneket, elossza a helyeket és a kinek-kinek járó részt. Hozzá
fordulnak a belső nézeteltérések elsimításáért. Társai fölötti jo­
gai azonban végső soron eléggé korlátozottak.

Ez még nem minden. A már jócskán kiterjedt családi körön túl

van egy másik, amely télen és csakis télen jelenik meg; ez a te­
lep. Föltehetjük ugyanis a kérdést, hogy a telep nem alkot-e
egyfajta nagy családot, egyszóval nemzetséget.289
Már az is figyelemre méltó tény, hogy egy-egy telep lakóit
ugyanazzal a névvel jelölik, ami azt bizonyítja, hogy igen sajá­
tos erkölcsi kapcsolatok vannak közöttük: a dán szerzők ezt a
nevet Bopladsfaellernek, place-fellozvsnak fordítják.290 Azután a
kashim megléte az összes eszkimónál (kivéve a grönlandiakat
és a labradoriakat, de ott is biztosan létezett) azt bizonyítja,
hogy a telep valamennyi lakója egy társadalmat alkot, amely­
nek tagjai között valódi testvériség van.291 Végezetül pedig az
a tény, hogy Angmagssalikban a ház azonosul a téli teleppel,
jól mutatja, mennyire közel áll a hosszú házbeli rokonság ah­
hoz, ami a téli telepen együtt élő különböző családokat össze­

286 Nelson, 291.

287 Az Unalit totemisztikus nemzetségről és exogámiájáról lásd Nelson, 322. skk.
288 Rink: T. T. 25-26. szerint a szó szoros értelmében vett családfő létezése csu­
pán Alaszka északi részén bizonyított. Vö. Simpson: Western Eskimos. 272.;
Murdoch, 429.; Petroff: Rep. Al. 125.; Porter (Woolfe): Rep. Al. 135.
289 E ponton lásd Rink: Esk. Tr. 22., vö. T. T. 26., 54. Vö. Cranz: Fortsetzung.
1770, 329.
290 Grönlandiul num gatigit;vö. Rink: Esk. Tr. suppl. Meddel. XI., 93.29. rész, és
a szótárakat e címszónál.
291 Ezt egyébként a kashimbeli életet kitöltő vagy a téli igluban elköltött örö­
kös áldozati étkezések is erősítik.

515
fűzi. És ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az egyes házak
eredetileg ott is szorosan kapcsolódtak egymáshoz és a ka-
shimhoz,292 ahol a teljes összeolvadás nem következett be, elő­
ző megfigyelésünk hordereje még általánosabbá válik.
Bárhogyan legyen is e sajátos mozzanattal, a téli telep erkölcsi
berendezkedésében minden arra vall, hogy az egyének családi­
as légkörben lubickolnak. A telep nem pusztán egy házcsoport,
nem kizárólag területi és politikai egység, hanem családi egység
is. Tagjait valódi szeretet nagyon erős köteléke fűzi egymáshoz,
teljesen ugyanolyan, mint amilyen más társadalmakban egyesí­
ti egyazon nemzetség egyes családjait. A telep jogrendszere
nem csupán az egyes házi jogok összessége; sui generis jogról
van szó, amely azonban hasonlít a nagy családcsoportokéhoz.
A megfigyelők többségét,293 a legrégebbiektől Nansenig, aki
megfigyeléseit dicshimnusszá formálta, meghökkentette az esz­
kimó telepeken uralkodó általános kedvesség, meghittség és
vidámság. Mindenkiből egyfajta gyengéd jóság árad. A bűn-
cselekmény viszonylag ritka.294 Lopás szinte egyáltalán nem
létezik; egyébként a tulajdonjog következtében kevés alkalom
is adódna rá.295 A házasságtörés csaknem ismeretlen.296
A nemzetség egyik jellegzetes vonása az, hogy rendkívüli tü­
relemről tanúskodik a tagjai által elkövetett vétkekkel vagy bű­
nökkel szemben: a büntetések lényegében erkölcsiek. Ugyanez a
türelem az eszkimó telepen is megvan.297Az emberölést, ha elő­
fordul, gyakran véletlennek nyilvánítják 298 Azokat az egyéne­

292 Lásd föntebb, 492.

293 Egede: Nye Perlustration. 1. kiadás, 37.; Perlustr. 91.; Cranz, III., 3., 20. §;
Dalager: Grönlandske Relationer; Coats, i. hely: „gentile and sociable", föntebb,
475., 106. jegyzet; Parry, 500., 533. (egyszerre szól a téli telep és a hosszú téli ház
erkölcsi rendjéről); Lyon: Priv. Joum. 350.; Wrangell (Vasziljev és Glazunov),
Stat. Ergeh. 129. Csak a legrébbi szerzőket idézzük, mivel azóta a megfigyelések
ugyanilyen stílusúak. Vö. Nansen: Eskimoleben. 293. skk., 138. skk. és másutt.
294 Vö. főként Cranz, III., 4., 28. §. Az 1881-es és 1882-es évi alaszkai napihírek
egyfajta történeti áttekintését adja Nelson, 301. skk.
295 Rink: T. T. 34.
296 Lásd Murdoch, 420.; vö. Simpson: Western Eskimos. 252.; Parry (Igloolik),
529.; Woolfe in Porter: Rep. Alaska. 135.; Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary,
19. A házastársi hűség jelensége ez utóbbi szerzők szemében ellentétben áll a
feleségcsere szokásával, de itt nincs ellentmondás.
297 Rink: T. T. 34. skk.; Esk. Tr. 24.; Nelson, 293.; Schanz in Porter: Rep. Alask.
103.; Boas: C. E. 582. E. B. L. 116.; Peck: The Life of Reverend Peck. 32.
298 Rink: T. T. 35-36. Kifejezetten kimondják, hogy egy „housemate" fenye­
getését nem lehet vérbosszúval büntetni. (Lásd ezzel szemben több mesében,
pl. a 30. és 38. számúban stb.) Vö. Hanbury: Sport and Travel. 46. Tyrrel megem-

516
két, akik erőszakosságuk miatt veszélyessé válnak, őrültnek te­
kintik, s ha megölik őket, ezért teszik.299 A telepen belül szokás­
ban lévő egyetlen szankció - legalábbis Grönlandon - igazán
mulatságos: ez a híres „dalpárbaj", a dobtánc,300 amikor is a két
ellenfél, a panaszos és a védő, rímes és refrénes versekbe szedett
szitoközönt zúdít egymásra, mígnem egyikük ihletének termé­
kenységével le nem győzi a másikat. Az egyedülálló ítélkezést
követő jutalom csupán a résztvevők elismerése, a büntetés pedig
ócsárlásuk.301 Az eszkimó téli telep tehát tökéletesen megfelel a
nemzetség arab meghatározásának: ez az a hely, ahol nincs vér­
bosszú.302Még a közbűntényeket is rendszerint csak erkölcsi bün­
tetés követi. Az ártó mágián kívül,303 amit inkább a szomszéd te­
lep lakóinak szokás tulajdonítani,304 nem hisszük, hogy van olyan
bűntett, amit másképpen büntetnének. A belső vidékeken305 még
a rituális tilalmakkal szembeni súlyos kihágásokat - melyek néme­
lyikét a közösség életét veszélyeztetőnek tekintik306 - sem bünte­
tik másként, mint fogadalomtétellel, bűnvallással és a kirótt peni-
tenciákkal. A büntetőrendszer e szélsőséges gyengédsége a cso­
porton belül uralkodó családias meghittség bizonyítéka.

lit egy szabályt (Labradorról vagy Chesterfield Inletből?), ami a gyilkost egy­
szerűen arra kényszeríti, vegye magához az áldozat egész családját. Across stb.
170.; véleményünk szerint itt keveredés van az indián szokással. Lásd azon­
ban Boas: E. B. L. 118., egy olyan adat, ami e hiba forrásává válhatott.
299 Lásd példáit a mesékben, Rink: T. T. 22. sz., Angutisugssuk stb.; Boas: E.
B. L. 72. alatt.
300 Egede: N ye Perlustration. 1. kiadás, 43.; Perlus. 86.; Cranz, III., 3., 23. §; Rink:
T. T. 33., 67.; Holm (Angmagssalik), 157. skk., 47. skk. sz. mesék; Rasmussen
(York-fok és Smith-szoros), Nye Mennesker.
301 Vö. Steinmetz: Studien zu r Ersten Entwickelung der Strafe. Leiden, 1896, II.,
67. Tylor szerint (Skandinávián Culture stb. Journal of the Anthropologic Institute
of Great Britain, XIII., 268.) a dalok skandináv eredetűek volnának. Meglehet.
Nehezen lehetne azonban fönntartani azt, hogy az Alaszkában szokásos nyilvá­
nos ócsárlás (vö. Nelson, 293.), amivel az ítélet végrehajtását is elintézik, európai
eredetű. A grönlandi szokásnak viszont könnyen lehetett a forrása valami ha­
sonló intézmény. Másfelől, vannak más, kizárólag eszkimó megfelelői: pl. Fort
Churchillben, lásd Franklin: Narrative of a second Voyage of the Shores. London,
182. skk., 197.; vö. Tyrell: Across stb. 132.; Gilder: Schwatkas' Search. 245.
302 Vö. Cranz, III., 4., 33. §.
303 Rink: T. T. 34., 35.; Holm, 58.; vö. Nelson, 430.
304 Rink, uo.
305 Boas, i. hely.
306 Boas: E. B. L. 121. skk., lásd azonban Rasmussen egy anekdotáját, Nye
Mennesker. 31. (egy Baffin-földi varázsló lányáról, akit apja egy tabu be nem
vallott megszegése miatt kitagad).

517
 Ez a meghittség a lehető legélesebb ellentétben áll azzal az
elszigeteltséggel, amely a szomszédos telepek egymáshoz való
viszonyát jellemzi. A place-fellow-knak kötelességük volt meg­
bosszulni halottaikat, ha a támadó máshonnét származott.307 A
mesék legalábbis bőségesen szólnak hosszadalmas vérbosszú­
hadjáratokról a grönlandi telepek között.308 Azt is mondják,
hogy hajdanán Baffin-föld-szerte és a Hudson-öböltől észak­
nyugatra szabályos háborúk voltak,309 Kelet-Grönlandon Holm és
Hanserák szerint a különböző fjordok telepei között egyfajta el­
lenségeskedés, állandó és kölcsönös megvetés uralkodott.310 Az
idegenek befogadásának szertartásai Grönlandon,311 a Baffin-
és a Vilmos király szigeten312 és hajdanán Alaszkában313 rend­
szeresen magukban foglaltak harci jeleneteket. Azt is feltétele­
zik, kétségkívül nem is túlozva, hogy amikor egy csoport láto­
gatást tett egy szomszédos telepen, a két kiválasztott bajnok
közt lezajló szabályozott párbaj vagy durva játék314 a küzdő fe­
lek egyikének halálával végződött.

Ami azonban még jobban megerősíti, hogy egyazon telep tag­

jai között valódi rokonság van, az a feleségcsere szokása.315 Ezt
csaknem minden eszkimó közösségről megemlítik. A cserékre
télen kerül sor, a telep valamennyi férfia és nője között. Egyes
esetekben, például Nyugat-Grönlandon, a csere hajdan egye­
dül a házaspárokra korlátozódott.316 A legáltalánosabb sza­

307 Rink: T. T. 34.; Nelson, 291. skk.; lásd egy figyelemre méltó rítust Wells-
Kelly: Eskimo English Dictionary (hadüzenet?), 24.; Wrangell: Stat. Ergehn. 132.
(Vasziljev).
308 Rink: T. T. 35., vö. a mesékkel, 235., 174., 175.; 206-207. vö. 211.; ezzel szem­
ben 356-358. Vö. Schultz Lorentzen: Eskimoernes lndvandring, Meddel. Gr. 1904,
XXVI., 320. (északi törzsek déliek ellen).
309 Boas: C. E. 465., E .B .L . 116., 72. skk. sz. mesék; Kumlien: Contributions. 12.;
Klutschak, 228.
310 Holm: Ethnogr. Sk. 87.; Hanserdks Dagbog, 45.
3.1 Rink: T. T. 157., 39. és 40. sz. mese.
3.2 Boas: C. £. legutóbb i. hely, E. B. L. legutóbb i. hely; 609., vö. Klutschak, 67.
skk.; Schwatka in Science. IV, 98., 545.
3.3 Nelson, 294. skk.
314 Boas: C. £. 609.; E. B. L. 609.; vö. a mesékkel in Rink: T. T. 211., 226. (egy lab­
dajáték véres végkimenetele).
315 A feleségcsere általános voltáról az eszkimók körében lásd Richardson:
Polar Regions. 319.; Murdoch, 413.
316 Egede: Perlustr. 78.; Paul Egede: Dictionarium, a Malliserpok címszónál, 100.
Cranz apologetikus hajlama miatt nem beszél erről a szokásról, de megemlíti a
„lámpák kioltását" bálnavadászat miatt (III., 5., 43.), és a missziók jelentései­

518
bály azonban az, hogy minden házasságra érett korban lévő
személy részt vesz benne. A szokás általában a téli közös ünne­
pekhez kötődik;317 olykor azonban függetlenné vált tőlük, ne­
vezetesen Grönlandon. Itt, legalábbis azokon a vidékeken,
amelyeket nem ért keresztény hatás, ez az ősi szokás teljes egé­
szében fennmaradt. Egy adott pillanatban kialszanak a lámpá­
sok, és valóságos orgiák törnek ki.318 Két esetet leszámítva, ám
amelyek a legjellegzetesebbek közül valók, nemigen tudunk
arról, hogy meghatározott asszonyok rendeltetnek-e meghatá­
rozott férfiaknak.319 Cumberland Sound álarcos ünnepei so­
rán,320 amelyeket föntebb említettünk, az egyik maszka Sedna
istennőt megjelenítve összepárosítja a férfiakat és nőket, anél­
kül hogy rokonságukkal törődnék, pusztán a nevük alapján.
Ezen azt kell érteni, hogy a férfiak és nők úgy egyesülnek, mint
hajdanán azok a mitikus ősök, akiknek jelenleg a nevét viselik
és akiknek eleven képviselői. Ugyanez a jelenség Alaszkán is
bizonyított,321 és máshonnan is van rá utalás. Ekkor tehát a
szűk család és a háznép egész szervezettsége a nemi kapcsola­
tokra vonatkozó megszokott szabályozással együtt megszű­
nik: minden különálló csoport belevész a telep alkotta totális
csoportba, amelynek időszakosan újjáalkotott mitikus szerve­

ben más nyomait is megtaláljuk, pl. 1743-ban, History of Greenland, angol ki­
adás II., 70. Igen figyelemreméltó, hogy Rink egy szót sem szól a dologról, sőt
egyetlen olyan mesét sem közöl, ami nyíltan szólna róla, kivéve talán azt az
egyet, amely az eszkimók körében általánosan ismert, a napról és a holdról (T.
T. 326., vérfertőzés, ami a szerintünk legősibb változatokban mindig egy
kashimban és természetesen a lámpaoltási szertartások során történik). Vö. e
mese bibliográfiájával Boasnál, E. B. L. 359.; tegyük hozzá: Thalbitzer: A
Phonetical Study. 275., nagyon fontos, azt bizonyítja, hogy a jelenet éppen úgy
zajlik, ahogyan elmondottuk: Rasmussen: N ye Mennesker. 194.
317 Lásd föntebb, 507., 246. jegyzet; vö. Petitot: Grands Esquimaux. 166.; Peck:
The Life of Reverend Peck. 55., 242.; minden angekok szertartás után (Kinipetu);
Boas: E. B. L. 158., 139.; Klutschak, 210.; Turner, 200., 178. Az egyetlen kivétel
valószínűleg a Barrow-fok, ahol Murdoch hiába (de talán nem elég alaposan)
kereste a jelenséget, lásd 375. Az időszakos feleségcsere mindenesetre szokás­
ban van itt is, és Murdoch a szexuális közösséghez kapcsolja, 415.
318 A vérrokonok közti nemi kapcsolatok tilalmát, úgy tűnik, tiszteletben
tartják (Holm, 98., vö. a nap és a hold föntebb idézett meséjével).
319 Wrangell: Stat. Ergehn, beszél arról, hogy a Yukon alsó folyásánál hogyan
kínálkoznak fel az idős asszonyok, a távoli rokonság alapján. Lehet azonban,
hogy ugyanarról van szó, mint amit lentebb idézünk.
320 Hall: Life with the Esquimaux. II., 323.; Peck: Life of Rev. Peck. 4L; Boas, az
517. és 518. oldalon idézett helyen.
321 Nelson (ikogmiutok), 379., vö. 494.

519
ződése minden egyebet elsöpör. A nemzetség, a maga alakta­
lanságában,322 egy pillanatra úgyszólván magába szippantja a
családot.
Az általános feleségcseréken kívül, amelyekben a csoport
minden tagja részt vesz, s amelyek inkább szexuális rítusok,
vannak más, többé-kevésbé tartós cserék is, amelyek egyének
között, egyéni okból történnek.323 Ezek némelyike a téli ház­
ban szokásos,324 mások a júniusi szétszéledéshez kapcsolód­
nak,325 tekintettel a nyári időszakra; ez utóbbiakat ajándékok
cseréje is kíséri.326 Ám akár az egyikről, akár a másikról van
szó, úgy tűnik, hogy csak egyazon telep tagjai között fordul
elő. A Smith-szorosnál327 gyakoriak a házasság első esztendei­
ben, s ilyenkor csak meghatározott egyének között fordulhat­
nak elő;328 később, rövid időszakokra a York-foki törzsnek, en­
nek az „egyedülálló családnak"329 bármely tagjai között lehet­
séges. Alaszka az egyetlen vidék, ahol a különböző telepek
lakói közti feleségcserére is utalnak.330A kivétel azonban erősí­
ti a szabályt. S valóban, azok a férfiak, akik feleséget cserélnek,
attól kezdve fogadott testvérekké válnak, a kicserélt asszonyo­
kat nővéreknek tekintik; s ugyanígy van az ezekből az egyesü­
lésekből születő gyerekekkel.331 Az így létrejövő kapcsolatok
minden tekintetben azonosak a természetes rokonságból ere­
dőkkel.332 Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a szexuális közös­

322 Az időszakos feleségcsere maga is ennek a szempontnak köszönhető, vö.

Murdoch, 419.; vö. Porter, 39.
323 Lásd Porter: Alaska. 103. (Weber); Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary,
19.; Murdoch, 413.; Parry (Toolemak varázsló anekdotája), 300.; Lyon: Journ.
354. (nővérek cseréjéről beszél, könnyen meglehet) stb.
324 Lásd Lyon, i. hely.
325 Parry, 530., Murdoch, 413., 419.; Boas: C. E. 579.; Kumlien: Contribution.
42.; Peck, i. hely, 55.
326 úgy tűnik, az angekoknak sajátos jogai is vannak (lásd Parry anekdotáját,
300.; vö. Turner, 200.).
327 Peary: Northward over the Great ¡ce. L, 497.; Kroeber: The Eskimos of Smith
Sound. 56.
328 Peary, uo.; Rasmussen a feleségcseréről szóló remek áttekintésében, Nye
Mennesker, 64., ezt a részletet nem említi.
329 Kane: Arctic Explorations. II., 211.
330 Nelson, 493.; Porter: Alaska. 103. (ezek természetesen nem zárják ki a tele­
pen belüli cseréket, amelyek egyébként ugyanazokhoz a jogokhoz vezetnek),
vö. Wells-Kelly: English Eskimo Dictionary, 29.
331 Nelson, uo.
332 Grönlandon ugyanazokat a kifejezéseket használják, mint a természetes
rokonságra. Az amerikai népesség-összeírók véleménye szerint pedig vérség

520
ség rokoni csoportokon belül szokásos, hiszen ott is rokonsági
köteléket eredményez, ahol idegenek között történik.
Egy szó, mint száz, a nemzetség egyetlen olyan vonása, ami
a telepből hiányzik, az exogámia. Igaz, Nansen azt hitte,333
hogy az angmagssaliki telepek exogám nemzetségek. Sajnos
azonban ez az észrevétel, úgy tűnik, egyedül Holm értesülése­
in alapszik, amelyek a házra vonatkoznak, nem pedig a telep­
re. Ráadásul Holm más dokumentumai, egyebek között az a
leszármazási táblázat, amit egy, a fjord különböző telepeinek
lakóit magába foglaló családról közöl, azt bizonyítják, hogy
nagyon is lehetséges azon a telepen belül házasodni, ahol az
ember él.334 Igaz, hogy a házasság tilos lehetne minden ugyan­
arról a telepről származó egyén számára, és csak akkor megen­
gedett, ha az ember másik telepen lakik, mint ahol született.
Mindenesetre megjegyzendő, hogy az egyetlen szerző, aki a
tisztán totemisztikus eszkimó nemzetségről szót ejtett, nem
említi az exogámiát.335
A tél és a nyár szembenállása tehát a családi élet és a vallási
élet szempontjából egyaránt oly nyilvánvaló, amennyire csak
lehet. Nyaranta az eszkimó család nem nagyobb, mint a mi sa­
ját családunk. Télen ez a kis családi kör sokkal nagyobb cso­
portokban oldódik föl; egy másik családtípus jön létre és kerül
az első helyre; ez a hosszú ház nagy családja, és az a nemzet­
ségszerűség, ami maga a telep. Majdhogynem azt mondhat­
nánk, két népről van szó, és az eszkimókat két különböző ro­
vatba osztályozhatnánk, ha társadalmuknak csupán ezt a két
jogi struktúráját vennénk figyelembe.

A javak elosztására gyakorolt hatások

A dologi jogok talán még jelentősebb évszakonkénti változá­

soknak vannak kitéve, mint a személyi jogok és kötelességek;
ennek két oka van. Először is, a használt dolgok az évszakokkal

és jogok olyan tökéletesen összekeverednek, hogy a leszármazási táblázatok

felállítása szinte lehetetlen.
333 Eskimoleben. 146., vö. 204. n° 1. Vö. Klutschak egy homályos adatával, 234.
334 Lásd föntebb, 514., 285. jegyzet.
335 Nelson az unalitok kapcsán erről valóban nem beszél. És igen figyelemre­
méltó, hogy a szomszéd törzsek (ahpokagamiutok, ikogmiutok) álarcos ünne­
pein az asszonycserék rokonná fogadás nélkül történnek. Porter: Rep. Al. 103.;
Nelson, 379., vö. 494.
521
változnak; az alapanyagok, a fogyasztási javak télen egészen
mások, mint nyáron. Másodsorban az egyéneket egymással
összekötő érdekviszonyok számban és természetben egyaránt
nem kevésbé változnak.336 A kettős társadalmi morfológiához
és kettős technológiához kettős tulajdonjog társul.
Nyáron az egyén és a szűk család elszigetelten él sátrában;
legföljebb időszakos táborokban gyűlnek össze; a vadászat a
bálnafogás kivételével nem közösen történik, és minden vak­
merő halász vagy bátor vadász sátrába vagy „rejtekébe" viszi
zsákmányát, anélkül hogy abból bárkinek adnia kellene.337 Az
egyén tehát élesen elkülönül, éppúgy, mint a kis család. Ugyan­
ilyen világosan láthatjuk elkülönülni a dolgoknak két és csak
két körét: az egyikbe tartoznak az egyén saját tárgyai, a másik­
ba azok, amelyeket a kis családi csoport közösen birtokol.338
A személyes javak a ruhadarabok és az amulettek, továbbá a
kajak és a fegyverek, amelyeket természetszerűleg csak a férfi­
ak birtokolnak. Az asszony saját tulajdona általában a családi
lámpás,339 a zsírkő kondérok és a szerszámok együttese. Mind­
ezen háztartási eszközök mágikus-vallásos módon kötődnek
egy-egy személyhez.340 Ha már egyszer használni kezdték,
soha nem adják őket kölcsön, ajándékba vagy cserébe.341 A ha­
lottal együtt eltemetik.342 Némelyikek, nevezetesen a fegyve­
rek Alaszkában, de talán mindenütt tulajdonjelet viselnek.343

336 Vö. Rink: T. T. 28.

337 Vö. Cranz, III., 3., 22. §; C. E. 577.
338 Mindazt, ami itt következik, s főként Grönlandra vonatkozik, vö. Da-
lager: Relationer; Egede (kevésbé pontos): Perlus. 81.; Cranz, III., 3., 25, Dalager
nyomdokán; Rink: T. T. 10. skk. Úgy tűnik, hogy a dán szerzők valamennyien
egyazon kodifikációra utalnak, amit Dalager, Egede és a morva atyák készítet­
tek az európai telepek őskorában, Cranz, X., 4., 5., 6. § (vö. Neu Hermhut je­
lentéseivel 1746,1750); Cranz: History of Greenland, II., 88., 142.; Nordenskjöld:
Den Andra Dicksonska Expedition. 500. skk. és Nansen: Eskimoleben. 106., akik
csak más dán szerzők adatait veszik át.
339 A középvidéki és nyugati eszkimóknál válás esetén az asszony minden­
esetre magával viszi.
340 Rink: T. T. 30.; Holm, 118.; Nelson, 137.
341 Cranz, III., 3., 25. §
342 E szabály alól az eszkimókról szóló egyetlen szerzőnél sem találtunk ki­
vételt. Ezért a hivatkozásokat nem is adjuk meg.
343 A tulajdonjelekről és elterjedésükről lásd F. Boas: Property Marks of
Alaskan Eskimo. American Anthropologist, különszám, I. kötet, 602.; Hoffmann:
The Graphic A rt of the Eskimo, Rep. U. S. Nat. M us. 1895 (Washington, 1897), 720.
skk. A tulajdonjelek elterjedése biztosan túlmegy a Mackenzie folyón; Petitot:
Grands Esquimaux. 187. Boas azt állítja, hogy ezek a Baffin-földön és a Hud-

522
E jelek funkciója kettős: lehetővé teszik a megjelölt tárgy felis­
merését, és magukban hordják a tulajdonos varázserejének
egy részét.344 Mindenesetre a tárgy az egyén része, aki eladás
vagy csere esetén sosem válik meg tőle anélkül, hogy egy da­
rabját meg ne tartaná,345 vagy meg ne nyalná.346 Ennek az óvin­
tézkedésnek köszönhetően nem kell attól tartania, hogy a vásár­
ló a tárgy közvetítésével rontást visz rajta végbe. Figyelemre
méltó egyébként, hogy a személy és a tárgy e szigorú azonosí­
tása csak az eszkimó gyártmányú holmikra szorítkozik.347
A szűk család javainak köre korlátozottabb. Ingatlanuk nincs,
és csak kevéske mozdítható tárgyat mondhatnak magukénak.
Még a lámpás is leginkább az asszonyé.348 Ennek a csoportnak
lényegében nincs egyebe, mint a sátor, a takarók és a szán.349Az
asszonyok hajója, az umiak, amelyen a sátrat szállítják, amelyen
nyaranta vándorolnak és a nagy cetfélékre halásznak, valószí­
nűleg ugyanilyen természetű; lehet azonban, hogy inkább a té­
len összegyűlő családé.350 Mindenesetre világosan látszik, hogy
a szűk család ingóságai kizárólag a nyári élethez, a nyári életnek
ahhoz az egyetlen részéhez kötődnek, ami télen is fennmarad. A
család joga azonban a táplálkozáshoz kapcsolódó valamennyi
dolog esetében világlik ki vitathatatlanul. A vadász a sátorhoz
visz mindent, amit elejtett, akármilyen messze járt, és akármi­
lyen farkaséhes.351 Az a szigor, amivel ezt az erkölcsi törvényt
betartják, az európaiak csodálatát is kivívta. A vad - és ami belő­
le készíthető - nem a vadászé, hanem a családé, bárki legyen is a
vadász. Ez az önzetlenség figyelemre méltó és egyébként igen
különös ellentétben áll azzal a rideg közönnyel, amit a sebesül­

son-öböltől északnyugatra ismeretlenek (lásd mindeközben E. B. L. 94.) Nem

kell feltétlenül a szó szoros értelmében vett jeleket feltételeznünk, de az bizo­
nyos, hogy egy olyan pontos vadászati jogot, mint amilyen az eszkimóké (lásd
lentebb, 529.), csak úgy lehet alkalmazni, ha minden vadász bizonyítani tudja,
hogy a fegyvere az övé, vö. Dalager in Cranz, III., 3., 25. §.
344 Vö. Nelson, 323. skk. (a totem hatalmáról).
345 Nelson, 438.; vö. Narra, of. a Lieut. Chappel: Voyage to H udsons' Bay. 65.
346 Lyon: Private Journal. 21.; Boas: C. E. 541.
347 Anekdota Nansennél, Eskimoleben. 91. Az (európai) hótalpakra nem vo­
natkoznak a megszokott szabályok.
348 Vele is temetik el, lásd Boas: C. £. 580.
349 Vö. Rink: T. T. 30.; Turner, 105.; Boas: C. E. 541.
350 Rink: T. T. 28., 23.
351 Példák Halinál, Life with the Esquimaux. I., 250.

523
tekkel és betegekkel szemben tanúsítanak;352 ha nem tudják kö­
vetni vándordíján a családot, elhagyják őket.353
A téli jog egészen más. Az egyéni vagy szorosan véve családi
önzéssel szemben tág kollektivizmust találunk.
Már az épületekben megjelenik a közös háztartás. A hosszú
ház a benne lakó családok egyikének sem tulajdona, hanem az
egyesült housemate-eké. Közös költségből építik és javítgatják.354
Úgy tűnik, még a földterület kisajátítása is közös.
Ami a fogyasztási cikkeket illeti, a kollektivizmus, ahelyett
hogy a kis családra korlátozódnék, mint nyáron, az egész ház­
ra kiterjed. A vadat szintén a ház összes lakója közt osztják
szét.355 A szűk család saját gazdasága teljesen eltűnik. Sem az
elejtett vadból, sem a neki járó részből nincs joga saját haszná­
latra félretenni. A külső raktárak éppúgy, mint a lefagyasztott
és távoli rejtekhelyekről behozott zsákmány: osztatlanok. A ko­
rábbi és a frissen érkezett élelmiszereket a közös szükségletek
mértéke szerint osztják szét.356
A közösségi jog azonban a telepen még erősebb, mint a
hosszú házban. A nyár személyes és patriarchális jogaival
szembeni ellentét itt a leghangsúlyosabb. Először is, ott van a
telep által elfoglalt földterület osztatlan tulajdona: senki, még
házastárs sem telepedhet meg rajta a közösség hallgatólagos
jóváhagyása nélkül.357 A kashim - ahol megvan - természete­
sen ugyancsak közös helyiség.358

352 Lásd 474., 105. jegyzet.

353 Vö. a meséket Boasnál, E. B. L. 172., 202., 211., 239. stb.
354 Cranz, III., 3., 25.; Rink, 10., 23.; Holm, 83. skk.; Boas: C. E. 581. skk.;
Murdoch, 85.; Petitot: Monogr. xxxi.; Richardson: Polar Regions. 319.; Porter
(Woolfe): Rep. Alaska. 137.; Petroff: Rep. Alaska. 125.
355 Holm, 87.; Hanserdks Dagbog, 51.; Cranz, i. hely, vő. X., 7.; Dalager, i. hely;
Paul Egede: Efterretninger; Rink: T. T. 27. (kifejezetten kimondja, hogy ez a téli
telep rendje); Nansen: Eskimoleben. 91. skk. (átveszi Dalagert, és néhány téve­
dést tesz hozzá). A Smith-szorosban a javak közös birtoklása egyszerre látszik
általánosnak és kizárólag a Bopladsfoellerekre korlátozódénak, anekdota Ras-
mussennél, Nye Mennesker. 81.; Nordenskjöld: Den Andra stb. 503.; Boas: C. E.
577.; Hall: Life with the Esquimaux. II., 290.; Klutschak, 66.; Kumlien: Cont­
ributions. 18.; Petitot: Monogr. xxxii.; Porter, 103., 137., 141. stb. (Nelson és
Murdoch e kérdésben nem ad felvilágosítást).
356 Hanseráks Dagbog, 51.; Rink: T. T. 26., 27. skk. stb.
357 Rink: T. T. 26.; vö. Dalager, i. hely; Cranz, III., 3., 5. §; Egede: Perlustr. 91.;
Boas: C. E. 587. (az idegenek eseteire szorítkozik).
358 Nelson még azt is mondja, 285., hogy a kashimot egyazon törzs több tár­
suló családja is építheti, s ez erősíti barátságos érzelmeiket. Simpson: W.

524
 A fogyasztás kollektivizmusa még figyelemreméltóbb, mint
a hosszú házban. Vannak olyan törzsek, ahol a vadból nem­
csak éhínség idején, hanem bármikor, mindig mindenki kap.359
A téli élet így aztán egyetlen, véget nem érő közös lakmározás,
amire a bennszülöttek egymást hívogatják.360 Főként a valami­
vel nagyobb jószágokból, rozmárból, kisebb cetfélékből kere­
kedik mindig össznépi vendégség, s az elosztás a lehető leg­
egyformább. A megfeneklett vagy elejtett bálnát közösen dara­
bolják föl; az egész körzetet meghívják;361 mindenki annyit
vesz, amennyit csak bír, és különös szokás Grönlandon, hogy
az ilyesfajta koncolások során másnak okozott sérülést nem te­
kintik büntetendőnek.362
Ami az ingóságokat illeti, az egyének vagy a család hozzá­
juk fűződő jogai igen könnyedén eltörlődnek a közösség egy­
fajta lappangó és homályos jogával szemben. Ha valaki köl­
csönkér egy tárgyat, erkölcsi kötelessége visszaadni; vissza­
kérni azonban nem lehet.363 A visszaszolgáltatásnak magától
kell megtörténnie; s ha a holmi, akár a kölcsönvevő hibájából,
elveszett, nem kell pótolni.364Érthető, hogy ilyen körülmények
között ritka a lopás; csaknem lehetetlen.
Ez még nem minden. Főként Labradoron, Grönlandon és a
belső vidékeken általános szabály, hogy egy-egy család a ja­
vaknak csak korlátozott mennyiségével rendelkezhet.365*Ha
egy ház anyagi javai Grönlandon bárhol meghaladják a nor­
málisnak tekintett szintet, a gazdagoknak kötelességük adni a

Eskimo, 259. azt mondja, hogy a kashimok különálló egyének tulajdonai (vö.
Parry, 360.). Murdoch azt állítja, hogy ez nem így van, 427.
359 Boas: C. £. 577.; Hall: Second Voyage. 266.; Klutschak, 234.
360 Vö. Rasmussennél a Baffin-földi eszkimó történetével, aki azt mondja,
hogy az ő csoportja vezette be a Smith-öböl törzsénél a csontok kézről kézre
adásának áldozási rítusát, Nye Mennesker, 32.; Hall: Life with the Esquimaux. L,
170., II., 120.; Second Voyage. 226.; Lyon: Priv. Journ. 125., 127.
361 Rink: T. T. 29., vagy inkább a körzet egész népe jön magától, Dalager:
Grönlandske Relationer; (Barrow-fok), Murdoch, 438.
362 Rink: T. T. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez a bálnavadászat télen vol­
na, sem hogy az elpusztult bálnák ebben az évszakban szoktak partra vetődni,
egyszerűen csak azt gondoljuk, hogy ez a jog a kisebb cetfélékhez összegyűlő
közösség jogaihoz hasonlítható, amire pedig télen szokott sor kerülni.
363 Rink: T. T. 29. (Cranztól és Dalagertől vesz át, i. helyek).
364 Rink, uo.; vö. Nelson, 294.
365 Rink: T. T. 30. (Labrador); lásd Stearns: The Labrador. 256.; a középvidéki
eszkimókról Parry, 530.; Lyon: Private Journal. 302., 348., 349. (a megfigyelésben
van egy apró hiba, de az a megjegyzés, hogy az irigység a közösség érzése, tel­
jesen helytálló).

525
szegényeknek. Rink azt mondja, hogy egy-egy telep lakói ébe­
ren ügyelnek arra, hogy senkinek ne legyen többje, mint má­
soknak;366 ha ez előfordul, az önkényesen meghatározott több­
let azokhoz vándorol, akiknek kevesebbjük van. A halmozástól
való ilyetén iszonyodás a belső vidékeken is nagyon fejlett.367
Különösképpen megfigyelhető ez a rituális ajándékcserékben,
Sedna ünnepei alkalmával;368a halott ősök nevét viselőknek,369
meg a gyerekeknek,370 a vendégeknek371 stb. adott ajándékok­
ban. E rítus találkozása az északnyugati indiánok szokásaival
az alaszkai törzseknél az indián törzsek potlecséveW2 ha nyil­
ván nem is azonos, de ahhoz hasonló intézménybe torkollt.
E vidék falvainak többségében vannak valamiféle főnökök373
- akiknek a hatalma egyébként nemigen meghatározott -,
mindenesetre van néhány gazdag és befolyásos ember. A kö­
zösség azonban irigyli hatalmukat; és a főnök nem marad fő­
nök, a gazdag nem marad gazdag és befolyásos, ha időről idő­
re nem osztja ki javait. Csoportja jóindulata teszi lehetővé szá­
mára a felhalmozást, azt pedig osztogatással nyeri el. így aztán
felváltva élvezi vagyonát és vezekel miatta; a vezeklés pedig
az élvezet feltétele. Nelson még olyan főnökökről is említést
tesz, akiket meggyilkoltak, mert túl gazdagok voltak.374 Ezek­
nek a cseréknek, osztogatásoknak egyébként varázserőt tulaj­
donítanak: szükség van rájuk, hogy a vadászat gyümölcsöző
legyen; bőkezűség nélkül nincs szerencse.375 Ez a téli gazdasá­
gi köztulajdonosság figyelemre méltó párhuzamban áll a sze­
xuális köztulajdonossággal, s ismét azt mutatja, az erkölcsi
egység milyen fokára jut ilyenkor az eszkimó közösség.

367 Vö. Rink: T. T. 27.; Kunuk meséje stb.

368 Boas: C. E.
369 Lásd az 506. skk. oldalon idézetteket.
370 506., 244. és 245. jegyzet; főként Wrangell: Stat. Ergeb. 132.; Porter: Rep.
Alaska. 138., 141.
371 Boas: C. E. 605., E. B. L. 184.
372 Lásd lentebb, 529.
373 Az összehasonlítást megtette Porter (Weber): Alaska. 106.; Wells-Kelly:
English Eskimo Dictionary, 28.
374 Nelson, 303. skk.
375 Nelson, 305.; vö. Jacobsen: Reise. 281.
375 Hall kifejezetten azt mondja (Life with the Esquimaux. EL, 320.), s ez talán
minden elméletnél jobban magyarázná magát a potlecset is: „Az ajándékok
cseréje a javak bőségét eredményezi."

526
 Az egyik jogrendszer hatása a másikra

Bármennyire ellentétes legyen is e két erkölcsi és jogrendszer,

nem csak abban hatnak egymásra, hogy egyazon társadalmon
belül váltakoznak, és ugyanazok az emberek vesznek részt mind­
kettőben. Az eszkimó nem tud teljesen megszabadulni télire
azoktól a szokásoktól, látás- és cselekvésmódoktól, amelyek­
hez nyáron hozzászokott, és fordítva. Természetes, ha az er­
kölcsökből és intézményekből valami átkerül az egyik évszak­
ból a másikba, és viszont.
így hát a nyári szűk család nem törlődik el teljesen a hosszú
házban sem. Az itt összegyűlt különböző családok egyéniségük
egy részét megtartják. A ház mindenkié, közös, de mindenkinek
megvan benne a saját helye: a grönlandi házban közfalak vá­
lasztják el őket egymástól;37637a nyugati házban kinek-kinek meg­
van a saját fülkéje,-377a középvidéki eszkimók hókunyhóiban min­
denkinek van egy iglusarka vagy saját kicsi igluja,-378 mindenkinek
megvan a maga lámpása, amin az ételét főzi; bárki szabadon el­
hagyhatja a többieket vagy csatlakozhat hozzájuk, amikor az esz­
kimók elmennek téli szálláshelyükről vagy oda visszatérnek.379
Egy másik intézmény, aminek biztosan ugyanez az eredete,
az örökbefogadás.380 Az eszkimó az egyik olyan nép, amely az
örökbefogadás gyakorlatát a lehető legmesszebb vitte;381 ez vi­
szont nem lenne se lehetséges, se hasznos, ha egész évben tar­
tana a tél. Egyfelől az árva gyerekeket a nagy család egyenjogú
tagjaként az egész közösség nevelné, a szövegek és mesék382
viszont egész eszkimó földön épp ellenkezőleg, egybehangzó­
an írják le az árvák sanyarú helyzetét. Másfelől, ugyanezért, ha
376 Lásd föntebb, 479., 121. és 122. jegyzet. Minden szerző kifejezetten állítja,
hogy a családok teljesen függetlenek.
377 Vö. föntebb, 479. skk.
378 Vö. 483., 138. és 485., 151. jegyzet; a családok belső viszonyairól lásd Parry,
534.; Lyon: Private Journal. 351.
379 Ezzel szemben Cranz, III., 3., 25. § azt mondja, hogy a téli házba mindig
egyszerre tér vissza mindenki.
380 Az örökbefogadásról általában lásd Steinmetz, De Fosterage, Tijdschrift
der Ned. Gesells. voor Ardrijkskunde, 1891; jelzi az eszkimó tényállást.
381 Lyon: Priv. Journ. 303.; Peck: Life of Reverend Peck. 55. Hanseräk listái alap­
ján, amelyeket Holm közöl (183.), nyilvánvaló, hogy a családok zöme legalább
egy-két idegen elemet magába olvasztott ezen a módon.
382 Grönland: T. T. n° 7. stb.; Holm: Sagn og Fortaellinger stb. in Medd. X., n° 4.
stb.; Rasmussen: N ye Mennesker. 226.; Labrador: Turner, 265.; belső vidékek:
Boas: C. E. 602. stb., E. B. L. 309. skk.; Petitot: Traditions indiennes du Canada
Nord-Ouest. Paris, 1886,8.; Alaszka: Nelson, 510. stb.

527
a szűk család nem lépne időről időre a nagy család helyébe,
semmi értelme nem volna, hogy a gyermektelen házaspárok
törődjenek eljövendő sorsukkal, akár anyagi,383 akár erkölcsi
tekintetben; semmi szükségét nem éreznék tehát akár egy kis
rokon, akár idegen örökbefogadásának, öreg napjaikat, ké­
sőbb pedig lelkűk tiszteletét biztosítandó.384
Megfordítva, a téli család is reagál a nyárira, és az egyik er­
kölcse a másikéra. A hosszú házban az eszkimó meztelenül él;
és bár hideg van, meztelenül él a sátorban is, és ott is ismeret­
len bármifajta szemérmeteskedés.385 A vendégjog a nyári csa­
lád elszigeteltsége és individualizmusa ellenére igen széles
körű;386 ez kétségkívül az intenzív téli közös élet emléke. Egyes
esetekben a vendégnek még azt is felajánlják, ossza meg velük
a családi ágyat.387 Ez egyébként, úgy tűnik, elsősorban a téli
házbeli rokonokat vagy a telepi társakat illeti meg.
Ugyanilyen hatások figyelhetők meg a tulajdonjogot illető­
en. Alkalmunk nyílt már megjegyezni, hogy a hosszú házban
mindenki tulajdonosa marad saját lámpásának, takaróinak;
mindenkinek megvannak a maga ruhái és fegyverei. Ráadásul
az a mód, ahogyan a ház lakói közt elosztják a vadászzsák­
mányt, olykor magán viseli a nyári individualista jog bélyegét.
Itt388 maga a vadász végzi az osztást, s inkább úgy fest, mintha
nagylelkűen meghívná társait az osztozkodásra, semmint hogy
kötelező részüket adja ki. Másutt389 a vad tulajdonosát vagy az
osztozkodás rendjét olyan szabályozás határozza meg, ami
egyfajta kompromisszumot jelez a két szemben álló jog között:
például a fóka feje azé a szigonyosé, aki az utolsó vagy egyet­
len döfést tette; aztán jön a többi vadász, végül a rokonság. Má­
sutt épp ellenkezőleg, a housemate-ek abszolút jogát a zsák­
mány fölött semmi nem korlátozza stb.

383 A provider hiánya jelentős szerepet játszik az öregek életében, akik addig
kérhetnek élelmet gyermekeiktől, amíg a nyomukban tudnak maradni.
384 Vö. föntebb, 513., 274. jegyzet; Cranz, III., 4., 28. § arra utal, hogy Grönlan-
don előfordulva ez a jelenség vezetett az örökbefogadáshoz.
385 Pl. Hall: Life with the Esquimaux. II., 214., 219.
386 Dalager: Grönlandske Relationen 96.; Egede: Perlus. 88.; Cranz, III., 3., 25. §,
III., 4., 41. §; Lyon: Private Journal. 349.; Hanbury: Sport and Travel. 42. (asszo­
nyok felajánlása); Petitot: Grands Esquimaux. 142.
387 Vő. föntebb, 519. az állandó asszonycserékről, vö. Schanz in Porter: Alaska,
103. e csereberék eredményeiről.
388 Középső, keleti és nyugati vidék, föntebb, 521. skk. és jegyzetek; lásd Boas:
E. B. L. 116., vö. 211. jegyzet, egy mesében.
389 Grönland, föntebb idézettek, 523., 343. jegyzet.

528
 Ezek a viszontválaszok azt mutatják, hogy a kétféle életmód
hasonlóságai több ponton is különféle tovább élő szokásoknak
köszönhetők. Ezek nélkül az átfedések nélkül a két évszak
szembenállása még élesebb lenne, és minden úgy fest, mintha
az eszkimó társadalom minden önös vonása nyárról jönne; s
minden, ami közösségi, télről.
Bármit gondoljunk is azonban e szélsőséges különbségek és
kölcsönhatások jelentőségéről, a lényeg az, hogy az eszkimó
jogrendszer, a maga egészében, a kettős eszkimó morfológiá­
nak és csakis annak felel meg.

V
ÖSSZEFOGLALÁS

Az eszkimók társadalmi élete tehát két, világosan szembeállít­

ható és kettős morfológiájukat tekintve párhuzamos formában
mutatkozik meg előttünk. Kétségkívül vannak áttételek az
egyikből a másikba; a csoport nem mindig hirtelen tér vissza
téli szálláshelyére vagy megy el onnét; ugyancsak nem mindig
egyetlen és egyedüli család alkotja a kicsiny nyári tábort. Vég­
eredményben azonban, legalábbis általánosságban, az embe­
reknek kétféle csoportosulási módjuk van, s ennek a két cso-
portosulási módnak két jogrendszer, két erkölcs, kétféle csalá­
di gazdaság és vallási élet felel meg. A téli sűrű agglomeráció
valódi eszme- és érdekközösségével, a nagymérvű vallási és
erkölcsi gondolkodási egységgel szemben a nyári szétszéle­
déskori elszigeteltséget találjuk, társadalommorzsákat, szélső­
séges erkölcsi és vallási elszegényedést.
Látható, hogy a két egymásra következő és váltakozó civili­
zációt elválasztó minőségi különbségek főként a társadalmi
élet az esztendő két szakában rendkívül egyenlőtlen intenzi­
tásának mennyiségi különbségeiből adódnak. A tél az az év­
szak, amikor a roppantul koncentrálódott társadalom a for­
rongás és nyüzsgés krónikus állapotában van.390 Mivel az
egyének szorosabb közelségben élnek, a társadalmi akciók és
reakciók számosabbak, állandóbbak, folyamatosabbak; gon­
dolatok cserélődnek, érzelmek kölcsönösen erősítik és élénkí­
tik egymást; a csoport szüntelenül tesz-vesz, mindig minden­
kinek a szeme előtt van, jobban érzi önnön létezését, és az
390 Lásd azt a mesét Boasnál, E. B. L. 235., ahol minden éjszakát a kashimban
töltenek.
529
egyének tudatában is nagyobb helyet foglal el. Nyáron vi­
szont a társadalmi kötelékek meglazulnak, a kapcsolatok rit­
kábbak, kevesebb egyén között jönnek létre; a lelki élet lelas­
sul.391 Egyszóval az esztendő két időszaka között minden kü­
lönbözik, ami csak a társas ösztön intenzív időszaka, illetve
hervatag és nyomott fázisa közt különbözhet. Ez természete­
sen az eszkimó civilizáció egyik lényeges eleme, amely akkor
tűnik föl, amikor ez a civilizáció eléri fejlődésének csúcspont­
ját, a lehető legteljesebben valósul meg, ám eltűnik, ha a civili­
záció gyengül,392 s amely következésképpen ennek az egész
civilizációnak a függvénye.
A társadalmi élet tehát az eszkimóknál egyfajta szabályos
ritmusban zajlik. Az esztendő különböző szakaszaiban önma­
gában sem azonos. Van csúcspontja és mélypontja. Ám ha ez a
fura váltakozás az eszkimóknál jelenik is meg a legnyilvánva­
lóbb módon, nem csak az ő sajátosságuk. Az imént megfigyelt
tényben egy első ránézésre nem gyanítható általánosság rejlik.
Először is, az amerikai indiánok között létezik ugyanúgy
élő, önmagukban is jelentős társadalmaknak egy jókora cso­
portja. Ezek elsősorban azok a törzsek, ahol az úgynevezett
északnyugati kultúra az uralkodó:393 tlingitek, hajdák, kva-
kiutlok, ahtok, nutkák, sőt ilyenek a kaliforniai törzsek, a hu-
pák,394 a vintuk stb. Mindezeknél a népeknél szintén megtalál­
juk a nagyon nagy téli koncentrációt és a nagyon nagy nyári
szétszóródást, jóllehet e kettős szerveződésnek valójában nin­
csenek sürgető technikai vagy biológiai kényszerítő okai; s e
kettős morfológiának nagyon gyakran kétféle társadalmi rend­
szer felel meg. Ez a helyzet nevezetesen a kvakiutloknál;395 té­
len a nemzetség eltűnik, és egy egészen másfajta csoportosu­
lásnak, a titkos társaságoknak vagy pontosabban a vallási test­
vériségeknek adja át a helyét, amelyekben minden nemes és
szabad ember rangsorba rendeződik; a vallási élet télen zajlik,
a profán pedig nyáron, éppúgy, mint az eszkimóknál. A kva-
kiutloknak még egy nagyon találó mondásuk is van ennek az

391 A különbséget jelzi Carsensten: Arctic Life. 127.

392 Rink: T. T. 80. A házak számának megnövekedését Ryberg (föntebb, 467.,
68. jegyzetben i. hely) az európaizálódás útján tett haladásként értékeli.
393 Lásd általánosságban Niblack: The Indians of the Northwest Coast, Rep. U. S.
Nat. M us. 1888, II. fejezet.
394 Lásd lentebb, ismertetése, 202.
395 Boas: The Social Organisation and Secret Societies of the Kwakiutl, Report of the
U. S. Nat. M us. 1895; vö. Dürkheim, Année Sociologique, I., 336.

530
ellentétnek a kifejezésére.396 „Nyáron - mondják - a szent van
lent, a profán fönt; télen a szent van fönt és a profán lent."
A hupák hasonló változatokat mutatnak, amelyek hajdan va­
lószínűleg még erősebbek voltak, mint manapság. Az ata-
paszk csoport sok társadalma ugyanilyen jellegű, ez a jelleg te­
hát a legészakibb vidék törzseitől, az ingalikoktól és csilkoti-
nektől a mexikói fennsík navahó indiánjaiig megtalálható.397
Nem csak az amerikai társadalmak sorolódnak ebbe a típus­
ba. A mérsékelt vagy szélsőséges éghajlatokon, ahol az évsza­
kok hatása valóban érezhető, számtalan olyan jelenség van,
amely az imént tanulmányozottakhoz kapcsolható. Kettőt idé­
zünk, mert ezek kiváltképpen csattanós példák. Az egyik a
pásztortársadalmak nyári vándorlása Európa hegyeiben (ezek
a vándorlások jószerivel megfosztják a falvakat a férfilakos­
ságtól).398 A másik mintegy fordított jelenség, amely a budd­
hista szerzetesek életét szabályozta Indiában,399 s manapság,
amikor a buddhista szamghának már nincsenek hívei ebben az
országban, a vándor aszkéta életét még mindig szabályozza:
az esős évszak beköszöntekor a kolduló szerzetes felhagy a kó­
borlással, és visszatér a kolostorba.
Elég egyébként megnézni, hogy körülöttünk, a mi nyugati
társadalmainkban mi történik, hogy rátaláljunk ugyanezekre az
ingadozásokra. A városi élet körülbelül júliustól, a nyári kiraj­
zás következtében a vakáció folyamatos lelankadási periódusá­
ba lép, ami az ősz végén ér el a csúcsponthoz. Ekkor feltámad, és
folyamatosan növekszik júniusig, amikor ismét alázuhan. A fa­
lusi élet épp fordítva halad. Télen a vidék egyfajta kábulatba
merül; egyes pontokon az idényszerű vándorlások megritkítják
a népességet; mindenesetre minden kis családi vagy területi
csoport önmagába húzódva él; hiányoznak az összejövetelek al­
kalmai és lehetőségei; ez a szétszóródás időszaka. Nyáron vi­
szont minden megelevenedik; a földművesek visszatérnek a
földekre, az emberek kint élnek, állandó kapcsolatban egymás­
sal. Ez az ünnepek, a nagy munkák és a nagy mulatások idősza­
396 Boas, uo., 419.
397 Cosmos Mindeleff: Navaho Houses, 17th A nnual Report of American Bureau of
Ethnology, vö. Dürkheim, Année Sociologique, VII., 663.
398 A vlachok évszakonkénti vándorlásairól lásd Martonne részletes tanul­
mányát: La Moldo-Valachie stb. Paris, 1903,107.
399 Mahávagga, III., I skk. Lásd Oldenberg: Le Bouddha. 1. kiadás Paris, 1904,
360.); Vinaya Texts (Sacred Books of the East, XIII. kötet), 298. skk.; Kern:
Histoire du Bouddhisme dans Tlnde. II., 5., 42. és az idézett szövegek, M anual of
Buddhism, Grundritts der Indo-Arischen Philologie, 1899,42.

531
ka. A társadalmi élet e szabályos váltakozásait a statisztikai
számadatok is megjelenítik. Az öngyilkosságoknak, ami városi
eredetű dolog, az ősz végétől júniusig emelkedik a száma; az
emberöléseké viszont, ami falusi eredetű, a tavasz kezdetétől
nyár végéig nő, azután pedig csökkenni kezd.
Minden arra a feltételezésre visz tehát, hogy itt valószínűleg
egy igen általános törvénnyel állunk szemben. A társadalmi
élet az év különböző szakaszaiban nem marad ugyanazon a
szinten; hanem növekedő és csökkenő intenzitás, pihenés és
tevékenység, költekezés és visszapótlás egymást váltó és sza­
bályos fázisain megy át. Szinte azt mondhatnánk, a társadalmi
élet olyan erőszakot alkalmaz az egyén szervezetére és tudatá­
ra, amit csak bizonyos ideig képes elviselni, s eljön a pillanat,
amikor kénytelen lassítani és részben kivonulni belőle. Innen
ered az egyéni és a kollektív életnek, a szétszóródásnak és a
koncentrációnak az a ritmusa, amelynek példáit mostanáig vizs­
gáltuk. Még az a kérdés is fölvetődhet, hogy a tisztán idényjel­
legű hatások nem inkább főként alkalmi okok-e, kijelölve az
esztendőnek azt az időszakát, amelyikbe a két fázis egyike
vagy másika a legmegfelelőbben illeszkedik, semmint az egész
mechanizmus meghatározó és szükségszerű okai. A társas
életnek a teleket kitöltő hosszadalmas kicsapongásai után az
eszkimónak szüksége van egy kicsit egyénibb életre; az ünne­
pek és vallási szertartások közepette együtt töltött hosszú hó­
napok után szüksége kell hogy legyen profán létezésre; és
csakugyan, tudjuk, hogy boldoggá teszi a változás, ami követ­
kezésképpen egyfajta természetes szükségletre válaszol.400
A technikai okok, amelyeket bemutattunk, kétségkívül meg­
magyarázzák, milyen rend szerint követi egymást az esztendő
során ez a váltakozó mozgás; de meglehet, hogy a váltakozás,
ha másképpen is, de bekövetkeznék akkor is, ha ezek az okok
nem léteznének. Egy tény igazolni látszik meglátásunkat: ami­
kor egyes körülmények (nagy bálnahalászatok, nagy vásárok)
hatására a Behring-szoros és a Barrow-fok eszkimóinak nyá­
ron össze kellett gyűlniük, átmenetileg újra megjelent a ka-
shim.401 A kashimmal együtt viszont visszajött az összes szer­

400 Lásd azt a mesét, ahol az asszony örül, hogy elhagyhatja a telepet, s azon
panaszkodik, hogy túl sok látogatója volt, Rink: T. T. 189., s figyeljük meg
jacobsen boldogságát, amikor végre kikerül egy eszkimó téli ház állandó
nyüzsgéséből, Reise, 241.
401 Porter (Woolfe): Rep. Al. 137. (az Icy-foki törzs a Kay Pointnál); Murdoch,
80. (az imekpuni tábor, 1883).

532
tartás, az őrült táncolások, a lakomák és az össznépi asszony­
cserék, amiknek rendszerint helyet ad. Az évszakok tehát nem
közvetlen kiváltó okai az általuk meghatározott jelenségek­
nek; a társadalom sűrűségére gyakorolt befolyásuk révén hat­
nak, amit viszont irányítanak.
Amire egyedül az eszkimók életének éghajlati feltételei ad­
hatnak magyarázatot, az a két fázis ennyire kirívó ellentéte,
szembenállásuk élessége; ebből következik, hogy a jelenség
ennél a népnél könnyebben megfigyelhető; hogy úgy mond­
jam, szembeszökő; de nagyon valószínű, hogy másutt is meg­
van. Valamint ha ez a nagy, évszakonkénti ritmus a leglátvá­
nyosabb is, gyanítható, hogy nem ez az egyetlen, hogy vannak
mások is, amelyek kisebb kilengéssel ingadoznak minden egyes
évszakon, hónapon, héten, napon belül.402 Valószínűleg min­
den társadalmi funkciónak megvan a maga ritmusa. Egy pilla­
natig sem gondolunk arra, hogy ezeket a feltételezéseket kész
igazságokként tálaljuk, mégis úgy véljük, megérte kimondani
őket;403 mert komoly esély van rá, hogy az ellenőrzésük érde­
kében folytatandó kutatások nem maradnak terméketlenek.

Bármi legyen is e megjegyzés haszna, munkánkból egy másik

általános következtetés is kiderül, amely szintén megérdemli,
hogy figyelmünket ráirányítsuk.
Módszertani szabályként mondták ki, hogy a társadalmi élet
minden, erkölcsi, vallási, jogi stb. formájában anyagi alapjának
függvénye, s e szerint az alap szerint, vagyis az embercsoportok
tömegével, sűrűségével, formájával és összetételével változik.404
Mostanáig ezt a feltételezést néhány fontos esetben sikerült iga­
zolni. Ki lehetett mutatni például, mennyiben volt függvénye a
büntető- és a polgári jog fejlődése a társadalmak morfológiai
típusának;405 hogyan fejlődik vagy gyengül az individualista
meggyőződés a családi, vallási, politikai csoportok integrációjá­
nak vagy bomlásának függvényében;406 mennyire közvetlenül
402 Ebben az értelemben lásd Dürkheim néhány adatát, Le suicide, 100-102.
[Magyarul: Az öngyilkosság. 2. kiadás, Budapest, 1982.]
403 Hubert a közelmúltban az idő kapcsán eljutott a kollektív élet ritmusának
feltételezéséhez, ami magyarázatot adna a naptár kialakulására. L'ldée du
temps dans la religion et dans la magié, Rapports de l'Ecole des Hautes Études, 1905.
404 Dürkheim: Régies de la méthode sociologique. 3. kiadás, 137. skk. [Magyarul:
A szociológia módszertani szabályai. In: A társadalmi tények magyarázatához.
Budapest, 1978,21-160.]
405 Lásd Dürkheim: La division du travail social, több helyen.
406 Dürkheim: Az öngyilkosság. II., 2-4. fejezet.

533
tükrözi anatómiai felépítésüket az alacsony fejlettségű törzsek
mentalitása.407 Azok a megfigyelések és összevetések azonban,
amelyekre e különféle törvények támaszkodtak, mindig hagy­
tak helyet a kételynek, az pedig a fortiori átterjedt arra az általá­
nos elvre is, amit elsősorban kimondottunk. Hiszen ugyanak­
kor, amikor a morfológiai természetű változások létrejöttek, a
megfigyelő tudtán kívül másfélék is létrejöhettek, s a tanulmá­
nyozott jelenségek talán épp azoktól függenek. Az eszkimó tár­
sadalmak viszont egy olyan fajta tapasztalat ritka példáját szol­
gáltatják, amit Bacon „kulminánsnak" nevezett volna. Náluk
ugyanis pontosan akkor, amikor a csoport formája megváltozik,
egy csapásra láthatjuk átalakulni a vallást, a jogrendet, az erköl­
csöt is. Ez a jelenség pedig, ami olyan tiszta, olyan pontos, mintha
laboratóriumban szereznénk róla tapasztalatot, minden évben,
tökéletesen változatlanul lejátszódik. Mostantól tehát elmond­
hatjuk, hogy egy szociológiai állítást viszonylag bizonyítottnak
tekinthetünk; s így e munkának legalább az a módszertani hasz­
na meglesz, hogy megmutatta: egy rendkívül általános törvény
bizonyítására mennyivel alkalmasabb lehet egyetlen meghatá­
rozott eset elemzése, mint a felhalmozott megfigyelések vagy a
vég nélküli levezetések.

407 Mauss-Durkheim: Essai sur quelques formes primitives de classification.

Artnée Sociologique, VI. [Magyarul: Az osztályozás néhány elemi formájáról. In
Dürkheim: A társadalmi tények magyarázatához. Budapest, 1978,253-334.]
534
 I. tá b lá z a t - a K u s k o k w im f o ly ó k ö r z e te '

családok

családok
családok

lakosság
lakosság
lakosság
Falvak Falvak Falvak

házak
házak
házak
vagy telepek vagy telepek vagy telepek
Á th o z a t....................... 1773 134 355 Á th o z at........................ 3926 291 795
Aguliagam iut................ 94 7 15 In g e ra m iu t.................. 35 3 9 Mumtrekhlagamiut • • • • 33 4 6
A g u m ak ....................... 41 6 8 K alukhtugam iut............ 29 2 5 Napaimiut..................... 23 2 6
Ahgomekhelanghamiut • • 15 1 3 K ahm iut....................... 40 3 8 N apaskeagam iut............ 97 5 12
Ahgulakhpagamiut • • • • 19 2 4 K ailwigam iut................ 157 7 30 Noh-Chamiut................. 28 6 6
A hguliagam iut.............. 106 6 22 K altkagam iut................ 29 3 8 N ovokhtolam iut............ 55 3 11
A hpokagam iut.............. 210 11 44 Kanagam iut................... 35 3 8 Nunachanaghamiut • • • • 135 9 30
Ahguenach-Khlugamiut ■ ■ ■ 6 1 1 K a n a g m iu t................... 41 3 7 Nunavoknak-chlugumiut • 107 5 21
A kiagam iut.................. 97 7 20 K ashuhnam iut.............. 232 20 49 O h-hagam iut................. 36 4 9
Akiakchagm iut.............. 43 5 8 Kaviaghamiut................ 59 4 11 Quekhpagham iut............ 75 4 12
A nnovokham iut............ 15 1 2 K enagham iut................ 257 10 54 Quelelochamiut.............. 112 6 20
Apahichamiut................ 91 7 18 Kennachananaghamiut • • 181 8 29 Quiechlochamiut............ 83 7 16
A skinagham iut.............. 138 14 33 Kikikhtagamiut.............. 119 11 25 Quiechlochagamiut • • • • 65 6 17
A tchalugum iut.............. 39 6 9 Kinegnagam iut.............. 92 7 19 Q uilochugam iut............ 12 2 2
B e th e l ............................ 20 4 6 Kinegnagmiut................ 76 6 17 Quinhaghamiut.............. 109 6 20
Chalitm iut..................... 358 17 58 K l-changam iut.............. 49 3 9 Shinyagamiut................. 7 1 2
Chechinam iut................ 84 7 16 K lutag m iut.................. 21 2 6 Shovenagamiut.............. 62 4 14
Chimingyangamiut • • • • 40 2 7 Kochlogtogpagamiut- ■ • • 20 2 3 Tefaknagam iut.............. 195 10 33
Chokfoktoleghagamiut • • 18 2 4 K o lm a k o v s k y .................. 26 4 6 Tiengagham iut.............. 60 4 13
C h u lig m iu t.................. 32 3 7 K o o t............................ 117 8 22 Tulukagnagamiut............ 17 2 6
Chuligm iut fe lső ............ 30 2 7 Koot folyói telepek......... 74 6 16 Tuluksagmiut................. 62 4 14
D ununuk ........................... 48 5 15 Kuskohkagam iut............ 115 7 23 T unagham iut................. 71 5 14
East Point, n° 1 .............. 36 3 9 Kwichampingagamiut • • • 25 6 6 U gavigam iut................. 57 7 16
— n° 2 .............. 41 3 8 K w ig a m iu t.................. 43 6 9 Ugokhamiut................... 68 6 14
E kaluktalugum iut......... 24 2 7 Lagoon, n° 1.................. 30 3 7 U lokagm iut................... 27 7 7
E tohlugam iut................ 25 5 6 — n° 2 .................. 36 4 8 V in ih s a le ....................... 140 23 28
G ilakham iut.................. 22 1 3 L om avigam iut.............. 53 5 13 Woklchogamiut 19 1 4
Ighiakchagham iut......... 81 4 15 M um traham iut.............. 162 11 33
Á t v i t e l ......................... 1773 134 355 Á t v i t e l ......................... 3926 291 795 Összesen........................ 5681 434 1148
* Porter, Rep. Alaska, 164. o. 6. táblázat. Vö. e legkevésbé nyájszellemű vidék eszkimóinak nyájtermészetéről mondottakkal uo. 174. A házankénti 2,65 család túl
alacsony átlag, ha a számításból kihagyjuk Vinihsale ingalik falut; Bethelt, a missziós telepet; Kolmakovskyt, a kereskedőállomást egy nyári házzal, illetve azokat
a településeket, amelyek neve dőlt betűvel van szedve, s amelyek biztosan nem eszkimók.
 II. t á b l á z a t - a K u s k o k z o im k ö r z e t la k ó in a k é le tk o r a é s c s a lá d i á lla p o ta *
lakosság nőtlen/hajadon házas özvegy
kor
összes férfi nő összes férfi nő összes férfi nő összes férfi nő
1 év a la tti.................. 84 48 36 84 48 36 „
1-től 4 év esig .............. 739 380 359 739 380 359 „ „ „ „ „ „
5-től 9-ig.................... 651 323 328 651 323 328 „ „ ,, „ „ „
10-től 14-ig.................. 535 278 257 532 278 254 2 ,, 2 1 ,, 1
15-től 19-ig.................. 727 301 426 498 296 202 217 5 212 12 „ 12
20-tól 24-ig.................. 703 358 345 228 176 52 429 175 254 46 7 39
25-től 29-ig.................. 564 322 242 60 47 13 424 233 171 80 22 58
30-tól 34-ig.................. 404 207 197 12 11 1 319 177 142 73 19 54
35-től 39-ig.................. 316 160 156 „ „ „ 223 134 89 93 26 67
40-től 44-ig.................. 246 103 143 1 „ 1 171 78 93 74 25 49
45-től 49-ig.................. 246 131 115 2 2 ,, 151 94 57 93 35 58
50-től 54-ig.................. 163 81 82 „ „ ,, 88 55 33 75 26 49
55-től 59-ig.................. 107 56 51 „ „ ,, 59 37 22 48 19 29
60-tól 64-ig.................. 105 57 48 „ „ 53 42 11 52 15 37
65-től 69-ig.................. 20 10 10 „ ,, 12 8 4 8 2 6
70-től 74-ig.................. 7 3 4 „ „ „ 3 2 1 4 1 3
75-től 79-ig.................. 10 6 4 „ ,, 6 4 2 4 2 2
80-tól 84-ig.................. 8 4 4 „ „ 3 3 5 1 4
85-től 89-ig.................. 4 2 2 „ „ „ „ „ 4 2 2
90-től 94-ig.................. „ „ „ „ „ „ „ „ ,, „
95-től 99-ig.................. „ „ „ „ ,, „ „ „ ,, „
100-tól 104-ig................ 1 „ 1 „ „ „ „ 1 „ 1 „
Ö s s z e s ................ 5640 2830 2810 2807 1561 2160 12461067 1093 673 202 471
* Néhány adat, például egy 100 esztendős asszony, egyszerre igazolhatatlan és valószínűtlen. Másfelől Porter nem tett különbséget indiánok és eszkimók között,
ezt Petroff adataival egybevetve kiigazíthatjuk, Rep. A laska 13-15. pp.
 KARÁDY VIKTOR

UTÓSZÓ

Evvel a könyvvel az olvasó először veheti kézbe századunk

Nyugat-Európa-szerte legnagyobb hatású francia etnológus
gondolkozója, Marcel Mauss (1872-1950) írásainak reprezen­
tatív válogatását magyar nyelven. A szerzőt már az 1930-as
évek óta, amikor a francia etnológiai kutatás szervezeti alapjai
megszilárdultak, az időközben nagy hagyományúvá vált helyi
társadalom-antropológiai iskola1alapítójának tekintik. A válo­
gatás megjelenése óta az előszót író Claude Lévi-Strauss előd­
jének számít, hiszen a maussi örökség és a strukturalizmus kö­
zötti szellemi folytonosságot a Szomorú trópusok és a Struktu­
rális antropológia szerzője kifejezetten vindikálta magának,
anélkül azonban - köztudottan -, hogy személyesen közelebbi
kapcsolatban lett volna mesterével, akivel (saját bevallása sze­
rint) csak néhány alkalommal, futólag találkozott, vagy hogy
ennek számos részlet-elemzését (mint ez az előszó szövegéből
is kitűnik) ne kritikusan kezelte volna.
Bár egy-egy Mauss mű már eddig is olvasható volt magya­
rul2, mindenképp késeinek tekinthető ennek a reprezentatív
könyvnek magyarországi megjelenése - ha nem is elkésettnek

’ A század eleje óta az etnológiai diszciplína szakmai elnevezése igencsak

ingadozott maga az etnológia (melynek inkább elméleti, értelmező jelleget tu­
lajdonítottak), az etnográfia (mely inkább a leíró tudomány elnevezése volt), a
folklór (mely mindenfajta hagyományos népi kultúrkincs tanulmányozását je­
lentette) s a később angol-amerikai hatásra bevezetett s manapság általánossá
váló kulturális antropológia, illetve társadalom-antropológia között. A termi­
nológiai zűrzavart csak növelte, hogy a durkheimi szokásrendben, melyben
Mauss is osztozott, az „ősi", „eredeti", „primitív" vagy (későbbi szóhasználat
szerint) „archaikus" társadalmak vizsgálata éppúgy az oszthatatlan szocioló­
gia tudományos feladata volt, mint a nagy világcivilizációké vagy a modem
társadalmaké.
2 így a Francia szociológia című kötetben olvasható egy nagyobb részlet az
Imádság című nem publikált (de imprimált), s ennek következtében igen ke-

537
hiszen a szakmabéliek Mauss munkáit eredetiben vagy más
nyugati nyelveken évtizedek óta különböző cikkgyűjtemé­
nyek alakjában forgathatták.*3 A jelen válogatás eredeti anya­
gát közel fél évszázada, éppen a szerző halálának évében adta
közre Lévi-Strauss rögtön elhíresült előszavával, mely a mos­
tani fordításokat is bevezeti. Mauss tudományos jellegű publi­
kációinak zömét kitevő, addig teljesen szétszórt írásokat is (hi­
szen a szerző életében sohasem publikált könyvet, s tanul­
mánykötetet is csupán egyetlenegyet, ráadásul ezt is kiváló
barátjával és munkatársával, Henri Hubert-rel együtt) több,
mint negyedszázada, hogy e sorok írója három vaskos kötet­
ben közreadta. Összegyűjtött művei azonban közéleti publi­
cisztikájának csak kicsiny töredékét tartalmazzák, mivel ezek­
nek a pénzügyekre, a szövetkezeti mozgalomra, a szocialista
pártra és más aktuálpolitikai kérdésekre vonatkozó része ak­
koriban még javarészt feltáratlan volt, s ezeket az erős szociál­
demokrata elkötelezettséget sugárzó (tehát az adott politikai
helyzetben anti-bolsevista töltetű) politikai írásokat a szerző
családja a hidegháború éveiben nem is engedte nyilvánosság­
ra jutni.4 E gazdag s eleddig jórészt ismeretlen anyag kiadását
most tervezi egy párizsi kiadó. Az utóbbi évtizedekben a szer­
ző munkássága mind a francia, mind az angol-amerikai és né­
met nyelvű szaktudományban nemcsak a klasszikus szerzőt
megillető rendszeres utalásoknak, de egyre több kutatásnak is
tárgyát képezi. A legjobb összképet életéről (ha nem is művei­
ről) a montreali francia egyetem szociológus tanárának nem­
rég napvilágot látott könyve nyújtja, beleértve Mauss eddig se­
hol sem tárgyalt s igencsak széles körű közéleti-politikai te-
vénységét is.5

véssé ismert tanulmányból. (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

1971.130-160. A válogatás Ferge Zsuzsa munkája.)
3 Már Jászi Oszkár is nagyobb cikkben hívta fel a figyelmet a fiatal Mauss
egyik fő művére, az Eszkimó társadalmak évszakonkénti változásairól írt tanulmá­
nyára. Lásd A történelmi materializmus induktív igazolása. Huszadik Század,
1906. 274-286.
4 Lásd Oeuvres, 1. Les fonctions sociales du saeré, 2. Représentations collectives et
diversité des civilisations, 3. Cohésion sociale et divisions de la sociologie, Paris, les
Éditions de Minuit, 1968-1969. (Presentation de Victor Karady). A 3. kötet vé­
gén bibliográfia, név- és analitikus tárgymutató és a publikált szövegek össze­
foglalását is nyújtó tartalomjegyzék található.
5 Lásd Marcel Fournier: Marcel Mauss. Paris, Fayard, 1994. 844. A kötet vé­
gén található Mauss írásainak eddig legteljesebb jegyzéke. Lásd még Cent-
liyres, Pierre: Marcel Mauss (1872-1950), in W. Marshall (ed.): Klassiker der

538
 Mauss kései bevezetését a magyarországi szellemi piacra ta­
lán a helyi társadalomtudományok kifejlődésének sajátossá­
gaiban is lehet keresni. Arról természetesen nincs szó, hogy
írásai nem jutottak volna el már korán a nyugaton tájékozódó
olvasóhoz, akárcsak a századfordulón kialakuló francia szocio­
lógiai iskola többi szerzője. Az Európán kívüli hagyományos
társadalmakkal foglalkozó kevés szakíró - nyugati kollégái
nyomán - Mausst természetszerűleg számon tartották. Mindez
azonban a szerzőnek nem biztosíthatott jelentősebb visszhan­
got Magyarországon, mivel nálunk - Angliával, Hollandiával,
Belgiummal, de főképp Franciaországgal vagy akár Ameriká­
val ellentétben - a tradicionális népélet kutatása elsősorban
nem a tengerentúl „természeti népei" és a legtöbbször a nyu­
gati hatalmak által gyarmatosított allogén civilizációk felé, ha­
nem a kiépülő nemzetállam integráns részét képező, s tovább­
ra is fennmaradó, bár a városi típusú modernizációról „lesza­
kadó", helyi paraszti kultúra felé irányult. Míg a gyarmati
birodalmakkal rendelkező s korai iparosodásuk, gyors szelle­
mi modernizációjuk, valamint nemzetközi gazdasági és politi­
kai hegemóniájuk révén kultúrnagyhatalmakként is fungáló
nyugati országok értelmiségének társadalom-feltáró érdeklő­
dése igen régen (már a XVIII. századtól kezdve a hol „jónak",
hol „rossznak" minősített „vadakkal" való primer kapcsolat-
felvétel idején) felismerte az egzotikus civilizációk „másságá­
nak" ismeretelméleti fontosságát az emberiség fejlődési para­
digmáinak kidolgozása terén, addig a közép- és kelet-európai
társadalmak megfelelő szaktudósai (s ehhez a német kultúr­
kör nagy része is hozzátartozik) nem a „távoli közelségének",
hanem - ellenkezőleg - a „közeli távolságának" bűvkörében
fejlesztették ki a társadalom jelenségeinek értelmezését. Igaz,
nyugaton a paraszti kultúrhagyomány korábban bomlásnak is
indult, és - talán legkonkrétabban az 1871 óta végleg köztársa­
sági államformát választó Franciaországban - ennek akárcsak
tudományos ápolása a régi, feudális viszonyok iránti nosztal­
gia ideológiai ódiumával is párosult. így a huszadik század
hagyománybontó kísérleteiben a művészeti avant-garde hi­
vatkozási alapja is inkább lehetett a „néger zene" vagy a ke­

Kulturanthropologie. München, Verlag C. H. Beck, 1990. 171-198. A Durk-

heim-iskola szerepére nézve a francia etnológia intézményesülésében lásd
még saját munkáimat: Dürkheim et les débuts de l'ethnologie universitaire.
Actes de la Recherche en Sciences Sociales, 74, sept. 1988.23-32.; A literátus hagyo­
mány és a francia etnológia történelmi kezdete. Replika, 13-14. Június, 45-70.

539
let-ázsiai és afrikai maszkkészítők formavilága, mint például
Bartóknál vagy Kodálynál régiójuk falusi népköltészete. A ké­
sei találkozás a maussi „exotikus" témavilág és a magyar olva­
só között minden bizonnyal az itteni és a nyugati társadalom-
tudományos gondolkodás központi problémái között meglévő,
jelentőségében le nem becsülhető fáziseltolódással is magya­
rázható.
Ebből az eltérésből lehet kiindulni ahhoz, hogy Mauss mű­
ködésének főbb indítékait megértsük. Ehhez röviden vissza
kell azonban nyúlnunk intellektuális indulásának, pályaterve
kialakulásának körülményeihez. Különösen fel kell eleveníte­
ni ebben az összefüggésben a számára sajátosan sorsdöntő ro­
koni s egyéni emberi-szövetségi kapcsolatok és politikai nem­
zedékéhez való tartozás meghatározó élményét, mely persze
nem választható el az intézményesülésük szempontjából szin­
tén induló stádiumban lévő társadalomtudományok helyzeté­
től a századforduló francia egyetemi rendszerének közegében.
Mauss tudományos érdeklődésének kialakulása és munkás­
ságának irányvétele szorosan kötődik ugyanis az alapító Emil
Dürkheim (1858-1917) nevével fémjelzett francia szociológiai
iskola történelmi pályaívéhez. Mauss maga az 1871 után
(1918-ig) Németországhoz csatolt Elszász határvidékén, a ke­
let-franciaországi Vogézek egyik járási székhelyén, Epinalban
született, erős helyi „gyökerű" zsidó kiskereskedők leszárma­
zottjaként. A helyi főrabbi, Dürkheim apja, közeli rokon. Mauss
Dürkheim édes unokaöccse ugyanis, de rövidesen tanítványai
és követői között is a legelső. Mint legfőbb munkatársa, majd
később munkásságának sok szempontból továbbvivője, az ez­
úttal eléggé hálátlan utókor számára egyben a durkheimi mű
igazolójának, valóságos átmentőjének is tekinthető. Az őket
egymástól elválasztó, mintegy tizennégy évnyi korkülönbség
elég arra, hogy egyértelműek maradjanak közöttük a tekin­
tély-viszonyok, de nem túl nagy ahhoz, hogy kapcsolatuk sze­
mélyes-bizalmi jellege csorbát szenvedjen. Nagybácsi és uno­
kaöcs együttműködésében szellemi és életviteli habitusuk el­
térései miatt akadtak feszültségek. Dürkheim a köztársasági
éra első nagy egyetemi és politikai generációjának tagja. Alapí­
tó nemzedék ez, a teljes szekularizációt megvalósító Harma­
dik Köztársaság intézményeinek tulajdonképpeni megterem­
tője, melyet ennek megfelelő aszketikus beállítottság, szigorú
munkamorál, határozott teljesítményorientáltság, a polgári-li­
berális politikai rend feltétlen tisztelete, az intézményes méltó­

540
ságok elismerése s ezek elnyerésére való igény jellemez. Az
utánuk jövők beleszülettek a Köztársaságba, kapcsolatuk az új
berendezkedéssel lazább, olykor ezt „balról" megkérdőjelező
vagy meghaladni kész jellegű, különösen az 1880-as és 1890-es
évek korrupciós ügyei és a Dreyfus-ügy által kiváltott politikai
válság után. Az idősebbek szigorúan polgári életvitelét és er­
kölcsi beállítottságát, a republikánus állammal való egyértel­
mű azonosulást, valamint az egyetemi karrier követelményei­
nek való maximális megfelelést ők szívesebben váltják fel sza­
badabb életmóddal, parttalanabb tudományos és ideológiai
útkereséssel (nevezetesen a szocialista mozgalom felé), több­
irányú szellemi érdeklődéssel, gyakoribb külföldi tanulmány­
utakkal s általában utazással, kötetlenebb kapcsolattartással
mind a magán-, mind a tudományos életben. Mauss tipikus
tagja ennek az új nemzedéknek. Konfliktusai Durkheimmel,
melyről levelezésük bőven tanúskodik, leggyakrabban a pá­
lyaépítéssel s a szellemi munkával kapcsolatos elképzeléseik
és normáik eltéréseire vezethetők vissza.
Dürkheim pályája klasszikus, létrafokait a legmagasabb el­
érhető egyetemi titulusok és pozíciók jelzik: idejekorán való
bekerülés a bölcsész-elit exkluzív képzőintézetébe, a híres Ulm
utcai Écola Normale Supérieure-be, állami tanári versenyvizs­
ga (agrégation), mégpedig a bölcsészkarok szakmai hierarchiá­
jának csúcsán lévő filozófiából, korai doktorálás („államdok­
tori" rang - minden hagyományos egyetemi tanárság előfelté­
tele), gyors emelkedés az egyetemi szamárlétrán, először a
vidéken ekkoriban a legmodernebbnek számító bordeaux-i
bölcsészkaron, majd a köztársasági reformok által radikálisan
felújított (és újjáépített) Új Sorbonne-on. Dürkheim briliáns
karrierje, mint ismeretes, egyben az új társadalomtudomá­
nyok (szociológia, neveléstudomány) bevezetését is jelentette
a francia bölcsészképzésbe. Mauss ezzel szemben nem kerül a
Normale-ba, hanem nagybátyja szigorú felügyelete alatt Bor-
deaux-ban készül fel filozófiai szakdiplomája elnyerésére. (A fi­
lozófia e korban már elnyerte gyűjtőszak jellegét, melyet máig
megtartott, mintegy a francia bölcsészképzés rendszerének
egyedülálló sajátsága gyanánt. A tulajdonképpeni társadalom-
tudományos szakoktatás meghonosítása előtt, mely tulajdon­
képpen csak a II. világháború után bontakozik ki teljességé­
ben, Dürkheim és kortársai korai erőfeszítései ellenére min­
denfajta embertudományos pályához majdnem kizárólag a
filozófia jelentette az előkészítő tanulmányi ágat.) Mauss ez­

541
után nem kezd el a korabeli elvárásnak megfelelően középis­
kolában tanítani (mint ahogy ezt még nagybátyja is tette) azzal
a reménnyel, hogy később egy vidéki bölcsészkaron folytat­
hatja pályáját. Először ösztöndíjakkal, illetve családi segítség­
gel külföldön időzik - Angliában és Hollandiában -, majd Pá­
rizsban képezi tovább magát céltudatosan társadalomtudóssá.
A modern európai nyelvekben tökéletesíti magát, szanszkritul
tanul, és beleássa magát a nemzetközi vallástörténeti és etno­
lógiai irodalomba. Mellesleg részt vesz Dürkheim nagy hatású
műve, az Öngyilkosság (1897) statisztikai anyagának összeállí­
tásában, és a legelejétől a durkheimi szociológia alapító mű­
hely-évkönyvének, az Année sociologique-nak (1898) főmunka­
társa. Az Année Dürkheim életében kiadott első sorozata (12
kötet 1989 és 1913 között) mintegy 10 000 oldalának közel ne­
gyede Mauss tollából származik, aki nagybátyja után a neve­
zetes társadalomtudományos kritikai recenzió-gyűjtemény mesz-
sze legtermékenyebb szerzője. 1901-től Párizsban az egyetemi
pálya szempontjából ugyan marginálisnak számító, viszont az
egyetlen kizárólag kutatásra és kutatóképzésre fenntartott in­
tézményben, az Ecole Pratique des Hautes Études ötödik részle­
gében vesz át egy szerencsésen épp megüresedett (de gyengén
fizetett) oktatói állást. Oktatásának hivatalos tárgya „civilizá­
ció nélküli népek vallástörténete". Itteni tanítását később kom­
binálja az egyetemi intézményrendszeren belül hasonlóan
periferikus, de tekintélyes intézményekben való tanári tevé­
kenységgel. 1926-tól a Sorbonne-on, az akkor saját közremű­
ködésével alapított össz-egyetemi Etnológiai Intézetben „leíró
etnológiából" tart bevezető kurzust, majd 1931-től a magas
presztízsű állami szabadegyetemen (mely azonban semmifajta
diplomára nem készít fel), a College de France-ban a számára ki­
alakított szociológia tanszék keretében oktat.
Atipikus s a tulajdonképpeni egyetemi karrieren kívüli pá­
lya ez, mely a huszadik század második felében, az elsősorban
alapkutatásra beállított francia intézményhálózat (mely Nyu-
gat-Európában párját ritkítja) széles körű kiépülésével válik
majd példássá. Az 1868-ban négy részleggel megalapított École
Pratique ennek a hálózatnak tulajdonképpen funkcionális pro­
totípusa. A második császárság liberális és reformer szakmi­
nisztere, Victor Duruy által kezdeményezett intézmény a német
egyetemek kutatási eszményét kísérelte meg, eredményesen,
az akkoriban még reformálhatatlannak ítélt francia fakultás­
rendszer mezsgyéjén elültetni. Az egyházi befolyás ellen har-

542
coló köztársaság-párti parlamenti többség ehhez 1885-ben állí­
totta fel - a nyilvános egyetemeken éppen felszámolt katolikus
teológiai karok helyébe - az École ötödik, a „vallástudomá­
nyoknak" szentelt részlegét. Mauss oktatópályája tehát egy­
részt szorosan a szekularizáció iránt elkötelezett köztársaság
„valláskritikus", illetve az „objektivista" vallástudományt gya­
korló intézményéhez kötődik, másrészt egy új típusú, elsősor­
ban a tudományos munkára (s nem a hagyományos bölcsész­
kari tanárképzésre vagy a szabadbölcsészek reprodukciójára)
beállított kutató karriertípusát vezető be. Ugyan az egyetemi
fakultások napóleoni rendszerének reformja, melyet a köztár­
sasági párt már tényleges hatalomra jutásának másnapján,
1878 óta szorgalmazott, hosszú távon sikeresnek bizonyult, a
Mauss pályájával is fémjelzett intézmények jogörököseinek
tudományos hegemóniája napjainkig fennmaradt. Szerzőnk
pályaképe így a francia tudományosság szerveződésének mo­
dern paradigmáját - a professzionális, de „szabad" kutató tí­
pusát - is illusztrálja.
Talán innen az életmű torzó jellege, széttagoltsága, az össze­
foglaló szintézisek hiánya, a kutatói érdeklődés megosztottsága
és sokfélesége, de egyben enciklopédikus jellege is, melyet a ha­
talmas mennyiségű recenzió és a mindig nagy tömegű tudomá­
nyos referencia-köteg bizonyít. Ha Mauss nem írt is könyveket,
egyes tanulmányai (így a kötetben szereplő „Tanulmány az
ajándékról") könyvnyi terjedelműek. Legelső cikke (egy vallás-
történeti könyv kritikus bemutatása) hatvan oldal, és későbbi
könyvbeszámolói közül számos oldalszáma meghaladja az egy-
kéttucatnyit. Ez az odaadó elmélyedés a korabeli társadalomtu­
dományos irodalomban minden bizonnyal összefügg a periféri­
kus karrier biztosította szabadsággal, de főképp a durkheimi
tudomány-tervben meghúzódó totalizólo szándékkal, és -
ahogy ellenfelei fogalmaztak - „szociológiai imperializmussal"
is. Mint a társadalomtudományok összegzésére hivatott disz­
ciplína, az emberföldrajz, az etnográfia, a folklór, a társadalom-
statisztika, a demográfia, a vallástudomány, a pedagógia, a tö­
meg- és társadalom-lélektan - eredményeiből táplálkozik, ugyan­
akkor, amikor sajátos elemzési módszereivel ezeknek egyedi
megvilágítást is biztosít, megfigyeléseiket újfajta, „társadalmi"
összefüggésbe helyezvén. Ez a megközelítés új típusú szakoso­
dást kívánt a szociológia művelőitől, melyben a tematikus spe­
cializáló ötvöződik a durkheimi pozitivista szellemű tudo­
mányelmélet és társadalomfilozófia igényeivel.

543
 így jutott Maussnak a francia szociológiai iskolában az ar­
chaikus társadalmak szakértőjének a szerepe. Stratégiai fontos­
ságú volt ez a pozíció. A durkheimi életműben 1895 körül fordu­
lat állt be a vallásszociológia, majd (Lévi-Strauss megfigyelése
szerint) 1898-tól sajátosan a törzsi szervezetű népek hitéletének
tanulmányozása felé. Ekkor fejlődött ki társadalom-felfogásá­
ban egyrészt a vallás funkcionális primátusának elmélete, mely
szerint minden lényeges társadalmi funkció (a gazdaság, a jog­
rend, a technológia, a demográfiai újratermelődés, a csoport
térbeli és számbeli „morfológiája", az esztétikai kultúra stb.)
„eredetileg" rituális beágyazottságú volt, másrészt az a kon­
cepció, hogy a „primitív" kultúrák az emberi történelem „fejlő­
désének" korábbi, esetenként legkorábbi állomásait képviselik.
A jelenkorban még megfigyelhető „primitív" civilizációs sajá­
tosságok a „fajfejlődés" ősi alakjainak legalább „túlélő" tanúbi­
zonyságai (survivances), és egyben a modem társadalmak komp­
lex intézményeinek „legegyszerűbb" megtestesítői (melyekből
ezek történelmileg kifejlődtek volt).
Ez az elméleti kiindulópont legalább két fontos következ­
ménnyel járt. Egyrészt a korabeli afrikai, amerikai és ausztrá­
liai etnológiai kutatások szellemi hozama az archaikus népek
hitéletéről és hiedelemrendszerérői egyszerre az egész társa­
dalomfejlődés kulcsává minősült át. Másrészt, éppen ezért, a
durkheimi társadalomképben és kutatási gyakorlatban telje­
sen feloldódott a korabeli történelmi diszciplínákat oly erősen
jellemző választóvonal, a „magas" (nevezetesen írásos) kultú­
rák és a szájhagyományt követő „primitívek" között. Mauss is
azzal a megállapítással kezdi hivatalosan a „civiliáció nélküli
népek vallástörténetéről" elnevezett kurzusát az École Pra­
tique-on, hogy „»civilizáció nélküli« népek nincsenek. Csak
különböző civilizációval bíró népek vannak. A »természeti«
ember feltételezését végképp fel kell adni."6 Ha a társadalom-
tudomány tárgyai - legyenek ezek „egyszerűbb" vagy komp­
lex társadalmak - tulajdonképpen mindig azonos elvek szerint
működnek, a rájuk vonatkozó tudományos vizsgálódás mód­
szereinek is egységesnek kell lenniük. így Mauss és a Dürkheim
iskola csak a szociológiát ismeri el tulajdonképpeni értelmező
társadalomtudományként. Etnológiáról, etnográfiáról vagy folk­
lórról külön nem is beszélnek (ilyen ketagóriák teljesen hiá­
6 L'enseignement de l'histoire des religions des peuples non civilisés á
l'École des hautes études. Legón d'ouverture (1902). In: Oeuvres, I, 489-491;
Oeuvres, II, 229-232; Oeuvres, III, 365-371.

544
nyoznak például az Année gondosén kimunkált téma-rácsá­
ból), hacsak mint pusztán leíró, „tényeket" szolgáltató, empiri­
kus vizsgálódási formák gyantánt nem.
A durkheimi elmélet alakulását Mauss műveiben is tetten le­
het érni. Az 1899-ben Hubert-rel közösen megjelentetett Tanul­
mány az áldozatról78még kizárólag a két keleti magaskultúrából
- a hinduból és az óhéberből - meríti anyagát, mivel a szerzők
kételkednek az etnográfiai források megbízhatóságában. Mauss
későbbi tanulmányai, így a jelen kötetben is szereplő s szintén
Hubert-rel közös munka a Mágiáról, s egy ezzel párhuzamosan
publikált esszéje A mágikus hatalom forrásairól az ausztráliai tár­
sadalmakban8 (mindkettő 1904-ből), majd a torzóként fennma­
radt esszé az imádkozás archaikus változatairól (1909)9 (me­
lyet eredetileg államdoktori tézisének szánt, de sohasem zárt
le) már messzemenőleg felhasználják az újabb és régebbi etno­
lógia eredményeit. Igaz, időközben főleg az ausztráliai, óceá­
niai és amerikai néprajz tanulmányozásában valóságos tudo­
mányos forradalom zajlott le, melyet a századforduló éveiben
többek között Alfred Haddon beszámolója az új-guineai Tor-
res-szoros-menti expedícióról, Baldwin Spencer és F. J. Gillen,
valamint Carl Strehlow munkái az ausztráliai bennszülött kul­
túrákról és Franz Boas kutatása az északnyugat-kanadai indiá­
nokról fémjeleznek. Ez az első professzionális etnológus nem­
zedék, mely hosszú terepmunkával pontosan regisztrált, hiteles
megfigyelések tömegét bocsátja az „értelmező" szaktudomány
rendelkezésére az archaikus kultúrák hiedelemrendszeréről és
társadalomszervezetéről. Ez a körülmény, melynek az Année
erős visszhangot ad, döntő szerepet játszik abban, hogy Mauss
a valláselmélet szaktudorává válik, de abban is, hogy Dürk­
heim közvetlen tudományos munkatársa (és nemegyszer tény­
leges társszerzője) is lesz, amennyiben közösen vállalkoznak a
„szociológiai iskola" tematikus fővonulatának, a társadalmi
alapfunkciók között a hitvilág működési elveinek feltárására.
Bármily központivá váltak érdeklődési körükben az archai­
kus kultúrák, Mauss és pályatársai mind csak dolgozószobá­
jukban művelték az etnológiát. Mauss maga egyszer volt egy
protokolláris marokkói utazás keretében „terepen" (s erről egy

7 Essai sur la nature et la fonction du sacrifice. In: Oeuvres, I, 93-307.

8 L'origine des pouvoirs magiques dans les sociétés australiennes. In: Oe­
uvres, II, 319-369.
9 La priére. I. Les origines. In: Oeuvres, 1.357-477. Lásd még az imádság tá-
gabb témájára vonatkozó tanulmányokat uo. 478-548.

545
rövid publikációban meg is emlékezett), azonban a nagy euró­
pai könyvtárak közelségét sohasem adta fel a terepmunka
kedvéért. Ennek ellenére a terepre kívánkozó tanítványait erő­
sen támogatta, sőt számukra részletes utasításokat is dolgozott
ki az 1930-as években, valóságos ajánlott megfigyelés-kataló­
gust, kutatásaik megkönnyítésére. Az empirikus etnológia ké­
sőbbi nagyjainak legtöbbje (Griaule, Lévi-Strauss, Dumont,
Devereux, Dieterlen, Paulme stb.) mesterének vallotta ezt a
szobatudóst. A paradoxont két szempontból érthetjük meg.
Egyrészt Mauss fiatal korában (az I. világháború előtt) az egye­
temi oktatók terepmunkáját nemhogy semmiképp nem támo­
gatták intézményesen (s így anyagilag sem), de ilyenre tanítási
kötelezettségeik még lehetőséget sem hagytak. Másrészt a ko­
rabeli felfogás még megengedte a megfigyelés, az empíria
szakemberei és az elmélet-alkotók, az értelmező szakemberek
kettősségét.
Pályaindulásának ezek a meghatározói egész életműve ala­
kulására hatnak, bár - mint e kötetben is szereplő későbbi
munkái bizonyítják - vizsgálódásainak köre fokozatosan eltá­
volodott a szűk értelemben vett vallásetnológiától, illetve nagy­
bátyja halála és az I. világháború egzisztenciális erőpróbája
után messzemenőleg meghaladja ezt. Ez a fejlődés munkássá­
gában lépésről lépésre nyomon követhető, részlegesen még a
jelen kötet lapjain is. Az itt olvasható munkákat ugyan Lévi-
Strauss saját érdekeltségének megfelelően először egy, illetve
később, kettő kivételével10 Mauss későbbi, 1919 utáni termésé­
ből válogatta. A mágiáról (1904) és az eszkimó társadalmakról
(1906) szóló tanulmányok viszont egész korai munkásságának
illusztrálására is szolgálhatnak.
A nagybácsi égisze alatt születő nagylélegzetű cikkek mind
alapozó jellegűek. Egyrészt a rítusokban konkretizálódó vallás­
gyakorlat egyes elemeinek - az áldozás, a mágia, az ima - társa­
dalmi funkcióit vizsgálják a hagyományos kultúrák hiedelem-
világának tükrében, másrészt az ismeret és a tudat kategóriái­
nak összefüggéseit keresik az archaikus társadalmak más
jellegű működési mechanizmusaival. Elméleti alapfeltevéseik
és eljárásmódjuk mind a durkheimi civilizációkból nyert nagy­
számú megfigyelés, „társadalmi tény" összehasonlító elemzé­
sén s a segítségükkel történő induktív elméletalkotáson alapul.
Mind a problémakör „előzetes meghatározása,", mind a felhal­

10 Az Eszkimó társadalmak évszakonkénti változásairól szóló tanulmányt a

cikkgyűjtemény csak az 1966-os 3. kiadástól kezdve tartalmazza.

546
mozott „tények" egymással való szövegkritikai összevetése a
tudományos megismerés céljai szerinti kiválasztás, illetve konst­
rukció eredménye. A „bennszülött magyarázatok" maguk is
magyarázatra utaltatnak a felhasznált „tények" sorában.
Elsődleges munkahipotézisként szolgált az, hogy a vallás
„társadalmi dolog" nemcsak annyiban, hogy a nyilvános köz­
élet része, hanem elsősorban azért, mert elengedhetetlen funk­
ciót tölt be a csoportok kohéziójának fenntartásában. Éppen
ezért a durkheimi koncepcióban a vallásosság minden szerve­
zett társadalom velejárója. Gyakorlása a közösség tagjai szá­
mára kötelező, s a kollektív tapasztalás mezőjének felosztása a
szakrális és a profán kategóriák pólusai között minden társa­
dalom valóságképének velejárója. Az istenségnek való áldo­
zásban a társadalom mintegy önmagát ünnepli. A hitélet ilyen­
fajta „szociologizálása" természetesen nemcsak a teológusok
érthető tiltakozását váltotta ki, de ellentmondott a vallásosság
eddig dívó lélektani magyarázatainak - mely szerint a hit
egyéni, az emberrel mintegy „veleszületett" szükségleteket
elégít ki - , sőt kiváltotta némely szekularizációra beállított po­
zitivista gondolkodó ellenérzését is. Ez utóbbiaknak nehezére
esett elfogadni azt az elgondolást, hogy az elvilágiasodásnak a
XIX. század folyamán oly sorsdöntőnek ítélt folyamata nem a
szellemi modernizáció végső stádiuma, s hogy a laikus köztár­
saság maga is - például a nemzet, a közösségi szimbólumok
(zászló stb.) az egyén s az emberi jogok szakralizációja révén -
újfajta kollektív hitrendszer forrása. A vallásosság és a vallás­
gyakorlat elemeinek társadalmilag funkcionális elméletével
Mauss, Dürkheim nyomán, a korszerű történelmi vallástudo­
mány megalapozásához járult hozzá.
Egyes korai munkái azonban éppen a vallásosság ősi funkciói­
nak kutatása révén úttörő kezdeményezést is képeztek az ész,
a megismerés és a tudás formáinak szociológiai értelmezésére.
Mauss tudásszociológiái kísérletei szintén Dürkheim intuícióit
követték, s a gondolkodás kategóriáinak társadalmi gyökereit
kísérelték meg tisztázni. Már az 1896-ban közzétett első na­
gyobb tanulmánya „a büntetőjog eredetéről" (Steinmetz köny­
ve nyomán)11 egy korábbi durkheimi megállapítást illusztrál
arról, hogy a jogfejlődés kezdetén a legtöbb jogi szankció vallá­
si-rituális jellegű. így a jogfejlődésben oly fontos szerepet ját­
szó büntetés elve társadalmi konszenzuson alapul. A mágia ál­

11 La religion et les origines du droit pénal d'aprés un livre récent. In:

Oeuvres II, 651-698.

547
talános elméletét bemutató s e kötetben is szereplő esszé egyik
tematikus súlypontját az okság kategóriáinak ősi formája ké­
pezi, melyet a szerzőpáros számos archaikus kultúra erő-kép­
zetében vél megtalálni. Némely óceániai civilizációk mana fo­
galma, a héberek godeshe, az iroki indiánok orendája, az algon-
kinok manitu]a mind olyan hajtóerő, hatékonyság, képesség,
tehetség szinonimája, mely a mágia hatásosságát is megala­
pozza, ugyanakkor, amikor mindenfajta, a közösség által elis­
mert hatalom forrása is. A mágikus hatalom éppúgy a kollek­
tíva véleményén, a mágikus erőbe vetett hitén nyugszik, mint
ahogy a szellemi élet egyéb kategóriái. így Maussék szerint,
bármily „illogikusnak" vagy (a neves kortárs társadalomfilo­
zófus, Luden Lévy-Bruhl javasolta kifejezéssel) „prelogikus-
nak" is tűnnek a mágia működési elvei, a mágiában meg lehet
találni a kollektív elképzelések rendszerének ősi formáját, me­
lyek azóta az emberi gondolkodás alapjaivá váltak. Ez a már
némely, a szerzőkhöz közel álló kritikus által is merésznek ítélt
és megkérdőjelezett általánosítás a durkheimi tudásszocioló­
gia fő tételének egyik első radikális megfogalmazását nyújtotta.
Az így megnyitott elméleti rést azonban egy sor oknyomozó
részkutatás szélesítette. Ezek közé tartozott Mauss és Dürk­
heim híres tanulmánya Az osztályozás néhány elemi formájá­
ról (1903),12 melyben a szerzők a térbeosztás s a tájékozódás
kategóriáit (égtájak stb.) az archaikus törzsi szervezet morfoló­
giájával kapcsolják össze. Hubert az időfogalom (naptárak
stb.) rituális és mágikus, azaz társadalmi eredetét vizsgálta ab­
ban a munkájában, mely Mauss-szal közös tanulmánygyűjte­
ményükben13 is helyet kapott.
Végül Mauss egy tanítványával, Henri Beuchat-val közösen
adta közzé a kötetben is közölt s már első megjelenésekor nagy
visszhangot keltő vizsgálódásait az eszkimó társadalmak év­
szakok szerinti életritmus-változásairól (1906). E kísérleti
jellegű kutatások mögött a társadalomnak mint működő tota­
litásnak a feltevése húzódik, melyben a mentális állapotok és a
társadalom tagjai által birtokolt tudás szervező elemei a „kol­

12 De quelques formes primitives de classifications. Contribution ä 1'étude

des représentations collectives. In: Oeuvres II, 13-89. Magyarul: Dürkheim,
Émile-Mauss, Marcel: Az osztályozás néhány elemi formája. In: Dürkheim,
Emil: A társadalmi tények magyarázatához. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyv­
kiadó, 1978.253-334.
13Melanges d'histoire des religions. Paris, Alcan, 1909. Hubert nevezetes cikke:
Etude sommaire de la représentation du temps dans la magié et la religion.
548
lektív tudat" produktumai gyanánt szoros egységben fonód­
nak össze, a közösség életének gazdasági, ökológiai, demográ­
fiai, vallási és egyéb körülményeivel. Ez az alapvető tétel
későbbi munkáinak, így az „Ajándék" szociológiájának is ren­
dező elve marad.
Az I. világháború azonban a „szociológiai iskola" tagjainak
életében is súlyos törést okoz úgy, hogy a béke helyreállításá­
val Mauss pályája sok szempontból új sínekre kerül. Az Année
kiadása több mint egy évtizedig szünetel 1913 után. A csoport
fiatalabb tagjai s közöttük a legígéretesebbek - így Mauss ta­
nítványa, Robert Hertz és maga Dürkheim egyetlen fia is - a
lövészárkok áldozatai lesznek, akárcsak kortársaik magas há­
nyada. (Az École Normale 1914-es és azt megelőző évfolyamai­
nak nem kevesebb, mint egyharmada elesik.) A többiek nagy
részét mozgósítják, s koruk szerint hol a fronton, hol a hadtáp
szervezeteiben töltenek éveket. Mauss ugyan koridős, mégis
bevonul önkéntesként, és 1914 augusztusától a háború végéig
a fronton szolgál, ha nem is az első vonalban: nyelvtudása ré­
vén az angol, majd az ausztrál csapatokhoz beosztva tolmácsi
minőségben.
Dürkheim 1917 novemberében 59 éves korában meghal, így
Maussra hárul nagybátyja szellemi örökségének ápolása, s a
„szociológiai iskola" irányítása. Óvatos, pragmatikus, az ob-
jektivista társadalomtudomány iránt továbbra is elkötelezett,
de a durkheimi „doktrínákhoz" csak szelektív módon hűsé­
ges, ugyanakkor az újítások felé nyitott „örökös" lesz. Hatha­
tósan járul hozzá 1925-ben az Année új sorozatának beindításá­
hoz, de a kísérlet a már teljességében nem is imprimált második
évfolyammal kudarcba fullad. A nagy kollektív vállalkozást
csak az 1930-as években sikerül részlegesen újjáéleszteni az
Annales sociologiques immár nem évenként megjelenő temati­
kus számaival, Viszont az etnológia egyetemi intézményesülé­
sének döntő lépése a Mauss, Luden Lévy-Bruhl és a fizikai
antropológus Paul Rivet által alapított Etnológiai Intézet a Sor­
bonne keretében, mely 1927-től mind a humán bölcsészkar,
mind a természettudományi kar hallgatói számára először biz­
tosította a szakvizsga lehetőségét. Az Intézet egyben az új, fő­
képp Mauss szárnyai alól kikerülő s terepmunkára beállított
fiatal etnológusok képzésének melegágyául szolgált ösztöndí­
jaival, kutatási támogatásaival. Míg Mauss azelőtt (Dürkheim
hatására) kerülte az etnológia elkülönítését az anyatudomány­
nak számító szociológiától, ezentúl elfogadja a fiatal diszciplína

549
tudományos önállóságának igényét. A „karosszék-etnológus"
külön kurzusban állítja össze a terepkutatás problémáinak ka­
talógusát tanítványai számára.14 A durkheimi inspirációjú tár­
sadalomtudomány egyetemi presztízsét hasonlóképp öregbí­
tette Mauss kinevezése a francia egyetemi hierarchia csúcsát
képviselő College de France-ba (1931), az egyenest számára
szervezett (s még mindig „szociológiainak" titulált) tanszékre.
Szakmai téren a komparatista módszert továbbfejleszti, téma­
világa kiszélesül, s a szigorú értelemben vett vallásetnológia jó­
részt kikerül érdeklődése fővonalából (mint erre már az Eszki­
mó társadalmak évszakonkénti változásairól írt nagy tanulmá­
nya is precedenst nyújtott). Tanulmánya központjában ezután
elsősorban a társadalmi együttélés, a társadalmi „kohézió"15 és
a csoportok közötti együttműködés (a béke) feltételeinek kérdé­
sei állnak. Ezt egészítik ki vizsgálódásai a szociológia és a társa­
dalomtudományok összeszerveződésének és tudományelméle­
ti státusának, valamint az etnológia fókuszában álló kulturális
sajátosságok „önkényének" tárgyában.
A korszak magnum opusa kétségkívül a jelen kötet második
részét kitevő „Tanulmány az ajándékról" (1925), melyet egy
sor résztanulmány vezetett be, illetve kísért.16 Ezt azonban
megelőzi egy nagylélegzetű s csak halála után kiadott torzó,
melyben a világháborút végigjárt gondolkodó a modern nem­
zetállamok közötti béke lehetőségeit kutatja (1920).17 A béke
fenntartásának valószínűsége nem a nemzetállamok megszű­
nésével nő - mely utópikus elképzelés -, hanem a nemzetközi­
ség jelenségeinek térnyerésével. Márpedig ezeket a nemzetközi
jog megerősödése, a politikai föderációk sokasodása, a nem­
zetközi együttműködés szervezeteinek gyarapodása, az em­
beriség közös civilizációs tőkéjének növekedése, az áruk és
értékek nemzetközi cseréjének sűrűsödése fémjelzi. Mauss nem­
csak szocialista marad elgondolásaival, de elkötelezett inter­
nacionalista is, messzemenően szembenállva - és számos
ugyanezekben a háború utáni években kelt cikkében, szembe
14 Lásd erre nézve azt a könyvet, melyet tanítványa, Denise Paulme órajegy­
zeteiből állított össze: Manuel d'ethnographie. Paris, Payot, 1947, második ki­
adás, 1967.
15 E kérdés általános etnográfiai vonatkozásainak külön tanulmányt is szen­
tel: La cohésion sociale dans les sociétés polysegmentaires (1932). In: Oeuvres,
in, 11-26.
16 Lásd erre nézve a különböző kisebb írásokból összeállított tanulmány­
csokrot. In: Oeuvres, III, 29-103.
17 La nation. In: Oeuvres, III, 573-625.

550
is szállva - az Oroszországban hatalomra jutó bolsevizmus he-
gemonikus kísérleteivel a nemzetközi szocialista mozgalom
irányában.
Ha a Nemzet elemzései pusztán spekulatív természetűek, az
Ajándék az összehasonlító etnológia remekműve. Kiindulási
pontja a kölcsönösség és a szolidaritás gondolata, mely nélkül
nincs társadalmi együttélés. Ezt már Dürkheim is és több tár­
sadalomtudós kortársa (így a pszichológus Théodule Ribot, a
közgazdász Charles Gide és a politológus Léon Bourgeois) is
hangsúlyozta. De Mauss kérdésfeltevése sokkal konkrétabb. A
kölcsönösség gyakorlatának eredete érdekli, s ezt a primitív
szerződésnek egyik, az észak-amerikai indiánoknál, a poliné­
ziai és melanéziai bennszülötteknél, Új-Zéland archaikus kul­
túráiban, de az ókori görögöknél is megtalálható (legalább
funkcionálisan hasonló) változatában véli azonosítani, melyet
a kvakiutl indiánok potlecsnek (potlach) neveznek. A potlecs a
csoportok közötti komplex cserekapcsolat intézményes formá­
ja, melynek két vetülete fontos a szerző számára.
Egyrészt az adásnak, az ajándék elfogadásának és a viszont-
adomány szolgáltatásának kötelezettségét foglalja magában.
Az ajándék maga lehet pusztán jelképes tartalmú is, amennyi­
ben (mint gyakran az észak-amerikai törzsi társadalmakban) a
csoportok által felhalmozott értékek elfogyasztását vagy egye­
nesen, nyilvános megsemmisítését jelenti. A lényeg itt az érté­
kektől való megfosztódás viszonosságának parancsa. Ennek
teljesítésétől függ az egyén és a csoport tekintélye, rangja, az
össztársadalmi (pl. törzsszövetségi) együttesen belüli státusa,
„becsülete". Innen a potlecs (agonisztikus), konkurenciális,
legalább szimbolikus értelemben vett harci jellege, az egymás
„letromfolásának" igénye. Az adomány viszonosságának kö­
telezettségét, igaz, Mauss a bennszülött magyarázatok nyo­
mán elemzi, kiváltva tisztelő kommentátorának, Lévi-Strauss-
nak fenntartásait. A kötelezettség e szerint onnan származna,
hogy az adott tárgy megőrzi adományozója „szellemének"
egy darabját, s ez a „szellem" mindig visszaigyekszik eredeti
gazdájához...
Másrészt a potlecs-típusú csere mindig „totális juttatásokat"
foglal magában. Egyszerre fejez ki gazdasági, rituális, ceremo-
niális és morális kapcsolatot, amennyiben nemcsak megter­
melt árukat hoz mozgásba, hanem udvariassági formák, asz-
szonyok, gyerekek, katonai és rituális szolgáltatások, ünnepi
aktusok stb. fogalmát is kiváltja. Mauss a modern társadal­

551
makban is felfedezni vél hasonló komplex - egyszerre juttatá­
si, vetekedő és szolidaritási - rendszereket, sőt ezeknek terje­
déséhez az ipari társadalmak humanizálásának reményét is
hozzáköti. „Totális társadalmi tényről" van tehát szó, mely
megerősíti azt a (Dürkheim által is megelőlegezett) követel­
ményt, hogy a társadalmi valóságban az emberi aktusokat
mindig teljességükben, jelentőségük összetettségében kell ér­
telmezni.
Mauss egyebütt is felhasználja a háború utáni években ezt a
fontos intuíciót, így a kötetben is szereplő tanulmányban, A kö­
zösség sugallta halálgondolatról (1926). A társadalom hathatós
részvétele az egyén mentális és morális állapotának meghatá­
rozásában konkrét esettanulmányként is szolgál egy sor, má­
sutt előadott fejtegetéséhez, melyben a különböző embertudo­
mányok - így a pszichológia és a szociológia - egymáshoz fű­
ződő viszonyát, egymásrautaltságát, s végső soron egységét
tárgyalja. Ilyen e kötetben a két fő embertudomány „tényleges
és gyakorlati kapcsolatát" górcső alá vevő esszé (1924), de
megtalálni ugyanezt a témát több korabeli munkájában, me­
lyekben az elemző társadalomtudomány belső szervezetével
foglalkozik: A szociológia tudományszerkezete18 (1927), A le­
író szociológia szerkezeti terve19 (1934).
Végül említést érdemel még Mauss munkásságának az a
fontos tematikus vonulata, melyben a „kultúra önkényességé­
nek" vagy az azonos társadalmi funkciók sajátos és esetleges
formákban való megvalósításának kérdését feszegeti. Köte­
tünkben ezt a témakört két viszonylag kései tanulmány is il­
lusztrálja, a testtechnikáknak szentelt (1934) és a személyi­
ség-fogalom történelmi alakváltozásairól szóló (1938) munka.
Ismeretes, hogy Ferdinand de Saussure, az általános nyelvé­
szet megalapítója milyen súllyal vezette be a nyelvrendszerek
tanulmányozásába a nyelvi jelek általános kontingenciájának
(arbitraire) fogalmát, mely egyben ugyanezen jeleknek az adott
rendszeren belül kizárólag egymáshoz fűződő viszonyukból
adódó meghatározottságát takarja. Mauss talán kevésbé mód­
szeresen, bár tételesen utal a kultúra önkény-mivoltának kép­
zetére - nevezetesen e szempontból úttörő esszéjében a „civili­

18 Divisions et proportions de divisions de la sociologie. In: Oeuvres, III,

178-245.
19 Fragment d'un plan de sociologie générale descriptive. Classification et
méthode d'observation des phénoménes spécifiques de la vie intérieure de la
société). In: Oeuvres, III, 302-354.
552
záció" elemeiről20 (1929) azonban annál részletesebb etnoló­
giai elemzés alá veszi ennek működését azoknak a gyakran
radikálisan eltérő „megoldásoknak" keretében, melyet a kü­
lönböző kultúrák javasolnak az emberi lét egyes általános
vagy mindennapi problémáira.
Szerzőnk tudományos pályájának a II. világháború és a vichyi
állam megalakulása tragikus véget készít elő. A kollaboráns
rendszer túlbuzgóságában már bármifajta német megkeresés
előtt, 1940 őszén kiadja a „zsidók megkülönböztetett státusá­
ról" szóló rendeletét, mely Mausst is megfosztja katedrájától,
és a sárga csillag viselésére kötelezi. Tanúbizonyság van arra,
hogy ezt háborús érdemrendjeivel együtt, büszkén hordja a
megszállt Párizs utcáin. De a háború viszontagságai megvise­
lik idegeit. Publikálni ezután nem tud. Legjobb tanítványai kö­
zül többen az Ellenálláshoz csatlakoznak, s a Gestapo áldoza­
tai lesznek, nevezetesen a Trocadéro téri Embertani Múzeum­
ban tömörülő csoport tagjai (Anatole Lewitzky és társai),
akiknek érdekében Mauss hiába kísérli meg korábbi kapcsola­
tainak mozgósítását a hatóságoknál. Eredménytelen lesz köz­
benjárása fiatal kollégája, a később nagy hírűvé váló George
Dumézil érdekében is, akit szabadkőműves elkötelezettsége
miatt fosztanak meg állásától az École Pratique-ban. 1942 au­
gusztusában egy német tábornok javára elrekvirálják lakását.
Míg könyveit tanítványai a Trocadéro Múzeumban tudják el­
helyezni, Maussnak egy szűk, sötét lakás nyújt átmeneti mene­
déket. A felszabadulást testileg és lelkileg is betegen éri meg.
Még van ereje ugyan néhány szellemi gesztusra, így az Ember­
tani Múzeum kollaborációval gyanúsított igazgatója, George-
-Henri Riviére melletti fellépésre, de ereje lassan elhagyja, s
maradék éveiben már túlélő rokonai ápolására szorul. Csen­
des halála évében veszi át korábbi tanszékét, az azt átmeneti­
leg elfoglaló Kaledónia-szakértő Maurice Leenhart-tól Lévi-
Strauss, az École Pratique des Hautes Etudes-ön. Ezzel a maussi
örökség átmentése és az általa alapított francia terepkutató et­
nológia iskola folytonossága mintegy szimbolikus biztosítást
nyert.

20 Les civilisations. Éléments et formes. In: Oeuvres, II, 456-479 és 484-485.

553
 M inden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,
illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes
írásbeli hozzájárulásához van kötve.

Osiris Kiadó, Budapest

(Az 1795-ben alapított M agyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja.)
www.osiriskiado.hu

A kiadásért felel az Osiris Kiadó igazgatója

Műszaki szerkesztő Galgóczi Andrea
Sorozatterv Környei Anikó
A borítón puebló indián kacsina baba látható
(Néprajzi Múzeum) - Winter Erzsi felvétele
A szedés és a tördelés az Osiris Kft. munkája
Tördelő Künsztler Klára
Nyomta és kötötte Széchenyi Nyom da Kft.
Győr.K-10388
Felelős vezető Nemere Zsolt ügyvezető igazgató

ISBN 963 389 583 9

ISSN 1219-8595
 SZOCIOLÓGIA
A so r o z a t k a p h a tó k ö tetei

Barnes, Barry - Bloor, David - Henry, John

A tudom ányos tudás
szociológiai elem zése

Dürkheim, Émile
Az öngyilkosság
Elster, Jon
A társadalom fogaskerekei

Goudsblom, Johan
Tűz és civilizáció

Kuhn, Thomas S.
A tudom ányos forradalmak
szerkezete

ANTROPOLÓGIA
A so r o z a t k a p h a tó k ö tetei

Fraser, Angus Sir

A cigányok

Frazer, James G.
Az aranyág

Mary Douglas
Rejtett jelentések

Turner, Viktor
A rituális folyam at

2680 Ft