Mikszáth Kálmán 1882-ben írt A jó palócok elbeszéléskötetének egyik novellája.
Rövid prózai mű rövid idő alatt játszódik, kevés szereplővel és helyszínen, egy szálon fut a cselekmény csattanóval a végén. A novella Bede Erzsiről szól, aki a bírák elé megy egy végzéssel. Testvérének orgazdaságért kiszabott fél éves büntetését kellene leülnie. Bírák először jóváhagyják a büntetést és el akarják vitetni a lányt. Ekkor mondja el, hogy ő nem Anna, hanem a testvére. Anna halála miatt ő jött helyette. Miután kiderült a félreértés a bíró megsajnálja a szép, fiatal lányt. Elhiteti vele, hogy csak rossz helyre küldték ki a végzést és elengedik a lányt. A cím megtévesztő, mert nem a címben megjelölt Anna a főhős, hanem a halott lány testvére Erzsi. Anna nem is jelenik meg a történetben, csak említés esik róla. Előre utal a cím a témára. Tartozás szó megtévesztő, mert egyből pénzre gondolunk. Pedig ez egy büntetés, amit Anna halála miatt nem tud letölteni, ezért válik Erzsi számára tartozássá. A történet helyszíne a bíróság tárgyalóterme. Realista jellemző, ahogy részletesen leírja Mikszáth a termet. Bírák elhelyezkedését a teremben. Megtudjuk milyen az időjárás („Odakint tél van, jégvirág van az ablakon”), pedig a cselekmény a négy fal között zajlik. A köd utal a külső környezetre, de a belső lelkiállapotra is. Két szereplő van a középpontban. A bíróság elnöke és az elítéltnek hitt lány Bede Erzsi. Erzsi szép, őszinte, becsületes lány, akit anyja küldött el, hogy letöltse testvére helyett a büntetést. A bírák naivnak és butának tartják. Bíró a mű elején közömbös, mogorva, de a végére megenyhül a lánnyal szemben, és kedves lesz hozzá. Elbeszélő kívülről látja az eseményeket. E/3-ban meséli a jelenben történteket és a múlt csak az Annával kapcsolatos eseményekben jelenik meg. A novella stílusára a kettőség jellemző. Romantikus a parasztok világának romlatlansága, erkölcsi tisztaság bemutatásával, de realista az aprólékos leírások, motívumok és balladai homály miatt. Ez a mű jó példa Mikszáth hangulatkeltő és jellemábrázoló módszerének. Visszatérő a virág motívum a műben. Jégvirág van az ablakon a tárgyalóteremben, Erzsi virágos ködmönt visel, arca fehér liliomhoz hasonlít. A virág az ártatlanságra utaló szimbólum. Feszültségkeltés eszközeként használta az író. Jelentése feszültséget kelt az olvasóban, hogy egy ártatlant fognak elítélni. A „törvény, törvény” ismétlés érzékelteti, hogy a becsület nagyon fontos volt a parasztoknak. Amit a törvény kimond, annak úgy kell lennie. A bűn átvállalása a halott nyugalmáért ősi babona. Vallásoságukból adódóan küldi Erzsit az anyja a bíróságra. Önfeláldozás a lelki nyugalmukért. Bűn, bűnhődés motívum. Ha van bűn, valakinek meg kell bűnhődni érte. A mű üzenete számomra, hogy a becsület, az igazmondás mindennél fontosabb.