Szabó Magda: Az ajtó (1987)

Kapcsolatok és konfliktusok a regényben

Bevezetés:
Szabó Magda költő, regény-és drámaíró, kiváló műfordító és esszéíró, az egyik legtöbb
nyelvre lefordított magyar író (Petőfi is!). Több hazai (Kossuth-díj, József Attila-díj, Déry
Tibor-díj) és nemzetközi díj (párizsi Femina-díj, Mondello-díjAz ajtó c. regényéért)
birtokosa.
Műveinek sikere és jelentősége itthon és külföldön is a mai napig töretlen.
Az 1946-ban indult ÚJHOLD folyóirat/nemzedék tagja (Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes,
Ottlik Géza, Mészöly Miklós).
Az irodalom mindhárom műnemében alkotott.
Lírája: Művészi pályája költőként indul, verseiért 1949-ben Baumgarten-díjra jelölték, azt
visszavonták. 1946 és 1956 között a politika elhallgattatja, nem jelennek meg művei.
1. kötete: Szilfán halat
Bárány (1947); Vissza az emberig (1949)
A versírással 1958-ban végleg felhagy, amikor első regényei megjelennek.
Drámái: drámákat, színműveket, rádiódrámákat írt.
Fanni hagyományai (1964), Az a szép, fényes nap (1973), Béla király drámatrilógia (1984)
Prózája: regényei modern felépítésű, elemző, lélektani művek; sok közöttük
az önéletrajzi ihletésű:
-Az ajtó(1987), amit 36 nyelvre fordítottak le.
-Ókút (1970), Régimódi történet(anyja emlékére, 1977), Für Elise(2002)
a női sorsokat bemutató:
-Az ajtó (1987), Pilátus( 1963)Danaida(1964)
az ifjúsági regények:
Abigél(1970), Tündér Lala(1965)

Élete röviden:
1917-2007.; Debrecen, mélyen vallásos családban, szülei értelmiségiek, művészet-és
irodalomkedvelők,magyar-latin szakos tanári diploma; tanárként kezd dolgozni, majd tér át az
irodalomra. Férje Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész. Életének talán
legnagyobb tragédiája, hogy nem lehetett gyermeke.

Az ajtó
1987-ben jelent meg.
Műfaja összetett: önéletrajzi ihletésű, de korrajz, környezetrajz is.
-lélektani regény:
-vallomásregény- „gyónás”: a szerző, aki egyben az elbeszélő-narrátor is önmagával
kegyetlenül szembenéz, őszintén tárja fel személyiségének benső titkait, világszemléletét, a
lelkében lejátszódó folyamatokat;
-memoár: többnyire emlékekből kiindulva építi fel a személyiségrajzát
-testamentum:ránk, az olvasóra bízza a vallomását, titkait, félelmeit, démonait.
- önéletrajzi ihletésű regény: valós történetet mesél el, az írónő élete és munkássága sok
ponton összecseng a regényben leírtakkal (vallásossága, a házvetőnő, Szeredás Emerenc
alakja, aki 20 évig volt alkalmazásukban Budapesten, férje személye), önéletrajzi adatokon
nyugszik.
Téma: Szabó Magdának, az írónak és Szeredás Emerenc, a házvezetőnőnek hiteles portréja,
közös története, különleges emberi kapcsolatuk, barátságuk és bizalmi kötelékeik rajza,
amelyben eljutnak egymás megismeréséig és szeretetéig. Mindkét nő szigorú elvek, értékek
szerint éli az életét, amelybe Emerenc végül belehal.
Az önmegvalósítás az önfeláldozással szemben; az egyre szorosabb kötődés az állandó
konfliktussal szemben.
A két nő egyre szorosabbá váló kötelékén keresztül a 2.vh.utáni Budapestet is bemutatja, a
szomszédokon keresztül is.
Cselekmény röviden:
A történet maga arról szól, hogyan képes Magda szembenézni a ténnyel, hogy ő ölte meg
Emerencet.
Visszatérő álom az ajtóról, amit nem képes kinyitni, kívülről sejtelmes alakok figyelnek
befelé. Az írónő, hogy csak az írással tudjon foglalkozni, felfogad egy házvezetőnőt, Szeredás
Emerencet. Egy volt osztálytársa ajánlott számára egy idősebb nőt, Szeredás Emerencet, aki vállalja is,
hogy Magdánál dolgozzon, de a maga módján, amiről nem tájékoztatja megbízóját. Magdának mindegy,
csak legyen valaki, aki kimossa a szennyes ágyneműt, így hajlandó felvenni.
Már több éve tart Magda és Emerenc némileg rendhagyó kapcsolata. Emerenc beosztja a saját bérét, illetve
saját idejét, sőt ő dönt arról is, melyik házimunkát végzi el, s melyiket nem. Annak ellenére, hogy működik
Magda háztartása, Emerenc sok rejtélyt takargat, mind Magda, mind a környékbeliek elől. A szomszédok,
az utca népe zavartan, de mindig tisztelettel viseltetik a furcsa idős nő iránt, aki arról a különös szokásról
híresült el, hogy kis lakása ajtaját mindig zárva tartotta, a legnagyobb titokban őrizve magánszféráját.
A két nő kapcsolata néhány év múltán drámaian megváltozik, amikor Magda férje hirtelen, súlyosan
megbetegszik. Magda nem feltételezte, hogy Emerencet érdekli a magánélete, így anélkül viszi el a férjét a
kórházba operációra, hogy Emerencnek szólt volna. Amikor visszatér, Emerenc dühösen viselkedik, úgy
érzi, hogy elárulták. A két nő együtt tölti az éjszakát, hogy megismerjék egymást, csak sokkal mélyebb
szinten, mint valaha. Bár ez az éj nem teszi őket azonnal barátokká, természetesen megágyazza fokozatosan
kirajzolódó barátságuk alapját. Röviddel ez után az epizód után, Magda a férjével talál egy éhes kiskutyát.
Hazaviszik azzal a szándékkal, hogy meggyógyítsák, feltáplálják, majd eladják. Emerenc és a kutya között
azonban igen hamar hihetetlenül szoros kötelék alakul ki. A kutyát Emerenc Violának nevezi el (annak
ellenére, hogy kan). Ez plusz dimenziót ad a két nő kapcsolatának: Magda a kutya tulajdonosa, ám
Emerenc az állat gazdája.
Az elkövetkező néhány évben Magda és Emerenc egyre inkább belátják, hogy függenek egymástól, amit
egyikük sem láthatott előre. Ezek a tapasztalatok mind a dráma végkifejletét készítik elő, beleértve Polett
öngyilkosságát, aki Emerenc három barátnőjének egyike volt. A két nő kezd megnyílni egymásnak, Magda
megismeri Emerenc életének sok részletét, beleértve a korábban ugyanabban a vidéki régióban zajlottakat,
ahová Magdát is családi gyökerek kötik. Azt a történetet is megismeri, ahogy Emerenc megmentette a kis
Grossman Éva, a jómódú zsidó család kislányának életét, akiknek háztartását Emerenc vezette, mielőtt
elhagyták az országot. Emerenc és Magda között idővel olyan bizalmas viszony alakul ki, amely lehetővé
teszi, hogy beengedje munkaadóját a lakásába, amit senki más nem ért meg évtizedek óta, a három legjobb
barátnőjét, a saját unokaöccsét is beleértve.
A történet végén a mindig megbízható Emerenc megbetegszik, nem tudja a munkáját végezni. Bezárkózik
otthonába, senkit sem enged be. Magda valódi aggodalommal telve közbelép, és elintézi, hogy Emerencet
erővel a kórházba szállítsák, annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Emerenc nagyon hamar felépül, de
amikor rájön, hogy Magda elárulta a titkot azzal, hogy az utcabelieket is beengedte a szigorúan őrzött
lakásába, elveszti az élni akarását, és meghal a kórházban, Magdát pedig egész további életében gyötri a
bűntudat.

Motívumok a műben:
CÍM: AJTÓ maga: több jelentéssel bíró metafora: EZ A KÖZPONTI MOTÍVUM.
Rémálom a nem nyíló ajtóról; egymásmegismerésének lehetősége/lehetetlensége; átlépés
kettő ember között az idegenségből a mély ismeretségbe; Emerenc ajtajának átlépése, majd
feltörése (belépés a személyes terébe)
-ki- és bezártság metaforája: ajtó és lélek bezárása vagy kinyitása; Emerencnek mindenki
megnyílt, de ő senkinek sem, az utolsóba belehal.
-bizalom és szeretet kapuja (bár Magda segíteni akart, de ezzel el is árulja, kiszolgáltatja
Emerencet, azaz megöli)
-titkok (veszteségek Emerenc életében), másrészt izgalmas a kintlevőknek
-kifürkészhetetleneség
-biztonságot adó magány
-kirekesztődés valamiből mindkét részről
-ÉLET és HALÁLBA MENÉS KAPUJA/AJTAJA
KENDŐ: identitásjelkép, egyfajta fal önmaga és a külvilág közé; csak a kórházban kerül le a
fejéről.
KUTYA: Viola (tehénke neve, Emerenc gyermekkora, kötődésmotívum), mindkét
gyermektelen nő számára a gondoskodás lehetőségét mutatja, Magda a tulajdonos, de
Emerenc a gazdája, anyai gondoskodás, nevelés.
SEPRŰ:tisztogatás, takargatás,amivel a lelkét, a múltját tisztogatja, takargatja
szilvaleves, kerti törpe, ajándék TV,
Bibliai utalások: Emerenc=Márta; Magda megmérettetik és könnyűnek találtatik Emerenc
szemében.
Szerkezet:
-keretes szerkezet: írónő visszatérő rémálma.
fejezetcímek keretként: Az ajtó, A kötés - -> Az oldás, Az ajtó
-lélektani regény tipikus struktúrája: kintről befele, a felszínről a lélek mélységébe lépő
haladási irány
-mű elején egy előreutalás, ami egyben tény az író-narrátor számára és bekövetkező jóslat a
befogadó számára: „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani
akartam, hanem megmenteni…”(1. fejezet végén)
Szereplők:
FŐSZEREPLŐK
Szeredás Emerenc (biblia Márta) Szabados Magda
-beszélő neve: érdemekben gazdag -TELJESEN ELLENTÉTE
A valóságban: Szőke Julianna EMERENCNEK
-hétköznapi hő, aki a saját elvei és -értelmiségi réteghez tartozik, művelt
értékrendje szerint él. -nem is képes a fizikai munkára, távol áll tőle
-idős, vidéki ember-kendő -saját rendje szerint éli az életét (E.ki is
-természetes, ösztönös reakciók! gúnyolja ezért, vallásáért, templomba
-erős, határozott nő járásáért is)
-ő választotta ki munkaadóit -férjével jó a kapcsolata
-megosztó személyiség: bizalmatlan, néha -kiváncsi, nyitott, de olykor figyelmetlen,
már antiszociális, de ha valakit közel enged kicsinyes
magához, azt nagyon tudja szeretni -árulását külső nézőpontból mutatja be, ő a
-hajlíthatatlan, önfejű jellem szellem embere, nem belülről éli meg azt
-alföldi szegény családból származik a számvetés, a bűnhődés így zajlik le a
-gyermekkora súlyos tragédiákkal és lelkében
veszteségekkel teli Mindenkivel barátságos, igyekszik jó
- szerelmi élete sikertelen viszonyt fenntartani mindenkivel.
BIZALMTLANSÁGÁVAL ÖNMAGÁT
VÉDI BEZÁRT AJTÓK
-embermentés (zsidó Grossmann Évike)
-vallástól idegenkedik
-Isten irgalmát nem tapasztalta
-életének értelme a munka
-személyiségjegyei:
őszinteség,fáradhatatlanság, mások
megsegítése, másokról való gondoskodás,
életben és halálban
-mitikus figurákra jellemző erős megérzései
vannak
- nagyon erős szeretet és ragaszkodás fűzi
Magdához, de árulásnak éli meg, amikor
Magda meg akarja menteni, mert nem
engedte végigjárni a saját útját.
-pogány istenasszony állatokhoz fűződő
viszonya (9 macska, borjú, akit ő nevelt
felViola, Magda kutyája, ő jelzi először
Emerenc halálát) ösztönös szeretet, minden
állat felismerte benne a jóságot, jószándékot.

KAPCSOLATOK
Emerencnek mindenkire volt figyelme, mindenki megnyílt neki, mindenkin segített, ott volt a
bajban, de ő alig árult el magáról valamit.
Kapcsolataiba nem fért e az a gondolat sem, hogy ő egyszer valakinek a segítségére szoruljon.
Hogy kiszolgáltatottságában visszakapja azt a sok jót, amit tett másokkal és önzetlenül neki is
valaki segíteni fog.
Emerenc és az írónő
Az ő kapcsolatuk a legmeghatározóbb a műben. Viharos, először félelem mindkét
részről,majd egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Személyiségükben hasonló:mindketten kemény és öntörvényű asszonyok.
A kapcsolatot Emerenc irányítja. Kapcsolatuk akkor mélyül el igazán, amikor
E.beengedi az írónőt az ajtón belülre, az ajtón túlra.
Emerenc a tettek embere, de Magda így nem tudja teljesen viszonozni E. szeretetét.
-írónő meséli el E./1.személyben
-írónő mindenkit E.keresztül ismer meg a mű során
-mély szintű kapcsolat az övék
-Magda néha dühöt, néha áhitatos szeretetet, sőt eltaszító gyűlöletet is érez E. iránt.
-Emerenc távolságot tart az értelmiségitől, nem hiszi el kezdetben Magda nyíltszívű, őszinte
barátságát.
-munkaadó - alkalmazott viszony lassanként átalakul anya-lánya bensőséges viszonnyá:
néha feszült, de bizalmon alapuló, ahol az erősebb (Emerenc) mindig megmondja a
megoldást, akaratát érvényesíti tapasztalt, ösztönös és józanész alapon.
Szabó Magda ennek a kapcsolatnak és konfliktusnak a megírásával próbálja leküzdeni a
bűntudatát, lelkiismeret-furdalását, valamint fájdalmát, hiszen a kialakult bizalomnak
betudhatóan nyitotta ki a súlyos beteg E. az ajtót, és így tudták „kimenteni” és kórházba vinni
az idős és beteg asszonyt. E. a kórházban sem akarja fogadni, miután kiderült, hogy Magda
hazudott az otthoni helyzetet illetően. Magda akkor nem volt ott, amikor szükség lett volna rá.
Emerenc belehalt ebbe, hiszen a saját kis intim világát pusztították el Magda segítségével. Az
árulta el őt, akit bizalmába fogadott. Magda sehogyan sem tudott volna jó döntést hozni.
Emerenc és a „gazda”, Magda férje kapcsolata:
-mindvégig távolságtartó, nincs benne változás
-nem értik igazán egymást, de tisztelik és elfogadják egymást
Emerenc benne is a gyermeket látja: furcsa ajándékok. amelyek Tibort felháborítják
Emerenc és a szomszédok, a környék lakói:
-mindenki tiszteli és felnéz rá, pedig szinte semmit nem tudnak róla
-rendőr alezredes még a pártfogásába is veszi(macskaügy)
-barátnői: Adélka, Sutu, Polett (öngyilkos lesz, nem fogja vissza tettétől, sőt együtt tervelik
azt ki)
Emerenc és Évike
-ő Emerenc meg nem születte gyermekének szimbóluma
-Grossmann Évike, akiért vállalta a család és a falu megvetését, a kiközösítést (Csabadul)
-bújtatta, ezt a titkot sosem mondta el senkinek, írónő is Csabadulon tudja meg
- ő volt a vendég, akit várt, de nem érkezett, utána tört-zúzott, a kutyát is megverte
-Mikor Évike a sírját évekkel később meglátogatta, a mécsesét is elfújta a szél, mintha E. a
túlvilágról, halálában sem engedné már és bocsátana meg Évikének.
Emerenc és az Isten:
-csalódott az egyházban, megveti a templomba járókat, az írónőt is.
-tagdja Istent és a túlvilági létet is
-ennek ellenére igazi keresztényként él (Márta)
Emerenc és egy rokon: Józsi öcsém fia
Befejezés:
A regény az emberei kapcsolatok alapkérdésit vizsgálja.
Tragikus végkifejlet, mély lélektani üzenet, felelősek vagyunk tetteinkért, egymásért.
Felelősek vagyunk a másik ember sorsáért. Emerenc emberi tulajdonságai, tettei,
segítőkészsége minden időben követendő példaértékűek.
Emerenc belehalt abba, hogy elárulták, pedig egészségügyi szempontból nem volt más
megoldás. Megszégyenült a többiek előtt, méltóságában megalázták, becsapták, elárulták. És
ezt egy olyan ember tett, akiben megbízott, akit szeretett.
A regényt Szabó István(Oscar-díjas rendezőnk) vitte vászonra 2012-ben.
Egyéb: Zsurzs Éva rendezte Abigél (1978); Dombrovszky Lilla: Pilátus; Bereményi
Géza:Régimódi történet