Az első nyomtatott hirdetések

A kézzel rajzolt nyilvános hirdetmények kifüggesztésének folyamata az ókorig vezethető vissza. A

nyomtatott reklámok egyik legkorábbi ismert példája Nagy-Britanniában 1477-ből származik, amely a
délnyugat-angliai Salisburyben található papok kézikönyvét hirdeti. A hirdetést William Caxton nyomta
ki,aki meghonosította a nyomdászatot Nagy-Britanniában, és az országban elsőként könyvnyomtatásból
és könyvárusításból élt, miután 1476-ban üzletet nyitott a Westminster Abbey közelében. A
fametszetekről nyomtatott plakátok mindennaposak voltak, de a színes képes plakát megjelenése csak a
század közepén következett be, a nyomdatechnika jelentős fejlődése nyomán.

A litográf plakát születése

A litográf plakát

A fametszeteket alkalmazó gyakorlat a litográfia feltalálásával változott meg (1798), de sokáig az új eljárás
még nehézkes és drága maradt. 1880 körül Cheret 3 köves litográfiai eljárása hozott áttörést, amely
lehetővé tette a művészek számára, hogy a szivárvány minden színét elérjék három kő – általában vörös,
sárga és kék – gondos illesztésével. Cheret eljárása ennek ellenére még mindig kimagasló művészi
készségeket és kézügyességet igényelt. A szó és a kép ilyen szép és gazdaságos formátumban való
kombinálásának lehetősége végül lehetővé tette hogy beköszöntsön a reklámozás modern korszaka a
litográf poszterek nyomtatásával.

JULES CHERET

Franciaországban született, apja betűszedő volt. Tizenhárom évesen megismerkedett a litográfiával, majd
17 éven át dolgozott Párizsban és Londonban. Az áttörést az jelentette mikor Eugéne Rimmel
parfümkészítőnél dolgozhatott tervezőként. Saját litográf nyomdát alapított, hitt abban hogy a litográfia
lesz a legjelentősebb nyomdatechnika. Színes, élénk műalkotásokat készített,saját tervezésű betűket
használt, így a szöveg szerves része lett plakátjainak.A képi világra támaszkodott, ez került hangsúlyba
esemény vagy termékplakátjain. Három alapszínt használt: vörös, sárga és kék. Ezeket félig átlátszóvá
tette így rétegezni tudta, több árnyalatot tudott létrehozni. Festőien kezelte a mészkövet,vízfesték szerű
elmosódásokat, sraffozást,könnyed ecsethúzásokat, pontozós technikát alkalmazott. Cheret innovatív
plakátjai átalakították a reklám világát.

Századvég és szecesszió

1891-ben Toulouse-Lautrec rendkívüli első plakátja, a Moulin Rouge a poszter státuszát a képzőművészet
kategóriájába emelte. A franciaországi Belle Epoque-ként emlegetett századvégen, az 1890-es években
megszaporodtak a plakátkiállítások, a magazinok és a plakátkereskedők; az úttörő párizsi kereskedő,
Sagot már 2200 különböző plakátot sorolt fel katalógusában. Mindössze három évvel később Alphonse
Mucha, egy Párizsban dolgozó cseh művész megalkotta a, a szecessziós plakáttervezés első remekét. Ez a
virágzó, díszes stílus a preraffaeliták, az Arts and CraftsMovement és a bizánci művészet számos hatását
hordozó irányzat a legnagyobb nemzetközi dekoratív művészeti mozgalommá vált egészen az első
világháborúig szecesszió néven. A plakát funkciója rendkívül sokféle lehetett: Franciaországban a kávézók
és a kabaréesemények népszerűsítésére használták, Olaszországban az opera és a divat volt a fő téma,
Spanyolországban a bikaviadal és a fesztiválok, Németországban vásárok és folyóiratok, Nagy-
Britanniában és Amerikában irodalmi folyóiratok, és a cirkuszok voltak a fő megrendelők. A különböző
országok művészeti stílusai erősen hatottak egymásra, de a nemzeti jelleg azért felfedezhető az egyes
régiók plakátjaiban.

Korai modernizmus

1900-ra a szecesszió sokat veszített dinamizmusából a rengeteg utánzás és ismétlés miatt.Toulouse-

Lautrec 1901-es halála, valamint Mucha és Cheret plakátművészetének feladása (akik mindketten a
festészet felé fordultak) űrt hagytak maguk után, amelyet elsőként egy fiatal olasz karikaturista, Leonetto
Cappiello töltött be, aki 1898-ban érkezett Párizsba.A Cheret és a Toulouse-Lautrec hatása alatt álló
Cappiello elutasította a szecesszió részletezőkedvét, ehelyett inkább egy egyszerű, gyakran humoros vagy
bizarr stílust alakított ki, ahol a figura azonnal megragadja a néző figyelmét és fantáziáját egy forgalmas
körúton. Ez a márkaidentitás első megjelenésének ideje, és ez tette Cappiello-t a modern reklám atyjává.
Stílusa uralta a párizsi plakátművészetet egészen Cassandre első Art Deco plakátjáig, 1923-ig.

Eközben a skóciai glasgow-i iskolában, az osztrák bécsi szecesszióban és a német Deutscher

Werkbundban dolgozó művészek is átalakították a szecesszió organikus szemléletét. Ezek az iskolák eluta-
sítottákaz ornamentikát, és a funkcionalizmuson alapuló egyenes vonalú vagy geometrikus szerkezeteket
részesítették előnyben.E modernista törekvések egyik kulcsfontosságú eredménye a német Plakatstil,
amelyet 1905-ben Lucian Bernhard ésLudwig Hohlwein indított el. A minimalizmusuk, színbéli
gondolkodásuk indított el sokakat egy absztrakt, modernebb vizuális nyelv létrehozása felé.

A NÉMET PLAKATSTIL

A Plakatstil a 20. század eleji Németországban kibontakozó plakátművészeti stílus. Az első Plakatstil
művész Lucian Bernhard volt, aki 1905-ben alkotta meg első stílusbeli művét.A formákat, objektumokat
leegyszerűsítik,a kompozíció a központi objektumra fókuszál. Ez az új, szokatlan stílus elhatárolódott a
szecesszió komplexitásától, részletességétől,díszítettségétől. Az egyszerűségre és közérthetőségre
törekedve egy modernebb sémát vezetett be a poszterművészetbe. Tipográfiában a bold, nagyméretű
betűk jellemzőek.

Két világháború között

A modernizmus és az art deco

Az egyre inkább ipari társadalomban az első világháború után a szecesszió helyett a modern mű-vészeti
mozgalmak lesznek irányadók a plakátművészetben: a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus és a
dadaizmus. Ezzel egy időben Franciaországban, Németországban és Svájcban is elindultak az első grafikai
iskolák, ezek az intézmények kulcsfontosságúak voltak a grafikai tervezés és a modern reklám
kialakulásában. Ennek a fejlődésnek az egyik fontos helyszíne volt a Szovjetúnió, ahol a konstruktivista
művé-szet megjelenésével egy új nézőpont jelenik meg a képalkotásban. A konstruktivisták a plakát
művészet megújításán dolgoznak: átlós kompozíciók, a fotómontázs használata, erős, keve-retlen
színekből álló kompozíciók jellemzik a korszakot. El Lissitsky, Rodchenko, Klutsis és a Stenberg Brothers
munkái nagy hatással voltak a nyugati plakáttervezésre, elsősorban a Bauhaus és de Stijl révén. A húszas
évek közepére ezek a gyakran eltérő modernista megközelítések egy nagy, új nemzet-közi mozgalommá
értek össze Art Deco néven. Az Art Deco kifejezés az 1925-ös párizsi művészeti kiállítás nevéből ered
(“Decorative Arts” Exposition of 1925 in Paris). Párizsban Cappiello karikatúra stílusa átadta helyét A.M.
Cassandre geometrikus képeinek. Cassandre népszerűsítette az air brush-technikát, melyel újszerű
felületeket tudott létrehozni. A Normandie, Statendam és Atlantique óceánjárókat ábrázoló tornyos
plakátjai az ipari kor ikonjaivá váltak. Az Art Deco, mint korábban a szecesszió, gyorsan elterjedt
Európában és az Egyesült Államokban.

A OROSZ AVANGÁRD

A kifejezés számos különálló, de elválaszthatatlanul összefüggő művészeti irányzatot takar, amely

akkoriban virágzott,pl.: szuprematizmus , konstruktivizmus,az orosz futurizmus , Cubo-futurizmus ,Zaum
és Neo-primitivizmus . Sok művész,aki a mai Fehéroroszország és Ukrajna területén született, nőtt fel
vagy tevékenykedett (köztük Kazimir Malevics ,Aleksandra Ekster , Vlagyimir Tatlin ,Vaszilij Kandinszkij ,
David Burliuk , Alekszandr Archipenko ) szintén az ukrán avantgárdhoz tartozik.Az orosz avantgárd az
1917-es és 1932-es orosz forradalom közötti időszakban érte el kreatív és népszerű csúcsát , ekkor az
avantgárd elképzelései ütköztek a szocialista realizmus újonnan kialakult, állmilag támogatott irányával
1918 Malevich ragaszkodott ahhoz, hogy a nézők ne elemezzék munkáját a logika és az ésszerűség
elveivel. Ehelyett a műalkotás “értelmét” csak tiszta érzéssel lehetett megérteni. “Fekete négyzet”
festményén Malevich úgy vélte, hogy a négyzet érzelmeket képvisel, a fehér pedig a semmi érzetét
jelenti.Malevich számos művet festett suprematista stílusban. 1918-ban bemutatta a “Fehér-fehér” -et,
egy fehér négyzetet, amely kissé megdőlt egy másik fehér négyzet háttere felett, kissé más
hangnemben.Nem minden suprematista festmény volt ilyen egyszerű. Malevich gyakran kísérletezett
vonalak és alakzatok geometriai elrendezésével, mint például a “Supremus