A csillagok életciklusai

Az Univerzumban található csillagok különböző fejlődési állapotban vannak. Némelyik nemrég

keletkezett és tömegéhez képest sokkal erősebben sugároz mint a mi Napunk. Vannak viszont
olyanok, amelyek messze előre jutottak a fejlődésben. A csillagok fejlődését több hipotézis próbálja
leírni. Az alábbiakban az egyik legismertebbet mutatjuk be.

Valamennyi csillagról feltételezhetjük, hogy az Ősrobbanás után galaktikus ködökből fejlődött ki, de
azt is, hogy anyagát visszaadja a csillagközi térnek. A Naphoz hasonló tömegű csillagok fejlődésük
közben olyan termonukleáris folyamatokat indítanak be, amelyek során egyre magasabb rendszámú
elemek épülnek fel, egészen a többmilliárd °C-on felépülő vasatomokig. E folyamatok alatt a csillagok
mérete és hőmérséklete állandóan változik. Például amikor a héliumatommagokat szénné összeépítő
magreakció beindul, a csillag szinte felfúvódik és vörös óriássá válik. Feltételezések szerint, a
vasállapot után ez a folyamat megáll, és a csillagból bolygó méretű magas átlagos sűrűségű, fehér
törpe lesz, amely aztán több milliárd év múlva kihűl.

A nagy tömegű csillagok nukleáris atomerőműve nagy intenzitással működik, hamarabb elfogyasztja
hidrogénjét. A vasállapot után itt más típusú folyamatok zajlanak. A csillag nagyon rövid idő alatt
mintegy ötven-száz kilométer átmérőjűre zsugorodik. A sürüség kritikus értékének elérésekor pedig
bekövetkezik a szupernóva-kitörés, amelynek során a hirtelen felszabaduló gravitációs energia óriási
robbanással szétveti a csillag külső részét. Ami a robbanás után visszamarad neutroncsillagnak
nevezzük.

A Nap működése

Csillagunk működésének alapja, az a termonukleáris folyamat, amelyben a hidrogént héliummá

alakító reakciók sorozata zajlik. Ebben az energiafelszabadító mechanizmusban négy proton
(hidrogénmag) egyesül egy héliumatommá. A termonukleáris reakció során a proton tömegének
0,7%-a megsemmisül, mivel a keletkező héliummag és a többi részecske együtt nem egészen olyan
nehéz, mint a reakció során elfogyasztott négy proton. Ez a tömegkülönbség (valójában
tömegveszteség) sugárzás, azaz energia formájában jelenik meg.

A Napban (és a többi csillagban) a magenergia felszabadulását irányító folyamatok az égitestek

központi hőmérsékletétől és az ott uralkodó nyomástól függnek. A Nap minden másodpercben 655
millió tonna hidrogént fogyaszt el, és kb. 650 millió tonna héliummá alakítja. Amikor a csillagunk
keletkezett, tömegének még több mint 70%-a hidrogén volt. Azóta ez a tartalék másodpercenként 5
millió tonnával csökken. Napunk jelenleg “középkorúnak” tekinthető, és még 5 milliárd esztendőig
biztosan sugározni fog. Stabilitását az biztosítja, hogy a benne zajló nukleáris folyamatok
önstabilizálóak.

A Nap teljesítménye kilowattokban kifejezve 3,8 x1023 kW. Csak összehasonlításként, a legtöbb
háztartási gép fogyasztása 0,3-3 kW közötti. A Nap több energiát küld a Világegyetembe 1 másodperc
alatt, mint amennyit az emberiség egész eddigi története során előállított.