A Kék Bálna

A 20. század elejéig, még mielőtt az ember ipari mértékben mészárolni kezdte ezt a bálnafajt, a kék
bálna – rokonaival együtt – gyakori volt a Föld összes óceánjában és nagyobb tengerében. Egy évszázad
alatt azonban az intenzív vadászat majdnem a kihalás szélére juttatta a fajt, mígnem 1966-ban nemzetközi
összefogással védelmi intézkedéseket hoztak a kék bálna megmentésére. A 2002-ben végzett kékbálna-
számlálás szerint világszerte 5–12 000 kék bálna létezik, öt csoportba vagy állományba csoportosulva. Bár
a törpe kék bálnák számát csak becsülni tudják, valószínű, hogy törpe kékbálnából több él, mint a normál
kék bálnából; mivel azonban nehezen megkülönböztethetőek, ezért i korábbi számlálásoknál valószínűleg
jelentősen felülbecsülték a kék bálnák számát. Mielőtt elkezdődött volna az ipari mértékű bálnavadászat,
az Antarktisz vizeiben körülbelül 202–311 000, de valószínűbb, hogy 239 000 kék bálna élhetett.
Manapság a Csendes-óceán keleti részén, az Antarktisz vizeiben és az Indiai-óceánban, külön-külön
körülbelül 2000 óriás bálna található. Az előbbi állományokon kívül, az Atlanti-óceán északi részén és a
déli félgömbön, még két-két csoport létezik. A legősibb kékbálna-maradványt, amely egy részleges
koponyából áll, Olaszország déli részén fedezték fel; ez a középső pleisztocén korszakból származott és
körülbelül 1,5-1,25 millió évesre becsült.
i