MARILYN PAPPANO

FORDULJ VISSZA!

Egy súlyos betegség megváltoztatja Candace életét. Amíg

sikeresen ívelt felfelé a pályája, semmitől sem riadt vissza, hogy
versenytársait félresöpörje az útból. Most bocsánatot akar kérni
legjobb barátnőjétől, Natalie-tól, akit mélyen megbántott.
Oklahomában azonban csak elutasítás várja. Natalie sógora, a
jóképű Josh felszólítja, hogy azonnal utazzon el. És éppen ebbe a
férfiba szeret bele Candace...
 1. FEJEZET

Ahogy Candace Thompson kezdett felépü lni a betegségébő l, amelybe majdnem

belehalt, ö sszeírta mindazt, amit szeretne megtenni, amíg még alkalma van rá . Nem
fontossá gi sorrendben, hanem ú gy, ahogy az eszébe jutott. Egy szamá rfü les
jegyzettö mbben gyű ltek a sebtében felfirkantott fogadalmak. Má r teljes hat oldalt tettek
ki. Némelyiket aztá n Candace utó lag á thú zta. Példá ul azt, hogy kérjen bocsá natot
Craigtő l, attó l a fiatalembertő l, akinek még kö zépiskolá s korá ban meglehető sen durvá n
adta ki az ú tjá t. Bizonyá ra akad még a jegyzékben olyan, ami majd kihullik a rostá n.
Most azonban ideje, hogy azzal foglalkozzék, ami nem tű r halasztá st. Ki kell békü lnie
Natalie-val!
Ezt az elhatá rozá st nem lesz egyszerű való ra vá ltani! Candace ú gy érezte, kö nnyebb
lenne szá rnyakat nö veszteni, és ú gy repü lni a Holdra. De meg kell pró bá lni! Megígérte
Istennek, az orvosoknak és sajá t magá nak. Minden tő le telhető t meg kell tennie, hogy az
ígéretét betartsa.
Má r az is elég fá radsá gá ba kerü lt, hogy hajdani legjobb bará tnő jének egyá ltalá n a
nyomá ra bukkanjon. Végre sikerü lt kiderítenie, hogy az egykori befutott ú jsá gíró nő
Oklahoma á llamban, egy Hickory Bluff kö rnyékén lévő , isten há ta mö gö tti birtokon él.
De há t ez bizonyult a dolog kö nnyebbik felének. A cím és a telefonszá m má r ö t hó napja
megvolt, de Candace eddig még semmit sem tett. Telefonon nem kérhet bocsá natot.
Ahhoz tú lsá gosan mély az a seb, amelyet okozott, írhatna egy tö redelmes levelet, de az
gyá va megoldá snak tű nt. Meg tú lsá gosan személytelen is lenne.
Kezdettő l fogva tudta, hogy nem kö nnyű célokat tű zö tt ki maga elé. Sok
kellemetlenséggel kell majd szembenéznie. Egyik-má sik feladat fá jdalmas is lesz.
Bá torsá g és ő szinteség kell hozzá .
É s Natalie ü gye kétségtelenü l a legeslegnehezebb valamennyi kö zö tt.
Az Atlantá bó l Hickory Bluff felé vezető ú t szép tá jakon keresztü l kanyargott. Candace
korá n megérkezett, hogy ideje legyen megismerkedni a kö rnyékkel, és kényelmesen
tudjon szá llá st keresni.
Azt tudta, hogy motel nincs a vá rosban. Néhá ny kilométerre északra, kö zvet2lenü l a
tó partjá n van azonban egy kemping. így eleve a nemrégiben beszerzett, kényelmes
lakó kocsijá val érkezett. Leá llította a kocsit az ilyenkor októ berben teljesen kihalt
tá borhelyen, ahol még az ő r is megcsodá lta a késő i vendéget. Ezutá n bérelt egy nyitható
tetejű autó t. A kö lcsö nző tő l megérdeklő dte, hol talá lja pontosan Natalie-t.
Semmi sem á llt má r a fogadalom való ra vá ltá sá nak ú tjá ban.
Mégis vagy tíz perce á llt má r ott egy ú tkeresztező désnél, és nem tudta rá szá nni
magá t, hogy tová bbmenjen. Natalie cseppet sem fog ö rü lni, ha meglá tja. É s ezt
egyá ltalá n nem veheti rossz néven. Fordított esetben ő is a pokolba kívá nná egykori
bará tnő jét, és semmi kö rü lmények kö zö tt nem bocsá tana meg neki. Mivel bizonyá ra
Natalie is ugyanígy érez, ez az egész hosszú ú t hiá bavaló . De legalá bb a jó szá ndék
megvolt benne. Ha megtette, ami tő le telt, kipipá lhatja a feladatot, és á ttérhet a
kö vetkező re.
Ezzel persze csak becsapná ö nmagá t, de há t ez nem ú jsá g. Egész életében csak csü rte-
csavarta az igazsá got a sajá t érdekében.
Candace kö rü lnézett mind a négy irá nyba. A hosszú percek alatt, amíg a
keresztező dés kellő s kö zepén á llt, egyetlen já rmű sem kö zeledett. Minden akaraterejét
ö ssze kellett szedni, hogy beindítsa a kocsijá t, és tová bbmenjen a célja felé ahelyett,
hogy megfordulna, és pá nikszerű en menekü lne.
 Lassan hajtott. Félt, hogy felveri a kavicsot, és ká rt tesz a kö lcsö nzö tt autó ban.
Azonkívü l mivel lehajtotta a kocsija tetejét, arra is vigyá znia kellett, hogy ö maga se
legyen nyakig poros, mire Natalie szeme elé kerü l. Mi tagadá s, jó l jö ttek neki ezek az
ü rü gyek.
Az ú t nyílegyenesen haladt. Sem jobbra, sem balra nem akadt kü lö nö sebb lá tnivaló .
Amerre a szem ellá t, nem volt semmi egyéb, csak legelő , amelyet csupá n imitt-amott
tarkított egy-egy csoport fa.
Natalie itt, a préri kellő s kö zepén, egy eldugott birtokon? Sehogyan sem illik ö ssze!
Azelő tt mindig az élet sű rű jében forgott, ahol a leggyorsabban peregtek az események.
Hirtelen valami á rnyék tű nt fei egy kissé tá volabb az ú ton. Candace hunyorgott a
napszemü vege mö gö tt, hogy jobban lá sson. Hatalmas, barna-fehér foltos tehenek! Egy
egész csorda sétá lt nyugodtan a kocsiú ton.
Candace csigalassú sá ggal folytatta az ú tjá t, és a legkö zelebbi á llattó l kétméternyire
sikerü lt megá llnia. A marhá k tö bbsége nagyobbnak tű nt a kis sportkocsiná l, és a
legcsekélyebb érdeklő dést sem mutatta sem az autó , sem a benne ü lő irá nt. Az á llatok
cseppet sem zavartattá k magukat addigi foglalatossá gukban. Egy részü k békésen legelte
az ú t menti fü vet, míg má sok egyszerű en csak á lldogá ltak, eltorlaszolva az utat.
Candace éppen dudá lni akart, amikor kö zvetlenü l mö gö tte megszó lalt egy hang:
- Nem ajá nlom, hogy dudá ljon. Azt hiszik, hogy takarmá nyosztá s van, és mind
hanyatt-homlok idetó dulnak.
Candace megfordult, hogy lá ssa a beszélő t. Egy cowboy kö zvetlenü l mellette á llította
meg hatalmas termetű lová t. Farmert, pó ló t és sá ros csizmá t viselt. Széles karimá jú
kalapja beá rnyékolta az arcá t. Poros volt és izzadt - és roppant elragadó . Barna szeme
sarká ban apró rá ncocská k képző dtek a mosolygá stó l. Széles tenyere, amelyben a
gyeplő t tartotta, erő snek és kérgesnek lá tszott.
Candace szerette az erő teljes férfikezeket.
- Sajná lom, hogy elá lljá k az ú tjá t - folytatta a cowboy. - A szomszéd bivalya egy
darabon leszakította a kerítést, és ezek a buta á llatok ú gy dö ntö ttek, hogy inká bb itt
legelnek, mint a sajá t mezejü kö n.
- A szó lá s is ú gy tartja, hogy a szomszéd rétje mindig zö ldebb - mosolygott
bará tsá gosan a lá ny.
- Akkor még butá bbak, mert ezt az orszá gú t szélérő l nehéz elmondani. Maga nem
idevaló si - á llapította meg a férfi.
- Honnan tudja? - csodá lkozott a messzi fö ldrő l jö tt utas. Talá n mert szandá lt,
vá szonnadrá got és baseballsapká t visel, csizma, farmer és széles karimá jú kalap helyett?
- Nagyon egyszerű . Az egész életemet itt tö ltö ttem, és magá val még sohasem
talá lkoztam - vigyorgott a férfi. - Letért a fő ú tró l és eltévedt?
- Nem, csak meg akartam nézni a kö rnyéket. - Candace nem á rulta el a jö vetele
való sá gos oká t. A falusiak és a kisvá rosbeliek szívesen ü tik az orrukat má sok dolgá ba.
Semmi kedve magyará zgatni, hogy honnan ismeri Natalie-t, és miért keresi. Vetett egy
pillantá st a tehenekre. - Megvá rja, amíg az á llatok megunjá k az ismerkedést a vilá ggal,
és maguktó l hazamennek?
- Nem - felelte a férfi, és felemelte a kezét.
Olyan lassú , rá érő s volt ez a mozdulat, hogy a lá ny első pillanatra fel sem fogta, hogy
integetés. Aztá n kö rü lnézett, hogy kinek is szó lhat. Egy má sik elragadó cowboy lovagolt
elő a fá k kö zü l. Ü dvö zlésü l megbillentette a kalapja karimá já t, aztá n elkezdte
visszaterelni a teheneket a letaposott kerítésen á t a legelő re. Egy hatalmas kutya
segített a mű veletben.
 A vá rosi lá ny megcsodá lta az együ ttmű kö désü ket. Szinte egyenrangú tá rsaknak
tű ntek, kitű nő csapatot alkottak.
- Milyen jó és olcsó munkaerő egy ilyen kutya - jegyezte meg. - Nem kér béremelést,
nem issza le magá t, nem marad tá vol a munká tó l...
- Csak egy kis ennivaló t kell adni neki, és má ris boldog. Ez a fekete kü lö nö sen olcsó n
dolgozik. Ugyanis a szomszédé. Még etetnü nk sem kell. Sajá t mulatsá gá ra segít nekü nk,
mivel imá dja a marhá t terelgetni. Lá tja, má ris szabad az ú t. Mehet tová bb.
Candace zavartan mosolygott.
- Jó mulatá st! - mondta a férfi.
- Kö szö nö m.
A lá ny elindult, de a kö vetkező pillanatban ú jra fékezett.
- Meg tudná mondani, hol kaphatnék a kö zelben egy pohá r hideg sö rt és egy
hamburgert vacsorá ra?
- Mindkettő t megkaphatja, de nem egyszerre. A hamburgert a Dairy Delightná l
keresse a vá rosban. Ami pedig a hideg sö rt illeti... - A cowboy egyik kezével levette a
kalapjá t, és a má sikkal beletú rt a hajá ba, aztá n visszatette a kalapot. Candace roppant
aranyosnak talá lta. -, ...azt én á ltalá ban Frenchynél szoktam inni. Az a vá ros északi
peremén talá lható . El sem lehet téveszteni. - A férfi csettintett a nyelvével, mire a ló
felnyerített, és elindult a ledö ntö tt kerítés felé. Kö rü lbelü l félú ton a cowboy még egyszer
há tranézett, és a lá ny felé kacsintott.
- Talá n ott még lá tjuk egymá st.
- Talá n - mosolygott Candace, mikö zben elhajtott. Jó képű férfi, meg kell hagyni.
Bizonyá ra nő tlen. Vagy ha netá n nő s, akkor is magá nyosnak érzi magá t.
Hanem most nincs rá idő , hogy ilyesmin já rjon az esze. Natalie birtoka nem lehet má r
messze.
Csakugyan rö videsen feltű nt egy nagy há z, kü lö nbö ző melléképü letekkel kö rü lvéve.
Candace ú gy érezte, tú lsá gosan gyorsan ideért. Nincs még felkészü lve a talá lkozá sra.
Megá llt a bekö tő ú t végén. Mély lélegzetet vett, hogy valamennyire oldó djon benne a
feszü ltség, de hiá ba. A szíve ö sszeszorult, a gyomra gö rcsbe rá ndult, még az ujjai is
fá jtak, ahogy kétségbeesetten szorongatta a kormá nykereket.
Nem képes rá ! Akkor sem, ha má r megtette ezt a hosszú utat. Akkor sem, ha szö rnyű
szegénységi bizonyítvá nyt á llít ki magá ró l. Egész egyszerű en lehetetlen, hogy Natalie
szeme elé kerü ljö n! Most nem. Talá n sohasem.
- Elő fordult má r, hogy egy csinos nő nek nem kezdtél el udvarolni? - szó lalt meg Tate,
ahogy leugrott a lová ró l.
Josh Rawlins a féltestvérére pillantott. Bizonyá ra arra a csinos, fiatal nő re céloz,
akivel az imént talá lkoztak.
A testvérek éppen a kidö ntö tt dró tkerítést készü ltek ideiglenesen kijavítani. Késő bb
majd visszajö nnek, és rendesen felú jítjá k. Josh minden má s munká t szívesebben végzett
volna. A szö gesdró tot foltozgatni roppant utá lta. Ennél má r csak egy kellemetlenebb
feladatot tudott elképzelni: gö drö t á sni a cö lö pö knek, amelyekre a dró tokat kifeszítik.
Oklahomá ban ugyanis, ha á sni kezd az ember, nagyon gyorsan kö vekbe ü tkö zik. Néha
ú gy tű nt, hogy az egész birtokot mindö ssze félméternyi talaj borítja, alatta pedig
hatalmas homokkő tá bla rejlik. Ezért is foglalkozik errefelé mindenki á llattenyésztéssel.
4
- A feleségednek sohasem udvaroltam - felelte Josh. - Egyébként szeretem a nő ket, és
ő k is szeretnek engem.
- Azt hittem volna, hogy ez a hö lgy nem a te eseted.
 - Má r miért ne lenne? Csinos, sző ke, kék szemű , jó alakú . Nekem minden nő az
esetem.
Mikö zben munká hoz lá ttak, Josh nevetett a bá tyja mogorva á brá zatá n.
- Olyan képet vá gsz, mintha meg akarná l verni.
- Ne felejtsd el, nemegyszer én védtelek meg, hogy alaposan el ne agyabugyá ljanak.
Ú gyhogy nem á rt jó ban lenni velem.
- Amió ta meghá zasodtá l, egyszer sem jö ttél el velem mulatni, így aztá n aligha
szá míthatok a védelmedre.
- Tudod - csó vá lta a fejét Tate -, még nem adtuk fel a reményt anyá val, hogy egy szép
napon nem fogsz tö bbet kocsmai verekedésekbe keveredni, és nem dugnak tö bbé
dutyiba.
- Má r egy éve nem csuktak be. É s az utolsó eset sem az én hibá m volt. A kislá ny azt
mondta nekem, hogy nem akar elmenni azzal a fickó val.
- Csakhogy a lá ny kiskorú volt, a „fickó " pedig az apja. Tiszta szerencse, hogy csak
addig zá rtak be, amíg ki nem jó zanodtá l.
- Idő sebbnek néztem a lá nyt. Ső t még maga a seriff is. Ha az ember megismer a
kocsmá ban egy lá nyt, jó l nézne ki, ha elő szö r el kellene kérnie az igazolvá nyá t, hogy
kiderü ljö n, há ny éves.
- Nem okvetlenü l a kocsmá ban kell ismerkedni.
- Sajná lom - nevetett Josh -, de nincs tö bb rá menő s ú jsá gíró nő , aki az Ö regrő l akar
írni.
Tate ugyanis így ismerte meg a feleségét. A nyugalomba vonult Boyd Chaney szená tor
Natalie-t bízta meg, hogy írja meg az életrajzá t. Azt kívá nta, hogy vegye rá az
együ ttmű kö désre mind a hat volt feleségét és a kilenc gyermekét, beleértve a
há zassá gon kívü l szü letett fiá t is, akit sohasem ismert el. Ez a legutó bbi Josh volt.
Az ü gy roppant kellemetlenü l érintette Josht és az édesanyjá t. A híres ember mindent
elkö vetett, hogy megpró bá lja hamis beá llítá sban kö zö lni a tö rténteket. Nyilvá n azt
remélte, hogy az elcsapott ú jsá gíró nő t kedvére befolyá solhatja. Végü l azonban minden
jó l végző dö tt. Natalie, aki egyszer má r megégette magá t, szentü l megfogadta, hogy soha
senki, semmiféle fondorlattal rá nem veszi tö bbet, hogy olyasmit írjon le, ami nem
teljesen igaz. Az igazsá g kiderítésén való fá radozá sa aztá n nem vá rt eredménnyel já rt.
Tate és Natalie má r négy éve há zasok, és van egy kisfiú k, Joey.
De há t milyen gyakran tö rténik meg az ilyesmi? Minden szentévben egyszer.
Szerencse kell hozzá . Joshnak pedig nincs szerencséje. így aztá n kénytelen hagyomá nyos
mó don ismerkedni. Nem mintha kész lenne megá llapodni. Egyelő re még biztosan nem.
Egyszer majd eljö n az idő , amikor megunja a mulatozá st. Akkor majd abbahagyja. Keres
magá nak egy megfelelő feleséget, megnő sü l, és olyan derék ember mó djá ra fog
viselkedni, mint a bá tyja.
Tate tizennyolc éves kora ó ta mindig derekasan viselkedett. Akkor is, amikor a
bará tnő je egy szép napon beá llított az ú jszü lö tt fiukkal, Jordannel, aztá n nyomtalanul
eltű nt.
Majdcsak Josh is kitombolja magá t valamikor, és lehiggad.
- Van valami terved estére? - kérdezte Tate, mikö zben két szö gesdró tot illesztett
egymá shoz.
Josh nem szeretett semmit elő re eltervezni. Hacsak nem arró l volt szó , hogy egy
kü lö nlegesen elbű vö lő nő vel beszéljen meg talá lká t. Egyedü lá lló fiatalember, a maga
ura, akkor és oda megy, ahova éppen kedve tartja. Ha Tate megbízza valami munká val,
az persze má s. A csalá djá ra tekintettel van, má snak azonban nem tartozik felelő sséggel.
Dehogyis rontja el ezt a paradicsomi á llapotot tervekkel!
 Kinyitotta a szá já t, hogy nemet mondjon, furcsa mó don azonban má s kerekedett ki
belő le.
- Azt gondoltam, benézek Frenchyhez... egy pohá r sö rre és egy biliá rdpartira.
- Na de ilyent! Hogyan is juthatott az eszembe, hogy éppen oda készü lsz? -
csipkelő dö tt Tate. - Talá n azért, mert hallottam, hogy egy csinos hö lgynek éppen ezt a
kocsmá t ajá nlottad? Mindenesetre miatta legalá bb nem kerü lsz ö sszeü tkö zésbe a
tö rvénnyel. Má r egészen biztosan nem kiskorú .
Josh mogorva á brá zattal pattant a nyeregbe. Mit képzel ró la Tate? Azért is elmegy
hozzá juk vacsorá ra, és késő estig ott marad. Az talá n meggyő zi a bá tyjá t, hogy nem
készü l éjszakai kalandokra!
- Ellenő rzö m a kijavított szakaszt - morogta.
- É n má r rö videsen végzek azzal, ami még há tra van. Otthon talá lkozunk. Josh
bó lintott, és ellovagolt. Az első néhá ny évétő l eltekintve az egész életét ezen a birtokon
tö ltö tte. El sem tudta képzelni, hogy má shol is lehetne élni.
Eleinte nem volt kö nnyű dolga a csalá dnak. Egy kisgyerekkel magá ra maradt
édesanyja, Lucinda vakon hitt az ő t szerelmével ostromló szená tornak, aki
természetesen fű t-fá t ígért neki. Miutá n keservesen csaló dott, hazatért a szü lei
birtoká ra, és á tvette ö regedő apjá tó l a gazdá lkodá st. Rengeteget kellett gü rcö lnie, hogy
egyedü l megbirkó zzon a gazdasá g minden gondjá val, és kö zben két fiú t felneveljen. Tate
tizenö t éves korá tó l kezdett egyre komolyabb részt vá llalni a feladatokbó l. Mindennap,
ahogy hazajö tt az iskolá bó l, belevette magá t a munká ba. Ennek ellenére jutott azért
ideje arra is, hogy futballozzon vagy baseballt já tsszon. Ső t késő bb arra is, hogy a
bará tnő jét teherbe ejtse.
Josht nem érdekelte a sport. Néha részt vett egy-egy rodeó n, ez volt minden.
Egészében véve meglehető sen egyhangú an telt az élete. Tulajdonképpen most sem volt
má sképp. A napok hosszú ak voltak, a munka kemény.
6
Amikor Tate fia, Jordá n a hétvégeken hazajö tt az egyetemrő l, alaposan kivette a
részét a munká bó l. Még Natalie, az egykori tő sgyö keres nagyvá rosi lá ny is mindig
szívesen vá llalkozott rá , hogy felnyergeljen egy lovat, vagy szü kség esetén kijavítsa a
kerítést.
Nem a Rawlins csalá d birtoka volt a legnagyobb a kö rnyéken. Ahhoz éppen elég nagy
volt, hogy kellemes életet biztosítson. Gazdagok persze sohasem lesznek, de há t erre
nem is tö rekedtek soha.
Noha Tate nagyon fiatal volt, amikor apa lett, felelő sségteljesen vá llalta a fia
nevelését. Célul tű zte ki, hogy az édesanyja és az ö ccse kö zelében maradjon a birtokon,
és majd sajá t csalá dot alapítson. Mindezt mostanra el is érte.
Josh jó l érezte magá t a bő rében, és szerette volna, ha minden vá ltozatlanul marad.
Szívesen dolgozott a birtokon, és ö rü lt, hogy kö rü lö tte van a csalá dja. Kü lö nben pedig
élte vilá gá t.
Noha hétá gra sü tö tt a nap, idő nként hű vö s szellő fú jdogá lt. Nincs szebb a vilá gon,
mint az októ ber Oklahomá ban, gondolta Josh. Véget ért a tikkasztó nyá ri hő ség.
Augusztusban, ső t néha még szeptemberben is negyven fokot mértek á rnyékban. Ezen a
reggelen az ég ragyogó kék volt. A fel-feltű nő vékony felhő ket pillanatok alatt
szétoszlatta a szél.
A levegő ben kesernyés illat terjengett. A szomszédok égették a tavaszró l megmaradt
hulladék gallyakat. Josh ezt a munká t mindig halasztgatta. Majd valamelyik hétvégén
sort kerít rá , amikor Jordá n és a bará tnő je, Michaela Scott, a szomszéd kislá ny hazajö n
az egyetemrő l. Akkor a két csalá d rendezhet együ tt egy nagy szabadtéri pecsenyesü tést.
 Josh végiglovagolt a kifoltozott sö vény mentén. A ló magá tó l is tudta a dolgá t, meg-
megá llt, hogy a cowboy szemü gyre vehesse a kifeszített szö ges dró tot. Ez a munka nem
igényelt sok fejtö rést, így a férfi gondolatai szabadon kalandozhattak. Egyre csak az
idegen nő já rt az eszében.
Vajon honnan jö hetett? Mi hozta ide? Miért kö zlekedett a kavicsos ú ton? Majdnem
biztos, hogy nem a kö rnyéken akar valakit meglá togatni. Annak má i-rég híre ment
volna, ha valaki vendéget vá rna.
A legkö zelebbi motel harminc kilométer tá volsá gra fekszik. Van ugyan a kö zelben, a
tó partjá n egy kemping, de há t az a tó nem kü lö nö sebb lá tvá nyossá g. Ez a nő pedig
egyértelmű en nem ahhoz a fajtá hoz tartozik, amelynek tagjai nomá d kö rü lmények
kö zö tt szeretnek élni. Bizonyá ra nem kisvá rosbó l szá rmazik, és végképp nem vidékrő l.
A nap má r magasan já rt az égen, amikor Josh visszaért az istá lló khoz. Natalie a kará m
rá csá ná l á llt, és Joey dereká t fogta, mikö zben a kicsi a legfelső rú don egyensú lyozott. Az
asszony mosollyal ü dvö zö lte a tá volbó l a só gorá t.
Tate-nek mindig is a vö rö s hajú , kék szemű , hosszú lá bú nő k tetszettek. Felesége
tö kéletesen megfelelt a nő i szépségrő l kialakított eszményképének. Ezenfelü l Natalie
kedves, bará tsá gos, nagylelkű teremtés volt, és ú gy szerette Jordá nt, mintha a sajá t fia
lenne. Josh is fü lig szerelmes lett volna bele, ha a bá tyja nem elő zi meg.
Joey az anyja segítségével lemá szott a kerítésrő l, és tá rt karokkal szaladt a
nagybá tyjá hoz. Az felkapta az ö lébe.
- Josh bá csi! - lelkendezett a kicsi. - Idenézz csak! Ű rhajó s vagyok.
- Nahá t! É s fel is fogsz szá llni egy ű rhajó val?
- Dehogy! Ez csak a jelmezem mindenszentek elő estéjére.
- Igazá n ö rü lö k. Nagyon hiá nyozná l, ha elrepü lnél az ű rbe.
Joey lehú zta a kisfiú fejérő l a mű anyag ű rhajó ssisakot. A gyerek vö rö ses haja az
égnek á llt. Olyan aranyos volt, hogy Josh elragadtatva ö lelte magá hoz.
- Te minek fogsz ö ltö zni, Josh bá csi?
- Mit szó lná l, ha cowboy lennék?
- De hiszen tényleg az vagy. Valami olyannak kell ö ltö znö d, ami igazibó l nem vagy.
Josh kö zben odaért a kerítéshez, ahol idő kö zben Tate is megjelent a felesége mellett.
Joey mindjá rt á tsiklott az apja karjá ba.
- Szervusz, Josh! - ü dvö zö lte Natalie a só gorá t. - Remélem, itt maradsz ebédre. Ká r
lenne elmulasztanod. Borjú karaj lesz sü lt babbal. É s hozzá a mélyhű tő bő l az a kitű nő
kukoricakö ret, amelyet az édesanyá d készített a mú ltkor. É dességként pedig
csokolá détorta.
É s vá laszra sem vá rva elindultak befelé.
- Nincs semmi a vilá gon, amiért lemondanék a kedvenc ételemrő l, ha azt a kedvenc
só gornő m készíti - mondta Josh ú tkö zben.
- Még egy csinos sző keség kedvéért sem, aki ezü stszínű sportkocsival já r? -
csipkelő dö tt Tate.
- Szö rnyen unalmas lehet az életetek, ha má r az is eseményszá mba megy, ha néhá ny
szó t vá ltok egy idegen nő vel - vá gott vissza Josh. - Igaz, hogy csinos volt, és sző ke, de
szá momra nem jelentett tö bbet, mint a felettü nk éppen elrepü lő madá r. Szegény
há zasemberek! - csó vá lta a fejét tréfá s szá nakozá ssal.
- Na, megá llj csak! - bö kte oldalba a só gornő je. - Eljö n még az idő , amikor te is
szerelmes leszel, és megnő sü lsz. Akkor fogod csak megtudni, hogy mit vesztettél idá ig.
- Elő fordulhat. Ha megunom a jelenlegi életemet, lehet, hogy keresek magamnak
feleséget.
 Josh kinyitotta a há zba vezető rá csos ajtó t, és tartotta, amíg Tate és Natalie belépett.
Aztá n kö vette ő ket a konyhá ba. Csodá s illatok ü tö tték meg az orrá t. Az édesanyjuk is
kitű nő en fő zö tt, bá r nem csiná lt tú l nagy ü gyet az étkezésbő l. Natalie szaká csmű vészete
azonban mindent tú lszá rnyalt. Rawlinsék sohasem ettek ilyen jó kat, míg Natalie a
csalá dba nem kerü lt.

Josh kezet mosott a mosó konyhá ban, Tate pedig a fü rdő szobá ba vitte Joeyt, hogy
lehú zza ró la az ű rhajó sruhá t, és alaposan megcsutakolja. Josh éppen a kezét tö rö lte,
amikor megszó lalt a csengő .
- Nézd meg, Josh, ki lehet! - kiá ltott ki Natalie.
A férfi a nyaká ba vetette a tö rü lkö ző t, és az ajtó felé indult. Mielő tt odaért volna, még
egyszer csö ngettek. Ejnye, de tü relmetlen! - gondolta Josh, és kitá rta az ajtó t.
A sző ke szépség á llt elő tte. Roppant idegesnek lá tszott. Mivel Josh eddig csak autó ban
ü lve lá tta, most tű nt csak fel neki, hogy milyen kicsi és tö rékeny. Legalá bb harminc
centiméterrel alacsonyabb, mint ő .
Csak most, hogy levette a baseballsapká já t, lá tszott, hogy milyen rö vid a haja. Még
Joshéná l is rö videbb.
A lá togató szemlá tomá st meglepve meredt az ajtó t nyitó férfira. Egy szó sem jö tt ki a
torká n.
- Majd én kitalá lom, mi já ratban van - mosolygott a férfi az ajtó félfá nak tá maszkodva.
- Bizonyá ra annyira ellená llhatatlannak talá lt, hogy okvetlenü l viszont akart lá tni.
- É n... én... - dadogta a lá togató , és mély lélegzetet vett. - Natalie Rawlinshoz jö ttem. Itt
lakik?
- Igen. Higgye el azonban, drá gá m, velem tö bbre megy. Gyere, Nat! - kiá ltott há tra a
férfi. - Téged keresnek.
- Ki az? - kiá ltott vissza Natalie, és a férfi kérdő en nézett a sző ke nő re. Annak mozgott
az ajka, de hang nem jö tt ki a torká n. Aztá n ú jra mély lélegzetet vett.
- Mondja meg neki... - A lá togató elharapta a szó t, aztá n felemelte a hangjá t, hogy a
há zban is hallatsszon. - É n vagyok az, Natalie Candace.
Bentrő l ö sszetö rt ü veg csö rö mpö lése volt a vá lasz. Nem jó jel. Nem éppen azt fejezi
ki, hogy kitö rő ö rö mmel fogadjá k a megjelenését. Candace behú zta a nyaká t, mint aki
arra szá mít, hogy a kö vetkező tö rékeny tá rggyal ő t célozzá k meg. Szeretett volna sarkon
fordulni, és eltű nni. Aká rmilyen erő s volt azonban a menekü lési ö sztö n, a lá ba nem
engedelmeskedett. Ú gy á llt ott, mintha gyö keret vert volna, és kétségbeesetten
igyekezett ú rrá lenni a rémü letén.
Ez a cowboy, aki olyan kedvesen tudja tenni a szépet, csak nem Natalie férje? É s
milyen ostobasá g volt azt képzelni, hogy Natalie megbocsá thatja, amit ő elkö vetett
ellene!
A cowboy má r nem mosolygott. Aligha remélhet tő le tö bb bará tsá gos szó t. Ha
megtudja, kicsoda, ö rü lhet, ha nem kergeti ki a vá rosbó l.
Ahogy lépések kö zeledtek, Candace má r alig kapott levegő t. Eljö tt a pillanat, amelyet
ki akart erő szakolni, és amelytő l oly nagyon félt. Szá mtalanszor elkép8zelte, hogyan
zajlik majd le ez a talá lkozá s. Végiggondolta minden lehetséges kimenetelét. Nem sok
ö rö mteli akadt kö ztü k.
Végre visszanyerte az uralmá t a lá bai felett. Egy lépést há trá lt, és má r éppen
megfutamodni készü lt, amikor észrevette, hogy má r késő . Az a nő , akit csodá lt, irigyelt,
becsü lt - és tö nkretett -, ott á llt a cowboy mellett, és mélységes megvetéssel nézett
egykori bará tnő jére.
 Natalie nem sokat vá ltozott, amió ta Candace tö bb mint ö t éve utoljá ra lá tta.
Hullá mos, rézvö rö s haja most is a vá llá ig ért, a bő re most is fehér és finom volt. Csak az
ö ltö zete kü lö nbö zö tt lényegesen attó l, amelyet annak idején hordott. Most kifakult
farmer, kopott cowboycsizma és pamuting van rajta. Még mindig szép. É s még mindig
gyű lö li Candace-t.
- Mit akarsz?
Ezt a kérdést Candace képzeletben má r legalá bb szá zszor hallotta, és sok vá laszt
agyalt ki rá . Ezek kö zü l azonban most egy sem jutott az eszébe. Csak hebegett-habogott.
- Szeretnék... Ú gy gondoltam... - Aztá n mély lélegzetet vett, és kibö kte: - Beszélni
szeretnék veled.
- Nem! - Natalie be akarta csapni az ajtó t, de a cowboy az ú tjá ban volt.
- Kérlek, Natalie...
- Aká rmit akarsz is nekem mondani, az engem nem érdekel. Menj a pokolba, és ne
pró bá lkozz...
- Anyu mérges! - szó lalt meg hirtelen egy gyerekhang.
Candace felnézett. Elő kerü lt a má sik cowboy is, aki a kutyá val terelgette a teheneket.
Egy kisfiú t tartott a karjá n, aki szakasztott olyan volt, mint ő , eltekintve rézvö rö s hajá tó l.
Tehá t ő Natalie férje, nem az udvarló s cowboy. Aká rmilyen képtelenség is, hogy most
ilyesmin já rjon az esze, Candace hatá rozottan megkö nnyebbü lt.
- Mi folyik itt, drá gá m? - karolta á t Natalie dereká t a férje. Az asszonynak szikrá t szó rt
a szeme.
- Semmi. Ez a hívatlan lá togató má r éppen menni akart.
Candace megkö szö rü lte a torká t.
- Kérlek, Natalie... Nem veszem rossz néven, hogy nem akarsz velem szó ba á llni, de
kérlek, hallgasd meg, amit mondani szeretnék!
- Hallgassam meg a hazugsá gaidat? Azt, ahogy csű rö d-csavarod a tényeket, és
megpró bá lod tisztá ra mosni azt, amit nem lehet? Nem, kö szö nö m.
Natalie ú jra megpró bá lta becsapni az ajtó t.
- Csak azt akartam elmondani neked - mondta Candace sietve -, hogy mennyire
sajná lom...
Az ajtó meglepő en halkan becsukó dott.
A lá ny meredten nézte. Nem tudta, mitévő legyen. Becsö ngessen még egyszer, és
bocsá natot kérjen a zavará sért? Beü ljö n a kocsiba, és hanyatt-homlok menekü ljö n, vagy
kö nyö rö gjö n Natalie-nak, hogy csak egyetlen percig hallgassa meg?
Ahogy mélyen beszívta és kifú jta a levegő t, egészen ú gy hangzott, mint a visszafojtott
zokogá s. De há t errő l természetesen szó sincs. Candace Thompson erő s akaratú és
becsvá gyó teremtés. Ő nem szokott sírni. Csak má sok sírnak miatta.
Amió ta felnő tt, csak kétszer sírt. Elő szö r, amikor azt hitte, ú gy fog meghalni, ahogy
élt: magá nyosan, senki á ltal sem szeretve. Má sodszor, rö viddel ezutá n, ugyanebbő l az
okbó l. Ha meghal, senki sem fogja megsiratni, még a varjú sem ká rog utá na. Ettő l a
gondolattó l olyan szomorú lett, hogy zokogni kezdett.
Ö sszeszedte magá t, lesietett a lépcső n, a kocsijá hoz szaladt, és lehajtott a kavicsos
ú tra.
Mire a keresztező déshez ért, és befordult az aszfaltos ú tra, amely egyenesen a fő ú tra
vezetett, má r valamennyire szabá lyosan tudott lélegzeni. Má r annyira enyhü lt benne a
feszü ltség, hogy nem szorította olyan gö rcsö sen a kormá nykereket. Végü l is az volt a
szá ndéka, hogy bocsá natot kérjen. Azt megtette. Hogy ú gy sikerü lt, ahogy, az má r má s
lapra tartozik. Elvégre jobbra nem is szá mított. Ezt má r kipipá lhatja a fogadalmak
jegyzékébő l, és hozzá lá that a tucatnyi tö bbihez. Így van?
 Így.
Candace ú gy érezte, mintha hatalmas tehertő l szabadult volna meg.
Megkö nnyebbü lten sorolt be a fő ú t forgalmá ba.
Nem fogja vesztegetni az idő t. Megbeszéli a bará tsá gos fiatalemberrel az
autó kö lcsö nző nél, hogy még ma délutá n vigye el a bérelt kocsit. Holnap aztá n kora
reggel ú tnak indul a lakó kocsival.
Felnő tt életének nagy részét elpocsékolta eddig. A há tralévő éveket tartalmasabban
akarja leélni. Hogy miképpen, arró l még nincsenek vilá gos elképzelései.
A kétsá vos ú t Hickory Bluffba vezetett. Candace valahogyan meghittnek és
otthonosnak talá lta a vá roská t. Talá n azért, mert a legkisebb telepü lés is, ahol eddig élt,
majd kétszá zezer lakosú volt. Kü lö nben nem nagyon tudta megmagyará zni az érzéseit.
Hiszen nem volt a vá roská ban semmi említésre méltó . A kö zpontban emelkedett
néhá ny kő épü let, kü lö nben a há zak egyszerű ek és célszerű ek voltak.
A tá rsadalmi életben lá tható lag jelentő s szerepet já tszottak a helyi kö zépiskola
sportoló i, a Vadmacská k. Még a víztornyot is a csapat zö ld-arany színeire festették, és
mindenü tt biztató feliratok díszelegtek. Meglepő en sokan viseltek zö ld sapká t a
kö zépiskola aranymonogramjá val.
A vá ros tulajdonképpen szegényes és unalmas volt. Ha Candace itt maradna,10
való színű leg arró l írna cikket, hogy milyen jelentéktelen ez a telepü lés. De há t ő má r
nem ír tö bbé cikkeket.
Ahogy a fő ú tra ért, elhatá rozta, hogy egyenesen a kempingbe hajt. Alig néhá ny méter
megtétele utá n azonban befordult egy vegyesbolt parkoló já ba. A boltocska lá tható lag a
tó parton ü dü lő k szü kségleteit tartotta szem elő tt, és kíná lata a horgá szati engedélytő l a
sö rig terjedt. Candace persze nem a vegyesbolt kedvéért á llt meg, hanem mert
kö zvetlenü l mellette volt Norma Sue étkezdéje. Most dö bbent csak rá , hogy borzasztó an
éhes. Reggel ugyanis tú lsá gosan ideges volt ahhoz, hogy egy falatot is le tudjon nyelni.
Ahogy belépett az étkezde ajtajá n, megkondult egy tehénkolomp. A vendégek kö zü l
néhá nyan futó lag felnéztek. Egy pincérnő a pult mö gü l odakiá ltott:
- Foglaljon helyet aká rhol!
Candace leü lt egy sarokasztalhoz. A pincérnő mindjá rt eléje tett egy pohá r vizet
jégkocká kkal, és á tnyú jtotta az étlapot. Candace egy csirkés és salá tá s szendvicset
rendelt, és hozzá kó lá t. Aztá n kü zdö tt a kísértéssel, hogy kérjen-e még egy szelet
tejszínes krémmel tö ltö tt piskó tatortá t is.
A mű remeket má r belépéskor megpillantotta egy ü vegtá rló ban. Á ltalá ban kö nnyen
ellen tudott á llni az édességeknek, a piskó ta azonban a legszilá rdabb elhatá rozá sá t is
megingatta.
Natalie mindig azt mondta, ez bizonyá ra azzal fü gg ö ssze, hogy a piskó tatorta a
gyermekkort idézi, a gondtalansá got, az ü nnepnapokat, a szoros csalá di kö teléket.
Candace sohasem vilá gosította fel a bará tnő jét, hogy a gyermekkora tá volró l sem
mondható gondtalannak. Szoros csalá di kö telékrő l pedig szó sem volt.
Ahogy Natalie-ra gondolt, ö sszefacsarodott a szíve. Persze kezdettő l fogva tisztá ban
volt vele, hogy mire szá míthat. Tudta, hogy a kibékü lés esélye a nullá val egyenlő . A lelke
mélyén azonban mégis reménykedett.
Amikor holnap reggel elhagyja Hickory Bluff vá rosá t, nem marad má r semmi
reménye. Kedvetlenü l vette elő a tá ská já bó l a jegyzetfü zetet. Gyű rö tt volt, szakadozott
és foltos, de az írá s benne még olvasható . A biztonsá g kedvéért a tartalmá t Candace a
szá mító gépén is rö gzítette. Az eredeti, kö nnyekkel ö sszemaszatolt firká knak azonban
kü lö nleges jelentő ségü k volt. Ezek voltak tiszta, ő szinte szá ndéká nak a letéteményesei.
É s ezt a tiszta, ő szinte szá ndékot akarja ő az első nyavalyá s kudarc utá n feladni!
 Candace meredten nézte a feljegyzést: „Békü lj ki Natalie-val!" Ekkor á rnyék vető dö tt
a papírra. Abban a hitben, hogy a pincérnő jelent meg, mosolyogva felnézett. A mosoly
azonban egykettő re lehervadt az arcá ró l, ahogy megpillantotta a jó képű cowboyt.
A férfi nem vá rva biztatá st, leü lt az asztalá hoz, és kö zel hajolt.
- Nem tudom, mi az ö rdö gö t keres itt - mondta csendes, hideg hangon. - Azt azonban
tudom, hogy nem lá tjá k szívesen.
Jaj, micsoda meglepő á talakulá s! - gondolta Candace. Hova lett a férfi viselkedésébő l
mindaz, ami korá bban minden porciká já t megbizsergette? Az elismerő pillantá sok, az
enyelgő hangnem? Még az ellená llhatatlan bű bá j is nyomtalanul eltű nt. Az egész tartá sa,
a szavai és a tekintete, mind nyílt ellenségességet fejez ki. Pedig tulajdonképpen nem is
ismer! Há t még hogy gyű lö lne, ha igazá n ismerne!
- Nem tartozik magá ra, hogy mi keresnivaló m van itt - felelte Candace, és remélté,
hogy a hangja ugyanolyan csendes és hű vö s, mint a férfié.
- De még mennyire, hogy rá m tartozik! É s nem fogom engedni, hogy kellemetlenséget
okozzon a csalá domnak!
- Nem okozok semmiféle kellemetlenséget.
- Natalie azt mondja, hogy biztosan valami rosszban sá ntiká l. Maga egy á lnok kígyó ,
mindenkit há tba tá mad, aki ú tjá ban á ll az elő menetelének. Azt mondja, hogy maga
hazug, megbízhatatlan és teljesen hiá nyzik az erkö lcsi érzéke. Nagyon sajná lja, hogy
valaha is talá lkozott magá val.
Candace merő en nézte az abroszt, és igyekezett visszafojtani a kö nnyeit. Nincs min
csodá lkoznia. Tudta, hogy sú lyos nehézségekbe fog ü tkö zni, és Natalie nem fog neki
megbocsá tani. Hiszen megvan rá minden oka. O csak azt remélte, hogy Natalie
meghallgatja. Nem azt, hogy megbocsá t neki, csupá n azt, hogy meghallgatja.
- Tegye meg nekü nk azt a szívességet, hogy eltű nik a vá rosbó l! Ha még egyszer
beteszi a lá bá t a birtokunkra, rendő rrel vitetjü k el. Ha pedig még egyszer Natalie
kö zelébe merészkedik, eskü szö m, hogy megkeserü li!
A figyelmeztetés olyan élesen hangzott, hogy Candace minden szavá t komolyan vette.
Ezzel a férfi felá llt, és olyan gyorsan hagyta ott az asztalt, hogy hajszá l híjá n
ö sszeü tkö zö tt a pincérnő vel.
- Jaj, Josh, nem tudsz vigyá zni? - nézett az duzzogva a hanyatt-homlok elsiető cowboy
utá n. Aztá n gyanakvó tekintettel fordult Candace felé. Nem is pró bá lt bará tsá gosnak
lá tszani. Letette a szendvicses tá nyért és a kó lá t az asztalra, és szó nélkü l tá vozott.
A pincérnő viselkedésébő l lá tszott, hogy a Rawlins csalá dot nagyra becsü lik a
vá rosban. Az ő ellenségeik egész Hickory Bluff ellenségei. Lehet, hogy ha Candace itt
marad, az egész vá ros ellene fordul? Majd kiderü l. Azért sem fog megfutamodni!

2. FEJEZET

Tate há zá ban roppant nyomott hangulatban folyt a vacsora. Nyoma sem volt a
megszokott vidá msá gnak. Natalie-t lá tható lag nagyon feldú lta a vá ratlan talá lkozá s. A
hirtelen rá tö rő emlékektő l ú gy magá ba roskadt, hogy a férje má r aggó dott miatta. Josh
pedig... nos há t, ő csak sö tétben tapogató zott. Nem tudta pontosan, kicsoda Candace
Thompson. Azon kívü l, amit a só gornő jétő l hallott, semmit sem tudott ró la. Az pedig
lényegében csupá n annyi volt, hogy egykor bará tnő k voltak, most pedig Natalie gyű lö li
Candace-t. Ha csupá n a nevét említette valaki az asztalná l, azonnal fagyos csend á llt be.
Vagy ami még rosszabb, Natalie arcá n fá jdalmas kifejezés jelent meg.
De há t tulajdonképpen Joshnak nem kell tudnia a részleteket. A Rawlins csalá d
mindig ö sszetartott. Ezért tudtá k a nehéz idő ket á tvészelni, és ez tette még boldogabbá
a jobb idő ket. Nem kell tudnia, hogy mit kö vetett el Candace a só gornő je ellen. Natalie a
csalá dhoz tartozik, és az ő ellensége az egész csalá d ellensége.
Csak ne lenne ez az ellenség olyan á tkozottul csinos!
Josh ajá nlkozott, hogy leszedi az asztalt, és berakja az edényt a mosogató gépbe.
Ahogy a munká val végzett, bement a nappaliba. Tate a pamlagon ü lt, Joey az ö lében
éppen elszundiká lt. Szorosan hozzá bú jva Natalie a tá volba révedt.
- Azt hiszem, ideje má r hazamennem - jelentette be Josh, lá tva, hogy pillanatnyilag
nem sok szü kség van rá .
- Akkor majd holnap talá lkozunk - felelte Tate.
Josh odalépett a pamlaghoz, ö sszekó colta Joey hajá t, és megsimogatta Natalie arcá t.
Az asszony fel sem emelte a fejét a férje vá llá ró l, csak szomorú an mosolygott.
Hű vö s volt az este, és Josh ö rü lt, hogy hozott magá val kabá tot. Az égbolt sö tét volt, és
tiszta, a csillagok fényesen ragyogtak. Amíg Josh a kocsijá hoz ment, halkan fü työ részett
magá ban, aztá n elindult hazafelé. A birtok déli részén lakott egy fahá zban. Nyolc évvel
ezelő tt építették Tate-tel együ tt a szabad idejü kben. Mivel nem sok rá érő idejü k akadt, a
há z egyszerű volt, és célszerű . Joshnak tö kéletesen megfelelt, hiszen ú gysem
tartó zkodott sokat otthon. Ha egyszer csalá dot alapít, majd á t kell építenie. A szépítés is
rá ér addig.
A bá tyja há zá tó l a sajá tjá ig vezető ú t tulajdonképpen alig volt tö bb, mint egy
keréknyom a mező n á t. Ahogy az ö svény elérte az erdő t és ott kanyargott tová bb, Josh
elfordult balra, egy má sik keskeny ú tra. Aztá n egy rozoga fakapun befordulva rá tért egy
aszfaltozott ú tra, amely egyenesen arra a tisztá sra vezetett, ahol a há za á llt. Az egyszerű
faépítmény sö tét rozsdabarná ra volt festve. Az elü lső veranda csupá n harminc
centiméterre emelkedett a talajszint fö lé. Mivel Josh á ltalá ban á tugrotta a verandá ra
vezető néhá ny lépcső fokot, nem bajló dott azzal, hogy korlá tot építsen.
A bá tyjá éktó l hazatérve mindig kü lö nlegesen csendesnek talá lta a sajá t otthoná t. Ez
az este Tate és Natalie há zá ban azonban egészen má s volt, mint a tö bbi. Má skor mindig
nagyon élvezte a meghitt csalá di kö r derű s, pezsgő életét. Jó volt hallgatni a vidá m
beszélgetést, gyerekcsacsogá st, nevetést, éneklést. A konyhá bó l a készü lő ételek csodá s
illatá t érezni, a fö ldö n heverő gyerekjá tékokba botlani, és megcsodá lni az egyszerű
tejeskö csö gbe helyezett ró zsá t.
De ugyanú gy szerette a sajá t remetelaká t is. Szü ksége volt a nyugalomra és a
visszavonulá sra. Legalá bbis ezt szokta mondani.
Letelepedett a pamlagra, és meghallgatta az ü zenetrö gzítő t.
Két ü zenetet talá lt Theresá tó l, attó l a lá nytó l, akihez az utó bbi idő k legtartó sabb
kapcsolata fű zte. Az első ben Theresa csupá n azt kérte Joshtó l, hogy hívja vissza, a
má sodikban pedig meghívta magá hoz a hétvégére. A harmadik hívá s Josh egyik
bará tjá nak a feleségétő l szá rmazott. Vasá rnap az unokatestvérével, Staceyvel
hangversenyre készü ltek. Most az irá nt érdeklő dö tt, lenne-e kedve Joshnak velü k
tartani.
A férfi elhú zta a szá já t. Má r talá lkozott Staceyvel. Kétségtelenü l szép nő , de roppant
buzgó n igyekszik férjet fogni magá nak. Elegendő néhá ny percet együ tt tö lteni vele, és az
ember má ris ö rü l, hogy ép bő rrel megú szta.
Még nyolc ó ra sem volt, korai lett volna még lefekü dni. Josh a televízió ban sem talá lt
semmi érdemlegeset. Kikapcsoló dá sra volt szü ksége, és azt á ltalá ban Frenchy
kocsmá já ban talá lta meg. Azon a helyen, amelyet Candace Thompsonnak is ajá nlott.
Aligha való színű azonban, hogy most ott talá lja azt a nő t. A Norma Sue étkezdéjében
tö rténtek utá n feltehető leg gyorsan eltű nt a kö rnyékrő l.
 Josh gyors elhatá rozá ssal felkapta a kabá tjá t és a kalapjá t, és beszá llt a kocsijá ba.
Ahogy kifordult a kapun, balra kanyarodott, mivel arra vezetett a legrö videbb ú t a
kocsmá ba. A parkoló ban kö rü lnézett, nem lá tja-e a sző ke nő kocsijá t. Semmi nyoma,
á llapította meg megnyugodva.
A kocsma nem volt nagy lá tvá nyossá g, mint ahogy Hickory Bluffban á ltalá ban semmi
sem az. Betontö mbö kbő l épü lt hosszú , alacsony épü let volt. Valamikor pirosra festették,
késő bb aztá n fehérre. Pillanatnyilag szü rke volt. Helyenként mind a há rom szín lá tszott,
ső t a csupasz beton is.
Bent a padozat is betonbó l volt. A falakat feketére festették, mintha az ablaktalan
helyiség nem lett volna amú gy is éppen elég sö tét. Há rom fal mentén fü lkéket képeztek
ki. A hatalmas terem belsejét asztalok és székek tö ltö tték meg, valamint egy
biliá rdasztal és egy tá ncparkett. A há tsó fal mentén hú zó dott a pult, leghá tul pedig a
zenekar kapott helyet. Kéthetente egyszer élő zenét já tszottak a kocsmá ban, mégpedig
igen jó t. A tö bbi napokon gépzenével kellett a kö zö nségnek megelégednie, de az sem
volt rossz.
Josh minden jelenlévő t ismert. Sű rű n kö szö ngetett, amíg há trament a pulthoz. Mire
odaért, a tulajdonos má r odakészítette neki a jégbe hű tö tt sö rt.
- Hogy megy a bolt, Otis? - ü dvö zö lte ő t Josh.
- Nem panaszkodhatom. Hacsak arra nem, hogy agyondolgoztattok. De há t hol
má shol szó rakozzatok, mint ná lam? Nincs a vá rosban semmi egyéb.
- Csak ne becsü ld le a vá rosunkat! Te is tudod, hogy a legtö bben azért élü nk itt, mert
szeretü nk itt lenni.
Otis meglá tott egy vendéget a pult má sik végén, és odament, hogy kiszolgá lja. Josh
megfordult a bá rszéken, és kö rü lnézett a teremben. Néhá ny cimborá ja birtokba vette a
két biliá rdasztalt, míg a tö bbiek azt a nagy, kerek asztalt ü lték kö rü l, amelyik a
tö rzsasztaluk volt.
Josh egy darabig gondolkozott, hogy melyik csoporthoz csatlakozzon, és végü l
maradt a bá rpultná l. Má r a má sodik pohá r sö rt is majdnem teljesen kiitta, és éppen azon
volt, hogy a kö zelében ü lő csinos, barna nő t tá ncra kérje, amikor az egyik
biliá rdasztalná l Dudley Barnes észrevette, és a nevét kiá ltotta.
Dudleyval biliá rdozni kö nnyű pénzszerzési alkalmat jelentett Josh szá má ra. Ő t
bekö tö tt szemmel is kö nnyedén meg tudta verni.
Odament a biliá rdasztalhoz, és letett a sarká ra egy hú szdollá rost a má r ott lévő mellé.
Fogott egy dá kot, bekrétá zta a végét, és az asztal fö lé hajolt, hogy lö kjö n.
- Mit szó lná l, ha egy má sik hú szassal a bará tnő met is kihívná d? - kérdezte Dudley.
- Nincs is neked bará tnő d.
- Má r hogyne lenne. Rá adá sul nagyon csinos. Honnan is jö tt, kedvesem?
- Atlantá bó l.
Ezt a déli á llamokra jellemző kiejtést és ezt a hangot Josh hallotta má r, és biztos volt
benne, hogy soha tö bbet nem fogja hallani.
Célzott, a golyó k koccantak, és néhá ny mindjá rt beesett a lyukakba. Josh csak ezutá n
emelte fel a fejét. Tekintete Candace Thompsonéval talá lkozott.
A lá ny idő kö zben á tö ltö zö tt, hogy alkalmazkodjék a helybeli egyszerű
kö rü lményekhez. Szű k farmert, piros inget és barna cowboycsizmá t viselt. A széles
karimá jú kalap tú l nagy volt a fején. Má snak is tú l nagy lett volna, mivel, mint kiderü lt,
az ó riá s termetű Dudleyé volt.
- Cimbora, ő Can...
- Má r ismerjü k egymá st - szakította félbe nyersen Dudleyt Josh. Azzal visszafordult a
biliá rdasztalhoz, és a kö vetkező lö késhez készü lő dö tt.
 - Szigorú an véve nem ismerjü k egymá st. Csak azt tudom, hogy Joshnak hívjá k, mivel a
pincérnő így szó lította, de...
Josh nagyobbat taszított a dá kó val, mint szü kséges lett volna, a golyó k mégis arra
gurultak, amerre akarta. Aztá n felegyenesedett, és egykedvű en nézett a lá nyra.
- Josh Rawlins vagyok. Tate Rawlins ö ccse. Natalie Rawlins só gora. Maga pedig
Candace Thompson. É s ezzel má r mindent tudunk egymá sró l.
„Maga pedig Candace Thompson". Candace sosem hitte volna, hogy ebbe a négy
szó tagba, amelybő l a neve á ll, ilyen mélységes mély megvetést lehet belesű ríteni.
Natalie nyilvá n kellő képpen bemutatta. A lá nynak ö sszefacsarodott a szíve, de
igyekezett palá stolni az érzéseit. Lá tszatra nyugodt maradt, mikö zben figyelte, ahogy a
férfi mó dszeresen tü nteti el egyik golyó t a má sik utá n a lyukakban.
Candace-nek eredetileg nem volt szá ndéká ban idejö nni. Az esti séta sorá n azonban
valahogy mégis itt lyukadt ki. Nem szá mított rá , hogy Josht itt talá lja. Ahogy azonban
belépett, ő volt az első , akit észrevett. Aztá n Dudley megszó lította, ő pedig elfogadta a
meghívá sá t egy pohá r italra. Bezzeg nem tette volna, ha sejti a kö vetkezményeket.
De most má r nem lehet segíteni a dolgon. 0 is itt van, meg Josh is. Az egyértelmű ,
hogy Natalie só gora nem akar vele beszélni, és ő maga sem tudja, hogy mit mondjon
neki.
Josh befejezte a já tékot anélkü l, hogy Dudley egyá ltalá n esélyhez jutott volna.
Besö pö rte a nyereséget, majd tá vozni készü lt.
- Mit szó lná l még egy já tékhoz? - kiá ltott fel Dudley. - A hö lgy ellen nem mersz kiá llni?
Josh megfordult, és megvető tekintettel végigmérte a lá nyt.
- Miféle hö lgyrő l beszélsz?
Dudley felugrott a helyérő l, és egy pillanat alatt a tá vozó ban lévő mellett termett.
- Kérj tő le bocsá natot!
- Arra ugyan vá rhat.
- Ha nem teszed ö nszá ntadbó l, majd én segítek!
Josh hidegen nézett a tá rsá ra.
- Elfelejtetted, hogy egyszer má r pró bá lkoztá l ilyesmivel?
- Betö rted az orromat. Ezú ttal nem fog sikerü lni.
Candace szá má ra kínos volt a jelenet. Dudley elé á llt, és a karjá ra tette a kezét.
- Egy pohá r sö rt ígért nekem.
- Mindjá rt. Csak megvá rom, amíg ez a fickó bocsá natot kér.
- Nem tartok igényt a bocsá natkérésre. Jö jjö n! Igyuk meg a sö rt, tá ncoljunk egy kicsit,
aztá n hazamegyek. - Candace igyekezett Dudley figyelmét elterelni. Végre elérte, hogy a
két férfi má r nem nézett egymá ssal farkasszemet. A lá ny levette a cowboykalapot, és
huncutul mosolygott. - Jö jjö n má r! Ő sidő k ó ta nem tá ncoltam.
Countryzenét já tszottak. Kissé érzelgő s, lassú muzsika volt. Candace tö bbszö r
belebotlott a sajá t lá bá ba. Dudleyéba csak egyszer vagy kétszer. Valamikor a tá nc olyan
természetes volt szá má ra, mint a lélegzetvétel. Egy egész csomó dolgot magá tó l
értető dő nek tekintett. De az az idő má r elmú lt.
- Mi folyik maga és Josh kö zö tt?
- Semmi.
- Ne akarjon becsapni! Josh kü lö nben nem szokott ilyen lenni.
- Milyen szokott lenni? - kérdezte a lá ny, pedig reggel má r lá tott belő le némi
bemutató t.
Dudley egy darabig hallgatott, aztá n elvigyorodott.
- Az anyja azt mondja, a nő k teszik ki Josh legfő bb gondjá t. Tú lsá gosan szereti ő ket.
Szá z kilométeres kö rzetben minden csinos nő nek tette má r a szépet. É s ez egyá ltalá n
nem tú lzá s. Az anyja attó l fél, hogy sohasem fog megá llapodni, és ő hiá ba vá rja tő le, hogy
tö bb unoká ja legyen. Tulajdonképpen szá míthattam volna rá , hogy má r magá val is
ö sszeakadt.
- Há ny unoká ja van az édesanyjá nak, hogy még tö bbet szeretne?
- Kettő . Jordá n, aki hú sz kö rü l já r, és a há roméves Joey.
- Maga má r megnő sü lt, és megö rvendeztette az édesanyjá t unoká kkal? - pró bá lta
Candace elterelni a beszélgető tá rsa figyelmét Joshró l.
- Egyszer-kétszer - vigyorgott Dudley kisfiú sá n.
- A há zassá gró l vagy az unoká kró l beszél?
- Két há zassá g, két vá lá s, két gyerek. É s maga?
- Se há zassá g, se vá lá s, se gyerek. Se anyá m, aki hiá nyolná , hogy nincs unoká ja, akit
kényeztethetne.
- Sohasem volt férjnél? Akkor az atlantai férfiak vakok.
É pp ellenkező leg, gondolta Candace. így aztá n talá ltak maguknak kü lö nb
asszonyokat.
A zeneszá m befejező dö tt, és a lá ny kibontakozott tá ncosa karjá bó l.
- Kö szö nö m a szép estét.
- Nem inna még valamit?
A lá ny sajná lkozva ingatta a fejét.
- Inká bb hazamennék.
- Meddig szá ndékozik Oklahomá ban maradni?
Ha a Rawlins csalá don mú lna, csak annyi ideig, amennyire szü ksége van, hogy elérjen
az á llamhatá rig. Egy gyenge pillanatá ban Candace maga is így gondolta.
De nem engedheti meg magá nak, hogy gyenge legyen. Egy gyenge nő nem élte volna
tú l azt, amin ő az elmú lt évben keresztü lment. Neki erő snek kell lennie. Azon mú lik a
há tralévő élete.
- Nem tudom - felelte ő szintén. - Talá n pá r napig, talá n néhá ny hétig.
- Akkor viszontlá tom még?
Jaj, de régen volt, amikor valaki ő t viszont akarta lá tni! Az orvosokon kívü l persze.
Ő szintén megö rü lve mosolygott Dudleyra.
- Igen, még fogunk talá lkozni. - Ezzel vette a szarvasbő r kabá tjá t, aztá n azt tettetve,
mintha Josh jeges pillantá sait észre sem venné, az ajtó hoz ment, és kilépett a hű vö s
éjszaká ba.

Má snap Candace meglehető sen késő n reggelizett Norma Sue étkezdéjében. Aztá n
elindult bevá sá rolni. É lelmiszert akart venni és egy nyugá gyat, hogy élvezze a szép idő t.
Ú tkö zben elment egy telefonfü lke mellett. Nem hagyhatja ki a lehető séget, hogy ú jra
megpró bá ljon kapcsolatba kerü lni Natalie-val! Azért ú jsá gíró , hogy szívó san
ragaszkodjék az elhatá rozá sá hoz, és ne lehessen egykö nnyen lerá zni!
Natalie, aki szintén ú jsá gíró , bizonyá ra nem is szá mít rá , hogy az első visszautasítá sra
meghá trá l. Candace felvette há t a kagyló t, bedobta az érméket, és tá rcsá zta a biztonsá g
kedvéért kívü lrő l megtanult telefonszá mot.
A harmadik kicsengés utá n Natalie férjének hangja jelentkezett: „A Rawlins csalá d
telefonjá t hívta. Hagyjon ü zenetet, és vissza fogjuk hívni".
Candace letette a kagyló t. A nap egyszeriben nem lá tszott má r olyan ragyogó nak és
tö kéletesnek.
Belépett a boltba, melynek bejá rata felett tá bla hirdette. „Minden, amit csak akar".
Való ban ú gy tű nt, hogy itt minden megtalá lható : ruhanemű , kö nyvek, szerszá mok,
já tékok, sportfelszerelés, autó alkatrészek. Az egyik sarokban még egy hagyomá nyos
fagylaltos pult is á llt. Az ajtó nyitá skor megszó laló elektronikus harangjá ték fü lbemá szó
dallamot já tszott. A bentrő l kihallatszó hangok azonban cseppet sem voltak szívderítő k.
A pénztá rná l két nő á llt: egy negyven kö rü li holló fekete, és egy nagyjá bó l feleannyi
idő s sző ke. Ú gy elmerü ltek a veszekedésben, hogy alig vették észre a belépő t. Az
bará tsá gosan rá juk mosolygott, aztá n igyekezett a bolt legtá volabbi végébe hú zó dni,
hogy halló tá volsá gon kívü l kerü ljö n. Ehhez azonban nem volt elég nagy a helyiség.

- Nem parancsolhatja meg nekem, hogy mit csiná ljak! - há borgott a sző ke. - Az apá m...
- Tudom, hogy ezen a kö rnyéken majdnem minden az apá dé, ez az ü zlet azonban
nem. Ez az enyém. Itt én vagyok a fő nö k, Shelley. É s tudod, hogy ez mit jelent? Azt, hogy
itt én mondom meg, hogy mit csiná lj. A polcok letö rö lgetése a feladataid kö zé tartozik,
mint ahogyan az is, hogy pontosan itt legyél, és munkaidő alatt ne folytass
magá nbeszélgetéseket.
- A portö rlés piszkos munka, azt nem vá llalom. É s mindö ssze hú sz percet késtem,
Martha.
- Ezen a héten má r harmadszor.
- Elegem van! - Shelley egy mozdulattal lerá ntotta magá ró l a piros mellényt, amely,
ú gy lá tszik, munkaruha volt, ledobta a pénztá r melletti székre, és a kijá rat felé indult. Az
ajtó bó l még egyszer visszafordult: - Ne is á lmodjon ró la, hogy még egyszer visszajö vö k!
Akkor sem, ha há romszorosá ra emeli a fizetésemet.
- Azt ugyan lesheted! - kiá ltotta utá na Martha.
Miutá n csend lett, Candace még egy darabig habozott, mielő tt a pénztá rhoz
kö zeledett. Martha ká bultan á llt ott, és a halá ntéká t dö rzsö lgette. Ahogy Candace
megkö szö rü lte a torká t, felnézett, és sajná lkozva mosolygott.
- Szép kis fogadtatá s, ugye? Bejö n valamit vá sá rolni, és végig kell hallgatnia a
tulajdonos és az eladó vitá já t. Igazá n sajná lom.
- Ne izgassa magá t!
- Miben segíthetek?
- Nyugá gyat tart?
- Csak az olcsó , alumíniumvá zas fajtá t. Egészen há tul, balra, a kerti eszkö zö k kö zö tt
van.
Candace a megjelö lt helyen meg is talá lta az utolsó darab nyugá gyat. Ahogy
visszament vele a pénztá rhoz, és fizetett, habozva megkérdezte:
- Felvesz valakit Shelley helyettesítésére, legalá bbis á tmenetileg?
- Kénytelen vagyok. Otthon is vannak kö telezettségeim, és délutá nonként legalá bb
néhá ny ó rá ra el kell mennem innen. Magá t talá n érdekelné a dolog?
- Egy idő re igen.
- Van gyakorlata?
- Egy kicsi. - Az utolsó kö zépiskolai éveiben Candace pénztá rosként dolgozott, hogy
néhá ny dollá rt keressen.
- Nem fél a kezét bepiszkítani?
- Egyá ltalá n nem.
- Mikor tudja elkezdeni?
- Aká r most mindjá rt.
Ilyen egyszerű volt az egész. Nem volt szü kség semmiféle papírra. Mindö ssze négy
kérdés hangzott el, és Martha má r á t is adta a piros mellényt, amelyet Shelley levetett.
- Isten hozott! Martha Andrews vagyok.
- Candace Thompson.
 A tulajdonosnő megmutatta a pénztá rt, gyorsan kö rbevezette ú j alkalmazottjá t a
boltban, és mindennel megismertette, aztá n a kezébe nyomott egy porrongyot. Candace
munká hoz lá tott.
Egy évvel ezelő tt az ilyen munká t az otthoná ban is takarító nő végezte. Azó ta azonban
félbeszakadt a pá lyá ja. Az is lehet, hogy ö rö kre.
Candace a bolt há tsó végében kezdte a portö rlést, és onnan haladt elő re. Amikor az
ajtó ná l megszó lalt a csengő , felkapta a fejét. A vevő azonban egyedü l is jó l eligazodott,
így Candace nyugodtan dolgozhatott tová bb.
Amikor a pénztá rhoz ért, a mellette elhelyezett, minden elképzelhető édességgel
megtö ltö tt, magas ü vegedényeket kezdte tö rü lgetni. Ahogy leguggolt az edények
aljá hoz, egy gyereket pillantott meg maga mellett. Mosolyogva nézett rá . A mosoly
azonban gyorsan eltű nt az arcá ró l. Csak néhá ny pillanatig lá tta ezt a gyereket ma reggel,
de az éppen elég volt ahhoz, hogy megismerje.
Ha csak egy szó t is szó lna hozzá , Natalie haragja hatá rtalan lenne.
- Szia! - ü dvö zö lte a kicsi.
Candace bű ntudatosan nézett kö rü l. Senkit sem lá tott a Rawlins csalá dbó l a kö zelben.
- Szia! - vá laszolt halkan.
- Bonbont szeretnék venni magamnak és Peteynek. Petey a lovam.
Candace szeretett volna felegyenesedni, és valahova elmenekü lni, amíg a kisfiú és az,
aki idehozta, eltű nik. A kicsi azonban folytatta:
- Milyen bonbont vegyek Peteynek?
- Milyent szoktá l?
- Petey legjobban a cukrot szereti. Meg az almá t, kö rtét, ő szibarackot, gö rö gdinnyét.
É n viszont a bonbont szeretem.
- Akkor talá n vegyél....
- Joey! - bukkant fel hirtelen mellettü k Josh Rawlins. Letette a kivá lasztott á rut a
pénztá r pultjá ra, és a karjá ra vette kis unokaö ccsét. - Elfelejtetted, mit mondott anyu és
apu? Nem szabad idegenekkel beszélni!
- Ő nem idegen. Já rt ná lunk. Anyu haragudott rá .
- Ő idegen. É s nem szabad vele beszélned! Megértetted?
- Igen, de... - Joey lá tva nagybá tyja mogorva á brá zatá t, só hajtott. - Rendben.
- Akkor jó - mondta Josh, és letette a gyereket. - Menj szépen a fagyialtospulthoz, és
ü lj le! - Josh megvá rta, amíg Joey odaszalad és felmá szik a székre, és csak akkor fordult
lassan Candace felé. Mielő tt azonban mondhatott volna 17valamit, Martha lépett
hozzá juk. Nyilvá nvaló an lá tta a jelenetet, és hallotta a beszélgetést.
- Fontos dolog a gyerekeknek megtanítani, hogy az idegenektő l ó vakodni kell. De nem
gondolja, Josh, hogy kü lö nbséget kellene tenni egy vadidegen és egy bolti eladó kö zö tt,
aki éppen ki akarja szolgá lni?
Josh olyan dü hö s pillantá st vetett Candace-re, hogy az legszívesebben elbú jt volna a
pénztá r mö gé.
- Viccel? Maga alkalmazta?
- Igen. Talá n van valami kifogá sa ellene?
- Legyen szíves, adjon egy tö lcsér fagylaltot Joeynak! Mindjá rt kifizetem - mondta
Josh a tulajdonosnő nek anélkü l, hogy levette volna a tekintetét Candace-rő l.
Martha némileg vonakodva ugyan, de a fagyialtospulthoz ment.
- Azt mondta, el akar menni innen - szó lalt meg a férfi veszedelmesen csendesen.
- Nem, én azt nem mondtam - felelte a lá ny hasonló an csendesen és hatá rozottan. -
Maga kívá nta tő lem. É n azonban ú gy dö ntö ttem, hogy maradok.
- Maga itt nemkívá natos személy.
 A lá ny ö sszeszorította a fogá t, kihívó an beü lt a kasszá ba, és elkezdte beü tni a vá sá rolt
holmi á rá t.
- Egy teherkocsiba való légszű rő , egy pá r cipő fű ző , egy gombolyag fehér cérna és egy
doboz festékhígító . Hozzá jö n még a Peteynek szá nt édesség?
- Joeynak majd veszek édességet az élelmiszerboltban.
Candace megnyomta az ö sszegző gombot, aztá n amíg Josh elő vette a pénztá rcá já t,
mindent mű anyag zacskó kba csomagolt. A férfi fizetett, és a visszajá ró pénzt ú gy vette
á t, mintha a lá ny kezének érintése beszennyezné. Aztá n ahelyett, hogy felkapta volna a
zacskó kat, olyan kö zel hajolt a lá nyhoz, hogy az még az izzadsá g- és istá lló szagot is
érezhette rajta.
- Nem akarjuk magá t itt lá tni.
Candace ú gy gondolta, a jelenléte volt má r nemkívá natos sokkal jelentő sebb emberek
szá má ra is, mint egy oklahomai cowboy. Aká rmilyen vonzó is ez utó bbi.
- Natalie nem á ll szó ba magá val, sem most, sem má skor. Tegye meg azt a szívességet,
hogy eltű nik innen!
Candace hagyta, hogy a férfi há rom-négy lépést tá volodjon a pénztá rtó l, csak akkor
szó lt utá na szelíd hangon.
- Nem érdekem, hogy szívességet tegyek magá nak. É s ő szintén szó lva a taná csa,
véleménye, ső t a fenyegetése sem érdekel. Hatá rozott célbó l jö ttem ide, és addig nem
megyek el, amíg... - Amíg el nem érte a céljá t? Vagy inká bb, amíg be nem lá tta a
kudarcá t? - .. .amíg meg nem vagyok elégedve azzal, amit elértem.
A férfi megsemmisítő pillantá st vetett rá . Aztá n a fagylaltospulthoz ment, és leemelte
Joeyt a székrő l.
- Mennyivel tartozom a fagylaltért? - kérdezte Marthá t kurtá n.
- A fiatalember a vendégem volt - felelte az bará tsá gosan.
Josh biccentett, és kiment a boltbó l. Martha csodá lkozva nézett utá na, majd frissen
felvett munkatá rsnő jére bá mult.
- Azt hiszem, van egy pá r dolog, amelyet el kellene magyará znod. Nem gondolod? Ü lj
csak ide erre a székre, és mesélj el mindent szépen Martha néninek!
Soha! - gondolta Candace keserű en. A Rawlins csalá ddal má r így is éppen elég
ellensége van Hickory Bluffban. Tö bbet má r nem tudna elviselni.

3. FEJEZET

Oklahoma idő já rá sa ebben az évben a legszélső ségesebb oldalá t mutatta. A

hó napokig tartó szá razsá g utá n hirtelen olyan sok eső esett, hogy elö ntö tte a síksá gokat,
és a burkolat nélkü li utcá k sá rtengerré vá ltoztak. Aki nem akart nyakig sá ros lenni, ki
sem tette a lá bá t a há zbó l. Josh azonban nem tartozott a kényeskedő k kö zé. Miutá n má r
má sfél napja tartott a felhő szakadá sszerű eső , megelégelte az otthon ü lést. Pénteken
kora reggel elintézte a legfontosabb teendő it, aztá n ö sszecsomagolt, és ú tnak indult
Tulsa felé. Elhatá rozta, hogy meglá togatja néhá ny régi bará tjá t. Aká r még Jerry Leet is
felhívhatná , és megkérdezhetné, talá ltak-e má r Staceynek kísérő t a hangversenyre.
Ezt azért talá n most inká bb nem teszi. Van éppen elég baja anélkü l is. Semmi
szü ksége rá , hogy a nyaká ba szabadítsanak egy szép, fiatal nő t, aki mindená ron férjet
akar fogni magá nak, és apá t a jö vendő beli gyermekeinek.
Josh egy szó val sem említette bá tyá nak és só gornő jének, hogy egypá rszor ö sszeakadt
Candace Thompsonnal. Mélyen hallgatott mind a Norma Sue étkezdéjében, mind a
kocsmá ban, mind pedig a Martha boltjá ban tö rtént talá lkozá sró l.
 Sajnos azonban Joey egyá ltalá n nem volt ilyen tapintatos. Ő okvetlenü l tudni akarta,
hogy az a kedves hö lgy való ban idegen-e. Natalie cseppet sem volt boldog, hogy Candace
má ris belopta magá t a fia szívébe, Tate pedig egyenesen felelő tlennek nevezte az ö ccsét.
Mintha ő tehetne bá rmirő l is! Azó ta pedig minden csak rosszabb lett.
Josh jobbnak lá tta há t, hogy néhá ny napot olyan helyen tö ltsö n el, ahol senki sem
dö rgö li az orra alá az á llító lagos baklö véseit. Majd mire vasá rnap hazajö n, megbékél a
csalá dja.
Noha á ltalá ban gyorsabb a fö ldutakon keresztü l kijutni a fő ú tra, most az eső miatt
Josh kénytelen volt keresztü lhajtani a vá roson. Az utcai lá mpá k má r égtek, és embert
csak elvétve lehetett lá tni.
Josh countryzenére á llította be a rá dió já t, amelyhez az ablaktö rlő szolgá ltatta az
alá festést. Elhaladt Norma Sue étkezdéje majd Frenchy kocsmá ja mellett. A kocsmá tó l
kö rü lbelü l egy kilométerre, má r a vá roson kívü l, a fényszó ró ja sugá r kévéjében egy
ú tszélre félreá llt kocsi bukkant fel. Csinos kis ezü stszínű sportkocsi volt. A jobb há tsó
kerék mellett egy csinos kis sző ke nő guggolt.
Nem jó mulatsá g, ha valakinek ilyenkor ereszt le a gumija, gondolta Josh. De ha valaki,
há t Miss Thompson megérdemli. Nem is lassított, ahogy elhajtott mellette. Biztosan
nincs rá szorulva, hogy éppen ő siessen a segítségére. Elő bb-utó bb majdcsak jö n valaki,
aki eljá tssza az irgalmas szamaritá nus szerepét. Kü lö nben is van mobilja. Felhívhatja az
autó szervizt. Biztosan boldogul valahogy.
Mikö zben azonban Josh mindezt végiggondolta, má r rá is kanyarodott egy
mellékú tra, és egy éles fordulattal visszafelé indult a vá ros felé. Ahogy elérte a
sportkocsit, megá llt vele szemben, a leá lló sá vban, és egy darabig ü lve maradt. A
fényszó ró egyenesen Candace arcá ba vilá gított, így való színű tlen volt, hogy a lá ny
vilá gosan lá tná a má sik kocsiban ü lő t. Mindenesetre nem lá tszott az arcá n semminemű
aggodalom. Egészen addig, amíg a férfi ki nem szá llt, és a lá ny fel nem ismerte. Akkor
aztá n leplezetlen gyanakvá s ü lt ki a voná saira.
- Szü ksége van valami segítségre? - A férfi hangjá bó l kicsengett, hogy a vilá gon
mindenü tt szívesebben lenne, mint éppen itt. Hiá ba igyekezett, hogy ezt véka alá rejtse.
- Kö szö nö m, nincs.
A lá ny ruhá ja csuromvíz volt, és a hajá bó l is kö vér cseppek hullottak alá . Az
esernyő jét a gépkö nyv fö lé tartotta, amelyet tanulmá nyozott. Eddig odá ig jutott, hogy
megtalá lta a haszná lati utasítá sban a megfelelő helyet, és elő vette a kocsiemelő t.
Josh elengedte a fü le mellett a visszautasítá st. Elő vette a sportkocsi csomagtartó já bó l
a pó tkereket és a villá skulcsot. Rö vid ú ton meggyő ző dö tt ró la, hogy a villá skulcs
haszná lhatatlan. Félredobta, és a sajá t kocsijá hoz ment, hogy megfelelő szerszá mokat
hozzon.
- Tényleg egyedü l szeretném csiná lni - magyará zta Candace, ahogy a férfi visszaért.
Josh dü hö sen meredt rá a ború s szü rkü letben.
- Miért? - morogta. Ha a lá ny egy megjegyzést mer tenni rá vagy a viselkedésére, beü l
a kocsijá ba és...
- Mert azt hiszem, okvetlenü l tudnom kell kereket cserélni. Meg kell tanulnom.
A férfi egy darabig bá mult rá , mikö zben a hideg eső csö pö gö tt a hajá bó l, és végigfolyt
a há tá n. Végü l szó nélkü l á tadta a villá skulcsot.
Candace az ü lésre dobta a haszná lati utasítá st, ö sszecsukta az esernyő jét és a kocsi
tetejére tette. Leguggolt a leeresztett kerék elé, és megpró bá lta a villá skulcsot az
anyacsavarra illeszteni.
Csuromvizes haja a fejéhez tapadt, á tá zott nadrá gja a combjá hoz és a lá bikrá já hoz.
Nedves pamutinge alatt kirajzoló dott formá s keble. Josh némileg kicsinek 19talá lta, de
amú gy sem helyezett tú l nagy sú lyt a keblekre. É ppen elég sok megcsodá lnivaló akad
egy szép nő i alakon, miért lenne éppen ez a két halom olyan fontos?
Candace-nek végre sikerü lt rá illesztenie a kulcsot az anyá ra, aztá n meghú zta. A teljes
erejét beleadta. Nem tö rtént semmi.
Megpró bá lkozott a kö vetkező csavarral, aztá n a kö vetkező vel. Az eredmény ugyanaz
volt. A negyedik csavarnak má r olyan erő vel veselkedett neki, hogy a kulcs lecsú szott az
anyá ró l, és a lá ny há traesett a fö ldre.
Elmormolt egy szitkozó dá st, ö sszeszedte magá t, lesö pö rte a kavicsokat a karjá ró l,
aztá n Joshhoz fordult.
- Ha valamit rosszul értettem, most itt az ideje, hogy felvilá gosítson.
Josh nyú jtotta a kezét, és a lá ny némi habozá s utá n á tadta a villá skulcsot. A férfi
megmutatta, hogy lehet kisebb erő vel is boldogulni a csavarokkal, és kö zben
magyará zott.
- Elő szö r éppen csak meg kell lazítani az anyá kat, nem szabad teljesen kioldani ő ket.
Kü lö nben amikor megemeli a kocsit, elgurulhat a kerék.
Miutá n végzett, félretette a villá skulcsot, és elő készítette a kocsiemelő t. Aztá n a lá ny
keze utá n nyú lt. Az ujjai vékonyak voltak, és hidegek. A férfi érintésére a lá ny
ö sszerá ndult.
Josh végigvezette a lá ny kezét az alvá zon.
- É rzi ezt a mélyedést? Ide jö n az emelő nek ez a része.
Josh nem volt benne biztos, hogy ő engedte-e el a lá ny kezét, vagy az hú zta el.
Mindenesetre tö bbet má r nem érintették meg egymá st. Candace szokatlanul
ö sszeszedetten ö sszpontosította a figyelmét az emelő megfelelő elhelyezésére.
A férfi egypá r lépést há trá lt. Szinte ú gy tű nt, mintha biztonsá gba akarna menekü lni.
Biztonsá gba? Mi elő l? Josh nézte a lá nyt, ahogy elmélyü lten dolgozik. Sokkal
alacsonyabb, mint ő , és tö rékenynek lá tszik. Kétségtelenü l szép is. De há t mit szá mít ez,
ha visszaélt Natalie bizalmá val, és ö sszetö rte a szívét. Hogyan is lehetne ezt
megbocsá tani? A Rawlinsok kü lö nben sem bocsá tanak meg egykö nnyen.
Candace pontosan kö vetve Josh ú tmutatá sait, levette a leeresztett kereket, feltette a
pó tkeret, aztá n letekerte az emelő t. Miutá n meghú zta az anyá kat, Josh a biztonsá g
kedvéért még egyet hú zott rajtuk, aztá n betette a lyukas kereket a csomagtartó ba. Amíg
a lá ny becsukta a csomagtartó fedelét, ragyogott az arca a sikertő l.
- Tudom, hogy jobban ö rü lt volna, ha má s segít nekem - mosolygott -, de nagyon
kö szö nö m.
- Nem tesz semmit. - Josh ö sszeszedte a szerszá mait, és tá voztá ban még
fi20gyelmeztette a lá nyt. - Biztos, ami biztos, azért még ellenő riztesse a kereket egy
mű helyben is!
- Rendben.
A férfi má r félú ton tartott a kocsija felé, amikor a lá ny utá na kiá ltott:
- Itt lakom a kö zelben a kempingben. Ha esetleg... ha esetleg szeretne egy kicsit
megszá rítkozni... vagy valami meleget inni... - A mondat befejezése helyett megrá ntotta a
vá llá t, mintha kifogyott volna a szavakbó l vagy inká bb a bá torsá gbó l.
Erre a kérdésre kö nnyű felelni. Nem, nem akar megszá rítkozni, és nem akar semmit
sem inni. Ez a nő ne kíná lgassa semmivel! A csalá d ellenségétő l nem kell semmi!
Egyértelmű a vá lasz. De há t akkor miért nem mondja? Mikor má r elég hosszú ra nyú lt a
hallgatá s, a lá ny szó lalt meg:
- Há t jó l van. Még egyszer kö szö nö m. É n... nagyra értékelem a segítségét.
 Ezzel levette az autó tetejérő l az esernyő jét, a há tsó ü lésre dobta, aztá n a
kormá nyhoz ü lt, és elindította a motort. Mire Josh is beü lt a kocsijá ba, ő má r javá ban
haladt a fő ú ton.
Josh is a fő utat vá lasztotta, hogy Tulsá ba menjen. Amikor azonban a sportkocsi
lefordult a kempingbe vezető mellékú tra, valami megmagyará zhatatlan okbó l ő is arra
kanyarodott.
Kö rü lbelü l négyszá z méter utá n elá gazá s kö vetkezett. A bal oldali ú t a tó és a mellette
fekvő kis kemping felé kanyargott. Ott csupá n egyetlen hely volt foglalt. Egy lakó kocsi
á llt rajta. A georgiai rendszá m még az utcai lá mpa gyér fényében is felismerhető volt.
Candace leá llította mellette a sportkocsijá t, kiszá llt, és a szakadó eső ben vá rta, hogy az
ő t kö vető autó bó l kiszá lljon a vezető je.
Ú gy lá tszik, mégsem olyan tö rékeny, mint amilyennek lá tszik, gondolta Josh. Ez az
elhagyott hely semmiképpen nem magá nyos nő nek való . A kö rnyék egész vilá gítá sá t
csupá n két utcai lá mpa biztosítja. Sö tétedés utá n, eső ben, kü lö nö sen bará tsá gtalan.
Candace kinyitotta az ajtó t, és betessékelte a vendéget.
- Mindjá rt hozom a tö rö lkö ző ket - mondta, aztá n eltű nt a lakó kocsi há tsó részében.
Két nagy tö rü lkö ző vel tért vissza, aztá n ú jra eltű nt.
Josh levetette a cipő jét, és az ajtó mellé á llította. Mikö zben a hajá t szá razra dö rgö lte,
kívá ncsian nézett kö rü l.
Kicsi, de bará tsá gos helyiség volt, nem kínosan rendes, de talá n éppen azért otthonos.
Az étkező asztalon kö nyvek hevertek, a beépített fekvő helyet vidá m, élénk színű takaró
borította, rajta egy sor pá rna. A sarokban CD-lejá tszó á llt, mellette egy halom lemez.
Candace szá raz holmiba ö ltö zve tért vissza. Pizsamanadrá got és kivá gott puló vert
viselt, és mezítlá b volt. A tö rü lkö zéstő l felborzolt haja az égnek á llt. Egészében véve ú gy
festett, mintha egy kiadó s alvá s utá n most bú jt volna ki az á gybó l. Odalépett a kis
hű tő szekrényhez, és kinyitotta.
- Itt csak á svá nyvíz van, és koffeinmentes kó la. Készíthetek forró csokolá dét.
Szokatlan, hogy egy nő meghív egy férfit magá hoz, aztá n forró csokolá déval kíná lja.
Melyik nő tesz ilyent? Az olyan, akinek nincsenek há tsó gondolatai, vá laszolta meg a
sajá t kérdését Josh. Ami nagyon helyes, mert neki aztá n biztosan nincsenek. Ezzel a
nő vel kapcsolatban semmiképpen sem!
- A forró csokolá dé nagyon jó lesne - felelte. Leü lt a pamlaggá vará zsolt fekvő helyre,
és figyelte, ahogy a lá ny szorgoskodik. Mezítlá b lévén lá tszott, hogy a lá bkö rmei pirosra
vannak festve. A kö zépső lá bujjá n egy ezü stgyű rű fénylett. Josh roppant értelmetlennek
talá lta, mégis valahogyan izgató an hatott rá .
Végü l Candace két illatosá n gő zö lgő csészével lépett a pamlaghoz. Az egyiket
á tnyú jtotta a vendégnek, ő pedig leü lt vele szemben. Egy darabig zavartan hallgattak.
Aztá n Candace feltette a legelső kérdést, amelyik az eszébe jutott:
- Készü lt valahova?
- Igen.
- Nagyon sajná lom. Ha szeretne valakit felhívni ...
- Nem, nem vá r senki - vonta meg a vá llá t a férfi. - Nem beszéltem meg biztosra
senkivel semmit.
Ezzel a tá rsalgá s meg is feneklett. Candace nem talá lt semmi kö nnyed csevegésre
alkalmas tá rgyat. Furcsa, hogy ú jsá gíró létére cserbenhagyjá k a szavak. Pedig há ny
kellemetlen kérdést tett fel életében, és mennyi cikket írt!
- Miért jö tt vissza, hogy segítsen nekem? - kérdezte végü l.
Josh rá nézett, majd ú jra elfordította a tekintetét, és kortyolgatta a csokolá dét. Aztá n
megvonta a vá llá t.
 - Ná lunk így szoká s.
- Tehá t, ha nem maga, akkor egy má sik jó l nevelt oklahomai cowboy is megá llt volna?
A férfi ö sszerá ncolta a homloká t.
- Lucinda Rawlinsnak vannak bizonyos elvá rá sai a gyerekeivel és az unoká ival
szemben. Egy bajbajutott nő nek segítséget nyú jtani mindenesetre ezek kö zé tartozik...,
aká rki légyen is az illető .
Candace jobban ö rü lt volna, ha a férfi ezt az utolsó félmondatot megtartja magá nak.
- Vérzik a karja - mondta Josh vá ratlanul.
A lá ny felemelte a bal karjá t, és lá tta az elmá zolt vért a kö nyö ke kö rü l.
- Ú gy lá tszik, lehorzsoltam a kö nyö kö met, amikor há traestem. Megbocsá t egy
pillanatra?
Kiszaladt a há ló szoba és a konyha kö zö tt elhelyezkedő pará nyi fü rdő szobá ba. Miutá n
vizes ruhá val megtisztogatta a sebet, és bekente balzsammal, a tü krö s 22szekrénybő l
elő vette a legnagyobb ragtapaszt, amelyet talá lt. Fél kézzel azonban nehezen boldogult a
tapasszal.
- Vá rjon, majd segítek! - szó lalt meg Josh, és belépett a pará nyi helyiségbe, ahol alig
volt két embernek elegendő hely. Felragasztotta a tapaszt, majd az ujjai hegyével
elegyengette. Kö zben elkerü lhetetlenü l kö rü lö tte is megsimogatta egy darabon a lá ny
bő rét. A keze kérges volt a munká tó l, de gyengéd.
Candace alig kapott levegő t. Nem tudott megszó lalni, és nem tudott elmenekü lni. A
baj az volt, hogy nem is akart. Egyik pillanatró l a má sikra azonban a férfi sö tét
szemében kihunyt a gyengéd fény, és hidegen nézett a lá nyra. Az zavartan há trá lt egy
lépést.
- Kö szö nö m - dadogta, mosolyt erő ltetve az arcá ra. - A csokolá dé... ki fog hű lni.
Most má r tényleg menekü lő re fogta a dolgot. A nappaliba érve lekapta a pamlagró l a
takaró t, és letelepedett az asztal mö gö tti padra. Elő tte az asztal, a há ta mö gö tt a
kredenc, kö rü lö tte a takaró , most má r kellő képpen biztonsá gban érezte magá t.
Mitő l? Joshtó l? Ö nmagá tó l?
Candace tulajdonképpen arra szá mított, hogy a férfi magá ra kapja a cipő jét, és
villá mgyorsan kereket old. Ehelyett visszaü lt a pamlagra, tová bb itta a csokolá déjá t, és
csevegő hangon megszó lalt:
- Amikor ö t-hatéves voltam, nekem is volt egy hasonló takaró m, a nagymamá m
készítette nekem. Iskolá ba kellett mennem, nekem pedig sehogy sem akaró dzott.
Vigasztalá sul kaptam a takaró t.
- Hickory Bluffban lakik a nagymamá ja?
- Nem - hangzott a kimerítő vá lasz.
Ez megint nem lá tszott tú lsá gosan bá torító nak a tá rsalgá s folytatá sá ra. De há t nem
volt-e Candace valaha hírhedten erő szakos riporter? Akkor most miért fú jna
visszavonuló t?
- Csak azért kérdezem, mert minden érdekel, ami a csalá dokkal kapcsolatos.
Csodá latos lehet egy jó l mű kö dő csalá dban élni. - Miutá n csak egy kurta bó lintá s volt a
vá lasz, folytatta: - Nekem ez nem adatott meg. Az én csalá domban komoly mű kö dési
zavarok voltak.
- Ez lenne a mentség arra, amit Natalie-val tett? Nem tehet ró la, a mostoha
gyermekkora tette ilyenné? Az apja ivott, az anyja nem szerette, ezért aztá n ú gy
viselkedhet, ahogy jó lesik, és nem kell a kö vetkezményeket elviselnie?
Candace rá meredt. Vajon csak talá lgat? Vagy inká bb gú nyoló dik? Arra szá mít, hogy az
efféle á lnok teremtés minden elcsépelt szó lamot ö ssze fog ordani ö nmaga
sajná ltatá sá ra?
 - Nem akarom senki má sra há rítani a felelő sséget. Egyedü l én vagyok a hibá s. - Igen,
ö nző volt, becsvá gyó és kapzsi. Mindent akart, ami Natalie-nak megvolt. É s el is érte.
Miutá n egykor legjobb bará tnő jének derékba tö rt a pá lyá ja, ő vetélytá rs nélkü l
maradt a terepen, és gyorsan haladt a siker ú tjá n. Riporterként hamarosan nevet
szerzett magá nak. Még Natalie apja, az ú jsá gíró szakma legendá s egyénisége is segítette
a boldogulá sá t. Bá torította és tá mogatta. Minden kitű nő en ment. Candace sü tkérezett a
diadalban, a lelkiismeretét pedig elhallgattatta.
Mindaddig, amíg beteg nem lett. Most má r bezzeg má sképpen lá t mindent. Mit ér a
sikeres pá lya, ha az embernek sincs sem csalá dja, sem bará tai? Senkije, aki szeretné!
Candace-en ú jra erő t vett a mélységes mély lehangoltsá g. Jó l ismerte má r ezt az
érzést. Hirtelen szokott rá tö rni, egyik pillanatró l a má sikra. Félredobta a takaró t, és
felá llt.
- Most menjen, kérem! - Nem éppen udvarias felszó lítá s, de mit bá nta.
Josh szinte vonakodva kelt fel a helyérő l. Az ajtó hoz ment, felvette a cipő jét, és
komó tosan bekö tö tte a fű ző jét. Aztá n a még mindig nedves, bélelt farmerkabá tja utá n
nyú lt. Nem siette el az ö ltö zkö dést.
- Kö szö nö m a csokolá dét - mondta végü l. A hangja nyugodt volt.
- Nagyon szívesen. É s még egyszer kö szö nö m a segítségét.
Ahogy az ajtó kinyílt, lá tszott, hogy az eddiginél is jobban szakad az eső . Candace
megborzongott, ahogy megcsapta a hideg levegő . Maga kö ré fonta a karjá t, hogy ne
reszkessen.
- Egy dolgot azonban szeretnék leszö gezni - szó lalt meg. - Az apá m volt a
legkedvesebb korhely, akit valaha ismertem. Az anyá m pedig, noha nem akart gyereket
mindent megtett értem, ami csak telt tő le. Nem tehet ró la, hogy a legjobb igyekezete is
kevésnek bizonyult.
Josh a lá ny felé fordult. Szemében mintha zavar tü krö ző dö tt volna. Vagy talá n csak
bosszú sá g? Aztá n kilépett az eső be, és csendesen becsukta maga mö gö tt az ajtó t.

- Az édesanyá dnak bélyegre van szü ksége. Hozz mindjá rt egy egész levéllel! Ezek
pedig azok a dolgok, amelyeket a bá tyá d kér - nyú jtott á t Natalie egy hosszú jegyzéket a
só gorá nak. - É n meg ö sszeírtam a beszerzendő élelmiszereket. É s el tudná d vinni Jordá n
sportkabá tjá t a tisztító ba? A hétvégén magá val akarja vinni, amikor visszamegy a
diá kotthonba. Hadd gondolkozzam még egy kicsit, há tha eszembe jut még valami.
Szép napsü téses, de hű vö s hétfő reggel volt. Josh, ha mó dja lett volna rá , nyeregben
tö lti a napot. A só gornő je azonban minden alkalmat megragadott, hogy valami
munká val bízza meg. Natalie szá má ra éppen olyan természetes volt, hogy parancsokat
osztogasson Joshnak, mint Tate-nek vagy Lucindá nak. Josh is természetesnek vette
mindezt, és ez jó tékonyan hatott a csalá di békére.
- Tudom má r... Megmondaná d Martná nak, hogy anná l a jégkrém tortá ná l maradunk,
amelyikrő l beszéltü nk. Szombatra kellene.
Ezt nem lehetne telefonon elintézni? - volt má r Josh nyelvén, de lenyelte. Só gornő jét
ismerve felesleges kérdező skö déstő l tartott.
- Ez minden - mondta Natalie némi gondolkozá s utá n.
- Rendben. Kö rü lbelü l két ó ra mú lva itt leszek.
Josh olyan sokszor megtette a vá rosba vezető utat, hogy má r behunyt szemmel is
ment volna neki. Nem kellett sem a forgalomra figyelnie, sem arra, hogy hol kell
befordulnia. Egészen olyan volt, mintha a kocsija automatikus kormá nnyal lenne
felszerelve. így aztá n Josh gondolatai egész ú ton szabadon kalandozhattak.
 Amikor elő ző este hazatért Tulsá bó l, az ü zenetrö gzítő n há rom ü zenetet talá lt
Theresá tó l. Ezek tá volró l sem hangzottak olyan bará tsá gosan, mint az elő ző ek. Josht
furdalta a lelkiismeret, mert elhanyagolta a bará tnő jét.
Elő szö r a postá ná l á llt meg, hogy bélyeget vegyen az édesanyjá nak, aztá n a
tisztító ná l. Utá na beszerezte a bá tyja á ltal kért dolgokat és az élelmiszert. Most má r csak
Martha volt há tra. Má r majdnem azon volt, hogy felhívja, és telefonon elmondja, hogy
Natalie kéri a tortá t, mégpedig szombatra. Ilyen egyszerű en el lehetne intézni. Ü gyes, jó
terv volt. Josh maga sem értette, miért á llt meg mégis a bolt elő tt.
Martha szívélyesen ü dvö zö lte, ő pedig elő adta jö vetele céljá t. Amíg az asszony
felvette a rendelést, Josh gyorsan kö rü lnézett. Candace-nek semmi nyoma.
Megkö nnyebbü lést kellett volna éreznie, de csaló dott volt. Miutá n még egyszer
tisztá ztá k, hogy melyik tortá ró l van szó , Josh magyará zatképpen hozzá tette:
- A kicsinek lesz a szü letésnapjá ra.
- Hihetetlen, hogy Joey má r há roméves!
- Má r a vilá gű rö n és az ű rhajó sokon já r az esze.
- Pedig mintha csak most lett volna, amikor a papá ja és a mamá ja megeskü dtek.
Joshnak néha ú gy tű nt, mintha Tate és Natalie mindig is egymá shoz tartozott volna.
Tö kéletes ö sszhangjukat lá tva Josh néha magá nyosnak érezte magá t a kö zelü kben.
Pedig ez cseppet sem voltjellemző rá .
- Rendben van, szombaton egy ó ra utá n jö hetnek a tortá ért. É s maga mivel lepi meg a
kis unokaö ccsét? - kérdezte vá ratlanul Martha.
Josh némileg meghö kkent. Á ltalá ban Tate és Natalie gondoskodott a nevében
ajá ndékró l Joeynak.
- Nézzen kö rü l a há tsó polcokon! Talá n talá l valamit.
Josh há trament a bolt végébe a já tékokhoz. Végü l is megnézheti. Ahogy meg24kerü lt
egy polcot, hirtelen megtorpant, mint akinek fö ldbe gyö keredzett a lá ba. A já tékosztá ly
kellő s kö zepén ott térdelt Candace. Overall volt rajta, és hó fehér pó ló , a fején fejhallgató .
Mikö zben kö nyveket rakodott egy polcra, elmélyü lten hallgatta a magnó t. Ebben az
ö ltö zetben és a rö vid hajá val tizenö t évesnek lá tszott.
A lá ny elő szö r egy lá bat vett észre, aztá n a tekintete egyre feljebb vá ndorolt. Végü l
há travetette a fejét, és egymá s szemébe néztek.
Candace kecsesen felá llt, levette és a nyaká ba akasztotta a fejhallgató t. Mielő tt a
magnó t kikapcsolta volna, fuvola- és há rfamuzsika hallatszott ki belő le. Zavartan a
hajá ba tú rt, aztá n megszó lalt:
- Szombaton... ahogy mondta, ellenő riztettem a kereket. Még egyszer nagyon
kö szö nö m a segítségét.
Josh biccentett.
- É n most elmegyek, Candace - hallatszott Martha hangja. - Ha szü kséged van rá m,
hívj fel a mobilomon. Most mindenesetre jó kezekben vagy. É lvezd ki! - Martha
felnevetett, és elment.
Josh ú jra Candace-re nézett, aztá n a lá ny kezére. Lá tszott rajta, hogy nem kemény
munká hoz szokott, bá r képes lenne arra is. É s bizonyá ra képes lenne gyö nyö rű séget
szerezni egy férfinak.
Candace hirtelen elfordult. Félredobta a kiü rü lt dobozt, és a kö vetkező n feltépte a
ragasztó szalagot.
- Hogy telt a hétvégéje? - kérdezte. A férfi megvonta a vá llá t.
- Minden szép nő vel tá ncoltam, akit csak talá ltam Tulsá ban.
Mit lehet erre felelni? Természetesen semmit. A lá ny elmerü lt há t a munká ban. Az
ú jabb dobozbó l mű anyag figurá k kerü ltek elő , melyek egy népszerű gyerekfilm
szereplő it á brá zoltá k. Ezekre kezdte ragasztgatni az á rcédulá kat. Josh szerette volna, ha
a lá ny mond valamit. Aká rmit.
- É s maga mit csiná lt a hétvégén? - kérdezte jobb híjá n.
- Olvastam.
- Micsodá t?
A lá ny vá lasz helyett elő halá szta a kö nyvet és megmutatta. A borító já n csillogó betű k
hirdették, hogy az elő ző év nagy sikere volt. Josh nem hallott még ró la, és a szerző neve
sem mondott neki semmit.
- Ebbő l pró bá lom tová bbképezni magamat - magyará zta a lá ny.
- Milyen irá nyban?
- Nincs mindenki megá ldva a tö kéletességgel. A meglévő adottsá gainkat azonban
tová bb lehet fejleszteni.
- Annak a titkait akarja kifü rkészni, hogy miként lesz valaki jó ember? Errő l van szó ?
Legyetek kedvesek egymá shoz! Osszá tok meg egymá ssal a já tékaitokat! Já rjatok
templomba! Naponta legalá bb egyszer nevessetek! Figyeljétek meg, hogy miképp bá nik
valaki az á llatokkal vagy a gyerekekkel, és rengeteget megtudtok ró la. Tartsá tok be a
tö rvényt! Tiszteljétek az idő sebbeket! Tiszteljétek sajá t magatokat!
- Lá tom, jó l tudja.
- Az édesanyá mtó l tudom.
- Igazá n szép bó k.
- Ő rendkívü l kitű nő asszony.
- Bizonyá ra az édesapja is rendkívü l kitű nő egyéniség.
A férfi arca elkomorult.
- Szemét ember - szaladt ki a szá já n, mielő tt lenyelhette volna.
- Sajná lom.
- Miért? É n nem sajná lom. Nem já tszik semmiféle szerepet az életü nkben.
Josh csak akkor vette észre, hogy zavarba hozta a lá nyt, amikor annak má r
má sodszor esett ki a kezébő l az a já tékfigura, amelyre rá akarta nyomni az á rat.
Azok utá n, ahogy védelmébe vette az iszá kos apjá t és az anyjá t, aki nem akarta a
vilá gra hozni, nyilvá n megbotrá nkozott az ő kijelentésén. De há t Candace nem ismerte
az ő apjá t. É s nyilvá nvaló an azon kevés amerikai kö zé tartozott, aki nem adott ki
harminc dollá rt az életrajzá ért. A szü lő i szeretet hiá nya pedig bizonyá ra roppant kényes
kérdés szá má ra. Így aztá n feltehető leg nem hallotta ki Josh lá tszó lagos
nemtö rő dö mségébő l a rejtett keserű séget.
A férfi felemelte a leesett já tékot, á tadta a lá nynak, azutá n kö rbejá rtatta a tekintetét
az ü zletben.
- Tud cseresznyés limoná dét készíteni?
A lá ny a fejét rá zta.
- Jö jjö n, megmutatom, hogyan készü l.
- De nekem tulajdonképpen...
- Ezt a munká t késő bb majd befejezi. Jö jjö n!
Josh maga sem tudta, miért tette ezt az ajá nlatot. Mivel Candace vonakodott, kézen
fogta, és a fagylaltos pulthoz vezette. Hogy miért ment el még idá ig is, azt má r végképp
nem tudta. É s nem is akart utá nagondolni. Talá n jobb egyszerű en nem tudni az okokat.
 26
4. FEJEZET

Josh beá llt a pult mö gé, Candace pedig leü lt a bá rszékre, és figyelte, ahogy a férfi
tevékenykedik. Ú gy tű nt, otthonosabban mozog az ü zletben, mint ő . Pontosan tudta, hol
talá lja a citromot, a cseresznyét meg a cseresznyeszö rpö t, és mibő l mennyi kell az italba.
- Gyerekkorá ban itt dolgozott?
- Gazdá lkodó k nem adjá k ilyen munká ra a fejü ket.
- A gyerekek még nem gazdá lkodó k.
- Mi azok voltunk. Tú l sok tennivaló nk volt otthon ahhoz, hogy valahol má shol
dolgozzunk. Természetesen szívesebben kevertem volna citromos koktélt, mint hogy
széná t hordjak, biká kat kasztrá ljak, vagy dró tkerítést javítsak.
- Szö rnyű kemény munka lehet.
- Á tkozottul kemény, és nem lehet belő le meggazdagodni.
- É s mégsem cserélné fel semmi má ssal?
- Valami kö nnyebbel? Az nem haszná lna az ö nbecsü lésemnek.
Josh a lá ny elé tett a pultra egy mű anyag poharat, amelyben ró zsaszínű ital
gyö ngyö zö tt. Jégkocká kat és szalmaszá lat tett bele. Aztá n a sajá t pohará ban is
elhelyezett egy szívó szá lat, és mindjá rt kortyolt is egyet. Candace kö vette a példá já t.
- Juj! Ez savanyú !
- Annak is kell lennie.
A lá ny kihalá szott egy cseresznyét a pohá rbó l, és beleharapott. Az ital savanyú sá ga
utá n kétszeresen élvezte a gyü mö lcs édességét.
- Hol tanulta a készítését?
- Az a lá ny, aki a nyolcadikban a bará tnő m volt, iskolá s korá ban itt dolgozott. Meg az
is, akivel a kilencedikben voltam jó ban. - Josh ö sszerá ncolta a homloká t, mint aki nagyon
gondolkodik. - Meg az is itt kezdte, akivel a tizedik elején bará tkoztam, meg az is, aki a
tizedik telén...
- É rtem - nevetett Candace. - Hickory Bluffban kö nnyen talá lnak a kamaszgyerekek
munká t, magá nak pedig egy egész sereg bará tnő je volt.
- Magá nak talá n nem volt kö zépiskolá s korá ban sok bará tja?
- Nem, egyetlenegy sem.
- Hazudik.
- Hízeleg, de... - A lá ny megrá zta a fejét. - Egyetlen fiú sem nézett rá m. Okos voltam,
félénk és alacsony. Hosszú , egyenes hajam volt, olyan lottyadt, mint a fő tt spagetti.
Azonkívü l nem érdekelt sem a sport, sem a tá nc, sem a klubélet. Csak elvá gyó dtam.
- Miért vá gatta le?
A lá ny az első pillanatban nem értette a kérdést. Az egyetemi zá ró ü nnepségre vá llig
érő re vá gatta le a hajá t, és a kö vetkező tizenö t évben így hordta. Némileg zavartan
végigsimította szokatlanul rö vid hajá t. Selymes volt, és mint sokszor lá tta a tü kö rben,
csodá latosan csillogó .
- Elegem lett belő le - hazudta. - Sok idő t vett el a mosá s és a szá rítá s. Ezzel itt nincs
két percnél tö bb dolgom.
- Lehet, de a férfiak nagyon szeretik a hosszú hajat.
Candace-nek má r a nyelvén volt, hogy egy cseppet sem érdeklik a férfiak, de nem
akart megint hazudni.
- Azt mondta, hogy elvá gyó dott - tért vissza az elhangzottakra Josh. - Honnan?
- El a kö rnyezetembő l. El a kilá tá stalansá gbó l. El a szegénységbő l.
- Tulajdonképpen a vá rost akartam kérdezni.
 - Atlantá ban éltem.
- Mindig ott lakott?
- Néhá ny évet tö ltö ttem Dél-Karoliná ban és Alabamá ban is. Ott talá lkoztam Natalie-
val.
A férfi á lla kö rü l megfeszü ltek az izmok, de elsiklott a megjegyzés felett.
- Tehá t nagyvá rosban, szegénységben nő tt fel. Ez indította arra, hogy bá rmi á ron
sikeres legyen az életben.
- Ú gy hangzik, mint a filmekben? „Eskü szö m az égre, hogy nem fogok tö bbé éhezni!"
Ismerő s, ugye?
- Tényleg ez volt a helyzet?
- Hogy tényleg éheztem-e? - Candace-nek eszébe jutottak azok a fizetési napok,
amikor az apja nem jö tt haza a szokott idő ben. Teltek az ó rá k, és az anyja egyre
dü hö sebb lett. Amikor aztá n az apja hajnaltá jban hazatá ntorgott, a heti fizetésbő l vajmi
kevés maradt. Elvitte az ital és a balul sikerü lt pó kerjá tszma. - Nem, azért nem éheztü nk.
- Lehet, hogy napokig csak rizs és bab kerü lt az asztalra, de legalá bb volt mit enni. -
Sohasem éheztü nk, és sohasem voltunk fedél nélkü l. Egyszerű en csak sosem volt elég
pénzü nk. Nem engedhettü k meg magunknak azt a fényű zést, hogy orvoshoz menjü nk,
ha betegek vagyunk, hogy vadonatú j ruhá kat vegyü nk, vagy méltó képpen
megü nnepeljü k a kará csonyt. Ilyesmire má r nem telt.
Valami szá nalomféle jelent meg a férfi szemében, és a lá ny rö gtö n megbá nta, hogy
mindezt elmondta. Nem akarta, hogy szá nakozzanak rajta. Végü l is má r 27régen nem
szegény, nélkü lö ző kislá ny. Ö sztö ndíjak és kö lcsö nö k segítségével elvégezte az
egyetemet. Csak az szá mított, hogy sikerü lt! A mú ltat elszá ntan ki akarta tö rö lni az
emlékezetébő l. A magá néletét felá ldozta a pá lyá ja érdekében. Nem egyszerű en csak jó l
akarta tenni a dolgá t, hanem mindenben a legjobb akart lenni.
Aztá n rá kellett ébrednie, mit sem haszná l, ha ő a legjobb, ha kö zben teljesen magá ra
marad.
Egy darabig csend volt. Aztá n Josh elő jö tt a pult mö gü l.
- Indulnom kellene hazafelé. - Azzal elő vett a nadrá gzsebébő l egy kopott pénztá rcá t,
és há rom egydollá ros bankjegyet halá szott ki belő le. - Egy dollá r ö tven egy limoná dé.
- Az enyémet magam is... - Lá tva a férfi ö sszerá ncolt homloká t, a lá ny elharapta a szó t,
és eltette a pénzt. - Kö szö nö m.
Mielő tt a férfi az ajtó hoz ért volna, Candace utá na szó lt:
- Keresett eredetileg valami hatá rozott dolgot? - Példá ul engem? Ó , de szép is lenne! -
Vagy csak cseresznyés limoná dét akart inni?
- Egy tortá t rendeltem meg... - A férfi elhallgatott, és a tekintete bű ntudatossá vá lt.
Bizonyá ra azt akarta mondani, hogy Natalie szá má ra, gondolta Candace. Való színű leg
ú gy érzi, á rulá st kö vet el a csalá djá val szemben, mert nem gyű lö li ő t ugyanú gy, mint
Natalie.
A férfi egy darabig megmerevedve á llt. Aztá n megvonta a vá llá t.
- Martha az javasolta, hogy keressek a já tékosztá lyon valami ajá ndékot az
unokaö csémnek.
- De hiszen kö rü l sem nézett a já tékok kö zö tt.
- Jobban szeretném, ha az anyja vá lasztana neki valamit. - Josh olyan szélesre tá rta az
ajtó t, hogy az elektronikus harangjá ték megszó lalt. Aztá n mindjá rt ú jra be is csukta. -
Hacsak...
A lá nynak elakadt a lélegzete.
- Hacsak? - kapott a szó n.
- Biztosan Tulsá ban is gond nélkü l talá lok neki valamit.
 Candace reménye egyszeriben lelohadt.
- Velem jö n?
A lá ny szíve nagyot ugrott. Figyelmeztette magá t, hogy ez nem meghívá s talá lká ra, a
férfi csupá n taná csot akar kérni tő le, mit vegyen az unokaö ccsének. Mintha neki lenne
bá rmi fogalma is a kisfiú kró l és a szü letésnapokró l!
Mivel nem vá laszolt azonnal, a férfi megismételte a kérdést:
- Velem jö n?
Nem volna szabad! Hiszen veszedelmes ennek a férfinak a bubá ja. É s Natalie
haragudni fog. Hatá rozott nemet kellene mondani.
Mikor azonban kinyitotta a szá já t, hatá rozott igen jö tt ki belő le.
- Akkor ma délutá n negyed hatkor magá ért megyek a kempingbe.
A férfi megvá rta, amíg a lá ny bó lint, aztá n kiment az ü zletbő l.

É pp negyed hat volt, amikor Josh leá llította az autó já t a sportkocsi mellett, és kiszá llt.
Ebben a pillanatban má r jö tt is ki Candace az ajtó n. Fehér nadrá got és kék puló vert
viselt. Ez utó bbi olyan bő volt, hogy minden domborulatot eltakart, még a lá ny karcsú
dereká t is. A férfinak mégis hirtelen nagyon melege lett a bő rkabá tjá ban, ahogy
megpillantotta.
- Nem kellett volna kiszá llnia - jegyezte meg a lá ny, ahogy kö zelebb ért.
- Mondtam má r, hogy az anyá mnak vannak bizonyos elvá rá sai a fiaival szemben. Ha
meglá tná , hogy nyugodtan ü lve maradok a kocsiban ahelyett, hogy a hö lgy elébe
mennék, még ma is kapnék tő le egy pofont.
Josh kinyitotta Candace elő tt a kocsiajtó t, és megvá rta, amíg a lá ny beszá ll, aztá n
beü lt a kormá ny mö gé.
- Az nagyon jó dolog.
- Az, hogy az anyá m felpofoz?
- Nem. Az, hogy elvá rá sai vannak. Az egyetlen, amit tő lem a szü leim elvá rtak, az volt,
hogy ne legyek az ú tjukban.
- A csalá dja Atlantá ban él? - kérdezte Josh, mikö zben elindult a fő ú t felé.
- Nem hiszem - mosolygott kényszeredetten a lá ny.
Kü lö nö s csalá d, gondolta Josh. Ő a nap minden ó rá já ban tudja, hogy néhá ny
kilométeres kö rzeten belü l hol tartó zkodik éppen az anyja. Ha az apja nem tö rő dik is
velü k, az ő életét is kö nnyű nyomon kö vetni. Szinte egész életében szená tor lévén,
gyakran szerepelt a hírekben. Azó ta is azonban, amió ta visszavonult, rendszeresen
felbukkant a televízió k beszélgető s mű soraiban.
Josh igyekezett az ú tra ö sszpontosítani a figyelmét. Neki sem volt a szó való di
értelmében vett szü lő i há zban része. De legalá bb az anyja és a nagyanyja ká rpó tolta a
hiá nyzó apá ért. Milyen lehet, ha valakinek senkije sincs? Milyen lehet valakinek abban a
tudatban élnie, hogy egyik szü lő je sem szerette soha? Miféle szü lő k, akiknek annyit
jelent a lá nyuk, hogy nyugodt lélekkel elkö ltö znek, és azt sem kö zlik, hova? Hogyan
lehet ezt megemészteni?
Hosszú ideig csend volt, aztá n a lá ny szó lalt meg ú jra.
- Maga mindig Oklahomá ban élt?
- Igen.
- A csalá dja mindig gazdá lkodott?
- Igen.
- Elfelejtettem, hogy az interjú készítésnél a legelső szabá ly az, hogy sohase tegyen fel
az ember olyan kérdést, amelyre egy egyszerű igennel vagy nemmel vá laszolni lehet.
28
 - Maga most nem készít interjú t.
- A magá nbeszélgetésnek is tö bbnyire ugyanaz a célja. Azért tesz fel az ember
kérdéseket, hogy tö bbet tudjon meg a má sikró l.
- Pontosan ú gy beszél, mint...
Josh elharapta a szó t, és egy pillanatra feszü ltségterhes lett a levegő a kocsiban.
- Mint Natalie - fejezte be a mondatot Candace. - Azt akarta mondani. Nyugodtan
kimondhatja a nevét. Bó knak tekintem az ö sszehasonlítá st. Nagyon sokat tanultam tő le.
- É s maga mivel fizetett érte?
Josh azon nyomban megbá nta a szavait, ahogy kiejtette a szá já n. Candace egyszeriben
még tö rékenyebbnek lá tszott.
- Mit tud ró la? - kérdezte csendesen.
- Eleget.
- Szeretné hallani a részleteket?
- Nem. - Josh szorosabban megmarkolta a kormá nykereket. - Azt hiszem, jobb, ha
Natalie-t kihagyjuk a beszélgetésü nkbő l.
- Rendben - egyezett bele Candace rö vid gondolkodá s utá n, aztá n igyekezett vidá m
hangot megü tni.
- Meghívhatom Tulsá ban vacsorá zni?
- Nem. É n hívom meg magá t. Mit szeret?
- Mindent.
- Vá rjon csak, hadd gondolkozzam. Megvan. Most egyenesen a fő utcá ra érü nk, ahol a
Sushi bá r van. Ott készítik a legjobb tintahalat. Megkó stolja?
- Há t persze. Sosem hittem volna, hogy egy oklahomai kisvá rosbeli cowboy ilyen
helyekre já r.
- Néha lemosom magamró l a trá gyaszagot, és civilizá lt emberek kö zé megyek - felelte
Josh szá razon. Aztá n a sértő dést félretéve folytatta. - Egy idő ben egy olyan nő vel já rtam,
aki Japá nban nő tt fel. Ő vitt el oda.
Candace-nek eszébe jutottak Dudley szavai a minap a kocsmá ban: „Joshnak az a baja,
hogy tú lsá gosan szereti a nő ket.".
- Hogy hívjá k?
- Keikó nak.
Kö zben feltű ntek az első vá rosi há zak, és Josh lekanyarodott a gyorsforgalmi ú tró l.
Rö videsen egy ü zleti negyedbe értek, ahol amerre a szem ellá t, csak boltok és vendéglő k
sorakoztak egymá s mellett. Olyan nagy volt a forgalom, hogy dugó ba kerü ltek.
- Megszokott á llapot ez októ berben hétfő este?
- Ez semmi ahhoz képest, ami a há laadá s napja és kará csony kö zö tti hetekben van.
- Sohasem szeretett volna vá rosban élni?
- Nem.
- Sohasem? Még tizenéves korá ban sem?
- Nem, sohasem vá gytam rá .
Megá lltak egy fényesen kivilá gított á ruhá z elő tt, amely ó riá si vá lasztékot kíná lt
já tékokbó l. Josh kivá lasztott egy ű rhajó t és hozzá szkafanderbe ö ltö zö tt mű anyag
figurá kat. Miutá n kifizette, tová bbmentek a két keresztutcá val odébb lévő japá n
étterembe.
Az étterem egyik felét egy L alakú bá rpult foglalta el, a má sikat asztalok tö ltö tték ki.
Ez utó bbiak má r mind foglaltak voltak. A bá rpultná l még éppen akadt két szabad hely. A
pincérnő megvá rta, amíg egy gő zö lgő tö rü lkö ző ben megtö rö lték a kezü ket, aztá n
felvette a rendelést. Josh miszó levest és jeges teá t kért, valamint egy sor japá n
kü lö nlegességet: iká t, takó t, ebit, unagit, maguró t.
 - Megbízhatom abban, amit itt tá lalnak? - kérdezte Candace a sok ismeretlen név
hallatá n.
- Bízzon meg bennem!
Candace megbízott Joshban, de vajon ő megbízik-e benne?
A pincérnő meghozta a levest. A lá ny ö rü lt, mert hirtelen kifogyott a beszédtémá bó l.
A levest leginká bb érdekesnek lehetett nevezni. Szó jakrémben alga- és tofudarabok
ú szká ltak. Aztá n megérkezett a fő étel. Josh a vegyes tá l minden ö sszetevő jét nevén tudta
nevezni. A tintahal nem volt éppen Candace ízlése szerint való . Szívó snak talá lta, és nem
eléggé fű szeresnek. Az angolna meleg volt, és porhanyó s, és csodá latos má rtá st tá laltak
hozzá . Az apró rá kok nagyon ízlettek Candace-nek. A tonhalat is finomnak talá lta, csak
sajnos egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy nyers.
A lá ny az egész étkezésben azt élvezte a legjobban, hogy semmit sem cseppentett
magá ra. Ö rü lt, hogy a pá lciká kkal ugyanolyan jó l boldogult, mint a szemkö zti asztalná l
ü lő nyolcéves kislá ny.
- Ez volt a bevezetés - mondta Josh, ahogy kiléptek az étterembő l. - Legkö zelebb majd
valami igazi kü lö nlegességet rendelü nk.
Josh hosszan sorolta a kíná latot, Candace figyelme azonban leragadt az első szó ná l:
„Legkö zelebb". Tehá t Josh má skor is meg akarja hívni!
Ahogy a parkoló felé mentek, megcsapta ő ket a hű vö s esti levegő . A lá ny azonban
észre sem vette. Attó l az egyetlen szó tó l se nem lá tott, se nem hallott. Ahogy elhaladtak
az á ruhá z elő tt, ahol a szü letésnapi ajá ndékot vették, Candace megkérdezte:
- Az unokaö ccse is az apja nyomdokaiba lép majd, ő is gazdá lkodó lesz?
- Azt még nem tudhatjuk.
- Há ny nemzedék ó ta gazdá lkodik a csalá dja?
- A nagyapá m kezdte. Ő t kö vettü k a bá tyá mmal. Az még a jö vő titka, hogy há nyan
jö nnek utá nunk.
- É s az édesapja?
- Ő talá n még életében nem já rt egyetlen gazdasá gban sem. Marhá t is csak a tá nyéron
lá tott, ahogy az inas vagy az elő kelő fogadá sokon a pincér eléje teszi.
- Elő kelő fogadá sok? Miért, mivel foglalkozik?
- Ismeri Alabama korá bbi szená torá t, Boyd Chaneyt?
- Hogyne. Az á llam egyik leghatalmasabb, legbefolyá sosabb politikusa volt. Még most
is, hogy visszavonult, szerepel idő nként a hírekben.
- Ami annak kö szö nhető , hogy gazdag, tö bbszö r megnő sü lt és elvá lt, és annyi
leszá rmazottja van, mint egy ó kori pá triá rká nak. A tö bbségü krő l egyébként nyugodtan
elmondható , hogy semmirekellő naplopó k.
- Azt akarja mondani, hogy... Boyd Chaney... a maga...
- Boyd Chaney tö rvénytelen fia vagyok.
- É s ő sohasem tö rő dö tt magá val?
- Soha.
- Tulajdonképpen minden gazdagsá ga ellenére sajná latra méltó . Sohasem fogta fel,
hogy mi az igazá n fontos az életben.
Josh lá tható lag megkö nnyebbü lt ettő l a megjegyzéstő l.
Ahogy elérték Hickory Bluff hatá rá t, Candace-nek ú gy tű nt, mintha egy pillanatig
tartott volna az egész ú t. Nem akarta, hogy má r véget érjen ez az este. Rengeteg kérdést
szeretett volna még feltenni Joshnak, és szerette volna még egy kicsit késleltetni a
rá szakadó magá nyt.
 Megá lltak a lakó kocsi mellett. Amíg a lá ny kioldotta a biztonsá gi ö vet, a férfi kiszá llt,
és kinyitotta elő tte az ajtó t. Aztá n a bejá rathoz kísérte. Néhá ny lépéssel elő tte azonban
megá llt.
- Kö szö nö m, hogy velem jö tt - mondta.
- Ö rö mmel tettem. - A lá ny kinyitotta az ajtó t, aztá n ú jra a férfi felé fordult. - Nem
akar... nem akar bejö nni?
A férfi csak a fejét rá zta, nem fű zö tt hozzá magyará zatot. Csak á lltak egymá ssal
szemben. Candace fá zó san ö sszefonta a karjá t, Josh zsebre dugta a kezét. Olyan
hű vö snek lá tszott, mint az októ beri este.
- Há t akkor... Kö szö nö m a meghívá st. Legkö zelebb én kö vetkezem. É s kö szö nö m...
A férfi két lépéssel mellette termett, és gyengéden megsimogatta a lá ny hajá t.
Candace egyszeriben elfelejtette, hogy mit is akart megkö szö nni. Aztá n a férfi hasonló
gyengéden megsimogatta az ajká val az ajká t. Pillekö nnyű , édes, á rtatlan csó k volt.
- Jó éjszaká t! - suttogta, aztá n gyorsan megfordult, és a kocsijá hoz sietett. Candace
egy darabig még bű vö lten á llt ott. Az ajka égett. É s minden porciká ja ú gy á hítozott a
folytatá sra, hogy szinte fá jt.

5. FEJEZET

Josh elzá rta az ébresztő ó rá t két perccel azelő tt, hogy csö rö gnie kellett volna. Má r
ó rá k ó ta éberen bá multa a mennyezetet. Végre hajnalodott. Egész éjszaka alig hunyta le
a szemét, és most ö rü lt, hogy kemény testi munka vá r rá . Tapasztalatbó l tudta, hogy
ilyen kialvatlan á llapotban azonnal elalszik, ha nem mozog.
Kelletlenü l morgoló dva kimá szott az á gybó l, és a fü rdő szobá ba ment. Hú sz perc
mú lva má r indulá sra készen á llt. É ppen az ajtó t nyitotta, amikor megszó lalt a telefon. A
bá tyjá n kívü l má s nem szokta ilyen korai ó rá n keresni. Josh becsukta az ajtó t, ledobta
széles karimá jú kalapjá t az asztalra, aztá n néhá ny lépéssel má r a telefonná l is termett.
Mire azonban felemelte a kagyló t, má r bekapcsolt az ü zenetrö gzítő .
- Szervusz, Josh. Itt Theresa beszél - hallatszott egy á lmos hang. - Azt reméltem, hogy
elérlek, mielő tt dolgozni mégy, de má r lekéstem ró la. Nem kérlek rá , hogy hívj vissza. Az
utolsó talá lkozá sunk ó ta fél tucatszor hívtalak. Egyszer sem vá laszoltá l. Pedig ú gy
hallottam, má skor udvariasabban szoktad kiadni a nő k ú tjá t. Szép idő t tö ltö ttü nk együ tt,
és mindketten tisztá ban voltunk vele, hogy elő bb-utó bb vége lesz. Mindenki tudja, hogy
te nem tartó s kapcsolatra termettél.
Ezutá n halk só haj kö vetkezett. Vagy csupá n á sítá s? Aztá n egy olyan nesz hallatszott,
mintha Theresa jobban magá ra hú zta volna a takaró t.
- Szó val, amint mondtam, jó volt együ tt. Ha nem térsz ki az utambó l, alkalomadtá n
lá tjuk még egymá st.
Josh mélységesen elszégyellte magá t. A telefon utá n nyú lt, hogy visszahívja a lá nyt. A
csengetés kiment, de Theresa nem vette fel a kagyló t. A férfi kénytelen kelletlen feladta,
és elindult a nagy há zba, ahol a csalá dja lakott.
Nem akarta ő , hogy Theresa ú gy értelmezze a figyelmetlenségét, mintha má r nem is
érdekelné. A hétvégén el is akarta vinni vacsorá zni. Csak éppen nem ért rá , hogy felhívja,
és megbeszéljék.
Pedig arra rá ért, hogy Candace-nek segítsen kereket cserélni, aztá n vele menjen a
lakó kocsiba egy csésze forró csokolá déra. Arra is talá lt idő t, hogy a hétvégét Tulsá ban
tö ltse. Meg arra is, hogy elidő zzö n a boltban, és Candace-szel beszélgessen. Meg arra is,
hogy az este vele menjen bevá sá rolni, majd vacsorá zni.
31
 Tate há zá hoz érve megá llt a pajta mellett, és a há tsó ajtó hoz ment. Hideg reggel volt.
Josh mínusz há rom fokra becsü lte. A jeges szélben aká r mínusz ö t fokra is sü llyedhetett
a hő mérséklet. Kora délutá nra azonban aká r hú sz fokra is felmelegedhet a levegő . Ha a
szél elá ll, gyö nyö rű ő szi napra lehet szá mítani.
Natalie konyhá ja meleg volt, és olyan ínycsiklandozó illatok terjengtek benne, hogy
az embernek ö sszefutott a nyá l a szá já ban. Josh letette a kabá tjá t, aztá n megö lelte
elő szö r az anyjá t, aki éppen rá ntottá t készített a tű zhelynél, aztá n a só gornő jét, aki a
ropogó s zsö mléket rakta ki a sü tő bő l a kenyérkosá rba. Tö ltö tt magá nak egy csésze
ká vét, és letelepedett vele az asztalhoz. Kö zben ü dvö zö lte a má r ott ü lő bá tyjá t.
Tate a nehezen ébredő fajtá hoz tartozott, reggelenként meglehető sen morcos volt.
Á lmosan nézett fel az ö ccsére, biccentett, aztá n ú jra mogorvá n maga elé meredt.
- Vidá m népség vagyunk ma reggel - nevetett Lucinda, mikö zben az asztalra tette a
rá ntottá t és a sü lt sonká t.
- Tú l korá n van ahhoz, hogy az ember udvarias legyen, a vidá msá gró l nem is beszélve
- morogta Tate.
Natalie letette a zsö mlés kosarat, és há tulró l á tö lelte a férjét.
- Némelyikü nk nagyon rosszkedvű lesz, ha megzavarjá k az á lmá t. Ugye, drá gá m?
- Az a zavará s mó djá tó l fü gg - évő dö tt a férfi, most má r lényegesen vidá mabban.
Lucinda megérintette Tate karjá t, aztá n megvá rta, amíg mindenki lehajtja a fejét.
Miutá n elmondtá k az á ldá st, kö rbeadtá k a tá lakat. Amíg az első éhségü ket nem
csillapítottá k, csend volt. Aztá n Natalie megszó lalt:
- Vá rtunk rá d tegnap a vacsorá val, Josh.
A megszó lított elő szö r rá kent a zsö mléjére egy evő kaná l há zilag készített
szilvalekvá rt, és csak aztá n nézett a só gornő je szemébe.
- Talá lkozó m volt valakivel.
- Theresá val?
- Nem.
- Akkor kivel?
- Hé, minden lében kaná l, a só gornő m vagy, nem az anyá m!
- É n viszont az anyá d vagyok - szó lalt meg Lucinda. - Kivel voltá l? Csak nem azzal a
lá nnyal, akinek Martin udvarol?
- Képes lennék ilyesmire?
A két nő egymá sra nézett, aztá n egyszerre vá gtá k rá :
- Igen.
Josh kétségbeesetten rá zta a fejét.
- A tréfá t félretéve, nem já rsz má r Theresá val? - kérdezte Natalie. - Mert sok nő t
ismerek, aki má r ugrá sra készen vá rja, hogy a helyébe lépjen.
- Megneveznéd ő ket?
Tate felá llt az asztaltó l, és mikö zben a ká véfő ző hö z ment, megcsipkedte az ö ccse
vá llá t.
- Ha ma egyedü l megkezeled a biká kat, elá rulom neked, kik azok a nő k.
- Arra semmi szü kség. Mihelyt híre megy, hogy nem vagyunk má r együ tt Theresá val,
egyfolytá ban csö rö gni fog a telefonom. Fogadjunk?
A kijelentés nagyképű en hangzott ugyan, de igaz volt. É ppolyan igaz, mint az, hogy
nem akadt az egész kö rnyéken egyetlen nő sem, aki pillanatnyilag érdekelte volna Josht
- egyetlenegyet kivéve. Azt az egyet, aki miatt egész éjjel á lmatlanul forgoló dott.
Azt a nő t, akit tegnap este megcsó kolt.
De há t csó knak lehet azt nevezni? Alig volt tö bb egy kézfogá sná l.
 Josht így is teljesen felkavarta. Amíg a kocsijá hoz ment, egyfolytá ban gyö tö rte a
kísértés, hogy visszafordul, és amú gy istenigazá ban megcsó kolja azt a lá nyt. Egész ú ton
hazafelé bá nta, hogy ellená llt a kísértésnek. É s egész éjszaka azon tö prengett, hogy mi
az ö rdö g ü tö tt belé. Erre a kérdésre azó ta sem tudta a vá laszt.
Josh letette a villá já t a kiü rü lt tá nyérjá ra, és maga elé meredt. Megjá tszotta maga elő tt
a szegény, étvá gytalan szerelmest, pedig csak nem figyelt oda, hogy mi mindent
kebelezett be, amíg má son já rt az esze. Eredetileg alaposan megrakta a tá nyérjá t
rá ntottá val, zö ldpapriká val és hagymá val, és evett hozzá fél tucat sonkaszeletet és
szá mtalan zsö mlét. Mindezt ú gy eltü ntette, hogy észre sem vette. A mosogató ba tette az
edényt, és ivott még egy korty ká vét, aztá n elbú csú zott, és vette a kabá tjá t. Kö zben
fogadkozott, hogy ö sszeszedi magá t.
Félú ton já rt az istá lló felé, amikor hallotta a konyhaajtó t nyitó dni és csukó dni. Majd
léptek csikordultak meg a kavicsos ú ton. Bizonyá ra Tate jö tt utá na. Ahogy megfordult,
meglepve lá tta, hogy az édesanyja az.
Josh a sö vénynek tá maszkodva vá rt. Az anyja, miutá n beérte, egy darabig nem szó lt
semmit, csak nézte az istá lló elő tti elkerített részen legelő lovakat.
Lucindá nak nem volt kö nnyű élete, de nem lá tszott meg rajta. Ö tvennyolc éves korá ra
éppen olyan csinos volt, mint negyven évvel ezelő tt. A szeme és a szá ja kö rü l hú zó dott
ugyan néhá ny rá ncocska, és némi segítségre volt szü kség ahhoz, hogy a haja ugyanolyan
szép sző ke maradjon, mint régen. Most is kö nnyen meg lehetett azonban érteni, hogy
miért ostromoltá k annyira annak idején a férfiak.
- Csodaszépek, ugye? - intett az asszony a lovak felé.
- Az má r igaz. - Kissé bozontosnak tű ntek ugyan, ahogy nő tt a téli sző rzetü k, de még
Petey, Joey pó nija is nagyobbnak és erő teljesebbnek lá tszott.
- Mondtam Tate-nek, hogy ne engedjen a biká k kö zelébe, amíg ilyen szó rakozott vagy
- tért Lucinda a lényegre. - Tú l veszélyes lenne. Nem azért gü rcö ltem annyit, amíg
felneveltelek titeket, hogy elveszítsem egyikő tö ket. É ppen most, amikor má r olyan
érdekes veletek beszélgetni.
- Jaj, anya, mirő l beszélsz? Nincs énnekem semmi bajom! Csak elgondolkoztam
bizonyos dolgokon.
- Egy nő já rt az eszedben?
- Nem komoly.
- Neked soha semmi sem komoly.
Petey kidugta az orrá t két deszka kö zö tt, és szaglá szni kezdte elő szö r Josh, majd
Lucinda zsebeit. Utó bbiná l szerencséje volt. Az asszony elő hú zott egy almá t, és a
pó ninak adta.
- Tehá t az a nő , akirő l nem akarsz beszélni, lehet komoly?
Josh tudta, hogy tö kéletesen megbízhat az anyjá ban, ha hallgatá sra kéri. Efelő l nem
volt kétsége. A véleményét azonban megmondaná . Az pedig aligha lenne kedvező .
Bizonyá ra csaló dott lenne, hogy a fia olyan nő irá nt érdeklő dik, aki Natalie-nak
kimondhatatlan fá jdalmat okozott. Még akkor is, ha csupá n futó kalandró l van szó .
- Nem nő já rt az eszemben - hazudta Josh, és kö zben bű ntudatot érzett. Lehet, hogy
ezért és a tö bbi bű néért a pokolba kerü l. Mégsem tehet má st.
Az anyja á tható tekintettel nézett rá . Mérget lehetett volna venni rá , hogy á tlá t a
hazugsá gon, de nem vonta kérdő re a fiá t. Csupá n szelíden megfogta a kezét.
- Ha valami gondod van, tudod, hogy hol talá lsz.
Josh á tö lelte az anyjá t.
- Mi bajom lehetne? Van egy csodá latos anyá m, szerető csalá d vesz kö rü l. A munká m
pedig minden gondbó l kisegít...
 - Á ltalá ban.
- .. .és itt élhetek ezen a vidéken, amely boldoggá tesz. Mire vá gyhatnék még?
- Mire is? Feleségen és sajá t csalá don kívü l.

Csak egy szű k ó ra volt há tra ü zletzá rá sig, és Candace má r alig vá rta, hogy
hazamehessen. Egész délutá n nagy volt a forgalom. Csak egy féló rá ja csendesedett
némileg, és Candace meglehető sen kimerü ltnek érezte magá t.
Ahogy az ajtó kinyílt, és az az á tkozott dallam ú jra felcsendü lt, erő t vett magá n, és
mosolyogva ü dvö zö lte a belépő fiatal nő t.
- Miben segíthetek?
- Egy nagy adag fagylaltot kérek. Valamivel vigasztalnom kell magamat.
Candace a fagyialtospult mö gé á llt, a nő pedig elhelyezkedett elő tte egy bá rszéken.
- Ú gy veszem ki a hangjá bó l, hogy valami nem éppen ö rvendetes tö rtént magá val.
- Ma reggel szakítottam a bará tommal. Jobban mondva, inká bb ő szakított velem.
- El tudom képzelni a lelkiá llapotá t.
- Ez nekem gyenge vigasz. Adjon inká bb egy hatalmas adag csokolá défagylaltot
rengeteg tejszínhabbal! Az talá n javít valamit a hangulatomon. Egyébként Theresá nak
hívnak.
- Candace vagyok. Ö rü lö k, hogy megismertem.
- Mi hozta Hickory Bluffba? - kérdezte Theresa, amikor má r a tejszínhabot kanalazta.
- Egy lakó kocsi.
- É s hova viszi, ha innen elmegy? - ment bele a má sik lá ny a szó já tékba.
- Atlantá ba.
- Hm. Szívesen élnék ott. Vagy aká r Tulsá ban is. Mindenü tt jobb lenne, mint itt.
- Akkor miért nem kö ltö zik el?
Theresa a fagylaltra ö sszpontosította a figyelmét, és megvonta a vá llá t.
- Gyá va vagyok. Itt nő ttem fel, itt van a csalá dom.
Candace lopva az ó rá ra pillantott. Még harmincö t perc van há tra a zá rá sig, és má s
vevő nincs az ü zletben. Bá r miért is ne hallgatná meg kellő együ ttérzéssel a má sik nő
szerelmi bá natá t?
Miutá n Theresa eltü ntette a fagylaltot, semmi jelét nem mutatta, hogy menni
szá ndékozna. Csinos nő volt. Hosszú , sű rű haja csillogott a neonfényben. Candace-nek
eszébe jutott Josh megjegyzése, hogy a hosszú hajat szeretik a férfiak.
- Maga hajadon? - kérdezte rö vid hallgatá s utá n Theresa.
- Igen.
- É s nem morgoló dik az édesanyja, hogy miért nem megy má r férjhez?
- Nem.
- Milyen szerencsés! Az enyém bezzeg morgoló dik. Meg a nagyanyá m is. Ső t még az
apá m is. Ö is tü relmetlen, hogy meddig késlekedik a hő n á hított unoka.
Mikö zben Candace a megfelelő vá laszon tö rte a fejét, az ajtó felett ú jra megszó lalt a
harangjá ték, egy késő i vevő érkezését jelezve. A lá ny elmosolyodott, amikor meglá tta,
hogy Josh az. A mosoly azonban hamar lehervadt az arcá ró l, amikor a férfi megtorpant,
és olyan képet vá gott, mint a rajtakapott bű nö s.
Theresa há trapillantott, aztá n lassan megfordult a bá rszéken. Korá bban oly
bará tsá gos arca bosszú snak lá tszott.
- Josh!
- Szervusz, Theresa!
Candace egyikrő l a má sikra nézett.
 - Micsoda véletlen! - mondta Theresa majdnem mérgesen. - Két hétig a szí35nedet
sem lá tom, ú gy viselkedsz, mintha a vilá gon sem lennék. Aztá n éppen azon a napon,
amikor kiadom az utadat, hirtelen felbukkansz!
Ahogy a férfi Candace-re pillantott, zavartnak lá tszott. Vagy inká bb szégyenkezett.
Azért, ahogyan Theresá val bá nt? Vagy Candace miatt?
Mindenesetre ő t nem is ü dvö zö lte. Még csak nem is biccentett. Ú gy tett, mintha
tö kéletesen idegen lenne szá má ra, és csak Theresa érdekelné. Ez fá jt.
Candace egyetlen szó nélkü l visszavonult a raktá rba, magá ra zá rta az ajtó t, és leü lt az
író asztalhoz.
Aztá n fü lelt, hogy azok ketten beszélgetnek-e, de egy hangot sem hallott. Talá n
idő kö zben á ttértek a csó koló dzá sra?
Amikor ú jra megszó lalt a jelző dallam, Candace ü lve maradt. Ha együ tt tá voztak, azt
elég lesz neki megtudni akkor, amikor kimegy bezá rni az ü zletet.
Teltek-mú ltak a percek, és semmi sem tö rtént. A lá ny ú gy dö ntö tt, mégiscsak
megnézi, mi a helyzet. Csak amikor má r a pénztá rhoz ért, akkor vette észre, hogy nincs
egyedü l. Theresá nak nem volt nyoma, Josh azonban ott á llt a pénztá r mö gö tti
ü vegszekrénynek tá maszkodva.
- Elsimítottá k Theresá val a nézeteltérést? - kérdezte a lá ny, mintegy mellékesen.
- Nem azért jö ttem, hogy Theresá val kibékü ljek - felelte a má sik rosszkedvű en.
- Akkor miért jö tt?
A férfi beletú rt a hajá ba.
- Ha én azt tudná m!
Innentő l kezdve Candace igyekezett tudomá st sem venni Josh jelenlétérő l. Hiszen
ú gyis sok még a tennivaló ja. Meg kell szá molnia a kasszá ban a pénzt, aztá n be kell
tennie a há tsó helyiségben lévő pá ncélszekrénybe, végü l le kell oltania a villanyokat.
Kö zben mégis egy gyors pillantá st vetett a férfira. Az még mindig ott á llt, ahol eddig.
Candace kezdte magá t nagyon ostobá nak érezni. A férfi megkö szö rü lte a torká t:
- Nem kellett volna má r régen bezá rnia?
- Hiá nyzik két dollá r a kasszá bó l - mondta a lá ny kurtá n, ami igaz is volt.
- Ezen kö nnyű segíteni. - A férfi elő vett a tá rcá já bó l két bankjegyet, és letette. -
Tessék. Fejezze be végre, hogy elmehessü nk innen!
- Ha nagyon siet, menjen csak nyugodtan! - mondta a lá ny kimérten, de udvariasan, és
gondosan kö tegekbe kö tö tte a bankjegyeket.
- Van valami terve estére?
A lá ny szíve nagyot ugrott. Lá tszatra azonban hű vö s maradt.
- Eszem otthon valami hideget, aztá n televízió t nézek, vagy olvasok.
- Ha má r most így tö lti az estéit, mit csiná l, ha majd megö regszik?
- Az má r nincs is olyan tá vol.
A férfi a megjegyzést csak egy csú fondá ros pillantá sra méltatta, mikö zben a lá ny
felá llt, hogy elzá rja a pénzt.
Amikor visszajö tt a tá ská já val és a kabá tjá val, Josh az ajtó ban vá rta. A kiakasztott
tá blá t má r megfordította a „ZÁ RVA" oldalá ra. Anélkü l, hogy a lá ny felé fordult volna,
megszó lalt:
- Hívjon meg magá hoz! Majd én felvá gom a paradicsomot és a hagymá t a hideg
vacsorá hoz.
Candace ebben a pillanatban semmire sem vá gyott jobban, mint hogy meghívja
magá hoz Josht. É s ez a felismerés roppantul nyugtalanította.
A segítségre való ajá nlkozá s azonban szembesítette azzal, hogy nincs vendéglá tá sra
felkészü lve.
 - Nem szoktam én a hideg vacsorá bó l olyan nagy ü gyet csiná lni. Felvá gott szokott
lenni, és hozzá kenyér meg majonéz.
- Hívjon csak meg, én majd ú tkö zben beszerzem a szü kséges dolgokat!
- Rendben.
Josh megvá rta, amíg a lá ny bezá rja az ü zletet, aztá n a sportkocsijá hoz kísérte.
- Rö videsen talá lkozunk - mondta, és beszá llt a sajá t autó já ba.
Ahogy rá tértek a fő ú tra, Josh egy darabig kö vette a lá nyt, aztá n elkanyarodott az
élelmiszerbolt felé.
Ahogy Candace megérkezett a lakó kocsiba, gyorsan kö rü lnézett. Nem volt
rendetlenség, csak a levélpapírok há nyó dtak elö l az étkező asztalon. A legfelső íven
aznapi dá tum volt.
Reggel, ahogy felkelt, mindjá rt hozzá lá tott írni. Az első sorokná l azonban nem jutott
tová bb.
Kedves Natalie!
Tudom, hogy megrémített a hirtelen felbukkanásom. Hidd el azonban nekem...
Jaj, miért is hinné el egyetlen szavá t is? Natalie-nak minden oka megvan rá , hogy
mélységes gyanú val fogadjon mindent, amit Candace mond vagy ír!
A lá ny ö sszegyű rte a megkezdett levelet, és a mosogató alatti szemetesbe dobta. Az
ü res papírokat pedig eldugta egy fió kba.
Kinn erő s motorbú gá s hallatszott, ahogy a kocsi egyre kö zeledett. Candace a
há ló szobá ba sietett. É ppen annyi ideje maradt, hogy a pó ló já t kicserélje egy puló verre,
és egy mozdulattal igazítson a hajá n, Josh má r kopogott is.
A lá ny még egy gyors pillantá st vetett a tü kö rbe. A puló ver egy szá mmal nagyobb volt
a kelleténél. Ú gy festett benne, mintha el akarná rejteni magá t. É s ez így is volt. Talá n
valaha eljö n majd az idő , amikor nem lesz kénytelen lö työ gő holmit viselni, hogy
megő rizze az ö nbizalmá t.
36
Ahogy ú jra kopogtak, az ajtó hoz sietett. Josh két hatalmas zacskó élelmiszerrel á llt
ott.
- Néhá ny paradicsomró l és hagymá ró l volt szó .
- É n a szü kséges dolgokró l beszéltem, és azokat be is szereztem.
Josh letette a konyhapultra és elkezdte kicsomagolni a zacskó kat. Dobozos sö r kerü lt
elő hatos csomagolá sban, egy ü veg csemegeuborka, há rom zacskó burgonyaszirom, két
tubus szendvicskrém, végü l pedig édesség gyaná nt kó kuszos, hikoridió s torta.
Aztá n a férfi a lá ny felé fordult, és szó nélkü l nézte. Az vá rta, hogy talá n mond
valamit, de hiá ba. Egypá r pillanat mú lva a lá ny ö sszefonta maga elő tt a karjá t, aztá n
elfordította a tekintetét, és zavartan mosolygott. Aztá n há trasimította rö vidke hajá t,
amire vajmi kevés szü kség volt. Végü l ü gyetlenü l a pamlag felé intett.
- Nem ü lnénk le?
A férfi a fejét rá zta.
- Mit szó lna, ha elmennénk sétá lni?
- Rö videsen besö tétedik.
- Fél a sö tétben?
- Az attó l fü gg.
- Bízzon meg bennem!
- Magá tó l nem kell félni?
A férfi felhú zta a szemö ldö két, de nem vá laszolt.
 Egy séta a holdfényben igazá n szép lenne, hatá rozott Candace némi gondolkozá s
utá n. Felvette a kabá tjá t, egy kö tö tt kendő t terített a vá llá ra, aztá n kinyitotta az ajtó t, és
kilépett.
Josh megelégedett mosollyal kö vette. Miutá n a lá ny bezá rta az ajtó t, a férfi a tó felé
vezető ö svényre mutatott.
- Menjü nk arra!

6. FEJEZET

Gyalogö svények vezettek az erdő n keresztü l, és Josh jó l ismerte valamennyit. Amikor

ő és a bá tyja gyerekek voltak, az édesanyjuk gyakran hozta el ő ket ehhez a tó hoz. Itt
ú szhattak kedvü kre, és utá na jó ízű en falatozhattak a parton. A vasá rnapi istentisztelet
utá n itt gyakran rendeztek a gyerekeknek egy kis ö sszejö vetelt, amelyen roston sü tö tt
kolbá szt és limoná dét kaptak. Josh sokat horgá szott is a tó ban. Kö zépiskolá s korá ban
aztá n má r mulatsá gokon vett részt, melyek sorá n a tö bbi gyerekkel együ tt sok éretlen
csínyt kö vetett el. Maradt is ebbő l a korbó l néhá ny nevezetes emléke.
Az az ö svény, amelyen elindultak, a csó nakkikö tő nél kezdő dö tt, aztá n a fá k kö zö tt
kanyargott. Idő nként kö zvetlenü l a parton vezetett, má skor teljesen elveszett a sű rű
fű ben. Hol szá raz lomb zizegett a lá buk alatt, hol térdig gá zoltak a dú s aljnö vényzetben.
Néha egy-egy felijesztett á llat menekü lt biztonsá gos bú vó helyre, má skor a víz csobbant
meg, ahogy fická ndozott egy hal.
Ahogy csendben lépdeltek egymá s mellett, Josh eltű nő dö tt. Mi az ö rdö gö t csiná l ő itt?
Hogy jutott eszébe éppen ezt a nő t hívni meg erre a késő esti sétá ra?
Lopva a tá rsnő jére pillantott. Candace zsebre dugott kézzel ment mellette, rojtos
sá ljá t lengette a szellő . Még most is csillogott a haja, pedig má r besö tétedett, és nem jö tt
fel még a hold. Josh eddig mindig a hosszú hajért lelkesedett, de most kiderü lt, hogy a
rö vidben is ugyanú gy el tud gyö nyö rkö dni. Kü lö nö sen, ha ilyen bá josan kó cos.
A lá ny felnézett, és észrevette, hogy a férfi oldalró l figyeli. Josh gyorsan elfordította a
tekintetét, és ő is zsebre dugta a kezét.
- Remélem, élvezi a sétá t? - kérdezte, hogy mondjon valamit.
- Jaj, nagyon. Roppant hangulatos és kü lö nleges.
Itt a szabad természetben az eddiginél jobban érvényesü lt a lá ny délies hanglejtése.
Joshnak eszébe villantak mindazok a kö zkeletű fordulatok, amelyeket a déli á llamokró l
mondani szoktak... szép nő k, derék férfiak, tikkasztó napok, pá rá s és forró éjszaká k, bá j,
elő kelő ség, bü szkeség.
- Nem emlékszem, hogy valaha is sö tétedés utá n sétá ltam volna - folytatta a lá ny.
- Akkor éppen ideje.
Az ú t meredeken ereszkedett le a tó hoz, és egy darabig szorosan a parton haladt. A
víz tü kre sima volt, csak néha fodrozta egy-egy futó szellő .
- Itt tanult meg ú szni? - kérdezte Candace.
- Igen, meg sok minden má st is. Itt tanultam meg gyerekként, hogyan lehet jó l
pehelycukrot sü tni, aztá n azt, hogyan lehet sö rt és olcsó likő rt inni ú gy, hogy ne á rtson
meg. Késő bb aztá n csó koló dzni és...
Josh szá ndékosan hagyta befejezetlenü l a mondatot. Candace értette.
- Hogy hívtá k? - mosolygott.
- Vicki Harjo.
- Mit szó lt a csalá dja?
 - A nagymamá ja tudomá st szerzett a dologró l, de nem há rított rá m minden
felelő sséget. Végü l is Vicki sem volt teljesen á rtatlan. Nekem csak azt há nyta a
szememre, hogy egyik nő vel a má sik utá n enyelgek, és egyik sem komoly.
Egy szakaszon az ú t tucatnyi vízfolyá son vezetett keresztü l, amely a tavat tá plá lta.
Josh elő rement, és miutá n zerge mó djá ra ugrott egyik sziklá ró l a má sikra, a kezét
nyú jtotta a lá nynak, hogy á tsegítse a patakocská n. Candace olyan természetesen fogta
meg a férfi kezét, mintha má r szá mtalanszor megtette volna.
Amikor aztá n ú jra biztos talajt érzett a lá ba alatt, megint zsebre dugta a kezét. Aztá n
nekitá maszkodott egy sziklá nak, és ú gy nézte a férfit.
- Maga igazá n nagyon szerencsés. Tisztá ban van vele?
- De még mennyire. De maga mire gondol?
- Hogy ú gy nő hetett fel, ahogy, és olyan emlékeket gyű jtö tt, amelyeket érdemes
megő rizni. Ha az apja szívtelenü l megtagadta is, magá nak mégis boldog gyermekkora
volt.
Josht á ltalá ban kihozta a sodrá bó l, ha egy kívü lá lló az apjá t említette. Ez azonban
most egészen má s volt.
- Maga az egyetlen, aki szó nélkü l tudomá sul vette, hogy kicsoda az apá m. Nem
á rasztott el kérdésekkel, és nem mutatott beteges kívá ncsisá got.
- Ú jsá gíró ként megszoktam, hogy nem minden kérdésre kaphatok vá laszt.
- De hiszen maga egyet sem tett fel.
- Feltételeztem, hogy nem szívesen beszélne ró la.
- Csak nem azt akarja bebeszélni, hogy az ú jsá gíró k tapintatosan viselkednek
embertá rsaikkal? Á ltalá ban a végső kig elmennek, ha valami érdekeset szimatolnak.
Nem tö rő dnek vele, hogy a má siknak rá megy a jó híre, vagy aká r az élete is.
- A legutó bbi évig ez énrá m is rá m illett. Most azonban kiestem a szakmá bó l. Talá n
ö rö kre.
- Miért? Mi tö rtént?
A lá ny rá nézett a férfira, aztá n elfordította a tekintetét. Nyilvá nvaló volt, hogy nem
akar vá laszolni.
- Felmondott az ú jsá gjá ná l, vagy elbocsá tottá k?
A lá ny hallgatott.
- Azért kérdezem, mert Natalie-t maga miatt bocsá tottá k el. Igazsá gos lenne, ha
magá nak is kitették volna a szű rét.
Csend volt. Csak a patak csobogott, és a tá volban egy vonat fü ttyentett.
- Nem - felelte végü l a lá ny alig hallható an. - Azért mentem el, mert nem volt má s
vá lasztá som. Nem bocsá tottak el.
Tehá t vá laszú t elé á llítottá k. Vagy felmond, vagy elbocsá tjá k. Egyre megy.
- Végtelenü l sajná lom, amit Natalie-val tettem. Mindent odaadnék, ha jó vá tehetném.
- Tehá t ezért jö tt? Hogy jó vá tegye? - A férfi hangjá ban annyi megvetés volt, hogy a
lá ny ö sszerá ndult.
Aztá n remegni kezdett, mintha a belsejét is á tjá rta volna a hideg szél.
- Haza kell mennem - motyogta, és hirtelen sarkon fordult.
Má r á tlépte a vízfolyá st, mire Josh utolérte. Szinte szaladt, de a magas férfi
nagyobbakat lépett.
- Á lljon meg!
Candace nem nézett a férfira, és nem is lassította le a lépteit. Egyszerű en ú gy tett,
mintha észre sem venné. A férfi elkapta a karjá t, és maga felé fordította. Sö tét lévén,
nem lá thatta az arckifejezését, de érezte a remegését. Josh szorosan magá hoz vonta ő t.
Hosszú csend kö vetkezett, aztá n Candace elmosolyodott.
 - Jó l van, figyelek - mondta, hű vö sséget erő ltetve a hangjá ra. - Mit akar?
A férfi lehajtotta a fejét, és egy szívdobbaná snyi ideig nem mozdult. Aztá n gyengéden
megérintette az ajká val a lá nyét. Tegnap este megelégedett ennyivel... Jaj, dehogyis
elégedett meg! Egész éjszaka á lmatlanul forgoló dott, és sajná lta, hogy ennyiben hagyta a
dolgot. Ha ma éjszaka sem fog aludni, akkor az amiatt lesz, amit tett, és nem amiatt, amit
elmulasztott!
Addig simogatta az ajka finoman a lá nyét, amíg az szét nem nyílt. Candace egy
pillanatra mintha megrettent volna. Talá n el is hú zó dik, ha a férfi nem csó kolja olyan
szenvedélyesen, hogy az mindent feledtetett.
Ahogy a lá ny viszonozta a csó kjá t, Josh ú gy érezte, mintha életében elő szö r
csó kolná k. Jó zan gondolkodá sró l má r szó sem lehetett. Nekitá maszkodott a legelső
fá nak, magá hoz szorította a lá nyt, és vadul, szomjasan csó kolta. Aztá n becsú szott a keze
Candace puló vere alá , és simogatta a meleg, puha, bá rsonyos bő rét, míg el nem ért a
melltartó ja széléig. Akkor Candace hirtelen megmerevedett. Egy csapá sra elszá llt belő le
minden szenvedély. Olyan hű vö s lett, mint kö rü lö ttü k az éjszaka.
Josh tiltakozni akart. A néma elutasítá st azonban tudomá sul kellett vennie.
Vonakodva elengedte a lá nyt, és Candace két lépést há trá lt. A férfi zsebre dugta a
kezét, hogy elejét vegye minden kísértésnek.
Az á gak kö zö tt á tszű rő dö tt a holdfény, és megvilá gította a lá ny arcá t. Amint ezt
észrevette, Candace nyomban az á rnyékba hú zó dott, de nem elég gyorsan. A férfi
meglá tta zavart, ijedt tekintetét. A lá ny hebegett valamit, aztá n ö sszeszedte magá t.
- Vissza kellene mennü nk, hiszen vacsorá zni akartunk.
Josh sokkal jobban szerette volna azt folytatni, ami olyan vá ratlanul és érthetetlenü l
félbeszakadt. A lá ny viselkedése azonban egyértelmű en megá lljt parancsolt. Pedig
viszonozta a csó kjá t, és egy édes pillanatig belé kapaszkodott.
Candace aggodalmasan nézett rá , mint aki nem tudja, miként fogadja Josh a szavait.
- Jó ö tlet. É hes vagyok - felelte az csaknem természetes hangon. Hallgatagon sétá ltak
visszafelé. Egyikü k sem tudta, mirő l beszéljen. Amikor visszaérkeztek a lakó kocsihoz,
Candace a kulccsal a kezében megá llt a lépcső elő tt. Fá jdalmas kifejezés tü krö ző dö tt az
arcá n.
- Ha esetleg elment a kedve a vacsorá tó l, meg tudom érteni.
A férfi nyugodtan nézett a lá ny szemébe.
- Miért ment volna el?
- Mert... há t... - A lá ny kétségbeesett mozdulatot tett az erdő felé.
- Megragadtam az alkalmat, hogy megcsó kolhassam. Maga meg hatá rt szabott a
kö zeledésemnek. Attó l még ö rö mmel nézek a tervezett vacsora elébe. Hacsak maga nem
gondolta meg magá t kö zben.
Candace felment a lépcső n, kinyitotta az ajtó t, majd szélesre tá rta.
Má r féltizenegy volt, amikor Josh felá llt az étkező asztaltó l.

- Indulnom kell hazafelé. Egész éjjel szinte semmit sem aludtam. Azt hiszem, ma
korá n lefekszem.
A férfi barna szeme való ban fá radtnak lá tszott.
- Ö sszecsomagolom a megmaradt ennivaló t.
- Tartsa csak meg! Ha legkö zelebb szendvicsre vá gyom, legalá bb tudom, hol
kaphatok.
Josh felvette a kabá tjá t, és az ajtó hoz ment. Ott bú csú zó ul gyengéden megsimogatta a
lá ny hajá t, aztá n megcsó kolta. Ez a csó k nem volt olyan tartó zkodó , mint az első , de
olyan érzéki sem, mint a má sodik. De édes volt, és tö bbet ígért... sokkal tö bbet, mint amit
Candace meg fog engedni.
- Jó éjszaká t! - mondta a férfi. - Majd talá lkozunk.
Ahogy Josh kinyitotta az ajtó t, beá ramlott a hideg levegő . Candace megborzongott, de
nem a kü lső hidegtő l.
- Igen - suttogta -, majd talá lkozunk.

Soká ig á llt még ott. Végü l becsukta az ajtó t, és lassan megfordult. Nem volt semmi
má s dolga, mint hogy a tá nyérokat és a poharakat betegye a mosogató ba. É s aztá n mihez
kezd? Korá n van még lefekü dni. Há t persze... Be kell jegyeznie valami fontosat abba a
bizonyos jegyzékbe.
Még mielő tt hozzá lá tott volna az asztal leszedéséhez, elő vette a jegyzettö mbjét.
Megakadt a szeme a néhá ny nappal azelő tti két utolsó bejegyzésen:
Séta a holdfényben
Egy varázsos csók
Ezeket má r kipipá lhatja! Aztá n fogta a ceruzá t, és hozzá fű zö tt még két tová bbi sort.
Megmondani Joshnak az igazságot Amíg még nem túl késő

A pénteki nap hidegnek és ború snak indult, és a hő mérséklet á llandó an csö kkent. A
tél má r jelezte kö zeli érkezését. Tulajdonképpen Candace még sohasem élt olyan
vidéken, ahol a tél lényegesen kü lö nbö zö tt volna a megelő ző vagy az azt kö vető
évszaktó l.
A piros mellény alatt hosszú ujjú gyapjú puló vert és szü rke kabá tká t viselt. Az ü zlet
még mindig kissé hideg volt, és a nap unalmasan telt. Egész délutá n féltucatnyi vevő sem
nézett be. Ilyen idő ben nyilvá n mindenki inká bb otthon marad.
Estére persze biztosan felélénkü l a vá ros. Az iskola futballcsapata, a Vadmacská k
hazai mérkő zést já tszik. A lelkes szurkoló kat aligha riasztja el a hideg hirtelen betö rése.
Vajon Josh is ott lesz?
Candace má r kedd ó ta nem lá tta a férfit. Bá r annak csak alig hetvenkét ó rá ja. Igazá n
nem nagy dolog. Végü l is nem já rnak együ tt. Csupá n ismerő sö k, akik jó l érzik magukat
egymá s tá rsasá gá ban. Há t persze puszta ismerő sö k nem szoktak olyan szenvedélyesen
csó kolni, mint Josh tette.
Megcsö rrent a telefon, és Candace felvette.
- Segíthetek valamiben? - jelentkezett vidá man.
- Martha ott van? - kérdezte egy hang pillanatnyi hallgatá s utá n.
Candace szorosan megmarkolta a kagyló t. Attó l félt, hogy kicsú szik a remegő ujjai
kö zü l. Ezt a hangot nagyon is jó l ismerte. Natalie! Ú gy ö sszeszorult a torka, hogy alig
tudott egy szó t kipréselni.
- N...em. Az édesanyjá ná l van. Holnap reggel jö n vissza. Mondjak neki valamit?
- É s maga kicsoda?
Candace legszívesebben azonnal letette volna a kagyló t, hogy ne kelljen a nevét
elá rulnia.
- Martha félnapos segítsége vagyok.
- Te vagy az, Candace!
Natalie hangjá bó l hihetetlen keserű ség csendü lt ki, ahogy ezt a nevet kimondta.
Candace visszafojtotta a lélegzetét, és vá rta, hogy a má sik oldalon lecsapjá k a kagyló t.
Nem, ez csak a sajá t mú ltbéli viselkedésére volt jellemző . Natalie nem tesz ilyent. O
aká rmilyen dü hö s is, fegyelmezetten és illedelmesen viselkedik. Nem szokta bevá gni az
ajtó kat, és nem kap dü hrohamot, ha valami nem ú gy tö rténik, ahogyan szeretné. Natalie-
nak jobb modora van, mint neki. Jobb nevelést kapott. Egyszerű en mindenben jobb.
A vonalban csend volt, csak a há ttérbő l hallatszott egy gyerekhang.
- Natalie?
- Miért nem mégy vissza Georgiá ba?
- Azért jö ttem, hogy beszéljek veled. É s addig nem megyek el innen, amíg...
- Nem akarom, hogy itt legyél! - A kétségbeesett tiltakozá s szinte sikolynak tű nt.
Candace-nek ö sszefacsarodott a szíve, de nem adta fel.
- Nem talá lkozhatná nk a vá rosban?
- Miért? Aká rmit akarsz is mondani nekem, nem vagyok kívá ncsi rá ! Tű nj el
Oklahomá bó l, és hagyjá l engem békén!
- Natalie, kérlek...
Candace mégiscsak tévedett. A má sik oldalon ú gy csaptá k le a kagyló t, hogy csak ú gy
csattant.
A lá ny behunyta a szemét, és megdö rzsö lte a homloká t. Ahogy ú jra felnézett, egy
vevő t pillantott meg, aki a pénztá rtó l figyelte.
Odasietett a kasszá hoz, halvá ny mosollyal ü dvö zö lte az addig még nem lá tott vevő t,
aztá n beü tö tte a vá sá rolt á rucikkeket. Borotvakrém és pengék voltak. A férfinak
lá tható lag szü ksége is volt ezekre a holmikra. Az á brá zata utá n ítélve, feltehető leg má r
egy hete nem borotvá lkozott. Borostá s arca sö tét, veszedelmes kü lső t kö lcsö nzö tt neki.
Ú gy festett, mint egy mindenre elszá nt bű nö ző .
- Maga ú j itt a vá rosban - jegyezte meg. - A hangja ú gy hatott, mintha nem sokat
haszná lná .
- Candace vagyok - mutatkozott be a lá ny, de tová bbi magyará zatba nem
bocsá tkozott. Aztá n megnevezte a fizetendő ö sszeget, és á tnyú jtotta a blokkot.
- Cal - morogta a férfi. Beletelt egypá r pillanatba, amíg a lá ny felismerte, hogy a nevét
mondja.
A férfi fü rkésző pillantá st vetett a lá ny bal kezére.
- Férjnél van?
- Nem. - Cal bal kezén azonban ott csillogott a karikagyű rű .
- Mit szó lna, ha csapná nk kettesben egy kis murit?
- Tessék? Ú gy érti, maga meg én egy ü veg ital tá rsasá gá ban?
- Tulajdonképpen inká bb két-há rom ü veg italra gondoltam. Hacsak maga nem
ellensége a szesznek.
- É n való ban nem iszom. Adhatok egy taná csot magá nak, Cal? - A férfi bó lintott, a lá ny
pedig az ujja hegyével megkocogtatta a jegygyű rű t. - Menjen inká bb ahhoz az
asszonyhoz, akié ez a gyű rű , és pró bá lja vele rendbe hozni a dolgokat!
- Vannak dolgok, amelyeket nem lehet rendbe hozni.
A férfi magas volt, és erő teljes. Nem olyannak lá tszott, mint aki anyai gondoskodá st
vá r egy nő tő l. Pedig rá fér, á llapította meg Candace.
- Idefigyeljen, Cal - mondta, miutá n ö sszecsomagolta egy mű anyag zacskó ba a
vá sá rolt holmit. - É n itt ö tkor zá rok. Felejtsü k el az italt, és inká bb együ nk egy tá nyér
tü zes chilit Norma Sue vendéglő jében.
Cal egy darabig némá n nézte a lá nyt. Arckifejezése semmit sem á rult el. Aztá n valami
mosolyféle jelent meg a szá ja szö gletében.
- Akkor menjü nk Norma Sue-hoz!
Candace az ó rá já ra pillantott. Má r csak néhá ny perc volt há tra ö tig.
Amíg a lá ny megszá molta a pénzt, majd elhelyezte a pá ncélszekrényben, Cal odakinn
a jobb napokat lá tott szá llító kocsijá ná l vá rakozott. Amikor Candace kijö tt az ü zletbő l, a
férfi elébe sietett, aztá n gyalog mentek á t a mindö ssze kétsaroknyi tá volsá gra lévő
vendéglő be.
- Maga ismeri Natalie Rawlinst? - tö rte meg a hallgatá st Cal.
Candace utolsó szavai, mielő tt észrevette, hogy nincs egyedü l, ezek voltak. „Kérlek,
Natalie...". Egy ilyen kisvá rosban, mint Hickory Bluff, bizonyá ra mindenki ismer
mindenkit, így természetesen Natalie-t is.
- Má r nagyon régen volt, amikor megismertem - tért ki Candace az egyenes felelet
elő l. Megborzongott, ahogy egy szélroham végigsö pö rt az utcá n.
A férfi lá tható lag nem vette észre a hideget. Lehet persze, hogy azért, mert az ereiben
tö bb alkohol keringett, mint vér. Véralá futá sos szeme erre utalt. Vagy csak egyszerű en
ká ba, mert, amint Candace gyanította, elhagyta a felesége?
- Tate-et és Josht is ismeri?
Candace elfordította a tekintetét, mintha a kirakatok érdekelnék. Kö zben lá zasan
tö rte a fejét a vá laszon.
- Josh má r já rt egyszer-kétszer az ü zletben. Tate-hez még nem volt szerencsém.
- Kitű nő emberek. Nagyon jó bará tok. Bá r ú gy lá tszik, Natalie nem akar a maga
bará tnő je lenni.
Mint ahogy a te feleséged sem akar a há zastá rsad lenni, gondolta Candace. A
kö vetkező pillanatban bű ntudat fogta el. Hogyan merészeli egy kalap alá venni kettő jü k
esetét? Hiszen nem tud Cal há zassá gá ró l semmit. Csak annyi vilá gos, hogy a férfi
szenved.
42
Beléptek az étterembe, és talá ltak leghá tul egy ü res fü lkét. É ppen ott, ahol az első
nap, a birtokon tett dicstelen lá togatá sa utá n Josh rá lelt. Azó ta Candace má r tö bbszö r is
já rt itt.
Norma Sue vendéglő je sohasem szű kö lkö dö tt vendégekben, most azonban zsú folá sig
megtelt. Az utcá ra néző ablakokat zö ld-arany szalagok díszítették, a falakon ugyanilyen
színű zá szló cská k fü ggtek. A vendégek és a személyzet egyará nt a Vadmacská k színeibe
ö ltö zö tt. A férfiak a sapká jukra tű zték a csapat jelvényét.
- Nem felelt a Natalie-ra vonatkozó kérdésemre - emlékeztetette Cal a lá nyt, miutá n
két nagy tá nyér chilit rendeltek.
- Nem kérdezett semmit. Csupá n megá llapított valamit.
- Akkor há t, miért nem akar Natalie bará tkozni magá val?
- Kö ssü nk egyezséget! Maga elmeséli nekem a zá tonyra futott há zassá ga minden
kínos részletét, akkor én is beavatom a sajá t tö rténetembe.
A férfi arcá n elő szö r harag tü krö ző dö tt, majd voná sai fá jdalmasra vá ltottak.
- Felejtse el, amit mondtam! - felelte végü l. A kö vetkező pillanatban azonban csak
visszatért a dologra.
- Natalie miatt jö tt ide?
Candace rö vid gondolkodá s utá n bó lintott.
- Az az ő rü lt gondolatom tá madt, hogy talá n helyre lehet hozni a kapcsolatomat
Natalie-val. Ő t azonban nem érdekli a dolog.
- Akkor felejtse el! Tö ltse velem az estét! Nagyszerű en fogjuk érezni magunkat.
- Nem, kö szö nö m.
- Megbá ntja az érzéseimet.
- Azt lá tom.
- Legalá bb annyit tegyen meg, hogy kísérjen el a futballmérkő zésre!
 Candace tekintete megint a vendégek felé kalandozott. Megakadt a szeme egy csoport
fiatal lá nyon, akik szü leik és nagyszü leik tá rsasá gá ban má r elő re ü nnepelték
iskolatá rsaik vá rható győ zelmét. Valamennyien a csapat színeit viselték.
Biztosan hideg van. Haza kellene menni, és melegebben felö ltö zni. Bolond gondolat,
de van egy aranyszínű puló vere, azt felvehetne.
Ha nem fogadja el Cal meghívá sá t, mihez kezd? Televízió t néz? Olvas? Meghallgat egy
CD-t? Aká rmit csiná l is, semmi sem feledteti a magá nyá t.
- Rendben van, Cal - felelte. - Meggyő zö tt. Vigyen el a mérkő zésre!

7. FEJEZET

A futballstadion kö zvetlenü l a kö zépiskola mellett á llt, és fényá rban ú szott. Josh nagy
nehezen talá lt egy ü res helyet a parkoló ban. Legalá bb egy tucatnyi jobb ö tlete lett volna,
hogy hol tö ltse ezt a hideg estét. Az anyja azonban keresztü lhú zta a szá mítá sá t.
Egyszerű en eldö ntö tte, hogy az egész csalá dnak jelen kell lennie a helyi csapatjá téká ná l.
Josh a pamutinge alá hosszú ujjú melegítő t vett fel, a tetejére meg bá rá nybő rrel bélelt
kabá tot. Mindehhez kesztyű t hú zott, és Lucinda még egy gyapjú takaró t is a kezébe
nyomott.
Hogy mit meg nem teszek a csalá domért! - gondolta, ahogy kiszá llt a kocsibó l. Ő csak
Jordá nt hozta magá val, a csalá d tö bbi tagja Lucinda kocsijá val érkezett. Miutá n
megtalá ltá k egymá st, Josh a vá llá ra ü ltette Joeyt, aki a sok fehér sző rmében ú gy festett,
mint egy apró hó ember, és együ tt vonultak be a néző térre. Josh volt a sereghajtó . A
lelá tó déli oldala, ahol a Vadmacská k szurkoló i gyü lekeztek, zsú folá sig megtelt. Há rom
neveletlen fiatal kö nyö kkel pró bá lt utat tö rni a tö megben. A tü lekedésben Josh nemcsak
hogy elszakadt a csalá djá tó l, hanem egyenesen Candace mellett talá lta magá t.
Cal Bridger a lá ny mö gö tt á llt, és mindkét keze annak vá llá n pihent. Josh
meghö kkenve nézett egyikrő l a má sikra.
Candace fekete nadrá got viselt, és steppelt mellénye aló l aranyszínű puló ver lá tszott
ki. Haja egy zö ld kö tö tt sapka aló l kandiká lt elő .
- Jó estét! - ü dvö zö lte a lá ny visszafogottan Josht. Aztá n Joeyra nézett, majd fel a
lelá tó ra, ahol Natalie és csalá dja éppen letelepedett.
Josh keresztü lnézett rajta.
- Mit csiná lsz itt, Cal? - kérdezte kü lö nö sebb érdeklő dés nélkü l.
- Ugyanazt, amit te meg én a mérkő zéseken szoktunk. Keresek egy nyugodt helyet,
ahol egy csinos nő vel ö sszebú jhatok.
Valaki a há tuk mö gö tt morgoló dott, hogy elá lljá k az utat. Ahogy Josh félrehú zó dott,
nekiü tkö zö tt Candace-nek.
- Tudod, hogy nő s? - tá madt neki, és kö zben észre sem vette, hogy tegezi. Mielő tt a
lá ny vá laszolhatott volna, Cal karon fogta, és elhú zta Joshtó l.
- Ha Darcynak nem szá mít, Candace és én miért izgassuk magunkat? - morogta
mérgesen.
- Josh bá csi, szeretnék má r leü lni - tü relmetlenkedett Joey, és izegni-mozogni kezdett
a férfi nyaká ban.
Candace kiszabadította magá t Cal szorítá sá bó l.
- Csak a futball miatt jö ttü nk, mint a vá ros minden lakó ja - magyará zkodott. - A
mérkő zés utá n én hazamegyek, Cal pedig valami tá rsasá gba.
- Beszélhetek veled egy pillanatra?
 Candace megvonta a vá llá t. Josh fü rkésző n nézte a rá mpá n felfelé jö vő kö zö nséget.
Végre megpillantotta a lelkészt, akinek a templomá ba minden vasá rnap eljá rt a Rawlins
csalá d, kivéve Josht, aki csak idő nként lá togatott el egy-egy istentiszteletre.
- Megtenné azt a szívességet - szó lította meg Josh -, hogy odavinné Joeyt a szü leihez?
Ott ü lnek fö nt.
- Nagyon szívesen.
Josh á tadta Joeyt a lelkésznek, aztá n kézen fogta Candace-t. Lementek a rá mpá n, és
lenn az ö ltö ző knél talá ltak egy elhagyott helyet, ahol zavartalanul beszélgethettek. A
férfi egy pillanatig nem tudta, mit is akar mondani. Végü l kibö kte:
- Cal még mindig szereti a feleségét.
- Tudom.
- Nem segít rajta, ha szeretkezik veled. Holnap mindketten megbá njá tok.
- Mondd csak, arra akarod a figyelmemet felhívni, hogy Cal milyen ellená llhatatlan?
Vagy arra célzó l, hogy engem milyen kö nnyű megkapni? - A lá nynak is egészen
természetesen jö tt a nyelvére a tegező dés.
- Há t én biztosan nem panaszkodhatom, hogy kö nnyű volna téged megkapni - szaladt
ki Josh szá já n. - Mit akarsz Callel kezdeni?
- A rend kedvéért, Josh: nincs szá ndékomban lefekü dni vele, és ő ezt nagyon jó l tudja.
Lehet, hogy Darcynak nem jelent sokat a há zassá guk, nekem viszont igen. Azért jö ttem
el vele ma este, mert rendes fickó , és nehéz idő ket él á t. Kedves ember, és nem szégyell a
nyilvá nossá g elő tt mutatkozni velem.
Ez az utolsó mondat nyilvá nvaló oldalvá gá s volt.
- Azt hiszed, én szégyellek? - kérdezte a férfi dü hö sen.
A lá ny megvonta a vá llá t.
Josh mindkét kezével a hajá ba tú rt. Erő t vett rajta a bű ntudat.
- Igazad van - ismerte el. - Nem akartam, hogy a csalá dombó l bá rki megtudja, hogy
beszélek veled, ső t még talá lkozom is. Ezért tehetsz nekem szemrehá nyá st, de nincs má s
vá lasztá som.
- Nem teszek szemrehá nyá st - felelte Candace nyugodtan. - Csak egyszerű en... jó lesik,
hogy valaki nem riad vissza a tá rsasá gomtó l.
Josh mély lélegzetet vett, hogy megnyugodjon, de ez nem segített. Az a nyomasztó
érzése tá madt, hogy a kö vetkező pillantok jelentő ségteljesebbek lesznek, mint szeretné.
- Ha tú lteszed magad azon, hogy a kapcsolatunkat titokban kell tartani, akkor együ tt
maradunk. Ha azonban az a fontos neked, hogy valaki nyilvá nos futball-mérkő ző sekre
vigyen, és Norma Sue-ná l vacsorá zzon veled, akkor maradj csak Cal mellett. Ő
megteheti. É n nem.
Ha nem hangzott volna mindez olyan komolynak, Candace még ö rü lt volna is Josh
féltékenységének. Most azonban vá lasztania kell: vagy titkos kapcsolat Joshsal, vagy
semmiféle kapcsolat. Tulajdonképpen tudta a vá laszt. Az nyilvá nvaló , hogy fontos
Joshnak. É s eddig még soha senkinek nem volt fontos. Ki akarja élvezni ezt az érzést,
még ha csak rö vid ideig tart is.
- Tehá t?
Candace mosolyt erő ltetett az arcá ra.
- Rendben van. Má sok elő tt nem ismersz, a kempingben pedig a legjobb bará tok
vagyunk.
- Candace...
- Csak ugratni akartalak. Komolyra fordítva a szó t: igen, elfogadom a feltételeidet.
A férfi olyan hosszasan nézte a lá nyt, hogy az má r attó l félt, visszakozni akar. Aztá n
bó lintott. A lá ny mosolygott.
 - Menj a csalá dodhoz, mielő tt keresni kezdenek!
- Candace...
- Menj má r! Majd talá lkozunk. - A lá ny pislogott, hogy tisztá bban lá sson. A hideg
nyilvá n kö nnyet csalt a szemébe. - Majd talá lkozunk - ismételte.
Miutá n Josh elment, a lá ny a há tá val nekidő lt a hideg falnak. Sírá s fojtogatta a torká t,
de kü zdö tt ellene. Mielő tt keresni kezdte volna Calt, az má r megtalá lta ő t.
- Nem kérdezem, hogy mi folyik maguk kö zö tt.
- Jó is, kü lö nben nekem is meg kellene kérdeznem, hogy mi siklott félre maga és
Darcy kö zö tt. - Candace mosolyt erő ltetett az arcá ra, és vidá man folytatta. - Mondtam
má r, hogy még sohasem voltam futballmeccsen? Keressü k meg a helyü nket. Nagyon
kívá ncsi vagyok az eseményre.

A csalá di vacsora nem telt kellemes hangulatban. Egyá ltalá n nem. A nagypapa megint
á llandó an belekö tö tt Joshba. Szegény fiú hiá ba igyekezett, a nagyapja mindig talá lt rá
valami okot, hogy belebö kjö n. Az ö regú r a lá nyá nak meg tudta bocsá tani, hogy
há zassá gon kívü l gyereket szü lt Chaneytő l. Joshnak azonban nem tudta megbocsá tani,
hogy a gyű lö lt politikus fia.
Josh az első adandó alkalmat felhaszná lta, hogy felkelhessen az asztaltó l. Vette 45a
kabá tjá t, és kimenekü lt arra a teraszra, amelyik Tate és Lucinda há zá t ö sszekö tö tte.
A korlá tná l á llt, és a sö tétségbe bá mult, amikor kinyílt a há ta mö gö tt az ajtó . Natalie
jelent meg.
- Méltá nytalan, ahogy a nagypapa bá nik veled - mondta, ahogy megá llt mellette.
- Nincs semmi jelentő sége - legyintett Josh. Bezzeg gyerekkorá ban nagyon is volt.
Rengeteget gyö trő dö tt, hogy miért nem szereti ú gy a nagyapja, mint a testvérét. Mit
kö vetett ő el, amiért ilyen szeretetlen bá ná smó dot érdemel? Azó ta azonban
beletö rő dö tt. Natalie zsebre dugta a kezét, majd elveszett a férje kabá tjá ban.
- De igenis van jelentő sége. Olyasmiért tesz téged felelő ssé, amirő l nem tehetsz.
- Hagyjuk ezt, Natalie! O má r megcsontosodott ö regember. Ő t má r bizonyá ra semmi
sem képes jobb belá tá sra bírni.
Egy darabig némá n á lltak. Josh nagyon szerette a só gornő jét. Szinte a hú gá nak
tekintette. É ppen ezért nehezen szá nta rá magá t, hogy kimondja, ami a szívét nyomja.
Há romszor is kinyitotta a szá já t, míg végre kibö kte:
- Tegnap a futballmérkő zésen... lá ttam Candace Thompsont.
Natalie egyszeriben megmerevedett, és gyanakodva kérdezte:
- Mit keresett ott?
- Szurkolt a Vadmacská knak.
- Bá rcsak eltű nne innen, és békén hagyna! Amit ellenem elkö vetett, azt sohasem tudja
jó vá tenni.
- Mit kö vetett el?
Natalie hirtelen nagyon tá volsá gtartó lett. Nyilvá n nagyon jó l tudta, miért kérdezi a
só gora.
- A legjobb bará tnő m volt. Ú gy bíztam benne, mint ö nmagamban. - felelte végü l. - Ő
pedig lépre csalt, és mindent elvett tő lem, ami akkoriban fontos volt nekem. Kihaszná lt
és elá rult. - Natalie hangja remegett a haragtó l, ahogy folytatta: - Hatá rtalan az
arcá tlansá ga! Azt képzeli, elég idejö nnie, és azt mondania, hogy beszélni szeretne velem,
és majd mindjá rt tá rt karokkal fogadom. Persze miért csodá lkozom? Mindig is ilyen volt.
Amit akart, azt mindená ron meg is szerezte. Cseppet sem tö rő dö tt vele, hogy kinek
milyen fá jdalmat okoz. Vajon most mit akar tő lem?
- Talá n vissza akarja szerezni a bará tsá godat.
 Erre Natalie csak gú nyosan nevetni tudott.
- Ő sohasem a bará tnő t lá tta bennem. É n csupá n eszkö z voltam a célja eléréséhez.
Csak a becsvá gy fű tö tte. Alig szá radt meg a diplomá já n a tinta, de Alabama fő vá rosa má r
kicsi volt neki. Montgomeryt csak ugró deszká nak tekintette. At46lanta igazi nagyvá ros,
az ottani sajtó ban akarta há t megvetni a lá bá t. É s tü relmetlen volt. Nem tudta kivá rni,
amíg ö nerejébő l kivá gja a rezet. Kö nnyebb utat vá lasztott há t, és sikerrel. Mindent
megkapott, amit akart. Nem kellett sokat tennie. Engem félrevezetett, aztá n megadta
nekem a kegyelemdö fést, aminek eredményeképpen derékba tö rt a pá lyá m, és az apá m
kitagadott.
Josh szá má ra nehéz volt ö sszeegyeztetni az á ltala ismert Candace képét azzal, amit a
só gornő je leírt. Az ő Candace-e csekélyke fizetésért dolgozik az olcsó á ruk boltjá ban, és
lakó kocsiban él. Nem becsvá gyó , nem erő szakos, nem szá mító . Egyszerű en szeretetre
méltó .
- Talá n idő kö zben megvá ltozott.
- Nem, Josh, az ilyen emberek sohasem vá ltoznak meg. Képtelenek rá . Ahhoz
tú lsá gosan ö nző k és kapzsik. Candace vilá géletében kihaszná lta és á lnok mó don
befolyá solta az embertá rsait. Ezentú l is mindig ezt fogja tenni. - Natalie az ajtó hoz ment,
de még egyszer visszafordult. - É s ha valami csoda folytá n mégis megvá ltozott, akkor mi
van? A bizalmat má r kiö lte belő lem. Anélkü l pedig semmi sem megy.
Josh megvá rta, hogy a só gornő je bemenjen a há zba. Aztá n a kocsijá hoz ment, és
egyenesen a kempingbe hajtott. A sportkocsi ott á llt a lakó kocsi mellett, és noha a
fü ggö nyö k be voltak hú zva, lá tszott, hogy odabent vilá gos van. Josh kopogott. Erre
meglebbent egy fü ggö ny, és kinyílt az ajtó .
Candace fekete sortot és rö vid ujjú kék pó ló t viselt, mintha nyá r kö zepe lenne, nem
pedig késő ő sz. Csodá san festett. Josh nem győ zte bá mulni formá s keblét, karcsú
dereká t, gö mbö lyded csípő jét, gyö nyö rű lá bá t. Most is mezítlá b volt, és most is ott
csillogott az egyik lá bujjá n az ezü stkarika.
- Zavarok? - kérdezte a férfi.
- Egyá ltalá n nem. - Candace betessékelte a férfit, és hellyel kíná lta.
Aztá n a széken fekvő puló vere utá n nyú lt, és magá ra kapta. Az néhá ny szá mmal
nagyobb volt a kelleténél, és ő ú gy festett benne, mint egy gyerek, aki az anyja ruhá já t
hú zta magá ra. Miutá n ő is leü lt, a férfi megkérdezte:
- Hogy tetszett tegnap este a mérkő zés?
A lá ny szélesen elmosolyodott. Mit is mondott Natalie? Becsvá gyó , erő szakos,
szá mító . Nem, ez egyszerű en lehetetlen!
- Nagyon élveztem. Ez volt életemben az első futballmeccs, amelyen részt vettem.
- É s a mérkő zés utá n mit csiná ltatok?
- Mit is csiná ltunk? Ja, igen. Egy autó sbü fében megittunk egy nagy pohá r régimó di
fekete sö rt. Azutá n Cal megmutatta, hogy hol nő tt fel Darcy. Végü l hazakísért a
kempingbe. Ott azonban nem szá llt ki a kocsijá bó l. Ú gy lá tszik, az ő édesanyjá nak
nincsenek olyan szigorú elvá rá sai, mint a tiednek.
Amió ta ma este belépett Tate há zá ba, és ott talá lta a nagypapá t, Josh most érezte
elő szö r igazá n felszabadultnak magá t.
- Mivel kíná lhatlak meg?
- Egy sö r jó l esne.
A lá ny mindjá rt hozta az italt.
- Gyere, ü lj ide mellém! - biztatta Josh, aki idő kö zben a székrő l á tü lt a pamlagra.
Candace zavartan megá llt, és csak némi rá beszélés utá n ü lt le, akkor is csak a pamlag
szélére. Amikor azonban a férfi szorosan maga mellé hú zta, má r nem tiltakozott. Végü l
má r a fejét is Josh vá llá ra hajtotta. Aztá n hosszú hallgatá s utá n a kezét a férfiéra tette.
Egyszerű mozdulat volt, de Josh szá má ra nagyon sokat jelentett.
Aztá n együ tt megnéztek egy filmet a televízió ban. Joshnak ugyan nem jutott el a
tudatá ig, hogy mirő l is szó lt a tö rténet. Az ő gondolatait teljesen lefoglalta az itt és most.
Az, hogy milyen kellemes lehet egy nyugodt este a televízió elő tt, amikor semmi sem
tö rténik, csak együ tt van Candace-szel.
A film véget ért, de egyikü k sem nyú lt a tá virá nyító utá n, csak ü ltek tová bb
mozdulatlanul. Amikor a lá ny végre megmozdult, Josh roppantul sajná lta.
Candace az asztalká n heverő folyó iratok aló l elő hú zott egy kö nyvet. Chaney életrajza
volt. Egy kö nyvjelző mutatta, hogy a lá ny má r a felénél tart.
Josh nem tudta, hogy haragudjon-e vagy ö rü ljö n az érdeklő désnek, amely végü l is
neki szó l. Hiszen, ha rö viden is, de ő t is megemlíti a felkapott sikerkö nyv.
- Mikor vetted ezt a kö nyvet?
- Nem vettem. Ma reggel kö lcsö nö ztem ki a vá rosi kö nyvtá rbó l.
- É s? Mit szó lsz hozzá ,
- Boyd Chaney gyalá zatosan elá rulta az édesanyá dat. Akkor hagyta el, amikor a
legnagyobb szü ksége lett volna rá . Való já ban azonban így já rtatok a legjobban. Egy ilyen
ö nző ember mellett mindketten szerencsétlenek letettek volna.
Josh lehajtotta a fejét, és megcsó kolta a lá nyt.
- Ez a jutalom az éles elméjű és talá ló meglá tá sodért - mosolygott.
Aztá n ú jra megcsó kolta. Ezú ttal má r szorosan magá hoz is hú zta. Olyan szorosan,
mintha soha tö bbet nem akarná elereszteni.

8. FEJEZET

A nap hétá gra sü tö tt, a hullá mok halkan csobbantak a part menti kö veken. Lá gy
szellő enyhítette a harminc fokos meleget. Candace nagyon élvezte ezt az idő t.
Megint szombat volt. Egy hét telt el azó ta, hogy Joshsal kö zel kerü ltek egymá shoz, és
azó ta majdnem minden este talá lkoztak. A férfi sohasem maradt soká ig. Nem is tehette
volna. A mindennapi hosszú , kemény munka megkívá nta, hogy kialudja magá t. Candace
még sohasem ismert senkit, aki ilyen korá n lefekü dt.
Az az idő azonban, amelyet együ tt tö ltö ttek, felbecsü lhetetlenü l értékes volt.
Ennek azonban rö videsen elkerü lhetetlenü l vége fog szakadni.
Candace immá r há rom hete tartó zkodott Hickory Bluffban. Natalie még mindig
elutasított mindennemű érintkezést vele. Candace má r napok ó ta fogalmazta a neki
szó ló levelet, bá r nem remélte, hogy bá rmit is elérhet vele.
- Ez a legokosabb, amit valaki tehet egy ilyen gyö nyö rű napon - hangzott fel Patsy
Conway hangja má r messzirő l.
Candace kinyitotta a szemét, ahogy a kemping vezető je feléje kö zeledett. Patsy
Conway a korá tó l má r rég nyugalomba vonulhatott volna. Há rom gyereke, nyolc
unoká ja és két dédunoká ja volt. Ahogy az asszony elmesélte, ketten élnek itt a férjével,
de az egész csalá d velü k szokta tö lteni a nyá ri szü netet és minden ü nnepet itt, a tó parti
kempingben. Candace el sem tudta képzelni, hogy milyen lehet, ha valakinek ilyen nagy
csalá dja van.
Patsy odahú zott egy kerti széket, és letelepedett Candace mellé.
- Van a vilá gon ennél szebb hely? Sokfelé já rtam, de sehol sem talá ltam pá rjá t. Voltam
Mainben és Oregonban, az egyes ú ton egészen Kaliforniá ig lementem. É ltem egy ideig az
Appalache-hegységben, Coloradó ban megmá sztam a Pikes csú csot, napoztam a floridai
tengerparton. Montaná ban és Wyomingban annyi idő t tö ltö ttem, hogy má r kezdtem ú gy
beszélni, mint az ottaniak. Sok szépet lá ttam, de semmi sem ér az oklahomai ő sz
nyomá ba. Há t persze télen megvan a bö jtje. Akkor bizony nagyon sivá r a tá j, A fá k
lehullatjá k a leveleiket, kivéve ezeket a kis, fekete kérgű tö lgyeket. Ezeken megmarad a
megbarnult levél egészen tavaszig, amíg kinő nek az ú jak. Ha nem esik 48a hó , akkor
novembertő l má rciusig nem sok szépet lehet lá tni. Az év tö bbi része azonban bő ségesen
ká rpó tol érte. Bizonyá ra magá nak is tetszik itt - mosolygott az asszony a vendégre. - Má r
harmadik hete van itt, pedig eredetileg azonnal tová bb akart menni.
- Szeretek itt lenni - felelt Candace, és elcsodá lkozott a sajá t szavain. Az egész életét
nagyvá rosokban tö ltö tte. Hickory Bluff vá roská t azonban való ban megszerette, és nem
csupá n Josh miatt.
Ha má sok lennének a kö rü lmények, szívesen itt maradna, és életében elő szö r igazi
otthont teremtene magá nak.
Csak há t legyő zhetetlen akadá lyok á llnak az ú tjá ban. Ezek egyike Natalie, aki gyű lö li.
A má sik Josh, aki kívá nja, de nem szereti. Ha szeretné, nyíltan megjelenne vele Norma
Sue vagy Pepe Chen vendéglő jében, ahelyett hogy a harminc kilométerre lévő Dixonba,
vagy még messzebb, Muskogee-ba vagy Tulsá ba utazná nak. Néha Joshná l tö lthetnék az
estét, vagy ma este együ tt mehetnének a mindenszentek esti mulatsá gra. Bevallaná a
kapcsolatukat a csalá dnak, és abbahagyhatná k a bujká lá st.
- Mi baj van? - Candace Patsy hangjá ra riadt fel gondolataibó l. - A kö zeledő felhő ktő l
borult el a homloka?
A lá ny felnézett az égre. A tó partjá n még zavartalanul sü tö tt a nap, de a lá tó hatá ron
má r felhő k gyü lekeztek.
- Lehet, hogy ma este esni fog? - kérdezte.
- Esni vagy havazni, ki tudja. Egy ilyen napon, mint a mai, minden lehetséges. Aká r
jégeső is. Szeszélyes itt az idő já rá s.
- Tudtommal még torná dó k is elő fordulnak.
Patsy elkomolyodott.
- Bizony arró l sem szabad megfeledkezni. Ha zö ld lesz az ég, felá ll a sző r a karomon,
és meghallom azt a jellegzetes dü bö rgést, akkor szaladok a pincébe. Bezzeg Dub, a
férjem fogja a gépét, és rohan fényképezni. Pedig eleget mondom neki, hogy egy szép
napon majd felkapja a forgó szél, és elviszi, isten tudja hova. De há t beszélhetek annak a
bolondnak, nem hallgat rá m!
A víz felő l motorzú gá s hallatszott. „Az a bolond" kö zeledett a kis csó nakjá ban. Patsy
némi ü ggyel-bajjal felkelt a székbő l, ahogy reumá s térde engedte.
- Még kö rü lnézü nk a tavon, hogy minden rendben van-e - magyará zta.
- Jó mulatá st! - mondta Candace.
- Jaj, kedvesem, negyvenkét éve élek a férjemmel. Milyen mulatsá gró l lehet még szó ? -
kacsintott az asszony a lá nyra, és sietett a má r tü relmetlenü l vá ró férjéhez.
Candace a hasá ra fordult, és megtá masztotta a kezében az á llá t. Ha most férjhez
menne, ahhoz, hogy negyvenkét évet tö ltsö n együ tt a férjével, majdnem nyolcvan évig
kellene élnie. Gyorsan félresö pö rte ezeket a gondolatokat. Tú l szép ez a nap ahhoz, hogy
az elmú lá sra és a halá lra gondoljon.
Candace a karjá ra hajtotta a fejét. Má r majdnem elbó biskolt, amikor valami
megcsiklandozta a fü lét. Lustá n odanyú lt, hogy elhessentse a vélt legyet. Most az arcá n
érezte a csiklandozá st. Odacsapott az arcá ra, aztá n a má sik oldalra fordította a fejét.
Má r félá lomban volt, amikor valami meleg, nedves dolog érintette meg a jobb fü lét.
Erő t vett az á lmossá gá n, és kinyitotta a fél szemét. Nem lá tott azonban semmi
kü lö nö set. Kinyitotta há t a má sikat is, és felemelte a fejét. Josh nézett vele szénibe.
- A te nyelved volt?
 - Eltalá ltad.
- Akkor folytasd! - Josh ú jra végigsimogatta nyelvével a lá ny fü lét. Candace
megborzongott. É des, só vá rgó vá gy ébredt benne. A há tá ra fordult, és mosolygott -
Miben sá ntiká lsz?
Josh elnyú lt mellette a fü vö n, és a kö nyö kére tá maszkodott. Sö tét napszemü vegén
keresztü l nézte a lá nyt.
- Nagyon szeretnék valamit csiná lni - mondta incselkedő hangon. - Olyasmit, amit
csak kettesben lehet.
- Theresá val pró bá lkoztá l? - évő dö tt a lá ny.
- Ő nem érdekel.
- É s a pincérnő Norma Sue-ná l? Amikor elő szö r ott já rtam, ú gy lá ttam, nagyon kedvel
téged.
- Csakugyan? - vigyorgott Josh. - Elmesélte neked?
- Nem, de miutá n olyan rosszkedvű en elvonultá l, attó l kezdve ú gy kezelt engem, mint
valami betolakodó t.
- Rosszkedvű en? Iszonyú an dü hö s voltam.
- Há t persze. Tehá t mit szó lsz a pincérnő hö z?
A férfi levette a napszemü vegét, és vidá man nézte a lá nyt.
- Semmit a vilá gon.
- Tudod egyá ltalá n, hogy kirő l beszélek?
- Nem én! De nem is érdekel. így aztá n nem marad má s, mint te.
- Jó sá gos ég, hogy milyen szerencsém van! De hogy képzeld, hogy van esélyed!
A lá ny felü lt, jó leső en nyú jtó zkodott, majd felhú zta a térdét.
- Szeretem azt az ezü stkariká t a lá bujjadon.
- Roppant csá bos lehet.
- Az is. - A férfi is felü lt. - Szó val mi az, amit nem csiná ltá l, amió ta itt vagy, de szívesen
tennéd?
Candace a szíve szerint csó naká zni szeretett volna a tavon, mint Patsy és Dub. Szép
lassan, kényelmesen, és utá na valahol a parton, a meleg napon falatozni.
É s nagyon szívesen elmenne Joshsal valahova, szépen felö ltö zve. Moziba vagy
vendéglő be. Természetesen olyan helyre, ahol a helybeliek lá tjá k.
É s borzasztó an szeretné megnézni a birtokot, ahol Josh a mindennapjait tö lti. A
lovakat, a marhá kat és mindent, ami hozzá tartozik. De há t az vilá gos, hogy ez nem jö het
szó ba, hiszen ott él a csalá dja. É s éppen ő miattuk nem mutatkozhatnak együ tt.
- Tehá t?
- É n... nagyon szeretném lá tni, hogy hol élsz.
A férfi arca elborult, ha csak egy pillanatra is. A lá ny gyorsan visszakozott:
- Tudom, hogy az lehetetlen. Csak kívá ncsi lennék, annyi az egész.
- Az én há zam a birtok déli részén fekszik, má sfél kilométerre az udvarhá ztó l.
- Ó ... kérlek, felejtsd el!
- Ez neked gondot jelent?
- Az első nap, amikor idejö ttem, azt mondta nekem egy jó képű cowboy, hogy a
rendő rrel vitet el, ha beteszem a lá bamat a birtokra. Szeretnék tová bbra is bü ntetlen
elő életű maradni.
Josh vö rö s lett, mint a fő tt rá k.
- Csakhogy azó ta az a cowboy má r kedvel téged. Akkor még nem ismert. Gyere!
Felsegítette a lá nyt, és a lakó kocsi felé indultak.
Candace a há ló szobá já ba ment ö ltö zkö dni. Pó ló t vett fel, és rá egy hosszú ujjú inget,
amelynek a két végét megkö tö tte a hasá n, az ujjá t meg feltű rte. Tornacipő helyett
szandá lt hú zott, hogy érvényesü ljö n a lá bujjá n az ezü stkarika. Vétek volna eltakarni, ha
Joshnak tetszik. Végü l vá ratlan talá lkozá sokra felkészü lve á lcá zá sul egy baseballsapká t
tett a fejére, és mélyen a homloká ba hú zta. Aztá n felkapta a tá ská já t, és sietett Josh
kocsijá hoz.
Hickory Bluff belvá rosá nak kellő s kö zepén hajtottak keresztü l. Candace ö rü lt, hiszen
eddig mindig messzirő l elkerü lték a vá roskö zpontot. Talá n lassanként mégiscsak enyhü l
a bujká lá s szigorú sá ga. A lakott terü letrő l kiérve nyugat felé haladtak tová bb az
orszá gú ton. A rá dió bó l countryzene szó lt, és a nyitott oldalablakon beá ramlott a friss
ő szi levegő .
Rö videsen rá tértek egy mellékú tra, amely a Rawlins Ranch Road nevet viselte.
- Kellemes érzés lehet, ha az ú t az ember sajá t nevét viseli - jegyezte meg Candace.
- A kö zségi elö ljá ró nk dö ntö tt így, aki szerelmes volt az anyá mba. Nem sokra ment
vele, mert az anyá m tová bbra is elhá rította az udvarlá sá t.
Kö rü lbelü l má sfél kilométer utá n bekanyarodtak egy keskeny ö svényre. Amikor
megá lltak egy kapu elő tt, Candace kiszá llt, kinyitotta a kaput, megvá rta, amíg Josh
behajt, aztá n becsukta. Hirtelen idegesség lett ú rrá rajta. Pedig tudta, 50hogy ostobasá g.
Ha fenná llna a veszély, hogy vá ratlanul ö sszetalá lkoznak a csalá ddal, Josh biztosan nem
hozta volna ide.
Visszaszá llt a kocsiba, hiszen a há z még majdnem egy kilométerre volt a kaputó l.
Végre megérkeztek. Josh leá llította a motort, és vá rakozá steljesen nézett a vendégére,
hogy az mit szó l az otthoná hoz.
Josh há za nem volt fényű ző . Olyanban ő nem is tudott volna élni. De kényelmes és
otthonos volt, ami egy hosszú , kemény munká val tö ltö tt nap utá n nagyon sokat jelentett.
Candace nem okozott csaló dá st.
- Hiszen ez csodá latos! - lelkesedett, ahogy kiugrott a kocsibó l. - A színek, az ablakok,
a terasz... É s milyen tö kéletesen ideü lik a fahá z a fá k kö zé! El vagyok ragadtatva.
Az elü lső bejá rati ajtó egyenesen a nappaliba vezetett. A helyiséget hatalmas kandalló
uralta. A vendég mindjá rt elképzelte, milyen bará tsá gos lehet a tű z duruzsolá sa télen,
amikor kint mindent hó borít. A szoba kö zepén hatalmas ebédlő asztal á llt, amelyet aká r
egy népes csalá d is kö rü lü lhetne, a sarokban hívogató , kényelmes pamlag. A konyhá t
széles pult vá lasztotta el a lakó tértő l. A padozat az egész há zban fá bó l volt, csak a
konyhá t burkolta linó leum. Josh lényeges szempontnak tekintette a kö nnyű
kezelhető séget. A fö ldö n kerü lte a porfogó kat, mivel utá lt porszívó zni.
- Má r olyan hosszú ideje élek lakó kocsiban, elő tte pedig pici laká sokban laktam, hogy
má r egészen elfelejtettem, milyen is tá gas térben élni.
Candace felfedező ú tra indult a há zban. A nappali utá n elő szö r a konyhá t vette
szemü gyre, majd rá tért arra a keskeny folyosó ra, amely a há ló szobá ba és a
fü rdő szobá ba vezetett. Ahogy benézett a fü rdő szobá ba, meglepte a rend és a tisztasá g.
- Mondd csak, az édesanyá d já r ide takarítani? - kérdezte.
- Kapnék is egy fü lest, ha csak céloznék is ilyesmire.
- Szó val te magad vagy ilyen rendes.
A há zigazda zsebre vá gta a bó kot, aztá n mégiscsak hozzá fű zte:
- Há t, idő nként azért eljö n, és kidobja a hű tő szekrénybő l, ami megpenészedett.
A há ló szobá ban má r életszerű bb kép fogadta a lá togató t. A fö ldö n egy foltos farmer
hevert, és lá tszott, hogy má r hosszabb ideje nem tö rö lték le a port. Az á gyat csinos
takaró borította, de á rulkodó jelek mutattá k, hogy Josh egyszerű en letakarta vele a
bevetetlen, gyű rö tt á gynemű t.
- Szép - mosolygott Candace. - Tetszenek a szoba színei.
 Az á gyterítő erre a vidékre jellemző mintá já t a rozsdabarna, sá rgá sbarna, tü rkizkék
és zö ld színek alkottá k. A falak terrakotta színre voltak festve.
Candace odalépett a fenyő fa komó dhoz, és szemü gyre vette a tetején sorakozó
kerá miatá rgyakat. Aztá n a kezébe vette a kö zépső t. Az agyagfigura valami négylá bú
á llatot á brá zolt, amelynek nagy, kerek, eredetileg fekete szeme tü rkiz-re volt festve. Két
nagy J betű volt a testébe belevésve. A lá ny sejtette, hogy ezek a kü lö nlegesen modern
alkotá s szerző jére utalnak. Kérdő n nézett a há zigazdá ra.
- A JJ azt jelenti, hogy Joshnak Jordá ntó l. Az unokaö csém első elemista korá ban maga
készítette nekem a szü letésnapomra.
- É s te azó ta megő rizted? - Candace ó vatosan visszatette a tá rgyat a helyére. -A
csélcsap cowboy, ha a csalá djá ró l van szó , nagyon is á llhatatos az érzelmeiben.
- Baj?
- Jaj, dehogyis. Kitű nő apa vá lik majd belő led.
Candace folytatta a nézelő dést, pedig Josh jobban szerette volna, ha inká bb ő t nézi.
Nem is beszélve arró l, ha megérintené.
Végre Candace mindent megcsodá lt, és ki akart menni a szobá bó l. Josh azonban
elá llta az ajtó t, és egyá ltalá n nem volt szá ndéká ban arrébb menni. Miért is tenné, amikor
Candace éppen ott van, ahol szeretné. Legalá bbis majdnem ott.
- Nagyon szép otthonod van.
- Olyan mereven és udvariasan beszélsz.
- Nem vagyok merev.
- De udvarias igen.
Josh egészen kö zel lépett a lá nyhoz, és a szá já val megérintette a fü lét. A lá ny
megremegett. A férfi apró csó kokkal szó rta tele az arcá t, a fü létő l egészen a nyaká ig,
majd forró csó kkal zá rta le az ajká t.
Josh érezte, hogy milyen hevesen ver a lá ny szíve, és sok apró jelbő l arra
kö vetkeztetett, hogy a Candace-ben is megérett má r a hajlandó sá g. Figyelmeztette
azonban magá t, hogy ne siessen el semmit. Mindennek ellenére való színű bb, hogy
Candace visszautasítaná .
- Kérlek! - nyö szö rö gte a lá ny, és Josh arra gondolt, hogy milyen felajzó an hathat ez a
kis udvarias szó cska. - Kérlek, Josh, hagyd abba!
A lá ny kibontakozott az ö lelésbő l, és há tat fordított. A férfi egy pillanatra haragot
érzett, aztá n csaló dottsá got. Hogyan lehetséges, hogy ő majd eleped ezért a nő ért, az
pedig érte egyá ltalá n nem.
Nem, ez nem lehet. Candace igenis kívá nja ő t. Elég sok nő t csó kolt életében, hogy ne
értse félre a jeleket. Candace kívá nja ő t, de nem akarja á tadni magá t az érzéseinek.
- Ne haragudj! - suttogta a lá ny, és nem nézett kö zben a férfira. Lehajtott fejjel
elsurrant mellette, és visszatért a nappaliba.
Josh a hajá ba tú rt, és mély lélegzetet vett. Sajná lta, hogy nem a lakó kocsiná l vannak.
Akkor egyenesen kirohanna, és belevetné magá t a tó ba. Bá r talá n egy hideg zuhany is
megtenné.
De há t nem pó tcselekvésekre vá gyik. Hanem Candace-re... Ő is bement a nappaliba, és
az ajtó félfá nak tá maszkodva megá llt.
- Josh...
A férfi felemelte a kezét, és komor tekintettel nézett a lá nyra.
- Ne is folytasd! Ha olyasmit akarná l mondani, amit szívesen hallanék, akkor ú gy
kezdenéd a mondatot, hogy „drá gá m" vagy „édesem".
Candace a fejét rá zta.
 - Josh - ismételte, de ezú ttal sokkal gyengédebben -, mindketten kezdettő l fogva
tudtuk, hogy egy szerelmi viszonynak nincs kö ztü nk jö vő je. Rö videsen elmegyek innen.
A csalá dod gyű lö l engem. Titokban kell talá lkoznunk. Ilyen kö rü lmények kö zö tt
bará toknak lenni is éppen elég nehéz. Ennél tö bbe belemenni nagyon kocká zatos lenne.
- É s az rendben van, hogy amíg itt vagy, együ tt tö ltjü k el az idő nket, csó koló dzunk, a
végső kig felajzol, és az utolsó pillanatban visszautasítasz?
Candace megvonta a vá llá t, de nem mert a férfira nézni. Tudta, hogy a szemrehá nyá s
jogos. De há t amíg nem fekszenek le egymá ssal, addig bará tok maradhatnak. Ha egy
bará ttó l el kell vá lnia, aká rmennyire hiá nyzik is, talá n nem szakad meg a szíve. De egy
szerető tő l...
Josh pedig olyan szerető lenne, akit, ha elveszít, sohasem heverné ki.
- Tévedsz, Candace - mondta a férfi mély meggyő ző déssel. - Vagy nem vagy ő szinte,
ahogy Natalie á llítja, vagy alapvető en tévedsz.
A lá ny mosolyogni pró bá lt, de nem sikerü lt.
- Tehá t beszéltél ró lam Natalie-val? Megtudtá l ró lam valami ú jdonsá got?
- Csak az eddigieket ismételte. Azt mondta, hogy erő szakos, becsvá gyó , kapzsi, ö nző
és á ská ló dó vagy.
- Mindig híres volt az érzékletes leírá sairó l.
- Azt is mondta, hogy nagyon kö zel á llt hozzá d, és mélységesen csaló dott benned.
Ez még jobban fá jt, mint az elő ző szavak. A lá ny kibotorká lt a teraszra. A férfi kö vette.
- Nem is tagadod?
- Nem. Akkoriban rossz ember voltam. Ezt sohasem tagadtam. Akkor sem, most sem.
Csak az a kü lö nbség, hogy most szeretnék megvá ltozni.
- Natalie azt mondja, hogy sohasem tudsz megvá ltozni. Még ha képes lennél is rá ,
annak sem lenne szá má ra jelentő sége, mivel soha tö bbet nem tud bízni benned. É s nem
is akar.
Candace lelépett a teraszró l a há z elő tti gyepre. A keblére szorította a kezét, és az
erdő felé bá mult. Legelkeseredettebb pillanataiban néha arra gondolt, hogy beveszi
magá t egy erdő mélyére, ahol senki sem bukkan a nyomá ra. Ahol teljes magá nyban
élhet. Ahol nem okozhat fá jdalmat senkinek, és ő t sem sebezheti meg senki. Ott élhetné
le a há tralévő életét, mindegy, hogy néhá ny évrő l vagy évtizedekrő l van-e szó . Ott talá n
megtalá lná a lelki békéjét.
A há ta mö gö tt megcsikordult a terasz falépcső je. Josh utá na jö tt. A lá ny nem fordult
há tra, ú gy tette fel a kérdést:
- Es te mi szó lsz mindehhez? Tudom, hogy ahhoz elég fontos vagyok neked, hogy
szeretkezni akarj velem. De kü lö nben? Szerinted megérdemlem, hogy Natalie
megbocsá sson? Megérdemlek még egy esélyt?
Josh megragadta a lá ny karjá t, és maga felé fordította. Barna szeme szikrá zott, mint a
jég.
- Hogy fontos vagy-e nekem? Boldog vagyok, ha csó kolhatlak, ha a karomban
tarthatlak, ha együ tt lehetek veled. É s amilyen ö nző gazember vagyok, csakugyan
szeretnék szeretkezni veled. Szeretném a testemmel kifejezni, hogy mit érzek irá ntad.
Mi van ebben rossz? Nem ezt teszik mindenü tt a vilá gon a férfiak és a nő k, ha szeretik
egymá st? Vagy Georgiá ban má sképp viselkednek az emberek?
Candace lenyelte a haragjá t, és hű vö sen vá laszolt:
- Bizonyá ra tö bbet tudsz ná lam arró l, hogy miképp viselkednek egymá ssal a férfiak
és a nő k. Mindenesetre, ellentétben veled, én nem fekü dtem le mindenkivel, aki kész
volt rá .
 A férfi szemén lá tszott, hogy az oldalvá gá s az elevenébe talá lt. Hirtelen eleresztette
Candace karjá t, és egy lépést há trá lt. Aztá n fü rkésző en nézte a lá ny arcá t, magyará zatot
keresve. Végü l megcsó vá lta a fejét, és lá gy hangon megszó lalt:
- Mitő l félsz? Attó l, hogy fá jdalmat okoz? Az nem tö rténhet meg.
- Rö videsen visszatérek Georgiá ba.
- Miért kellene visszamenned?
- Az az otthonom.
- Ott élsz, de nem az otthonod. Mi vá r ott téged?
A lá ny szeme égett az elő tö rni készü lő kö nnyektő l. A torka ú gy ö sszeszorult, hogy alig
tudott nyelni. Attó l félt, hogy életében elő szö r lelkileg ö sszeomlik.
- Ugyanaz vá r rá m, ami itt. Semmi.
Josh megpró bá lt mondani valamit, de egy szó sem jö tt ki a torká n. Amikor végre
sikerü lt, kurta ká romkodá s robbant ki belő le - nyers és goromba. Azzal sarkon fordult,
és elment.
A lá ny arcá n kö nnycseppek gö rdü ltek le, ahogy utá nanézett. Aztá n hallotta, hogy Josh
kocsijá nak ajtaja becsapó dik, felbú g a motor, aztá n a poros ú ton megcsikordulnak a
kerekek.
Elment. Ő pedig itt maradt egyedü l, Josh há zá ban. Kilométerekre a lakó kocsijá tó l.
53
9. FEJEZET

Este hét ó ra volt, és vadul zuhogott az eső . Josh magá ba roskadva nyalogatta a sebeit,
és rettenetesen szégyellte magá t. Nem elég, hogy megpró bá lta rá erő szakolni magá t
Candace-re, rá adá sul otthagyta egyedü l a há zá ban, ahonnan semmi lehető sége sincs
hazamenni! Valamikor eszébe jutott, hogy felhívja Calt, és megkérje, vigye haza
Candace-t a kempingbe.
Ha nem viselkedett volna ilyen alá való mó don, akkor most ö nmagá t is sajná lhatná .
Ahelyett, hogy a tö bbiekkel ü nnepelné mindenszentek elő estéjét, egyedü l ü ldö gél a
kocsma egyik sarká ban, és iszik. A gondolatai olyan sö tétek, mint kö rü lö tte a fekete
falak. Megpró bá lta alkoholba fojtani a bá natá t, de nem sikerü lt. Még mindig emlékezik,
még mindig érez.
A nyü zsgés a kocsmá ban nem volt nagyobb, mint ahogy szombat esténként lenni
szokott, a lá rma azonban fü lsiketítő . Még a kint tomboló vihart is tú lharsogta. Csak
amikor kinyitottá k az ajtó t, akkor lá tszott a villá mlá s, és hallatszott a menydö rgés
robaja.
Josht nem izgatta, hogy bejelentik-e a torná dó veszélyt. Ebbő l a szempontbó l Frenchy
kocsmá ja a legbiztonsá gosabb hely a vá rosban.
A lakó kocsi anná l veszedelmesebb. Ha egy erő sebb forgó szél kö zéppontjá ba kerü l, a
szívó hatá s felkaphatja, és aká r a tó ba is sodorhatja. De há t ez nem tartozik Joshra. Ezt
Candace fá jdalmasan vilá gosan az értésére adta.
Titokban remélte, hogy Cal is felbukkan a kocsmá ban. Persze csak azért, mert jó
ivó cimbora. Nem azért, mert szeretne megbizonyosodni ró la, hogy Cal nem maradt ott
Candace-nél. Nem azért, mert elfelejtette megkérdezni a lá nyt, hogy a testi kapcsolat
elutasítá sa minden férfira vonatkozik-e, vagy csak ő az egyetlen szerencsés
kivá lasztott... persze azért, mert ő t szereti. Kü lö nö s mó djá t vá lasztotta, hogy kimutassa
az érzéseit!
Kinn hatalmas csattaná s hallatszott. Nagyon kö zel csaphatott le a mennykő , mert Josh
még bent is ö sszerezzent. Valaki kinyitotta az ajtó t, és beá ramlott a friss, hű vö s,
eső szagú levegő .
 Josh kinézett a zuhogó eső be. Ugyanígy szakadt akkor is, amikor segített Candace-nek
kereket cserélni. Rö viddel azutá n érzett elő szö r ellená llhatatlan vá gyat, hogy
megcsó kolja. Csupá n pá r hét telt el azó ta. É s attó l a naptó l kezdve szá mtalanszor
megcsó kolta. A lá ny odaadó an viszonozta a csó kjá t, de ennél a pontná l meg is á llt. Ennél
tö bbet nem kívá n.
Josh nem bírta má r tová bb, hogy tehetetlenü l eméssze magá t. Felugrott a helyérő l, és
az ajtó hoz ment
- Hé, elég jó zan vagy, hogy vezetni tudj? - kiá ltott valaki utá na. Ő azonban há tra sem
fordult.
A kempinghez hajtott, és kö zben egyfolytá ban á tkozta magá t. Szívdobogva tette meg
azt az ú tkanyarulatot, amelyik utá n fel szokott bukkanni a lakó kocsi. A kanyar utá n
lestoppolt.
A lakó kocsi érintetlenü l á llt a helyén, szintú gy a mellette parkoló sportkocsi.
Ugyanú gy, mint Cal szá llító kocsija.
Ahogy Josh megpillantotta ez utó bbit, ú gy érezte, mintha szíven szú rtá k volna.
Megfordult, és mihelyt tú ljutott a kanyaron, szélsebesen hajtott hazafelé.

Candace-nek ú gy tű nt, mintha a vihar legalá bb egy hétig tombolt volna, vagy még
anná l is tová bb. Vasá rnap olyan magá nyosnak és nyomorultnak érezte magá t, hogy ú gy
lá tszott, teljesen megá llt az idő . Hétfő n, rö viddel hajnal elő tt, elvonult a vihar, és
reggelre ú jra tiszta és kék lett az ég. Candace fogta a kabá tjá t és a tá ská já t. Nem volt
hatá rozott célja, de a hosszú bezá rtsá g utá n okvetlenü l ú tnak akart indulni. Aká rhova.
É ppen kinyitotta a kocsi ajtajá t, amikor valami halk nesz ü tö tte meg a fü lét. A hang a
fá k kö zö tti bozó tbó l jö tt. Hiá ba meresztette azonban a szemét, nem lá tott semmi
kü lö nö set. Ahogy aztá n be akart szá llni a kocsiba, ú jra hallotta a neszt. Egészen
egyértelmű en nyö szö rgés volt.
- Van ott valaki? - kiá ltotta el magá t.
Mivel semmi vá lasz nem érkezett, kö zelebb ment az erdő hatá rá hoz. Most még
vilá gosabban hallotta a panaszos vinnyogá st. Itt valahol egy kutya nyü szít. A lá ny
leguggolt, remélve, hogy jobban belá t a bokrok kö zé.
- Kutyuská m! - kiá ltotta. - Gyere ide, édesem! Na, gyere!
Elő szö r nem tö rtént semmi. Aztá n megzö rrentek az á gak, és egy siralmasan
elhanyagolt kiskutya kú szott elő a bozó tbó l. Ilyen á gró l szakadt jó szá got Candace még
sohasem lá tott. Az egészen fiatal á llat ó vatosan, éberen figyelő szemmel kö zeledett. Két
lépést tett elő re, egyet há tra, míg végre karnyú jtá snyi tá volsá gra meglapult.
- Jaj, kutyuská m - beszélt hozzá Candace, mikö zben nézték egymá st -, veled is jó l
elbá nt a sors, aká rcsak velem. Vizes vagy, éhes, piszkos, ijedt és teljesen magá nyos.
Aztá n ó vatosan felá llt, hogy el ne ijessze az amú gy is remegő kiskutyá t, és lassan
visszament a lakó kocsiba. Elő vette a hű tő bő l a fó liá ba csomagolt sonká t. Felbontotta, és
leü lt vele a lépcső re.
A kutya még mindig gyanakodva figyelte. A lá ny kivett egy szelet sonká t, és feléje
nyú jtotta. Hosszú percekbe telt, amíg az á llat kö zelebb merészkedett, és elvette a hú st.
Miutá n meggyő ző dö tt ró la, hogy semmi veszély nem fenyegeti, pillanatok alatt befalt
hú sz deka sonká t. Rö gtö n utá na azonban ki is há nyta az egészet.
Aztá n olyan szá nalmas tekintetet vetett Candace-re, hogy az azt sem tudta, sírjon-e
vagy nevessen.
- Jaj, drá gasá gom, meg tudlak érteni. Tudom én, hogy milyen az, ha valaki éhes, de
nem marad benne az ennivaló . De ne félj, majd segítü nk a dolgon!
 Candace fogta a csapzott sző rű , sová ny kis jó szá got, és elvitte a helybeli
á llatorvoshoz.
Egy ó rá nyi vá rakozá s utá n a kiskutyá t alaposan megvizsgá ltá k, aztá n kü lö nbö ző
injekció kat és tablettá kat kapott. Mikö zben a vizsgá ló asztalon ü lt, ú gy bú jt Candace-hez,
mintha ő lenne az anyja.
- Meg akarja tartani? - kérdezte a doktornő .
Megtartani? Amikor egy lakó kocsi az otthona, és napkö zben dolgozik? Hogy hagyjon
egyjá tékos kö lyö ká llatot fél napra egyedü l egy ilyen szű k helyen? Candace az ajká ba
harapott. Van-e egyá ltalá n joga sok évre szó ló felelő sséget vá llalni?
A doktornő nem sü rgette a vá laszt. Csupá n ennyit mondott:
- Alaposan meg kell tisztogatni a kutyust. Adja oda a nő vérnek, ő szívesen
megcsiná lja.
Amíg a nő vér a csatakos kiskutyá t fü rdette, Candace kiment a rendelő ajtaja elé, és
egy darabig maga elé meredt. Aztá n elő vette a tá ská já bó l a maroktelefonjá t. Kívü lrő l
tudta azt a szá mot, amelyet bebillentyű zö tt. Hó napok ó ta ezt hívta a leggyakrabban.
Ú jabb és ú jabb mellékeket kapcsoltak, végre jelentkezett a kó rhá zi orvosa.
- Jó napot, doktor ú r. Itt Candace Thompson beszél. Hogy van?
- Ezt tulajdonképpen nekem kellene kérdeznem.
- É n kö szö nö m, jó l vagyok.
- Ö rö mmel hallom. É n sem panaszkodhatom. Hol van most?
- Oklahomá ban.
- Még mindig szorgalmasan pipá lgatja ki az elhatá rozá sait?
- Igen.
- Rö videsen visszajö n?
Candace-nek egyszeriben ö sszeszorult a torka. Jaj, de jó is lenne nemmel vá laszolni!
De há t nincs a vilá gon olyan hely, ahol ő rá szü kség volna.
- Természetesen visszamegyek, hiszen ott van az Otthonom. De most rá térek, hogy
tulajdonképpen miért hívtam. Talá ltam ma egy kiskutyá t. A szegény kis, kivert
jó szá gnak szü ksége lenne egy szerető gazdira. Tartsam meg?
- Ezért hívott engem? Az ég szerelmére, ezt én igazá n nem tudhatom. Szereti a
kutyá kat?
- Nem tudom, még sohasem volt kutyá m. De ez olyan édes. Tulajdonképpen olyan
csú nya, hogy az má r egyenesen édes.
- Ha megszerette, akkor tartsa meg.
- De ő még csak kö lyö k. A kutyá k soká ig élhetnek - nyolc, tizenkét, tizenö t évig.
- Vagy ú gy. É s attó l fél, hogy maga nem.
Egy pillanatig csend volt, csak egy golyó stoll halk kopogá sa hallatszott, ahogy az
asztallaphoz ü tö gették. Az orvosnak ez jó l ismert szoká sa volt, ha valamin
elgondolkodott. Végü l abbamaradt a kopogá s, és a doktor megszó lalt.
- Vegye, magá hoz a kiskutyá t, Candace. Lelje benne ö rö mét! Ö regedjenek meg együ tt.
Candace elő szö r nyelt egyet, és csak azutá n suttogta:
- Komolyan beszél?
- Komolyan. Tanítsa meg rá , hogy ne rá gja szét a papucsá t, és ne dú lja fel az egész
há zat!
- Kö szö nö m, doktor ú r. Akkor a soron kö vetkező ellenő rző vizsgá latná l talá lkozunk.
Candace kikapcsolta a maroktelefont, és visszatette a tá ská já ba. Aztá n mély lélegzetet
vett. Csakugyan megteheti? Csakugyan magá ra veheti a felelő sséget? Méltá nyosan já r el
a kutyá val?
 Josh élt má r meg lényegesen jobb napokat, mint ez a legutó bbi hétvége. Harminc ó rá n
á t szakadatlanul zuhogott az eső , és az egész birtok egyetlen hatalmas sá rtengerré
vá ltozott. Hajnali két ó rakor egy vastag, gö csö rtö s á g letö rö tt, rá zuhant a tető re, és
pontosan Josh há ló szobá ja fö lö tt kilyukasztotta. Josh annyira megijedt, hogy lecsú szott a
pamlagró l, amelyen ruhá stul elaludt.
Aztá n, ahogy elindult Tate-hez a javítá shoz szü kséges eszkö zö kért és anyagokért, a
kocsija elakadt a mező n a sá rban. El kellett mennie a traktorért, hogy ki tudja vontatni a
kocsit az ú tra.
De há t mi ez ahhoz képest, amit Candace miatt élt á t. Tulajdonképpen negyvennyolc
ó rá ja má st sem tett, csak rá gondolt, csak utá na epedt, és ő t is meg Calt is a pokolba
kívá nta. De há t mindez mit sem haszná lt. Fogalma sem volt, mit tegyen.
Persze, hogy pillanatnyilag mit kell tennie, azt nagyon is jó l tudta. Be kell mennie a
vá rosba, és zsindelyt meg egyéb kellékeket kell vennie a tető hö z. Az anyja még azzal is
megbízta, hogy nézzen be Marthá hoz, és vegyen olyan cérná t, amelyik illik a mintá ul
adott anyaghoz. Josh elő szö r nemet akart mondani, attó l félt azonban, hogy a két nő
azonnal fü rkészni kezdi az oká t. Talá n, ha Martha benn van az ü zletben, nem is kell
Candace-szel beszélnie, reménykedett.
Ahogy belépett a boltba, az első pillantá sa Marthá ra esett, aki a pult mö gö tt ü lt, és
szívélyesen ü dvö zö lte. A má sodik viszont egy roppant csú nya kiskutyá ra. Az á llatka ú gy
tró nolt a pulton, mintha vilá géletében az lett volna a helye. Josh szinte há trahő kö lt,
ahogy meglá tta. A kutya bundá ja fekete és barna foltos volt, bozontos, de helyenként
ritka. Valaki egy piros-fehér kocká s zsebkendő t kö tö tt a nyaká ba, ami egyenesen
nevetségessé tette szegényt. Teljesen oda lett tő le minden méltó sá ga.
- Siralmasan fest! Az ember egyenesen szá nalmat érez, ha rá néz. É s ezek a mancsok!
Hiszen ezek nagyobbak, mint a lovam patá ja.
- Vá rjon csak egy évet! Ez a pici jó szá g ugyanakkorá ra fog nő ni, mint a lova.
Josh megérintette a hatalmas mancsot, és a kutyus szabá lyosan pacsit adott neki.
- Milyen bará tsá gos! De ez a kutya nem lehet a magá é, George sohasem tű rné meg.
- Nem is az enyém, hanem...
Mielő tt azonban Martha befejezhette volna a mondatot, elő kerü lt a gazdi az ü zlet
mélyébő l. Vagy fél tucat nyakö rvet tartott a kezében. Ahogy Josht meglá tta, hirtelen
megtorpant, de aztá n ú gy viselkedett, mintha a férfi csupá n egy vevő lenne a sok kö zü l.
Joshnak ö sszeszorult a szíve. Nem sokat jelent Candace-nek! Ezt tudomá sul kell vennie.
A lá ny, mint mindig, most is roppant csinos volt. A nyű tt farmer ú gy á llt rajta, mintha
rá ö ntö tték volna. A nadrá gba betű rt hó fehér ing hosszú ujja Candace kö nyö ke aljá ig fel
volt tű rve, és nagyon jó l mutatott.
- Melyiket szeretnéd, kutyuská m? - dugta a gazdi a nyakö rveket a kutya orra alá . Az
megszaglá szta ő ket, és miutá n megá llapította, hogy nem ehető k, unottan vakaró dzni
kezdett. A lá ny megpró bá lta az egyiket a kutya nyaká ra kapcsolni.
- Fojtó nyakö rv kellene - szó lt kö zbe Josh.
- Nem akarom fojtogatni - tiltakozott Candace, de nem nézett a férfira.
- Csak akkor szorul meg, ha hirtelen rá ntasz egyet rajta. Ezek kö zü l egyik sem illik rá .
Candace ú gy tett, mintha nem is hallotta volna. Megpró bá lkozott egy ú jabb
nyakö rvvel. Amikor má r a harmadikná l tartott, Martha is megszó lalt:
- Joshnak igaza van, drá gá m. Ezek mind azonos méretű ek, egyik sem jó . É n lá ncot
javasolnék. Mindjá rt meg is nézem, van-e rá illő .
 Ahogy Martha elment, Candace á llt be a pult mö gé, és vakargatni kezdte a kutya
nyaká t és a fü le tö vét. Az a farká val verdeste az asztal lapjá t, és egész oda volt a
gyö nyö rű ségtő l.
Josh azon kapta magá t, hogy vilá g csú fjá ra féltékeny egy kó bor kutyá ra!
Megkö szö rü lte a torká t, hogy meg tudjon szó lalni.
- Bocsá natot kérek a szombaton tö rténtekért.
Candace egy pillanatra abbahagyta a kutyavakargatá st.
- Nem tö rtént semmi, amiért mentegető znö d kellene.
A kutya a férfi felé nyú jtotta az orrá t, és megszaglá szta ő t, míg végü l Josh
szó rakozottan maga is vakargatni kezdte az á llatot.
- Hiá nyoztá l.
A lá ny egy pillanatra felemelte a tekintetét a kutyá ró l, aztá n ú jra leszegte.
- Semmi sem vá ltozott.
Ami azt jelenti, hogy tová bbra sem hajlandó meghittebb kapcsolatra, fordította le
Josh.
- É n biztosan nem hiá nyoztam neked - felelte.
- É s ha mégis? Van annak valami jelentő sége? A napjaim még mindig meg vannak itt
szá mlá lva. A csalá dod még mindig gyű lö l. É s a testi kapcsolat még mindig nem érdekel.
- Á ltalá ban, vagy csak velem? - Mivel Candace nem vá laszolt azonnal, Josh
kíméletlenü l folytatta: - Nyugodtan megmondhatod. Csak velem nem akarsz
szeretkezni? Má ssal nyitottabb vagy? Példá ul Callel?
A lá ny arca egészen vö rö s lett a haragtó l.
- Nem szá ndékozom vele lefekü dni. Pont.
Szerencsére Martha visszajö tt, mielő tt a veszekedés elfajult volna.
- Ú gy tű nik, mintha egy heves szó vá ltá st szakítottam volna félbe - jegyezte meg az
asszony kívá ncsian.
- Egyá ltalá ban nem - felelte Josh, mikö zben figyelte Candace-t. - Csak azt kérdeztem,
hogy fogja hívni a kutyá t.
- Nagy termetű fajta, annak megfelelő nevet kell adni neki - szó lt kö zbe Martha,
mikö zben a kutya nyaká ra pró bá lta a lá ncot. Rá illett. A lá nc és az á llat nyaka kö zé dugta
az ujjá t, és Joshhoz fordult: - Mi a véleménye? Vegyü nk talá n egy szá mmal nagyobbat?
- Ez néhá ny hó napig jó lesz. Ha tú lsá gosan bő a lá nc, akkor beleakadhat valamibe, és
megfojthatja az á llatot.
- Tehá t mi lesz a neve?
Candace elgondolkodva nézte a kutyá t.
- 0 lesz a testő rö m, tehá t Rambó nak nevezem a rettenthetetlen mozihő s utá n. -
Martha nevetett, és Josh édesbú san mosolygott. - É s te mit szó lsz hozzá , kutyuská m? -
borzolta ö ssze a bozontos bundá t a lá ny. - Leszel az ő rző m?
A kutya Candace vá llá ra tette a hatalmas mellső lá bá t, és megnyalogatta a lá ny á llá t.
- Jó l van, Rambo, akkor megegyeztü nk.
Martha oldalba bö kte Josht. Az az asszonyra kacsintott, és vigyorgott. Jutalmul
mosoly já tszott Candace ajka kö rü l. Ennyivel kellett beérnie.

10. FEJEZET

Rambo kedvéért Candace má r nem elégedett meg azzal, hogy a fő étkezés csupá n
tasakos levesbő l és szendvicsbő l á lljon. Hirtelen kedve tá madt rendesen fő zni. Tyú kot
sü tö tt, és hozzá kö retként gombá s vadrizst készített. Rambo má r elő re fente a fogá t a
maradékokra.
 A kiskutya mindig éhes volt. Reggel má r felfalta a kutyaeledelt, aztá n ellopta Candace
tá nyérjá tó l a pirító st, amíg a lá ny elfordult, hogy ká vét hozzon magá nak. Miutá n az
ennivaló elfogyott, még szétrá gta egy folyó irat néhá ny lapjá t és Candace papucsá nak a
gumitalpá t.
- Ez a kettő nk titka marad, Rambo - mondta Candace, mikö zben kihú zta a vacsorá t a
sü tő bő l. - Martha figyelmeztetett, hogy ne hagyjalak egyedü l, amíg dolgozom. É n meg
vá ltig á llítottam, hogy jó l fogsz viselkedni. Akkor most má r ne á ruljuk el senkinek, hogy
volt egy kis híja a jó sá gnak!
Rambo hirtelen felkapta a fejét, szaglá szni kezdett, aztá n egyet mordulva
nyílegyenesen az ajtó hoz rohant.
Egy pillanattal késő bb kopogtak, és Rambo olyan hangosan és veszedelmesen
ugatott, ami egy kö lyö kkutyá tó l egészen meglepő .
Candace egy picit félrehú zta a konyhaablakon a fü ggö nyt, és ó vatosan kilesett. Josh
á llt az ajtó elő tt. Nyilvá n ki akar békü lni. Egy pillanatra á tfutott a lá ny agyá n, hogy ú gy
tehetne, mintha nem lenne otthon.
Josh ú jra kopogott, és Rambo ő rjö ngve ugatott. Candace megfogta a kutya nyakö rvet,
és ajtó t nyitott.
A férfi belépett, becsukta maga mö gö tt az ajtó t, aztá n a lá nyra nézett. Farmert,
csizmá t, pamutinget és bő rzakó t viselt. Barna hajá t ö sszezilá lta a szél. Elég volt rá nézni,
hogy a lá nynak rogyadozni kezdjen a térde.
A férfi szó tlanul levette a zakó já t, és egy szék há tá ra akasztotta. Aztá n leguggolt, hogy
megsimogassa a kutya fejét. Ezutá n nézett csak elő szö r a lá nyra.
- Adok egy taná csot legkö zelebbre. Ha ú gy akarsz tenni, mintha nem lennél itthon,
á llítsd a kocsidat a lakó kocsi má sik oldalá ra.
- Nem akartam... - A lá ny elhallgatott. Minek hazudjon? - É ppen enni készü ltü nk.
Meghívhatlak?
- É n má r vacsorá ztam, de odaü lö k melléd.
A lá ny szedett magá nak a tá nyérjá ra, és elő vett a hű tő bő l egy limoná dét. Mindkettő t
letette az asztalra. A kutya bosszú s morgá ssal felugrott az asztal elő tti padra, és a
tá nyéron lévő ennivaló utá n kapott. Candace még idejében el tudta rá ntani a vacsorá já t.
- Hé, ezt má r megbeszéltü k! A te ételed a mosogató melletti tá lká ban van... illetve ott
lenne, ha nem habzsoltad volna be egy szuszra. Ami itt a tá nyéron van, az az enyém.
- Te megpró bá lsz egy kiskutyá val értelmesen beszélni?
- Szerinted mit kellene tennem?
- Mondj hatá rozott nemet, és tedd le a fö ldre.
A lá ny Rambó ra nézett, és megrá zta a fejét.
- O még egy egészen kis kö lyö kkutya. Nem szereti, ha így beszélnek vele.
- Ez az egészen kis kö lyö kkutya akkorá ra fog nő ni, mint egy pó ni. Most kell nevelned,
amikor még van esélyed. Hogy viselkedett, amíg dolgozni voltá l?
- Jó l. Ugye, Rambo? Ö is meg a lakó kocsi is á tvészelte. - A lá ny kissé elpirult. Pedig ez
így nem is volt hazugsá g. A kutya és a lakó kocsi csakugyan á tvészelte az egyedü l tö ltö tt
délutá nt. A tö bbire pedig jobb fá tylat borítani.
- Milyen volt a mindenszentek alkalmá bó l rendezett mulatsá g? - terelte má sra a szó t
Candace.
- Nem mentem el. Nem volt hozzá kedvem.
- Azt hittem, sohasem mulasztod el.
- Á ltalá ban ú gy is van. Ez a szombat azonban nem volt az én napom. - Amit Candace-
nek kö szö nhetett, de ezt nem mondta ki. A lá ny anélkü l is tudta, hogy az ő lelkén szá rad
a dolog.
 - Akkor mit csiná ltá l?
- Ittam néhá ny pohá rral Frenchynél.
Egy darabig hallgattak, amíg Candace evett. Aztá n a lá ny letette a villá t és a tá nyért.
- Megkérdezed valaha, hogy mit kö vettem el Natalie ellen?
A férfi kényelmetlenü l izgett-mozgott a széken.
- Szeretnéd elmesélni?
Candace egy pillanatig elgondolkozott, aztá n bó lintott.
- Szeretném - mosolygott szomorú an. - Ne aggó dj, Natalie-ró l nem fog semmi rossz
kiderü lni. Ő egyértelmű en á ldozat volt, és egyértelmű en én voltam a gonosz.
Josh hallgatott. Candace nem tudta pontosan, miért vá llalja ezt az ö nkínzá st. Talá n be
akarja bizonyítani Joshnak, hogy milyen becsü letes tud lenni azzal kapcsolatban, hogy
korá bban milyen ijesztő en becstelen volt.
- Rettenetesen nagyravá gyó voltam. A nagyravá gyá s hajtott, hogy egyetemre menjek,
és aztá n jó á llá st szerezzek magamnak. Olyan akartam lenni, mint Natalie apja, nagyra
becsü lt, kö ztiszteletben á lló ú jsá gíró . A pénz és a hírnév bű vö letében éltem. Ez a két
dolog volt szá momra a legfontosabb a vilá gon. Ahhoz azonban, hogy való di sikereket
érjek el, idő és rengeteg kemény munka kellett volna. É n viszont azonnal akartam a
sikert és az elismerést. É s mindezt kö nnyebb ú ton akartam megszerezni. Amikor
Montgomeryben kezdtem dolgozni, Natalie má r biztosította magá nak azt a helyet, amely
utá n én á hítoztam. Csak ú gy juthattam gyorsan elő re, ha Natalie-t félresö prö m az ú tbó l.
így há t bará tsá got kö tö ttem vele. Sokat tudtam ró la. Jó létben nő tt fel, a pénz minden
elő nyét élvezhette. Szeretetet azonban éppoly keveset kapott, mint én. Szü ksége volt
egy jó bará tnő re. - Candace maga elé meredt, és visszagondolt arra az idő re. - A
bará tkozá s nem volt puszta színjá ték. Ő szintén megszerettem Natalie-t. Má rmint
amennyire erre az érzésre annak idején képes voltam. Sokat jelentett nekem, hogy
tá mogatott, szívesen volt velem együ tt, és a bará tnő m akart lenni. A pá lyá n való
elő rejutá s azonban még tö bbet jelentett.
Candace mély lélegzetet vett. Most jö n a tö rténet java. Ugyancsak ö ssze kell szednie
magá t, hogy hozzá lá sson.
- Egy napon feltá laltam neki egy hazugsá got, á llító lagos korrupció ró l és
megvesztegetésekrő l a vá ros vezetésében és a jó tékonysá gi egyesü letekben. Azt
mondtam, hogy má r jó l elő rehaladtam a vizsgá ló dá saimban, félek azonban, hogy a
szá rmazá som miatt nem tudom elfogulatlanul megírni. Rá beszéltem, hogy írja meg ő a
cikket. Há romrészes sorozatban jelent meg a tudó sítá s, és Natalie valami díjat kapott
érte. Az egyetlen bö kkenő az volt...
Candace egy pillantá st vetett Joshra. A férfinak egy arcizma sem rá ndult. Ha most
felugrana, és szó nélkü l elrohanna, vilá gossá vá lna, hogy mennyit jelent szá má ra a
bará tsá guk. Candace-nek a szíve szakadna meg, de tudná , hogy mihez tartsa magá t.
- Az egyetlen bö kkenő az volt, hogy majdnem mindent hamis színben tü ntettem fel. A
cikksorozat megjelenése utá n kipakoltam, és lelepleztem Natalie á llító lagos csalá sá t. Ő
mindent elveszített: az á llá sá t, a bará tait, a jó hírét. Még az apja is megvetette. Nekem
viszont á llá st szerzett Atlantá ban. Natalie volt az egyetlen bará tnő m, mégis megtettem
ezt. - Candace alig hallható an megismételte: - É s mégis megtettem.
Eltelt egy perc, aztá n még egy, és Candace-nek még mindig fogalma sem volt, hogy mi
megy végbe Joshban.
- Nos - szó lalt meg végü l a férfi -, mondtad, hogy annak idején rossz ember voltá l. Há t
ebben igazad van. De ha azt hiszed, hogy ez elriaszt engem, akkor tévedsz. Azt is
mondtad, hogy megvá ltoztá l. É s én hiszem, hogy való ban má s ember lettél. Nem vagy
má r az az ember, aki akkor voltá l.
 60
Candace csak lassan merte felfogni a szavak jelentő ségét. Josh nem hagyta faképnél!
Nem gyű lö li!
A férfi felá llt, és odament hozzá , felhú zta a székrő l, és megsimogatta az arcá t. Mielő tt
a lá ny a nevét suttoghatta volna, Josh megcsó kolta és szorosan magá hoz ö lelte.
Candace csak kö dö sen érzékelte, hogy Rambo megpró bá lt kö zéjü k furakodni, és
mivel nem sikerü lt, vakkantott egyet. Aztá n megszű nt a kü lvilá g. Nem létezett má s, mint
Josh és az a szinte fá jó epekedés, amelyet irá nta érzett. Ahogy a férfi meleg, kérges ujjai
simogattá k a bő rét, szinte remegett a vá rakozá stó l. Hirtelen elhú zó dott azonban, amikor
a férfi keze a csípő jérő l felfelé, a keble felé vá ndorolt.
- Akarlak - mormolta Josh, és ú jra magá hoz hú zta a lá nyt. - Tudom, hogy te is akarod.
Nem tagadhatod. Kérlek, drá gá m...
- Nem tudod, mit kívá nsz.
- Nagyon is tudom - mondta a férfi, és szenvedélyesen megcsó kolta a lá nyt. - Téged,
ú gy ahogy vagy, testestü l-lelkestü l.
Candace elhú zó dott, és fü rkésző n a férfi szemébe nézett.
- Biztos vagy benne? - kérdezte szinte jó zanul.
- Má r napok ó ta biztos vagyok, drá gá m.
A lá ny keze reszketett, ahogy kigombolta a blú zá t, és levetette. Aztá n kikapcsolta a
melltartó já t. Josh vidá man mosolygott, ahogy figyelte. A mosoly azonban egy csapá sra
lehervadt az arcá ró l, ahogy a lá ny levette a ruhadarabot. A melltartó egyik fele ki volt
tö mve.
- Tessék - mondta a lá ny, és megpró bá lt kihívó hangon beszélni, de kö nnyek szö ktek
a szemébe. - Itt van, amit akartá l. Megnézhetsz ú gy, ahogy vagyok. A lelkemet má r
bemutattam, íme a testem.
Egy pillanatra sem vette le a szemét a férfi arckifejezésérő l. Nagyon jó l tudta, hogy
milyen lá tvá nyt nyú jt. É ppen eleget lá tta magá t a tü kö rben. A vilá gos, bá rsonyos bő rét,
egy formá s mellet... és egy nagy sebhelyet ott, ahol a jobb mellének kellene lenni.
Josh elsá padt, és a szeme elsö tétedett. Az együ ttérzéstő l? Vagy az iszonytó l? Candace
nem tudta megá llapítani, a kö nnyek elhomá lyosítottá k a lá tá sá t.
Josh magá hoz hú zta, á tkarolta, és gyengéden megcsó kolta a homloká t.
- Jaj, drá gá m, nagyon sajná lom! Borzasztó an sajná lom.
Senkinek sem volt annyi sajná lnivaló ja, mint Candace-nek. Sajná lta, hogy idejö tt.
Sajná lta, hogy megengedte magá nak a bizalmas kapcsolatot Joshsal. Sajná lta, hogy arra
vá gyik, hogy még kö zelebb kerü ljö n hozzá . Legeslegjobban azonban azt sajná lta, hogy
így vagy ú gy, de Josh ö ssze fogja tö rni a szívét.
A férfi elengedte annyira, hogy az arcá ba nézhessen.
- Tehá t ezért?
Candace értette a kérdést.
- Az orvosom azt mondta, fogok annyi ideig élni, hogy lá thassam Rambó t
megö regedni. - A lá ny a keze fejével kitö rö lte a kö nnyeket a szemébő l. - Jó l vagy? -
suttogta olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta.
Josh arcá n a szoká sos széles mosoly terü lt el, de most valahogy gyengédebb volt.
- Szá momra még mindig gyö nyö rű vagy. Az az igazsá g, hogy sohasem fektettem nagy
sú lyt a nő i keblekre. Az én gyengém a szép lá b, a formá s csípő , a kék szem és az egészen
rö vid haj. - A férfi csó kot nyomott a lá ny fejére, és komolyan hozzá tette. - Borzasztó an
sajná lom, hogy ilyen beteg voltá l. Hogy olyan sok félelmen, fá jdalmon és
bizonytalansá gon kellett keresztü lmenned. É s sajná lom, hogy elvesztetted az egyik
melledet. De én még mindig szeretnék veled szeretkezni. Vá gyom rá d.
 Aztá n Josh megcsó kolta. Candace szemébő l végre megeredtek a kö nnyek. Josh
való ban még mindig akarja! Nem csupá n megjá tszá s! Nem csupá n altatá s! Ahogy
felnézett Joshra, annak a szemében ú gy égett a vá gy, hogy Candace minden aggodalma
szertefoszlott.
Josh széles mosollyal felkapta a karjá ba a lá nyt, és a há ló szobá ba vitte. Mihelyt letette
az á gyra, gyengéden suttogta:
- Olyan gyö nyö rű vagy!
Candace hosszú idő ó ta elő szö r csakugyan szépnek érezte magá t.
A férfi hosszan és gyengéden csó kolta, aztá n rá érő sen, soká ig simogatta.
Candace szá má ra ez hihetetlenü l édes volt, és boldogan adta á t magá t a
becézgetéseknek. Míg végre benne is olyan erő s lett a vá gy, hogy maga is csó kolni,
simogatni kezdte a férfit. Aká rmilyen hevesen égett benne a vá gy, Josh nem rontott
ajtó stul a há zba. Megvá rta, amíg a Candace is minden porciká já val kívá nja ő t.
Végü l Candace kitá rta a karjá t a férfi felé, és magá hoz ö lelte. Josh ekkor tette csak a
magá évá .
Egy idő re megszű nt Candace szá má ra a való sá g. Mikor tú ljutottak a beteljesedésén,
csupá n egyetlen gondolat já rt a fejében: Szeretem! Szeretem Josht!
Amikor Candace kedd reggel kinyitotta a szemét, olyan kipihentnek érezte magá t,
mint má r hó napok ó ta nem. Beletelt egy má sodpercbe, amíg emlékezett rá , mitő l virult
ki ilyen hirtelen. Ugyanebben a pillanatban azonban rá is ébredt, hogy most viszont
egyedü l fekszik az á gyban. Felkelt, és magá ra kapta a kö ntö sét. A fü rdő szobá bó l nem
hallatszott vízcsobogá s, sem egyéb nesz, noha az ajtó nyitva volt. A nappaliban és a
konyhá ban sem volt nyoma Joshnak.
A gazdá lkodó knak korá n kell munká hoz lá tniuk, és má r nyolc ó ra van, nyugtatta
magá t Candace. Joshnak most kü lö nö sen sok a dolga, mivel a vihar igen komoly ká rt tett
a há zá ban.
Valami aggodalom azonban mégiscsak ott motoszká lt a lelke mélyén, így aztá n
hihetetlenü l megkö nnyebbü lt, amikor meglá tta a levélkét az étkező asztalon:

Jó reggelt, kincsem!
Megsétáltattam Rambót, mielőtt útnak indultam. Rengeteg dolgom lesz ma.
Vacsorázhatnánk Pepe Chen vendéglőjében? Találkozhatnánk fél hét körül?

Candace mosolygott. Josh tehá t való ban hajlandó vele a teljes nyilvá nossá g elő tt
mutatkozni! Hickory Bluff kellő s kö zepén, ahol mindenki lá thatja. Ott, ahonnan olyan
gyorsan terjednek a hírek, hogy Josh csalá dja má r akkor értesü l mindenrő l, amikor ő k
még javá ban békésen vacsorá znak.
Candace remélte, hogy Josh még napkö zben felhívja, csak hogy ü dvö zö lje, és
megmondja, hogy mennyire hiá nyzik.
A kitű zö tt idő pont elő tt má r ott volt a vendéglő ben. Egy pohá r ü dítő t kortyolgatott, és
kö zben á tfutotta az étlapot, amely csupa kínai kü lö nlegességet tartalmazott.
Aztá n fél hét lett. Majd hú sz perc mú lva hét. Há romnegyed hét. Hét ó rá ig az igen fiatal
pincérnő má r kétszer is érdeklő dö tt, hogy mit hozhat. Néhá ny perccel hét utá n aztá n
ú jra megjelent. Lerítt ró la, hogy rossz hír hozó ja.
- Maga Candace?
- Igen.
- Most kaptunk egy ü zenetet a maga szá má ra. Josh ü zeni, hogy nem jö n.
Candace egy pillanatra fel sem fogta a szavak jelentését. Egy csodá latos éjszaká t
tö ltö ttek együ tt. Josh ö lelése forró szerelemrő l tanú skodott. Candace a karjá ban aludt el.
Josh talá lkozni akart vele egy vendéglő ben az ö sszes bará tja és szomszédja szeme
lá ttá ra. Ezt nem mondhatja most le! Nem hagyhatja cserben!
- Pontos leírá st adott magá ró l, aztá n szó ró l szó ra azt mondta: mondjá k meg neki,
hogy nem megyek. Aztá n letette a kagyló t. Még azt sem mondta, hogy sajná lja, vagy hogy
majd felhívja magá t. Micsoda lehetetlen alak! Jobban já r nélkü le. Nos, rendel azért
valamit?
Mihelyt a pincérnő elment az asztaltó l, Candace letett egy tízdollá rost az asztalra, és
kisietett a vendéglő bő l, mielő tt megerednek a kö nnyei.
Nagy gyakorlata volt má r abban, hogy megbirkó zzék a csaló dá sokkal. Csak egy kis
idő kell hozzá . Beü lt a kocsijá ba, és céltalanul kó szá lt a vá rosban. Amikor má r
negyedszer ment el Frenchy kocsmá ja mellett, megpillantotta a parkoló ban Josh
kocsijá t. Egy pillanatig sem habozott, rö gtö n megá llt mellette.
A kocsma sohasem szű kö lkö dö tt lá togató kban, aká rmilyen nap és aká rmilyen
napszak volt.
A lá ny felemelt fejjel nézett kö rü l a félhomá lyos helyiségben, míg végü l egy
62fü lkében megpillantotta Josht. Nem volt egyedü l. Há t persze hogy nincs egyedü l!
Candace odament hozzá , megá llt az asztalná l, és vá rt. Végü l a férfi felnézett. Nyilvá nvaló
volt, hogy mindenkire szá mított, csak Candace-re nem. Megmerevedett, mélységes
szégyen ü lt ki az arcá ra, aztá n egyetlen szó nélkü l ú jra elfordította a tekintetét.
Candace sem tudott megszó lalni. Ha megpró bá lta volna, zokogá sba fullad. Annak
pedig nem szabad megtö rténnie. Az egyetlen lehetséges megoldá st vá lasztotta há t.
Sarkon fordult, és kiment a kocsmá bó l.
Egészen megdermedt benne a lélek. Hazaérve a lakó kocsiba, kivitte Rambó t sétá lni,
és evett egy szendvicset, mivel majdnem rosszul lett az éhségtő l. Aztá n Rambó val és egy
kö nyvvel kényelembe helyezte magá t a pamlagon. A kö nyvet azonban hamar félretette.
Nem tudott olvasni, és nem tudott sírni. Teljesen ká ba volt.
Meg sem moccant, amikor az ajtó n hangosan kopogtak.
- É n vagyok az, Candace - hallatszott Josh hangja. - Nyiss ajtó t! Beszélni szeretnék
veled.
Rambo ő rjö ngve ugatott, és felugrá lt az ajtó ra. A lá ny azonban fekve maradt.
- Kérlek, Candace... Nagyon sajná lom a mai estét. Nem akartam. Nyisd má r ki! -A férfi
akadozva beszélt, és meg-megbotlott a nyelve. É rző dö tt a hangjá n, hogy sokat ivott. -
Tudom, hogy haragszol..., de ha megengeded, hogy megmagyará zzam. .. csak...
megmagyará zom...
Aztá n csend lett. Majd egy má sik hang hallatszott. Lá gy jó zan, egyértelmű en nő i hang.
- Nem akar veled beszélni, Josh. Gyere, visszamegyü nk.
- De én akarok...
- Majd késő bb. Gyere! Kü lö nben telefoná lnom kell Tate-nek.
Candace lopva kinézett az ablakon.
Az a nő , aki a kocsmá ban mellette ü lt, tá mogatta Josht, ahogy a kocsi felé botorká lt.
Az ő segítségével harmadik pró bá lkozá sra sikerü lt is beszá llnia a vezető melletti ü lésre.
Aztá n a nő beü lt a kormá ny mö gé, és elhajtott.
Candace visszafekü dt a pamlagra, magá hoz ö lelte a kiskutyá t, Rambo bundá já ba
temette az arcá t, és keservesen sírt.
 11. FEJEZET

Josh gyanította, hogy a kö rnyék lakó i nem tartjá k kü lö nö sképpen tiszteletreméltó

embernek. Bizonyá ra mind ú gy vélik, tanulhatna némi felelő sségérzetet a bá tyjá tó l. Azt
azonban senki sem tagadhatja, hogy noha sok ostobasá got kö vet el, komolyan nem
sértett meg még senkit.
Candace-szel azonban megtette. Sú lyos fá jdalmat okozott neki. Még most is maga
elő tt lá tja, ahogy ott á llt elő tte a kocsmá ban, és ő rá fü ggesztette a tekintetét. Hogy is
felejthetné el azt a megbá ntott kifejezést az arcá n, azt a fá jdalmas csaló dá st a szemében!
É s most fogalma sincs ró la, hogy mit kellene tennie.
Ilyen alá való gyá va férget, mint ő , nem hordott még a há tá n a fö ld!
Josht Tate hangja riasztotta fel az ö nmarcangolá sá bó l. A bá tyja a kocsi oldalablaká n
szó lt be. Josh most ébredt csak rá , hogy egy ideje má r beértek az erdő be. Tate ú gy
nekigyü rkő zö tt a munká nak, hogy még az ingét is levetette. A levegő ben égett fa nehéz
szaga terjengett.
- Egész este itt akarsz ü ldö gélni, vagy kiszá llsz végre, és segítesz nekem? - kérdezte
bosszú san.
Josh kiká szá ló dott a kocsibó l.
- Kérdezhetek valamit? - fordult a bá tyjá hoz.
Az megvonta a vá llá t.
- Négy évvel ezelő tt... ha Natalie egészségével nem lett volna valami rendben... ha
tudtad volna, hogy... talá n má r nem soká ig él, akkor is elvetted volna?
Tate ö sszerá ncolt homlokkal nézte az ö ccsét.
- Mi kö ze az egyiknek a má sikhoz? Nem azért vettem el Natalie-t, mert egészséges és
biztosan hosszú életű lesz.
- De mégiscsak szá míthatsz rá , hogy még sok évig él. De mi lenne, ha hamarosan meg
kellene halnia?
- Az ég szerelméért, hogy jut eszedbe ilyesmin tö prengeni?
- Vá laszolj!
- Azt hittem, két szép nő kö zö tt ő rlő dsz, és nem tudsz vá lasztani, hogy melyiket
ö lelgesd. - Tate egy darabig elgondolkozva nézett a tű zbe. - Valamennyiü nknek meg kell
halnunk. A kérdés csak az, hogy mikor. Nem tö lthetjü k az egész életü nket azzal, hogy a
halá lt vá rjuk.
- Igen, de... - Josh maga is a tű zbe meredt.

Hétfő éjszaka még minden olyan egyszerű volt. Igaz, Candace-nek rá kja volt. De tú l
van rajta, él és egészséges. Ő pedig szereti. É s majdnem biztos, hogy Candace is szereti
ő t. Mindketten erő sek. Együ tt megbirkó znak mindennel.
Olyan kö nnyű nek lá tszott minden, amíg a karjá ban tartotta a szerelmét. Olyan
szerencsésnek gondolta magá t, hogy ez a csodá latos teremtés az ö vé lehet. Védelmezni
akarta, és mindent megtenni, hogy biztonsá gban legyen. Hazafelé menet azonban má r
kezdtek kételyei tá madni.
- Mirő l van há t szó ? - kérdezte Tate. Josh azonban figyelmen kívü l hagyta a kérdést.
- Akartad volna Joeyt? - folytatta a faggató zá st. - Ú gy értem, ha abban a tudatban éltél
volna, hogy talá n Natalie segítsége nélkü l, egyedü l kell majd felnevelned.
- Egyikü nk szá má ra sincs biztosíték.
Josh bó lintott.
- Egy olyan nő já r a fejedben, akinek udvarolsz?
 Ú jabb bó lintá s.
- Ki az? Ismerem?
Josh a fejét rá zta. Aztá n rá ébredt, hogy má r megint elkö vette ugyanazt. Má r megint
megtagadta Candace-t! Ebbő l most má r elég!
- Candace Thompsonnak hívjá k - felelte nyugodtan, és hihetetlenü l megkö nnyebbü lt.
Végre megmondta az igazat!
Tate ú gy meredt rá , mint aki nem hisz a fü lének.
- Candace Thompson? Az a nő , aki Natalie-t...
- Az á ská ló dó , szívtelen boszorká ny. Legalá bbis az, volt valamikor. Most viszont egy
drá ga, szeretetre méltó teremtés, aki megpró bá l megjavulni, és mindent jó vá tenni.
- Jó sá gos ég! - Tate felindulá sá ban elrohant, de azutá n mindjá rt vissza is jö tt. - Azt
akarod mondani, hogy olyan valakibe szerettél bele, akit Natalie mélységesen gyű lö l?
Josh bó lintott. Tate mindkét kezével a hajá ba tú rt.
- Ezt meséld el magad Natalie-nak! É s ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! - Tate a
tű zhö z ballagott, aztá n az ö ccséhez fordult.
- Beteg?
Josh taná cstalanul megrá ntotta a vá llal.
- Meg fog halni?
- Kö zel á llt hozzá , és Damoklesz kardja midig a feje fö lö tt lebeg.
- Mi baja volt? Rá k?
- Megeskü dö tt, hogy ha tú léli, akkor... - A férfi nehezen lélegzett. - ... akkor jobb ember
lesz. Ehhez a fogadalmá hoz tartozott, hogy bocsá natot kér Natalie-tó l.
Tate egy darabig elgondolkozott.
- Há t kedves ö csém - mondta végü l -, mindig is arró l voltá l híres, hogy kö nnyen
kerü lsz szorult helyzetekbe, és ü gyesen vá god ki magad belő lü k. Erre a képességedre
most ugyancsak szü kséged lesz.

Candace kezdettő l fogva sejtette, hogy nem megy majd minden ú gy, ahogyan
szeretné. Felkészü lt arra a lehető ségre, hogy nem sikerü l a kibékü lés Natalie-val. Má r
Atlantá ban elő re eltervezte, hogy ebben az esetben mi a kö vetkező lépés, amelyet tennie
kell.
Most tehá t hazatér Atlantá ba. A legfontosabb elő készü leteket má r meg is tette.
Marthá ná l felmondott, felhívta a szomszéd vá rosbeli autó kö lcsö nző t, hogy jö jjenek a
kocsijá ért. É rtesítette Patsy Conwayt, hogy má snap kora reggel szeretné a szá mlá t
kiegyenlíteni.
Hazamegy. Jobban mondva visszatér Atlantá ba. Ott lakik ugyan, de az sem az otthona.
Olyan hely, amelyet otthoná nak nevezhetne, sehol sincs a vilá gon. Hogyan is lehetne
otthonnak tekinteni egy haszná lt lakó kocsit és egy vá rost, ahol nem vá rja senki.
Most a kiégett fü vö n ü lt, és figyelte Rambó t, amint az avarban szaglá szik, és vadul
megugatja az elrö ppenő madarakat.
A kavicsos ú tró l egy szá llító kocsi kanyarodott be, és megá llt a kempingben. Candace-t
annyira elvakította a nap, hogy nem lá tta, ki ü l benne. Annyi biztos, nem Josh kocsija. Ez
zö ld, és Rambó t teljesen hidegen hagyja. Aggodalomra tehá t semmi ok.
A rejtélyes lá togató leá llította a motort, aztá n némi idő eltelte utá n kiszá llt. Natalie
volt!
Candace ú gy bá mult rá , mintha ő sidő k ó ta nem lá tta volna. Ilyen pongyolá n ö ltö zve,
kifakult farmerban, kocká s ingben és steppelt kabá tká ban csakugyan nem lá tta még
sohasem. Hosszú , vö rö s hajá t a tarkó já n pá nt fogta ö ssze, és onnan hullá mosan omlott a
vá llá ra. Tízszer csinosabbnak, egészségesebbnek és boldogabbnak lá tszott, mint az a
vá lasztékosan ö ltö zö tt, nagyvilá gi hö lgy, akit Candace ismert.
- Szervusz, Natalie!
- Szervusz, Candace!
Rambo elő szaladt, megszaglá szta a vendéget, aztá n ú jrajá tszani kezdett.
- Aranyos kiskutya - jegyezte meg Natalie.
- Kö szö nö m. Talá n... - Candace hellyel akarta kíná lni a vendéget, de aztá n eszébe
jutott, hogy az ö sszecsukható székeket má r elcsomagolta. - Talá n bemehetnénk a
lakó kocsiba.
Natalie a fejét rá zta.
- Hallottam, hogy a só gorommal talá lkozol.
- Elmondta neked? - nézett rá meglepve Candace.
- Nem. Tate-nek mondta el, ő meg nekem. Tate azt is mondta, hogy eddig még
senkinek sem sikerü lt kettejü k kö zé á llni, és szeretné, ha ez így is maradna. Így aztá n
nekem kell veled így vagy ú gy tisztá znom a dolgokat.
- Holnap minden tisztá zó dik - felelte Candace nyugodtan. - Holnap korá n reggel
elindulok vissza Atlantá ba.
- Josh tud ró la?
- Tudja, hogy kezdettő l fogva ez volt a tervem.
- Miért jö ttél ide?
Candace egyenesen Natalie szemébe nézett, ahogy vá laszolt.
- Meg akartam neked mondani, hogy mennyire sajná lom, amit tettem veled. Ez volt az
első dleges ok. Azonkívü l reméltem, hogy talá n meg tudsz bocsá tani, és... ú jra bará tnő k
lehetü nk. - Az utolsó szavak má r suttogá sba fulladtak.
Natalie kék szemének tekintete hű vö s volt, mint a tó kö zvetlenü l mellettü k.
- Azt hiszed, hogy az olyan egyszerű ? Azt mondod, hogy sajná lod, és az egy csapá sra
eltö rli az á rulá st, a hazugsá got és az ö sszes fá jdalmat.
- Nem. Nem hiszem, hogy egyszerű . Abban sem vagyok biztos, hogy egyá ltalá n
lehetséges.
- É s Josh? Vele csak szó rakoztá l, amíg vá rtad, miképp alakulnak velem a dolgok? Vagy
ő is a terveid része volt? Neki kellett engem rá venni, hogy beszéljek veled?
Candace tudta, hogy Natalie gyanakvá sá ra rá szolgá lt. Mégis fá jt.
- Josht nem akartam felhaszná lni semmire - felelte nyugodtan. - Néhá nyszor
véletlenü l talá lkoztunk a vá rosban, és... kezdettő l fogva megértettü k egymá st.
- Ö sszetö rheted a szívét.
- Ő má r ö sszetö rte az enyémet. Nem mintha nagy ká r lenne érte. Ebbő l tehá t nem kell
gondot csiná lnod.
- Tévedsz, Candace, mint á ltalá ban. Nagyon is van miért aggó dnom. Josh a csalá dhoz
tartozik, és az ő gondja valamennyiü nké.
Candace szeme kö nnyekkel telt meg.
- Nos, amint má r mondtam, holnap elmegyek innen, és nem térek tö bbé vissza.
Ígérem.
- Még sohasem tartottad be az ígéreteidet - felelte Natalie mélységes megvetéssel.
- Tudom, hogy a bocsá natkérésem nem sokat ér, és semmi okod sincs rá , hogy
65meghallgass, a megbocsá tá sró l nem is beszélve. Mégis meg kellett pró bá lnom, hogy
megtalá ljam a lelki békémet. A bű ntudat nagyon nyomaszt.
- Miért? Miért most? Miért nem két, há rom vagy négy évvel ezelő tt?
Candace a tavat bá multa, amelynek felszínét apró hullá mokba borzolta a szél.
 - Egy évvel ezelő tt mellrá kot á llapítottak meg ná lam. Ez a megrá zkó dtatá s egyszerre
felnyitotta a szememet, és vilá gossá vá lt elő ttem, hogy milyen... rendezetlen az életem.
- Megígérted há t magadnak, hogy ezentú l jó ember leszel, jó cselekedeteket hajtasz
végre, és jó vá teszed mindazt, amit má sok ellen elkö vettél. - Natalie hangjá bó l gú ny
csendü lt ki. - Nem ú gy tű nik, mintha sikerü lt volna mindebbő l valamit elérned.
Candace-nek ö sszerá ndult a gyomra. Ellená llhatatlan vá gyat érzett, hogy valahova
elbú jjon és zokogjon. Fogta a pó rá zt, és hívta Rambó t. Ahogy az boldogan elő szaladt,
rá csatolta a pó rá zt a nyakö rvére.
- Ne haragudj, még meg kell sétá ltatnom a kutyá t - mondta mereven. Megpró bá lta
nagy ívben kikerü lni Natalie-t, de az elá llta az ú tjá t.
- Menj csak, és fuss el, Candace! - kiá ltotta dü hö sen. - Miért is tö rő dnél azokkal a
feszü ltségekkel, amelyeket keltettél? É s mivel most olyan szá nalomra méltó vagy, senki
sem fog hazugnak nevezni. Megint ü gyesen kisiklasz a felelő sség elő l.
- Való ban nem sokat értem el abbó l, amit elhatá roztam. Ebben igazad van. De meg
fogom vá ltoztatni az életemet... - Candace nem tudta folytatni. Gö rcsö sen igyekezett
lenyelni a kö nnyeit.
- Nem fogod megtenni. Nem fogsz terveket ková csolni a jö vő re, mert attó l félsz, hogy
nincs szá modra jö vő . É s Josh is ugyanígy van vele.
Lehet, hogy Natalie-nak igaza van? Csakugyan fél? Tényleg attó l fél, hogy nem éri
meg, hogy a fá radozá sá nak beérjenek a gyü mö lcsei? Candace ú jra elengedte a kutyá t a
pó rá zró l.
- Ha félek is, az nem fog abban megakadá lyozni, hogy keresztü lvigyem a terveimet.
Hiszen Hickory Bluffba is eljö ttem, pedig elég nagy elhatá rozá s kellett hozzá . Ami pedig
Josht illeti, ő nem fél, hanem iszonyodik.
- Ez nem igaz, és ezt te is tudod.
- É n csak azt tudom, hogy kedd reggel nem tudott elég gyorsan eltű nni innen. Azt
tudom, hogy cserbenhagyott, hogy beszélni sem akart velem. - Candace ú jra nagyot
nyelt. Aztá n odament a tó partjá ra, felvett egy marék kavicsot, és egymá s utá n dobá lni
kezdte a vízbe.
Egy idő mú lva lépteket hallott a há ta mö gö tt.
- Nem csiná lod valami ü gyesen - szó lalt meg Natalie. - A há roméves kisfiam
messzebbre dobja a kavicsokat. De há t te sohasem voltá l erő s. Aztá n az operá ció , a
kemoterá pia és a sugá rkezelés is megtette a magá ét.
Natalie hangja egészen olyan volt, mint régen. Candace lassan feléje fordult.
- Josh harminchá rom éves - folytatta Natalie bará tsá gosan. - Eddig sohasem vette
komolyan a nő ket. Te vagy az egyetlen kivétel. Talá n attó l fél..., hogy korá n elveszíthet.
Mielő tt beteg lettél, volt valami biztosítékod az életre? Tudhattad, hogy há ny évig élsz,
mikor fogsz meghalni és hogyan?
- Természetesen nem.
- Nem vá ltozott há t semmi. Eddig sem volt biztosíték, most sincs. Lehet, hogy
megéred a szá zadik szü letésnapodat, lehet, hogy a kö vetkező héten meg kell halnod.
Lehet, hogy kiú jul a rá k, és lehet, hogy elgá zol egy részeg autó s. Végtelen a lehető ség. É s
az ember megbolondul, ha ezen gondolkodik.
- Nem ilyen egyszerű a dolog.
- De lehetne - mosolygott Natalie. Natalie csakugyan rá mosolygott! - Itt má r elkezdted
felépíteni a jö vő t. Van á llá sod, vannak bará taid. Josh oldalá n csalá dot is talá lhatsz. A
vilá g legjobb, legszerető bb csalá djá t. Az enyémet. Mi vá rna rá d, ha Atlantá ba
menekü lnél? Gondold meg, Candace!
 Ezzel Natalie megfordult, és a kocsijá hoz ment. Ott még egyszer visszanézett.
Integetett és mosolygott. Aztá n beszá llt a kocsiba, és elhajlott.
Candace a tó partjá n ü lt, nézte a naplementét és a kis fehér felhő ket az égen. Aztá n a
nap lebukott, és beá llt a szü rkü let, lassanként kioltva az utolsó ró zsaszín és lila
sugarakat. A vá roshoz képest itt minden olyan nyugodtnak tű nt.
Idő nként meg-megcsobbant a víz, ahogy egy-egy hal egy pillanatra kiugrott a felszín
fö lé. Fel-felhangzott a lakó kocsi mö gö tti fá n fészkelő bagoly huhogá sa. A tá volban egy
csó nak motorja duruzsolt. Kö zben pétiig csicsergett a rengeteg madá r, brekegtek a
béká k, zü mmö gtek a bogarak.
Hihetetlenü l békés minden. Nagyon fog hiá nyozni!
A fö ld, amelyen a lá ny ü lt, kezdett má r hideg lenni. Felá llt, és elindult Rambó val
visszafelé a lakó kocsihoz. A kutya egyszer csak szélsebesen elő rerohant. Ahogy Candace
megpillantotta az ott parkoló szá llító kocsit, rö gtö n tudta, hogy miért. Josh ott á llt a
kocsinak tá maszkodva. Ahogy a lá ny kö zeledett, Josh elébe ment. Rambo nem bírt
magá val. Vadul ugrá lt fel a férfira.
Amíg Candace és Josh bement a lakó kocsiba, egyikü k sem szó lt egy szó t sem. A
há ziasszony bekapcsolta a fű tést. A lá togató még mindig nem szó lalt meg.
Candace-t zavarta ez a merev hangulat.
- Ettél? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor melegítek há rmunknak egy-egy virslit. Mit szó lsz hozzá ?
- É n jó ö tletnek tartom, és egészen biztosan Rambó nak is tetszeni fog.
Candace megmelegítette a virslit, aztá n kél tá nyért és két poharat tett az asz67tá lra,
és a kutya tá lká já t az asztal mellé. Szalvétá t, mustá rt, kenyeret és italt hozott, majd a
virslit.
- Rambó nak még vá rnia kell egy kicsit - jegyezte meg. - Ez még tú l forró .
- Nem kényezteted el tú lsá gosan?
- De igen, de szívesen teszem.
Letelepedtek, és Candace éppen bele akart harapni az ennivaló ba, amikor a férfi
megszó lalt.
- Valamit meg kell ígérned.
A lá ny vá rakozá steljesen nézett rá .
- Ha valaha még egyszer veszély fenyegeti az életedet, sohasem adod fel a harcot.
Amikor kedd reggel innen elmentem, rá m tö rt a félelem, hogy nem tudok megbirkó zni a
fenyegető rémképpel. Mi lesz, ha esetleg ú jra kiú jul a betegség? Ha ö sszehá zasodunk, te
leszel az életem legfontosabb része. Hogyan élném tú l, ha elveszítenélek? Ú gy éreztem,
ezzel a lehető séggel nem tudok szembenézni. Ú gy gondoltam, jobb most mindjá rt
elvá lni, mint megvá rni, amikor má r késő .
A fullasztó szorítá s a lá ny torká ban felengedett, és végre elő tö rhetett a sírá s. Joshnak
is kö nnyek ü ltek a szemében, ahogy folytatta:
- Az utó bbi napokban azonban rá jö ttem valamire. Má r most is késő . Má r most is az
életem legfontosabb része vagy. É s ezen má r semmi sem vá ltoztat, aká rmit hoz is a jö vő .
Szeretlek, Candace, és feleségü l akarlak venni. Aká rmennyi idő nk van is há tra, aká r
neked, aká r nekem, azt veled együ tt szeretném eltö lteni.
Candace maga sem tudta, hogy tö rtént, de a kö vetkező pillanatban Josh ö lében ü lt, és
a férfi szorosan magá hoz ö lelte.
- É s mi lesz, ha ú jra beteg leszek? - suttogta.
- Ha sor kerü l rá , majd megbirkó zunk vele.
 - De nem tudod elképzelni, hogy az milyen volt. Rosszkedvű voltam, lefogytam,
há nyingerem volt, kihullott a hajam...
Josh gyengéd csó kkal zá rta le a lá ny ajká t.
- Drá gá m, én nem a hajadba szerettem bele, és rosszkedvű en, lesová nyodva is
szeretlek. Akkor is, ha há nyingered van. Ha még egyszer megtö rténne... Teljesen egyedü l
is képes voltá l megkü zdeni a kó rral. Gondold csak meg, hogy mennyivel kö nnyebben
megy, ha itt vagyok melletted, én, a csalá dom, Cal és Martha és az egész vá ros.
Candace elgondolkodott, Josh pedig homlokon csó kolta.
- Kü lö nben is, miért kell az ö rdö gö t a falra festeni? Lehet, hogy a kö vetkező ö tven-
hatvan évet a legjobb egészségben fogjuk eltö lteni. De ha mégis aká rmi tö rténik
valamelyikü nkkel, nem mindegy, hogy egyedü l kell-e vele szembenézni vagy együ tt.
- Szeretlek, Josh!
- É s hozzá m jö ssz feleségü l?
- Feleséged leszek, és soha, de soha el nem hagylak.
Josh megcsó kolta Candace-t. Gyengéd, édes csó k volt, amely védelmezést, meghitt
biztonsá got és szerelmet ígért.
El lehet-e képzelni nagyobb boldogsá got, mint a há tralévő élete minden napjá n
érezni Josh szerelmét, és viszontszeretni ő t?

UTÓSZÓ

A tízó rá s hírek utá n Josh á sított és nyú jtó zott egyet, aztá n felá llt, és kikapcsolta a
televízió t. Mielő tt leoltotta a villanyt, még egy pillanatra megá llt, és kö rü lnézett.
Négy év leforgá sa alatt nem sokat vá ltozott a há z, a szü kséges bő vítésektő l eltekintve.
Há rom há ló szobá t, egy fü rdő szobá t és egy mosó konyhá t építettek hozzá . Ez
elengedhetetlen volt, hiszen a gyerekek mégsem tá borozhatnak a nappali valamelyik
sarká ban.
Ahogy végigment a sö tét folyosó n, kis híjá n megbotlott a fö ldö n heverő já tékokban.
Belépett az első szobá ba, amelyik Sara Elisabethé volt. A kislá ny há roméves volt, és
az édesanyja tö kéletes kicsinyített má sa. Csak a haja volt barna, mint az apjá é. Egy
hatalmas zivatar kellő s kö zepén szü letett, és azó ta is ö rö mét lelte a villá mlá sban és
mennydö rgésben. Legjobb bará tja az unokatestvére, Will volt, Tate és Natalie harmadik
gyermeke. Az apuká já t egyetlen mosolyá val a kisujja kö ré tudta tekerni.
- Jó éjszaká t, édesem, szeretlek - simogatta meg a kislá nya hajá t Josh, aztá n lehajolt,
és megcsó kolta. Sarah meg sem rezdü lt, ú gy aludt, mint a bunda. Vacsora utá n az egész
napi já téktó l teljesen kimerü lten fektették le.
Kö zvetlenü l mellette volt Alex szobá ja. A huszonkét hó napos kisfiú szakasztott olyan
volt, mint az édesapja, csak kicsinyített kiadá sban. Ezú ttal a haja színét is beleértve. Míg
Sarah finom felépítésű volt, Alex erő teljes alkatú . Az egyik csupa nő iesség, a má sik igazi
fiú . Sarah bolondult a kisö ccséért.
Josh mélyen lehajolt, hogy megsimogathassa a kisfia arcá t. Alex néhá ny hó napja
cserélte fel a bö lcső t a kisá gyra, amely méretének megfelelő en meglehető sen alacsony
volt. „Ezzel a fiú val is sok baj lesz, aká rcsak az apjá val" - jó solta nevetve Lucinda, és
Candace is bó logatott. Josh azonban má r jó négy éve felhagyott a szívtiprá ssal, és nem is
fogja soha tö bbé folytatni.
Josh á tlépett a szoká s szerint az á gy lá bá ná l alvó Rambó n, és az ajtó hoz ment. Aztá n
megfordult, és még egy pillantá st vetett a fiá ra, akinek az arcá t halvá nyan megvilá gította
az éjjeli lá mpa.
 Visszatérve a folyosó ra, eltette az ú tbó l a szanaszét heverő já tékokat. Aztá n belépett
a sajá t há ló szobá já ba. Mindenekelő tt odalépett a nyolchó napos Hank bö lcső jéhez. Az
anyja a hivatalos keresztnevén Henrynek szó lította a kisfiú t, az apja azonban ú gy talá lta,
hogy a Hank jobban illik egy jö vendő beli cowboyhoz.
Hank nyugodt, kiegyensú lyozott baba volt, mindig végigaludta az éjszaká t.
Mindenkire nagyot mosolygott, aki erre bá torította: a bá tyjá ra, a nő vérkéjére, az
unokatestvéreire, még Emilyre is, Tate és Natalie legkisebb gyermekére. Ő persze nem
sokat tett, hogy megmosolyogtassa, hiszen mindö ssze hathetes volt.
Josh lehajolt, és gyengéden megsimogatta Hank há tá t.
- Szia, csö ppség! Aludj jó l!
Aztá n kinyitotta a szomszédos fü rdő szoba ajtajá t, ahol égett a villany, és csobogott a
víz. Mire Candace kijö tt a zuhany aló l, má r készenlétben tartotta a tö rü lkö ző t, hogy
gondosan megtö rö lgesse. Tudta, hogy ezt a felesége mennyire élvezi.
Josh szá má ra Candace volt a legszebb nő a vilá gon. A belő le á radó vonzerő t cseppet
sem csö kkentette a sebhely. Josh ugyanú gy kívá nta, mint az első napon. É s jobban
szerette, mint az életét.
Má r négy gyö nyö rű évet tö ltö ttek együ tt. Nem hiá nyzott semmi, ami a boldogsá ghoz
kell: szerelem, gyengédség, ö lelés, ö sszhang és jó beszélgetések. É s lelkesen tervezték az
egyre nö vekvő csalá d jö vő jét.
Josh biztos volt benne, hogy még legalá bb ö tven év á ll elő ttü k.
Milyen gyö nyö rű is lesz az aranylakodalmuk népes csalá djuk kö rében!