15.

Kriminálpedagógia, devianciaszociológia, fiatalkori bűnelkövetés

Vázlat:

- Alapfogalmak: deviancia, deviáns magatartás, norma és deviáns viselkedés

- Deviáns magatartást befolyásoló tényezők

- Deviáns vagy deviancia szempontjából veszélyeztetett egyén jellemzői

- A deviáns karrier főbb szakaszai, jellemzői;

- Kortárscsoportok hatásai

- A deviancia funkciói

- A deviancia dimenziói

- Devianciaelméletek

-Társadalmi kirekesztődés és bűnözés;

-A bűnmegelőzés lehetőségei;

-Börtönpszichológiai ismeretek, fiatalkorú bűnelkövetők jellemzői;

-A reszocializáció és reintegráció, alternatív büntetési formák, a javítóintézetek és a börtönök és a

gyerekvédelem;

Mohai Gabriella- Helyreállító jellegű szankciók a büntetőeljárásban

Rózsáné dr. Váradi Edina- A gyermek- és fiatalkori bűnözés okai

Tett-program az áldozatokért és a tettesekért- Tájékoztazás a reintegrációs őrizetről

Rosta Andrea- Látlelet az ifjúsági agresszióról

Devianciaelméletek

1.Biológiai - pszichológiai elméletek Az emberi viselkedés meghatározói objektív fizikai és lelki

adottságok, valamint egyéni döntésekben megnyilvánuló gondolati-akarati mozzanatok. A lélektani
elméletek szerint a normasértő (bűnöző) embereknek van valamiféle különös tulajdonsága (pszichikai
jellemzője), ami őket deviánssá teszi. A pszichoanalítikus elmélet a sivár gyermekkorral,
szeretetmegvonással, nem megfelelő családi neveléssel magyarázza az agresszivitást visszafogni képtelen
emberek viselkedését. A frusztráció-agresszió elmélet a bizonyos emberi szükségletek kielégítetlenségéből
(szeretet, szex) fakadó frusztrációból és agresszióból vezeti le a devianciát. A társas tanulás elmélete az
emberi viselkedést olyan mintázott cselekvésnek fogja fel, ami mások megfigyeléséből, a többi ember
magatartásából leszűrt tapasztalatokból építkezik. Így tanulható meg a deviáns viselkedés is.
1
 2. Durkheim anómiaelmélete a társadalom stabilitásának, integráltságának alapja az egységes érték-és
normarendszer kialakulása. Az integráltság azért fontos, mert ennek révén rendelkeznek az emberek olyan
közös értékrenddel, ami lehetővé teszi tevékenységüket, értelemet ad életüknek. A társadalmi integráció
ellentéte az anómia: az értékek és normák zavara, a meggyengült normák állapota. Anómia ott és akkor
következik be, ha a társadalmat valamilyen hirtelen, gyors, akár negatív vagy pozitív hatás éri. Ekkor
felborul, érvénytelenné válik a régi értékrend, elbizonytalanodnak a viselkedést szabályozó normák, semmi
sincs, ami az emberek vágyai és a lehetőségek közötti feszültséget mérsékelje. A társadalmakat érő negatív
hatások példája egyértelmű: idegen hódítás, zsarnoki hatalomátvétel, természeti csapás létében
kérdőjelezheti meg az adott társadalom működését. De egy pozitív változás is lehet anómia kiváltója.

3. Merton anómiaelmélete Merton továbbfejlesztette Durkheim elméletét. Az anómia oka: a kulturális

struktúrában bekövetkező zavar e zavar eredete a társadalmi struktúrában rejlik A gondolatmenet lényege: A
társadalmi struktúra (= a társadalom működése) egyenlőtlenségeket okoz.

4. Szociálpatológia Az 1920-as években kibomló irányzat a devianciát társadalmi betegségként fogta fel,
érzékeltetve, hogy nem az egyének viselkedését, hanem annak társadalmi meghatározóit kutatja.

5. A társadalmi problémák irányzata Az számít devianciának - függetlenül káros vagy veszélyes voltától
-, amit a társadalom annak minősít.

6. Minősítési (címkézési) elmélet A normákat sokan megszegik, de csak az számít deviánsnak, amit annak
minősítenek.

7. A differenciális asszociáció elmélete Ez az elmélet abból indul ki, hogy a normasértő magatartás tanult
viselkedés, aminek alapja a közvetlen környezet által nyújtott minta.

8. Modern devianciaelméletek A modern elméletek jellemzője, hogy összekapcsolják az egyéni

meghatározottságokat és a társadalmi folyamatokat. Így a deviancia a személyiségfejlődés és cselekvés,
valamint a társadalmi folyamatok, változások egy különös metszéspontján jönnek létre.

Deviáns magatartás kialakulásához vezethet:

-család szocializációs funkció zavara

-családi szubkultúra deviáns magatartásának közvetítése

-labilis idegrendszerű egyén

-rossz társaság amely a deviáns magatartásra szab normát

Családi szocializáció oldaláról ismeretes hajlamosító tényezők

2
Anya kapcsolat hiánya, megszakadása

Gondozó személyek változása korai életszakaszban

Anya rejtett vagy nyílt érzelmi zavara

Azonosulási folyamat törései és zavarai

A minta elérhetetlensége

Kedvezőtlen minták –alkoholista, antiszociális, bűnözői szülők

Tökéletességi elvárások a szülő részéről amely nem a gyerek képességéhez lehetőségéhez simul

Nevelő mód brutalitása

Jutalmazási mód torzulása

Tény, hogy a társadalmi feszültségek a munkanélküliség, a szegénység a nélkülözés nyomatékozó de

önmagában nem kriminalizáló tényező!

A norma és a deviáns viselkedés

4 normaszegő magatartás:

Öngyilkosság

Alkoholizmus

Bűnözés

Bizonyos mentális zavarok

+1: Nehezen nevelhetőség

A deviáns magatartások kialakulásának vizsgálatánál 3fő tényezőt vesznek figyelembe

Biológiai magyarázat-(öröklés)

Pszichológiai magyarázat-( szem.fejl.zavar)

Esetmunka során:

- Deviáns viselkedés kialakulásának okát keresi

A deviancia fogalmai, jelenségei

3
 A társadalmilag elfogadott normáktól való eltérő magatartás, ami konfliktushoz vezet az egyén, és a
közösség között.

A bűnözés

Alkoholizmus

Kábítószer fogyasztás

Öngyilkosság és különféle mentális betegségek

Deviáns magatartásokra történő szocializáció szülői minta alapján

Deviate= eltérés

Deviáns, aki társadalmi szerepeit el tudná látni, de nem akarja(Parsons, 1951).

Deviáns tehát: aki az átlagostól, az uralkodó normáktól, az elvárt és még tolerált magatartási formáktól
eltérően viselkedik.

Deviancia - Társadalmi szabályok, törvények áthágása, közösség vagy társadalom által elfogadott normák
megszegése. Egyén egyáltalán nem, vagy csak hiányosan tud alkalmazkodni a társadalmi együttélés
követelményeihez, a társadalmi normarendszerhez.

Deviáns magatartást befolyásoló tényezők

Társadalmi tényezők:
- Szegénység, elidegenedés, kirekesztődés
- Családi miliő és értékrend (nem a család struktúra!)
- Kortárshatások
- Drog
- Iskola, strukturálatlan szabadidő

Deviáns vagy deviancia szempontjából veszélyeztetett egyén jellemzői:

1. Személyiség általános éretlensége, személyiségfejlődés elakadása

- Hosszan tartó pszichés feszültségek rossz toleranciája
- Igény a rövid ideig tartó, nagy intenzitású pszichés feszültségre
- Fokozott jelenidejűség
- Ellentétes szociális szerepek egyidejűsége
2. Morális defektus
Saját erkölcsi normák hiányosak, gyengék vagy torzak
a.) képtelen empátia érzésére és másokkal való törődésre
4
 b.) nincs bűntudata
3. Agresszív telítettség
Társadalommal szemben agresszív telítettség.
Dackorszakból reakciók fennmaradása

Deviáns karrier szakaszai

gyermekkori érzelmi kielégítetlenség -> kudarc->opponálás-> menedék a szubkultúrában

A deviáns karrier bevezető szakasza

- diffúz panaszok
- szélsőséges érzelmi reakciók
- önértékelési problémák
- viselkedés szintjén nyugtalanító tünetek érzékelhetők (nehezen kezelhető)

A deviáns karrier antiszociális szakasza

A deviancia fogalma az eltérést jelentő deviáció szóból származik. Devianciának nevezzük a viszonyítási
alaptól, azaz a népesség átlagától eltérő állapotot. A fentiek értelmében deviáns tehát az a személy, akinek
valamilyen tulajdonsága, megnyilvánulása eltér a viszonyítási alapként elfogadott személyek
tulajdonságaitól, megnyilvánulásaitól.
Jelenleg a negatív értékítélettel ellátott beilleszkedési zavarok közé sorolják a gyermekkori magatartási
rendellenességeket, az alkoholizmust, a toxikomániát, a bűnözést, az öngyilkosságot, a nem organikus
mentális zavarokat. E jelenségek közös sajátossága, hogy eltérnek az adott társadalomban elfogadott
normáktól, szabályoktól.

A deviáns karrier prekriminális szakasza

A szocializációs zavarok hátterében a személyes élettér szerepe, a család funkcióképtelensége emelődik ki.
A társas környezet egyrészt segítséget ad az egyén szocializálódásához, másrészt elvárásokat támaszt az
egyénnel szemben a szocializáció szintjét, tempóját illetően.
A szocializációs folyamat kezdetén az egyén még nem képes beilleszkedni a társas környezetbe. A
beilleszkedéshez vezető út belső és külső konfliktusokkal jár. Az esetek többségében a konfliktusok
fokozatosan oldódnak, kialakul a szocializálódási képesség, kialakulnak a beilleszkedéshez szükséges
tulajdonságok.
A személyiségfejlődés folyamán azonban előállhat olyan helyzet is, hogy a konfliktusok egyes elemei
rögzülnek, és a deviáns viselkedés előzményeivé válnak, nem alakul ki szoros attachment jellegű (érzelmi
kötődés) kapcsolat. Feltehetjük a kérdést: milyen konfliktusok esetében történhet ez a rögzülés? Válaszunk:
5
az időben elhúzódó konfliktusok esetében, az egyén részéről feloldás nélküli konfliktusoknál, amikor is a
környezeti reakciók is elhúzódnak, ugyanis a környezet hatást próbál gyakorolni az egyénre, megpróbálja
viselkedésének módosítására bírni.
A továbbiakban az egyén megtanul együtt élni a konfliktussal, a deviáns magatartás természetes életformája
lesz, környezetének viselkedést szabályozó törekvései hatástalanok maradnak.

A kriminális szakasz

A csoportos ifjúkori kriminalitás elsődleges veszélyeztető feltételei:

● a születési hely Budapest vagy vidéki nagyváros,

● az átlagon felüli anyagi helyzetben levő család, - viszonylag magas iskolai végzettségű szülők,

● nem vagy csak alkalmilag dolgozó anyák, valamint a magánszektorban dolgozó apák, - széthullott
család,

● az anya felelősségével, látens konfliktusokkal terhelt család,

● alulkövetelő családok, illetve ahol a szülők elhanyagoló szülői attitűddel rendelkeznek,

● organikus és pszichoszociális eredetű, deviánsnak tekinthető jelenségekkel terhelt anyák, - a

gyermeknél különböző eredetű, jelenlegi teljesítmény-, beilleszkedési és iskolai alkalmazkodási
zavarok állnak fenn.

Kortárscsoportok hatása

Az antiszociális személyiségű (pszichopata) emberek kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi érzékkel

rendelkeznek, és nem törődnek másokkal. Fő jellemzőjük a lelkiismeret hiánya. Az antiszociális
személyiség ritkán tekint másra, mint saját szükségleteire.
Az antiszociális viselkedés több okra vezethető vissza, köztük a bűnöző bandák és egyes szubkultúrák
hatására, a figyelem és a státus kivívásának igényére, a valósággal való kapcsolat elvesztésére és az
ösztöntörekvések kontrolljának hiányára. Az antiszociális személyiségű ember kevés érzelmet mutat
önmagán kívül bárki iránt, nem érez bűntudatot vagy lelkifurdalást, bármilyen szenvedést okozzon is
másoknak. Jellemző vonás: hazudozásra való hajlam, a vakmerő kalandok és izgalmak keresése egészen
csekély veszélyérzettel kísérve, és a büntetésre való érzéketlenség.
Az antiszociális személyiség két diagnosztikus jellemzője:
a.) képtelen empátia érzésére és másokkal való törődésre
b.) nincs bűntudata (semmilyen lelkiismeret-furdalást nem érez, ha valamit elkövet, függetlenül attól, hogy

6
az mennyire kifogásolható)
A deviációformák létrejötte és dinamikája generációról generációra változik. A generációkhoz tapadó
jellemző élmények, rítusok elkülönítik egymástól és összetartozóvá tesznek egy-egy generációt.

A deviancia dimenziói

Abszolút deviancia

Az abszolút deviancia olyan cselekedet, mely minden korban, kultúrában normasértőnek minden
deviancia relatív.

Relatív deviancia

a) Intézményesült és individualizált deviancia - olyan viselkedés, ami csak az adott egyénre jellemző,
egyedi normasértés - olyan normasértő magatartások, melyek szerepszerű viselkedések (zsebtolvaj,
drogos, alkoholista, stb
b) Innovatív deviancia (a haladás érdekében megszegett szabályok, új szabályok követése)
c) Pozitív-negatív deviancia (a társadalom szempontjából kedvező hatású vagy káros normasértés)
d) Fizikai deviancia (az átlagostól eltérő testi adottságokból, sérülésekből következő sajátos magatartás -
pl. balkezesek eszközhasználata, a vakok mozgásmódja, stb.)

A deviancia funkciói

a) Manifeszt funkció: szükségletkielégítés, problémamegoldás, konfliktuskezelés

b) Latens funkció: a csoportkohéziót erősíti, magatartást legitimáló ideológiát ad, kialakítja a deviáns
identitást, aktivizálja a normasértőket, jelzi, előidézi a társadalmi változásokat. Társadalmi kontroll és
deviancia A társadalmi kontroll fogalma a 60-as években került a szociológiába. A kontroll kifejezés itt
nem csupán ellenőrzést, hanem értékelést és szabályozást is jelent. A társadalmi kontroll intézményeinek
funkciói: minősítik és szabályozzák a cselekvéseket. A minősítés: annak meghatározása, hogy az adott
cselekvés elfogadható-e vagy sem (konform vagy deviáns). A szabályozás a cselekedetek lehetséges
megvalósításának kereteit (illemszabálytól a törvényig), és jutalmazását vagy szankcionálását határozza
meg.

A deviancia formái Magyarországon

Bűnözés ,öngyilkosság, alkoholizmus, drogfogyasztás, mentális zavarok

A társadalmi kirekesztődés lényegében a társadalmi integráció, „az együvé tartozás sérülése, a

dezintegrálódás következménye és jelzése, végső soron a társadalom működésének zavara; a kirekesztettek a
társadalomból záródtak ki”.

7
Társadalmi kirekesztődés és bűnözés összefüggései

Kriminológiai szakirodalma kétféleképpen közelít. Az egyik megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a bűnözés
a társadalmi kirekesztődés következménye, a másik szerint a társadalmi kirekesztődés a bűnözés,
pontosabban a büntető igazságszolgáltatási rendszer működésének következménye vagy mellékterméke.

A bűnözést a társadalmi kirekesztődés következményeként értelmező megközelítés: a társadalmi

kirekesztődéshez vezető társadalmi folyamatok és állapotok ösztönzői a bűnözésnek, továbbá, a társadalmi
kirekesztettek számának emelkedése „maga is gerjesztheti a bűnözés egyes típusait”

A társadalmi kirekesztettség következménye, illetve mellékterméke a bűnelkövetésnek megközelítés: egy

társadalom összbűnözését nem reprezentálja az ismertté vált bűnözés és csupán az ismertté vált
bűnelkövetők között vannak felülreprezentálva a társadalmilag kirekesztettek. A büntetőjog igénybevétele
eleve kirekesztő hatású. Kutatások kiemelt figyelmet fordítanak a büntető igazságszolgáltatási rendszer
működése és a társadalmi kirekesztettség összefüggéseire.

A rendszerváltozás első időszakában a jogállami követelményekhez igazodó kriminálpolitika kialakítása a

bűnüldözési- és a büntetőpolitika megújítását jelentette. A büntetőpolitika legjelentősebb fejleménye a Btk.
1993. évi módosítása volt.

2003-ban azonban nem csupán a Btk.-módosítás jelez büntetőpolitikai, sőt kriminálpolitikai fordulatot.
Ebben az évben jött létre ugyanis az egységes pártfogó felügyelői szolgálat. A szolgálat megalakulása és a
pártfogók korábbiakhoz képest lényegesen megnövekedett cselekvési tere és jelentősége következtében a
büntetőpolitika hagyományos intézményei (rendőrség, ügyészség, bíróság és büntetés-végrehajtási intézet)
kiegészülnek egy, az elkövetők integrációjára nagyobb hangsúlyt helyező szervvel. Ugyanebben az évben az
Országgyűlés elfogadta a már említett Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiáját, amelynek nyomán
létrejött Magyarországon a kriminálpolitika újabb alrendszere, a bűnmegelőzési politika. A Stratégia a
bűnmegelőzés alkotmányos követelményei között említi a kirekesztés elkerülését: „[a] bűnözés megfékezése
társadalmilag elfogadott cél. Az ennek érdekében foganatosított intézkedések, valamint a bűnözéstől való
félelem bizonyos csoportok kirekesztésének erősödésével járhat. Növelheti a bűnelkövető fiatalokkal, a
börtönviseltekkel, a drogfüggőkkel, a hajléktalanokkal, a szegényekkel, a cigányokkal szembeni
előítéleteket. A társadalmi bűnmegelőzés rendszere a társadalmi igazságosság elvén alapul. Ennek
érdekében egyaránt törekedni kell a társadalmi kirekesztés, az előítéletesség elkerülésére és a biztonsághoz
fűződő érdekek érvényesítésére” A fejlődésnek rendkívül jelentős állomása a közvetítői eljárás büntető
anyagi jogi és eljárásjogi alapjainak megteremtése. Ennek révén a kárhelyreállító igazságszolgáltatás egy
fontos intézménye megjelent a magyar kriminálpolitika eszköztárában. A „helyreállító igazságszolgáltatás a
konstruktív problémamegoldás és a társadalmi integráció eszközévé válhat. Ha jól működik, akkor

8
ellensúlyozhatja a populizmusnak az indulatok által leegyszerűsített, az állami túlhatalmat gerjesztő,
kirekesztő hatású reakcióit.

A bűnözés elleni küzdelem sikerének kulcsa a bűnelkövetés megelőzése

Az elsődleges megelőzés generális prevenció

célcsoportja az egész lakosság. A cél az adott társadalom értékrendjét elfogadó állampolgári attitűd
kialakítása. Ennek során fontos szerepe van a nevelésnek, a szocializáció minden formájának, a biztonságos
munka- és lakáskörülményeknek és a szabadidő kulturált eltöltésének.

A másodlagos megelőzés

körébe a már célirányosabb beavatkozások tartoznak. A bűnelkövetővé még nem vált, de már deviáns vagy
kriminális szempontból veszélyeztetett csoportokra, egyénekre, vagy bűnözési szempontból magas
kockázatú helyzetekre, körülményekre irányul. Indokolttá teheti a beavatkozást például a veszélyeztető
családi környezet, alkohol- és drogproblémák, iskolakerülés vagy a lakókörnyezet rossz közbiztonsági
helyzete, esetleg egy szervezeten belüli korrupciós fertőzöttség, vagy az ezt könnyítő körülmények. A rövid-
és középtávú bűnmegelőzési programok többsége a másodlagos bűnmegelőzés körébe tartozik, ahol már a
hatósági kényszer is megengedett lehet.

A harmadlagos megelőzés speciális prevenció

a bűnelkövetők bűnismétlésének megakadályozását célozza. A már megtörtént bűncselekményekre való

intézményes reakciók említhetők itt, vagyis ez a terület már reaktív, így döntően a büntető
igazságszolgáltatás rendszeréhez tartozik, de szerepet kap a bűnmegelőzés minden olyan szereplője, aki a
bűnelkövetőt társadalmi beilleszkedése, reintegrációja során hozzá tudja segíteni ahhoz, hogy tartózkodjon
az újabb bűncselekmény elkövetésétől. Az elrettentéssel szemben a reszocializációra, reintegrációra alapozó
speciális prevenció az elkövető megjavítását, nevelését a társadalomban tartásával párhuzamosan, ennek
lehetőségeit kiaknázva és az izoláció hátrányait kiküszöbölve kívánja megvalósítani.

Börtönpszichológiai ismeretek, fiatalkorú bűnelkövetők jellemzői;

Egy börtönpszichológus legfontosabb feladata a személyes segítségnyújtás a fogvatartottak részére, valamint

a krízishelyzetek megelőzése és lehetséges kezelése.

A letöltendő szabadságvesztéssel járó büntetés megkezdésekor a fogvatartott a lehető legrövidebb időn belül
kapcsolatba kerül az adott büntetés-végrehajtási intézet pszichológusával, aki általános állapotfelmérést
végez, amelyből kiderülhet, hogy milyen további ellátás igénybevétele javasolható a fogvatartott számára.

9
Egy börtönpszichológus számos kontrollvizsgálatot végez, és a megállapított információk alapján segítséget
nyújthat egy-egy fogvatartott elhelyezésével kapcsolatban. Amikor döntést hoznak az enyhébb fokozatba
helyezésről, a feltételes szabadon bocsátásról, vagy a büntetés félbeszakításáról, előzetesen kikérik a
pszichológus szakvéleményét. Szintén az ő közreműködését igényli a fogvatartott más nevelési csoportba,
speciális csoportba történő áthelyezésének elbírálása.

A külvilágtól való elzárás tényének feldolgozása jelenti a legsúlyosabb problémát. A család és a barátok
hiányának elfogadását tovább nehezíti az ismerős környezet, a személyes javak és a heteroszexuális igények
kielégítésének nélkülözése. A formaruha és a kényszerközösség jelentős hatást gyakorol a személyiség
alakulására.

A fogvatartottak gyakran fordulnak pszichológushoz életvezetési és családi problémáikkal.

A fogvatartott pszichés és mentális egészségügyi állapotának felmérése alapján a börtönpszichológus

javaslatot tehet az illető kórházi beutalására. Az intézet orvosa a pszichotikus tüneteket produkáló, súlyosan
zavarodott fogvatartottakat az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) küldi. A büntetés-
végrehajtási intézetekben ugyanis nem végeznek konkrét terápiát, itt terápiás jellegű egyéni és csoportos
foglalkozások zajlanak, amelyeken senkit nem köteleznek a részvételre.

Bár nagyszámú fogvatartottra jut egy pszichológus, egyéni kérelmükre vagy hivatalos kérésre egyéni
terápiás ellátást biztosítanak, illetve a nevelőkkel együttműködve kreativitást serkentő, a rehabilitációban
segítő foglalkozásokat tartanak. Ezeken túl a börtönpszichológus munkájának része a személyi állomány
felkészítésének segítése, a pszichikai alkalmassági vizsgálatok elvégzése, valamint az intézet dolgozóinak
mentálhigiénés és krízisintervenciós ellátása is.

Azok a fogvatartottak, akik a büntetésük letöltése alatt munkát végezhetnek, ritkábban igénylik a
pszichológus segítségét.

Családi konfliktus, váratlan tragédia következményeként szintén megesik, hogy kárt tesz magában
valamelyik fogvatartott. Zaklatás, bántalmazás és érzelmi zsarolás is állhat a háttérben, ez utóbbi egyaránt
irányulhat a hozzátartozók, a társak és a személyi állomány felé. Az esetek kezelését a börtönpszichológus
számára szabályok határozzák meg, ennek leglényegesebb eleme a folyamatos figyelemmel tartás. A
szakembernek törekednie kell arra, hogy elkerülje a fogvatartott megbélyegzését, illetve „sztárolását” is.

A börtönpszichológus feladatköréhez hozzátartozik, hogy segítséget nyújt

a szenvedélybeteg fogvatartottaknak. Az elterelést (kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-
10
használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatás) célzó, szakemberek által irányított
kezelések 6 hónapon át tartanak, az érintett fogvatartottaknak pedig legalább 11 alkalommal meg kell
jelenniük. Bár a részvétel önkéntes alapon működik, nagyon ritka, hogy ne használnák ki a lehetőséget. Az
intézetekben hangsúlyt fektetnek a drogprevencióra is. Igyekeznek a benti és a szabadulás utáni
szerhasználatnak egyaránt elejét venni.

Egyéni, tematikus, illetve szabad-interakciós csoportos foglalkozásokat biztosítanak azzal a céllal, hogy az
egyes szenvedélyekkel szemben értelmes alternatívákat tudjanak mutatni. Fontos, hogy ezek a fogvatartottak
a szabadulásukat követően is tudják, milyen szervezethez, hova fordulhatnak a problémájukkal.

Az alkoholisták kényszerterápiája törvényileg ugyan megszűnt, de a Névtelen Alkoholisták csoportjának

engedélyezték, hogy a fogvatartottaknak havonta egyszer foglalkozást tartsanak.

A hosszabb ítéleti idővel rendelkezők büntetésük utolsó két évében átmeneti csoportba kerülnek, ahol a
börtönpszichológus, a nevelők és a civil szervezetek szakemberei együtt igyekeznek felkészíteni őket a
szabadulást követő életre. A személyiséget folyamatosan kell rehabilitálni, mivel az intézetben eltöltött évek
alatt a fogvatartottak sokat veszítenek az önállóságukból, alkalmazkodnak a börtönlét közösségi
szabályaihoz, és nincsenek tisztában a külvilág változásaival. Az átmeneti csoportban személyiségfejlesztő
foglalkozásokat tartanak, ahol számos tréningen vehetnek részt az érdeklődők, például kommunikációs
tréningen vagy problémamegoldó tréningen. Olyan gyakorlati ismereteket is megosztanak velük, hogy
milyen iratokat kell beszerezniük a munkavállaláshoz, illetve hogyan kell megírni egy önéletrajzot. A
csoport tagjait egy lehetséges állásinterjúra is felkészítik. A legnagyobb segítséget azonban a külvilággal
való rendszeres kapcsolattartás jelenti, csoportos és egyéni szinten is.

Popper Péter szerint a börtönpszichológia a kriminálpszichológia egyik ága

• kriminológiai pszichológia: a bűnelkövetővé válással foglalkozó ágazat

• kriminalisztikai pszichológia: a pszichológia felhasználása a nyomozásban

• börtönpszichológia

o Popper szerint a börtönpszichológia tárgya: a reszocializáció, amely két szakaszra bomlik:

-a rehabilitáció, melynek lényege, hogy a fogvatartott legalább olyan állapotban kerüljön ki a börtönből,
mint ahogy oda bekerült (testi, lelki és szellemi épségben);

-a reintegráció, azaz a fogvatartott társadalomba való visszaillesztése, illetve annak elősegítése.

11
Pszichológusi foglalkozások: (Meghallgatás, konzultáció, tanácsadás, terápiás jellegű foglalkozás,
krízisintervenció, csoportos foglalkozás).

A fiatalkorú bűnelkövetők jellemzői

Elkülönül a gyermekkorú, a fiatalkorú és a felnőtt elkövető csoport, a gyermekkor büntethetőséget kizáró,

illetve korlátozó ok. Gyermekkorú elkövető nem büntethető, kivéve emberölés, erős felindulásban elkövetett
emberölés, testi sértés, rablás és kifosztás esetén, amennyiben a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a
12. évet és rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A fiatalkorúak a 12–18 éves korosztály, ők büntethetőek, azonban más elbánás szerint, mint a felnőttek. Az
esetükben érvényesülő „más elbánás elve” Alapvető cél, hogy a fiatalkorúak körében a korrekciós cél
érdekében intézkedéseket alkalmazzanak, és a fogvatartást, a szabadságvesztést minimalizálják.

A 12–14 éves korosztályban csak intézkedés alkalmazható, a 14– 18 éves korosztályban már lehet büntetést
kiszabni, ami letöltendő börtönbüntetést is jelent. A büntetési tételek azonban a felnőttekéhez képest
kisebbek.

A fejlődési modellek az antiszociális viselkedés és bűnözői karrierek fejlődési folyamatainak átfogó,

komplex leírására törekednek. Az antiszociális fejlődést multifaktoriálisnak tételezik, az egyéni biológiai,
kognitív, érzelmi és szociális fejlődési és érési folyamatokra és ezek interakcióira teszik hangsúlyt. A
kriminális fejlődés tranzakcionális jellegét is kiemelik: a gyermek és a közvetlen gondozói környezet,
továbbá a tágabb társadalmi környezet folyamatos dinamikus kölcsönhatásban áll egymással, és ezek a
tranzakciók befolyásolják az egyéni fejlődési folyamatokat. Az antiszociális fejlődésben a modellálás, az
utánzás, illetve a megerősítés szerepét emelik ki, a korai életkorban a családon belüli koercív modellek,
serdülőkorban a kortárskapcsolatok megerősítő erejét tartják meghatározónak.

A fejlődési út modellek feltételezik, hogy léteznek kriminális karrier típusok, az egyes típusokban
bejósolható a teljes élethossz alatt kibontakozó kriminális viselkedés. A típusokat alapvetően a belépési
életkor különíti el, ez az első kriminális tett elkövetésének életkora. Minden modellben van egy korai belépő
és egy kései, serdülőkori belépő típus. További típusképzési elv a bűntettek súlyossága és a bűnismétlés
vagy esetlegesen a bűnözői karrier feladása.

A bűnözés okai és mértéke

A társadalmi tényezőknél elsősorban a rendszerváltást és annak következményeit kell megemlíteni. 1989 óta
a bűnözésben két jelentős strukturális változás ment végbe. Egyrészt a vagyon elleni bűncselekmények
aránya drasztikusan nőtt, másrészt a fiatalkorúak által elkövetett cselekedetek száma nagyobb mértékben
emelkedett, mint a felnőtt korúaké. A jelenség mögött a rendszerváltás negatív következményeire, a
periférián újratermelődő szegénységre, a társadalom kohéziós és integrációs készségének csökkenésére és az
értékválság általános megjelenésére helyezi a hangsúlyt. A kilépési mobilitás megszűnése a társadalom
12
alsóbb rétegei számára, a munkanélküliség a lét és az értékek bizonytalanságát idézi elő a családokban,
amellyel a gyermek- és fiatalkorúak nap, mint nap szembesülnek, és pozitív minta hiányában csak nagyon
nehezen képesek kialakítani olyan stabil értékrendszert, perspektívákat és orientációt, amelyekkel neki
tudnak látni a mai, erősen versenycentrikus és nagyon stabil önbecsülést igénylő társadalomban a
normakövető és "sikeres" élet kialakításához. Más kutatások kimutatták, hogy a hátrányos társadalmi helyzet
a fiatalkorúaknál jóval erősebb korrelációs faktor, mint a felnőtt korúaknál, és sokkal nagyobb arányban idéz
elő vagyon elleni bűncselekményeket, mint más társadalmi helyzetű fiataloknál. A bűnelkövetők egyre
erősebb szegregáltsága és a bűnöző szubkultúrák okozta egzisztenciális és morális bizonytalanság már a
szocializációs mechanizmusok során "bűnöző karrierre" ítélhetik a fiatalokat. A deviáns szubkultúrák a
beilleszkedési zavarokban szenvedőket tömörítő kisebb-nagyobb csoportok és közösségek, amelyek
különös, rejtett, "másik" társadalomként húzódnak meg a kultúra egészében. Sajátos szocializációs normáik
vannak, tagjaiknak sajátos - a többségi társadalom irányába konfliktusos - azonosságtudatot kínálnak. A mai
kor serdülőinek minden eddiginél nehezebb lélektani "feladatot" kell megoldaniuk: a családtagokkal és az
általuk képviselt értékrenddel történt gyermekkori azonosulásaikat összhangba kell hozniuk az ifjúsági
szubkultúra ideál-képeivel, amelyeket a kortárscsoport közvetít feléjük. A "feladat" nehézségei gyakran
vezetnek átmeneti identitás-válsághoz. Tragikus töréshez azonban önmagukban nem vezetnek. A fiatalt
akkor szippantja fel teljesen az ifjúsági csoport, ha a szülőkkel való érzelmi kapcsolata már előzőleg
megtört.

Pszichológiai okokként - amelyek ritkán alkotják bűncselekmények kizárólagos okait (például önértékelési
zavarok) - az érzelmi - indulati szabályozás zavarai vagy a család biztonságnyújtó funkciójának zavarából
fakadó szeparációs szorongás figyelhető meg. A fiatalkorúaknál Popper Péter szerint nem beszélhetünk
kriminális személyiségről, csak egy, még nem szuverén fiatal többnyire nem kielégítő családi életéből eredő
lázadásáról, meneküléséről és sodródásáról, amely kriminalitásba torkollik. Továbbá különbséget kell tenni
indulati, sérült érzelmi állapotra visszavezethető és előre megfontolt bűncselekmények között, a
reszocializáció tekintetében pedig a pozitív kötődési hajlandóságra kell támaszkodni, aminek hiánya
jelentősen csökkentheti a reszocializáció sikerességét. A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetés okainak
feltárásához és jellemzéséhez elsősorban a gyermekek veszélyeztetettségét érdemes megvizsgálni. "A
törvény szerint a veszélyeztetés olyan emberi magatartás, mulasztás vagy egyéb körülmény folytán kialakult
állapot, amely a gyermek testi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza".

A büntetés-végrehajtási szervezet reintegrációs tevékenységeinek új rendszere

A büntetés-végrehajtási szervezet a fogvatartottak társadalomba visszailleszkedésének, reintegrációjának

elérése érdekében számos olyan tevékenységet ellát, amelyek túlmutatnak a klasszikus igazságszolgáltatás
keretein. Ennek hátterében a 2013. évi CCXL. törvény azon rendelkezése áll, amely előírja, hogy a
szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt felkészüljön a szabadulása utáni, a
társadalom elvárásának megfelelő önálló életre. . E feladat végrehajtása érdekében az elítéltek társadalmi
13
beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet a végrehajtásért felelős szerv az elítéltek munkáltatása,
terápiás foglalkoztatása, továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok
végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által
biztosítja. Az intézetek oktatási, egyházi és civil szervezetek közreműködésével alkalmazott tevékenységei
szorosan kapcsolódnak a mindennapi tevékenységhez, céljuk a feszültségoldás, a személyiségfejlesztés és az
önmegismerés, emellett csökkentik a börtön karcerizáló, izoláló hatását is. Czenczer (2008) szerint
hatásukra alacsonyabb szintet ér el az intézeten belüli feszültség, valamint a prizonizációs hatás, és a
külvilággal való közvetlenebb, aktívabb kapcsolat elősegíti a szabadulás utáni eredményesebb
beilleszkedést.

Oktatás, képzés a büntetés-végrehajtás rendszerében

A javítóintézeteknek a neveltek teljes ellátása mellett biztosítani kell a gondozást, a nevelést, a felügyeletet,
az oktatást, képzést és munkafoglalkoztatást, valamint az adminisztrációs ügyek intézését is. A
javítóintézetekben alkalmazott pedagógiai módszerek alakulásának irányán az utóbbi évtizedekben
érzékelhetőek az általános pedagógiában is végbemenő változások, mint például a gyermekjogok
érvényesülése, módszertani megújulás vagy a humanista szemléletmód, és az intézeteken belül is egyre
inkább foglalkoznak a gyermekkor nehézségeivel, az egyéni szükségletekkel és a személyiséggel.
Mivel a fogvatartottak gyerek- és serdülőkorukban nagyobb arányban maradnak ki az iskolából, ahol nem
elég jól vagy egyáltalán nem teljesítenek, a műveltségbeli hiányosságok és a tudásdeficit egészen komoly is
lehet. Az iskolai szocializáció hiánya további hatásokat is gyakorol a fogvatartottak személyiségének
fejlődésére. A legtöbb fogvatartott nemcsak a tanulási folyamatokból esett ki, de az iskolai szocializáció oly
fontos részét képező közösségi tevékenységeken sem vett részt. Hazánkban törvény írja elő, hogy „az
elítéltet − büntetésének tartamához képest − betanított-munkás képzésben, szakmunkásképzésben, vagy a
bv. intézet lehetősége szerint, a büntetés-végrehajtási szempontokra is figyelemmel, szakképzésben kell
részesíteni, valamint − ha a bv. intézet parancsnoka engedélyezi − támogatható, hogy a felsőfokú
tanulmányokat megkezdje vagy folytassa”

A kötelező oktatáson kívül a javítóintézetek sokféle és sokszínű programot és foglalkozást biztosítanak a

nevelésre ítélt fiatalok részére, melyeknek különböző korrekciós és fejlesztő hatása lehet szociális,
kommunikációs, emocionális, kulturális területen is. Az intézeti lakóknak kötelezően részt kell venniük
munkafoglalkozásokon vagy a belső intézeti munkában, mely a komplex fejlesztés egyik fontos pontjaként a
munkavállalásra „nevelés” mellett segíti az önálló munkavégzést, kreativitást és önállóságra tanítja a
nevelteket.

Civil szervezetek szerepe

14
A nonprofit szervezetek összetett tevékenységrendszerükön keresztül hozzájárulnak a fogvatartottak
társadalomba való visszaillesztéséhez. Fontos a nonprofit szervezetekkel való viszony ápolása többek között
a fogvatartottak világgal való kapcsolattartása, a családdal való viszonyának támogatása, a munkához való
hozzáállásának alakítása miatt is. A büntetés-végrehajtás rendszerének igenis szüksége van ezekre a
szervezetekre, mert ezen impulzusok biztosítása által hatékonyabbá válik a rendszer működése, a
fogvatartottak társadalomba való reintegrálásának elősegítése. Számos hazai civil szervezet célja igencsak
összetett, túlmutat a fogvatartottak oktatásán, képzésén, komplexebb küldetéssel rendelkezik. Ide sorolhatjuk
a fogvatartottak és a szabadultak társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedésének támogatását, a
társadalmilag leszakadt rétegek felzárkóztatását és az esélyegyenlőség megteremtését célul tűző civil
szervezeteket.

Javítóintézet, mint a gyermekvédelmi rendszer része

A javítóintézeti nevelés fontos szerepet tölt be a fiatalok bűnelkövetésének szankcionálásában, hiszen az

erős bűnmegelőző hatású büntetések és intézkedések mellett célja a megfelelő környezetet és nevelést,
esetleges utógondozást nyújtani a kedvezőtlen szociodemográfiai hátterű fiataloknak, elősegítve a későbbi
társadalmi beilleszkedésüket. A magyarországi javító intézetek így kettős szerepet töltenek be a hazai
jogrendszerben. Egyrészt büntetőjogi joghátrányt biztosító intézmény szabadságvesztéssel járó személyi
szankció esetén, ugyanakkor a gyermekvédelmi rendszer részeként olyan létesítmény, melynek fő célja a
javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorúak felügyelete, megfelelő kompenzáló és korrigáló nevelésének
biztosítása. A fiatalkori bűnelkövetés társadalmi megítélése és az intézetek működési kerete folyamatosan
változott a szakmai szempontok, vagy éppen az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi folyamatoknak
köszönhetően, mígnem kialakult a ma létező forma, a támogató, reszocializációt középpontba helyező,
egységes intézményi célokat és eszközöket alkalmazó szervezeti működés.

Javítóintézetek büntetőjogi szerepe

Fiatalkorú bűnelkövetők esetében a kiszabható büntetés/intézkedés a bűncselekmény súlyosságától és az

elkövető tárgyaláson tanúsított magatartásától és hozzáállásától függően változhat. A Btk. értelmében 2013
közepéig a 14., 2013. július 1-jétől pedig súlyos bűncselekmény esetén már a 12. évet betöltöttek esetében is
elrendelhető javítóintézeti nevelés kiszabott intézkedésként. A javítóintézetbe nem kerülhet be 21. életévét
betöltött fiatal, a kiszabott intézkedés hossza pedig egy évtől négy évig terjedhet. A fiatalkorúak esetében a
büntetések kiválasztásánál fő szempont a fiatalkorú helyes irányú fejlődése, így védelmére és nevelésére
különös hangsúlyt kell fektetni. A súlyos megítélésű vagy sorozatosan előforduló bűncselekményért (pl.
csoportos rablás, élet elleni, más erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, kifosztás, zsarolás stb.)
végrehajtandó szabadságvesztést, kisebb súlyú, nem sorozatos bűncselekmények esetében (pl. rablás
alapesete, nagyobb értékű lopás stb.) felfüggesztett szabadságvesztést, enyhe súlyú bűncselekmények
esetében pedig próbára bocsátást alkalmaznak a legtöbb esetben.

15
Javítóintézeti nevelést, mint joghátrányt jellemzően azokban az esetekben alkalmaznak, amikor a
bűncselekmény súlya megengedi az intézkedést, valamint az elkövető fiatal lakókörnyezete, a család
társadalmi-gazdasági helyzete nem teszi lehetővé számukra a megfelelő szocializációs közegben való
nevelkedést – a próbára bocsátással szemben. Ezért eredményes nevelésük érdekében intézeti elhelyezés
szükséges, amely hosszú távon segíthet pótolni az esetleges szocializációs hiányosságokat, megtanítani
számukra a problémák kezelését.

Magyarországon jelenleg öt javítóintézet működik: Aszódon, Debrecenben, Nagykanizsán, Budapesten

kettő: Rákospalotán, illetve a Szőlő utcában, melyek költségvetését és működési rendjét 2012-től az Emberi
Erőforrások Minisztériuma határozza meg. A javítóintézeteknek a neveltek teljes ellátása mellett biztosítani
kell a gondozást, a nevelést, a felügyeletet, az oktatást, képzést és munkafoglalkoztatást. Az elbocsájtott
fiataloknak – koruktól függetlenül – minden intézetben lehetőségük van utógondozói részlegen maradni 21
éves korukig, amennyiben családjukba, otthonukba nem térhetnek vissza, és az elbocsájtás időpontjáig nem
biztosítottak számukra a megélhetési és lakhatási feltételek. A legnagyobb probléma a javítóintézetből
kikerültek megfelelő utánkövetése.

A családi háttér szerepe a bekerülésben

Családi hátterüket tekintve markáns különbségek figyelhetők meg a jogerős bírói ítélettel javítóintézeti
nevelésre utaltak és az előzetes letartóztatásba helyezettek között. A jogerősen elítéltek körében magasabb
volt a hátrányos családi helyzetből érkezők aránya.
A családi háttér mellett a speciális nevelési igényű (SNI-s) gyermekek száma is beszédes. A jogerős bírói
ítélettel javítóintézetbe kerültek közel 22%-a, míg az előzetes letartóztatásba helyezettek 10%-a volt sajátos
nevelési igényű. A javítóintézetben alacsony a visszaesők aránya (9%). Ennek egyik fő oka lehet, hogy az
elítélt fiatalokat kikerülésük után újabb bűnelkövetés esetén súlyosabb szankciót szabnak ki számukra,
valamint közel állnak a fiatalkorúság felső korhatárához.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 122. §-a rendelkezik a
megyei gyámhivatal bűnmegelőzéssel kapcsolatos feladatairól, a gyámhatóságokról, a gyermekvédelmi és
gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. Korm. rendelet pedig konkrét feladatokat fogalmaz meg a
koordinációval kapcsolatban. A gyermekvédelem rendszerére vonatkoztatva aggályos, hogy a bűnelkövető
fiatalkorúak döntő többségénél csak a jogellenes cselekmény elkövetése jelzi a gyermekvédelmi hatóságnak,
hogy valami baj van a fiatalkorúval. Az ismertté vált bűnelkövetők mindössze 8-10%-a szerepel a
veszélyeztetett gyermekek nyilvántartásában! A gyermek- és fiatalkorú bűnözés megelőzésében
kulcsfontosságú szerepet tölt be a gyermekvédelmi rendszer alfája és omegájaként is nevezett gyermekjóléti
szolgálat. A szolgálat a gyermekkel kapcsolatos közvetlen információ-áramlás központja, a gyermek

16
veszélyhelyzetét jelző észlelőrendszer koordinátora. A gyermek veszélyeztetettségét előidéző okok
feltárására irányuló felmérést, mely kiinduló pontja a bűnmegelőzési tevékenység szervezésének.

Reszocializáció

Reszocializáción a korábban kialakult, szubkultúrákra jellemző személyiségi vonások korrekcióját értjük.

Reszocializáció két alapfeltétele közül az egyik a külső: a szociális környezet olyan szerkezete, amely
magába foglalja a társadalom által elfogadott viselkedési és erkölcsi mintákat, a korábbihoz viszonyítva
alternatív, vonzó értékrend elemeit, a kívánt irányú változások megerősítését. A másik alapfeltétel a belső:
az egyén hajlandósága a kialakult életrend megváltoztatására, új életcélok megfogalmazása, kellően szilárd
szociális motiváció. Ez utóbbi feltételt megerősítik a börtönben való tartózkodás során tapasztalt
korlátozások és megszorítások, amelyek elvben igen vonzóvá teszik a szabadulás utáni társadalmilag
elfogadott életformát. Fentiek alapján megállapítható, hogy a mai büntetés-végrehajtás - törvényben is
rögzített feladata - mind a szocializáció (a korábban elmaradt szociális készségek kialakítása), mind a
reszocializáció, azaz a korábban kialakult, nem kívánatos szocializációs zavarok kezelése. Ezen általános
megbízatáson belül kiemelhetők az alábbi konkrét célkitűzések:

1. Kodifikált és informális szabályok felismerése és elfogadása

2. Társadalmilag elfogadott erkölcsi és magatartási normák, értékrend elsajátítása

3. Az eddigi életmódjának, bűncselekményének feldolgozása a megfelelő értékrend alapján

4. Empátia megerősítése, egocentrizmus feloldása

5. Önálló véleményalkotásának serkentése

6. Tanulás- és teljesítménymotiváció megerősítése

7. Rendszeres munkavégzés igényének kialakítása

8. Legális jövedelem igényének kibontakoztatása

9. Műveltség és szakképzettség megszerzése.

A szocializáció és reszocializáció gyakorlata a börtönben

Milyen szocializációs, illetve reszocializációs eszközök állnak a büntetés-végrehajtás rendelkezésére? Az

alábbiakban bemutatásra kerülő módszerek és eljárások mindegyike már évtizedek óta része a BV intézetek
tevékenységének. Fontos azonban kiemelni, hogy ennek ellenére igen kevés konkrét adattal, statisztikai
elemzések eredményeivel igazolható egy-egy eljárás alkalmazásának hatékonysága. Nyilvánvaló, hogy ilyen
eszköznek tekintendő magának a börtönnek a környezete, hiszen gondolatokat, érzelmeket, kételyeket
ébreszthet az elitéltben. Szabó András gondolatával együttértve feltételezhető, hogy az elítéltek többsége
többé-kevésbé pontosan ismeri az általuk sértett szabályokat és erkölcsi kategóriákat, normákat. Gyakran
17
tudatosan követik el a bűnösnek minősített cselekményt, sok esetben számolnak következményeivel is. így
az elzárás elősegítheti a nemcsak a társadalmi együttlét írott és íratlan szabályainak felismerését, de
elfogadását is. Kérdésként fogalmazódik az, hogy elegendő-e az elzárás per se? Elég elrettentő-e és motiváló
az elzárás ténye? A BV gyakorlata, az elítéltek életútja, a visszaesők száma egyértelmű választ ad ezekre a
kérdésekre. Igen fontos és igen hatásos eszköz a BV intézet egész személyzetének (tehát, nemcsak a
hivatásos nevelőknek) a magatartása, megfelelő bánásmód, személyközi kommunikáció, az elítéltek egyéni
sajátosságainak figyelembe vétele. A személyzet magatartása a kívánt szociális magatartási modellként is
értelmezhető. Feltételezhető, hogy legalább egyes esetekben az elítéltek követik ezt a modellt. Különösen
fontos a konfliktuskezelés alternatív módjainak fölismerése és elsajátítása. A kérdés az, milyen
eszközök állnak a BV munkatársainak rendelkezésére? Lehet-e elvárni jelentős eredményeket a szóbeli
felvilágosítástól és morálizálástól? Aligha. Igen valószínű, hogy az elítéltek motivációs rendszerét,
értékrendjét, magatartási stílusát, amely olykor hosszas élettapasztalat alapján jött létre, példabeszédekkel
megváltoztatni nem lehet.

Munkavégzés

Feltételezhető, hogy a rendszeres munkavégzés a reszocializáció egyik leghatásosabb módszere. A

börtönben végzett munkának a rövid távú hatásai egyértelműek: tartalmas időtöltés, konfliktusok és
feszültségek megelőzése, illetve levezetése, új szakmai és szociális készségek elsajátításának lehetősége,
kereseti lehetőség. Emellett a munka az elítélt személyiségére is gyakorolhat többféle hatást, serkenti a
szociális teljesítménymotivációt, valódi munkatapasztalathoz segíti az elítéltet (olykor életében először),
felébreszti érdeklődését a bűnözői életmóddal szembeni alternatív életvezetés iránt. Mindez azonban csak
akkor várható, ha a börtön kínálja a tartalmas, eredményes munka lehetőségét.

Sportolás és kulturális tevékenység

Minden magyar BV intézetben az elítéltek rendelkezésére állnak sportolási lehetőségek. A fogvatartottak

igénybe vehetik a börtönkönyvtárat, illetve a művészeti foglalkozásokat. Nem szorul bizonyításra, hogy e
tevékenységek javítják az elitéltek közérzetét, és hozzájárulnak a konfliktusok és feszültségek
megelőzéséhez, kezeléséhez.

Vallásgyakorlás. Egyházi programok. Lelkipásztori tevékenység

Az egyházak évszázadok óta végzik a lelkipásztori tevékenységet a börtönökben. Ez természetes is, hiszen
az elítéltek egy jelentős része hívő, és igényli a megfelelő gondoskodást. Ugyanakkor a nem-hívő elítéltek
egy része éppen a börtönökben érzékennyé válik a vallás által nyújtott lelki vigasz iránt.

Pszichoterápia

Annak ellenére, hogy a bűnözők nagy része nem tekinthető neurotikus betegnek, a pszichoterápiás eszközök
- egyéni és csoportos foglalkozások, tréningek - hozzájárulhatnak a motivációk megváltoztatásához,
18
módosíthatják a foglalkozásokba bevont személyek értékrendjét, magatartási stílusát, azaz elősegítik a
reszocializációt. Kezdetben a skandináv államokban (Svédországban, Dániában) kísérleteztek a
pszichoterápia alkalmazásával, később Nagy-Britanniában, Németországban, azonban legszélesebb körben
az Egyesült Államokban, ahol a pszichológusok és pszichiáterek képzettsége, a jól kidolgozott technikák,
valamint a társadalmi környezet megalapozta a pszichoterápia viszonylag széles körben való alkalmazását.
Hamar kiderült azonban, hogy a börtönben alkalmazott pszichoterápia akadályokba ütközik, a kezdeti
lelkesedést felváltotta a nehézségek fölismerése. A pszichoterápia általában nem gyakorol tartós hatást az
elítélt bűnözők személyiségére. Nemcsak módszertani, de elvi problémákat is felvet a pszichoterápia
alkalmazása a börtönben. Az elítéltek nagy része nem beteg a szó szokványos értelmében, s így nem szorul
pszichoterápiás kezelésre. A büntetés-végrehajtási szakemberek nagy része valószínűleg jogosan gondolja
azt, hogy az elítéltek kezelése indokolatlan, felesleges, költséges és eredménytelen. Figyelembe kell venni
azonban, hogy a pszichoterápia „szupercélja” nemcsak, és talán nem annyira a tünetmentesség, hanem a
személyiség mélyebb struktúráinak megváltoztatása, ami talán elősegíti az antiszociális személyiség, a
bűnözői magatartás egyes vonásainak módosítását.

Oktatás és szakképzés

Az oktatás talán a legfontosabb reszocializációs eljárás. Az elítéltek oktatásának, illetve szakképzésének

már évszázados hagyománya van. Már a XIX. században merült föl az, hogy a szabadulás után a volt
elítéltek legalább egy része azért követett el újabb bűncselekményeket, mert nem rendelkezett a legális
munkavállaláshoz szükséges tudással, ismeretekkel. A XX. század második felében minden fejlett ország
büntetés-végrehajtása biztosította a tanulás lehetőségét az elítéltek számára. Figyelembe kell venni, hogy az
elítéltek oktatása nem öncél, nem jótékonykodás, nem szamaritánus cselekedet. A befektetett pénz
ellenértéke, az oktatás és képzés célja szilárd reszocializációs folyamat. Ennek következtében az oktatás
minőségét, eredményességét, hatékonyságát leginkább a szabadulás utáni életpálya, az újabb
bűncselekmények elkövetése, illetve a büntetlen életmód alapján lehet megítélni. Kutatások főbb
megállapításai: a börtönoktatás kedvező hatással van az elítéltek börtön utáni életvitelre, csökken a
visszaesés gyakorisága, ritkábban sértik meg a feltételes szabadulás előírásait, gyorsabban találnak
munkahelyet.

Alternatív büntetések Magyarországon

Nemzetközi színtéren már a 80-as években előtérbe kerültek az alternatíva kereső, és/vagy elterelést célzó
törekvések, amelyek megjelentek a nemzetközi szervezetek dokumentumaiban is. Mindez szerepet játszott
több büntetőeljárásbeli megoldás bevezetésénél, amelyek az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását célozzák.
Alapvetően megvalósítják az elterelést – amennyiben ez a hagyományos bírósági utat jelenti. A
büntetőeljárásban a vádemelés elhalasztás intézményének bevezetése kiválóan ötvözte a prevenció és az
19
eljárás egyszerűsítésének kettősségét, szemben például a büntetőeljárásban található „A bíróság elé állítás”,
„A tárgyalás mellőzése”, valamint „A lemondás a tárgyalásról” lehetőségek alkalmazásával, amelyek
elsődleges célja az eljárás egyszerűsítése és egyben gyorsítása, nem pedig az egyéni megelőzés. Ezt az
elterelési formát először – és igen méltányolhatóan – a fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárásba engedte be a
jogalkotó az 1995. évi XLI. törvénnyel. Okaként elsősorban az szolgált, hogy az ezt megelőző években a
fiatalkorú bűnözők száma jelentős emelkedést mutatott. A fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárások a
nemzetközi ajánlásokat, valamint jogi megoldásokat tekintve is sokkal inkább a speciális prevenció
megvalósítását, a börtönbüntetés és a szinte szükségképpen velejáró stigmatizáció elkerülését célozzák. A
sikerek eredményeképpen az 1998. évi LXXXVII. törvény alapján 1999. március 1-jétől a felnőttekkel
szembeni eljárásban is lehetővé vált az alkalmazása. A másik hasonlóan fontos lépés a mediáció, vagyis a
közvetítői eljárás bevezetése volt 2006-ban. Alapvetően kettős nyomvonalú büntető felelősségrevonási
rendszerünkben a viszonylag kisebb és közepesen súlyos bűncselekmények, illetve az első bűntényüket
elkövetőkkel szemben elsősorban az alternatív megoldások különböző formái kerülnek alkalmazásra,
amelyek célja a nevelés, a prevenció. A szakirodalomban felmerül egy új, harmadik nyomvonal
megjelenése is, a sértett, illetve a közösség kiengesztelését szolgáló helyreállító igazságszolgáltatási
eszközrendszer térnyerése kapcsán.E mellett foglalt állást hazánkban már a 2004-ben életbe lépett első
komplex, a társadalom szélesebb köreire is támaszkodó bűnmegelőzési program: A Társadalmi
Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája is, amely kiemelte azt is, hogy a börtön nemcsak drága és kevéssé
hatásos megoldás, de messze nyúló káros hatásai is vannak, mint a stigmatizáció, vagy a családi kapcsolatok
megszakadása. A büntetési rendszeren belül, a szabadságvesztés-büntetést elkerülő alternatív büntetések
(amelyek lehetnek a Btk. kategorizálása szerint intézkedések is) a következők: a felfüggesztett
szabadságvesztés, a próbára bocsátás, a feltételes szabadságra bocsátás, amelyek mellett pártfogó
felügyelet rendelhető el. Emellett vannak az úgynevezett közösségi büntetések, a közérdekű munka,
valamint a jóvátételi munka, amelyek alapvetően a sérelem szimbolikus jóvátételét tűzik ki célul. A
szabadságvesztés-büntetés kiváltására szolgáló elektronikus felügyeletet is az alternatívák között
említi Meg kell jegyezni, hogy valójában ide tartoznak azok a büntetések és intézkedések, amelyek a
szabadságvesztést hivatottak kiváltani, így ide sorolható a pénzbüntetés is. Az alternatívák kapcsán
mindenképpen fontos a pártfogó felügyelet szerepének kiemelése, amely funkciója kettős: részben
kontrollálja, ellenőrzi az elkövetőt, részben pedig támogatja a társadalomba való beilleszkedését.

20