Elektrokardiográfia

A szívizomsejtek is - működésük közben elektromos áramot termelnek. Ez az áram a test

különböző részeiről elvezethető és regisztrálható. A szívizom működése közben keletkező
elektromos potenciálkülönbséget az elektrokardiográf (EKG) segítségével regisztráljuk.
Non-invaziv eljárás, a felvétel elkészítéséhez nincs szükség orvosra, csupán az értékeléséhez.
EKG-vizsgálat során a test különböző részeiről lehet elvezetni a szív elektromos jeleit az EKG-
készülékbe, mely ezeket a jeleket vagy speciális szalagon grafikusan ábrázolja.
EKG-vizsgálatnál leggyakoribb elvezetési helyek a végtagok és a mellkas. Az elvezetési he-
lyekre rögzítjük az elektródokat, ezekről kábelen keresztül jut az elektromos jel a monitorba.
A felhelyezett elektród kis fémlap, melyet gumiszalaggal erősítünk a végtagra, a mellkasi el-
vezetéseknél pedig ún. szívóelektródokat alkalmazunk, vagy gumiövvel erősítjük ezeket a
mellkasra. A megbízható vezetés érdekében minden elektród alatt a bőrt meg kell nedvesí-
teni.
A ún. pácienskábelen elvezetett kisfeszültségű áramot a készülék felerősíti. A szívizom műkö-
dési szakaszainak megfelelő ingadozó áram változásait a gép a benne futó speciális papíron
rögzíti. A papíron beosztás van, ez az egyes szakaszok tartamát segít megállapítani.
EKG segítségével vizsgálható a szív ingerképzése és ingerületvezetése, és egyéb tünetekkel
vagy vizsgálatokkal együtt segít bizonyos szívbetegségek diagnosztizálásában is.
A szívműködés egyes fázisainak működését, az ingerképzést és az ingerületvezetést az EKG-
görbén különböző hullámok, illetve a görbe különböző szakaszai jelzik. Ezeket az ábécé
egymás után következő betűivel jelöljük.
Leggyakrabban a végtagokról és a mellkasról vezetjük el az elektromos jelzéseket. A végtag-
elvezetéseknél aszerint, hogy két-két végtagról vezetünk-e el elektromos jelzést, vagy csak
egyről, beszélünk bipoláris (kétpólusú) és unipoláris (egypólusú) elvezetésről. A mellkasi
elvezetések egypólusúak.
Bipoláris elvezetések
A készülék pácienskábelét a végtagokhoz csatlakoztatjuk. A négy kábel közül kettőt a felső,
kettőt az alsó végtagokra erősítünk (csuklókra, illetve a bokák fölé). A jobb alsó végtagra
kerülő elektród a földelés szerepét tölti be. Az azonos végtagokra mindig csak azonos elek-
tródok kerülhetnek, az összetévesztés elkerülésére ezeket más-más színekkel jelölik.

Bipoláris végtagelvezetés = két végtagi elvezetés közt mért potenciálkülönbség,

jele: I, II és III.
I. elvezetés: jobb kar - bal kar;
II. elvezetés: jobb kar - bal alsóvégtag;
III. elvezetés: bal kar - bal alsó végtag.
Végtagelvezetések:
 Jobb kar: piros elektród
 Bal kar: sárga elektród
 Jobb láb: fekete elektród (földelés)
 Bal láb: zöld elektród
Unipoláris elvezetések =egy végtagi elvezetésen észlelt potenciálváltozás a másik kettő által
összekötött ’’ elektródhoz’’ viszonyitva
Jelzések: - jobb kar: aVR
- bal kar: aVL
- bal alsóvégtag aVF.
Ezen elvezetéseknél az elektródok a helyükön maradnak, a készülék csatornaváltó gombjá-
nak segítségével lehet a különböző elvezetéseket biztosítani.

Mellkasi elvezetések
A mellkasi elektródokat a mellkas hat különböző, meghatározott pontjára helyezzük. A mell-
kasi elvezetések jelölése V1-6.
Mellkasra az elektródok vagy szívóelektródok formájában, vagy gumiszalag segítségével
helyezhetők fel. Az elektródokat a következő pontokra rögzítjük :
V1: a szegycsont (sternum) jobb szélén a 4. bordaközben (piros);
V2: 4. bordaközben a szegycsont bal szélén (sárga);
V3: V2 és V4 közé (zöld);
V4: 5 bordaköz medioclavicularis vonalban (barna);
V5: a bal elülső hónaljvonalban (fekete);
V6 :a bal középső hónaljvonalban az 5. bordaközben (lila)
Ismertek még a hátsó mellkasi elvezetések: V7- V8-V9 is.

Az elektrokardiogramon az izoelektromos vonal fölé eső pontok pozitiv, az alatta lévő pontok
pedig negativ hullámokat adnak. A hullámokat egymástól szakaszok választják el.
Az EKG- görbe nevezetes hullámainak és szakaszainak jelentése a következő:
 a P hullám –a pitvarok aktiválódását (depolarizációját) jelenti
 a PQ szakasz( PQ intervallum) azt az időt mutatja ami ahhoz kell, hogy a
szinuszcsomóban keletkezett ingerület elérje a kamrai ingerületvezető rendszert
(átvezetési idő)
 a QRS komplexum a kamrai aktiválódást jelzi
 az ST szakasz alatt a kamrák teljes izomzata depolarizált állapotban van
 a T-hullám alatt zajlik a kamraizomzat repolarizációja
Kivitelezés :
Ügyelni kell arra, hogy a pácienskábel ne keresztezze a villamos vezetéket, mert a váltóáram
értékelhetetlenné torzítja a görbét. Modern hordozható készülékek akkumulátora feltölthe-
tő, ilyenkor nincs szükség elektromos hálózati kapcsolatra. A fémelektródokat a már tanult
helyre csatoljuk gumiszalaggal, alájuk a jobb vezetés érdekében vizes vattát vagy gézdarabot
helyezünk, vagy ún. EKG-pasztát használunk. A mellkasi elektródokat a szívóhatás rögzíti a
mellkas bőréhez. Ennél néha nehézséget okoz a mellkasi szőrzet. Ezt vagy leborotváljuk, vagy
gumiszalaggal rögzítjük az elektródokat. A mai modern készülékek a csatornaváltást auto-
matikusan megoldják. A felvétel elkészítése után a készüléket kikapcsoljuk, az elektródokról
óvatosan levesszük a kábelcsatlakozókat, a nedves területeket letöröljük.
Megtörténik, hogy a készített görbe deformált, értékelhetetlen. Ennek leggyakoribb oka,
hogy a beteg mozog (nyugtalan, remeg, fázik, végtagjait feszíti), vagy az elektród és bőr kö-
zött nem kielégítő a kontaktus (például száraz bőr). Ezek olyan rendellenességek, amelyek
megszüntethetők, ha nem is azonnal (például meg kell várni, amíg remegés és annak oka
megszűnik stb.). A mellkasi elvezetéseknél néha zavaró lehet a mellkas légzési kitérése.
Ilyenkor megkérjük a beteget, hogy felületesen lélegezzen, vagy rövid időre tartsa vissza a
lélegzetét.