Wildeshausen-Budapest csereprogram

Március utolsó hetében alkalmam nyílt részt venni

iskolánk egyik német csereprogramján, és bátran
kijelenthetem, hogy nem bántam meg!

Március 19-én késő este befutott egy vonat a

Keletibe 19 az utazástól hullafáradt német diákkal,
akiknek egyetlen vágyuk egy kiadós alvás volt, így
első este még nem igazán nyílt alkalmunk
megismerni ő ket.

Az első két nap – mialatt nekünk, magyaroknak

még folytatódott a projekthét – a cserék izgalmas
játékokon, versenyeken ismerkedtem meg
benső ségesebben elő ször az iskolánkkal, aztán
Budapesttel. De természetesen a délutánokat, estéket azért közösen töltöttük, kisebb csoportokban. Hétfő délután
sétahajókáztunk egyet, majd a belvárosban tettünk velük egy hosszú sétát, bemutatva nekik a Fashion Streetet, a Deák téri
óriáskereket, a programot egy Duna parti naplemente-nézéssel zártuk. Kedden délután – miután közösen bejártuk a budai
várnegyedet – a mi társaságunknak a Tropicariumra esett a választása.

Szerdán már az egész napot együtt tölthettük! Kora

reggel a Parlamentnél találkoztunk, ahol aztán egy
szívélyes tárlatvezetésen vettünk részt. Délelő tt a Zene
Házába látogattunk el, ami bár közel van az iskolához,
eddig mindig csak kívülrő l volt lehető ségem
megcsodálni. Állítom, belülrő l is legalább olyan szép,
ső t a kiállítás valami lenyű göző ! A délutánt a
Városligetben és az állatkertben töltöttük, majd este
bevezettük a németeket a pesti éjszakai élet
csodáiba…

Csütörtökön egész nap a Budai hegyekben

kirándultunk, majd pihenésképp a Margit-szigeten
piknikeztünk egészen késő estig.

Pénteken a Pálvölgyi-barlangban kezdtük a napunkat,

majd az egész délutánt megkaptuk szabadprogramnak.
Utoljára elmentünk még azokra a helyekre amik
igazán tetszettek nekik, beszereztük a szuveníreket – pirospaprika és matyóhímzéses hű tő mágnes – aztán siettünk is vissza a
suliba, ahol kezdetét vette a közös búcsúzkodás. Kahoot az elmúlt hét programjairól, magyar nyelvtörő k tanítása és persze az
elmaradhatatlan pizzázás.

A szombati nap a családoké volt, kötött programok

nélkül, ezért a cserelányommal úgy döntöttünk,
elő ször is kialusszuk az elmúlt hét fáradalmait, és
10-ig fel sem keltünk. A nap második felében
ellátogattunk Szentendrére, ahol sétáltunk egy
óriásit, és megebédeltünk a barátainkkal. Utolsó
este még mindenképpen szerettünk volna valami
emlékezeteset, szóval a kötelező en beszerzendő
kürtő skalácsokkal és néhány pokróccal kiültünk a
Gellért-hegy lábához nézni az éjszakai fényeket,
gyönyörködni a városban, és csak úgy… együtt
lenni.

Mások nevében is nyugodta n ki merem jelenteni,

hogy az idei év egyik legszebb hete volt a
németekkel eltöltött idő , és hogy alig várjuk már a
szeptemberi viszontlátást!