A stíluseszközök

A szépirodalmi stílus, a képszerűség elemei, stíluseszközei

- a szépirodalmi stílus:
o írott stílusréteg, a legesztétikusabb, legválasztékosabb
o sűrített kifejezésmódú, újításra törekvő
o képszerűség, eredetiség, megformáltság jellemzi
o motivált szavakat használ, több értelmezési lehetőségű; a poétikai funkció is
jellemző rá.
- a képszerűség eszközei: a szóképek vagy trópusok

1. A szóképek:
I. Hasonlóságon alapuló:
- metafora: hasonlóságon alapuló névátvitel, melyben az azonosító és az
azonosított közös jegyeire utalunk.
Fajtái:
o teljes alakú: az azonosító és az azonosított megléte jellemzi
Pl: „Kikelet a lyány, virág a szerelem"
o egytagú vagy egyszerű: az azonosított hiányzik
Pl: „Amott ül egy túzok magában"
- megszemélyesítés: a metafora egyik fajtája, hasonlósági névátvitel. Elvont
dolgot, élettelen tárgyat, természeti jelenséget ruház fel emberi
tulajdonságokkal, érzésekkel, cselekedetekkel.
Pl: „Énhozzám is benézett a karácson"
- allegória:
o elvont fogalomnak, erkölcsi eszmének egyszerű megszemélyesítése
vagy érzékelhető képben való ábrázolása (gondolati és érzelmi fogalom
egyesítése egy képben). Pl. Igazság, Béke
o vagy: folyamatosan kifejtett metafora a művön keresztül.
Pl.: Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

II. Hasonlóságon és érintkezésen alapuló:

- szinesztézia: a különböző érzékterületekhez tartozó képzetek összekapcsolása
egy képbe. Pl: „Lila dalra kelt egy nyakkendő”
- szimbólum (jelkép): gondolati tartalom kifejtése képben, ahol a kép az
uralkodó.Lényege a sejtetés, nem a megértés.
Pl: Ady Endre „Tűz” szimbóluma

III. Érintkezésen alapuló:

- metonímia (névcsere): két fogalom egymásra vonatkoztatása tér-idő-
anyagbeli, ok-okozati érintkezés alapján. Pl: asztalt bont, istenharagja
- szinekdoché (együttérzés, veleérzés): a metonímia azon fajtája, amely a rész-
egész, nem-faj felcserőlédéséből adódik
Pl: a hegy leve, 2000 lelkes falu, 11 fős csapat
 Nem szókép, de ezekhez kapcsolódó stiláris eszköz:
 hasonlat: egy hasonlított dolog és egy hasonló párhuzamba állítása a közös
jegy alapján a mint kötőszóval („Ritka, mint a fehér holló”)
 körülírás: más néven nevezés („Midőn ezt írtam tiszta volt az ég/zöld ág
virított a föld ormain" - Tavasz volt)
 eufemizmus: enyhébb kifejezésekkel a durvaságot elkerülő körülírás („élete
gyertyáját soknak eloltátok" ; „eltávozott az élők sorából")

2. Az alakzatok
 fogalma: a szó, a mondat, a szöveg nagyobb kifejezőerejét szolgáló eljárások;
A NYELVI ELRENDEZÉSEN ALAPUL, ezért ALAKzat, stilisztikai és
szövegösszetartó szerepük is van.
FAJTÁI:
 alliteráció (betűrím): a szó eleji hangzók összecsendülése („Bort, búzát, békességet")
 rím: a sorvégi hangzók összecsendülése (Egy - megérett a meggy)
 áthajlás (enjambement): a mondat és gondolat, ritmus folytatása a következő sorban:
 Két fajtája:
Lágy és szelíd áthajlás: nincs értelmi-érzelmi zökkenő a sorok között.
Éles áthajlás: a gondolat megtörése, s ezáltal értelmi-érzelmi kiemelése az új sor
elején
 cezúra: a versritmus megtörtsége, szünete, melynek jelentősége van.
Pl: „Bolond ki földre rogyván fölkél és újra lépked
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet”
 beszédszünet: általában három ponttal jelölt szerepe a hatáskeltés
„Most ... árva énekem, mi vagy te?”
 strófa (versszak): a versszöveg tagolódását szolgálja; a rövidebb általában élénkebb,
pergőbb; a hosszabbak epikusabbak, melankolikusabbak is lehetnek
 ISMÉTLÉS (két része van)
 Alaki erősítés: a szóalak azonos vagy továbbképzett formában ismétlődik
 egyszerű ismétlés: funkciója a nyomatékosítás pl „Jaj a hátam odavan”
 figura etimologica: szótőismétlés; „halálnak halálával halsz”; „szájról
szájra”
 Tartalmi erősítés
 halmozás: rokon értelmű szavak ismétlése („és pattog a bomba és röpked a
gránát”)
 felsorolás: nem rokon értelmű szavak ismétlése azonos mondatrészi szerepben
(Kenyeret, bort, sajtot vettem.)
 fokozás: ismétlés értelmi vagy érzelmi többlettel (ballag-megy-rohan;
szeretem- imádom)
 ellentét: az értelmi - érzelmi nyomatékosítás kedvéért szembeállított ellentétes
jelentésű szavak, gondolatok (Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.)
Két része van:
 paradoxon: látszólagos képtelenséget szemléltető ellentét („Te sem
haltál meg, népem nagy halottja!”)
 oximoron: egymást kizáró ellentét („forró hideg dadogása”)
 párhuzam: azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé
állítása („Szív és pohár tele búval, borral”)
Két része van:
 gondolatritmus: a gondolatok szabályozott ismétlődése a mondat
tagjainak párhuzama (Pl: 23. zsoltár)
 refrén: szavak, szószerkezetek, mondatok szabályos visszatérése a
versben („Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el”
 kihagyás: a sűrítés, az értelmi-érzelmi utalás eszköze
Pl: („…S hogy feljöve Márton, az oroszi pap”)
 inverzió (szórendcsere): nyomatékosító, utaló szerepű
(„Hazádnak rendületlenül / Légy híve, Ó magyar
Légy híve rendületlenül /hazádnak ó magyar”)
 kicsinyítés - túlzás: hatáskeltő-fokozó alakzat:
„A bánat? egy nagy oceán./S az öröm?/Az óceán kis gyöngye”
 vízió (látomás): nagyméretű, egymáshoz kapcsolódó képek sorozata („Vagy
jőni fog, ha jőni kell /A nagy szerű halál /Hol a temetkezés fölött /Egy ország
vérben áll”)