SZŰZ (Virgo)

Pedáns, leegyszerűsített lényében a legtitokzatosabb mélységek

élnek. Pasztellszínei fel nem tárt, intenzív színeket takarnak. De míg
rá nem talál saját rejtett tüzére, önmagán nem tudja végrehajtani a
nagy alkímiai operációt, amelyhez minden hozzá forduló keresőt
hozzásegít. Magas formanívón Lélekvezető, aki ismeri az Utat:
pszichológus, tanár, hermetikus filozófus. E fázis a szellemi fejlődés
elrendező állomása. Magasrendű Szűz-egyéniségnek itt
elemzőképessége mellett a teljes áttekintés tehetsége is birtokába
kerül. Mindent lát. Mindent ért. Semmivel és senkivel nem ütközik.
Az aranymetszet szimmetriája és egyensúlya hatja át. A közhelyes
külső hatásoktól éppannyira tartózkodik, mint a bonyolult, heveny
kilengésektől, bár egyiktől sem irtózik gyűlölködő puritanizmussal,
mert nem rejteget magában elfojtott vágyat utánuk.
Alacsony és közepes formanívón azonban a Szűz-típus hajlamos a
fiktív rendnek feláldozni a sablonokból kitörő, elementárisan
eredetit. Súlyosabb esetben neurotikus pedantériája elöli a
nagyvonalúságot, betegesen kicsinyessé válik. Mivel föld jel, benső
törvényei megmerevednek. Szokások rabjává lesz.
Lénye elszürkül, esetleg teljesen begubózik. De introverziója e
mélyebb fokozaton nem a gazdag intellektus befelé táguló
dinamizmusa, hanem sérült emigráció a külvilág statisztikai
rubrikákba nem kényszeríthető zűrzavarából. Önkéntes
száműzetésében azután külön világot épít maga köré fanatikusan
őrült rend-szertartásokból, amelyek hajszálnyi megváltoztatása
óriási ingerültséget vált ki belőle. Mivel a külvilágban minden
rendetlenségben, váratlan elmozdulások kataklizmájában forrong,
az ő íróasztalán, fiókjában és szekrényében semmi sem mozdulhat
el a helyéről.
Mindennek megvan a kijelölt, számozott pozíciója:
kényszerzubbonya.
A rendnek ez a görcsös ellenmozgása a rendetlenséggel eleve
kudarcra ítélt lázadás. A lázadás pedig a föld elem sötétségéből
gőzölgő félelem. Félelem az elmúlástól. Félelem a metamorfózistól,
amely valamennyi esetben halálküszöbökön át vezet.
Mindez csodaszerűen átalakul magasabb szellemi régiók ritkább,
fénytől ragyogó elemében. A rend geometriai sejtábrákat építő,
formarögzítő fanatizmusa a zseniális „rendező elv” tudatos
közvetítésévé változik. Ez a rend azonban már névadó, mágikusan
elrendező kötés és oldás. A merkúri elem mozgékonysága a
„háromszorosan hatalmas” Hermész világot átfogó víziójának
gondolati síkon történő haladásával párosul benne. Minden együtt
van a Nagy Mű befejezéséhez. Egyedül a tűz hiányzik. Mert a föld
szenvedélytüzeivel együtt hamvába hullt a Szentély égi tüze is.
A Szűz-egyéniség hosszú időn át próbálja megkerülni az újabb
tűzgyújtás szent aktusát. Fél a tűztől, irtózik tőle. Túl sok égési sebet
visel múltjában. Túlságosan ismeri a szenvedélyes örömök
következményeit. Tudattalanul emlékszik a fellobogó lángok ijesztő
árnyékára. Saját szentélyében ezért sokáig csak markírozza a
tűzszertartást, míg betegeit állandóan szikracsiholásra inspirálja. Ő
maga azonban inkább lemond egy csomó örömről, hogy elkerülje a
szenvedést.
Fut a szenvedés elől, noha nála jobban senki sem tudja, miért kell
a szenvedést vállalni. A halál létformájában az elodázás csak
megnöveli szenvedéshátralékát. Tisztában van azzal is, hogyan
lehet minden fájdalmat erővé átalakítani, még a szülőfájásokat is;
mégsem él saját kitűnő gyógyszerével. Ott tétovázik a filozófiai halál
és dimenziófeltámadás küszöbén, hő nélkül, hideg sötétségben
szunnyadó tégelye mellett: másoknak bölcsen, önmagának
tehetetlenül.
A pszichomágusnak ezt a tüzet kell meggyújtania a Szűz benső
szentélyében, s akkor egyszerre megelevenül az állókép: peregni
kezd a misztérium cselekménye, amely benne rejlett a dermedt
ábrában.
A tűz felélesztése legeredményesebb a koncentrált, okkult
dramatizálással, a szimbólumterápiával. Ehhez a páciens teljes
értékű együttműködése szükséges. A tüzet meg kell gyújtania
koncentrált erővel, mindhárom sík összehangolásával. Tehát az
együttesen felépített, jelképes rituálé folyamán a fizikai tüzet is fel
kell éleszteni, amely egyre növekvő lobogással csap át a
pszichomentális régiókba. Ott azonban a magasrendű Szűz-típusnak
tudatosítania kell a tűz egyéni lelki-szellemi tartalmát. Vagyis azt,
amit ez a láng benne felgyújt.
Tehát bizonyos érzések, inspirációk hevét, amelyektől eddig
szorongva elzárkózott. A képzelet nagyszerű és talán ijesztő
távlatokba világító lángolását. Mindezt azzal a személyes kötéseket
feladó, hallgatag merészséggel kell akarnia, amely tudása alapján
kétségtelenné teszi, hogy e kis, benső misztérium megérinti,
átrendezi sorsát is. Próbákat idéz fel, restanciák elintézését sürgeti,
új kapcsolatokat teremt.
A karma gondosan őrzött állóvize felkavarodik: de csak az kerül
felszínre benne, ami elintézetlenül önmagában rejtőzött. Amivel
előbb-utóbb mindenképpen szembe kellett néznie. A sorsalakítás
mágikus praxisában a páciens egész élete bonyolultabbá,
küzdelmesebbé válik; szokatlan örömök, különös fájdalmak
médiumává lesz. Intenzívebben, többet és mélyebben él, mint
eddig. Hamis nyugalma feláldozása árán olyan sorsáramok sodrába
kerül, amelyek órák alatt fényévnyi gyorsasággal juttatják célja felé.
Az alacsonyabb rendű Szűz-típus benső tüzét közvetett
módszerekkel sokkal nehezebb feléleszteni. Ilyen esetekben
rendszerint saját karmájának ura gondoskodik erős szenvedély- és
szenvedésprovokációkról, amelyek tűzvésze felégeti benne a
stagnáló matériasalakot.
A középregiszterű, de jó Merkúr szellemi mozgékonysága és
tudásszomja sok esetben sorserőszak nélkül is izgalmas spekulációk
felé terelhető. Ez az analitikus töprengés esetleg még nem villantja
fel az intuíció tüzét, de a Szűz-egyéniséget a Látás óriási
nosztalgiájával oltja be.
Ahol már tűzjel ég a Szűz-egyéniség aszcendensén (jel), ott
megtörtént a tűz fellobbantása. Ez annyit jelent, hogy benső
kozmosza kigyúlt, „lángban áll” a buddhai tűz-prédikáció
értelmében, és többé fel nem tarthatóan elhamvasztja a
mulandóságot. A Mű befejezése csak az időegység szempontjából
kérdéses, és egyedül a fizikai síkon. Akasa
szimbólumuniverzumában már olyan körfolyamatról van szó,
amely az elvetett magból kibontakozó növény, virág és gyümölcs
mozzanatait egységként mutatja.
A Szűz-pozitúra mindig valami hűvös, pasztellárnyalatú rendet
sugároz. A duplajelű Szűz-típus külseje jellegzetesen pedáns,
kényesen tiszta, és legtöbbször színtelen. Orra igen ritkán húsos,
ajka vékony, zárkózott vonalú, szenvedélytelen. Öltözködésében
kedveli a tompa színeket, különösen a hideg kéket és a szürkét.
Ideálja a rend.