"**&&&*&

120 VASÁRNAPI UISAG io. szám. 1919- 66. évfolyam.

é« teljes fogsorok -tömések, arany -búzás teljes érzéstelení­ DP. HEGEDŰS JAKAB
FOGAK ualpadlfe nélkül,
a gyökerek eltá­
volítása föloalegu
• •peciUliiU fog- ét szájbetegségekben.
FOG fogkoronak és
aranyhitlak. tar­
tós porcellán- és
aranytömések, tli éri Jótállással.
FOG téssel ; hasznavehetetlen,
régi fogsorokat átalakítok
Tidékiek egy nap alat*
kielégíttetnek. — Mérsékelt árak.
fogorvos, egyetemi orvostudor,
Első Fővárosi Fogorvosi Intézet, Budapest,
VII., Erzsébet-körűt 4 4 . sz. L emelet.

amilyen még
Hajnövesztő, nem létezett.
Rövid idő alatt dus hajat növeszt és meg­
akadályozza a hajhullást, megóvja a korai
őszűlést és az ősz hajaknak eredeti szinét
visszaadja. Egy hónap alatt fényes ered­
mény. Ára 15 é s 2 0 K. BOTÁR Z. REGINA
kozmetikai mfiintézete.
Budapest, VII., Erzsébet-korút 34. I. em.
Arczápoláa, arczgőzöléa és villanymasszás egész nap.
Mikép leszek erős és egészséges?
Aki érzi, hogy egészsége nincs rendben, hogy szervezete
nem működik kielégítően, akit az ideggyengeség külön­
bőzé szenvedései gyötörnek, megtalálja a gyógyulás,
erősödés biztos útját Kérje tehát ingyen és bérmentve
a «Mikép leszek erős és egészséges?' cimü könyvet és
a Nutrigén idegtápszerből kostolópróbát a NUTRIGÉN-
vánalattól, Budapest, VII., Kertész-utcza 50/33.

Ha igazán kellemesen akar mulatni,

hozassa m e g a m o s t l e g ú j a b b a n megjelent

„Djoúrl telefonul"
HtMim-cHm
a főrangú hö!gyek kedvencz szépítő szere, az
czimü^kétoldalas,

Ára: H a t [darab
tréfás,

ócska,
kaczagtató"

lejátszott

lemezen ugyancsak [ megkaczagtatja hallgatóit. Elejétől

hanglemezt.

hanglemez.
E z e n lemez pénzért n e m kapható. — jTJjvári Károly ezen
egész világon el van terjedve. Páratlan hatása, SZERKESZTŐ
v é g i g holtra nevettető t K i z á r ó l a g c s a k i s
szerene-és összeállításiban rejlik, a bőr azonnal
felveszi és kiváló hatása pár óra lefolyása alatt
11. SZÁM. 1919. (66. ÉVFOLYAM.) H O I T S Y P Á L BUDAPEST, MÁRCZIUS HÓ 16.
észlelhető. Mivel a Margit-orémet ntánozzák és Egészévre_ __ 4« 8o .. — korona.
hamisítják, tessék eredeti védjegygyei ellátott
dobozt elfogadni, mert osak ilyen készítményért
vállal a készítő mindennemű felelősséget.
Szerkesztőségi
Kiadóhivatal:
iroda: TV. Vármegye-utcza 11.
TV. E g y e t e m - u t c z a 4 .
Egyes szám
ára 1 Kor.
Előfizet
I i^geszevre
Félévre _ _
— Korona.
2 * . — korona.
Negyedévre _ 1 3 . — korona.
Külföldi előfizetésekhez a postailag m e g ­
állapított viteldíj is csatolandó.

WÁGMEK
A Margit-oréme ártalmatlan, zsírtalan vegytiszta
készítmény, a mely a külföldön nagy fettfinést
keltett. — Ara kis tégely 4 K, nagy tégely 8 K.
Margü-tzappan 6.80 kor. Margit-pouder 3.— kor.
Gyártja:
FÖLDES KELEMEN laboratóriuma, Aradon.
Kapható mlaaea lyegytárbaa, Illatszer- • drogu-iztsttu. Hangszeráruházában

Budapest, VIII., József-körút 15. sz.

Fiók: Ráday-ntcza 18. sz. alatt
Megjelent a T e l e f o n : J ó z s e f 35—92.
Ó v á s ! F i g y e l j e n a 1 W Á G N E K 1 névre, h o g y i n a s h o z
LA HONGRIE REPÜBLICAINE be n e tévedjen. B e s z é l ő g é p e k 2 0 0 — 1 5 O 0 k o r o n á i g .
(Qaairiérnc a n n é e d e l a Jievue F r a n c * .Hongroise). Árjegyzék ingyen.

Előfizetési ár egy érre 40 K, fél évre 20 K.

Előfizetéseket elfogad a szerkesztőség :
felYétetnek a
Budapest, IV., Semmelweiss-u. 4. HirílfltflQOk kiadóhivatalban,
(Blockner hirdetési iroda) é s S z e g e d , Pallavicini-u. 5.
Budapest, IV., Egyetem-utca 4.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a
Szölöoltványok,
Gyümölcsfák. KULTÚRA É S T U D O M Á N Y !
Díszfenyők. új kötete:

Delaware, N o a e h , Százszoros, Othello, H e r b e m o n t Lés

m i s direkttermő, továbbá európai é s amerikai s i m a é s
gyökeres veséző k legolcsóbb árban é s legjobb m i n ő s é g b e n FAGUET EMIL
beszerezhető. Egy darab gyümölcsfa é s díszfanyő 3 k o r .

Képes á r j e g y z é k ingyen I

SZŰCS R,T. Szölötelepe, BIHAROIÖSZEG,

Gyermekeknek erotorka f I
A KONTÁRSÁG KULTUSZA
legbiztosabb szer váltó­
láz hideglelés és szamár­
köhögés ellen a m a g y a r
mM Fordította és jegyzetekkel kisérte]
S Z Á N T H Ó G Y U Ü A dr.
orvosok által 4 0 arany­
n y a l jutalmazott

Hoiűyay világhírfi A nagyhírű franczia7szocziológus|kritikai,

Chinin- szocziálpolitikai és erkölcsbölcsészeti könyve
cznkorkája
4a Ára kötve IO%> felárral 8 K 80 f
Chinin-
csokoládéja. A FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA
Nem keserű és így
g y e r m e k e k szívesen
veszik. Millénluml nagy
éremmel . kitűntetve és Kapható minden gyógyszertár­ A FELSŐ BUDAPESTI KAMARAZSILIP A KÖZPONTI VILLAMOS BERENDEZÉSŰ KAPCSOLÓHÁZZAL.
törvényesen védve.
A valódi kémttmáaj MOIU-
ban. —, Készíti a feltaláló : Kapható minden könyvkereskedésben.
M^ópulniia A SOROKSÁRI DUNA-ÁG SZABÁLYOZÁSÁNAK ÉPÍTKEZÉSE.
Rozsnyay M. névaláírása BOÍSüTHy H á t y á S gYÓgTSÍ
' " * ' " » « ' • Aradon, S;
¥ ad tág-tér.
 122
SZEGEDI EMMA, SZÍNÉSZNŐ.
— N e nézze őket, nagyságos asszonyom, —
m o n d t a a komikus. — Szomorú l á t v á n y ez.
Ilyenkor mindig elszégyellem magam. Tessék,
ez itt a mélyen tisztelt publikum. A l á t v á n y
nem nagyon biztató.
— Ugyan, Hajabács, nézze csak, elég szép
házunk lesz erre az ócska darabra. Jó közön*
ség ez!
— Tessék csak sorra szemügyre venni őket.
Ostoba, együgyű közönség. M á s t mondani
róla nem lehet. íme az intelligenczia, kézit
csókolom, ez az, itt előttünk, az első sorok*
b a n . Parancsoljon : a.kitűnő polgármester úr,
meg a tanácsos urak, az a kövér ott, az a
hentesképű, bizonyosan a kulturtanácsnok,
m e r t van á m ilyen is ; meg a doktor urak,
meg a gyógyszerész úr, a tanár urak és ké¬
rem, a fele se tréfa, a szerkesztő úr, no meg
a tűzoltóparancsnok és a rendőrkapitány, a
kereskedővilág színejava, persze, meg a sze*
gény hivatalnokok és a diákok, hazám vi¬
rága, és h á t u l : cselédség, népség és ha van,
katonaság. Sírni lehet! S a legszomorúbb te¬
remtések ebben a szálában mi vagyunk, ké¬
r e m alázatosan, mi vándorkomédiások, kócz¬
evők, csepűrágók, a kik' megteszünk minden
lehetségest és lehetetlent! hogy kivívjuk en¬
nek a mélyen tisztelt publikumnak igen be¬
cses tetszését. Milyen boldogság, ha a nagy
jelenet s a felvonás u t á n ez a mindenféle és
¬fajta tenyér összeverődik és „felzúg a t a p s " .
M i meg itt állunk a nyílt színen és hajlon¬
gunk és mosolygunk és néha ráteszszük a ke*
zünket érzelmesen a szívünkre, hogy az egész
még szebb legyen! Mégis csak különös fog¬
lalkozás ez, kérem szeretettel!
— IMi lelte, Hajabács? Miért ilyen epés?
— Mindig ilyen vagyok, nagyságos asz¬
szonyom, d e nem nyilatkozom, hallgatok.
M o s t azonban rámjött a beszélhetnék. Mél¬
tóztatik tudni . . .
Az ügyelő harmadszor csengetett. Az igaz¬
gató — ifjú Rákóczi Ferencz — fölsietett a
színpadra és itt is, ott is talált gyorsan iga¬
zítani valót. A színpadon most csak azok
m a r a d t a k , a kik'kezdik a jelenetet; a többiek
lementek.
I zoga szék, színház és mégis . . .
*A nézőtéren elhallgatott a zsibongás. Ne*
h á n y izgatott ember idegesen pisszegett. Ké*
sőn jöttek siettek a helyükre. Széktologatás,
mormogás ; csend. A terem elsötétül. Min*
denki a színpadra néz. Az ócska bársony*
függöny lomhán megmozdul, egyszerre csak
széjjelválik. A szerény színházi fölszerelés
vászonra festett, elnyűtt kertje ezúttal a
prágai jezsuita kolostor kertjét ábrázolja.
Hogy a h á t t é r függönyén nyoma sincsen az
előírt épületnek, az nem b a j , nem hiányzik
ez senkinek.
A színen megható önzetlen b a r á t s á g bon*
togatta finom hajtásait, az ifjú Lehmann és
az ifjú Rákóczi sugdolóztak s rejtegették
ábrándjaikat a gonosz hatalom előtt. Páter
Knittelius közeledett. Különös, félig ravasz,
félig bárgyú arczán furcsa indulatok játszot¬
t a k bújósdit. Halk mormogás suhant végig a
'nézőtéren, a közönség megérezte, hogy i t t
most feltűnt egy ember. A szája állása, a
szavak "vontatása, a szeme pillantása, a feje
alázatos tartása, az ujjak különös "egymásba
fonódása, mindez hiteles igazságként állította
oda ezt a papot, a ki iparkodásaiban kérlel*
hetetlen és veszedelmes, eredményeiben m e d d ő
és mulatságos volt. A helyzetet 'aláfütötte a
jövőjét féltő és érte küzdő ifjú fejedelmi sarj
megdöbbentő képmutatása és "az ifjú ellen
szőtt fondorkodás kegyetlen t e r v e .
A függöny összecsapódott. A közönség tap*
solt. Rákóczi, Lehmann, Kolonits, és kellet*
lenül, Knittelius megjelentek a függöny előtt
és megköszönték a tapsokat.
Ezalatt a színpadon gyorsan díszítettek.
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 11. szám 1919. 66. évfolyam. 11. szám. 1919. 66. évfolyam.
^ M A M A P I UISÁG. 123
volt az arcza is, kérem, meg a haja is, jól
megnéztem, a szeme is, minden egészen más
v o l t ; l á t t a m , h á t csak megismertem volna a
tekintetes asszonyt !
E m m a meg volt elégedve ezzel a sikerrel.
Leült az asztalhoz és kezdte kibontogatni a
papírból a sonkát.
REGÉNY. IRTA MOLY TAMÁS. — Gyorsan Maris, hozza a nagyságos asz*
(Folytatás.) szony vacsoráját! Tessék kérem egy perczig
várni, félre t e t t ü k a vacsoráját, ha meg tet¬
szik e n g e d n i . . .
A kertdíszlet eltűnt, helyébe egy terem ko¬ vei. M á r nem a szerencsétlen anya, nem M a r i kisietett a konyhába.
p o t t díszleteit állították. A bútorzat három az ő alakja, viselkedése, nézése, mozgása. — G o n d o s k o d t a m már a vacsorámról, —
rozoga szék. Az ügyelő megnézte, helyükön Kedvesen m o s o l y o g ; odasúgja a mellette szabadkozott E m m a .
vannak¬e a szereplők. A változással elkészül¬ álló komikusnak : . — M i is gondoskodtunk, kérem és tessék
tek. Az ügyelő élesen csöngetett. A néző* — Ügy¬e, kedves b a r á t o m , ezek nem is elfogyasztani, mert ha a néni nem akarja
téren a közönség elcsendesedett. A függöny olyan csúnya, nevetséges, lenézni való em¬ megenni, s a papa ezt megtudja, én kapok ki.
szétlebbent. A bevezető jelenetek gyorsan berek. Hozzánk tartoznak, m e g h ó d í t o t t u k — Akkor i n k á b b megeszem. Barátaimért
leperegtek. Az ifjú Rákóczi felsóhajt, fohász¬ őket. ü szívesen áldozom föl magainat! — Emma*
kodik, fél, remeg, tudja, hogy a mi a követ* A függöny összecsapódik. A közönség tom* nak jól esett ez a gondoskodás, meg is volt
kező perezben történni fog, ez a viszontlátás bol, zajong, beszél, vidám, boldog. Az ar¬ h a t v a egy kicsit, azért nevetett.
gonosz kelepcze s reszket a kínszenvedéstől, ezokon ragyogás, nevetés, lelkesedés. Az Vacsora u t á n bementek a szobájukba.
mely ő reá vár s a nagy fájdalomtól, melyet emberek magyarázzák egymásnak a n e m v á r t — M o s t mit csinálunk? - kérdezte Etelka.
imádott anyjának kell okoznia. nagy szenzácziót, melynek tanúi voltak. Alig — T e csak feküdj le, kis lányom, nékem
Az ajtó nyílik. Keretében megáll a nemes t u d n a k megnyugodni. még dolgom van.
hölgy. Sötét tűzzel szegeződik szeme a fiára. Emma lemegy a színpadról, az öltözőbe — Segítsek?
Az orrczimpája, az álla reszket a felindulás* megy, a helyére. Leveti a hősnő bársony* — Köszönöm, ezt a m u n k á t nekem magam*
tói. A szája kinyílik, de hang nem jő ki rajta. kosztümjét, leveszi fejéről a fekete p a r ó k á t . nak kell elvégezni. Feküdj csak le és aludj.
Két kezét, hófehér fáradt galambok, szívére M a g á r a ölti a fésülködő¬köpenyt, lekeni ar¬ Etelka lefeküdt és úgy nézte, hogy Emma
szorítja. N e m szól, nem tud szólani. Sír czáról a f e s t é k e t ; kibontja letüzdelt h a j á t mit csinál.
benne a lélek. Villogó sötét szeme elborul. és megfésülködik. Megmosdik. Gondosan, A WEIMARI SZÍNHÁZ, MELYBEN A NÉMET NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSEZIK.
A színésznő kezdte elrakni a holmiját.
Kissé megtántorodik. Kebeléről a két ga¬ rendesen visszarakja holmiját a kosárba. Kivette a kosárból a r u h á t , a bársonyezipőt,
lamb hirtelen széjjelröppen. Két karját széj* A színpadon t o v á b b játszszák a d a r a b o t . Ko¬ maskodott a társulaton, magával ragadta az
mindegyik darabbal kiment az u d v a r r a és A színházban volt Etelka is, a fráuleinnal.
jeltárja. S mint hirtelen hasított sebből a pognak az ajtón. Maris jön. Emma felöltözött. eleinte közönyös, egykedvű p a r t n e r e k e t ; kény¬
kikefélte, a szobában megnézte, rendben van¬e, Tágranyílt szemmel nézte, mi megy végbe a
vér, szájából fakad a szó s a hangja remeg — No, M a r i s , szép volt? T e t s z e t t ? . . szerítette őket, hogy komolyan vegyék a szín*
s b e a k a s z t o t t a a r u h á t a szekrénybe, a czipőt, színpadon. Szeretett volna mindent megérteni,
örömében, fájdalmában s odaszökik az ifjú Fogja csak, fiam, a kosarat, m e h e t ü n k . p a d o t s játszszanak, a milyen jól csak tudnak.
harisnyát a helyére t e t t e . Rendbe hozta a de nem kérdezett a fráuleintől semmit. A mi*
reszkető szívébe : A színpadról behallatszik a beszéd. Az öl* Elhitető ereje a közönséget is leigázta. T u d á s a
festékes ládáját. M i n d e n t pontosan elrakott. kor felzúgott a taps, boldog volt és büszke, a
— Fiam! tözőben most csak Csapó Manczi van. E m m a nagyszerű hatásokat váltott ki a szerepből,
Etelka elaludt. mikor látta, hogy az ő barátnőjét ünnepli a
— A n y á m ! . . . — kél nyomába a sóhaj. elköszön : t e m p e r a m e n t u m a teljesen hatalmába vette a
E m m a levetkőzött, m e g m o s d o t t ; fölvette közönség. 0 maga nem tapsolt, nem kiáltotta
A fiú odarohan anyja kebelére. Átölelve tart* — Jó éjt, jó mulatást. a hálóköntösét, leült az asztalhoz, s hozzá* nézőket. Egységes tömeggé gyúrta a nézó'¬
ják egymást görcsösen, fájó szeretettel, azzal annak az édes asszonynak a nevét — ó milyen
— Jó éjt, nagysád ; önnek jó, már végzett fogott a „ K í s é r t e t e k " tanulmányozásához. téren levő mintegy kétszázötven embert, s a
a gyönyörű erővel, hogy őket elszakítani és szép sikere volt. Meg lehet elégedve. szép volt azokban a drága pompás r u h á k b a n !
Lassan, figyelmesen olvasott. Kereste az egyes közönség vele élte át a szép, ifjú Fedora her¬
egymástól nem tudja soha többé senki és — de felállt a helyéről s úgy nézett körül a
E m m a kisiet az utczára. A közönség benn mondatok okait, elképzelte az embereket, a czegasszony különös történetét.
semmiféle ereje ennek a h i t v á n y , gaz élet* van a színházban. N e m találkozik senkivel. teremben lángoló szemmel és ragyogott boldog
kik i t t egymással beszélnek, s l á t o t t egy szo* A negyedik felvonásnak is vége volt. A kö¬ örömében és megittasult a siker gyönyörű*
n e k ! Sírnak. Maris elmondja, hogy mit l á t o t t és nagyon b á t , l á t t a a kerti szobát, a hol lejátszódik zönség a helyén m a r a d t némán, meghatottan. ségétől.
A nézőtér, mely ezt dermedten nézte, meg¬ dicséri azt a szép naccságát, a ki olyan szo* egy szerencsétlen asszony könyörtelen tragé* A hölgyek sírtak s a könnyeiket törülték, az
mozdul. A feszültség¬leigázta lélekzet kisza¬ Soványan, kesernyés arczczal, keskenyre
morú volt s hiába jött a fiáért ; sajnálja, diája. N e m lehet a rossz¬sors elől menekülni? urak fújták az o r r u k a t . A függönyre néztek.
badulván, fájó sóhajjá olvad. A szájak re¬ szorított szájjal ült mellette a fráulein ; hideg
hogy nem nézhette tovább a d a r a b o t . Bizony Végig kell élni, végig kell szenvedni némán, A függöny nem mozdult. Felzúgott a taps.
TYiegfíek. A szeme~kbé könny szoklkT ÁTfezek fitymáló szemmel nézte a szálló „ n a g y " ter*
szívesen ott m a r a d t volna még. Azt a szo* türelmesen, engedelmesen, megadással azt a A tömeg kiabált, ordított ; meg lehetett érteni :
zsebkendőt húznak elő s az ujjak idegesen mének kopott falait, a vidéki közönséget, a
morú naccságát szerette volna még látni. sok rosszat, a mi az embert életében éri? „Szegedi! Szegedi!" A függöny szétvált. —
remegnek. Szipákolás. Némelyek nagyot nyel¬ hevenyészett színpadot, az ócska, rossz dísz le*
Nemcsak a M a r i s volt ezzel így. Á közönség N e m lehet vele szembeszállani? nem lehet A színésznő a színen állt, lenézett a terembe,
nek, szólnának, mondanának valami tréfᬠtekét, a színészeket, a kik hiába öltöttek frak*
jó része nem ismerte ezt a darabot s feszülten ellene küzdeni? N e m lehet előle megszaladni? a tapsoló emberekre, mosolygott és csöndes
sat, mert szégyellik a könnyüket, de nem kot, meg uszályos estélyi toalettet, meg*
várta, mikor lép Zrínyi Ilona újra a színre. nincsen menekülés? Összeomlik minden és főhajtással köszönte meg a fel¬felzúgó tap*
t u d n a k szólani. A t o r k u k a t fojtogatja a most maradtak szegény vándorkomédiásoknak, ő
És mert Zrinyi Ilona már nem jött többé, hiába éli végig az ember örömtelen, h i t v á n y sokat. Még most is el volt telve a szomorú
átélt apró örökkévalóság minden öröme, bᬠmár ezt otthon tudta, a mikor közölték vele,
a várakozók úgy érezték, hogy csalódtak, életét, mindig csak a komisz, gyalázatos, alá* történettel, a mikor egy fiatal teremtés, a ki
nata, megrázó ereje. Egymásra néznek és hogy este színházba kell mennie Etelkával.
vártak még valamire, a mi nem ment telje* való elemek diadalmaskodnak? ők az erő* azt hiszi, hogy a boldogsága összeomlott, vá¬
elérzékenyülten mosolyognak. Persze : játék, (Folytatása következik).
sedésbe. Az est sikere megcsappant, a hangulat sebbek? ratlanúl reá talál, s rövid, álomszerű boldog*
összetákolt színpad,' ócska díszlet, három ro¬ leromlott, Zrinyi Ilonát is elfelejtették. ságáért ifjú életével fizet . . . Kieszelt, szín*
N e m olvasott t o v á b b . Fejét két kezével
padra fortélyosan kikészített, hatásokra ki* ÉJJEL.
összeszorította. Minek ez? Hogyan tapsolt
A színpadra figyelnek. Megindul az ifjú A Borbáth¬házban nagy volt a csend, mintha élezett történet — de talán ez mégis így van,
ma ez az új, ismeretlen közönség! Zúgott a
játéka, a ki ellenáll anyja kérésének és vissza* már mindenki pihenni tért volna. M a r i s be* ilyen gonosz történetek végbemennek valóban. Hányan vagyunk, testvér, hányan :
t e r e m ! Vállat vont. H á t a z t á n ? mit ér v e l e ? E zord téli éjszakákban,
utasítja a hőslelkű asszony lángoló szavait. vitte a kosarat E m m a szobájába. Etelka még M é g rezgett benne a meghatottság szomorú
N e m kell gondolkodni. Lefeküdni, pihenni, Kiket elkerül az álom.
Az anya vergődik, borzasztóan szenved, szem¬ fönn volt, az ebédlőben ült, a terített asztal* emberi sorsok felett. A színen maradtak a
aludni és nem álmodni! Reggel próba, délután S hánykolódva gyűrött ágyon
látomást vénül, hét tőr járja át fájdalmas nál és olvasott. A mint E m m a a szobába lépett, többiek is, a kik vele játszották a felvonást,
készülni az esti előadásra, este játszani ; Ráz a láz — meleg-hideg —
szívét. G a z d a g volt virágzó reményekkel, a a kisleány felugrott és hozzásietett. E m m a így kívánta.
azután mindent elrakni, tanulni, készülni, S megfeszül minden ideg . . .
mikor ide belépett s rajongva imádott gyér* — De örülök, hogy már h a z a j ö t t ! Az elő¬ A közönség csak az ő nevét zúgta. N e m
dolgozni, dolgozni, minek, m i n e k ? ! . . . Es sóhajtunk és nyöszörgünk,
meke helyett idegen gondolkodású, idegen adásnak már vége? t u d t a k betelni v e l e : „Szegedi! Szegedi!" Imádkozunk, átkot dörgünk . . .
érzésű ifjú felel meg nem értőn, hidegen az És enyhülést nem bir adni
— M é g játszanak, de én már végeztem. Tapsoltak még, de a függöny már nem nyílt
a n y á n a k . Éles karmaival az őrület kezdi Nékem ma este már nincsen dolgom a darab* III. És nem akar megvirradni
széjjel. A nézőtér lecsöndesedett; az emberek
marczangolni az anya agyvelejét, szava jaj¬ b a n , t e h á t h a z a j ö t t e m . Gyehennás zord éjjelünk.
lassan t á v o z t a k . A szálló előtt, a téren, kisebb¬
kiáltás, véresen röppen ki szájából és h i á b a ! M á s n a p „ F e d o r a " került színre. Este holtfárdtan fekszünk
— De k á r ! ha t u d t u k volna, hogy ilyen nagyobb csoportok verődtek össze — szép
A fiú ott áll vele szemben, meg nem értőn, korán jön, v á r t u n k volna a vacsorával. Most sem voltak többen a nézőtéren, mint tiszta őszi este volt, a sötétkék égen hidegen S még fáradtabb lelkűnk-testünk
mozdulatlan arczczal, csak fogával marja az az előző este. Széksorok maradtak üresen. — Reggel, mikor fölkelünk.
— Van vacsorám, meg is eszem mingyárt, ragyogtak a csillagok, fehéren fénylett a hold S hány testvérünk, oh jaj, hány van :
ajkát, hogy még egy hangja se legyen árulója mert bizony megéheztem. Az igazgató kedvetlen v o l t ; bánta, hogy el* sarlója — mert az emberek beszélni akartak,
az emberfölötti megkínoztatásnak, melyet E zord téli éjszakákban
Maris kijött a szomszéd szobából. jött ebbe a városkába; okosabban t e t t e volna, el akarták mondani egymásnak, hogy most, Fejét lehajtni hova.
végigszenved. A szerencsétlen anya sikoltása : ha az előbbi helyükön marad s vár, míg igazán az imént, néhány elröppent órán t é l ü l milyen
— H á t maga hol járt, M a r i s ? — kérdezte Kinek nincs már otthona . . .
„ M e g h a l t ! Nekem nincs fiam!" Etelka. jó város akad. A mint lesz hová menni — csodálatos, izgató és izgalmas eseményeknek — Egyik búv-helyet keres,
mint vad kegyetlen kéz markolt bele a kö¬ — A színházban voltam, k a p t a m jegyet a k á r h o v á ! — továbbviszi innen a társulatát, voltak tanúi. És csordultig voltak lelkes dicsé¬ Mást kinoz bot és deres.
zönség szívébe. *Az emberek hangosan fel* a tekintetes asszonytól. nem játszsza le még a tervbe vett két hetet retekkel. Dicsérték a művésznő szépségét, cso¬ Egyik börtön vaczkán senyved.
csuklottak, a mikor^Zrinyi Ilona, a kit a sem, el innen, el! N e m kell itt színház, ezek* dálatos lelkes játékát, gyönyörű ruháit ; fel* Mást emberszörny-dúvad kerget.
— M i t l á t o t t ? Szép volt? L á t t a a nagy*
kétségbeesés fúriái űznek, elrohant, halálra nek! . . . idézték minden lépését, mozdulatát, s nem Egyik lelki-guzsba kötve,
ságos asszonyt játszani? Másik szembe-szivbeköpve.
sebzetten, meghalni. A közönség csakhamar az előadás hatása t u d t a k betelni véle. Büszkék voltak reá és
— Gyönyörű volt, de a tekintetes asszonyt Egyik — harmatos lánysága
Még n é h á n y ' s z ó és a függöny összecsapó* nem l á t t a m , nem került elő. alatt állott. Senki sem látta már, hogy a rajongtak érte. A kik úgy tervezték volt, hogy
Bimbójában törve sárba . . .
dik. A teremben kigyúlnak a lámpák. Az "*— Dehogy is n e m ! 0 volt a Rákóczi Fe¬ színpad elszomorítóan szegényes — nagyon színház után hazamennek, most a vendéglőbe Másik — anya . . . Toll nem birja
emberek némák, mozdulatlanok. így ülnek rencz édesanyja. tértek, vagy a kávéházba mentek, hogy még
valószínű, hogy az előkelő orosz gróf dolgozó* Pokla kínját hogy leírja . . .
majdnem egy perczig. Csönd. N e m néznek- beszélhessenek a mai gyönyörű estéről. Lelkes
— Ö¬e? — M a r i s ránézett E m m á r a ; r á z t a szobája nem volt ilyen — és nem b á n t o t t már
egymásra ; felsóhajtanak. Valaki, végre! össze* a fejét, nagyot nevetett. — N e m ő volt az, urak elhatározták, hogy megkérik az igazgatót, . . . Behunyjuk könnyes szemünket,
senkit, hogy a díszletek gyűröttek, ócskák,
üti a tenyerét. A varázs megtörik. T a p s * kérem, a kisasszony bolonddá akar t a r t a n i . tűzze ki a darabot újra, minél előbb. N a g y Csitítjuk lázas szivünket.
siralmasak. Elhittek mindent, a mi a színen
orkán kél a n y o m á b a n . A kik m á r tudják a ünneplést terveztek. Voltak, a kik bátran ki* Idézünk földet, eget,
Én tudom, mert l á t t a m . Az egészen más volt. végbement. M e r t az előadás jó volt. A színé* Kiáltunk a süket éjbe :
szereplők neveit, k i á l t j á k : Szegedi! Szegedi! *"•— Persze, hogy más volt, — magyarázta szék t u d t á k a szerepeiket; a párbeszédek nagy* jelentették, hogy ilyen előadást Pesten is rit*
Üvöltenek. A többi is o r d í t : Éljen! Éljen! Etelka, — hiszen más ruha volt rajta, o t t kán látni és nincs a fővárosban művésznő, — Van-e Isten még az égbe'
szerűen peregtek ; mindegyik szereplő tiszta* S földön emberbecsület?
A függönyt széjjelhuzzák. A színen állanak van minden a kosárban, így nem m e h e t e t t ban volt a feladatával, s a mit rábíztak, a ki ezt a szerepet jobban, szebben, meg*
az ifjú Rákóczi, Zrínyi Ilona, Knittelius, ki a színpadra. meg is csinálta ; a jelenetek lüktettek. h a t ó b b a n , nagyszerűbben tudná eljátszani. És nincs, nincs, nincs felelet...
Kolonits. Az asszony csöndesen lehajtott fő* — Nemcsak a ruhája volt más, de más Őszinte játékával Szegedi E m m a diadal* (1919 február.) Lampérth Géza

124
A GYŐZELEM MŰVÉSZETE.
A győzelem művészete, immáron látnivaló,
nem csupán a hadvezérek köteles virtusa.
Nekik mindenesetre érteniök kell ehhez a
művészethez. De a háború utolsó fölvonása
csak első fölvonása a békecsinálásnak, a
melyért a háború folyt és külön geníalitás
az, a mi a nyereséges háborúból nyereséges
békét is tud csinálni. Olyat, a melyik a győ*
zelmet nem teszi egy tragédia magjává a
nyertes portáján, mint a hogyan azzá tette
az 187i»iki békekötés a diadalmas Német*
ország számára. Se Elszász, se az öt mii*
liárdos hadisarcz összes kamataival együtt
meg nem érte a boldogtalan birodalomnak
azt, a mit nem egészen egy félszázad múlva
ime fizetnie kell érte. Japán vagy másfél év*
tizeddel ezeló'tt szárazon és vizén rettenete*
sen megverte Oroszországot és nem járt rósz*
szül azzal a „siralmas" békével, a melynek
Szentpétervárott sokkal jobban örültek, mint
Tokióban, a hol lázadoztak miatta.
Az egyes embernél is az okosság próbája,
hogy mennyit egyék, mikor a terített asztal
sokkal többet is kínál az elégnél. Az entente
a legválságosabb pillanatokban is folyton
hirdette a győzelme bizonyosságát és, mint
kiderült, volt is alapos oka erre a meggyőző*
désére. De ez a bizonyosság egyben minden
mentségről való lemondást is jelent azzal a
számonkéréssel szemben : elkészült*e a győz*
tes háború befejezésének tervével? Meg*
csinálta-e a béke programmját, a melyet
majdan diktálnia kellett és a melyről el*
árult, sőt folyton hirdetett annyit, hogy a
háború rémét örökre elűzi az emberiség vi»
Iágából? A melyik nem a győztes fél új
konfliktusok feltételeivel terhes békéje lesz,
hanem az abszolút béke, egy olyan állapot,
a melynek a fenntartását, zavartalanságát és
sértetlenségét féltett kincsének érzi az egész
megnyugodott emberiség.
Idő egy ilyen békeakta megfogalmazására,
az emberiség boldogságának kodifikálására,
sajnos, több volt, mint kívánatos. A háború
ebben a tekintetben a kezére járt a jóknak
és a bölcseknek. Több esztendeig t a r t o t t ,
mint a hány hónapot a hozzáértőit jósoltak
neki, de mikor az utolsó ágyúlövés is elhang*
zott és a háború véget ért tökéletesen úgy,
vagy még tökéletesebben úgy, a hogy volt
ellenségeink matematikusai kiszámították,
hónapok multán se látjuk azt a remekművet,
a melynek varasában és Ígéretében össze nem
törött fegyverünket letettük és zászlónkat
összecsavartuk.
Ellenben látnun k kell ,'mást.' Látnunk kell,
hogy Wilsonnak azokért az elvekért, a me>
kéknek gyakorlati alkalmazása plaitsibilissé
tette a folyton hirdetett boldogabb, mcgváU
t o t t kor elkövetkezését, nehéz és igen Rétes
CLEMENCEAU AUTOMOBILJA. MELYBEN A MERÉNYLETKOR ÜLT (AZ AUTÓ AJTAJÁN X JELLEL MEGJELÖLT HELY FÖLÖTT LÁTHATÓ AZ ÜVEGTÁBLÁN A GOLYÓ HELYE)
ÉS COTTTN, A CLEMENCEAU ELLENI MERÉNYLET TETTESE
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
AOOR GUSZTÁV, A SVAJCZI KÖZTÁRSASÁG Új ELNÖKE.
csatát kell vívnia nem velünk, az egykori
ellenséggel, hanem a saját szövetségeseivel.
És pedig nem abban az irányban, hogy a
műve tökéletesebbé váljon hanem azért,
hogy egyáltalában megmaradhasson belőle
valami.
M i t mond ez? A leghangosabban egyet.
Azt, hogy ellenségeink már összes erőik tel*
jes megszervezettségében is el voltak ugyan
készülve a bármi áron is kivívandó győze*
lemre, de nem voltak elkészülve a békére.
Programmjaik a majdan diktálandó békére
igenis voltak : de programmjuk nem volt.
Ennek a megalkotását a diadal utánra hagy*
ták. Még pedig, mind nyilvánvalóbb lesz,
nem csupán az idő hiányából, sőt a leg-
kevésbbé ezen az okon. De visszatartotta
őket ennek a témának a megbeszélésétől az
jodalom, hogy egységük megbomlik és
talán egymással is szembe kerülnek, még
mielőtt a közös ellenség kezéből kicsavarták
a fegyvert. A győzelem múlhatatlan előfel*
tétele volt a békének, de a béke feltételei, a
hogyan külön-külön elképzelték, sőt meg is
állapították, végzetes veszedelmévé válhattak
volna a győzelemnek. Ez az elemi magyaré*
zata annak, hogy a szövetségesek, a mint a
végleges diadalt megkapják, nem az ellenség*
gel kezdik meg az alkudozást, hanem szinte
hermetikusan elzárkózva, egymással ülnek
le tárgyalni és folytatnak egymással olyan
izgalmas, nehéz, keserű, feszült és éles ta­
nácskozást, a melynek párját a történelem
11. w l m . 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI U1SAG. 125
11. szám. 1919. 66. évfolyam.
alig ismeri. Proklamálják a háború folyamán
egymással, mint külön érdekeltséggel kötött
titkos szerződések érvénytelenítését, de ez
se elég annak a megakadályozására, hogy az
együtt harczolt és együtt győzött szövetség
tagjai : csehek és lengyelek, jugoszlávok és
olaszok már a testvéri megbeszélés napjaiban
lövészárkokat ne ássanak egymás ellen és
kezüket a fegyver ravaszán tartva nézzenek
farkasszemet.
Hogy a helyzet ilyen : az nem érthetetlen.
Ne feledjük el, hogy az entente a maga iga*
zán legyőzhetetlen végső kialakultságában
egy hosszú és viszontagságos folyamat, egy
szakadatlan és sokszor kétségbeesett tobor*
zás eredménye. Számbeli túlsúlya megvan
már a mérkőzés megindulásának pillanata*
ban. De hamarosan kiderül, hogy ez a ma*
tematikai többlet nem elegendő nem a győ*
zelem biztosítására, hanem a vereség elodá*
zására sem. Joffre marnei sikere pillanatnyi*
lag megmenti ugyan a helyzetet, de a leg*
exponáltabb Francziaország egy idő múlva
megint csak kétségbeesett helyzetbe kerül. Kukán Géza: Tanulmány. Gémes Ginéért Péter és Somogyi Sándor: A magyar
Púldy Zoltán: Gondolkozó leány.
Olyan helyzetbe és olyan lélekállapotba, a köztársaság apotheosita.
mikor minden segítség sürgős, fontos, életbe*
vágó és a mikor az ember nem nézi, micsoda
árát kérik ennek a segítségnek. És se a cse*
A hadviselt müvészeK Kiállí­ csak dicsérettel emlegethetjük, de épen ilyen
hek, se a románok, se nem naivak, se nem tása a MücsarnoKban. joggal sorolhatnók még fel még számos elis*
mert fiatal festőnk nevét is.
túlságosan szemérmesek. Van szívük kérni és
A fiatal magyar festők és szobrászok Ha pedig az eddig még keveset szerepel*
a szorongatottnak — hiszen nem az övéből
ugyancsak kivették részüket a nagy háború tek vagy kétkedve fogadották között tekin­
kérik — szintén van szíve adni, illetve igérni
szenvedéseiből. Csak c kiállítás tárgymu* tünk szét, közöttük is jócskán találhatunk
a máséból, az ellenségéből. Az azóta érvény*
tatója több mint 180 nevet sorol fel a hadba- lehetséges festőket. így mindjárt Páldy Zol­
telennek nyilvánított franczia*román szerző*
vonultak közül, pedig a mostani kiállítók* tánt, a ki jó régen küzködik már önmagával,
dés nyilvánosságra került tartalmából meg*
nál jóval többen vannak az összes hadba¬ de úgy látszik csak most kezd szabadulni
győződhettünk róla, hogy Traján császár
vonultak. A frontra is sokan kerültek kö¬ egy önmagára erőltetett formanyelvtől, Be-
utódai nem dobták olcsón a serpenyőbe sú*
zülök, az e tárlaton résztvevőknek majdnem lányi Viktort, Gaál Ferericzet, a kinek kár
lyos kardjukat és nagyon tudták értékelni
fele átesett a háború legnagyobb borzai* volna az édeskés kaczérkodás felé fejlődni,
hathatós támogatásukat. Bizonyos, hogy a
main is. A halál is erősen pusztított soraik* Gnaedig Sándort, Csapó Jenőt.
többi mentő se szerénységben versenyzett
ban. Mintegy harminczat szólított el közű* Gábor Móriczot, a kinek egypár érdekes
egymással, mikor a diszkrét ügyletet meg*
lünk, csupa fiatal embert, legtöbbnyire olya* képe látható, a melyeken Paolo Vcronesere
kötötte.
nokat, a kik kifejlődőben voltak, úgy hogy emlékeztető színekkel és lágysággal igen
De megtörtént a csoda, hogy a világháború igazában nem is tudhatjuk róluk, miféle nobilisán ábrázol női mcllképcket, önönma*
sorsát nem Románia és nem is Csehország nagy veszteség érte távozásukkal művésze* gával és témáival erősen küzködő, de min­
döntötte el, hanem az igazán önzetlen Ame* tünket. De voltak közöttük már olyanok is, dig eredeti Kádár Bélát, Záhonyi Gézát
rika, a melynek feje, Wilson kijelenti, hogy a miről ez a kiállítás eléggé meggyőzően erőteljes tájképekkel, Scheíber Hugót egy
nem ura, hanem szolgája népének. És ebben tanúskodik, a kikről már tudták, hogy nagy jó akttal.
a minőségben akarja, sőt követeli látni tár* jövőre voltak hivatottak s ezért kétszeresen A grafikai teremben kiállított rajzok és
sait is a tárgyalóasztalnál. A népek pedig fájdalmas korai távozásuk. képek majd egytől-egyig érdekes és derék
soha se kötöttek imperialista, annexiós tit­ Visszaemlékezésünk különösen két elesett teljesítmények. Márton Ferencz, Conrád
kos szerződéseket, egymással. A népek a fiatal szobrásznak alkotásai előtt sír fel. Gyula, Krón Béla, Lénárd Róbert régi
maguk életét akarják élni és nem a más né* Sámuel Kornél nagy tehetségét a „Vasár* ismerőseink, a kik között is feltűnik bra­
pek életét kioltani. A népek urainak titkos napi Ujság"*nak e rovatában elégszer mél* vúros rajzaival Wanyorka Gyula, eddig még
szerződéseit átmásítani a népek szolgáinak tattuk. Gál Misénké Nándor ugyan még meglehetősen ismeretlen név.
becsületes, n y i l t , az emberség törvényei és kevesebb sikerre tekinthetett vissza, de az, Messinger Iliét: Tájkép. A szobrászati rész jóval gazdagabb a
erkölcse szerint való megegyezéssé : ez a pá* a mit ez a kiállítás bemutat tőle, egy gyors megszokottnál és a rendes állapotnál is
risi tanácskozás nagy, nehéz, de köteles fejlődésű és nagy sikerekkel kecsegtető pálya* jobb ez a tárlat, látszik, hogy a rendezésből fájóbbá teszi azt a panaszt, hogy a mostani
feladata, mert ezen a művészeten épül a futás kezdetévé válhatott volna. elmaradó katonai bölcseség most nem ár* rendezési mód mellett alig érvényesülhet*
béke, a megnyugvás, a világ boldogulása és Ne feledkezzünk meg a szobrászok közül t o t t meg neki. Sőt a legutóbbi műcsarnoki nek a kisebbfajta szobrászati alkotások. Pedig
fölépülése : a jövő. még Kolozsvári Szeszák Ferenczről sem, a ki kiállításnál is jóval figyelemreméltóbb, fris­ épen ezekből jócskán akad a kiállításon.
Szőllőssi Zsigmond. a hareztéren szerzett betegségében hunyt el. sebb, fiatalosabb és bizony művésziesebb is. Alkotóik közül Pásztor Jánost, Beszédes
A már sokszor felemlítettek közül Béli Lászlót, Kisfalud! Stróbl Zsigmondot, Sződy
A hadifogság nehéz kenyerét sem kerül*
ték ki fiatal művészeink. Még ma is vagy Vörös Ernőt, Frank Frigyest, Körmendi Szilárdot, Lányi Dezsőt és még egyszer kü«
tizenketten sínylődnek messze Oroszország* Frlm Erwint, Merész Gyulát, Vidovszky lönös nyomatékkai a két halottat, Sámuel
ban és ki t u d j a , mi lett belőlük. Bélát, Zádor Istvánt, Rudnayt, Messingert, Kornélt és Gál Misen ka Sándort említ­
A megszokott hadi kiállításoknál sokkal Remsey Jenőt és Remsey Zoltánt, ismét jük fel.
Orbán Dcz$é: Krivádís. Videóvá® Béh: Tájkép Vittorio környékéről.
A HADVISELT MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN.
 126 VASÁRNAPI UJSAG. 11. szám. 1919» 66. évfolyam.
már, itt befejeződött minden, elég a titkos
lobogásból, ő már megöregedett ezzel a friss
rügypattanással, már elvesztette jogát az
ismeretlen, az új számára. Fehér szálakkal
tarkázott üstökét megadóan dobta oda a
fehér, gyengén pihegő kis gyerektestre és
sírva örült az új hajtásnak, melynek most már
tartalmat kell adnia, tartalmat a becsületes,
szürke, robotos életének sovány kútjából.
A községháza barnára öregedett alacsony
ajtaja kicsapódott. Egy surbankó paraszt*
gyerek tágranyilt kerek szemekkel eresztett
be egy fátyolos, finom ruhás városi hölgyet.
A fülledt levegőjű szoba egyszerre megtelt
finom, kaczér illattal. A nő hangtalan suhogás¬
sal ott termett a jegyző asztala előtt. A jegyző
felemelkedett a helyérel. Még annyi ideje
sem volt, hogy legalább a nyakkendőjét
megigazíthatta volna, pedig emlékezett rá,
hogy reggel egy kopottasat vett magára és
most széles bajusza alatt egy fohászt nyomott
el : bárcsak véletlenül úgy kötötte volna meg
"a nyakkendőt, hogy a kopott folt a csomóba
került volna. Hiába, beleöregedett, belekopott
már ebbe az életbe a jegyző, egy pár veszekedő
paraszt kedvéért ugyan nem volt érdemes
nyakkendőt válogatni reggel. A nő finom len¬
KAROLYI MIHALYNE EGY NÉPGYŰLÉSEN. dülettel nyújtotta a kezét a jegyzőnek.
A kis fehérkeztyűs kéz szinte elveszett a
i i . szám. 1919. 66. évfolyam. VASA R N A P I UJSAG. 127
szerű szalmafonatos székeken, a kopott író¬
asztalon, a falon a megsárgult Kossuth¬
képen, furcsa ellentét volt : ez a becsöppent
finom parfümös idegen világ ebben a nehéz
szagú, sáros lábnyomoktól éktelen szobában.
A jegyző mohó pillantása utána kúszott az
asszony tekintetének és zavartan mentege¬
tődzött :
— Kérem, bocsásson meg, hogy ilyen ren¬
detlen ez a szoba, de parasztokkal kérem . . .
parasztokkal mit csináljon az e m b e r ! . . .
Itt kidüllesztette kissé a mellét a jegyző,
mintha csak azt akarná mondani : Valahogy
azt ne hidd, hogy én is közéjük tartozom,
hogy én is idevaló vagyok ebbe a fülledt,
nehéz parasztszagba... nem! engem ide¬
dobott az élet ebbe a sáros, szürke sarokba . . .
és én tehetetlenül engedelmeskedtem az erő¬
szaknak!.. .
— Hát kérem, a Geréb Molnár¬féle hagya*
ték ügyében tetszett jönni, hm — forgatta
szórakozottan a jegyző az előtte fekvő ira¬
tokát. Már háromszor is a kezébe került az
a bizonyos Molnár¬féle ügy, de zavarában
újból csak reárakta a többire. A nő egy ked¬
ves oldalpillantással elolvasta az akta szélén
a felírást, finom ujjaival hirtelen kikaparta a
csomóból és odatette a jegyző elé :
— Azt hiszem, ez az . . .
A jegyző megint elvörösödött. Kiérezte a AZ ELŐCSARNOK A LARSEN-RENDSZERŰ FALÉPÍTMENYNYEL.

PARFÜM.
Elbeszélés. — Irta Illy János.
I.
A nehéz parasztcsizmák otrombán topogtak
odakünn az ámbituson. A jegyző néha ki¬
küldte a kisbirót, hogy csendre intse a vára¬
kozókat. Odabenn a bundapálinka áporodott,
kesernyés íze és a nehéz szagú ködmönök
párája fülledtté tette a levegőt. A jegyző,
hatalmas, szikár ember, izzadt, kóczos üstökét
belemártotta az Írásokba, rekedt, parancsoló
hangon szólította elő az ügyfeleket, a lassú*
szavú, kucsmaforgató parasztokat. Valami
kesernyés, unott dühvel ült itt a jegyző
ebben a mestergerendás, fehérre meszelt
községházában. Az élet, a melyre egykor
olyan tüzes, szilaj nekiszabadulással vetette
magát, immár csak ezekben a fáradt, válto¬
zatlanul egyforma falusi napokban tombolta
ki magát.
Néha úgy érezte, hogy eljön egyszer egy
nap, mákonyos szagú, bódítóan édes májusi
reggel, vagy talán egy forró, ismeretlen gyö¬
nyöröket rejtegető júliusi éjszaka, a mikor
el fogja rúgni magától ezt az éltet, a nehéz
szavú, veszekedő, okoskodó parasztokat, a
mértéktelen nagy ivásokat, a végnélküli kár¬
tyás éjszakákat, a hajnali sötét, sáros haza¬
botorkálásokat . . . ember lesz újra, talán
tartogat még valamit számára az élet, talán
akad még valahol valami ismeretlen öröm,
melegség az életben, mely meghozza számára
az ismeretlent, az újat, a mit olyan sóvárogva
várt.
Időközben meg is nősült. Azt sem tudta
jóformán, hogy kit vesz el. Mint az alvajáró,
"*
SZÉKELY BAKÁK.
A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK LÁTOGATÁSA A SZÉKELY ZÁSZLÓALJAKNÁL.
úgy szédült a hosszú téli estéken át tartó
falusi összejöveteleken egy kis fehér arczú
szőke leányhoz. Kis pirospozsgás, jól táplált
vidéki nő volt a felesége. Amolyan nagyszerű
gomb varró, befőttkészítő meleg kis asszonyka,
aki mellett az embernek minden vasárnap
reggel tiszta, hófehér mellű ing jár, a kinek
a stafirungba kapott abroszai, térítői és ezüst¬
neműi ott lapulnak meg mutatónak a szagos
szappannal illatosított szekrényben, a honnan
csak valami nagy vacsora során kerülnek elő
barátnőpukkasz tónak.
A jegyző kétségbeesett, erőtlen küzködéssel
tiltakozott ez ellen az élet ellen, tudta,
érezte, hogy ez nem az igazi, hogy kell va¬
laminek jönnie még, hogy még nincs vége,
még nem szabad beletemetkeznie ebbe az
izgalomtalan egyformaságba, még tartogat
valamit számára az élet kimeríthetetlen ta¬
risznyája. Mindezt néha egészen tisztán érezte
a jegyző, de nem volt ereje hozzá, hogy meg¬
állítsa az élet tovavágtató szekerét, hogy
felkapaszkodjék rá és feltépje a bátyút, hogy
megnézze, mit rejteget még az ő 35 éve
számára ez a nyugtalan, forrongó, elégedet*
len élet.
Egy estén, a melyen lágy hullású hópihék
árasztották el a falut, mint nesztelen libbe¬
nésű, fáradt, fehér pillék, megjött az első
gyerek. A jegyző hatalmas, szikár alakja
megtorpant a kis bölcső előtt. Ijedt, rettegő
bámulással tapadt a szeme a kis hangtalan,
friss életre. íme, az ő élete, az ő váró, titkon
sóvárgó, még neki sem lendült élete . . . már
folytatódik, már itt van egy új ember, az ő
bizakodó, szédült életének piczi hajtása . . .
Összerázkódott . . . nem, nem szabad most
f|ÍÜ#
KAROLYI ELNÖK BESZEDET MOND A SZÉKELY KATONÁKHOZ
hatalmas, férfias tenyérben. A jegyző kezén
röpke pörkölő meleg futott át, a hogy a nő
keze megremegett az övében. Az arczát Az illatos pesti színésznő felkapta a gyere*
furcsa zavart pirosság öntötte el hirtelen. ket és összecsókolta a pufók, hideg arczocs*
Szégyelte magát a parasztok előtt, mint a kát. Finom gyöngyretiküljéből czukrot halá¬
gyerek, mikor verset kell szavalnia a nagyok¬ szőtt ki. Fényes, nagy pesti czukrászda
nak. Alig birta kinyögni az egyetlen konven¬ czégérébe csomagolt kaczér kis holmi volt.
czionális szót : A gyerek ijedten állt ott az idegen jószág
előtt. Ilyen finom czukrot nem árultak a
— Parancsol? . . .
falusi boltban.
A parasztok sunyi visszanézéssel kifelé — No, fogadd el a nénitől és köszönd meg
odalógtak a szobából.
szépen — szólt rá az apja.
Az asszony felhajtotta fátyolát a kalapjára. A gyerek kis maszatos kezével félve nyúlt
A jegyző arczán a pirosság egy árnyalattal az előkelő czukor után, a köszönömöt valahol
még sötétebb lett. Már szinte elfelejtette, apró fehér fogai között morzsolta el és egy
hogy ilyen nagyszerűen ápolt, finom nők is iramodással künn termett az ajtón. Odakünn
vannak a világon, már azt hitte, hogy az élet bezzeg hallatta élesen sipító hangját, mint
valahol egy távoli mederben folyik örök mikor a templom tömjénillatos, hideg csönd*
tengere, a halál felé, hogy ide hozzá nem ér jébe hirtelen belesüvít az orgonasíp :
el már egyetlen csöpp üzenet sem abból a — Nézd mán Gyuri, milyen czukrot kap*
zajgó, nyugtalan folyóból. tam, ilyen neked n i n c s . . . egy pesti néni
— Kérem, jegyző úr, egy kis hagyaték adta!...
ügyében jöttem — csengett finoman a nő
hangja, — én Geréb Molnár Jánosnak a III.
leánya vagyok — itt sejtelmes mosolyra Este egy társaságban találkozott a jegyző
nyúltak a kicsi, rutinosan kármonizott a j k a k - a színésznővel. Otthon megmondta a felesé*
Molnár Flóra vagyok, a pesti „Uj színház" gének, hogy a legszebb ruháját vegye fel.
tagja. Azt a csipkés kivágottat, a melyik a tanító
A jegyző szivét, mintha hirtelen forró lakziján volt rajta, a melyen az ő becsületes
kalapácscsal döngették volna, Színésznő! öreg papjuk annyira megbotránkozott és a
Minden, a mi szilaj, fiatalos lángolással AZ UTOCSATORNA. melyikről a helybeli úrinők egy évig plety¬
olyan nyughatatlanul dobolt benne, most káltak.
ebbe az egyetlen szóba fojtotta magát :
Színésznő!. . . színésznő hangjából a pillanatnyi gúnyt,
a hogyan a nők akkor szoktak mosolyogni,
— Kérem, tessék helyet foglalni — rebegte mikor a meglepett, elkábított férfi ügyetlenül
zavartan a jegyző.
uralkodik az érzékein, mint rossz lovas a
A nő leült. Selymes pillái alól mosolyogva makranczos paripán.
jártatta körül melegfényű tekintetét az egy¬ — Igen, ez az! — állapította meg a jegyző
komikus komolysággal. És elkezdték az aktát
böngészni. Néhány garasról volt csak szó,
a mit Geréb Molnár János itthagyott az ő
finom pesti színésznő lányának. A nő közel
hajolt a jegyzőhöz, kaczér illata körülsimo¬
gatta a férfit, a kis hitvány garasos ügy már
szinte semmivé törpült ebben a hatalmas
erővel idehullott idegen parfümös életben . . .
a nő néhány meleg mosolyát végigbujtatta a
jegyző kipirult arczán, a száján kifutó apró
lihegés közel simult a jegyzőhöz , . . már ott
állottak egészen egymás mellett, néhány
elszabadult rakonczátlan hajszál már csiklan¬
dozta a fréfi arczát . . . a jegyző már érezte
azt a meleg, ismeretlen életet, a melyet
néhány röpke perezre kikövetelt magának a
sors dús raktárából . . . a mikor egyszerre
egy gyerek rontott be az ajtón. Kis pufók,
félig úrias, apró csizmás gyerek ; a hogy az
idegen nőt meglátta, ijedten torpant meg az
ajtóban :
— Apuka, tessék mán ebédelni jönni,
anyuczi üzeni . . . AZ ELSŐ VIZEROTELEP, A MELYLYEL VILLAMOS ÁRAMOT FOGNAK FEJLESZTENI.
A jegyző végigtörölte forró homlokát, a
szája fáradt, keserű mosolyra nyílt : A BUDAPESTI KAMARAZSILIP ÉPÍTÉSE.
— A fiam . . . az én kis fiam . . .
 1S8
A jegyző b e m u t a t t a a feleségét a színésznő*
nek és a hogy végignézett a két asszonyon,
hirtelen valami keserű kaczaj fuldoklóit a
mellében. A felesége gyakorlatlan kézzel feU
r a k o t t púderje szinte komikusan fehérlett a
színésznő ügyes piperéje mellett. A jegyző,
a hogy így elnézte a feleségét a színésznő
mellett, úgy érezte, hogy tulajdonképpen az
ő valóságos, szürke és a titokban vágyott,
elmaradt ismeretlen élete áll így egymás
mellett . . . erről az ügyetlen puderrétegró'l
már t u d t a , m i t t a k a r : csöndes, izgalomtaían,
gyereknevelő életet . . . de vájjon a másik,
az a titokzatos, finom idegen illat mit rejte¬
get? . . . A keskeny kárminajkak szinte el*
vesztek i t t ebben a borpárás, alacsony szoba*
b a n , olyan volt, mintha egy tétova, csavargó
szellő kergette volna ide a színésznő meleg¬
csengésű hangját, ide a vidéki asszonyok
egészséges, pletykás kaczagásai, meg a férfiak
mohón kutató pillantásai közé . . .
IV.
Az éjjeli vonattal u t a z o t t el a színésznő.
A jegyző vitte ki a kocsiján. A két üléses kis
bricska nagyokat zökkent a kátyúkon. A vak
sötétség úgy borult le a falura, mint egy
óriási fekete kalap. Az asszony egy hirtelen
zökkenőnél ijedten fonta rá a karját a jegyző
derekára. Valahonnan puskadörej szólt bele
az éjszakába. A ló felhorkanva kapta fel a
fejét, felrúgta a lábait a levegőbe, majd ijedt
nekiszilajodással ragadta el a szekeret.
A jegyző fél karjával á t k a p t a a színésznőt és
a vad rohanásban, melynek végén ki tudja,
talán a halál leselkedik rá olcsó eszközével,
egy otromba árokbafordulással, nem érzett
semmit, csak a szorosan hozzásimuló friss,
ismeretlen asszonytestet, a gyeplő kihullott
a kezéből és a száguldó kocsi vad rohanása*
b a n egy apró, keskeny, kárminpiros ajkat
keresett széles bajuszos szájával . . úgy
érezte, hogy már csak perczekig t a r t az élete
és ezt . . . ezt a kétségbeesetten eléje hullott
perczet nem szabad elszalasztania . . .
A ló egy útszéli fa előtt hirtelen megtor¬
p á n t . A színésznő ijedten b o n t o t t a ki magát
a jegyző karjából. A férfi felhördült, mintha
élőmből ébredne.
— Ejnye, beste döge, ugyancsak elragadta
a szekeret! — dörmögte furcsa¬bosszusan.
A zöld vadászkalapot feltolta homlokára,
vérbefutott szemeit körüljártatta a sötétsé¬
gen, már közel voltak a vasúthoz. A jegyző
leszállt a kocsiról, megveregette, csitította a
megvadult p á r á t , majd felült újra a kocsira
és lassú ügetéssel hajtott az állomás felé.
A nő balra nézett, a jegyző pedig jobbra.
Látni egyikük sem látott semmit az éjszaká¬
ból. De most m á r idegenek voltak egymás
számára. Egy hirtelen vadul idekergetett
fellobbanás u t á n pontot tettek . . . és az élet,
a maga unalmas, megszokott taposó malmá¬
val megint t o v á b b őrölte körülöttük a hang¬
talán, vak éjszakát . . . és őrli majd a holna*
pot . . . a h o l n a p u t á n t . . . Egy kis vad,
összemarakodó csók volt csupán, de nekik
egy ponton találkozniuk kellett . . .!
Mikor elbúcsúzott a jegyző az asszonytól,
a kis finom, keztyűs kéz egy röpke pillanatra
mégegyszer megremegett a h a t a l m a s tenyér¬
ben, azután lesiklott, lehullott róla, mint a
vihartépte virág a fáról . . .
A vonat lomhán futott bele a pirkadásba.
Almos éjjeli utasok felgyűrt kabátgallérra!
b á m u l t á k a fakadó hajnalt, mely piros hasa¬
dásávál már várta valahol a vonatot.
V.
A jegyző már nem ment haza. Egyenesen
a községházára hajtott. Egy pokróczos lóczán
végigheveredett, mégegyszer beleszimatolt a
levegőbe, a hol még o t t keringett a finom
parfümillat, teleszippantotta magát mégegy*
szer evvel a kábító idegen illattal . . . azután
fáradtan odavánszorgott az ablakhoz, ki¬
t á r t a mind a két szárnyát, kikergette a
színésznő i t t m a r a d t egyetlen emlékét, a par¬
fümöt . . . és egy óra múlva megint beeresz¬
t e t t e a bundapálinka áporodott, durva izét
és a nehézszagú ködmönök p á r á j á t ! . . .
V A S Á R N A P I UJSAG.
A HENTZI-SZOBOR LESZERELÉSE.
A FÖLD HALÁLA.
Regény. (Vége.)
Irta id. Rosny J. H. — Fordította Tvaky Margit.
T a r g összegyűjtötte északon a romladék
eltakarítására és az ásásra szolgáló eszközöket,
azután — megsűrűsítve a protoatomikus ener*
giát — m e g t á m a d t a a mérhetetlen gödröt.
A gépek egy órán át zakatoltak. Az emeltyűk
fölemelték a sziklákat és automatikusan félre¬
dobták őket, a kobalt peraloidok pedig eltaka¬
rították a törmeléket és a sulykok ehhez viszo*
nyitva, lassú, ellenállhatatlan lökésekkel tar¬
t o t t á k egyensúlyban a válaszfalakat. A mint
a nyílás húsz méter hosszúságot ért el, föltűnt
egy hangfogó, gránit¬támaszával és tartozé¬
kaival együtt, majd egy arkum¬ház.
Fekvésükből T a r g pontos számításokat esz¬
közölt. Föltéve, hogy a katasztrófa a lakás
körül érte a családot, nyugati irányban kel¬
lett ásni. Eré és gyermekei elérték azt a hang*
fogót, mely a Vörös Földekkel kötötte össze
a Futóhomok Oázisát, (a mint ezt Árva bal¬
esete sejtette), akkor délnyugati irányban ke*
lett folytatni a k u t a t á s o k a t .
Az őr beállította az eszközöket a „való¬
színű" helyek szomszédságában és újra föl¬
vette a m u n k á t . A nemzedékek kiszámítha¬
tatlan erőfeszítése tökéletesítette a roppant
gépeket. Megvolt bennük az elemek hatal¬
mássága és finom kezek gyöngédsége. Könnye¬
dén fölemelték a sziklákat és e l t a k a r í t o t t á k
a földet, meg az apró köveket. Egészen gyönge
nyomással lehetett irányítani őket, siettetni,
lassítani vagy megállítani menetüket. Az
Utolsó Ember kezében olyan h a t a l m a t kép¬
viseltek, a minővel a kezdetleges időkben egy
egész törzs, egy egész nép sem rendelkezett . . .
Egy arkum¬tető t ű n t elő. Egészen el volt
csavarodva és behorpadva s itt¬ott egy tuskó
ü t ö t t rajta léket. De több biztos jelről rőf
ismert. Ez volt az a ház, melyben Eré a Futó*
homok Oázisában való letelepedésük óta az
utolsó emberi család minden gyöngédsége,
minden álma, minden reménysége lakott . . .
T a r g megállította a gépeket, melyek emelni
kezdték és rémülettel vegyes édes érzéssel
nézett rá. Micsoda titkot rejt m a g á b a n ? Mi*
csoda drámáról lebbenti föl a függönyt a szo¬
morúságtól_ és fáradságtól eltikkadt szeren*
esetlen előtt?
Az őr hosszú perczeken át habozott be*
fejezni föladatát. Végre kiszélesítette az egyik
hézagot és lecsúszott a lakásba.
A szoba üres volt. N é h á n y kőtuskó torla¬
szólta el, melyek a falhoz préselték az ágyat
és összezúzták. Egy asztal darabokra volt
törve, több hajlékony aluminiumedény össze¬
lapítva feküdt a kövek alatt.
A látvány az anyagi romlások közömbös
11. szám. 1919. 66. évfolyam. 11. szám. 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 129
jellegével bírt, de sokkal megindítóbb jelene*
tekét sejtetett. T a r g egész lényében reszketve
haladt át a szomszédos szobába, ö r e s és
földúlt volt ez is, mint a másik. Egymásután
végigjárta a ház minden zugát. A mikor az
utolsó helyiség ajtaja elé érkezett, n é h á n y
lépésnyire az ajtótól megállt. Aggodalmába
kábultság vegyült.
— Mindamellett, — suttogta, — elég ter¬
mészetes, hogy a veszély első jelére kirohan* '•Ö: l
tak a szabadba . . .
Megkísérelte maga elé képzelni a módot,
a melylyel a lökés létrejött és azt is, hogy
Eré milyen képet a l k o t h a t o t t magának a
veszedelemről. De csupa egymásnak ellent*
mondó gondolat és érzés kavargott a g y á b a n .
Egyetlen benyomás m a r a d t csak állandó : az,
hogy az ösztönnek a Vörös Földekkel össze*
kötő hangfogóhoz kellett vezetnie a családot.
Észszerű volt h á t errefelé t a r t a n i . De h o g y a n ?
Eljutott¬e Eré a N a g y Hangfogóhoz, avagy
elpusztult útközben? Az őrnek eszébe jutót*
t a k Árva hebegő szavai. M a j d n e m biztos,
hogy Eré, egyik gyermeke, vagy talán vala*
mennyien eljutottak odáig. A lehető leggyor*
sabban föl kellett t e h á t vennie a m u n k á t , a mi
nem gátolta meg abban, hogy összekötő folyó*
sót vágjon. KHINA ÜNNEPE A SZÖVETSÉGESEK GYŐZELME FÖLÖTT.
(A khinai köztársaság elnö ke [frakkban,] jobbján az angol követ, felolvassa beszédét.)
Ezen elhatározása után T a r g kiemelte az
ajtót sarkaiból és gyors k u t a t á s t kísérelt meg.
De a törmelék és a tuskók á t h á g h a t a t l a n Egy kéz érintette meg vállát. Egyetlen az első sárszigeten, a mocsarakban, az erdők*
teljében kelnek föl a mező minden kanyaru*
akadályt gördítettek útjába. Visszatért a ház szökéssel kiegyenesedett. Arvá¬t látta maga ben, a mezőkön és az Ember megszámlál*
latán, a szálfaerdők minden félhomályában.
tetején át és újra megindította a délnyugati elett, a ki ólomsápadtan, ingadozva hajolt hatatlan városaiban és sohasem szakadt meg,
gépeket, azután beállította az északi készülé*
M o s t m á r nekik van kolosszális testalkatuk.
reá. Annyira le volt sújtva, hogy egyetlen A dinotériusz, az ősi elefánt, a rinoczérosz, a míg h o z z á j u t o t t . . . És í m e ! 0 volt az
keket és m e g n y i t t a t t a velük a folyosót. N e m könnycsepp sem remegett pilláin, de szeméből egyetlen ember, a ki az ismét mérhetetlenné
melynek pánczélja olyan, mint a vén tölgyfa
feledkezett meg Arvá¬ról sem, a kinek mély a gyönge teremtések minden lehetséges fáj* vált bolygó fölületén lélegzett!. . .
kérge, a feneketlen gyomrú víziló, az urusz,
letargiája lassan¬lassan természetes álommá dalma á r a d t T a r g felé. Színtelen hangon
a bölény, a makaerodusz, az óriási oroszlán Eljött az é j . Az égboltozat m e g m u t a t t a
változott. suttogta :
és a sárga oroszlán, a tigris, a barlangi medve, azokat a bájos tüzeit, a miket annyi trillió
Azután szemét az engedelmes kerekekre — M e g kell halni! M e g kell halni! a bálna, mely több diplodakusz súlyával ér ember szeme i s m e r t . .". Kettő szemlélte már
függesztve, éber figyelemmel várt. Néha futó* S z e m ü k egybekapcsolódott. Mélyen sze* föl és arz ámbra¬czet, melynek szája akkora, csak őket. T a r g megolvasta azokat, melye*
lagos mozdulattal helyreigazította munkájú* rették egy mást egész életükben, minden való* mint egy barlang, szétszórt energiákat lehel* ket jobban szeretett a többinél, azután látta
kat, máskor megállított egy csavart, egy tur* ságon, minden álmon át. Ugyanazok a rémé* nek ki. még, a mint fölkel az a roskatag, ezüstös,
binát, egy pengét, egy csákányt, hogy meg* nyék fűzték őket mindig össze és most, a kihalt és legendás égitest s feléje emelte szo*
vizsgálhassa az u t a t . Végül elferdülve, be* Azután a bolygó érvényesülni engedte az
végtelen nyomorúságban, még szenvedésük is morú k e z é t . . .
horpadva, föltűnt a hangfogó magas szára és embert. Uralma a leghatalmasabb volt, a
testvéries volt. Még egyszer, utoljára fölzokogott. Szívébe
a szikrázó hallgatókagyló. Ettől fogva nem legkegyetlenebb — és az utolsó. Csodálatosan
— M e g kell halni! M e g kell halni! — isme* p u s z t í t o t t a maga körül az életet. Meghaltak lépett a halál. Visszautasítva az euthanáziát,
szűnt meg errefelé irányítani az energiát. telte T a r g visszhangként. kilépett a romok közül és odafeküdt a siva*
Most m á r csak azok a finom szervek működ* az erdők számtalan lakosaikkal együtt. Min*
Átölelték egymást. K é t emberi szív utol* den állatot kiirtottak, vagy lealacsonyítottak. tagba, a vasdelejesek közé.
tek, melyek a szükséghez képest fölemelték
—fára dobogott egymáson . . . Volt idő, a mikor maguk a szubtilis energiák Azután az utolsó emberi élet néhány ré¬
a köveket, vagy e l t a k a r í t o t t á k a törmeléket.
Azután Árva csöndesen ajkához emelte és a sötét ásványok is rabszolgáiknak lát* szecskéje alázatosan belépett az Uj Életbe.
Egyszerre gyászos nyöszörgés tört elő keb* az irridiumcsövet, melytől sohasem vált meg . .
szottak. A győző m á r megragadta azt a rej*
léből halálkiáltásként . . . Fény jelent meg Mivel az adag szilárd, Árva gyöngesége pedig
telmes erőt, a mi összetartja az a t o m o k a t . . .
előtte, ugyanaz a hajlékony, eleven fény, a rendkívüli volt, az euthanázia mindössze p á r ADY ENDRE AZ AKADÉMIÁBAN.
mi a szerencsétlenség napján, a Vörös Földek perczig t a r t o t t . — Maga ez az őrület jelentette a föld hala*
lát . . . a föld halálát a mi Uralmunk számára!
romjai közt villant szemébe. Vére megfagyott, — A halál, a halál . . . — hebegte a hal* Ady Endre most, halála után néhány héttel
— mormolta halkan T a r g .
foga csikorgott, szemébe könnyek gyűltek. dokló. — Ó, hogy is félhettünk tőle! vonult be először az Akadémiába, egyelőre
Meglassított minden mozgást, csak azokat Szeme elhomályosodott, ajkát boldog bᬠBorzongás futott végig fájdalmán. Eszébe vendégül. Schöpflin Aladár, maga is vendég,
az érczkezeket engedte tovább dolgozni, a g y a d t s á g zárta le és eszméletét m á r teljesen jutott, hogy az, a mi még testéből megmaradt, kalauzolta, felolvasást t a r t o t t róla a nagy*
melyek ügyesebbek és gyöngédebbek voltak elvesztette, mikor az utolsó lélegzet elszállt megállás nélkül származott át hozzá az idők számban összegyűlt akadémikusok és a szép,
az ember kezénél. eredete ó t a . O t t élt a kezdetleges tengerben, tágas felolvasótermet teljesen betöltő közön*
kebléből.
Azután megállított mindent és rekedt, ful* * * *
dokló zokogással szorította kebléhez azt a
Egyetlen ember volt már csak a földön.
testet, melyet oly szenvedélyesen szeretett . . j .
Egy porfirtömbön ülve, T a r g elmerült álmo*
Az első pillanatban reménység hullámzott
dozásába és szomorúságába. Még egyszer meg*
végig rémületén : úgy tetszett neki, hogy Eré
t e t t e képzeletében azt a nagy utazást az
nem volt még egészen hideg. Lázasan t e t t e
időkön át, a mi oly égő rajongással töltötte
a nedvességmérőt a s á p a d t ajakra . . .
el lelkét . . .
Eré eltűnt az örökös éjszakában.
T a r g hosszasan nézett reá. Eré elevenítette Először föltűnt előtte a még langyos, kez*
detleges tenger képe, melyben az élet észre*
föl előtte a letűnt korok költészetét. Egy
vehetetlenül és öntudatlanul burjánzott. Az*
rendkívüli fiatalság álmodozásai átalakítót*
u t á n jöttek azok a vad és süket lények,
t á k a komor bolygót. Eré maga volt a hatal*
mas, tiszta és csaknem örökkétartó szerelem. melyeknek rendkívüli energiája és termékeny*
A mikor karjában t a r t o t t a , úgy tetszett neki, sége minden h a t á r t fölülmúlt. Megszületett
mintha új és számtalan faj föléledését l á t n á . a l á t á s . Az isteni fény megteremtette a maga
parányi templomait, a naptól született lények
— E r é ! E r é ! — mormolta. — Eré, világ
ismerték m á r a n n a k létezését. Előtűnt a szá*
üdesége! Eré, emberek utolsó á l m a !
razföld. A víz hallgatag, bizonytalan, zavaros
Lelke azután megkeményedett. Vad és
népei elözönlötték azt is. Háromezer évszá*
keserű csókot nyomva élettársa hajára, újra
zad alatt m e g t e r e m t e t t é k a szubtilis formákat.
munkához l á t o t t .
A rovarok, varangyok és hüllők ismerték az
Egymásután föltalálta valamennyit. Az
óriási páfrányerdőket, a leveli békák nyüzs*
ásvány nem volt hozzájuk oly kegyetlen,
gését és a nyílvirágok buja növését. A mikor
mint a fiatal asszonyhoz : megkímélte őket
a fák nagyszerű törzsei megjelentek, még akkor
a lassú haláltól, az erők tűrhetetlen szétmor*
is m u t a t k o z t a k r o p p a n t hüllők . . . A dino*
zsolódásától. A sziklatuskók bezúzták kopó*
zauruszok teste akkorára megnőtt, mint a
nyájukat, összetörték testüket, fölnyitották
czédrus a plerodaktiluszok rettentő mocsarak
szívüket . . .
fölött lebegtek . . . S a t n y á n , gyöngén, osto*
Ekkor T a r g lezuhant a földön és végnélküli
b á n , ezekben az időkben születnek meg az
sírásba tört ki. Fájdalma olyan h a t a l m a s
első emlősök. Nyomorúságosan kóborolnak és
volt, mint a világ. Keserűn megbánta, hogy
oly kicsinyek, hogy százezer ér csak fol egy
háborút indított a könyörtelen Végzet ellen.
iguanodon súlyával. Meghatározhatatlan év*
A Vörös Földeken haldokló asszony szavai
ezredek a l a t t létezésük észrevétlen és szinte
a megmérhetetlenség lélekharangjaként csen* ALEXEJEV FŐVEZÉR SÍRJÁRA KOSZORÚT TETTEK FRANCZIAORSZAG NEVÉBEN EKATERINODARBAN.
nevetséges m a r a d . Mindamellett egyre nőnek
dűltek át b á n a t á n . . . Eljön az ő idejük is, a mikor fajaik erejük A kép jobb oldalán kezét kabátja nyilasába dugó alak Denikin tábornok, a bolsevikUellenes kozákok vezére.
 130 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 11 szám. 1919. 66. évfolyam.
11. szám. 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI UJSAG. 131
ség előtt. Az Akadémiában eddig talán még való dühös elkeseredés. A végzetes szeretet ez, a melyet azonban ismer a modern pszicho*
ki sem m o n d t á k Ady n e v é t , a megváltozott a mely szeretete tárgyának helyzete miatti lógia. Ennyiben A d y az irodalom nagy föl¬ A d y elismerése, igazi értékét csak egy kisebb¬ legegyszerűbb, mégis mindig őt látjuk főszerep­ már különféle festőszerekkel megfestett és erős
idők és talán a halál engesztelő ereje vitte fájdalmában a harag szavaiban t ö r ki. S ma, fedezői közül való. ség fogadta el, szilárd meggyőződése szerint lőnek. illatszerekkel megszagosított szappanokat hoztak
rá az Akadémiát, hogy meghívásával , a fel¬ a mikor előttünk állanak a következményei Ady magányos lélek volt, de magánya ő volt a legnagyobb magyar lírai költő. Az Az amerikai nő. Raoul Auernheimer elmés és elő­ forgalomba. Az akkori szappanoknak labda alak­
annak a politikának, a melyet Ady ostorozott, folyton n y u g t a l a n í t o t t a s rendkívüli erővel irodalom nagy eretnekei közül való, a kiket kelő bécsi író, egy-két darabjával a mi színházaink juk volt és „Pila Mattiaca '-nak nevezték Mattia-
olvasásra alkalmat adjon. is kísérleteztek, elbeszélő írásait a németül is ol­
koruk félreismer és megtagad, a kiknek igaz¬ cum (mai nevén : Marburg) helységről, a hol ké­
Schöpflin Aladár e b b ő l is indult ki felölva¬ lehetetlen eltagadni az ő szavának igazságát. élt benne az önmaga közlésének vágya. vasó magyar közönség rég kedveli. Magyarul szültek. A rómaiak nem ismerték a szappant,
sásában. Érintette a z t az ellenkezést, melyet Ady hazafias költészetéhek fejtegetésében Belső ösztöne h a j t o t t a , hogy kitárja m a g á t sága azonban keresztül hatol a kortársak
könyvalakban úgy tudjuk, most vezeti először a fehérnemű mosásához a módosabb rómaiak
Ady költészete és szereplése támasztott s a állapította meg a felolvasó a költő lelki alka¬ az emberek előtt teljesen, maradék nélkül. elfogultságán s lassanként általános érvényűvé
a közönség elé Radó Antal kitűnően szerkesztett valami lúgot használtak. A szegényebb rómaiak
mely elsősorban világnézeti okokból szárma¬ t á n a k a z t a vonását, a mely mintegy szerelem Innen ered rendkívüli közvetlensége, mindig válik. vállalata, a Magyar Könyvtár egy füzetben, a mely a mosáshoz egy olcsóbb anyagot: a vese vála­
z o t t s azután t á m a d ó i részéről szításában sze¬ költészetének : nála a szeretetnek mindig önmagával foglalkozó egoczentrizmusa, a négy finom munkájú, vervevel előadott novellá­ dékát használták fel. A ruhát ebbe áztatták, víz­
rephez j u t o t t az elfogultság és nem egyszer a kísérője a harag, a vonzódásnak a czivódás. mely lehetetlenné t e t t e számára, hogy a lira ját foglalja össze Az amerikai nő és egyéb történetek zel felöntötték és azután lábbal taposták. A fehér­
IRODALOM É S MŰVÉSZET. neműt mosás után rámába feszítették és ként
szándékosan félremagyarázó rosszindulat is. Harczos lélek, a mely mindig harczban áll körén túllépve, objektívebb formákban is ki¬ czímmel, Téglás Dezső fordításában. A füzetet
gyújtottak alája. A római gazdasszonyok nagy­
a világgal és önmagával, megnyugodni n e m fejezze magát. Viszont azonban ez adja meg A n o n i m a levelei. Ballá Ignácz regénye ér­ a Lampel R. (Wodianer és fiai) czég adta ki. Ára
Ezek a t á m a d á s o k az olvasóközönség nagy mosása, mint látható, valamivel olcsóbb volt.
1 korona 20 fillér.
részét elzárták Ady elől, számtalan sokan el¬ t u d ó örök meghasonlásban él, nyugtalansᬠlírájának rendkívüli intenzitását. Soha még dekes és hálás ötletből indul ki. Egy hírneves író,
mint a mai keserves háborús időkben a mi gazd-
a ki kezd megrendülni1 önbizalmában s e miatt
ítélték a nélkül, hogy olvasták volna. Leg¬ gában nincs pillanatnyi pihenő sem. Szerelmi ember ennyire őszintén, fenntartás nélkül
szenved, egy reggel elragadtatással, bámulattal és asszonyainké.
ki n e m tárta magát a költészetben s alig van
i n k á b b hazafias költészetét magyarázták félre. költészetét is ez jellemzi elsősorban, neki a
szerelemmel teljes levelet kap névtelen női kéz­ HALÁLOZÁSOK.
Hazafiatlannak, a nemzeti érzéstől elszaka¬ szerelem nem tiszta gyönyörök forrása, neki emberi lélek, a melynek minden redőjébe ből, a mely visszaadja bizalmát s eltölti vágygyal, Elhunytak a közelebbi napokban.: Dr. Atzél
d o t t n a k bélyegezték, holott — mint Schöpflin nincs Beatricéje és Laurája, n e m teszi ol¬ olyan pontosan b e l á t h a t n á n k , mint az övébe. Szerkesztői üzenete^.
sőt szerelemmel a rejtelmes ismeretlen iránt. Min­ Károly állami felső kereskedelmi tanár 63 éves A vérözön felett. Forog a föld. Okos, gondol*
nyomatékosan hangsúlyozta — ő volt korának tárra a n ő t , hogy gyönyörűséggel hódoljon A kifejezésnek ezzel a teljességével válik Ady denütt őt keresi, belefog egy sereg szerelmi viszonyba korában, Budapesten. — Márkosfalvi Török János kozó ember munkái, de egy régi, elmúlt világ hang*
legszenvedélyesebb magyarja, a kinek a ma¬ előtte. Az ő szerelme a nemek örök kiegyen¬ lírája — ha nem egyes alkotásaiban, h a n e m új meg új nőkkel, a kikben mindújra az Anonimát százados, a 26-os vadászok volt parancsnoka, ján és nyelvén van megírva, a mely a mai olvasó
gyarság sorsán való töprengés volt élete leg¬ líthetetlen harcza, a melyben nincs szünet, egészében nézzük — monumentálissá. 0 ki¬ sejti, mindegyikből kiábrándul s végül elveszi a harmadosztályú katonai érdemkereszt, a bronz lelkében már nem kelt visszhangot.
nagyobb dolga s költészetének legfontosabb, mert a nővel való teljes lelki összeolvadásra, fejezni igyekszik azt is, a mi az emberi lélek¬ derék, kedves unokahugát, a józan, prózainak signum laudis és a sebesülési érem tulajdonosa, Kinos ezerelem. Maupassant egy novellájának
minduntalan visszatérő motívuma. Csakhogy a nőnek teljes és végleges bírására vágyik s ben ellene mond a kifejezésnek, a mi az ön¬ tartott Elzát, a ki már évek óta gondoskodott Budapesten.— Grün Dezső, nemesoroszi nagybérlő, gyarló utánérzése, lelketlen, dadogó stílusban.
testi jóvoltáról, felügyelt takarítónőjére, rendben A szépség forrása. Olyan, mint egy középiskolai
az ő magyarsága egészen más volt, mint a kétségbeesett haraggal jajdul föl ennek le¬ t u d a t félhomályában van, a t u d a t t a l a n s á g sö¬ szolgálatonkívüli százados, Barsvármegye törvény­
diáknak önképzőköri dolgozata. Annyi eszthetikai
hetetlenségén, nem bír belenyugodni, hogy a tétjében rejtőzik s innen v a n n a k homályos¬ tartotta fehérneműjét s mindig mint a megtestesült hatósági bizottsági tagja, 44 éves korában, Buda­
mit a közönség megszokott : nem a nemzeti háziasszonyi próza állt előtte. Csak aztán tudja tudással, a mennyit az ember az iskolából hoz ma¬
pesten. — Máltás Hugó nyűg. rendőrtanácsos,
önérzet felcsigázása, nem is a nemzeti hiúság¬ n ő n e m adhatja oda neki egész lényét. ságai, a melyek azonban szintén fokozzák meg, hogy a szerény kis Elza volt az Anonima, Budapesten. — Szabados Jenő 27 éves korában,
gával, mégis bajos eszthetikai czikkeket írni.
n a k való hízelgés, hanem a magyar nemzet Ezért elegyednek komor füstök vágya tü¬ monumentális h a t á s á t , hiszen a művészet a ki kislány kora óta hűségesen szerette, önbizal- Budapesten.
sorsának, a világban elfoglalt helyzetének zébe, ezért következik a gyönyörben való legnagyobb alkotásaiban mindig van valami matlanságában meg akarta vigasztalni, áradozó Szentkirályi és bugaczi özv. Szentkirályi Al- KÉPTflLÁNY.
keserű szemlélete, a nemzet jövője miatti ret¬ fölemelkedés rövid pillanataira mindig a sivár irracionális, teljesen meg nem érthető, csak névtelen leveleket írt neki s ezzel költészetet lo­ bertné szül. Helvey Ilona volt országgyűlési kép­
tegő aggodalom, a háború előtti és alatti köz¬ kiábrándulás napjai, ezért új harcz neki'min¬ sejtelemmel megközelíthető. pott bele életébe. Ez a téma így igen jó és ez a kis viselő özvegye, Debreczenben. — Bugaczi és szent­
viszonyok sivárságán, a magyarság felett ural¬ den szerelmi^óra. A szerelemnek egészen új Felolvasását Schöpflin Aladár azzal fejezte regény legfőbb érdekessége. Kiaknázásában az . királyi Szentkirályi Pálné szül. breznóbányai Mi-
kodó elemek veszedelembe d ö n t ő politikáján konczepcziója ez, Adynak egészen sajátja, be, hogy b á r ma még n e m vált általánossá író már kevésbbé volt szerencsés, mint kitalálá­ kovényi Gizella, Debreczenben. — Idősb Dörre
sában : a sokféle nőalakoknak, a kiket az Ano­ Tivadarné szül. Kimnach Klotild, Budapesten. —
nima keresése közben felvonultat, nem tud elég özv. Auerhammer Ferenczné szül. Deér Eleonóra
határozott és éles profilt adni, kicsit a levegőben 90 éves korában, Somlóvásárhelyen.
oszlik el mind s a kiábrándulás és szakítás nem
mindig van meggyőzően indokolva. Az előadás­
ban sem üti meg azt a hangot, a melyet a téma ter­ EGYVELEG.
mészete kíván, az ilyen természete szerint víg­ * A s z a p p a n t a gallok használták először.
játéki alapötlet könnyed, fölényes hangra kíván­ Kecskefaggyúból és bükkfahamuból állították azt
kozik, a mit a regény írója is érzett s helyenkint elő. Ez a szappan aligha vetélkedhetett volna a mi
újra meg újra megpróbálja eltalálni, de mindun­ háború előtti pipere-szappanainkkal, de még a
talan beletéved az érzelmesen filozofáló hangba, mostani, mindenféle szurrogátumokból összekoty­
humorában pedig nincs elég ön kénytelen frisse- vasztott hadiszappanainkkal sem. összetételéből
ség. A kis Elza alakja azonban megmenti a regényt, ugyanis azt lehet következtetni, hogy nemcsak a
könnyedén, biztosan van odavetve, szürke kis ÍTA «Vasárnapi Ujságw 4-ik számában megjelent
piszkot a bőrről, hanem mindjárt magát a bőrt
alakja, kedvesen jelentéktelen, okos arczocskája is le tudta szedni, olyan nagy mértékben maró képtalány megfejtése: A városligetbe.
mindig akkor tűnik az olvasó elé, a mikor kell, a lehetett a hatása. Ügy látszik nem is voltak nagyon Felelős szerkesztő : Hoitsy Pál.
regény minden fordulatán érezteti a főszereplő megelégedve a gall szépek ezzel a kozmetikummal, Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., Vármegye«u. 11.
sorsára való hatását s bár ő a legszerényebb és mert nem sok idő múlva a gall szappangyárosok Lapkiídó tulajdonos Franklin-Társulat IV,, Egyetom-utoia 4.

Hajnövesztő, amilyen még

TÜrATT<W1jB»
nem létezett.
Rövid idő alatt dns hajat növeszt éa meg­
akadályozza a hajhullást, megóvja a korai
őszülést és az ösz hajaknak eredeti színét
visszaadja. Egy hónap alatt fényes ered­
fiatalos, üde nrczbort
TErino! elö 10 nap alatt és eltávolít minden tetnthfbát, úgymint
mitesszer, pattanás, sárgafolt, ráncz, orrvörősség, likacsos, hervadt,
mény. Ára 15 é s 2 0 K. B0TAR Z. REGINA pettyhudt bort, a Dr. Kayierlinc-féle szépitö-sser. A kúra egyszerű,
természetéé kozmetikai müintézete. otthon Tegezhető, minden feltűnés nélkül. Befejezése után az ares-
ég v é n y e s Budapest. VII., Erzsébet-korút 34. I. em. bör ragyogó szépségben, gyermeki fldeségben ét tisztaságban pom­
Arczápolás, arezgózöléa és villanymasszás egész nap. pázik. 1 Öreg 16— K. Diszkrét szétkildés utánvéttel. — Gyár:
SAVANYÚVÍZ. HIVARTOsT Jb Co. — Szétküldésl hely: G B 0 3 S A ITTÁL
Budapest, VIII., Józ aef-körit 1 3 . (Félemelet L)
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Olvassa a
A PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPÉNZTÁR-EGYESÜLET hirdetéseket
hetvenkilenczedik évi

RENDES KÖZGYŰLÉSÉT
1919. évi márczius hó 22-én d. u. 4 órakor %%\%!Z\% %\%\%
fogja
Budapesten, központi épületében (IV., Deák Ferencz-utcza 5. sz.) megtartani.

TÁRGYSOROZAT:
1. Jelentése az igazgatóságnak és a felügyelő-bizottságnak az 1918-ik évi üzlet eredményéről
2. Határozathozatal a mérleg és a tiszta jövedelem iránt.
3. Igazgatósági javaslat a nyngdijszabályzat 13. és 18. § ának módosítása iránt. RENDELÉSNÉL
4. Egyéb igazgatósági előterjesztések. szíveskedjék lapunkra
5. Az igazgatóság egy (1) tagjának, a felügyelő-bizottság kilencz (9) és a választmány két (2) tagjának •o^o hivatkozni. o*o*
megválasztása es előző választások folytán a felügyelő-bizottságban és a választmányban esetleg még meg­
üresedő helyeknek választás utján való betöltése. (Alapszabályok 23., 35., 36., 40. és 44. §-ai).

BST Ezen közgyűlésre a t. ez. részvényesek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy az alapszabályok 14. §-a értel­
mében csak oly részvényes gyakorolhatja, akar saját személyében, akár meghatalmazott által, szavazati jogát, kinek részvénye
1918 deczember 31-éig nevére Íratott s a közgyűlést megelőző nap d. n. 5 órájáig az egyesület főpénztáránál még le nem járt
szelvényeivel együtt letétetett.
Budapest, 1919 februárins 27-én. Ax igazgatóság.
.Utánnyomás nem dijaztatik.)
sl
 VASÁRNAPI ÚJSÁG. it. szám. 191.9. 66. évfolyam.
132

-tSmések, »rany -hozás teljes érzéstelení­ Dr. H E G E D Ű S JAKAB

FOG
és teljes fogsorok

FOGAK szájpadlás nélkül,

* gyökerek eltá­
volítása fölösleges
- BpecxlslUta fog- és szájbetegségekben.
FOG fogkoronák és
aranyhitiak. tar­
tós porcellan- és
aranjtímtaek. tl» éri jótállással.
téssel ; hasznavehetetlen,
régi fogsorokat áta lakitok
Vidékiek egy nap alafcá
Idelégittetaek. — Mérsékelt árak.
fogorvos, egyetemi orvostudor,
Első Fóvárosl Fogorvosi I n t é n t , Budapest.
VII., Erzsébet-korút 4 4 . ax. L emelet. «T* * • &• ^ \ T
• w *5f
Megjelent a

ROZSNYAY PEPSIN BORA. ÚJDONSÁGOK! LA HONGRIE REPÜBLICAINE

(Quatriéme année de la. Eevue Francé Hongroise)
TÖRÖK GYULA
Kellemes izü. kiváló jó hatású szer Előfizetési ár egy évre 40 K, fél évre 20 K.
étvágytalanság, ren­
d e t l e n e m é s z t é s és AIÜLSZEHÜ HÁROM FIA Előfizetéseket elfogad a szerkesztőség :
Budapest, IV., Semmelweiss-u. 4.
g y o m o r g y e n g e s é g ellen. A nemrég elhányt kitűnő író (Blockner hirdetési iroda) és Szeged, Pallavicini-u. 5. XM^^Hi'H^'
legérettebb és legművészibb novellái
Étkezés közben véve, megóv
a gyomorterheléstől. Ára 10% felárral 8 korona 80 fillér
Egy üveg ára 6 k o r . 5 0 fii.

ÜISÁ
SZABÓ E N D R E
forradalmi versei Betegeknek jó tanács!
Kapható Aki ideggyengeségben szenved, ideges, izgatott, gyenge,
kimerült, feledékeny, életunt stb., kinek feje, háta, tagjai
minden gyógytárban, fájnak, kit szividegesség, ideges-gyomorbaj, bél-és hólyag­

valamint
VILLÁMLÁSOK zavarok gyötörnek, ki rheumás, köszvényes, bénult,
hüdött stb., kérje díjtalanul a .Modern villamos
Gyógymódról" czimü könyvet ikülöu kötet férfiaknak,
CiISs*.
külön kötet a nőknek) az
Ára 10 % felárral 8 korona 80 fillér
ROZSNYAY MÁTYÁS A F K A N K L I N - T Á B S U L A T KIADÁSA.
„ELEKTRO V I T A L I Z E R "
orvosi rendelő intézettől
SZEBKX8ZTŐ

Arad, Szabadság-tér. Budapest, V I I . . K e r t é s z - u t c z a 5 0 / 3 3 . szám. 12. SZÁM. 1919. (66. ÉVFOLYAM.)
K a p h a t ó m i n d e n könyvkereskedésben.
Szerkesztőségi iroda: IV. Vármegye-utcza 11.
Kiadóhivatal: IV. Egyetem-uteza 4.
HOIT8Y PÁL. BUDAPEST, MÁRCZIÜS HÓ 2 3 .
Egyes szám | Egészévre_ _ 48.— korops Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­
Előfizetési feltélelek : { Félévre _ _ 24.— korona.
ára 1 Kor. Nnsyudévre _ 12.— korona. állapított viteldíj is csatolandó.

a Madame Sans Giné érdekfeszítő előadásai a

A császár Szerkeszti <x>

szerelmei
Magyar Színházban ráterelték a közönség figyel­
mét Napóleon Intim viszonyaira. Ezzel szinte
IdőszerUen jelent meg «A Társasági) kiadásában
MAGVAI) KÖNyUTÁR RADCV ANTAL

Uj füzete: 916—917. « .
FREDERIC MASSON
MIKSZÁTH^KÁLMÁN

NAPÓLEON ÉS A NÚK AZ AMERIKAI MENYECSKE

ez. rendkívül érdekfeszítő könyve Csetényi Erzsi fordításában

[ Regény-töredék
ÁrallQo/o f e l á r r a l 12 J c o r o n a JQ f i l l é r
Ára I korona 20 fillér.
Kapható : «AT.Tá r s a s á g »• kiadóhivatalánál Budapest,
IV., Reáltanoda-utcza 18. és minden könyvkereskedésben. A Lampel R. r.-t. kiadása. * Kapható minden könyvkereskedésben.

Ez az a lemez
Ha igazán kellemesen akar mulatni,
hozassa meg a most legújabban megjelent

Hirdetések
„Ujuári telefonál"
ozimtt kétoldalas, tréfás, kaczagtató hanglemezt.
Ára: Hat darab ócska, lejátszott hanglemez.
felvétetnek Ezen lemez pénzért nem kapható. — Újvári Károly ezen
lemezen ugyancsak megkaczagtatja hallgatóit. Elejétől
végig holtra nevettető 1 Kizárólag csakis

BLOCKNER I.
hirdetöirodában

IVuSeminelweis-iU.
UÁÍHEÍ Hangszernagyáruházában
Bndapest, VIII., József körút 15. sz.
Fiók: Ráday-utcza 18. sz. alatt
Telefon: József 35—92.
Ó>ás! Figjeijtn a ."WÁti^EKt ^íévre, hcgy_ máéhoz
be ne tévedjen. Beszélőgépek 2OO—15O0 koronáigi
Árjegyzék ingyen. A MAGYAR HAJÓSOK TILTAKOZÓ GYŰLÉSE BUDAPESTEN A NEMZETI MÚZEUM ELŐTT A CSEH DUNAI ASPIRÁCZIÓK ELLEN