Arany balladái

Arany: a balladaírás Shakespeare-je

a magyar műballadát világirodalmi szintre emelte
ballada: a romantika kedvelt műfaja
okai: népies műfaj
műnemek keveredése
„tragédia dalban elbeszélve”
EPIKUS VONÁS LÍRAI VONÁS DRÁMAI VONÁS

CSELEKMÉNY VERSES FORMA PÁRBESZÉDEK

TÉR ÉS IDŐ KÖLTŐI ESZKÖZÖK KONFLIKTUS

SZEREPLŐK ZENEISÉG, RÍMELÉS TRAGIKUSSÁG

ELBESZÉLŐ ÉRZELMEK FESZÜLTSÉG

Epikus vonások
cselekmény
tér, idő
szereplők
elbeszélő
Lírai vonások
verses forma
költői eszközök
érzelmek
Drámai vonások
konfliktus
tragikus téma
párbeszédek
Speciális jellemző
balladai homály
elhallgatás, hiány
feszültségkeltés
 Arany balladáinak csoportosítása

1. KELETKEZÉS SZERINT 2. TÉMA SZERINT

nagyszalontai -1840-es évek történelmi
nagykőrösi - 1850-es évek lélektani
Őszikék – 1870-es évek népies
nagyvárosi
romantikus
3. SZERKEZET SZERINT
egyszólamú, egyenes vonalú: egy cselekményszál +
kronologikus
egyszólamú, körkörös: egy cselekményszál + keretes
időben többszólamú: két idősík, egy helyszín
térben többszólamú: két helyszín, egy idősík
 Ágnes asszony 1853
nagykőrösi, lélektani
egyszólamú= 1 cselekményszál
körkörös = keretes
téma: bűn és bűnhődés + megőrülés fokozatai
bűn: Ágnes szeretőjével megölte férjét
bűnhődés: őrület lelkiismeret-furdalás miatt
 1-4.vsz. bűn sejtetése
Ágnes asszony a patakban Összefutnak a szomszédnők:
Fehér lepedőjét mossa; Ágnes asszony, hol a férjed?
Fehér leplét, véres leplét "Csillagom, hisz ottbenn alszik!
A futó hab elkapdossa. Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek: Jön a hajdu: Ágnes asszony,

Ágnes asszony, mit mos kelmed? A tömlöcbe gyere mostan.
"Csitt te, csitt te! csibém vére "Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Keveré el a gyolcs leplet." Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
helyszín: patakpart
erős balladai homály
bűnre utalások: véres
lepedő, titkolózás, hajdú,
refrén
Ágnes zavarodottsága
 5-19.vsz. a megőrülés folyamata
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
 1. helyszín: börtön
 sötét-világos ellentét
 fény motívum (értelem)
 őrülettől való félelem
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.  bíróság empátiája
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
 2. helyszín: tárgyalóterem
 őrület leplezése
 kétértelműség
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
bűn részletezése
ítélethozatal
Ágnes belső szemszöge
elvesztette kapcsolatát a valósággal
refrén: kegyelemért könyörgés
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
metaforák: utalás Ágnes szépségére
téboly=isteni büntetés
szabadon engedés
 20-26. vsz. bűnhődés részletezése
S Ágnes asszony a patakban Virradattól késő estig
Lepedőjét újra mossa; Áll a vízben, széke mellett:
Fehér leplét, tiszta leplét Hab zilálja rezgő árnyát,
A futó hab elkapdossa. Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiában tiszta a gyolcs, Holdvilágos éjjelenkint,

Benne többé semmi vérjel: Mikor a víz fodra csillog,
Ágnes azt még egyre látja Maradozó csattanással,
S épen úgy, mint akkor éjjel. Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.  refrén: könyörgés az emberért
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
 helyszín: patakpart
 Ágnes megöregszik (ősz haj,
ránc)
 ronggyá foszlott lepedő
 A walesi bárdok 1857

nagykőrösi, történelmi, egyszólamú, lineáris

téma: bűn és bűnhődés, hazához való hűség
bűn: Edward kivégezteti a bárdokat
bűnhődés: beleőrül a lelkiismeret- furdalásba
hűség: a bárdok nem dicsőítik parancsra sem a
zsarnokot
tört-i párhuzam: Wales 13. sz-i leigázása - Habsburg-
elnyomás
 V. László 1853
nagykőrösi, történelmi
térben kétszólamú: 1 idősík – 2 helyszín
téma: bűn és bűnhődés
bűn: V. László ígérete ellenére kivégeztette Hunyadi
Lászlót
bebörtönözte Mátyást
bűnhődés: lelkiismeret-furdalás miatti őrület +
mérgezés
 Történelmi háttér

Hunyadiak →Cilleiek → befolyás

V. Lászlóra
Hunyadiak megöletik Cillei Ulrikot
V.László elfogatja a Hunyadi-fiúkat
és híveiket
megígéri, hogy nem végzi ki őket
de Lászlót lefejezteti
 Szerkezet
páratlan vsz.-ok: elbeszélés, leírás
a bebörtönzött főurak éjjeli szökése a börtönből
bujdosás
páros vsz.-ok: párbeszéd
V. László hallucinációi, Cseho.-ba szökése
halála (mérgezés)
1. Sűrű setét az éj, 3. A felhő megszakad,
Dühöng a déli szél, Nyilása tűz, patak;
Jó Budavár magas Zúgó sebes özönt
Tornyán az érckakas A rézcsatorna önt
Csikorog élesen. Budának tornyiról.

2. "Ki az? mi az? vagy úgy -„ 4. "Miért zúg a tömeg?

"Fordulj be és alugy Kivánja eskümet?"
Uram László király: "A nép, uram király,
A zápor majd eláll, Csendes, mint a halál,
Az veri ablakod.„ Csupán a menny dörög."
5. Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.
6. "Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -"
"Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.„
7. Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.
8. "Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!"
"Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol."
9."El! míg lehet s szabad! 11. "Messze még a határ?
Cseh-földön biztosabb." Minden perc egy halál!"
"Miért e félelem? "Legitten átkelünk,
Hallgat minden elem Ne félj uram: velünk
Ég s föld határa közt.„ A gyermek, a fogoly.„

10. Az alvó aluszik, 12. Az alvó felriad,

A bujdosó buvik; A bujdosó riad;
Ha zörren egy levél, Szellő sincsen, de zúg,
Poroszlót jőni vél Felhő sincsen, de búg
Kanizsa, Rozgonyi. S villámlik messziről.
13. "Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!"
"Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!„

14. Állj meg, bosszú, megállj:

Cseh földön ül a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...!
 Mondanivaló
a zsarnok megbűnhődik
a szabadságharc bukása utáni
nemzet biztatása

Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása
 Szondi két apródja 1856

nagykőrösi, történelmi
időben többszólamú: 1 helyszín – 2 idősík
téma: hazához való hűség
tört-i háttér: Drégely vár ostroma 1552
irod-i minta: Tinódi Lantos Sebestyén - Budai Ali basa
históriája
cím: utal a várvédőre és az apródokra
 Szerkezet

1-4. vsz. 1 cselekményszál

idősík: jelen
5-19. vsz. 2 cselekményszál
2 idősík váltakozik (múlt, jelen)
páratlan vsz.-ok: az apródok históriás éneket énekelnek az
ostromról
páros vsz.-ok: Ali szolgája csábítja őket a török táborba
 1-2. vsz. 3 helyszín leírása

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,

A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.
 3-4. vsz. Ali és szolgája párbeszéde

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?

Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant

Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván."
 5. vsz. Ali megadásra szólítja fel Szondit
6. vsz. a szolga csábítása
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,

E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -"
 7. vsz. Szondi nem adja meg magát
8. vsz. a szolga csábítása fokozódik

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:

Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,

Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
 9. vsz. az ostrom kezdete
10. vsz. a szolga burkolt fenyegetése
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,

Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"
 11. vsz. Szondi elpusztítja a vár vagyonát
12. vsz. a szolga türelmetlen

A vár piacára ezüstöt, aranyt,

Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!

Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!"
 13. vsz. apródok kimenekítése
14. vsz. a szolga Ali jóságát hangsúlyozza

Két dalnoka is volt, két árva fiú:

Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;

Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!"
 15. vsz. Szondi hősi küzdelme
16. vsz. a szolga is dicséri Szondit
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,

Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte."
 17. vsz. Szondi halála
18. vsz. a szolga büntetéssel
fenyegeti az apródokat
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már

Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak."
 19. vsz. az apródok elátkozzák Szondi gyilkosait

Apadjon el a szem, mely célba vevé,

Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!
 Őszikék-balladák:
Vörös Rébék 1877.
népies
egyszólamú
körkörös szerkezetű
téma: a gonosz
elpusztíthatatlan
"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
- "Hadd jöjjön hát a kasznár."
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!
Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza; Keskeny a palló kettőnek:
Szegény Dani mit tegyen? Nem térhet ki a Dani;
Útnak indul, bujdosásnak, Egy billentés: lent a vízben
Keskeny pallón átmegyen. Nagyot csobban valami.
Szembe jött rá a kasznár. Sok eső volt: mély az ár.
Varju elkiáltja: kár! Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár! Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: "megállj, görög!"
Varjú mind' kiséri: "kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!"
"Hess, madár!„
Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!„
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
 Szereplők
Vörös Rébék=Rebeka: kerítőnő, boszorkány
Pörge Dani: megcsalt férj, többszörös gyilkos lesz
Sinkó Tera: csalfa feleség
kasznár: Tera szeretője, Dani megöli
Babonák
bocskorfőzés (szerelmi varázslás)
mézes bor: szerelmi ajzószer
varjúvá változó boszorkány
varjúkárogás - szerencsétlenséget hoz
Hess madár! - elűzi a gonoszt
 Tengeri-hántás 1877.

népies téma
időben többszólamú
tragikus szerelmi történet
egy babona eredete
erkölcsi példázat
 Elbeszélői szerkezet

2 elbeszélő + 1 közbeszóló
1. elbeszélő: keretvsz-ok – kukoricafosztásról mesél
2. elbeszélő: a kerettörténet egyik szereplője – a
kukoricafosztóknak mesél
közbeszóló: 5. sorok – 2. elbeszélő vagy egy falusi –
metaforikus megjegyzések
Ropog a tűz, messze süt a vidékre, "Szaporán, hé! nagy a rakás;
Pirosan száll füstje fel a nagy égre; mozogni!

Körülállja egynehány fa, Nem is illik összebúva susogni.

Tovanyúlik rémes árnya; Ki először piros csőt lel,

S körül űli a tanyáknak Lakodalma lesz az ősszel.

Szép legénye, szép leánya. - Tegyetek rá! hadd lobogjon:

Te gyerek, gondolj a tűzzel.
- Dalos Eszti szép leány volt, de árva. Deli karcsú derekában a salló,
Fiatal még a mezei munkára; Puha lábán nem teve kárt a talló;
Sanyarú volt beleszokni: Mint a búza, piros, teljes,
Napon égni, pirosodni, Kerek arca, maga mellyes,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! - - Teli a hold, most buvik fel -
Derekának hajladozni. Az egész lyány ugyan helyes.
Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.
Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok'
- Töri a vadkan az "irtást" -
Ne tegyétek, ti leányok!
Szederinda gyolcs ruháját szakasztja, Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tövis, talló piros vérit fakasztja; Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Hova jár, mint kósza lélek, Dalos Eszter nem kiséri,
Ha alusznak más cselédek?... Maga halvány, dala sí-rí:
- Soha, mennyi csillag hull ma! - - Nagy a harmat, esik egyre -
Ti, leányok, ne tegyétek. Csak az isten tudja, mér' rí.
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.
Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.
Tuba Ferkó hazakerűlt sokára, Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára; Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Ki-kimén a temetőbe Muzsikát hall nagy-fenn, messze,[*]
Rossz időbe', jó időbe': Dalos Eszti hangja közte,
- Kuvikol már, az ebanyja! - - Ne aludj, hé! vele álmodsz -
"Itt nyugosznak, fagyos földbe.„ Azt danolja: "gyere! jöszte!„
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután a falu hegyes tornyára;
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -„
Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.
 Babonák, hiedelmek

piros kukoricacső: közelgő lakodalom

kuvik: halálmadár
kísértetjárás (lepedő)
 Híd-avatás 1877.

egyszólamú, körkörös, nagyvárosi

téma: elidegenedés+ magány +
öngyilkosság
hiedelem: az öngyilkosok felavatják
az új hidat
Margit híd (ép. 1872-76)
 Tetemre hívás 1877.

egyszólamú, lineáris, romantikus

téma: bűn és bűnhődés +
középkori istenítélet
hiedelem: az áldozat sebe
a gyilkos jelenlétében vérezni kezd