Daganatpatológia: differenciáció és anaplázis fogalma, a daganatok

növekedési üteme, inváziós és áttétkezelési potenciálja. Az áttétképzés

formái. A patológia osztály feladatköre.
Differenciáció és anaplázia:

A tumorsejtekre (azaz a parenchymára) vonatkozik, a stromára nem. Azt mutatja, hogy a

tumorsejtek mennyire hasonlítanak morfológiai és funkcionális szempontból normális
elődeikhez, azaz a szövethez, amelyből származnak. A stroma ebből a szempontból nem bír
jelentőséggel, de mennyisége meghatározza a daganatok állagát: azokat a daganatokat,
amelyek nagyon bőséges stromával bírnak, scirrhosus daganatoknak nevezzük, a jelenséget
pedig desmopláziának. Ezek a tumorok rendkívül tömöttek, úgymond deszkakemény
tapintatúak.

A benignus tumorok jól differenciált sejtekből állnak, amelyek nagyon hasonlóak a kiinduló
szövet sejtjeihez. A sejtosztódások (mitózisok) ritkák ezekben a tumorokban és megjelenésük
normális.

A malignus daganatok különböző differenciációs fokúak lehetnek. Az egyik végletet a jól

differenciált, a kiinduló szövethez rendkívül hasonló tumorok képezik, a másik véglet pedig a
teljesen differenciálatlan (anaplasztikus) tumorokat tartalmazza, amelyek esetében egyáltalán
nem ismerhető fel a kiinduló szövet. A két véglet között helyezkednek el a mérsékelten
differenciált daganatok.

A jól differenciált tumorsejtek (legyenek azok akár benignus vagy malignus daganatok
részei), nemcsak morfológiailag hasonlóak nem daganatos elődeikhez, hanem funkció
szempontjából is, azaz a benignus és jól differenciált malignus endokrin daganatok sejtjei pl.
hormontermelő aktivitást folytathatnak, a laphámcarcinomák szarut termelhetnek
(elszarusodó laphámcarcinoma). Egyes tumoroknak ezzel szemben (ide tartozhatnak már
kevésbé jól differenciált daganatok is) előre nem látható működésük lehet, pl. nem endokrin
eredetű daganatok hormonokat termelhetnek vagy egyes daganatok normálisan csak az
embrionális korban jelen lévő fehérjéket választhatnak ki.

Az anaplasztikus daganatok sejtjei kifejezett pleomorfizmust (alak- és méretbeli

változatosságot) mutatnak:

- a sejtmagok sötétre festődnek (hyperkromázia), méretük változatos, igen nagyok is

lehetnek, alakjuk bizarr.
- többmagvú daganatos óriássejtek alakulhatnak ki.
- nagyszámú és gyakran atípusos megjelenésű sejtosztódás van jelen.
- a daganatsejtek elvesztik egymáshoz viszonyított orientációjukat.
Dysplasia – rendellenes szövetburjánzás, amely viszont (még) nem nevezhető daganatnak.
Főleg a hámszövetben fordul elő. Jellemző a sejtek egymáshoz viszonyított orientációjának
elvesztése (rendezetlenség) és a fentebb már említett citológiai abnormalitások megjelenése a
hámon belül. A dysplasia súlyosságát általában az határozza meg, hogy a hám teljes
vastagságára kiterjednek-e vagy annak csak egy részét érintik. Ennek függvényében
megkülönböztetünk enyhe, középsúlyos és súlyos fokú dysplasiát.

Amikor az elváltozások már igen kifejezettek és a hám teljes vastagságát érintik, in situ
carcinomáról beszélhetünk. Az in situ carcinomát az különbözteti meg az
invazívcarcinomáktól, hogy a daganatsejtek nem törték át az alaphártyát, nem jutottak be a
hám alatti kötőszövetbe, ezért a nyirok- és vérerekbe sem és így áttétképzés sem várható
ebben a stádiumban.

1. Növekedési ütem:
A legtöbb benignus daganat lassan, a malignus daganatok gyorsan nőnek. A malignus
tumorok nem csak az áttétképzés révén, hanem lokális terjedés folytán is a beteg halálát
okozhatják. Ez alól az általánosítás alól azonban több kivétel is van: egyes benignus
daganatok gyorsabban növekedhetnek, pl. a méh jóindulatú simaizom daganata (leiomyoma),
amelyet befolyásol a keringő ösztrogének szintje, így terhesség alatt gyorsabban nőnek,
menopauza után pedig növekedésük leáll, illetve méretük csökkenhet is.

A malignus daganatok növekedési üteme általában párhuzamos differenciáltsági fokukkal,

azaz a gyorsan növekvő tumorok általában alacsonyan differenciáltak (vagy
differenciálatlanok), a lassabban növekvő tumorok pedig jól differenciáltak. Vannak olyan
malignus daganatok,amelyek éveken át lassan nőnek, majd hirtelen növekedésnek indulnak,
amikor megjelenik egy agresszív daganatos sejtvonal. Más daganatok lassan növekednek,
illetve olyan ritka esetek is vannak, amikor a növekedés teljesen leáll. Olyan tumorok is
léteznek (pl. a méhlepény rosszindulatú daganata, a choriocarcinoma), amelyek esetében az
eredeti tumor teljesen elhal, eltűnik és csak az áttétek maradnak utána.

Fontos, hogy bármilyen legyen is a daganatok növekedésének üteme, az egyiké lassúbb,

a másiké gyorsabb, de nem igaz az, hogy egyszer csak „a semmiből” megjelennek.

2. Lokális invázió:
A benignus daganatok a kiindulási helyükön maradnak, a környező szöveteket nem szűrik be
és áttétképzésre sem hajlamosak. Legtöbbjük tokkal körülzárt, bár számos esetben ez csak ún.
pseudotok (ál-tok), amely a daganatot körülvevő egészséges szövetek összenyomatása révén
keletkezik. Léteznek olyan benignus tumorok is, amelyek körül sem tok, sem éles határ
nincs, főként a bőr dermisének egyes daganatai.

A malignus daganatok növekedésük során a környező szöveteket fokozatosan infiltrálják és

destruálják, tokot nem képeznek. A malignus daganatok esetében éppen az
infiltratívnövekedés miatt szükséges, hogy a tumorok sebészi eltávolítása esetén a kimetszett
szövetrész a tumor körüli ép szövetek egy szélesebb sávját is magában foglalja, a kimetszés
széleit pedig a patológusnak gondosan meg kell vizsgálnia, hogy nem tartalmaz-e
tumorsejteket.

3. Áttétképzés (metasztázis):
Másodlagos daganat képződését jelenti, amely elkülönül az elsődleges tumortól és távoli
szövetben keletkezik. A malignitás legbiztosabb jele. Nem minden malignus daganatnak
egyforma a metasztázis képző potenciálja.

Általában véve minél nagyobb méretű és minél anaplasztikusabb az elsődleges daganat, annál
nagyobb a valószínűsége áttétek kialakulásának, de ez alól is vannak kivételek: léteznek olyan
apró daganatok, amelyek korán metasztázist képeznek, és olyan nagy méretű tumorok,
amelyek nem adnak áttétet.

Az áttétek nagyon megnehezítik vagy akár ellehetetlenítik a daganatos betegségek

gyógyítását, ezért az elsődleges cél kialakulásuk megelőzése. A metasztázis képződés három
úton mehet végbe:

a.) Testüregeken belül, implantációval:

Akkor alakul ki, amikor a daganatok beterjednek egy testüregbe, pl hasüregbe vagy
mellüregbe, különösen jellemző a petefészek egyes tumoraira, melyek hajlamosak kiterjedten
beborítani a hashártyai felszíneket, a hasi szervek állományába azonban nem terjednek – a
tumor implantációs képessége elkülönül az inváziós képességétől.

b.) Nyirokerek útján való terjedés:

Leginkább hám eredetű malignus daganatokra, carcinomákra jellemző. A daganatsejtek a
nyirokereken keresztül eljutnak a nyirokcsomókba, ahol áttéteket képeznek. A nyirokcsomó
érintettség helye és mintázata leginkább az adott régió természetes nyirokelvezetésétől függ,
értelemszerűen általában a tumor nyirokelvezetésének útjába eső első nyirokcsomókban fog
kialakulni legkorábban metasztázis. Előfordulhat azonban, hogy a daganatsejtek, a
legközelebbi nyirokcsomókat kihagyva, egy távolabbiban telepszenek meg, ez az ún.
skipping-metasztázis.

Sentinel (őrszem) nyirokcsomó –az a legközelebbi, regionális nyirokcsomó, amelyhez

elsőként érkezik a nyirok a tumorból. Ez a nyirokcsomó a nyirokutakba fecskendezett kék
festék (metilénkék) vagy nyomjelző izotóp segítségével megtalálható és eltávolítható. A
sentinel nyirokcsomó szövettani vizsgálata lehetővé teszi a tumor kiterjedtségének megítélését
és megfelelő terápiás stratégia kidolgozását.

c.) Vérerek útján való terjedés:

Mivel az artériák vastagabb falán nehezebb áthatolni, mint a vénákon, elsősorban vénás
terjedésről van szó. A tumorsejteket a vénás vér szállítja a távolabbi területekre és rendszerint
az első kapillarizált területen akadnak fenn. Az áttétképzés leggyakoribb helyei ezért a máj és
a tüdő (a májkapu véna területéről összegyűlt vér a májba szállítódik, míg az alsó és felső
öblös gyűjtőerek vére a tüdőkbe). A gerincoszlop mellett keletkezett daganatok a gerinc
melletti vénás fonaton keresztül adnak áttéteket, főként a csigolyákba (ilyenek a pajzsmirigy
és a prosztata tumorai).
Vannak olyan daganatok is, amelyek hajlamosak a vénákba betörni és azokban kígyószerűen
növekedni, de ez a vénán belüli növekedés nem jár kiterjedt tumorszóródással. Ilyenek a
vesesejtescarcinoma és a hepatocellulariscarcinoma.

Pusztán a tumor anatómiai elhelyezkedése nem mindig magyarázza valamennyi áttét

kialakulását.

A patológia osztály feladatköre:

Négy fő feladata van:

1. Kórszövettan vizsgálatok
2. Citológia
3. Molekuláris biológiai vizsgálatok
4. Korboncolás

1. Kórszövettani vizsgálatok:
 Hogy milyen mintákat küldenek be a 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet,
valamint 1997. évi CLIV. Törvény szabja meg
 Minden élő személyből eltávolított szervet- szövetet kórtani vizsgálat alá kell
vetni
 Akkor is kötelező a vizsgálat, ha az eltávolítás során látott kép alapján nem
merül fel rossz indulatú daganat gyanúja
Kivételek amikor nem kell szövettani vizsgálatot végezni:

 Transzplantáció esetén
 ha az eltávolítás speciális, kórszövettantól eltérő, diagnosztikai vizsgálat elvégzése
 fog, köröm üvegtest és szülés esetén a placenta szövettani vizsgálatát nem kell
elvégezni
 placenta vizsgálata magzati halálesetén, vetélés esetén

Kórszövettanból megtudhatjuk hogy:

 adott elváltozás természetét (rossz vagy jóindulatú)

 elváltozás pontos szövettani típusát
 rossz indulatú daganat esetén a pontos lokális kiterjedettséget
 teljes volt-e az elváltozás eltávolítása (rezekciós szélek) és ha igen, milyen távolságra
van az elváltozás a kimetszés szélétől
 rossz indulatú daganat esetén érbetörés, nyirokcsomó áttét van- e
 milyen terápiát tudunk alkalmazni

2. Citológiai vizsgált:
 diagnosztikai célú mintavétel
 a sejtek szöveti összefüggéseikből kiragadtva vizsgál
A, Mintavétel módja:

 a sejtek spontán leválásával  pl: vizelettel távozó daganatos sejt

  a sejtek leválasztják, ledörzsölik (exfoliatív citológia) pl: méh-nyakrák szűrés
 a sejteket vákum segítségével az elváltozás belsejéből tűvel kiszippantják
(aspirációs citológia)
a, Előnyei:

 olcsó, gyors
 a beteg részéről semmilyen előkészülést nem igényel
 biztonságos, szövődmények allig fordulnak elő
 gyosran van eredmény

b, Hátrányai:

 nem mindig diagnosztikus

 információ tartalma korlátozott

3. Molekuláris patológiai vizsgálat

típusai:

A. cytogenetikai vizsgálat kromoszómák számát és morfológiáját, a kromoszómákon

elhelyezkedő gének helyét vizsgálják
B. FISH pl: emlőtumornál  specifikus DNS szakaszok kimutatása szövettani metszeten
vagy cytológiai preparátumon
C. PCR pl: kórokozóknál ismert bázissorrendű DNS szakaszok megsokszorozása.
D. Szekvenálás a DNS nukleotid bázisainak a sorrend-meghatározása
E. áramlásos cytometria folyadékáramban lévő sejtek különböző tulajdonságainak
vizsgálata

Szerepük:

 a daganatok progressziójának pontosabb megismerése

 sejtciklus szabályozás, programozott sejthalál megismerése
 specifikus genetikai eltérések kimutatása daganatokban (terápiás jelentőség)
 daganatos betegségek nyomon követése
 egyes kórokozók kimutatása

4. Korboncolás:
 kb 10-20%-kát teszi ki a patológia vizsgálatoknak

 351/2013. (X.4.) Korm. rendelet a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos

eljárásról
 Minden fekvőbeteg gyógyintézetben vagy azon kívül (otthon, közterületen)
elhunyt személyt kórbonctani vizsgálatnak kell alávetni
 lényege a feltárás
 A kórboncolás természetes halált halt személy vizsgálatára vonatkozik
 Ezen kívüli halálokok feltárását már a hatóság végzi
Kivétel boncolás esetén:
1) Az orvosa nem tartja fennt a vizsgálat fontosságát
2) Patológus is egyet ért ezzel
3) A halott élete során vagy a családtagja kérélmezi írásban a boncolást
 Ennek a három feltételnek teljesülnie kell!