6.

TÉTEL
József Attila költészete, az Utolsó vershármas
Életrajza:
1905. április 11-én született (a magyar költészet napja) Ferencvárosban- erdélyi családból
származott
Édesapja: József Áron- szappanfőző munkás volt
Édesanyja: Pőcze Borbála- cselédlány volt, még férjhez nem ment
Összesen 3-an voltak testvérek- Jolán, Etel, Attila
Etelt és Attilát állami gondozásba rakják, Öcsödre kerülnek nevelő szülőhöz
Makai Ödön: Jolán férjhez megy hozzá, hogy Attilát gyám alá tudják venni, de Ödön nem
látta szívesen a szerzőt

Az utolsó vershármas:
1937-ben keletkezett ez a vershármas
1937. elején hosszas szanatóriumba küldik, de csak pihenésre ekkor. Utolsó lehetőségként
pedig hazaküldik 1937. novemberében adoptációs szabadságra a családhoz Balatonszárszóra.
Ha bármi történik is vele, akkor a család szól a szanatóriumnak és egyből visszaküldik.
Ekkor a költő állapota igen lehangolt, szinte nem kel fel az ágyból, alig eszik és nincsenek
tervei a jövőre nézve. Ebből az állapotból a barátai látogatása rázza fel 1937. decemberében,
akik Pestre hívják. Újra láthatja Flórát és tervezi a Pestre való utazást. Ebben a
lélekállapotban születnek az utolsó három vers.

Tudod, hogy nincs bocsánat…

1937. szeptemberében keletkezett a vers.
A költő önmagát szólítja meg abban az élethelyzetben, amely nem csak válságot, hanem
annak a válságnak legyőzését is kifejezi. A vers egy belső vitát összegez, egy magatartás
megformálódásához, gondolati anyagát tárja elénk. József Attila esetében a felismerés
valamennyi szerep elutasítását és egyetlen szerep, a halál vállalását jelenti. Így válik az
önmegszólító vers végső létösszegzéssé.
Fontos a vers bűnfogalma is. A bűn nem más, mint az öntörvényű személyiség
megalkotásának elmaradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség.
Nincs önálló címe, az első sora van címmé emelve.
A műfaja elégikus dal, a típusa az élettől való búcsúzás.
Rímelése keresztrímes (abab), verselése időmértékes jambikus.
Minden versszak zárt, nincsenek áthajlások.
Maga felé fordul a szerző és saját magával beszél meg a tapasztalatait.
Szerkezete: 9 versszak, 3 szerkezeti rész
 I. rész: 1-4. vsz.
 Jelen idejű, tanácsokat ad magának, hogy hogyan tudja túlélni az életét.
Lényege, hogy férfiasnak kell lennie, és átlagos embernek.
 II. rész: 5-8. vsz.
 Múlt idejű, mert visszaemlékezik az eddigi életére, és felsorolja a csalódásait.
 III. rész: 9. vsz.
 Összegzés, pozitív végkicsengést ad a szövegnek, mertegyetlen érték maradt
amiben bízhat, az pedig a szerelem.

Talán eltűnik hírtelen

1937. december 5-én keletkezik a vers.
Az időszembesítő vers legszebb példája. Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő
szembesítése a meghatározó, az egyén és az idő kapcsolatának vizsgálatában. A középpontban
a jelen áll most, de ez a jelen a múlt következménye és meghatározza a jövőt. A vers a
jövővel indul, majd minden szakaszban a múltat és a jelent szembesíti úgy, hogy a jelen képe
mindig magában foglalja a jövő befejezettségét, az élet folytathatatlanságának motívumát is.
A jelen tehát negatív, a jövő pedig befejezett. Ennek oka, hogy a múlt is negatív volt. A költő
önmagát vádolja, elrontotta, elhibázta életét. Bűnös, mert erkölcsileg vétett, nem tudta
kiteljesíteni személyiségét. A legfőbb bűn az, hogy másmilyennek hitte a létet, mint amilyen
az valójában.
Nincs önálló címe, az első sort emeli ki a szerző.
A típusa létösszegző vers, a műfaja elégikus dal.
A verselése időmértékes trochaikus, rímelése keresztrímes (abab).
Szerkezete: 5 versszakból áll a vers, amelyek 4 sorosak, és szabályos a versformája, amely 3
szerkezeti részre lehet tagolni:
 I. rész: 1. vsz.
 A lírai alaphelyzet leírása, elfecsérelte az életét
 II. rész: 2-4. vsz.
 Visszaemlékezik a gyerekkorára és ifjúságára.
 2. vsz-ban fizikai és szellemi szempontokat vizsgál. Szegények voltak, bánja
az elhibázott életét.
 3. vsz-ban az elmulasztott szerelmeket veszi figyelembe.
 4. vsz-ban a segítők elutasításáról beszél
 III. rész: 5. vsz.
 Felbukkan a halálképzet, az „ág” metafora segítségével